1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
1502 64 | erekbe. Az anyák fölemelték a csecsemõiket, és azt mondták: „Nézd,
1503 18 | ott ültében szoptatta a csecsemõjét. De a barbár érzéstelen.
1504 21 | találtak, csak akkorát, mint a csecsemõkoporsók. De az a láda olyan nehéz
1505 33 | fegyverbûvölõ, ellenségátkozó. Ha a csecsemõre vizet csöppentett, bizonyos
1506 38 | lovát.~Ketten maradtunk Csegével. Hallgatagon léptettünk
1507 25 | kijöttem tõled, uram, a cseléded figyelmeztetett, hogy nem
1508 5 | Láttam, miért állott meg: a cselédet várta. Talán hogy megszidja:
1509 28 | megtaníttatta velem másvalamelyik cselédjét.~Látszott rajta, hogy igen
1510 39 | abban. A szekeret mindenféle cselédség rajzotta körül, s azok között
1511 55 | maradt testõrök, meg Atilla cselédségének a kétharmada.~Szorongó szívvel
1512 63 | megpillantom a csoportban Csáthék cselédségét s köztük Dzsidzsiát. A leány
1513 27 | jót várhat.~S míg a többi cselédtársam odabent beszélgetve evett,
1514 55 | iránt, de az mégis illetlen cselekedet volt tõled, hogy mikor megjöttem,
1515 58 | ha csak az én uramnak a cselekedeteit beszélném, arra is kevés
1516 32 | mozdulatra, minden harci cselekedetre volt kürtjel. Azt a hunok
1517 54 | Áldassék az Úr neve: mennyi jót cselekedhetel azzal a vagyonnal.~Másnap
1518 14 | legöregebb én vagyok. Mit cselekedhetett volna egyebet?...~- Apád
1519 21 | intett, hogy hasonlóképpen cselekedjék, hát csak fölfordult õ is
1520 1 | szamárcsikót. Nem panaszolom: sírva cselekedte.~Trákiában laktunk, a keletrómai
1521 26 | szigorún.~- Nem értelek. Miért cselekedted?~- Csupán azért - feleltem
1522 64 | nemzeti érzés fellázadt: azt cselekszi, hogy így fejezi ki a gyászát
1523 51 | Atilla nem engedi õket. Cselet gyanít. Csak egynéhány száz
1524 49 | nyomott, mint az elõbb. Cselfutás csupán.~Már a száguldás
1525 35 | görög.~Én az asztal végén csendes-megvontan ültem persze a szememet
1526 22 | a karját.~Egy minutumnyi csendesség. Künn egy ló nyerít. Halottszagot
1527 31 | vizet, mikor ételt, mikor csendességet.~Azt is gondoltam, hogy
1528 9 | trágyaszag, lombillat, lovak csengõinek csilingelése mindenfelé.~
1529 9 | nagy rézcsincsa, egynéhány csengõs bot, apró ezüstcsengõk rajtuk.~
1530 49 | hullt reám is, mígnem valami csép vagy bárd úgy fejen sújtott,
1531 18 | föl, mert a kezébõl még csepegett a vér, és a lába alatt is
1532 14 | és lenéztem.~Az esõ még csepegett-csupogott. A súlyos cseppek hólyagokat
1533 14 | csepegett-csupogott. A súlyos cseppek hólyagokat vertek a tócsákban.
1534 52 | Mind megittam az utolsó cseppig.~S nyomban elaludtam.~Meddig
1535 11 | láttam, hogy a városon kívül csepûemberek állnak, s õk is célba lõnek.~
1536 63 | komédiások, alán késhányók, görög csepûrágók mulattatták a népet. A palota
1537 8 | beszélgetnek, politizálnak, csereberélnek s vadásznak, versenyt futtatnak,
1538 33 | fa, voltál légy, voltál cserebogár, farkas, ló, oroszlán, minden,
1539 12 | elõször éreztem, hogy nem cserélnék sok gazdag emberrel.~- Hát
1540 49 | ember. A lélek mintha helyet cserélt volna bennem egy vadállatnak
1541 53 | Rongyos ruhájukat újjal cserélte meg, és gondozta õket jó
1542 61 | táncosok tánc közben párt cseréltek. Mindenki a hozzá legközelebbivel.
1543 14 | egy közönséges mázatlan cserépfazék volt az ölében. A szõnyegen
1544 56 | aranysarkantyú a sarumon, cseresznyeszínû nadrág, meggyszínû bársonydolmány,
1545 12 | ez engem, hogy egy marok cseresznyével boldogít! S épp Emõke elõtt!...~
1546 22 | kardját. Az ércnek az a hideg csesszenése..., az a csend..., a további
1547 28 | ruhát adsz ennek a rabnak?~- Csiba! - mordult rá Csáth olyan
1548 9 | gyöngyházas késsel munkált egy csibecombon. Komoly volt. Nem tudom,
1549 32 | leste, mit kívánok. Beszélt, csicsergett, akár hallgattam, akár nem.~
1550 60 | kameagyûjtemény fordult ki. Csigahéj faragványok voltak, és oly
1551 22 | erre így felelt:~„Minden csigának olyan a háza, amilyent maga
1552 49 | lovát. Két meztelen karján csigatekervényes arany karvédõ. De micsoda
1553 41 | hullanak bent alá.~A gerendákra csigázott faltörõ kosok is megkezdik
1554 63 | állt a Szabad-Görög: kis csikóbõrös kulacsból kínálta az öreg
1555 2 | nem válogathatsz többé a csikópecsenyében!~- Magatok is tudhatjátok -
1556 2 | magyarázta, hogy a házba csak csikorgó tél idején húzódnak be,
1557 28 | A lovakon is takaró. Ha csikorgós az idõ, kesztyût is öltenek.
