Part

  1 1 |           termett. Amint megértette, mi történt, elmeresztette rám
  2 1 |            is lekiáltott a kertbe:~- Mi az?~Válaszul az egyik rabszolga
  3 1 |           tekintete, szinte szomorú.~Mi lelhette? - tûnõdtem magamban. -
  4 1 |               és nyugtalanul vártam: mi a hiba a pénzek körül. Akkor
  5 1 |           néz:~- Zéta fiam, tudod-e, mi nap van ma?~- Szombat -
  6 1 |          halt meg némelyek szerint a mi urunk: Jézus.~- Igaz - bólintott
  7 2 |    ismétlésével kellett felelniük.~- Mi legel ott a mezõn?~- Ott
  8 2 |           csak szavakat kérdezett:~- Mi ez?~S a köpönyegére mutatott.~-
  9 2 |                Quid nomen tibi est? (Mi a neved?)~A hun rám fordította
 10 2 |         kérdeztem tõle hun szóval:~- Mi ez?~A hun elmosolyodott.~-
 11 2 |            testvéröccse.~- Hát aztán mi rosszat követtél el - kérdeztem -,
 12 2 |              nagy bolondság volt! De mi az a szerelmes vesszõ?~-
 13 2 |            bábuval játszanak, mint a mi lánykáink, de õk is mezítláb
 14 2 |    állíthatjuk föl a sátrainkat.~Míg mi a sátorveréssel foglalkoztunk,
 15 2 |     királyotokhoz küldött bennünket, mi tehát csakis õneki felelhetünk.~-
 16 2 |                dörögte Csáth -, hogy mi a magunk fitogtatására jöttünk
 17 2 |        udvariasan az én uram -, hogy mi a szokás. Avagy mikor a
 18 2 |              mikor a ti követeitek a mi császárunknál járnak, megmondanák-e
 19 2 |           nyögött. Meg is kérdeztem, mi baja.~- Aludj - nyögte -,
 20 2 |    gondolod-e, hogy oka van annak?~- Mi oka volna?~- Gondolj csak
 21 2 |            õk ketten bejelentkeztek.~Mi dolga volt az én uramnak
 22 2 |          tokás nõ állott. Nem tudom, mi prémbõl készült hamuszínû
 23 2 |              lángja. Csak épp hogy a mi lányaink nem ilyen büszkék.~
 24 2 |           szellemét ábrázolta nekem. Mi emberi csontváz alakjában,
 25 2 |         emberi szemnek a mélységeit.~Mi van azokban a mélységekben,
 26 3 |         sápadtas, mint a pergamen.~A mi követeink mélyen meghajoltak
 27 3 |          gerince vasból volna...~- A mi császár urunk - rebegi tovább -
 28 3 |            ott maradt szökevényeket. Mi pedig várjunk, míg a hunok
 29 3 |            hun tábor, s megindultunk mi is a táborral északnak.~
 30 3 |            megállapodott a sereg, de mi nem láthattuk a menyegzõt,
 31 3 |              kérdeztem: nem tudja-e, mi történt Deéllel, a Csáth
 32 3 |             felelte nyugodtan.~- Hát mi?~Vállat vont.~- Még aznap,
 33 4 |            kenyérrel és szalonnával. Mi azonban nem voltunk éhesek.
 34 4 |      kérdezgetett, hogy kik vagyunk, mi járatban forgunk azon a
 35 4 |        Atillához csatlakoztak.~- Hát mi a különbség a kettõ között? -
 36 4 |               sáfrányt és pálmadiót.~Mi addig a sátorokat tisztogattuk.
 37 4 |         Hanem hogy sokáig odajártak, mi is benéztünk a faluba. Az
 38 4 |            Csáth család jelvénye!~De mi állt énbelém, hogy így megdobban
 39 4 |              így megdobban a mellem? Mi közöm nekem avval a leánnyal?
 40 4 |             lovon fél könyéken, mint mi a díványon. A lovak szíján
 41 5 |         vékony habaréksár borította.~Mi közöm nekem azzal a sátorral? -
 42 6 |            egyszer csak megszólal:~- Mi bajod? Mért sírsz? Ki ütött
 43 7 |            az úton jönnek, amelyiken mi!~Az elsõ percben ujjongtam.
 44 7 |             S álltam tisztelettel.~- Mi az, hé - kiáltott az egyik
 45 7 | összekavargott a világmindenség. Hát mi rosszat cselekedtem én?
