Part
1 Eloszo| becsületes ember. A szíve arany.~Hát én volnék az a Zéta. S bizony
2 Eloszo| se folt nélkül való. És hát emberszeretetrõl szólhat-e
3 1 | hogy milyen pajtásnak. Hát olyan pajtásnak, mint amilyen
4 1 | ilyenkor nincs a kertben senki. Hát lementem, és lefeküdtem
5 1 | hogy ugyan mit jelent.~Hát mondom: egy kora tavaszi
6 1 | és a fejét csóválgatta:~- Hát ilyen bolond ember vagy
7 1 | Aztán elmosolyodott. - Hát eljössz-e velem a barbárokhoz?~-
8 1 | mosolygott az öreg -, hát akkor csak szedd össze,
9 1 | közt hasznunkra válik. De hát igazán eljössz velem?~-
10 2 | forradásos arcú az. Mégis hát látszott, hogy fiatal, s
11 2 | fõvezérének a testvéröccse.~- Hát aztán mi rosszat követtél
12 2 | leánya...~Elmosolyodtam:~- Hát persze, beleszerettél.~-
13 2 | lakatját.~- Mondd el már, Deél, hát hogyan történt. Ha nem is
14 2 | tentával, hanem késheggyel. Hát én is metszettem egy csipkerózsavesszõt,
15 2 | szereti õt, aki rá se nézhet.”~Hát a táltos fel is rótta szépen: „
16 2 | történetesen este nincsen, hát már azóta a varjak begyében
17 2 | lehet az a szépség.~- De hát nézd, Deél barátom: ha olyan
18 2 | fájdalmas már neki ez az ügy, hát másra fordítottam a beszélgetést.~
19 2 | és megvan, ha lehetõ.~- Hát... ha meglátsz majd engem
20 2 | hozzánk alkalmazta a szót.~Hát megint csak leraktuk a sátorokat,
21 2 | estig...~- Ugyan, Emõke!~Hm, hát ez az.~- Veszek rám másik
22 2 | alkudozott a leány. - Hát megengeded?~S ekkor rám
23 3 | Csáth ügetett elõ.~- Jertek hát - kiáltott a követeknek -,
24 3 | vonaglott a szám a nevetésre.~De hát minden másképp történt,
25 3 | aztán Edekon szólt reá:~- Hát nincs semmi mondanivalótok
26 3 | mentségtekre? Feleljetek hát!~- Felséges király - hebegte
27 3 | csak eleséget.~Vigilász hát abbahagyta az evést. Tüstént! -
28 3 | Tudom - felelte nyugodtan.~- Hát mi?~Vállat vont.~- Még aznap,
29 3 | no, beh nehézfejû vagy, hát hogyan szárítják a köcsögöt?~ ~
30 4 | villámok kergetik beléje.~Hát csak futottunk, mint az
31 4 | Békében legalább bárányok.~Hát nem is harapott meg bennünket.
32 4 | Atillához csatlakoztak.~- Hát mi a különbség a kettõ között? -
33 4 | ha mezítláb jár is.~És hát az urak el is mentek. Vittek
34 4 | késõbb gyakorta láttam.~Hát ül az agg úr a bõrön, s
35 5 | Elviszed délután a királynénak.~Hát én, egy óra nem telt belé,
36 5 | bámultak, s különösen Nigró. De hát rendjén valónak érezték,
37 5 | többé az életben soha. És hát a holdat is nézheti mindenki,
38 5 | megfordulok a sátornak.~Hát látom, hogy az a tizenhárom
39 6 | döbbent rám a gazdám. - Hát olyan siratni való a te
40 7 | megfrissülhettem a vizében.~Aztán hát: lóra!~A királyné palotája
41 7 | igazítottam az eszemet:~Hát megõrültem-e, hogy lelkem
42 7 | megálltam a füzes szélén.~Hát csakugyan: egyszer csak
43 7 | összekavargott a világmindenség. Hát mi rosszat cselekedtem én?
44 7 | reám, ha csak állat is. Hát... itt a kezem, megcsókolhatod.~-
45 8 | Bizonyosan korábban indultak, és hát mi vesztegeltünk is útközben
46 8 | kiáltoztuk örömmel.~Pedig hát a rómaiakat otthon szinte
47 8 | vagy az aranyedényeket!~Hát erre hoztak választ a rómaiak.