1558 31 | mind rabok voltak, csak a csikós, gulyás, kanásznép között
1559 23 | õsei nyelvét. Ifjúkorában csikósa volt Csáthéknak, vénségére
1560 9 | lombillat, lovak csengõinek csilingelése mindenfelé.~Siettünk, hogy
1561 64 | nevezte, Irnákot a hadak csillagának, Ellákot kedves oroszlánjának,
1562 63 | és zsákokban az ég minden csillagát, az mind semmi ahhoz a kincshez
1563 6 | álmomban.~Eközben néztem a csillagokat a sátornyíláson át. És néztem
1564 64 | magas ravatalon, ezüst csillagokkal ékített fekete selyemsátor
1565 50 | õrtüzek égtek, apró vörös csillagokként, amennyire a holttesthalmokon
1566 33 | akár vitorlás, csak azonegy csillagra igazodik. A csillag neve
1567 60 | Most a hunoknak áll fenn a csillaguk, aztán megint fordul az
1568 46 | táltos kezében két rézüst csillanik meg.~Tehát istentisztelet.
1569 7 | múlva megint a Tisza vize csillant elõ. Az út szinte elveszett
1570 64 | elnehezített, lefogta a kezemet egy csillapító gondolat is. Ostoba leány!
1571 60 | gyöngyeit siratta.~- Asszonyom - csillapítottam -, igaztalan vagy. Mert
1572 41 | belé.~A harci zaj csak este csillapul le. Az éjjeli csöndben kihallatszik
1573 50 | közelebb értek. A sisakjuk csillogásáról láttam, hogy rómaiak és
1574 49 | Mint az áradó Tisza, ömlik csillogón a mi felsõ hadaink felé.
1575 11 | ökör szarva. Haja három csimbókban. Az oldalán türkizzel kirakott
1576 12 | kalitka, s azt mondta volna:~- Csináld meg ezt nekem háznak. A
1577 5 | néztem, mintha nem is neki csinálnám, csak mentem elõtte, és
1578 64 | meggázolom, vagy nem tudom, mit csinálok vele. De míg a meglepõdés
1579 9 | legújabb. A rózsalevélbõl csinált koszorún mogyorónyi gyémántok
1580 28 | kedveskedtem: hol játékot csináltam nekik, hol virágot vagy
1581 1 | Priszkosz két öltözet ruhát csináltatott nekem. Az egyik ünnepi,
1582 60 | nõcseléd. A kölykek is ott csintalankodtak. Meg kellett elégednem azzal,
1583 27 | hol az egyik, hol a másik csíp rajta. Néha szinte sikolt
1584 64 | Megpillantotta, hogy a karján fekete csipkék vannak. Azokat is letépte
1585 2 | Hát én is metszettem egy csipkerózsavesszõt, és elvittem Bogár táltoshoz.~„
1586 46 | Iddár aranyozott végû ezüst csípõvassal fölvette a megfeketült csontot
1587 11 | ütött a lovába: a zabla csípte-e a száját? vagy bögöly a
1588 24 | A harmatos fákon veréb csiripel. A város fölött galambok
1589 45 | fáklyák.~Az asztalon azok a csirkék illatoztak, amelyeket Troa
1590 28 | s a nõk jobban értik a csirkenyelvet. Nõ rabszolga pedig volt
1591 48 | kardomat a sarum talpán csiszolgattam. A két térdemre lószõrrel
1592 64 | Kisasszonyom - rebegtem aggódva.~- Csitt, egy szót se!~- Kisasszonyom...~
1593 4 | egyiknek sárga és szõrös a csizmája. Látszik rajta, hogy szarvasbõrbõl
1594 21 | sunyorított Eszlásznak a csizmájára.~- Itt várok estig, míg
1595 28 | farkasbõr köntöst és borjúbõr csizmát.~Az asszony pörölt vele.~-
1596 8 | rableányka az emeletre kiált:~- Csobajcsi! Gyere már!~Emõkét is láttam.
1597 4 | száraz medvebõröket, s egy csobolyó bort meg egy tál hideg vaddisznósonkát.~-
1598 31 | szép marad, a szépségnek csodája marad. A szemöldöke olyan
1599 53 | gyõzött betelni a tudományom csodálatával. Mert õ bizony a papjaival
1600 32 | Káá-ká-ká...~Mi az a csodálatos gyógyító ereje a napnak,
1601 18 | a világnak. Engem mindig csodálkozás fog el, mikor azt a rengeteg
1602 6 | Éreztem, hogy a gazdám csodálkozik a szavaimon, és hogy én
1603 27 | e bús soraimat, s talán csodálkoznak azon, hogy nem hagytam ott
1604 27 | disznókkal, azon én nem csodálkozom.~A mai eszemmel bezzeg tudom
1605 4 | sátrainkat a partra.~Ugyancsak csodálkoztunk, hogy nem veszett el egy
1606 2 | neked.~- Bizony nem azt.~- Csodálom, hogy te, ilyen eszes létedre,
1607 12 | királyné köré ülve és térdelve csodálták mindnyájan.~Csak Emõke állott.
1608 56 | hívei maradjanak. Nézd ezt a csodás szép leányt (Ildikóra mutatott).
1609 53 | egy-két szent éneket, valami csodásan szép bariton bõgedézéssel.
1610 54 | lakó.~De júniusban mégis csökkent valamelyest a halál ereje.~
1611 60 | de azért persze mégiscsak csöpögött a szeme.~- Asszonyom - vigasztaltam -.
1612 33 | ellenségátkozó. Ha a csecsemõre vizet csöppentett, bizonyos volt, hogy a szemverés
1613 62 | levél elkészült. Pecsétet csöppentettem rá, s a patríciusasszony
1614 50 | A távolban némi fegyvercsörgés hangzott s a tábori ebek
1615 50 | mezõn. Csak a fegyverek csörgése hallatszott szüntelen a
1616 11 | rabszolga.~De ez hun úr volt; csörgött rajta az arany.~Megállt
1617 49 | s valamennyinek két kard csörög az oldalán.~Atilla zászlójának
1618 49 | mi népünk sokadozik.~De csörögnek a fegyverek. Kiáltások zûrzavara
1619 49 | kikapcsolják. A lovas nép csörögve-zörögve özönlik a közökön ki a mezõre.~
1620 50 | táborból egyre az az egyhangú csörömpölés hallatszik, amely a mozgó
1621 36 | taligák, zörgõs szekerek, csörömpölõ lovak, végtelen hosszú sorokban.