 46 8 |            korábban indultak, és hát mi vesztegeltünk is útközben
 47 8 |        Átilla azt csatolja fel.~- De mi bizonyítja azt, hogy az
 48 8 |       csakugyan Istennek a kardja?~- Mi bizonyítja, hogy nem az?~-
 49 8 |      bizonyítja.~- Ki az a Káma?~- A mi fõpapunk. Az ám a szent
 50 9 |            tovább a néphullámzásban. Mi még ott maradtunk. Néztük,
 51 11|            ceremóniáznak úgy, mint a mi elõkelõink. A fõvezér meg
 52 11|             fölküldte a feleségének, mi pedig elsiettünk, hogy Maksziminosznak
 53 11|           úgyis tudom én, ki vagyok, mi vagyok.~Aztán, mintha csak
 54 11|         szoba, megfértek benne.~De a mi uraink nem fogadták el a
 55 11|              pillanatban, nem tudom, mi ütött a lovába: a zabla
 56 12|            arannyal varrták ki.~Hogy mi beléptünk, az arcuk ránk
 57 12|   könyvtárban meg otthon is.~Mikor a mi íróink könyvet másolnak,
 58 12|        arcomat arra, amerre a többi.~Mi történik itten?~Atillát
 59 12|             Kérdem Szabad-Görögöt:~- Mi történik?~- Igazlátás van -
 60 12|           hogy - követem alássan -: „Mi a fészkes fenének veszel
 61 13|              könnyet pislogott el.~- Mi közöm vele? - mordultam
 62 14|         mûvészi övre rábámultam.~- A mi ötvöseinknél láttam efféléket -
 63 14|      kisorrúak többnyire vidámak. De mi köze az orrnak a lélekkel?~
 64 14|         tükör!~Akkor aztán kijött, s mi elámulva néztünk reá. Nem
 65 14|            ha ilyenek volnának!...~- Mi hiányzik még rólam?~- Két
 66 14|          Holdvilágos éjjel ki kopog, mi kopog?~- Gyere ki galambom:
 67 14|       gyermeki elmével nem értettem: mi a szolgaság, csak az fájt,
 68 14|          apám nem közölte vele, hogy mi a szándéka. Csak mikor indulóban
 69 14|          megértette az arcából, hogy mi a szándéka. Sírva kiáltott: „
 70 14|              hanem ökör szarvából.~A mi sátorunk elõtt Nigró egy
 71 15|              kijövet megszólított:~- Mi bajod?~- Semmi - feleltem
 72 15|           hasonlított a varjúlábhoz. Mi azt gondoltuk, hogy bûvös
 73 15|            többit visszaküldték.~Míg mi a sátrak lepleit bontottuk,
 74 17|             haladoz tovább északnak, mi haladozunk délnek.~Délben
 75 17|              darabig faggatott, hogy mi dolga az én uramnak Csáthtal.
 76 18|     fiatalabbik hun -, azt néztük.~- Mi a néznivaló azon? - dörmögött
 77 18|       mögemlögeti a másvilágon is...~Mi némán álltunk a lovunk mellett.
 78 18|              a cudarokat, de mondok: mi e nekik? Erõsebb példa köll:
 79 18|     rómaiasan köll meghalnia. Tudjuk mi, hogy csak halál után szúrjátok
 80 19|              okon visszatérhetek. De mi történik velem, ha elhagyjuk
 81 20|             az aranyaimat? Ki tudja, mi történik velem? Én ezt a
 82 21|        gyõzõdjél meg arról, hogy nem mi vagyunk a barbárok, hanem
 83 22|         Csáthnak szól, de gondoltam: mi is érthetünk belõle.~S letette
 84 22|               Véltem, hogy elájulok. Mi történik velünk, ha Vigilász
 85 22|               meg se kérdeztek, hogy mi a véleményem. Én csak eb
 86 22|         mondotta Csáth. - Nem tudom, mi leveleznivalója van velem
 87 23|                 Apám talán él még.~- Mi az apád?~- Szegény parasztember.~
 88 23|       parasztember.~A fejét rázta.~- Mi a fenét kezdjek én teveled?~
 89 23|          árnyékban. És ráheveredtem.~Mi lesz belõlem, ha Csáth nem
 90 24|         rabnak illik az ura elõtt.~- Mi van a kezedben? - szólított
 91 24|           eszesnek látszik.~- De hát mi az isten fekete csudájára
 92 24|                  Szellemi kincstár?” Mi az a „szellemi kincstár”?~-
 93 24|            Hát akkor matematikára.~- Mi az isten fekete csudája
 94 24|            folyóvíz mellett. Hát még mi tudományt ajánlasz?~- A
 95 31|              Hogy mekkora a sebem, s mi történt velem, nem tudtam,
 96 31|             Sokszor eltûnõdtem, hogy mi is van azon az arcon, amely
 97 31|              tükrû, álmodozó. De hát mi a szemöldök is? Csak szõr,
 98 31|              rabszolga hazugságot. A mi pajzsunk a hazugság. Mondtad
 99 32|           mondtam neki:~- Nem tudom, mi bajom, Dzsidzsia, de igen
100 32|            káricálva:~- Káá-ká-ká...~Mi az a csodálatos gyógyító
101 33|          volna-e tudnom, hogy nektek mi a véleményetek a harcról?~
102 33|           kell?~A pap vállat vont:~- Mi a rossz? A jónak az anyja.
