1-500 | 501-514
Part
1 Eloszo| világon.~Azután mondják meg majd õk is, hogy ismertek-e
2 1 | hogy a hunok ne õket egyék meg.~Anyám akkoriban került
3 1 | gyermek maradt a házban meg egy tehén. Apámnak nem volt
4 1 | ruhakereskedõ kérdezett meg, utána egy zöld selyemkendõs
5 1 | Isten veled! Emlékezzél meg rólam, ha kedvez a szerencse.
6 1 | nevettek. Senki se büntette meg õket. Azután, mikor ott
7 1 | gazdám jó ember volt. Néha meg is simogatott, és megveregette
8 1 | sokat tanultam.~Tõlük tudtam meg azt is, hogy a rabszolgának
9 1 | uralkodása. És ezen a napon halt meg némelyek szerint a mi urunk:
10 1 | mondani, láttam a szemérõl meg az ajka mozgásáról, de csak
11 1 | csak a szívével érdemelheti meg az ember nevet?~Bólogatott:~-
12 1 | Oda ám, a lidérc egye meg! - felelte a fejét csóválva
13 1 | fegyverrel szerezte, fegyverrel meg is tartja. Végül az volt
14 1 | volna a császár, Theodóziusz meg az Atilla kengyeltisztítója.~
15 1 | becsapkodni a római birodalomba, meg hogy egy végleges békekötés
16 1 | amilyennek festik!~- Gondold meg! Most már ha maradsz is,
17 1 | rendelkezek veled. Gondold meg.~- Meggondoltam, uram.~-
18 1 | egyiptomi kalmárok árulnak, meg egynéhány krokodilusbõrt
19 1 | egynéhány krokodilusbõrt meg piros szattyánt, rézgyûrûket,
20 2 | A másik sátor Priszkoszé meg az enyém. A harmadik Vigilász
21 2 | sátor a szolgáké, s egy meg Rusztikiosz kereskedőé,
22 2 | miféle ebnyelv. Vigilász meg Rusztikiosz tanítgatta is
23 2 | barbár nyelvet, ki tanulhatja meg, ha nem az anyja emlõjébõl
24 2 | itallal segítem az úton, õ meg hunul tanít.~Mindjárt az
25 2 | fölírtam valami száz névszót meg néhány köszöntést, szólásformát: -
26 2 | egészséget! - Isten áldja meg! - Kérem. - Köszönöm. -
27 2 | nevét persze nem mondtam meg, de azt is elfelejtettem
28 2 | akkor is csak az asszonyok meg a betegek.~- Nem értem -
29 2 | mellett, azon állapodtunk meg. S kis ideig némán szemléltük
30 2 | fecskékre lövöldöznek. Míg meg nem szoktam az arcukat,
31 2 | mintha kutya marta volna meg kisded korukban, s annak
32 2 | orra nem lapos: az arcuk meg olyan tiszta, mint a rózsa.
33 2 | harmadiknak a nevét késõbb tudtuk meg, hogy Csáth.~- Micsoda ügy
34 2 | hogy éjjel induljatok!~Õ meg már királynak mondotta Atillát.
35 2 | Furcsálltam. Késõbb értettem meg, hogy csak hozzánk alkalmazta
36 2 | hánykolódott. Sóhajtott, nyögött. Meg is kérdeztem, mi baja.~-
37 2 | közben, hogy Theodóziuszról meg Atilláról folyt a beszéd,
38 2 | Csáthtal? Csak késõbb tudtam meg. Ajándékot ígért neki, ha
39 2 | emlékezetünkben.~Neki a szeme meg a szája volt olyan. Mintha
40 2 | Ebben a ruhában? - ütközött meg az anyja. - Milyen lesz
41 2 | leány. Akinek megjelenik, meg kell halnia.~Ismét az anyjához
42 3 | tanakodnak, hogyan szólítsák meg Atillát.~- Felséges király,
43 3 | azok - csak késõbb tudtam meg. De igazi királyok voltak.
44 3 | megszólítja õket. De nem szólt. Õk meg annyit sem mertek mondani:
45 3 | hasukban.~Végre Csáth szólalt meg:~- Beszéljetek.~Erre Maksziminosz
46 3 | Ugyanazt kívánom neki - szólal meg -, amit õ kíván énnekem.~
47 3 | hónapok múlván értettem meg, hogy Atilla szavai mögött
48 3 | idegenkedést csak én láttam meg rajta.~Egy óra múltával,
49 3 | szó, hogy negyedórára, s meg kell fordulnia Konstantinápolyból.~
50 4 | térddel is rémülten hõkölt meg tõle. Én azonban már sejtettem,
51 4 | bárányok.~Hát nem is harapott meg bennünket. Sõt, õ kínált
52 4 | bennünket. Sõt, õ kínált meg harapnivalóval: kenyérrel
53 4 | csak feküdni kívánt, én meg a ruhámat szárítottam. A
54 4 | azon a vidéken.~Tõle tudtam meg, hogy Buda király egyik
55 4 | volt, s nemrégiben halt meg. A fehér hunoknak volt a
56 4 | viselik, a fekete hunok meg a feketéét. Nyáron nincs
57 4 | szolgái. Lepedõket hoztak meg száraz medvebõröket, s egy
58 4 | medvebõröket, s egy csobolyó bort meg egy tál hideg vaddisznósonkát.~-
59 4 | látása mindig mulatságos. Az meg éppenséggel gyönyörûség,
60 4 | kedves!~- Gyere - rántom meg Nigrót -, gyere már haza.~-
61 4 | gyere már haza.~- Nézzük meg. Jó lenne hozzánk belsõ
62 5 | hogy miért nem ütöttek meg a szemtelenségemért. Az
63 5 | gondoltam, hogy miért ne nézném meg még egyszer a Halálkisasszonyt.