1622 3 | olvasott.~- Ezeket követelem - csörrentette Atilla a kardját -, nem
1623 64 | rám... Nem: várj elõbb... Csókolj meg... Megérdemled... Tudom
1624 31 | nem állhatjuk, hogy meg ne csókoljuk.~De azért a többire úgy
1625 1 | mintha valamikor tigrissel csókolództak volna. De a sok aranylánc
1626 37 | kiáltoztak Csáthnak.~Kezet csókoltak, vagy akinek a kezébõl nem
1627 4 | Budáné asszonynak kezet csókolunk, ha mezítláb jár is.~És
1628 10 | feleltem, a süteményért kezet csókolva -, hogy Átilla bevonul a
1629 37 | szemmel, némán állotta a csókomat.~Én nem tudtam neki egyebet
1630 28 | dideregsz? Mért nem kérsz ruhát Csokonától? Hiszen meggebedsz ebben
1631 5 | szekérkeréknyi menyasszonyi csokor.~- Ejnye, beh szép! - örvendett
1632 4 | gyöngyvirág. Szedtem egy csokorra valót az uramnak.~Hanem
1633 55 | be, és õszirózsákból való csokrot tett elém bögrében.~Hát
1634 57 | nem sebes voltál, hanem csomás.~- És Csáth halottnak vélt?~-
1635 54 | bírójára: gondozza, míg a csomát más tájra nem viszi az ördög -
1636 4 | pemet. Az urak haja három csombókba rendezett: egyik fönt a
1637 56 | pödörtem. A hajamat azonban nem csombókoltam hunosan: rab vagyok. De
1638 49 | rövidíteni egy hirtelen csomókötéssel.~A következõ percben déli
1639 35 | macskaszemû Urkon, Zsögöd, Csomortán, az öreg félkezû Barakony (
1640 14 | színházban, asztalnál? Hogyan csomózták össze a kendõvégeket nyáron
1641 4 | keze is hiányzik. Ilyen csonka-bonka öregeket késõbb gyakorta
1642 46 | másik kövön még füstölgött a csont. A zene ismét megszólalt.
1643 9 | tárogató és dob meg különféle csontból való sípok, két nagy rézcsincsa,
1644 46 | fölugrottak. Mindenki a csonthoz sietett. Atilla legelöl.~
1645 47 | akkorát ásított, hogy az álla csontja is megroppant.~Beletûztem
1646 50 | kitapogattam végre, hogy a térdem csontjában egy eltörött lándzsahegy
1647 35 | Szinte hideg fújt át a csontjaimon.~- Ezen mulattunk ma példátlan
1648 36 | a ruhájában különbözik: csontlemezekbõl faragott pikkelyruhát viselnek
1649 52 | molekulája itta, szívta a bort. Csontomba, velõmbe belement, beleomlott,
1650 22 | ravóra tekintett.~A ravó egy csontos, szeplõs képû ember. A hunok
1651 33 | Tapasztalásból tudom, hogy a csonttörés nem fáj az elsõ napon.~Zobogány
1652 33 | elijedjenek.~Bial táltos a csonttörések összeragasztásának volt
1653 36 | fehér arcú, szikár, nagy csontú nép. Azoknak is széles szekerce
1654 2 | ábrázolta nekem. Mi emberi csontváz alakjában, kaszával és homokórával
1655 28 | való az. Az emberek künn csoportoznak télidõben is. A lovakon
1656 12 | fegyveres ember. De egy csoportba sok kedvetlen és durva öltözetû
1657 63 | Ezt mégúgy sem értem.~A csoporthoz Kászon fõkürtös lépegetett
1658 45 | vászonszeletkék jegyezték a két tábor csoportjait. Atilla untalan azt nézegette,
1659 51 | vagy hogy a halottak nagy csoportjára körülöttem.~- Mindjárt jönnek
1660 63 | Meg-megállottunk egy-egy mulató csoportnál. Néztük, mint pörgetik a
1661 49 | családok szerint rikoltják csoportokba a lovasokat. A legelsõ sorba
1662 63 | hogy Atilla visszavonult, csoportokra oszladozva vigadott tovább.
1663 9 | harminc fiatal elõkelõ hun csoportosult köréje. Köztük öt ifjúnak
1664 49 | valami ötszáz fõnyi burgund csoportot, amely a fõtesttõl szerencsétlenségére
1665 49 | föl-alá lovagló, ragyogó csoportozat: Aéciusz, Teodorik király
1666 8 | hevernek. A férfiak az utcán csoportoznak, mint már elõbb is láttuk:
1667 49 | a tér egy felénk hátráló csoporttal telik meg, nekisarkantyúzom
1668 14 | az orra kissé hosszú. A csorba fogú nõnek tömpe volt az
1669 8 | egyszer egy kardot. Egy csordásfiú találta meg. Ahányszor nagy
1670 16 | pirkadt még. A sátorvárost a csordások és kondások kürtje riogta
1671 7 | égetett. Éreztem, hogy vér csordul a nyakamon.~A leány elporoszkált,
1672 31 | ne lássalak.~És könnyek csordultak ki a szemembõl.~Kedvetlenül
1673 46 | fehér ürü vérét a tûzbe csorgatják.~A tûz sistereg. Gõzoszlop
1674 18 | felelhetett volna, a verejték csorgott a homlokáról, a könny folyt
1675 49 | zihálnak. Hátsó lábaik közt csorog az izzadság fehér tajtékja.
1676 30 | gyanakvón nézett, és sietten csoszogott el a levélért. Hallottam
1677 1 | és pislogott, és a fejét csóválgatta:~- Hát ilyen bolond ember
1678 62 | nézett rám. Még tán ma is csóválja a fejét, ha eszébe jutok.~ ~
1679 1 | egye meg! - felelte a fejét csóválva Priszkosz. - Egypár nap
1680 63 | felét, a sátorok aranyos csúcsait, a paloták réztetõit.~A
1681 36 | özönlöttek Európán. Ibéria csúcsán átkeltek, elfoglalták Karthágót,
1682 24 | De hát mi az isten fekete csudájára taníttassuk õket?~- Elõször
1683 13 | lelkesedett Maksziminosz.~- Csudálatos! - rázta a fejét gazdám.~-
1684 24 | köszönsz. Kimégy: nem köszönsz. Csudálom, hogy az úr pofon nem csapott.~ ~
1685 33 | Arról nem hallottam semmi csudásat. Mondták, hogy a tüzes követ
1686 50 | halott után hajadonfõvel egy csüggedt fejû fiatalember lépked.
