1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
501 23 | bûnös pénzébõl valók.~- Aranyadat? - fordult vissza. - Nem
502 23 | már tudhatod, hogy az én aranyaim nem a bûnös pénzébõl valók.~-
503 12 | Priszkosszal és Rusztikiosszal. Az aranyajándékot fehér kendõbe burkoltan
504 24 | elõreléptem: odanyújtottam neki.~- Aranyak - bámult el Csáth. - Hát
505 11 | holtodiglan barátod maradna, s az aranyalmafájáról hullna az unokáidnak is.~
506 64 | itthon üdvösségem, ~két aranyalmámnak gyümölcstermö fája, ~királyi
507 17 | nálamnál. Nekem van nyolc aranyam, és még ezenfelül száz.
508 17 | gondoltam, hogy elveszem a száz aranyamat titkon a gazdám pénzébõl.
509 63 | király nekem adja minden aranyát, s ráadásul a napot, a holdat,
510 15 | vöröslöttek, s egy zöld aranybogár búgva keringélt el fölöttem.~
511 57 | vele írattam volna rá az aranycifrát.”~- Hát az asszony, az is
512 36 | kevert acél. A mellükön aranycsatok ragyognak. Nekár-parti frankok
513 36 | király küldötte õket egy láda aranyedénnyel.~A másik küldöttség tíz
514 8 | miénk. Atilla egynéhány aranyedényt követelt a római császáron.
515 11 | vadászat megelevenedett: aranyemberek vadászata aranyerdõben,
516 11 | aranyemberek vadászata aranyerdõben, aranyvadakra!~A tálakat
517 12 | elcserélte lóért meg tíz aranyért. Hanem a leány rab másnap
518 13 | A nadrágja alját a saru aranyfonatú zsinórjával fölhálózták
519 9 | elõcsillog az aranylánc, aranyfüggõ, arany karperec, arany mellboglár,
520 56 | bársony porát kikefélték. Az aranygombokat ragyogóra dörzsölték. Szakadás
521 2 | Messzirõl láttuk már a pompás aranygombos sátort, amint a többi barna
522 51 | csapta le valaki. Az ujján aranygyûrû. És véres a gazdátlan kar.
523 22 | S letette a levelet az aranyhalomra.~Atilla keresztbe fonta
524 12 | elõ, Zéta, a hattyúnyakú aranykancsót és az alája való tányért,
525 22 | a régi Bizánc falait, az Aranykaput, a temetõt, a hippodromot,
526 9 | Köztük öt ifjúnak a süvegén aranykarika ragyogott. A legfiatalabbik
527 2 | fénylett a nyakában. A láncon aranykarikák és pénzek villogtak. Gyémántos
528 35 | Látom, hogy a szeme szinte aranykarikákat hány a gyönyörûségtõl, ahogy
529 4 | s a kardok fölött a nap aranyképe.~Elnyílt a szemem: hiszen
530 9 | pora. Napsütésben gomolygó aranyköd. Legelõször is kilovagol
531 64 | jajgatása között helyezték az aranykoporsóba. Melléje tették a kardját,
532 64 | népfaj áll elõ, s akkor az aranykoporsót kifordítják a földbõl.~Az
533 14 | csodálkoztam ismét, hogy az ilyen aranylábú páva vélem, szegény poros
534 14 | selyemmel, ki bársonnyal, ki aranylánccal. S tán nem is derékon, hanem
535 37 | visszafordult.~- A nagy szemû aranyláncomat - mondta az asszonynak -
536 13 | szakállukat simogatnod, az aranyláncukat babrálnod. Atyád mellé ülsz,
537 40 | Csupa aranyoszlop és csupa aranylemez. Nem is annyira sátor, mint
538 1 | szolidus, vagyis egyfontnyi aranynál valamivel több.~Az a bõrzacskó
539 16 | és kürt rivog. A nap már aranynyilakat lõ az égre, s nappallá változik
540 14 | királyné is. Egy széles aranyöv volt a kezében.~Vert arany
541 17 | gondoltam, hogy maradjon a száz aranyom Konstantinápolyban Priszkosz
542 18 | a lovunk mellett. A víz aranyosan vibrált a távolban. Az Iszter
543 40 | pompás alkotmányon. Csupa aranyoszlop és csupa aranylemez. Nem
544 61 | és mellen aranyvarrat és aranypaszománt csillog. Piros saru a lábukon.~
545 46 | Mindenféle apróság fityeg azon: aranypénzek, ezüstbõl vert apró állatfejek,
546 9 | A fiatal asszonyok fején aranypillangós nõi süveg. Azokon is annyi
547 28 | nem tudta, hogyan lehetne aranyra váltania.~Én hát kedves
548 3 | istennek lesz öltözve, s aranyrudakból rakott trónuson fogad bennünket,
549 63 | napjára virrad. A sarumra az aranysarkantyút csatoltam. A hajamat illatos
550 64 | világon! Hogy bírod elhagyni aranysátorodat, pompás palotádat, világgá
551 12 | Piros selyemfonalakat meg aranyszálakat húzkodott bele. Valamennyien
552 22 | palotád: márványlépcsõs, aranytetõs. Mellette ciprusos kerted.
553 42 | odaviszik az oltárra minden aranyukat, ezüstjüket. S az égre néznek:~-
554 11 | vadászata aranyerdõben, aranyvadakra!~A tálakat is mûvészi rajzok
555 61 | fejen, a nyakon és mellen aranyvarrat és aranypaszománt csillog.
556 42 | megjelenik a város püspöke. Aranyvirágokkal díszített fehér selyemkazula
557 33 | hosszú bajusza bal felõl araszosan kinyúlt, jobb felõl meg
558 12 | olyankor faggyas bõrszagot árasztanak maguk körül.~A köznép egy
559 14 | A császár nem vet, csak arat. A nép a gabonáját aratja,
560 14 | Tavasz elmúlását, búza aratását. ~Napraforgóvirág teljes
561 44 | csak akkor elegyednek az aratásba, ha az ellenség a szekérvonalig
562 49 | alán oly sûrûn áll, mint az aratatlan búza. Csak a lovat döfik.
