1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
4023 64 | ki még életében!~- Csaba gyerök még! A hun népet gyerökre
4024 64 | gyerök még! A hun népet gyerökre bízni nem lehet!~- Ott a
4025 59 | Emõkére fordult.~A leány a gyertya lángjába nézett, egykedvû,
4026 27 | urasan beszélsz, mint valami gyiák. Te talán a rovást is érted?~-
4027 49 | csupa vér.~- Huj, az apátok gyilkos keservit!...~S hogy a tér
4028 49 | halál fekete perce! Badaló gyilkosa nekem tartogatja a második
4029 22 | Edekon úr -, de nekem már a gyilkosság elõtt is kell pénz: a testõröket
4030 39 | borult.~Ez volt az elsõ gyilkosságom.~Ha valaki látta, agyonvernek
4031 49 | frank üvöltés, hun és frank gyilok. Nem látni mást, csak a
4032 53 | nyoszolya volt. A székek gyökérbõl valók. Ágybeli fehérnemûje
4033 45 | meg a levegõ. A ledõlt fa gyökere háromszorosan hajt, s az
4034 52 | mindig kapaszkodtam az élet gyökerébe.~- Feleim - könyörögtem
4035 6 | hogy a nyelvem kiszakad gyökerestül, de egyik se történt. Az
4036 59 | csak álltam ott, mintha gyökeret vert volna a lábam. Könnybe
4037 22 | hogy ha a fa ledõl, az õ gyökerük is kiszakad vele.~Vigilász
4038 14 | jó fiú vagy, és a lelked gyöngéd. De most már menj. Nem rajzolunk
4039 63 | Fázol talán? - kérdem gyöngédeden.~Mert tavasz elején voltunk
4040 64 | vissza a vizet. Idõ múltával gyöngül az emlékezet, az iszap is
4041 24 | éltek? hogy erõsödtek? hogy gyöngültek? hogy okosodtak a maguk
4042 60 | kincseket.~- De csak az én gyöngyeimet hagyták volna meg - sírta
4043 60 | átkozta a hunokat. Különösen a gyöngyeit siratta.~- Asszonyom - csillapítottam -,
4044 2 | a bejáraton csüggõ fehér gyöngyfüzérekrõl s az ablakokon fehérlõ fátyolkárpitokról.~
4045 14 | való. A nõk legfeljebb ha gyöngyfüzért viselnek a nyakukon, azt
4046 9 | fecsegett neki valamit. Emõke gyöngyházas késsel munkált egy csibecombon.
4047 63 | Gyerünk!~Ladó is karon fogta Gyöngyit.~Nekem Dzsidzsia maradt.
4048 14 | olyanok, mint a szétomlott gyöngysor, amelyet hiányosan fûznek
4049 28 | tartott maga mellett, hogy gyönyörködjék bennem, mint valami köszörült
4050 9 | palotába, és az erkélyrõl gyönyörködtek tovább a néphullámzásban.
4051 17 | is irtóztatott. De az a gyönyörködtetõ kép, hogy olyan úr lehetek,
4052 36 | haja gesztenyeszínû. Ó, gyönyörûm, hol van már a te gesztenyeszínû
4053 53 | vaj. Soha életemben olyan gyönyörûséggel nem ettem. A pecsenye illata
4054 33 | körben álltak egy kerek gyöpös tér körül.~S minden sátornak
4055 46 | fehérben, Zobogányt, Bogárt és Györhét vörösben, a többit feketében:
4056 2 | nyögte -, engem a szégyen gyötör, hogy egy barbár így packáz
4057 19 | apokalipszis szörnyûségei gyötörtek. A homlokomat kiverte a
4058 41 | hárítják el. Aéciuszt kétség gyötri.~Végeláthatatlan mezõre
4059 32 | kezébõl tûz a földre. Azért gyógyít. Máskor is, ha beteg vagy,
4060 32 | Káá-ká-ká...~Mi az a csodálatos gyógyító ereje a napnak, hogy minden
4061 64 | táltos állt. Vérrel behintett gyolcs lepedõ volt rajta; a feje
4062 56 | meggyszínû bársonydolmány, gyolcsgallér, a vállamon ezüstláncon
4063 56 | kitett magáért: szép széles gyolcsgallért adott. Mikor azt is fölkapcsoltam,
4064 60 | annyi, saru, fegyverek, gyolcsok, övek, bõrtáskák, tunikák,
4065 8 | általjátszik. A fején az a fehér gyolcsturbán. Piros csizmás lábacskája
4066 3 | koronás ember is. Egyik gyomorbajosforma, keserû homlokú.~Miféle
4067 39 | püspöki süveg is.~Fölfordult gyomorral álltam meg a templom lépcsõjén.
4068 15 | nyújtózkodott. Egy másik rab a gyomot sarabolta a kapu körül.
4069 15 | bizonyosan elrontottad a gyomrodat. Ezek a fene hun ételek...
4070 51 | fejem is fáj. S a torkom, gyomrom, mintha zsarátnokot vacsoráztam
4071 Eloszo| ebben a könyvemben, mintha gyónnék. A bölcsességemet is megítélhetik
4072 54 | legyen, aki segítsen neki a gyóntatás és a temetés munkájában.~
4073 33 | tüzes vassal is játszanak.~Gyõrhe táltos igézéseket, szemveréseket
4074 46 | kör tisztáján, és fokozódó gyorsasággal halad. Csakhamar fut, és
4075 9 | mellette, míg csak meg nem gyorsul a réda. Csakhamar eltûnik
4076 8 | van. Embernek a kardja nem gyõzhet azon.~- Micsoda „Isten kardja”?~-
4077 49 | kinyúlnak az ujjak - alig gyõzik fékezni az ilyen lovakat.