64 5 | mintha csak azért állanék meg, hogy elfáradtam. És a hónom
65 5 | a harmada utat javította meg. Visszatér.~És ekkor lép
66 5 | fejét.~Láttam, miért állott meg: a cselédet várta. Talán
67 5 | fénnyel és zenével telt meg. Néztem káprázó szemmel,
68 5 | Kis szemtelen!~- Mondd meg a kisasszonyodnak - feleltem
69 6 | bajod? Mért sírsz? Ki ütött meg?~A kérdése annyira meglepett,
70 6 | éltetõ napfényem nekem, és én meg sem érdemlem, hogy rám nézz,
71 6 | elhallgatott, elaludt.~Én meg azon gondolkoztam: miket
72 7 | Meghajlok.~- Rabszolga! - szólal meg gõgösen. - A te neved-e
73 7 | Adósod én nem lehetek. Állj meg anyámnál a lovaddal. Mondtam
74 7 | fogadd el, amit ad.~- Bocsáss meg, kisasszonyom - bókoltam -,
75 7 | tûnõdött, hogy mit feleljen?~Én meg odahajoltam a lábához, és
76 7 | A leány elporoszkált, én meg leültem az út szélére.~Csak
77 7 | megszédültem a szépségétõl, s meg óhajtottam csókolni a kezét.
78 7 | Jupiter leánya volna is, én meg csak egy tinó, nem volt
79 7 | menjen. Micsoda jogon vet meg ennyire engem? Semmi közöm
80 7 | Sötéten nézett rám, én meg büszkén néztem vissza.~Így
81 8 | gyûlöltem. Bántam, hogy meg nem csókoltam a kezét. Álmomban
82 8 | álomnak a gyönyörûsége újult meg bennem. Milyen különös az
83 8 | húzatta. Valentiniánuszra meg ráizent, hogy: vagy Szilvánuszt,
84 8 | az edényekre: az edények meg templomi edények, hát inkább
85 8 | hát inkább pénzen váltja meg - ha lehet.~A két követség
86 8 | millió? - ki olvashatná meg? A sátorok között házak
87 8 | lábatlankodik.~A fõvezér, akit meg kellett várnunk, már megérkezett.
88 8 | hárman: az uram, Rusztikiosz meg én, s mentünk a vezetõ után.~
89 8 | rendeznek a fiatalsággal. No meg hát esznek-isznak, de leginkább
90 8 | tanyáznak Nyilasék, amott meg Kosék, emitt Patkóék. Csak
91 8 | Egy csordásfiú találta meg. Ahányszor nagy háború indul,
92 8 | földben, míg csak a fiú meg nem találta. Káma is éginek
93 8 | mögötte: kettõ tárogatós, egy meg dudás. A legény kulacsot
94 8 | lombokkal díszítik, az utat meg erõsen locsolják. Egy óriás
95 8 | ünnep készül?~- Átilla jön meg - felelte -, déltájt.~És
96 8 | nincsen.~Késõbb tanultam meg, hogy a hazájukban nem nevezik
97 8 | késõbbi napokban tudtuk meg, hogy a kõház fürdõ, s hogy
98 8 | nem láttam. Késõbb tudtam meg, hogy oltár az.~A tér másik
99 8 | fûzfaerdõig. Késõbb tudtam meg, hogy a Tisza folyik ottan.~
100 8 | szemem a belsõ udvaron ragadt meg. Az egyik széles faház elõtt
101 9 | repes mellette, míg csak meg nem gyorsul a réda. Csakhamar
102 9 | fából való tárogató és dob meg különféle csontból való
103 9 | ragyogó lovasok jelennek meg. Valamennyinek a süvegénél
104 9 | forgó villogott rajta. No meg a paripájának a szerszáma
105 9 | nekem is vidámság szállta meg a szívemet: én is mosolyogtam.~
106 9 | hanem ott lesz a felesége meg a családja.~- És ott leszek
107 9 | Hozd be az ajtón, s állj meg vele ott, ahol Maksziminosz
108 9 | szokták. Inkább szidjon meg az uram a kenõcsért, mintsem
109 10 | a jegyeznivaló, hogy én meg se vártam, míg az uram hazatér,
110 10 | érkezett haza. Kellemesen lepte meg, hogy a sátor elõtt az íródeszka
111 10 | Derék fiú vagy - dicsért meg -, mennyire haladtál?~S
112 11 | fõurak maguknak tartják meg. Miért? Sokféle okból. Az
113 11 | hogy: „Te barom!” - most meg azt mondja: „Pajtás!” Jó
114 11 | hivatalos rablók: a végrehajtók meg az állami tisztviselõk.
