Part
1 1 | Hasonlítottak az apjukra, már amennyire tücsköket lehet
2 1 | el nem találtak. Azután már csak nekik volt mulatságos.
3 1 | volt mulatságos. Késõbb már el is bõdültem, és lefeküdtem
4 1 | befutott: a nevelõt hívta. Már akkor én is éreztem, hogy
5 1 | játékuk.~Tán tíz napja voltam már ott, mikor egy délben sietve
6 1 | olyanféle.~Gondoltam: most már nem kelek föl. Ez nem házbeli,
7 1 | azt többé el nem felejtem. Már a harmadik esztendõmben
8 1 | összeszoktunk. A gazdám akkor már nemcsak a szolgálataimért
9 1 | nem szól hozzám semmit. Már a reggeli tejet is betettem
10 1 | hiba a pénzek körül. Akkor már nem volt kövéres, s ha kedvetlenítette
11 1 | festik!~- Gondold meg! Most már ha maradsz is, szabad vagy,
12 1 | Ó, uram - feleltem most már a szívemnek minden melegével -,
13 2 | 2~Már ugyan kitavaszodott, mikor
14 2 | lovainkat. Fűzfák, nyírfák már javában bontogatták a levelüket,
15 2 | szemű, vézna emberé, aki már máskor is járt Atillánál.
16 2 | kutya? - s más efféléket.~Már aznap este hunul köszöntem
17 2 | Rusztikiosz nevetett.~- Nézzék már - mondotta az uraknak -,
18 2 | hunomtól néhány nap múlva már megtudtam, hogy Deél a neve,
19 2 | szíve lakatját.~- Mondd el már, Deél, hát hogyan történt.
20 2 | történetesen este nincsen, hát már azóta a varjak begyében
21 2 | Láttam, hogy fájdalmas már neki ez az ügy, hát másra
22 2 | azontúl mindig síkon jártunk. Már akkor érdekelt az út: lépten-nyomon
23 2 | lakott. Messzirõl láttuk már a pompás aranygombos sátort,
24 2 | jobb a marhahúsnál. De én már aligha válogatok benne.~
25 2 | hozzánk. Kettõt közülök már ismertünk: a nyalka bajuszú
26 2 | országunkat.~A sátorokat már fölraktuk a szekerekre,
27 2 | üget hozzánk, s kiáltja már messzirõl:~- A király nem
28 2 | éjjel induljatok!~Õ meg már királynak mondotta Atillát.
29 3 | fogad! - kiáltotta a gazdám már messzirõl Maksziminosznak.~
30 3 | Maksziminosznak.~A szekerek már indulóban voltak, de ez
31 3 | Mikor a sátorba beléptünk, már elõre készítettem rá a szememet,
32 3 | lábujjain gyémántgyûrûk.~Már elõre vonaglott a szám a
33 3 | gazdám a fejét lógatta:~- Már bizonyos, hogy besúgták
34 4 | mennykõ közibénk csapott.~Már akkor több házból és sátorból
35 4 | hõkölt meg tõle. Én azonban már sejtettem, hogy a rettenetes
36 4 | Nem telt belé egy óra, már ott voltak a szolgái. Lepedõket
37 4 | száraz, meleg ruhára.~A borra már nem is volt szava, csak
38 4 | lovaink szanaszéjjel. A hunok már akkor javában fogdosták
39 4 | Az egyik gyermek hatéves, már forradásos képû. A másik
40 4 | rántom meg Nigrót -, gyere már haza.~- Nézzük meg. Jó lenne
41 5 | fűszálat, s magam mulattából már a kosárban elrendeztem.
42 5 | lássa a borravalót.~Mikor már aztán az úton voltam, magam
43 5 | bosszankodtam magamon. De már késõ volt. Megfogadtam,
44 5 | Rá se nézek!~De mikor már az út közepén voltam, arra
45 5 | néztem utána. Csak mikor már eltûnt, akkor gondoltam
46 6 | visszaérkeztem, az urak már az ebédnél feküdtek, s a
47 6 | gondoltam, javában alszik már a gazdám, mikor egyszer
48 6 | de ha elgondolom, hogy már gyermekkoromban szolgaságra
49 7 | rudakra. A belsõ szõnyegekkel már tevék álltak ott nagy batyujukkal.
