Part
1 1 | veled! Emlékezzél meg rólam, ha kedvez a szerencse. Mert
2 1 | nyaggatás volt a sorsom. Ha talán elfojtom a szenvedéseim
3 1 | magunkban voltunk, vagy ha csak a többi rabszolga látta.
4 1 | játszottunk is. De aztán, ha megunták, megint csak az
5 1 | Maksziminosz. - Igen lekötelezel, ha értéktelen kis ajándékomnak
6 1 | már nem volt kövéres, s ha kedvetlenítette valami,
7 1 | Jaj, ennek az országnak, ha az a barbár felénk fordítja
8 1 | Azt izeni, hogy máskor, ha követeket küldesz hozzá,
9 1 | hiszen én tisztáztam neki. Ha a betûk mozogni tudnának,
10 1 | És kivel mégy, uram, ha szabad tudnom: kit küld
11 1 | Gondold meg! Most már ha maradsz is, szabad vagy,
12 1 | vértõl mindig irtóztam, ha csak emlegették is. Azonban
13 1 | annyira szerettem, hogy ha maradást parancsolt volna,
14 2 | nyelvet, ki tanulhatja meg, ha nem az anyja emlõjébõl szopta?~
15 2 | Deél, hát hogyan történt. Ha nem is beszélhettél vele.
16 2 | Az oroszlán ordítana úgy, ha tüzes vasat szúrnának a
17 2 | Megcsóválta a fejét.~- Ha történetesen este nincsen,
18 2 | hát nézd, Deél barátom: ha olyan nagy úr az apja, úgysem
19 2 | vagyok, mint te voltál. De ha az én gazdámnak lánya volna,
20 2 | egy szívességre kérnélek, ha megtennéd.~- Csak mondd,
21 2 | Csak mondd, és megvan, ha lehetõ.~- Hát... ha meglátsz
22 2 | megvan, ha lehetõ.~- Hát... ha meglátsz majd engem valahol
23 2 | kérlek, jer oda éjjel, és ha még élek, gyakintsd a tõröd
24 2 | országot. No, szegény Deél, ha ennek a leányába szerettél
25 2 | megint ránk harsogott:~- Ha egyéb mondanivalótok nincsen,
26 2 | semmit? Átilla ösmer engem. Ha én vele szemben lehettem
27 2 | meg. Ajándékot ígért neki, ha Atilla elé juttatja a követeket.~
28 2 | ládáknál is jobban érdekelne, ha láthatnám azt a vadleányt,
29 2 | fehér.~Ez-e az vajon?~No, ha ez az, nekem bizony nem
30 2 | kinek viselnie. Most is, ha rá gondolok, a szeme és
31 3 | húzatnálak valamennyiõtöket, ha nem nézném, hogy követek
32 4 | képzeli a pokol útját. Én, ha festő volnék, aznaptól kezdve
33 4 | asszonynak kezet csókolunk, ha mezítláb jár is.~És hát
34 4 | éppenséggel gyönyörûség, ha barbárokat láthat a mûvelt
35 4 | szétszedhetõ. Talán négy szoba ha van benne.~Az épületet vagy
36 4 | nekem avval a leánnyal? Ha annyira van is hozzám, hogy
37 5 | holdat is nézheti mindenki, ha el nem is érheti soha.~Leemeltem
38 5 | Megindul felém! Énfelém!~Ha behunyom a szememet, ma
39 6 | érdemlem, hogy rám nézz, de ha elgondolom, hogy már gyermekkoromban
40 6 | És néztem Emõkét. Mert ha behunyom a szememet, mindig
41 7 | vele. De látnom kell õt, ha el is veszítem a gazdám
42 7 | gazdám nyomait! Látnom kell, ha Deél sorsára jutok is, látnom
43 7 | parancsként követem. Halálig is, ha kívánod. De ezt nem lehet.
