Part
1 Eloszo| amelynél nagyobbat ember még nem követett el ezen a világon.~
2 Eloszo| ismerik egymást, az ember nem. Még Dzsidzsia sem ismer engem,
3 1 | abban a korban nem színlel még az ember. Nem bírtam mást
4 1 | hogy bekenték sárral vagy még utálatosabb mocsokkal az
5 1 | velem, mint a kutyával, de még rosszabbul. Tüzet raktak
6 1 | Darabig a kertben járkáltak még, és beszélgettek. Azután
7 1 | intett bágyadtan. - Tégy még hozzá négy aranyat, hogy
8 1 | volna. De a császári palota még inkább. A nagyméltóságú
9 1 | mord hun követre:~- Van-e még valami izenete õfelségének?~
10 1 | uramnak ami fekete volt még a hajában, az is megõszült
11 1 | fogukkal harapják ki belõle a még dobogó szívet!~Éreztem,
12 2 | hunnal összebarátkozok - még tán hasznunkra is válik.~
13 2 | innom adtál. Köszönöm. De még egy szívességre kérnélek,
14 2 | kérlek, jer oda éjjel, és ha még élek, gyakintsd a tõröd
15 2 | pávaszemmel. No, furcsa! De még a ládáknál is jobban érdekelne,
16 2 | tisztán. Beindult a sátorba. Még az árnyéka is valami különös...
17 3 | Edekon, Oresztész, Csáth és még valami hárman.~Mind piros-egészséges
18 3 | mozdulatlanul, mint valami szobor. Még az arca színe is, mint a
19 3 | teremféle nagy sátornak még az oszlopai is reszkettek.
20 3 | fogadott. Én ilyen harapósnak még nem láttam.~- De az irgalmát -
21 3 | Hát mi?~Vállat vont.~- Még aznap, mikor megérkezett,
22 4 | hogy bõrig ázott, hanem még a térde is vérzett.~A hun
23 4 | ember volt, hogy az uram még véres térddel is rémülten
24 4 | Zsadán.~Az özvegy királyné még azon éjjel megtudta, hogy
25 4 | de ilyen emberséges népre még nem akadtam. Bontsd elõ
26 4 | mennyivel különb.~Az út még sáros az éjjeli zivatartól,
27 4 | képû. A másik tán három, még csúfítatlan.~Az idõsebbiknek
28 5 | ebédkészítéstől. Eredj, és szedj még gyöngyvirágot. Sokat. Elviszed
29 5 | ezenképp vidd el neki. Csak még egynéhány marok füvet szedj,
30 5 | hogy miért ne nézném meg még egyszer a Halálkisasszonyt.
31 6 | nyelvemen soha nem született még hazugság. Priszkosz belém
32 7 | éreztem a mellemen. Csak még egyszer szívhassam föl szememmel,
33 7 | mint a nap a harmatot, hogy még a sírom éjszakájában is
34 7 | sorsára jutok is, látnom kell még egyszer!~Három óra hosszat
35 7 | léptetve lovagolt tovább. De még az a paripa is, mintha tudta
36 7 | csizmás hunt is.~Darabig még visszafelé mentem, aztán
37 8 | alatt már mind a világ? Még csak a római birodalom áll.~-
38 8 | darabban akkora nagy követ még nem láttam. Késõbb tudtam
39 9 | széle körös-körül virág, de még a kerekek küllõi is.~Amint
40 9 | ujjong a zene örömére. Egyik még kereket is hány közbe-közbe.~
41 9 | volna megcsókolni mindenkit, még a lovakat is!~Aztán Atilla
42 9 | tovább a néphullámzásban. Mi még ott maradtunk. Néztük, hogyan
43 10 | öklömnyi mákos süteményt.~Még gyermekkoromban kényeztetett
44 10 | Aztán látva, hogy nekem még a fülem is vörös, rám néz
45 11 | kapuja elõtt. De a kapu még zárva volt.~Este bizonyára
46 11 | nektek, ha itthon vagyok. Még az is történhetik, hogy
47 11 | semmi se történt volna.~Még az ágaskodásban por csapott
48 12 | borította. A szõnyeg alatt még valami puhaság lehetett:
49 12 | szó úgy muzsikált aznap még éjjel is a lelkemben, mint
50 12 | székben. Fenséges nyugalmú még a szakálla is. Elõtte két
51 12 | szidtam-kárpáltam, uram, még azt is mondtam neki, hogy -
52 13 | az elõtte való napon, s még többen is vagy hárommal.~
53 13 | közt az esthajnali csillag. Még leggyakrabban egy negyvenesztendõs-forma
54 13 | mesék országa kezdõdik.~Erre még inkább elbámult.~- Láttál
55 13 | viselkedel, mint atyád.~Csaba még egyszer rám pillantott,
56 13 | volt az. Követségben jött.~Még akkor a szarmatákat nem
57 13 | kategóriába sorozzam azt, aki még azon a bolond Cerkón se
58 14 | maradvány az õsidõkbõl, mikor még vízben, földben rejtegették
59 14 | elõttük, s õk meg nevettek. Még tapsoltak is. No, nem nekem:
60 14 | szédültem. Pedig a karja és lába még nem volt telt és gömbölyû.