563 14 | arat. A nép a gabonáját aratja, õ a népet. Én akkor még
564 12 | nefelejcsszín kis selyemkendõ. Arcának õszibarackos bársonyához
565 46 | süllyedt szemeivel, sápadtas arcával olyan volt, mintha az éj
566 23 | Konstantinosz és Nagy Theodóziusz arcképe. A levegõ ott tiszta és
567 5 | a barackvirágszín finom arcocska, az a mélázó szép fekete
568 32 | uram, és kivizsgáltam az arcodból, hogy jó ember vagy, uram.
569 35 | S pajkosan hunyorog. Az arcok az asztal körül nevetõk,
570 38 | akkor...”~Köhögtem, hogy az arcomban égõ vér el ne áruljon.~-
571 64 | elcsillan mellettem. Némelyik arcot megismerem. Asszonyok is
572 42 | piroslottak, s föltolható arcrostélya volt. Megért két aranyat
573 64 | hogy a vér patakzott az arcukból. A karjukat és mellüket
574 49 | csak úgy röpköd róluk az arcunkba.~Hátulról támadjuk meg a
575 36 | mindenkor Atillánál lakott. Ki Ardariknak mondta a nevét, ki Aladárnak -
576 60 | nézd ott a faliszõnyegünkön Áresz, aki leszállt a felhõkbõl
577 24 | és tanításai. Különösen Arisztotelész, Epiktétosz, Plató és Szokratész...~
578 1 | velem. Ismertem Platót, Arisztotelészt, Hérodotoszt, Plutarkhoszt,
579 65 | terjengetve folytatja:~Tisza árja indul lassú zuhogással. ~
580 32 | aztán: kard, csákány, fokos, árkány és buzogány, virtus dolga.~ ~
581 36 | lándzsánál. Sok nyergen meg árkányt lehetett látni, szõrbõl
582 49 | A következõ percben az armorik sereg zúdul reánk. Más ordítás,
583 46 | szellemek! Éjszakákban lengõ árnyak! Kössétek föl kardotokat!
584 11 | inkább vagyok szolga Átilla árnyékában, mint akármilyen gazdag
585 46 | forgatva kiáltja:~- Hunok árnyékai! Jertek elõ! Balambér apánk!
586 46 | elõttünk, a papok nyúlongó árnyékait lengetve a sátor falán.~
587 17 | ebédeltünk. Én egy szomszédos fa árnyékán ültem. Elõttem papiros és
588 15 | túlsó oldalán. Ha csak az árnyékát is láthatnám, még egyszer,
589 46 | székén. Fekete szakállával, árnyékba süllyedt szemeivel, sápadtas
590 23 | a szénaboglya tövén, az árnyékban. És ráheveredtem.~Mi lesz
591 31 | soha nem leszek. Ha csak az árnyékodat látom is, boldog vagyok.
592 21 | a nyelvüket lógatták az árnyékon is.~A város szélén Eszlász
593 33 | csakhogy az övé terebélyes. Árnyékvetõ ernyõk is voltak az elején.~
594 8 | hát a szekereket, s csak árnyékvetõre vontunk fel egy sátoroldalt.~
595 2 | beleszerettél.~- Ki tehet arrul?~- És a leány is szeretett?~-
596 22 | hogy te is bizonyítod az ártatlanságomat. Hát eljöttünk: Maksziminosz
597 33 | hogy a rossz szellem ne árthasson neki.~Én persze csak nevettem
598 46 | hangon a földre nézve:~- Ártó lelkek ura, hatalmas Gonosz!
599 15 | szokás, de kissé meg is ártott.~Priszkosz befogott a napló
600 38 | az arcomban égõ vér el ne áruljon.~- És Aladár úrfi? - kérdeztem
601 1 | amit az egyiptomi kalmárok árulnak, meg egynéhány krokodilusbõrt
602 53 | két koros kanonok lakta öt árva kisfiúval együtt. Valami
603 53 | Esténkint, mikor már az árvák lefeküdtek, összegyûltünk
604 41 | szegény! Te légy segítõje az árváknak..., ~hogy ne kegyetlenkedjék
605 42 | vagyok. Ha megöltök, tíz árvám marad kenyértelen.~A püspök
606 64 | az Isten kardja! Ó, hogy árván hagytad ezt a nemzetet!~
607 52 | rátámaszthatom. S látom a rohanó árvizet, látom, mint bukdácsolnak
608 57 | Milyen jól sikerült az az ásítás!) - Mit szólt?~- Semmit.~-
609 57 | kisasszony mit szólt? - kérdeztem ásítva. (Milyen jól sikerült az
610 46 | egy lombos-leveles nyírfát ásnak le, s annak a tövéhez bunkózzák
611 64 | Atilla eltemetve.~Százezer ásó és kapa fogott aznap reggel
612 53 | is mentek valami ötszáz ásóval, kapával, másnap azonban
613 64 | térítsétek el a vizet. Ott ássátok meg a sírt mélyen, és szélesítsétek
614 63 | öltözött, koszorús fejû új asszonnyal együtt. A nép eget rengetõ
615 36 | sátorfát leütik. Mosolygó asszonyaik kíváncsian néztek ki a bõrökkel
616 2 | hamuszín mentés, büszke tokás asszonyé, csak épp hogy a szoknyája
617 9 | királyfiak. Utánuk vonul be az asszonyhad. Rika királyné aranyozott
618 55 | és ragadnak aztán föl az asszonyhoz és az öregúrhoz, Barakonyhoz.~
619 12 | nõk között.~Sose rajzoltam asszonyi munkákat, csak betût a császári
620 61 | királyleánynak, akit Rika asszonynál láttam.~Egy szélsõ oszlophoz
621 36 | baszternek is, Ázsiából. Az asszonynép is velük. De csak a fiatalja.
