1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
3006 4 | itták a tejet, és kedvvel falogatták a süteményt.~Mellettem egy
3007 64 | Beszórták az alját virággal, falombbal.~Harmadnapra készen volt
3008 57 | fölvettem, és fölakasztottam a falra, szemben a nyoszolyámmal.~
3009 49 | kapok a szón.~Mert mindent falt a fülem, amit körülöttem
3010 12 | figyelt reám, õt néztem. Faltam a szememmel. Könnyû fehér
3011 5 | vissza, mint aki részeg.~A falu végén gyermekkiáltást hallok
3012 4 | odajártak, mi is benéztünk a faluba. Az idegen nép látása mindig
3013 4 | Bámultak bennünket.~Mert az a faluféle hun telepecske volt. A házak
3014 4 | vendégeket hajtott a zivatar a falujába. Nem telt belé egy óra,
3015 4 | király egyik özvegyének a falujában vagyunk. Buda király Atillának
3016 2 | nem harapós népség.~Sok falun haladtunk át, s mindenütt
3017 3 | Écska nevû hun leányt.~A falunál, ahol a hun leány lakott,
3018 1 | fiúra, és úgy löktem egy fának, hogy a feje koppant.~A
3019 38 | komolyan hallgatta. S az a fanyar mosolygás játszotta át az
3020 52 | mint lejtenek a süvegek és fapajzsok, nyergek, fasisakok, nyilak,
3021 40 | falazott emeletes, tornyos fapalota.~Az emeleten lakott a két
3022 55 | elém tündököltek Atilla fapalotáinak tornyai.~Micsoda zavaros
3023 8 | láttam csak közelebbrõl a két fapalotát is. Mind a kettõ remeke
3024 44 | a gépeket: dárdalövõket, faparittyákat, kõhányókat, gépíjakat.
3025 61 | Atilla elõtt van fatányér és fapohár.~Mert õ megvet minden pompát.
3026 61 | étel után kezébe vette a fapoharát, és így szólt:~- Köszöntöm
3027 13 | Átilla fatányérból eszik, és fapohárból iszik!~- Ez is csak ke-kevélység -
3028 5 | valónak érezték, hogy aki fáradott, az lássa a borravalót.~
3029 27 | ételt köszönöm meg, hanem a fáradságát. Az ételt a gazda adja,
3030 12 | kerítése volt, fehér, szép faragatú, mintha liliomok állanának
3031 12 | faragó mintha magamulattára faragcsált volna ki egy kis madárkalitkát
3032 12 | tarka faházat! A barbár faragó mintha magamulattára faragcsált
3033 8 | remeke az ácsmûvészetnek és a faragómûvészetnek. Az Atilláé valamivel díszesebb,
3034 60 | hullámok habja is ki van faragva. S a gyönyörû testen csak
3035 60 | Micsoda remek finomságú faragvány ez! Még a hullámok habja
3036 60 | kameagyûjtemény fordult ki. Csigahéj faragványok voltak, és oly mûvészi munkák,
3037 11 | koszorút, közbevágott:~- Sose fáraszd magadat, jó ember: úgyis
3038 28 | eltakarta.~- Uram - hálálkodtam farizeusképpel -, nem érdemlem én ezt,
3039 53 | volna, s a világ minden farkasa odagyûlt volna reá. A levegõ
3040 45 | De mondjanak bár világ farkasának, vérivó ördögnek, ha én
3041 36 | s jöttek napokig. Csupa farkasbõrbe öltözött ember. Még a zenéjük
3042 53 | átmerészkednem azon a sok farkascsordán, amely a vidékünket járta.~
3043 53 | vidékünket járta.~Mintha farkaskongresszus volna, s a világ minden
3044 36 | beszélték, hogy valóságos farkasokká tudnak átváltozni.~Aztán
3045 54 | öltözetemen: a vidék tele volt még farkassal.~Kiválasztottam a legjobb
3046 53 | Áldott az Isten, aki a farkast, hiénát, hollót és szelet
3047 9 | A fehér lovak sörényét, farkát befestették börzsönnyel
3048 52 | süvegek és fapajzsok, nyergek, fasisakok, nyilak, dárdák, szénacsomók.~
3049 52 | ki a halottakat, az úszó fasisakokat, dárdákat, fegyvereket,
3050 64 | virrasztók között, s hallgatom fásultan, butultan a táltosok imádságát,
3051 64 | semmit, de valami fázós fásultsággal adtam rá a ruhát.~Még egy
3052 52 | dárdákat, fegyvereket, fatalpú sarukat.~Kiáltok:~- Isten
3053 13 | császár meghallja, hogy Átilla fatányérból eszik, és fapohárból iszik!~-
3054 41 | eresztik el, s a hosszú, vastag fatörzsek akkorát duhhannak a falon,
3055 41 | a vasakkal fejelt, nehéz fatörzseket. Kürtrikkantásra egyszerre
3056 51 | reggeli párának az utolsó fátyola is elszáll, ellátok a hun
3057 7 | arcodat.~Lerepesztett a fátyolából egy darabot, és nyújtotta.~
3058 63 | sarkában térdel zilált hajjal, fátyolba burkoltan, reszketve és
3059 20 | bejártam a helyet, hogy a fátyoldarabot megtaláljam. De nem találtam
3060 8 | aranygomb. A lovuk fején fátyoldíszek lengenek.~Látszott, hogy
3061 2 | gyöngyfüzérekrõl s az ablakokon fehérlõ fátyolkárpitokról.~A nõi sátor elõtt négylovas
3062 64 | lovát, fölnyergelten, fekete fátyollal sarkig borítottan. A ló
3063 61 | Atilla nászakor láttam õket; fátyolos fehér selyemruha; a fátyol
3064 56 | vadgalambszínû ruhában, fátyolosan.~A szeme megrebbent, de
3065 11 | rajtuk. A nõk le voltak fátyolozva. Az egyik nõben megismertem
3066 59 | süvegüket lengették. A nõk fátyolukat. S örömkiáltozás vegyült
3067 14 | elrúgta magától az ékszeres fazekat. Úgy elrúgta, hogy a falig
3068 14 | a királyné egy ordináré fazékban, és miért nem valami ezüstkupában
3069 49 | Haj-rá!~Egy vállas frank, aki fazékforma fekete sisakot hoz a fején,
3070 28 | hát azt nem adok. Hanem ha fázik a fejed, kösd be kendõvel,
3071 63 | levegõ hûvöskés, szinte fázlaló. A városban még helyenkint
3072 63 | Dzsidzsia karja remeg.~- Fázol talán? - kérdem gyöngédeden.~
3073 64 | szóltam semmit, de valami fázós fásultsággal adtam rá a
3074 11 | a te szavad nem üres fecsegés, mint a követeké. Ha te
3075 9 | mellett, aki hunyorgó szemmel fecsegett neki valamit. Emõke gyöngyházas
3076 38 | tudtam már, de csak hadd fecsegjen. Összeszedelõzködök addig,
3077 42 | nekem, hogy amit Emõkérõl fecsegtél, hazugság volt. Te nem beszéltél
3078 24 | fölött galambok kerengnek. A fecske apró köröket csapva kezdi
3079 32 | Az égboltozat kék volt. Fecskék hordták már a sarat a szájacskájukban.
