Part

 1 1 |    megáll, és rám néz:~- Zéta fiam, tudod-e, mi nap van ma?~-
 2 1 |  Bólogatott:~- Jó, jó, kedves fiam. - Aztán elmosolyodott. -
 3 1 |       akkor csak szedd össze, fiam, amiket gondolsz, hogy elvigyünk.
 4 6 |  hittem, ismerlek téged, Zéta fiam. Hiszen úgy láttam a növekedésedet,
 5 10|  különös nézéssel.~- Vigyázz, fiam - mondja nyugodtabban egy
 6 12|    mellettem nõtt fel: inkább fiam, mint rabom. Ha azonban
 7 12|   rajzot.~- Most már elég ez, fiam - szólt jóságosan a királyné. -
 8 24|   minek tudjak én írni vagy a fiam?~Hogy ezt bosszúsan és igazának
 9 25|      hazugság ott minden szó, fiam, és színeskedés minden mozdulat.
10 50|    Juliuszom, kedves egyetlen fiam! De minek is házasodik a
11 53| gyönyörûsége telt énbennem.~- Fiam - mondotta -, téged csakugyan
12 53|    van.~- Át kell ezen jutni, fiam, mint a fogzáson - vigasztalt -,
13 59|        Hát szólott is róla.~- Fiam - mondotta -, tudom, hogy