Part
1 1 | kért. Az úr megadta.~Apám akkor sírva fakadt és megcsókolt:~-
2 1 | és lefeküdtem a gyepre. Akkor aztán csalánnal verték a
3 1 | befutott: a nevelõt hívta. Már akkor én is éreztem, hogy hibás
4 1 | kitörését, megunják, de én akkor alig tízesztendõs voltam,
5 1 | De a rabszolga elhurcolt.~Akkor annyira megvertek, hogy
6 1 | kövéres úr sétál, aki az úrral akkor az erkélyen beszélgetett.~
7 1 | összeszoktunk. A gazdám akkor már nemcsak a szolgálataimért
8 1 | mi a hiba a pénzek körül. Akkor már nem volt kövéres, s
9 1 | maradást parancsolt volna, akkor is elmentem volna utána.~-
10 1 | mosolygott az öreg -, hát akkor csak szedd össze, fiam,
11 2 | mindig síkon jártunk. Már akkor érdekelt az út: lépten-nyomon
12 2 | tél idején húzódnak be, akkor is csak az asszonyok meg
13 2 | sátrunkat, mint a királyé áll. Akkor eszelkedtünk, hogy csakugyan
14 2 | leányába szerettél bele, akkor csakugyan nem válogathatsz
15 3 | mikor követeket fogadott, akkor kellett odaállniuk az ajtaja
16 4 | mennykõ közibénk csapott.~Már akkor több házból és sátorból
17 4 | álltak, s a házakba csak akkor, a zivatar elõl húzódtak
18 4 | szanaszéjjel. A hunok már akkor javában fogdosták a lovakat,
19 4 | hogy a ruhája hozzám ér, akkor is távolabb van tõlem, mint
20 5 | közeledik... A virágon...~Akkor ránéztem.~Õ is felnézett,
21 5 | Csak mikor már eltûnt, akkor gondoltam arra, hogy valamelyik
22 8 | Csak mikor õt rajzolnám, akkor nem vagyok jó rajzos. Sem
23 8 | pillant át a gerincemen.~Már akkor nem gyûlöltem. Bántam, hogy
24 8 | s mentünk a vezetõ után.~Akkor láttam csak, miért olyan
25 8 | Hanem azért egy nép ez.~Akkor láttam csak közelebbrõl
26 8 | Gyere már!~Emõkét is láttam. Akkor szállt le a paripájáról.
27 9 | dobogna, zúgna az örömtõl.~Akkor már a királyi palotából
28 9 | üdvözletet intett nekik.~De akkor is szimpla szürke ruhába
29 10| örültem a süteménynek. De akkor - életemben elõször - kedvetlenített
30 11| úrból vált szolga tartása akkor se vész kárba: értelmesebb,
31 11| Akármikor.~- Miért maradtál akkor a barbárok között?~- Barbárok?
32 11| Örökkön háborúskodtok.~- Akkor is, nálunk nem rongy az
33 11| udvaron vártuk meg.~Már akkor elõ is vezették a lovát,
34 11| vezér kilépett a házból. Akkor láttuk, hogy alacsony termetû
35 11| engem arcon csapott.~De én akkor nem gondoltam arra. Boldog
36 12| udvarban a fõpalota elõtt akkor is nyüzsgött a nép: sok
37 12| elõrehajolva nézte a rajzomat.~Akkor, hogy senki se figyelt reám,
38 12| istenasszonyoké. És csak akkor láttam, hogy egy pirinkó
39 12| reá és reggel napfény, s akkor a virág ismét megéled.~Gondolkodón
40 12| leánynak adott egy marokkal.~Én akkor végeztem el a rajzot.~-
41 12| tagolva, s ha valami baj van, akkor a család feje intézi el:
42 12| család különbözik össze, akkor a szomszéd családokból választanak
43 13| az. Követségben jött.~Még akkor a szarmatákat nem ösmertem.~
44 14| sorra látogatja a régieket. Akkor ajándékozza majd meg a királyné.~
45 14| asszony volt. Ahogy ott ült akkor is, a feje meghajlott, mint
46 14| ha Emõke mögöttem járt, akkor a királynét.~A királyné
47 14| egyszer oldalt ült felém, s akkor láttam, hogy az orra kissé
48 14| hosszúkás, de finom vonalú. Akkor gondoltam azt, hogy a hosszú
49 14| arcuk van ki a ruhából. Akkor nem is szépek. Hanem nyáron
50 14| Alig bírtam összerendezni.~Akkor Emõke bement a másik szobába,
51 14| Emõke, rozsdát fog a tükör!~Akkor aztán kijött, s mi elámulva