3080 2 | láttam, napestig verebekre és fecskékre lövöldöznek. Míg meg nem
3081 46 | nyilaink úgy szálljanak, mint a fecskemadár, és oly sûrûn szálljanak,
3082 41 | városban, s alánokat küld fedezetül a kapuk elé.~A város tornyairól
3083 43 | hogy a gyülekezõ hadakat fedezze, s hogy a római had fölvonulása
3084 33 | sikeresen. Szent táncos volt, fegyverbûvölõ, ellenségátkozó. Ha a csecsemõre
3085 45 | talán már holnap kihúzod a fegyveredet, hogy összemérd az övékével.
3086 41 | hozza a derékhadat, százezer fegyverest.~- Az alánok királya, Szangibán
3087 36 | azért jött, hogy Atilla fegyverét kérje segítségül.~A vandálok
3088 36 | Valamennyien kaszával voltak fegyverkezve, s a hátukon emberbõrbõl
3089 8 | íjat, a szûcs kis subát, a fegyverkovács kardot, a patkolókovács
3090 36 | süvegük vörös bársony. A fegyverük ezüsttel kevert acél. A
3091 33 | szórnunk a Tiszába minden fegyverünket. S ha ma beleszórjuk, holnap
3092 36 | hunugorok mind két karddal fegyverzetten érkeztek. A jobb oldalukon
3093 11 | Lobogós ingujjú, cifra fegyverzetû javakorabeli ember. Lépked
3094 42 | lovakon. Csengés-bongás, fegyverzörgés, robogás, szekerek nyikorgása.
3095 56 | kenderszín szõke nõre próbáltak fehér-kék új ruhát. Mikor én beléptem,
3096 56 | akarsz.~Nevettek. Csak a fehérbõrû szõke leány maradt komolyan
3097 46 | fölfelé fordul, hogy a szeme fehére villog reánk. Az arca szederjes-vörös,
3098 36 | azért is, mert az arcuk fehérebb a fekete hunokénál. A hajuk
3099 49 | hun papok lovat áldoznak, fehéret, a szarmaták és gelonok
3100 1 | mutatni, csak a fogam haragos fehérét. Az ellenkezésem mulattatta
3101 63 | görög-római istenszobrok fehérlettek. Azokat mind a római városokból
3102 2 | gyöngyfüzérekrõl s az ablakokon fehérlõ fátyolkárpitokról.~A nõi
3103 53 | gyökérbõl valók. Ágybeli fehérnemûje is csak úgy volt, hogy az
3104 46 | vesszõket rázogat. Körülötte egy fehérre festett, teljesen meztelen
3105 49 | piros foltos a frank; a fehérrel tarkázott a burgundi; a
3106 37 | nárciszvirág: csupa finomság, csupa fehérség, csupa poézis.~A szomszéd
3107 36 | sátrukhoz, hogy az arcuk fehérségét bámulják, s hosszan leomló
3108 49 | fejükre vonják a szarvazott fejbõröket. A gelonok emberi koponyákat
3109 36 | érõ. Sisak helyett állati fejbõrt viseltek, sörényesen, szarvasan.
3110 32 | jóindulattal -, hát ez járt a fejedben?~- Ez.~Emõke arca megvidámult.
3111 29 | született, amikor Átillát fejedelemmé választották. Én meg utána
3112 2 | ezzel a kérdéssel.~Csak fejedelemnek mondta Atillát.~Nagy szuszú,
3113 2 | vesszõ?~- Nálunk csak a fejedelemnél írnak papirosra. A nép vesszõre
3114 62 | turciling, herul és más fejedelmeknek, akik az Adria partján teleltek
3115 3 | Szorongó mellel közeledtem a fejedelmi sátorhoz. Tehát meglátom
3116 36 | hosszú és egyenes. Három fejedelmük három egytestvér: Elemér,
3117 10 | lábadra, nehogy elveszítsd a fejedet.~Aztán Maksziminosszal beszélgetett
3118 13 | dobált?~- Tányért az ura fejéhez.~Csaba bámult. A nõk kacagtak.
3119 41 | visszafelé köteleken a vasakkal fejelt, nehéz fatörzseket. Kürtrikkantásra
3120 64 | szívem az a rózsa...~A vér a fejembe futott:~- Te adtad azt a
3121 1 | fektetett, és olajjal kent be fejemtõl sarkamig..~Mikor teljesen
3122 64 | vak Káma is, aki a koporsó fejénél állott, s egyre az égre
3123 42 | tisztnek a fejérõl, vagy hogy fejestül vette le. A sisak a szemünkbe
3124 53 | tanítóinak, hogy ebbõl a bibliai fejezetbõl induljanak meg a tanításban.
3125 64 | azt cselekszi, hogy így fejezi ki a gyászát a király iránt.~
3126 42 | közülük való.~Másnap Csege fejfájásról panaszkodott. Harmadnap
3127 1 | gondolkodón. Amúgy is olyan fejfájós homlokú ember. A ruhája
3128 1 | ráncok verõdtek amúgy is fejfájósan barázdált homlokára.~Egyszer
3129 38 | maga ellenfelét, csak a fejire dolgozz a kutyának: nyesd
3130 40 | Amennyi szekerce, balta, fejsze volt a hadban, mind csak
3131 40 | történtek, az õs hercini erdõ fejszecsapásoktól csattogott.~A Rajnán át
3132 17 | 17~Jó volna, ha a fejünkbe is lehetne zsilipet illeszteni.
