1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 1 | 1~Tizenkét esztendõs voltam,
2 10 | 10~Az uram mindennap jegyezgeti,
3 11 | 11~Másnap korán keltünk, hogy
4 12 | 12~A magunk sátorában laktunk
5 13 | 13~Másnap a követség ebéden
6 15 | 15~A királyné másnap nem fogadott.~
7 16 | 16~Kora hajnalban indultunk.
8 17 | 17~Jó volna, ha a fejünkbe
9 18 | 18~Egy augusztusi estén elértük
10 19 | 19~Én a szabadban háltam, a
11 2 | 2~Már ugyan kitavaszodott,
12 20 | 20~Csakazon az úton mentünk
13 21 | 21~Dél volt, mikor megérkeztünk
14 22 | 22~Tizenegy óra tájban (a hun
15 23 | 23~Atilla kiment.~A testõrök
16 24 | 24~Hajnalban az a veszett lárma
17 25 | 25~Negyedóra múlván kilépett
18 26 | 26~Visszatéret Csáth megállt
19 27 | 27~A következõ napokon még
20 28 | 28~Elmúlt a nyár.~A sátorok
21 29 | 29~Akkor már, ha ebédre ment
22 30 | 30~Egy decemberi délelõttön
23 31 | 31~Mikor felocsúdtam, látom,
24 32 | 32~Legtöbbet Dzsidzsia ült
25 33 | 33~Egy esõs napon, amikor nem
26 34 | 34~Egy nyári napon híre szállt,
27 35 | 35~Csáth mindennap Atillánál
28 36 | 36~Harmadnapra öttagú követség
29 37 | 37~Másnap reggel Atilla kürtöse,
30 38 | 38~A hadsereg fele átköltözött
31 39 | 39~Atillát az úton mindig magam
32 4 | 4~Egy borongós estén valami
33 40 | 40~Az elsõ nagy állomás, ahol
34 41 | 41~Továbbutazunk. Atillánál
35 42 | 42~A visszatérés a katalauni
36 43 | 43~Atilla sátora nyugatnak
37 44 | 44~Az urak napestig ott állongtak
38 1 | Ott van a naplóim között a 440-ik év. Törd fel a pecsétet,
39 45 | 45~Csak Atilla sátrának nyílt
40 46 | 46~A társaság egy része eloszlott.
41 47 | 47~Meggyújtottam egy fáklyát,
42 48 | 48~Sokáig nem tudtam elaludni.~
43 49 | 49~A sátorok déli árnyéka rövid
44 5 | 5~Déltájban az urak hazatértek.
45 50 | 50~Ha lesz a maradékaim között,
46 51 | 51~Ó, áldott napfény áldott
47 52 | 52~Másnap délután összeszedték
48 53 | 53~Bolond az, aki kétségbeesik.
49 54 | 54~Elment a hó. Jött a csoma.
50 55 | 55~Sárguló õsz volt, mikor
51 56 | 56~Másnap délelõtt csakugyan
52 57 | 57~Megint Rába asszonynak a
53 58 | 58~Estefelé Emõke hazatért.
54 59 | 59~A harmadik hétre megérkezett
55 6 | 6~Mikorra visszaérkeztem,
56 60 | 60~A zsákmányos szekerek ott
57 61 | 61~Havonként egyszer, holdtöltekor,
58 62 | 62~Másnap híre futott a palotában,
59 63 | 63~A tavasz abban az évben
60 64 | 64~Délután már ott feküdt Atilla
61 65 | 65~Talán éjfél is volt, mikorra
62 7 | 7~Alig pitymallott, felkürtöltek.
63 8 | 8~A következõ nap delén Csáthék
64 9 | 9~- A város bözsgött, mint
65 51 | négykézláb áll. Érthetetlen.~- Á... - nyöszörög valahol valaki
66 3 | csak eleséget.~Vigilász hát abbahagyta az evést. Tüstént! - parancsolta
67 42 | Mikor a zsoltáréneklést abbahagyták, az öreg csak állva maradt.~
68 36 | fölül voltunk a félmillión, abbahagytuk. Ma sem tudom, mennyi nép
69 18 | módját! Igaz-e, Kovács?~- Abbizony - biccentett a másik -,
70 1(*) | Zéta (dzéta) - a görög ábécé egyik betűjének elnevezése~
71 15 | késõbb tudtam meg, hogy a hun ábécében az l betû a varjúláb. A
72 9 | szobába, amelynek nyitott ablakából leláthattunk a fõútra és
73 22 | föltekingettem Csáthéknak az ablakaira meg Rika királynénak a palotájára
74 32 | látom, amint éppen kinéz az ablakán:~- Te vagy-e, görög?~- Én
75 12 | A kamomillák legyenek az ablakok.~Reggel, amint felöltöztünk,
76 2 | fehér gyöngyfüzérekrõl s az ablakokon fehérlõ fátyolkárpitokról.~
77 4 | kisebbik gyermek fölmosolyog az ablakra.~Emõke áll ott.~S egy perc
78 48 | mindenki, meg hogy a lovakat abrakoljuk.~Hát elõfüstöltek a tábori
79 55 | egypár hetet, meg a lovakat abrakoltatta. Amint a tél mérge elmúlt,
80 4 | díványon. A lovak szíján abrakos tarisznya. De egyszer csak
81 4 | sejtettem, hogy a rettenetes ábrázatok mögött báránylelkek laknak.
