Part
1 1 | rabszolga is állott.~Volt ott ilyen magamkorú fiú harminc
2 1 | Három gyermek játszott ott egy platánfa alatt.~- No,
3 1 | gonoszok!~A nevelõ csakhamar ott termett. Amint megértette,
4 1 | rabszolga az emberségébõl, ott láttam. Egyik se merte õket
5 1 | Tán tíz napja voltam már ott, mikor egy délben sietve
6 1 | Nem tudom, meddig aludtam ott: valami nagy kínra ébredtem
7 1 | szereti a napfényt.~Ahogy ott nyugszom, látom, hogy a
8 1 | meg õket. Azután, mikor ott feküdtem összeverten az
9 1 | keserveimet, egyszer csak ott terem Maksziminosz úr, és
10 1 | Aztán megint megállt.~- Ott van a naplóim között a 440-
11 1 | Maksziminoszhoz mentem. Ott egy kis rabszolgát találtam.
12 1 | birodalomnak a határán.~Én is ott álltam a palotában, mikor
13 2 | kellett felelniük.~- Mi legel ott a mezõn?~- Ott a mezõn birkanyáj
14 2 | Mi legel ott a mezõn?~- Ott a mezõn birkanyáj legel.~
15 2 | volt a szerencsém, hogy ott ólálkodtam a palota mellett,
16 2 | haladtunk át, s mindenütt ott láttuk a házak udvarán a
17 2 | persze nem õk építették. Ott találták, mikor bevándoroltak.
18 2 | velem jár. A sátoros ember ott él, ahol akar. Nagy a világ
19 3 | az. De az volt. Körülötte ott álltak a vezérei: Edekon,
20 3 | Konstantinápolyba, és szedje össze az ott maradt szökevényeket. Mi
21 4 | Nem telt belé egy óra, már ott voltak a szolgái. Lepedõket
22 4 | kimentünk a tópartra. A sátraink ott úszkáltak a vízben. A lovaink
23 4 | fölmosolyog az ablakra.~Emõke áll ott.~S egy perc múlván ki is
24 7 | szõnyegekkel már tevék álltak ott nagy batyujukkal. Tehát
25 7 | mentegetõztem -, igen nagy volt ott a sár...~- És mért nem fogadtad
26 8 | és esõben menedék. Nappal ott tanyáznak a sátor elõtt.
27 8 | sátor elõtt. A gyermekek ott játszanak. A nõk és rabok
28 8 | játszanak. A nõk és rabok ott dolgoznak. Az öregek s betegek
29 8 | Arról aztán megérthetõ, hogy ott tanyáznak Nyilasék, amott
30 8 | ahol póznán lóg a jelvény, ott nem családi jel, hanem mesterség
31 8 | egyik széles faház elõtt ott láttam Csáthékat, amint
32 8 | szekerekrõl.~A belsõ szolgák is ott serénykednek. A barna rableányka
33 9 | mennyországba! Hát repül is, ott repes mellette, míg csak
34 9 | néphullámzásban. Mi még ott maradtunk. Néztük, hogyan
35 9 | nép, s azután hogyan marad ott a palota körül a nagy embersokaság.
36 9 | nagy embersokaság. A nõk ott zengték tovább az éneküket.
37 9 | a fia balesetérõl, hanem ott lesz a felesége meg a családja.~-
38 9 | felesége meg a családja.~- És ott leszek én is - mondotta
39 9 | mondotta Csáth.~Vajon Emõke is ott lesz-e?~A szívem elszorult.
40 9 | az ajtón, s állj meg vele ott, ahol Maksziminosz úr ül.
41 9 | áramlott ki rajta. Ültek ott valami húszan. Az asztalfõn
42 11| Mikor a nap fölkelt, már ott ácsorogtunk az urammal,
43 11| jön elõ az a leány!~Amint ott várakozunk, egy fekete szemû
44 11| ahol a fejedelem isten, ott a nép sorsa pokoli.~Lágy
45 11| elõre, magam is mindjárt ott leszek.~No, gondoltam, ezek
46 11| föl az a tógát: nyomunkban ott termett a fõvezér is, és
47 11| felcsapódott. A korbács hevert ott, talán éppen az a korbács,
48 12| távozott Rusztikiosszal. Én ott maradtam térdemen a nõk
49 12| gyereknek.~De annyi volt ott az ember az udvaron, s olyan
50 12| történik itten?~Atillát látom: ott ül a rézsasos oszlop alatt.