1687 59 | ravói közé.~- Uram - nyögtem csüggedten -, engedd megvallanom, hogy
1688 2 | Látszott az a bejáraton csüggõ fehér gyöngyfüzérekrõl s
1689 15 | köszönésemet. A kis szürke ló csülökig táncolt a sárban, s én nem
1690 4 | A másik tán három, még csúfítatlan.~Az idõsebbiknek kis teknõsbéka
1691 2 | hibátlan arc férfiban szinte csúfság. Csak a vezérek, fejedelmek
1692 53 | Marhaszõrbõl készült fekete csuhában járt. Nyáron hajadonfõtt
1693 59 | dudáltak. Sarkantyú pengett és csujjogott, danolt, zengett a város.~
1694 63 | mind jajgatott, mind sírt csukladozó zokogással.~- Jaj már neked,
1695 38 | kísértem haza Emõt. Aladárt csuklás fogta el az úton. Restellte
1696 60 | övek, bõrtáskák, tunikák, csuklyák, korallmunkák, sálok, pántlikák,
1697 22 | Edekon úr.~Atilla megvetõen csukta össze a szempilláit. A fõurak
1698 43 | lovassággal.~A táltosok csúnyán megváltoztak, mióta velünk
1699 31 | nem tudtam, csak a dézsába csurgó vízen láttam, hogy olyan,
1700 50 | mindenem töröttnek érzem. A vér csurog a szemembõl, és én itt meghalok. -
1701 49 | kantár is oly véres, hogy csúszik a markomban. Szeretnék visszatérni
1702 1 | a válaszunk betûi térden csúsznának Atilla szeme elé. Gyalázat
1703 17 | elveszett.~- Bizonyosan akkor csúszott ki a zsebembõl - mondtam
1704 64 | De egyet se találtam, egy csutakot se találtam.~Eközben a temetési
1705 63 | úrral, s ivott Kamocsának a csutorájából.~- Miért hoztad el
1706 31 | eleget, öreg? Vágnak-e azok a cudar tyúkok? Ott hálsz-e még
1707 49 | éjjel folytatjuk. Nincs cudarabb az éjjeli harcnál.~- Antul
1708 1 | apjuk és anyjuk elõtt is cudarkodtak velem, csak mikor magunkban
1709 18 | kérdezte kedvetlenül.~- Hát a cudarok - feleli a révészgazda -
1710 55 | öleli, és csókol, csak úgy cuppog:~- Zéta! Zéta!~Nézem, hogy
1711 50 | Aquam! - nyögte vissza. - Da mihi bibere! (Adj innom!)~-
1712 13 | kapuban Csáthéknak a kis dadájával találkoztam. Elém állt,
1713 13 | Álomnak is beválik! - dadogta a százados.~Piros volt az
1714 51 | vigyázatra. Látom, hogy a térdem dagadt.~A bal lábam és kezem segítségével
1715 51 | torkom, hónaljam meg volt dagadva. A csatából megmenekültem,
1716 52 | valami nagy ütéstõl támadt daganat van ott a derekam táján
1717 42 | mondta sápadtan.~Ötödnapra daganatok támadtak a hóna alatt meg
1718 8 | sütnek-fõznek, gyermeket dajkálnak; egy tehén, egy-két ló legelész.
1719 60 | vagy kisgyermeket kellene dajkálnod. Mert tudd meg, hogy minél
1720 59 | páronként dalolták a dicsõség dalait. A síposok sípoltak. A kvád
1721 9 | a sok leány valami hun dalba kezdett. Ennyi nõt egyszerre
1722 22 | bólintott reá Edekon.~Daliás, simára borotvált állú hun
1723 14 | kezdetben nem értettem. De a hun dalok olyanok, mint a szétomlott
1724 14 | az elénekelt történet a dalolása közben az ajkain öltene
1725 14 | a kivarrásába fogott.~- Dalolj, Emõke - mondotta a királyné -,
1726 63 | pengett a sarkantyú és daloltak a lantosok.~Atilla palotájába
1727 59 | Sarkantyú pengett és csujjogott, danolt, zengett a város.~Éjfél
1728 29 | napalkonyat felé járt, s künn dara esett.~A konyhába benyitott
1729 42 | réztarajt kell beborítani egy darab posztóval vagy bõrrel, s
1730 8 | kõ, de akkora, hogy egy darabban akkora nagy követ még nem
1731 22 | vallott. A titok szinte darabonkint szakadt belõle. Atilla komor
1732 7 | Lerepesztett a fátyolából egy darabot, és nyújtotta.~Nem feleltem.
1733 63 | olyan erõvel, hogy ezer darabra törik széjjel.~ ~
1734 3 | olyan volt, mint valami nagy darázs dongása, mikor szobába téved
1735 50 | leginkább vízigótok. A dárdaágyon aranytól csillogó öltözetû,
1736 34 | a mézbõl. Megmosták, és dárdahegyen hozták Atilla elé.~ ~
1737 49 | lovas alán már. Öles hosszú dárdáik madarakként röpködnek közöttünk.
1738 4 | elõtt. Lomhán áll ottan. A dárdája a földbe van tûzve, s õ
1739 49 | emberi koponyákat tûznek a dárdájukra. A markomannok ökörszarvakat
1740 52 | nyergek, fasisakok, nyilak, dárdák, szénacsomók.~A víz egyre
1741 52 | halottakat, az úszó fasisakokat, dárdákat, fegyvereket, fatalpú sarukat.~
1742 50 | keskenyedve jönnek.~Felénk jönnek. Dárdákból összeillesztett ágyon hoznak
1743 44 | kerülnek a rómainak.~Egy dárdalövõ gépet vontattak el mellettük
1744 44 | mindenfelé rendezték a gépeket: dárdalövõket, faparittyákat, kõhányókat,
1745 44 | középen? Vagy talán a hosszú dárdának a derékhad védelmében lesz
1746 63 | fehér galamb, hét fehér daru - no, sok mindenféle hét
1747 11 | fekete posztósüveg. Mellette darutoll. Bajusza, mint a villás
1748 49 | mezõre.~Fürge paripákon darutollas és strucctollas zoltánok
1749 36 | macskaszemû hölgyek. Azok pajzsa darvak háti bõrébõl készült, sisakjuk
1750 30 | 30~Egy decemberi délelõttön görög köntösû
1751 46 | Megyer vitéz! Tarkány fõpap! Decse! Verbõc! Bodor! Csalán!
