Part
1 Eloszo| Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát?~Mindenki azt
2 1 | pálcájukat a tengerbe:~- Hozd ki!~Nekem az nem volt nehéz:
3 1 | és a fogukkal harapják ki belõle a még dobogó szívet!~
4 1 | elvigyünk. A virágaimat add ki az asszonynak. A szobát
5 2 | manó ezt a barbár nyelvet, ki tanulhatja meg, ha nem az
6 2 | biztatott örömmel a gazdám -, ki tudja, mire jó?~S én oly
7 2 | persze, beleszerettél.~- Ki tehet arrul?~- És a leány
8 2 | vesszõre. Ebbõl csapott ki aztán a veszedelem.~- Az
9 3 | ameddig a szökevényeket mind ki nem adjátok?~S a hangja
10 3 | papirostekercset oldott ki, és az egyikrõl a nyomott
11 3 | Szédelegve támolyogtunk ki a sátorból.~- Nem értem -
12 3 | hurrogjon senki!~- Hídd ki párviadalra - villant rá
13 4 | sötétségében.~Nem tudom, ki milyennek képzeli a pokol
14 4 | égő nádcsóvát tartanak ki, s hun szóval kérdezik:~-
15 4 | áll ott.~S egy perc múlván ki is lebben. Fehér ruha van
16 4 | a derekáig.~Tejet hozott ki egy kis ezüstszilkében.
17 5 | délelõtt a süteményt hozta ki a gyermekeknek, most egy
18 5 | Visszatér.~És ekkor lép ki a sátorból Emõke.~Csak az
19 6 | Mi bajod? Mért sírsz? Ki ütött meg?~A kérdése annyira
20 6 | szerencsétlen vagyok.~- Ki bántott?~S hogy erre nem
21 8 | Tízezer? százezer? millió? - ki olvashatná meg? A sátorok
22 8 | cégére. A varga sarut akaszt ki, a sátormíves keresztbe
23 8 | is éginek bizonyítja.~- Ki az a Káma?~- A mi fõpapunk.
24 8 | sebes vágtatással robogtak ki az udvarból.~A fõvezér köpcös,
25 9 | hallottam, hogy miért tüntetik ki annyira azt az egy királyfit.
26 9 | volt. Pecsenyeszag áramlott ki rajta. Ültek ott valami
27 11 | öt tányér. A serlegeken ki volt domborítva Nagy Sándor
28 11 | Khaire - ámul rá Priszkosz. - Ki vagy te, aki hazám nyelvén
29 11 | Hát... ha nem váltott ki a rokonságom, kiváltott
30 11 | a zsákmánnyal váltottam ki magamat. Azután hun nõt
31 11 | jó ember: úgyis tudom én, ki vagyok, mi vagyok.~Aztán,
32 12 | magamulattára faragcsált volna ki egy kis madárkalitkát csupa
33 12 | szélét arannyal varrták ki.~Hogy mi beléptünk, az arcuk
34 12 | sárgára. De elsõ a rajz: ki rajzolja le?~Láng futott
35 12 | reszketõ kézzel pontoztam ki két kört.~De a reszketésem
36 12 | Hallod-e, semmi jót se nézek én ki ebbõl a rableányból: bolond
37 12 | nem láttam benne.~- Hát ki látta azt? Szóljon az, aki
38 13 | Az arcomra is rábámult.~- Ki vagy te? - kérdezte kedves
39 14 | inget kötötték át derékon, ki selyemmel, ki bársonnyal,
40 14 | át derékon, ki selyemmel, ki bársonnyal, ki aranylánccal.
41 14 | selyemmel, ki bársonnyal, ki aranylánccal. S tán nem
42 14 | a kezük meg az arcuk van ki a ruhából. Akkor nem is
43 14 | fehér nárcisznak, s hogy ki szokott állani a napfénybe,
44 14 | nyoszolyádba.~Holdvilágos éjjel ki kopog, mi kopog?~- Gyere
45 14 | kopog, mi kopog?~- Gyere ki galambom: itt vagyok, itt
46 14 | kérdezte a királyné -, és ki tanította a kezedet ilyen
47 14 | szemmel. - Mikor törjük már ki a kezükbõl a kormányt?
