1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
1001 36 | minden népe között.~Végül beözönlött mind a hun nép, a fekete
1002 36 | nem is külön nép, mert rég beolvadt a hunokba, csak a ruhájában
1003 15 | meg addig fölkeltem, és beosontam a kerítés kapuján. Hátha
1004 61 | többiek. A nõk úgy voltak beosztva, hogy a férjükkel szemben
1005 17 | kis tábori íróasztalban. Bepecsételtem a levelet, és keblemre rejtettem.~
1006 5 | Lép, lépeget.~Mikor a beporozott útnak a sárosához ér, megáll.
1007 14 | az adó. Az adót kiadják bérbe. Az adószedõ nemcsak annyi
1008 22 | szõnyegek, bútorok, minden berendezés a tied. S hogy pénzed is
1009 1 | nem szól. Én szoktam õt beretválni, s én szolgáltam be a reggelijét
1010 23 | szakáll - csak az állát beretválta ki. A kezében szíjra fûzött
1011 63 | asszony sikoltott, és én berohantam. Átilla... ott fekszik...
1012 8 | szerint. Egyik azt mondja:~- Besenyõ vagyok.~Másik azt mondja:~-
1013 3 | Csáth. Leugrott a lováról, s besietett a sátorba.~A következõ percben
1014 50 | elegyedett ma a csatába?~Már besötétedett. Kürtök riognak visszahívót
1015 3 | lógatta:~- Már bizonyos, hogy besúgták neki a barbárok Vigilásznak
1016 4 | tavasszal a langyos szellõ besuhan a napon fekvõ beteg inge
1017 51 | tapadva a vértõl. A sisak beszakadásán látom, hogy pallossal csaptak
1018 3 | egyikkel mindjárt az elsõ nap beszédbe eredtem. Azt kérdeztem:
1019 28 | ügyesen bele tudtam szõni a beszédembe a kívánságaikat. De a magam
1020 58 | asszony nem akart betelni a beszédemmel, meg Emõke.~- Várj kissé
1021 35 | de Kamocsa éppen végzi a beszédét. A kupáját fölemelve mondja:~-
1022 11 | a nép sorsa pokoli.~Lágy beszédû és nyájas tekintetû ember
1023 42 | A püspök tolmácsolta a beszédüket.~Atilla intett a kincstartójának,
1024 25 | valamit mondjak, ami nem a beszédünkhöz tartozik. Mikor kijöttem
1025 19 | szökevény rabszolga. Hátha majd beszegõdök Csáthhoz, és onnan ugrok
1026 22 | kérdezte, hogy Vigilász igazat beszél-e.~Edekon mosolyogva biccentgetett
1027 2 | járjak a szökevényekkel: hadd beszélgessek velük.~Csakhamar kinéztem
1028 53 | mosolygott jóságosan. - No de ne beszélgessünk. Túl vagy a bajon, áldassék
1029 28 | volna, hogy a kisasszony beszélget velem.~Egyszer meg ott ültem
1030 8 | két követség aztán vidám beszélgetésben érkezett Atilla városába.~
1031 1 | segítettek azok nekem, s a beszélgetéseikbõl is sokat tanultam.~Tõlük
1032 17 | messze volt, hát csak rövid beszélgetésre állottunk meg. Az uraink
1033 14 | lesz a rajza hímzés alá.~A beszélgetésükbõl megértettem aztán, hogy
1034 1 | és történelmi témákról is beszélgethetett velem. Ismertem Platót,
1035 56 | susogtak. Nekem nem volt kivel beszélgetnem. Mikor senki se nézett rám,
1036 11 | meghatározását kéri, hogy hol lehetne beszélgetniük.~Érdeklõdéssel szemléltem
1037 65 | kint vannak a társaim is a beszélgetõ csoportokban.~Hát csak lefeküdtem.
1038 13 | embert látta. S én meg a két beszélgetõnek a különbségét láttam meg
1039 27 | többi cselédtársam odabent beszélgetve evett, én azzal a tyúkkal
1040 58 | mentegetõdztem -, hogyan beszélhessek, ha nem parancsolod? Rabnak
1041 36 | hosszan leomló sárga hajukról beszélhessenek.~A frankokat egy elûzött
1042 27 | De azért megköszöntem.~- Beszélhettek, amit akartok - mondottam -,
1043 2 | hogyan történt. Ha nem is beszélhettél vele. Mégiscsak valami rosszat
1044 3 | Végre Csáth szólalt meg:~- Beszéljetek.~Erre Maksziminosz fölegyenesedik,
1045 6 | hogy néha nem is kellett beszélnünk. A tekintete azt kérdezte:~-
1046 22 | olyan volt, mint valami beszélõ halott. Én csak vártam,
1047 42 | fecsegtél, hazugság volt. Te nem beszéltél vele soha! Nekem az nem
1048 53 | dozza, s mégis, mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük, hogy
1049 22 | mutatott.~Aztán Eszlászhoz beszélve folytatta:~- Ezt a bõrtarisznyát,
1050 49 | nyírfa seprût márt vérbe, és beszenteli vele a sereget. Ugyanazt
1051 61 | neki.~Azon a télen engem is beszólítottak az elsõ vacsorára. Na, nem
1052 64 | többé meg nem találhatja.~Beszórták az alját virággal, falombbal.~
1053 8 | Azok már vadbõrökkel vannak betakarva, vagy vastag csergébõl készültek,
1054 34 | tenger vize zöldre s hajókkal betarkázva. A királyi palotán arany
1055 51 | fegyvereket. Más csoportok a betegeket szedték össze. Bent a táborban
1056 64 | Ezért volt a nézése olyan beteges.~Délután négy óra tájt felbúgott
1057 33 | lovak és más háziállatok betegségére olvasott rá, s adott orvosságot.
1058 12 | Megvetted a leányt: megvetted a betegségét is. Apró vitéz megtartja
1059 29 | Hát az olyan délutánokon betelepedtem a konyhába.~Széles, nagy
1060 35 | asztal fehér abrosszal van beterítve. A terem oszlopain viaszfáklyákat
1061 10 | hallott. Könyv lesz abból. Beteszik majd a császári könyvtárba.~
1062 1 | Már a reggeli tejet is betettem az asztalára, és szokás
1063 6 | s a borjúpecsenye illata betöltötte a levegőt. Priszkosz a tekintetével
1064 42 | Nem sokáig lehet. A hunok betörnek. Mindenki a templomba vonul.