1752 58 | hogy az egyik gyermek, a Dédes, mindenképpen vissza akar
1753 3 | nem tudja-e, mi történt Deéllel, a Csáth úr csatlósával.~-
1754 2 | Nem értem - mondottam Deélnek. - A ház télen-nyáron jobb
1755 18 | alkalmatlankodásaitól tart.~- Dehogyis - felelte. - A határõrök
1756 22 | nyálazgatni a testem köré.”~„Dehogynem - mosolygott Krizafiosz -,
1757 42 | Ego sum Atilla, flagellum Dei. (Átilla vagyok, Isten ostora.)~
1758 38 | feleltem zúgó fejjel.~- Deiszen az fene legény. Átillának
1759 9 | A nap már az ég közepén delelt, mikor a királyi palota
1760 8 | 8~A következõ nap delén Csáthék karavánja utolérte
1761 61 | akinek földönléte, mint a délibáb.~A táncosok tánc közben
1762 8 | tenger a dolgom. A király délre itt lesz, és nekem kell
1763 36 | egyik jobbról, másik balról, délrõl, keletrõl, északról, nyugatról.
1764 8 | Átilla jön meg - felelte -, déltájt.~És a bajuszán pödört.~-
1765 34 | csoportokban beszélgették.~A fõurak déltõl éjfélig ott lebzseltek Atilla
1766 13 | idõ már jól behajlott a délutánba, mikor az urak kijöttek
1767 29 | eléje mennem. Hát az olyan délutánokon betelepedtem a konyhába.~
1768 29 | hasábfákkal tüzeltek ott télen, s délutánonként jó volt ott ülni a meleg
1769 54 | Hát majd én hozok. Holnap délutánra itthon leszek.~Bementem
1770 1 | valami öten. Az uramat minden órában hívatták az udvarhoz,
1771 64 | Ellákot kedves oroszlánjának, Dengezicset a hunok ragyogó eszének
1772 55 | múltával látom, hogy jön a dereglye. Zömök hun áll benne elöl,
1773 40 | hadban, mind csak hidat és dereglyét faragott.~A következõ napon
1774 44 | dolga? Ki tudja? S csakugyan dereka-e? Hol a közép az ily rengeteg
1775 4 | fonottan hull hátra. Leért a derekáig.~Tejet hozott ki egy kis
1776 49 | robogva indulnak a római sereg derekának.~- Isten segíts!~A föld
1777 14 | redõi körüljátszották karcsú derekát.~Én megszoktam Konstantinápolyban,
1778 41 | alatt jön. Rómából hozza a derékhadat, százezer fegyverest.~-
1779 65 | tovább-bódorogtam. A hajnal derengõ világosságában ott eszmélkedek
1780 37 | szénaszálak a kazlak körül deresek, de az ég tiszta.~- Jó jel -
1781 64 | nyugalom, a nézése valami dermesztõ.~- Zéta - mondja rekedten,
1782 35 | volna.~Atilla ül csupán derült szemmel.~Tovább kérdez:~-
1783 35 | tartott, míg elsimultak a derültség hullámai. Akkor a gazdám
1784 63 | s a táncnak a hunok nagy derültségére vége szakadt.~- Gyerünk
1785 41 | Domine recessisti longe, despicis in opportunitatibus in tribulatione!~
1786 31 | kiment, behallatszott a deszkafalon át, hogyan vigasztalja a
1787 45 | mutassa a táblát. Fekete deszkalapon színes vászonszeletkék jegyezték
1788 36 | olyan erõs, hogy a nyilat a deszkán is átröpíti. Prémes bõrökbõl
1789 53 | tankönyvem.~In principio creavit Deus coelum et terram. (Kezdetben
1790 31 | velem, nem tudtam, csak a dézsába csurgó vízen láttam, hogy
1791 23 | felé.~A cselédek nagy füles dézsákban cipelték nekik a moslékot.~
1792 11 | Érdeklõdéssel szemléltem a diadalmas vezért: afféle lesõkutya-szemû,
1793 62 | amikor Emõkével beszélhetek.~Dicsekedni óhajtottam, hogy nincs olyan
1794 12 | körülcsicseregtek dicséretekkel.~De a dicséretek között én csak az Emõke
1795 12 | rajzolni?~És körülcsicseregtek dicséretekkel.~De a dicséretek között
1796 11 | Mikor látta, hogy az õ dicséretének fon koszorút, közbevágott:~-
1797 49 | teremtett volna belém a dicséretével!~A következõ percben az
1798 13 | rajzaimat, s dicsérgették. De a dicséretükre nem repesett már úgy a szívem,
1799 13 | bámulták a rajzaimat, s dicsérgették. De a dicséretükre nem repesett
1800 62 | hogy nem aludt eleget. Dicsértem a táncát, a ruháját, s közben
1801 3 | király, országodnak ura, dicsõ fejedelem...~S a hangja
1802 59 | vagy páronként dalolták a dicsõség dalait. A síposok sípoltak.
1803 64 | palotádat, világgá sugárzó dicsõségedet! Ó, hogy kiesett a kezedbõl
1804 64 | elviszed magaddal a hunok dicsõségét!~- Vége a hun népnek! -
1805 51 | vigasztalóan szólott:~- A sebetek dicsõségetek. Még az úton meggyógyultok,
1806 60 | a századok szele minden dicsõségével együtt.~Attól fogva majdnem
1807 28 | rám. - Mit vacogsz, mit dideregsz? Mért nem kérsz ruhát Csokonától?
1808 10 | velünk történik.~Az uram néha diktál, néha nem. Otthon majd összeolvassuk
1809 15 | Priszkosz befogott a napló diktálásába, de csak annyit tudott mondani,
1810 9 | vezetett.~A nõi lovasok egy fél dió alakú nagy aranyozott réda
1811 63 | és sírva Ildikó. A nagy diófa ágyon pedig ott fekszik
1812 12 | volt a fejére tekerve, s diónyi aranygomb végû tûvel megtûzve.