44 7 | De ezt nem lehet. Hanem ha nem akarsz adósom maradni...,
45 7 | mámorosan rebegtem:~- Ó, ha a kezed is megcsókolhatnám,
46 7 | én? Olyan nagy bûn-e az, ha megcsókolunk egy kezet?
47 7 | Éreztem, hogy ember vagyok. Ha õ Jupiter leánya volna is,
48 7 | mágnások nem mágnásaim. S ha azt mondja is, hogy megbánta,
49 7 | valaki haragudjon reám, ha csak állat is. Hát... itt
50 8 | inkább pénzen váltja meg - ha lehet.~A két követség aztán
51 8 | azonban jobbnak vélték, ha kívül maradunk, amíg alkalmasabb
52 8 | itthon kellett maradnia, hogy ha az urunk a rómaiakra indul,
53 8 | nemzetség!~A hun vállat vont.~- Ha kicsi, ha nagy. Az Isten
54 8 | vállat vont.~- Ha kicsi, ha nagy. Az Isten kardja minálunk
55 9 | énekelni sohase hallottam. Ha nem láttam volna õket, azt
56 9 | a kezét.~Irgalom Istene, ha most is odarendel! Hogy
57 10| kifordított az okosságomból. Ó, de ha az a nõ a legcsodálatosabb
58 10| legcsodálatosabb teremtése az Istennek! Ha azt a nõt én úgy szeretném
59 11| domborítva Nagy Sándor vadászata. Ha az öt serleget egyszerre
60 11| nap odasüt. De jobb is, ha nem jön elõ az a leány!~
61 11| görög ritkásan. Görögöt ha láttunk is, rabszolga volt.
62 11| köszöntesz engem. Holott ha hun ember volnál, hun nyelven
63 11| váltságdíjat sózhatnak rájuk. S ha a rokonság nem jelentkezik,
64 11| görög-hun vállat vont:~- Hát... ha nem váltott ki a rokonságom,
65 11| Priszkosz a fejét rázta.~- Ha már egyszer szabad ember
66 11| birodalmatokban mindig folyik a vér. Ha nem hadak ellen küzdötök,
67 11| rablókkal bajoskodtok. S ha rablók se bolygatnak, bolygatnak
68 11| értelmes arc.~- Hol? Hát ha olyan igen fontos az ügy,
69 11| megegyezés. Az lenne jó, ha fõvezér úr maga jönne el.
70 11| fecsegés, mint a követeké. Ha te jönnél el hozzánk, örökszövetséget
71 11| Nem lehet. Mert lásd, ha én odamennék is, csak Átillának
72 11| szájával kellene szólanom. Ha pedig a magam szájával is
73 11| használhatok én nektek, ha itthon vagyok. Még az is
74 11| az is történhetik, hogy ha a király haragja ellenetek
75 11| a királyi palotától, és ha esõ esik, az út se jó.~-
76 12| Láng futott át rajtam.~- Ha megengedi Felséged - hebegtem.~
77 12| mondott:~- Boldog volnék, ha Felségednek ajándékozhatnám,
78 12| inkább fiam, mint rabom. Ha azonban parancsolja Felséged,
79 12| családokra van tagolva, s ha valami baj van, akkor a
80 12| az apa vagy az öregapa. Ha pedig két család különbözik
81 12| öregek mellé bíróságot. Ha azok se tudnak ítélni, vagy
82 12| azok se tudnak ítélni, vagy ha az ítéletük nem tetszik,
83 13| lobogott benne a lelkesedés. - Ha a császár meghallja, hogy
84 14| virágé. Ritkán szólott, és ha vidám volt is, szelíd mosolygás
85 14| rajzomról. Emõkét néztem, s ha Emõke mögöttem járt, akkor
86 14| férfiaknak való. A nõk legfeljebb ha gyöngyfüzért viselnek a
87 14| ruhában a rút nõk is szépek, ha a termetükben hiba nincsen.~
88 14| ott a leányok?~- Ó, hiszen ha ilyenek volnának!...~- Mi
89 14| szenvedésemet elfelejtem, ha azt látom, hogy éppen te