61 14 | volnának!...~- Mi hiányzik még rólam?~- Két gyöngy fülbevaló,
62 14 | aratja, õ a népet. Én akkor még gyenge gyermeki elmével
63 14 | azonképpen halt meg. De még holtan is úgy szorított,
64 14 | a világra? Meddig késik még Átilla, hogy a nyakukra
65 14 | Odaálltam és lenéztem.~Az esõ még csepegett-csupogott. A súlyos
66 15 | én mellembe sose szúrtak még kést, de akkor úgy éreztem,
67 15 | mint az, ha a térdemet még egyszer meghajthatnám elõtte.~
68 15 | apámnak az állapotát, s ha még mindig ott szegénykedik,
69 15 | talán meglátnám õt... Csak még egyszer szeretném látni!
70 15 | egyszer szeretném látni! Csak még egyszer!~A kapu még nem
71 15 | Csak még egyszer!~A kapu még nem volt bezárva. A lovasok
72 15 | közöttük a tûzre vigyáz még éjjel is, hogy el ne aludjon.
73 15 | az árnyékát is láthatnám, még egyszer, utoljára!...~Megkerültem
74 16 | indultunk. Alig pirkadt még. A sátorvárost a csordások
75 17 | Nekem van nyolc aranyam, és még ezenfelül száz. Szabad-Görögnek
76 17 | visszafelé Atillához. A dél ideje még messze volt, hát csak rövid
77 17 | Atilla irigyelhet téged. Még fél esztendeje van leszolgálni
78 17 | szolgák is szunyókáltak.~Írtam még egy levelet:~Priszkosz rhetornak,
79 18 | volt, de a másik emelgette még a fejét, és jajgatott.~Odamentünk
80 18 | hoztam neki.~- Hát hozz neki még egyszer.~A kereszten szenvedõ
81 18 | a szerencsétlen ifjú élt még. Azt alig fél órája szegezhették
82 18 | szegezhették föl, mert a kezébõl még csepegett a vér, és a lába
83 18 | idõnkint. - Vizet!~A fa hátához még oda volt támasztva a hóhér
84 18 | aranyat, s eltûnt.~Kis ideig még hallottuk az éji csöndben
85 19 | De nem bírtam aludni. Ma még nem vagyok rabszolga; ma
86 19 | nem vagyok rabszolga; ma még valami okon visszatérhetek.
87 19 | Hervadt volt már, de az illata még érzett.~- A te lelked ez
88 20 | ennél drágábban nem utazott még senki Atillához.~Mikor a
89 20 | minden elaszott. És akkor még lábán állt a termés mindenfelé.
