1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
2004 7 | Visszatántorodtam. Az ütés tûzként égetett. Éreztem, hogy vér csordul
2005 21 | megérkeztünk Atilla városába. A nap égetõn sütött. A kutyák a nyelvüket
2006 52 | füstölt ott, és hány embert égettek el? - nem tudom. Bizonyára
2007 1 | térdemre esve -, tûzzel égették a lábamat!~De a rabszolga
2008 3 | grádiussal feljebb, mintsem hogy eggyel lejjebb.~Én aztán nem hallottam,
2009 36 | Amint a nap leereszkedett az éghatáron, keleten rengeteg üstökös
2010 8 | meg nem találta. Káma is éginek bizonyítja.~- Ki az a Káma?~-
2011 51 | mintha tüzes kemencében égne.~Végignézek magamon. Megfeketült
2012 49 | távolban. A szénás szekerek égnek-e? Megkezdte-e a fõvezér
2013 42 | mintha kürt szólalna meg:~- Ego sum Atilla, flagellum Dei. (
2014 4 | vörös világosság kél elő: égő nádcsóvát tartanak ki, s
2015 15 | Csak egy fáklya maradt égten. Annak a világánál tértek
2016 33 | hittérítõk?~- Mindig jön egy-kettõ a visszatérõ haddal - felelte
2017 32 | hegyéig minden tündöklõ egyarany. Reggel fölkél, és világát
2018 1 | amennyire tücsköket lehet egybehasonlítani valami bivallyal.~A tücskök
2019 64 | véres köntösben. A hunok egybekeverten özönlöttek a jászokkal,
2020 28 | szõrös ruhát. Hát bizony nem egyébért, hanem hogy szõrrel befelé
2021 36 | való rövid pihenõkre és egyéji alvásra szolgált, egy nagy
2022 1 | marháját, hogy a hunok ne õket egyék meg.~Anyám akkoriban került
2023 36 | érkeztek. A jobb oldalukon egyélû kard, a bal oldalukon kétélû.
2024 12 | érdeklõdéssel szemléltem azt az egyemeletes tarka faházat! A barbár
2025 48 | Végre Atilla leizent, hogy egyen-igyon mindenki, meg hogy a lovakat
2026 35 | személye így családias körbe egyesítette a hun elõkelõket. Mindenik
2027 31 | márványba faragott nõben egyesül a nõi szépség mindenfélesége,
2028 40 | Keresik Aéciusz hadát, hogy egyesüljenek vele. Aztán a száli frankok,
2029 41 | közben a hírek:~- A bretonok egyesültek Aéciusz táborával!~- A-ffekete
2030 64 | maga a nép, amelynek az egyetértést ajánlotta. S a búcsúzó így
2031 33 | való.~Bial is mosolygott:~- Egyetlenegy hunt se térítettek meg soha.
2032 22 | adóképpen fizetünk Átillának: egyévi adónak megfelelõ arany,
2033 64 | mindenkinek, aki gyalog jön, s egyez valamennyire Emõkével.~Hiába:
2034 41 | a királyuk, Teodorik nem egyezett meg Aéciusszal.~Aztán megint:~-
2035 12 | sokaság mögött. Mellette egyfelõl Rusztikiosz, másfelõl Szabad-Görög.
2036 1 | Kilencvenhat szolidus, vagyis egyfontnyi aranynál valamivel több.~
2037 12 | kodott bele. Valamennyien egyforma figurákat hímeztek: vérszínû
2038 41 | polgármester, generális és egyházfõ egy személyben.~Háromtagú
2039 53 | kérdeztek engem. Sose tanultam egyházi tudományokat, mégis többet
2040 30 | állítanak be az udvarunkba. Az egyikben megismerem Vigilásznak a
2041 11 | mûvészi rajzok ékesítették: egyiken Ádám és Éva a fa alatt,
2042 3 | hun volt a vezetõnk.~Az egyikkel mindjárt az elsõ nap beszédbe
2043 3 | papirostekercset oldott ki, és az egyikrõl a nyomott csendben valami
2044 60 | végigrabolta-e Nagy Sándor Perzsiát, Egyiptomot? Nem rabolt-e végig Julius
2045 2 | látszott, hogy fiatal, s az egykorúak könnyebben megértik egymást.
2046 3 | király, csak fejedelem.~- Egykutya - vélekedett Maksziminosz -,
2047 28 | a fejetlen emberek, az egylábúak neki mind hihetõk voltak.~
2048 13 | udvariaskodott Priszkosz -, õ egymaga volt komoly a nagy társaságban.
2049 51 | fegyveres hun halott fekszik egymásan, s egy ötödik, mint valami
2050 49 | váltja fel.~De íme, a lovak egymásba torlódnak. Az alán lándzsások
2051 50 | Vérsárban. A két ló háttal volt egymásnak fordulva. Fölöttem holttestek
2052 53 | így is történt. Elváltunk egymástól: én püspök vagyok, õ apáca.
2053 36 | gyülevész szemétnépséget, az egymilliónál több lovat és az ezernyi
2054 12 | állanának kerítésül szép egynagyságban. A kaput négy tigrisbõrös
2055 25 | kormányoz voltaképpen, de az meg egynehány tanácsosnak az eszével.
2056 33 | felõle, és nem aludtam miatta egynéhányszor. De lehetetlen embernek
2057 61 | Akinek több felesége volt egynél, azt vitte el, aki több
2058 36 | szarmaták. Szoknyás férfiak. Egynyelvûek a hunnal. Zömök termetû,
2059 58 | ez a kölyök itt errõl az egyrõl. Már mindenki hõs. Ha egy
2060 12 | szemem Emõkén állott. Õ is egyszínû fehér ruhába volt öltözködve.
2061 36 | Három fejedelmük három egytestvér: Elemér, Todomér és Idamér.
2062 1 | küldesz hozzá, ne holmi egytógájú fráterek legyenek azok,
2063 38 | világon nincs annyi jó legelõ egyvégtében, mint a Tisza s a Duna körül.~
2064 28 | miért boldogtalannak. De õ ehelyett csak vállat vont:~- Késõ
2065 4 | Mi azonban nem voltunk éhesek. Az uram csak feküdni kívánt,
2066 52 | farkas ivott a vízbõl. Sokat ehetett, mert mohón ivott.~Vitt
2067 27 | konyhából, s õt is odahajtja az éhség a többi közé, hol az egyik,
2068 64 | vissza, Átilla, a fekete éjbe? A lenyugvó nap magával
2069 65 | voltak azok, de azon az éjen más érzéssel hallgatta a
2070 34 | beszélgették.~A fõurak déltõl éjfélig ott lebzseltek Atilla körül.
