Part
1 Eloszo| nagyobbat ember még nem követett el ezen a világon.~Azután mondják
2 1 | vagy a tehenet.~Engem vitt el.~Elhajóztunk Konstantinápolyba.
3 1 | játék mulatságos volt, míg el nem találtak. Azután már
4 1 | volt mulatságos. Késõbb már el is bõdültem, és lefeküdtem
5 1 | elbújtam. A kertben bújtam el. Gondoltam, nem jövök elõ,
6 1 | úrfiakat!~Láttam, mint sárgul el a gõgös nagyúr. Láttam,
7 1 | a fejével, hogy vigyenek el. Ebben az intésben benne
8 1 | nyújt és szól:~- Nem adnád el nekem ezt a kis rabszolgát?~-
9 1 | épült.~Azt a napot soha el nem felejtem. S az én jó
10 1 | császári palotába kísértem el a gazdámat. Többnyire papirostekercseket
11 1 | vagy olvasok, azt többé el nem felejtem. Már a harmadik
12 1 | Soha nem mulasztottam én el semmit a dolgaimban.~Végre
13 1 | rá április 3-ra. Olvasd el.~Kivettem a kis iratcsomót.
14 1 | térdre esve -, ne küldj el engem! Ne adj nekem pénzt!
15 1 | békekötés végett küldje el a fõvezérét.~Mindez villámként
16 2 | ilyeneken nevettek is.~- Hordja el a manó ezt a barbár nyelvet,
17 2 | válik.~Priszkosz maga kísért el a századoshoz, és megkérte,
18 2 | aztán mi rosszat követtél el - kérdeztem -, hogy olyan
19 2 | a szemén.~- Nem kõvettem el én semmi különöset.~- Mégis...~-
20 2 | szíve lakatját.~- Mondd el már, Deél, hát hogyan történt.
21 2 | szép leánya, én az eszemet el nem veszteném.~Nem felelt.
22 2 | következik, hogy Átillának el nem mondták: hogyan gondolkodnak
23 3 | egy litániányi idõ se telt el, dobogó lábú lovon visszatért
24 3 | Egy miatyánknyi idõ telt el így: Atilla mozdulatlanul,
25 4 | csodálkoztunk, hogy nem veszett el egy gombunk se.~- No - azt
26 4 | mezítláb jár is.~És hát az urak el is mentek. Vittek a királynénak
27 5 | Ezt így, ezenképp vidd el neki. Csak még egynéhány
28 5 | kosarat a fejemre.~- Vigye el tán Nigró - mondja Maksziminosz. -
29 5 | engedelmével kérem: hadd vigyem el én.~Nem tudom, hogy miért
30 5 | is nézheti mindenki, ha el nem is érheti soha.~Leemeltem
31 5 | gonoszságot követtem volna el, s büntetõbíró elõtt állanék.~
32 7 | palotája elõtt haladtunk el. De persze én nem a királyné
33 7 | vele. De látnom kell õt, ha el is veszítem a gazdám nyomait!
34 7 | megismerték a ruhámról.~- El - feleltem készségesen -,
35 7 | sátorkapcsot vesztettünk el. Nem láttátok-e?~S hogy
36 7 | És mért nem fogadtad el a jutalmat?~- Nem szolgáltam
37 7 | neki, mit tettél: fogadd el, amit ad.~- Bocsáss meg,
38 7 | volna többé az életben. El is felejtettük volna egymást.~
39 7 | megüssön? Ezt már nem tûröm el!~Fölkeltem. Néztem vadul,
40 8 | elfoglalásakor sikkadtak el. A sikkasztó az õ íródeákja
41 8 | tárogatók sivalgása nyomta el. A sátorok között sokfelé
42 8 | Bizonyosan rabot adott el - felelte egykedvûen.~A
43 9 | ruhába öltözött nõk foglalták el.~A nap már az ég közepén
44 9 | Maksziminosz úr ül. Õ veszi el majd tõled.~Tehát nem szolgáltat
45 10 | gyermekkoromban kényeztetett el azzal, hogy néha süteményt
46 10 | valami gyermeket.~- Olvasd el, amit eddig írtál.~Olvastam.~
47 11 | csak éjfél után hallgatott el. Emõke bizonyosan táncolt.