48 8 | edények meg templomi edények, hát inkább pénzen váltja meg -
49 8 | hun fõember.~Megállítottuk hát a szekereket, s csak árnyékvetõre
50 8 | mikor fogad?~Lóra ültünk hát hárman: az uram, Rusztikiosz
51 8 | nagy Atillának a városa. Hát azért, mert a sátorok nem
52 8 | rendeznek a fiatalsággal. No meg hát esznek-isznak, de leginkább
53 8 | haza a kazár háborúból.~- Hát te - kérdem - miért nem
54 8 | kilelt bennünket a hideg.~- Hát van ilyen szándéka Átillának?~-
55 8 | nagyokat kurjantott.~- Ennek hát jókedve van - mondom a hununknak.~-
56 9 | palotáig elnyúló térségre - már hát én csak az urak háta mögül.~
57 9 | annyira azt az egy királyfit. Hát azért, mert annak a születésekor
58 9 | szívem, a mennyországba! Hát repül is, ott repes mellette,
59 9 | hogy nem nehéz lekótáznom. Hát ez az:~ ~A zenészek mellett
60 10 | hazatér, belefogtam az írásba.~Hát az uram csakugyan késõn
61 11 | viaszkolod a bajuszodat...~- Hát én hun vagyok - feleli az
62 11 | mûvelt rabszolgákon fordul.~- Hát bizony - sóhajtott Priszkosz -,
63 11 | görög-hun vállat vont:~- Hát... ha nem váltott ki a rokonságom,
64 11 | életrevaló gyerekek! Aztán hát a fõvezérrel egy asztalnál
65 11 | fõvezér éppen kijönni készül. Hát nem is mentünk föl, csak
66 11 | igen értelmes arc.~- Hol? Hát ha olyan igen fontos az
67 12 | követ a keze megcsókolására.~Hát megindultunk Priszkosszal
68 12 | hogy Emõke mit néz rajta.~Hát a közepét csak meg tudta
69 12 | tartózkodunk Felséged országában.~- Hát mást is tudsz rajzolni? -
70 12 | cserélnék sok gazdag emberrel.~- Hát jó - mondta a királyné -,
71 12 | Mindent, amit tudsz.~Hát rajzoltam nekik egy félkörbe
72 12 | néha egyet se. Hun gusztus.~Hát elmásítottam a rajzot. Olyan
73 12 | aztán elmosolyodott:~- Hát rajzold élõnek.~A királynénak
74 12 | öreg családfõ beszéde:~- Hát bezony, nagyuram, a leány
75 12 | azt nem láttam benne.~- Hát ki látta azt? Szóljon az,
76 13 | gyermekszag terjengett belõle.~- Hát mit akarsz? - kérdeztem
77 13 | Láttál tündért?~- Láttam.~- Hát vasorrú bábát?~- Azt is.~-
78 13 | vasorrú bábát?~- Azt is.~- Hát hétfejû sárkányt?~- Azt
79 13 | a sziklát?~- Azt nem.~- Hát mit dobált?~- Tányért az
80 14 | s megállott elõttem:~- Hát ilyenek ott a leányok?~-
81 14 | Szegény Rózsa - mondotta -, de hát nem találhatott volna-e
82 14 | Szeretetbõl - feleltem.~- De hát, otthagytad-e érte apádat,
83 14 | adószedõk semmi elvihetõt, hát el akarták vinni a tehenet.
