Part
1 Eloszo| ki ismeri Zétát?~Mindenki azt mondja:~- Én is.~És némelyek
2 1 | ingerkedik így a gyermek.~Azt nem mondhatom, hogy az apjuk
3 1 | volt a mulatságuk.~Vagy azt mondták:~- Játsszunk vak
4 1 | harmada mégis kõbõl épült.~Azt a napot soha el nem felejtem.
5 1 | figyelemmel hallok vagy olvasok, azt többé el nem felejtem. Már
6 1 | tanultam.~Tõlük tudtam meg azt is, hogy a rabszolgának
7 1 | elfödõje.~Arról a zacskóról azt mondta egyszer a gazdám,
8 1 | birodalomban lappanganak. Továbbá azt követelte, hogy az Iszter (
9 1 | felvágta a fejét:~- Van. Azt izeni, hogy máskor, ha követeket
10 2 | persze nem mondtam meg, de azt is elfelejtettem neki megmondani,
11 2 | emelt a szemöldökén, mintha azt mondaná, hogy szóval kifejezni
12 2 | mondaná, hogy szóval kifejezni azt a szépséget nem lehet.~Mosolyogtam
13 2 | volna neked.~- Bizony nem azt.~- Csodálom, hogy te, ilyen
14 2 | vallattam:~- Hogy hívják azt a leányt?~Csak azért kérdeztem,
15 2 | eljutottunk Atilla elsõ telepére. Azt gondoltam, hogy valami nagy
16 2 | nem szoktam az arcukat, azt mondtam, hogy rútak. Az
17 2 | csakis õneki felelhetünk.~- Azt gondoljátok-e - dörögte
18 2 | visszaügettek Atillához.~Azt gondoltuk, hogy Atilla buta
19 2 | után a homlokára csap, és azt mondja: bizistók jól beszélnek!
20 2 | csak amit mondottatok, azt izeni a fejedelem: fel is
21 2 | nyelve.~- Részeg volt.~- Azt mondta, hogy nem való Istent
22 2 | érdekelne, ha láthatnám azt a vadleányt, akinek a szépségét
23 2 | teremtés mûhelyébõl, hogy azt a két álmodozó fekete szemet
24 2 | álmodozó fekete szemet és azt a piros formás szájat legyen
25 3 | Avagy nem te tolmácsoltad-e azt az akaratomat, hogy addig
26 3 | Mit beszélgettek? Vigilász azt mondta, hogy Atillának a
27 3 | a menyegzõt, mert Atilla azt parancsolta, hogy haladjunk
28 3 | elsõ nap beszédbe eredtem. Azt kérdeztem: nem tudja-e,
29 4 | el egy gombunk se.~- No - azt mondja a gazdám -, világéletemben
30 5 | keveset.~- A kisasszony azt mondta, hogy jer vissza:
31 6 | beszélnünk. A tekintete azt kérdezte:~- Mit szólt a
32 6 | járunk. Én csak azóta, hogy azt a leányt láttam. Nincs se
33 6 | se nappalom. Éjfél felé azt gondoltam, javában alszik
34 6 | után az uram megszólalt:~- Azt hittem, ismerlek téged,
35 6 | miket hazudjak holnap. Azt mondom majd, hogy rosszat
36 7 | magam-okosítása. Valahányszor azt határoztam, hogy az uram
37 7 | Lódobogásra ocsúdtam föl. Azt véltem, az én lovam nyargalász.