51 12| néz mindenki.~A gazdám is ott ágaskodik a sokaság mögött.
52 12| ókori. Ahogy a nép feje ott ül egy paraszti székben.
53 12| Sólyom vitézt. Apró vitéz ott olvasta Sólyomnak a markába
54 13| Csak azok a nõk voltak ott, akik az elõtte való napon,
55 13| királyi palotához is elnéztem. Ott sok különféle öltözetû harcos
56 14| természetû asszony volt. Ahogy ott ült akkor is, a feje meghajlott,
57 14| a másik szobába, hogy az ott függõ nagy acéltükörben
58 14| magát.~De sokáig idõzött ott. A királyné be is szólt
59 14| megállott elõttem:~- Hát ilyenek ott a leányok?~- Ó, hiszen ha
60 14| legény nem jön. ~Elmaradt, ott maradt az idegen földön.~
61 14| hajóra ültünk. Másnap már ott állottam bemeszelt lábakkal
62 14| királyné szeme elborult. Amint ott ült a térdeit felhúzva s
63 15| állapotát, s ha még mindig ott szegénykedik, beállítok
64 15| láthatom? Az est csöndes. Talán ott vacsoráznak késõbb, fáklya
65 15| volt, és a ház oszlopai ott is festettek voltak, mint
66 15| kifutott a szobából.~Darabig ott hallgatóztam, aztán megint
67 15| visszatértem a küszöb õréhez. Ott hátul kertecske is volt,
68 15| faragott veranda. De nem láttam ott senkit. Lent a konyhán egy
69 15| keringélt el fölöttem.~Amint ott állok lecsüggedt fõvel,
70 17| rhetor~Az uram pecsétje ott volt a kis tábori íróasztalban.
71 18| kivégezni, s a holttesteket ott hagyják a fákon intõ jelül.
72 18| néztem.~A partra léptünk. Ott már tíz-tizenöt hun is várt
73 18| állították föl a sátorokat. Ott már készen voltak a lyukak,
74 18| kereskedõféle is sátorozott ott. Azok visszatérõben voltak
75 18| elhûlõk: egy kopár dombon ott áll a két keresztfa, s rajta
76 18| bámészkodtak. Egy asszony ott ültében szoptatta a csecsemõjét.
77 18| az éj eleje.~A révészek ott bámészkodtak már a tûz körül.~-
78 20| én vagyok - mondotta -, ott mindenki az én vendégem!~
79 20| buckos fûzfa álldogált ott magában, ahol az a találkozásunk
80 21| Atillának megjelentse.~Én ott már búcsúzkodtam is a társaságtól,
81 22| Valami öt testõr is állt ott, s köztük egy álmos fiatal
82 22| társalgószobába. Edekon úr ott még inkább elámult. Sorra
83 22| Krizafiosz fölment a császárhoz. Ott volt délután, mindestig.
84 22| beszéltek? mit nem? - nem voltam ott a tanácskozásukon. Csak
85 22| Atilla fejében.~A fia még ott térdelt, s a veszedelem
86 23| követhettem.~Eszlász még ott állt. Ládára vagy zsákra
87 23| a konyhába. Ennem adtak ott valami sajtot meg kenyeret.
88 23| Theodóziusz arcképe. A levegõ ott tiszta és tengerillatos.
