1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
3514 38 | meghaltak, de erre az alkalomra föltámadnának, ezt a hadat akkor se lehetne
3515 50 | világ.~Nagy erõfeszítéssel föltápászkodtam félig-meddig. Az egyik holttestet
3516 49 | hogy szusszanhatunk kissé. Föltaszítom a sisakom rostélyát. A verejték
3517 22 | palotájához.~Útközben persze föltekingettem Csáthéknak az ablakaira
3518 15 | rózsa hull.~Megrezzenek és föltekintek. Csak egy ellebbenõ kéz
3519 7 | Lódobogás közeledett megint. Föltekintettem. Õ tért vissza.~Talán bizony
3520 17 | forogtam, embereket öltem. Föltéptem a mellüket, és ittam a vérüket.
3521 41 | rebegte a követ.~- Semmi föltétel! - csapja vissza Atilla,
3522 41 | dühösen Atilla.~- Alázatos föltételek! - rebegte a követ.~- Semmi
3523 33 | beszélgetést, mert Bial táltos föltette a bûvös süveget, s áhítatosan
3524 64 | koporsó mellett.~A táltosok föltették a koporsót a gyászszekérre,
3525 41 | várost. Persze a vadak oda is föltörtek, különösen ahol kincseket
3526 42 | gránátkövek piroslottak, s föltolható arcrostélya volt. Megért
3527 64 | méltók.~Iddár folytatta:~- Ha föltûnni láttuk királyi arcodat,
3528 47 | sátorunkhoz értek, s a fõvezér fölült a lovára, akkor kérdezte
3529 56 | asszonyom. Hajnal volt, mikor fölültünk a város szélén, s a fõpap
3530 46 | col... nak...~Az urak fölugrottak. Mindenki a csonthoz sietett.
3531 31 | keresett tanyát. És a cselédek fölváltva ápoltak.~A cselédek... Itt
3532 65 | arra, hogy Atilla kardját fölvegye? Ez a kérdés foglalta el
3533 23 | intett, hogy az erszényemet fölvehetem. Kibandalogtam a palotából.
3534 64 | dobtam le neked az ablakból. Fölvetted a rózsát és megcsókoltad.
3535 1 | gondozója. Az az asszony fölvitt engem a második emeletre.
3536 52 | A csatatérrõl folyó víz!~Fölvonakodok nagy ínnal-kínnal hátrább
3537 49 | borzongása fut át. Izmaim, mint a fölvont íj, várják a feszültség
3538 39 | fába, kõbe, halottakba.~Fölvontam az íjamat, és céloztam:
3539 43 | fedezze, s hogy a római had fölvonulása elibénk történjék: legyen
3540 4 | csombókba rendezett: egyik fönt a homlokon, kettõ a halántékon.
3541 64 | Ugyan, eredj a pokolba! - förmedtem rá.~Letérdelt, és átkarolta
3542 23 | rongyos, pókhálós téli ruha. Förtelmes istállószag. Sok légy.~Elborzadtam,
3543 15 | a gazdám -, most már te fogadj meg engem szolgádnak, mert
3544 49 | készülést - el kell a csatát fogadniuk.~Hideg borzongás mászkál
3545 8 | itt lesz, és nekem kell fogadnom.~Õ már királynak mondta
3546 22 | amiket mondok, ha el nem fogadod, titokban maradnak. Soha
3547 41 | biztosít, hogy a népeid közé fogadsz, a lábadhoz rakjuk a kincseinket.~-
3548 7 | ott a sár...~- És mért nem fogadtad el a jutalmat?~- Nem szolgáltam
3549 22 | szokta kérdezni, hogy illõen fogadtak-e bennünket. Hogy kitõl mennyi
3550 57 | nekem, hogy olyan szívesen fogadtál, mikor hazatértem, de ami
3551 46 | Iddár felhág a nyírfába vert fogakon, s a lombok között megáll.
3552 1 | bírtam mást mutatni, csak a fogam haragos fehérét. Az ellenkezésem
3553 50 | Összeszorítottam szememet, fogamat, s kirántottam.~ ~
3554 52 | még egyszer fellobog.~A fogammal téptem ki a dugót, s ittam.
3555 33 | akkor az áldozatnak nincs foganatja.~- Te gyerek, melyik sátorban
3556 48 | õket.~Fölléptem a sátor fogas oszlopára, s az ellenséget
3557 39 | ünnepiesen.~Már akkor a második fogásnál tartottunk. Nyárson sült
3558 44 | úton is mindig csak harci fogásokról beszélgettek. Egyik azt
3559 49 | Vérrel pöki oldalt két-három fogát. Irtózatosan káromkodik.
3560 7 | láttátok-e?~S hogy a Csáthék fogata is odaért, mélyen meghajoltam.~
3561 49 | rengeti ott a földet és eget a fogcsikorgató véres-ádáz viaskodásban.
3562 59 | ajándékoztalak. Hát csak fogd a holmidat, és jelentkezzél
3563 4 | hunok már akkor javában fogdosták a lovakat, s húzgálták kifelé
3564 41 | bilincseiket, s ki mit foghat!~De künn a város körül is
3565 15 | annyit diskurálni, meg nem foghatom!~Csáthék háza körül is mozgott
3566 2 | lehet olyan, mert azokat nem foghatta fegyver. De nem is kapkodja
3567 40 | járt-kelt közöttünk.~Meg nem foghattam, mi történt.~A ravók mondták
3568 3 | történetesen a magam szolgái fogjanak fegyvert énellenem!~S fölkelt.
3569 12 | beszélt, azon a napon nem foglalhattam írásba.~Az én szemem Emõkén
3570 2 | rázta:~- A ház egy helyhez foglalja az embert. Mikor házban
3571 55 | tél-túl. Halászat, vadászat a foglalkozásuk. Minden száz lépésre áll
3572 27 | adja, Rába asszony pedig foglalkozik velem akaratlanul is. Én
3573 35 | kovácsolt.~Akkor éppen azzal foglalkozott, hogy a nyilak szárába bélyeget
3574 2 | Míg mi a sátorveréssel foglalkoztunk, három párducbõrös, medvesüveges
3575 33 | minden embert bele kell foglalnunk a szeretetünkbe.~- Nagy
3576 65 | kardját fölvegye? Ez a kérdés foglalta el mindenki lelkét, nem
3577 9 | fehér ruhába öltözött nõk foglalták el.~A nap már az ég közepén
3578 53 | novíciusok is el voltak foglalva, s az öreg tisztogatta a
3579 8 | mellette állók a feleségeié, a fogoly királyoké, írástudóké, raboké.~
3580 42 | Pedig bizonyára csak egy kis fogságbüntetés, egy kis tanulmányút, rövid
3581 49 | és gépparittyákba lovakat fogtak be.~Minden mozdulat gyors.
3582 14 | orra kissé hosszú. A csorba fogú nõnek tömpe volt az orra.
3583 1 | elesett ember mellét, és a fogukkal harapják ki belõle a még
3584 31 | mégis kedves. Galambot ha fogunk, meg nem állhatjuk, hogy
3585 49 | Arrafelé visznek.~De nekem már fogyton az erõm. Vérzek is. A jobb
3586 49 | láttam, hogy a burgundok fogyton-fogynak, mígnem az utolsó is lehull,
3587 53 | ezen jutni, fiam, mint a fogzáson - vigasztalt -, az a leány
3588 33 | A fiatal Zobogány volt a fõimádkozó és énekes. Hangja erõs,
3589 41 | köré, s tûznek tengerébe fojtja bele a várost: nem marad
3590 22 | kínlódva forgatta, mintha fojtogatnák. De hát vallott:~- Mikor
3591 64 | nézett. A bús embererdõ fojtott csendben hallgatta Györhe
3592 9 | szõkesége jobban elõtessék.~- A fõkirályné: Rika asszony - susogta
3593 1 | valami izenete õfelségének?~A fõkövet, Edekon, egy nyalka bajuszú
3594 49 | rikoltva rázza a kardját és fokosát.~A kürtös hátrálót fúj.~
3595 49 | nekisarkantyúzom a paripámat, és a fokosommal egyszerre három franknak
3596 46 | megindul a kör tisztáján, és fokozódó gyorsasággal halad. Csakhamar
3597 55 | tetszett. A bosszúságomat még fokozta, hogy a leány ünnepi ruhába
3598 63 | értem.~A csoporthoz Kászon fõkürtös lépegetett szokatlan díszben,
3599 35 | Atilla elõtt.~- Napok óta fõl a fejünk - úgymond -, hogy
3600 33 | öreg Káma volt a fõpap és fõlátó, viharcsillapító, seregáldó.
3601 Eloszo| vagyok. A becsületem se folt nélkül való. És hát emberszeretetrõl
3602 38 | azokat a kerek sötétzöld foltokat. Pásztortüzek helyei azok.
3603 18 | Iszter talán a legnagyobb folyama a világnak. Engem mindig
3604 41 | Víz csak alig arasznyi folydogál benne. A kékes távolban
3605 15 | valami vidám beszélgetés folyhatott köztük, mert mind a hárman
3606 18 | mintha fagylaló jeges víz folyna az ereimben. Kis idõ múltán
3607 43 | fekete csudája!~Atilla az Ob folyónál hagyta Ardarikot, hogy a
3608 63 | álmos testõr. Beljebb a folyosó homályában Edekon kapitány
3609 63 | mindenféle hét fehér.~A folyosóajtó már nyitva volt, s ott állt
3610 63 | a testõrökbe ütközök. A folyosót elállták. Csak most rohan
3611 53 | másztam falat, átúsztam folyót, álldogáltam hideg, szeles
3612 24 | nép füves helyen legyen, folyóvíz mellett. Hát még mi tudományt
3613 49 | Egy-egy ezüstös lovascsapat folyóvízként vált helyet. Aztán a vezércsoport
3614 1 | tudtam. Csak a könnyeim folytak szüntelenül.~Talán négy
3615 32 | Csáth zordul is fogadott.~- Folytassuk - mondotta - a beszélgetést.
3616 3 | szemében benne volt a büszke folytatás:~- Ezt nekem köszönhetitek,
3617 49 | A papok aztán csendesen folytatják az áldozást az oltároknál
3618 49 | mert ha most kezdjük, éjjel folytatjuk. Nincs cudarabb az éjjeli
3619 50 | agyon, ha a harc megint folytatódik.~De bágyadt voltam, s forróság
3620 56 | baljóslatú jelek is következtek - folytatom. - Egy helyen meg remete
3621 36 | Mintha a föld okádta volna folyton õket. A számuk talán azért
3622 64 | vezérek kerültek sorra, s a fõméltóságok, a szövetséges királyok,
3623 11 | hogy az õ dicséretének fon koszorút, közbevágott:~-
3624 39 | fiatal nõt vonszol. A haja fonatánál vonszolja a porban.~Százával
3625 62 | hogysem nálatok, uram, fõnemes.~Megütközve nézett rám.
3626 12 | valamikor. Most már csak fonnyadt méltóság - egyenes, mint
3627 22 | aranyhalomra.~Atilla keresztbe fonta a karjait, és Vigilászra
3628 36 | buzogányt öntöttek, íjhúrt fontak, harci dolmányt pikkelyeztek,
3629 64 | a ruhámba? A nõk sokszor fontoskodók, és kis füstbõl nagy felleget
3630 22 | ötven font helyett száz fontot hoztam, mert azt mondták,
3631 49 | támadjuk meg a valami ötszáz fõnyi burgund csoportot, amely
3632 12 | Mentünk.~Az udvarban a fõpalota elõtt akkor is nyüzsgött
3633 33 | ernyõje alatt ült Zobogány fõpappal. Elõttük asztalka, s azon
3634 8 | Ki az a Káma?~- A mi fõpapunk. Az ám a szent ember! Szentebb
3635 33 | vallásúakra is.~- Hogyan?~- Az õ fõparancsolata, hogy minden embert bele
3636 23 | bizonyára sápadt is.~Az öreg fõrab szótlanul indult meg elõttem.