103 33|           alattomosak, mint a kígyó? Mi egyéb ez, ha nem maradvány
104 33|             nem emlékszem arra, hogy mi voltam, micsoda tapasztalatokat
105 34|              mezõn a tanulók között.~Mi célja volt velem Csáthnak,
106 35|               Loholok át a palotába.~Mi szólít? Szerencse vagy szerencsétlenség?
107 35|             rám fordult.~Nem tudtam, mi a szokás. Meghajoltam, aztán
108 35|        vidámsággal.~Teremtõ Istenem, mi ez? mit feleljek? De felelnem
109 35|               hogy: „De uram király, mi lesz, ha a menyasszonyt
110 36|       kilovaglásunk alkalmával, hogy mi van a levélben:~Üdvözlet
111 36|            úgy isszák a lóvért, mint mi a bort. Vadbõrszagú nép,
112 37|      asszonyt bizony sokat láttam.~A mi sátorunk is ki volt már
113 38|       elmondom, amint gondolom, hogy mi lehet a szándéka Átillának.~
114 38|            És ha megverjük Aéciuszt, mi következik?~- Róma.~- És
115 38|              mellé.~- Nem értem.~- A mi népünk csak füves helyen
116 39|            egy mindenes inasa. Fõzni mi nem fõztünk. Atilla asztalánál
117 40|        közöttünk.~Meg nem foghattam, mi történt.~A ravók mondták
118 40|         sarkát, és a mellére csap:~- Mi nekem Átilla! Mik nekem
119 41|          ajándékokkal és levéllel.~- Mi van ebben a levélben? -
120 41|     csakhamar megkezdõdött a rablás.~Mi Atilla környezetében egy
121 41|             elõcsapatai szétverték a mi szélsõ csapatunkat.~Atilla
122 42|         Troának. A had eleje megáll. Mi a csuda ez a vaspántos nagy
123 42|              Találkozik olyan. Van a mi táborunkban a világ minden
124 42|             híve marad a hun népnek.~Mi az a kellõ biztosíték? A
125 42|              Az ég pedig nem felel. (Mi a földi élet az ember életében?
126 43|               Csáth is morgadozik:~- Mi az Isten fekete csudája!~
127 43|             én erre gondoltam, már a mi seregünk négy csapatja vágtatott
128 43|       fordultam rá kedvetlenül. - Ha mi elõbb lódulunk és nagyobb
129 43|            fülem mellett a táltos.~- Mi?~- Hogy nem lódultunk elõbb,
130 43|          Bocsáss meg: nem okosság.~- Mi a babona? - fufnyázott vállat
131 43|      keresztény vagy: neked babona a mi hitünk. Mi hun vallásúak
132 43|            neked babona a mi hitünk. Mi hun vallásúak vagyunk: nekünk
133 44|             letáborozását.~Én csak a mi sátorunkról nézelõdtem a
134 44|           vannak, a frankok is.~- De mi a macskát akar a római balról?~
135 44|            az elsõ sorokba viszik.~A mi táborunk is egyszerre megcsördül.~-
136 46|            vacsora után néztem szét: mi az a különös duhogás, forgolódás
137 46|             ez a szív ég a tûzben, a mi szívünk nem különben ég
138 46|            országába, erõsítsd meg a mi kardunkat, hogy acélja acélt
139 46|              Isten urunk, adj erõt a mi lovaink inának. Siketítsd
140 46|        sebezhetetlenekké. Adj erõt a mi lovainknak!~Az utolsó mondatot
141 46|             Magócs! Vitézek vitézei, mi szeretetteink! Tûzbõl, vízbõl,
142 46|          felelte:~- Nincsen, uram. A mi vallásunk csupán egy jóslatot
143 47|            kérdezte Csáth:~- Hát nem mi kezdjük?~- Már alig - felelte
144 48|        mezõkrõl is át-átkiabálnak:~- Mi lesz már? Indulunk-e?~A
145 49|            nem láthat, de ahol még a mi népünk sokadozik.~De csörögnek
146 49|            Hunok vagyunk - kiáltja a mi seregünk elõtt -, ma is
147 49|           balszárnyon áll, szemben a mi gepidáinkkal s festett arcú,
148 49|         vízigótok a másik szárnyon a mi osztrogótjainkkal küzdenek
149 49|             Tisza, ömlik csillogón a mi felsõ hadaink felé. Oly
150 49|           uram!~S burr! megindulunk.~Mi indulunk-e csakugyan, vagy
151 49|           kell fölfognia. A nyomában mi ketten Karaccsal, aki fölnyergelt