89 24| Emõke a két gyermek mellett. Ott volt Dzsidzsia is, s egy
90 25| kilépett Csáth. Már akkor ott állt a lova felszerszámozva.~-
91 25| Úgy tudom, uram: jártál ott követségben. Ezelõtt három
92 25| császáron.~- Igaz. De hazugság ott minden szó, fiam, és színeskedés
93 25| Kiérkeztünk a méneshez. Ott egy alacsony, deres paripát
94 27| úrral ebédelsz!~- Kutyának ott a helye a gazda asztala
95 27| csodálkoznak azon, hogy nem hagytam ott õket, vagy hogy másképpen
96 27| kellett.~Hát mondom: ahogy ott eddegéltem a küszöbön, megállt
97 27| vidáman kapirgálnak. Az az egy ott marad magányosan a konyha
98 27| hogy reggelenkint mindig ott találtam magam mellett.
99 28| beszélget velem.~Egyszer meg ott ültem búsan az ajtó elõtt.
100 28| pillantottam föl, mikor már ott állt, s a ruhája illata
101 28| Nõ rabszolga pedig volt ott tíz is.~Csáthtal lehetett
102 29| Széles, nagy tûzhely volt ott az egyik sarokban, üstök
103 29| Nagy hasábfákkal tüzeltek ott télen, s délutánonként jó
104 29| s délutánonként jó volt ott ülni a meleg kövön, s bámulni
105 29| szemmel.~Egyszer magam ültem ott. A nõk mostak aznap, s a
106 30| Vékony, sárgás, kisfajta. Ott van a gerenda alatt az öregházba.~
107 31| csoda volt nézni.~Dzsidzsia ott könnyezett.~- Ugyan ne picsogj
108 31| Vágnak-e azok a cudar tyúkok? Ott hálsz-e még az ágyam alatt?~
109 32| beteg annyira áhítja? Ahogy ott hevertem az áldott verõfényben,
110 32| Az asszony meg az apja ott ült a szobában. Emõke is
111 32| bíztam, uram, az udvarban. Ott nõk kormányoznak. Itt férfiak.
112 32| karommal lehetett. Voltak ott tanítók, akik mindent megmutattak
113 33| Bial táltost.~A táltosok ott sátoroztak Atilla palotái
114 33| ember volt. Fontos ügyekben ott lehetett látni mindig a
115 33| No, derék! De hát ne állj ott az esõben. Kerülj beljebb!
116 34| A fõurak déltõl éjfélig ott lebzseltek Atilla körül.
117 35| valókat persze.~Hát ahogy ott néztem, milyen ügyesen tollazza
118 35| nagybátyja, balról Aladár. Ott ül a lesikutyaszemû Csáth,
119 35| a fõvezér Csáth mellett. Ott ül Dorog, Mácsa, Kászon,
120 35| akkor már Ravennába vitték. Ott is fogva tartják.~- És miért
121 35| kérdeztem. Az csak banda ott, az ismer engem. Hanem azt
122 36| Elhozták a családjukat is, mert ott a hazájuk, ahol a sátorfát
123 36| szekerekbõl. A gyermekeik ott lovagoltak a szekerek mellett.~
124 36| eltartott. Itt tízezer, ott húszezer, a jász maga ötvenezer,
125 36| tudom, mennyi nép gyûlt ott össze, de ha ahhoz, amit
126 36| bizony, nagy nyüzsgés volt az ott a Tisza körül!~És ez a rengeteg
127 37| alakokra lyuggatott. Volt aztán ott mindenféle fegyver, kondérok,
128 37| minek fordultál vissza...~Én ott álltam a szoba közepén Emõke
129 37| az udvarból.~A cselédek ott álltak sorban a ház ajtajától
130 38| került, római rabságba, s ott tanulta meg az írást.~Kérdezgettem
131 38| mert a római birodalomnak ott a határa. Európát csupa
132 38| reád irigységgel, mikor ott láttalak az ajtaja elõtt.~-
133 38| királyné mind megvette. Van ott pénz, koma, hordószám: ezer
134 38| keveset mondok.~- Tehát ott találkoztatok.~- Ottan.
135 39| frankok elûzött királyfia is. Ott volt továbbá Eudoksziusz
136 39| közelrõl faggyúgyertya. Ott voltak a hun fõurakból:
137 39| mindennap. Az úr mögött ott álldogált a szolgája is.
138 39| vértócsában a lába elõtt. S ott fehérlett mellette a püspöki
139 40| volt.~Atilla nagysátorát ott állították föl elõször.
