Part
1 1 | a császárnak. A levélben Atilla azokat a szökevényeket követelte,
2 1 | a levél végére ért, ahol Atilla jó egészséget kívánt a császárnak.~
3 1 | szófejtéssel! A fõ az, hogy Atilla nem nyergel.~A császár fölemelte
4 1 | császár, Theodóziusz meg az Atilla kengyeltisztítója.~A császár
5 1 | betûi térden csúsznának Atilla szeme elé. Gyalázat a neved,
6 2 | szolgája. Az a Csáth pedig Atilla fõvezérének a testvéröccse.~-
7 2 | nekem.~Végre eljutottunk Atilla elsõ telepére. Azt gondoltam,
8 2 | szanaszéjjel él a nép, s Atilla körül csak az urak rajzanak.~
9 2 | énnekem kicsi lesz nemsokára.~Atilla maga is sátorban lakott.
10 2 | Elvitték a többi rabbal együtt Atilla sátorai felé.~Füves dombot
11 2 | kérdést. Hiszen tudhatja Atilla!~Az én uram mégis válaszolt:~-
12 2 | Atillához.~Azt gondoltuk, hogy Atilla buta barbárfejjel küldte
13 2 | csak leraktuk a sátorokat, Atilla egy ökröt és egy szekér
14 2 | Ajándékot ígért neki, ha Atilla elé juttatja a követeket.~
15 3 | Felfordult reá, s elügetett Atilla sátora felé.~Csodálkoztam,
16 3 | fejedelem” - mondotta. - Mert Atilla nincs megkoronázva, tehát
17 3 | De igazi királyok voltak. Atilla úgy bánt velük máskor, mint
18 3 | templomi fényességbe lépünk. Atilla valami aranyos barbár istennek
19 3 | pillanatban nem gondoltam, hogy Atilla az. De az volt. Körülötte
20 3 | piros-egészséges állat, csak az egy Atilla sápadtas, mint a pergamen.~
21 3 | miatyánknyi idõ telt el így: Atilla mozdulatlanul, mint valami
22 3 | és jó egészséget kíván.~Atilla maga elé pillant.~- Ugyanazt
23 3 | múlván értettem meg, hogy Atilla szavai mögött micsoda gondolat
24 3 | oszlopai is reszkettek. Atilla választ várt, de Vigilász
25 3 | szökevényt ide kísértetett.~Atilla a fejét rázta:~- Hazug gazok!
26 3 | követelem - csörrentette Atilla a kardját -, nem tûröm,
27 3 | értem - vacogott Vigilász -, Atilla mindig nyájasan fogadott.
28 3 | Addig is szigorúan megtiltja Atilla, hogy római rabokat nem
29 3 | Tüstént! - parancsolta Atilla, tehát tüstént. Ravasz,
30 3 | is a táborral északnak.~Atilla a székhelyére indult, s
31 3 | láthattuk a menyegzõt, mert Atilla azt parancsolta, hogy haladjunk
32 4 | ahogy a fekete hunoknak Atilla. Halála után a fehér hunok
33 8 | keserves volt, mint a miénk. Atilla egynéhány aranyedényt követelt
34 8 | római uzsorásnál.~Mikor Atilla megtudta a sikkasztást,
35 8 | beszélgetésben érkezett Atilla városába.~Városnak mondom,
36 9 | A vezér megindult velük Atilla elé.~Negyedóra múlván már
37 9 | jósolták, hogy a hun nép Atilla halála után széthull. Mint
38 9 | nõttön-nõ az öröm hangviharja.~Atilla nagy fehér paripája léptet
39 9 | nõk hétköznap is.~Mikor Atilla odaért a nõk sorához, a
40 9 | nem tudom, miért.~Amint Atilla közeledett, azok is eléje
41 9 | asszony serleget.~Mikor Atilla hozzájuk érkezett, a süvegéhez
42 9 | minden szem ragyogott. Csak Atilla arca márványos, vértelen.