38 7 | mágnások nem mágnásaim. S ha azt mondja is, hogy megbánta,
39 8 | nem vagyok én festõ, hogy azt a lovon közelgõ, hattyúnyakú
40 8 | rám pillantott, bizonyára azt gondolta, hogy az én arcom
41 8 | rómaiak. Valentiniánusz azt feleli, hogy Szilvánusz
42 8 | tetején piros zászló lengett. Azt hírelte, hogy megjött, de
43 8 | római birodalom áll.~- És azt gondoljátok, hogy megbírtok
44 8 | nagy háború indul, Átilla azt csatolja fel.~- De mi bizonyítja
45 8 | fel.~- De mi bizonyítja azt, hogy az csakugyan Istennek
46 8 | családok szerint. Egyik azt mondja:~- Besenyõ vagyok.~
47 8 | Besenyõ vagyok.~Másik azt mondja:~- Hun vagyok.~Hol
48 8 | hogy a kõház fürdõ, s hogy azt egy Szirmiumba való rabszolga
49 9 | miért tüntetik ki annyira azt az egy királyfit. Hát azért,
50 9 | annak a születésekor a papok azt jósolták, hogy a hun nép
51 9 | Ha nem láttam volna õket, azt hittem volna, hogy meghasadt
52 9 | egy korty italnak. Talán azt mondták vele, hogy a hazatérõnek
53 10 | királyné környezetét írom le, azt a részt szinte szavalva
54 10 | teremtése az Istennek! Ha azt a nõt én úgy szeretném belehelni,
55 11 | Te barom!” - most meg azt mondja: „Pajtás!” Jó barátom.
56 11 | Pajtás!” Jó barátom. Bizony azt mondom: hála Istennek, hogy
57 11 | élhet a házában, vagyonában. Azt cselekszem, amit akarok.
58 11 | eközben egy rab kinyitotta, s azt mondta, hogy a fõvezér éppen
59 11 | mondanék valamit, elfeledném azt, hogy Átilla uram énnekem,
60 11 | oldalukon ezüstös tegez.~Azt gondoltam, vadászni mennek;
61 12 | érdeklõdéssel szemléltem azt az egyemeletes tarka faházat!
62 12 | megtetszett volna az a kalitka, s azt mondta volna:~- Csináld
63 12 | valami puhaság lehetett: azt hiszem, egy másik vastag
64 12 | angyalosan. S én ismét láttam azt a bûbájos vonalú szemet
65 12 | bûbájos vonalú szemet és azt a remekbe metszett ajkacskát.~
66 12 | életemet a halálnak.~S énrám azt mondják: okos ember.~Emõke
67 12 | visszaköveteli a lovát, hogy azt mondja: a rableány beteg
68 12 | voltál, hogy odaadtad érte azt a paripát.” Így szidtam-kárpáltam,
69 12 | szidtam-kárpáltam, uram, még azt is mondtam neki, hogy -
70 12 | láttam, uram, de a halált, azt nem láttam benne.~- Hát
71 12 | láttam benne.~- Hát ki látta azt? Szóljon az, aki látta a
72 13 | régi ismerõsök volnánk, azt mondja nekem:~- Ugyan kérlek:
73 13 | Hát vasorrú bábát?~- Azt is.~- Hát hétfejû sárkányt?~-
74 13 | Hát hétfejû sárkányt?~- Azt is.~- Elevent?~- Elevent,
75 13 | Dobálta a sziklát?~- Azt nem.~- Hát mit dobált?~-
76 13 | micsoda kategóriába sorozzam azt, aki még azon a bolond Cerkón
77 13 | nagy társaságban. Mármost azt szeretném tudni, hogy nem
78 14 | gombok. Hogy miért tartotta azt a sok kincset a királyné
79 14 | vonalú. Akkor gondoltam azt, hogy a hosszú orrú emberek
80 14 | felséges asszonyom. Nálunk azt tartják, hogy az arany nyaklánc
81 14 | gyöngyfüzért viselnek a nyakukon, azt is csak ünnepen.~- És a
82 14 | az igazi szép ruha. Mert azt százféleképpen lehetett
83 14 | ágyterítõt. Hadd lássam én azt a görög viseletet.~Behoztak
84 14 | könnyû gyapjúlepedõt. Nekem azt magamra kellett vennem.