84 14 | más kívánságod nincsen, hát ezt megadja az Ég.~És a
85 15 | is, hogy el ne aludjon. Hát arra bámultak. Én meg addig
86 17 | mint Szabad-Görög!... És hát az a csata se lehet olyan
87 17 | dél ideje még messze volt, hát csak rövid beszélgetésre
88 17 | a császár is irigyelhet. Hát én meg egy rabszolgát adok
89 18 | biccentett a másik -, az hát mögemlögeti a másvilágon
90 18 | kérdezte kedvetlenül.~- Hát a cudarok - feleli a révészgazda -
91 18 | lássák, hova jutnak.~- De hát ezek?~- Ezek a kutyák is
92 18 | bocsássuk el a cudarokat. Hát mondok, rómaiak: rómaiasan
93 18 | Az imént hoztam neki.~- Hát hozz neki még egyszer.~A
94 19 | volt. A hold se világított, hát korán lefeküdtünk.~De nem
95 20 | világon ennyi ló nem látható.~Hát sehol senki. Hozzákötöttem
96 21 | kezünkben bot legyen.~Ez hát sértõ szó volt. Vártam,
97 21 | hasonlóképpen cselekedjék, hát csak fölfordult õ is a lovára,
98 22 | venni, hol ökröt. Aztán hát az élelem... Néhány rabszolgát
99 22 | fiamat ne... A fiamat ne...~- Hát beszélj. De amint az elsõ
100 22 | mintha fojtogatnák. De hát vallott:~- Mikor Edekon
101 22 | egyedül, teljesen egyedül. Hát délben Edekon úr meg is
102 22 | mikor alszik?”~„Akármikor.”~„Hát éjjel is?”~„Éjjel is.”~Edekon
103 22 | Ebédeljünk, ígymond, elõbb. Hát ebédeltünk, de csak hárman.
104 22 | Krizafiosz Edekon úrnak:~„Hát én hitemet és becsületemet
105 22 | szólt komoran Atilla.~Hát Vigilász tovább beszélt:~-
106 22 | ember: tekintetes képû. Hát õ lesz a követ, s Vigilász
107 22 | bizonyítod az ártatlanságomat. Hát eljöttünk: Maksziminosz
108 22 | getésére való.”~Nekem kellett hát elmennem a szökevényekért,
109 22 | van velem Priszkosznak.~- Hát olvassuk - hagyta rá Atilla.
110 23 | gondolkodva sandított reám.~- Hát majd meglássuk - mondotta,
111 23 | odakint.~- Pokrócot? Hm. Hát a nélkül nem lehet?~Adott
112 23 | Idekint jobb szeretnék...~- Hát lehet - dörmögte jóságosan.~
113 23 | érdeklõdöm a ház iránt.~- Hát - vont a vállán - kinek
114 23 | jobbik vagy az asszony?~- Hát az úr bizony keménykezû.
115 23 | itten, hogysem másutt.~- Hát a kisasszony?~Vállat vont.~-
116 23 | adnak tán elégségesen?~- Hát... adnak. Mög is hízik,
117 24 | gazda fölkel, hívat majd.~Hát csakugyan: egy óra múlván
118 24 | Aranyak - bámult el Csáth. - Hát ilyen, gazdag vagy te?~-
119 24 | mondtál - kezdte a gazda -, hát a rómaiaknál furcsa az a
120 24 | fiúcska eszesnek látszik.~- De hát mi az isten fekete csudájára
121 24 | sok elmúlt százai óta.~- Hát olvasásra tanítanád õket?~-
122 24 | Bolond vagy, te legény! Hát nem látod, hogy én gazdag
123 24 | fogadok, amennyit akarok. Hát minek tudjak én írni vagy
124 24 | nem mertem ellenkezni.~- Hát akkor matematikára.~- Mi
125 24 | számolás tudománya, uram.~- Hát az mire való? Én sose olvastam
126 24 | kulcsár: tartsa észben, az! Hát még mit tanítanál?~- Geográfiát,
127 24 | legyen, folyóvíz mellett. Hát még mi tudományt ajánlasz?~-
128 24 | hegedõst: elmondatják. Hát még?~Már elfûtött a meleg.~-
129 24 | égett bort ivott belõle.~- Hát - mondotta végre - majd
130 24 | Megkönnyebbülten lélegzettem. Hát mégse löknek a lovak mellé!
131 25 | kieresztettem a ménesbe. Iszen...~- Hát akkor az öreg Balkánt.~-
132 25 | figyelmeztetett, hogy nem köszönök. Hát én ezért bocsánatot kérek
133 26 | feleségemtõl a palotait.~Hát benyargaltam, és fölfutottam
134 26 | akartad?~- Én magam.~- De hát miért? Szabad voltál te.
