Part

 1 1 |        ismertem. A gazdám mindig tõlem kérdezte írás közben a helyneveket,
 2 4 |        ér, akkor is távolabb van tõlem, mint a világ nyugati széle
 3 12|         az ember tigrisbõrt vett tõlem. Úgy meg volt munkálva az
 4 17|         névre szokott. Fogadd õt tõlem ajándékul.~Tisztelõd: ~Priszkosz
 5 21|     aranyat. A fiánál is annyit. Tõlem a királyné erszényét meg
 6 27|         bizalom. Már tudta, hogy tõlem csak jót várhat.~S míg a
 7 30|   megzavarta az eszét. Elszökött tõlem, s most valahol Átilla országában
 8 37|          órában oly messze állsz tõlem..., és mindig és örökkön
 9 37|          és örökkön messze állsz tõlem... De ha nem térsz vissza...,
10 42|       volt a halálra. Vizet kért tõlem.~A táborban már mindenki
11 43| disputálok veled.~- Mert tartasz tõlem.~- Tõled?~- A szavaimtól,
12 50|          hogy két nyíllövésnyire tõlem nagy, hosszú vonalban igen
13 51|        földön, alig ötlépésnyire tõlem. A koponyája úgy el van
14 62|      adok. Más csak vasat várhat tõlem.”~Amire Atilla még rövidebben