Part
1 1 | apám eladott. Rabszolgának. Mint ahogy a csirkét eladják
2 1 | volt. A fejét úgy forgatta, mint a sziklán ülõ sas. Lábát
3 1 | ülõ sas. Lábát úgy rakta, mint a trák legény húsvétkor,
4 1 | gyermekek akkoraformák voltak, mint én. Kettõ idõsebb valamivel,
5 1 | pajtásnak. Hát olyan pajtásnak, mint amilyen pajtás a bárány
6 1 | volt nehéz: úgy úsztam, mint a vidra. Hanem mikor megfordultam,
7 1 | veri az úrfiakat!~Láttam, mint sárgul el a gõgös nagyúr.
8 1 | vendég iránt való tekintetbõl mint nyeli vissza magába a mérget,
9 1 | nem olyan széles szegésû, mint a szenátoroké, de azért
10 1 | tovább:~- Úgy bánnak velem, mint a kutyával, de még rosszabbul.
11 1 | Mennyi a pénzünk, Zéta?~- Mint tegnap, uram: hetvenöt szolidus
12 1 | is olyan fekete az a hun, mint amilyennek festik!~- Gondold
13 2 | csak olyan szolga vagyok, mint te voltál. De ha az én gazdámnak
14 2 | kezükben íj. A hun gyerekek, mint késõbb láttam, napestig
15 2 | arcuk meg olyan tiszta, mint a rózsa. Mindenféle piros
16 2 | Csakúgy bábuval játszanak, mint a mi lánykáink, de õk is
17 2 | de õk is mezítláb járnak, mint a kácsák. Lovon csak a fiúkat
18 2 | hun a csatában a fejét, mint más nemzetbeli.~A dombon
19 2 | merjük-e állítani a sátrunkat, mint a királyé áll. Akkor eszelkedtünk,
20 2 | olyan kutyaharapta képû, mint minden hun. Négysoros aranylánc
21 2 | volt rajta, éppen olyan, mint a férfiaké, és a mente alatt
22 2 | A mentéje éppen olyan, mint a hamuszín mentés, büszke
23 2 | hiszen csupa finomság, mint minden surján leány, aki
24 2 | a szépségük megcsapott, mint a tûz lángja. Csak épp hogy
25 2 | Olyan édes volt a hangja, mint a távoli furulyaszó.~- Ebben
26 2 | Csak átfutó pillantás volt, mint mikor a tükörre vetett napfény
27 2 | tûznek a sugara. Néha simít, mint a bársony, néha szúr, mint
28 2 | mint a bársony, néha szúr, mint a tövis, néha üt, mint a
29 2 | mint a tövis, néha üt, mint a mennykõ.~A leány nézett.~
30 3 | Atilla úgy bánt velük máskor, mint a barátaival szokott, csak
31 3 | minden másképp történt, mint ahogy elképzeltük: egy dísztelen
32 3 | az egy Atilla sápadtas, mint a pergamen.~A mi követeink
33 3 | így: Atilla mozdulatlanul, mint valami szobor. Még az arca
34 3 | szobor. Még az arca színe is, mint a megsárgult márványfejeké.
35 3 | márványfejeké. A követek kétrét, mint akiknek görcs van a hasukban.~
36 3 | énnekem.~A hangja olyan volt, mint valami nagy darázs dongása,
37 3 | S a hangja olyan volt, mint az oroszlánordítás.~Vigilász
38 3 | hazudik. A szeme csillogott, mint a rókáé. Néha gyorsan tett-vett
39 4 | beléje.~Hát csak futottunk, mint az ijedt tyúkok. A villámok
40 4 | fehér hunoknak volt a feje, mint ahogy a fekete hunoknak
41 4 | akkor is távolabb van tõlem, mint a világ nyugati széle a
42 4 | is a lovon fél könyéken, mint mi a díványon. A lovak szíján
43 4 | láttam. A rabok haja borzas, mint a pemet. Az urak haja három
44 4 | át, valami olyan érzés, mint mikor tavasszal a langyos
45 4 | Sárga volt az a sütemény, mint a narancs.~A gyermekek itták
46 5 | elrendeztem. Olyanná vált a kosár, mint egy szekérkeréknyi menyasszonyi
47 5 | sárosához ér, megáll. Megáll, mint az erdõn sétáló õz, s fölemeli
48 5 | teljesítettem.~Úgy indultam vissza, mint aki részeg.~A falu végén
49 5 | lihegi.~- Értek - felelem, mint aki álomból ocsúdik -, keveset.~-
50 6 | láttam a növekedésedet, mint azét a ciprusét, amelyet
51 7 | szívhassam föl szememmel, mint a nap a harmatot, hogy még
52 7 | szikrázik a lovuk kantárkövein, mint kovácsüllõn az izzó vas.~
53 7 | fehér turbános szép lovas, mint valami liliom.~Egyszer aztán
54 7 | A szívem olyanná vált, mint a fölrepülõ pacsirta. Megéreztem,
55 7 | a lélek remegett bennem, mint a marokba fogott veréb.~
56 7 | harag átcikázott rajtam, mint a villám a komor fellegen.
