Part
1 1 | egy tógás úr jött, büszke, nagy szál ember. Két rabszolga
2 1 | meddig aludtam ott: valami nagy kínra ébredtem föl. Az egyik
3 1 | fiú szinte sikítozott a nagy nevetésben.~Kiugrottam a
4 1 | esztendõmben másolásokra fogott.~Nagy javamra vált az. A császári
5 1 | Ezen a napon kezdõdött Nagy Heródes fiainak az uralkodása.
6 1 | császárunkhoz, Theodóziuszhoz. Nagy süvegû, rút, barna emberek.
7 2 | rétek és legelők, mintha nagy zöld bársonyszőnyegekre
8 2 | kérdeztem -, hogy olyan nagy zsírosfazék mellõl kellett
9 2 | Becsempésztem hozzá.~- No, nagy bolondság volt! De mi az
10 2 | Deél barátom: ha olyan nagy úr az apja, úgysem adták
11 2 | Azt gondoltam, hogy valami nagy barbár várost látok majd
12 2 | ember ott él, ahol akar. Nagy a világ és szép. Mán énnekem
13 2 | fejedelemnek mondta Atillát.~Nagy szuszú, borzas bagoly volt
14 2 | néhány szót váltottak. Aztán nagy csörgéssel visszaügettek
15 2 | ismét visszatért, és Csáth nagy fennen megint ránk harsogott:~-
16 3 | sátorhoz. Tehát meglátom a nagy emberevõt!~A sátor elõtt
17 3 | egészséget kíván.~Vigilász nagy lehelettel tolmácsolja:~- ...
18 3 | olyan volt, mint valami nagy darázs dongása, mikor szobába
19 3 | lerogyott ijedtében. A teremféle nagy sátornak még az oszlopai
20 4 | verjük le a sátorfákat, nagy szél kerekedik, s utána
21 4 | Egyszer csak közibénk harsan nagy lánglövettel egy mennykő.
22 4 | kettõ a halántékon. Egy nagy süvegû, szakállas õr áll
23 5 | telt belé, szedtem is egy nagy kosár gyöngyvirágot. Szedtem
24 5 | És az én nevem Zéta.~S nagy büszkén elléptem.~ ~
25 7 | szõnyegekkel már tevék álltak ott nagy batyujukkal. Tehát ezek
26 7 | a sátort vitték. A tevék nagy göngyölegekben a szõnyegeket.~
27 7 | mentegetõztem -, igen nagy volt ott a sár...~- És mért
28 7 | rosszat cselekedtem én? Olyan nagy bûn-e az, ha megcsókolunk
29 8 | miért olyan irdatlanul nagy Atillának a városa. Hát
30 8 | vállat vont.~- Ha kicsi, ha nagy. Az Isten kardja minálunk
31 8 | csordásfiú találta meg. Ahányszor nagy háború indul, Átilla azt
32 8 | között egy magányosan álló nagy kõépület is fehérlik. Nem
33 8 | vén hársfa, s alatta egy nagy négyszögletû, vörhenyes
34 8 | hogy egy darabban akkora nagy követ még nem láttam. Késõbb
35 9 | lovasok egy fél dió alakú nagy aranyozott réda köré csoportosultak.
36 9 | zászlós vitéz. A zászló nagy, fehér. Rajta arannyal hímzett
37 9 | csontból való sípok, két nagy rézcsincsa, egynéhány csengõs
38 9 | öt-tíz éves rabgyerkõcök nagy raja ugrál, ficánkol, ujjong
39 9 | öröm hangviharja.~Atilla nagy fehér paripája léptet elõ,
40 9 | aranyos övébe.~A fátyol nagy divat náluk, és énnekem
41 9 | többinél, s valami különös, nagy gyémántos forgó villogott
42 9 | marad ott a palota körül a nagy embersokaság. A nõk ott
43 9 | sovány, vén szerecsen keltett nagy vidámságot. Tarkára festett
44 10| Olyan volt az, mint egy nagy fehér galambraj. A hun nõk
45 11| serlegeken ki volt domborítva Nagy Sándor vadászata. Ha az
46 11| bizonyára gazdag a rokonsága is: nagy váltságdíjat sózhatnak rájuk.
