Part
1 1 | a gazdám szava. A minap hun követek érkeztek a császárunkhoz,
2 1 | ravaszság csillogott.~A hun urak levelet hoztak a császárnak.
3 1 | álltam a palotában, mikor a hun követek a levelet odanyújtották.
4 1 | alázatosan nézett az öt mord hun követre:~- Van-e még valami
5 1 | legalábbis konzulok.~S ahogy a hun szólott, mintha csak õ volna
6 1 | nem is olyan fekete az a hun, mint amilyennek festik!~-
7 2 | verték az út porát előttünk a hun követek is.~Az úton persze
8 2 | úton persze érdeklődtünk a hun nyelv iránt, hogy miféle
9 2 | egy forradásos arcú kis hun legényt. Mert valamennyi
10 2 | legényt. Mert valamennyi hun, mind forradásos arcú az.
11 2 | tibi est? (Mi a neved?)~A hun rám fordította apró fekete
12 2 | magunkhoz. És kérdeztem tõle hun szóval:~- Mi ez?~A hun elmosolyodott.~-
13 2 | tõle hun szóval:~- Mi ez?~A hun elmosolyodott.~- Nem vagy-e
14 2 | szóval. - Mért szólsz nekem hun nyelven, holott nem tudsz
15 2 | reggel óta megtanulta a hun nyelvet.~- Csak tanuld,
16 2 | mintha a másvilágon is csak a hun nyelvvel lehetne boldogulnom.
17 2 | azért kérdeztem, hogy egy hun nõi nevet halljak.~- Emõnek -
18 2 | határra érkeztünk, lovas hun vezetõk csatlakoztak elénk,
19 2 | csak az urak rajzanak.~A hun nép pedig nem házakban lakik,
20 2 | vállukon vagy a kezükben íj. A hun gyerekek, mint késõbb láttam,
21 2 | Vigilász magyarázta, hogy a hun fiúk szándékosan vannak
22 2 | De nem is kapkodja ám a hun a csatában a fejét, mint
23 2 | ponyvákat, azonban egy mérges hun lovas vágtatott hozzánk:
24 2 | párducbõrös, medvesüveges hun ügetett hozzánk. Kettõt
25 2 | képérõl látszott, hogy nem hun eredetû. A harmadiknak a
26 2 | kutyaharapta képû, mint minden hun. Négysoros aranylánc fénylett
27 2 | Azonban nem így történt. A hun urak közül Csáth és Oresztész
28 2 | egyszer ebédre hívtátok az öt hun követet, aztán ebéd közben,
29 2 | igaz, hogy tántorgott.~- A hun urak másnap megbocsátottak
30 2 | valamikor Aéciusz ajándékozott a hun királynak. Göndör görög
31 2 | miatt meghal az a szegény hun legény. Valami pogácsaképû,
32 2 | pogácsaképû, tenyeres-talpas hun leány lehet.~A szekér mellett
33 2 | homokórával festjük a halált. A hun földön fekete szemû és piros
34 3 | fölkepesztetett a lovára. A hun gyerekek igen nevették.~
35 3 | Rusztikiosz lihegett. A hun gyermekek kacagva követték
36 3 | nem szabad kiváltanunk, hun rabszolgákat nem szabad
37 3 | Másnap fölkerekedett a hun tábor, s megindultunk mi
38 3 | vesz majd egy Écska nevû hun leányt.~A falunál, ahol
39 3 | leányt.~A falunál, ahol a hun leány lakott, csakugyan
40 3 | haladjunk tovább.~Három hun volt a vezetõnk.~Az egyikkel
41 3 | Micsoda szárítóra?~A hun nevetett:~- Ejnye no, beh
42 4 | nádcsóvát tartanak ki, s hun szóval kérdezik:~- Kik vagytok?