90 20 | utazunk hetek óta. Néhol még aratnak is. Mindenütt a
91 20 | egy csorda fehérlett, s még távolabb ménesek. Mindenfelé
92 22 | Igazat! - csattant reá.~De még az oszlopok is reszkettek
93 22 | társalgószobába. Edekon úr ott még inkább elámult. Sorra tapogatta
94 22 | palota a tiéd, ha akarod. S még kincsed is lesz annyi, amennyirõl
95 22 | figyelmesen.~Nekem reszketett még a májam is.~- Különös -
96 22 | az Atilla fejében.~A fia még ott térdelt, s a veszedelem
97 22 | nyugodtan - az én vérem díja. Még ma osszátok széjjel a csatában
98 23 | nem követhettem.~Eszlász még ott állt. Ládára vagy zsákra
99 23 | Lóháton ült, mert a hunok még tán a padlásra is lóháton
100 23 | szülõid?~- Apám talán él még.~- Mi az apád?~- Szegény
101 23 | retorikát...~S néztem rá: kell-e még több?~Az öreg is nézett,
102 24 | tartsa észben, az! Hát még mit tanítanál?~- Geográfiát,
103 24 | legyen, folyóvíz mellett. Hát még mi tudományt ajánlasz?~-
104 24 | hegedõst: elmondatják. Hát még?~Már elfûtött a meleg.~-
105 25 | Csáth körültekintett:~- Még egy lovat. A Füst itthon
106 27 | 27~A következõ napokon még erõsebb sajtó alá került
107 27 | röhögték.~Persze Rába asszony még görbébben nézett reám, s
108 27 | összevert kígyó. Minden fájt, még az ostoba szó is.~Hallgattam
109 27 | nyomorék lábú fekete tyúk. Még csirke korában rálépett
110 27 | félelem nélkül nézett reám. Még késõbb az ölembe is beleült,
111 28 | keleti szél ne fújja a lovat. Még a sátorok is úgy álltak,
112 28 | tovább is hajadonfõtt.~Én még mindig csatlósa voltam Csáthnak.
113 28 | mosdottam és fésülködtem. De még mindig a római ruha volt
114 28 | õszi viselet nem tetszett még. Az emberek olyanok, mintha
115 28 | De a határszéli keresztre még emlékeztem.~- Uram - szólaltam
116 29 | Táncolnak ma.~Aztán nem tudom, még miket beszélt. A szeme szüntelen
117 30 | szokott járni.~Csáth aludt még akkor. Én a kapu eresze
118 30 | levél van az asztalán, s még a pecsét sincs feltörve.~
119 30 | hideg, mint a teknõsbéka. Még Aéciusz ajándékozta Atillának.~
120 30 | Csáth -, nem értem. Olvasd még egyszer, ravó.~A ravó megint
121 31 | megporhanyították. Csuda, ha még egyszer lábra állhat.~Orrhangon
122 31 | se hallották Platónak s még kevésbé Vergiliusnak. Emberarcú
123 31 | szépség mindenfélesége, akkor még szebbet is láttam.”~Sokszor
124 31 | cudar tyúkok? Ott hálsz-e még az ágyam alatt?~Õ mindenre
125 31 | el - rebegtem -, maradj még, szép álom!~Habozva nézett
126 32 | táltost nevelek belõled, hogy még esõt is idézel.~- Ha fölszabadulok -
127 32 | földet. A fejemet is megnézte még egyszer, aztán megsimította
128 32 | gondoltam -, kár volt még mutatkoznom. Ha megint megharagszik,
129 32 | aligha ragaszt engem össze még egyszer Bial táltos!~Hát
130 33 | öreg vak Káma lakott. Az még Balambér idejében kezdte
131 33 | persze a köntös alatt. Még a ma született kisgyermeknek
132 33 | eljöttem hozzád, hogy még egyszer kifejezzem a hálámat.~-
133 33 | semmit, ne akarjon semmit. Az még a raboknak se kell.~- És -
134 33 | csoportja.~- De az emberi faj ma még a gyerekkorát éli. Hol láttál
135 33 | Megint egy fokkal feljebb: még tökéletesebb test formába
136 33 | elmúltával. A népnek ma még bûvölés kell és jelek, amiket
137 33 | láthat. A lelki szem, az még nem nyílt meg bennetek.~
138 34 | Keszit, bikafejû Mácsát, de még a csatlós szolgák közül
139 34 | akiknek a pofája láttára még a lovak is meghõkölnek a
140 35 | két fekete szem, amelytõl még a hegyek is reszkettek...