1813 2 | férfiaké, és a mente alatt diószínû szoknya. Gõgös tokáján látszott,
1814 10 | mindig az én kezem írása. Dirib-darab papirosokra jegyzek fel
1815 15 | tudnak ezek a hunok annyit diskurálni, meg nem foghatom!~Csáthék
1816 64 | hallatszottak: veszekednek, disputálnak.~- A kard Aladárt illeti!~-
1817 43 | ellenünk.~- Tudatlan rab, nem disputálok veled.~- Mert tartasz tõlem.~-
1818 22 | szék állt.~A falakon semmi dísz, csak sötétvörös keleti
1819 8 | faragómûvészetnek. Az Atilláé valamivel díszesebb, és csak messzirõl egy.
1820 8 | királyi palota felé, annál díszesebbek és nagyobbak a sátorok.
1821 8 | valamit.~Az ifjak pompás díszesen voltak öltözve. A ruhájuk
1822 12 | noha más ruha volt rajta, díszítetlen, puha, vajszínû selyemruha.
1823 12 | heliantuszcifrázat, amely a kancsót díszítette.~Az egyik leány mindjárt
1824 8 | ajtaját mindenfelé lombokkal díszítik, az utat meg erõsen locsolják.
1825 2 | le, s nincs rajtuk semmi díszítmény. Bezzeg a barbárok telepingálják
1826 12 | Késõbb láttam, hogy a hunok a díszítményeken csak a virágot szeretik,
1827 12 | is az ajándékot, csak a díszítményeket az ajándékokon. Különösen
1828 50 | éreztem, de talán felfogta a disznóbõr köntös, a sisak, a pajzs.
1829 37 | lándzsát és íjat adott s egy disznóbõrbõl varrt harci köntöst. Finom
1830 35 | kopasz. Orrod olyan, mint a disznóé. A füled lelóg, mint a vadkutyáé.
1831 36 | töméntelen sok marhahúst, disznóhúst és birkahúst füstöltek,
1832 16 | Bõgõ tehenek és röfögõ disznók futnak az útra mindenünnen.
1833 27 | fiú egy vályúból evett a disznókkal, azon én nem csodálkozom.~
1834 24 | Tülkölés, ostordurrogás, disznóröfögés, tehénbõgés, emberi hujjogás.~
1835 36 | való ördögi pofákat: ki díszszekéren, ki csak rúdon, de mindnyájan
1836 63 | fõterem arra az alkalomra új díszt öltött. Terjedelmes szõnyegek
1837 9 | aranyos övébe.~A fátyol nagy divat náluk, és énnekem is tetszik.~
1838 24 | várak? hol milyen ipar dívik s más efféle.~- Ez már jó
1839 27 | látszott, hogy azt hiszi, kõvel dobálom. Néhány nap múlván azonban
1840 13 | sziklát?~- Azt nem.~- Hát mit dobált?~- Tányért az ura fejéhez.~
1841 13 | Hányta a lángot?~- Hányta.~- Dobálta a sziklát?~- Azt nem.~-
1842 36 | húsz-harminc lépésnyirõl dobálták bele a lándzsát.~A fiatalság
1843 27 | Eleinte meg-megrebbent minden dobásomtól. A szemén látszott, hogy
1844 53 | De szent ember volt: nem dobatott ki a házából.~Tiszta fehér
1845 22 | A kardját ingerülten dobbantotta a padlóra: - Megmondod-e,
1846 56 | köszöntõt akarnál mondani. Dobd a sarokba azt a süveget,
1847 41 | levelet a követ lába elé dobja. - Nem levelezni jöttem
1848 46 | dobosok megbüfögtetik a dobjukat. A tárogatós valami keserves
1849 46 | kezében. A tûzre aszott füvet dobnak.~Vörös láng rebben föl.
1850 32 | már elértük õket, lándzsát dobni rájuk, ez a harcosnak a
1851 48 | tábor zörög. Mindenfelé dobog a sok ló. Itatóra viszik
1852 9 | földnek is szíve volna, és dobogna, zúgna az örömtõl.~Akkor
1853 65 | folyosón jártak-keltek, dobogtak, beszéltek. Kívülrõl behangzott
1854 46 | Tenyérrel, ujjal veri a dobos. A sípos az ajkához illeszti
1855 46 | leginkább a vezetõ öregek...~A dobosok megbüfögtetik a dobjukat.
1856 9 | százan is vannak. Az egyik dobosuk szerecsen. A többi zenész
1857 64 | a gyászénekeket, a tompa dobpergést. Aztán kis idõre csend következett:
1858 36 | zörgéssel, lódobogással, dobropogással. A vezérek befordultak néhány
1859 46 | forgatva jósoltak ködösen, dodonaiasan. A jelenvalók lélegzetüket
1860 6 | sorsomon.~- A sorsodon? - döbbent rám a gazdám. - Hát olyan
1861 43 | végigborzongatott.~- Lehetetlen! - döbbentem el. - A népet igaz, hogy
1862 26 | feleletet. A szívem malomként döbögött. Elszántan feleltem:~- Akartam.~-
1863 46 | akarna menekülni. A dob döbörgése egyre szilajabb. A futás
1864 64 | a vértõl.~Idõnként dobok döbörögtek, s idõnként egy-egy kiáltás
1865 35 | is pirosra izzadó arccal döcögött, és rázta a keze fejét a
1866 35 | a szavakat. Az õregek is döcögve nevettek. A vén Barakony
1867 49 | feltekintsek: ki látta a döfést, a lovam tovaragad. Lándzsám
1868 49 | aratatlan búza. Csak a lovat döfik. Kapálódzó lovak és földön
1869 50 | hozzám jönnek, lándzsát döfnek belém.~De mellettem is,
1870 38 | disznó kancsalba!~De nem döftem bele. Sõt mosolyogva fordultam
1871 49 | Mintha egy láthatatlan dögkutya nyalt volna az arcomra.
1872 50 | is fekszek én itt vérben, döglovak és idegen halottak között,
1873 49 | Huj! Huj!~A lovam már döglovakat ugrik át, s halottakra tapos.