4078 11 | volna, elbeszélgette, hogyan gyõzködött Keleten. S hogy az örömbe
4079 56 | van?~- Nem tudjuk. A nagy gyõzõ sehol sem látható. Ellenben
4080 50 | még mindig nem gyõztünk? Gyõzünk-e? Mért szállt le Atilla a
4081 18 | Annyian szöknek mán, hogy nem gyõzzük. Ha egy hétig nem jönnek
4082 36 | gyomor a nagy had!~A hunok gyülekezése aztán eltartott januárius
4083 43 | hagyta Ardarikot, hogy a gyülekezõ hadakat fedezze, s hogy
4084 36 | lócsiszárokat, koldusokat s a gyülevész szemétnépséget, az egymilliónál
4085 64 | üdvösségem, ~két aranyalmámnak gyümölcstermö fája, ~királyi palotám szomorú
4086 46 | nagy fehér viaszgyertyát gyújt. Másik pap vizet vagy mit
4087 33 | ismersz-e olyanokat, akik gyûjtenek, mint a hörcsög, akik vérengzõk,
4088 33 | micsoda tapasztalatokat gyûjtöttem például tücsök koromban.~-
4089 35 | oszlopain viaszfáklyákat gyújtogatnak a szolgák. Kamocsa, egy
4090 41 | megérkezik. A szekeres hadak gyûjtsenek takarmányt és lisztet, szarvasmarhát,
4091 24 | emléke, ami mind meg van gyûjtve a könyvekben, az évek sok
4092 38 | negyvenöt éves, szakállas ember, gyulladásos szemû és kopasz, a fehér
4093 8 | gondolta, hogy az én arcom gyûlöletet takar. De mit takart az
4094 27 | tréfálkozás csak akkor vált gyûlöletté, mikor azt látták, hogy
4095 49 | és öltem tigriserõvel és gyûlölettel minden ellenfelet. A magam
4096 57 | mit vétettem neked. Miért gyûlölsz engem?~- Én?~- Nem megszégyenítettél-e
4097 27 | az állatok között is van gyûlölt és üldözött, egyedül élõ,
4098 14 | A minap nem ezt mondtad. Gyûlöltél.~- Holtomig bánom azt a...~-
4099 8 | gerincemen.~Már akkor nem gyûlöltem. Bántam, hogy meg nem csókoltam
4100 36 | birkahúst füstöltek, keményre gyúrt tésztát szárítottak. A húst
4101 36 | barna óriás. A fülükben gyûrû. A süvegükön strucctoll.
4102 28 | magával, mint ahogy a láncait, gyûrûit viselte. Érezte, hogy érték
4103 49 | s a hunok összeszorult gyûrûje a halommá nõtt holttestekre
4104 62 | patríciusasszony lenyomtatta a gyûrûjével. Dzsidzsia fogta a kisebbik
4105 5 | esõtõl felázott, és vékony habaréksár borította.~Mi közöm nekem
4106 60 | faragvány ez! Még a hullámok habja is ki van faragva. S a gyönyörû
4107 60 | Vénusz kiemelkedik a tenger habjaiból. Micsoda remek finomságú
4108 55 | rossz sejtelem, hogy csak habogva felelgetek az asszonyomnak
4109 38 | alá szoríthatom a lelkem háborgását.~- És a lány is beleegyezett? -
4110 30 | minden jót Istentõl. Azért háborgatlak ezen alázatos írásommal,
4111 24 | is háltak ottan, de nem háborgatott csak egynéhány szúnyog.~
4112 42 | békeidõben is. De hány aranyat ér háborúban! Csak a réztarajt kell beborítani
4113 8 | most érkeztek haza a kazár háborúból.~- Hát te - kérdem - miért
4114 44 | ostobák is, mindig érdekesek háborús idõben.~Én csak azt tudtam,
4115 11 | se végrehajtó.~- Örökkön háborúskodtok.~- Akkor is, nálunk nem
4116 52 | tízével, húszával, utaznak a habos, veres vízben. S bukdácsolnak,
4117 49 | ömlik csillogón a mi felsõ hadaink felé. Oly messze vannak
4118 60 | páncélt öltve küzdött a hadakban. Nem látod-e a szemében
4119 63 | volt a mezõ. A szövetséges hadaktól napról napra jött az értesítés,
4120 43 | vágtatott arra. De a római hadból is: egy sebesen száguldó
4121 45 | rendelkezett, hogy melyik hadcsoport hova helyezkedjen; mikor
4122 22 | mozdulatlanul, mint valami Hádesz-szobor, sötét, hallgató arccal.
4123 35 | látogatta, vagy a fiatalság hadigyakorlatát nézte meg, vagy pedig követeket
4124 51 | kürtölés csak útra hívó, nem hadijel. A zúgás is szokatlan. Lovasok
4125 32 | nehéz tudomány a hunok hadilovaglása. Véltem elõbb, hogy nem
4126 32 | vessek, és megtanuljam a hadilovaglást.~Persze csak azt gyakoroltam,
4127 49 | s mi lihegve állunk új hadirendbe.~Hála istennek: élek.~A
4128 46 | jámborok csak a közönséges hadiruhájukban sürgölõdnek, csupán a fejükre
4129 38 | maga is vezérelte õket egy hadjáratban. Gyõzött.~Csáth elõttünk
4130 55 | leesett.~- Hát nem a római hadjáratból?~- Nem. Ott a had talán?~-
4131 40 | ravók mondták aztán, hogy hadjáratokon mindig a pompa környezi
4132 63 | jelentkezett, mint a nyugati hadjáratra. Atilla csillaga a magasán
4133 38 | Menj el a legközelebbi hadjárattal, és vitézkedjél. A zsákmányt,
4134 49 | megfordul, hogy végignézzen a hadon, aminõt Xerxes óta nem látott
4135 9 | közben széles fakarddal hadonászott maga körül, és különféle
4136 40 | már átkelt az elöl járó hadrész és a vezetõk százai. A kémek
4137 36 | nincsenek, mint a római hadseregben, hanem, csak vezérek és
4138 36 | jött a vad bellotonok nagy hadserege. Szakálluk mellig érõ. Parittyával
4139 40 | mennek-mennek, míg csak a római hadsereget meg nem találják.~De hol
4140 38 | csatlakoznak, hanem a római hadsereghez, Aéciusz szembeszállhat
4141 38 | Aéciusz, nem lehetett volna-e hadüzenet helyett azt írni a rómaiaknak,
4142 33 | Bial táltost kereste. Tehén hágott a gyermeknek a lábára.~A
4143 3 | készítettem rá a szememet, hagy templomi fényességbe lépünk.