1065 11 | Isztriában. De a hunok oda is betörtek, és a vagyonát elrabolták.
1066 26 | Megragadta a karomat, és betolt, szinte belökött egy félig
1067 15 | Ádám úrnál, s az urak kissé betüzelten tértek haza. Beszélte Priszkosz,
1068 1 | mozogni tudnának, a válaszunk betûi térden csúsznának Atilla
1069 31 | velem. Nekem az ember a betûismeretnél kezdõdött. Aki nem olvasta
1070 1(*) | dzéta) - a görög ábécé egyik betűjének elnevezése~
1071 1 | én tisztáztam neki. Ha a betûk mozogni tudnának, a válaszunk
1072 24 | taníttassuk õket?~- Elõször is a betûkre, uram. A betû a kulcsa a
1073 12 | asszonyi munkákat, csak betût a császári könyvtárban meg
1074 55 | hogy én vagyok.~Az ember beüvölt a házba:~- Zéta jött meg!~
1075 64 | volna, hogy ugorjak a kútba, beugrottam volna, mert õ kívánta. Mégis
1076 13 | fejét gazdám.~- Álomnak is beválik! - dadogta a százados.~Piros
1077 2 | építették. Ott találták, mikor bevándoroltak. Deél magyarázta, hogy a
1078 1 | asszonynak segítettem a bevásárlásban, azután iskolába mentem.
1079 35 | Priszkosz érkezett meg!...~Bevezetnek.~Káprázó szemmel látom,
1080 22 | Egyenesen a palotába vittek.~Bevezettek bennünket egy nagy terembe,
1081 13 | idõsebbik felesége.~Délfelé bevezették a kis Csabát. Csinos kis
1082 28 | kerestem a fonalat, amely bevihetne a házba. A gyermekeknek
1083 15 | Gombot? Reggel megkeresem. Beviszem a sátorba. Most Sugárkát
1084 52 | Mit használ neked, ha beviszlek is? Csoma van benned, az
1085 1 | Maksziminosz úr magához intett, és bevitt a kertjébe.~Három gyermek
1086 58 | gyermekeket lefektetjük.~Bevitték a gyermekeket. A harmadik
1087 7 | egy bársonyos szõnyeggel bevont szekér következik. Négy
1088 10 | csókolva -, hogy Átilla bevonul a kitárt kapun a palotájába,
1089 56 | megérkezett. A királyné bevonult vele és Écskával egy belsõ
1090 42 | püspök visszatér. A kapukat bezárják. A lakosság tanácskozik,
1091 1 | az asszonynak. A szobát bezárjuk. Aztán nézd: itt van tíz
1092 15 | egyszer!~A kapu még nem volt bezárva. A lovasok ki- és bejártak.
1093 12 | családfõ beszéde:~- Hát bezony, nagyuram, a leány olyan
1094 51 | ugoroknak, hol az asszonyoknak, Bialra, Bucsára is - otthagytak
1095 50 | nyögte vissza. - Da mihi bibere! (Adj innom!)~- Tudsz járni?~-
1096 53 | nyelvet tanítottam nekik, s a biblia volt a tankönyvem.~In principio
1097 64 | Eközben leszállt a nap, s bíbor-arannyal borította be a felhõket.~
1098 39 | Aztán egy selyemernyõs, bíborral kárpitozott szekér: Atillának
1099 65 | palota tornya sárgán izzott a bíborszín lángtengerben. Mintha nyugat
1100 52 | sárga, iszapos ár helyett bíborszínû szennyes víz hömpölyög a
1101 35 | gyönyörûségtõl, ahogy rajtam áll. Biccent, mint aki kutyát pajkosságból
1102 18 | Igaz-e, Kovács?~- Abbizony - biccentett a másik -, az hát mögemlögeti
1103 22 | beszél-e.~Edekon mosolyogva biccentgetett rá.~Vigilász lélegzetefogyottan
1104 50 | is, láttam, ahogy sietten biceg felém, a szárnyával is segítene
1105 27 | küszöbre, egyenesen hozzám bicegett. Mellém állt. A szavaimra
1106 23 | öreg fölkelt. Eltette a bicskáját, sótartóját. Odaballagott.~ ~
1107 6 | hogy rosszat álmodtam: bika üldözött és tiport álmomban.~
1108 22 | üvöltötte Urkon, egy bikaszemû barna fõúr.~S a kardját
1109 41 | letépik a kötelüket, szíjukat, bilincseiket, s ki mit foghat!~De künn
1110 22 | az apjáért. Addig az apja bilincsekben és börtönben legyen.~- A
1111 52 | kinek a feje a vállára van billentve. Az magában kereng nagy
1112 12 | kelyhût, kettõt most csavarodó bimbónak. A szív alakú levelek fölfelé
1113 60 | Turzó fõbecsüs diktálja:~- Bindönféle fületlen gombok, valabi
1114 32 | Milyen? Nézd meg, ha bírja a szemed.~- Hol?~- A Napban.
1115 36 | marhahúst, disznóhúst és birkahúst füstöltek, keményre gyúrt
1116 31 | juhász néz a szamaraira, birkáira, kutyáira.~Akkor láttam,
1117 63 | udvaron tehenek bõgtek, és birkák bégtek. Az ajándék állatok
1118 4 | hogy a fehér hunok fehér birkának a bõrét viselik, a fekete
1119 18 | mit parancsol.~- Süssetek birkát - rendelkezett Eszlász -,
1120 28 | amely a prémes ruhát által bírná járni.~De télen a nõk is
1121 38 | a Rajnáig terjedt Atilla birodalma: maga sem ismeri földjét,
1122 38 | vidéken. De még mindig Atilla birodalmában jártunk. A Volgától a Rajnáig
1123 64 | folytatta:~Ki mindig a halál birodalmát jártam, ~szembe õt magammal
1124 11 | mint a rómaiaknál. A ti birodalmatokban mindig folyik a vér. Ha
1125 38 | megírtuk Rómának, hogy nem az õ birodalmuk ellen megyünk, hanem a vízigótok
1126 63 | akkor nem adnám oda a római birodalomért. Ha pedig azt nem kaphatom
1127 54 | Mentem egyenesen a város bírójához és megzörgettem az ablakát:~-
1128 54 | holmit meg rábíztam a város bírójára: gondozza, míg a csomát
1129 12 | választanak az öregek mellé bíróságot. Ha azok se tudnak ítélni,
1130 42 | pappal, polgármesterrel, bíróval, tanácsosokkal s egyéb méltóságokkal.