1874 43 | el. - A népet igaz, hogy dögvész tizedeli, de még mindig
1875 49 | bennem, házat tudnék vele dönteni. Puff, kutya, ne! Az én
1876 42 | Ki vagy te, aki trónokat döntesz te, országokat dúlsz el,
1877 49 | vesztettünk!~- Most se! - dördül vissza a sereg.~S Atilla
1878 4 | és lecsap. A csattanás és dörgés a földet is rengeti. No,
1879 46 | villámoknak parancsoló, eget dörgetõ, földet rengetõ hatalmas
1880 18 | Mi a néznivaló azon? - dörmögött Eszlász. - Nektek itt a
1881 2 | felelhetünk.~- Azt gondoljátok-e - dörögte Csáth -, hogy mi a magunk
1882 41 | repülnek át a falakon, s dörögve hullanak bent alá.~A gerendákra
1883 44 | másvilágra. Olyik embervérrel dörzsölte be a lova orrát. Másik meg
1884 56 | aranygombokat ragyogóra dörzsölték. Szakadás ahol volt, megvarrták.
1885 23 | A kisasszonnyal semmi dógunk. Gyermök ammég.~Kis ideig
1886 63 | nehéz szag, meleg pince dohához hasonló. A szoba homályos
1887 31 | Gondolataik csak a napi dolgaikon forogtak meg egymás személye
1888 1 | mulasztottam én el semmit a dolgaimban.~Végre megszólalt:~- Mennyi
1889 35 | szétoszlottak, ki-ki a maga dolgára. Atilla is vagy a feleségeit
1890 24 | használhatlak. Ideiglen az lesz a dolgod, hogy engem kísérgetsz.
1891 57 | szememet lehunyva -, eredj a dolgodra.~ ~
1892 22 | hogy megöljem Átillát, a ti dolgotok meg az, hogy adjátok a palotát
1893 44 | és bugyrok tetején vígan dolgozhattak. A szekerek elõtt a lándzsás
1894 20 | rabok aratnak. A hun nem dolgozik.~Kerestem én azt a fátyolt
1895 53 | énnekem még a sarum szíja is. Dolgozni is csak azért dolgoztam
1896 44 | huj! a kutyafáját!~S én dolgozok majd legserényebben. A fõ
1897 46 | falához rakták. Sietést dolgoztak.~Már vacsora közben is láttam,
1898 38 | ellenfelét, csak a fejire dolgozz a kutyának: nyesd le, és
1899 56 | versenyeztek, hogy melyikük dolgozzon többet a katalauni ruhám
1900 15 | keze már csak éppen hogy a dolmánya gombjai közé volt bedugva.~
1901 48 | kantáron, kengyelen, harci dolmányomon, hevederen. Tõrömet, kardomat
1902 36 | öntöttek, íjhúrt fontak, harci dolmányt pikkelyeztek, sisakot béleltek,
1903 49 | sáskák. Nyomnak, mintha hegy dõlne reánk. Egyik hun a másik
1904 49 | válik, mint a sündisznó. Dõlnek le lovastul.~- Csákányt
1905 34 | Csáth fölmentett minden dologtól, hogy én is künn lehessek
1906 22 | A karosszékben féloldalt dõlt. Két keze egymáson a kardja
1907 63 | felel...~S az ember a falnak dõlve zokog.~Megindultunk, mint
1908 36 | kilátszott meztelen két dombja a mellének, s remegett a
1909 49 | vágtatással haladnak tovább a dombnak, amelyet Thorismund tart
1910 36 | is lándzsát hányt. Magas dombocskákat vertek, megdöngölték, és
1911 43 | minden népnek. Nem harcol dombokért se velünk, sem ellenünk.~-
1912 11 | tányér. A serlegeken ki volt domborítva Nagy Sándor vadászata. Ha
1913 2 | Atilla sátorai felé.~Füves dombot láttunk a telep mellett,
1914 41 | Atilla környezetében egy dombról néztük, mint vonulnak be
1915 3 | mint valami nagy darázs dongása, mikor szobába téved s körüldong.
1916 58 | posztó, a bortól.~- Zéta - dorgált az asszony -, te csak a
1917 35 | mindennap Atillánál ebédelt. Dõzsölésnek véltem eleinte. Gondoltam,
1918 53 | méltósága minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk,
1919 20 | világosodtunk rá aztán, hogy ennél drágábban nem utazott még senki Atillához.~
1920 37 | varrt harci köntöst. Finom drótszövettel volt bélelve az elején.~
1921 51 | mindenfelé szólt a síp és a duda.~A kezem már százszor elfáradt
1922 59 | sípoltak. A kvád zenészek dudáltak. Sarkantyú pengett és csujjogott,
1923 8 | kettõ tárogatós, egy meg dudás. A legény kulacsot emelgetve
1924 14 | már elnedvesült szemmel dúdolta, s a feje lecsüggedt. A
1925 63 | kinyílt.~A beszélgetésünket dübörgés szakítja meg. A folyosón
1926 50 | csattogását, lovak hörkölését, dübörgést, férfirikoltást. A pokolban
1927 49 | tõlünk, hogy csak tompa dübörgésük hallatszik, mint a távoli
1928 50 | Mennydörög‑e? Vagy lovak dübörögnek? Nem voltak távol, csak
1929 63 | görög udvar a bûnös. A népet düh és kétségbeesés szállotta
1930 21 | volt már sápadtságában és dühében. A melle úgy zihált, mint
1931 41 | nép: a szabadulás örömének dühével szórták az utcán nyüzsgõ
1932 4 | megdördül az ég is. A szél egyre dühödtebb: minden sátorunkat beforgatja
1933 49 | Ladó -, hát te?~- Ezret - dühöng Csáth -, ezret ölök meg
1934 49 | Nem látni mást, csak a dühös-véres gomolygást, fegyverek villogását,
1935 49 | három franknak rontok.~A dühtõl elvakultan csapkodok közéjük.
1936 49 | zúgással. Elõrehajló lovasok, dülledt szemû lovak, amint tágult
1937 3 | sohase hittem! Ez a büszke, dülleszki Maksziminosz, aki mindig
1938 35 | fuldokolva röhögött, mintha dugó akadt volna meg a torkán.