622 9 | alatt álltak a hun vezérek asszonynépei s az öregmamák. Egy csúnya,
623 60 | história tanulságai nem asszonynépnek valók.~Megírtam a levelet,
624 59 | kézintéssel üdvözölte az asszonyokat. Csupán a gyermekeit csókolta
625 63 | tér megtelik emberekkel, asszonyokkal, gyermekekkel. Úr és szolga,
626 51 | hol az ugoroknak, hol az asszonyoknak, Bialra, Bucsára is - otthagytak
627 55 | csak habogva felelgetek az asszonyomnak meg az öregúrnak.~Végre
628 13 | negyvenesztendõs-forma gömbölyû asszonyra néztem. Arra is csak azért,
629 64 | körül. Estére már meg volt ásva a sír, olyan mélyen, hogy
630 51 | érezhetné, ahogy én, mikor az aszalókemencében szárítja a hõség.~De hát
631 21 | rizs, búza, szárított hal, aszalt gyümölcs; két ládában ruhaféle.~
632 33 | maga dolga, látogatója. Aszerint, hogy melyik pap mit tudott.
633 57 | egyszer azt mondta, hogy aszongya: „Talán jobb neki így.”~
634 46 | kard van a kezében. A tûzre aszott füvet dobnak.~Vörös láng
635 58 | beszélném.~Emõke felkönyökölt az asztaira, és szinte itta szavaimat.
636 27 | Kutyának ott a helye a gazda asztala körül - mondta Uzura, az
637 30 | Látom, hogy levél van az asztalán, s még a pecsét sincs feltörve.~
638 39 | Fõzni mi nem fõztünk. Atilla asztalánál negyven-ötven ember ült
639 1 | reggeli tejet is betettem az asztalára, és szokás szerint megkérdeztem:~-
640 9 | hogy az uraink üljenek az asztalhoz. Õ maga aligha lehet velünk
641 22 | képeket, a kígyó formájú asztallábat. Mindent. Akkor, hogy le
642 1 | Szép ruhában járattál, asztalodhoz ültettél. S nem te tanítottál-e
643 46 | összehajtogatták a tábori asztalokat. A székeket a sátorterem
644 22 | úri helyük legyen és jó asztaluk. Krizafiosz a testõrök kapitánya,
645 48 | A távolabbi mezõkrõl is át-átkiabálnak:~- Mi lesz már? Indulunk-e?~
646 33 | tudós Bial táltos?~- Amoda átal, ahun az a fehér gödölye
647 7 | nem néztem föl.~A harag átcikázott rajtam, mint a villám a
648 12 | Szabad-Görög. A római követek is.~Átdolgoztam magamat a népen Priszkoszig.
649 61 | idegen királyfi között, és az átellenes szomszédjaival is beszélgetett.~
650 63 | bársonysüvegben, a kardját a hátán átfûzve. Ott állt a gazdám: araszos
651 64 | nép, hogy lehetetlen volt áthatolnom rajta.~Eközben leszállt
652 13 | Õ a testi embert látta Atillában is. Priszkosz azonban a
653 22 | egyenesen hun nyelven olvasta.~Atilláék hallgatták figyelmesen.~
654 39 | egy-egy külön raját vezeti). Atillával járt Iddár fõpap is és Zobogány.
655 38 | mulatta át az ifjúságát is Átillával. Ismeri az a hun fortélyokat
656 24 | bányák, püspökségek, hegyi átjárók, várak? hol milyen ipar
657 14 | ült a térdeit felhúzva s átkapcsolva, elrúgta magától az ékszeres
658 64 | förmedtem rá.~Letérdelt, és átkarolta a lábamat:~- Ne menj el,
659 36 | egyszerre a római birodalmat. Õ átkel a tengeren, és dél felõl
660 56 | bennünk, egy posványon való átkelésünkkor történt. Ahogy ott lovagoltunk
661 40 | faragott.~A következõ napon már átkelt az elöl járó hadrész és
662 36 | Európán. Ibéria csúcsán átkeltek, elfoglalták Karthágót,
663 42 | polgárának családostul való átköltözése Atilla székhelyére.~A püspök
664 38 | 38~A hadsereg fele átköltözött a Dunán. Elszéledtek, mint
665 33 | kézlengetéssel elûzte. Az átkokat vissza tudta fordítani az
666 33 | vissza tudta fordítani az átkozódókra.~Vitos táltos, ájtatos,
667 14 | hogy a falig hempergett.~- Átkozott rablók! - csattant fel villámló
668 60 | parancsolok.~És gyalázta, átkozta a hunokat. Különösen a gyöngyeit
669 53 | leestem a földre és sírva átkoztam azt az órát, amelyben a
670 61 | különféle színû kamuka, atlasz és bársony. A csizmájuk
671 7 | alakú patyolat. Az arcán átlátszó, fehér selyemfátyol.~Mikor
672 32 | ült a szobában. Emõke is átlebbent a másik szobából, és az
673 1 | állítottak a medencének, s átlöktek a vízbe.~Vagy kutyát kötöttek
674 44 | közel álltak egymáshoz, hogy átlõhették volna egymásra a nyilaikat.~
675 35 | olyan vadul? Holnap reggel átmegyek Kazához, hogy világosítson
676 42 | leánynépet rejtegetik.~Ahogy átmegyünk a hídon, hát ott bukdácsol
677 53 | a térdem, hogyan lehetne átmerészkednem azon a sok farkascsordán,
678 65 | titkolt bálványa mellett, átnyilazott szívvel, a Tisza fenekén.
679 56 | kerevetre ült, és Ildikó nyakát átölelte. Az arcát az arcához szorította.~-
680 37 | megmozdult a karom is: gyöngéden átöleltem õt. Az arca egy percig mellemen
681 14 | adj el engem!” - és hogy átölelve tartott, arcomat az arcához
682 11 | felrúgott, s a lovas a fején átrepülve terült el holtként hanyatt
683 36 | hogy a nyilat a deszkán is átröpíti. Prémes bõrökbõl való köntösüket
684 63 | lenne énnekem.~De ez csak átszálló gondolat volt. Mikorra hazaérkeztünk,
685 45 | az addigi szavait, aztán átszellemült arccal folytatta:~- Az óvilág
686 4 | hogy egy tízéves gyerek is átszőhette, de a lónyomokról látszott
687 18 | Eszlászt, hogy nem lehetne-e átszúrni azt a szerencsétlent. Eszlász
688 59 | fölment a szolgaságtól, ha áttesznek a király ravói közé.~- Uram -
689 62 | harcolok. Ezt a mondást: Attila mellett harcolok, különösképpen
690 43 | megrohanta a gepidákat, s áttörte a vonalukat kelet felé.