57 8 | gazdám mellé.~Emõ lovon ült, mint tegnap. A ruháján csak annyi
58 8 | járatuk éppoly keserves volt, mint a miénk. Atilla egynéhány
59 8 | férfiak az utcán csoportoznak, mint már elõbb is láttuk: lóháton,
60 8 | Nem olyan kicsiny ám az, mint a kazár nemzetség!~A hun
61 8 | láttunk követ akkorát se, mint az öklöm.~A késõbbi napokban
62 9 | 9~- A város bözsgött, mint a rajzó méhkas. Az utakat
63 9 | fiúcska, fehér selyemben, mint az asszonyok. Csak a süvege
64 9 | Atilla halála után széthull. Mint szélben a polyva. De az
65 9 | középen kétfelé választottam, mint a szabad emberek szokták.
66 10| felöleli, s így viszi be, mint valami gyermeket.~- Olvasd
67 10| olvasom:~- Olyan volt az, mint egy nagy fehér galambraj.
68 10| úgy szeretném belehelni, mint a virágillatot!~ ~
69 11| nyakában és mellén aranyláncok, mint minden gazdag hunnak. A
70 11| Mellette darutoll. Bajusza, mint a villás ökör szarva. Haja
71 11| nem rongy az ember élete, mint a rómaiaknál. A ti birodalmatokban
72 11| fenségesek. Gyalog úgy járnak, mint a vízimadarak.~Meghajoltunk.~
73 11| ezek nem ceremóniáznak úgy, mint a mi elõkelõink. A fõvezér
74 11| szavad nem üres fecsegés, mint a követeké. Ha te jönnél
75 11| szolga Átilla árnyékában, mint akármilyen gazdag úr a római
76 11| két lábon akarna járni, mint az emberek. Bennem a lélek
77 11| de a leány rajta maradt, mint a párduc. A két lába a kengyelben,
78 12| fonnyadt méltóság - egyenes, mint a karó.~A teremben nem volt
79 12| selyemkötél, majdnem olyan, mint amilyet az anakoréták viselnek.
80 12| mellettem nõtt fel: inkább fiam, mint rabom. Ha azonban parancsolja
81 12| félkörbe hajló hajnalkát, mint mikor a hajnalka fûszálra
82 12| még éjjel is a lelkemben, mint méh a virág fölött.~- Felség -
83 12| A fülecskéje piros volt, mint a szamóca, az orrocskája
84 12| orrocskája fehér és egyenes, mint a márványból faragott istenasszonyoké.
85 12| leány olyan színû volt, mint a tészta. Mindjárt mondtam
86 13| kellemetlen jelenség volt szegény: mint valami szoknyás fiú, és
87 13| repesett már úgy a szívem, mint azelõtt. Bátran néztem már
88 13| csak Emõke az egyetlen. Mint csillagok közt az esthajnali
89 13| és komolyan viselkedel, mint atyád.~Csaba még egyszer
90 14| körül csak annyi a nép, mint az elõtte való napon.~A
91 14| akkor is, a feje meghajlott, mint a hervadó virágé. Ritkán
92 14| hajlandóbbak a búskomorságra, mint a rövid orrúak. A kisorrúak
93 14| komoly természetû volt, mint vidám.~A királyné gyönyörködve
94 14| leányok? Olyan-e a ruhájuk, mint a miénk?~- A görög leányok
95 14| és nem olyan szépek, mint a hun leányok. A ruhájuk
96 14| lepel is könnyebb volt, mint télen.~A nõk nevettek.~Magam
97 14| hogy víz jár az ereiben, mint a fehér nárcisznak, s hogy
98 14| a napfénybe, hogy nõjön, mint a nárciszok.~Föl és alá
99 14| olyan szép az életed is, mint magad vagy.~Emõke kezet
100 14| De a hun dalok olyanok, mint a szétomlott gyöngysor,
101 14| paripám, csendes a járása,~mint az õszi szellõ esti susogása.~
102 14| felelte Emõke -, akik olyanok, mint az egyszer nyíló virág.