52 14| gabonáját aratja, õ a népet. Én akkor még gyenge gyermeki elmével
53 14| mikor indulóban voltunk, akkor vezetett be hozzá, hogy
54 14| összetöri a zsarnokokat, és akkor a görög nép is olyan boldog
55 15| sose szúrtak még kést, de akkor úgy éreztem, mintha kés
56 15| való vacsorájukat. Nekem akkor már nehézzé vált a fejem.~
57 15| ezüstgombot. Mikor itt jártunk, akkor vesztettem el. És az uram
58 15| Sugárkát kell elaltatnom.~Akkor láttam, hogy a kisfiú az
59 17| apróságokat. A nap heve már akkor nyári volt: az urak ebéd
60 17| elveszett.~- Bizonyosan akkor csúszott ki a zsebembõl -
61 18| rengeteg édesvizet látom. De akkor valami nehéz érzéssel néztem.~
62 19| már meg, amit cselekszem? Akkor már nem lesz itt Vigilász,
63 20| egyszer jártam. Csakhogy akkor pénzen szereztük útközben
64 20| vette fel. A fû zöld volt akkor a mezõn és virágokkal kevert;
65 20| hõségben minden elaszott. És akkor még lábán állt a termés
66 20| azt a fátyolt jövet is. Akkor se találtam. Szerettem volna
67 21| Egy tapodtat se!~Már akkor vörös volt a képe. A két
68 21| tartozom Vigilász úrhoz?~Mert akkor már sejtettem, hogy az a
69 22| öregúr, Ardarik király, akit akkor láttam elõször. Valami öt
70 22| szolgákra.~A szolgák már akkor letették a ládát, s föl
71 22| formájú asztallábat. Mindent. Akkor, hogy le is ült végre, Krizafiosz
72 22| Edekon mosolygott.~S hogy akkor Atilla ránézett, megszólalt:~-
73 22| Krizafiosz másra fordította akkor a beszédet. Ebédeljünk,
74 22| Atilla egy hajaszáláért, akkor is elmondta volna Atillának.~
75 22| asztalnál csak hárman maradtunk.~Akkor Krizafiosz Edekon úrhoz
76 22| mellett megpillantotta. Már akkor Atilla tudta a gazságot.
77 22| egyedül való eljövetelre.~Akkor nyílt fel a szemem arra
78 24| mertem ellenkezni.~- Hát akkor matematikára.~- Mi az isten
79 25| múlván kilépett Csáth. Már akkor ott állt a lova felszerszámozva.~-
80 25| ménesbe. Iszen...~- Hát akkor az öreg Balkánt.~- Nyergesen?~-
81 27| a durva tréfálkozás csak akkor vált gyûlöletté, mikor azt
82 27| Amit adott, megköszöntem.~Akkor aztán reá is repültek a
83 27| kellett volna a tréfájukat, s akkor minden nyiluk lehull elõttem.
84 27| De a lelkem úgy meg volt akkor törve, hogy csak vonaglottam,
85 27| egyszer valamelyik kutya, s akkor Csáth minden kutyáját megölette.
86 27| a konyha közelében. Csak akkor rebben meg, ha ember közelít
87 28| védjék a lovakat a szelektõl.~Akkor aztán már a sátorokra is
88 28| Szürke õszi est volt. A hold akkor kelt. Arra mentem, és köszöntem
89 28| kik járnak mellettem. Csak akkor pillantottam föl, mikor
90 28| Fölkeltem és meghajoltam.~Akkor szólott:~- Egészséges vagy-e?~-
91 28| Süveget is adnék, de akkor úrnak néznek, hát azt nem
92 28| Mikor a ruhát fölpróbáltam, akkor láttam, hogy Csáth sokkal
93 28| aztán a tél megszigorodott, akkor láttam, hogy miért viselnek
94 29| 29~Akkor már, ha ebédre ment a gazdám
95 29| pedig a fõvezérnél ebédel, akkor csak éjfél felé kell eléje
96 29| folytatta -, hogy a kisasszony akkor született, amikor Átillát
97 30| szokott járni.~Csáth aludt még akkor. Én a kapu eresze alatt
98 30| Hol volna? A nyakán.~- Akkor baj lesz.~- Ahol arany van,
99 31| szépség mindenfélesége, akkor még szebbet is láttam.”~
100 31| szamaraira, birkáira, kutyáira.~Akkor láttam, mennyire nem ismeri
101 31| nem volt más, csak Kopi. Akkor tett be vizet. Ahogy megfordult,
102 31| Idd, hogy meggyógyulj. Akkor aztán: ígérd meg nekem,
103 32| szemléli, és este lenyugszik. Akkor jõ sötét leplében a Gonosz.