82 35 | Tovább kérdez:~- És úgy ábrázatra milyen az a hercegnõ?~Nagy
83 35 | eszik, röfög, és ördögi ábrázatú. Átilla követeket küld holnap
84 2 | leány a halál szellemét ábrázolta nekem. Mi emberi csontváz
85 37 | Az a fene álom. A hordóm abroncsa pattant el. Bolondság! Minden
86 35 | fõurak. Az asztal fehér abrosszal van beterítve. A terem oszlopain
87 36 | fegyverük ezüsttel kevert acél. A mellükön aranycsatok
88 12 | is nyüzsgött a nép: sok acélban, aranytól, ezüsttõl ragyogó
89 49 | leugorjak egy hosszú nyelû acélfokosért, amely a földön hever. A
90 46 | meg a mi kardunkat, hogy acélja acélt vágjon. Sújtása legyen,
91 62 | rövidebben válaszolt:~„Vasra én acéllal felelek.”~Azonban akkor
92 37 | A ládákban két öltözet acéllemezes ruha, öt rend különféle
93 50 | zûrzavaros, dühös ordítását, az acélok csattogását, lovak hörkölését,
94 46 | Szárnyazd meg a lovainkat, acélozd meg inaikat, tedd õket sebezhetetlenekké.
95 56 | értettem, hogy Atilla nála acélozza a lelkét.~De ez csak egy
96 14 | hogy az ott függõ nagy acéltükörben megnézze magát.~De sokáig
97 8 | keresztbe tett rudat, az ács szekercét, a szaggitárius
98 8 | Mind a kettõ remeke az ácsmûvészetnek és a faragómûvészetnek.
99 22 | minden szavával a keresztet ácsolja, amelyre fölfeszítik.~Csak
100 41 | fõzeléket. A patakra zsilipeket ácsoljanak a szekercések: sok lónak
101 18 | aki szökik. Mingyán meg is ácsoltattam a fájukat: reggel az öregebbik
102 45 | bántotta a jóembert. Aztán ott ácsorogtak a sátor elõtt a különféle
103 29 | a gazdám Atillához, nem ácsorogtam a palota elõtt. Tudtam,
104 11 | Mikor a nap fölkelt, már ott ácsorogtunk az urammal, Rusztikiosszal
105 5 | mondta, hogy jer vissza: ád valamit a szolgálatodért.~
106 42 | piacára értünk, Atilla lovat adatott az öreg püspöknek.~- Te
107 45 | míg a tolmács elmondta az addigi szavait, aztán átszellemült
108 63 | vele, amit a király nem adhat, de amihez a király adománya
109 3 | vihetjük, se másnak oda nem adhatjuk. Addig is szigorúan megtiltja
110 56 | úrfiaknak éretlen gyümölcsöt ne adjanak.~Emõke a kerevetre ült,
111 22 | külön számítódik. Mennyit adjunk erre a célra?”~„Ötven font
112 32 | alakoskodnod. Most már nem adlak vissza Priszkosznak. De
113 1 | kezet nyújt és szól:~- Nem adnád el nekem ezt a kis rabszolgát?~-
114 32 | Legfeljebb egy aranyat ha adnál belõle, hogy megajándékozzam
115 63 | nem juthatok, akkor nem adnám oda a római birodalomért.
116 31 | ennie?~- Adunk hát, hogyne adnánk.~- Hozd be, kérlek.~Ma is
117 28 | morgotta. - Süveget is adnék, de akkor úrnak néznek,
118 14 | nyomorúságtól. Nálunk nagy az adó. Az adót kiadják bérbe.
119 1 | keletrómai birodalomban, és adóért sanyarták. Abban az idõben
120 38 | arra való lesz, hogy az adófizetõ népek lássák.~- Átilla marad-e
121 22 | nemességét, amikor Átillának adófizetõjévé vált és azzal rabszolgájává.
122 56 | városát igázza le, és alázza adófizetõvé.~- Hát semmi csata nem volt?~-
123 1 | az idõben kezdték a hunok adóját kihasogatni az emberek bõrébõl.
124 22 | mindenkoron: a tied, amit adóképpen fizetünk Átillának: egyévi
125 63 | adhat, de amihez a király adománya nélkül nem juthatok, akkor
126 22 | fizetünk Átillának: egyévi adónak megfelelõ arany, vagyis
127 7 | nyugodtan, szigorúan.~- Adósod én nem lehetek. Állj meg
128 7 | lehet. Hanem ha nem akarsz adósom maradni..., engedd, hogy
129 14 | Az adót kiadják bérbe. Az adószedõ nemcsak annyi pénzt szed,
130 14 | házban már nem találtak az adószedõk semmi elvihetõt, hát el
131 62 | más fejedelmeknek, akik az Adria partján teleltek a népükkel,
132 16 | szívemen.~Vajon csakugyan õ adta-e? Száz gondolatom bólintva
133 1 | a szerencse. Mert azért adtalak olcsón ennek az úrnak, hogy
134 31 | Él hát, hogyne élne.~- Adtok neki ennie?~- Adunk hát,
135 31 | élne.~- Adtok neki ennie?~- Adunk hát, hogyne adnánk.~- Hozd
136 41 | Teodorik nem egyezett meg Aéciusszal.~Aztán megint:~- Aéciusz
137 41 | miért, késõbb mégiscsak Aéciuszhoz pártolt.~S indultunk Orleánnak.~
138 41 | csatlakozott.~- Teodorik azt izente Aéciusznak, hogy ha a rómaiak magukra
139 36 | elfoglalták Karthágót, s most Afrika partja a hazájuk. A vandál
140 36 | nemzetüktõl, amelyet azóta Afrikába sodortak a viharok. A lábát
141 48 | ki a zsírt az oroszlánból Afrikában.~Végre Atilla leizent, hogy
142 36 | lábúak.~Vandálok voltak. Afrikából jöttek. Genzerik király
143 64 | Fölhágtam a fa egyik kiálló ágára, s onnan néztem a menet
144 11 | se történt volna.~Még az ágaskodásban por csapott fel mellettük:
145 11 | hanyatt a földön. Láttam olyan ágaskodást is egy nehéz testû emberrel,
146 49 | csatolnom, hogy feljebb ágaskodhassak, mikor ütök. Csak idõm lenne