90 14| ostobaságra szokott mosolyogni.~- Ha más kívánságod nincsen,
91 15| nekem olyan örömet, mint az, ha a térdemet még egyszer meghajthatnám
92 15| apámnak az állapotát, s ha még mindig ott szegénykedik,
93 15| megláthatnám-e a hun leányt. Ha rá gondoltam, nem örültem
94 15| juthatnék be Csáthékhoz?... Ha végigmennék az udvarukon,
95 15| mellett, a ház túlsó oldalán. Ha csak az árnyékát is láthatnám,
96 17| 17~Jó volna, ha a fejünkbe is lehetne zsilipet
97 17| gazdámhoz!~Éjjelenkint, ha ébren voltam, néztem a holdvilágot,
98 17| holdvilágot, és könnyeztem. Ha aludtam, álmomban a csaták
99 17| emberek embereket ölnek. Ha a tulajdon orrom vére folyt,
100 17| szóltam a lovamra ülve -, hogy ha estére nem térek vissza,
101 18| hogy nem lenne-e jobb, ha az innensõ parton vonnánk
102 18| A határõrök lapulnak, ha engem látnak. Gyerünk csak
103 18| szöknek mán, hogy nem gyõzzük. Ha egy hétig nem jönnek értük,
104 19| visszatérhetek. De mi történik velem, ha elhagyjuk ezt a partot,
105 19| homlokomat kiverte a verejték.~De ha arra a leányra gondoltam,
106 20| lenne-e jó - gondoltam -, ha elásnám a tövébe az aranyaimat?
107 21| Megjelentem a császárnak, hogy ha a barbárokkal barátkozunk,
108 22| költséged élelemre. Barmaid ha mind elhullottak volna is,
109 22| testõrökre tekintett. - Ha tüstént nem vallasz, a fiadat
110 22| mosolygott Krizafiosz -, ha te nagyon akarnád, hun barátom,
111 22| úrral, és biztassam, hogy ha komolyan áhítozik egy szép
112 22| bármelyik palota a tiéd, ha akarod. S még kincsed is
113 22| meg, hogy amiket mondok, ha el nem fogadod, titokban
114 22| után így szólt Krizafiosz: „Ha te bejáratos vagy éjjel
115 22| csillaga is lehullhat. Pláne ha valaki ügyesen megpiszkálja...”~„
116 22| azon túl akármelyiket. Akár ha tetszik: ezt is, amelyikben
117 22| elájulok. Mi történik velünk, ha Vigilász elvégzi az elbeszélést?
118 22| ajándékot kaptunk. Ennyi arany, ha ajándéknak mondom, gyanút
119 22| bennfentesei közé tartozott. Ha országot és koronát kínáltak
120 22| élet nincsen. Érzik, hogy ha a fa ledõl, az õ gyökerük
121 22| azt mondták, hogy jobb, ha bõven ereszti a pénzt Edekon
122 22| Lássuk: micsoda írás az.~Ha engem is elõfog ez a rettenetes
123 22| oroszlánkörmök horgadnak. Ha ránéz valakire, megragadja
124 23| Ami az övé, az az uráé. Ha pénz, ha gyermek, ha állat,
125 23| övé, az az uráé. Ha pénz, ha gyermek, ha állat, az uráé.~-
126 23| uráé. Ha pénz, ha gyermek, ha állat, az uráé.~- Éppen
127 23| meg, hogy kint maradjak. Ha adsz egy pokrócot, leheveredek
128 23| ráheveredtem.~Mi lesz belõlem, ha Csáth nem fogad a gyermekei
129 23| fogad a gyermekei mellé, ha a csikósok közé lök?~Estefelé
130 24| enyém, erre nem is látni. Ha lepusztul a lábamról, vajon
131 24| kapuba álltam. Gondoltam: ha a gazda fölkel, hívat majd.~
132 24| vígan -, rabnak nem jó, ha pénze van.~- Ami a rabé,
133 24| Írásra és olvasásra, ha parancsolod, uram.~- Bolond
134 24| barmaimat, mégis meglátom, ha lovam vagy tehenem hiányzik.