1131 17 | lovam oldalába: - Ahogy csak bírsz!...~Vigilászékat két óra
1132 13 | kacagtak. A vezérné nem bírta takarni a foga hiányát.~
1133 49 | Az alán lándzsások nem bírták meg a hunok iszonyú nyomását,
1134 14 | nõ.~- Alól selyeming vagy bisszuszing meg egy szál fehér szoknya,
1135 1 | egybehasonlítani valami bivallyal.~A tücskök örömmel szemléltek
1136 36 | nádcsomó, kard, lófark, bivalyfej, hold vagy más efféle jelvény
1137 31 | jogosítottalak téged arra, hogy bármi bizakodással is...~- Nem jogosítottál,
1138 34 | lakott, s hízelgett neki a bizalmam. Atilla körül tíz elõkelõ
1139 11 | kellõ hangot. Keresetlen, bizalmas szavakkal mondta el, hogy
1140 27 | Már látszott a szemén némi bizalom. Már tudta, hogy tõlem csak
1141 22 | nekik a tengert, a régi Bizánc falait, az Aranykaput, a
1142 17 | mikor kiáltásokat hallok:~- Bizánciak!~Vigilászék jöttek. Eszlásszal
1143 2 | homlokára csap, és azt mondja: bizistók jól beszélnek! Azonban nem
1144 29 | volna a világon, talán rám bíznák a gyermekeket!~- Mert onnan
1145 31 | olyan gyermek vagy, hogy nem bíznék rád egy tejesbögrét.~- Hazudni
1146 64 | még! A hun népet gyerökre bízni nem lehet!~- Ott a fõvezér!~
1147 56 | asszonyom - mondottam -, ha rám bízod teljesen az elbeszélést,
1148 39 | Hargitára tekintett:~- Rád bízom õket.~Hargita meghajolt.~
1149 43 | meg nem bizonyítod.~- Nem bizonyítom-e avval, ha megmondom elõre,
1150 33 | minden.~- Bizonyos ez?~- Bizonyos-e, hogy mindennek van elõzménye?~-
1151 52 | borom is.~Semmi se látszott bizonyosabbnak, mint az, hogy nem érem
1152 24 | ezt bosszúsan és igazának bizonyosságával mondta, nem mertem ellenkezni.~-
1153 44 | ember marad itten, hol a bizonyosságod, hogy élve kerülsz ki a
1154 44 | Másik meg abban a kiáltásban bízott, hogy: „Hopp, uram Istenem,
1155 28 | valami kérnivalójuk volt, rám bízták, s én ügyesen bele tudtam
1156 32 | tisztségre nevelt!~- Nem bíztam, uram, az udvarban. Ott
1157 22 | maradjak hátra Edekon úrral, és biztassam, hogy ha komolyan áhítozik
1158 51 | Mindjárt jönnek érted is - biztat jólelkûen.~- A tömlõdet...~
1159 42 | odasietett a püspök is, és biztatja, hogy ne féljen.~Az asszony
1160 58 | vissza akar térni, de ágyba biztatják:~- Majd Dzsidzsia mesél,
1161 62 | társaim nagyszép minden jóval biztatnak. Konstantinápolyban pláne
1162 2 | nyelvet.~- Csak tanuld, Zéta - biztatott örömmel a gazdám -, ki tudja,
1163 50 | tapogatózik.~- Erre, erre - biztattam. - Adok innod, ha ki tudsz
1164 41 | várost, vagy ha a szavad biztosít, hogy a népeid közé fogadsz,
1165 42 | hun népnek.~Mi az a kellõ biztosíték? A város három elõkelõ polgárának
1166 42 | szalmát, zabot is - s a kellõ biztosítékot, hogy híve marad a hun népnek.~
1167 61 | hercegek, akiket Atilla eleven biztosítékul tartott az udvarában.~A
1168 43 | Nekem nem értéktelen.~- Biztosíts, hogy nem mondod el, amit
1169 63 | ház teljesen rájuk volt bízva, valamennyien otthagyták.~
1170 32 | is próbáltam. Persze csak bocorogtam az udvaron. Csáthné két
1171 64 | el van temetve a király, bocsássátok vissza a vizet. Idõ múltával
1172 12 | Kérd meg a gazdádat, hogy bocsásson el.~S megint belemarkolt
1173 18 | tartogassuk õket, de élve se bocsássuk el a cudarokat. Hát mondok,
1174 15 | ember!~A nap felhõtlen égen bocsátkozott alá. A város a legelõrõl
1175 53 | jelenvoltában nem is igen bocsátkoztam teologizálásba. De neki
1176 42 | fegyvere, elveszik tõle. Bocskorát, ha jó, levonják. Köntöse,
1177 46 | Tarkány fõpap! Decse! Verbõc! Bodor! Csalán! Buda! Rof! Szudár!
1178 1 | mulatságos. Késõbb már el is bõdültem, és lefeküdtem a gyepre.
1179 65 | hogy mi lelte?~- Hát te? - böffen rám végre. - Itt vagy?~-
1180 10 | Micsoda szamárság ez?! - böffent rám Priszkosz.~Csak hebegtem.~-
1181 11 | csípte-e a száját? vagy bögöly a szügyét? vagy hogy csak
1182 55 | õszirózsákból való csokrot tett elém bögrében.~Hát én aztán elmondtam
1183 31 | hamisítottad a levelet? Néha bölcsebb vagy a táltosoknál, néha
1184 24 | A filozófia, vagyis a bölcsesség tudománya - mondottam búsan -,
1185 Eloszo| könyvemben, mintha gyónnék. A bölcsességemet is megítélhetik ebbõl, vagyis
1186 24 | Én nem tanultam könyves bölcsességet, mégis okos ember vagyok.