2071 64 | balról. A lónak is van lelke. Éjfélkor mind a két lélek megmozdul,
2072 48 | ragad bele engem a hátán.~Éjféltájt aztán mégis elnyomott az
2073 6 | leányt láttam. Nincs se éjjelem, se nappalom. Éjfél felé
2074 17 | visszakísértet a gazdámhoz!~Éjjelenkint, ha ébren voltam, néztem
2075 28 | Nappal félreakasztották; éjjelre lebocsátották.~Az emberek
2076 64 | elõ, mint a fölkelõ nap az éjszakából. Miért térsz vissza, Átilla,
2077 7 | harmatot, hogy még a sírom éjszakájában is õ lehessen az álmom!~
2078 46 | Mennyben lakó hun szellemek! Éjszakákban lengõ árnyak! Kössétek föl
2079 44 | Akrán, a kék szemû, hóbortos Ejszárn, a szaporán lépõ Filleinsz,
2080 38 | veszít, javakat soha nem ejt ki a markából, és a népet
2081 2 | görög? - mondotta idegenesen ejtett görög szóval. - Mért szólsz
2082 46 | bûvölés cél elõtt le ne ejtse, cél fölött el ne sodorja,
2083 8 | felelte, tisztelettel ejtve az Átilla szót a vezetõnk -,
2084 32 | Szabad-Göröggel találkoztunk, aki ékes hun ruhában jött elénk,
2085 57 | falát egy hervadt koszorú ékesítette. Emõkéé volt az a koszorú
2086 11 | tálakat is mûvészi rajzok ékesítették: egyiken Ádám és Éva a fa
2087 57 | beszélni. Az ilyen rab ékessége a háznak, mint a selyemkárpit.
2088 14 | és csak karperec volt az ékességük. A lábakon finom kis szandálok.
2089 12 | Priszkosz menjen föl. Õ az ékesszólásnak mestere. Kérdezze meg, hogy
2090 64 | ravatalon, ezüst csillagokkal ékített fekete selyemsátor alatt.
2091 9 | szerszáma volt csupa tündöklõ ékkõ, gyöngy, rubin, zafír, smaragd -
2092 2 | Pénz volt-e abban vagy ékszer, nem tudom, de bizonyosan
2093 14 | asszonynak választ ajándékot az ékszerekbõl. A menyegzõ után való holdújuláskor
2094 14 | átkapcsolva, elrúgta magától az ékszeres fazekat. Úgy elrúgta, hogy
2095 9 | asztalfõn a fõvezér neje, egy ékszertõl csillogó, májfoltos arcú
2096 15 | mondottam. - Elutazunk.~- El-e?~És nagy, nyílt szemét bámulva
2097 7 | õrködik?~Az úton mégiscsak el-elmaradoztam. Minden útkanyarulatnál
2098 33 | azt gondolom, az amulettek eladásából szereztek. Nem volt hun,
2099 43 | tehetsz. Megkeresztelhetsz. Eladhatsz. Mindent tehetsz velem.~-
2100 1 | Rabszolgának. Mint ahogy a csirkét eladják vagy az ebkölyket vagy a
2101 22 | Edekon úr.~Véltem, hogy elájulok. Mi történik velünk, ha
2102 50 | akit olyan ütés ért, hogy elájult belé - mind azt mondta:
2103 64 | tõrét a bal karjába. A nõk elájultak. Az öreg Ardarik király
2104 50 | Erre majdnem még egyszer elájultam.~Talán az tartott mégis
2105 17 | volna magamról, hogy ennyire elaljasodok!~ ~
2106 63 | testõrökbe ütközök. A folyosót elállták. Csak most rohan még Rika
2107 2 | uram nem szól többet. Én elalszom. Reggel látom, hogy Maksziminosszal
2108 15 | sátorba. Most Sugárkát kell elaltatnom.~Akkor láttam, hogy a kisfiú
2109 65 | csillogó hullámmal. ~Fáklyák elalusznak, csillagok lehullnak. ~Kedves
2110 50 | mindennap is elkábulunk az elalvásunk elõtt.~Aki harcol, se nem
2111 52 | vetett bennem, mint mikor az elalvó tûz az utolsó lángjában
2112 24 | rám:~- Neveletlen barom!~Elámulok:~- Miért?~- Bejössz: nem
2113 47 | még egyszer az állásokat.~Elámultam a fõvezér szaván. Késõbb
2114 53 | a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember,
2115 14 | Akkor aztán kijött, s mi elámulva néztünk reá. Nem volt rajta
2116 33 | megmondania, mert ahány igét elárul a jövõbõl, annyi napot veszít
2117 20 | lenne-e jó - gondoltam -, ha elásnám a tövébe az aranyaimat?
2118 20 | szerencsés gondolata. Az az elásott pénz segített vissza nagy
2119 20 | a nyári hõségben minden elaszott. És akkor még lábán állt
2120 24 | mertem többet szólani.~Szinte elbágyadtam a szerencsétlenségtõl, hogy
2121 50 | veszek el!~Ez a gondolat elbágyasztott.~De miért is fekszek én
2122 40 | állították föl elõször. Csak elbámultam azon az aranytól ragyogó
2123 56 | Látszott rajta, hogy az elbeszélésem magával ragadja a lelkét.~
2124 11 | mintha csak családtag volna, elbeszélgette, hogyan gyõzködött Keleten.