85 14 | Valami virági volt! Gyönge. Azt lehetett volna vélni, hogy
86 14 | bocsát, vagy míg valaki azt nem mondja, hogy a királyné
87 14 | szenvedésemet elfelejtem, ha azt látom, hogy éppen te sajnálkozva
88 14 | Gyûlöltél.~- Holtomig bánom azt a...~- Én is bánom, hogy
89 15 | vonatkozó megjegyzést, aztán azt mondta, hogy írjak az ebédrõl,
90 15 | hasonlított a varjúlábhoz. Mi azt gondoltuk, hogy bûvös jegyek;
91 15 | selyemerszényt hozott nekem.~Azt a szolgát ismertem már.
92 15 | öregpénz van benne és hat apró. Azt izeni, hogy az egyik a tied,
93 15 | a királynétól a lovakat. Azt izenték, hogy nem méltók
94 16 | felelt rá. Egy gondolatom azt mondta: hátha véletlenül
95 17 | De hátha már elfelejtette azt a beszélgetést? S hátha
96 17 | napokban nem fogadott.~Hátha azt gondolja, hogy szökevény
97 17 | csak messzirõl -, Priszkosz azt íratta fel velem meg más
98 17 | mikor a szolgákhoz mentem, s azt mondtam nekik, hogy a pénzem
99 17 | mikor itattunk. Csak azt tudnám, reggel-e vagy délben.~
100 17 | két óra múlván utolértem. Azt mondtam Vigilásznak, hogy
101 18 | lehajlóban volt, s Vigilász azt kérdezte Eszlásztól, hogy
102 18 | való látványosság.~Eszlász azt gondolta, hogy Vigilász
103 18 | mentegetõzött a fiatalabbik hun -, azt néztük.~- Mi a néznivaló
104 18 | csodálkozás fog el, mikor azt a rengeteg édesvizet látom.
105 18 | a legrosszabb álmaimban azt hallom. Föl-fölemelte a
106 18 | szerencsétlen ifjú élt még. Azt alig fél órája szegezhették
107 18 | hogy nem lehetne-e átszúrni azt a szerencsétlent. Eszlász
108 18 | hun legénynek -, sajnálom azt a keresztre feszített rabot.
109 20 | nem dolgozik.~Kerestem én azt a fátyolt jövet is. Akkor
110 22 | bõrzsákba volt kötve. Hogy azt is megnyitották, zizegve
111 22 | Krizafiosz mosolygott, aztán azt mondta nekem görögül, hogy
112 22 | is ült végre, Krizafiosz azt mondja neki:~„Miféle hivatalban
113 22 | de csak hárman. Ebéd után azt mondja Krizafiosz Edekon
114 22 | vallott tovább:~„Nem mondtam azt - szólt rá Krizafiosz -,
115 22 | rá Krizafiosz -, én csak azt mondtam, hogy a csillagok
116 22 | meg kell vesztegetnem.”~„Azt úgyis tudjuk - mosolygott
117 22 | sátorunknál.~Félrehítt, és azt mondta:~„A véletlen is a
118 22 | száz fontot hoztam, mert azt mondták, hogy jobb, ha bõven
119 22 | Értettem immáron Vigilásznak azt a sunyi, titkolózó magaviseletét
120 23 | légy.~Elborzadtam, hogy azt az utálatos helyet megláttam.