50 7 | és visszanéztem: jönnek-e már?~Hiábavaló volt minden magam-okosítása.
51 7 | lehessen az álmom!~Jönnek-e már?~Megint elmaradtam az uramtól,
52 7 | Három óra hosszat lovagoltam már. A nap szinte felhõtlen
53 7 | anyámnál a lovaddal. Mondtam már neki, mit tettél: fogadd
54 7 | megint: hogy megüssön? Ezt már nem tûröm el!~Fölkeltem.
55 7 | Köszönöm - feleltem büszkén -, már nem kívánom.~A leány arcából
56 8 | pillant át a gerincemen.~Már akkor nem gyûlöltem. Bántam,
57 8 | búzatáblán túl, az úton. Már messzirõl megláttuk, hogy
58 8 | akit meg kellett várnunk, már megérkezett. A palotája
59 8 | utcán csoportoznak, mint már elõbb is láttuk: lóháton,
60 8 | faalkotmányok váltják föl. Azok már vadbõrökkel vannak betakarva,
61 8 | A további sátorok körül már nyüzsög a rabszolga, s a
62 8 | Nincs-e a sarkunk alatt már mind a világ? Még csak a
63 8 | akartunk szállni a lovunkról.~- Már értesültem rólatok - mondta,
64 8 | és nekem kell fogadnom.~Õ már királynak mondta Atillát.~
65 8 | kiált:~- Csobajcsi! Gyere már!~Emõkét is láttam. Akkor
66 9 | palotáig elnyúló térségre - már hát én csak az urak háta
67 9 | nõk foglalták el.~A nap már az ég közepén delelt, mikor
68 9 | Atilla elé.~Negyedóra múlván már hallottuk a nép örömzúgását
69 9 | zúgna az örömtõl.~Akkor már a királyi palotából is elõvonult
70 9 | hölgyek rajozzák körül. Most már nincs az arcukon fátyol.
71 9 | Rusztikiosz -, Cerkó a neve.~Már jól elmúlt dél, mikor a
72 10| figyelme. Hiszen nem vagyok már gyermek!~- Addig haladtam -
73 11| takaró.~Mikor a nap fölkelt, már ott ácsorogtunk az urammal,
74 11| Priszkosz a fejét rázta.~- Ha már egyszer szabad ember lettél,
75 11| csak az udvaron vártuk meg.~Már akkor elõ is vezették a
76 11| megmeredt az ijedelemtõl.~Láttam már ilyen ágaskodó lovat, láttam,
77 12| lehetett valamikor. Most már csak fonnyadt méltóság -
78 12| tudta rajzolni a leány, de már a szirmokat egyenként rajzolta.
79 12| rajtam. A következõ percben már a kezemben volt egy üres
80 12| végeztem el a rajzot.~- Most már elég ez, fiam - szólt jóságosan
81 12| munkálva az a tigrisbõr...~Az már más ügy volt. Otthagytuk
82 13| dicséretükre nem repesett már úgy a szívem, mint azelõtt.
83 13| mint azelõtt. Bátran néztem már rájuk. Szerettem volna köztük
84 13| mind a kettõ, s õszek is már mind a ketten. Pengették,
85 13| hogy beléphetnek.~Az idõ már jól behajlott a délutánba,
86 14| Mindenfélét - feleltem óvatosan -, már akinek van. Mert az ország
87 14| akinek van. Mert az ország már nem gazdag, felséges asszonyom.~-
88 14| öltözködtek, hogy annál szebben már nem lehet.~- Hogyan? - kérdezte
89 14| ünnepi fehérben.~A dal végét már elnedvesült szemmel dúdolta,
90 14| ügyes rabszolgákat?~- Én már nem vagyok rabszolga, felséges
91 14| kis tehene volt. A házban már nem találtak az adószedõk
92 14| azután hajóra ültünk. Másnap már ott állottam bemeszelt lábakkal
93 14| szemmel. - Mikor törjük már ki a kezükbõl a kormányt?