48 11 | bizalmas szavakkal mondta el, hogy a császár az örökös
49 11 | ha fõvezér úr maga jönne el. A cédrusfa ládába zárt
50 11 | a követeké. Ha te jönnél el hozzánk, örökszövetséget
51 11 | a mi uraink nem fogadták el a szívességet, hanem a palota
52 11 | csapat fiatal nõ lovagolt el sebes trappban elõttünk.
53 11 | a fején átrepülve terült el holtként hanyatt a földön.
54 11 | fõvezér mikor és hogyan ment el tõlünk. Nekem napestig égett
55 12 | marokkal.~Én akkor végeztem el a rajzot.~- Most már elég
56 12 | királyné. - Holnap gyere el megint, ilyentájban. Kérd
57 12 | gazdádat, hogy bocsásson el.~S megint belemarkolt a
58 12 | akkor a család feje intézi el: az apa vagy az öregapa.
59 13 | magára, könnyet pislogott el.~- Mi közöm vele? - mordultam
60 14 | gyere, rózsám, értem! ~Vigy el éngem akár az égi hazába,~
61 14 | adószedõk semmi elvihetõt, hát el akarták vinni a tehenet.
62 14 | egyebet?...~- Apád adott el? - Összecsapta a kezét,
63 14 | kiáltott: „Nem eresztem el! Várd meg, míg meggyógyulok,
64 14 | míg meggyógyulok, s adj el engem!” - és hogy átölelve
65 14 | míg kijönnek?~Nem mehetek el, míg a királyné el nem bocsát,
66 14 | mehetek el, míg a királyné el nem bocsát, vagy míg valaki
67 14 | illetlenséget követtél el: nálatok olyasmit is szabad
68 15 | Berki nevû úrral látogatott el hozzánk. Az a Berki járt
69 15 | csak három paripát fogadtak el: Maksziminosz egy pej lovat,
70 15 | a tied, a másikat küldd el apádnak. A hat apró a hat
71 15 | elõtte.~Az urak nem fogadták el a királynétól a lovakat.
72 15 | vigyáz még éjjel is, hogy el ne aludjon. Hát arra bámultak.
73 15 | jártunk, akkor vesztettem el. És az uram megszid engem.~-
74 15 | aranybogár búgva keringélt el fölöttem.~Amint ott állok
75 17 | szinte rémülettel taszítottam el magamtól.~Aztán arra gondoltam,
76 17 | a beszélgetést? S hátha el se fogad? Hiszen az utolsó
77 17 | különféle számot mondhatsz el elõtte, utánad mondja. Száz
78 17 | Száz idegen nevet mondhatsz el elõtte, megtartja a fejében.
79 17 | Bármennyire szeretlek is, uram, el kell szakadnom tõled. Nem
80 17 | amely nélkül nem mehetek el.~Isten veled! Élj boldogul!~
81 17 | csaltam, gazságot követtem el! Soha nem hittem volna magamról,
82 18 | Engem mindig csodálkozás fog el, mikor azt a rengeteg édesvizet
83 18 | õket, de élve se bocsássuk el a cudarokat. Hát mondok,
84 19 | Csáthhoz, és onnan ugrok el? Hogyan jövök át a határon?
85 19 | másutt is rómaiasan bánnak el a rómainak ismert szökevénnyel?~
86 20 | találtam meg. Vagy a szél fújta el, vagy valamelyik pásztor
87 21 | Csáthnak szóló levelet vették el.~Azután Vigilásznak a ládáit
88 21 | ember. A kardodat nem veszem el. De kényszerítelek, hogy
89 22 | márványpalotára, délben jöjjön el ebédre õhozzá, de egyedül,
90 22 | hogy amiket mondok, ha el nem fogadod, titokban maradnak.