691 49 | mozdulatát, s az õ lelke áttüzel mindenki lelkén, mint a
692 58 | érdekes. Az asszony valóban áttüzesedve hallgatott. A két kisgyermeknek
693 51 | Hun az is, és dárda van átütve rajta.~Rákiáltok:~- Öcsöd!~
694 49 | velünk szembe. Az élõ paripa átugrálja a holtat. A mezõt az élõ
695 51 | közelítenek. A ló mindig átugrik a halottakon.~Integetek
696 53 | bolondságokat: másztam falat, átúsztam folyót, álldogáltam hideg,
697 33 | ez a minden testen való átutazása?~- Mire jó? Tudja az, aki
698 36 | valóságos farkasokká tudnak átváltozni.~Aztán jött a vad bellotonok
699 53 | üresen állt - a városon átvándorló koldusok hálogattak benne.~
700 50 | rajta: nem bírom mozdítani.~Átvánszorgott a másik oldalra.~- Ez a
701 52 | nappali. Érzem, hogy az esõ átveri a ruhámat. Mintha nem is
702 55 | ügyem. Kötelességed, hogy átvigy.~- De az apád ragyogóját:
703 40 | hogy ezt a tengernyi hadat átvigye?~- Vágjátok le az erdõt! -
704 55 | a ruhámat, arcomat is.~- Átviszlek - mondotta -, de magad lásd
705 36 | Jöttek két napig tartó átvonulással a kazárok, akiket az elõbbi
706 36 | vagyis keleti gótoknak.~Az átvonulásuk négy napig tartott.~Nyomukban
707 36 | tiszteletes bizalommal. Átvonultak a városon, át az eddig érkezett
708 46 | földet rengetõ hatalmas Öreg Atya! Mint ez a szív ég a tûzben,
709 51 | máglyára hordták, akiknek atyafija volt a táborban.~Nekem csak
710 64 | mondhatod többé ezt az egy szót: atyám. ~De ahányszor baj ér, nézz
711 11 | könnyedén sóhajtott: - Bizony, atyámfia, görbe az útja némelyik
712 17 | Priszkosz rhetornak, uramnak és atyámnak~Bármennyire szeretlek is,
713 43 | Az isten: Isten; közös atyja és ura minden népnek. Nem
714 40 | ahol egy hétig pihentünk, Auguszta városa volt.~Atilla nagysátorát
715 18 | 18~Egy augusztusi estén elértük a Dunát, Atilla
716 38 | Átillát? Hogyne. De a legendák aureolája csak a holt hõsök fején
717 8 | vagyok.~- Kozár vagyok.~- Avar vagyok.~Hanem azért egy
718 1 | hogy tartozik egy embernek, azé. A nevét nem mondta, és
719 6 | láttam a növekedésedet, mint azét a ciprusét, amelyet aznap
720 13 | a különbségét láttam meg aznapon elõször.~ ~
721 12 | semmiségek a hun rajzok azokhoz képest, amiket én tudok!~-
722 33 | evezõs, akár vitorlás, csak azonegy csillagra igazodik. A csillag
723 22 | jutalmat, ahogy én mondtam. Sõt azonfölül nagy udvari méltóságot is
724 14 | arcomat az arcához szorítva, azonképpen halt meg. De még holtan
725 1 | Európa hajlong a barbár Ázsia elõtt!~A császár alázatosan
726 36 | szekereken a baszternek is, Ázsiából. Az asszonynép is velük.
727 13 | Láttam.~- Hát vasorrú bábát?~- Azt is.~- Hát hétfejû
728 49 | a karja, mint a kitömött bábé. A másik lefordul útközben
729 9 | összerendeztem. Szépen leraktam babérlevelekre, s középre néhány kis virágot
730 14 | Nem tudom. Lehet, hogy babonából. Lehet, hogy úgy szokták.
731 53 | a házi ügyek, pletykák, babonák. Csupán az öreg püspököt
732 43 | szóltam bosszúsan -, hogy ti, babonás papok, hangosabban számláljátok
733 13 | simogatnod, az aranyláncukat babrálnod. Atyád mellé ülsz, és komolyan
734 2 | ruha van rajtuk. Csakúgy bábuval játszanak, mint a mi lánykáink,
735 37 | Nagyfülû-Szabolcs, Ladó és Baczon.~A sátorban van a gazda
736 49 | hátrább és hátrább szorulok a Badaló-haddal, s a szemem elõtt vörös
737 49 | az elõttem nekihuzakodó Badalót úgy vágja nyakba széles
738 3 | léptünk, amelyet valami hideg bagariabõrszag hatott által. Annak a közepén
739 2 | Atillát.~Nagy szuszú, borzas bagoly volt különben - s õ is olyan
740 50 | Még nincs vége - felelte bágyadtabban.~- Honnan tudod?~- Csöndes
741 46 | rettenetes Gonosz! Búnak, bajnak kavarója, fekete Gonosz!
742 17 | Láttam rajtuk, hogy örülnek a bajomnak. Irigyeim voltak mindig.
743 53 | beszélgessünk. Túl vagy a bajon, áldassék érte az Úr neve.~-
744 11 | ellen küzdötök, a rablókkal bajoskodtok. S ha rablók se bolygatnak,
745 44 | örökké mosolygó, sodrott bajszú Fiszkja, aztán jöttek a
746 11 | is, akárhogy viaszkolod a bajuszodat...~- Hát én hun vagyok -
747 30 | változtatott-e el, vagy hogy a bajuszom és szakállam az utóbbi hónapokban
748 8 | azoknak se szakálluk, se bajuszuk nincsen.~Késõbb tanultam
749 9 | Atillának a hadjáratról és a fia balesetérõl, hanem ott lesz a felesége
750 38 | Átilla még eddig soha balgatagul nem cselekedett. Tehát ha
751 56 | Emõke is.~- Azután más ilyen baljóslatú jelek is következtek - folytatom. -
752 25 | Iszen...~- Hát akkor az öreg Balkánt.~- Nyergesen?~- Nem.~Elõvezették
753 64 | mellett kétoldalt a testõrök ballagtak. A fejükön rajta volt a
754 41 | a vasas gerendákat lövõ ballisztákat.~A vár olyan erõs, aminõt
755 46 | Szudár! Zaáp! Madocsa! Makó! Balogh! Géza! Tarcsa! Kalocsa!