135 27 | a tányérba az ételemet. Hát akármilyen morcos volt is
136 27 | ostoba szó is.~Hallgattam hát, s félrevonultam. Kiültem
137 27 | sánta volt, oda se kellett.~Hát mondom: ahogy ott eddegéltem
138 27 | szegény a fájdalomtól.~De hát azért csak megvan. Mindig
139 28 | lehetne aranyra váltania.~Én hát kedves kutyája lettem. A
140 28 | hogy nem rúg el magától, hát õk is más szemmel néztek
141 28 | de akkor úrnak néznek, hát azt nem adok. Hanem ha fázik
142 28 | viselnek a hunok szõrös ruhát. Hát bizony nem egyébért, hanem
143 28 | hosszabb és finomabb. És hát a ruhájuk belsõ préme nyest-
144 28 | A puhaságot nem ismerik, hát nem is keresik. Atillát
145 28 | vállalják feljebbvalójuknak.~Hát olyankor, mikor királyi
146 29 | felé kell eléje mennem. Hát az olyan délutánokon betelepedtem
147 30 | úr nem jött el?~- Nem.~- Hát Priszkosz úr?~- Õ se.~Megkönnyebbülten
148 30 | Vallató hangon folytattam:~- Hát Krizafiosz úrnak a feje?~-
149 30 | meredt:~- Te írtad?~- Én.~- Hát az a levél hamis volt?~-
150 31 | vigasztalja a cselédeket:~- Ezt hát jól megporhanyították. Csuda,
151 31 | az énelõttem állat volt.~Hát biz azok hírét se hallották
152 31 | teremtés mûhelyébõl. De hát láttam már én szép formákat
153 31 | Részekre szedtem gondolatban: hát hús, bõr, bõr - semmi. Aki
154 31 | tiszta tükrû, álmodozó. De hát mi a szemöldök is? Csak
155 31 | Tollas Ördög... él-e?~- Él hát, hogyne élne.~- Adtok neki
156 31 | Adtok neki ennie?~- Adunk hát, hogyne adnánk.~- Hozd be,
157 31 | Kedvetlenül bámult reám.~- De hát, te õrült! Nem tudod azt,
158 32 | Hol szerezzek én havat?~- Hát nincs odaki?~- Odaki? Az
159 32 | még egyszer Bial táltos!~Hát Csáth zordul is fogadott.~-
160 32 | mondotta - a beszélgetést. Hát mért bolondítottál engem
161 32 | felelte Csáth jóindulattal -, hát ez járt a fejedben?~- Ez.~
162 32 | hogy visszafordítasz.~- Hát jó. Rab maradsz, mert magad
163 32 | gyermekkoruktól hallották, hát könnyû volt ismerniük, de
164 33 | lengedeztek a sátorok során. Hát persze: az áldozatállat
165 33 | fehér lóbõr takarta. Ámbátor hát valamennyi táltosnak olyan
166 33 | követ a markába veszi, de hát az nem nagy mesterség. Nálunk
167 33 | fej könnyen nevet. Pedig hát minden hajó, akár kicsi,
168 33 | hálámat.~- No, derék! De hát ne állj ott az esõben. Kerülj
169 33 | például tücsök koromban.~- Hát minek is emlékeznél? Érdekel
170 34 | tudtuk, hogy mit végeztek. De hát azért érdekes volt a megérkezésük.
171 35 | tiszai nádból valókat persze.~Hát ahogy ott néztem, milyen
172 35 | megdöbbenek.~- Siess, siess!~Hát sietek. Váltom a ruhámat.
173 35 | csak beszéljek bátran.~Én hát vakmerõ nyíltsággal szólok:~-
174 35 | beszéljek...~- Csak az igazat.~- Hát az a vélemény rólad, felséges
175 35 | a neve a herceglánynak. Hát mármost az keresztény, Átilla
176 36 | számlálgattuk õket - már hát csak a vezérek szava szerint.
177 37 | ugyan nem jót álmodtam, de hát... bolondság minden álom.~
178 37 | volt, mint a tengerszem.~Hát nem láthatatlan az ember?~
179 38 | kisebbítésedre mondom. De hát te ezt nem értheted. A nagyvilág
180 38 | Megmondanám, ha tudnám.~- Hát akkor honnan szedted, hogy
181 38 | szólalt meg ismét Ména-Ságh. - Hát elmondom, amint gondolom,
182 38 | uram, már értelek.~- No, hát megyünk, mint a hógörgeteg.