3133 65 | sötétség hun nemzetre támad, ~feketébb sötétség szívünkben a bánat.~
3134 64 | akkor a paloták népe mind feketébe öltözötten járt-kelt. A
3135 14 | A görög leányok mind feketék, fekete szemûek, fekete
3136 64 | közül is kiválogatták a feketéket. A többi a ménesben maradt.~
3137 49 | most is.~A fehér hunok a feketékkel összekeveredve apró csapatokban
3138 52 | szekér. Csak a szanaszét feketéllõ tûzhelyek vallják, hogy
3139 49 | kinyúlnak az ujjak - alig gyõzik fékezni az ilyen lovakat. Utánuk,
3140 14 | az égi hazába,~akár pedig fektess síri nyoszolyádba.~Holdvilágos
3141 1 | második emeletre. Ágyba fektetett, és olajjal kent be fejemtõl
3142 64 | sírnál, s a koporsó mellé fektették.~Rendjén valónak tudtam.
3143 32 | megsimította az arcomat.~- Csak feküdj a napon! - szólt utolsó
3144 4 | voltunk éhesek. Az uram csak feküdni kívánt, én meg a ruhámat
3145 6 | az urak már az ebédnél feküdtek, s a borjúpecsenye illata
3146 51 | zsákmányoltak. Mi meg ott feküdtünk az égetõ napon, a legyek
3147 4 | langyos szellõ besuhan a napon fekvõ beteg inge ujján, s valami
3148 52 | nyakamat mossák, az arcomba is fel-felcsapnak.~Mikor arra a helyre érünk,
3149 64 | gyászének, s belévegyült a nép fel-felzúgó sírása. Aztán egy-egy kiáltása
3150 5 | hozzá. A gyalogút az esõtõl felázott, és vékony habaréksár borította.~
3151 33 | nem nyílt meg bennetek.~Félbe kellett hagynunk a beszélgetést,
3152 61 | folyamán, de minduntalan félbeszakadt, mert hol az egyik hun állott
3153 64 | szaglott rajta, s ez szinte felbõszített.~- Miért?~- Csak. Kérlek,
3154 64 | beteges.~Délután négy óra tájt felbúgott a gyászkürt. A palotának
3155 11 | Oda fordultam, ahol a por felcsapódott. A korbács hevert ott, talán
3156 46 | olvasott mondatot.~Minden arc felderült. Csak az öreg püspök ült
3157 60 | fizethetne ennyit az uram, hiszen feldúlták mindenünket! Borunkat, gabonánkat
3158 13 | kijöttek az ebédrõl.~- No, ez feledhetetlen! - lelkesedett Maksziminosz.~-
3159 52 | kapaszkodtam az élet gyökerébe.~- Feleim - könyörögtem síró szemmel
3160 27 | rebben meg, ha ember közelít feléje. Olyankor ijedten sántikál
3161 7 | többé az életben. El is felejtettük volna egymást.~Lódobogásra
3162 42 | a király tilalmát valaki felejtse.~Mikor kiérünk a város keleti
3163 35 | elmondta, egy szavamat se felejtve, hogy miket feleltem Atillának,
3164 12 | legyen hármas a károd.~A felek szótlanul elmentek. A földön
3165 11 | meg a bíró kizsarolja a feleket.~Priszkosz védte a rómaiakat,
3166 55 | Hun vagyok, mint te - felelém -, hazautazok.~- Miért jöttél
3167 22 | parancsolta Atilla.~Vigilász a félelemtõl csaknem vért verejtékezve
3168 26 | mintha a szemembõl várná a feleletet. A szívem malomként döbögött.
3169 55 | sejtelem, hogy csak habogva felelgetek az asszonyomnak meg az öregúrnak.~
3170 18 | állapotban volt az, hogy felelhetett volna, a verejték csorgott
3171 2 | bennünket, mi tehát csakis õneki felelhetünk.~- Azt gondoljátok-e - dörögte
3172 7 | azon tûnõdött, hogy mit feleljen?~Én meg odahajoltam a lábához,
3173 3 | mondanivalótok a mentségtekre? Feleljetek hát!~- Felséges király -
3174 2 | Csak magának a császárnak felelnének õk is.~A hunok összefordultak,
3175 2 | kérdés ismétlésével kellett felelniük.~- Mi legel ott a mezõn?~-
3176 36 | római császári udvarból azt felelték, hogy Honoria már férjhez
3177 38 | hogy tüzet köp rájuk. A félénk ember, édes barátom, kígyónak
3178 57 | és Dzsidzsia kandít be félénken.~- Alszol?~- Nem. Mit akarsz,
3179 12 | kõzött. Az õ fia Csaba. Õ a feleség. A többi csak luxus: eleven
3180 62 | megható képet festettél a feleségemrõl, hogy még idegenek is könnyeztek
3181 26 | szuszogta -, és kérd el a feleségemtõl a palotait.~Hát benyargaltam,
3182 59 | rend. Minden hun harcos a feleségére ölelkezett. A gyerekek diadalmasan
3183 53 | az éretlenséged! Lásd, én feleséges ember voltam, és hat évig
3184 37 | Megölelte és megcsókolta feleségét, leányát, apósát, a gyermekeit
3185 61 | amelyre a férfiak elvitték a feleségüket, leányaikat is. Akinek több
3186 55 | vissza is szándékozol...~Nem feleseltem vele. Tovább mentem volna,
3187 56 | volt: villámlobbanásnál felfedett ismeretlen vidék. Azután
3188 50 | ütést éreztem, de talán felfogta a disznóbõr köntös, a sisak,
3189 53 | Ahogy ott ültem a tûznél egy felfordított szakajtókosáron, csak leestem
3190 3 | nézett. A lováért intett. Felfordult reá, s elügetett Atilla
3191 47 | kémünk vállalkozott, hogy felgyújtja a szénás szekereket, ha
3192 46 | dolgoznak. Bogár és Györhe felgyûri a köntöse ujját, és széles
3193 12 | csupán a király fején van felgyûrt karimájú sastollas posztósüveg.~-
3194 46 | elhallgat.~Az öreg Iddár felhág a nyírfába vert fogakon,
3195 24 | nézett. Szomorú voltam.~Csáth felhajtott egy ezüstpoharat: bizonyosan
3196 22 | perc, hogy Vigilász végre felhördült, mint a vízbõl fölbukó fuldokló:~-
3197 41 | falakon, a hunok nyilai felhõként szállnak föl. A válaszfelhõ
3198 64 | bíbor-arannyal borította be a felhõket.~Már akkor túl voltunk a
3199 40 | nyolcvanezer lélek száll a felhõkön át.~Egy szikla tövében sebekkel
3200 42 | lógó nyelvû ebek, legyek felhõnyi sokasága csapatokon, lovakon.