1187 4 | a gyepen, jobban mondva: bölénybõrön. Az öreg úrnak annyira horpadt
1188 4 | miért.~Emõke letelepedett a bölénybõrre, és az ölébe vonta a kis
1189 13 | ácsorgott. Volt olyan is, akinek bölényfejbõr volt a süvege. A két szarva
1190 13 | A két szarva is rajta a bölénynek. Aki látta, szinte tartott
1191 9 | sörényét, farkát befestették börzsönnyel vagy sárga festékkel. A
1192 9 | 9~- A város bözsgött, mint a rajzó méhkas. Az
1193 46 | erõtlen lábbal kereng. A szeme bogara annyira fölfelé fordul,
1194 46 | Iddárt fehérben, Zobogányt, Bogárt és Györhét vörösben, a többit
1195 53 | valami csodásan szép bariton bõgedézéssel. Aztán, ha vendégünk is
1196 15 | legelõrõl hazatérõ tehenek bõgésével és porával telt meg.~Az
1197 32 | sarat a szájacskájukban. A boglya mellett pitypang sárgállott.~
1198 8 | és nagyobbak a sátorok. A boglyaforma füstös emberi kasokat négy-öt-hat
1199 16 | eltakarják a faházakat. Bõgõ tehenek és röfögõ disznók
1200 63 | terembe.~S az udvaron tehenek bõgtek, és birkák bégtek. Az ajándék
1201 5 | Néztem káprázó szemmel, boldog-szomorún.~De a szeme rajtam csak
1202 53 | azt az óráját, amelynél boldogabb órám soha nem leszen.~Az
1203 12 | egy marok cseresznyével boldogít! S épp Emõke elõtt!...~Odaadtam
1204 31 | nem kötelez. Engem azonban boldogítana.~A fejét rázta:~- Nem én
1205 45 | is óriás dúlásodat. Isten boldogítson azzal, hogy a vihar után
1206 28 | a föld legszerencsésebb boldogtalanja.~Az következett volna, hogy
1207 28 | szerencsésnek, és miért boldogtalannak. De õ ehelyett csak vállat
1208 17 | mehetek el.~Isten veled! Élj boldogul!~Holtig szeretõ alázatos
1209 2 | csak a hun nyelvvel lehetne boldogulnom. Ó, én vak szamár! Micsoda
1210 46 | is akarja, hogy vágjon!~Bólintással üdvözölte az urakat, és
1211 16 | adta-e? Száz gondolatom bólintva felelt rá. Egy gondolatom
1212 11 | a rómaiakat, amire a hun bólogatott-legyintett:~- Legyen a te szavad igaz.
1213 32 | a beszélgetést. Hát mért bolondítottál engem azzal a levéllel?~
1214 9 | rikoltozott.~- A király bolondja - mondotta Rusztikiosz -,
1215 6 | a szavaimon, és hogy én bolondokat beszélek.~S valóban, némi
1216 35 | tizenöt esztendõvel valami bolondos hercegleány jegygyûrût küldött
1217 14 | semmit.~De talán valami bolondot is mondtam, s megszidnak
1218 Eloszo| megítélhetik ebbõl, vagyis a bolondságomat, amelynél nagyobbat
1219 53 | fiatal, én is cselekedtem bolondságokat: másztam falat, átúsztam
1220 25 | reggelt adjon az Isten - bólongtak a szolgák -, kedves egészségedre
1221 1 | festenem. Én jártam a piacra, a boltba. Az én dolgom volt a lámpás
1222 50 | láttam a harcmezõn. Fel-alá bolygó, apró vörös tüzek voltak.
1223 45 | ezen a földön végzõdik. Bolygunk és küzdünk itt, s nem tudjuk,
1224 56 | szakállam nõtt, fekete és bolyhos. A rabok és cselédek azt
1225 51 | zúgás is szokatlan. Lovasok bomlanak elõ, és röptetnek szerteoszoltan.
1226 50 | enyimhez hasonló elmebeli bomlás csatába visz, tudja meg,
1227 49 | szekerek közt nyílást törnek, bontanak.~A levegõt liszt felhõzi
1228 60 | csoportban dolgoztunk. A rabok bontogatták a zsákmányt, a becsüsök
1229 2 | Fűzfák, nyírfák már javában bontogatták a levelüket, s a rétek és
1230 15 | Míg mi a sátrak lepleit bontottuk, göngyöltük, az uraink a
1231 4 | emberséges népre még nem akadtam. Bontsd elõ az ünnepi tógámat: Budáné
1232 38 | értheted. A nagyvilág ügyei bonyodalmasak.~- Megérteném, ha megmondanád.~-
1233 49 | percre én is ilyen pokoli bonyodalomba kerülök. Csáthot már rég
1234 45 | végén sajtot tálaltak és borban fõtt gyümölcsöt.~Lupusz
1235 48 | csupán a gubáját vagy egy bõrdarabot vagy pokrócot csatolva maga
1236 42 | elõttünk tántorodik el egy bõrdolmányos turciling.~Az ember tarajos
1237 4 | borzongást érez végig a bõrén.~A kisebbik gyermek fölmosolyog
1238 47 | sátor ajtaja elé feküdtem, a bõrereszet alá. Az ágyam az oszlopokra
1239 4 | fehér hunok fehér birkának a bõrét viselik, a fekete hunok
1240 63 | kínálta az öreg Barczának a borharmatot. Ott állt Oresztész, néhány
1241 23 | nem sok bürge fordul ki a bõribõl mimiattunk.~- Lóhúst is
1242 4 | a lábán. Nem elég, hogy bõrig ázott, hanem még a térde
1243 2 | Szõnyeggel vagy kendõvel borítják le, s nincs rajtuk semmi
1244 16 | kamomilla-ablakokat sötétvörös kárpitok borították. Egy se lebbent félre.~De
1245 64 | fekete fátyollal sarkig borítottan. A ló után tizennégy koronás
1246 48 | sátorok utcáin marhákat, borjúkat, bárányokat, juhokat vezettek
1247 6 | az ebédnél feküdtek, s a borjúpecsenye illata betöltötte a levegőt.
