Part

 1 1 |    Teofil.~A hangom elhalkult az utolsó sorokon. Zavarodottan néztem
 2 15|        távoli nyárfák mögött, és utolsó sugarait oda vetette. A
 3 16|        be. Kihúztuk a földbõl az utolsó sátorfákat is, és a szekerekre
 4 17|     hátha el se fogad? Hiszen az utolsó napokban nem fogadott.~Hátha
 5 22| folytatta:~- Mindent elmondok az utolsó hajszálig igazán. Csak a
 6 27|  küszöbre, sánta Kopi mellé, aki utolsó szolga volt a háznál, s
 7 32|          feküdj a napon! - szólt utolsó tanácsul. - A nap sugara
 8 37|     füstölt: sütötték nyárson az utolsó reggelit. Síró asszonyt
 9 44|         egymásra a nyilaikat.~Az utolsó parancs azon az estén az
10 46|         erõt a mi lovainknak!~Az utolsó mondatot ismételte a nép
11 49|       fogyton-fogynak, mígnem az utolsó is lehull, s a hunok összeszorult
12 51|       Amint a reggeli párának az utolsó fátyola is elszáll, ellátok
13 52|        meghalok, hát legalább az utolsó perceimben az se nyomjon,
14 52|      mint mikor az elalvó tûz az utolsó lángjában még egyszer fellobog.~
15 52|          a víz. Mind megittam az utolsó cseppig.~S nyomban elaludtam.~
16 54|         nem adtuk rájuk többé az utolsó kenetet. Csak hárman voltunk: