Part

 1 1 |     gyepre, a napra. Mert a beteg állat szereti a napfényt.~Ahogy
 2 3 |     hárman.~Mind piros-egészséges állat, csak az egy Atilla sápadtas,
 3 7 |          haragudjon reám, ha csak állat is. Hát... itt a kezem,
 4 9 |     szárnyukat rezgetik. Ember és állat oly egy az érzésben!~Késõbb,
 5 11|         lábánál fogva a megvadult állat tovább. Láttam olyat is,
 6 23|           Ha pénz, ha gyermek, ha állat, az uráé.~- Éppen azért
 7 30|   Csáthban egyszerre megbõdült az állat. Nem várt magyarázatot.
 8 31|          Vergiliust, az énelõttem állat volt.~Hát biz azok hírét
 9 31|       magamban:~„Ez is csak olyan állat, mint a többi, csupán hogy
10 33|    Áldozásoknál õ metszette ki az állat nyelvét, s tartotta kanálban,
11 33|        Áldozásokkor õ vágta le az állat fejét, s tûzte póznára,
12 33|        Áldozásokon õ fogta föl az állat vérét, s öntötte az oltár
13 46| cselekszik a fekete kossal. A két állat bégése és hörgése belevegyül
14 48|          ropogtatja a zabot az az állat, amely talán már reggel
15 49|         Áldjon meg az Isten, okos állat!~Egy mellettünk visszarohanó
16 53|           csak emberi testben élõ állat. Más ember meg öltözik kopott
17 58|           akkor. Kezes kis kedves állat volt az. Ott legelészett