1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
2505 50 | míg ezt a fájdalmat is elszürcsöltem. Azután megint lenyúltam
2506 50 | kiránthatnám..., bizonyára elszûnne a kínja. Valami dárdát,
2507 41 | míg a hunok a zsákmányt eltakarítják, azután odaengedik a lépeszedett
2508 16 | süvegemmel.~De a sátorok már eltakarják a faházakat. Bõgõ tehenek
2509 13 | hárman kacagtak.~A százados eltámolygott a sátorába, hogy aludjon.~-
2510 65 | voltak?!~- Azokat is.~Csak eltántorodtam, mint akit ólmos fütykössel
2511 21 | elefántnak a majom. De nemhogy eltaposta volna, sõt inkább barátságosan
2512 58 | magát beszélném el, az is eltartana egy hétig. És ha csak az
2513 30 | Majd alkalommal.~Alighogy eltávoznak, hívat a gazdám, hogy fussak
2514 56 | Mindent, hogy hol jártál, hol éltél. Mért nem jöttél meg a múlt
2515 53 | évig boldog házasságban éltem. Végtelen volt a mi szeretetünk.
2516 60 | képét kívánta tõle.~Soha éltemben nem nevettem annyit, mint
2517 65 | Tisza partján, ahova Atillát eltemették. Ülök és bámulok a megõrülés
2518 14 | És apád mégis eladott?~- Eltemettük anyámat, azután hajóra ültünk.
2519 64 | tudja majd, hol van Atilla eltemetve.~Százezer ásó és kapa fogott
2520 41 | bele a várost: nem marad élten a csecsemõ se!~A városbelieknek
2521 57 | Beszélj inkább arról: hogyan éltetek a másfél esztendõn, amíg
2522 23 | moslékot.~Az öreg fölkelt. Eltette a bicskáját, sótartóját.
2523 51 | ismét mossa hûsítõ harmatod eltikkadt arcomat!~Álomból ébredek-e
2524 50 | küzdenénk?~- Egy hétig is. Eltipornak itt engem a lovak...~Elborzadtam.~-
2525 33 | ellenséget a lováról, és eltiporta.~A többi is mind tudott
2526 9 | elevenebb. Délfelé a lovasok eltisztultak a fõútról, s a helyüket
2527 15 | gondolatok közé ragadott. Eltökéltem, hogy mihelyt hazaérünk,
2528 49 | verekedik be a frank seregbe, s eltolja õket elõlünk. Akkora szabad
2529 2 | rábámultak, hogy Vigilász eltolmácsolta a kérdést. Hiszen tudhatja
2530 50 | félig-meddig. Az egyik holttestet eltoltam a lóról.~Ki akartam mászni.
2531 33 | van egy imádsága, amellyel eltompítja az ellenség fegyvereit,
2532 54 | ereje.~Már akkor csak ketten éltünk az öreg pappal, a jó zsoltárost
2533 31 | szebbet is láttam.”~Sokszor eltûnõdtem, hogy mi is van azon az
2534 15 | Azután továbbmentek, és eltûntek Atillának a házai között.~
2535 3 | intett. Felfordult reá, s elügetett Atilla sátora felé.~Csodálkoztam,
2536 17 | utolérlek benneteket.~S elügettem.~Amint túl voltam az út
2537 33 | testben, megújult erõkben élünk a következõ vedlésig. Aztán
2538 2 | zsírosfazék mellõl kellett elugornod?~A legény búsan hunyt a
2539 62 | hozzájuk.~Csáth csakugyan elutazott. Emõke bágyadt volt. Csáthné
2540 15 | leszek itt - mondottam. - Elutazunk.~- El-e?~És nagy, nyílt
2541 33 | forgószelet kézlengetéssel elûzte. Az átkokat vissza tudta
2542 39 | királyfit, hogy a bátyját elûzték, és hogy a koronát küldöttség
2543 49 | franknak rontok.~A dühtõl elvakultan csapkodok közéjük. Jóformán
2544 11 | tekintetû ember volt. Mikor elvált tõlünk, nekem is kezet nyújtott.~
2545 36 | mint egy búzakéve, aztán elvékonyodott, s olyanná vált,
2546 8 | fõvezér körül, s mikor az elvégezte a mondanivalóját, sebes
2547 22 | történik velünk, ha Vigilász elvégzi az elbeszélést? Hiszen ez
2548 50 | maradok a holtak között. Elvérzek, vagy szomjan veszek el!~
2549 17 | visszaszököm.~Arra gondoltam, hogy elveszem a száz aranyamat titkon
2550 42 | Ha értékes a fegyvere, elveszik tõle. Bocskorát, ha jó,
2551 10 | vigyázz a lábadra, nehogy elveszítsd a fejedet.~Aztán Maksziminosszal
2552 57 | Ugyancsak szidta az urát, hogy elvesztett.~- És a kisasszony mit szólt? -
2553 22 | nemességét. Theodóziusz azonban elvesztette a maga nemességét, amikor
2554 18 | megijed. Hebegnek, hogy elvesztették. Persze nekünk se kellett
2555 7 | kiáltott az egyik hun -, tán elvesztettél valamit?~Mert hogy a római
2556 12 | hervadtnak rajzoltam.~Ismét elvették, és a királyné köré ülve
2557 15 | galambot, fel a felhõk közé, s elvigyem a hazámba.~De micsoda földön
2558 1 | fiam, amiket gondolsz, hogy elvigyünk. A virágaimat add ki az
2559 11 | keltünk, hogy a fõvezérnek elvihessük a császár ajándékát. Nekem
2560 52 | gondoltam, hogy az a híd elvihetne engem a táborba.~Minden
2561 14 | találtak az adószedõk semmi elvihetõt, hát el akarták vinni a
2562 57 | bolondság az ilyen rabot elvinni a házból. Senki se tud ilyen
2563 7 | haragszol rám. Nem bírom elviselni, hogy valaki haragudjon
2564 2 | egy csipkerózsavesszõt, és elvittem Bogár táltoshoz.~„Ródd rá
2565 55 | és Uzurára néztek.~Uzura elvörösödött. A fejét vakarta.~- No,
2566 31 | nyitott szememet látja, elvonja kezét, fölkel.~- Ne menj
2567 36 | mellett.~Egy hétig tartott az elvonulásuk.~Aztán a legközelebb lakó
2568 40 | Atillához. A kõházakban lakók elvonulnak, s mennek-mennek, míg csak
2569 51 | mindenfelé. Értem már: a rómaiak elvonultak az éjjel.~Hála a hunok istenének!