43 9 | leánycsoport eközben fölgyülekezett Atilla és a királynék csoportja
44 9 | még a lovakat is!~Aztán Atilla továbbhaladt, s utána húzódott
45 12| említettem, szemben állott Atilla palotájával. Csupán egy
46 12| király.~Elcsöndesültek.~Atilla ismét megszólalt:~- Sólyom,
47 14| hólyagokat vertek a tócsákban. Atilla palotája elõtt nagy sereg
48 15| Olyankor mindig inniuk kellett. Atilla ebédjén is úgy volt. A két
49 15| ízben is. Levél volt nála: Atilla válasza.~Az uraink érdeklõdéssel
50 15| varjúláb. A pecsétre az Atilla név volt nyomva.~Tehát holnap
51 15| mindenféle fegyvert hoztak. Atilla ajándékozta meg az urainkat
52 15| nógatták a lovukat.~Sötétedett.~Atilla palotájából nyolc fáklya
53 15| vitte.~Közöttük fehér lovon Atilla léptetett.~A fáklyások Rika
54 15| palotája elõtt állottak meg.~Atilla leszállt a lováról, és bement.~
55 17| térek vissza, aki bizonyára Atilla egyik fiának van nevelve?~
56 17| Az uraink elmondták, hogy Atilla mit válaszol a császárnak.
57 17| Vigilász elmondta, hogy Atilla bõszültsége micsoda ijedt
58 17| rabszolgát adok neked; akiért Atilla irigyelhet téged. Még fél
59 18| augusztusi estén elértük a Dunát, Atilla országának a határát.~A
60 19| jövök át a határon? Hiszen Atilla határõrei eleven láncként
61 20| Csakazon az úton mentünk megint Atilla városába, amelyiken már
62 21| volt, mikor megérkeztünk Atilla városába. A nap égetõn sütött.
63 22| három órakor) érkeztünk Atilla palotájához.~Útközben persze
64 22| szõnyegek.~Mikor beléptünk, Atilla az oszlopok alatt állt.
65 22| levelet az aranyhalomra.~Atilla keresztbe fonta a karjait,
66 22| Homlokát verejték verte ki.~Atilla arca megváltozott. Olyan
67 22| kezdd - parancsolt fagyosan Atilla.~Vigilász nyálat nyelt.
68 22| Mindent. A tolmács én voltam.~Atilla Edekonra tekintett. A szemével
69 22| mosolygott.~S hogy akkor Atilla ránézett, megszólalt:~-
70 22| Milyen jól emlékszik a róka!~Atilla hátradõlt a karosszékén.
71 22| darabonkint szakadt belõle. Atilla komor volt. Én ólomhegyet
72 22| felelte nyugodtan Edekon úr.~Atilla megvetõen csukta össze a
73 22| Folytasd! - parancsolta Atilla.~Vigilász a félelemtõl csaknem
74 22| nyelvemmel a császár beszél.”~Atilla a padlóhoz ütötte a kardját.~-
75 22| félig kirántotta. Azonban Atilla egy tekintettel megbékózta
76 22| koronát kínáltak volna neki Atilla egy hajaszáláért, akkor
77 22| Folytasd! - szólt komoran Atilla.~Hát Vigilász tovább beszélt:~-
78 22| titkolózó magaviseletét s Atilla haragját, amikor õt Maksziminosz
79 22| megpillantotta. Már akkor Atilla tudta a gazságot. Világos
80 22| elsötétült elõttem, amikor Atilla a levélre tekintett és szólott:~-
81 22| nyújtotta a levelet Atillának.~Atilla nem vette el. Intett Csáthnak:~-
82 22| Hát olvassuk - hagyta rá Atilla. S a ravóra tekintett.~A
83 22| a levélben, hogy tudós.~Atilla nem felelt. A karosszékben
84 22| fordul meg abban s percben az Atilla fejében.~A fia még ott térdelt,
85 22| ellenkezõleg - mondotta Atilla -, maradjanak örökös szolgák.