4144 54 | Másnap este megnéztük a hagyatékot: szép emeletes ház, három
4145 30 | rólam is van szó a levélben, hagyd ki, kérlek. Emberek vagyunk...~-
4146 61 | közbevágott:~- Elég! Másnak is hagyj szót!~Azóta mindenki rövidre
4147 52 | mellettem elmenõknek -, ne hagyjatok itt!~Nem is feleltek.~Azután
4148 64 | nem kellett volna úgy hagyni.~- Nem is hagyták - felelt
4149 59 | a süveget kellett otthon hagynom.~Bezzeg elbámult Csáth,
4150 33 | bennetek.~Félbe kellett hagynunk a beszélgetést, mert Bial
4151 39 | és szolgáltam ki. Õ aztán hagyogatott nekem a maga ételébõl egy-egy
4152 42 | ruhám és egy könyvem; neked hagyom. - S a kezét nyújtotta.~
4153 64 | Isten kardja! Ó, hogy árván hagytad ezt a nemzetet!~Nem lehetett
4154 35 | lecsordulni, testének nagy hája szinte reng a széken.~Atilla
4155 63 | kelleténél, a láng belekapott a hajába, s a táncnak a hunok nagy
4156 64 | földre dobta. Kivonta a tût a hajából, s a sarokba dobta. A haja
4157 36 | a te gesztenyeszínû szép hajad!...~Azok a hunugorok mind
4158 57 | most már férjhez érett hajadon. Nyúlánk és kebles. Az arca
4159 55 | aggodalmas gondolatban. Hajadon-e még? Hogy néz rám, ha eléje
4160 28 | jéggé fagyott olykor a hajamon.~A befordított prémes ruha
4161 63 | S megragadják Ildikót a hajánál, mint valami állatot.~-
4162 22 | kínáltak volna neki Atilla egy hajaszáláért, akkor is elmondta volna
4163 16 | le? Hátha csak egy gyerek hajította ki vagy valamelyik cseléd?~
4164 63 | homályos sarkában térdel zilált hajjal, fátyolba burkoltan, reszketve
4165 38 | megtörje a kutyákat, ha nem hajlanak. Nagy nép az és erõs. Az
4166 14 | hogy a hosszú orrú emberek hajlandóbbak a búskomorságra, mint a
4167 36 | nyergükön. Íjaik kettõs hajlásúak. Asszonyt nem hoztak magukkal.~
4168 20 | partján az én boldog kis hajlékomat.~ ~
4169 63 | könnyen forgó, könnyen ugró, hajlékony derekú. Azzal ügyeskedett,
4170 46 | Fordítsd felénk orcádat! Hajlítsd felénk szívedet! Tûzben,
4171 18 | lehetett látni, mert lefelé hajlott, s elõrehullt hosszú õsz
4172 51 | Ó, áldott napfény áldott hajnala! Csakhogy ismét mossa hûsítõ
4173 12 | hajnalkát, mint mikor a hajnalka fûszálra fut fel, s a fûszál
4174 65 | Mintha nyugat felõl is hajnalodna.~~És elindultunk.~ ~Vége~ ~ ~ ~
4175 52 | látnám a virradatot, a piros hajnalt, a fölkelõ napot! És hát
4176 33 | nevet. Pedig hát minden hajó, akár kicsi, akár nagy,
4177 34 | A tenger vize zöldre s hajókkal betarkázva. A királyi palotán
4178 37 | érintenem, csak hogy az arcához hajoljak, s megérintsem az ajkammal.
4179 46 | illeszti.~A zene elhallgat.~- Hajoljatok meg! - énekli Iddár.~Mindenki
4180 12 | szundikált a két térdére hajoltan. Az aztán bejelentett bennünket,
4181 47 | Megállj - szólt ismét a ládába hajolva -, neked is adok egyet.
4182 14 | Eltemettük anyámat, azután hajóra ültünk. Másnap már ott állottam
4183 22 | Mindent elmondok az utolsó hajszálig igazán. Csak a fiamat ne,
4184 45 | fa gyökere háromszorosan hajt, s az emberi lélek munkára
4185 29 | mintha a vállamra akarná hajtani a fejét.~- Eredj innen -
4186 40 | hajtóvadászaton nagy karéjba nyúlad a hajtók serege, úgy terjeszkednek
4187 4 | hogy miféle vendégeket hajtott a zivatar a falujába. Nem
4188 18 | parton. Két födetlen fejû hun hajtotta át, gyorsan kapkodva a kötélhez.~-
4189 64 | fejemet szép mátkám szívére hajtottam. ~Az Isten áldjon meg, Rika
4190 40 | délnek, s mint mikor a hajtóvadászaton nagy karéjba nyúlad a hajtók
4191 14 | fekete szemûek, fekete hajúak, fehér bõrûek - feleltem -,
4192 14 | tornyozzák föl a görög nõk a hajukat, egyetlen hullámot hagyva
4193 36 | s hosszan leomló sárga hajukról beszélhessenek.~A frankokat
4194 14 | Azután le kellett rajzolnom a hajviseleteket. S hogy az nemigen sikerült,
4195 3 | Atilla azt parancsolta, hogy haladjunk tovább.~Három hun volt a
4196 40 | fõvezérnek a túlsó parton haladó seregéhez csatlakoztak.~
4197 17 | udvarban.~Aztán elváltunk: õ haladoz tovább északnak, mi haladozunk
4198 2 | előttünk az a katonaság haladozott, amelyik Atillának a tizenkét
4199 17 | haladoz tovább északnak, mi haladozunk délnek.~Délben elõ kellett
4200 10 | dicsért meg -, mennyire haladtál?~S kivett a zsebébõl egy
4201 8 | konyha is.~Minél beljebb haladunk a királyi palota felé, annál
4202 36 | olyanok, mintha emberré vált halak volnának. De szépfajta nép:
4203 49 | minden ellenfelet. A magam halálára se gondoltam már. Pedig
4204 36 | soha. A zászlójuk csupa halálfõ.~Jött napnyugat felõl a
4205 7 | mindenben parancsként követem. Halálig is, ha kívánod. De ezt nem
4206 5 | nézném meg még egyszer a Halálkisasszonyt. Úgyse látom többé az életben
4207 60 | Asszonyom - vigasztaltam -. hálálkodj Istennek, hogy ilyen házba
4208 31 | következõ órában rettenetes halállal ölet meg az apám.~- Azt
4209 12 | vetettem oda az életemet a halálnak.~S énrám azt mondják: okos
4210 49 | befagyottan, s az a gondolat: a halálodba indulsz.~Akkor még ott álltam
4211 52 | Hát ahogy ott fekszek a halálom óráját érezve, gépiesen
4212 50 | érintésképpen érzõdik. Ha meg halálos a seb, elkábulunk, mint
4213 3 | tanakodnak tovább. Arra a bájos halálpillangóra gondoltam. Micsoda karcsú,
4214 42 | Este már készen volt a halálra. Vizet kért tõlem.~A táborban
4215 33 | még egyszer kifejezzem a hálámat.~- No, derék! De hát ne
4216 38 | Halandó isten? Isteni halandónak mondtad volna inkább.~Csege
4217 53 | Szenteltvízzel locsolta a halántékomat. A fejemet az ölébe vette
4218 4 | fönt a homlokon, kettõ a halántékon. Egy nagy süvegû, szakállas
4219 51 | mindenféle nemzeti nõk meg a halász ugorok. Úri lovasok is ereszkednek
4220 55 | rokkant hun is tél-túl. Halászat, vadászat a foglalkozásuk.