183 38 | Így tudják Rómában.~- De hát akkor miért áll elõ Aéciusz?~
184 38 | császári márványpalotákat, hát szekerekre rakatja, s elhozatja
185 38 | Temetõvé sötétült a világ.~- Hát õ - mondta melegen.~Nem
186 38 | Ej, ej, gonosz kópé, hát olyan nagy kisasszonyokra
187 38 | Lehet. A gazdámat kísérem.~- Hát csak arra vigyázz, hogy
188 38 | Beleegyezett?~- A lány? Hát hogyne! - felelte vidáman.~
189 38 | színnel firtattam tovább:~- De hát hol találkoztatok? Érdekes!
190 38 | ilyen nagy kópé vagy!~- Hát... mikor hol - felelte kitérõen.~-
191 38 | minden titkodat.~- Mégis hát: hol beszéltetek elõször?~-
192 38 | paloták homályában...~- Hát a paloták homályában megbeszéltük
193 38 | titkotokat? Micsoda titkotokat?~- Hát hogy szeretjük egymást.~-
194 38 | Szeretitek egymást? Hm. De hát ilyen könnyen?~- Hogyne.
195 41 | válaszfelhõ igen csekély. De hát a falak!...~Fölállítjuk
196 41 | a lakás szépségében.~És hát sürgõsen intézték el a kérdéseket.~
197 41 | rikoltoz:~- Vissza! Vissza!~Hát harcol, aki már rádühödött,
198 42 | mongol is, szerecsen is, hát itáliai hogyne volna.~A
199 42 | könyörög Atillának vagy hát a vezérnek, mint valami
200 42 | valami istennek. Atilla vagy hát a vezér mindenkor azt feleli,
201 42 | Atilla éppen ott vonult el, hát õ lovagolt a kapuhoz. Mikor
202 42 | Ahogy átmegyünk a hídon, hát ott bukdácsol a mezõn egy
203 42 | bágyadtan felelte:~- Nem.~- De hát miért nem izensz?~- Minek?~-
204 43 | sátora nyugatnak állott, hát a többi is arra fordította
205 43 | tehetsz velem.~- Hallgatlak.~- Hát tudd meg, hogy a jelek ma
206 43 | vesztett még csatát. És hát az Isten kardjáról megfeledkezel?~
207 44 | akkor nem kerülök ki élve. Hát csak tartsd meg magadnak
208 45 | Kardot adott a kezembe, hát én azt nem is ejtem el.
209 46 | Atilla hozzá fordult:~- Hát te nem jósolsz-e nekem?
210 47 | akkor kérdezte Csáth:~- Hát nem mi kezdjük?~- Már alig -
211 47 | nem hoztunk magunkkal.~- Hát a királyé mért nem romlott
212 48 | az ellenséget szemléltem. Hát ott is nyüzsögnek. A két
213 48 | Vajon jut-e víz mindnek? És hát meglesz-e ma a csata?~A
214 48 | hogy a lovakat abrakoljuk.~Hát elõfüstöltek a tábori konyhatüzek.
215 48 | juhokat vezettek mindenfelé.~- Hát nem harcolunk ma? - bosszankodott
216 48 | hogy a nap szembesüt?~De hát miért nem támad a római?
217 49 | Láttam - feleli Ladó -, hát te?~- Ezret - dühöng Csáth -,
218 50 | távolodnak. Eszmélkedek: hát még mindig nem gyõztünk?