91 22 | megérkezésünkkor Átilla apróra el szokta kérdezni, hogy illõen
92 22 | Atillának.~Atilla nem vette el. Intett Csáthnak:~- A levél
93 22 | levél a tied.~- Olvasnánk el tán itten - mondotta Csáth. -
94 24 | neki.~- Aranyak - bámult el Csáth. - Hát ilyen, gazdag
95 24 | Csáth legyintett:~- Vigye el õket a görög ördög! Én nem
96 26 | be - szuszogta -, és kérd el a feleségemtõl a palotait.~
97 27 | feje fölött mégse nézhettem el: õ mérte ki a tányérba az
98 28 | Haragos szemmel fordult el és ment tovább.~Egyszer
99 28 | rabszolgák látták, hogy nem rúg el magától, hát õk is más szemmel
100 28 | hogy Aladár királyfi veszi el. De nem lett belõle semmi.
101 30 | Maksziminosz úr nem jött el?~- Nem.~- Hát Priszkosz
102 30 | A ruhám változtatott-e el, vagy hogy a bajuszom és
103 30 | nézett, és sietten csoszogott el a levélért. Hallottam a
104 30 | világomat vesztve terültem el a szõnyegen.~ ~
105 31 | kezét, fölkel.~- Ne menj el - rebegtem -, maradj még,
106 31 | Váltságdíj nélkül bocsát el. Már meg is izente Priszkosznak.~-
107 31 | És ha kérlek, hogy menj el, ha én kérlek?~- Mért kérnél
108 32 | virágzanak.~Annyi idõ telt el, hogy feküdtem!~De alig
109 32 | Ha fölszabadulsz, gyere el hozzám: olyan táltost nevelek
110 32 | Bágyadtan hallgattam, s el is aludtam a további magyarázatain.~
111 33 | áldozatállat a papé. Ha más költi el, akkor az áldozatnak nincs
112 33 | világon.~- De gondoljuk el - feleltem -, hogy minden
113 34 | szolgák közül is azokat vitték el, akiknek a pofája láttára
114 34 | ez a követség nem hozza el Krizafiosz fejét, magam
115 36 | Isten tudja, mikor szakadtak el a nemzetüktõl, amelyet azóta
116 37 | hordóm abroncsa pattant el. Bolondság! Minden álom
117 38 | marad-e békén? Ki hiszi el az oroszlánnak, hogy eztán
118 38 | Emõt. Aladárt csuklás fogta el az úton. Restellte a leány
119 38 | régen értelek téged. Menj el a legközelebbi hadjárattal,
120 38 | hogy az arcomban égõ vér el ne áruljon.~- És Aladár
121 40 | Ott a Rajna elõtt hozták el a zászlóikat a türingi törzsek,
122 41 | lássák, hogyan hárítják el. Aéciuszt kétség gyötri.~
123 41 | nem mély patak kígyózik el. Víz csak alig arasznyi
124 41 | büszke római vezér maga ment el a vízigótokhoz, hogy ne
125 41 | Kürtrikkantásra egyszerre eresztik el, s a hosszú, vastag fatörzsek
126 41 | És hát sürgõsen intézték el a kérdéseket.~De íme, déltájban
127 42 | Atilla éppen ott vonult el, hát õ lovagolt a kapuhoz.
128 42 | döntesz te, országokat dúlsz el, népeket igázol? Honnan
129 42 | ellened semmit. Jer, és végezd el rajtunk is a munkádat.~S
130 42 | sietésben hol az asszony bukik el, hol valamelyik gyermek,
131 42 | lovagolok, elõttünk tántorodik el egy bõrdolmányos turciling.~
132 42 | Bizonyára Orleán alatt ragadta el valamelyik római tisztnek
133 42 | Nekem az nem kerülte volna el a figyelmemet. Mondd meg
134 42 | Homlokát verejték lepte el. Ujjai görcsösen horgolódtak
135 43 | Tizenötezer emberünk veszett el abban az ütközetben.~A megmaradt
136 43 | ez a rossz jel! - csapott el a fülem mellett a táltos.~-
137 43 | ajándékokat nem fogadok el.~- Nekem nem értéktelen.~-
138 43 | Biztosíts, hogy nem mondod el, amit közlök.~- Itt a kezem.