86 22| ezzel fekete pecsét került.~Atilla fölkelt, és a környezetéhez
87 22| Vagy igen - felelte sötéten Atilla -, Krizafiosznak a fejét
88 23| 23~Atilla kiment.~A testõrök föloldozták
89 28| jómódúaké rókaprém, hódprém. Atilla süvege oroszlánsörénybõl
90 28| ittak. Azt mondják: néha Atilla maga is jókedvû volt.~Lakodalom
91 33| táltosok ott sátoroztak Atilla palotái mögött. Rudakra
92 34| utána a trónra: Pulheria.~Atilla nem várta meg Pulheriának
93 34| meghõkölnek a görög földön.~Atilla izenete csak ennyi volt:~
94 34| déltõl éjfélig ott lebzseltek Atilla körül. Konstantinápoly óriási
95 34| hízelgett neki a bizalmam. Atilla körül tíz elõkelõ ember
96 34| Megmosták, és dárdahegyen hozták Atilla elé.~ ~
97 35| voltak zajosak, vagy ha Atilla királyt vagy követeket vendégelt
98 35| szétoszlottak, ki-ki a maga dolgára. Atilla is vagy a feleségeit látogatta,
99 35| borszagú terem felsõ felén, Atilla körül az asztalnál. A király
100 35| hun beszél. Állva beszél, Atilla felé. S pajkosan hunyorog.
101 35| asztalra csapott:~- Ez az!~Atilla szintén mosolygott.~Elõször
102 35| lépjek elõbbre.~Fölkelt, és Atilla elé vezetett.~- Íme, uram -
103 35| Kelj föl - szólított meg Atilla. - Ösmered-e Honoria hercegleányt,
104 35| esztendõvel jegygyûrût küldött.~Atilla szemében megelégedés látszik.
105 35| a hölgy? - vallat tovább Atilla.~- Azt mondják: bolond.~
106 35| mintha megvesztek volna.~Atilla ül csupán derült szemmel.~
107 35| szinte fetreng belé a széken. Atilla nagybátyjának, Barczának
108 35| hája szinte reng a széken.~Atilla is hátrahajlik a széken,
109 35| és nevet egyszerre. Végre Atilla fölemeli az ujját, s minden
110 35| volna szerencsémnek. Azonban Atilla intett, hogy elmehetek.~
111 35| milyen bátran viselkedtem Atilla elõtt.~- Napok óta fõl a
112 36| római birodalomnak is fele.~Atilla~Míg ez a levél Ravenna felé
113 36| küldöttség azért jött, hogy Atilla fegyverét kérje segítségül.~
114 36| tengeren, és dél felõl csap be, Atilla meg észak felõl rontson
115 36| felelte Csáth szerint Atilla, s vállat vont. - Az én
116 36| Honoria már férjhez ment.~Erre Atilla kitûzte a piros zászlót.
117 36| ereszeken lógó jégcsapok. Atilla délután kilovagolt a palotájából,
118 37| 37~Másnap reggel Atilla kürtöse, Kászon fölment
119 37| állott a máglya elõtt, majd Atilla felé terjesztette áldón
120 38| nyugotnak. A Duna déli partján Atilla vitte a had felét, az északi
121 38| Csáth fõvezér.~Az én uram Atilla kíséretében utazott. A fõvezérrel
122 38| erdõs vidéken. De még mindig Atilla birodalmában jártunk. A
123 38| Volgától a Rajnáig terjedt Atilla birodalma: maga sem ismeri
124 38| õ megyen.~Egy délelõttön Atilla két ravója között lovagolok.
125 39| inasa. Fõzni mi nem fõztünk. Atilla asztalánál negyven-ötven
126 39| Akkor már a dél elmúlt. Atilla sátora elkészítve várt bennünket.