2125 30 | nincs idõm: hosszú lenne elbeszélnem a történetemet. Majd alkalommal.~
2126 49 | lováról. Ahogy a csákánya elbillen elõttem, elkapom. A következõ
2127 36 | követelem, hogy õt hozzám elbocsássátok, s vele az apai örökséget
2128 31 | nekem, hogy hazamégy. Apám elbocsát. Váltságdíj nélkül bocsát
2129 63 | van.~Megragadja azt is, de elbocsátja megint, lerogyik a térdére,
2130 39 | állott meg. Megrándult, s elbocsátotta a nõt. Térdre rogyott, aztán
2131 53 | begyógyult, de még nem hajolt. Elbocsátottak volna, ha nagyon kívánom,
2132 59 | csókolta meg.~Ott aztán persze elbomlott a rend. Minden hun harcos
2133 7 | ágynemûnket, és segítettem a sátor elbontásában. De aztán mégis szakadt
2134 61 | beszélgetett.~Azután az asztalt elbontották, s addig a terem túlsó felén
2135 65 | indul lassú zuhogással. ~Elborítja a sírt csillogó hullámmal. ~
2136 49 | A következõ pillanatban elborítják a szekereket: láncokat szaggatnak,
2137 14 | a testvéreimtõl kellett elbúcsúznom meg az édesanyámtól.~És
2138 28 | leszórni az állatbõrt, s elbujdosni a világba. De a határszéli
2139 42 | voltak. A lakosság bizonyosan elbújt mindenfelé a pincékbe, padlásokra.
2140 44 | a lovától féljen: sok ló elbukik vagy megijed, vagy beleugrik
2141 31 | az arcon, amely engem így elbûvölt. Részekre szedtem gondolatban:
2142 8 | Az hogyan, hogyan nem: elcsalta a szirmiumi püspöktõl az
2143 46 | nyújt neki. Iddár a karddal elcsap hétszer a lángokban jobbról
2144 12 | kazár földrõl, itthon meg elcserélte lóért meg tíz aranyért.
2145 64 | Egy-egy kard, egy-egy íjcsúcs elcsillan mellettem. Némelyik arcot
2146 13 | Olasz.)~- Nem - feleltem elcsodálkozva.~- Azért - sóhajtott -,
2147 18 | jajgatást. Aztán egyszerre elcsöndesedett. Csak a legelõ lovakat lehetett
2148 35 | fölemeli az ujját, s minden elcsöndesül.~- Fiú - szól ismét komolyan -,
2149 12 | Elég - mondotta a király.~Elcsöndesültek.~Atilla ismét megszólalt:~-
2150 2 | fiúk szándékosan vannak elcsúfítva. Az ilyen harcos nép büszke
2151 64 | alázatunk, gyászba leomlásunk!~Elcsuklott, s küzdött a sírással, mígnem
2152 2 | folyt a beszéd, Vigilásznak elcsúszott a nyelve.~- Részeg volt.~-
2153 14 | nyakukra tapodjon?!~Én csak eldermedtem az ijedtségtõl.~A királyné
2154 63 | Meghalt! Meghalt! - susogják eldermedten körülöttem.~- Megölték!
2155 63 | Az orvosokhoz!...~Mi csak eldermedtünk.~A fõvezér ott áll elõtte
2156 1 | barbárokhoz?! - S a szívem eldöbbent: - Átillához?~- Oda ám,
2157 63 | beledöfi. Jajgat. A földre ül s eldõl.~- Vége itt mindennek! Még
2158 56 | seregek elõttünk jártak, és eldúlták a római városokat. Dúltak
2159 23 | nézett, mint valami álmos elefánt.~- Lovat vakarni tudsz-e?~-
2160 21 | annak a testes hunnak, mint elefántnak a majom. De nemhogy eltaposta
2161 32 | a kérget a karomról, és elégedetten tapogatta a forradásomat.~-
2162 60 | csintalankodtak. Meg kellett elégednem azzal, hogy látom, és hallhatom
2163 28 | kérdezte, hogy meg vagyok-e elégedve a sorsommal.~- Kisasszonyom -
2164 51 | raktak belõle a mezõn, hogy elégessék rajta azokat a halottakat,
2165 52 | megbecsülésben. Valamennyi holt hunt elégetni - erdõ kellett volna.~Aztán
2166 39 | haladt nyugatnak. A városokat elégették. Akit megfoghattak, rabszíjra
2167 55 | meghaltál, agyoncsapta, s elégettük, hogy a másvilágon is a
2168 22 | viselsz. De a császár nem véli eléggé rangos embernek Vigilászt
2169 22 | font. Ez csak elég kincs?”~„Elégnek elég - bólintott Edekon
2170 23 | De ennünk csak adnak tán elégségesen?~- Hát... adnak. Mög is
2171 50 | segítségére, merrõl-felõl. Miért elegyedett ma a csatába?~Már besötétedett.
2172 20 | nagy röget tapostam rá, s elegyengettem a helyet, hogy senkinek
2173 59 | hitt szemének.~- Hogy mersz elejbém kerülni - kiáltotta aztán
2174 30 | A ravó megint elkezdte elejérõl:~- Tisztelt Uram.~- Nem
2175 55 | Jó estét, Uzura!~Uzura elejti a dárdáját.~- Egeknek ura! -
2176 22 | úton nem volt költséged élelemre. Barmaid ha mind elhullottak
2177 20 | pénzen szereztük útközben az élelmet. Eszlász meg egy rézpénzt
2178 14 | maga elé mélázó, mintha az elénekelt történet a dalolása közben
2179 52 | társaságom, szálldosó hollók az eléneklõim.~A mezõkön kigyulladtak
2180 56 | meztelen karddal a küzdõk élére állt, a lélegzetüket is
2181 42 | panaszkodott. Harmadnap eleredt az orra vére.~- Végem -
2182 51 | lejárt, mikorra hozzám is elérkezett végre a segítõ kéz.~Adtak
2183 55 | mikor sok hányódás után elérkeztem egy napalkonyattal a Duna
2184 53 | pohárral, s éreztem, hogy elértem az életemnek azt az óráját,
2185 1 | föl - pillogott az öreg elérzékenyülten. - Jól van, no...~Valami
2186 3 | vennünk semmit se, csak eleséget.~Vigilász hát abbahagyta
2187 22 | osszátok széjjel a csatában elesettek özvegyeinek. Te, Eszlász,
2188 46 | fordult:~- Az ellenség vezére elesik.~Mindenki megmozdult. Csak
2189 50 | hagyta abba sírva. - Mikor elestem, a lovak megtiportak. A
2190 28 | mondotta fenyegetõen -, hogy az életeddel játszol, semmiért?~- Neked
2191 33 | seregáldó. Kezének rátevésével életre tudta kelteni a fölakasztottakat.
2192 11 | vannak. Látnád, micsoda életrevaló gyerekek! Aztán hát a fõvezérrel
2193 50 | húzódtam följebb, föl az élettelen lóra.~Akkor láttam az éji
2194 22 | fûszál a fa tövén. A fa az életük. Számukra más élet nincsen.