3637 38 | hozzánk, a szeplõs-szõke fõravó.~- Mit hallott itt Csáth? -
3638 60 | mindjárt színházi álarcokat fordítanak ki egy ládából.~Turzó becsüs
3639 33 | Az átkokat vissza tudta fordítani az átkozódókra.~Vitos táltos,
3640 60 | mikor elmégy, csak nekem fordítasz hátat.~És ezt oly búsan
3641 28 | hanem hogy szõrrel befelé fordíthassák.~Tûz mindig égdegél a sátorban,
3642 51 | amennyire a nyakam nagy nehezen fordítható.~Két ló között ülök, s körülöttem
3643 11 | ellenetek fordul, másfelé fordítom.~Aztán, mintha megunta volna
3644 46 | ura! Csillagos egek ura! Fordítsd felénk orcádat! Hajlítsd
3645 32 | vad futtatások, ugratások, fordulások, amiket aztán a hunok mezején
3646 17 | hazaútra keltünk. De hogyan forduljak vissza? Hogyan váljak meg
3647 3 | negyedórára, s meg kell fordulnia Konstantinápolyból.~Másnap
3648 64 | pillantással.~Vissza kellett fordulnom: fáklyáért, mert az est
3649 43 | Akkor, hogy arra kellett fordulnunk, amerre addig háttal állottunk,
3650 49 | fut föl.~A kürtök akkor fordulót rikoltanak.~Új csoportok
3651 37 | asszony sírt.~- Jaj, minek fordultál vissza...~Én ott álltam
3652 38 | jobban nem lehet, le délnek fordulunk: elzúzzuk a nagy római birodalmat.~-
3653 49 | Ki az ördög tudja ebben a forgatagban, hol a dereka a hadnak?~
3654 63 | zsákmányt megosztják.~Hát ez forgatott az ágyban. Reggel, mikor
3655 11 | az öt serleget egyszerre forgatták, a vadászat megelevenedett:
3656 52 | jön egyszerre, eloltja a forgókat, s új halottak kerengenek,
3657 46 | mi az a különös duhogás, forgolódás a sátor elõtt?~Látom, hogy
3658 33 | szeretõknek tanácsot adott. A forgószelet kézlengetéssel elûzte. Az
3659 57 | Dzsidzsia ott van. A szavai forgószélként kavarogtak a lelkemben.~-
3660 4 | kik vagyunk, mi járatban forgunk azon a vidéken.~Tõle tudtam
3661 33 | feljebb: még tökéletesebb test formába jutunk. Csak semmittevésbe
3662 14 | látni engedte a nõi test formáit. Az ing nyáron csak éppen
3663 50 | fegyver volt rajtuk. A nyereg formájáról éreztem, hogy frank ló mind
3664 22 | megbámulta a képeket, a kígyó formájú asztallábat. Mindent. Akkor,
3665 31 | De hát láttam már én szép formákat sokszor; sõt ha a márványba
3666 33 | Emberek, más-más testi formákban élõ emberek.~- Nem értem
3667 56 | ugyan, hogy szakállasan formásabb vagyok, de mit mond Emõke?
3668 14 | közben az ajkain öltene formát.~Aztán fél könyökkel a hímzõkeretre
3669 14 | hun leányok. A ruhájuk is formátlan most, de valamikor olyan
3670 7 | mintha egy nehéz malomkerék forogna lassan a mellemben.~Fél
3671 52 | érkezõk hozzáütõdnek, és vele forognak. Aztán egy nagy társaság
3672 17 | patakját egypár hétre: ne forognának némely kerekek.~Az én kerekeim,
3673 49 | pallosával, hogy Badaló feje forogva röpül a lovasok közé.~Érzem,
3674 2 | kisded korukban, s annak a forradása látszanék.~Annál szebbek
3675 32 | elégedetten tapogatta a forradásomat.~- No - vont a nyakán büszkén -,
3676 29 | sarokban, üstök és kondérok forralására való, alig arasznyi magas.
3677 38 | már kitavaszodott - a Duna forrásánál, vad, erdõs vidéken. De
3678 42 | is irtóztató.~Eleinte a forróságot okoltam, hogy azért. De
3679 38 | Átillával. Ismeri az a hun fortélyokat valamennyit. Hiszen egyszer
3680 46 | Gyertek, mint a hegyi fákról foszladozó felhõ! Gyertek, mint az
3681 64 | parancs.~Összeszedtem a fátyol foszlányait, s a ládámba rejtettem.
3682 56 | karjain smaragdszín vizes foszlányok lógnak. Mikorra megkaphatnánk,
3683 57 | tartana, hogy kikergetem.~Egy foszlott szalmaszék volt a szobában.
3684 41 | föl, hogy ne lássa, mint fosztják ki a várost. Persze a vadak
3685 40 | Ruhát alig hagytak rajta a fosztogató kezek. Mutatják, hogy az
3686 41 | szekereket két körbe vontatják. A fõtábor. Oda térünk vissza, ha a
3687 22 | Marcialosz urat is, aki nem fõtanácsosa. Mit beszéltek? mit nem? -
3688 63 | vendég volt hivatalos. A fõterem arra az alkalomra új díszt
3689 49 | burgund csoportot, amely a fõtesttõl szerencsétlenségére elszakadt.
3690 2 | neve, s hogy egy Csáth nevû fõúrnak volt a szolgája. Az a Csáth
3691 21 | Szótlanul haladtunk át a város fõutcáján. Utánunk szekéren hozták
3692 9 | a lovasok eltisztultak a fõútról, s a helyüket fehér ruhába
3693 15 | Amint ott állok lecsüggedt fõvel, elém egy rózsa hull.~Megrezzenek
3694 3 | pedig várjunk, míg a hunok fõvezére a kazároktól vissza nem
3695 8 | a másik, vele szemben, a fõvezéré.~A paloták körül a sátorok
3696 2 | Az a Csáth pedig Atilla fõvezérének a testvéröccse.~- Hát aztán
3697 1 | békekötés végett küldje el a fõvezérét.~Mindez villámként futott
3698 63 | A fõvezér!... Fussatok a fõvezérhez!... A fõpaphoz!... Az orvosokhoz!...~
3699 8 | hordták oda szekereken.~A fõvezérség és a királyi palota között
3700 41 | juhot, zsírt, szalonnát, fõzeléket. A patakra zsilipeket ácsoljanak
3701 28 | égdegél a sátorban, de csak fõzésre-sütésre való az. Az emberek künn
3702 53 | szegényes asztal, szívesen fõzet többet. Ha ruha kell, szóljak.~
3703 39 | csatlósa és egy mindenes inasa. Fõzni mi nem fõztünk. Atilla asztalánál
3704 44 | te is harcolsz?~- Nem is fõzök.~- Az urad oldalán?~- Nem
3705 53 | ruhájukat: egyik kanonok fõzött, a másik söpört, vagy a
3706 39 | mindenes inasa. Fõzni mi nem fõztünk. Atilla asztalánál negyven-ötven
3707 49 | fokosommal egyszerre három franknak rontok.~A dühtõl elvakultan
3708 41 | burgund menekültek a száli frankokkal csatlakoztak, Meroveusz
3709 49 | úgy roppantom vele fejbe a frankot, hogy a koponyája recsegve
3710 1 | hozzá, ne holmi egytógájú fráterek legyenek azok, hanem országod
3711 31 | vagyok. Ha a ruhád a szegen függ, én titkon megsimítom. Ha
3712 28 | ebédlõjében nem okos rendben függenek a szõnyegek, hogy a kincseit,
3713 37 | A sátorban van a gazda függõágya, összehajtható asztal, ugyanolyan
3714 14 | még rólam?~- Két gyöngy fülbevaló, kisasszonyom, s egy pálmalevél
3715 1 | szattyánt, rézgyûrûket, fülbevalókat, mindent-mindent, amirõl
3716 12 | kendõ bûbájosan illett. A fülecskéje piros volt, mint a szamóca,
3717 35 | olyan, mint a disznóé. A füled lelóg, mint a vadkutyáé.