127 39| csöndben kezdõdött, mert Atilla kedvetlen volt.~Vaddisznót
128 39| csak torma volt mellette. Atilla elõtt akkor is fatányér,
129 39| vörös bort ezüstkehelybõl, Atilla kókuszpohárból.~Végre Atilla
130 39| Atilla kókuszpohárból.~Végre Atilla megszólalt:~- Kik öldösik
131 39| vezetõjük meghalt. Kért másikat.~Atilla Hargitára tekintett:~- Rád
132 40| pihentünk, Auguszta városa volt.~Atilla nagysátorát ott állították
133 40| kanyarodott föl az emeletre. Atilla akkor már aranytól és gyémánttól
134 40| akiktõl az elûzött királyfi Atilla szárnyai alá bújt. Elhozták
135 40| az erdõt! - parancsolta Atilla.~Nem telt bele fél óra,
136 40| Micsoda sokaság az, amelyet Atilla hada nyom egyre jobban nyugat
137 41| fehérlenek.~Az a város Katalaun.~Atilla pihenõt parancsol a seregnek,
138 41| Meg-megállnak. Mikor visszatérnek, Atilla megjelöl egy halmot a maga
139 41| félõn az elhagyott utcákon. Atilla azt a várost jelöli a szekérkör
140 41| Ötheti idõ ez - mondotta Atilla.~S fölállította Orleán körül
141 41| Aéciusz megnyerte segítségül.~Atilla azon a napon komor arccal
142 41| levélben? - kérdezte dühösen Atilla.~- Alázatos föltételek! -
143 41| föltétel! - csapja vissza Atilla, s a levelet a követ lába
144 41| állt az ölfa a város alatt.~Atilla türelmetlenségének más oka
145 41| hadak. Irdatlan sokaság! Atilla kémei mérföldrõl mérföldre
146 41| reggelig várok! - felelte Atilla.~Június 14-e volt másnap.~
147 41| küldöttei bársonyvánkoson hozták Atilla elé a város kulcsait.~-
148 41| véreteket nem kívánom - mondta Atilla -, de a hadnak élelem kell.~
149 41| megkezdõdött a rablás.~Mi Atilla környezetében egy dombról
150 41| a mi szélsõ csapatunkat.~Atilla visszavonulót fúvat a városban,
151 42| sokaság tóba folyik össze: Atilla parancsát várják, hogy továbbmenjenek-e,
152 42| vezérnek, mint valami istennek. Atilla vagy hát a vezér mindenkor
153 42| családostul való átköltözése Atilla székhelyére.~A püspök visszatér.
154 42| tanácsosokkal s egyéb méltóságokkal. Atilla éppen ott vonult el, hát
155 42| eldöbbenek, mikor hallom, hogy Atilla latinul felel.~A mellére
156 42| szólalna meg:~- Ego sum Atilla, flagellum Dei. (Átilla
157 42| Csak akkor hallottam, hogy Atilla ért latinul is.~- No, ha
158 42| fehér szakállú agg megfogta Atilla lovának a kantárszárát,
159 42| a város piacára értünk, Atilla lovat adatott az öreg püspöknek.~-
160 42| rémület. S néz, mint az õrült.~Atilla megállítja a lovát, és szól
161 42| gyermekeit vonszolva térdel Atilla elé, és nem tud szólni,
162 42| gyermeked ez? - kérdezi Atilla.~- Mind, uram! - sírja az
163 42| tolmácsolta a beszédüket.~Atilla intett a kincstartójának,
164 42| békén a városba - mondotta Atilla az asszonynak -, és nesze
165 42| elszedik, õt magát ott hagyják.~Atilla olyan komorrá vált, hogy
166 43| 43~Atilla sátora nyugatnak állott,
167 43| az Isten fekete csudája!~Atilla az Ob folyónál hagyta Ardarikot,
168 43| megmaradt gepidákat beküldötte Atilla Katalaunum falai közé: védjék,
169 44| urak napestig ott állongtak Atilla sátora tornyán; szemlélték
170 44| római sereg elhelyezkedett, Atilla a vízigótokkal szembe a
171 44| gepidákkal jobbra állította Atilla. Oda kerültek a kazárok,
172 44| mögé, egymás elé, ahogyan Atilla rendelte.~Beesteledett.
173 45| 45~Csak Atilla sátrának nyílt oldalú termében
174 45| vezérei is. Parancsra vártak. Atilla még vacsora közben is oda-odaintett
175 45| a két tábor csoportjait. Atilla untalan azt nézegette, s
176 45| magasztos, mint a zsoltárének.~Atilla hátradõlt a székén. Kiálló
177 45| zajlanak. Isten akarja ezt.~Atilla intett Oresztésznek:~- Tolmácsold
178 45| áldja.~Odalépett Atillához. Atilla a kezét nyújtotta neki.
179 45| akarta csókolni azt a kezet. Atilla azonban magához ölelte õt.~-
180 45| kiáltották a gót vezérek.~S ittak Atilla egészségére.~A király kissé
181 45| lelkes áldásra csattantak. Atilla szeme is csillogott. Méltóságos
182 46| szóval: tárogató.~Az urak Atilla körül alacsony székekre
183 46| Mindenki leveszi a süvegét. Atilla is.~Zobogány kimetszi a
184 46| odatûzi az égõ viaszgyertyát.~Atilla fölkel. A nép eloszlik.