4221 36 | szekereit az ugorok követték. Halászatból élõ gyalognép az. Nem annyira
4222 4 | nem is volt szava, csak hálatekintete az égnek. Beletakaródzott
4223 17 | kérlek: ne vádolj engem hálátlansággal. Mert könnyes szemmel gondolok
4224 27 | volt kikerekedve. A taraja halavány. Azért vonta magára a figyelmemet,
4225 50 | fiatal hun harcos hívja haldoklásában az édesanyját.~A római táborból
4226 51 | egészségesen érkeztek haza.~Még a haldoklók is boldogan tekintettek
4227 23 | éjjel - feleltem. - De nem hálhatnék-e én itt az éjjel is? Mert
4228 64 | fölemelte az ujját. Még halkabban susogta: - Míg ide nem jövök.~
4229 31 | hallom, mintha angyaléneket hallanék.~Gondolkozva nézett reám,
4230 49 | üvöltést. S ha csend volna, hallatszana, hogyan száll ez a három
4231 41 | férfihangok csak a falak közelében hallatszanak, távolabb csak a nõi hangok.
4232 65 | hogy a távolból régóta hallatszó morajlás olyan harci zaj,
4233 55 | egybegyûltek, hogy a szavamat hallgassák.~Rába asszony pecsenyét
4234 44 | hogy a síposok és kürtösök hallgassanak, s mindenki korán térjen
4235 49 | egymagam vagyok sápadt, hallgatag.~Mert érzem, hogy hideg
4236 38 | Ketten maradtunk Csegével. Hallgatagon léptettünk egymás mellett.
4237 6 | beszélek.~S valóban, némi hallgatás után az uram megszólalt:~-
4238 24 | tanulják ezt. Ha éppen effélék hallgatására van kedvök, hívatnak regöst,
4239 43 | Mindent tehetsz velem.~- Hallgatlak.~- Hát tudd meg, hogy a
4240 60 | ránk.~A ravók reszketve hallgatnak.~Végre én szólalok meg latinul:~-
4241 48 | csendes nyári éj ölén, s nem hallgatnám az alvó pokol közepén, hogyan
4242 22 | valami Hádesz-szobor, sötét, hallgató arccal. Micsoda vihar tombolhat
4243 31 | kijózanult, te már messze jártál.~Hallgatódzott, aztán susogva szólott:~-
4244 64 | állok a virrasztók között, s hallgatom fásultan, butultan a táltosok
4245 56 | eltûnik a nád között.~A hallgatóságom elsápad. Látom, hogy Emõke
4246 65 | szobánkban nincs mécses. Hallgatózok: semmi hortyogás. No, senki.
4247 15 | a szobából.~Darabig ott hallgatóztam, aztán megint visszatértem
4248 22 | nyelven olvasta.~Atilláék hallgatták figyelmesen.~Nekem reszketett
4249 24 | csak a barbárok városában hallható. Tülkölés, ostordurrogás,
4250 60 | elégednem azzal, hogy látom, és hallhatom a szava zenéjét.~Elmenetelemkor
4251 51 | síposok vidám visongása hallik mindenfelé. Értem már: a
4252 49 | nekik. De mit tegyenek: hallják a kürtjeleket, látják a
4253 2 | szomorúan.~- Emõ? Furcsa név. Hallod - mondom aztán elgondolkodva -,
4254 63 | volna, mert szép. Te már hallottál effélét? Nos, hát akkor
4255 53 | hollók, varjak. Egyebet se hallottunk, csak károgást.~Beszélték,
4256 49 | emberek vonagló, mozgó, véres halma marad.~Egy percre én is
4257 49 | földön fetrengõ emberek halmaza bástyázza el õket. Kanyarodnunk
4258 60 | Az írószoba elõtt nagy halmokba volt hányva az a zsákmány,
4259 41 | visszatérnek, Atilla megjelöl egy halmot a maga sátorának. A táborverõk
4260 37 | sárgállottak. Azok alatt a szolgák hálnak majd: én, Karacs, Nagyfülû-Szabolcs,
4261 52 | borult reám.~Csak éjjel ne halnék meg! Csak még egyszer látnám
4262 2 | érzem, mintha sírboltban hálnék. A sátor jobb. A sátor velem
4263 2 | Akinek megjelenik, meg kell halnia.~Ismét az anyjához fordult:
4264 51 | érte azonnal meg kellene is halnom.~Másnap Atilla végiglovagolt
4265 22 | buta barbár az ellene szõtt hálóban fogta meg.~De én következem.~
4266 33 | embereket, akik prédalesõk, hálófonók, mint a pók?~- Ismerek.~-
4267 53 | városon átvándorló koldusok hálogattak benne.~Az öreg a koldusoknak
4268 34 | haza. Emõke már akkor a hálóházban volt, én magam meg nagy
4269 36 | útközben meg-megvonja a hálóját a vizekben.~Sok gyomor a
4270 52 | Legalább emberek között halok meg, és nem hollók között.~
4271 49 | hunok összeszorult gyûrûje a halommá nõtt holttestekre fut föl.~
4272 49 | a holttestekre, amelyek halommal hevertek mindenfelé, ló
4273 63 | emeleti lépcsõn, ahol Atilla hálószobája van. De ez olyan gépiesen,
4274 39 | kapaszkodott fûbe, fába, kõbe, halottakba.~Fölvontam az íjamat, és
4275 53 | vagyok. Én járok vele a halottakhoz is. Én ülök mellette a menyegzõkön
4276 52 | hullámokban, s utazok a híddal, a halottakkal. Utazok hosszan, végtelenül,
4277 49 | már döglovakat ugrik át, s halottakra tapos. A huj-huj! kiáltásokat