103 14| elvitték.~Én csak álltam ottan, mint a kõvé változott juhász.
104 14| volt, amint hozzám hajolt! Mint a fehér nárcisz, mikor a
105 14| gyönyörû szemei rám nyílongtak, mint a mennyország.~- Sokat szenvedtél -
106 14| nép is olyan boldog lesz, mint a hun.~- Ó, kisasszonyom -
107 14| Nézett, elmosolyodott kissé, mint ahogy gyermeki ostobaságra
108 14| Megfogtam mind a két kezemmel, mint ahogy madárkát simogatunk,
109 15| okozna nekem olyan örömet, mint az, ha a térdemet még egyszer
110 15| öreg aranypénz akkora volt, mint egy gyermektenyér.~- Hallod-e -
111 15| lecsapjak reá, és elragadjam, mint sas a galambot, fel a felhõk
112 15| ott is festettek voltak, mint elölfelõl. A küszöbön egy
113 17| hogy olyan úr lehetek, mint Szabad-Görög!... És hát
114 17| lehet olyan veszedelmes, mint amilyennek a képzelet festi:
115 17| kincset ér. A memóriája olyan, mint a viasz. Száz különféle
116 17| úgy járt a fejem hátra, mint a nyaktekercsé. Az arcom
117 17| égett. A szívem remegett, mint a kocsonya. Ó, hogyisne:
118 18| szemébõl, és a nyál szájából, mint a veszett kutyának. Olykor
119 18| barbár érzéstelen. Olyan, mint a gyermek, amelyik madárral
120 18| rabszolga annyi idõs lehetett, mint én. A másik már meghalt.
121 21| találtak, csak akkorát, mint a csecsemõkoporsók. De az
122 21| dühében. A melle úgy zihált, mint a kovácsfújtató.~- Meglásd -
123 21| volna annak a testes hunnak, mint elefántnak a majom. De nemhogy
124 22| Olyanféle fehér ruha volt rajta, mint a közhunokon, de bõ és finom
125 22| éreztem, megfagyott bennem, mint a patak vize télen. Micsoda
126 22| S az arca olyan volt, mint amilyen csak az akasztófa
127 22| lélegzetefogyottan tátogott, mint a partra vont hal. És nehéz
128 22| beszélt Vigilász, olyan volt, mint valami beszélõ halott. Én
129 22| testõrségnek parancsolok, mint te itten.”~„Szabad a bejáratod
130 22| hamarabb lássa az õseit, mint ahogy a természet rendje
131 22| Ránéztem.~Ült mozdulatlanul, mint valami Hádesz-szobor, sötét,
132 22| Úgy élnek vele-mellette, mint a fûszál a fa tövén. A fa
133 22| szánt neked, nagyobbat, mint amilyet Átillánál viselsz.
134 22| lábához húzódott. Remegett, mint a nyárfalevél.~Oly kínos
135 22| Vigilász végre felhördült, mint a vízbõl fölbukó fuldokló:~-
136 23| kapuban.~De olyan voltam én, mint a félig agyonvert!~Ahogy
137 23| az öreg.~S végigszemlélt, mint valami lovat.~- Az uramnak
138 23| több?~Az öreg is nézett, mint valami álmos elefánt.~-
139 24| járnak. Ilyen szép sarut, mint az enyém, erre nem is látni.