185 46| nép eloszlik. A fõpapok Atilla sátortermébe vonulnak. Az
186 46| ülnek. A terem közepe üres. Atilla a hátsó falnál trónforma
187 46| virág... rárók... füröd....~Atilla a karosszékben ül. A szemöldökét
188 46| maguk elé gondolkodnak. Atilla is a szeme sötétjébõl néz
189 46| fehér. A hun kard piros.~Atilla feje megmozdul. A hun fõurak
190 46| Mindenki megmozdult. Csak Atilla maradt mozdulatlan.~- Lássuk
191 46| Mindenki a csonthoz sietett. Atilla legelöl.~A fekete lapocka
192 46| helyén nyugodtan és álmosan.~Atilla hozzá fordult:~- Hát te
193 46| akarja.~- Akkor jó - csapott Atilla a kardjára -, ha Isten akarata,
194 47| Késõbb világosodtam rá, hogy Atilla szándékosan viselkedett
195 48| alacsony kápájú nyergen. Atilla sátora felé forgatják a
196 48| oroszlánból Afrikában.~Végre Atilla leizent, hogy egyen-igyon
197 49| indulsz.~Akkor még ott álltam Atilla sátora elõtt. A lovászok
198 49| lovászok között álltam, akik Atilla és a fõurak lovait tartották.
199 49| gyalogosok.~Nagy áldás-zúgás Atilla sátora felõl. Õ lovagol
200 49| kard csörög az oldalán.~Atilla zászlójának megjelenésekor
201 49| szúrják le az áldozatokat.~Atilla megáll annál az oltárnál,
202 49| míg csak a csata zajlik.~Atilla sebes vágtatást száguld
203 49| Mellettünk Berki serege áll.~Atilla odakiált:~- Isten velünk
204 49| dördül vissza a sereg.~S Atilla továbbrepül.~Késõbb már
205 49| a síkság messzeségében. Atilla arrafelé már csak a kardját
206 49| válasz, hogy megértették Atilla mozdulatát, s az õ lelke
207 49| elrendezik a maguk hadát, mint Atilla. Egy-egy ezüstös lovascsapat
208 49| állnak szemben a középen.~Atilla vezérei már a helyükre oszlottak.~
209 49| tábor fölött a magasban.~Atilla a kengyelben fölállva nézegelõdik
210 49| feszültség fölszabadulását.~Atilla fölemelkedik a lován, s
211 49| orrlikakon prüszkölik a port. Atilla zászlója, mint valami fehér
212 49| bízzék a szerencsében, amikor Atilla vezet.~Ismét megindulunk.~-
213 49| Arra kell lennie, amerre Atilla vezet.~S csakhamar ott vagyunk
214 49| S mintha látnám köztük Atilla sárgás csillogó sisakját,
215 49| és a zoltánok vezetnek.~Atilla fehér zászlója lobog a távolban,
216 50| Gyõzünk-e? Mért szállt le Atilla a küzdõk közé? Õ a sátora
217 51| mozdulnak már?~Bizonyosan Atilla nem engedi õket. Cselet
218 51| kellene is halnom.~Másnap Atilla végiglovagolt a csatatéren.
219 52| tûzhelyek vallják, hogy ott volt Atilla tábora. A parton egy farkas
220 54| maradtak a hegyek között, ahová Atilla elõl menekültek, s nem mertek
221 55| estefelé már elém tündököltek Atilla fapalotáinak tornyai.~Micsoda
222 55| honn maradt testõrök, meg Atilla cselédségének a kétharmada.~
223 56| jelenetet festettem, amint Atilla meztelen karddal a küzdõk
224 56| szobába, s térden nyújtotta Atilla levelét.~- Mi hírt hoztál? -
225 56| volt. Akkor értettem, hogy Atilla nála acélozza a lelkét.~
226 59| harmadik hétre megérkezett Atilla is.~A város ünnepi színt
227 59| hírelte, hogy közeledik Atilla is. A síposok zenéjét már
228 59| zengett a város.~Éjfél felé Atilla is elõjött a palotából,
229 60| pénzek forogtak leginkább Atilla országában is, hát mindent
230 60| ebben a dulakodásban lép Atilla a tornácra.~Megáll és kérdõn
231 60| kötni egyet példaképpen.~Atilla kérdõn néz ránk.~A ravók
232 60| királyi koronába való ékesség!~Atilla a kezébe veszi a kameákat,
233 60| oda megyek. Fölhívatott.~Atilla helyettem egy asszony rabot
234 60| levelet, adót, ajándékokat.~Atilla mindenlátó szeme csakhamar
235 60| Mindenki azt jósolta, hogy Atilla felszabadít és vagyont ad.