4278 57 | hanem csomás.~- És Csáth halottnak vélt?~- Annak.~- Sajnált-e?~-
4279 51 | be a lábamat egy belloton halottról szakított vászonnal.~De
4280 22 | csendesség. Künn egy ló nyerít. Halottszagot érzek. Vigilász sápadtan
4281 54 | már ötven-hatvan-hetven halottunk volt naponkint. Volt olyan
4282 31 | azok a cudar tyúkok? Ott hálsz-e még az ágyam alatt?~Õ mindenre
4283 51 | De nem tért vissza. Ott hált a sebesültek között.~Egy
4284 24 | vackom volt. Más szolgák is háltak ottan, de nem háborgatott
4285 27 | harmadik:~- Ugye, te nem háltál otthon selyemágyon? Itt
4286 55 | honnan, és hogy igazán nem haltam-e meg.~Tolnak és ragadnak
4287 62 | hogy Emõkét földerítsem. A halványságát arra tudtam, hogy nem aludt
4288 18 | rendelkezett Eszlász -, de hamarosan.~Eszlász mindig evett, s
4289 30 | Én.~- Hát az a levél hamis volt?~- Nem tagadom.~Elfelejtettem,
4290 31 | Mért mondtad meg, hogy te hamisítottad a levelet? Néha bölcsebb
4291 2 | mentéje éppen olyan, mint a hamuszín mentés, büszke tokás asszonyé,
4292 2 | tudom, mi prémbõl készült hamuszínû mente volt rajta, éppen
4293 29 | veregette a ruhájáról a hamut. Aztán szomorúan tekintett
4294 50 | volt már. Csak a felhõk hamvadó tüze világított még kissé
4295 61 | dísztelen sötétkék vagy hamvas bársonyruha. Gyûrût se visel.~
4296 31 | azután úgy körülkötötte hánccsal, hogy csoda volt nézni.~
4297 31 | ember. Fakérget, földet és háncsot hozott. A karomat beillesztette
4298 60 | iszen közéjök vágtab volna, haneb lefogták a karobat!~Az öreget
4299 49 | Micsoda erõ van ebben a hangban! Micsoda erõ a szeme villanásában,
4300 31 | fitymálást éreztem mindig a hangjában.~Késõbb ismertem meg azt
4301 64 | minduntalan belém ütközött.~A hangjáról ismertem meg Balassa testõrt.~
4302 14 | szavait vigyáztam, csak a hangját, az édes hangocskát, amelytõl
4303 14 | csak a hangját, az édes hangocskát, amelytõl ma is reszket
4304 64 | megismerem.~S hallok erõsebb hangokat, mint amilyenek eddig hallatszottak:
4305 52 | fölfelé a füst. Nyújtott hangokban kezdõdött a táltosok gyászéneke.
4306 35 | mint a bolond. A zûrzavaros hangokból a fülem kihalászni próbálja
4307 13 | mind a ketten. Pengették, hangolgatták a lantjukat, s idõnkint
4308 65 | környékén még több a lovas, még hangosabb a nép. Fáklya csak tél-túl
4309 43 | hogy ti, babonás papok, hangosabban számláljátok a rossz jeleket,
4310 9 | vérszínpiros a ruhájuk. Hangszerük fából való tárogató és dob
4311 64 | hallgatta Györhe táltos mély hangú énekét, amint Atilla nevében
4312 9 | közeledik s nõttön-nõ az öröm hangviharja.~Atilla nagy fehér paripája
4313 40 | föld életében.~Milliónyi hangya nyüzsög-bözsög a hegyeken
4314 40 | szállnak a csillogó emberi hangyák apró csoportokban keskeny
4315 23 | többi arannyal össze ne hányják.~Megpillogta a szavaimat,
4316 49 | fegyverek villogását, lovak hánykódását. Káromkodások vihara, buzogányduhogás,
4317 49 | Tenger apró hullámaiként hánykódik a sok tajtékzó lófej. Az
4318 49 | amint tajtékzó szájjal hánykolódnak, de a lovam már halottakon
4319 2 | Az én uram mind éjten át hánykolódott. Sóhajtott, nyögött. Meg
4320 55 | Micsoda zavaros érzések hánykolódtak bennem, le nem írhatom.
4321 56 | utazást, a csatát és minden hányódásodat.~Egy pajkos szemû hun nõ
4322 55 | elmondtam nekik mindenféle hányódásomat, a csatát, a megmenekülésemet.
4323 31 | mint a Duna! Vagy mintha én hányódnék forró nagy hullámokon, amelyek
4324 50 | vesztett? - ez a kérdés hányódott bennem, amennyire az öldöklõ
4325 54 | Emõkét megkérhetném. Ott hányt-vetett ember lennék, itt a kezemet
4326 9 | vonta. Micsoda lovak! Hogy hányták a fejüket, hogy táncolt
4327 51 | kézre tápászkodtam, és vért hánytam.~Egy Esztán nevû zoltán
4328 18 | õrizgetjük itt. Eddig csak vízbe hánytuk a cudarokat, de mondok:
4329 51 | több és több a halottakon happoló lovas a síkon.~A tábor zsibong,
4330 46 | kek... ve... le... tek... har... col... nak...~Az urak
4331 59 | kiáltotta aztán tréfás haraggal -, hiszen te halott vagy!~-
4332 11 | történhetik, hogy ha a király haragja ellenetek fordul, másfelé
4333 2 | Maksziminosz úr szinte elkékült haragjában. Az én uram is elképedten
4334 32 | szomorún -, lágyuljon meg a haragod irántam: nem vagyok én annyira
4335 17 | tarsolyodból. Kérlek, hogy ezért ne haragudjál. Az az egy a lónak az ára,
4336 7 | bírom elviselni, hogy valaki haragudjon reám, ha csak állat is.