139 43 | Lehetetlen! - döbbentem el. - A népet igaz, hogy dögvész
140 44 | hõségben. A síkon messze el lehetett látni. S hallgattam
141 44 | valóban balról helyezkedtek el. Eléjük odahúzták a nyíllövõ
142 44 | dárdalövõ gépet vontattak el mellettük nagy zörgéssel.
143 45 | hogy városomon át vezetted el világtipró hatalmas népedet,
144 45 | Mert csak a szeme árult el olykor valamit annak az
145 45 | hát én azt nem is ejtem el. Ki állhat meg énvelem szemben?~
146 46 | alacsony székekre helyezkednek el. Kint a máglya mögött nézõk
147 46 | Vonjátok föl íjatokat! Ûzzétek el az idegen szellemeket! földbe!
148 46 | le ne ejtse, cél fölött el ne sodorja, célban el ne
149 46 | fölött el ne sodorja, célban el ne kapja, hanem valamennyi
150 46 | meg fülüket, homályosítsd el szemüket: rohanásuk legyen,
151 46 | Egy percre sötétség lep el mindent.~Azután a megint
152 47 | nem vetkezünk - hárított el Csáth. - Te is csak ruhástul
153 49 | viharzó örömüvöltés dörög el a végeláthatatlan táboron.~
154 49 | mellét kifeszítve röptet el a sorok elõtt, s a mezõre
155 49 | a támadásra készülést - el kell a csatát fogadniuk.~
156 49 | bosszankodik Csáth a lovára -, még el se kezdtük, máris izzad
157 49 | indulás bõsz üvöltése nyom el kürtöket és sípokat.~Csáth
158 49 | múlván a pajzsomon koppan el. Uram Istenem, csak a lovamat
159 49 | emberek halmaza bástyázza el õket. Kanyarodnunk kell,
160 49 | táborunk felé rántva térül el a harcból. Az egyiknek,
161 49 | élõ ördögök sokasága lepi el ismét.~- Haj-rá!~Egy vállas
162 49 | fölkapja a fejét, azt találja el a pallosával. A lovam dõl,
163 50 | ha a szemünk elõtt suhan el valami, behunyódik magától.
164 50 | vagyok.~Megint kábulat fogott el. Mikor ismét föléreztem
165 50 | Valami fõember esett el. Azt keresik.~- Átilla?~-
166 50 | Elvérzek, vagy szomjan veszek el!~Ez a gondolat elbágyasztott.~
167 50 | Sír.~Mellettünk haladnak el. Több síró embert is látok,
168 50 | lovam ezen a tájon esett el. Azon van borom.~Míg így
169 50 | Te hun vagy! - ijedt el.~Bizonyára a kacagányomra
170 50 | Hallgatott.~Néhány minutum telt el.~- Ha keresztény volnál,
171 51 | ötlépésnyire tõlem. A koponyája úgy el van nyílva, mint mikor a
172 51 | felét.~Tán negyedóra múlik el. A hun tábor felõl kürtölést
173 51 | Az egyik mellettem vágtat el. Rám se néz. Összevissza
174 51 | Ide! Ide!~De mikor jutnak el hozzám!~A lovasok csak a
175 51 | valót. De felét se vitték el: máglyákat raktak belõle
176 52 | és hány embert égettek el? - nem tudom. Bizonyára
177 52 | Egyik a másik után oldalog el. Utoljára csak egy marad,
178 53 | együtt nem sok könyvet nyûtt el. A világi írók közül csak
179 53 | úgy, hogy a novíciusok is el voltak foglalva, s az öreg
180 53 | püspök történeteket mondott el az angolországi élményeibõl,
181 53 | hogy kezdetben a püspök el akart temetni szegény, minden
182 54 | a püspöknek, hogy tegye el a szegények ládájába. A
183 55 | kérdezõsködtem is:~- Mikor indult el Átilla Itáliába?~- Alighogy
184 56 | királyné.~Én már akkorra el is készültem. A jó rabtársak
185 56 | És azt a részt mondod el legbõvebben, amelyikrõl
186 56 | sovány ember - mosolyodott el a követ -, ráncos orrú,
187 57 | telítették a szobát.~Még jóformán el sem aludtam, hallom, hogy
188 57 | hogy máskor azt a hibát el ne kövessem.~A leánynak
189 58 | a csatát magát beszélném el, az is eltartana egy hétig.