135 24| arra, hogy tanulják ezt. Ha éppen effélék hallgatására
136 25| rabszolga nem szólhat, csak ha az ura kérdezi.~- Nem baj -
137 27| váltakoznak az udvaron. Legfeljebb ha annyi érdekelte õket, hogy
138 27| õket -, mindenkor örülök, ha vidámultok rajtam. Csak
139 27| nektek is szolgátok leszek, ha türelemmel néztek reám.~
140 27| nem szólt hozzám egyik se. Ha köszöntem, nem feleltek.
141 27| köszöntem, nem feleltek. Ha feléjük mentem, elfordultak.~
142 27| Én ezt megköszönöm neki, ha elfogadja, ha nem.~Lehet,
143 27| megköszönöm neki, ha elfogadja, ha nem.~Lehet, hogy urak is
144 27| volna figuráznom magamon. Ha tréfáltak rám, tódítanom
145 27| hogy minden tyúk vágja. Ha kivetnek valamit a konyhából,
146 27| Csak akkor rebben meg, ha ember közelít feléje. Olyankor
147 27| a madárféle nem szereti, ha simogatják.~Az a tyúk aztán
148 28| vállat vont:~- Késõ bánat.~- Ha téged látlak - feleltem -,
149 28| más szemmel néztek már. Ha valami kérnivalójuk volt,
150 28| ruháimat, s megvarrtam, ha elszakadt. Rendesen mosdottam
151 28| szégyenkeztem Emõke elõtt. Ha jönni láttam, elbújtam elõle,
152 28| széjjel, hogy attól tartottam, ha felveszem magamra, megszólnak
153 28| legyen. Hun akartam lenni Ha hun vagyok, egy lépéssel
154 28| hát azt nem adok. Hanem ha fázik a fejed, kösd be kendõvel,
155 28| szívem szavával hálálkodtam. Ha meglát Emõke! - ez volt
156 28| is. A lovakon is takaró. Ha csikorgós az idõ, kesztyût
157 29| 29~Akkor már, ha ebédre ment a gazdám Atillához,
158 29| napnyugta elõtt nem tér haza. Ha pedig a fõvezérnél ebédel,
159 29| száraz képû és kedvetlen. De ha engem látott, mindig mosolygott
160 29| köszönt. Nem szerettem. Ha õ nem volna a világon, talán
161 30| meleg: szentséges Isten, ha Priszkosz belép!... Megöl
162 30| Uram - készségeskedek -, ha kívánod, hogy elolvassam
163 30| könyörögtem neki az úton -, ha rólam is van szó a levélben,
164 30| vissza ezekkel a követekkel. Ha pedig valaki elfogta volna,
165 30| mennyiért válthatom ki. Ha nem nagy a váltság, mindent
166 31| megporhanyították. Csuda, ha még egyszer lábra állhat.~
167 31| szép formákat sokszor; sõt ha a márványba faragott nõben
168 31| rajta a tekintete. Hanem ha a szavát hallja, azt a különös
169 31| nõi teremtés. S azontúl, ha hallgat is, szép marad,
170 31| világból ideszármázott. Aztán ha nem is jártas a tudományokban,
171 31| mégis kedves. Galambot ha fogunk, meg nem állhatjuk,
172 31| Sokat aludtam a napokban. Ha egy-egy órát ébren voltam
173 31| Aggódtunk, hogy meghalsz.~- Ha téged látlak, nem vagyok
174 31| azt, hogy...~- De tudom.~- Ha egy óvatlan pillantásodat
175 31| szeme elnedvesült.~- És ha kérlek, hogy menj el, ha
176 31| ha kérlek, hogy menj el, ha én kérlek?~- Mért kérnél
177 31| Terhedre én soha nem leszek. Ha csak az árnyékodat látom
178 31| látom is, boldog vagyok. Ha a ruhád a szegen függ, én
179 31| függ, én titkon megsimítom. Ha a poharadban víz marad,