2570 14 | mondotta a kezét szelíden elvonva. - Neked nincs tökéletes
2571 8 | püspöktõl az aranyedényeket, elzálogosította egy Szilvánusz nevû
2572 24 | barbárnak, aki lóhúst eszik, és elzsebeli a szegény rabnak az erszénykéjét?~-
2573 2 | leány nézett.~Én sarkamig elzsibbadtam.~ ~
2574 50 | távol, csak az én fülem volt elzsibbadva.~Két döglött ló között feküdtem.
2575 45 | omladékokon! De ha a vihar elzúgott, éltetõ erõvel teljesedik
2576 49 | burgund. Csáthnak a buzogánya elzúzta a pajzsát, és Csáth elrobbant
2577 38 | lehet, le délnek fordulunk: elzúzzuk a nagy római birodalmat.~-
2578 31 | még kevésbé Vergiliusnak. Emberarcú állatok voltak. Gondolataik
2579 34 | Lehet, hogy abban a kérges emberben mégis jó lélek lakott, s
2580 63 | Meghalt! - szakadt ki a szó az emberbõl, de valami oly iszonyú hangon,
2581 36 | fegyverkezve, s a hátukon emberbõrbõl készült kacagányt viseltek.
2582 2 | egy hunyorgó szemű, vézna emberé, aki már máskor is járt
2583 63 | A gondolkodás megállt az emberekben. Hogy ki az, aki meghalt? -
2584 28 | váltotta föl. A közrendi embereké bárányprémbõl való, a jómódúaké
2585 64 | egyre az égre nézett. A bús embererdõ fojtott csendben hallgatta
2586 3 | sátorhoz. Tehát meglátom a nagy emberevõt!~A sátor elõtt csillogó
2587 49 | gondolni arra a sokadalmas embergyilkolásra, a vérre, amelyben meg-megsiklott
2588 49 | Kerítsd!~Meddig tartott az emberirtás, nem tudom: talán negyedóráig,
2589 39 | hogy õ is utálkozik az emberirtáson.~Három hírmondó érkezett.~
2590 1 | a macskakölyök a vásott emberkölyöknek.~Kiállítottak célba, és
2591 44 | gyanakszik arra az ingadozó emberre, azért hagyja középen? Vagy
2592 59 | szolgálatodra.~Volt annyi emberség benne, hogy kezet nyújtott.~
2593 1 | kivetkõzik a rabszolga az emberségébõl, ott láttam. Egyik se merte
2594 4 | földet bejártam, de ilyen emberséges népre még nem akadtam. Bontsd
2595 9 | ott a palota körül a nagy embersokaság. A nõk ott zengték tovább
2596 44 | a közép az ily rengeteg embersokaságban?~- Ni - mondotta a másik -,
2597 Eloszo| folt nélkül való. És hát emberszeretetrõl szólhat-e az olyan, aki
2598 27 | szoknod.~És röhögtek.~- Embertársaim - kérleltem õket -, mindenkor
2599 1 | kis rabszolgát találtam. Embertelenül bántak vele. Magamhoz váltottam.
2600 43 | kelet felé. Tizenötezer emberünk veszett el abban az ütközetben.~
2601 22 | császárhoz, és közlöm vele, hogy emberünkre találtunk. Estére meghívlak
2602 1 | az emberek vért isznak, embervért! A csatában fölhasítják
2603 41 | éjszakában:~Kelj föl, uram Isten: emeld föl kezedet!~Tereád van
2604 40 | emeletes, tornyos fapalota.~Az emeleten lakott a két királyi asszony
2605 15 | kertecske is volt, s az épület emeletén szépen faragott veranda.
2606 52 | derekam alá is becsemcseg. Már emelgeti is a lábamat.~No, a szerencsétlenség
2607 8 | dudás. A legény kulacsot emelgetve dalolt, vigadott. Olykor
2608 30 | fölött.~Én csak a karomat emelhettem föl védelmemre. De a rettenetes
2609 6 | ahogy hozzám érkezik, reám emeli méltóságos, fekete szép
2610 11 | Emõkét. A fõvezért a keze emelintésével üdvözölte. De milyen bájos
2611 49 | római tábor mögött nagy füst emelkedik a távolban. A szénás szekerek
2612 28 | köntösben, mint a két lábra emelkedõ medve. Szíjjal kötöttem
2613 2 | között kékes füstoszlopok emelkedtek az égnek. A levegõben pecsenyeillat
2614 22 | Edekon úr: ne akadjon meg emiatt.~Végzett.~Értettem immáron
2615 8 | Nyilasék, amott meg Kosék, emitt Patkóék. Csak ahol póznán
2616 58 | idõjárás változik, bizony emlegeti a térdem Katalaun síkját.~
2617 15 | ünnepet csapunk, hogy örökké emlegetik a faluban.~Eközben ki-kinéztem,
2618 2 | való Istent emberrel együtt emlegetni.~- Mondom, hogy részeg volt,
2619 1 | mindig irtóztam, ha csak emlegették is. Azonban az uramat annyira
2620 24 | gondolata, tudása, okossága vagy emléke, ami mind meg van gyûjtve
2621 55 | Uzura föláldozta a te emlékedre. Mikor hallotta, hogy meghaltál,
2622 22 | pótold. Arra pedig bizonyára emlékezel, hogy a római rabszolgák
2623 1 | villámként futott át az emlékezetemen, s kérdem az uramat:~- És
2624 63 | Atilla az úri rabjait, hogy emlékezetükben tartsák azt a napot. A felszabadult
2625 2 | valami, ami megmarad az emlékezetünkben.~Neki a szeme meg a szája
2626 33 | koromban.~- Hát minek is emlékeznél? Érdekel téged, hogy kétéves
2627 28 | határszéli keresztre még emlékeztem.~- Uram - szólaltam meg
2628 1 | megcsókolt:~- Isten veled! Emlékezzél meg rólam, ha kedvez a szerencse.