115 11 | nyúló perekben az ügyvéd meg a bíró kizsarolja a feleket.~
116 11 | csak az udvaron vártuk meg.~Már akkor elõ is vezették
117 11 | mi elõkelõink. A fõvezér meg se nézte az ajándékokat,
118 11 | gondolkodtam, hogy miért igazította meg a fátyolát. Hátha azért,
119 12 | mondta volna:~- Csináld meg ezt nekem háznak. A kamomillák
120 12 | ékesszólásnak mestere. Kérdezze meg, hogy a színe elé juthat-e
121 12 | más bútor, csak a kerevet meg oldalt egy asztalka. A falak
122 12 | kétaraszos. Piros selyemfonalakat meg aranyszálakat húzkodott
123 12 | rajta.~Hát a közepét csak meg tudta rajzolni a leány,
124 12 | De a nõk nem botránkoztak meg rajtam. A következõ percben
125 12 | betût a császári könyvtárban meg otthon is.~Mikor a mi íróink
126 12 | megint, ilyentájban. Kérd meg a gazdádat, hogy bocsásson
127 12 | ül vagy guggol, hátrább meg a kíváncsiak állanak. De
128 12 | a kazár földrõl, itthon meg elcserélte lóért meg tíz
129 12 | itthon meg elcserélte lóért meg tíz aranyért. Hanem a leány
130 12 | tigrisbõrt vett tõlem. Úgy meg volt munkálva az a tigrisbõr...~
131 12 | kapujában láttuk Apró vitézt meg Sólyom vitézt. Apró vitéz
132 13 | hiányzik.~Késõbb tudtam meg, hogy a fõvezérnek az idõsebbik
133 13 | csak az anyját csókolta meg. S mindjárt mellém állt:
134 13 | megveti az aranyat!~- Próbáld meg egy zsákkal!~- Irtózatos
135 13 | embert a nevetésérõl ítélem meg. A varga röhög. A tudós
136 13 | lelki embert látta. S én meg a két beszélgetõnek a különbségét
137 13 | beszélgetõnek a különbségét láttam meg aznapon elõször.~ ~
138 14 | hattyútoll köpenyegben jelent meg az ajtóban, és egy alacsony
139 14 | mintha világosodna: próbáld meg ezt a láncot, hátha jó lesz
140 14 | Akkor ajándékozza majd meg a királyné.~Rika királyné
141 14 | selyeming vagy bisszuszing meg egy szál fehér szoknya,
142 14 | rózsaszínû szalagokkal kötötték meg.~- És télen is meztelen
143 14 | télen is meztelen a karjuk meg a lábuk?~- Télen nem. Télen
144 14 | nem. Télen csak a kezük meg az arcuk van ki a ruhából.
145 14 | magamra kellett vennem. Meg kellett mutogatnom, hogyan
146 14 | kellett járnom elõttük, s õk meg nevettek. Még tapsoltak
147 14 | fehér szoknya. A vállán meg egy tejfölszínû gyapjú ágyterítõ,
148 14 | Nekem tízéves koromban meg kellett váltanom apámékat
149 14 | testvéreimtõl kellett elbúcsúznom meg az édesanyámtól.~És erre
150 14 | Nem eresztem el! Várd meg, míg meggyógyulok, s adj
151 14 | szorítva, azonképpen halt meg. De még holtan is úgy szorított,
152 14 | páncélban. Késõbb tudtam meg, hogy jászok, és hogy a
153 14 | ajtó megnyílt. Emõke jelent meg. Hozzám jött.~- A királynét
154 14 | szegény Zéta! De nyugodj meg: Átilla összetöri a zsarnokokat,
155 15 | különös hun szokás, de kissé meg is ártott.~Priszkosz befogott
156 15 | bûvös jegyek; késõbb tudtam meg, hogy a hun ábécében az
157 15 | paripát vezettek hozzánk, meg mindenféle fegyvert hoztak.
158 15 | hoztak. Atilla ajándékozta meg az urainkat és a hun mágnások,
159 15 | amelyet Berki adott, a gazdám meg Csáthtól és Atillától egy-egy
160 15 | Estefelé két szolga jelent meg nálunk két lóval. Az egyik
161 15 | hogy elfogadhatom.~- Mondd meg a felséges asszonynak -
162 15 | gazdám -, most már te fogadj meg engem szolgádnak, mert te
163 15 | bõgésével és porával telt meg.~Az urak mégis a sátor elé
164 15 | hunok annyit diskurálni, meg nem foghatom!~Csáthék háza
165 15 | aludjon. Hát arra bámultak. Én meg addig fölkeltem, és beosontam
166 15 | kiáltották bent.~- Jaj - rettent meg -, hívnak!~Letette a gyermeket.
167 15 | Egy rabszolga kürtöt fújt meg. A lovasok kifelé nógatták
168 15 | palotája elõtt állottak meg.~Atilla leszállt a lováról,
169 17 | forduljak vissza? Hogyan váljak meg a gazdámtól? Megmondhatom-e
170 17 | beszélgetésre állottunk meg. Az uraink elmondták, hogy
171 17 | Priszkosz azt íratta fel velem meg más apróságokat. A nap heve
172 17 | császár is irigyelhet. Hát én meg egy rabszolgát adok neked;
173 17 | szakadnom tõled. Nem mondhatom meg, miért, de igen kérlek:
174 17 | neheztelek rájuk.~- Mondjátok meg az uramnak - szóltam a lovamra
175 18 | jár, aki szökik. Mingyán meg is ácsoltattam a fájukat:
176 18 | öregebbik került rája, délután meg a fiatalabbik.~Az egyik
177 18 | Kellett-e neked?~Elõttük nõk meg gyermekek bámészkodtak.