47 11| Vitézül küzdöttem mellette: nagy zsákmány lett a jutalmam.
48 11| hanem a palota mellett a nagy téren kértek helyet a sátoroknak.~
49 12| tányért, továbbá a három nagy göngyöleg selymet és a majombõrt.
50 12| ember az udvaron, s olyan nagy csendességben állt, hogy
51 12| kimondja az igazságot. Ez is nagy pör itt. Az egyik fiatal
52 13| összecsucsorította.~Egyszer aztán egy nagy nevetésben láttam, hogy
53 13| S mindjárt mellém állt: nagy érdeklõdéssel szemlélte
54 13| õ egymaga volt komoly a nagy társaságban. Mármost azt
55 14| asszonyom - mondottam -, az a nagy kendõ, az volt ám az igazi
56 14| szobába, hogy az ott függõ nagy acéltükörben megnézze magát.~
57 14| Apám egy göndör bajuszú és nagy szemû barna ember. Anyám
58 14| a nyomorúságtól. Nálunk nagy az adó. Az adót kiadják
59 14| tócsákban. Atilla palotája elõtt nagy sereg ember ázott. A süvegük
60 15| kinyitottam az erszényt. Két nagy egyiptomi aranypénz volt
61 15| ki az utcára, a füstnek nagy kígyóját eresztve maga után.~
62 15| Elutazunk.~- El-e?~És nagy, nyílt szemét bámulva meresztette
63 20| belenyomtam a lyukba. Egy nagy röget tapostam rá, s elegyengettem
64 20| elásott pénz segített vissza nagy idõk múltával Konstantinápolyba,
65 22| királynénak a palotájára is. Nagy megkönnyebbülésemre nem
66 22| Bevezettek bennünket egy nagy terembe, amelynek az egyik
67 22| nyitották. Az arany egyetlen nagy bõrzsákba volt kötve. Hogy
68 22| hippodromot, a Zsófia-templomot, Nagy Konstantinosz porfiroszlopát,
69 22| senkivel nem közlöd. Mert nagy baj kelhetne belõle.”~Edekon
70 22| elmondta volna Atillának.~A nagy emberek belsõ szolgái különös
71 22| én mondtam. Sõt azonfölül nagy udvari méltóságot is szánt
72 22| mellé vette a fiát is arra a nagy látványosságra, hogy hogyan
73 23| ház elõtt a többi között. Nagy fej, nagy arc, fehér haj,
74 23| többi között. Nagy fej, nagy arc, fehér haj, fehér szakáll -
75 23| és az istállóba vezetett. Nagy faépület volt az, s láthatóképpen
76 23| ablakban virág. A falon Nagy Konstantinosz és Nagy Theodóziusz
77 23| falon Nagy Konstantinosz és Nagy Theodóziusz arcképe. A levegõ
78 23| Látta, hogy nem alszom.~Nagy karaj barna kenyér volt
79 23| az ólak felé.~A cselédek nagy füles dézsákban cipelték
80 28| királyi látogató érkezett, nagy zengõ-bongó vacsora volt
81 29| betelepedtem a konyhába.~Széles, nagy tûzhely volt ott az egyik
82 29| való, alig arasznyi magas. Nagy hasábfákkal tüzeltek ott
83 30| eresze alatt guggoltam. Nagy szemû hópihék szállongtak.~
84 30| mennyiért válthatom ki. Ha nem nagy a váltság, mindent megteszek
85 30| szólaltam meg, mintha valami nagy kõ alá szorultan szólanék -,
86 31| a zúzódás a fejemen, de nagy lehetett, mert fölemelni
87 31| bírtam. Mintha mérhetetlen nagy hegy volna. S mintha akkora
88 31| mintha én hányódnék forró nagy hullámokon, amelyek jönnek
89 31| tudom. Egyszer csak elmúlt a nagy hányódás, és fölnyitottam
90 32| adott: gyolcsból valót. Az nagy öröm volt nekem. Hegyesre
91 33| öreg Iddár volt az áldozó. Nagy fejû, vállas, hetvenéves
92 33| markába veszi, de hát az nem nagy mesterség. Nálunk az utcai
93 33| minden hajó, akár kicsi, akár nagy, akár kék, akár zöld, akár
94 33| szívesen nézett rám, noha nagy pap volt, s gazdag is -
95 33| foglalnunk a szeretetünkbe.~- Nagy és szent ember volt - bólogatott
96 33| nemzet is egyes embereknek a nagy csoportja.~- De az emberi
97 34| indulunk Konstantinápolyba. Nagy csoportokban beszélgették.~
98 34| hálóházban volt, én magam meg nagy fáradtan csak éppen befaltam
99 35| ábrázatra milyen az a hercegnõ?~Nagy csend. Néhány nevetõ nyikkanás.