2629 22 | megszólalt:~- Milyen jól emlékszik a róka!~Atilla hátradõlt
2630 56 | mindenütt a Duna mentén. Az elsõ említésre méltó valami, ami sok gondolatot
2631 27 | mandulatej mosdóvízrõl.~Az említett Kopi vízhordó és tûzõr mindenes
2632 2 | tanulhatja meg, ha nem az anyja emlõjébõl szopta?~De nekem volt rá
2633 13 | köztük egy szebbet látni Emõkénél, hogy ne mindig arra az
2634 42 | mondd meg nekem, hogy amit Emõkérõl fecsegtél, hazugság volt.
2635 60 | boldog szívvel váltam meg Emõkétõl. Mert mikor jó éjszakát
2636 2 | hun nõi nevet halljak.~- Emõnek - sóhajtott szomorúan.~-
2637 38 | Aladár úrfival kísértem haza Emõt. Aladárt csuklás fogta el
2638 4 | család jelvénye!~De mi állt énbelém, hogy így megdobban a mellem?
2639 60 | való. Értéke tíz zsódos.~Énbelõlem kitör a nevetés. A ravótársaim
2640 52 | kellett volna.~Aztán az ének is elmúlt. Nem maradt más
2641 33 | erõs, mint a kürtszó, s éneke velõkig ható, bûvölõ erejû.
2642 65 | Sokszor elmondott és hallott énekek voltak azok, de azon az
2643 9 | kezdett. Ennyi nõt egyszerre énekelni sohase hallottam. Ha nem
2644 64 | a papok elõtt a papokkal énekelte a hunok halotti zsoltárát.
2645 53 | világosságában, s utána zsoltárokat énekeltünk. Gád pap magányosan is egy-két
2646 63 | elé mentem, ahol itáliai énekesek és kvád táncosok zörgették
2647 64 | Györhe táltos mély hangú énekét, amint Atilla nevében a
2648 9 | nõk ott zengték tovább az éneküket. Hasonlított az a jelenet
2649 3 | szolgái fogjanak fegyvert énellenem!~S fölkelt. Ellépkedett
2650 5 | megindul.~Megindul felém! Énfelém!~Ha behunyom a szememet,
2651 62 | a népükkel, hogy mihelyt enged a tél keménysége, azonnal
2652 25 | kellett járnom. Mert Csáth nem engedhette, hogy a szolgája olyan magasan
2653 41 | követ -, csak három napot engedj, míg az emberek útra készülnek!
2654 1 | könyörgött Atillának, hogy ne engedje a népét becsapkodni a római
2655 8 | velük a háborúba?~- Nem engedtek - feleli a hun -, csak a
2656 14 | rózsám, értem! ~Vigy el éngem akár az égi hazába,~akár
2657 64 | úgy szerettek volna, mint engemet, s én mégis elhagyom az
2658 60 | teröbtésit az apátoknak, engöb nevettök-é, kutyák?~Ha a
2659 3 | az akaratomat, hogy addig énhozzám követ ne másszon, ameddig
2660 27 | láncán, aki nem tudja, hogy enni nemcsak szokás, hanem kénytelenség
2661 23 | Megint én szólaltam meg:~- De ennünk csak adnak tán elégségesen?~-
2662 53 | aki kétségbeesik. Íme, énreám hány alakban tört a halál.
2663 28 | csapott a kardjára:~- Ki mer énrólam rosszat beszélni? Senki
2664 49 | A lova nekitorlódott az enyémnek. Azt is fõbe ütöm. A portól
2665 13 | mit akarsz? - kérdeztem enyhébben.~- Semmit - felelte szomorúan.~
2666 28 | fordult, az állatok melege enyhítette az állapotomat.~Emõkét mindennap
2667 38 | az út unalmait szívesen enyhítettem a velük való társalgással.
2668 50 | a kénytelenség, vagy az enyimhez hasonló elmebeli bomlás
2669 14 | volt a kezében.~Vert arany eperlevelek lánca. A levelek közt korallgyümölcsök.~-
2670 24 | Különösen Arisztotelész, Epiktétosz, Plató és Szokratész...~
2671 8 | Szirmiumba való rabszolga építette. A követ messzirõl hordták
2672 2 | A házakat persze nem õk építették. Ott találták, mikor bevándoroltak.
2673 20 | írom, s azzal a pénzzel építettem meg a tenger partján az
2674 46 | belemélyeszti. Vitos táltos éppígy cselekszik a fekete kossal.
2675 53 | ing a hunok találmánya.~Az épületben sok szoba volt, de õ csak
2676 8 | sokaságából csupáncsak két épületcsoport sárgállik elõ. Mind a kettõ
2677 4 | négy szoba ha van benne.~Az épületet vagy tíz sátor környezi.