178 18 | Érdekes nekik, hogyan hal meg az ember. Egyebet nem éreznek.~-
179 19 | partot, s beljebb bánom már meg, amit cselekszem? Akkor
180 20 | útközben az élelmet. Eszlász meg egy rézpénzt sem engedett
181 20 | megtaláljam. De nem találtam meg. Vagy a szél fújta el, vagy
182 20 | senkinek a szeme ne akadjon meg rajta.~Ez a gondolat volt
183 20 | azzal a pénzzel építettem meg a tenger partján az én boldog
184 21 | ránk mutatott:~- Kötözzétek meg mind a hármat!~Bennem megfagyott
185 21 | császárt bántja!~- Kötözzétek meg! - ismételte Eszlász.~A
186 21 | bennünket: Vigilászt, a fiát meg engem.~A rabkísérõ tisztünk
187 21 | is felelt.~- Motozzátok meg õket - mondotta, mikor már
188 21 | kötve.~Vigilászt motozták meg elõször. Az inge alatt egy
189 21 | Tõlem a királyné erszényét meg a Csáthnak szóló levelet
190 21 | barátságosan felelt neki.~- Én meg arra szólítlak - ígymond -,
191 21 | velünk jöjj, és gyõzõdjél meg arról, hogy nem mi vagyunk
192 22 | Csáthéknak az ablakaira meg Rika királynénak a palotájára
193 22 | érõt, meggyszínût. A fején meg fölgyûrt karimájú fehér
194 22 | egyedül. Hát délben Edekon úr meg is jelent. Én kísértem föl
195 22 | mielõtt szólnék, esküdj meg, hogy amiket mondok, ha
196 22 | megöljem Átillát, a ti dolgotok meg az, hogy adjátok a palotát
197 22 | kell pénz: a testõröket meg kell vesztegetnem.”~„Azt
198 22 | folytatta Vigilász -, meg se kérdeztek, hogy mi a
199 22 | Maksziminosz és Priszkosz meg én. Mikor elõször beszéltünk
200 22 | parancsoltad, uram király. Meg kellett hoznom a pénzt,
201 22 | hoznom a pénzt, mert ezt meg õk parancsolták. De ötven
202 22 | pénzt Edekon úr: ne akadjon meg emiatt.~Végzett.~Értettem
203 22 | is, hogy miért tiltotta meg Eszlász, hogy a pénzünket
204 22 | ellene szõtt hálóban fogta meg.~De én következem.~Ég és
205 22 | élete vagy halála fordul meg abban s percben az Atilla
206 22 | alávaló népfaj ez! - szólalt meg a fõvezér. - Minden római
207 22 | származott, s Átilla is. Átilla meg is õrzötte a maga nemességét.
208 23 | fõvezér háza elõtt. Mosdjunk meg. Por lepte a hajamat, arcomat,
209 23 | öreg fõrab szótlanul indult meg elõttem. Követtem. Hátravezetett
210 23 | adtak ott valami sajtot meg kenyeret. A sajtra gyanakodva
211 23 | sok szalmadikó. A sarkon meg tán tíz is egymás felett.
212 23 | mondottam az öregnek. - Engedd meg, hogy kint maradjak. Ha
213 23 | barna kenyér volt a kezében meg sajt.~- Ne - mondotta jólelkûen -,
214 23 | bizony keménykezû. Az asszony meg számon szedi a verébtojást
215 23 | rendelték.~Megint én szólaltam meg:~- De ennünk csak adnak
216 24 | a kezedben? - szólított meg Csáth.~- A pénzem.~S elõreléptem:
217 24 | okossága vagy emléke, ami mind meg van gyûjtve a könyvekben,
218 24 | mire való? Én sose olvastam meg a barmaimat, mégis meglátom,
219 24 | regösök dolga - mondotta - meg a hegedõsöké. A fiaim nem
220 25 | kormányoz voltaképpen, de az meg egynehány tanácsosnak az
221 25 | is szóltam neki:~- Engedd meg, uram, hogy valamit mondjak,
222 26 | vetettem magamat rabbá. Tudd meg, kisasszonyom: elszöktem
223 27 | selyemágyon? Itt azt is meg kell szoknod.~És röhögtek.~-
224 27 | Azután a vízhordó szólalt meg elõször (akinek mindig tréfára
225 27 | nem tûrik az idegent, amíg meg nem szokják.~De a szakácsasszony
226 27 | egy-két jó szót. Amit adott, megköszöntem.~Akkor aztán reá
227 27 | én nem az ételt köszönöm meg, hanem a fáradságát. Az
228 27 | elõttem. De a lelkem úgy meg volt akkor törve, hogy csak
229 27 | nyomorult. Persze nem ölték meg, de tán különben se került
230 27 | közelében. Csak akkor rebben meg, ha ember közelít feléje.
231 28 | Egyszer azt kérdezte, hogy meg vagyok-e elégedve a sorsommal.~-
232 28 | beszélget velem.~Egyszer meg ott ültem búsan az ajtó
233 28 | tudományos tételeket, soha meg nem történt történelmet,
234 28 | emlékeztem.~- Uram - szólaltam meg egyszer, hogy jókedvében
235 29 | nemzetbeli szabad szolgák meg én és Csokona, az öreg kulcsár.