100 35| hogy hosszú orrú, mint Nagy Theodóziusznak minden ivadéka,
101 35| látok lecsordulni, testének nagy hája szinte reng a széken.~
102 35| nincs vezérgondolatom. A nagy vidámságban egyedül egymagam
103 35| hogy úgy általában, abban a nagy birodalomban, mit beszélnek
104 35| Csáth -, az a róka Edekon nagy komoly képpel fölveti a
105 36| lándzsát.~A fiatalság a mezõn nagy rajokban gyakorolt. A raj
106 36| szemöldökû ember. Jöttek nagy zengéssel-bongással.~Néhány
107 36| Aztán jött a vad bellotonok nagy hadserege. Szakálluk mellig
108 36| scirek, fehér arcú, szikár, nagy csontú nép. Azoknak is széles
109 36| felõl a kvádok egy töredéke. Nagy termetû, bokros szemöldökû
110 36| szaguk.~Jöttek nyomban a nagy orrú és kék szemû svábok.
111 36| Todomér és Idamér. Rettentõ nagy nép az. Valamikor az övék
112 36| Balambér kettészakította a nagy, erõs népet. Fele Galliába
113 36| a nyeregbõl. Özönlöttek nagy muzsikaszóval, danolva,
114 36| a vizekben.~Sok gyomor a nagy had!~A hunok gyülekezése
115 36| ezer szekeret, no bizony, nagy nyüzsgés volt az ott a Tisza
116 36| palota elõtt. Huszonkét nagy szekér vitte csupán azt
117 36| egyéji alvásra szolgált, egy nagy kerekû aranyozott szekérre
118 37| tornya tetejére. Fölemelte a nagy elefántcsont kürtöt, s messze
119 37| napok óta az udvarra. Erõs nagy négyszög bõrsátor, piros
120 37| egyszer visszafordult.~- A nagy szemû aranyláncomat - mondta
121 38| délnek fordulunk: elzúzzuk a nagy római birodalmat.~- Az lesz
122 38| kutyákat, ha nem hajlanak. Nagy nép az és erõs. Az alánok
123 38| Az alánok másik fele is nagy. A frankok se kutyák. Ha
124 38| gonosz kópé, hát olyan nagy kisasszonyokra kancsalogsz
125 38| gondoltam rólad, hogy ilyen nagy kópé vagy!~- Hát... mikor
126 40| 40~Az elsõ nagy állomás, ahol egy hétig
127 40| mikor a hajtóvadászaton nagy karéjba nyúlad a hajtók
128 41| melyik nép merre telepedjen.~Nagy karajt lovagolnak, s annak
129 41| szedett fel népeket. A hada nagy. Egy napon újságolták, hogy
130 41| bizonyára látta nyugat felé a nagy porfellegeket s bennük a
131 41| De künn a város körül is nagy a kavarodás: a seregek rend
132 42| Mi a csuda ez a vaspántos nagy fakapu? A sokaság tóba folyik
133 42| semmiségeket, még a meszelõt is. A nagy, lihegõ sietésben hol az
134 43| is: egy sebesen száguldó nagy lovascsapat. Látszott, nagyobb
135 43| Látszott, nagyobb a mienknél. Nagy roppanással csaptak össze.