3718 12 | rézsasos oszlop alatt. Õreá fülel és néz mindenki.~A gazdám
3719 50 | erõmtõl telhetõleg megemelve füleltem a küzdõk tombolását, ezernyi
3720 11 | szüntelen az õ hangja zenél a fülemben:~- Köszönöm, Zéta!~S gondolkodtam,
3721 1 | verték. Az eb a nyakamat és fülemet harapdálta.~Vagy összekötötték
3722 23 | ólak felé.~A cselédek nagy füles dézsákban cipelték nekik
3723 2 | semmit; csak éppen amit fülheggyel elkapogattam a tanításukból,
3724 1 | több.~Az a bõrzacskó külön fülkében rejlett. Egy fából faragott
3725 9 | hun zene különös a római fülnek, de jól lehet rá lépni.
3726 44 | Szkura, akinek mindig fél fülön a süvege. Táncolt tegnap
3727 22 | hosszú szakállú és hegyes fülû öregúr, Ardarik király,
3728 36 | követség két barna óriás. A fülükben gyûrû. A süvegükön strucctoll.
3729 46 | lovaink inának. Siketítsd meg fülüket, homályosítsd el szemüket:
3730 28 | öltenek. A süveget levonják a fülükre. Nincs olyan hidege a télnek,
3731 63 | volt, hogy nem hittünk a fülünknek.~Végre a fõvezér ajka mozdult
3732 8 | tudtuk meg, hogy a kõház fürdõ, s hogy azt egy Szirmiumba
3733 13 | szemû kölyök. Bizonyosan fürdõbõl jött, mert a haja vizes
3734 49 | özönlik a közökön ki a mezõre.~Fürge paripákon darutollas és
3735 64 | a tolongásban. De hiába fürkésztem. Még oly közel voltak, hogy
3736 46 | Mezõ... virág... rárók... füröd....~Atilla a karosszékben
3737 18 | Lementünk a Dunára, hogy fürödjünk, mert a nap forró volt,
3738 46 | Rárók és sasok egy porban fürödnek.~Hallgatva bámulunk. Némelyek
3739 63 | vízzel locsoltam meg, és fürtökbe rendeztem.~Az ég kissé felhõs
3740 64 | sokszor fontoskodók, és kis füstbõl nagy felleget fújnak. Bizonyosan
3741 49 | egyszerre az áldozati tûz füstje. Az idegen népek papsága
3742 15 | serpenyõvel ki az utcára, a füstnek nagy kígyóját eresztve maga
3743 41 | fogott.~És a magasban, a füstölgõ város felett százezer holló
3744 36 | disznóhúst és birkahúst füstöltek, keményre gyúrt tésztát
3745 37 | égen.~A városon kívül magas füstoszlop kanyargott a fellegek közé.
3746 2 | A sátorok között kékes füstoszlopok emelkedtek az égnek. A levegõben
3747 65 | eltántorodtam, mint akit ólmos fütykössel sújtanak fejbe.~Nem tudom,
3748 56 | ha egyebet nem, szagos füveket. De soha olyan rangosan
3749 7 | nekem játszik!~S megálltam a füzes szélén.~Hát csakugyan: egyszer
3750 18 | s a messze terjedõ parti füzestõl elõhomályzott az éj eleje.~
3751 28 | lovon ülõ medvék.~Csáth sok fújás és káromkodás között kiválasztott
3752 49 | süvöltés, suhogás! Rémült lovak fújása. Bõsz emberek hujjogása.~
3753 28 | északi és keleti szél ne fújja a lovat. Még a sátorok is
3754 64 | kis füstbõl nagy felleget fújnak. Bizonyosan megsértette
3755 36 | látni.~A jeleket kürtök fújták. Egy hosszú lekanyarodó
3756 55 | Duna partjára.~A kürtömbe fújtam.~Kis idõ múltával látom,
3757 63 | testõröknek:~- A fõvezért... - S fuldoklik, rázza a kezét: - A fõvezér!...
3758 22 | felhördült, mint a vízbõl fölbukó fuldokló:~- Uram, csak ezt az ártatlan
3759 63 | az öreg Barcza.~Magam is fulladozva mentem ki a szobából. A
3760 64 | nép közé jutottam. Hiába furakodtam elõbbre és elõbbre: a fõurak
3761 57 | szégyenítetted meg magadat, jó leány. Furcsádon-furcsa, hogy kérdõre vonsz engem,
3762 34 | megyek érte!~Krizafiosz is furcsákat álmodhatott abban az idõben.~
3763 1 | háromfelé esett, magam is a fûre hemperedtem, és sírva nyálazgattam
3764 2 | a hangja, mint a távoli furulyaszó.~- Ebben a ruhában? - ütközött
3765 30 | eltávoznak, hívat a gazdám, hogy fussak át a királyi palotába, szóljak
3766 63 | a kezét: - A fõvezér!... Fussatok a fõvezérhez!... A fõpaphoz!...