190 60 | tevén göngyölegekben hoztak el. Többnyire szõnyegek voltak
191 60 | Menekülése közben fogták el. Várhattak érte jó váltságdíjat.~
192 60 | kezébõl más nép ragadja el a kincseket.~- De csak az
193 60 | vagyhogy ástam volna el.~Ebbõl megértettem, hogy
194 60 | lesz.~- Soha! - mosolyodott el. - Ha olyan fehér lesz is,
195 61 | felesége volt egynél, azt vitte el, aki több fiat szült neki.~
196 61 | táncolni. És ha Emõke soha el nem szédítette volna a lelkemet,
197 62 | leánynak.~Csakugyan utaztak el a fõurakból, Csáth, Dorog
198 62 | Asszonyom - mosolyodtam el -, amióta itt vagy, meghíztál.
199 62 | patríciusnét. Az ura maga jött el érte. Megkeresett engem
200 63 | szórakozottan búcsúztam el tõlük. A következõ nap reménysugarai
201 63 | Nem is tudom, minek hozták el a hunok: nem kellettek még
202 63 | No, fiú, mennyiért adod el a mai napodat?~- Hát, ha
203 63 | csutorájából.~- Miért hoztad el a kürtödet? - kérdezte Vacsar.
204 63 | A nõ sikoltva taszítja el a kezét s a tenyerébe rejtekezik.
205 64 | hogy miképpen temessék el Atillát.~- Tegyétek õt hármas
206 64 | tanácskoztak, hogy hova temessék el Atillát? Mert vándornemzet
207 64 | keskenyebbik mederbõl térítsétek el a vizet. Ott ássátok meg
208 64 | legyen a nagyobbik. Azután ha el van temetve a király, bocsássátok
209 64 | zsákokat rakva rekesztették el a Tisza-ágat, ahol gyûrût
210 64 | Arra kérlek: ne menj el a temetésre.~Emõke szokott
211 64 | átkarolta a lábamat:~- Ne menj el, Zéta! Ne menj el! Ezt az
212 64 | Ne menj el, Zéta! Ne menj el! Ezt az egyet kérem csak
213 64 | többé nem leszek. De ne menj el a temetésre.~Az elsõ gondolatom
214 64 | neve azon van, ne hagyják el szobájukat a temetésig.
215 64 | maradtok, míg csak a gyászének el nem végzõdik.~- Amint parancsolod,
216 64 | van rajta lyuk.~Alig lép el Ména-Ságh, egy gyászruhába
217 64 | táltos egyenként búcsúztatta el Atillát a többi fiaitól
218 64 | koporsó felé:~- Miért hagytál el bennünket, Átilla? Van-e
219 64 | világban sehol! Miért hagytál el bennünket, Átilla?~A nép
220 64 | Vége a hun népnek! - bõdült el a fõvezér.~A nép viharzó
221 64 | embereket olyan õrjöngés fogta el, hogy a vér patakzott az
222 64 | pikkelyes páncélban jöttek el. Gepidák, szarmaták, ugorok,
223 64 | s nagy ívet írva aludtak el: mindenki beledobta a Tiszába.~
224 64 | Gondoltam, hadd menjenek el mellettem: megvárom Emõkét.
225 64 | Minden hunt így temetnek el: fejjel nyugatnak, lábbal
226 65 | tort látok. Miért maradt el? Talán nem tudták: ki adja
227 65 | fölvegye? Ez a kérdés foglalta el mindenki lelkét, nem a tor.~
228 65 | beszélt hozzám? Ki ment el mellettem? Ki szólított
|