4337 27 | háznál, s akire nem tudtam haragudni. Látszott rajta, hogy a
4338 38 | nézett mindenkire, de nem haragudott soha senkire, csak a szeme
4339 1 | eb a nyakamat és fülemet harapdálta.~Vagy összekötötték a két
4340 1 | ember mellét, és a fogukkal harapják ki belõle a még dobogó szívet!~
4341 4 | bennünket. Sõt, õ kínált meg harapnivalóval: kenyérrel és szalonnával.
4342 2 | sátrakban. És éppenséggel nem harapós népség.~Sok falun haladtunk
4343 2 | kérek! - Merre az út? - Nem harapós-e a kutya? - s más efféléket.~
4344 3 | nyájasan fogadott. Én ilyen harapósnak még nem láttam.~- De az
4345 4 | legalább bárányok.~Hát nem is harapott meg bennünket. Sõt, õ kínált
4346 49 | nem is ereszkedett eddig a harcba. Látni a vértelen öltözetükrõl,
4347 49 | táborunk felé rántva térül el a harcból. Az egyiknek, látom, csak
4348 50 | hogy mozgó tüzet láttam a harcmezõn. Fel-alá bolygó, apró vörös
4349 50 | forogtam.~Vaksötétség. A harcmezõt mintha gyászlepellel födte
4350 49 | Nincs cudarabb az éjjeli harcnál.~- Antul jobb - szól rá
4351 31 | egy-egy nyomorodott kezû vagy harcokra más okokon nem alkalmas
4352 44 | fegyvere a leggonoszabb.~S így harcolhatnak majd egymással az alánok
4353 33 | hun azt hallja, hogy ne harcoljon, otthagyja õket: nem nekünk
4354 36 | festik. Kétélû szekercével harcolnak. Húsz-harminc lépésre is
4355 49 | odaát aligha akartak ma harcolni, s éppen délután, amikor
4356 49 | a lovakat. Köztünk és e harcoló sokaság között akkora tér
4357 17 | De elment a csatába, és harcolt. Fölszabadították: gazdagságra
4358 59 | mondotta -, tudom, hogy harcoltál a katatauni síkon, s egypár
4359 58 | Mindig mellette vagy mögötte harcoltam én.~S míg Csáthnak a tetteit
4360 32 | lándzsát dobni rájuk, ez a harcosnak a fõ tudománya. A többi
4361 17 | páronként eresztik össze a harcosokat...~Már jól elhagytuk az
4362 60 | özvegyeknek is öt rész. A közrendi harcosoknak annyi rész, ahány fejet
4363 36 | gyalognép az. Nem annyira nyílt harcra való, mint inkább arra,
4364 33 | nektek mi a véleményetek a harcról?~Egy hun asszony jött hozzánk.
4365 51 | bennünket, míg a többi a harctéren szedte az értékeket.~Hallottam,
4366 49 | fölemelését látjuk.~De a harcvonal olyan hosszú, hogy a két
4367 34 | legmorcosabb képû embereket: Hardót, Keszit, bikafejû Mácsát,
4368 39 | meghalt. Kért másikat.~Atilla Hargitára tekintett:~- Rád bízom õket.~
4369 41 | vihart, ám lássák, hogyan hárítják el. Aéciuszt kétség gyötri.~
4370 47 | vetkezésben.~- Ma nem vetkezünk - hárított el Csáth. - Te is csak ruhástul
4371 1 | feleltem készségesen -, április harmadika. Ezen a napon alapította
4372 2 | hogy nem hun eredetû. A harmadiknak a nevét késõbb tudtuk meg,
4373 46 | Kettõnél hosszú dob van; a harmadiknál tölcséres aljú, hosszú síp -
4374 14 | oszlophoz.~A királyné csak harmadmagával ült a szobában. Szinte csodálkozva
4375 42 | fejfájásról panaszkodott. Harmadnap eleredt az orra vére.~-
4376 12 | amelyik hervadtnak látszik, de harmat száll reá és reggel napfény,
4377 51 | Csakhogy ismét mossa hûsítõ harmatod eltikkadt arcomat!~Álomból
4378 7 | szememmel, mint a nap a harmatot, hogy még a sírom éjszakájában
4379 22 | szökevényekért, akikbõl most harmincat hoztam, mert ezt te parancsoltad,
4380 33 | volt az a Zobogány. Úgy harmincöt éves, álmodozó, lassú mozgású.
4381 1 | fogott, és elvitt magával három-négy utcán át egy kétemeletes
4382 41 | a hadnak élelem kell.~S háromezer üres szekeret eresztett
4383 1 | megtépáztam. A három kölyök háromfelé esett, magam is a fûre hemperedtem,
4384 48 | alhattam? Nyáron már éjfél után háromkor pirkad az ég. Arra ébredtem,
4385 13 | napon, s még többen is vagy hárommal.~Csak Emõke hiányzott.~Kedvetlenül
4386 64 | Gepidák, szarmaták, ugorok, háromnapi lójárásnyiról minden nép
4387 42 | belé, aranyakat. Lehetett háromszáz.~- Térj vissza békén a városba -
4388 49 | Indulót villant a kardjával. Háromszázezer torok üvölti a haj-rá! kiáltást.
4389 1 | uram: hetvenöt szolidus és háromszázhárom szesztercius.~- És a vörös
4390 15 | õr levette a süvegét, és háromszor is meghajolt. Azután továbbmentek,
4391 45 | levegõ. A ledõlt fa gyökere háromszorosan hajt, s az emberi lélek
4392 41 | egyházfõ egy személyben.~Háromtagú küldöttség vonult ki másnap
4393 4 | ítéletidő! Egyszer csak közibénk harsan nagy lánglövettel egy mennykő.