236 29 | fejedelemmé választották. Én meg utána két évre. Nézd ezt
237 30 | Három szolga is volt velük meg egy tolmács. Valamennyiüket
238 30 | Anatóliusz úr és Námusz úr meg egy írástudó meg a tolmács.~-
239 30 | Námusz úr meg egy írástudó meg a tolmács.~- Maksziminosz
240 30 | szerzek neki hivatalt, amit meg is érdemel, mert az elméje
241 30 | kóborol.~Kérlek, kerestesd öt meg, és küldd vissza ezekkel
242 30 | rabságban sínylõdne, izend meg: kinél van, s hogy mennyiért
243 30 | szobába.~- Nem értem - mordult meg Csáth -, nem értem. Olvasd
244 30 | se ki!~- Uram - szólaltam meg, mintha valami nagy kõ alá
245 30 | magyarázatot. Csak azt látta, meg mertem csalni.~Fölkapta
246 31 | hangjában.~Késõbb ismertem meg azt az embert, hogy micsoda
247 31 | ápoltak.~A cselédek... Itt meg kell állanom. Azok a cselédek
248 31 | okokon nem alkalmas hun, meg a két ajtónálló volt hun,
249 31 | napi dolgaikon forogtak meg egymás személye körül.~Megvetettem
250 31 | kedves. Galambot ha fogunk, meg nem állhatjuk, hogy meg
251 31 | meg nem állhatjuk, hogy meg ne csókoljuk.~De azért a
252 31 | jönnek szélesen, s fölemelnek meg alábocsátnak, s megint fölemelnek.~
253 31 | testvérem volna, úgy szólítottam meg:~- Ördög! Ördög!~A tyúk
254 31 | Ördög!~A tyúk rettenetesen meg volt ijedve, mikor hozták,
255 31 | hirtelen ember. Mért mondtad meg, hogy te hamisítottad a
256 31 | vagy a táltosoknál, néha meg olyan gyermek vagy, hogy
257 31 | meggyógyulj. Akkor aztán: ígérd meg nekem, hogy hazamégy. Apám
258 31 | Váltságdíj nélkül bocsát el. Már meg is izente Priszkosznak.~-
259 31 | rettenetes halállal ölet meg az apám.~- Azt is tudom.~-
260 31 | Nem jogosítottál, de meg sem tilthatod. Rab vagyok:
261 31 | amikor akartok. De azt meg nem tilthatja nekem semmi
262 31 | poharadban víz marad, én iszom meg. S az a víz nekem édes,
263 31 | soha. De csak azt mondd meg, azt az egyet: te adtad-e
264 32 | táltosom utoljára látogatott meg azon a napon. Lebontotta
265 32 | feleltem hálásan -, engedd meg, hogy beteg kezemnek elsõ
266 32 | Tudom, hogy rab vagyok, te meg úr vagy, s hogy nem illõ
267 32 | kerül, a tiéd lesz.,~- Én meg - mondotta - neked adom
268 32 | istenetek?~- Milyen? Nézd meg, ha bírja a szemed.~- Hol?~-
269 32 | azzal a levéllel?~Az asszony meg az apja ott ült a szobában.
270 32 | feleltem szomorún -, lágyuljon meg a haragod irántam: nem vagyok
271 33 | araszosan kinyúlt, jobb felõl meg többnyire lelógott. Mert
272 33 | fölkavarintott az ég felé, s meg is szûnt persze - ha Isten
273 33 | menõ embereknek áldotta meg a nyilait. A szeretõknek
274 33 | asztalka, s azon tökkulacs meg két ezüstpohár.~Megálltam
275 33 | Egyetlenegy hunt se térítettek meg soha. Csak az idegen rabszolgák,
276 33 | rabszolgák, azok keresztelkednek meg. De jönnek más térítõk is:
277 33 | Lehetetlen!~- Hátha nem? Bocsáss meg, uram, nem azért mondom
278 33 | nélkül, mért ne lehetnének meg nemzetek is? A nemzet is
279 33 | Nem értem uram, bocsáss meg.~- Mielõtt ember voltál
280 33 | lelki szem, az még nem nyílt meg bennetek.~Félbe kellett
281 34 | Pulheria.~Atilla nem várta meg Pulheriának a követeit:
282 34 | hálóházban volt, én magam meg nagy fáradtan csak éppen
283 35 | vagy követeket vendégelt meg. Máskor az ebéd mindig tanácskozás
284 35 | fiatalság hadigyakorlatát nézte meg, vagy pedig követeket fogadott.
285 35 | Jaj, ha Priszkosz érkezett meg!...~Bevezetnek.~Káprázó
286 35 | szokás. Meghajoltam, aztán meg letérdeltem. Gondoltam:
287 35 | Kelj föl - szólított meg Atilla. - Ösmered-e Honoria
288 35 | ismét komolyan -, mondd meg nekem, hogyan vélekednek
289 35 | ismer engem. Hanem azt mondd meg, hogy úgy általában, abban
290 35 | mintha dugó akadt volna meg a torkán. A fõvezér szemébõl
291 35 | Kazához, hogy világosítson meg, különben örökké pirít a
292 35 | mármost az keresztény, Átilla meg pogány, s még rá Átilláról
293 36 | tavaszon kétfelõl támadják meg egyszerre a római birodalmat.
294 36 | dél felõl csap be, Atilla meg észak felõl rontson rájuk.