2678 22 | testõr kivonta a kardját. Az ércnek az a hideg csesszenése...,
2679 49 | erõsen födve meg a fej. De ércsisakot keveset látni: többnyire
2680 36 | vandálok valamikor a Kárpát erdeiben fészkeltek, de idõvel megsokasodtak,
2681 2 | még a ládáknál is jobban érdekelne, ha láthatnám azt a vadleányt,
2682 27 | udvaron. Legfeljebb ha annyi érdekelte õket, hogy elõkelõ származású
2683 44 | bármily ostobák is, mindig érdekesek háborús idõben.~Én csak
2684 28 | s hogy minden tudomány érdekli. Bárhová ment, kísérnem
2685 55 | Dzsidzsia. Hiszen jó, jó, hogy érdeklõdöl a sorsom iránt, de az mégis
2686 23 | Megbocsátható tán, hogy érdeklõdöm a ház iránt.~- Hát - vont
2687 31 | embert!~A nõk valamennyien érdeklõdtek irántam. Mintha testvérük
2688 2 | követek is.~Az úton persze érdeklődtünk a hun nyelv iránt, hogy
2689 59 | múlván meg is vizsgáljuk az érdemeidet, de mostan Atillának kellesz:
2690 65 | beszélgették az elhunyt érdemeit. Az asztalfõn egy szék üres
2691 30 | neki hivatalt, amit meg is érdemel, mert az elméje kitûnõ,
2692 1 | az ember csak a szívével érdemelheti meg az ember nevet?~Bólogatott:~-
2693 63 | hát akkor nagy sajnálatot érdemelsz te is.~És ahogy a karja
2694 27 | reám, s bizony nem volt érdemes megköszönnöm, amit adott.~
2695 38 | van. A hunok nem az apák érdemét nézik, hanem kinek-kinek
2696 17 | urak ebéd után lehevertek.~Erdõben pihentünk, és csak sátorvonás
2697 23 | rabokkal?~- Kivel hogy. Érdöme szerint.~- Az úr-e a jobbik
2698 42 | gyermekeken batyuk, kosarak. Erdõkbe, nádasokba igyekeznek, mint
2699 2 | vezetõk csatlakoztak elénk, s erdõkön, hegyeken kalauzoltak át
2700 5 | megáll. Megáll, mint az erdõn sétáló õz, s fölemeli a
2701 38 | a Duna forrásánál, vad, erdõs vidéken. De még mindig Atilla
2702 42 | gyalog menekül az északi erdõség felé. Az asszonyok hátán
2703 11 | felelte szimplán -, csak eredjetek elõre, magam is mindjárt
2704 41 | Orleánt.~Közben követek eredtek Szangibán alán királyhoz,
2705 14 | volna vélni, hogy víz jár az ereiben, mint a fehér nárcisznak,
2706 18 | fagylaló jeges víz folyna az ereimben. Kis idõ múltán Vigilász
2707 49 | vesztegeltek? Van-e, aki nem küzd erejefogytáig, mikor én harcolok elöl?”~
2708 49 | ordítás körülöttem, a harag erejének ordítása, az erõsít meg.~
2709 60 | testen csak éppen hogy az erek nem látszanak! Hiszen ez
2710 64 | hüvelyében. Láng lövellt az erekbe. Az anyák fölemelték a csecsemõiket,
2711 52 | bizonyosabbnak, mint az, hogy nem érem meg a reggelt, az öröm érzése
2712 52 | hogyan járja át minden eremet, inamat. Ittam, egész testemmel
2713 63 | mondom Balassa testõrnek -, eressz ki.~- Ki ölte volna meg? -
2714 15 | Kértem Priszkoszt, hogy eresszen föl egy negyed órára a királynéhoz.
2715 56 | asszonyom, jó hírekkel jött.~- Ereszd be. Hívjátok a tiszttartót. -
2716 30 | aludt még akkor. Én a kapu eresze alatt guggoltam. Nagy szemû
2717 36 | melegétõl megcsordultak az ereszeken lógó jégcsapok. Atilla délután
2718 49 | csapat ez, amely még nem is ereszkedett eddig a harcba. Látni a
2719 14 | szegény poros verébbel szóba ereszkedik.~- És hogyan kerültél Priszkosz
2720 51 | halász ugorok. Úri lovasok is ereszkednek elõ.~A csatamezõn kezek
2721 14 | simogatunk, s fél térdre ereszkedtem, gyöngéden megcsókoltam.~-
2722 2 | vacsoránk.~Azután álomnak ereszkedtünk.~Az én uram mind éjten át
2723 56 | meghajoltam, s féltérdemre ereszkedve vártam a királyné megszólítását.~-
2724 14 | szándéka. Sírva kiáltott: „Nem eresztem el! Várd meg, míg meggyógyulok,
2725 55 | ereszthetem a nyilamat?~- Mér eresztenéd?~- Mert hitvány szökevény
2726 12 | és legföljebb két levelet eresztenek a virág mellé; néha csak
2727 17 | illeszteni. Hogy félre lehetne ereszteni a gondolatok patakját egypár
2728 61 | idejében hosszú köszöntõket eresztettek a hunok, de Atilla azzal
2729 55 | Nem tudod-e, hogy beléd ereszthetem a nyilamat?~- Mér eresztenéd?~-
2730 22 | mondták, hogy jobb, ha bõven ereszti a pénzt Edekon úr: ne akadjon
2731 53 | bánatod! és mily nagy az éretlenséged! Lásd, én feleséges ember
2732 57 | gyermek volt, most már férjhez érett hajadon. Nyúlánk és kebles.
2733 51 | gyümölcs érezni tudna, csak az érezhetné, ahogy én, mikor az aszalókemencében
2734 28 | volt, s az orrom vörös. Érezhette, hogy erõltetve jön belõlem
2735 51 | szomjúságom pokoli. Ha a gyümölcs érezni tudna, csak az érezhetné,
2736 5 | De hát rendjén valónak érezték, hogy aki fáradott, az lássa
2737 57 | mindig... testvéremnek... éreztelek.~- Köszönöm. De látod, az
2738 52 | fekszek a halálom óráját érezve, gépiesen odanyúlok. Vélem,
2739 60 | hogy akárkit is gazdámnak érezzek. Nekem csak egy uram van:
2740 5 | nézheti mindenki, ha el nem is érheti soha.~Leemeltem a kosarat
2741 37 | lett volna szabad másképp érintenem, csak hogy az arcához hajoljak,
2742 50 | sem szúrás nem fáj, csak érintésképpen érzõdik. Ha meg halálos
2743 26 | hozzám, hogy az orra csaknem érintette az orromat: mintha a szemembõl
2744 7 | köntösöd szegélyét az ajkamhoz érinthessem.~Nem felelt. Tán azon tûnõdött,
2745 12 | madárkalitkát csupa egymást érintõ tulipánokból, s közbe-közbe
2746 1 | megragadott, és odavonszolt az erkély alá.~- Ez a kölyök - mondotta -
2747 1 | sétál, aki az úrral akkor az erkélyen beszélgetett.~Csak egyedül
2748 9 | visszavonultak a palotába, és az erkélyrõl gyönyörködtek tovább a néphullámzásban.
2749 36 | Atillához, bejelentették az érkezésüket, fogadták a rendelkezést,
2750 21 | lovast küldött elõre, hogy az érkezésünket Atillának megjelentse.~Én
2751 36 | Letáboroztak a legutóbb érkezettek mellé.~Napokon és heteken
2752 41 | déltájban futó gepidák érkeznek véresen. Jelentik, hogy
2753 52 | megáll és forog. Az újonnan érkezõk hozzáütõdnek, és vele forognak.