1248 5 | rab kísérte őket. Az egyik borjút cipelt a nyakán, a másik
1249 37 | öt rend különféle harci bõrköntös - téli, nyári, esõbe való,
1250 48 | törli a markába. Tartom a bõrköntöst. Fölrántja. Siet Atillához.~
1251 49 | tartották. A lovam szügyén bõrkötény, nyergén a buzogányom. Magamon
1252 50 | nem egyéb aludt vérnél. A bõrkötés hiányzott. Egyszerre csak
1253 37 | Az oldalain elõrevonható bõrleplek sárgállottak. Azok alatt
1254 32 | Majd bizony! Kapott egy bornyút, amiért gyógyított. Elég
1255 28 | belõlem a szó.~- Ördög a bõrödbe! - koffogott rám. - Mit
1256 47 | Hordókban hozták vizes bõrök alatt.~Ledõlt a kapcsokon
1257 36 | deszkán is átröpíti. Prémes bõrökbõl való köntösüket tán nem
1258 1 | minden csapásán kiserkedt a bõrömbõl.~Aznaptól fogva örökös nyaggatás
1259 38 | a halál piacára viszem a bõrömet?~- Emõ?~Máig is bámulom
1260 4 | láttam.~Hát ül az agg úr a bõrön, s két kisgyermekkel játszik.~
1261 21 | elõször. Az inge alatt egy bõrövben találtak hetven aranyat.
1262 36 | sisakot béleltek, nyerget bõröztek, tábori sátort kalapáltak.
1263 4 | 4~Egy borongós estén valami tavacska mellé
1264 1 | szemükben hol aggodalom borongott, hol pedig ravaszság csillogott.~
1265 52 | mire tapintok: a tömlõre, a boros tömlõre, amit a gazdám adott
1266 41 | Egy-egy koppanás, valakinek a bõrpajzsa nyilat fogott.~És a magasban,
1267 49 | Ladó roptat egy nagy, öblös bõrpajzzsal. Neki a harcban csak az
1268 4 | száraz, meleg ruhára.~A borra már nem is volt szava, csak
1269 5 | aki fáradott, az lássa a borravalót.~Mikor már aztán az úton
1270 42 | egy darab posztóval vagy bõrrel, s egy vagy két toll kell
1271 37 | udvarra. Erõs nagy négyszög bõrsátor, piros posztóval bélelt
1272 4 | karmazsinbõrt, egy kis kosár indiai borsot, fahajat, sáfrányt és pálmadiót.~
1273 39 | füstölgött az omladék. Égett bõrszagok nehezítették a levegõt.
1274 12 | állatbõrben, s olyankor faggyas bõrszagot árasztanak maguk körül.~
1275 35 | valami ötven ember ül a borszagú terem felsõ felén, Atilla
1276 49 | jobban hasonlítsak. Fejemen a bõrszínre mázolt rézsisak, jobbomon
1277 44 | lerántom a sisakom tarajáról a bõrt, a rostélygombról a tollat,
1278 22 | beszélve folytatta:~- Ezt a bõrtarisznyát, amelyikben a száz font
1279 60 | fegyverek, gyolcsok, övek, bõrtáskák, tunikák, csuklyák, korallmunkák,
1280 47 | Belenyúlt a ládába, s két kis bõrtömlõt vett ki onnan, akkorákat,
1281 58 | mint a piros posztó, a bortól.~- Zéta - dorgált az asszony -,
1282 56 | bámult a többi is.~A fehér bõrû, szõke idegen leány a lábához
1283 14 | szemûek, fekete hajúak, fehér bõrûek - feleltem -, és nem olyan
1284 14 | A hunok megfordították a bõrüket a sátorukon is, magukon
1285 14 | amelynek hólyagtáblái a borulatban jégtáblákhoz hasonlítottak.~
1286 64 | szavára valamennyien köréje borultok, akik ebbe a ruhába vagytok
1287 60 | hiszen feldúlták mindenünket! Borunkat, gabonánkat is elvitték.
1288 42 | okoltam, hogy azért. De haltak borús napokon is. Egyszer csak
1289 1 | aranynál valamivel több.~Az a bõrzacskó külön fülkében rejlett.
1290 1 | szesztercius.~- És a vörös bõrzacskóban?~- Kilencvenhat szolidus,
1291 20 | kettõt a királyné pénzébõl. A bõrzacskóval együtt belenyomtam a lyukba.
1292 46 | tárogatós valami keserves és borzalmas melódiát vonyít.~Egy pap
1293 24 | kútnál. Asszonyok futnak borzasan a disznó után. Cselédek
1294 49 | csatát fogadniuk.~Hideg borzongás mászkál rajtam.~- No, ez
1295 4 | ujján, s valami kellemes borzongást érez végig a bõrén.~A kisebbik
1296 22 | Az arany egyetlen nagy bõrzsákba volt kötve. Hogy azt is
1297 49 | hõség.~- A csuda egye meg - bosszankodik Csáth a lovára -, még el
1298 5 | az úton voltam, magam is bosszankodtam magamon. De már késõ volt.