94 14| mondja, hogy a királyné ma már nem parancsol többé semmit.~
95 14| lelked gyöngéd. De most már menj. Nem rajzolunk többet
96 14| Nem rajzolunk többet ma már.~- Kisasszony - susogtam
97 15| másnap nem fogadott.~Pedig én már föl voltam öltözve, s vártam
98 15| Aladár királyfi. A keze már csak éppen hogy a dolmánya
99 15| csodálkoztam.~Az uraink már akkoriban erõsen sürgették
100 15| Mindenki szeretett volna már hazaindulni. Csak én nem.~
101 15| hozzánk. Az a Berki járt már a császárunknál két ízben
102 15| Azt a szolgát ismertem már. A kapuban szokott állni,
103 15| apró a hat testvéredé. (Már elfeledte, hogy összesen
104 15| vidáman a gazdám -, most már te fogadj meg engem szolgádnak,
105 15| vacsorájukat. Nekem akkor már nehézzé vált a fejem.~Hogyan
106 15| az ölében van.~- Reggel már nem leszek itt - mondottam. -
107 15| Letette a gyermeket. Aludott már. És kifutott a szobából.~
108 15| valamit keresnék.~A nap már süllyedezett a távoli nyárfák
109 15| mutatkozott senki sem.~A kaput már becsukták. Egy rabszolga
110 16| süvegemmel.~De a sátorok már eltakarják a faházakat.
111 16| pattog, és kürt rivog. A nap már aranynyilakat lõ az égre,
112 17| szabad ember vagyok.~De hátha már elfelejtette azt a beszélgetést?
113 17| eresztik össze a harcosokat...~Már jól elhagytuk az Isztert,
114 17| apróságokat. A nap heve már akkor nyári volt: az urak
115 17| úton szolgájának, noha én már rabszolga nem vagyok.~Vigilász
116 18| országának a határát.~A nap már lehajlóban volt, s Vigilász
117 18| néztem.~A partra léptünk. Ott már tíz-tizenöt hun is várt
118 18| állították föl a sátorokat. Ott már készen voltak a lyukak,
119 18| fiatalabbik.~Az egyik fölfeszített már mozdulatlan volt, de a másik
120 18| lehetett, mint én. A másik már meghalt. Az arcát nem lehetett
121 18| támasztva a hóhér létrája. A hun már visszatért. Fölment a létrán,
122 18| égetõ.~Mikor visszatértünk, már az esti párában rengett
123 18| révészek ott bámészkodtak már a tûz körül.~- Ember - mondottam
124 19| partot, s beljebb bánom már meg, amit cselekszem? Akkor
125 19| amit cselekszem? Akkor már nem lesz itt Vigilász, sem
126 19| a mellemen. Hervadt volt már, de az illata még érzett.~-
127 20| Atilla városába, amelyiken már egyszer jártam. Csakhogy
128 20| Körülnéztem. A társaság már elõrehaladt. Az úton nem
129 21| Atillának megjelentse.~Én ott már búcsúzkodtam is a társaságtól,
130 21| bõdült:~- Egy tapodtat se!~Már akkor vörös volt a képe.
131 21| Vigilász úrhoz?~Mert akkor már sejtettem, hogy az a rókaképû
132 21| meg õket - mondotta, mikor már a kezünk hátra volt kötve.~
133 21| Vigilász.~Szinte kék volt már sápadtságában és dühében.
134 22| fordult a szolgákra.~A szolgák már akkor letették a ládát,
135 22| álomképnek is értékes. De már hogy juthatnék én ilyenhez?”~
136 22| császár? - felelte most már egyenesen Krizafiosz. -
137 22| barna fõúr.~S a kardját már félig kirántotta. Azonban
138 22| bólintott Edekon úr -, de nekem már a gyilkosság elõtt is kell
139 22| mellett megpillantotta. Már akkor Atilla tudta a gazságot.