180 32| írni is tudsz, olvasni is. Ha fölszabadulsz, gyere el
181 32| hogy még esõt is idézel.~- Ha fölszabadulok - feleltem -,
182 32| Azért gyógyít. Máskor is, ha beteg vagy, csak hívass
183 32| bizonyosan meggyógyul, ha Isten is akarja. Apám is
184 32| istenetek?~- Milyen? Nézd meg, ha bírja a szemed.~- Hol?~-
185 32| szép napomat is lássam, ha elõjön.~Helyette azonban
186 32| kár volt még mutatkoznom. Ha megint megharagszik, aligha
187 32| Legfeljebb egy aranyat ha adnál belõle, hogy megajándékozzam
188 33| az áldozatállat a papé. Ha más költi el, akkor az áldozatnak
189 33| fölakasztottakat. A vihar elcsendesült, ha bûvös botjával fölkavarintott
190 33| s meg is szûnt persze - ha Isten is úgy akartra.~Az
191 33| nélkül estek le a földre. Ha Isten is úgy akarta.~A fiatal
192 33| változtatja az acélt is. Ha Isten is úgy akarja.~Bogár
193 33| papja és a népnek íródeákja. Ha levél kellett valahova,
194 33| fegyverbûvölõ, ellenségátkozó. Ha a csecsemõre vizet csöppentett,
195 33| Volt neki szere, amellyel ha bekenték a ló száját, a
196 33| harcot? Kell az, öcsém. Ha nem kellene, nem volna.~-
197 33| valami rosszból születik. Ha a keresztény hitet valljuk,
198 33| Tiszába minden fegyverünket. S ha ma beleszórjuk, holnap kiirtják
199 33| Csak azt mondanám, hogy ha egyes emberek meglehetnek
200 33| mint a kígyó? Mi egyéb ez, ha nem maradvány az elõbbi
201 33| fokkal elõbbre.~- És aztán, ha emberek is voltunk?~- Megint
202 33| gondolkodtál? Egy minutumra ha érdekel.~- Hallottam már,
203 34| izenete csak ennyi volt:~Ha ez a követség nem hozza
204 34| Talán arra gondolt, hogy ha úrrá válok, neki vagy a
205 35| alkalmakkor voltak zajosak, vagy ha Atilla királyt vagy követeket
206 35| Forgott velem a világ. Jaj, ha Priszkosz érkezett meg!...~
207 35| említettem. Ez nem hazudik, ha fejbe vered is.~A szívem
208 35| elállott. Micsoda ajánlás ez: ha fejbe vered is...~A társaság
209 35| birodalomba. Már indultunk volna, ha ki nem adják Krizafiosz
210 35| De uram király, mi lesz, ha a menyasszonyt kiadják?”
211 36| hogyan ismerik meg egymást, ha festést változtatnak?~Jöttek
212 36| cél az ellenség lova feje. Ha a ló lerogyott, hosszú lándzsájukkal
213 36| arra, hogy a tábort védje, ha netán az ellenség a szekerekig
214 36| nép gyûlt ott össze, de ha ahhoz, amit megolvastunk,
215 37| mondották -, igen jó jel, ha napfényben indulunk.~A kürtszóra
216 37| elõtt. Magunkra maradtunk.~- Ha visszatérek - rebegtem halkan -,
217 37| A szeme szomorú volt.~- Ha visszatérsz is - felelte
218 37| messze állsz tõlem... De ha nem térsz vissza..., ha
219 37| ha nem térsz vissza..., ha nem térsz vissza...~- Meghalok
220 38| bonyodalmasak.~- Megérteném, ha megmondanád.~- Megmondanám,
221 38| megmondanád.~- Megmondanám, ha tudnám.~- Hát akkor honnan
222 38| balgatagul nem cselekedett. Tehát ha olyat cselekszik is, amit
223 38| rengeteg hadnak úgyis hívei. Ha nem hívei, rendre meghódolnak.