141 35 | feleltem habozva -, mikor még Konstantinápolyban õrizték,
142 35 | õrizték, lakat alatt.~- Él még?~- Mikor én eljöttem, élt
143 35 | Mikor én eljöttem, élt még. Csakhogy akkor már Ravennába
144 35 | ne zökögjön a száján. De még a király mögött álló szolgák
145 35 | rángatta a nevetés görcse. Még az agg Barakony is pirosra
146 35 | ragyogó arccal. A szája még akkor is nevetõre állott.~
147 35 | aminõben Csáth házánál rab még nem részesült.~A vacsorán
148 35 | keresztény, Átilla meg pogány, s még rá Átilláról az a hír, hogy
149 36 | sastoll van tûzve, hogy még a kapuk alatt is megbukkant.
150 36 | Csak éppen a választ várta még, a római választ. Az is
151 36 | kovácsüllõ.~Az asszonyok még a nyáron töméntelen sok
152 36 | farkasbõrbe öltözött ember. Még a zenéjük is vonító kürtök.
153 36 | pajzsú, rövid kardú népség. Még másnap is éreztem az utánok
154 36 | ez a rengeteg népsokaság még csak azt se tudta, hogy
155 37 | álom bolondság.~A küszöbön még egyszer visszafordult.~-
156 38 | vad, erdõs vidéken. De még mindig Atilla birodalmában
157 38 | szemöldökét mozgatta:~- Átilla még eddig soha balgatagul nem
158 38 | a temetés, minõt a világ még nem látott - lobogott Csege.~-
159 38 | Ugyan no! Hiszen az gyerek még. Meg aztán olyan rongy kis
160 39 | király, a kazár király - s még egynéhány ilyen távolról
161 39 | is elöl a ravók, már akik még nem voltak szabadosok. Aztán
162 39 | asszonyok, csecsemõk. Helyenként még füstölgött az omladék. Égett
163 39 | étel is készen volt.~Én még mindig azt a fejetlen püspököt
164 42 | a világ minden népébõl. Még kínai is, mongol is, szerecsen
165 42 | lélegzet is elállott bennünk.~S még inkább eldöbbenek, mikor
166 42 | egy csecsemõ. Mellette fut még öt mezítlábas kisleány és
167 42 | rongy, hitvány semmiségeket, még a meszelõt is. A nagy, lihegõ
168 42 | izensz-e Emõkének semmit?~Még abban a gyászos órában is
169 42 | nehezebben lélegzett... Még egyszer rám nyitotta a szemét:
170 43 | hogy dögvész tizedeli, de még mindig leírhatatlan sokaság.
171 43 | Átilla sohase vesztett még csatát. És hát az Isten
172 44 | a veszedelembõl?~Délután még mindig helyezkedett a római
173 44 | hatol.~Azt gondoltam, hogy még azon a napon megkezdjük
174 45 | közöttük Lupusz püspök is. Még akkor is a püspöki süveg
175 45 | Parancsra vártak. Atilla még vacsora közben is oda-odaintett
176 46 | Vacsar és Upor is. A többi még ott maradt.~A szolgák elhordták
177 46 | mondotta.~A másik kövön még füstölgött a csont. A zene
178 47 | bizonyosan végignézi reggel még egyszer az állásokat.~Elámultam
179 47 | amennyit csak lehet. Én még ebben az órában indulok.~-
180 47 | Ladó aludt meg két rabfiú. Még az Alpesek között osztották
181 47 | õket Csáthnak. A lábukon még lánc volt.~ ~
182 48 | Arra gondoltam, hogy lesz-e még éjszakám ezen a földi világon,
183 48 | gazdám Atillánál idõzött, még egyszer megvizsgáltam a
184 48 | kémek hírelték, hogy Aéciusz még egy sereget vár. Másnap
185 49 | sátorok déli árnyéka rövid még, mikor Kászon kürtös megjelenik