2754 36 | oldalán.~Jöttön-jöttek, érkezten-érkeztek, egyik jobbról, másik balról,
2755 41 | Végeláthatatlan mezõre érkezünk, amelyen mindenféle csontok
2756 55 | szakállú.~De még a parthoz sem érnek, felvonja az öreg az íját:~-
2757 9 | lombokból összeválogatott széles ernyõ alatt álltak a hun vezérek
2758 33 | Sátorának szélesre bocsátott ernyõje alatt ült Zobogány fõpappal.
2759 33 | övé terebélyes. Árnyékvetõ ernyõk is voltak az elején.~A sátor
2760 9 | és pávatollból készült ernyõt tartott a királyné fölé.
2761 46 | van Átilla kezében. A te erõdet öntsd belénk a magasból.
2762 33 | csak azt gondolom, hogy erõérzésre jó. Az értelmünk erõsödik,
2763 50 | zûrzavara a világ.~Nagy erõfeszítéssel föltápászkodtam félig-meddig.
2764 33 | megújult testben, megújult erõkben élünk a következõ vedlésig.
2765 9 | alkalommal fehérbe öltöznek. Az erõkelõ nõk hétköznap is.~Mikor
2766 28 | Emõke ne nevetett volna!~Erõlködtem, hogy én is nevessek, de
2767 22 | Atillán, hogy nyugalmat erõltet magára. Folytatta:~- Az
2768 64 | a szolgáknak is. Nézem, erõltetem a szememet: nem látok egyet
2769 23 | is kell itt ennem?~- Nem erõltetik beléd.~- De az a sajt lósajt,
2770 28 | orrom vörös. Érezhette, hogy erõltetve jön belõlem a szó.~- Ördög
2771 53 | a hús, az már a számban erõmmé változott!~Aztán bort ittam
2772 50 | bújtatott volna oda.~A fejemet erõmtõl telhetõleg megemelve füleltem
2773 51 | Vizet!~- Ááá - hangzik erõsebben a nyöszörgés.~Egy bambuszból
2774 49 | harag erejének ordítása, az erõsít meg.~A lovasok elszéledve
2775 46 | nyugoti népek országába, erõsítsd meg a mi kardunkat, hogy
2776 33 | erõérzésre jó. Az értelmünk erõsödik, mint a növekvõ csillag
2777 24 | küzdelmekkel éltek? hogy erõsödtek? hogy gyöngültek? hogy okosodtak
2778 22 | selyemkabátfélét viselt, fél combig érõt, meggyszínût. A fején meg
2779 46 | Íme, már meg is lassul, s erõtlen lábbal kereng. A szeme bogara
2780 23 | szavaimat, aztán intett, hogy az erszényemet fölvehetem. Kibandalogtam
2781 24 | elzsebeli a szegény rabnak az erszénykéjét?~- Az ember csak neveléssel
2782 28 | gyûrûit viselte. Érezte, hogy érték vagyok, csak azt nem tudta,
2783 60 | Ellenség rébítésére való. Értéke tíz zsódos.~Énbelõlem kitör
2784 60 | becsüs uraknak az ilyen értékek megítélésében. Ami kiváló,
2785 51 | többi a harctéren szedte az értékeket.~Hallottam, hogy csupán
2786 60 | okos ember vagy is, nem értékelheted.~- Persze hogy úgy van -
2787 60 | néminemû fületlen gomboknak értékeli õket. Iratja ötvenével egy
2788 42 | pihegett -, otthon van egy kis értékem: néhány rend ruhám és egy
2789 60 | Már ugyanis ami kiválóan értékesnek látszott, mint például az
2790 60 | tárgyat, s utána jegyeznünk az értékét. Már ugyanis ami kiválóan
2791 60 | és megszámoztuk, mint az értéktárgyakat. Az úri rabokat persze még
2792 53 | akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos. Tud szavakat,
2793 1 | hogy világossága van az értelmemnek. Nem korbáccsal neveltél,
2794 11 | tartása akkor se vész kárba: értelmesebb, figyelmesebb, ügyesebb
2795 53 | ha analfabéta is, világos értelmû, jó érzésû. Áldás azoknak,
2796 33 | táltos vállat vont:~- Nem értené a nép. Hiszen te sem érted,
2797 14 | mosolyogtam, mert láttam, hogy nem értenek.~- Felséges asszonyom -
2798 63 | hadaktól napról napra jött az értesítés, hogy megindultak, s hogy
2799 39 | frank harcos állott elõ. Értesítette a szõke királyfit, hogy
2800 51 | mikor visszatér a táborba, értesíti Csáthot. De nem tért vissza.
2801 36 | császárnak.~Megbotránkozással értesülök, hogy jegyesemet, Honoria
2802 8 | szállni a lovunkról.~- Már értesültem rólatok - mondta, kezet
2803 2 | jó volt, hogy görögül is értett: könnyebben megegyezhettünk:
2804 45 | csillogott.~Az urak nem értették õt, legföljebb a Nekár-frankok
2805 38 | mondom. De hát te ezt nem értheted. A nagyvilág ügyei bonyodalmasak.~-
2806 60 | ember a világon, aki mindent érthetne. Te soha efféléket nem láttál,
2807 22 | szól, de gondoltam: mi is érthetünk belõle.~S letette a levelet
2808 22 | helyen lakó nép vagytok, de értitek is a házépítésnek a mesterségét.”~
2809 55 | Szökevény? Én? Látom, nem értjük egymást. Én a katalaunok
2810 6 | siratni való a te sorsod?~- Ne érts félre, uram! A te jóságod
2811 52 | fel-felcsapnak.~Mikor arra a helyre érünk, ahol a tábort gondoltam,
2812 33 | is lehet másképpen. Nem érzed-e magadban hol az egyik állatot,
2813 27 | erõsebb sajtó alá került az érzékenységem.~A cselédek egykedvûen fogadtak.
2814 50 | elveszti csaknem minden érzékenységét: sem ütés, sem vágás, sem
2815 31 | amely a lelkemre borult, érzéketlen voltam, mint a kõ.~Rába
2816 57 | emberek nem tudják, mit érzel, s balra magyarázhatnák.