140 22| a gazságot. Világos volt már, hogy miért követelte annyira
141 23| az én aranyaimat... Most már tudhatod, hogy az én aranyaim
142 23| jólelkûen -, megpihentél-e már?~- Majd éjjel - feleltem. -
143 23| született szarmata volt, de már nem értette az õsei nyelvét.
144 24| dívik s más efféle.~- Ez már jó tudomány - bólintott
145 24| hegedõst: elmondatják. Hát még?~Már elfûtött a meleg.~- A filozófia,
146 25| Negyedóra múlván kilépett Csáth. Már akkor ott állt a lova felszerszámozva.~-
147 25| tanácsosnak az eszével. Már láttam, hogy társalkodó
148 27| igen szépen köszön! Holnap már kezet is csókol.~- Elveszi
149 27| Rába asszony koros volt már, bajuszos, férfihangú, és
150 27| mai eszemmel bezzeg tudom már, hogy velük kellett volna
151 27| egyre közelebb bátorkodott.~Már látszott a szemén némi bizalom.
152 27| látszott a szemén némi bizalom. Már tudta, hogy tõlem csak jót
153 28| a szelektõl.~Akkor aztán már a sátorokra is több került.
154 28| pillantottam föl, mikor már ott állt, s a ruhája illata
155 28| õk is más szemmel néztek már. Ha valami kérnivalójuk
156 28| pirulva néztem a lábamra.~Már szégyenkeztem Emõke elõtt.
157 28| válasszon belõlük reám valót.~Már régen óhajtkoztam, hogy
158 28| máskülönben is tetszett már nekem a hun viselet: a fehér
159 28| hajam megnõtt, vállig ért már. Száraz hidegben nem is
160 29| 29~Akkor már, ha ebédre ment a gazdám
161 29| gondolnád-e azt, hogy én már tizennégy éves vagyok?~Nem
162 31| beszéltem, azután se, mikor már összeszoktak velem. Nekem
163 31| mûhelyébõl. De hát láttam már én szép formákat sokszor;
164 31| különös zenés hangot, az már megfogja. Abban a pillanatban
165 31| mikorra kijózanult, te már messze jártál.~Hallgatódzott,
166 31| Váltságdíj nélkül bocsát el. Már meg is izente Priszkosznak.~-
167 31| kendõt elhelyezte, Emõke már nem volt a szobában.~ ~
168 32| kimehessek.~A világ zöld volt már. Az udvaron kotlósok vattyogtak,
169 32| kék volt. Fecskék hordták már a sarat a szájacskájukban.
170 32| pedig alakoskodnod. Most már nem adlak vissza Priszkosznak.
171 32| megzavart ellenségnek, és mikor már elértük õket, lándzsát dobni
172 33| tizenöt rab ura.~- Hallottam már rólad - mondotta a kezét
173 33| Eszerint - mondottam - már itt is jártak hittérítõk?~-
174 33| ha érdekel.~- Hallottam már, uram, nem egy prédikációdat,
175 34| este tértem haza. Emõke már akkor a hálóházban volt,
176 34| visszatért a küldöttség. A hírét már három nappal elõbb tudtuk,
177 34| Hozták is. A város végén már kivették a mézbõl. Megmosták,
178 35| nagyobbik fiúnak is vert már a kovács nyilakat, könnyû
179 35| menyasszonyodul köszönteni most már kénytelen vagyok.~Harsogó
180 35| élt még. Csakhogy akkor már Ravennába vitték. Ott is
181 35| bele a római birodalomba. Már indultunk volna, ha ki nem
182 36| azt felelték, hogy Honoria már férjhez ment.~Erre Atilla
183 36| megtanulni. A hunok azonban már gyermekkorukban gyakorolják,
184 36| efféle jelvény látható.~Már õsszel megérkeztek az északi
185 36| elegyednek csatába, mikor már a hun lovasság az ellenséggel
186 36| jöttek az osztrogótok. Azok már gyalognép voltak. Csizmájuk
187 36| az alánok idevaló raja. Már nem is külön nép, mert rég
188 36| gesztenyeszínû. Ó, gyönyörûm, hol van már a te gesztenyeszínû szép
189 36| hétig számlálgattuk õket - már hát csak a vezérek szava
190 36| vezérek szava szerint. Mikor már fölül voltunk a félmillión,
191 36| rengeteg hadat.~A sátora már ki volt rakva szekerekre
192 37| A mi sátorunk is ki volt már készítve napok óta az udvarra.