3767 5 | néhány szép páfrányt és fűszálat, s magam mulattából már
3768 12 | hajnalkát, mint mikor a hajnalka fûszálra fut fel, s a fûszál meghajlik
3769 1 | arany. Ezen végy mindenféle fûszert, amit az egyiptomi kalmárok
3770 49 | ilyen lovakat. Utánuk, amint futamatnyi tér marad, megindul Upor,
3771 49 | visszafelé röpülnek egy futamatnyira.~Az armorikok és frankok
3772 46 | döbörgése egyre szilajabb. A futás egyre lihegõbb. Már a haja
3773 49 | hurrognak utánunk.~De a mi futásunk már nem olyan nyomott, mint
3774 46 | fut, és ugrálva, szökdelve futja a kört, mintha a sátorból
3775 49 | van szorulva, hogy akár futni lehetne a hátukon. Egy hun
3776 32 | nyergeletlen lovon azok a vad futtatások, ugratások, fordulások,
3777 34 | gyakorolták a nyilazást, futtatást, testi viadalmat.~Csáth
3778 8 | csereberélnek s vadásznak, versenyt futtatnak, hadi gyakorlatokat rendeznek
3779 60 | volt írószer: át kellett futtatnom egy rabot a királyi íróházba.
3780 63 | gyermekek a lovak mellett futva. Egyre többen-többen, a
3781 30 | szélvész volna belezárva, úgy fuvallt az orrán át.~- Avagy nem
3782 41 | csapatunkat.~Atilla visszavonulót fúvat a városban, s alánokat küld
3783 20 | rózsát.~Egy vén, buckos fûzfa álldogált ott magában, ahol
3784 8 | Le lehet rajta látni egy fûzfaerdõig. Késõbb tudtam meg, hogy
3785 20 | Hozzákötöttem a lovamat a fûzfához, és a tõrömmel jó kétarasznyi
3786 2 | megitathattuk a lovainkat. Fűzfák, nyírfák már javában bontogatták
3787 7 | kanyarog a mezõségen. Néhol fûzfák sûrûje takarja a vizet a
3788 40 | csoportokban keskeny sárga fûzfalevelekre, és vonulnak át a vízen.~
3789 14 | gyöngysor, amelyet hiányosan fûznek össze.~Emõke folytatta:~
3790 23 | beretválta ki. A kezében szíjra fûzött kulcsok.~- Csokona - szólt
3791 27 | Érti ez a hízelgést - fûzte tovább Karacs, egy horpadt
3792 39 | megfoghattak, rabszíjra fûzték. A szõnyeg, a ruhaféle a
3793 49 | prüsszögése. No, pokoli gabalyodás! Egy vérbe borult frank
3794 49 | elrohanunk mellettük, s ismét egy gabalyodásban akadnak meg és vergõdnek
3795 42 | meg a papoknak, hogy ami gabona és liszt van a városban,
3796 14 | vet, csak arat. A nép a gabonáját aratja, õ a népet. Én akkor
3797 60 | feldúlták mindenünket! Borunkat, gabonánkat is elvitték. A házban meg
3798 53 | zsoltárokat énekeltünk. Gád pap magányosan is egy-két
3799 33 | bûvös süveget, s áhítatosan gajdolt rá egy fekete táblás könyvbõl
3800 52 | víz szélén. Csáklyákkal és gajmós botokkal húzgálták ki a
3801 14 | kopog, mi kopog?~- Gyere ki galambom: itt vagyok, itt vagyok! ~
3802 10 | az, mint egy nagy fehér galambraj. A hun nõk angyalok. És
3803 9 | a süvegénél araszos zöld gallyacska és gyöngyvirág vagy tulipán.~
3804 14 | vennem. Meg kellett mutogatnom, hogyan viselték nyáron.
3805 60 | dolgoztunk. A rabok bontogatták a zsákmányt, a becsüsök
3806 18 | Valamennyien ingben és gatyában voltak. A révészgazda is
3807 12 | ilyentájban. Kérd meg a gazdádat, hogy bocsásson el.~S megint
3808 38 | ravók elé vinned, vidd a gazdádnak: ha a fõurak látják, jobb.~
3809 15 | szolgádnak, mert te vagy a gazdagabb.~A nyolc arany persze új
3810 11 | birodalomban a hatalmasnak és a gazdagnak mindent szabad. Az igazságot
3811 56 | utolján hazajött egészségesen, gazdagon. Egy falka királyfit és
3812 24 | szellemi kincstár”?~- A lélek gazdagsága, uram. Sok ezer ember gondolata,
3813 15 | gondoltam, nem örültem a gazdagságomnak se. Szerettem volna griffmadárrá
3814 62 | A jövõ gyönyörû képét: gazdagságot, méltóságot, mennyországot!~
3815 17 | harcolt. Fölszabadították: gazdagságra kapott, és hun nõt szerzett
3816 24 | pénze van.~- Ami a rabé, a gazdájáé az - szólt az anya is.~Visszavonultam
3817 58 | rabnak kötelessége látnia a gazdáját. Mindig mellette vagy mögötte
3818 18 | hogy hová valók. Ki vót a gazdájuk? Egy lovaslegény tegnap
3819 2 | egyik Maksziminoszé, az első gazdámé. Ő a császárnak a valójában
3820 17 | vagyok, s visszakísértet a gazdámhoz!~Éjjelenkint, ha ébren voltam,
3821 32 | amilyennek látszom. Én, hogy a gazdámmal itt jártam, megszerettem
3822 58 | elvesztél a szeme elõl.~- A gazdának nem kötelessége látnia a
3823 57 | amíg odavoltam. Mit szólt a gazdánk, mikor megjött?~Dzsidzsia
3824 51 | ujján aranygyûrû. És véres a gazdátlan kar. Egy vértõl fekete római
3825 49 | hogy az is sebesült. A gazdátlanul maradt ló azonban annyi
3826 22 | padlóhoz ütötte a kardját.~- Gazemberek! - üvöltötte Urkon, egy
3827 3 | Atilla a fejét rázta:~- Hazug gazok! Karóba húzatnálak valamennyiõtöket,
3828 50 | megáradt, hogy a ló szügyig gázolt benne.~- A lovam ezen a
3829 44 | meghódolni, azután megszökni gazság!~Ellenség ellenséggel megbékülhet
3830 52 | tízlépésnyire, s én itt gebedezek a szomjúságtól?~S akkor
3831 49 | elvész a síkság messzeségében. Atilla arrafelé már csak
3832 39 | tulipánszín pirosra festett arcú gelon hozta. A vezetõjük meghalt.