48 15 | futott fedett serpenyõvel ki az utcára, a füstnek nagy
49 15 | rableány, Dzsidzsia hajolt ki:~- Nini. Zéta bácsi.~- Te
50 15 | palotájából nyolc fáklya indult ki. A nyolc fáklyát nyolc gyalogszolga
51 16 | csak egy gyerek hajította ki vagy valamelyik cseléd?~
52 17 | Tiszta papirost vettem ki a tékából, és ezt írtam
53 17 | Bizonyosan akkor csúszott ki a zsebembõl - mondtam nekik -,
54 18 | készen voltak a lyukak, és ki volt taposva a föld. Két
55 18 | Kivallattuk, hogy hová valók. Ki vót a gazdájuk? Egy lovaslegény
56 20 | a tövébe az aranyaimat? Ki tudja, mi történik velem?
57 20 | helyet mindig megtalálom. Ki keresgélne a földben?~Körülnéztem.
58 22 | megnyitották, zizegve ömlött ki a ládából a padlóra.~- A
59 22 | Homlokát verejték verte ki.~Atilla arca megváltozott.
60 22 | rettenetesség gomolyodik ki ebbõl a vallomásból.~„Ne
61 23 | csak az állát beretválta ki. A kezében szíjra fûzött
62 23 | küldték nekem, ajándékba. Ki nem váltják, de nem is lehet
63 23 | Fából faragott sótartót vett ki a zsebébõl, és falatozásba
64 23 | De nem sok bürge fordul ki a bõribõl mimiattunk.~-
65 24 | Meghajoltam, s úgy hátráltam ki, mintha a császár bocsátott
66 25 | deres paripát választott ki. Az volt a Füst. Azon kellett
67 27 | mégse nézhettem el: õ mérte ki a tányérba az ételemet.
68 28 | dühösen csapott a kardjára:~- Ki mer énrólam rosszat beszélni?
69 30 | õk kérdezõsködtek, hogy ki vagyok. Pedig gyakran láthattak
70 30 | van szó a levélben, hagyd ki, kérlek. Emberek vagyunk...~-
71 30 | hogy mennyiért válthatom ki. Ha nem nagy a váltság,
72 30 | No, kutyám: itt se be, se ki!~- Uram - szólaltam meg,
73 31 | lássalak.~És könnyek csordultak ki a szemembõl.~Kedvetlenül
74 32 | ültettek oda.~A ligetnél ki kellett lõnünk a nyilakat,
75 33 | a száz évbõl, amely neki ki van mérve ezen a világon.~
76 33 | Áldozásoknál õ metszette ki az állat nyelvét, s tartotta
77 33 | sátorba -, párnát hozzatok ki!~Szabadkoztam, hogy nem
78 33 | A sátorból padot hoztak ki, s ráfektették a kis szenvedõt.
79 33 | Maguk a keresztények irtják ki. Akkor aztán igazán nincs
80 34 | Konstantinápoly óriási térképe ki volt terítve a palota nagytermében
81 35 | kacagásnak olyan vihara tört ki a teremben, hogy véltem,
82 35 | kapaszkodnia kellett, hogy ki ne zökögjön a száján. De
83 35 | Már indultunk volna, ha ki nem adják Krizafiosz fejét,
84 36 | nõk csapatosan lovagoltak ki a sátrukhoz, hogy az arcuk
85 36 | fekszenek, és lábbal feszítik ki. Szép barna nép különben,
86 36 | aranyból való ördögi pofákat: ki díszszekéren, ki csak rúdon,
87 36 | pofákat: ki díszszekéren, ki csak rúdon, de mindnyájan
88 36 | mindenkor Atillánál lakott. Ki Ardariknak mondta a nevét,
89 36 | Ardariknak mondta a nevét, ki Aladárnak - neki jó volt
90 36 | asszonyaik kíváncsian néztek ki a bõrökkel fedett öblös
91 36 | rengeteg hadat.~A sátora már ki volt rakva szekerekre a