193 37| pirosra festett sátoros szekér már kifordult az udvarból.~A
194 37| Siettem az úr után.~A nap már kétkopjányira állt az égen.~
195 38| találkoztunk elõbb, csak mikor már kitavaszodott - a Duna forrásánál,
196 38| Ne is mondd tovább, uram, már értelek.~- No, hát megyünk,
197 38| mint a hógörgeteg. Mikor már annyira megnövekedtünk,
198 38| meg azok jönnének, akik már régen meghaltak, de erre
199 38| kisasszonyokra kancsalogsz te? Talán már meg is ígérted neki?...~-
200 38| látják, jobb.~Mindezt tudtam már, de csak hadd fecsegjen.
201 38| vallomások járnak elöl, mink már szerettük egymást, mielõtt
202 38| beszélhetek veled, Csege. Én már régen értelek téged. Menj
203 39| között is elöl a ravók, már akik még nem voltak szabadosok.
204 39| porban.~Százával láttam már efféle jelenetet. Eleinte
205 39| Eleinte rázott. Késõbb már oda se néztem.~De akkor,
206 39| elhagytuk a várost. Akkor már a dél elmúlt. Atilla sátora
207 39| küldöttség hozza ünnepiesen.~Már akkor a második fogásnál
208 40| az emeletre. Atilla akkor már aranytól és gyémánttól ragyogó
209 40| mikor népek hódolatát várja.~Már akkor velünk jöttek a markomannok,
210 40| faragott.~A következõ napon már átkelt az elöl járó hadrész
211 40| vezetõk százai. A kémek persze már régelõbb.~Ha a nap szemével
212 40| mindazok a népek, amelyek ittak már a római mûveltség poharából.~
213 41| Aztán megint:~- Aéciusz már az Alpesek alatt jön. Rómából
214 41| S indultunk Orleánnak.~Már akkor tudtuk, hogy Aéciusz
215 41| kapuit, megnyitja a tûz.~Már akkor ezernyi szekérrel
216 41| légiók elõcsillogó sasait.~Már akkor mindenfelé riogtak
217 41| Vissza!~Hát harcol, aki már rádühödött, de a had dereka
218 41| had dereka oda sem ügyel. Már tegnap megkezdték a vonulást
219 42| beszélni óhajt vele.~Ismerjük már az ilyen jeleneteket: a
220 42| kísérje vissza a városba.~Már Orleán alatt láttam, hogy
221 42| legyek õsszel. A sereg szaga már különben is irtóztató.~Eleinte
222 42| Mikorra visszafordultunk, már az út mellékén halottak
223 42| sisak a szemünkbe ötlött már elõbb is.~Hogy az az ember
224 42| alatt meg a torkán. Este már készen volt a halálra. Vizet
225 42| Vizet kért tõlem.~A táborban már mindenki aludt. Elmentem
226 42| néztem.~Nem felelt.~A szeme már akkor üvegesedett. Homlokát
227 43| Mikorra én erre gondoltam, már a mi seregünk négy csapatja
228 44| is temelletted.~- Jártál már hadban?~- Ilyenben te se.~-
229 44| Másiknak olyan kardja, amely már száz ellenséget küldött
230 44| tegnap dudaszó mellett.~Akkor már, hogy a római sereg elhelyezkedett,
231 44| zörgéssel. Hat ökör húzta. Már akkor mindenfelé rendezték
232 45| eljött ellened, s talán már holnap kihúzod a fegyveredet,
233 46| rakták. Sietést dolgoztak.~Már vacsora közben is láttam,
234 46| vérét is oda önti.~A tûz már nem lángol, csak a parázs
235 46| A futás egyre lihegõbb. Már a haja is röpköd, már szinte
236 46| lihegõbb. Már a haja is röpköd, már szinte az egész teste zihál.