3833 49 | elénk a mi festett pofájú gelonjaink.~A következõ pillanatban
3834 8 | oltár az.~A tér másik sarkán gémeskút áll. Onnan keletre nézve,
3835 41 | falak!...~Fölállítjuk a gémeskútforma gépparittyákat. Mázsás kövek
3836 36 | voltak. Afrikából jöttek. Genzerik király küldötte õket egy
3837 24 | görögül. Hunul beszélj.~- A geográfia a földnek ismerete, uram.
3838 17 | históriában, filozófiában, geográfiában, grammatikában, retorikában
3839 44 | rómainak.~Egy dárdalövõ gépet vontattak el mellettük nagy
3840 49 | balszárnyon áll, szemben a mi gepidáinkkal s festett arcú, állatbõrös,
3841 44 | hunok együtt; Ardarikot a gepidákkal jobbra állította Atilla.
3842 44 | faparittyákat, kõhányókat, gépíjakat. A parittyás népfajok a
3843 49 | belsõ szekerekre álltak. A gépíjakba és gépparittyákba lovakat
3844 41 | Fölállítjuk a gémeskútforma gépparittyákat. Mázsás kövek repülnek át
3845 49 | szekerekre álltak. A gépíjakba és gépparittyákba lovakat fogtak be.~Minden
3846 30 | sárgás, kisfajta. Ott van a gerenda alatt az öregházba.~Az asszony
3847 41 | dörögve hullanak bent alá.~A gerendákra csigázott faltörõ kosok
3848 3 | peckesen állt, mintha a gerince vasból volna...~- A mi császár
3849 8 | szinte hidegen pillant át a gerincemen.~Már akkor nem gyûlöltem.
3850 38 | csakugyan az a célja, hogy a germánokat, kvádokat, svábokat, frankokat,
3851 56 | Megragadja a lova kantárát, és germánul üvölt:~„Vissza, Átilla!
3852 12 | Szép lenne pedig: a közepét gesztenyeszínre, a leveleit kénszínû sárgára.
3853 22 | ami a testõrök megvesztegetésére való.”~Nekem kellett hát
3854 46 | Madocsa! Makó! Balogh! Géza! Tarcsa! Kalocsa! Magócs!
3855 44 | aztán jöttek a többiek is: Gilta, Nikilsz, Milit, Nuta, Roiksz,
3856 33 | Amoda átal, ahun az a fehér gödölye ugrál.~- Köszönöm, kis pajtás.~-
3857 46 | áldozókõ alá veti a nyelvet, a gödörbe. A vastál vérét is oda önti.~
3858 2 | lófarkak és ökölnyi aranyozott gömbök díszítették. A bejárat fölött
3859 48 | hogy ma látom utoljára a Göncöl szekerét. Milyen más volna
3860 12 | tányért, továbbá a három nagy göngyöleg selymet és a majombõrt.
3861 7 | rabok bontották a sátort, göngyölték a hosszú rudakra. A belsõ
3862 15 | sátrak lepleit bontottuk, göngyöltük, az uraink a szokásos búcsúlátogatást
3863 27 | Persze Rába asszony még görbébben nézett reám, s bizony nem
3864 3 | követek kétrét, mint akiknek görcs van a hasukban.~Végre Csáth
3865 35 | kínlódva rángatta a nevetés görcse. Még az agg Barakony is
3866 46 | zene elhallgat. Az ember görcsökben rángatózva rebeg valami
3867 11 | itten a barbárságnak !~A görög-hun vállat vont:~- Hát... ha
3868 63 | szögleteiben márványból faragott görög-római istenszobrok fehérlettek.
3869 30 | hópihék szállongtak.~Ahogy a görögöket megláttam, egyszerre elfûtött
3870 11 | városban, csak görög ritkásan. Görögöt ha láttunk is, rabszolga
3871 7 | s néztem az út tavaszi göröngyein a nyomokat: melyik vajon
3872 7 | Rabszolga! - szólal meg gõgösen. - A te neved-e Zéta?~-
3873 7 | világot. A Tisza fölött gólyák kanyarogtak. Végre megpillantottam
3874 Eloszo| ebbõl, vagyis a bolondságomat, amelynél nagyobbat ember
3875 15 | csak éppen hogy a dolmánya gombjai közé volt bedugva.~Bement
3876 60 | fõbecsüs úr néminemû fületlen gomboknak értékeli õket. Iratja ötvenével
3877 4 | hogy nem veszett el egy gombunk se.~- No - azt mondja a
3878 49 | szavát se hallom a pokoli gomolygásban.~- Csak a sûrûjének! - rikoltozzák
3879 49 | mást, csak a dühös-véres gomolygást, fegyverek villogását, lovak
3880 9 | násznép úti pora. Napsütésben gomolygó aranyköd. Legelõször is
3881 46 | tûz sistereg. Gõzoszlop gomolyog föl. Iddár leszáll. Zobogány
3882 49 | harc: porba burkolt lovasok gomolyognak végeláthatatlan sokaságban
3883 2 | az õ holmija volt, mert gonddal takargatta gyékénybe.~A
3884 49 | Meroveusz frank király, Gondibó burgund király és a vezérek.~
3885 18 | madárral játszik. Nem is gondol rá, hogy az a madárka szenved.
3886 31 | Emberarcú állatok voltak. Gondolataik csak a napi dolgaikon forogtak
3887 6 | Annyira ismertük egymás gondolatát, hogy néha nem is kellett
3888 7 | megõrültem-e, hogy lelkem minden gondolatával egy olyan leány körül szédelgek,
3889 7 | bámultam magam elé bután, gondolatlanul. Szív helyett mintha egy
3890 38 | otthon maradt volna.~- A gondolatod késõn született - felelte
3891 45 | Odaát semmi se készül.~Gondolható volt: sötétségben nem mozoghatnak
3892 17 | nem fogadott.~Hátha azt gondolja, hogy szökevény vagyok,
3893 13 | mindig arra az egy lányra gondoljak. De nem volt szebb, csak
3894 8 | birodalom áll.~- És azt gondoljátok, hogy megbírtok vele? Nem
3895 2 | õneki felelhetünk.~- Azt gondoljátok-e - dörögte Csáth -, hogy
3896 63 | villámütés ért volna mindenkit. A gondolkodás megállt az emberekben. Hogy
3897 50 | harcol, se nem érez, se nem gondolkodik. Csak akarata van: ölök!