1299 35 | felséges király uram, hogy boszorkányoktól született szörnyûség vagy,
1300 17 | Vigilász elmondta, hogy Atilla bõszültsége micsoda ijedt zavart keltett
1301 42 | Odarendelte az asszony mellé Botár testõrt, hogy kísérje vissza
1302 33 | vihar elcsendesült, ha bûvös botjával fölkavarintott az ég felé,
1303 52 | szélén. Csáklyákkal és gajmós botokkal húzgálták ki a halottakat,
1304 12 | megszólalásra. De a nõk nem botránkoztak meg rajtam. A következõ
1305 27 | csak vonaglottam, mint a bottal összevert kígyó. Minden
1306 35 | szólok:~- Semmi jót, uram.~- Bõvebben.~- Az a vélemény rólad,
1307 41 | Jönnek közben a hírek:~- A bretonok egyesültek Aéciusz táborával!~-
1308 60 | arany- és ezüsthímzésû brokátok, templomi kazulák, gyöngyök
1309 36 | nádból font pajzs. A kardjuk bronzból való, széles és nehéz. Nyilaik
1310 41 | rézzel hegyezett nyilak brummognak. Egy-egy koppanás, valakinek
1311 12 | õszibarackos bársonyához az a kendõ bûbájosan illett. A fülecskéje piros
1312 20 | takarni a rózsát.~Egy vén, buckos fûzfa álldogált ott magában,
1313 51 | az asszonyoknak, Bialra, Bucsára is - otthagytak bennünket
1314 15 | göngyöltük, az uraink a szokásos búcsúlátogatást végezték. Jártak a királynénál,
1315 16 | távolból is látnám, hogy búcsút inthetnék a süvegemmel.~
1316 62 | s bement a másik szobába búcsútlanul.~A lépcsõn megszólítottam
1317 60 | Emõke szeme csupa öröm volt. Búcsúzáskor a kezét nyújtotta: - Megcsókolhatod.~
1318 21 | megjelentse.~Én ott már búcsúzkodtam is a társaságtól, de Eszlász
1319 64 | egyetértést ajánlotta. S a búcsúzó így végzõdött:~Isten veled
1320 63 | hazaérkeztünk, szórakozottan búcsúztam el tõlük. A következõ nap
1321 64 | családdal. A táltos egyenként búcsúztatta el Atillát a többi fiaitól
1322 4 | Bontsd elõ az ünnepi tógámat: Budáné asszonynak kezet csókolunk,
1323 4 | az egyetlen csinos épület Budánénak a háza. De az is csak fából
1324 23 | használhatjuk?~- Mit tudsz? - bübögött az öreg.~S végigszemlélt,
1325 8 | szuroktól és körömégetéstõl büdös. A mezõségén töméntelen
1326 5 | gonoszságot követtem volna el, s büntetõbíró elõtt állanék.~Egyszer csak
1327 1 | azon nevettek. Senki se büntette meg õket. Azután, mikor
1328 23 | hízik, aki akar. De nem sok bürge fordul ki a bõribõl mimiattunk.~-
1329 46 | villámáé - mormogja a nép büszke-ájtatosan.~Iddár elveszi a kardokat
1330 7 | mintha tudta volna, kit visz, büszkébben szedegette a lábát.~Hét
1331 2 | a mi lányaink nem ilyen büszkék.~A leány egy kis rezes sarkú
1332 64 | Aladárt a hun nép fényének és büszkeségének nevezte, Irnákot a hadak
1333 64 | soha! A te neved volt a mi büszkeségünk, a mi messze tündöklõ fényes
1334 46 | falán.~A két dob dühösen bufog. Tenyérrel, ujjal veri a
1335 62 | mind éjten át Emõke szava búgott a fejemben:~„Mi szomorúbb
1336 64 | Valamennyi kürt mind azt a jelet búgta, amivel a táborban alvásra
1337 19 | s rémek helyett galambok búgtak körül. Van rá példa a történelemben,
1338 46 | testüket a sarkukon ingatva búgták halkan a lélekidézõ igéket.~
1339 15 | vöröslöttek, s egy zöld aranybogár búgva keringélt el fölöttem.~Amint
1340 44 | tömött zsákok, hordók és bugyrok tetején vígan dolgozhattak.
1341 22 | népet, amely idegen földre bujdosik, s hun köztük alig akad.
1342 56 | házban, hogy csakis valami bujdosó királyfinak nézhet, aki
1343 18 | kapkodva a kötélhez.~- Ördög bújjék a hasatokba - káromkodott
1344 1 | ebédemet, s elbújtam. A kertben bújtam el. Gondoltam, nem jövök
1345 50 | s így mintha csak angyal bújtatott volna oda.~A fejemet erõmtõl
1346 42 | átmegyünk a hídon, hát ott bukdácsol a mezõn egy elmaradt rongyos
1347 42 | sietésben hol az asszony bukik el, hol valamelyik gyermek,
1348 7 | óhajtottam csókolni a kezét. Bûn volt? Õ ment volna jobbra,
1349 7 | cselekedtem én? Olyan nagy bûn-e az, ha megcsókolunk egy
1350 46 | ura, rettenetes Gonosz! Búnak, bajnak kavarója, fekete
1351 22 | Vigilász vacogva -, ez az arany bûndíj... A te felséges életed
1352 54 | adtuk rájuk a generális bûnfeloldozást, s onnan temettünk minden
1353 46 | ásnak le, s annak a tövéhez bunkózzák be a földet. A nyírfától
1354 49 | majd. A frankok, armorikok, burgundiak, alánok és más kevert népek
1355 38 | kvádokat, svábokat, frankokat, burgundokat, meg tudom is én, kiket
1356 49 | is viharzik a harc: porba burkolt lovasok gomolyognak végeláthatatlan
1357 49 | Hajrá, Isten uram!~S burr! megindulunk.~Mi indulunk-e
1358 56 | megáldott bennünket. Bizony búsak voltunk. Egyikünk se tudta,
1359 28 | a szomorúság.~Különösen búsított, hogy a ruhám szakadozik.~
1360 14 | orrú emberek hajlandóbbak a búskomorságra, mint a rövid orrúak. A
1361 56 | asszony -, a király mindig búsnak látszik, és ha sírna is,
1362 53 | sokszor faggatott, hogy mért búsulok? Mi bajom nála? Ha nem tetszik
1363 7 | Csak bámultam magam elé bután, gondolatlanul. Szív helyett
1364 65 | Ülök és bámulok a megõrülés butaságával a sárgán hullámzó vízre.~~
1365 12 | A teremben nem volt más bútor, csak a kerevet meg oldalt
1366 64 | között, s hallgatom fásultan, butultan a táltosok imádságát, valaki
1367 33 | mesterség. Nálunk az utcai bûvészek tüzes vassal is játszanak.~
1368 64 | szálltam a fáról. A hold most búvik ki a felhõk közül, de csak
1369 33 | kürtszó, s éneke velõkig ható, bûvölõ erejû. Azt beszélték róla,
1370 36 | Kezdetben olyan volt, mint egy búzakéve, aztán elvékonyodott, s
1371 8 | embert láttunk a távolban egy búzatáblán túl, az úton. Már messzirõl
1372 49 | a mozgó nádas az alán; a búzavetésként hullámzó nagy sokaság a
1373 45 | az emberi lélek munkára buzdulva folytatja életét. Átilla,
1374 22 | Edekon úr. - Én akármilyen buzgó csiga volnék is, ilyen palotát
1375 53 | az apró házi munkákban is buzgólkodtam, megnyugodtak. Ó, tudok
1376 2 | tudja, mire jó?~S én oly buzgón tanultam, mintha a másvilágon
1377 4 | arca közepét. Valamikor buzogánnyal ütöttek tán reá. A fél keze
1378 49 | szemû burgund. Csáthnak a buzogánya elzúzta a pajzsát, és Csáth
1379 49 | hánykódását. Káromkodások vihara, buzogányduhogás, kardok és lándzsák ropogása,
1380 50 | Valami dárdát, fokost vagy buzogánynyelet csak találok, és annak segítségével
1381 49 | szügyén bõrkötény, nyergén a buzogányom. Magamon a szürke harci
1382 49 | frank lovas lükken reám. A buzogányomat a mellének sújtom. Lefordul.