3201 49 | bontanak.~A levegõt liszt felhõzi be, s a lisztfelhõben a
3202 14 | Amint ott ült a térdeit felhúzva s átkapcsolva, elrúgta magától
3203 50 | erõfeszítéssel föltápászkodtam félig-meddig. Az egyik holttestet eltoltam
3204 36 | hátrálást jelentett. Két hosszú felkanyarodó riolás megfordulást a vágtató
3205 49 | A lólábak szinte hasig felkapódnak meg szétrugódnak. Ugyancsak
3206 49 | prüsszögése, dobogása, az a felkavargó por... apokaliptikus világzavarodás.~-
3207 35 | Zsögöd, Csomortán, az öreg félkezû Barakony (Csáthnak az apósa),
3208 58 | festõnek beszélném.~Emõke felkönyökölt az asztaira, és szinte itta
3209 2 | velünk.~- Uram - mondottam felkönyökölve -, te okos ember vagy: nem
3210 12 | egyenként rajzolta. Az egyik félkör elnagyobbodott.~A leányok
3211 12 | Hát rajzoltam nekik egy félkörbe hajló hajnalkát, mint mikor
3212 8 | sok a bekötött fejû és a felkötött karú.~Az egyik odakiált
3213 7 | 7~Alig pitymallott, felkürtöltek. Maksziminosz rendelte,
3214 64 | s benne a nemzeti érzés fellázadt: azt cselekszi, hogy így
3215 7 | rajtam, mint a villám a komor fellegen. Éreztem, hogy ember vagyok.
3216 64 | fontoskodók, és kis füstbõl nagy felleget fújnak. Bizonyosan megsértette
3217 52 | utolsó lángjában még egyszer fellobog.~A fogammal téptem ki a
3218 49 | a fakót, hátrahajolok, s fellövöm a nyilamat a magasba.~Micsoda
3219 46 | süveget.~A nyírfa alá három félmeztelen papi zenész kutyorodik.
3220 36 | Mikor már fölül voltunk a félmillión, abbahagytuk. Ma sem tudom,
3221 5 | Akkor ránéztem.~Õ is felnézett, mikor hozzám ért. A szeme...~
3222 5 | lükögve vert. Nem mertem felnézni, csak álltam, mintha valami
3223 10 | elõtt megáll. Az új asszonyt felöleli, s így viszi be, mint valami
3224 14 | õszi szellõ esti susogása.~Felöltözik a lány ünnepi fehérbe. ~
3225 37 | befogták a lovakat. A gazdám felöltözött. Behívatott a palotába.
3226 65 | No, nem lehet aludnom. Felöltöztem és kimentem.~A téren az
3227 12 | az ablakok.~Reggel, amint felöltöztünk, megint az ajándékokkal
3228 22 | nem felelt. A karosszékben féloldalt dõlt. Két keze egymáson
3229 38 | inkább.~Csege rám nézett a felõlem való szemével.~- Te tán
3230 41 | egy-egy eb csahint ránk félõn az elhagyott utcákon. Atilla
3231 28 | tehénbõr lógta be. Nappal félreakasztották; éjjelre lebocsátották.~
3232 55 | ilyesmit kerüld a jövõben, mert félreértéseknek lehetne oka. És te most
3233 22 | megjelent a sátorunknál.~Félrehítt, és azt mondta:~„A véletlen
3234 3 | bennünket, és Vigilásszal félrehúzódott.~Mit beszélgettek? Vigilász
3235 53 | jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de ha megszólal,
3236 44 | egészségemre az állapot, a lovamat félreugratom, visszarángatom. Ha netán
3237 64 | udvarba. Ott már nincs senki.~Félrevon a fal mellé, a sötétségbe.~
3238 27 | szó is.~Hallgattam hát, s félrevonultam. Kiültem a küszöbre, sánta
3239 60 | Azokat kellett megolvasnunk, felrónunk. Hetekig tartó munka s unalmas -
3240 64 | gondolatom az volt, hogy felrúgom, meggázolom, vagy nem tudom,
3241 11 | lábára, a két hátulsóról felrúgott, s a lovas a fején átrepülve
3242 12 | mondott:~- Boldog volnék, ha Felségednek ajándékozhatnám, de õ kicsi
3243 14 | Bizony a fiatalja. A felsõruha takarta leginkább a lábszárt:
3244 63 | felszabadít. Minden násza után felszabadítja Atilla az úri rabjait, hogy
3245 63 | emlékezetükben tartsák azt a napot. A felszabadult rabok haza is mehetnek,
3246 64 | kinek sarkáig érõ, kinek félszárig. De bõ. Csupán a két karnak
3247 25 | Már akkor ott állt a lova felszerszámozva.~- Szerencsés jó reggelt
3248 56 | villámütés érte volna õket, felszöktek. A királyné is fölkelt.~-
3249 32 | volt Emõkének. Csáth jobban félt talán tõle, mint Atillától.~
3250 49 | lováról.~Nincs idõm, hogy feltekintsek: ki látta a döfést, a lovam
3251 56 | akkor mélyen meghajoltam, s féltérdemre ereszkedve vártam a királyné
3252 30 | asztalán, s még a pecsét sincs feltörve.~No, énbennem is megszeppen
3253 6 | hogy erre nem feleltem, felült az ágyában.~- Bizonnyal
3254 1 | egy nyalka bajuszú ember, felvágta a fejét:~- Van. Azt izeni,
3255 28 | hogy attól tartottam, ha felveszem magamra, megszólnak téged
3256 55 | még a parthoz sem érnek, felvonja az öreg az íját:~- Ki vagy,
3257 49 | hátrakaptunk az íjért, s felvonjuk. Az új kürtjelre megfordulunk,
3258 54 | ünnepi saru is volt ott, felvontam. A sarun aranysarkantyú,
3259 65 | átnyilazott szívvel, a Tisza fenekén. Most látom csak õt, most,
3260 64 | levisszük a szekérrõl a Tisza fenekére, az én kürtöm szavára valamennyien
3261 12 | alássan -: „Mi a fészkes fenének veszel te pénzen leányt,
3262 23 | parasztember.~A fejét rázta.~- Mi a fenét kezdjek én teveled?~Egy
3263 3 | törülgeti a kardját, a sisakját, feni a bajuszát fekete viasszal.