4394 8 | nincs egyéb, csak egy vén hársfa, s alatta egy nagy négyszögletû,
4395 9 | láthatott volna a ház elõtt álló hársfától, de hogy õ mosolygott, nekem
4396 2 | nagy fennen megint ránk harsogott:~- Ha egyéb mondanivalótok
4397 29 | alig arasznyi magas. Nagy hasábfákkal tüzeltek ott télen, s délutánonként
4398 50 | emelkedni, hogy a ló tomporára hasalhattam. Jaj, de micsoda kín nyilallt
4399 18 | kötélhez.~- Ördög bújjék a hasatokba - káromkodott Eszlász -,
4400 50 | Dárda...~- Hol ért?~- Hasban.~- Nagy a seb?~- A hátamon
4401 49 | visszafelé? A lólábak szinte hasig felkapódnak meg szétrugódnak.
4402 63 | elõrántja a tõrét, és a ruháját hasogatja vele. Az arcába is beledöfi.
4403 64 | meztelenre borotvált, s véresre hasogatott. A többi pap is úgy volt
4404 42 | összevissza minden nemzetbõl, ki hason, ki oldalt, ki hanyatt.
4405 46 | és mély morajában, amely hasonlatos a tenger egyhangú morajlásához.
4406 8 | Városnak mondom, noha nem hasonlít a világ semmiféle városához.
4407 9 | nõttön-nõtt, nem tudom semmihez se hasonlítani. Mintha a földnek is szíve
4408 49 | hogy az urakhoz jobban hasonlítsak. Fejemen a bõrszínre mázolt
4409 21 | s neki is intett, hogy hasonlóképpen cselekedjék, hát csak fölfordult
4410 36 | vágtató lovon megfordulnak, és hasra fekszenek, s így visszafelé
4411 3 | mint akiknek görcs van a hasukban.~Végre Csáth szólalt meg:~-
4412 63 | mosolyogva vont vállat:~- Mi haszna vagyok szép - rebegte -,
4413 52 | vállát vonogatta:~- Mit használ neked, ha beviszlek is?
4414 23 | nem is lehet ezután. Mire használhatjuk?~- Mit tudsz? - bübögött
4415 24 | végre - majd meglátjuk, mire használhatlak. Ideiglen az lesz a dolgod,
4416 60 | csakhamar megismerte bennem a használható embert. Ahányszor követ
4417 11 | verõfényében. De hiszen többet használhatok én nektek, ha itthon vagyok.
4418 36 | fokos villog a kezében, hasznosabb harci szerszám a lándzsánál.
4419 35 | próbálja a nevetés okát, de hasztalan: ötven ember beszél és nevet
4420 44 | magyariakkal együtt; a hátába kerülnek a rómainak.~Egy
4421 18 | idõnkint. - Vizet!~A fa hátához még oda volt támasztva a
4422 64 | világon híresek, nevesek, hatalmasak, de olyan király egy se
4423 11 | A római birodalomban a hatalmasnak és a gazdagnak mindent szabad.
4424 31 | nem tilthatja nekem semmi hatalom, hogy azt ne álmodjam, amit
4425 40 | nekem a földi istenek! Az én hátamat nem látja Átilla maga elõtt!~
4426 1 | Vagy kutyát kötöttek a hátamra, s verték. Az eb a nyakamat
4427 1 | fájdalom.~S leeresztettem a hátamról az ingemet. Csupa seb volt
4428 38 | római birodalomnak ott a határa. Európát csupa apró nép
4429 1 | Naiszoszban, a két birodalomnak a határán.~Én is ott álltam a palotában,
4430 18 | Dunát, Atilla országának a határát.~A nap már lehajlóban volt,
4431 19 | ugrok el? Hogyan jövök át a határon? Hiszen Atilla határõrei
4432 19 | a határon? Hiszen Atilla határõrei eleven láncként állják körül
4433 18 | gondolta, hogy Vigilász a határõrzõ hunok alkalmatlankodásaitól
4434 7 | magam-okosítása. Valahányszor azt határoztam, hogy az uram mellett maradok,
4435 2 | fordítottam a beszélgetést.~Hogy a határra érkeztünk, lovas hun vezetõk
4436 18 | sátort.~Mert a túlsó parton határsértõket és szökevényeket szoktak
4437 28 | elbujdosni a világba. De a határszéli keresztre még emlékeztem.~-
4438 44 | A testõr hozzágyeszölte hátát a sátoroszlophoz, mint a
4439 41 | Ezernyi ezer nõ énekel, hátbizsergetõ fenséggel a csillagos éjszakában:~
4440 4 | játszik.~Az egyik gyermek hatéves, már forradásos képû. A
4441 36 | hölgyek. Azok pajzsa darvak háti bõrébõl készült, sisakjuk
4442 3 | valami hideg bagariabõrszag hatott által. Annak a közepén festetlen
4443 36 | öröksége pedig Konstantinosz hátrahagyott vagyonának a fele és a római
4444 35 | reng a széken.~Atilla is hátrahajlik a széken, és hunyorgón mosolyog.~
4445 5 | haját azonban hosszú fehér, hátrahajló fátyol takarja.~Összefogja
4446 49 | megszorítom a térdemmel a fakót, hátrahajolok, s fellövöm a nyilamat a
4447 49 | Már a száguldás közben hátrakaptunk az íjért, s felvonjuk. Az
4448 25 | süvegéhez.~Egyszer aztán hátrakiált:~- Zéta!~S lépésre lassította
4449 36 | hosszú lekanyarodó riolás hátrálást jelentett. Két hosszú felkanyarodó
4450 49 | S hogy a tér egy felénk hátráló csoporttal telik meg, nekisarkantyúzom
4451 49 | kardját és fokosát.~A kürtös hátrálót fúj.~A lovak megfordulnak,
4452 24 | többinél.~Meghajoltam, s úgy hátráltam ki, mintha a császár bocsátott
4453 22 | vissza Konstantinápolyba, a hátramaradt szökevényekért. Mikor megjössz
4454 64 | öltözött társak? Bizonyosan hátramaradtak, leghátra, mert õk rakták
4455 65 | csoport ordítása a távolból.~Hátramegyek az istállóba: megtalálom
4456 38 | Csáth elõttünk lovagolt. Hátranézett. Megcsaptam a lovamat, de
4457 49 | Haj-rá!~Elnyom onnan, s hátraszorít. Utána másik, harmadik lovas
4458 51 | jólelkûen.~- A tömlõdet...~Hátratapint:~- Nincs velem.~- Mért nem
4459 16 | cseléd?~De hátha mégis õ!~S hátratekingettem. Csak legalább távolból
4460 49 | kürtöket és sípokat.~Csáth hátratekint reám, hogy ott vagyok-e.