756 49 | rézsisak, jobbomon a kard, balomon a puzdra, s benne valami
757 49 | hogy a római had mind a balszárnyon áll, szemben a mi gepidáinkkal
758 40 | által.~Amennyi szekerce, balta, fejsze volt a hadban, mind
759 65 | ott fekszik már titkolt bálványa mellett, átnyilazott szívvel,
760 51 | erõsebben a nyöszörgés.~Egy bambuszból font pajzs hever a közelemben.
761 56 | De éreztem, hogy kedves bámulatuk vagyok.~Nem szoktam elfogódni.
762 51 | mintha kiesett agyvelejét bámulná a tenyerében.~Nem nyöszörög,
763 29 | ott ülni a meleg kövön, s bámulni a tüzet.~A téli hosszú estéken
764 65 | Atillát eltemették. Ülök és bámulok a megõrülés butaságával
765 36 | termetes asszony. A palotákat bámulta. Nyitott bekecsébõl kilátszott
766 13 | Kivel vadászik?~A nõk ismét bámulták a rajzaimat, s dicsérgették.
767 46 | porban fürödnek.~Hallgatva bámulunk. Némelyek vállat vonnak,
768 53 | sajnákolt -, mily nagy a bánatod! és mily nagy az éretlenséged!
769 35 | udvart kérdeztem. Az csak banda ott, az ismer engem. Hanem
770 64 | lépegettek az összes zenészek egy bandává alakultan. S valami velõkbe
771 53 | már, hogy az öreg fiaként bánik velem: árnyéka vagyok. Én
772 51 | vizet ha adna valaki, nem bánnám, ha érte azonnal meg kellene
773 21 | Eszlászra:~- Hogy mertek így bánni a követünkkel?! Õ a császár
774 28 | látlak - feleltem -, nem bánok én semmit.~- Tudod-e - mondotta
775 53 | meg is szerettek. Azt se bánták már, hogy az öreg fiaként
776 21 | elsápadt.~- Tiltakozom az ilyen bántalom ellen! - kiáltotta. - Én
777 50 | ketten szomjazunk.~- Nem bántasz?~- Keresztény vagyok. Hallgatott.~
778 1 | sírtam neki -, ezek a fiúk bántottak engem.~- Nem vagy-e rabszolga?! -
779 57 | Tudni szeretném, mivel bántottalak meg? Hogy magamat igazoljam,
780 53 | is volt bennem, hogy nem bántottam soha senkit, s ha valaki
781 42 | hadnak egyre kiáltozták:~- Ne bántsátok a polgárokat: a király rendelte!~
782 22 | ezt az ártatlan fiút ne bántsd! Csak ezt a fiút ne! Ártatlan
783 24 | a városok? merre vannak bányák, püspökségek, hegyi átjárók,
784 5 | könnyedén, kedvesen. És az a barackvirágszín finom arcocska, az a mélázó
785 55 | asszonyhoz és az öregúrhoz, Barakonyhoz.~A két gyerek is örömmel
786 37 | az asszonynak s az öreg Barakonynak.~A szemem könnybe lábadt,
787 4 | rettenetes ábrázatok mögött báránylelkek laknak. Békében legalább
788 4 | laknak. Békében legalább bárányok.~Hát nem is harapott meg
789 28 | föl. A közrendi embereké bárányprémbõl való, a jómódúaké rókaprém,
790 62 | Atillának:~„Aranyat csak a barátaimnak adok. Más csak vasat várhat
791 3 | bánt velük máskor, mint a barátaival szokott, csak mikor követeket
792 21 | mindvégig együtt ivott és barátkozott azzal a katonával. A kérdésére
793 21 | császárnak, hogy ha a barbárokkal barátkozunk, a kezünkben bot legyen.~
794 11 | is. A császár holtodiglan barátod maradna, s az aranyalmafájáról
795 8 | kisebb termetû, s az arca barátságosabb.~Meglátott bennünket, s
796 1 | verõdtek amúgy is fejfájósan barázdált homlokára.~Egyszer aztán
797 49 | hun, akinek a pofája olyan barázdás, mint a sárgadinnye.~- Miért? -
798 13 | Irtózatos ész ég ebben a barbárban - csóválta a fejét a gazdám
799 2 | gondoltuk, hogy Atilla buta barbárfejjel küldte a kérdezõket, s hogy
800 4 | éppenséggel gyönyörûség, ha barbárokat láthat a mûvelt görög: voltaképpen
801 21 | a császárnak, hogy ha a barbárokkal barátkozunk, a kezünkben
802 30 | tagadom.~Elfelejtettem, hogy barbárral beszélek, s nem mûvelt emberrel.~
803 11 | civilizáció szolgája itten a barbárságnak !~A görög-hun vállat vont:~-
804 49 | mígnem valami csép vagy bárd úgy fejen sújtott, hogy
805 28 | minden tudomány érdekli. Bárhová ment, kísérnem kellett õt
806 53 | éneket, valami csodásan szép bariton bõgedézéssel. Aztán, ha
807 1 | De gondoltam, hívjanak bárkit, megmondom, hogy hogyan
808 42 | túszul éljen az oroszlánbarlangban. Kitûzik a vörös zászlót,
809 22 | volt költséged élelemre. Barmaid ha mind elhullottak volna
810 24 | Én sose olvastam meg a barmaimat, mégis meglátom, ha lovam
811 22 | becsületemet kötöm, hogy bármelyik palota a tiéd, ha akarod.