147 11 | ijedelemtõl.~Láttam már ilyen ágaskodó lovat, láttam, hogyan fordul
148 49 | mögöttem tágul a tér. A lovam ágaskodva fordul meg, és eliramodik
149 11 | az ember, a bajusza két ágát megtapintva. - De az is
150 18 | nekik? Erõsebb példa köll: aggassuk õket fára, hogy akik megint
151 56 | hunosan: rab vagyok. De ez nem aggasztott: szépen lesimítva omlott
152 9 | kívülrõl virágos szõnyegekkel aggatták tele.~Porfellegek, trágyaszag,
153 9 | mintha megértette volna az aggodalmamat, magához intett:~- Egy óra
154 14 | Beteg vagy, asszonyom? - aggodalmaskodott Emõke.~Aztán a szoba kárpitja
155 1 | suttogtak-buttogtak, s a szemükben hol aggodalom borongott, hol pedig ravaszság
156 56 | Gyászban? - kérdezte aggodalommal.~- Nem, asszonyom, jó hírekkel
157 17 | estére nem térek vissza, ne aggódjék. Meghálok valahol, és holnap
158 3 | hogy a gazdám bent marad, s aggódó szívvel tûnõdtem: hátha
159 31 | kérdezte jólelkûen. - Aggódtunk, hogy meghalsz.~- Ha téged
160 53 | falakon szentek képei. Az ággyal szemben öblös kandalló,
161 8 | odakiált a vezetõmnek:~- Erõt aggyisten, Szarvas!~- És egészséget -
162 46 | föléjük a nyilat. A kantárt ágra akasztja. A nyíl fölé odatûzi
163 50 | nyúló küzdõ hadnak õ az agya, õ igazgatja a tagokat:
164 53 | festett emberen is.) Az ágya gyékényes nyoszolya volt.
165 6 | nem feleltem, felült az ágyában.~- Bizonnyal mondom, hogy
166 31 | bekötötte a fejemet is valami agyaggal.~Mikor kiment, behallatszott
167 1 | szemetet szórtak belé. Az ágyamba sündisznóbõrt rejtettek,
168 49 | Egyetlen gondolat áll az agyamban, áll szinte befagyottan,
169 49 | a hunok. Õk is küzdenek agyargó kétségbeeséssel.~- Kerítsd -
170 14 | királyné fölkelt, és bement az ágyasszobájába. A két nõ aggódva kísérte.~-
171 53 | székek gyökérbõl valók. Ágybeli fehérnemûje is csak úgy
172 53 | mikorra fölkelhettem az ágyból, s az erõm lassan tért vissza.
173 17 | íze az ételnek s álma az ágynak, mióta hazaútra keltünk.
174 7 | fejjel kötöztem össze az ágynemûnket, és segítettem a sátor elbontásában.
175 50 | Virradatkor legalább nem tipornak agyon, ha a harc megint folytatódik.~
176 55 | hallotta, hogy meghaltál, agyoncsapta, s elégettük, hogy a másvilágon
177 39 | gyilkosságom.~Ha valaki látta, agyonvernek érte. Abban a minutumban
178 23 | voltam én, mint a félig agyonvert!~Ahogy mégis széttekintek,
179 40 | bátyja meghalt. Gondolom: agyonverték.~Míg ezek a csatlakozások
180 63 | hang.~Ki térdre esik, ki az ágyra borult, de mind jajgatott,
181 14 | meg egy tejfölszínû gyapjú ágyterítõ, amelynek redõi körüljátszották
182 14 | Ugyan, hozz be egy fehér ágyterítõt. Hadd lássam én azt a görög
183 51 | kettényitják. Ül, mintha kiesett agyvelejét bámulná a tenyerében.~Nem
184 56 | szikrázott. A termete megnyúlt. Ah, hogy megváltozott az az
185 4 | Annyira megzavarodtunk, hogy ahányan voltunk, annyifelé futottunk
186 33 | föltette a bûvös süveget, s áhítatosan gajdolt rá egy fekete táblás
187 32 | hogy minden beteg annyira áhítja? Ahogy ott hevertem az áldott
188 22 | biztassam, hogy ha komolyan áhítozik egy szép márványpalotára,
189 38 | hazatéret.~Dombra érkeztünk, ahonnan mély ellátás nyílt a völgyi
190 33 | Bial táltos?~- Amoda átal, ahun az a fehér gödölye ugrál.~-
191 14 | és szomorkásan mosolygó ajakkal, de a tekintete bús volt
192 63 | bõgtek, és birkák bégtek. Az ajándék állatok voltak azok: hét
193 63 | hordó függött, a római pápa ajándéka. A legrégibb Lacrimae Christi
194 23 | ezt a rabot küldték nekem, ajándékba. Ki nem váltják, de nem
195 15 | hogy oda menj: vélné, hogy ajándékért szemtelenkedel.~Erre én
196 15 | sok ruhával és mindenféle ajándékkal. A megmaradt pénzen földet
197 22 | kaptunk. Ennyi arany, ha ajándéknak mondom, gyanút keltene.”~-
198 12 | csak a díszítményeket az ajándékokon. Különösen megtetszett nekik
199 30 | visznek neked. Az én csekély ajándékom ez.~Fogadd szívesen.~Tisztelõ
200 1 | lekötelezel, ha értéktelen kis ajándékomnak tekinted.~- No, úgy nem -
201 12 | Boldog volnék, ha Felségednek ajándékozhatnám, de õ kicsi korától fogva
202 17 | szolidust voltál kegyes nekem ajándékozni. Én ezt egy híján kivettem
203 43 | bebizonyosodik?~- A fejemet neked ajándékozom.~- Köszönöm. Értéktelen
204 30 | Avagy nem Priszkosz maga ajándékozott-e téged nekem? Hiszen levelet
205 59 | kellesz: sok a dolog. Neki ajándékoztalak. Hát csak fogd a holmidat,
206 14 | látogatja a régieket. Akkor ajándékozza majd meg a királyné.~Rika
207 35 | szinte elállott. Micsoda ajánlás ez: ha fejbe vered is...~
208 24 | mellett. Hát még mi tudományt ajánlasz?~- A históriát, vagyis történelmet.