152 49|        elõttem: nyilak felhõje az, a mi nyilaink felhõje.~Én is
153 49|          vagyok.~Nézem Csáthot, hogy mi baja. Vérrel pöki oldalt
154 49|        ragadja át tõlünk a harcot, s mi lihegve állunk új hadirendbe.~
155 49|              S csakhamar ott vagyunk mi is, ahol a por legmagasabbra
156 49|     madarakként röpködnek közöttünk. Mi is benne vagyunk megint
157 49|              hurrognak utánunk.~De a mi futásunk már nem olyan nyomott,
158 49|              seregben futnak elénk a mi festett pofájú gelonjaink.~
159 49|           gelonok tõre villog össze.~Mi csak elrohanunk mellettük,
160 50|            is talán reggelre halott? Mi hozott engem ide?~Szenvedni
161 50|     szomjúságban gondolkozhattam. Ha mi gyõztünk, csak megkerestet
162 50|           Ahol nem küzdenek.~- Neked mi bajod?~- Dárda...~- Hol
163 50|        megáll elõttem:~- Káá-ká...~- Mi kell, pipikém? - rebegtem. -
164 51|        vigadtak, vagy zsákmányoltak. Mi meg ott feküdtünk az égetõ
165 53|             is, nem bírtam elaludni. Mi történik most otthon? Hogy
166 53|        faggatott, hogy mért búsulok? Mi bajom nála? Ha nem tetszik
167 53|   házasságban éltem. Végtelen volt a mi szeretetünk. Hanem, hogy
168 54|             öltözetlenül, ijedten:~- Mi történt?~- Még az éjjel
169 55|               A fejét vakarta.~- No, mi a?~- Hát - mondja végtére
170 56|     mondottam végre -, nem tudhatom, mi érdekel és mennyi a sok
171 56|              mint Atilláé: nem tudni mi van belõl.~- Nem történt
172 56|             jósolt Átillának, és hát mi lett a vége?~- Én még ma
173 56|          nyújtotta Atilla levelét.~- Mi hírt hoztál? - kérdezte
174 59|            én is ki voltam rendelve.~Mi is kimentünk persze Csáth
175 60|             Kire hány szolidus esik, mi számítjuk meg. A vezéreknek
176 60|             Vizsgálják a becsüsök.~- Mi fene ez?~Aztán Turzó fõbecsüs
177 62|             az. És szólt is:~- Zéta, mi szomorúbb a halálnál?~Csak
178 62|           vártam, hogy kimagyarázza: mi lelte.~Azonban Dzsidzsia
179 62|         megszólítottam Dzsidzsiát:~- Mi baja a kisasszonyodnak:
180 62|       felelte Dzsidzsia.~- Hát neked mi bajod?~- Ki törõdik avval?~
181 62|            hát már te is titkolózol? Mi baja a kisasszonyodnak?!~
182 62|            szava búgott a fejemben:~„Mi szomorúbb a halálnál?”~Nemsokára
183 63|         annak a leánynak a szépsége.~Mi volt õ, mikor elõször láttam:
184 63|            mosolyogva vont vállat:~- Mi haszna vagyok szép - rebegte -,
185 63|           nem vállalkozom. Hát mégis mi a?~- Ha a király nekem adja
186 63|       fõpaphoz!... Az orvosokhoz!...~Mi csak eldermedtünk.~A fõvezér
187 63|         zavarodva, hogy nem látja.~- Mi baj? - képedeznek az urak.~
188 63|        vállon ragadja:~- Itt vagyok: mi történt?~- Meghalt! - szakadt
189 64|        szenvedtél... Tudom, én tudom mi az a...~És vértelen ajkát
190 64|            sírta:~- Ó, jaj nekünk! A mi napunk leesett az égrõl!
191 64|          napunk leesett!~- Leesett a mi napunk! - zúgta a nép sírva.~
192 64|          ahol jobban szeretnek, mint mi szeretnénk? Ó, nincs olyan
193 64|          Átilla! Átilla! te voltál a mi örömünk, aminõ örömünk nem
194 64|            volt soha, te vagy most a mi fájdalmunk, aminõ fájdalmunk
195 64|              soha! A te neved volt a mi büszkeségünk, a mi messze
196 64|            volt a mi büszkeségünk, a mi messze tündöklõ fényes tornyunk,
197 64|          tornyunk, most a te neved a mi alázatunk, gyászba leomlásunk!~
198 64|           úgy hagyták.~Nem értettem, mi az az úgy hagyták, csak
199 65|         mered, én is rábámulok, hogy mi lelte?~- Hát te? - böffen
200 65|          vált volna. Irgalom Istene, mi történt?~A lantos a jobbját