812 22 | választhatsz egy palotát, bármelyiket itt a városban, csak persze
813 17 | rhetornak, uramnak és atyámnak~Bármennyire szeretlek is, uram, el kell
814 31 | jogosítottalak téged arra, hogy bármi bizakodással is...~- Nem
815 44 | ellenség!”~Az ilyen tanácsok, bármily ostobák is, mindig érdekesek
816 21 | estig, míg az emberek és barmok pihennek - mondotta keményen -,
817 27 | megölette. A konyha elõtt baromfiak tanyáztak. Azok között szemembe
818 36 | Sok kincs: gyöngy, arany-, bársony- és selyemszövetek voltak
819 12 | selyemkendõ. Arcának õszibarackos bársonyához az a kendõ bûbájosan illett.
820 53 | Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága
821 54 | Ruhát is cseréltem: szép bársonyból való meggyszínû ruhát vettem
822 56 | cseresznyeszínû nadrág, meggyszínû bársonydolmány, gyolcsgallér, a vállamon
823 3 | csizma. A könyökével fekete bársonykardra támaszkodott. Sötét tekintetû,
824 61 | dísztelen sötétkék vagy hamvas bársonyruha. Gyûrût se visel.~A vacsora
825 63 | Ott állt a fõvezér kék bársonysüvegben, a kardját a hátán átfûzve.
826 41 | megnyílottak, s a püspök küldöttei bársonyvánkoson hozták Atilla elé a város
827 49 | fetrengõ emberek halmaza bástyázza el õket. Kanyarodnunk kell,
828 36 | Jöttek dübörgõ szekereken a baszternek is, Ázsiából. Az asszonynép
829 41 | Velük a lét teutunok, a lét batávok, a manszi svábok, a renni
830 27 | ijedtsége: egyre közelebb bátorkodott.~Már látszott a szemén némi
831 45 | árnyékod vetõdik, és elsápad a bátraknak arca, ha reájuk nézel. De
832 23 | itt Csáthéknál, Csokona bátyám? Megbocsátható tán, hogy
833 39 | szõke királyfit, hogy a bátyját elûzték, és hogy a koronát
834 7 | már tevék álltak ott nagy batyujukkal. Tehát ezek is jönnek! Talán
835 42 | s a nagyobb gyermekeken batyuk, kosarak. Erdõkbe, nádasokba
836 55 | Az is, Zéta.~- És nem be-beteg a ki-kisasszony?~- Már hogy
837 1 | magad ura lehetsz, vagy beállhatsz katonának. Mától fogva csak
838 15 | mindig ott szegénykedik, beállítok hozzá két tehénnel, sok
839 32 | ember vagy, uram. Gondoltam: beállok hozzád rabnak, s mihelyt
840 22 | tolmács. De Maksziminosz nincs beavatva a titokba; nem is szabad
841 43 | sátorunk oldalában.~- És ha én bebizonyítom neked - mondta halkan -,
842 43 | Az csak koholás.~- De ha bebizonyosodik?~- A fejemet neked ajándékozom.~-
843 42 | háborúban! Csak a réztarajt kell beborítani egy darab posztóval vagy
844 1 | tanítójuk nem hívja õket. Bebújtam egy sûrû tamariszkuszbokor
845 46 | figyeltek.~Végül a hun táltosok becipelték vasfogókkal a két izzó követ,
846 1 | hogy ne engedje a népét becsapkodni a római birodalomba, meg
847 52 | nõ. Már a derekam alá is becsemcseg. Már emelgeti is a lábamat.~
848 2 | Írattam egy szerelmes vesszõt. Becsempésztem hozzá.~- No, nagy bolondság
849 14 | nézett egy gyémántokkal becsillagzott elefántcsont karperecet,
850 Eloszo| bölcs ember nem vagyok. A becsületem se folt nélkül való.
851 22 | úrnak:~„Hát én hitemet és becsületemet kötöm, hogy bármelyik palota
852 30 | mert az elméje kitûnõ, s becsületessége páratlan.~De annak a szerencsétlen
853 60 | mikor haragszol, tanítsd becsületre akárha karddal is.~- A holló
854 60 | A lovakat valahol kívül becsülik meg, és róják pálcákra.~
855 60 | becsüsök mindent rosszul becsültek meg. Így például egy ládából
856 15 | mutatkozott senki sem.~A kaput már becsukták. Egy rabszolga kürtöt fújt
857 1 | tengerparti sétán kísértem õket, bedobták a pálcájukat a tengerbe:~-
858 15 | dolmánya gombjai közé volt bedugva.~Bement Csáthékhoz, és kis
859 65 | Talán éjfél is volt, mikorra beérkeztem a városba. A nép künn sokadozott.
860 44 | ahogyan Atilla rendelte.~Beesteledett. Mintha az eget korommal
861 49 | az agyamban, áll szinte befagyottan, s az a gondolat: a halálodba
862 34 | nagy fáradtan csak éppen befaltam a vacsorámat, s aludtam,
863 9 | arcát nem látni, oly sûrûn befátyolozta. Csak a fején zöldellõ koszorú
864 35 | Atillának a szava volt a befejezõ.~Ebéd után hol korábban,
865 57 | azon a napon. Hát ebéd után befeküdtem a szobámba.~Jó hûvös szobácska
866 9 | fehér lovak sörényét, farkát befestették börzsönnyel vagy sárga festékkel.
867 4 | húzódtak be az emberek.~Befogadtak bennünket jólelkûen.~Minket
868 15 | meg is ártott.~Priszkosz befogott a napló diktálásába, de
869 35 | vonaglottak. Tomor pohárnok befogta a száját, s kínlódva tekergett
870 37 | napfényben indulunk.~A kürtszóra befogták a lovakat. A gazdám felöltözött.