209 22 | madárnyelven szóltok. Az ajánlat világos: az én dolgom az,
210 53 | Ez volt az elsõ lecke. Ajánlom a latin nyelv tanítóinak,
211 22 | csekély ügy. Mennyi pénzt ajánlotok érte?”~„Amint mondottam -
212 5 | szem, az a finom metszésû ajk... közeledik, közeledik
213 12 | és azt a remekbe metszett ajkacskát.~Hímzõráma volt az õ ölében
214 46 | veri a dobos. A sípos az ajkához illeszti a tárogatót, és
215 14 | történet a dalolása közben az ajkain öltene formát.~Aztán fél
216 13 | szón jóízûen nevetett. Az ajkait olyankor összecsucsorította.~
217 35 | nyikkanás. Összeszorított ajkak.~Csak a szemek karikáznak
218 37 | Öleltem, öleltem magamhoz. Ajkam odatapadt gyönge, bársonyos
219 7 | a köntösöd szegélyét az ajkamhoz érinthessem.~Nem felelt.
220 37 | hajoljak, s megérintsem az ajkammal. De nekem megmozdult a karom
221 8 | édessége rajta maradt az ajkamon. Mikor megláttam õt, annak
222 64 | tudom mi az a...~És vértelen ajkát nyújtotta. Üdvösségem lett
223 3 | Felséges király - hebegte kék ajkkal Vigilász -, a császár minden
224 63 | tolong be a palota minden ajtaján, s a levegõt zúgás és morajlás
225 8 | hogy a sátorok ormát és ajtaját mindenfelé lombokkal díszítik,
226 37 | ott álltak sorban a ház ajtajától a kapuig.~- Isten hozza
227 33 | átkozódókra.~Vitos táltos, ájtatos, púpos vénember, a lovak
228 53 | laktak az öreggel. A templomi ájtatosság végeztével levetették a
229 32 | a másik szobából, és az ajtófélfának támaszkodott.~És nézett
230 60 | lépcsõn, és õ zárta be az ajtót.~Mindig boldog szívvel váltam
231 51 | Álomból ébredek-e vagy ájulásból? Nem tudom. De a szemem
232 49 | ismét egy gabalyodásban akadnak meg és vergõdnek prüsszögve
233 4 | emberséges népre még nem akadtam. Bontsd elõ az ünnepi tógámat:
234 27 | pedig foglalkozik velem akaratlanul is. Én ezt megköszönöm neki,
235 46 | hívunk a magasból. A te akaratod vezérelte ide a hun népet.
236 3 | te tolmácsoltad-e azt az akaratomat, hogy addig énhozzám követ
237 27 | vidámultok rajtam. Csak ne rosszakarattal tréfálkozzatok velem, ne
238 8 | látom õt, olyan elevenen, akárcsak magamat, mikor a tükörbe
239 60 | haragszol, tanítsd becsületre akárha karddal is.~- A holló ögye
240 33 | hogy ne kívánjon semmit, ne akarjon semmit. Az még a raboknak
241 60 | olyan ebtermészetem, hogy akárkit is gazdámnak érezzek. Nekem
242 22 | császárét nem. De azon túl akármelyiket. Akár ha tetszik: ezt is,
243 31 | haza?~- Nem. Nem bánom, akármennyit kell is szenvednem. Nem
244 52 | ihatnék ebben a földi életben!~Akármi ronda vizet, csak víz legyen,
245 28 | és beszélnem kellett neki akármirõl.~Elképzelhetetlenül tudatlan
246 29 | hajolt, mintha a vállamra akarná hajtani a fejét.~- Eredj
247 22 | Krizafiosz -, ha te nagyon akarnád, hun barátom, neked is lehetne
248 56 | mintha újévi köszöntõt akarnál mondani. Dobd a sarokba
249 2 | nem tudsz hunul?~- Tanulni akarni - feleltem kérõn, barátságosan.~
250 14 | semmi elvihetõt, hát el akarták vinni a tehenet. Az apám
251 11 | politikát, körültekintett.~- Itt akartok-e sátorozni? Messze vagytok
252 33 | persze - ha Isten is úgy akartra.~Az öreg Iddár volt az áldozó.
253 1 | hóhérosdit játszottak.~- Akasszuk fel!~A nagyobbik fölhágott
254 8 | mesterség cégére. A varga sarut akaszt ki, a sátormíves keresztbe
255 18 | réven! Hol a révészgazda?~- Akasztanak - mentegetõzött a fiatalabbik
256 64 | iránt.~Az, hogy engem föl is akaszthatnak a parancs megszegéséért,
257 46 | a nyilat. A kantárt ágra akasztja. A nyíl fölé odatûzi az
258 22 | font arany van, a nyakadba akasztod, és úgy állsz a császár
259 22 | volt, mint amilyen csak az akasztófa alatt álló ember arca lehet.~-
260 18 | a helyetek!~- Rómaiasan akasztottak: keresztre - mentegetõzött
261 17 | egy rabszolgát adok neked; akiért Atilla irigyelhet téged.