2195 22 | Csak percek kérdése az életünk.~- Krizafiosz fölkelt -
2196 9 | mögül.~A nyüzsgés egyre elevenebb. Délfelé a lovasok eltisztultak
2197 49 | elrobbant mellette a másik elevenre. Amint lehanyatlik megsújtott
2198 17 | otthon.~Nem volt szükséges elfancsalítanom az arcomat, mikor a szolgákhoz
2199 49 | közülük, nem tudom, de a karom elfárad belé. Egy mégis visszavágna,
2200 51 | duda.~A kezem már százszor elfáradt az integetésben, s az örökkévalóság
2201 38 | a nevet, pedig az ég is elfeketült fölöttem. Temetõvé sötétült
2202 11 | szájával is mondanék valamit, elfeledném azt, hogy Átilla uram énnekem,
2203 15 | apró a hat testvéredé. (Már elfeledte, hogy összesen voltunk hatan.)~
2204 57 | mondott?~- Mit is? Bizony elfeledtem már. Mit is? Igaz, egyszer
2205 17 | ember vagyok.~De hátha már elfelejtette azt a beszélgetést? S hátha
2206 11 | szállásoltok. A szolgáitok is elférnek az udvaromon. Ti magatok:
2207 1 | faragott Jézus-fej volt az elfödõje.~Arról a zacskóról azt mondta
2208 15 | Intett a szemével, hogy elfogadhatom.~- Mondd meg a felséges
2209 15 | Priszkoszra néztem, hogy elfogadhatom-e az ajándékot. Intett a szemével,
2210 3 | amit õ kíván énnekem.”~Elfogadta a levelet Maksziminosztól,
2211 8 | kellettek, amelyek Szirmium elfoglalásakor sikkadtak el. A sikkasztó
2212 65 | üres volt és egy tányér elfoglalatlan. Az elhunyt lelke ült ott:
2213 52 | kellemetlenkedett, de akkor annyira elfoglalt a lábam sebe, hogy nem gondoltam
2214 36 | Ibéria csúcsán átkeltek, elfoglalták Karthágót, s most Afrika
2215 49 | amelyet Thorismund tart elfoglalva. Kiáltások hangzanak egyre
2216 13 | Látszott rajtok, hogy ünnepies elfogódással várnak arra a pillanatra,
2217 56 | bámulatuk vagyok.~Nem szoktam elfogódni. Ritka ember az, akinek
2218 60 | jött-ment a követség. Hol az elfogott elõkelõk váltságát hozták,
2219 30 | követekkel. Ha pedig valaki elfogta volna, s rabságban sínylõdne,
2220 55 | az öregúrnak.~Végre nagy elfogultan kérdezem:~- Egészségesek-e
2221 56 | mosolyogva nézett rám, elmúlt az elfogultságom. Láttam, hogy gyermekek
2222 1 | volt a sorsom. Ha talán elfojtom a szenvedéseim kitörését,
2223 46 | Zobogány.~A zene elhallgat. Egy elfojtott köhögés hallatszik a külsõ
2224 7 | selyemfátyol.~Mikor fölnéztem, elfordította rólam a tekintetét, s léptetve
2225 4 | nyugati széle a keletitõl.~Elfordítottam a szememet, és egy csoport
2226 63 | a palota ormára.~Kászon elfordul. Leoldja a nagy szép elefántcsont
2227 27 | feleltek. Ha feléjük mentem, elfordultak.~Egyszer, mikor ebédre ülök
2228 60 | véletlenül följegyzi a nevét, elfújja a századok szele minden
2229 12 | rabszolgát!~A vér ismét elfûtötte az arcomat. Az uramra néztem.
2230 39 | omlottak össze. A lakosság elfutott arról a vidékrõl.~A másik
2231 22 | sápadtan folytatja:~- Edekon úr elgondolkodott, aztán így szólt: „Ez nem
2232 6 | senki, uram, csak éppen elgondolkodtam a sorsomon.~- A sorsodon? -
2233 6 | érdemlem, hogy rám nézz, de ha elgondolom, hogy már gyermekkoromban
2234 1 | az árnyékod is inkább elhagyhat, hogysem én elhagyhatnálak!~ ~
2235 1 | inkább elhagyhat, hogysem én elhagyhatnálak!~ ~
2236 40 | római helyõrségek, melyek elhagyják a városokat, s menekülnek
2237 51 | fölkerekedik a tábor, s elhagynak bennünket, a - hollóknak.~
2238 64 | mint engemet, s én mégis elhagyom az én hû népemet!~A visszafojtott
2239 52 | étlen-szomjan. Istentõl is elhagyottan.~Idõnkint elkábultam, idõnkint
2240 17 | Amint túl voltam az út elhajlásán, belevágtam a sarkantyúmat
2241 1 | tehenet.~Engem vitt el.~Elhajóztunk Konstantinápolyba. Apám
2242 1 | A szegény trák embernek elhajtották a marháját, hogy a hunok
2243 64 | megvárom, míg a sûrûje elhalad. Azután meg arra gondoltam,
2244 8 | mikor a tükörbe nézek.~Elhaladtak mellettünk. Az üdvözlést
2245 63 | vágtatnak szerteszét. A zene elhalkul a távolban. Valami fojtó
2246 1 | A neve Teofil.~A hangom elhalkult az utolsó sorokon. Zavarodottan
2247 27 | néztek reám.~Egy percre elhallgattak. Azután a vízhordó szólalt
2248 38 | Pásztortüzek helyei azok. A tûz elhamvadása után kopárság, az új tavaszban
2249 30 | kimohodzott, nem tudom. Elhárítottam a kíváncsiságukat:~- Most
2250 22 | százfontnyi arany célját elhazudni ne lehessen.~És ez az ostoba
2251 41 | sok lónak sok víz kell.~Az elhelyezkedés közben napokig tanácskoztak
2252 44 | valóban látszott a seregek elhelyezkedésén, hogy azt a mozgó nádast
2253 44 | már, hogy a római sereg elhelyezkedett, Atilla a vízigótokkal szembe
2254 31 | homlokomra.~Mikorra a kendõt elhelyezte, Emõke már nem volt a szobában.~ ~
2255 14 | össze.~Emõke folytatta:~Elhervadt a mezõ. Hullong a falevél.~
2256 31 | kell is szenvednem. Nem élhetek úgy, hogy téged ne lássalak.~
2257 11 | tekintett végig rajtunk.~- Elhiggyétek nekem, hogy inkább vagyok
2258 53 | neki névnapi ajándékul.~- Elhiszem - sóhajtottam -, de az a
2259 28 | és népek leírását.~Õ mind elhitte. A kutyafejû emberek, a