3264 2 | visszatért, és Csáth nagy fennen megint ránk harsogott:~-
3265 5 | sugara. S a lelkem egyszerre fénnyel és zenével telt meg. Néztem
3266 11 | és lõcslábúak. Csak lovon fenségesek. Gyalog úgy járnak, mint
3267 41 | nõ énekel, hátbizsergetõ fenséggel a csillagos éjszakában:~
3268 28 | bennem az életet, a lelki fensõségnek ez a folytonos érzése. Máskülönben
3269 63 | otthagyták.~Sétáltunk a fényben, vigalomban. Meg-megállottunk
3270 46 | meg.~Káma a kardot a tûz fényében fölfelé forgatva kiáltja:~-
3271 28 | semmit.~- Tudod-e - mondotta fenyegetõen -, hogy az életeddel játszol,
3272 32 | mindig nyaktöréssel fenyegettek.~A rohanásra mindig sûrû
3273 64 | fiaitól is. Aladárt a hun nép fényének és büszkeségének nevezte,
3274 50 | mozog föl s alá.~A fáklyák fényénél sasok csillognak. Tehát
3275 64 | büszkeségünk, a mi messze tündöklõ fényes tornyunk, most a te neved
3276 36 | láttam, mindenütt fegyvert fényesítettek, javítottak, kardot köszö
3277 14 | törülgették, kefélgették, fényesítették mind a hárman.~A királyné
3278 36 | vöröshagymaszagot. Csak a kardjuk szép: fényesre sikált vörösréz. Azt mondták
3279 3 | szememet, hagy templomi fényességbe lépünk. Atilla valami aranyos
3280 49 | máris véres. Az arca úgy fénylik az izzadságtól, mintha belakkozták
3281 21 | szekér közepén egy közönséges fenyõfa ládában másik kis vaspántos
3282 35 | visszaosztották.~Az én nyilaim fenyõfából készültek. A gazdám nyilai
3283 59 | hegyekbõl száz meg száz szekér fenyõgallyat hoztak, s fölékesítették
3284 15 | földön mászó, nyomorult féreg az ember!~A nap felhõtlen
3285 14 | nyaklánc idegen országbeli férfiaknak való. A nõk legfeljebb ha
3286 7 | fejemet, s a leányra néztem. Férfiasan ült a lovon, de a szaknyája
3287 2 | szebb neki. A hibátlan arc férfiban szinte csúfság. Csak a vezérek,
3288 41 | opportunitatibus in tribulatione!~A férfihangok csak a falak közelében hallatszanak,
3289 27 | koros volt már, bajuszos, férfihangú, és legalábbis másfél mázsás.
3290 36 | tésztát zacskókba kötötték.~A férfinép a sátorok között is lándzsát
3291 50 | lovak hörkölését, dübörgést, férfirikoltást. A pokolban nem lehet rútabb
3292 3 | 3~A férfisátorból kilépett Csáth, s körülpillantott
3293 63 | városokból hozták. De csak a férfiszobrokat. A nõi szobrokat nem tûrték
3294 63 | nem tûrték meg a hun nõk. Férfiszobrokban is csak a takartakat. A
3295 49 | tipord, tipord a fetrengõ férget!~Íme, velem szemben is kihuzakodik
3296 49 | kell, hogy ismét hozzájuk férhessünk. De a portengerben a piros
3297 60 | Nekem csak egy uram van: a férjem, annak is én parancsolok.~
3298 62 | levelet is a patríciusasszony férjének.~No, mulatságos levél volt.
3299 61 | voltak beosztva, hogy a férjükkel szemben üljenek. A leányok
3300 60 | Azt a fehér pofájú tengöri férög teröbtésit az apátoknak,
3301 49 | többi, aki hozzájuk nem fért még, rikoltva rázza a kardját
3302 53 | öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott
3303 4 | volnék, aznaptól kezdve úgy festeném, hogy az elkárhozottakat
3304 36 | ismerik meg egymást, ha festést változtatnak?~Jöttek dübörgõ
3305 3 | hatott által. Annak a közepén festetlen karosszékben ült egy fekete
3306 58 | a mécsfény rózsaszínûre festette. A karja gömbölyû volt,
3307 15 | és a ház oszlopai ott is festettek voltak, mint elölfelõl.
3308 44 | Mintha az eget korommal festették volna be. Az õrtüzek kigyulladtak
3309 62 | megcsodálták. Olyan megható képet festettél a feleségemrõl, hogy még
3310 56 | csatát. Mikor azt a jelenetet festettem, amint Atilla meztelen karddal
3311 60 | odafestette, attól fogva nem festhetett egyebet, csak lovat. Minden
3312 17 | mint amilyennek a képzelet festi: nem páronként eresztik
3313 2 | kaszával és homokórával festjük a halált. A hun földön fekete
3314 4 | képzeli a pokol útját. Én, ha festő volnék, aznaptól kezdve
3315 58 | azt a jelenetet, mintha festõnek beszélném.~Emõke felkönyökölt
3316 2 | két kard szurokkal volt festve, s a kardok fölött a nap
3317 3 | ünnepi tógát! Mosakodnak, fésülködnek. Kenik magukat jó illatú
3318 28 | Csak néha mosdottak és fésülködtek. A hajuk, szakálluk mindig
3319 28 | elszakadt. Rendesen mosdottam és fésülködtem. De még mindig a római ruha
3320 56 | Hiszen ebben a ruhában olyan feszes vagy, mintha újévi köszöntõt
3321 31 | nyársba húzathattok, keresztre feszíthettek, amikor akartok. De azt
3322 36 | hátukra fekszenek, és lábbal feszítik ki. Szép barna nép különben,
3323 22 | minden rómait keresztre feszíttet, akit csak megfoghat. Elõször
3324 63 | Eszlászt, amint a pocakját feszítve töttyög a paripán; Csáthot,
3325 36 | valamikor a Kárpát erdeiben fészkeltek, de idõvel megsokasodtak,
3326 12 | követem alássan -: „Mi a fészkes fenének veszel te pénzen
3327 53 | olyan hólyag, hogy ha nagyon feszül, elpukkad: a szent történeten
3328 49 | mint a fölvont íj, várják a feszültség fölszabadulását.~Atilla
3329 35 | kidurran. Nagyhajú Dorog szinte fetreng belé a széken. Atilla nagybátyjának,
3330 23 | láttam, hogy két kedves fiacskád vagyon, és hogy nincs mellettük
3331 22 | Ha tüstént nem vallasz, a fiadat itt koncoltatom fel a szemed
3332 22 | szót kimondod, a kardok a fiadba mélyednek.~Székért intett.