104 32| hunoknak merészkedik utána. Akkor hirtelen megfordulni, új
105 33| a papé. Ha más költi el, akkor az áldozatnak nincs foganatja.~-
106 33| keresztények irtják ki. Akkor aztán igazán nincs se jó,
107 34| este tértem haza. Emõke már akkor a hálóházban volt, én magam
108 35| patkolt, s nyilakat kovácsolt.~Akkor éppen azzal foglalkozott,
109 35| elsimultak a derültség hullámai. Akkor a gazdám intett, hogy lépjek
110 35| eljöttem, élt még. Csakhogy akkor már Ravennába vitték. Ott
111 35| ragyogó arccal. A szája még akkor is nevetõre állott.~Leugrott
112 36| hadakat táborba szólítsák.~És akkor az élet megváltozott.~Amerre
113 36| mondták róluk, hogy csak akkor elegyednek csatába, mikor
114 36| legjobban elszaporodva. Akkor láttam csak, hogy a fehér
115 37| is legyintettem volna; de akkor csak elnyeltem a bosszúságomat.~
116 38| Megmondanám, ha tudnám.~- Hát akkor honnan szedted, hogy azért
117 38| nem értünk, bizonyos, hogy akkor is okosan cselekszik.~-
118 38| föltámadnának, ezt a hadat akkor se lehetne meggyõzniük.~
119 38| hanem más népek ellen? Akkor Aéciusz otthon maradt volna.~-
120 38| tudják Rómában.~- De hát akkor miért áll elõ Aéciusz?~Ruszti
121 38| Ha Átilla egyet köhint, akkor is a fejükre rántják a pajzsot,
122 38| leány elõtt, visszatért. Akkor aztán a paloták homályában...~-
123 38| hamar úrrá lehetsz. És aztán akkor...”~Köhögtem, hogy az arcomban
124 38| egyszer melegen pillantott rá, akkor...~Csege nem térhet haza
125 39| Késõbb már oda se néztem.~De akkor, abban az órában megint
126 39| órában elhagytuk a várost. Akkor már a dél elmúlt. Atilla
127 39| volt mellette. Atilla elõtt akkor is fatányér, az urak elõtt
128 39| küldöttség hozza ünnepiesen.~Már akkor a második fogásnál tartottunk.
129 40| föl az emeletre. Atilla akkor már aranytól és gyémánttól
130 40| népek hódolatát várja.~Már akkor velünk jöttek a markomannok,
131 41| indultunk Orleánnak.~Már akkor tudtuk, hogy Aéciusz Galliában
132 41| kapuit, megnyitja a tûz.~Már akkor ezernyi szekérrel állt az
133 41| útra készülnek! Elhagyjuk akkor a várost, vagy ha a szavad
134 41| elõcsillogó sasait.~Már akkor mindenfelé riogtak a kürtök:~-
135 42| vagyok, Isten ostora.)~Csak akkor hallottam, hogy Atilla ért
136 42| téged az Isten küldött, akkor nem tehetek ellened semmit.
137 42| vagy két toll kell reá, akkor aztán a hunok tudják, hogy
138 42| Nem felelt.~A szeme már akkor üvegesedett. Homlokát verejték
139 43| védjék, ha rákerül a sor.~Akkor, hogy arra kellett fordulnunk,
140 44| a sisakomat neked adom, akkor nem kerülök ki élve. Hát
141 44| tegnap dudaszó mellett.~Akkor már, hogy a római sereg
142 44| zörgéssel. Hat ökör húzta. Már akkor mindenfelé rendezték a gépeket:
143 44| gelonok ültek.~Azok majd csak akkor elegyednek az aratásba,
144 45| közöttük Lupusz püspök is. Még akkor is a püspöki süveg volt
145 46| Ahogyan Isten akarja.~- Akkor jó - csapott Atilla a kardjára -,
146 47| fõvezér fölült a lovára, akkor kérdezte Csáth:~- Hát nem
147 47| Karacs lovász is. A nyergen akkor már ott lógott a rézzel
148 49| gondolat: a halálodba indulsz.~Akkor még ott álltam Atilla sátora
149 49| holttestekre fut föl.~A kürtök akkor fordulót rikoltanak.~Új
150 49| egymáson, összevissza. De akkor, mondom: nem voltam ember.