262 22 | elmennem a szökevényekért, akikbõl most harmincat hoztam, mert
263 42 | szerencse van azokkal, akikkel te élsz: velem kell töltened
264 40 | és a Nekár-parti frankok, akiktõl az elûzött királyfi Atilla
265 31 | Csak az egy Emõke volt, akivel nem bírtam leszámolni.~Sokszor
266 1 | Teofil a neve.~A gyermekek akkoraformák voltak, mint én. Kettõ idõsebb
267 47 | bõrtömlõt vett ki onnan, akkorákat, mint a kisgömböc szokott
268 1 | szolgáltam be a reggelijét is. Aközben mindig elmondta, mit álmodott,
269 44 | tûnnek elõ: a fekete arcú Akrán, a kék szemû, hóbortos Ejszárn,
270 56 | Nem, asszonyom. Amint Akvileját letörtük, az egész Itália
271 63 | hogy megindultak, s hogy az Al-Duna mellett várják Atillát.~
272 24 | vagyok. A fiaim se lesznek alábbvalók.~Nem mertem többet szólani.~
273 31 | szélesen, s fölemelnek meg alábocsátnak, s megint fölemelnek.~Meddig
274 36 | Ardariknak mondta a nevét, ki Aladárnak - neki jó volt mindenképpen,
275 36 | mindjárt összebarátkozott Aladárral, s azontúl mindig együtt
276 12 | hattyúnyakú aranykancsót és az alája való tányért, továbbá a
277 46 | festett, teljesen meztelen alak zegzugos ugrásokkal, kerékhányással
278 2 | nekem. Mi emberi csontváz alakjában, kaszával és homokórával
279 37 | víziló bõrébõl készült, virág alakokra lyuggatott. Volt aztán ott
280 32 | nyilvánítanod, nem pedig alakoskodnod. Most már nem adlak vissza
281 49 | álomban teremthet ilyen alakot a beteg képzelõdés.,~Portól
282 36 | családok és nemzetségek szerint alakulnak. Maguk választanak maguknak
283 64 | összes zenészek egy bandává alakultan. S valami velõkbe ható bús
284 48 | aztán mégis elnyomott az álam. De meddig alhattam? Nyáron
285 1 | harmadika. Ezen a napon alapította Antiókia városát Szeleukosz
286 38 | a világ!~- Nem. Országot alapítunk. A kardunk csak arra való
287 60 | Utána mindjárt színházi álarcokat fordítanak ki egy ládából.~
288 12 | mondtam neki, hogy - követem alássan -: „Mi a fészkes fenének
289 8 | csak egy vén hársfa, s alatta egy nagy négyszögletû, vörhenyes
290 33 | szolgálatra valók, mint a ló, vagy alattomosak, mint a kígyó? Mi egyéb
291 49 | csakugyan, vagy hogy a föld alattunk, az fut visszafelé? A lólábak
292 29 | Mert az én anyám is római alattvaló volt, és gondolnád-e azt,
293 38 | titok. A vízigótok Átilla alattvalói volnának igazság szerint,
294 18 | a ruhánkról, hogy római alattvalók vagyunk.~- Könyörüljetek! -
295 22 | borult és zokogott.~- Micsoda alávaló népfaj ez! - szólalt meg
296 1 | szeme elé. Gyalázat a neved, alázat! A mûvelt Európa hajlong
297 56 | csak ez, amelyben jöttem. Alázatomat és szolgálatra való készségemet
298 53 | rabszolgaság nagy tanítómester az alázatosságban! Lassanként meg is szerettek.
299 62 | Köszönöm - feleltem kevély alázatossággal -, inkább vagyok itt rab,
300 64 | tornyunk, most a te neved a mi alázatunk, gyászba leomlásunk!~Elcsuklott,
301 56 | legnagyobb városát igázza le, és alázza adófizetõvé.~- Hát semmi
302 49 | állnak a gyalogosok.~Nagy áldás-zúgás Atilla sátora felõl. Õ lovagol
303 59 | öregekkel, s a nép viharos áldásolása között lovagolt tovább.~
304 45 | szemben?~A hunok lelkes áldásra csattantak. Atilla szeme
305 46 | ellenség testében álljon meg. Áldd meg nyilainkat!~A tûzön
306 17 | jóságos jó szívedre, és áldom a nevedet.~Száz szolidust
307 37 | Atilla felé terjesztette áldón a kezét, míg világtalan
308 33 | gyógyította a szembajokat. Áldozásokkor õ vágta le az állat fejét,
309 33 | lakodalmakon a szerencsekérõ. Áldozásoknál õ metszette ki az állat
310 33 | összeragasztásának volt a mestere. Áldozásokon õ fogta föl az állat vérét,
311 49 | csendesen folytatják az áldozást az oltároknál mindaddig,
312 33 | sátorok során. Hát persze: az áldozatállat a papé. Ha más költi el,
313 33 | Ha más költi el, akkor az áldozatnak nincs foganatja.~- Te gyerek,
314 49 | oltárnál most szúrják le az áldozatokat.~Atilla megáll annál az
315 49 | áldoz. A hun papok lovat áldoznak, fehéret, a szarmaták és
316 33 | akartra.~Az öreg Iddár volt az áldozó. Nagy fejû, vállas, hetvenéves
317 46 | mormogják mindnyájan.~Az áldozókõ alá veti a nyelvet, a gödörbe.