136 44| sátorunkról nézelõdtem a nagy hõségben. A síkon messze
137 44| sátoroszlophoz, mint a disznó.~- Nagy róka ez a görög - mondotta
138 44| gépet vontattak el mellettük nagy zörgéssel. Hat ökör húzta.
139 45| aranyos kazula a testén; a nagy ezüstfeszület elõtte. Nemigen
140 45| vérben újhodik meg. Minden nagy viharban sok a törés, romlás,
141 45| folytatja életét. Átilla, nagy király, te vagy a vihar,
142 46| melódiát vonyít.~Egy pap nagy fehér viaszgyertyát gyújt.
143 46| kimetszi a fehér ürü nyelvét. Nagy ezüstkanálba teszi, és fölemeli
144 46| fõpaphoz fordulva. - Csak egy nagy repedés.~- Érthetõ - felelte
145 46| azt a csontot is fölvette. Nagy csend. Iddár pap szótagonkint
146 47| adok egyet. Harc közben nagy a szomjúság.~Kihúzta belõle
147 49| sátor ormán, s belefúj a nagy fehér elefántcsont kürtbe:~ ~
148 49| Leghátul állnak a gyalogosok.~Nagy áldás-zúgás Atilla sátora
149 49| kacagány. Elõtte fölemelkedik a nagy fehér selyemzászló, amelyen
150 49| a búzavetésként hullámzó nagy sokaság a vízigót, s a seregek
151 49| már a helyükre oszlottak.~Nagy a hõ. Mindenki izzad.~A
152 49| izzad.~A római tábor mögött nagy füst emelkedik a távolban.
153 49| mellette Ladó roptat egy nagy, öblös bõrpajzzsal. Neki
154 49| urára kell vigyáznia. A nagy pajzzsal minden balsó dárdát
155 49| lovam zabláját.~A sûrûség nagy. Megfordulni nem lehet.
156 49| ölök meg egymagam!~Valami nagy zúgás mögöttünk, amely még
157 49| álmélkodik Csáth.~Valóban õ egy nagy fehér lovon, vagy húszezernyi
158 49| S elrohan elõttünk dörgõ nagy zúgással. Elõrehajló lovasok,
159 49| Az armorikok és frankok nagy rajban hurrognak utánunk.~
160 49| felõl dühös vijjogással nagy seregben futnak elénk a
161 50| legcsodálatosabb az, hogy a nagy ütések, nagy szúrások, nagy
162 50| az, hogy a nagy ütések, nagy szúrások, nagy sebek nem
163 50| nagy ütések, nagy szúrások, nagy sebek nem fájnak.~Kérdeztem
164 50| kiáltások zûrzavara a világ.~Nagy erõfeszítéssel föltápászkodtam
165 50| a térdem véres, és hogy nagy nedves sebre tapintok.~Erre
166 50| hozott engem ide?~Szenvedni nagy célokért, vallásért, emberi
167 50| ember fekszik. A szakálla nagy és fehér. A sisakját egy
168 50| Hol ért?~- Hasban.~- Nagy a seb?~- A hátamon jött
169 50| és húzni próbált. De nem nagy erõvel.~- Gyenge vagyok -
170 50| egyik lónak a nyergébe, s nagy nehezen föl bírtam annyira
171 50| Akkor éreztem, hogy amit én nagy sebnek tapogatok, nem egyéb
172 50| két nyíllövésnyire tõlem nagy, hosszú vonalban igen sok
173 51| Körülnézek, amennyire a nyakam nagy nehezen fordítható.~Két
174 51| tomporára.~Látom a mezõt nagy messzeségben. Nincs egy
175 51| szerteoszoltan. Felém is. Nagy szökemlésekkel közelítenek.