186 49 | már nem láthat, de ahol még a mi népünk sokadozik.~De
187 49 | hosszan kígyózó hang, amelyet még nem ismertem.~- Fenn mán
188 49 | halálodba indulsz.~Akkor még ott álltam Atilla sátora
189 49 | harci köntös, amely fölé még kacagányt is akasztottam,
190 49 | Isten velünk harcol! Csatát még soha nem vesztettünk!~-
191 49 | látszik, hogy vizsgálódik még.~A gót királynak int a kardjával.~
192 49 | bosszankodik Csáth a lovára -, még el se kezdtük, máris izzad
193 49 | én is az íjam húrját. De még nem lövünk.~A mezõ gyepe
194 49 | rikoltásokra változik. Én még csak a mieink lovát látom
195 49 | véres a combom, a mellem - még büszke is vagyok rá. Csak
196 49 | nagy zúgás mögöttünk, amely még a harci lármát is elnyomja.~-
197 49 | lábánál fogva.~Az én kengyelem még mindig hosszú. De marja
198 49 | többi, aki hozzájuk nem fért még, rikoltva rázza a kardját
199 49 | érkezett új csapat ez, amely még nem is ereszkedett eddig
200 49 | hogy valamennyinek ott van még a fején a süveg. Én egyre
201 50 | Csak akarata van: ölök! Még a védelmünk mozdulatai is
202 50 | hamvadó tüze világított még kissé a magasban.~Fáztam.~
203 50 | Fáztam.~Hol vagyok?~A mezõn még éppúgy viharzik a harc,
204 50 | távolodnak. Eszmélkedek: hát még mindig nem gyõztünk? Gyõzünk-e?
205 50 | sebre tapintok.~Erre majdnem még egyszer elájultam.~Talán
206 50 | Erre, hé!~A fáklyások még távol jártak.~- Ki vagy? -
207 50 | oly szomorú hangon, aminõt még soha nem hallottam.~- Zéta
208 50 | eszik reggelire, és aki még csak jókedvében sem néz
209 50 | hunnak. - Ki gyõzött?~- Még nincs vége - felelte bágyadtabban.~-
210 50 | halott. Csak a szája mozog még.~Kis idõ múlván nyöszörögve
211 51 | Csakugyan a fejemen van még. De a kezem is mintha ólomból
212 51 | senki. A levegõ hûvös, noha még mindig olyan a fejem, mintha
213 51 | kezemet kell kinyújtanom. De még így is csavarnom kell egyet
214 51 | tiltja - feleli a lovas. - Még meglehet, hogy a római a
215 51 | sebesülteket is hordták.~A patak még akkor is vörösbor-színû
216 51 | is töméntelen halott, hát még a medrében!~A papok, szarmata
217 51 | A sebetek dicsõségetek. Még az úton meggyógyultok, és
218 51 | egészségesen érkeztek haza.~Még a haldoklók is boldogan
219 52 | fogva húzott már, de én még mindig kapaszkodtam az élet
220 52 | éjjel ne halnék meg! Csak még egyszer látnám a virradatot,
221 52 | fölkelõ napot! És hát csak még egyszer, csak még egyszer
222 52 | hát csak még egyszer, csak még egyszer ihatnék ebben a
223 52 | tûz az utolsó lángjában még egyszer fellobog.~A fogammal
224 52 | Villámlott és dörgött.~Még mindig hanyatt feküdtem,
225 53 | szeretete megjavítja a hibákat még a festett emberen is.) Az
226 53 | A térdem begyógyult, de még nem hajolt. Elbocsátottak
227 53 | útnak!~Bús volt énnekem még a sarum szíja is. Dolgozni
228 54 | csöndes, nyugalmas az életem. Még azt is remélhetem, hogy
229 54 | azt is remélhetem, hogy még fiatalon rám illesztik a
230 54 | házzal ne legyen dolgunk, de még úgyse gyõztük.~Májusban
231 54 | ijedten:~- Mi történt?~- Még az éjjel Párizsba kell mennem.