92 37 | láttam.~A mi sátorunk is ki volt már készítve napok
93 37 | valamelyes pénzt. Hátha... ki tudja?... Tíz arany elég.~
94 38 | veszít, javakat soha nem ejt ki a markából, és a népet egyben
95 38 | Átilla marad-e békén? Ki hiszi el az oroszlánnak,
96 38 | mozdítani a nyelvemet.~- Ki az a leány?~- Ösmered. Hej,
97 38 | nyugodt színnel mondtam ki ezt a nevet, pedig az ég
98 38 | tudod, hogyan osztják szét: ki hány embert gyõzött, annyi
99 39 | mögött álltam, és szolgáltam ki. Õ aztán hagyogatott nekem
100 39 | gepida oldalából nyíl áll ki, körültekintett, s arccal
101 40 | terjeszkednek a népek is ki száz-kétszáz mérföldnyi
102 41 | csatlakozik hozzánk, de ki tudná, miért, késõbb mégiscsak
103 41 | napon komor arccal lépett ki a sátorból.~Beizent a várba,
104 41 | Háromtagú küldöttség vonult ki másnap délben a kapun, ajándékokkal
105 41 | ne lássa, mint fosztják ki a várost. Persze a vadak
106 41 | szíjukat, bilincseiket, s ki mit foghat!~De künn a város
107 42 | kezében ezüstfeszület.~- Ki ért közületek latinul? -
108 42 | rémségre, rákiált latinul:~- Ki vagy te, aki trónokat döntesz
109 42 | Honnan van ez a hatalmad? Ki bízta rád, hogy a világot
110 42 | a világot fölforgassad? Ki vagy?~A lélegzet is elállott
111 42 | rakassák szekerekre és adják ki a hunoknak. A takarmányfélét
112 42 | összevissza minden nemzetbõl, ki hason, ki oldalt, ki hanyatt.
113 42 | minden nemzetbõl, ki hason, ki oldalt, ki hanyatt. Aki
114 42 | nemzetbõl, ki hason, ki oldalt, ki hanyatt. Aki egyszer eldõlt,
115 44 | derékhad védelmében lesz dolga? Ki tudja? S csakugyan dereka-e?
116 44 | Mire?~- Hogyan kerülhetsz ki élve a csatából.~- Ha a
117 44 | adom, akkor nem kerülök ki élve. Hát csak tartsd meg
118 44 | bizonyosságod, hogy élve kerülsz ki a veszedelembõl?~Délután
119 45 | amelyeket Troa városa küldött ki Atillának. A hun fõurak
120 45 | én azt nem is ejtem el. Ki állhat meg énvelem szemben?~
121 46 | folytatja:~- Isten urunk, ki messze napkelettõl elhoztál
122 47 | s két kis bõrtömlõt vett ki onnan, akkorákat, mint a
123 47 | kisgömböc szokott lenni.~- Vidd ki - mondotta -, és akaszd
124 48 | tulajdon késével szedte ki a zsírt az oroszlánból Afrikában.~
125 49 | csörögve-zörögve özönlik a közökön ki a mezõre.~Fürge paripákon
126 49 | én torkomból rekedten jön ki a kiáltás.~Mellettünk Berki
127 49 | törjük az ellenséges hadat.~Ki az ördög tudja ebben a forgatagban,
128 49 | idõm, hogy feltekintsek: ki látta a döfést, a lovam
129 49 | be, s az ember leomlik.~- Ki látta?~A magam szavát se
130 50 | holttestet eltoltam a lóról.~Ki akartam mászni. De nyilalló
131 50 | fáklyások még távol jártak.~- Ki vagy? - kiáltottam át a
132 50 | mellette. A sisak koronás.~Ki gyõzött? Ki vesztett? -
133 50 | sisak koronás.~Ki gyõzött? Ki vesztett? - ez a kérdés
134 50 | kiáltottam a hunnak. - Ki gyõzött?~- Még nincs vége -
135 50 | a seb?~- A hátamon jött ki.~Nem beszéltem vele többet.