2260 55 | nagyasszonnyal. Holnap bizonyosan elhívat a nagyasszony, mert megsiratott
2261 49 | Kürtjel:~- Nyilazz!~A világ elhomályosodik elõttem: nyilak felhõje
2262 38 | hát szekerekre rakatja, s elhozatja a Tisza mellé.~- Nem értem.~-
2263 22 | megjössz velük, gyanútlanul elhozhatod a pénzt, ami a testõrök
2264 46 | urunk, ki messze napkelettõl elhoztál bennünket a Tisza rónáira,
2265 22 | élelemre. Barmaid ha mind elhullottak volna is, ennek a pénznek
2266 49 | a sok tajtékzó lófej. Az elhulltak nyomán új meg új élõ robban
2267 18 | keletnek tekintek, csak elhûlõk: egy kopár dombon ott áll
2268 21 | megváltozott! Mindnyájan elhûlve néztünk reá. Részeg ez az
2269 1 | lábamat!~De a rabszolga elhurcolt.~Akkor annyira megvertek,
2270 15 | magukkal visznek.~Én aztán elhúzódtam a sátorszekér mögé, és kinyitottam
2271 43 | a római had fölvonulása elibénk történjék: legyen szemben
2272 12 | karosszék.~Kérdéseinkre eligazítottak bennünket egy szépen faragott
2273 33 | hogy a rossz szellemek elijedjenek.~Bial táltos a csonttörések
2274 64 | a karomon tartottam, de elijesztett a szemének ónos nézése.~-
2275 33 | Mire jó? Tudja az, aki elindított. Én csak azt gondolom, hogy
2276 47 | Meggyújtottam egy fáklyát, s elindultam az uram elõtt. A sátrak
2277 65 | felõl is hajnalodna.~~És elindultunk.~ ~Vége~ ~ ~ ~
2278 49 | ágaskodva fordul meg, és eliramodik a többi után.~- Áldjon meg
2279 17 | mehetek el.~Isten veled! Élj boldogul!~Holtig szeretõ
2280 9 | palotába, s hogyan ujjong és éljenez a nép, s azután hogyan marad
2281 49 | az öreg ég napja.~A sereg éljenzése meg-megújuló mennydörgés.~
2282 1 | hasznunkra válik. De hát igazán eljössz velem?~- Ó, uram - feleltem
2283 1 | Aztán elmosolyodott. - Hát eljössz-e velem a barbárokhoz?~- A
2284 45 | folytatta:~- Az óvilág népe eljött ellened, s talán már holnap
2285 22 | az ártatlanságomat. Hát eljöttünk: Maksziminosz és Priszkosz
2286 22 | s utána az egyedül való eljövetelre.~Akkor nyílt fel a szemem
2287 2 | beszélgetés öröm volt nekem.~Végre eljutottunk Atilla elsõ telepére. Azt
2288 65 | iszonyú volt, hogy mindenki elkábult belé. Atilla trónja tátongó
2289 52 | is elhagyottan.~Idõnkint elkábultam, idõnkint ébredezett az
2290 2 | csak éppen amit fülheggyel elkapogattam a tanításukból, az volt
2291 49 | csákánya elbillen elõttem, elkapom. A következõ pillanatban
2292 13 | királyné is mosolygott. Elkapta a fiát, megcsókolta.~- Eredj:
2293 4 | kezdve úgy festeném, hogy az elkárhozottakat sötétségben csapkodó villámok
2294 24 | lehetett, leveregettem a port. Elkedvetlenedve láttam, hogy oldalt kifeslett.
2295 2 | haragjában. Az én uram is elképedten nézett a lovasok után. Vigilász
2296 63 | senki se merte kérdezni. Oly elképzelhetetlen szörnyûség volt, hogy nem
2297 28 | kellett neki akármirõl.~Elképzelhetetlenül tudatlan ember volt. Néha,
2298 3 | másképp történt, mint ahogy elképzeltük: egy dísztelen kis terembe
2299 31 | mikor egészséges voltam.~Elkérdeztem:~- Kapsz-é eleget, öreg?
2300 30 | Priszkosz rhetor~Csáth elkerekült szemmel nézett rám. A felesége
2301 22 | Minden római szolgámat elkergetem!~- Fölkoncoljuk õket! -
2302 52 | táborba.~Láttam, hogy engem elkerülnek. A csoma növekvõ erõvel
2303 50 | nyöszörgést. Olykor egy elkeseredett vagy síró kiáltást is:~-
2304 64 | töressem-tiprassam magamat. Ha már elkéstem attól, hogy a testõrök közelében
2305 2 | Jó estét kívánom. Nem elkéstem-e tól vacsora?~Rusztikiosz
2306 62 | harcolok, különösképpen elkészítettem elõre, hogyan ejtem ki.
2307 39 | dél elmúlt. Atilla sátora elkészítve várt bennünket. Az étel
2308 5 | semmi se lássék a kosárból.~Elkészülök. Teszem a kosarat a fejemre.~-
2309 62 | szûkül a ruhám.~Végre a levél elkészült. Pecsétet csöppentettem
2310 30 | egyszer, ravó.~A ravó megint elkezdte elejérõl:~- Tisztelt Uram.~-
2311 12 | szív alakú levelek fölfelé elkisebbedtek.~Tetszett nekik.~- Gyönyörû! -
2312 64 | minden csillaga is, hogy elkísérje Atillát a sírjába.~A menet
2313 22 | Vigilászt arra, hogy téged elkísérjen, hanem Maksziminoszt küldi
2314 64 | susogta: - Míg ide nem jövök.~Elkísértem a kijáratig, de csak utána
2315 21 | vaspántos ládát s a tõlünk elkobzott kétfontnyi aranyat. Eszlász
2316 64 | világtalan Káma megkérdezte az elköltözött hun szellemeket, hogy miképpen
2317 15 | a sátor elé ültek, hogy elköltsék a hideg sültbõl és sajtból
2318 18 | szerencsétlent. Eszlász elkomolyodva rázta a fejét:~- Nem. Római
2319 43 | imádkoztak, nem tudom, de mind elkomorodott. Fekete ruhájukban olyanok
2320 28 | nemigen hallottam.~Az asszony elkotródott.~A ruha csakugyan díszes
2321 54 | viszi az ördög - azután majd elkótyavetyéljük, s az a pénz is a szegényeké
2322 64 | Irnákot a hadak csillagának, Ellákot kedves oroszlánjának, Dengezicset
2323 10 | is érdekelt. A lélegzetem ellassúdott. Mellemen feküdt a gazdám
2324 38 | érkeztünk, ahonnan mély ellátás nyílt a völgyi városokra.
