Part

 1 1 |   pillantott, és gondolkodó volt a tekintete, szinte szomorú.~Mi lelhette? -
 2 2 |          Közben ismét rám tévedt a tekintete, s talán, hogy idegen voltam,
 3 6 |           is kellett beszélnünk. A tekintete azt kérdezte:~- Mit szólt
 4 8 |      Éreztem, ahogy végigsiklott a tekintete a társaságunkon, rajtam
 5 11|          parasztinál. A háznak úri tekintete, kelleme, pompája mûvelt
 6 14| szomorkásan mosolygó ajakkal, de a tekintete bús volt s maga elé mélázó,
 7 14|           a kezét, és rám meredt a tekintete.~- Ez nálunk nem szokatlan,
 8 31|      tekint reá, nem marad rajta a tekintete. Hanem ha a szavát hallja,
 9 32|            Emõke arca megvidámult. Tekintete meleg sugárral állt az arcomon.~
10 33|           ember. A hangja dörgõ, a tekintete olyan erejû, hogy a levegõben
11 42|           rám nyitotta a szemét: a tekintete kérdõ és csodálkozó volt.~
12 56|           Ritka ember az, akinek a tekintete megzavar. De akkor, hogy
13 56|      tízéves gyermekek. Csak Emõke tekintete nyomott meg édesen.~- Felséges