136 50 | is:~- Vizet...~- Vater...~Ki ad most vizet? Isten keze
137 50 | csak italt nem tapogatnék ki valahol. Szárító szomjúság
138 50 | biztattam. - Adok innod, ha ki tudsz innen húzni. A lábamon
139 50 | vagyunk, a fõ az, hogy vonj ki innen.~- Nem ölsz meg?~-
140 50 | Ha túlról mennél, talán ki tudnád szabadítani a bal
141 50 | könnyeimet is letöröltem. Ki kell jutnom innen akárhogy
142 51 | Nincs velem.~- Mért nem jön ki mind a tábor - szólok panaszosam -,
143 51 | másik lovas kiált neki:~- Ki volt az a király, akit az
144 52 | fellobog.~A fogammal téptem ki a dugót, s ittam. Ittam
145 52 | Némelyiknek csak a köntöse látszik ki. De mennek tízével, húszával,
146 52 | gajmós botokkal húzgálták ki a halottakat, az úszó fasisakokat,
147 53 | se tudom, hogyan kerültem ki élve a pestisbõl. Néha azt
148 53 | ember volt: nem dobatott ki a házából.~Tiszta fehér
149 53 | halottat. A város jámborai ki is mentek valami ötszáz
150 54 | táborba a rovók elé. Tanúm is ki lehetne rá, hogy hogyan
151 55 | felvonja az öreg az íját:~- Ki vagy, és mit akarsz?~- Hun
152 55 | Zéta! Zéta!~Nézem, hogy ki az? Hát Dzsidzsia. Alig
153 55 | volna beteg? Vadászatra ment ki Rika nagyasszonnyal. Holnap
154 56 | Duna völgyében, míg csak ki nem tavaszodott. A seregek
155 56 | sovány vénasszony. A szeme ki van karikásodva. Sovány
156 56 | karját és így kiált:~„Tudom, ki vagy. A világ pörölye vagy
157 56 | senki?~- Nem, asszonyom. Ki merne nekünk ellenállni?~-
158 58 | szemöldökét.~- No - fakadt ki egyszer -, én negyvenöt
159 59 | két gyermek mellé én is ki voltam rendelve.~Mi is kimentünk
160 60 | kameagyûjtemény fordult ki. Csigahéj faragványok voltak,
161 60 | színházi álarcokat fordítanak ki egy ládából.~Turzó becsüs
162 60 | Még a hullámok habja is ki van faragva. S a gyönyörû
163 62 | elkészítettem elõre, hogyan ejtem ki. Emõke tudja, mit hordoz
164 62 | Hát neked mi bajod?~- Ki törõdik avval?~Megbosszankodtam
165 63 | fáklyák százezre gyulladt ki a földön. A nép odagyûlt
166 63 | történt?~- Meghalt! - szakadt ki a szó az emberbõl, de valami
167 63 | mintha a szíve szakadt volna ki a száján.~Mintha villámütés
168 63 | megállt az emberekben. Hogy ki az, aki meghalt? - senki
169 63 | Végünk! - zokogja egy hang.~Ki térdre esik, ki az ágyra
170 63 | egy hang.~Ki térdre esik, ki az ágyra borult, de mind
171 63 | Magam is fulladozva mentem ki a szobából. A folyosón sápadt
172 63 | Balassa testõrnek -, eressz ki.~- Ki ölte volna meg? -
173 63 | testõrnek -, eressz ki.~- Ki ölte volna meg? - szólt
174 64 | parancsolóan szól:~- Menjetek ki!~A rabok kimennek. Én csak
175 64 | cselekszi, hogy így fejezi ki a gyászát a király iránt.~
176 64 | könny.~A táltos folytatta:~Ki mindig a halál birodalmát
177 64 | Utánuk következtek a papok, ki fehérben, ki feketében,
178 64 | következtek a papok, ki fehérben, ki feketében, valami százan.
179 64 | illeti!~- Csabát jelölte ki még életében!~- Csaba gyerök
180 64 | fáról. A hold most búvik ki a felhõk közül, de csak
181 65 | arcokat. A paloták máskor ki voltak világítva. Fáklya
182 65 | maradt el? Talán nem tudták: ki adja a tort? A nemzet adja?
183 65 | trónja tátongó üresség. Ki elég nagy arra, hogy Atilla
184 65 | szálltam le a lovamról. Ki mit beszélt hozzám? Ki ment
185 65 | Ki mit beszélt hozzám? Ki ment el mellettem? Ki szólított
186 65 | hozzám? Ki ment el mellettem? Ki szólított meg, vagy ki lökött
187 65 | Ki szólított meg, vagy ki lökött meg? Volt úgy, hogy
|