295 36 | kérdeztük: hogyan ismerik meg egymást, ha festést változtatnak?~
296 36 | az elõbbi évben hódított meg a hun. Az íjuk másfélszer
297 36 | mondották, csak tavasszal indul meg.~Azután jötték különbözõ
298 36 | is nevezik, fele részben meg magukat magyariaknak mondják,
299 36 | lándzsánál. Sok nyergen meg árkányt lehetett látni,
300 36 | ellenség a szekerekig nyomulna, meg hogy útközben meg-megvonja
301 37 | ezernyi kürt ébredt volna meg: ég és föld kürtöknek a
302 37 | Sípos zenekarok szólaltak meg egyben; a város minden része
303 37 | vagy a kardját csókolta meg.~- Isten hozza vissza!~A
304 37 | csókolt az úrnak. Aztán nekem meg hirtelen a nyakamba ugrott,
305 37 | könnyeivel.~- Isten óvjon meg! Az ég angyalai védjenek!~
306 37 | védjenek!~No iszen, máskor majd meg is legyintettem volna; de
307 38 | haladtunk északnak, azután meg nyugotnak. A Duna déli partján
308 38 | beszélgetett velem mindig, s én meg az út unalmait szívesen
309 38 | rabságba, s ott tanulta meg az írást.~Kérdezgettem õket:~-
310 38 | õket:~- Nem mondhatnátok-e meg, uraim, hogy miért nem visz
311 38 | Átillának máris - szólalt meg ismét Ména-Ságh. - Hát elmondom,
312 38 | Helyette Csege szólalt meg:~- Csak az az Aéciusz ne
313 38 | Átilla ellen az sem állhat meg - feleltem zúgó fejjel.~-
314 38 | volt túsz õnáluk. Aéciusz meg suhanc korában volt túsz
315 38 | frankokat, burgundokat, meg tudom is én, kiket a sereghez
316 38 | hogy a vízigótokat nyerje meg. Vagy hogy megtörje a kutyákat,
317 38 | élnek a világon, s utánuk meg azok jönnének, akik már
318 38 | no! Hiszen az gyerek még. Meg aztán olyan rongy kis pesztráért
319 38 | kancsalogsz te? Talán már meg is ígérted neki?...~- No,
320 38 | a szomszédodnak kiáltsd meg: látta-e? Amikor meg szétszóródik
321 38 | kiáltsd meg: látta-e? Amikor meg szétszóródik a had, s ki-ki
322 38 | könnyen?~- Hogyne. Õ szólított meg. Azt mondta: „Végre beszélhetek
323 39 | Fölfordult gyomorral álltam meg a templom lépcsõjén. A fehér
324 39 | gepida oldalában állott meg. Megrándult, s elbocsátotta
325 39 | A rokszolánok - szólalt meg Csáth -, én magam láttam.~-
326 40 | ruhában járt-kelt közöttünk.~Meg nem foghattam, mi történt.~
327 40 | csak a római hadsereget meg nem találják.~De hol az
328 41 | királyuk, Teodorik nem egyezett meg Aéciusszal.~Aztán megint:~-
329 41 | Párizs városát támadjuk-e meg elõbb vagy Orleánt.~Közben
330 41 | hogy Atillához szólítsák. Meg is ígérte, hogy Orleánnál
331 41 | A-ffekete csuda egye meg õket! - mondta a gazdám.~-
332 41 | A-ffekete csuda egye meg õket!~- Velük a lét teutunok,
333 41 | ide, hanem hódítani! Ha meg nem nyitjátok a város kapuit,
334 42 | díszben; vezeti a papságot meg a város elõkelõ polgárait,
335 42 | felel, mintha kürt szólalna meg:~- Ego sum Atilla, flagellum
336 42 | várost megkímélem, de rendeld meg a papoknak, hogy ami gabona
337 42 | daganatok támadtak a hóna alatt meg a torkán. Este már készen
338 42 | halál kapujában ragadtam meg.~Rám nézett, és bágyadtan
339 42 | hazugsággal a másvilágra: mondd meg nekem, hogy amit Emõkérõl
340 42 | el a figyelmemet. Mondd meg igaz lelkedre, hogy hazudtál.~
341 43 | idõben érkezett: Aéciusz megrohanta a gepidákat, s áttörte
342 43 | hogysem kellene. Bocsáss meg: nem okosság.~- Mi a babona? -
343 43 | rómaiakéval...~- Azt ugyan meg nem bizonyítod.~- Nem bizonyítom-e
344 43 | Hallgatlak.~- Hát tudd meg, hogy a jelek ma mit mutatnak:
345 44 | odahúzták a nyíllövõ gépeket meg a kõvetõket. A jó szemûek
346 44 | ki élve. Hát csak tartsd meg magadnak a tanácsodat, én
347 44 | dörzsölte be a lova orrát. Másik meg abban a kiáltásban bízott,
348 44 | tollat, s ordítok latinul. Ha meg azt látom, hogy a hátán
349 44 | herulokat nem látom - szólalt meg mellettem Szabad-Görög.~-
350 44 | szekerek tetejét szállották meg. A tömött zsákok, hordók
351 45 | kezdte ünnepélyesen. - Engedd meg, hogy szóljon a szolgáknak
352 45 | Nekár-frankok ifjú királya meg Oresztész meg én, de a hangja
353 45 | ifjú királya meg Oresztész meg én, de a hangja ünnepi volt,
354 45 | könnyben és vérben újhodik meg. Minden nagy viharban sok
355 45 | éltetõ erõvel teljesedik meg a levegõ. A ledõlt fa gyökere
356 45 | nyújtotta neki. Az öreg meg akarta csókolni azt a kezet.
357 45 | nem is ejtem el. Ki állhat meg énvelem szemben?~A hunok
358 46 | elõtt. Györhe egy fehér ürüt meg egy fekete kost tart kötélen.
359 46 | követ hoz a fején, Sármánd meg kerek fekete követ. Másik
360 46 | kezében két rézüst csillanik meg.~Tehát istentisztelet. Az
361 46 | elhallgat.~- Hajoljatok meg! - énekli Iddár.~Mindenki
362 46 | magasból. Könyörgünk: segítsd meg Balambér fiát, a hunok fejét,
363 46 | népek országába, erõsítsd meg a mi kardunkat, hogy acélja
364 46 | ellenség testében álljon meg. Áldd meg nyilainkat!~A
365 46 | testében álljon meg. Áldd meg nyilainkat!~A tûzön száraz
366 46 | lovaink inának. Siketítsd meg fülüket, homályosítsd el
367 46 | vérében tapodó. Szárnyazd meg a lovainkat, acélozd meg
368 46 | meg a lovainkat, acélozd meg inaikat, tedd õket sebezhetetlenekké.