2325 51 | utolsó fátyola is elszáll, ellátok a hun táborig.~A szekerek
2326 15 | és föltekintek. Csak egy ellebbenõ kéz az, amit látok az emeleti
2327 1 | tíz aranyat kért értem. Ellegyintették. Nevették.~Azután egy tógás
2328 49 | százezernyi tömött lovassága ellenáll. A kard nem fog azokon,
2329 56 | asszonyom. Ki merne nekünk ellenállni?~- Aéciusz?~- Aéciusz azt
2330 56 | gyõzõ sehol sem látható. Ellenben a legyõzött a világ legnagyobb
2331 11 | hogy ha a király haragja ellenetek fordul, másfelé fordítom.~
2332 49 | tigriserõvel és gyûlölettel minden ellenfelet. A magam halálára se gondoltam
2333 38 | ki-ki megválasztja a maga ellenfelét, csak a fejire dolgozz a
2334 1 | fogam haragos fehérét. Az ellenkezésem mulattatta õket. A rabszolga
2335 24 | bizonyosságával mondta, nem mertem ellenkezni.~- Hát akkor matematikára.~-
2336 22 | üvöltötte Urkon.~- Sõt ellenkezõleg - mondotta Atilla -, maradjanak
2337 33 | táncos volt, fegyverbûvölõ, ellenségátkozó. Ha a csecsemõre vizet csöppentett,
2338 41 | szórták az utcán nyüzsgõ ellenségre a követ és gerendákat. A
2339 43 | dombokért se velünk, sem ellenünk.~- Tudatlan rab, nem disputálok
2340 3 | fegyvert énellenem!~S fölkelt. Ellépkedett a sátornak a belsejébe.
2341 52 | táncolna.~Már a mellemet is ellepte a víz. Változatosságképpen
2342 5 | nevem Zéta.~S nagy büszkén elléptem.~ ~
2343 56 | Elrántják a király elõl és ellökdösik. Õ belemerül a mocsáros
2344 36 | vágtató lovon, s a nyílnak ellövését.~Azt nem bírtam megtanulni.
2345 36 | s így visszafelé messze ellövik a nyilaikat. De lehetett
2346 49 | mellett, hogy ha netán az úrét ellõnék, ledöfnék, azonnal más lóra
2347 32 | hirtelen megfordulni, új nyilat ellõni, azután szemberugaszkodni
2348 35 | hun fiúk összeszedték az ellõtt nyilakat, és a bélyegek
2349 39 | az íjamat, és céloztam: ellõttem. A nyilam a gepida oldalában
2350 49 | Huj! Huj!~Nem szabad elmaradnom Csáthtól. Balról mellette
2351 17 | leheveredek az útfélre, és elmaradok, visszatérek Rika királynéhoz.
2352 7 | álmom!~Jönnek-e már?~Megint elmaradtam az uramtól, és visszafelé
2353 12 | egyet se. Hun gusztus.~Hát elmásítottam a rajzot. Olyan virágokat
2354 50 | vagy az enyimhez hasonló elmebeli bomlás csatába visz, tudja
2355 64 | Amint parancsolod, uram.~Elmegy.~Nézzük a ruhát: vékony
2356 60 | mindenkivel kezet szorítasz, mikor elmégy, csak nekem fordítasz hátat.~
2357 22 | Hanem - mondotta Edekon úr - elmegyek én haza üres kézzel, s jöjjön
2358 35 | Azonban Atilla intett, hogy elmehetek.~A gazdám azon a napon csak
2359 30 | meg is érdemel, mert az elméje kitûnõ, s becsületessége
2360 28 | búsan az ajtó elõtt. Annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy nem
2361 1 | szavak úgy beleragadnak az elmémbe, hogy amit figyelemmel hallok
2362 60 | hallhatom a szava zenéjét.~Elmenetelemkor többnyire Dzsidzsia kísért
2363 14 | értettem az ügyet.~De vajon elmenjek-e, vagy megvárjam, míg kijönnek?~
2364 22 | való.”~Nekem kellett hát elmennem a szökevényekért, akikbõl
2365 52 | síró szemmel a mellettem elmenõknek -, ne hagyjatok itt!~Nem
2366 53 | mondott el az angolországi élményeibõl, vagy pedig a többi anekdotázott.~
2367 1 | megértette, mi történt, elmeresztette rám a szemét.~- Uram - sírtam
2368 14 | akkor még gyenge gyermeki elmével nem értettem: mi a szolgaság,
2369 24 | hívatnak regöst, hegedõst: elmondatják. Hát még?~Már elfûtött a
2370 56 | izenetet?~- Csak szóban.~- Elmondhatod nekem?~- Csak annyi, hogy
2371 35 | hun elõkelõket. Mindenik elmondhatta a véleményét, s a különbséget
2372 23 | kérdezte.~Elmondtam neki, amit elmondhattam. Azután én kérdeztem:~-
2373 58 | mint a kutya.~Tudtam, hogy elmondja majd az anyjának: miket
2374 56 | mikor lóra ültetek. Aztán elmondod az utazást, a csatát és
2375 22 | mellel folytatta:~- Mindent elmondok az utolsó hajszálig igazán.