871 28 | fagyott olykor a hajamon.~A befordított prémes ruha azonban kellemesen
872 36 | dobropogással. A vezérek befordultak néhány percre Atillához,
873 4 | dühödtebb: minden sátorunkat beforgatja a tóba. S villám villámra
874 48 | többiek.~Egy arab kereskedõ befurakodott a hunok közé, és oroszlánzsírt
875 35 | tollazza a kovács a nyilakat, befut Kaza udvari szolga lelkendezve:~-
876 1 | legöregebb megfordult és befutott: a nevelõt hívta. Már akkor
877 60 | karddal is.~- A holló ögye beg - dörmögte az öreg -, iszen
878 46 | fekete kossal. A két állat bégése és hörgése belevegyül a
879 63 | tehenek bõgtek, és birkák bégtek. Az ajándék állatok voltak
880 2 | hát már azóta a varjak begyében volnék.~- És a leány szép?~
881 53 | lassan tért vissza. A térdem begyógyult, de még nem hajolt. Elbocsátottak
882 13 | beléphetnek.~Az idõ már jól behajlott a délutánba, mikor az urak
883 31 | agyaggal.~Mikor kiment, behallatszott a deszkafalon át, hogyan
884 65 | dobogtak, beszéltek. Kívülrõl behangzott egy-egy kiáltás vagy lantosének.~
885 64 | Györhe táltos állt. Vérrel behintett gyolcs lepedõ volt rajta;
886 37 | lovakat. A gazdám felöltözött. Behívatott a palotába. Két kardot,
887 14 | én azt a görög viseletet.~Behoztak egy könnyû gyapjúlepedõt.
888 50 | szemünk elõtt suhan el valami, behunyódik magától. De a legcsodálatosabb
889 51 | sebesülteket láttam, hogy behunytam a szememet.~Azok a jó pogány
890 29 | Csikósok, gulyások is, akik behúzódtak az állatokkal együtt a mezõrõl,
891 12 | tulipánokból, s közbe-közbe beillesztett volna egy-egy kamomillát
892 31 | háncsot hozott. A karomat beillesztette a fakéregbe. A földdel körültapasztotta,
893 2 | nem hallottam tisztán. Beindult a sátorba. Még az árnyéka
894 41 | arccal lépett ki a sátorból.~Beizent a várba, hogy hódoljanak,
895 33 | lakik. S valamennyinek a bejárata elõtt egy kicsiny négyszögletes
896 22 | mint te itten.”~„Szabad a bejáratod Átillához?”~„Szabad.”~„Éjjel
897 2 | nõké volt. Látszott az a bejáraton csüggõ fehér gyöngyfüzérekrõl
898 22 | szólt Krizafiosz: „Ha te bejáratos vagy éjjel is Átillához,
899 2 | csergébõl mind a kettõ. A bejáratot fehér lófarkak és ökölnyi
900 41 | parancsol a seregnek, s bejárja a vezérekkel a síkot. Órák
901 15 | bezárva. A lovasok ki- és bejártak. A fõvezér palotája mellett
902 12 | térdére hajoltan. Az aztán bejelentett bennünket, s néhány perc
903 30 | ismernek reám.~Egy cseléd bejelentette õket. Fölmentek. Ajándékot
904 36 | néhány percre Atillához, bejelentették az érkezésüket, fogadták
905 2 | maradtam a lóval; õk ketten bejelentkeztek.~Mi dolga volt az én uramnak
906 55 | Mért?~- Mert be csak bejöhetsz, de ha aztán vissza is szándékozol...~
907 58 | mondanivalód?~- Ha anyám bejön, beszélj Átilláról. Szép
908 24 | barom!~Elámulok:~- Miért?~- Bejössz: nem köszönsz. Kimégy: nem
909 36 | palotákat bámulta. Nyitott bekecsébõl kilátszott meztelen két
910 1 | birodalomba, meg hogy egy végleges békekötés végett küldje el a fõvezérét.~
911 1 | tanácskoztunk a margusi békekötésen. A hunok királyára ugyan
912 9 | víz, fésû, illatkenõcs! Bekentem a hajamat az uram finom
913 62 | fogta a kisebbik lámpást, és bekísérte a szobájába. Egy percre
914 60 | karobat!~Az öreget aztán én békítettem meg:~- Lásd Turzó uram -
915 31 | Lenyírta a hajamat, és bekötötte a fejemet is valami agyaggal.~
916 1 | Játsszunk vak koldust.~Bekötötték a szememet, és a szökõkúthoz
917 43 | ütközetben.~A megmaradt gepidákat beküldötte Atilla Katalaunum falai
918 49 | fénylik az izzadságtól, mintha belakkozták volna.~Rajtam a halál hideg
919 64 | várakoztam: megnyílt az ajtó és belebbent a leány.~Megállt. Nézett.~-
920 8 | megveregette a paripája pofáját, s belebegett a házba.~ ~
921 49 | Pajzsomat fölkapom. Egy nyíl belecsattan a nyeregfába, a másik egy
922 64 | írva aludtak el: mindenki beledobta a Tiszába.~S a nép megindult
923 63 | hasogatja vele. Az arcába is beledöfi. Jajgat. A földre ül s eldõl.~-
924 38 | markom a tõrömre szorult: beledöföm! Bele, a disznó kancsalba!~
925 35 | a teremben, hogy véltem, beledõl a ház. Magam is alig bírtam
926 51 | megmenekültem, a pestisbe beleestem.~ ~
927 2 | négyszög sátorépületet. Belefért volna ötven ember is. Látszott,
928 10 | vártam, míg az uram hazatér, belefogtam az írásba.~Hát az uram csakugyan
929 49 | a királyi sátor ormán, s belefúj a nagy fehér elefántcsont
930 50 | akartam kelni, de megint belegyökemlett a kín a térdembe. Arra föleszméltem.~
931 10 | azt a nõt én úgy szeretném belehelni, mint a virágillatot!~ ~
932 4 | csapkodó villámok kergetik beléje.~Hát csak futottunk, mint
933 52 | jöttön-jövöget. Hozzám ér. Belékapaszkodok görcsösen.~A következõ percben
934 63 | fejére a kelleténél, a láng belekapott a hajába, s a táncnak a
935 1 | dobáltak.~Otthon az ételembe beleköptek, vagy szemetet szórtak belé.