237 46| egész teste zihál. Íme, már meg is lassul, s erõtlen
238 47| Hát nem mi kezdjük?~- Már alig - felelte álmos-egykedvûen
239 47| lovász is. A nyergen akkor már ott lógott a rézzel borított
240 48| az az állat, amely talán már reggel a Halál világába
241 48| meddig alhattam? Nyáron már éjfél után háromkor pirkad
242 48| Siet Atillához.~A hunok már mind lovon ülnek. A fiatalja
243 48| át-átkiabálnak:~- Mi lesz már? Indulunk-e?~A fiatalságnak
244 49| messzeségbe is, ahova szem már nem láthat, de ahol még
245 49| kengyelükbe illesztették már a zászlóik nyelét. A síposok
246 49| Atilla továbbrepül.~Késõbb már nem halljuk, miket mond,
247 49| messzeségében. Atilla arrafelé már csak a kardját villantja
248 49| messzeségben látható most már, hogy a római had mind a
249 49| középen.~Atilla vezérei már a helyükre oszlottak.~Nagy
250 49| várva a térszakadást. Mikor már oly messzire voltak az elõttünk
251 49| hujjogása.~De amonnan is száll már a nyilak felhõje. Pajzsomat
252 49| tovább.~A rohanásban látom már a réseken a pajzsok alá
253 49| hánykolódnak, de a lovam már halottakon ugrat. Lándzsát
254 49| ütöm. A portól nem látok már. De hallom a visszahívó
255 49| ellenség csupa lovas alán már. Öles hosszú dárdáik madarakként
256 49| csatolhatnám!~- Huj! Huj!~A lovam már döglovakat ugrik át, s halottakra
257 49| bonyodalomba kerülök. Csáthot már rég elvesztettem a szemem
258 49| utánunk.~De a mi futásunk már nem olyan nyomott, mint
259 49| elõbb. Cselfutás csupán.~Már a száguldás közben hátrakaptunk
260 49| kiáltások a rekedt torkokból már inkább csak hangos hörgések.
261 49| Arrafelé visznek.~De nekem már fogyton az erõm. Vérzek
262 49| prüsszögve a lovaink.~Ma már nem bírok irtózás nélkül
263 49| amelyben meg-megsiklott már a lovunk lába s a holttestekre,
264 49| magam halálára se gondoltam már. Pedig ott, hogy egy erõs
265 50| halál nem fájdalmas. A test már a rohanásban elveszti csaknem
266 50| felocsúdtam, sötétes volt már. Csak a felhõk hamvadó tüze
267 50| elegyedett ma a csatába?~Már besötétedett. Kürtök riognak
268 50| föléreztem a hidegre, a harci zaj már csak a távolban hangzott,
269 50| van köztük keresztény pap?~Már nem járnak szanaszéjjel.