369 46 | magas gõzoszlopot vörösít meg.~Káma a kardot a tûz fényében
370 46 | egész teste zihál. Íme, már meg is lassul, s erõtlen lábbal
371 46 | Semmi érthetõ - szólalt meg végre, a vak fõpaphoz fordulva. -
372 47 | királyé mért nem romlott meg?~- Hordókban hozták vizes
373 47 | csatolva. Alattam Ladó aludt meg két rabfiú. Még az Alpesek
374 48 | hogy egyen-igyon mindenki, meg hogy a lovakat abrakoljuk.~
375 49 | Ezernyi ezer kürt rivall meg, és ismétli ezt a három
376 49 | a mell van erõsen födve meg a fej. De ércsisakot keveset
377 49 | szénás szekerek égnek-e? Megkezdte-e a fõvezér a hátulsó
378 49 | a hõség.~- A csuda egye meg - bosszankodik Csáth a lovára -,
379 49 | szinte hasig felkapódnak meg szétrugódnak. Ugyancsak
380 49 | erejének ordítása, az erõsít meg.~A lovasok elszéledve rohannak
381 49 | A lovam ágaskodva fordul meg, és eliramodik a többi után.~-
382 49 | eliramodik a többi után.~- Áldjon meg az Isten, okos állat!~Egy
383 49 | dühöng Csáth -, ezret ölök meg egymagam!~Valami nagy zúgás
384 49 | seregünket új erõ szállja meg: nincs, aki ne bízzék a
385 49 | alán lándzsások nem bírták meg a hunok iszonyú nyomását,
386 49 | hátráló csoporttal telik meg, nekisarkantyúzom a paripámat,
387 49 | is véres az arca s melle. Meg nem ismerném, ha a verejtéke
388 49 | Az elhulltak nyomán új meg új élõ robban velünk szembe.
389 49 | a vértelen öltözetükrõl, meg hogy valamennyinek ott van
390 49 | hever. A bal kengyelemet is meg tudom rövidíteni egy hirtelen
391 49 | arcunkba.~Hátulról támadjuk meg a valami ötszáz fõnyi burgund
392 49 | egy gabalyodásban akadnak meg és vergõdnek prüsszögve
393 50 | bomlás csatába visz, tudja meg, hogy a halál nem fájdalmas.
394 50 | érintésképpen érzõdik. Ha meg halálos a seb, elkábulunk,
395 50 | küzdelmét, onnan kiáltatja meg a sátor alatt lóháton várakozó
396 50 | vonj ki innen.~- Nem ölsz meg?~- Krisztusra esküszöm.~
397 50 | Vagy a nyeregben akadt meg, vagy halott van rajta:
398 50 | visszahanyatlottam.~- Mondd meg legalább, merre keressem
399 51 | ruhám. A köntösöm, nadrágom megszakadozott. Kivan a meztelen
400 51 | a mindenféle nemzeti nõk meg a halász ugorok. Úri lovasok
401 51 | táborban.~Nekem csak a fejemen meg a lábamon volt kötözni való
402 51 | a jó pogány papok! Áldja meg az Isten különösen Szodorót
403 51 | vagy zsákmányoltak. Mi meg ott feküdtünk az égetõ napon,
404 51 | bánnám, ha érte azonnal meg kellene is halnom.~Másnap
405 51 | tudtam. A torkom, hónaljam meg volt dagadva. A csatából
406 52 | engem is! Cobor, mozduljon meg a szíved!~Cobor meg is állt.
407 52 | mozduljon meg a szíved!~Cobor meg is állt. A vállát vonogatta:~-
408 52 | Legalább emberek között halok meg, és nem hollók között.~Rázta
409 52 | reám.~Csak éjjel ne halnék meg! Csak még egyszer látnám
410 52 | mint az, hogy nem érem meg a reggelt, az öröm érzése
411 52 | Végre egy papot pillantok meg közöttük.~Annak nyöszörgök
412 53 | Hol az üstökömet ragadta meg, hol a lábamat, hol a mellemet,
413 53 | orvosságként a testemet. Néha meg azt gondolom, hogy a sebláz
414 53 | nyelvekben olyan szó, amellyel meg lehetne köszönnöm a jóvoltodat?~-
415 53 | Naptárát ismerte. A papjai meg csak éppen hogy olvasni
416 53 | katalauni nyelvet tanuld meg és a misézés módját, fölszentellek,
417 53 | alázatosságban! Lassanként meg is szerettek. Azt se bánták
418 53 | a szentemberségbõl annyi meg is volt bennem, hogy nem
419 53 | tanúsítottam iránta, hogy meg kellett szeretnie. De ez
420 53 | beszéde csak a maga ügyei meg a házi ügyek, pletykák,
421 53 | testben élõ állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába,
422 53 | ruhájukat újjal cserélte meg, és gondozta õket jó tanáccsal,
423 53 | bibliai fejezetbõl induljanak meg a tanításban. Könnyû mondatok,
424 53 | Néha olyan erõvel rohant meg a hazatérés vágya, hogy
425 53 | Istennek, ha én pap lennék, te meg apáca.” És így is történt.
426 54 | csaknem mind meghaltak. Aki meg nem halt meg, kiment a hegyekbe,
427 54 | meghaltak. Aki meg nem halt meg, kiment a hegyekbe, az odavonult
428 54 | napon gazdag polgár halt meg. A püspök örömmel újságolta,
429 54 | házat és a benne való holmit meg rábíztam a város bírójára:
430 55 | a had talán?~- Ott.~Erre meg nekem esett le az állam.~
431 55 | de a lovam fáradt volt. Meg kellett hálnom a révészéknél.~
432 55 | éppen pihent egypár hetet, meg a lovakat abrakoltatta.