140 24| és lesütöttem a szememet, mint rabnak illik az ura elõtt.~-
141 25| színt úgy öltik magukra, mint az ünnepi ruhát. Én a hétköznapi
142 25| szolgája olyan magasan üljön, mint õ.~ ~
143 26| nézett rám kimeredt szemmel, mint a dühös macska.~Én csak
144 27| Olyan urasan beszélsz, mint valami gyiák. Te talán a
145 27| úgy hajlong az úr elõtt, mint valami római szenátor.~Hallgattam.
146 27| mûveletlen emberek olyanok, mint az ebek: nem tûrik az idegent,
147 27| hogy csak vonaglottam, mint a bottal összevert kígyó.
148 28| hogy gyönyörködjék bennem, mint valami köszörült kõben.
149 28| mûveltsége. Hordozott magával, mint ahogy a láncait, gyûrûit
150 28| annyira a hidegtõl féltem, mint inkább Emõke látásától.~
151 28| fejed, kösd be kendõvel, mint a többi.~De a ruháért szívem
152 28| szélesebb és magasabb testû, mint én. Bõ volt minden. Úgy
153 28| Úgy álltam a köntösben, mint a két lábra emelkedõ medve.
154 28| fölül érõ. Köntösük olyan, mint a férfiaké, csakhogy hosszabb
155 28| nem olyan márványkirályok, mint a római császárok, hanem
156 28| leányt. Nem volt olyan szép, mint Emõke.~Azokat a napokat
157 30| barna legény, de eszes, mint a kígyó, és hideg, mint
158 30| mint a kígyó, és hideg, mint a teknõsbéka. Még Aéciusz
159 31| vízen láttam, hogy olyan, mint a vörös bor.~Késõbb egy
160 31| borult, érzéketlen voltam, mint a kõ.~Rába asszony másutt
161 31| Ez is csak olyan állat, mint a többi, csupán hogy szép
162 31| folyó hömpölyögne benne, mint a Duna! Vagy mintha én hányódnék
163 31| megismer. Beszélgettünk, mint mikor egészséges voltam.~
164 31| megint csak elszenderedtem, mint a csecsemõk.~Egyszer, hogy
165 31| S az a víz nekem édes, mint a pogány istenek nektárja.
166 32| korom, és a szeme zöld, mint a macskáé. De ritkán villantja
167 32| vagyok én annyira kormos, mint amilyennek látszom. Én,
168 32| jobban félt talán tõle, mint Atillától.~Aznaptól kezdve
169 32| tova-tovább kiszélesedett a raj, mint a legyezõ. Az ellenség többnyire
170 33| és énekes. Hangja erõs, mint a kürtszó, s éneke velõkig
171 33| Persze körösztény vagy, mint, a görögök valamennyien.~-
172 33| akik prédalesõk, hálófonók, mint a pók?~- Ismerek.~- Nem
173 33| olyanokat, akik gyûjtenek, mint a hörcsög, akik vérengzõk,
174 33| hörcsög, akik vérengzõk, mint az oroszlán, vagy gyávák,
175 33| az oroszlán, vagy gyávák, mint a nyúl, vagy szolgálatra
176 33| vagy szolgálatra valók, mint a ló, vagy alattomosak,
177 33| a ló, vagy alattomosak, mint a kígyó? Mi egyéb ez, ha
178 33| Az értelmünk erõsödik, mint a növekvõ csillag fénye.