224 38| Attól mégis... tartok. Ha szembe mer velünk szállani...~-
225 38| hogy megtörje a kutyákat, ha nem hajlanak. Nagy nép az
226 38| nagy. A frankok se kutyák. Ha azok hárman nem hozzánk
227 38| azt mondanám, uram, hogy ha azok az emberek mind szembejönnének,
228 38| nevetett csillogó szemmel. - „Ha azok mind...” Hogy mondtad?~
229 38| mosolygásán megbátorodva -, ha olyan veszedelmes ember
230 38| fejében hamarabb.~- Baj, ha nem idejekorán.~- De idejekorán.
231 38| mert azoknak is van eszük. Ha Átilla egyet köhint, akkor
232 38| a mákos rétest is.~- És ha megverjük Aéciuszt, mi következik?~-
233 38| nem vérengzõ. Csalódol, ha azt véled. Nem emlékszel-e
234 38| császárnak a palotájába se. Ha éppen kívánja a császári
235 38| ki-ki megmutassa a virtusát, ha van. A hunok nem az apák
236 38| vinned, vidd a gazdádnak: ha a fõurak látják, jobb.~Mindezt
237 38| vont.~- Nem tehetek róla, ha én jobban tetszem - felelte
238 38| mindig otthon találta õt, de ha csak századrésze is igaz
239 38| igaz annak, amit mondott, ha csak annyi is igaz, hogy
240 39| volt az elsõ gyilkosságom.~Ha valaki látta, agyonvernek
241 39| Csegének?~Azt akartam, hogy ha csatára kerül a sor, a közelemben
242 40| kémek persze már régelõbb.~Ha a nap szemével lehetne nézni
243 41| izente Aéciusznak, hogy ha a rómaiak magukra idézték
244 41| fõtábor. Oda térünk vissza, ha a római hadsereg megérkezik.
245 41| várba, hogy hódoljanak, mert ha nem, erdõt vitet a falak
246 41| én ide, hanem hódítani! Ha meg nem nyitjátok a város
247 41| Elhagyjuk akkor a várost, vagy ha a szavad biztosít, hogy
248 42| hogy nem bántja a várost, ha illõn meghódol: ami élelem
249 42| Atilla ért latinul is.~- No, ha így van - feleli síró szemmel
250 42| szemmel az öreg püspök -, ha téged az Isten küldött,
251 42| asszony. - Özvegy vagyok. Ha megöltök, tíz árvám marad
252 42| ott hagyják az útfélen. Ha értékes a fegyvere, elveszik
253 42| elveszik tõle. Bocskorát, ha jó, levonják. Köntöse, ha
254 42| ha jó, levonják. Köntöse, ha jó, kifordítják belõle.
255 43| Katalaunum falai közé: védjék, ha rákerül a sor.~Akkor, hogy
256 43| fordultam rá kedvetlenül. - Ha mi elõbb lódulunk és nagyobb
257 43| sátorunk oldalában.~- És ha én bebizonyítom neked -
258 43| Nem bizonyítom-e avval, ha megmondom elõre, ami történik?~-
259 43| Az csak koholás.~- De ha bebizonyosodik?~- A fejemet
260 43| közlök.~- Itt a kezem. De ha nem teljesedik?~- Raboddá
261 44| hadban?~- Ilyenben te se.~- Ha nekem adod azt a sisakot,
262 44| kerülhetsz ki élve a csatából.~- Ha a sisakomat neked adom,
263 44| legjobb lovaiból való. A karom ha nem is olyan erõs, mint
264 44| félreugratom, visszarángatom. Ha netán közibe sodródik a
265 44| tollat, s ordítok latinul. Ha meg azt látom, hogy a hátán
266 44| elegyednek az aratásba, ha az ellenség a szekérvonalig
267 45| mozduljanak a gyalogok, ha a római hajnalban kezdené
268 45| elsápad a bátraknak arca, ha reájuk nézel. De mondjanak
269 45| farkasának, vérivó ördögnek, ha én elõbb jutok az Isten
270 45| siralom az omladékokon! De ha a vihar elzúgott, éltetõ
271 45| vagy, tisztellek téged, ha rettegve nézem is óriás
272 46| csapott Atilla a kardjára -, ha Isten akarata, hogy ez a
273 47| jelek kedvezõk volnának.~- S ha õk kezdik? - kérdezte Csáth.~-
274 47| felgyújtja a szénás szekereket, ha szél fúj. Közel állították
275 47| állították egymáshoz. Isten ha segít, a hátukba kerülök.