43 4 | bennünket.~Mert az a faluféle hun telepecske volt. A házak
44 4 | urammal egy sokgyermekes hun család tessékelt be. A gyermekek
45 4 | még a térde is vérzett.~A hun olyan rettentõ mérges pofájú
46 4 | a ruhámat szárítottam. A hun segített benne. Rakta szívesen
47 4 | különbség.~Az én hunom is fehér hun volt.~A neve: Zsadán.~Az
48 4 | szememet, és egy csoport hun embert vizsgáltam. Mért
49 4 | Egy fehér szakállú agg hun ül a sátor elõtt a gyepen,
50 5 | hazatértek. Öt megterhelt hun rab kísérte őket. Az egyik
51 5 | gondoltam arra, hogy valamelyik hun leszúrhat ezért a tettemért.~
52 7 | megpillantottam az úton poroszkáló hun szolgákat és velük a szekereket.~
53 7 | szekereket.~Néhány fegyveres hun elöl. A napfény úgy szikrázik
54 7 | Benne ül Csáthné és az agg hun. Szemben velük a vézna kis
55 7 | hé - kiáltott az egyik hun -, tán elvesztettél valamit?~
56 7 | az õ rangjával. Nekem a hun király nem királyom, és
57 7 | nem királyom, és nekem a hun mágnások nem mágnásaim.
58 8 | De azon a végtelenül sík hun földön mégis úgy üdvözöltük
59 8 | jelöl nekünk valamilyen hun fõember.~Megállítottuk hát
60 8 | Nem engedtek - feleli a hun -, csak a hitványa ment.
61 8 | mint a kazár nemzetség!~A hun vállat vont.~- Ha kicsi,
62 8 | zene. Egy domború mellû hun legény táncoltatta felénk
63 8 | megállította a lovát egy-egy hun elõtt. Megkínálta a kulacsából.
64 8 | vagyok.~Másik azt mondja:~- Hun vagyok.~Hol hun, hol kun -
65 8 | mondja:~- Hun vagyok.~Hol hun, hol kun - egy nekik.~A
66 8 | és valami ötven elõkelõ hun ifjúnak magyarázott valamit.~
67 9 | Valami harminc fiatal elõkelõ hun csoportosult köréje. Köztük
68 9 | papok azt jósolták, hogy a hun nép Atilla halála után széthull.
69 9 | arannyal hímzett sas röpköd. Hun nyelven: kurul. De turulnak
70 9 | többi zenész se lapos orrú hun. Lehet különben, hogy hunok,
71 9 | lapítják be az orrukat.~A hun zene különös a római fülnek,
72 9 | tolong. Az elsõ sorban a hun leányok és hun asszonyok
73 9 | sorban a hun leányok és hun asszonyok állnak. A sok
74 9 | asszony, a sok leány valami hun dalba kezdett. Ennyi nõt
75 9 | széles ernyõ alatt álltak a hun vezérek asszonynépei s az
76 9 | pillanatban szerettem Atillát, a hun népet, a lószagot, az ünnepet,
77 10| írtál.~Olvastam.~Mikor a hun királyné környezetét írom
78 10| nagy fehér galambraj. A hun nõk angyalok. És van köztük
79 11| várakozunk, egy fekete szemû hun jön. Lobogós ingujjú, cifra
80 11| meglátszott, hogy rabszolga.~De ez hun úr volt; csörgött rajta
81 11| köszöntesz engem. Holott ha hun ember volnál, hun nyelven
82 11| Holott ha hun ember volnál, hun nyelven köszöntenél. És
83 11| a bajuszodat...~- Hát én hun vagyok - feleli az ember,
84 11| váltottam ki magamat. Azután hun nõt vettem feleségül. Gyermekeim
85 11| védte a rómaiakat, amire a hun bólogatott-legyintett:~-
86 11| Konstantinápolyban vár a fõvezér úrra.~A hun méltóság maga elé pillogott,
87 11| uram énnekem, és hogy a hun nép együtt él a másvilágon
88 12| szerint.~Micsoda semmiségek a hun rajzok azokhoz képest, amiket
89 12| csak egyet; néha egyet se. Hun gusztus.~Hát elmásítottam
90 12| pör itt. Az egyik fiatal hun valami leány rabot hozott
91 12| másnap reggel meghalt; a hun most visszaköveteli a lovát,
92 13| Csáthéknak a házát, de a hun leány sehol se mutatkozott.~
93 14| nem olyan szépek, mint a hun leányok. A ruhájuk is formátlan
94 14| kezdetben nem értettem. De a hun dalok olyanok, mint a szétomlott
95 14| olyan boldog lesz, mint a hun.~- Ó, kisasszonyom - rebegtem
96 15| a gyomrodat. Ezek a fene hun ételek... Jók, de hun gyomor
97 15| fene hun ételek... Jók, de hun gyomor való hozzájuk.~A
98 15| Priszkosz, hogy sok elõkelõ hun ebédelt velük, s azok hol
99 15| úrnak tetszett az a különös hun szokás, de kissé meg is
100 15| annyit tudott mondani, hogy a hun királyné aranyos asszony.
