Part

 1 1 |     Egyszer aztán megáll, és rám néz:~- Zéta fiam, tudod-e, mi
 2 10|        még a fülem is vörös, rám néz különös nézéssel.~- Vigyázz,
 3 12|   érdekelt, hanem hogy Emõke mit néz rajta.~Hát a közepét csak
 4 12|        Az a gondolat, hogy Emõke néz, és hogy én neki a tudomásomból
 5 12|           hogy Emõke csodálkozva néz rám, s életemben elõször
 6 12|    jóságosnak nem éreztem: minek néz ez engem, hogy egy marok
 7 12|      oszlop alatt. Õreá fülel és néz mindenki.~A gazdám is ott
 8 31|         úgy néztem, ahogy juhász néz a szamaraira, birkáira,
 9 38|          az ilyesmiben: csak rád néz, és kilátja a szemedbõl
10 42|          arcán sápadt rémület. S néz, mint az õrült.~Atilla megállítja
11 46|     Atilla is a szeme sötétjébõl néz maga elé.~Az embert fölfogják
12 50|          még csak jókedvében sem néz rám szeretõn...~Minek tanultam
13 51|      mellettem vágtat el. Rám se néz. Összevissza iramtatnak,
14 55| gondolatban. Hajadon-e még? Hogy néz rám, ha eléje lépek?~Ha
15 60|       példaképpen.~Atilla kérdõn néz ránk.~A ravók reszketve
16 62|      vérpadon térdel, s utoljára néz fel, hogy a következõ pillanatban