179 34| a vacsorámat, s aludtam, mint az ólom.~Emõkét nem láttam
180 35| nevetés. Kitör, kirobban, mint a vezúvi kráter. Csáthra
181 35| emlékszem, hogy hosszú orrú, mint Nagy Theodóziusznak minden
182 35| komolyan az egész társaságban, mint a bolond. A zûrzavaros hangokból
183 35| ahogy rajtam áll. Biccent, mint aki kutyát pajkosságból
184 35| született szörnyûség vagy, mint minden hun. Azt is beszélik,
185 35| fejed kopasz. Orrod olyan, mint a disznóé. A füled lelóg,
186 35| disznóé. A füled lelóg, mint a vadkutyáé. És beszélni
187 35| se tudsz, csak morogsz, mint...~A kacagásnak olyan vihara
188 36| a hun hadban nincsenek, mint a római hadseregben, hanem,
189 36| lándzsájukkal úgy jöttek, mint valami nádrengeteg. Királyuk
190 36| másfélszer olyan hosszú, mint a termetük. A hátukra fekszenek,
191 36| szarmaták úgy isszák a lóvért, mint mi a bort. Vadbõrszagú nép,
192 36| a bort. Vadbõrszagú nép, mint a többi.~Jöttek a szarmaták
193 36| annyira nyílt harcra való, mint inkább arra, hogy a tábort
194 36| föl. Kezdetben olyan volt, mint egy búzakéve, aztán elvé
195 36| konyodott, s olyanná vált, mint a hunok kardja.~Álmélkodva
196 37| olyan méltóságba jutok, mint Szabad-Görög, remélhetem-e...,
197 37| nárcisz!~Mert olyan is volt õ, mint a nárciszvirág: csupa finomság,
198 37| igazított. A szeme nyugodt volt, mint a tengerszem.~Hát nem láthatatlan
199 38| átköltözött a Dunán. Elszéledtek, mint az árvíz. És így kétfelé
200 38| Csege olyan korú ember, mint én, szintén fehér hun származású,
201 38| értelek.~- No, hát megyünk, mint a hógörgeteg. Mikor már
202 38| annyi jó legelõ egyvégtében, mint a Tisza s a Duna körül.~
203 39| panaszkodom reá.~A had, mint az özönlõ árvíz, úgy haladt
204 40| aranylemez. Nem is annyira sátor, mint inkább kárpitokkal falazott
205 40| hetekig szüntelenül látni, mint szállnak a csillogó emberi
206 40| elszélednek északnak, délnek, s mint mikor a hajtóvadászaton
207 41| odagyülekeznek.~A városka üres, mint az apró városok mind, amerre
208 41| környezetében egy dombról néztük, mint vonulnak be a szekeres hun
209 41| vonult föl, hogy ne lássa, mint fosztják ki a várost. Persze
210 42| Atillának vagy hát a vezérnek, mint valami istennek. Atilla
211 42| bámult Atillára. Egyszerre, mint valami rémségre, rákiált
212 42| Erdõkbe, nádasokba igyekeznek, mint mindenhol. S leginkább a
213 42| arcán sápadt rémület. S néz, mint az õrült.~Atilla megállítja
214 42| halott balra; hullt az ember, mint a legyek õsszel. A sereg
215 44| hátát a sátoroszlophoz, mint a disznó.~- Nagy róka ez
216 44| karom ha nem is olyan erõs, mint a másoké, az eszem mindig
217 45| és s beszéde magasztos, mint a zsoltárének.~Atilla hátradõlt
218 45| az arca mozdulatlan volt, mint a kõszobroké.~Az öreg folytatta:~-
219 45| ez idõ szerint nyugtalan, mint a hullámzó tenger. Minden
220 46| Zobogány meghajlik elõtte, mint valami ember elõtt, s egyszer
221 46| rengetõ hatalmas Öreg Atya! Mint ez a szív ég a tûzben, a
222 46| vágjon. Sújtása legyen, mint a viharok villámáé.~- Mint
223 46| mint a viharok villámáé.~- Mint a viharok villámáé - mormogja
224 46| nyilaink úgy szálljanak, mint a fecskemadár, és oly sûrûn
225 46| és oly sûrûn szálljanak, mint a jégesõ. Ellenséges bûvölés
226 46| szemüket: rohanásuk legyen, mint a dübörgõ fergeteg, vasba
227 46| földbõl gyertek elõ! Gyertek, mint az alvó lehelete! Gyertek,