101 15| késõbb tudtam meg, hogy a hun ábécében az l betû a varjúláb.
102 15| ajándékozta meg az urainkat és a hun mágnások, akik az urainkkal
103 15| ki-kinéztem, hogy megláthatnám-e a hun leányt. Ha rá gondoltam,
104 15| küszöbön egy dárdás, szõrös hun ült. Rám nézett.~- Itthon
105 17| gazdagságra kapott, és hun nõt szerzett feleségül,
106 17| nõt szerzett feleségül, hun nõt!...~Itt lett volna jó
107 18| parton. Két födetlen fejû hun hajtotta át, gyorsan kapkodva
108 18| mentegetõzött a fiatalabbik hun -, azt néztük.~- Mi a néznivaló
109 18| keresztre - mentegetõzött a hun. - Ilyet nem mindennap látni.
110 18| léptünk. Ott már tíz-tizenöt hun is várt bennünket. Valamennyien
111 18| Vizet, vizet!~Valami húsz hun lovas szemlélte a kínlódót
112 18| Uram - felelte az egyik hun -, itt a köcsög. Az imént
113 18| támasztva a hóhér létrája. A hun már visszatért. Fölment
114 18| halkan egy hegyes süvegû hun legénynek -, sajnálom azt
115 18| Mit adsz?~- Egy aranyat.~A hun megpöngette egy kövön az
116 20| Mindenütt a rabok aratnak. A hun nem dolgozik.~Kerestem én
117 21| óra nem telt belé, lovas hun csapat robogott hozzánk.
118 22| 22~Tizenegy óra tájban (a hun szerint délután három órakor)
119 22| ha te nagyon akarnád, hun barátom, neked is lehetne
120 22| Daliás, simára borotvált állú hun volt az az Edekon. Az arca
121 22| tanácskozásukon. Csak este, mikor a hun követ urak Krizafiosznál
122 22| idegen földre bujdosik, s hun köztük alig akad. Azért
123 22| Fölbontotta a levelet, s egyenesen hun nyelven olvasta.~Atilláék
124 28| régen óhajtkoztam, hogy hun ruhám legyen. Hun akartam
125 28| hogy hun ruhám legyen. Hun akartam lenni Ha hun vagyok,
126 28| legyen. Hun akartam lenni Ha hun vagyok, egy lépéssel közelebb
127 28| is tetszett már nekem a hun viselet: a fehér ing, gatya,
128 29| állatokkal együtt a mezõrõl, hun nemzetbeli szabad szolgák
129 31| más okokon nem alkalmas hun, meg a két ajtónálló volt
130 31| meg a két ajtónálló volt hun, az egyik a vastag derekú
131 32| itt jártam, megszerettem a hun életet. Egy napon Szabad-Göröggel
132 32| Szabad-Göröggel találkoztunk, aki ékes hun ruhában jött elénk, vígan,
133 33| valahova, õ rótta föl a buta hun betûket. Persze jól megfizették.