140 40| seregéhez csatlakoztak.~Ott a Rajna elõtt hozták el
141 40| és vonulnak át a vízen.~Ott ismét elszélednek északnak,
142 40| kezek. Mutatják, hogy az ott Gondikár király.~Levettem
143 42| méltóságokkal. Atilla éppen ott vonult el, hát õ lovagolt
144 42| Ahogy átmegyünk a hídon, hát ott bukdácsol a mezõn egy elmaradt
145 42| hanyatt. Aki egyszer eldõlt, ott hagyják az útfélen. Ha értékes
146 42| Mindenét elszedik, õt magát ott hagyják.~Atilla olyan komorrá
147 44| 44~Az urak napestig ott állongtak Atilla sátora
148 44| másik -, a burgundok is ott vannak, a frankok is.~-
149 45| királyok szótlanul falatoztak. Ott ült közöttük Lupusz püspök
150 45| bántotta a jóembert. Aztán ott ácsorogtak a sátor elõtt
151 46| és Upor is. A többi még ott maradt.~A szolgák elhordták
152 46| jámborok. A táltosok mind ott tesznek-vesznek a máglya
153 47| legottan elaludt.~A lovak ott álltak szerszámban a sátor
154 47| is. A nyergen akkor már ott lógott a rézzel borított
155 48| ellenséget szemléltem. Hát ott is nyüzsögnek. A két tábor
156 49| halálodba indulsz.~Akkor még ott álltam Atilla sátora elõtt.
157 49| Csáth hátratekint reám, hogy ott vagyok-e. A szeme máris
158 49| Atilla vezet.~S csakhamar ott vagyunk mi is, ahol a por
159 49| lengedezését. Sûrû sokaság rengeti ott a földet és eget a fogcsikorgató
160 49| össze, s néhány perc múlván ott, ahol az az egy ló elesett,
161 49| meg hogy valamennyinek ott van még a fején a süveg.
162 49| se gondoltam már. Pedig ott, hogy egy erõs haddal viaskodtunk,
163 50| fájdalomnak.~Itt egy frank, ott egy hun, amott egy alán
164 50| Megfordultam a hun tábor felé. Ott csak az õrtüzek égtek, apró
165 51| vagy zsákmányoltak. Mi meg ott feküdtünk az égetõ napon,
166 51| Az öreg Lupusz püspök is ott szorgalmaskodott a sebesültek
167 51| Csáthot. De nem tért vissza. Ott hált a sebesültek között.~
168 52| megöltek.~Hány máglya füstölt ott, és hány embert égettek
169 52| kerengõ hollók károgása.~És én ott feküdtem a holtak között
170 52| gondoltam vele. Hát ahogy ott fekszek a halálom óráját
171 52| ütéstõl támadt daganat van ott a derekam táján vagy hogy
172 52| következõ percben én is ott lebegek a hûs hullámokban,
173 52| tûzhelyek vallják, hogy ott volt Atilla tábora. A parton
174 53| gondozta. Kinek-kinek megvolt ott a dolga.~Hogy ím, fölépültem,
175 53| visszatértek.~- Százezernél is több ott a halott - mondták a fejüket
176 53| cibálná, marcangolná. Ahogy ott ültem a tûznél egy felfordított
177 54| ha fölszabadít - ha ugyan ott nem eszik a varjak õt is
178 54| hogy Emõkét megkérhetném. Ott hányt-vetett ember lennék,
179 54| közé. Mert valami ezren ott maradtak a hegyek között,
180 54| halottakat a templom elé hordták. Ott adtuk rájuk a generális
181 54| szíjazható ünnepi saru is volt ott, felvontam. A sarun aranysarkantyú,
182 55| római hadjáratból?~- Nem. Ott a had talán?~- Ott.~Erre
183 55| Nem. Ott a had talán?~- Ott.~Erre meg nekem esett le
184 56| nõ. A neve Ildikó.~- Hát ott kezdem, ahol parancsolod,
185 56| átkelésünkkor történt. Ahogy ott lovagoltunk a lótérdig érõ