4461 64 | valaki megérinti a vállamat. Hátratekintek: Dzsidzsia.~- Mit akarsz?~-
4462 9 | vezeti. A fátyolát õ is hátravetette, s beletûzte a végét aranyos
4463 23 | indult meg elõttem. Követtem. Hátravezetett a konyhába. Ennem adtak
4464 61 | kellettem tolmácsnak.~Valami hatszázan voltak jelen azon a vacsorán.
4465 14 | Láttam, mikor Emõke bõ hattyútoll köpenyegben jelent meg az
4466 8 | szittyák amott, akik a széles hátú lovakon beszélgetnek. Láthassátok,
4467 47 | egymáshoz. Isten ha segít, a hátukba kerülök. Vigyázz majd a
4468 36 | hosszú, mint a termetük. A hátukra fekszenek, és lábbal feszítik
4469 9 | táncolt a lábuk! A réda hátulján egy vigyorgó fekete nõi
4470 11 | visszazökkent az elsõ lábára, a két hátulsóról felrúgott, s a lovas a fején
4471 51 | meglehet, hogy a római a hátunkba kerül.~S továbbhalad.~Egy
4472 36 | gepida nyolcvanezer, a gót hatvanezer. Egy hétig számlálgattuk
4473 53 | vigasztalással is.~Mikor a tél elsõ hava leesett, az öreg összegyûjtötte
4474 61 | 61~Havonként egyszer, holdtöltekor, olyan
4475 14 | Vigy el éngem akár az égi hazába,~akár pedig fektess síri
4476 11 | mindenki zavartalanul élhet a házában, vagyonában. Azt cselekszem,
4477 53 | volt: nem dobatott ki a házából.~Tiszta fehér ágyban ébredtem
4478 7 | hogy az eszed kevés. A te hazádban mások a szokások... Itt
4479 55 | Átilla Itáliába?~- Alighogy hazaért. Csak éppen pihent egypár
4480 15 | Eltökéltem, hogy mihelyt hazaérünk, megtudakolom apámnak az
4481 14 | kinyílását; ~legény-vitézeknek hazafordulását.~Valami szokatlanul bús
4482 15 | és eltûntek Atillának a házai között.~Az én mellembe sose
4483 15 | Mindenki szeretett volna már hazaindulni. Csak én nem.~Egy napon
4484 64 | legvitézebb népem örökös hazája. ~Testem már földanyánk
4485 60 | másik után eresztette a hazájába. Íratott minden rokonának.
4486 56 | vége, hogy az õsz utolján hazajött egészségesen, gazdagon.
4487 8 | Késõbb tanultam meg, hogy a hazájukban nem nevezik magukat mindnyájan
4488 53 | férjhez megy, s mikorra hazajutnál innen, talán már szoptat
4489 4 | között sátorok álltak, s a házakba csak akkor, a zivatar elõl
4490 3 | Vigilásznak a megjegyzését.~Edekon hazakísért bennünket, és Vigilásszal
4491 11 | Priszkosz. - Ki vagy te, aki hazám nyelvén üdvözölsz? Hogyan
4492 15 | felhõk közé, s elvigyem a hazámba.~De micsoda földön mászó,
4493 58 | kerülhetett oda: talán éppen az én hazámból hozta Csáth a feleségének. )
4494 63 | ha akarnak. Ritka az, aki hazamegy. Az a kézszorítás, amellyel
4495 31 | aztán: ígérd meg nekem, hogy hazamégy. Apám elbocsát. Váltságdíj
4496 54 | Kelj föl uram, és hozd a házamnak a kulcsát.~Kijött mezítláb,
4497 35 | kegyesség volt, aminõben Csáth házánál rab még nem részesült.~A
4498 14 | lehetett látni Csáthéknak a házára. Láttam, mikor Emõke bõ
4499 1 | fogva süveget viselhetsz, házasodhatol, magad ura lehetsz, vagy
4500 50 | egyetlen fiam! De minek is házasodik a katona!~- Ha túlról mennél,
4501 63 | hogy mielõtt indulnánk, házasodjak meg? Nem, erre most nem
4502 53 | voltam, és hat évig boldog házasságban éltem. Végtelen volt a mi
4503 13 | Megkerülgettem Csáthéknak a házát, de a hun leány sehol se
4504 10 | meg se vártam, míg az uram hazatér, belefogtam az írásba.~Hát
4505 53 | olyan erõvel rohant meg a hazatérés vágya, hogy kész lettem
4506 38 | Sokszor. De mindig csak hazatéret.~Dombra érkeztünk, ahonnan
4507 11 | lettél, szabad lett volna hazatérned is.~- Akármikor.~- Miért
4508 54 | menekültek, s nem mertek hazatérni. A püspök már szakácsot
4509 15 | alá. A város a legelõrõl hazatérõ tehenek bõgésével és porával
4510 9 | azt mondták vele, hogy a hazatérõnek az itthon való étel és ital
4511 58 | 58~Estefelé Emõke hazatért. Egy hervadtlevél-színû
4512 5 | 5~Déltájban az urak hazatértek. Öt megterhelt hun rab kísérte
4513 57 | szívesen fogadtál, mikor hazatértem, de ami sok, az sok. Mit
4514 5 | ötvenlépésnyire állt a királyné házától, és keskeny, kis patkósan
4515 55 | vagyok, mint te - felelém -, hazautazok.~- Miért jöttél haza?~-
4516 17 | s álma az ágynak, mióta hazaútra keltünk. De hogyan forduljak
4517 50 | Csáthnak a szolgája. Hazavisznek-e bennünket?~- Nem tudom.
4518 1 | már nem kelek föl. Ez nem házbeli, ez nem bánt engem.~A kövéres
4519 28 | röhögött. Elõkiáltotta a házbelieket is. Az asszony is nevetett.
4520 8 | messzirõl egy. Közelrõl csak házcsoport. A középsõ a királyé. A
4521 22 | vagytok, de értitek is a házépítésnek a mesterségét.”~Krizafiosz
4522 33 | vénember, a lovak és más háziállatok betegségére olvasott rá,
|