2376 65 | Atilla vitézségét. Sokszor elmondott és hallott énekek voltak
2377 17 | állottunk meg. Az uraink elmondták, hogy Atilla mit válaszol
2378 38 | sóhajtás? - kérdeztem tréfásan.~Elmosolyodik:~- Megmondom. Neked megmondom,
2379 55 | megvan-e még?~A cselédek elmosolyodtak, és Uzurára néztek.~Uzura
2380 33 | ember vagy. Majd ezeréveknek elmúltával. A népnek ma még bûvölés
2381 12 | rajzolta. Az egyik félkör elnagyobbodott.~A leányok nevettek. A királyné
2382 31 | él-e?~- Él hát, hogyne élne.~- Adtok neki ennie?~- Adunk
2383 64 | vele. De míg a meglepõdés elnehezített, lefogta a kezemet egy csillapító
2384 1(*) | görög ábécé egyik betűjének elnevezése~
2385 51 | végiglovagolt a csatatéren. Elnézett hozzánk is, helyenként vigasztalóan
2386 13 | A királyi palotához is elnéztem. Ott sok különféle öltözetû
2387 6 | A királyné - feleltem, elnézve a feje fölött - nem beszélt
2388 33 | lehetetlen embernek úgy élnie, ahogy õ óhajtotta.~Sovány
2389 38 | mind...” Hogy mondtad?~És elnyargalt.~Ruszti csatlakozott hozzánk,
2390 28 | alig bírtam a kacagásomat elnyeldesni.~A tudatlansága arra vitt,
2391 37 | legyintettem volna; de akkor csak elnyeltem a bosszúságomat.~Siettem
2392 4 | fölött a nap aranyképe.~Elnyílt a szemem: hiszen ez a Csáth
2393 49 | dárdáját rázza:~- Haj-rá!~Elnyom onnan, s hátraszorít. Utána
2394 49 | amely még a harci lármát is elnyomja.~- Átilla - álmélkodik Csáth.~
2395 48 | hátán.~Éjféltájt aztán mégis elnyomott az álam. De meddig alhattam?
2396 9 | fõútra és a királyi palotáig elnyúló térségre - már hát én csak
2397 39 | nõt. Térdre rogyott, aztán elnyúlt a földön.~A nõ bámulva nézett.
2398 36 | gyermekkorukban gyakorolják, hogy az elnyúltan vágtató lovon megfordulnak,
2399 4 | házból vörös világosság kél elő: égő nádcsóvát tartanak
2400 12 | valami hatan. A legöregebb elõállt. Köhécselt, egyet törült
2401 11 | kellett a vasas ládából elõbontanom.~Aranyból készült remekek
2402 41 | Jelentik, hogy a római had elõcsapatai szétverték a mi szélsõ csapatunkat.~
2403 9 | fátyol. A fátyolok alól elõcsillog az aranylánc, aranyfüggõ,
2404 41 | s bennük a római légiók elõcsillogó sasait.~Már akkor mindenfelé
2405 15 | is festettek voltak, mint elölfelõl. A küszöbön egy dárdás,
2406 28 | nevessek, de a szememet elöntötte a könny. Szerettem volna
2407 1 | Késõbb, hogy az asszony elöregedett, az én dolgom is megszaporodott.
2408 9 | álomképcsoport.~De íme, elõföllegzik a királyi násznép úti pora.
2409 22 | micsoda írás az.~Ha engem is elõfog ez a rettenetes ember! Ennek
2410 48 | lovakat abrakoljuk.~Hát elõfüstöltek a tábori konyhatüzek. A
2411 1 | a lábamat.~Az ordításra elõfutottak a házbeliek. Az úr a ház
2412 63 | Atilla városában.~Aztán mikor elõhomályozott az est, a fáklyák százezre
2413 18 | messze terjedõ parti füzestõl elõhomályzott az éj eleje.~A révészek
2414 32 | szép napomat is lássam, ha elõjön.~Helyette azonban Csáthot
2415 59 | város.~Éjfél felé Atilla is elõjött a palotából, és a fáklyás
2416 63 | város a hatalmas hun nép elõkelõinek.~Már csak az volt hátra,
2417 11 | ceremóniáznak úgy, mint a mi elõkelõink. A fõvezér meg se nézte
2418 35 | körbe egyesítette a hun elõkelõket. Mindenik elmondhatta a
2419 18 | voltak. A révészgazda is elõkerült, és kérdezte Eszlászt, hogy
2420 45 | sziklák leomlanak, és zúznak élõket. Mennyi kár, mennyi siralom
2421 28 | Maga Csáth is röhögött. Elõkiáltotta a házbelieket is. Az asszony
2422 4 | több házból és sátorból is elõkíváncsiskodtak szurokba mártott nádcsóvával.
2423 28 | Ha jönni láttam, elbújtam elõle, vagy hátat fordítottam.
2424 22 | álmos fiatal ravó.~Eszlász elõlépett. Levette a süvegét, és meghajolt.~-
2425 23 | Mikor a kapuhoz közeledett, elõléptem és meghajoltam.~- Jer utánam -
2426 52 | társaság jön egyszerre, eloltja a forgókat, s új halottak
2427 15 | és bement.~A fáklyákat eloltották. Csak egy fáklya maradt
2428 1 | memóriám. Az uram megpróbált: elolvasott elõttem két sort Homéroszból.
2429 30 | készségeskedek -, ha kívánod, hogy elolvassam a levelet...~- Nem - feleli
2430 56 | egy belsõ szobába, hogy elolvastassa a levelet.~Mink a nagyteremben
2431 30 | rázva -, a gazdád mással is elolvastatja a levelet: lehetetlen.~No,
2432 12 | elmosolyodott:~- Hát rajzold élõnek.~A királynénak egy kosár
2433 51 | múlván mégis látom, hogy elõözönlenek a szekerek közül a papok,
2434 45 | Közbe-közbe kémek érkeztek s elõõrségi jelentések. Odaát semmi
2435 49 | Szemléljük az ellenséges had elõrajzását. Kétszer annyira látok,
2436 63 | tornácon a fõurak sírnak. Csáth elõrántja a tõrét, és a ruháját hasogatja
2437 49 | marja az arcomat a verejték. Elõrántom a kendõmet, hogy letörüljem.
2438 7 | Egyenesen felém. Szinte repül. Elõrehajlik. Repül. Felém!~Leszálltam
2439 49 | hangok vihara. Mindenki elõrehajolt testtel száguld a csapatvezérek
2440 12 | vállára támaszkodott, s elõrehajolva nézte a rajzomat.~Akkor,
2441 18 | mert lefelé hajlott, s elõrehullt hosszú õsz haja eltakarta.~
2442 11 | Meghajoltunk.~Priszkosz elõrelépett, és elmondta, hogy a keletrómai
2443 24 | meg Csáth.~- A pénzem.~S elõreléptem: odanyújtottam neki.~- Aranyak -
2444 50 | mikor esünk, s a kezünk elõremozdul, vagy ha a szemünk elõtt
2445 49 | nyílt körülöttem, úgyhogy elõreragadhattam az íjamat.~A lovam kantárát
2446 7 | vele, s néha kerengél. Hol elõresiet, hol hátramarad. Egyszer
2447 49 | végeláthatatlan táboron.~A király elõreszökteti mesébe illõ fehér lovát.
