Part

501 64    |       gyászruhába öltözött nõ jelenik meg az ajtóban. Fölveti a fekete
502 64    |             maradj vissza kissé. Várd meg, míg a társaid kimennek.
503 64    |            Nem: várj elõbb... Csókolj meg... Megérdemled... Tudom
504 64    |              halottat csókoltam volna meg.~- Ne kérdezz semmit - susogta -,
505 64    |            ott maradtam. Amit tettem, meg kellett tennem. Õ kért rá.
506 64    |           hajtottam. ~Az Isten áldjon meg, Rika feleségem, ~hadak
507 64    |               az arcukat nem lehetett meg­ismerni a vértõl.~Idõnként
508 64    |              a sûrûje elhalad. Azután meg arra gondoltam, hogy nem
509 64    |                A zsák-gátat bontották meg: ráeresztették a vizet a
510 64    |        ütközött.~A hangjáról ismertem meg Balassa testõrt.~Õ is megállt
511 65    |         Fáklya csak tél-túl világítja meg a vérpiszkos arcokat. A
512 65    |         paloták? Máskor, ha fõúr halt meg, nagy tor következett a
513 65    |               mellettem? Ki szólított meg, vagy ki lökött meg? Volt
514 65    |         szólított meg, vagy ki lökött meg? Volt úgy, hogy leültem,