318 37 | táltosok szent éneket üvöltve áldozták a fehér lovat.~Az öreg vak
319 46 | szívedet! Tûzben, lángban néked áldozunk.~Zobogány beleveti a nyelvet
320 23 | kárpit védi a szobát.~- Nem alhatnám? - mondottam az öregnek. -
321 48 | elnyomott az álam. De meddig alhattam? Nyáron már éjfél után háromkor
322 12 | másikban font. Az oszlop alján egy üres karosszék.~Kérdéseinkre
323 46 | a harmadiknál tölcséres aljú, hosszú síp - hun szóval:
324 60 | rúzsaszínû kõbül valók, köntösre alkalbasak. Ötvenenkint egy zsódos.~
325 60 | viselte a sorsát. Volt is alkalma rá, hogy a mûvészetét megmutassa.
326 35 | Azok az ebédek csak ünnepi alkalmakkor voltak zajosak, vagy ha
327 8 | ha kívül maradunk, amíg alkalmasabb helyet nem jelöl nekünk
328 18 | Vigilász a határõrzõ hunok alkalmatlankodásaitól tart.~- Dehogyis - felelte. -
329 36 | elmondta egy kilovaglásunk alkalmával, hogy mi van a levélben:~
330 24 | hogy nem a ház belsejében alkalmaznak szolgálatra.~A házat a tej
331 2 | értettem meg, hogy csak hozzánk alkalmazta a szót.~Hát megint csak
332 22 | követtársaiddal együtt. S alkalomszakadtán elmondom, hogy a császár
333 38 | találkoztatok.~- Ottan. Alkonyat után volt az idõ, s én Aladár
334 8 | fehérlik. Nem valami szép alkotás, csupa apró, kerek ablak,
335 8 | szép, aminõt emberi kéz nem alkothat. Kék lángok lobogtak körülötte
336 37 | piros posztóval bélelt alkotmány. Az oldalain elõrevonható
337 40 | aranytól ragyogó pompás alkotmányon. Csupa aranyoszlop és csupa
338 33 | Az embernek is mozognia, alkotnia, küzdenie kell. Minden formában,
339 2 | Veszek rám másik szoknyát - alkudozott a leány. - Hát megengeded?~
340 12 | faragatú, mintha liliomok állanának kerítésül szép egynagyságban.
341 2 | láttunk a telep mellett, azon állapodtunk meg. S kis ideig némán szemléltük
342 44 | veszedelmes az egészségemre az állapot, a lovamat félreugratom,
343 15 | megtudakolom apámnak az állapotát, s ha még mindig ott szegénykedik,
344 28 | állatok melege enyhítette az állapotomat.~Emõkét mindennap láttam.
345 60 | szomorú munkámban és szomorú állapotomban. A becsüsök mindent rosszul
346 38 | soha senkire, csak a szeme állása volt olyan. Ruszti hozzászöktette
347 8 | érdekes, hogy a sátorok állásából meglátni: mekkora a család.
348 47 | végignézi reggel még egyszer az állásokat.~Elámultam a fõvezér szaván.
349 23 | fehér szakáll - csak az állát beretválta ki. A kezében
350 12 | kendervászon ruhában járnak, télen állatbõrben, s olyankor faggyas bõrszagot
351 49 | gepidáinkkal s festett arcú, állatbõrös, különféle vad népeinkkel.~
352 28 | Szerettem volna leszórni az állatbõrt, s elbujdosni a világba.
353 46 | aranypénzek, ezüstbõl vert apró állatfejek, mindenféle fog és gyémánttal
354 27 | azon a szegény kis tollas állaton. Rút volt és szomorú. A
355 53 | falat, átúsztam folyót, álldogáltam hideg, szeles éjszakán olyan
356 31 | Galambot ha fogunk, meg nem állhatjuk, hogy meg ne csókoljuk.~
357 15 | senkivel: az urak közé nem állhattam, a szolgáknál följebb tartottam
358 2 | hogy magasabbra merjük-e állítani a sátrunkat, mint a királyé
359 44 | egyik -, középre az alánokat állítja a római.~S valóban látszott
360 41 | lovagolnak, s annak a vonalába állítják a szekereket.~Napokig és
361 1 | szökõkúthoz vittek. Háttal állítottak a medencének, s átlöktek
362 18 | mondok, rómaiak: rómaiasan állítsatok belõlük intõ példát ide
363 19 | határõrei eleven láncként állják körül mind a birodalmat,
364 46 | valamennyi az ellenség testében álljon meg. Áldd meg nyilainkat!~
365 15 | ismertem már. A kapuban szokott állni, s három ezüstcsillag volt
366 9 | Örömebédeken mögötte kellett állnom, és õ római szokás szerint
367 8 | középsõ a királyé. A mellette állók a feleségeié, a fogoly királyoké,
368 40 | 40~Az elsõ nagy állomás, ahol egy hétig pihentünk,
369 44 | 44~Az urak napestig ott állongtak Atilla sátora tornyán; szemlélték
370 37 | õ lehunyt szemmel, némán állotta a csókomat.~Én nem tudtam
371 22 | Daliás, simára borotvált állú hun volt az az Edekon. Az
372 49 | tõlünk a harcot, s mi lihegve állunk új hadirendbe.~Hála istennek:
373 35 | különös volt nekem. A zöld alma mikor pirosra változik,
374 17 | énelõttem íze az ételnek s álma az ágynak, mióta hazaútra
375 65 | kimentem.~A téren az öreg Almád lantos énekelt. A kútkáván
376 32 | nincs odaki?~- Odaki? Az almafák virágzanak.~Annyi idõ telt
377 18 | orrhangon, hogy a legrosszabb álmaimban azt hallom. Föl-fölemelte
378 29 | raknak a mezõn, és bámulják álmatag szemmel.~Egyszer magam ültem
379 60 | megszólal Emõke halkan, álmatagon:~- Hogy vagy odaát?~- Kérdezheted-e,
380 7 | induljunk a további utunkra.~Álmatlanságtól zavaros fejjel kötöztem
381 49 | is elnyomja.~- Átilla - álmélkodik Csáth.~Valóban õ egy nagy
382 36 | vált, mint a hunok kardja.~Álmélkodva néztük.~ ~
383 34 | Krizafiosz is furcsákat álmodhatott abban az idõben.~Addig mindig
384 22 | amennyirõl most nem is álmodhatsz. De mielõtt szólnék, esküdj
385 31 | semmi hatalom, hogy azt ne álmodjam, amit álmodom.~Bámult. A
386 1 | Átillához? - ismételtem, mintha álmodnék.~Mert ez az újság hihetetlen
387 31 | hogy azt ne álmodjam, amit álmodom.~Bámult. A szeme elnedvesült.~-
388 1 | Aközben mindig elmondta, mit álmodott, s bár egyikünk se hitt
389 1 | Hogy aludtál, uram? Mit álmodtál az éjjel?~De erre se felelt.