3333 1 | napon kezdõdött Nagy Heródes fiainak az uralkodása. És ezen a
3334 64 | búcsúztatta el Atillát a többi fiaitól is. Aladárt a hun nép fényének
3335 53 | bánták már, hogy az öreg fiaként bánik velem: árnyéka vagyok.
3336 17 | aki bizonyára Atilla egyik fiának van nevelve?~Arra gondoltam,
3337 61 | azt vitte el, aki több fiat szült neki.~Azon a télen
3338 1 | idõsebb valamivel, az egyik fiatalabb. Hasonlítottak az apjukra,
3339 63 | képû hun menyecskéket a fiatalok.~- Tyuhaj!~Vagy dalt hallgattunk
3340 38 | Voltaképpen sehogy. Más fiataloknál holmi vallomások járnak
3341 54 | is remélhetem, hogy még fiatalon rám illesztik a püspöki
3342 8 | gyakorlatokat rendeznek a fiatalsággal. No meg hát esznek-isznak,
3343 48 | lesz már? Indulunk-e?~A fiatalságnak viszket a marka. Az idõsebbek
3344 12 | bele. Valamennyien egyforma figurákat hímeztek: vérszínû kettõs
3345 27 | hogy velük kellett volna figuráznom magamon. Ha tréfáltak rám,
3346 46 | A szemöldökét összevonva figyel.~Káma pap Atillához fordul:~-
3347 1 | beleragadnak az elmémbe, hogy amit figyelemmel hallok vagy olvasok, azt
3348 10 | elõször - kedvetlenített a figyelme. Hiszen nem vagyok már gyermek!~-
3349 8 | felelte egykedvûen.~A figyelmem azonban arra fordult, hogy
3350 65 | beszéltek a jövendőről nagy figyelmes csendességben.~A paloták
3351 11 | vész kárba: értelmesebb, figyelmesebb, ügyesebb szolga a parasztinál.
3352 53 | kedvetlenül nézett reám, annyi figyelmet tanúsítottam iránta, hogy
3353 18 | fehérlik két meztelen ember.~Figyelmeztetem Vigilászt. Õ is megborzad.~-
3354 25 | tõled, uram, a cseléded figyelmeztetett, hogy nem köszönök. Hát
3355 1 | tisztítgattam. A tanítóm figyelmeztette egyszer, hogy valami ritka
3356 12 | rajzomat.~Akkor, hogy senki se figyelt reám, õt néztem. Faltam
3357 46 | lélegzetüket is visszatartva figyeltek.~Végül a hun táltosok becipelték
3358 28 | gondolataimban, hogy nem is figyeltem arra, kik járnak mellettem.
3359 12 | csendességben állt, hogy magam is figyelve fordítottam az arcomat arra,
3360 44 | Ejszárn, a szaporán lépõ Filleinsz, az örökké mosolygó, sodrott
3361 24 | Már elfûtött a meleg.~- A filozófia, vagyis a bölcsesség tudománya -
3362 17 | hunul. Jártas a históriában, filozófiában, geográfiában, grammatikában,
3363 1 | szeretett, hanem azért is, mert filozófiai és történelmi témákról is
3364 1 | Plutarkhoszt, Szvetóniuszt, a filozófusokat, grammatikusokat, kicsiben-nagyjá
3365 28 | férfiaké, csakhogy hosszabb és finomabb. És hát a ruhájuk belsõ
3366 60 | habjaiból. Micsoda remek finomságú faragvány ez! Még a hullámok
3367 17 | íróasztalnak a fiókjába, s a fiók kulcsát a gazdám ünnepi
3368 17 | belezártam az íróasztalnak a fiókjába, s a fiók kulcsát a gazdám
3369 Eloszo| õrzõangyalom, s nyitva elõtte fiókom és szívem egyaránt. De azért
3370 38 | vásárlásban. Szép aranyos fiolákat és egyéb efféle apróságokat
3371 38 | fakaszt.~Nyugodt színnel firtattam tovább:~- De hát hol találkoztatok?
3372 44 | mosolygó, sodrott bajszú Fiszkja, aztán jöttek a többiek
3373 2 | Csáth -, hogy mi a magunk fitogtatására jöttünk hozzátok? Minket
3374 46 | süvegén. Mindenféle apróság fityeg azon: aranypénzek, ezüstbõl
3375 64 | ruhájuk összehasogatottan fityegett le róluk, s az arcukat nem
3376 31 | Orrhangon fufnyázott, s valami fitymálást éreztem mindig a hangjában.~
3377 33 | jött hozzánk. Nyolcéves fiúgyermeket hozott a hátán. Bial táltost
3378 53 | püspököt szerettem igaz fiúi szeretettel.~Az igazán szent
3379 2 | mint a kácsák. Lovon csak a fiúkat látni.~Vigilász magyarázta,
3380 1 | rárohantam a legnagyobb fiúra, és úgy löktem egy fának,
3381 11 | cselekszem, amit akarok. Adót nem fizetek. Hozzám nem tolakodik be
3382 60 | értem - sírta -, de honnan fizethetne ennyit az uram, hiszen feldúlták
3383 14 | birodalom évtizedek óta fizeti az adót a hunoknak. A császár
3384 38 | szerint, de nem akartak adót fizetni: megszöktek. Galliába húzódtak.