176 51| rám, vagy hogy a halottak nagy csoportjára körülöttem.~-
177 51| senki.~Pedig a táborból nagy csoportokban jöttek már
178 52| odanyúlok. Vélem, hogy valami nagy ütéstõl támadt daganat van
179 52| jutott, hogy akkor, abban a nagy zavarban a nyereg helyett
180 52| folyó víz!~Fölvonakodok nagy ínnal-kínnal hátrább a lófejre,
181 52| vele forognak. Aztán egy nagy társaság jön egyszerre,
182 52| billentve. Az magában kereng nagy komolyan, aztán az is továbblejt,
183 52| Változatosságképpen egy nagy rossz híd lebeg felém. A
184 53| teologizálásba. De neki nagy gyönyörûsége telt énbennem.~-
185 53| alázatos lenni: a rabszolgaság nagy tanítómester az alázatosságban!
186 53| összegyûltünk az öreg szobájába, a nagy kandalló elé, s beszélgettünk.~
187 53| fiú - sajnákolt -, mily nagy a bánatod! és mily nagy
188 53| nagy a bánatod! és mily nagy az éretlenséged! Lásd, én
189 55| megmosdottam, megfürödtem nagy sietten. A port is leveregettem
190 55| meg az öregúrnak.~Végre nagy elfogultan kérdezem:~- Egészségesek-e
191 55| konyhában azon az estén nagy ünnep volt. A rabok és a
192 55| fejem sebét is.~Bámultak nagy áhítattal.~- No - azt mondja
193 56| hol van?~- Nem tudjuk. A nagy gyõzõ sehol sem látható.
194 56| és fiatal raboknak szép nagy serege.~- A csoma?~- Mint
195 57| a tanítója elõtt.~Milyen nagy ez a leány, hogy megnõtt! -
196 59| s a nép a sátorok elõtt nagy tûznél sütött-fõzött, vigadott.
197 59| Meg-megállt egy-egy sátornál, ahol nagy volt a világosság, és ahol
198 59| szétosztásában sok a dolog.~Oly nagy volt a kétségbeesésem, hogy
199 60| udvarán. Az írószoba elõtt nagy halmokba volt hányva az
200 60| cselekedtek. Nem végigrabolta-e Nagy Sándor Perzsiát, Egyiptomot?
201 61| andalgón, láttam, hogy Ildikó nagy, kék szeme boldogan nyílik
202 62| Hát - azt mondja -, ha nem nagy, kiváltalak. Magam mellé
203 63| hun süveggel díszítették. Nagy arany- és ezüstkandeláberek
204 63| részegen lovagol; Urkont, amint nagy macskaszemeit meregetve
205 63| hajába, s a táncnak a hunok nagy derültségére vége szakadt.~-
206 63| effélét? Nos, hát akkor nagy sajnálatot érdemelsz te
207 63| végre ünnepem! Ragyogó, nagy, szép ünnepem!~Késõn keltem.
208 63| történhetik. Szép sátort és nagy vagyont: sok lovat, tehenet,
209 63| reszketve és sírva Ildikó. A nagy diófa ágyon pedig ott fekszik
210 63| Kászon elfordul. Leoldja a nagy szép elefántcsont kürtöt
211 64| fontoskodók, és kis füstbõl nagy felleget fújnak. Bizonyosan
212 64| kísérték végeláthatatlan nagy sokaságban a koporsót. A
213 64| A fáklyák fölröpültek, s nagy ívet írva aludtak el: mindenki
214 65| sokadozott. Egy-egy fáklya körül nagy lovas csoportokban beszélgettek.
215 65| jóspapok beszéltek a jövendőről nagy figyelmes csendességben.~
216 65| Máskor, ha fõúr halt meg, nagy tor következett a temetés
217 65| tátongó üresség. Ki elég nagy arra, hogy Atilla kardját
218 65| állva kiáltotta a verseit. Nagy sokaság hallgatta búsan.~
219 65| Valamit hebegett aztán nagy pislogva, mintha mentegetõzne,
|