121 26 | Szabad voltál te. Apám azt mondja, hogy Priszkosz ajándékozott
122 27 | otthon selyemágyon? Itt azt is meg kell szoknod.~És
123 27 | akkor vált gyûlöletté, mikor azt látták, hogy engem Csáth
124 27 | szól:~- Minek jössz te ide? Azt hallottam, hogy ma az úrral
125 27 | magára a figyelmemet, mert azt láttam, hogy minden tyúk
126 27 | A szemén látszott, hogy azt hiszi, kõvel dobálom. Néhány
127 28 | mégiscsak szólott.~Egyszer azt kérdezte, hogy meg vagyok-e
128 28 | hogy érték vagyok, csak azt nem tudta, hogyan lehetne
129 28 | ember volt. Néha, mikor azt gondoltam, hogy ért, olyant
130 28 | egy kis kopás hátul, de azt a köntös eltakarta.~- Uram -
131 28 | akkor úrnak néznek, hát azt nem adok. Hanem ha fázik
132 28 | ütközött a szavamba -, azt véled-e, hogy én minden
133 28 | A hunok veszettül ittak. Azt mondják: néha Atilla maga
134 28 | ivott. Egyszer nálunk is azt beszélték a szolgák, hogy
135 29 | alattvaló volt, és gondolnád-e azt, hogy én már tizennégy éves
136 30 | anyjuk, keresd csak elõ azt a levelet! Vékony, sárgás,
137 30 | vallomással tartozom neked. Azt a levelet nem Priszkosz
138 30 | várt magyarázatot. Csak azt látta, meg mertem csalni.~
139 31 | nõ arca is könnyes volt. Azt gondolták, hogy meghaltam.~
140 31 | hangjában.~Késõbb ismertem meg azt az embert, hogy micsoda
141 31 | Hanem ha a szavát hallja, azt a különös zenés hangot,
142 31 | ételt, mikor csendességet.~Azt is gondoltam, hogy talán
143 31 | hát, te õrült! Nem tudod azt, hogy...~- De tudom.~- Ha
144 31 | halállal ölet meg az apám.~- Azt is tudom.~- És én nem jogosítottalak
145 31 | feszíthettek, amikor akartok. De azt meg nem tilthatja nekem
146 31 | nekem semmi hatalom, hogy azt ne álmodjam, amit álmodom.~
147 31 | lehetsz enyém soha. De csak azt mondd meg, azt az egyet:
148 31 | De csak azt mondd meg, azt az egyet: te adtad-e a rózsát?~
149 32 | beteg vagyok.~Egy napon azt mondtam neki:~- Nem tudom,
150 32 | hadilovaglást.~Persze csak azt gyakoroltam, amit az egészséges
151 32 | cselekedetre volt kürtjel. Azt a hunok gyermekkoruktól
152 33 | velõkig ható, bûvölõ erejû. Azt beszélték róla, hogy van
153 33 | megélt. Legtöbbet mégis, azt gondolom, az amulettek eladásából
154 33 | Én persze csak nevettem azt a vallást. Fiatal fej könnyen
155 33 | sokra jutnak. Mihelyt a hun azt hallja, hogy ne harcoljon,
156 33 | megtaláljuk.~- Csak bátran.~- Csak azt mondanám, hogy ha egyes
157 33 | aki elindított. Én csak azt gondolom, hogy erõérzésre
158 34 | helyett. A hunok mindenütt azt beszélgették, hogy indulunk
159 34 | két esztendõ múlván láttam azt a képet, de bámultam a tökéletességén.~
160 35 | vallat tovább Atilla.~- Azt mondják: bolond.~Erre a
161 35 | várakoztatnom.~- Az udvarnál azt tartják rólad, király uram,
162 35 | ott, az ismer engem. Hanem azt mondd meg, hogy úgy általában,
163 35 | szörnyûség vagy, mint minden hun. Azt is beszélik, hogy a fejed
164 36 | hazájuk. A vandál király azt ajánlotta Atillának, hogy
165 36 | római császári udvarból azt felelték, hogy Honoria már
166 36 | s a nyílnak ellövését.~Azt nem bírtam megtanulni. A
167 36 | is vonító kürtök. A hunok azt beszélték, hogy valóságos
168 36 | fényesre sikált vörösréz. Azt mondták róluk, hogy csak
169 36 | rengeteg népsokaság még csak azt se tudta, hogy hova megyen.~
170 36 | nagy szekér vitte csupán azt az egy sátort. Egy kisebb
171 38 | néppé vált tengerrel?! Én azt mondanám, uram, hogy ha
172 38 | volna-e hadüzenet helyett azt írni a rómaiaknak, hogy
173 38 | rántják a pajzsot, mert azt hiszik, hogy tüzet köp rájuk.