134 33| eladásából szereztek. Nem volt hun, akinek valami ne lógott
135 33| sokra jutnak. Mihelyt a hun azt hallja, hogy ne harcoljon,
136 33| véleményetek a harcról?~Egy hun asszony jött hozzánk. Nyolcéves
137 33| beleszórjuk, holnap kiirtják a hun népet. Maguk a keresztények
138 33| nincs se jó, se rossz a hun népre ezen a világon.~-
139 35| családias körbe egyesítette a hun elõkelõket. Mindenik elmondhatta
140 35| lõttem. Gyakorlatok után a hun fiúk összeszedték az ellõtt
141 35| kerek fejû s vastag nyakú hun beszél. Állva beszél, Atilla
142 35| szörnyûség vagy, mint minden hun. Azt is beszélik, hogy a
143 36| Nekár-parti frankok õk. A hun nõk csapatosan lovagoltak
144 36| hanyatt fekve is.~Tisztek a hun hadban nincsenek, mint a
145 36| elõbbi évben hódított meg a hun. Az íjuk másfélszer olyan
146 36| elegyednek csatába, mikor már a hun lovasság az ellenséggel
147 36| gót nyájak. Azonban jött a hun erõ. Balambér kettészakította
148 36| Végül beözönlött mind a hun nép, a fekete hunok és fehér
149 36| gubás csapat, de az mind hun és hun. Mintha a föld okádta
150 36| csapat, de az mind hun és hun. Mintha a föld okádta volna
151 36| véghetetlennek, mert minden hun hozott vezeték lovat is
152 38| mint én, szintén fehér hun származású, vastag nyakú
153 38| is Átillával. Ismeri az a hun fortélyokat valamennyit.
154 38| intett neki, egy ötvenéves hun fõúr, aki mindig haragosan
155 39| faggyúgyertya. Ott voltak a hun fõurakból: Edekon, Csáth,
156 39| Miféle vadállat lehetett? Hun nem. A hun csak a csatában
157 39| vadállat lehetett? Hun nem. A hun csak a csatában vad, a védtelennel
158 39| dörmögte Bálán.~Jólelkû hun úr volt az a Bálán. Érzett
159 40| múlván vér-sártól piroslik a hun lovak patája, s nyolcvanezer
160 41| mint vonulnak be a szekeres hun csapatok.~A háztetõk megteltek
161 42| biztosítékot, hogy híve marad a hun népnek.~Mi az a kellõ biztosíték?
162 43| neked babona a mi hitünk. Mi hun vallásúak vagyunk: nekünk
163 43| megbosszankodtam.~- Az Isten egy. Hun isten nincsen, latin isten
164 45| küldött ki Atillának. A hun fõurak és egyéb királyok
165 46| tölcséres aljú, hosszú síp - hun szóval: tárogató.~Az urak
166 46| és kiált:~- Mennyben lakó hun szellemek! Éjszakákban lengõ
167 46| akaratod vezérelte ide a hun népet. A te kardod van Átilla
168 46| különféle fejedelmek és a hun fõurak.~A sátorterem oszlopán
169 46| hull. A római kard fehér. A hun kard piros.~Atilla feje
170 46| Atilla feje megmozdul. A hun fõurak tûnõdõn susognak:~-
171 46| visszatartva figyeltek.~Végül a hun táltosok becipelték vasfogókkal
172 46| szótagonkint olvassa:~- A hun... lel... kek... ve... le...