3385 59 | bizony isten szívesebben fizettem volna, de hiába: a ravók
3386 22 | a tied, amit adóképpen fizetünk Átillának: egyévi adónak
3387 42 | szólalna meg:~- Ego sum Atilla, flagellum Dei. (Átilla vagyok, Isten
3388 1 | legyenek azok, hanem országod fõ-fõ jelesei közül valók: szenátorok
3389 18 | komp a túlsó parton. Két födetlen fejû hun hajtotta át, gyorsan
3390 2 | csillagos ég de magos! Szegény födi fûszál harmatos.” Így összeszedte
3391 36 | tetõtõl talpig olyannal födik. A pikkelyt durva vászonra
3392 50 | harcmezõt mintha gyászlepellel födte volna be az ég.~Szomjazom.~
3393 49 | Csak a mell van erõsen födve meg a fej. De ércsisakot
3394 18 | legrosszabb álmaimban azt hallom. Föl-fölemelte a fejét, és hörgött:~- Vizet,
3395 51 | világ minden tája felé, föl-fölröppenve a holt lovakon át, hogy
3396 33 | rátevésével életre tudta kelteni a fölakasztottakat. A vihar elcsendesült, ha
3397 57 | kidobták, fölvettem, és fölakasztottam a falra, szemben a nyoszo
3398 55 | végtére Rába asszony -, Uzura föláldozta a te emlékedre. Mikor hallotta,
3399 41 | csekély. De hát a falak!...~Fölállítjuk a gémeskútforma gépparittyákat.
3400 1 | bemeszelte a lábamat, és fölállított a piacon a pallóra, ahol
3401 41 | ez - mondotta Atilla.~S fölállította Orleán körül a faltörõ kosokat,
3402 49 | magasban.~Atilla a kengyelben fölállva nézegelõdik az ellenség
3403 46 | gót papok. A tenyerüket a fölbontott állatok belsejébe merítve,
3404 22 | múltával sok ügyem volt vele.~Fölbontotta a levelet, s egyenesen hun
3405 1 | iratcsomót. Levertem róla a port. Fölbontottam, és olvastam hangosan:~Reggel
3406 22 | felhördült, mint a vízbõl fölbukó fuldokló:~- Uram, csak ezt
3407 64 | örökös hazája. ~Testem már földanyánk kebelébe megyen, ~lelkem
3408 14 | Tarna vitéz, hol vagy: földben-e vagy égben? ~Akár ég, akár
3409 62 | Tréfáltam, hogy Emõkét földerítsem. A halványságát arra tudtam,
3410 63 | kék selyemkárpit, vastag, földig omló.~Az urak sápadtan tolongnak
3411 14 | beletömhet. Az én apámnak egy kis földje és egy tarka kis tehene
3412 64 | sípoltak, aminõt a hunok földjén kívül nem hallottam.~A koporsót
3413 55 | egymást. Én a katalaunok földjérõl jövök, a tavalyi csatából.~
3414 38 | birodalma: maga sem ismeri földjét, népeit, királyait. De mégis
3415 61 | álomalakká vált, akinek földönléte, mint a délibáb.~A táncosok
3416 1 | az eleven kalendárium, a földrajzi szótár és a névlajstrom.~
3417 40 | asszonynak a nõi cselédsége. Földszint a tágas ebédlõ, amely egyúttal
3418 15 | Körüljártam a házat. Egy földszinti ablakból a kis sovány rableány,
3419 63 | Kérdezte, hogy a király fölébredt-e már? Kezet fogott egynéhány
3420 3 | Beszéljetek.~Erre Maksziminosz fölegyenesedik, s kiveszi kebelébõl a császár
3421 46 | kardot a nyírfába.~Odaszúrja föléjük a nyilat. A kantárt ágra
3422 59 | szekér fenyõgallyat hoztak, s fölékesítették a sátorokat és utakat.~A
3423 49 | zúgást halljuk, s a lándzsák fölemelését látjuk.~De a harcvonal olyan
3424 11 | testû emberrel, hogy amint fölemelkedett a ló, csak egyet fordult,
3425 7 | meghajoltam.~Mikor odább mentek, fölemeltem a fejemet, s a leányra néztem.
3426 30 | arany van velünk. Talán csak fölér egy embernek a fejével?~
3427 50 | kábulat fogott el. Mikor ismét föléreztem a hidegre, a harci zaj már
3428 50 | belegyökemlett a kín a térdembe. Arra föleszméltem.~A fájdalom kissé szünetelt.
3429 51 | a holt lovakon át, hogy fölfedezze a netalán lappangó ellenséget.~
3430 18 | a fiatalabbik.~Az egyik fölfeszített már mozdulatlan volt, de
3431 22 | keresztet ácsolja, amelyre fölfeszítik.~Csak percek kérdése az
3432 46 | néz maga elé.~Az embert fölfogják ketten, s elviszik. Gondolom:
3433 49 | dárdát és ütést neki kell fölfognia. A nyomában mi ketten Karaccsal,
3434 9 | homokóra az egy felé pergett, fölfogtam a kis tálat, és vittem az
3435 42 | bízta rád, hogy a világot fölforgassad? Ki vagy?~A lélegzet is
3436 26 | palotait.~Hát benyargaltam, és fölfutottam az emeletre.~A folyosón
3437 9 | éneklõ leánycsoport eközben fölgyülekezett Atilla és a királynék csoportja
3438 22 | meggyszínût. A fején meg fölgyûrt karimájú fehér posztósüveg.