228 46| alvó lehelete! Gyertek, mint a hegyi fákról foszladozó
229 46| foszladozó felhõ! Gyertek, mint az éjben lengõ árnyék! Gyertek
230 46| elõtt, mert olyan volt, mint az õrült.~A zene ismét megszólal.~
231 47| vett ki onnan, akkorákat, mint a kisgömböc szokott lenni.~-
232 48| nincsen. S mindig jobb ma, mint holnap.~Magam is türelmetlen
233 48| tömött bõrzacskót kötöttem, mint a többiek.~Egy arab kereskedõ
234 49| áttüzel mindenki lelkén, mint a fölkelõ nap a tenger hullámain.~
235 49| a pofája olyan barázdás, mint a sárgadinnye.~- Miért? -
236 49| Kétszer annyira látok, mint máskor, de oly messze van
237 49| elrendezik a maguk hadát, mint Atilla. Egy-egy ezüstös
238 49| lovasok szétereszkednek, mint a kinyitott legyezõ. Sebes
239 49| római had is balra tõlünk. Mint az áradó Tisza, ömlik csillogón
240 49| tompa dübörgésük hallatszik, mint a távoli mennydörgés morgása.~
241 49| borzongása fut át. Izmaim, mint a fölvont íj, várják a feszültség
242 49| szakadoznak elõ a csapatok, s mint a sakktábla kockái, egy-egy
243 49| Elöl a jobb erejû lovak, mint a kesztyûbõl ahogy kinyúlnak
244 49| Zsögöd.~Mink következünk.~Mint az elpattanásig feszített
245 49| elszéledve rohannak tovább, mint ahogy az öntözõkannából
246 49| Az alán oly sûrûn áll, mint az aratatlan búza. Csak
247 49| között akkora tér nyílik, mint a Duna szélessége.~- Nyolcat
248 49| a port. Atilla zászlója, mint valami fehér szellem a száguldó
249 49| látom, csak lóg a karja, mint a kitömött bábé. A másik
250 49| fegyverek, más emberek. Sokan, mint a sáskák. Nyomnak, mintha
251 49| futásunk már nem olyan nyomott, mint az elõbb. Cselfutás csupán.~
252 49| Némelyik olyanná válik, mint a sündisznó. Dõlnek le lovastul.~-
253 50| halálos a seb, elkábulunk, mint ahogy mindennap is elkábulunk
254 50| csak gépiesek, olyanok, mint mikor esünk, s a kezünk
255 50| éppúgy viharzik a harc, mint mikor én abbahagytam, csakhogy
256 50| csak a távolban hangzott, mint nyári estéken a meg-megismétlõdõ
257 51| egymásan, s egy ötödik, mint valami díványon ül rajtuk,
258 51| koponyája úgy el van nyílva, mint mikor a kagylót kettényitják.
259 51| mázsás. A nyelvem száraz, mint a tapló.~Ha valaki egy pohár
260 51| síkon.~A tábor zsibong, mint a méhkas. A síposok vidám
261 52| látszott bizonyosabbnak, mint az, hogy nem érem meg a
262 52| olyan lobot vetett bennem, mint mikor az elalvó tûz az utolsó
263 52| beleomlott, eloszlott bennem, mint spongyában a víz. Mind megittam
264 52| a rohanó árvizet, látom, mint bukdácsolnak a hullámokban
265 52| hullámokban a halottak, mint lejtenek a süvegek és fapajzsok,
266 53| adtak, úgy olvadt belém, mint a vaj. Soha életemben olyan
267 53| visszatért, úgy ültem közöttük, mint Krisztus tizenkét éves korában
268 53| tudományokat, mégis többet tudtam, mint õk. Az öreg maga volt csak
269 53| ilyen tanult, okos ember, mint te vagy, ennyire rabja egy
270 53| Át kell ezen jutni, fiam, mint a fogzáson - vigasztalt -,
271 54| mellemben megmozdult valami, mint mikor a sírkõ megmozdul
272 55| mit akarsz?~- Hun vagyok, mint te - felelém -, hazautazok.~-
273 56| rangosan nem raktam a lábamat, mint akkor, amikor hosszú távollét
274 56| kárpitját, úgy is léptem be, mint valami királyfi. A pillantásom
275 56| hátul egy ágba fonottan, mint azelõtt. Csak épp hogy rápillanthattam.