151 50| Nem.~- Ez?~- Az sem.~- Akkor nem tudom, melyik.~- Csak
152 50| ismét a térdemre tapogattam. Akkor éreztem, hogy amit én nagy
153 50| lenyúltam a térdemhez, és akkor már igen óvatosan. Sok szisszel-jajjal
154 50| föl az élettelen lóra.~Akkor láttam az éji sötétségben,
155 51| is hordták.~A patak még akkor is vörösbor-színû volt.
156 51| sebesülten hever? Nem tudtam.~Már akkor forróság volt rajtam: gyehenna!
157 51| sarkantyúját, csoma van rajtad!~Akkor már magam is tudtam. A torkom,
158 52| gebedezek a szomjúságtól?~S akkor valami mégis történt velem.~
159 52| is kellemetlenkedett, de akkor annyira elfoglalt a lábam
160 52| Egyszerre eszembe jutott, hogy akkor, abban a nagy zavarban a
161 52| a ló kidõlhet alattam, s akkor elvész a borom is.~Semmi
162 52| Csak néztek, bámultak.~Akkor eszmélkedtem rá, hogy görögül
163 54| valamelyest a halál ereje.~Már akkor csak ketten éltünk az öreg
164 56| fölébredtem a régi szobámban, már akkor tisztítottan hozták a ruhámat.~
165 56| nem raktam a lábamat, mint akkor, amikor hosszú távollét
166 56| meglepetéstõl.~De én már akkor mélyen meghajoltam, s féltérdemre
167 56| a tekintete megzavar. De akkor, hogy ismét láthattam Emõkét,
168 56| asszony! Igazán királyné volt. Akkor értettem, hogy Atilla nála
169 57| könnyeit.~- Azt mondta, hogy akkor látott utoljára, mikor a
170 58| hervadtlevél-színû lovacskán járt akkor. Kezes kis kedves állat
171 58| mikor a gazdámat vártam. Akkor este is odaültem, hogy ha
172 58| beszélnem.~A fél lábamat még akkor is sajoltam, különösen,
173 60| meg, öreg Turzó, ha valaki akkor nevet, mikor haragszol,
174 60| mennem, vagy ha nem mehettem, akkor a következõ estén.~A leveleket
175 60| amikor jó éjszakát mondott, akkor ocsúdtam föl.~Egyszer aztán
176 60| csak szórakozottság.~És akkor kezet nyújtottam neki.~ ~
177 61| csendben kezdõdött. Csak akkor melegedett föl a társaság,
178 61| Isten szeressen bennünket!~Akkor mindenki fölkelt, és ivott
179 61| lelkemet, amint ott lebegett akkor Atilla karjain, álomalakká
180 62| acéllal felelek.”~Azonban akkor már nyugatnak állott a rudunk.
181 62| magunkra maradtunk.~Emõke szeme akkor rám nyílott. Valami különös
182 63| Szívesen.~A kvád táncos akkor kezdte a fáklyatáncot. Fiatal
183 63| szabadulhattak hazulról. Akkor, hogy a ház teljesen rájuk
184 63| tavasz elején voltunk még akkor.~- Nem - felelte.~S boldogan
185 63| hallottál effélét? Nos, hát akkor nagy sajnálatot érdemelsz
186 63| majd csak a hadjárat után. Akkor már én is tíz embert számítok,
187 63| adománya nélkül nem juthatok, akkor nem adnám oda a római birodalomért.
188 63| kaphatom meg, amit remélek, akkor a szabadságomat, a király
189 63| megmozdul, hogy fölemeli, de akkor hozzák a gyászposztóval
190 64| egy erõs népfaj áll elõ, s akkor az aranykoporsót kifordítják
191 64| szólani nem mertem.~Már akkor a paloták népe mind feketébe
192 64| se!~- Kisasszonyom...~Már akkor levetettem a zsákruhát,
193 64| engem?~- Ó, istenem...~- Hát akkor add rám... Nem: várj elõbb...
194 64| lett volna az a perc. De akkor... Hideg volt a szája, mintha
195 64| borította be a felhõket.~Már akkor túl voltunk a városon. A
196 64| koszorúkat a koporsóra. De akkor is itt kellene már lenniük.~
197 65| városban irtózatos a vérengzés.~Akkor eszmélkedek csak, hogy a
198 65| te szárnyad, s mégis csak akkor, abban a pillanatban nyílt
|