Part

 1 1 | szamárcsikót. Nem panaszolom: sírva cselekedte.~Trákiában laktunk,
 2 1 |     Az úr megadta.~Apám akkor sírva fakadt és megcsókolt:~-
 3 1 |   voltam.~Sokszor kértem õket sírva:~- Úrfiak, játsszunk szépen,
 4 1 |     is a fûre hemperedtem, és sírva nyálazgattam a lábamat.~
 5 14|  arcából, hogy mi a szándéka. Sírva kiáltott: „Nem eresztem
 6 50|   Gyenge vagyok - hagyta abba sírva. - Mikor elestem, a lovak
 7 50|      és én itt meghalok. - És sírva folytatta: - Ó, kedves Juliuszom,
 8 53|      csak leestem a földre és sírva átkoztam azt az órát, amelyben
 9 63|       burkoltan, reszketve és sírva Ildikó. A nagy diófa ágyon
10 64|      mi napunk! - zúgta a nép sírva.~Iddár a fejét himbálva