174 38 | nem vérengzõ. Csalódol, ha azt véled. Nem emlékszel-e rá,
175 38 | arra, hogy meggyûlöljem azt az embert. A markom a tõrömre
176 38 | veregetve, oly unatkozón, mintha azt kérdeztem volna, hogy mennyi
177 38 | Hogyne. Õ szólított meg. Azt mondta: „Végre beszélhetek
178 39 | készen volt.~Én még mindig azt a fejetlen püspököt láttam:
179 39 | hírmondó érkezett.~Az egyik azt újságolta, hogy Galliában
180 39 | De mért éppen Csegének?~Azt akartam, hogy ha csatára
181 41 | csatlakozott.~- Teodorik azt izente Aéciusznak, hogy
182 41 | elhagyott utcákon. Atilla azt a várost jelöli a szekérkör
183 42 | itáliai hogyne volna.~A püspök azt izeni Atillának, hogy beszélni
184 42 | vagy hát a vezér mindenkor azt feleli, hogy nem bántja
185 42 | élet az ember életében? Azt gondoljuk: minden. Pedig
186 43 | mögötte folyt, egyszer csak azt látom, elõttünk van.~Csáth
187 43 | nem egy a rómaiakéval...~- Azt ugyan meg nem bizonyítod.~-
188 44 | seregek elhelyezkedésén, hogy azt a mozgó nádast középre illeszti
189 44 | Ilyenben te se.~- Ha nekem adod azt a sisakot, megtanítalak
190 44 | fogásokról beszélgettek. Egyik azt mondta, hogy a harcos a
191 44 | lovában bízzék. A másik azt mondta, hogy csakis a lovától
192 44 | háborús idõben.~Én csak azt tudtam, hogy a lovam Csáthnak
193 44 | mindig helyén van: ahol azt látom majd, hogy veszedelmes
194 44 | ordítok latinul. Ha meg azt látom, hogy a hátán vagyunk
195 44 | gyûlölték a vízigótokat: azt mondták, hogy meghódolni,
196 44 | ellenség a szekérvonalig hatol.~Azt gondoltam, hogy még azon
197 45 | csoportjait. Atilla untalan azt nézegette, s evés közben
198 45 | öreg meg akarta csókolni azt a kezet. Atilla azonban
199 45 | adott a kezembe, hát én azt nem is ejtem el. Ki állhat
200 46 | igéket.~Végre Iddár pap azt a csontot is fölvette. Nagy
201 46 | kard az oldalamra kerüljön, azt is akarja, hogy vágjon!~
202 49 | nekitorlódott az enyémnek. Azt is fõbe ütöm. A portól nem
203 49 | lovam fölkapja a fejét, azt találja el a pallosával.
204 49 | negyedóráig, talán egy óráig. Csak azt láttam, hogy a burgundok
205 50 | hogy elájult belé - mind azt mondta: nem fájt.~Mikor
206 50 | Valami fõember esett el. Azt keresik.~- Átilla?~- Az
207 50 | Átilla?~- Az nem.~- De én azt gondolom.~- Azt nem fogja
208 50 | De én azt gondolom.~- Azt nem fogja fegyver.~Erre
209 50 | és két ló közé szorultam. Azt se tudom, megvan-e a lábam
210 51 | lábamon volt kötözni való seb. Azt mondanám: szörnyûség volt
211 51 | nyerget, lófejet, süveget, s azt mondták, tûrjünk, míg ránk
212 53 | s mégis itt vagyok.~De azt máig se tudom, hogyan kerültem
213 53 | ki élve a pestisbõl. Néha azt gondolom, hogy az a megecetesedett
214 53 | orvosságként a testemet. Néha meg azt gondolom, hogy a sebláz
215 53 | bámul a latinságomon.~- Azt gondoltam, hun vagy! - mosolygott
216 53 | hogy elértem az életemnek azt az óráját, amelynél boldogabb
217 53 | Lassanként meg is szerettek. Azt se bánták már, hogy az öreg
218 53 | földre és sírva átkoztam azt az órát, amelyben a halál
219 53 | hogy mindig imádkoztunk, azt mondtam: „Tetszõbb lenne
220 54 | nyugalmas az életem. Még azt is remélhetem, hogy még
221 55 | kérdeztem szórakozottan - Én azt gondoltam: õ halt meg.~-
222 55 | uram valamit?~- Nem, Zéta. Azt mondja, hogy mindjárt a
223 55 | Bámultak nagy áhítattal.~- No - azt mondja Gyöngyi cseléd -,
224 56 | gyolcsgallért adott. Mikor azt is fölkapcsoltam, általános
225 56 | bolyhos. A rabok és cselédek azt mondták ugyan, hogy szakállasan
226 56 | mondani. Dobd a sarokba azt a süveget, és ne ünnepieskedjél.~
227 56 | hun nõ hozzátette:~- És azt a részt mondod el legbõvebben,
228 56 | elmondtam nekik a csatát. Mikor azt a jelenetet festettem, amint
229 56 | ellenállni?~- Aéciusz?~- Aéciusz azt híresztelte otthon, hogy
230 57 | Leülhetsz.~Leült.~- Csak azt kérdezném - rebegett -,
231 57 | kérdezném - rebegett -, csak azt, hogy mit vétettem neked.