3898 53 | dolgoztam szívesen, hogy ne gondolkodjak. De este, mikor lefeküdtem,
3899 33 | Mert bal könyökén szokott gondolkodni. Annak a papnak az a híre
3900 17 | Uram, az úton egyre azon gondolkodok, milyen derék, szíves ember
3901 2 | különös... Habozva megállott. Gondolkodott. Közben ismét rám tévedt
3902 33 | mivel játszottál? hogy gondolkodtál? Egy minutumra ha érdekel.~-
3903 50 | az öldöklõ szomjúságban gondolkozhattam. Ha mi gyõztünk, csak megkerestet
3904 6 | elhallgatott, elaludt.~Én meg azon gondolkoztam: miket hazudjak holnap.
3905 31 | mintha angyaléneket hallanék.~Gondolkozva nézett reám, aztán behunyta
3906 29 | római alattvaló volt, és gondolnád-e azt, hogy én már tizennégy
3907 49 | nem bírok irtózás nélkül gondolni arra a sokadalmas embergyilkolásra,
3908 5 | uraknak jókedvük volt, nem gondoltak velem. Csupán a szolgatársaim
3909 31 | arca is könnyes volt. Azt gondolták, hogy meghaltam.~De amint
3910 53 | apáca. De azért szeretettel gondolunk egymásra minden napon.~A
3911 27 | haját szagosítja ez. Kopi, gondoskodjál reggel mandulatej mosdóvízrõl.~
3912 1 | õsz görög asszony volt a gondozója. Az az asszony fölvitt engem
3913 1 | könyveit, iratait érdeklõdéssel gondoztam, porolgattam, tisztítgattam.
3914 54 | rábíztam a város bírójára: gondozza, míg a csomát más tájra
3915 33 | az oltár alá az üregbe, a Gonosznak.~Sármánd a nehéznyavalyát
3916 1 | hogy hogyan bántak velem a gonoszok!~A nevelõ csakhamar ott
3917 27 | hogy a tréfálkozás nem gonoszsága neki, hanem csak mulatsága.~
3918 5 | csak álltam, mintha valami gonoszságot követtem volna el, s büntetõbíró
3919 27 | tréfálkozzatok velem, ne gonoszul. Szolgája vagyok az uramnak,
3920 33 | csillag neve nekünk: Theosz. A gótnak: Gut. A hunnak: Isten.~Bial
3921 46 | csorgatják.~A tûz sistereg. Gõzoszlop gomolyog föl. Iddár leszáll.
3922 46 | föllobogó és sistergõ tûz magas gõzoszlopot vörösít meg.~Káma a kardot
3923 3 | Maksziminosz -, inkább címezzük tíz grádiussal feljebb, mintsem hogy eggyel
3924 17 | filozófiában, geográfiában, grammatikában, retorikában és kalligrafiában.
3925 23 | geográfiát, filozófiát, grammatikát, retorikát...~S néztem rá:
3926 1 | Szvetóniuszt, a filozófusokat, grammatikusokat, kicsiben-nagyjában minden
3927 42 | Irigyeltem érte. A sisak taraján gránátkövek piroslottak, s föltolható
3928 15 | gazdagságomnak se. Szerettem volna griffmadárrá változni, hogy lecsapjak
3929 63 | A keményítõszag helyett gubacsszag uralkodott benne, de a falakat
3930 48 | nyergetlen lovon, csupán a gubáját vagy egy bõrdarabot vagy
3931 12 | ötven vén ember ül vagy guggol, hátrább meg a kíváncsiak
3932 30 | Én a kapu eresze alatt guggoltam. Nagy szemû hópihék szállongtak.~
3933 31 | rabok voltak, csak a csikós, gulyás, kanásznép között akadt
3934 29 | ültünk a tûz körül. Csikósok, gulyások is, akik behúzódtak az állatokkal
3935 3 | villant rá a vállán át dühös gúnnyal Maksziminosz.~A gazdám a
3936 43 | mintha a Szentháromságot gúnyolná.~Én is megbosszankodtam.~-
3937 12 | egyet; néha egyet se. Hun gusztus.~Hát elmásítottam a rajzot.
3938 33 | nekünk: Theosz. A gótnak: Gut. A hunnak: Isten.~Bial táltos
3939 2 | oda éjjel, és ha még élek, gyakintsd a tõröd a mellembe.~Nem
3940 35 | azokkal a nyilakkal lõttem. Gyakorlatok után a hun fiúk összeszedték
3941 8 | versenyt futtatnak, hadi gyakorlatokat rendeznek a fiatalsággal.
3942 63 | voltam bent. Künn a hadi gyakorlótéren versenyfuttatást rendeztek
3943 36 | azonban már gyermekkorukban gyakorolják, hogy az elnyúltan vágtató
3944 36 | fiatalság a mezõn nagy rajokban gyakorolt. A raj néha akkora karajba
3945 34 | zajongott: reggeltõl estig gyakorolták a nyilazást, futtatást,
3946 32 | hadilovaglást.~Persze csak azt gyakoroltam, amit az egészséges karommal
3947 33 | Egy esõs napon, amikor nem gyakoroltunk, meglátogattam Bial táltost.~
3948 1 | csúsznának Atilla szeme elé. Gyalázat a neved, alázat! A mûvelt
3949 60 | annak is én parancsolok.~És gyalázta, átkozta a hunokat. Különösen
3950 45 | lovasok, mikor mozduljanak a gyalogok, ha a római hajnalban kezdené
3951 2 | kantárszáron. Rusztikiosz csak úgy gyalogosan szedegette mellettünk a
3952 15 | ki. A nyolc fáklyát nyolc gyalogszolga vitte.~Közöttük fehér lovon
3953 6 | csizmában aprón lépked a gyalogúton, és ahogy hozzám érkezik,
3954 9 | mondják.~Következik egy gyalogzenekar: vérszínpiros a ruhájuk.
3955 1 | föl. Az egyik lábam égett. Gyaluforgácsot tettek a lábam fejére, s
3956 25 | hogy, Theodóziusz gyönge, gyámoltalan ember. A nénje kormányoz
3957 44 | Szangibánnak a hada az. Talán gyanakszik arra az ingadozó emberre,
3958 51 | nem engedi õket. Cselet gyanít. Csak egynéhány száz lovas
3959 1 | humort lehetett volna ebben gyanítani, de törõdtek is õk a szófejtéssel!