276 48| más volna ez az éjszakám, ha Emõkével nem találkozom:
277 49| három iszonyú üvöltést. S ha csend volna, hallatszana,
278 49| Azért - feleli a hun -, mert ha most kezdjük, éjjel folytatjuk.
279 49| futtat a magáé mellett, hogy ha netán az úrét ellõnék, ledöfnék,
280 49| melle. Meg nem ismerném, ha a verejtéke nem mosná az
281 50| 50~Ha lesz a maradékaim között,
282 50| csak érintésképpen érzõdik. Ha meg halálos a seb, elkábulunk,
283 50| kezünk elõremozdul, vagy ha a szemünk elõtt suhan el
284 50| visszahívót a távolban. S ha a hun kürt az ellenséges
285 50| gondoltam, hogy talán nem hunok. Ha ellenséges emberek, és hozzám
286 50| szomjúságban gondolkozhattam. Ha mi gyõztünk, csak megkerestet
287 50| kettõt egyszerre. Adj vizet, ha van istened!~S hallottam
288 50| biztattam. - Adok innod, ha ki tudsz innen húzni. A
289 50| Néhány minutum telt el.~- Ha keresztény volnál, nem volnál
290 50| is házasodik a katona!~- Ha túlról mennél, talán ki
291 50| perc múlva utána szóltam:~- Ha megtalálod, hozz nekem is.~
292 50| eltörött lándzsahegy áll.~Ha kiránthatnám..., bizonyára
293 50| legalább nem tipornak agyon, ha a harc megint folytatódik.~
294 51| nyelvem száraz, mint a tapló.~Ha valaki egy pohár vizet adna,
295 51| bár a szomjúságom pokoli. Ha a gyümölcs érezni tudna,
296 51| sebesültek között.~Egy ital vizet ha adna valaki, nem bánnám,
297 51| adna valaki, nem bánnám, ha érte azonnal meg kellene
298 52| vonogatta:~- Mit használ neked, ha beviszlek is? Csoma van
299 52| táján vagy hogy valami kõ. Ha már meghalok, hát legalább
300 52| perceimben az se nyomjon, ha kõ.~Hát lám, mire tapintok:
301 53| bántottam soha senkit, s ha valaki kedvetlenül nézett
302 53| félretaposott saruban, de ha megszólal, mindjárt érezzük,
303 53| könyvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük,
304 53| ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmû,
305 53| bariton bõgedézéssel. Aztán, ha vendégünk is volt, az öreg
306 53| hajolt. Elbocsátottak volna, ha nagyon kívánom, de hát hogyan
307 53| üljek lóra rossz térddel? S ha jó volna is a térdem, hogyan
308 53| búsulok? Mi bajom nála? Ha nem tetszik a szegényes
309 53| szívesen fõzet többet. Ha ruha kell, szóljak.~Egyszer
310 53| Tetszõbb lenne a jó Istennek, ha én pap lennék, te meg apáca.”