219 50 | Nem ismertem a nevét.~- Hát te? - kérdezte kis idõ múlván,
220 50 | lovak...~Elborzadtam.~- Hát minket nem visznek haza?~-
221 50 | haza?~- Talán reggel.~- Hát nem bizonyos?~- Nem.~- De
222 50 | nem bizonyos?~- Nem.~- De hát csak összeszedik tán a sebeseket!~-
223 50 | itten - mondta gyanakodva.~- Hát te? - feleltem bosszúsan. -
224 50 | nyilallt a térdembe!~- Jer hát - szólt a római.~Nem feleltem,
225 51 | aszalókemencében szárítja a hõség.~De hát miért nem mozdulnak már?~
226 51 | partján is töméntelen halott, hát még a medrében!~A papok,
227 52 | hajnalt, a fölkelõ napot! És hát csak még egyszer, csak még
228 52 | hogy nem gondoltam vele. Hát ahogy ott fekszek a halálom
229 52 | valami kõ. Ha már meghalok, hát legalább az utolsó perceimben
230 52 | perceimben az se nyomjon, ha kõ.~Hát lám, mire tapintok: a tömlõre,
231 53 | ebbõl szent ember lesz.~Hát a szentemberségbõl annyi
232 53 | volna, ha nagyon kívánom, de hát hogyan üljek lóra rossz
233 54 | papokat kért: nem jönnek. Hát majd én hozok. Holnap délutánra
234 55 | Erre az álla leesett.~- Hát nem a római hadjáratból?~-
235 55 | mit tudtok? Él-e?~- Él.~- Hát a családja?~Arról már nem
236 55 | Zéta!~Nézem, hogy ki az? Hát Dzsidzsia. Alig ismerek
237 55 | kisasszony az már, hékás!”~- Hát a nemzetes úrnak nem esett
238 55 | csokrot tett elém bögrében.~Hát én aztán elmondtam nekik
239 55 | fejét vakarta.~- No, mi a?~- Hát - mondja végtére Rába asszony -,
240 56 | lesimítva omlott a vállamig.~Hát lépek a palotába. Széles
241 56 | és ne ünnepieskedjél.~Én hát leültem közéjük egy alacsony
242 56 | germán nõ. A neve Ildikó.~- Hát ott kezdem, ahol parancsolod,
243 56 | szerencsétlenséget jósolt Átillának, és hát mi lett a vége?~- Én még
244 56 | és alázza adófizetõvé.~- Hát semmi csata nem volt?~-
245 57 | dolgot még azon a napon. Hát ebéd után befeküdtem a szobámba.~
246 57 | volna rá az aranycifrát.”~- Hát az asszony, az is sajnált?~-
247 57 | Mit szólt?~- Semmit.~- Hát õ nem sajnált?~- De.~- Sajnált?~-
248 57 | Sajnált?~- Sajnált.~- De hát hogyan? Mit mondott?~- Mit
249 58 | is kevés lenne egy est.~- Hát láttad az uramat a harcban?~-
250 59 | Csáth fölment a rabság alól.~Hát szólott is róla.~- Fiam -
251 59 | dolog. Neki ajándékoztalak. Hát csak fogd a holmidat, és
252 60 | leginkább Atilla országában is, hát mindent szolidusban írtunk.
253 60 | soha efféléket nem láttál, hát akármilyen okos ember vagy
254 60 | finom kis kezének a melegét.~Hát annyira kábult voltam olyankor,
255 62 | hordatom magam elé a tálakat.~Hát mondom, azon a napon is
256 62 | nekem - felelte Dzsidzsia.~- Hát neked mi bajod?~- Ki törõdik
257 62 | rá.~- A csuda rázzon meg, hát már te is titkolózol? Mi
258 62 | vállamat -, nem kérdeztem.~- Hát - azt mondja -, ha nem nagy,
259 63 | viszi az új asszonyt is.~Hát egy tavaszi napon az is
260 63 | kellett volna, de nincs.~„Hát legyen - mondta a fõvezér -,
261 63 | hallottál effélét? Nos, hát akkor nagy sajnálatot érdemelsz
262 63 | rabot Atilla mellett.~No, hát nekem is idenyújtja a kezét.
263 63 | szerencséjüknek érzik. De hát azontúl?~Hátha nem kapok
264 63 | a zsákmányt megosztják.~Hát ez forgatott az ágyban.
265 63 | adod el a mai napodat?~- Hát, ha azt megkaphatnám vele,
266 63 | de erre nem vállalkozom. Hát mégis mi a?~- Ha a király
267 64 | engem?~- Ó, istenem...~- Hát akkor add rám... Nem: várj
268 64 | susogta -, ne szólj semmit.~Hát én nem is szóltam semmit,
269 64 | kerengtek a fejemben.~Mégis hát miért öltözött az a leány
270 64 | megtalálhatatlan maradjon.~Hát visszamentem. A palota néptelen
271 65 | beszélgetõ csoportokban.~Hát csak lefeküdtem. Szenderegtem
272 65 | rábámulok, hogy mi lelte?~- Hát te? - böffen rám végre. -
273 65 | értem.~- A szolgákat énekli. Hát nem tudod, hogy lenyilazták
274 65 | minden kedves szolgáját? De hát te...~- Akik a gyászi zsákban
|