433 55 | gyalog kellett volna mennem, meg kellett volna gyakorta állanom,
434 55 | betegen honn maradt testõrök, meg Atilla cselédségének a kétharmada.~
435 55 | beüvölt a házba:~- Zéta jött meg!~S úgy repes, mintha fia
436 55 | a többi is szívesen ölel meg. Kezemet szorongatják, ruhámat
437 55 | hogy igazán nem haltam-e meg.~Tolnak és ragadnak aztán
438 55 | felelgetek az asszonyomnak meg az öregúrnak.~Végre nagy
439 55 | Én azt gondoltam: õ halt meg.~- Dehogy halt. Nem szokott
440 55 | elszíntelenült.~Én azonban mintha meg se láttam volna. Az asztalra
441 56 | hol éltél. Mért nem jöttél meg a múlt év õszén?~A kerevetre
442 56 | Emõke tekintete nyomott meg édesen.~- Felséges asszonyom -
443 56 | csodálkozó szemû.~Késõbb tudtam meg, hogy a tréfás nõ Écska
444 56 | királyné, a szõke leány meg nem ért még hunul: germán
445 56 | folytatom. - Egy helyen meg remete ember áll a sziklák
446 56 | kürtödet megfúvod. De tudd meg, hogy ahogyan Isten kibocsátott
447 56 | könyörgött, hogy kímélje meg a várost.~- És?~- Jövünk
448 56 | megrándult.~- Miért kímélte meg? Mért nem ült a birodalom
449 57 | Magad szégyenítetted meg magadat, jó leány. Furcsádon-furcsa,
450 57 | szeretném, mivel bántottalak meg? Hogy magamat igazoljam,
451 57 | kérdezel-e többet? - szólalt meg végre. - Engem nem kérdezel-e?~
452 58 | királynénál leültettek engem, itt meg állva kell beszélnem.~A
453 58 | akart betelni a beszédemmel, meg Emõke.~- Várj kissé a szóval -
454 58 | mesél, a vörös medvérõl meg a tündérkirályfiról.~Az
455 59 | öltött. A hegyekbõl száz meg száz szekér fenyõgallyat
456 59 | Csupán a gyermekeit csókolta meg.~Ott aztán persze elbomlott
457 59 | lehetett látni, mint csókolják meg a lovat is, és mint vizsgálják
458 59 | síkon, s egypár nap múlván meg is vizsgáljuk az érdemeidet,
459 60 | csak föl kellett írnunk s meg kellett számoznunk a tárgyat,
460 60 | lovakat valahol kívül becsülik meg, és róják pálcákra.~Római
461 60 | szolidus esik, mi számítjuk meg. A vezéreknek és csapatvezetõknek
462 60 | mindent rosszul becsültek meg. Így például egy ládából
463 60 | hallgatnak.~Végre én szólalok meg latinul:~- Felséges uram,
464 60 | király elé:~- Gyõzõdjél meg magad, felséges uram. Íme,
465 60 | Ezeket a kameákat - szólal meg aztán nyugodtan -. vigyétek
466 60 | kiváló, magamhoz váltom. Te meg, öreg Turzó, ha valaki akkor
467 60 | öreget aztán én békítettem meg:~- Lásd Turzó uram - mondottam -,
468 60 | gabonánkat is elvitték. A házban meg egy párna nem sok, annyit
469 60 | kellene dajkálnod. Mert tudd meg, hogy minél több váltságot
470 60 | gyöngyeimet hagyták volna meg - sírta az asszony -, vagyhogy
471 60 | is ott csintalankodtak. Meg kellett elégednem azzal,
472 60 | Mindig boldog szívvel váltam meg Emõkétõl. Mert mikor jó
473 60 | elmosolyodtam:~- Bocsáss meg: nem szándékosság, csak
474 61 | szemben üljenek. A leányok meg a legényemberekkel ültek
475 61 | a vendég királyok ültek meg azok a rab hercegek, akiket
476 61 | viaszgyertya világította meg. A teríték arany és ezüst.
477 62 | az Alsó-Dunára, és várják meg Atillát; a tavaszon Konstantinápolynak
478 62 | ha a váltságdíjat hamar meg nem küldik, elsorvad a sanyarúságban.~-
479 62 | Megbosszankodtam rá.~- A csuda rázzon meg, hát már te is titkolózol?
480 63 | megtörtént.~A pap délben áldotta meg õket. A fõtéren rengeteg
481 63 | nõi szobrokat nem tûrték meg a hun nõk. Férfiszobrokban
482 63 | kívánta a királyt.~A király meg is jelent a palota erkélyén
483 63 | mielõtt indulnánk, házasodjak meg? Nem, erre most nem szólít,
484 63 | illatos vízzel locsoltam meg, és fürtökbe rendeztem.~
485 63 | Ha pedig azt nem kaphatom meg, amit remélek, akkor a szabadságomat,
486 63 | beszélgetésünket dübörgés szakítja meg. A folyosón Edekon rohan
487 63 | csoportban, de Edekon annyira meg van zavarodva, hogy nem
488 63 | Végre a fõvezér ajka mozdult meg, mintha lélekfojtó álomban
489 63 | valami állatot.~- Te ölted meg!~A nõ sikoltva taszítja
490 63 | eressz ki.~- Ki ölte volna meg? - szólt a testõr könnyes
491 63 | és kétségbeesés szállotta meg. Az orvosok negyedóra múlván
492 63 | királyon, hanem ugyanúgy halt meg, mint Buda.~Kikiáltó ismétli
493 64 | közül tolvajhad kívánja meg az aranyat. Vagy az is lehet,
494 64 | el a vizet. Ott ássátok meg a sírt mélyen, és szélesítsétek
495 64 | mélyen, és szélesítsétek meg a medret, hogy az legyen
496 64 | sziget körül. Estére már meg volt ásva a sír, olyan mélyen,
497 64 | hogy azt ember ott többé meg nem találhatja.~Beszórták
498 64 | esedezek. Ezt az egyet tedd meg!~- De miért? Az okát mondd.~-
499 64 | vele? Nem akartam. Bocsáss meg. Utadban többé nem leszek.
500 64 | mit cselekedett?~- Nyugodj meg - feleltem -, én is álmodtam
1-500 | 501-514 |