311 53| csak olyan hólyag, hogy ha nagyon feszül, elpukkad:
312 54| viselkedtem? Csáth legföljebb, ha fölszabadít - ha ugyan ott
313 54| legföljebb, ha fölszabadít - ha ugyan ott nem eszik a varjak
314 55| Mert be csak bejöhetsz, de ha aztán vissza is szándékozol...~
315 55| Hajadon-e még? Hogy néz rám, ha eléje lépek?~Ha gyalog kellett
316 55| néz rám, ha eléje lépek?~Ha gyalog kellett volna mennem,
317 55| Fél teher leesett rólam. Ha Emõke asszony volna már,
318 55| asszonyom, hogy jó lenne, ha talán utána mennék?~- Mégy
319 56| kiirthatatlan maradt bennem. Ha magamnak kellett is mosnom,
320 56| illatszert is mindig szereztem, ha egyebet nem, szagos füveket.
321 56| bókoltam meghatottan. - Ha tudtam volna azokban a nehéz
322 56| asszonyom - mondottam -, ha rám bízod teljesen az elbeszélést,
323 56| mindig búsnak látszik, és ha sírna is, könny nélkül sírna.~-
324 57| az sok. Mit szólnál arra, ha Átilla megjön, és örömömben
325 58| Akkor este is odaültem, hogy ha hívatnak, ne késsek.~A várakozásomban
326 58| hogyan beszélhessek, ha nem parancsolod? Rabnak
327 58| Köszönöm. Mindig örömmel, ha szólítasz. De hiszen ha
328 58| ha szólítasz. De hiszen ha csak a csatát magát beszélném
329 58| eltartana egy hétig. És ha csak az én uramnak a cselekedeteit
330 58| is sajoltam, különösen, ha sokat álltam vagy jártam.
331 58| vagy jártam. Még most is, ha idõjárás változik, bizony
332 58| egyrõl. Már mindenki hõs. Ha egy fáradt ellenséget kardra
333 58| Nincs-e valami mondanivalód?~- Ha anyám bejön, beszélj Átilláról.
334 59| fölment a szolgaságtól, ha áttesznek a király ravói
335 60| engöb nevettök-é, kutyák?~Ha a többi becsüs le nem fogja,
336 60| váltom. Te meg, öreg Turzó, ha valaki akkor nevet, mikor
337 60| Soha! - mosolyodott el. - Ha olyan fehér lesz is, mint
338 60| ember szemében nincsen?! Ha haragszik, még a falevelek
339 60| a falevelek is remegnek. Ha mosolyog, még a felhõk is
340 60| Ma király, holnap por. Ha nem akad egy ilyen magamfajta
341 60| át kellett mennem, vagy ha nem mehettem, akkor a következõ
342 60| Mit mondtak? Mit felelt? Ha tetszetõset beszéltem Atilláról,
343 61| olyan komolyan táncolni. És ha Emõke soha el nem szédítette
344 62| mennyit szenved, és hogy ha a váltságdíjat hamar meg
345 62| kérdeztem.~- Hát - azt mondja -, ha nem nagy, kiváltalak. Magam
346 62| ma is csóválja a fejét, ha eszébe jutok.~ ~
347 63| hogy Marciánusz is szûköl. Ha odaérünk, térden hozza Atilla
348 63| is formás.~Hallgattunk.~Ha Emõke nem volna a világon -
349 63| rabok haza is mehetnek, ha akarnak. Ritka az, aki hazamegy.
350 63| el a mai napodat?~- Hát, ha azt megkaphatnám vele, amit
351 63| oda a római birodalomért. Ha pedig azt nem kaphatom meg,
352 63| vállalkozom. Hát mégis mi a?~- Ha a király nekem adja minden
353 64| legyen a nagyobbik. Azután ha el van temetve a király,
354 64| kellett tennem. Õ kért rá. Ha azt kívánta volna, hogy
355 64| méltók.~Iddár folytatta:~- Ha föltûnni láttuk királyi
356 64| Emõke elveszett közöttük.~Ha közéjük megyek - gondoltam -,
357 64| töressem-tiprassam magamat. Ha már elkéstem attól, hogy
358 65| sötétek a paloták? Máskor, ha fõúr halt meg, nagy tor
359 65| feje alázatosan lekókadt:~- Ha megengeded.~Csak egy tekintettel
|