390 1 | bár egyikünk se hitt az álmok jelentésében, mind a ketten
391 47 | kezdjük?~- Már alig - felelte álmos-egykedvûen a fõvezér.~- A jelek nem
392 46 | ült a helyén nyugodtan és álmosan.~Atilla hozzá fordult:~-
393 58 | gyermekek szeme már ragadt az álmosságtól. Az öreg is laposakat pislantott.
394 64 | sírjába.~A menet elfogyott alólam, s összefolyt a Tisza partján.
395 61 | lebegett akkor Atilla karjain, álomalakká vált, akinek földönléte,
396 8 | lelkedet is.~S annak az álomcsóknak az édessége rajta maradt
397 9 | Csakhamar eltûnik ez az álomképcsoport.~De íme, elõföllegzik a
398 22 | Edekon úr. - Ilyen palota álomképnek is értékes. De már hogy
399 62 | keménysége, azonnal induljanak az Alsó-Dunára, és várják meg Atillát;
400 57 | Dzsidzsia kandít be félénken.~- Alszol?~- Nem. Mit akarsz, Dzsidzsia?~
401 23 | az öreg. Látta, hogy nem alszom.~Nagy karaj barna kenyér
402 35 | azt mondd meg, hogy úgy általában, abban a nagy birodalomban,
403 8 | termetének minden vonala általjátszik. A fején az a fehér gyolcsturbán.
404 51 | mintha mellére hajló fejjel aludna. Hun az is, és dárda van
405 48 | Emõkével nem találkozom: aludnék most otthon Konstantinápolyban,
406 19 | lefeküdtünk.~De nem bírtam aludni. Ma még nem vagyok rabszolga;
407 65 | lantosének.~No, nem lehet aludnom. Felöltöztem és kimentem.~
408 1 | szerint megkérdeztem:~- Hogy aludtál, uram? Mit álmodtál az éjjel?~
409 54 | mikor a sírkõ megmozdul alulról.~Mikor este a püspök elaludt,
410 65 | látom.)~Fölkeltem, mint az alvajáró, és megfogtam a leány kezét:~-
411 63 | zokog.~Megindultunk, mint az alvajárók: szótlanul, szinte tolongva,
412 46 | A tábor körös-körül az alvás és a lovak legelésének halk
413 52 | elaludtam.~Meddig tartott az alvásom? - nem tudom; lehet, hogy
414 28 | Csáthnak. Az istállóban való alvást megszoktam. Nehezen törõdtem
415 8 | hunul ösztörû. A sátor csak alvóhely, és esõben menedék. Nappal
416 22 | uram: hol erre löknek, hol amarra. Nem mondhatom, hogy nem,
417 45 | azok a csirkék illatoztak, amelyeket Troa városa küldött ki Atillának.
418 17 | nekem egy gyönyörû paripát, amelyért engem a császár is irigyelhet.
419 60 | a szemében azt az erõt, amelyhez hasonló más ember szemében
420 49 | megáll annál az oltárnál, amelyiknél a vak Káma áldoz.~A szertartás
421 56 | részt mondod el legbõvebben, amelyikrõl hallgatni akarsz.~Nevettek.
422 53 | áldassék érte az Úr neve.~- Amen - feleltem könnybe lábadt
423 40 | napestig, tartott éjten által.~Amennyi szekerce, balta, fejsze
424 22 | még kincsed is lesz annyi, amennyirõl most nem is álmodhatsz.
425 33 | is mind tudott valamit, amibõl megélt. Legtöbbet mégis,
426 50 | vagy legalábbis mászkál.~- Amice! - kiáltottam reá.~- Aquam! -
427 32 | bizony! Kapott egy bornyút, amiért gyógyított. Elég az neki.~
428 63 | amit a király nem adhat, de amihez a király adománya nélkül
429 35 | finom mosolygás játszott át. Amily sötét és félelmes volt az
430 64 | hallok erõsebb hangokat, mint amilyenek eddig hallatszottak: veszekednek,
431 22 | Minden csigának olyan a háza, amilyent maga nyálazgat magának.”~„
432 35 | Ez olyan kegyesség volt, aminõben Csáth házánál rab még nem
433 62 | Asszonyom - mosolyodtam el -, amióta itt vagy, meghíztál. A sanyarúságban.~
434 1 | fülbevalókat, mindent-mindent, amirõl gondolod, hogy a vadak közt
435 64 | mind azt a jelet búgta, amivel a táborban alvásra szólították
436 23 | kisasszonnyal semmi dógunk. Gyermök ammég.~Kis ideig hallgattunk.
437 33 | lakik a tudós Bial táltos?~- Amoda átal, ahun az a fehér gödölye
438 49 | Bõsz emberek hujjogása.~De amonnan is száll már a nyilak felhõje.