276 56| nézéssel. Az õ arca is olyan, mint Atilláé: nem tudni mi van
277 56| nagy serege.~- A csoma?~- Mint tavaly, nagyasszonyom. Vélem,
278 57| Belépett és megállt elõttem, mint az iskolásleány a tanítója
279 57| hogy kérdõre vonsz engem, mint valami bíró.~- Nem kérdõre
280 57| érte, többet ért a szája, mint másnak a keze, és igen ügyes
281 57| ilyen rab ékessége a háznak, mint a selyemkárpit. Ugyancsak
282 58| hozzáfutott. Olyan volt, mint a kutya.~Tudtam, hogy elmondja
283 58| öregapó képe már olyan volt, mint a piros posztó, a bortól.~-
284 58| beszéltem ennyit összesen, mint ez a kölyök itt errõl az
285 58| lehetett az az ember! Szép, mint valami földön járó isten!~
286 58| A karja gömbölyû volt, mint a márványnimfáké.~ ~
287 59| sátorra lehetett látni, mint csókolják meg a lovat is,
288 59| csókolják meg a lovat is, és mint vizsgálják néhol az udvarra
289 60| kiválóan értékesnek látszott, mint például az egyiptomi eredetû
290 60| fölírtuk és megszámoztuk, mint az értéktárgyakat. Az úri
291 60| éltemben nem nevettem annyit, mint abban a szomorú munkámban
292 60| épp olyan szerzemények, mint ezekéi, csakhogy korábbiak.
293 60| Ha olyan fehér lesz is, mint a galamb. Átilla mindig
294 60| mindig fiatal marad. Olyan õ, mint a fûben járó görög istenek.
295 60| járó görög istenek. Olyan, mint, nézd ott a faliszõnyegünkön
296 60| már köszöntek nekem is, mint az uraknak, a szabados ravók,
297 60| Gazdag és hatalmas leszek, mint Oresztész, aki szintén rongyos
298 61| táncra.~A hun tánc nem olyan, mint más nemzeteké. Csöndes és
299 61| vált, akinek földönléte, mint a délibáb.~A táncosok tánc
300 63| népsokaság is jelentkezett, mint a nyugati hadjáratra. Atilla
301 63| piros. Fekete két szeme, mint két fekete pillangó. A haja
302 63| mulató csoportnál. Néztük, mint pörgetik a telt képû hun
303 63| remegõ szívvel öltözködtem, mint a menyasszony, aki az esküvõje
304 63| urak.~Edekon a falhoz dõl, mint a részeg. A szemébõl könnyek
305 63| dõlve zokog.~Megindultunk, mint az alvajárók: szótlanul,
306 63| vállát. - Uram! - kiáltja, mint ahogy Krisztus kiálthatta
307 63| megragadják Ildikót a hajánál, mint valami állatot.~- Te ölted
308 63| összerázkódott. Az arca mint az õrülté.~Barcza is rázza
309 63| föld és ég. A levegõ fojtó, mint zivatar elõtt. Valami késztet,
310 63| a kezében tartja. Sápadt mint a fal.~Aztán a többi asszony
311 63| hanem ugyanúgy halt meg, mint Buda.~Kikiáltó ismétli ezt
312 64| elsõ koporsó legyen arany, mint a napfény, mert õ a hunok
313 64| második koporsó legyen ezüst, mint amilyen az üstökös csillag
314 64| acélozott vas, mert õ erõs volt, mint az acélozott vas.~Míg a
315 64| országba viszi a népét, mint ahogy a méhek is elrajzanak.
316 64| bágyadtan, érzéstelenül, mint valami ónember.~Megyünk
317 64| haja leomlott. Az arca, mint a fehér viasz. Az ajka szinte
318 64| és eldobta.~S kilibbent, mint az árnyék.~Én ott maradtam.
319 64| akit úgy szerettek volna, mint engemet, s én mégis elhagyom
320 64| ahol jobban szeretnek, mint mi szeretnénk? Ó, nincs
321 64| olyan király egy se volt, mint te, Átilla!~- Ilyen király
322 64| olyan király nem lesz többé, mint te voltál.~- Nem lesz ilyen
323 64| neved úgy ragyogott elõ, mint a fölkelõ nap az éjszakából.
324 64| zászlókat mind elhozták, mint mikor háborúba mennek. De
325 64| olyan finom fehér keze, mint õneki. Száz kéz között is
326 64| egyszerre zúgás hangzott, mint mikor sebes záporesõ suhog
327 64| hallok erõsebb hangokat, mint amilyenek eddig hallatszottak:
328 65| Rám mereszti a szemét, mint a kísértetlátó, s ahogy
329 65| is.~Csak eltántorodtam, mint akit ólmos fütykössel sújtanak
330 65| már nem látom.)~Fölkeltem, mint az alvajáró, és megfogtam
|