270 50| vele többet. Ez az ember már halott. Csak a szája mozog
271 50| vizet? Isten keze se!~Tûz már nem bolygott a mezõn. Csak
272 50| Aquam! - hangzott ismét, de már a lábam irányában.~A hang
273 50| keresnél? A patak messze van, s már estefelé annyira megáradt,
274 50| unszolt az ember. - Mozogsz-e már? Megtettem, amit kívántál.~-
275 50| lenyúltam a térdemhez, és akkor már igen óvatosan. Sok szisszel-jajjal
276 51| Nem nyöszörög, nem jajgat már senki. A levegõ hûvös, noha
277 51| hallik mindenfelé. Értem már: a rómaiak elvonultak az
278 51| gyötrelmes állapotban. Most már bizonyára elõjönnek, és
279 51| hát miért nem mozdulnak már?~Bizonyosan Atilla nem engedi
280 51| nagy csoportokban jöttek már elõ szekerekkel is: szedték
281 51| a síp és a duda.~A kezem már százszor elfáradt az integetésben,
282 51| sebesült vár az ápolásra: arra már nem kaptam embert, hogy
283 51| sebesülten hever? Nem tudtam.~Már akkor forróság volt rajtam:
284 51| csoma van rajtad!~Akkor már magam is tudtam. A torkom,
285 52| a lábamnál fogva húzott már, de én még mindig kapaszkodtam
286 52| rajtam! Sukoró, vigyetek már engem is! Cobor, mozduljon
287 52| valami mégis történt velem.~Már régen éreztem, hogy valami
288 52| vagy hogy valami kõ. Ha már meghalok, hát legalább az
289 52| s annak a vize terjedez. Már látom az áradatot. De sárga,
290 52| szénacsomók.~A víz egyre nõ. Már a derekam alá is becsemcseg.
291 52| derekam alá is becsemcseg. Már emelgeti is a lábamat.~No,
292 52| továbblejt, mintha táncolna.~Már a mellemet is ellepte a
293 53| hálálkodtam neki, mikor már megszólalhattam -, van-e
294 53| a lelkembe, s a hús, az már a számban erõmmé változott!~
295 53| szerettek. Azt se bánták már, hogy az öreg fiaként bánik
296 53| neki, mikor hallották, hogy már megint nincsen mit mosniuk.
297 53| tartalmúak.~Esténkint, mikor már az árvák lefeküdtek, összegyûltünk
298 53| nyugodtan hortyogott, de már az életemet nem tettem volna
299 53| vigasztalt -, az a leány a télen már bizonyára férjhez megy,
300 53| hazajutnál innen, talán már szoptat is.~Csak ezt ne
301 54| Hanem a pestis!...~Mikor már húsznál is többen haltak
302 54| mertek hazatérni. A püspök már szakácsot és cselédeket
303 54| úgyse gyõztük.~Májusban már ötven-hatvan-hetven halottunk
304 54| valamelyest a halál ereje.~Már akkor csak ketten éltünk
305 54| paripát megnéztük, arra már nem mondtam semmit se. A
306 55| Hát a családja?~Arról már nem tudtak semmit. A révészek
307 55| útnak eredtem, s estefelé már elém tündököltek Atilla
308 55| Mikorra leszállok a lóról, már egy leány a nyakamat öleli,
309 55| be-beteg a ki-kisasszony?~- Már hogy volna beteg? Vadászatra
310 55| Ha Emõke asszony volna már, Csáthné bizonyára nem azzal
311 55| hogy: „Nem kisasszony az már, hékás!”~- Hát a nemzetes
312 55| lehetne oka. És te most már nagyleány vagy, vigyázzál
313 56| hívatott a királyné.~Én már akkorra el is készültem.
314 56| fölébredtem a régi szobámban, már akkor tisztítottan hozták
315 56| megrándultak a meglepetéstõl.~De én már akkor mélyen meghajoltam,
316 56| királyné. - Rómában vagytok-e már?~- Nem, nagyasszonyom -
317 56| katalauni mezõn õ gyõzött.~- Ezt már hallottam. De hol van?~-
318 57| kisebb kamrába.~Fáradt voltam már. Megkértem az öreg mindenest,
319 57| még gyermek volt, most már férjhez érett hajadon. Nyúlánk
320 57| Mit is? Bizony elfeledtem már. Mit is? Igaz, egyszer azt
321 58| ismertem. Az öregapó képe már olyan volt, mint a piros
322 58| kölyök itt errõl az egyrõl. Már mindenki hõs. Ha egy fáradt
323 58| róla.~A gyermekek szeme már ragadt az álmosságtól. Az
324 59| kíséreteikkel.~A had eleje már délben megérkezett: a jászok
325 59| Atilla is. A síposok zenéjét már messzirõl lehetett hallani.