236 61| azok a rab hercegek, akiket Atilla eleven biztosítékul tartott
237 61| viseletben voltak, amelyben Atilla nászakor láttam õket; fátyolos
238 61| teríték arany és ezüst. Csupán Atilla elõtt van fatányér és fapohár.~
239 61| melegedett föl a társaság, mikor Atilla az elsõ tál étel után kezébe
240 61| eresztettek a hunok, de Atilla azzal szoktatta le õket,
241 61| andalító dalt játszott.~Atilla aztán intett a zenészeknek.~
242 61| amint ott lebegett akkor Atilla karjain, álomalakká vált,
243 61| Todomér gót vezérnek jutott, Atilla pedig Ildikónak nyújtotta
244 61| táncol, hanem a lelkük is.~Atilla elõttem járta a táncot.
245 61| boldogan nyílik Atillára, s Atilla szeme is visszamosolyog
246 62| futott a palotában, hogy Atilla követeket indított reggel
247 62| vasat várhat tõlem.”~Amire Atilla még rövidebben válaszolt:~„
248 62| Mához egy évre - mondta Atilla egy este -, ott ebédelünk
249 62| pláne én leszek a vezetõ. Atilla mellett harcolok. Ezt a
250 63| mint a nyugati hadjáratra. Atilla csillaga a magasán ragyogott.
251 63| Ha odaérünk, térden hozza Atilla elé a koronáját. Mit is
252 63| arról is beszélgettünk, hogy Atilla Konstantinápolyba teszi
253 63| hogy meglegyen a nászünnep. Atilla talán már másnap indul,
254 63| és daloltak a lantosok.~Atilla palotájába ezer vendég volt
255 63| zengett-bongott mindenütt Atilla városában.~Aztán mikor elõhomályozott
256 63| a földön. A nép odagyûlt Atilla palotája elé, s látni kívánta
257 63| királyom!~A nép aztán, hogy Atilla visszavonult, csoportokra
258 63| hogy az itáliai síkságon Atilla sátorának kerestek helyet.
259 63| násza után felszabadítja Atilla az úri rabjait, hogy emlékezetükben
260 63| ott marasztalja a rabot Atilla mellett.~No, hát nekem is
261 63| az emeleti lépcsõn, ahol Atilla hálószobája van. De ez olyan
262 63| ágyon pedig ott fekszik Atilla hanyatt, mellig takartan,
263 63| kiáltja a fõvezér is, megrázva Atilla vállát. - Uram! - kiáltja,
264 63| sikoltozva a haját tépve, Atilla szobája felé.~- Megölték!
265 63| gyászposztóval bekötött dárdát, Atilla aranyos dárdáját, hogy kitûzzék
266 64| 64~Délután már ott feküdt Atilla a fõtéren, magas ravatalon,
267 64| senki se tudja majd, hol van Atilla eltemetve.~Százezer ásó
268 64| mély hangú énekét, amint Atilla nevében a nép felé fordulva
269 64| Elöl vezették Villámot, Atilla legkedvesebb lovát, fölnyergelten,
270 64| követte. Gyalog a királynék s Atilla fiai, a fõurak, a fõtisztek,
271 64| csak annyit értettem, hogy Atilla lovát leszúrták a sírnál,
272 65| amint lóháton állva dalolták Atilla vitézségét. Sokszor elmondott
273 65| a teríték.~Véltem, hogy Atilla tiszteletére még nagyobb
274 65| mindenki elkábult belé. Atilla trónja tátongó üresség.
275 65| Ki elég nagy arra, hogy Atilla kardját fölvegye? Ez a kérdés
|