173 46| késõbb Bial lerajzolta, hun betûkkel adták az olvasott
174 49| népek papsága is áldoz. A hun papok lovat áldoznak, fehéret,
175 49| rövid. A pap kiáltva hívja a hun istent. Karját terjegeti
176 49| szóra mellettem egy vén hun, akinek a pofája olyan barázdás,
177 49| mondtak.~- Azért - feleli a hun -, mert ha most kezdjük,
178 49| buzogány.~És összegomolyodik a hun és a frank lovasság, hun
179 49| hun és a frank lovasság, hun és frank üvöltés, hun és
180 49| lovasság, hun és frank üvöltés, hun és frank gyilok. Nem látni
181 49| véres szakállú frank. A hun hátra hanyatt fordul le
182 49| fejükön át a lovasokra.~Egy hun sereg oldalt verekedik be
183 49| Megfordulok. Badaló az, városvégi hun, aki lándzsavetésre tanítja
184 49| hegy dõlne reánk. Egyik hun a másik után omlik le a
185 49| szerencséje: a lovam elé egy hun lovas roppan oldalról. Üvölt,
186 49| egy verejtéktõl szennyes hun csapat száguld, tajtékzó
187 49| futni lehetne a hátukon. Egy hun ló is van köztük. Annak
188 50| visszahívót a távolban. S ha a hun kürt az ellenséges kürtjel
189 50| Itt egy frank, ott egy hun, amott egy alán hörög, nyög,
190 50| egy macskáért, egy nõnemû hun gyermekért, aki oly mûveletlen,
191 50| és végigtapogatott.~- Te hun vagy! - ijedt el.~Bizonyára
192 50| a harcot?~Megfordultam a hun tábor felé. Ott csak az
193 50| Anyám!...~Valami fiatal hun harcos hívja haldoklásában
194 51| Túlfelõl négy fegyveres hun halott fekszik egymásan,
195 51| mellére hajló fejjel aludna. Hun az is, és dárda van átütve
196 51| fátyola is elszáll, ellátok a hun táborig.~A szekerek várfalformán
197 51| Tán negyedóra múlik el. A hun tábor felõl kürtölést és
198 51| Kiáltok:~- Segítsetek!~Szirtos hun fõúr megállítja a lovát,
199 53| latinságomon.~- Azt gondoltam, hun vagy! - mosolygott jóságosan. -
200 55| hogy jön a dereglye. Zömök hun áll benne elöl, fehér szakállú.~
201 55| Ki vagy, és mit akarsz?~- Hun vagyok, mint te - felelém -,
202 55| nekem esett le az állam.~A hun hozzám evezett. Vizsgálódva
203 55| ugorok. Van köztük rokkant hun is tél-túl. Halászat, vadászat
204 56| hányódásodat.~Egy pajkos szemû hun nõ hozzátette:~- És azt
205 56| megijedtünk.~A követ, Igar hun vitéz, portól lepetten lépett
206 59| elbomlott a rend. Minden hun harcos a feleségére ölelkezett.
207 60| helyszínen maguk mellé szedték a hun elõkelõk. Egy festõ is volt
208 60| egyebet, csak lovat. Minden hun csak a lova képét kívánta
209 60| tökkolop, s hogy páválkodik a hun mágnások között!~Csáthékhoz
210 61| udvarában.~A nõk abban a fehér hun viseletben voltak, amelyben
211 61| családomat. Az én családom a hun nemzet. Isten szeressen
212 61| félbeszakadt, mert hol az egyik hun állott föl, hol a másik,
213 61| azok indultak táncra.~A hun tánc nem olyan, mint más
214 63| február végén kéklett a hun leányok hajában az ibolya,
215 63| tengerparti város a hatalmas hun nép elõkelõinek.~Már csak
216 63| szobrokat nem tûrték meg a hun nõk. Férfiszobrokban is
217 63| takartakat. A szobrok fejét hun süveggel díszítették. Nagy
218 63| mint pörgetik a telt képû hun menyecskéket a fiatalok.~-
219 63| Jaj már neked, szegény hun nemzet! - kiáltotta az öreg
220 64| megkérdezte az elköltözött hun szellemeket, hogy miképpen
221 64| a koporsók készültek, a hun fõurak minden éjten át azon
222 64| Atillát? Mert vándornemzet a hun, s lehet, hogy valamelyik
223 64| egy-egy kiáltása a papnak a hun istenhez.~És én még mindig
224 64| többi fiaitól is. Aladárt a hun nép fényének és büszkeségének
225 64| hunok dicsõségét!~- Vége a hun népnek! - bõdült el a fõvezér.~
226 64| a fõurak, a fõtisztek, a hun mágnások mind hajadonfõtt,
227 64| lélek megmozdul, fölkel. A hun fölül a lovára és fölszáll
228 64| életében!~- Csaba gyerök még! A hun népet gyerökre bízni nem
229 65| borulnak. ~Fekete sötétség hun nemzetre támad, ~feketébb
230 65| Dzsidzsia. - Egymást öli a hun. A paloták körül. Menekülj!
|