439 11 | tányérok szélén összefogódzott amorettek köre.~Fehér bársonnyal bélelt
440 11 | Üdvözöllek.)~- Khaire - ámul rá Priszkosz. - Ki vagy
441 1 | zörgött a mellükön, hogy ámulat volt nézni. Voltak valami
442 64 | rabok kimennek. Én csak ámuldozok. Mintha egy gyászba öltözött
443 33 | mégis, azt gondolom, az amulettek eladásából szereztek. Nem
444 44 | Némelyiknek próbált erejû amulettje volt. Másiknak olyan kardja,
445 12 | majdnem olyan, mint amilyet az anakoréták viselnek. A lábán sáfrányszínû
446 53 | ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmû, jó
447 30 | Micsoda urak jöttek?~- Anatóliusz úr és Námusz úr meg egy
448 61 | táncot. Ahogy föl-alá léptek andalgón, láttam, hogy Ildikó nagy,
449 61 | sétáltak, míg a zene valami andalító dalt játszott.~Atilla aztán
450 53 | élményeibõl, vagy pedig a többi anekdotázott.~És én abban a boldog jómódban
451 53 | történeteket mondott el az angolországi élményeibõl, vagy pedig
452 37 | Isten óvjon meg! Az ég angyalai védjenek!~No iszen, máskor
453 31 | szavadat hallom, mintha angyaléneket hallanék.~Gondolkozva nézett
454 12 | A haja le volt eresztve angyalosan. S én ismét láttam azt a
455 18 | révészgazda - megszöktek. Annyian szöknek mán, hogy nem gyõzzük.
456 4 | megzavarodtunk, hogy ahányan voltunk, annyifelé futottunk az éjszaka sötétségében.~
457 9 | de jól lehet rá lépni. Annyiszor hallottam az ünnepi utcai
458 1 | Ezen a napon alapította Antiókia városát Szeleukosz Nikátor.
459 49 | cudarabb az éjjeli harcnál.~- Antul jobb - szól rá büszkén Nagyfülû-Szabolcs -,
460 14 | otthagytad-e érte apádat, anyádat? - kérdezte a királyné.~-
461 12 | Tartsd a tenyeredet.~Milyen anyai volt! Milyen jóságos! Én
462 64 | Láng lövellt az erekbe. Az anyák fölemelték a csecsemõiket,
463 14 | mégis eladott?~- Eltemettük anyámat, azután hajóra ültünk. Másnap
464 7 | én nem lehetek. Állj meg anyámnál a lovaddal. Mondtam már
465 12 | azonban abban a percben sem anyásnak, sem jóságosnak nem éreztem:
466 2 | meg kell halnia.~Ismét az anyjához fordult: kérdezett valamit -
467 58 | Tudtam, hogy elmondja majd az anyjának: miket beszéltem a királynénál
468 13 | nõ megcsókolta. Õ csak az anyját csókolta meg. S mindjárt
469 12 | család feje intézi el: az apa vagy az öregapa. Ha pedig
470 14 | De hát, otthagytad-e érte apádat, anyádat? - kérdezte a királyné.~-
471 15 | tied, a másikat küldd el apádnak. A hat apró a hat testvéredé. (
472 36 | elbocsássátok, s vele az apai örökséget is kiadjátok.~
473 38 | ha van. A hunok nem az apák érdemét nézik, hanem kinek-kinek
474 14 | koromban meg kellett váltanom apámékat a nyomorúságtól. Nálunk
475 14 | megcsókoljam. Anyám ránézett apámra, és megértette az arcából,
476 46 | árnyékai! Jertek elõ! Balambér apánk! Megyer vitéz! Tarkány fõpap!
477 63 | Átilla! - sírja öregesen, apásan - Átilla!~A király keze
478 49 | hogy csupa vér.~- Huj, az apátok gyilkos keservit!...~S hogy
479 60 | tengöri férög teröbtésit az apátoknak, engöb nevettök-é, kutyák?~
480 22 | nevemben: „Theodóziusz nemes apától származott, s Átilla is.
481 2 | anyja kezébe került.~- Az apjáéba. Az volt a szerencsém, hogy
482 22 | arany váltságdíjat hoz az apjáért. Addig az apja bilincsekben
483 62 | a Rajna partjára, Ildikó apjához: megkérte a kezét a leánynak.~
484 1 | fiatalabb. Hasonlítottak az apjukra, már amennyire tücsköket
485 19 | ismert szökevénnyel?~Az apokalipszis szörnyûségei gyötörtek.
486 49 | az a felkavargó por... apokaliptikus világzavarodás.~- Huj! Huj!
487 51 | ezernyi ezer sebesült vár az ápolásra: arra már nem kaptam embert,
488 31 | És a cselédek fölváltva ápoltak.~A cselédek... Itt meg kell
489 35 | félkezû Barakony (Csáthnak az apósa), Salló, Kontsagh, Hargita -
490 37 | megcsókolta feleségét, leányát, apósát, a gyermekeit százszor is.~-
491 41 | római sereghez - mondják áprilisban -, a királyuk, Teodorik
492 36 | Azután jötték különbözõ apró-cseprõ népcsoportok, eltûnt vagy
493 24 | vagy tehenem hiányzik. Az aprójószág hol több, hol kevesebb.
494 6 | szoknyában, piros csizmában aprón lépked a gyalogúton, és
495 46 | fõtáltos süvegén. Mindenféle apróság fityeg azon: aranypénzek,
496 46 | tele van olyan csillogó aprósággal.~Atillára lestem. Mozdulatlanul
497 52 | áradatot. De sárga, iszapos ár helyett bíborszínû szennyes
498 17 | haragudjál. Az az egy a lónak az ára, amelyen eddig jártam, s
499 52 | vize terjedez. Már látom az áradatot. De sárga, iszapos ár helyett
500 49 | is balra tõlünk. Mint az áradó Tisza, ömlik csillogón a
|