232 54 | öltözetemen: a vidék tele volt még farkassal.~Kiválasztottam
233 55 | elöl, fehér szakállú.~De még a parthoz sem érnek, felvonja
234 55 | aggodalmas gondolatban. Hajadon-e még? Hogy néz rám, ha eléje
235 55 | tetszett. A bosszúságomat még fokozta, hogy a leány ünnepi
236 55 | kis fekete ördög, megvan-e még?~A cselédek elmosolyodtak,
237 56 | szõke leány meg nem ért még hunul: germán nõ. A neve
238 56 | hát mi lett a vége?~- Én még ma sem tudom, felséges asszonyom.
239 57 | hogy ne osszon rám dolgot még azon a napon. Hát ebéd után
240 57 | keményítõillattal telítették a szobát.~Még jóformán el sem aludtam,
241 57 | gondoltam. - Mikor elmentem, még gyermek volt, most már férjhez
242 58 | várakozásomban nem is csalódtam. Még jóformán végén se voltak
243 58 | kisasszonyforma leány is, akit én még nem ismertem. Az öregapó
244 58 | beszélnem.~A fél lábamat még akkor is sajoltam, különösen,
245 58 | sokat álltam vagy jártam. Még most is, ha idõjárás változik,
246 59 | már akinek valami okból még az úton odaengedték, hogy
247 59 | szekerek és szekerek. S még másnapra is maradt.~Csáth
248 60 | értéktárgyakat. Az úri rabokat persze még a helyszínen maguk mellé
249 60 | finomságú faragvány ez! Még a hullámok habja is ki van
250 60 | munkával sanyargatják.~- Még pártolod õket! - lobban
251 60 | csakhogy korábbiak. Mikor még nem a hunok voltak a történelem
252 60 | nincsen?! Ha haragszik, még a falevelek is remegnek.
253 60 | is remegnek. Ha mosolyog, még a felhõk is megnyílnak.~
254 60 | Konstantinosz mellett. Tolmácsoltam, még véleményt is mondottam.
255 62 | kemény nyakú, vén katona - még a katalauni hadjárat elõtt
256 62 | várhat tõlem.”~Amire Atilla még rövidebben válaszolt:~„Vasra
257 62 | volt. Csáthné sem aludott még eleget az éjjeli mulatság
258 62 | festettél a feleségemrõl, hogy még idegenek is könnyeztek rajta.
259 62 | Megütközve nézett rám. Még tán ma is csóválja a fejét,
260 63 | mellett várják Atillát.~Talán még nagyobb népsokaság is jelentkezett,
261 63 | Mert tavasz elején voltunk még akkor.~- Nem - felelte.~
262 63 | Nono, sose hallottam még, hogy valakit azért sajnáltak
263 63 | el a hunok: nem kellettek még takarmánytartó ponyvának
264 63 | szinte fázlaló. A városban még helyenkint szólt a zene.~
265 63 | A palota körül csend van még. A távolban valami három
266 63 | elállták. Csak most rohan még Rika királyasszony, sikoltozva
267 63 | eldõl.~- Vége itt mindennek! Még az Istennek is!~Kászon megmozdul,
268 64 | hármas koporsó. Atillát még egyszer fölemelték, hogy
269 64 | S fölemelte az ujját. Még halkabban susogta: - Míg
270 64 | fásultsággal adtam rá a ruhát.~Még egy mozdulata volt. Megpillantotta,
271 64 | papnak a hun istenhez.~És én még mindig a szobában ültem.
272 64 | búcsúzott:~- Nem volt e világnak még olyan királya, akit úgy
273 64 | tolongásban. De hiába fürkésztem. Még oly közel voltak, hogy megismerhettem
274 64 | továbbvonulását.~Azután még följebb másztam. Senki se
275 64 | megindult némán visszafelé.~Én még vártam. Gondoltam, hadd
276 64 | illeti!~- Csabát jelölte ki még életében!~- Csaba gyerök
277 64 | életében!~- Csaba gyerök még! A hun népet gyerökre bízni
278 65 | csendességben.~A paloták környékén még több a lovas, még hangosabb
279 65 | környékén még több a lovas, még hangosabb a nép. Fáklya
280 65 | hogy Atilla tiszteletére még nagyobb tort látok. Miért
|