1383 36 | javítottak, kardot köszörültek, buzogányt öntöttek, íjhúrt fontak,
1384 2 | láda magaszínû, ahogy a cédrusból kimunkálják. Szõnyeggel
1385 12 | gyermek rabszolga, faragott cédrusládában.~Mentünk.~Az udvarban a
1386 8 | családi jel, hanem mesterség cégére. A varga sarut akaszt ki,
1387 46 | cél fölött el ne sodorja, célban el ne kapja, hanem valamennyi
1388 22 | hogy a százfontnyi arany célját elhazudni ne lehessen.~És
1389 50 | engem ide?~Szenvedni nagy célokért, vallásért, emberi nemzetért,
1390 30 | tanítottam. Az volt vele a célom, hogy a császári palotában
1391 39 | Fölvontam az íjamat, és céloztam: ellõttem. A nyilam a gepida
1392 36 | Húsz-harminc lépésre is célt találnak vele. A cél az
1393 11 | No, gondoltam, ezek nem ceremóniáznak úgy, mint a mi elõkelõink.
1394 13 | azt, aki még azon a bolond Cerkón se nevetett?~S erre mind
1395 63 | ajándéka. A legrégibb Lacrimae Christi volt annak a tartalma.~Az
1396 53 | mellemet, és a szívemet cibálná, marcangolná. Ahogy ott
1397 11 | hun jön. Lobogós ingujjú, cifra fegyverzetû javakorabeli
1398 2 | nõk. Sohase láttam olyan cifrára pingált faládákat. Nálunk
1399 49 | és strucctollas zoltánok cikáznak a sokaság elõtt. Nemzetségek
1400 49 | Mintha apró fehér villámok cikáznának szünös-szüntelen a sokaság
1401 3 | vélekedett Maksziminosz -, inkább címezzük tíz grádiussal feljebb,
1402 2 | rabszolgákkal: mit hová rakjanak.~Cipelkedtek, rakodtak, verejtéküket
1403 5 | kísérte őket. Az egyik borjút cipelt a nyakán, a másik liszteszsákot,
1404 23 | cselédek nagy füles dézsákban cipelték nekik a moslékot.~Az öreg
1405 6 | növekedésedet, mint azét a ciprusét, amelyet aznap ültettem,
1406 22 | márványlépcsõs, aranytetõs. Mellette ciprusos kerted. Kerted alatt a tenger.”~
1407 1 | Kiállítottak célba, és citrommal dobáltak.~- Ugorj, no!~Ugrottam.
1408 22 | hunt. Íme, a finom eszû, civilizált urakat a buta barbár az
1409 54 | Kiválasztottam a legjobb paripát, és co föl, sárga, napkelet felé!~ ~
1410 8 | ruhát; elöl az edénytartó cölöp is, amelynek neve hunul
1411 53 | In principio creavit Deus coelum et terram. (Kezdetben teremtette
1412 46 | ve... le... tek... har... col... nak...~Az urak fölugrottak.
1413 22 | selyemkabátfélét viselt, fél combig érõt, meggyszínût. A fején
1414 49 | Puff, kutya, ne! Az én combomra is zuhan valami. Oda se
1415 53 | tankönyvem.~In principio creavit Deus coelum et terram. (
1416 41 | vonulunk. Csak egy-egy eb csahint ránk félõn az elhagyott
1417 32 | tudománya. A többi aztán: kard, csákány, fokos, árkány és buzogány,
1418 49 | fordul le a lováról. Ahogy a csákánya elbillen elõttem, elkapom.
1419 49 | sündisznó. Dõlnek le lovastul.~- Csákányt elõ!~De rengeteg sokan vannak.
1420 49 | körülöttem hosszú nyelû harci csákányukat. Az egyiket elõttem csapja
1421 20 | 20~Csakazon az úton mentünk megint Atilla
1422 52 | gyermekek álltak a víz szélén. Csáklyákkal és gajmós botokkal húzgálták
1423 12 | Odahallatszott hozzánk az öreg családfõ beszéde:~- Hát bezony, nagyuram,
1424 35 | volt.~A király személye így családias körbe egyesítette a hun
1425 60 | írjak levelet a patríciusné családjának.~Szívesen.~A házban nem
1426 36 | Abból isznak. Elhozták a családjukat is, mert ott a hazájuk,
1427 11 | javára. Hanem a te kedves családodnak is. A császár holtodiglan
1428 12 | össze, akkor a szomszéd családokból választanak az öregek mellé
1429 12 | Szabad-Görög -, hogy a nép családokra van tagolva, s ha valami
1430 61 | Köszöntöm a családomat. Az én családom a hun nemzet. Isten szeressen
1431 61 | így szólt:~- Köszöntöm a családomat. Az én családom a hun nemzet.
1432 42 | három elõkelõ polgárának családostul való átköltözése Atilla
1433 11 | vagyok.~Aztán, mintha csak családtag volna, elbeszélgette, hogyan
1434 46 | fõpap! Decse! Verbõc! Bodor! Csalán! Buda! Rof! Szudár! Zaáp!
1435 1 | lefeküdtem a gyepre. Akkor aztán csalánnal verték a lábam meztelenjét.