3960 22 | arany, ha ajándéknak mondom, gyanút keltene.”~- Így volt - bólintott
3961 22 | nyekért. Mikor megjössz velük, gyanútlanul elhozhatod a pénzt, ami
3962 14 | vállán meg egy tejfölszínû gyapjú ágyterítõ, amelynek redõi
3963 1 | nekem. Az egyik ünnepi, gyapjúból szõtt fehér ruha volt, zöld
3964 14 | viseletet.~Behoztak egy könnyû gyapjúlepedõt. Nekem azt magamra kellett
3965 14 | egy könnyû és bõ és finom gyapjúlepel, amelyet a jobb vállon kapocs
3966 12 | bevonva. A padlót vastag gyapjúszõnyeg borította. A szõnyeg alatt
3967 52 | a halál érzete végtelen gyásszal borult reám.~Csak éjjel
3968 64 | cselekszi, hogy így fejezi ki a gyászát a király iránt.~Az, hogy
3969 56 | A királyné is fölkelt.~- Gyászban? - kérdezte aggodalommal.~-
3970 52 | hangokban kezdõdött a táltosok gyászéneke. Dobok pergése, búgó kürtök
3971 64 | A távolból hallottam a gyászénekeket, a tompa dobpergést. Aztán
3972 46 | ismét megszólal.~Talpig gyászfátyolba öltözött alán pap lép a
3973 64 | fejükön rajta volt a sisak, de gyászfátyollal volt bevonva. A ruhájuk
3974 64 | tizennégy koronás király gyalog, gyászfátyolosan. Utánuk következtek a papok,
3975 64 | négy óra tájt felbúgott a gyászkürt. A palotának a fala is reszketett
3976 50 | Vaksötétség. A harcmezõt mintha gyászlepellel födte volna be az ég.~Szomjazom.~
3977 65 | a halottat, ott ültek a gyászoló családdal egy asztal körül,
3978 42 | Emõkének semmit?~Még abban a gyászos órában is Emõke volt az
3979 63 | fölemeli, de akkor hozzák a gyászposztóval bekötött dárdát, Atilla
3980 64 | Alig lép el Ména-Ságh, egy gyászruhába öltözött nõ jelenik meg
3981 64 | halkan -, látom, már megvan a gyászruhád.~- Éppen most hozták.~-
3982 64 | táltosok föltették a koporsót a gyászszekérre, s a tizenkét fekete ló
3983 64 | majd öltsétek föl ezt a gyászzsákot. A lovak mellett mentek
3984 51 | akkor forróság volt rajtam: gyehenna! Fél kézre tápászkodtam,
3985 2 | mert gonddal takargatta gyékénybe.~A tavaszi nap elõsugárzott
3986 53 | festett emberen is.) Az ágya gyékényes nyoszolya volt. A székek
3987 3 | mezítláb - a lábujjain gyémántgyûrûk.~Már elõre vonaglott a szám
3988 9 | csinált koszorún mogyorónyi gyémántok csillognak.~A rédát a királynék
3989 14 | gyönyörködve nézett egy gyémántokkal becsillagzott elefántcsont
3990 46 | állatfejek, mindenféle fog és gyémánttal kirakott csillagok. De a
3991 40 | Atilla akkor már aranytól és gyémánttól ragyogó ruhában járt-kelt
3992 21 | ebbõl nem következik, hogy gyengébb a hunoknál.~A római tiszt
3993 33 | erõs föléje kerekedik a gyengébbnek. Viaskodás az élet.~- De
3994 49 | De még nem lövünk.~A mezõ gyepe fölszakadozott a lovak patkójától.
3995 4 | agg hun ül a sátor elõtt a gyepen, jobban mondva: bölénybõrön.
3996 15 | fölnézni az emeletre, csak a gyepes földet néztem, mintha valamit
3997 33 | De az emberi faj ma még a gyerekkorát éli. Hol láttál olyan gyermeket,
3998 8 | birkanyáj. Kutyák ostroma. A gyereknép is lépten-nyomon lábatlankodik.~
3999 63 | láttam: füstös, éretlen gyerkõc. Most az arca fehér és gyöngéden
4000 64 | Asszonyok is jönnek. Egyiknek a gyermeke sír.~- Tenyejet...~Aztán
4001 42 | könnyeivel könyörög.~- Mind a te gyermeked ez? - kérdezi Atilla.~-
4002 23 | lehetnék-e nevelõje a te két szép gyermekednek? Mert láttam, hogy két kedves
4003 42 | pénz, neveld föl rajta a gyermekeidet.~Odarendelte az asszony
4004 36 | fedett öblös szekerekbõl. A gyermekeik ott lovagoltak a szekerek
4005 11 | hun nõt vettem feleségül. Gyermekeim is vannak. Látnád, micsoda
4006 34 | úrrá válok, neki vagy a gyermekeinek sok mindent a javára mozdíthatok
4007 42 | hátán gyermekek, s a nagyobb gyermekeken batyuk, kosarak. Erdõkbe,
4008 63 | emberekkel, asszonyokkal, gyermekekkel. Úr és szolga, nõ és férfi
4009 14 | nagyasszonyom?~- Szép vagy, gyermekem - mosolygott a királyné. -
4010 50 | macskáért, egy nõnemû hun gyermekért, aki oly mûveletlen, hogy
4011 1 | Hallgass! - ijesztette síró gyermekét az anyja.~- Hunokkal álmodtam -
4012 31 | másik az óriástermetû, de gyermekhangú Ladán.~Én azokkal nemigen
4013 5 | aki részeg.~A falu végén gyermekkiáltást hallok mögöttem:~- Hé! hé!
4014 17 | Vézna és tudatlan fiú; a gyermekkorát betegágyban töltötte; hebegõ
4015 30 | nem tért.~Én ezt a fiút gyermekkorától fogva neveltem s tanítottam.
4016 38 | az fene legény. Átillának gyermekkori barátja. Átilla gyermekkorában
4017 36 | megtanulni. A hunok azonban már gyermekkorukban gyakorolják, hogy az elnyúltan
4018 33 | kereste. Tehén hágott a gyermeknek a lábára.~A sátorból padot
4019 33 | fekete táblás könyvbõl a gyermekre.~ ~
4020 13 | valami szoknyás fiú, és gyermekszag terjengett belõle.~- Hát
4021 15 | aranypénz akkora volt, mint egy gyermektenyér.~- Hallod-e - mondotta vidáman
4022 23 | kisasszonnyal semmi dógunk. Gyermök ammég.~Kis ideig hallgattunk.
|