2817 57 | Mit is beszélsz testvéri érzelmekrõl. Te is rab vagy, én is rab
2818 9 | Ember és állat oly egy az érzésben!~Késõbb, hogy a népsokaság
2819 55 | tornyai.~Micsoda zavaros érzések hánykolódtak bennem, le
2820 51 | istenének! Végre valami kellemes érzésem is van ebben a gyötrelmes
2821 63 | föléje emelkedni a sokaság érzésének. Magam is lobogtattam egy
2822 1 | mégy - bókoltam szívem igaz érzésével -, aztán talán nem is olyan
2823 18 | csecsemõjét. De a barbár érzéstelen. Olyan, mint a gyermek,
2824 64 | valamit. Mentem bágyadtan, érzéstelenül, mint valami ónember.~Megyünk
2825 53 | is, világos értelmû, jó érzésû. Áldás azoknak, akik vele,
2826 52 | nyári csillagok, a halál érzete végtelen gyásszal borult
2827 22 | térdelt, s a veszedelem érzetében az apja lábához húzódott.
2828 50 | fáj, csak érintésképpen érzõdik. Ha meg halálos a seb, elkábulunk,
2829 64 | Miért?~- Csak. Kérlek, esedezek. Ezt az egyet tedd meg!~-
2830 12 | leányt, mikor ingyen is eshetik elég.”~- Elég - mondotta
2831 22 | Vigilász folytatta:~- Az eskü után így szólt Krizafiosz: „
2832 22 | álmodhatsz. De mielõtt szólnék, esküdj meg, hogy amiket mondok,
2833 48 | vagy röfögött. Az arab esküdözött, hogy tulajdon késével szedte
2834 50 | Nem ölsz meg?~- Krisztusra esküszöm.~Megfogta a két karomat,
2835 63 | mint a menyasszony, aki az esküvõje napjára virrad. A sarumra
2836 52 | a ruhámat. Mintha nem is esne, hanem öntenék az égbõl
2837 37 | bõrköntös - téli, nyári, esõbe való, szárazba való. Az
2838 32 | nevelek belõled, hogy még esõt is idézel.~- Ha fölszabadulok -
2839 5 | vitt hozzá. A gyalogút az esõtõl felázott, és vékony habaréksár
2840 14 | Elmosta az utat a tavaszi essõ. ~Elmosta a nyomát az én
2841 35 | bolond Cerkó mesterségébe estem, s ezt rab létemre sem éreztem
2842 53 | mondatok, és szép tartalmúak.~Esténkint, mikor már az árvák lefeküdtek,
2843 60 | között!~Csáthékhoz mindig estennen hívattak, mikor már a hivatali
2844 13 | Mint csillagok közt az esthajnali csillag. Még leggyakrabban
2845 50 | gépiesek, olyanok, mint mikor esünk, s a kezünk elõremozdul,
2846 13 | egy zsákkal!~- Irtózatos ész ég ebben a barbárban - csóválta
2847 24 | Arra való a kulcsár: tartsa észben, az! Hát még mit tanítanál?~-
2848 23 | lósajt, gondoltam, nem eszek belõle. S a szakácsasszonyra
2849 2 | mint a királyé áll. Akkor eszelkedtünk, hogy csakugyan illetlenség
2850 44 | erõs, mint a másoké, az eszem mindig helyén van: ahol
2851 27 | én nem csodálkozom.~A mai eszemmel bezzeg tudom már, hogy velük
2852 64 | Dengezicset a hunok ragyogó eszének mondotta. Azután a vezérek
2853 33 | különben az öreg Kámának.~- Eszerint - mondottam - már itt is
2854 24 | fölemelve -, a két fiúcska eszesnek látszik.~- De hát mi az
2855 30 | fiúnak valami megzavarta az eszét. Elszökött tõlem, s most
2856 25 | egynehány tanácsosnak az eszével. Már láttam, hogy társalkodó
2857 22 | amit mondanak. Én csak eszköz vagyok, nem is ember. Én
2858 17 | Bizánciak!~Vigilászék jöttek. Eszlásszal s valami harminc szökevénnyel.
2859 22 | a fiára mutatott.~Aztán Eszlászhoz beszélve folytatta:~- Ezt
2860 21 | rabkísérõ tisztünk rátámadt Eszlászra:~- Hogy mertek így bánni
2861 18 | s Vigilász azt kérdezte Eszlásztól, hogy nem lenne-e jobb,
2862 52 | mosta csendesen. Ijedten észleltem, hogy a patak megáradt,
2863 50 | Talán az tartott mégis eszméletben, hogy mozgó tüzet láttam
2864 52 | idõnkint ébredezett az eszméletem.~Mikor leszállt az este,
2865 52 | néztek, bámultak.~Akkor eszmélkedtem rá, hogy görögül beszélek,
2866 8 | fiatalsággal. No meg hát esznek-isznak, de leginkább isznak.~Aztán
2867 51 | tápászkodtam, és vért hánytam.~Egy Esztán nevû zoltán ült mellettem
2868 22 | vagyok. Negyven szolidus az esztendei fizetésem, és nekem tolmácsolni
2869 60 | munkák, hogy némelyiken esztendeig is vakult a mûvésze.~Vizsgálják
2870 17 | irigyelhet téged. Még fél esztendeje van leszolgálni való, legyen
2871 34 | épület micsoda.~Én csak két esztendõ múlván láttam azt a képet,
2872 28 | véled-e, hogy én minden esztendõben más és más ruhát adok? Nõhetsz,
2873 1 | felejtem. Már a harmadik esztendõmben másolásokra fogott.~Nagy
2874 57 | hogyan éltetek a másfél esztendõn, amíg odavoltam. Mit szólt
2875 1 | 1~Tizenkét esztendõs voltam, mikor apám eladott.
2876 22 | becsületes, és apró szemei észtõl csillogók. A király bennfentesei
2877 22 | nevezzük a hunt. Íme, a finom eszû, civilizált urakat a buta
2878 4 | tarisznya. De egyszer csak arra eszûdök, hogy megint a sátort bámulom.