936 33 | papnak az a híre volt, hogy belelát a jövendõbe. De nem szabad
937 36 | dolmányt pikkelyeztek, sisakot béleltek, nyerget bõröztek, tábori
938 37 | Finom drótszövettel volt bélelve az elején.~Megölelte és
939 60 | ötvenével egy szolidusra.~S belemarkolok a kameákba, s tartom a király
940 12 | hogy bocsásson el.~S megint belemarkolt a kosárba.~- Tartsd a tenyeredet.~
941 5 | Mintha meglöktek volna!...~Belemarkoltam a kosaramba, és szórtam
942 46 | egyszer csak tõre villan: belemélyeszti. Vitos táltos éppígy cselekszik
943 52 | bort. Csontomba, velõmbe belement, beleomlott, eloszlott bennem,
944 56 | király elõl és ellökdösik. Õ belemerül a mocsáros vízbe és eltûnik
945 46 | kezében. A te erõdet öntsd belénk a magasból. Könyörgünk:
946 20 | pénzébõl. A bõrzacskóval együtt belenyomtam a lyukba. Egy nagy röget
947 54 | és a temetés munkájában.~Belenyugodtam, hogy pap leszek. Minek
948 47 | A kardodat se tedd le.~Belenyúlt a ládába, s két kis bõrtömlõt
949 63 | Nekem Dzsidzsia maradt. Beleöltekezett a karomba, és kószáltunk
950 14 | amennyit az állam pénztárába beleönt, hanem annyit, amennyit
951 52 | Csontomba, velõmbe belement, beleomlott, eloszlott bennem, mint
952 30 | szentséges Isten, ha Priszkosz belép!... Megöl a szégyen!~Három
953 3 | apró két szemét mindjárt a belépésünkkor ránk szegezte.~Az elsõ pillanatban
954 63 | a házi kürt szavát, hogy beléphessenek a terembe.~S az udvaron
955 13 | amikor intenek nekik, hogy beléphetnek.~Az idõ már jól behajlott
956 64 | az emlékezet, az iszap is belepi a koporsót: senki se tudja
957 1 | hogyan van, de a szavak úgy beleragadnak az elmémbe, hogy amit figyelemmel
958 2 | Elmosolyodtam:~- Hát persze, beleszerettél.~- Ki tehet arrul?~- És
959 33 | minden fegyverünket. S ha ma beleszórjuk, holnap kiirtják a hun népet.
960 46 | mormolja a nép.~Iddár fõtáltos beleszúrja a két kardot a nyírfába.~
961 51 | pajzs hever a közelemben. Beleszúrom a dárdát, és fölemelem.~-
962 64 | hasogatták már.~A fõvezér beleszúrta a tõrét a bal karjába. A
963 4 | hálatekintete az égnek. Beletakaródzott a medvebõrbe, és lefeküdt.~
964 1 | szüntelenül.~Talán négy nap is beletellett, mire fölkelhettem, kivánszoroghattam.~
965 18 | megfújta.~De negyedóra is belételt, míg megindult a komp a
966 14 | amennyit a maga zsebébe is beletömhet. Az én apámnak egy kis földje
967 9 | kenõcsért, mintsem hogy beletörölje a hajamba az ujjait.~Mikor
968 9 | fátyolát õ is hátravetette, s beletûzte a végét aranyos övébe.~A
969 47 | álla csontja is megroppant.~Beletûztem a fáklyát az oszlopvasba,
970 63 | Keze, lába formás. Csak beleütõdött a szemem, és elámult rajta.~
971 7 | szakadt néhány percem, hogy beleugorhattam a tóba, és megfrissülhettem
972 44 | elbukik vagy megijed, vagy beleugrik a veszedelembe.~Némelyiknek
973 17 | voltam az út elhajlásán, belevágtam a sarkantyúmat a lovam oldalába: -
974 46 | állat bégése és hörgése belevegyül a zenébe. A fehér ürü vérét
975 64 | megzendült a gyászének, s belévegyült a nép fel-felzúgó sírása.
976 17 | szolgád: ~Zéta~Ezt a levelet belezártam az íróasztalnak a fiókjába,
977 30 | mellében mintha szélvész volna belezárva, úgy fuvallt az orrán át.~-
978 51 | kötötte be a lábamat egy belloton halottról szakított vászonnal.~
979 36 | átváltozni.~Aztán jött a vad bellotonok nagy hadserege. Szakálluk
980 26 | karomat, és betolt, szinte belökött egy félig nyitott ajtón
981 1 | rózsabokrokhoz érkeztünk, belöktek a tövises bokrok közé.~Vagy
982 32 | hozzám: olyan táltost nevelek belõled, hogy még esõt is idézel.~-
983 42 | szót mondott Kamocsának, s belovagolt a kapun a kíséretével.~Kamocsa
984 55 | leveregettem a ruhámról.~S belovagoltam.~Micsoda csöndes, néptelen
985 23 | utánament Atillának a palota belseje felé. Oda nem követhettem.~
986 52 | csak víz legyen, mert a belsõmben a pokol parazsa ég.~A patak
987 9 | méhek rajzás után a kason belül és a kason kívül mozdulatlanul
988 42 | kapunak a faltörõ kost.~Belülrõl zsoltárének. A kapu tetején
989 35 | szárába bélyeget sütött. A bélyeg csak az volt, ami a családi
990 35 | az ellõtt nyilakat, és a bélyegek szerint visszaosztották.~
991 35 | foglalkozott, hogy a nyilak szárába bélyeget sütött. A bélyeg csak az
992 14 | Másnap már ott állottam bemeszelt lábakkal a rabszolgapiacon.~
993 1 | Konstantinápolyba. Apám bemeszelte a lábamat, és fölállított
994 55 | királyi asszonyok õrsége az: béna harcosok, öreg közhunok,
995 4 | sokáig odajártak, mi is benéztünk a faluba. Az idegen nép
996 42 | kopogása, fegyverek zörgése. A benn lakó népbõl csak tél-túl
997 52 | beviszlek is? Csoma van benned, az ebattát!~- Legalább
998 22 | észtõl csillogók. A király bennfentesei közé tartozott. Ha országot
999 26 | feleségemtõl a palotait.~Hát benyargaltam, és fölfutottam az emeletre.~
1000 29 | künn dara esett.~A konyhába benyitott Dzsidzsia, és rám villantotta
|