186 56| Mikorra megkaphatnánk, ott terem a király elõtt. Megragadja
187 56| felséges asszonyom. Én ott maradtam a csatatéren.~-
188 56| Tisza partján, kisasszonyom. Ott láttam egyszer egyet lóháton,
189 57| Elfelejtettem, hogy Dzsidzsia ott van. A szavai forgószélként
190 58| kis kedves állat volt az. Ott legelészett mindig a ház
191 58| ültek.~A két gyermek mellett ott ült egy kisasszonyforma
192 59| gyermekeit csókolta meg.~Ott aztán persze elbomlott a
193 59| volna belém, úgy álltam ott. Mit ér nekem, hogy fölment
194 59| kétségbeesésem, hogy csak álltam ott, mintha gyökeret vert volna
195 60| 60~A zsákmányos szekerek ott álltak, százával, ezrével
196 60| Olyankor a rabok és cselédek ott is tétlenkedtek. A sárban
197 60| rabot a királyi íróházba. Ott ültem az ajtó mellett addig
198 60| betûket írtam, mert Emõke is ott ült, és nézte az írásomat.~
199 60| istenek. Olyan, mint, nézd ott a faliszõnyegünkön Áresz,
200 60| jött, engem is hívatott. Ott álltam Ruszti mellett és
201 60| beszélhettem Emõkével. Mindig ott ült a szobában az anyja
202 60| más nõcseléd. A kölykek is ott csintalankodtak. Meg kellett
203 61| A király feleségeit is ott láttam elõször. Volt neki
204 61| persze egyre Emõkén járt. Ott ült õ két idegen királyfi
205 61| volna a lelkemet, amint ott lebegett akkor Atilla karjain,
206 62| mondta Atilla egy este -, ott ebédelünk Marciánusznak
207 63| zörgették a tányérdobot.~Amint ott állok, megpillantom a csoportban
208 63| fölszabadulás történik, ott marasztalja a rabot Atilla
209 63| és halkan beszélgettek. Ott állt a fõvezér kék bársonysüvegben,
210 63| kardját a hátán átfûzve. Ott állt a gazdám: araszos bajuszát
211 63| araszos bajuszát sodorgatta. Ott állt a Szabad-Görög: kis
212 63| Barczának a borharmatot. Ott állt Oresztész, néhány fõtiszt,
213 63| folyosóajtó már nyitva volt, s ott állt négy álmos testõr.
214 63| Bizonyára mind éjten át ott õrködött, s tisztségéhez
215 63| eldermedtünk.~A fõvezér ott áll elõtte a csoportban,
216 63| én berohantam. Átilla... ott fekszik... hanyatt... Kiáltok
217 63| A nagy diófa ágyon pedig ott fekszik Atilla hanyatt,
218 64| 64~Délután már ott feküdt Atilla a fõtéren,
219 64| mederbõl térítsétek el a vizet. Ott ássátok meg a sírt mélyen,
220 64| olyan mélyen, hogy azt ember ott többé meg nem találhatja.~
221 64| különös valami történt. Amint ott állok a virrasztók között,
222 64| odaérkezünk az udvarba. Ott már nincs senki.~Félrevon
223 64| kilibbent, mint az árnyék.~Én ott maradtam. Amit tettem, meg
224 64| fáklyát. Mennyi fáklya volt ott? Talán millió, talán több
225 64| kellett térnem a fához, s ott várakoznom, mert a sok ló
226 64| gyerökre bízni nem lehet!~- Ott a fõvezér!~S a szóváltás
227 65| akik szerették a halottat, ott ültek a gyászoló családdal
228 65| elfoglalatlan. Az elhunyt lelke ült ott: az övé volt az a teríték.~
229 65| mereszti rám.~- Nem voltál ott?~- Nem.~- Hogyan lehet az?~-
230 65| hajnal derengõ világosságában ott eszmélkedek a Tisza partján,
231 65| hullámzó vízre.~~S amint ott révedezek, egy kéz érint
232 65| tapadt szüntelenül, aki ott fekszik már titkolt bálványa
|