2879 38 | Azért, mert azoknak is van eszük. Ha Átilla egyet köhint,
2880 53 | principio creavit Deus coelum et terram. (Kezdetben teremtette
2881 39 | hagyogatott nekem a maga ételébõl egy-egy combot, egy-egy
2882 15 | gyomrodat. Ezek a fene hun ételek... Jók, de hun gyomor való
2883 1 | kaviccsal dobáltak.~Otthon az ételembe beleköptek, vagy szemetet
2884 27 | õ mérte ki a tányérba az ételemet. Hát akármilyen morcos volt
2885 2 | könnyebben megegyezhettünk: étellel, itallal segítem az úton,
2886 35 | vagy, akit arannyal kell etetniük, különben széttéped a világot.~-
2887 52 | feküdtem a holtak között étlen-szomjan. Istentõl is elhagyottan.~
2888 39 | kedvetlen volt.~Vaddisznót ettünk, fõtt vaddisznót, csak torma
2889 36 | nyáron a római birodalomnak európai fele.~Csak éppen a választ
2890 38 | birodalomnak ott a határa. Európát csupa apró nép lakja. Többnyire
2891 11 | ékesítették: egyiken Ádám és Éva a fa alatt, másikon a vízözön.
2892 33 | napot veszít abból a száz évbõl, amely neki ki van mérve
2893 24 | gyûjtve a könyvekben, az évek sok elmúlt százai óta.~-
2894 1 | gazdámtól. A lefolyt nyolc éven igen összeszoktunk. A gazdám
2895 45 | untalan azt nézegette, s evés közben is rendelkezett,
2896 35 | az ilyen barbár népnek evés-ivás a fõ gyönyörûsége.~Ebben
2897 29 | nem látszott tizenhárom évesnek se. Semmi leányi nem volt
2898 3 | Vigilász hát abbahagyta az evést. Tüstént! - parancsolta
2899 55 | le az állam.~A hun hozzám evezett. Vizsgálódva nézte a ruhámat,
2900 33 | akár kék, akár zöld, akár evezõs, akár vitorlás, csak azonegy
2901 53 | feleséges ember voltam, és hat évig boldog házasságban éltem.
2902 1 | teljesítettem.~A gazdám évrõl évre jobban kedvelt. S különösen
2903 1 | helyneveket, a dátumokat, az évszámokat. A császári levéltárban
2904 14 | nyugodtan. - A birodalom évtizedek óta fizeti az adót a hunoknak.
2905 2 | hogy a szoknyája fehér.~Ez-e az vajon?~No, ha ez az,
2906 60 | olyan szerzemények, mint ezekéi, csakhogy korábbiak. Mikor
2907 30 | öt meg, és küldd vissza ezekkel a követekkel. Ha pedig valaki
2908 17 | van nyolc aranyam, és még ezenfelül száz. Szabad-Görögnek nem
2909 5 | örvendett az uram. - Ezt így, ezenképp vidd el neki. Csak még egynéhány
2910 33 | tanult ember vagy. Majd ezeréveknek elmúltával. A népnek ma
2911 12 | meleg szemmel a királyné.~- Ezerfélét, felséges asszonyom - feleltem
2912 41 | nyilakon a várba egyszerre ezerfelõl. A várból pedig parittyák
2913 49 | sodra olyan erõs volt, hogy ezerlépésnyire tolt bennünket, mígnem Orgovány
2914 22 | volna is, ennek a pénznek az ezredrésze is bõven elég, hogy újra
2915 40 | markomannok, a kvádok és svábok ezrei is. Azok a fõvezérnek a
2916 50 | küzdõk tombolását, ezernyi ezrek zûrzavaros, dühös ordítását,
2917 12 | illet neki!~Az a kis lencse!~Ézsau egy tál lencséért adta oda
2918 38 | el az oroszlánnak, hogy eztán csak fûvel él?~- Átilla
2919 9 | színe.~A tálat és serleget ezüstasztalkára tették, és két apród fölnyújtotta
2920 9 | egynéhány csengõs bot, apró ezüstcsengõk rajtuk.~A muzsikusok százan
2921 15 | kapuban szokott állni, s három ezüstcsillag volt a süvegére varrva.~-
2922 21 | hozzánk. A süvegükön ragyogó ezüstcsillagról láttuk, hogy a király testõrei.~
2923 15 | Mert elvesztettem egy ezüstgombot. Mikor itt jártunk, akkor
2924 60 | selyemkelmék, arany- és ezüsthímzésû brokátok, templomi kazulák,
2925 42 | oltárra minden aranyukat, ezüstjüket. S az égre néznek:~- Könyörülj
2926 46 | fehér ürü nyelvét. Nagy ezüstkanálba teszi, és fölemeli a tûz
2927 63 | díszítették. Nagy arany- és ezüstkandeláberek ragyogtak oldalt. Az asztalon
2928 39 | ezüsttányér. Ittak reá vörös bort ezüstkehelybõl, Atilla kókuszpohárból.~
2929 4 | Vittek a királynénak három ezüstkelyhet, három karmazsinbõrt, egy
2930 49 | Némelyiknek a bal is, de ezüstkígyó vagy rézkígyó tekerül a
2931 39 | szekerekre. Az arany- és ezüstkincsek külön vasládákba, a ravók
2932 14 | fazékban, és miért nem valami ezüstkupában vagy díszes ládában? Nem
2933 56 | gyolcsgallér, a vállamon ezüstláncon lógó kétaraszos elefántcsont
2934 58 | könyéken nézett reám. A három ezüstmécses sercegett olykoron. Megszólaltam:~-
2935 49 | De azért tudjuk, hogy az ezüstösen csillogó sáv a patakon túl
2936 33 | s azon tökkulacs meg két ezüstpohár.~Megálltam elõttük ötlépésnyire,
2937 24 | voltam.~Csáth felhajtott egy ezüstpoharat: bizonyosan égett bort ivott
2938 4 | Tejet hozott ki egy kis ezüstszilkében. Utána egy tizenhárom éves
2939 39 | fatányér, az urak elõtt ezüsttányér. Ittak reá vörös bort ezüstkehelybõl,
2940 36 | vörös bársony. A fegyverük ezüsttel kevert acél. A mellükön
2941 46 | ismételte a nép is.~A tûzre kis ezüstvederbõl bort öntenek. Egy percre
2942 23 | váltják, de nem is lehet ezután. Mire használhatjuk?~- Mit
2943 34 | Márvány-tenger mellé. Kiválogatták ezúttal a legmorcosabb képû embereket:
2944 8 | négy-öt-hat szögû széles faalkotmányok váltják föl. Azok már vadbõrökkel
2945 39 | kapkodott, kapaszkodott fûbe, fába, kõbe, halottakba.~Fölvontam
2946 36 | tollazzák. A nyergükön szöges fabuzogány lóg.~Jöttek széles szügyû
2947 49 | alán. Lándzsája eltörött. Fabuzogányt sújt, jobbra valakire. Ütök
2948 14 | Nigró egy barna köpönyegbõl facsarta a vizet.~A lovakról láttam,
2949 23 | istállóba vezetett. Nagy faépület volt az, s láthatóképpen
2950 12 | állatbõrben, s olyankor faggyas bõrszagot árasztanak maguk
2951 39 | távolról csillag, közelrõl faggyúgyertya. Ott voltak a hun fõurakból:
2952 56 | bólogatott:~- Érted: szep fagy.~S nevettek.~ ~
2953 18 | szüntelenül úgy éreztem, mintha fagylaló jeges víz folyna az ereimben.