232 57 | tegnap húsz ember elõtt? Ó, azt hittem: kisül a két szemem! (
233 57 | igazoljam, és hogy máskor azt a hibát el ne kövessem.~
234 57 | kötényébe törölte a könnyeit.~- Azt mondta, hogy akkor látott
235 57 | nem beszélt?~- Nem. Csak azt mondta, hogy a sebesültek
236 57 | sajnált? Mit mondott rólam?~- Azt mondta, hogy: „Kár érte,
237 57 | Hogyan? Mit mondott?~- Azt mondta, hogy bolondság az
238 57 | már. Mit is? Igaz, egyszer azt mondta, hogy aszongya: „
239 58 | hiszen õ nem látott téged, azt mondja, mindjárt elvesztél
240 58 | Olyan apróra elmondtam azt a jelenetet, mintha festõnek
241 60 | a kardját, és rikolt:~- Azt a fehér pofájú tengöri férög
242 60 | tornácon történteket.~Aztán azt mondtam a végén:~- Mióta
243 60 | Nem látod-e a szemében azt az erõt, amelyhez hasonló
244 60 | mondottam. Néhány hét múlván azt látom, hogy nemcsak a rabok
245 60 | úgy viselkedtek. Mindenki azt jósolta, hogy Atilla felszabadít
246 61 | több felesége volt egynél, azt vitte el, aki több fiat
247 62 | elõtt megtagadta az adót. Azt izente Atillának:~„Aranyat
248 62 | nem kérdeztem.~- Hát - azt mondja -, ha nem nagy, kiváltalak.
249 63 | Továbbsétálunk.~Egyszer azt érzem, hogy Dzsidzsia karja
250 63 | hogy emlékezetükben tartsák azt a napot. A felszabadult
251 63 | a mai napodat?~- Hát, ha azt megkaphatnám vele, amit
252 63 | római birodalomért. Ha pedig azt nem kaphatom meg, amit remélek,
253 63 | takarón van.~Megragadja azt is, de elbocsátja megint,
254 63 | és az orvosok. Mindenki azt beszélte, hogy megölték
255 63 | negyedóra múlván kijöttek, s azt mondták, hogy seb nincs
256 64 | sír, olyan mélyen, hogy azt ember ott többé meg nem
257 64 | éjjel borzasztó álmom volt. Azt álmodtam, hogy Átilla lóháton
258 64 | kérem csak tõled. Valamikor azt gondoltam, kérhetek többet
259 64 | rózsát és megcsókoltad. Azt gondoltam: az én szívem
260 64 | fejembe futott:~- Te adtad azt a rózsát?~- Haragszol érte?
261 64 | vagyok. Parancsolj.~- Vesd le azt a gyászruhát, és add reám!
262 64 | kellett tennem. Õ kért rá. Ha azt kívánta volna, hogy ugorjak
263 64 | nemzeti érzés fellázadt: azt cselekszi, hogy így fejezi
264 64 | fölemelték a csecsemõiket, és azt mondták: „Nézd, itt megy
265 64 | szóltak. Valamennyi kürt mind azt a jelet búgta, amivel a
|