1939 41 | vastag fatörzsek akkorát duhhannak a falon, hogy a föld is
1940 41 | megmorajlik: dörög a kõ, duhog a fal, tüzes kóccsomók repülnek
1941 46 | néztem szét: mi az a különös duhogás, forgolódás a sátor elõtt?~
1942 49 | lovassereg összerobban. Pajzsok duhogása, sisakok csattogása, rikoltozás,
1943 60 | vág az öreg.~És ebben a dulakodásban lép Atilla a tornácra.~Megáll
1944 45 | rettegve nézem is óriás dúlásodat. Isten boldogítson azzal,
1945 42 | trónokat döntesz te, országokat dúlsz el, népeket igázol? Honnan
1946 56 | eldúlták a római városokat. Dúltak elõször Pannóniában, aztán
1947 38 | hadsereg fele átköltözött a Dunán. Elszéledtek, mint az árvíz.
1948 18 | kivégzetteket.~Lementünk a Dunára, hogy fürödjünk, mert a
1949 18 | augusztusi estén elértük a Dunát, Atilla országának a határát.~
1950 63 | fekete pillangó. A haja dús. Keze, lába formás. Csak
1951 1(*) | Zéta (dzéta) - a görög ábécé egyik betűjének
1952 13 | nõ volt, és az én nevem Dzsidzsa. Vagy ahogy itt mondják:
1953 31 | Habozva nézett reám, aztán Dzsidzsiához fordult.~- Eredj - mondotta -,
1954 35 | Ebben is tévedtem.~Azok az ebédek csak ünnepi alkalmakkor
1955 29 | haza. Ha pedig a fõvezérnél ebédel, akkor csak éjfél felé kell
1956 6 | és piszkos lélekkel, hogy ebédeljek.~Azon az éjjelen rosszul
1957 22 | fordította akkor a beszédet. Ebédeljünk, ígymond, elõbb. Hát ebédeltünk,
1958 27 | hallottam, hogy ma az úrral ebédelsz!~- Kutyának ott a helye
1959 62 | mondta Atilla egy este -, ott ebédelünk Marciánusznak a palotájában,
1960 1 | délben sietve megettem az ebédemet, s elbújtam. A kertben bújtam
1961 15 | mindig inniuk kellett. Atilla ebédjén is úgy volt. A két úrnak
1962 5 | téged fölmentelek az ebédkészítéstől. Eredj, és szedj még gyöngyvirágot.
1963 28 | példálóztam neki, hogy az ebédlõjében nem okos rendben függenek
1964 1 | csirkét eladják vagy az ebkölyket vagy a szamárcsikót. Nem
1965 2 | nyelv iránt, hogy miféle ebnyelv. Vigilász meg Rusztikiosz
1966 51 | eltikkadt arcomat!~Álomból ébredek-e vagy ájulásból? Nem tudom.
1967 27 | ágyam alatt, és várta az ébredésemet.~ ~
1968 52 | Idõnkint elkábultam, idõnkint ébredezett az eszméletem.~Mikor leszállt
1969 24 | Hajnalban az a veszett lárma ébresztett föl, amely csak a barbárok
1970 60 | reám. - Nekem nincs olyan ebtermészetem, hogy akárkit is gazdámnak
1971 25 | kedves egészségedre váljék az éccakai nyugodalom!~Csáth körültekintett:~-
1972 52 | méregerõs bor, vagy inkább ecet, éreztem, hogyan járja át
1973 47 | Megecetesedett! Ízleld csak. Ecetes!~- Nem csoda - feleltem. -
1974 56 | királyné bevonult vele és Écskával egy belsõ szobába, hogy
1975 27 | kellett.~Hát mondom: ahogy ott eddegéltem a küszöbön, megállt a szemem
1976 35 | üvöltve verte az asztalt. Edekonban a léleknek bizonyára kapaszkodnia
1977 15 | fõvezérnél, Csáthéknál, Edekonnál és Oresztésznél. Az uram
1978 22 | tolmács én voltam.~Atilla Edekonra tekintett. A szemével kérdezte,
1979 22 | kérdezte síró hangon Vigilász Edekont.~- Így - bólintott rá Edekon
1980 8 | jóhiszemûleg adott pénzt az edényekre: az edények meg templomi
1981 8 | szárítják a ruhát; elöl az edénytartó cölöp is, amelynek neve
1982 14 | eresztette a varrást, és édes-halk, meleg hangon dalolt:~Kizöldült
1983 14 | kellett elbúcsúznom meg az édesanyámtól.~És erre a szemem könnybe
1984 50 | harcos hívja haldoklásában az édesanyját.~A római táborból egyre
1985 1 | nem láttam többé az én jó édesapámat.~Az úr, aki megvett, nagyméltóságú,
1986 56 | Emõke tekintete nyomott meg édesen.~- Felséges asszonyom -
1987 2 | Gondoltam: a kutyát is kenyérrel édesgetjük magunkhoz. És kérdeztem
1988 8 | annak az álomcsóknak az édessége rajta maradt az ajkamon.
1989 18 | el, mikor azt a rengeteg édesvizet látom. De akkor valami nehéz
1990 24 | hogy tanulják ezt. Ha éppen effélék hallgatására van kedvök,
1991 63 | mert szép. Te már hallottál effélét? Nos, hát akkor nagy sajnálatot
1992 14 | hol vagy: földben-e vagy égben? ~Akár ég, akár föld, gyere,
1993 55 | nem írhatom. A szívem hol égbeszállón repdesett, hol szárnyaszegetten
1994 32 | vattyogtak, kislibák legeltek. Az égboltozat kék volt. Fecskék hordták
1995 28 | fordíthassák.~Tûz mindig égdegél a sátorban, de csak fõzésre-sütésre
1996 46 | ura! Víz ura! Csillagos egek ura! Fordítsd felénk orcádat!
1997 55 | Uzura elejti a dárdáját.~- Egeknek ura! - hebegi. - Te vagy,
1998 64 | ahányszor baj ér, nézz föl az egekre: ~villám lobog ottan - a
1999 28 | Bezzeg leestem hamar az egembõl! Mikor a ruhát fölpróbáltam,
2000 25 | bólongtak a szolgák -, kedves egészségedre váljék az éccakai nyugodalom!~
2001 44 | majd, hogy veszedelmes az egészségemre az állapot, a lovamat félreugratom,
2002 51 | ránk is kerül a sor.~Az egészségesek persze vagy vigadtak, vagy
2003 55 | nagy elfogultan kérdezem:~- Egészségesek-e mindnyájan?~- Mindnyájan,
|