2954 42 | semmit, csak úgy maradt, reám fagyó halotti nézésben.~ ~
2955 37 | csupáncsak az úr számára. Az idõ fagyos volt, a szénaszálak a kazlak
2956 22 | elején kezdd - parancsolt fagyosan Atilla.~Vigilász nyálat
2957 4 | kis kosár indiai borsot, fahajat, sáfrányt és pálmadiót.~
2958 8 | húsz közüle úri.~Aztán a faházak között egy magányosan álló
2959 16 | sátorok már eltakarják a faházakat. Bõgõ tehenek és röfögõ
2960 12 | azt az egyemeletes tarka faházat! A barbár faragó mintha
2961 16 | szemem szinte odaszakadt a faházra.~A kamomilla-ablakokat sötétvörös
2962 64 | vissza kellett térnem a fához, s ott várakoznom, mert
2963 64 | aranyalmámnak gyümölcstermö fája, ~királyi palotám szomorú
2964 50 | nyögésekkel szívogattam a fájdalmamat.~- No - unszolt az ember. -
2965 50 | valami különös zsibongása a fájdalomnak.~Itt egy frank, ott egy
2966 27 | szinte sikolt szegény a fájdalomtól.~De hát azért csak megvan.
2967 50 | szúrások, nagy sebek nem fájnak.~Kérdeztem mást is, akit
2968 45 | Isten bocsátott az emberi fajra! Híred zúgó szélvész. Kardod
2969 35 | király uram, hogy egy különös fajta oroszlán vagy, akit arannyal
2970 18 | Mingyán meg is ácsoltattam a fájukat: reggel az öregebbik került
2971 35 | állottam elõtte.~- Valami úri fajzat ez a görög.~Én az asztal
2972 45 | nyájak szerteszóródnak, fák kiszakadnak tövestül, sziklák
2973 49 | ez veszett harc lesz! - fakad szóra mellettem egy vén
2974 53 | szent történeten nevetésre fakadtam.~ ~
2975 42 | csuda ez a vaspántos nagy fakapu? A sokaság tóba folyik össze:
2976 4 | teknõsbéka pajzsa van a hátán s fakard az oldalán. A kisebbik csak
2977 9 | nép között, közben széles fakarddal hadonászott maga körül,
2978 38 | ügyekben a hazugság is vért fakaszt.~Nyugodt színnel firtattam
2979 8 | is nyögve húzta volna. A fákat leásták-állították az út
2980 31 | karomat beillesztette a fakéregbe. A földdel körültapasztotta,
2981 57 | aludtam, hallom, hogy a fakilincs halkan megkattan. Az ajtó
2982 64 | Vissza kellett fordulnom: fáklyáért, mert az est egy óra múlva
2983 63 | kvád táncos akkor kezdte a fáklyatáncot. Fiatal ember volt, könnyen
2984 50 | Mit akarnak a rómaiak? Fáklyavilágnál kezdenék a harcot?~Megfordultam
2985 15 | feleltem csudálkozva.~- Fakó vagy - mondotta -, bizonyosan
2986 49 | megszorítom a térdemmel a fakót, hátrahajolok, s fellövöm
2987 46 | lehelete! Gyertek, mint a hegyi fákról foszladozó felhõ! Gyertek,
2988 2 | láttam olyan cifrára pingált faládákat. Nálunk a láda magaszínû,
2989 46 | A székeket a sátorterem falához rakták. Sietést dolgoztak.~
2990 22 | a tengert, a régi Bizánc falait, az Aranykaput, a temetõt,
2991 46 | árnyékait lengetve a sátor falán.~A két dob dühösen bufog.
2992 57 | hûvös szobácska volt az. A falát egy hervadt koszorú ékesítette.
2993 23 | sótartót vett ki a zsebébõl, és falatozásba fogott.~- Hova való vagy? -
2994 45 | egyéb királyok szótlanul falatoztak. Ott ült közöttük Lupusz
2995 40 | mint inkább kárpitokkal falazott emeletes, tornyos fapalota.~
2996 40 | teremnek. A sarkában keskeny falépcsõ kanyarodott föl az emeletre.
2997 14 | sározódjék. Ügyesen ugrottam a falépcsõre. A lovat odakötöttem egy
2998 14 | Elhervadt a mezõ. Hullong a falevél.~Messze idegenbõl a had
2999 60 | nincsen?! Ha haragszik, még a falevelek is remegnek. Ha mosolyog,
3000 9 | mindenfelé locsolták a rabok, és falevéllel, fûvel hintették be. A sátorok
3001 14 | fazekat. Úgy elrúgta, hogy a falig hempergett.~- Átkozott rablók! -
3002 60 | Olyan, mint, nézd ott a faliszõnyegünkön Áresz, aki leszállt a felhõkbõl
3003 56 | egészségesen, gazdagon. Egy falka királyfit és királyleányt
3004 63 | nem felel...~S az ember a falnak dõlve zokog.~Megindultunk,
3005 46 | közepe üres. Atilla a hátsó falnál trónforma karosszékben ül.
|