3439 46 | megszólalt.~Iddár ismét fölhág a fára. Magával viszi a
3440 1 | Akasszuk fel!~A nagyobbik fölhágott a fára, és engem fölfelé
3441 64 | helyezik Atillát a sírba.~Fölhágtam a fa egyik kiálló ágára,
3442 2 | Hallgatott, pillogott. Fölhajtotta a kobakot.~Tovább vallattam:~-
3443 13 | aranyfonatú zsinórjával fölhálózták a térdéig.~A kis királyfit
3444 12 | Csupán egy lónyomadékokkal fölhányt térség széleslett a két
3445 1 | isznak, embervért! A csatában fölhasítják az elesett ember mellét,
3446 28 | mikor hazaérkeztünk, Csáth fölhítt, és maga szórta szét a ruháit,
3447 58 | beszéltem a királynénál és hogy fölhívatnak vacsora után. De vajon nem
3448 60 | Meglátott, hogy oda megyek. Fölhívatott.~Atilla helyettem egy asszony
3449 51 | az is véres.~Megpróbálok fölhuzakodni. A bal lábam jó, de a jobb
3450 51 | kezem segítségével mégis fölhúzódzkodok valahogy. Egy frank harcos
3451 2 | Mindjárt az elsõ napon fölírtam valami száz névszót meg
3452 60 | válogathatnak.~A rabokat is csakúgy fölírtuk és megszámoztuk, mint az
3453 14 | jött.~- A királynét igen fölizgatta a beszéded - mondta szemrehányóan -,
3454 60 | magamfajta rab, aki véletlenül följegyzi a nevét, elfújja a századok
3455 64 | alatt. A sátor oldalait fölkapcsolták, hogy a nép láthassa.~A
3456 56 | gyolcsgallért adott. Mikor azt is fölkapcsoltam, általános vélemény volt
3457 49 | visszavágna, de hogy a lovam fölkapja a fejét, azt találja el
3458 49 | nyilak felhõje. Pajzsomat fölkapom. Egy nyíl belecsattan a
3459 11 | hogy szolgálhatok neki: fölkaptam a korbácsot, és hozzáfutottam.~-
3460 48 | ma a csata?~A gazdám is fölkászálódik. Mosdik a tenyerébõl. Bajuszát,
3461 33 | elcsendesült, ha bûvös botjával fölkavarintott az ég felé, s meg is szûnt
3462 32 | tündöklõ egyarany. Reggel fölkél, és világát szemléli, és
3463 12 | elmentek. A földön ülõk közül fölkeltek valami hatan. A legöregebb
3464 50 | pokoli szomjúság!~Újra fölkepeszkedtem. Megint fáklyák világa mozog,
3465 3 | Siessünk! - intett a gazdám.~S fölkepesztetett a lovára. A hun gyerekek
3466 3 | Konstantinápolyból.~Másnap fölkerekedett a hun tábor, s megindultunk
3467 22 | szolgámat elkergetem!~- Fölkoncoljuk õket! - üvöltötte Urkon.~-
3468 11 | nézte az ajándékokat, csak fölküldte a feleségének, mi pedig
3469 46 | arra várnak.~A máglya ugyan föllángol, s megvilágítja a körülötte
3470 46 | magasba tartja.~Imádkozik:~- Föllegek fölött lakó, villámoknak
3471 5 | megint pillantott.~Aztán föllépkedett a lépcsõkön.~Szinte kábultan
3472 48 | ló. Itatóra viszik õket.~Fölléptem a sátor fogas oszlopára,
3473 46 | nyom a kezébe.~A tûz ismét föllobog.~Káma énekel:~- Isten urunk,
3474 46 | mindent.~Azután a megint föllobogó és sistergõ tûz magas gõzoszlopot
3475 22 | ahogyan gondolod. Én most fölmegyek a császárhoz, és közlöm
3476 12 | tanakodott, hogy mind a ketten fölmenjenek-e a királynéhoz, vagy csak
3477 30 | cseléd bejelentette õket. Fölmentek. Ajándékot vittek egy kis
3478 5 | virággal eléje léptem -, téged fölmentelek az ebédkészítéstől. Eredj,
3479 63 | toronylépcsõhöz szorultam. Fölmentem, hogy levegõhöz jussak.~
3480 34 | testi viadalmat.~Csáth fölmentett minden dologtól, hogy én
3481 4 | bõrén.~A kisebbik gyermek fölmosolyog az ablakra.~Emõke áll ott.~
3482 15 | edények zörögtek.~Nem mertem fölnézni az emeletre, csak a gyepes
3483 49 | mi ketten Karaccsal, aki fölnyergelt lovat futtat a magáé mellett,
3484 64 | Atilla legkedvesebb lovát, fölnyergelten, fekete fátyollal sarkig
3485 31 | érzek a homlokomon. Ahogy fölnyitom a szememet, látom, hogy
3486 31 | elmúlt a nagy hányódás, és fölnyitottam a szememet. A szobában nem
3487 9 | ezüstasztalkára tették, és két apród fölnyújtotta Atillának. A király kivett
3488 11 | volt a kincsek tokja, s fölötte néhány rõt rózsaszínû, virágos
3489 49 | lerogyik, az ember is vele, fölöttük más lovasok csapnak össze,
3490 23 | Atilla kiment.~A testõrök föloldozták a köteleinket. Vigilász
3491 28 | az egembõl! Mikor a ruhát fölpróbáltam, akkor láttam, hogy Csáth
3492 2 | országunkat.~A sátorokat már fölraktuk a szekerekre, és indultunk
3493 11 | ideje legyen az ünnepi tógát fölrántania.~De bizony nem ránthatta
3494 48 | markába. Tartom a bõrköntöst. Fölrántja. Siet Atillához.~A hunok
3495 45 | nézett Atillára. Olykor fölrántotta a szája szélét, és sziszegett.
3496 7 | szívem olyanná vált, mint a fölrepülõ pacsirta. Megéreztem, hogy
3497 64 | vizet a sírra.~A fáklyák fölröpültek, s nagy ívet írva aludtak
3498 36 | melyik népbõl mennyi jött, s fölrovatta a számukat.~A számlálás
3499 49 | oldalán át az ellenséges had fölsorakozását is.~Õk odaát aligha akartak
3500 54 | viselkedtem? Csáth legföljebb, ha fölszabadít - ha ugyan ott nem eszik
3501 32 | pislogott:~- De hiszen Priszkosz fölszabadított téged, és úri tisztségre
3502 17 | elment a csatába, és harcolt. Fölszabadították: gazdagságra kapott, és
3503 63 | kézszorítás, amellyel a fölszabadulás történik, ott marasztalja
3504 49 | íj, várják a feszültség fölszabadulását.~Atilla fölemelkedik a lován,
3505 32 | még esõt is idézel.~- Ha fölszabadulok - feleltem -, az elsõ arany,
3506 32 | is tudsz, olvasni is. Ha fölszabadulsz, gyere el hozzám: olyan
3507 49 | nem lövünk.~A mezõ gyepe fölszakadozott a lovak patkójától. A porfellegben
3508 30 | te magyarázatod is kellõ.~Fölszakította a levelet, s odaadta Konstantinosznak:~-
3509 64 | A hun fölül a lovára és fölszáll a csillagok közé.~De most
3510 52 | hite szerint a lángokból fölszálltak a lelkek, s magukkal vitték
3511 51 | bizonyára elõjönnek, és fölszedik a sebeseket.~Várok türelmesen,
3512 53 | meg és a misézés módját, fölszentellek, és te leszel az utódom.~
3513 32 | hó volnék én is, és a nap fölszívna; és én egyre kisebb és kisebb
|