2448 37 | bélelt alkotmány. Az oldalain elõrevonható bõrleplek sárgállottak.
2449 2 | gyékénybe.~A tavaszi nap elõsugárzott a fellegek közül, és rásütött
2450 34 | a palota tornyán, és az elõszáguldó lovasok diadalmasan üvöltötték:~-
2451 46 | viaszgyertyát.~Atilla fölkel. A nép eloszlik. A fõpapok Atilla sátortermébe
2452 Eloszo| ELŐSZÓ, ~AMELY UTÓSZÓNAK IS OLVASHATÓ~
2453 8 | Jókora térség elöl-hátul. Az elõtérségen az asszonyok sütnek-fõznek,
2454 9 | a haja szõkesége jobban elõtessék.~- A fõkirályné: Rika asszony -
2455 3 | körülpillantott a sátor előtt álló szolgáin. Én mély meghajlással
2456 52 | Mikor leszállt az este, s elõtündököltek az égen a nyári csillagok,
2457 12 | mutathatok valamit...~Csakhamar elõtûnt a napraforgó alakú virág,
2458 25 | Balkánt.~- Nyergesen?~- Nem.~Elõvezették a másik lovat. Se nyereg,
2459 9 | már a királyi palotából is elõvonult egy különös csoport. Fehér
2460 33 | Az bizonyos.~- És az elõzménynek is elõzménye?~- Az is bizonyos.~-
2461 49 | Mink következünk.~Mint az elpattanásig feszített íj, úgy álltunk
2462 63 | imént csodálkozva néztelek?~Elpirosodva, mosolyogva vont vállat:~-
2463 13 | közöm vele? - mordultam reá.~Elpirult. Sovány barna kezét az arcához
2464 7 | hogy a lovát megcsapja és elporoszkál.~Csak menjen. Micsoda jogon
2465 53 | hogy ha nagyon feszül, elpukkad: a szent történeten nevetésre
2466 11 | betörtek, és a vagyonát elrabolták. Õt magát láncra verték.
2467 49 | közé fordul, a harmadikat elragadja a szabad térbe a paripája,
2468 15 | hogy lecsapjak reá, és elragadjam, mint sas a galambot, fel
2469 64 | népét, mint ahogy a méhek is elrajzanak. Vagy lehet, hogy a sok
2470 56 | Vissza, Átilla! Vissza!”~Elrántják a király elõl és ellökdösik.
2471 56 | királyfival.~Mikor a szolga elrántotta az ajtó kárpitját, úgy is
2472 2 | Minden holminkat jobban elrejthetjük. Kincsünket is.~Deél a fejét
2473 22 | nézett, hogy a lélegzet elrekedt a mellemben.~- Igazat! -
2474 49 | a vezérek.~Õk is éppúgy elrendezik a maguk hadát, mint Atilla.
2475 49 | elzúzta a pajzsát, és Csáth elrobbant mellette a másik elevenre.
2476 49 | mikor én harcolok elöl?”~S elrohan elõttünk dörgõ nagy zúgással.
2477 49 | tõre villog össze.~Mi csak elrohanunk mellettük, s ismét egy gabalyodásban
2478 15 | mondotta -, bizonyosan elrontottad a gyomrodat. Ezek a fene
2479 50 | annak segítségével reggelig elsántikálok a táborba vagy csak a közelébe
2480 46 | szederjes-vörös, azután elsárgul, elsápad. Végre teljesen
2481 11 | a feleségének, mi pedig elsiettünk, hogy Maksziminosznak ideje
2482 35 | Percekig tartott, míg elsimultak a derültség hullámai. Akkor
2483 2 | egyik Maksziminoszé, az első gazdámé. Ő a császárnak
2484 62 | váltságdíjat hamar meg nem küldik, elsorvad a sanyarúságban.~- Asszonyom -
2485 49 | egyiket elõttem csapja mellbe elsújtott szekercéjével egy véres
2486 1 | tartozom, s nem is kívántam elszakadni a gazdámtól. A lefolyt nyolc
2487 51 | párának az utolsó fátyola is elszáll, ellátok a hun táborig.~
2488 51 | hogy Csáthnak a sátorába is elszállítsanak.~Hiába kiáltottam hol az
2489 36 | család van köztük legjobban elszaporodva. Akkor láttam csak, hogy
2490 42 | kifordítják belõle. Mindenét elszedik, õt magát ott hagyják.~Atilla
2491 46 | elsápad. Végre teljesen elszédül, és tajtékzó szájjal rogyik
2492 64 | Az öreg Ardarik király is elszédült, és elesett a koporsó mellett.~
2493 27 | gondolkodón. A többi tyúk elszéled az istállók köré: vidáman
2494 40 | vonulnak át a vízen.~Ott ismét elszélednek északnak, délnek, s mint
2495 49 | öntözõkannából hulló víz szokott elszéledni. Csakhamar porfelhõs tágasság
2496 38 | fele átköltözött a Dunán. Elszéledtek, mint az árvíz. És így kétfelé
2497 49 | az erõsít meg.~A lovasok elszéledve rohannak tovább, mint ahogy
2498 31 | ébren voltam is, megint csak elszenderedtem, mint a csecsemõk.~Egyszer,
2499 58 | tündérkirályfiról.~Az öreg elszenderült. Magunk voltunk Emõkével.
2500 55 | hátradõlt a széken. Az arca elszíntelenült.~Én azonban mintha meg se
2501 30 | valami megzavarta az eszét. Elszökött tõlem, s most valahol Átilla
2502 26 | Tudd meg, kisasszonyom: elszöktem Priszkosztól. Levelet írtam
2503 55 | elvesztél a szeme elõl.~Ez elszomorított. Tehát rab maradok. Lehettem
2504 9 | is ott lesz-e?~A szívem elszorult. Az uramra néztem, hogy
|