1436 30 | Csak azt látta, meg mertem csalni.~Fölkapta a széket.~- Gazember! -
1437 38 | Átilla nem vérengzõ. Csalódol, ha azt véled. Nem emlékszel-e
1438 56 | láttam az õ szemében is.~- Csalódtál - mosolygott Rika asszony -,
1439 23 | földet bámultam, õ a sajtján csámcsogott. Hunok közt született szarmata
1440 53 | Mária kancsal, és Szent Pál csámpás. De szent embernek jó az
1441 1 | de úgy, hogy a vér minden csapásán kiserkedt a bõrömbõl.~Aznaptól
1442 49 | haddal viaskodtunk, csapás csapásra hullt reám is, mígnem valami
1443 30 | védelmemre. De a rettenetes csapástól a karom leroppant, lelettyent -
1444 32 | A rohanásra mindig sûrû csapatban indultunk, s tova-tovább
1445 49 | vágtatunk arrafelé, amerre a csapatfõk és a zoltánok vezetnek.~
1446 50 | zoltánoknak, hogy melyik csapathoz micsoda parancsot vigyenek.
1447 43 | már a mi seregünk négy csapatja vágtatott arra. De a római
1448 49 | feketékkel összekeveredve apró csapatokban tarkállnak a belsõ sorok
1449 42 | legyek felhõnyi sokasága csapatokon, lovakon. Csengés-bongás,
1450 38 | arra vigyázz, hogy mikor csapatos ütközetben vágsz embert,
1451 36 | Nekár-parti frankok õk. A hun nõk csapatosan lovagoltak ki a sátrukhoz,
1452 64 | a posztózsákba öltözött csapatot kereste. Megtaláltam a testõrök
1453 41 | elõcsapatai szétverték a mi szélsõ csapatunkat.~Atilla visszavonulót fúvat
1454 49 | elõrehajolt testtel száguld a csapatvezérek után.~S egymás nyomában
1455 51 | elõkelõ urak voltak vagy csapatvezetõk vagy zoltánok. Némelyik
1456 4 | elkárhozottakat sötétségben csapkodó villámok kergetik beléje.~
1457 49 | rontok.~A dühtõl elvakultan csapkodok közéjük. Jóformán nem is
1458 4 | arca. Szerettem volna pofon csapni.~ ~
1459 22 | megdöbbennek, ezeket a szavakat csapod a szeme közé az én nevemben: „
1460 49 | kantárát a nyereggombra csapom. Rántom-feszítem én is az
1461 51 | itt magányosan. Vállban csapta le valaki. Az ujján aranygyûrû.
1462 15 | veszek neki, s olyan ünnepet csapunk, hogy örökké emlegetik a
1463 24 | kerengnek. A fecske apró köröket csapva kezdi a légyvadászatot.~
1464 22 | városban, csak persze a császárét nem. De azon túl akármelyiket.
1465 15 | aranyos asszony. Pulheria császárné tanulhatna tõle.~Öt perc
1466 15 | múlván törültette velem a császárnéra vonatkozó megjegyzést, aztán
1467 28 | márványkirályok, mint a római császárok, hanem zsíros képû barbár
1468 21 | vagyok! Aki engem bánt, a császárt bántja!~- Kötözzétek meg! -
1469 1 | minap hun követek érkeztek a császárunkhoz, Theodóziuszhoz. Nagy süvegû,
1470 36 | rézlemez, s azon a szöges csatacsép, amellyel a lovat is leütik.
1471 64 | tündöklõ sisakját, amelyet a csatákban viselt.~Énvelem a temetés
1472 51 | lovasok is ereszkednek elõ.~A csatamezõn kezek és süvegek emelkednek
1473 52 | csak holt tanúit látták a csatának, most, hogy egy élõ került
1474 39 | Csegének?~Azt akartam, hogy ha csatára kerül a sor, a közelemben
1475 52 | hömpölyög a mederben.~A csatatérrõl folyó víz!~Fölvonakodok
1476 32 | és visszavágtatnunk.~A csataviselt tanítók magyarázták nekem
1477 48 | erõ, amely majd délután csatázik.~ ~
1478 30 | s nem mûvelt emberrel.~Csáthban egyszerre megbõdült az állat.
1479 30 | körülbelül negyedóráig idõztek Csáthnál.~Én csak fõttem a kapu alatt,
1480 35 | kirobban, mint a vezúvi kráter. Csáthra nézek, hogy miért nevetnek.
1481 40 | agyonverték.~Míg ezek a csatlakozások történtek, az õs hercini
1482 41 | is ígérte, hogy Orleánnál csatlakozik hozzánk, de ki tudná, miért,
1483 64 | a fáról, és a lovasokhoz csatlakoztam, akik a gyalog ment fõurak
1484 63 | Uzura megpillant. Int, hogy csatlakozzak hozzájuk. Szívesen.~A kvád
1485 41 | vízigótokhoz, hogy ne Atillához csatlakozzanak, hanem õhozzá.~- Ötheti
1486 3 | történt Deéllel, a Csáth úr csatlósával.~- Tudom - felelte nyugodtan.~-
1487 28 | rajta, hogy igen alkalmas csatlósnak tekint, s hogy minden tudomány
1488 48 | egyszer megvizsgáltam a csatokat a kantáron, kengyelen, harci
1489 49 | kutya kengyel, csak feljebb csatolhatnám!~- Huj! Huj!~A lovam már
1490 49 | markomannok ökörszarvakat csatolnak föl. A megjelenésük ördögi.~
1491 49 | kengyelemet rövidebbre kellene csatolnom, hogy feljebb ágaskodhassak,
1492 35 | hogy nincs okunk miért csatolnunk fegyvert. Végre eszébe ötlik,
1493 63 | sarumra az aranysarkantyút csatoltam. A hajamat illatos vízzel
1494 4 | villámra lobban és lecsap. A csattanás és dörgés a földet is rengeti.
1495 45 | A hunok lelkes áldásra csattantak. Atilla szeme is csillogott.
1496 49 | ropogással nyomakodik rájuk. Csattog, zuhoz a szöges buzogány.
1497 50 | dühös ordítását, az acélok csattogását, lovak hörkölését, dübörgést,
1498 40 | hercini erdõ fejszecsapásoktól csattogott.~A Rajnán át kellett szállania
1499 51 | kinyújtanom. De még így is csavarnom kell egyet rajta, hogy kivegyem
1500 12 | nyílt kelyhût, kettõt most csavarodó bimbónak. A szív alakú levelek
1501 43 | szekér kerekére, és a markába csavarta deres sárga szakállát. Komoran
|