326 59| udvarra állított rabot - már akinek valami okból még
327 60| tartó munka s unalmas - már ugyanis annak, akinek semmi
328 60| utána jegyeznünk az értékét. Már ugyanis ami kiválóan értékesnek
329 60| nyelvén: zsoldos.~Mikor már minden föl van írva, szétosztódik
330 60| volt az életemben. A rabok már köszöntek nekem is, mint
331 60| estennen hívattak, mikor már a hivatali munkámtól elszabadultam.
332 60| kezet csókoltam nekik - már a patríciusnénak is -, s
333 60| kábult voltam olyankor, hogy már a lépcsõn nem is szóltam
334 61| Mindig õ kezdte a táncot. Az már nem rang szerint történt,
335 62| felelek.”~Azonban akkor már nyugatnak állott a rudunk.
336 62| A csuda rázzon meg, hát már te is titkolózol? Mi baja
337 63| az évben korán érkezett.~Már február végén kéklett a
338 63| uralkodhatik.~Az íróházban már arról is beszélgettünk,
339 63| hatalmas hun nép elõkelõinek.~Már csak az volt hátra, hogy
340 63| nászünnep. Atilla talán már másnap indul, s magával
341 63| Elõre! Vissza! Hõk-hõk!~Én már ismertem ezeket a tréfákat,
342 63| Éljen Átilla! Áldás!~Már nem a barbár vezér õ az
343 63| sajnáltak volna, mert szép. Te már hallottál effélét? Nos,
344 63| reménysugarai villogtak már a lelkemben; holnap! Nekem
345 63| csak a hadjárat után. Akkor már én is tíz embert számítok,
346 63| A palota széles tornácán már egybegyûltek a fõurak, és
347 63| hét fehér.~A folyosóajtó már nyitva volt, s ott állt
348 63| hogy a király fölébredt-e már? Kezet fogott egynéhány
349 63| Minden arc könnytõl nedves már. A fõvezér a falhoz borulva
350 63| csukladozó zokogással.~- Jaj már neked, szegény hun nemzet! -
351 63| többen-többen, a palotáknál már özönlõ sokaság - halk zúgás
352 64| 64~Délután már ott feküdt Atilla a fõtéren,
353 64| kis sziget körül. Estére már meg volt ásva a sír, olyan
354 64| odaérkezünk az udvarba. Ott már nincs senki.~Félrevon a
355 64| rekedten, halkan -, látom, már megvan a gyászruhád.~- Éppen
356 64| mentem - szólani nem mertem.~Már akkor a paloták népe mind
357 64| szót se!~- Kisasszonyom...~Már akkor levetettem a zsákruhát,
358 64| népem örökös hazája. ~Testem már földanyánk kebelébe megyen, ~
359 64| és mellüket is hasogatták már.~A fõvezér beleszúrta a
360 64| minden nép odasereglett. Azok már lóháton kísérték végeláthatatlan
361 64| menet elõrehaladt, s én már csak a nép közé jutottam.
362 64| elõbbre: a fõurak mögött már annyira megsûrûsödött a
363 64| borította be a felhõket.~Már akkor túl voltunk a városon.
364 64| töressem-tiprassam magamat. Ha már elkéstem attól, hogy a testõrök
365 64| vitték.~Mikor odaértem, már a kürtök szóltak. Valamennyi
366 64| csillagok közé.~De most már itt kellene lenniük a szolgáknak
367 64| szememet: nem látok egyet se. Már a királynék és királyfiak
368 64| ezt beszélik.~Órák óta jön már a sokaság, de hol késnek
369 64| De akkor is itt kellene már lenniük.~Várok. Már le is
370 64| kellene már lenniük.~Várok. Már le is szálltam a fáról.
371 64| csak vége ritkul a népnek.~Már eléje megyek mindenkinek,
372 65| szüntelenül, aki ott fekszik már titkolt bálványa mellett,
373 65| látom csak õt, most, amikor már nem látom.)~Fölkeltem, mint
|