Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Gárdonyi Géza
A láthatatlan ember

IntraText - Concordances

(Hapax - words occurring once)


1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva

                                                        bold = Main text
      Part                                              grey = Comment text
4523 27 | aki utolsó szolga volt a háznál, s akire nem tudtam haragudni. 4524 41 | szekeres hun csapatok.~A háztetõk megteltek emberekkel. A 4525 41 | Vissza! Vissza!~De a háztetõkön is megmozdult a nép: a szabadulás 4526 6 | azon gondolkoztam: miket hazudjak holnap. Azt mondom majd, 4527 31 | bíznék rád egy tejesbögrét.~- Hazudni nem tanultam.~- Ez a baj. 4528 42 | meg igaz lelkedre, hogy hazudtál.~És a szemébe néztem.~Nem 4529 6 | megvetettem minden embert, akit hazugnak ismertem.~- A királyné - 4530 42 | karját megszorítva -, ne menj hazugsággal a másvilágra: mondd meg 4531 6 | föld megrázkódik erre a hazugságomra, vagy hogy a nyelvem kiszakad 4532 31 | oldalán, a és a rabszolga hazugságot. A mi pajzsunk a hazugság. 4533 63 | szegények ritkán szabadulhattak hazulról. Akkor, hogy a ház teljesen 4534 1 | Vigilász, a császár tolmácsa. A házunk olyan volt néha, mintha 4535 16 | világ.~Sohasem látom többé a házzá nagyított kalitkát s kirepülõ 4536 54 | cselédeket fogadott, hogy a házzal ne legyen dolgunk, de még 4537 65 | csodálkozva a kérdésen.~Valamit hebegett aztán nagy pislogva, mintha 4538 55 | dárdáját.~- Egeknek ura! - hebegi. - Te vagy, Zéta?~- Persze 4539 18 | szabadságlevél? A két római megijed. Hebegnek, hogy elvesztették. Persze 4540 17 | gyermekkorát betegágyban töltötte; hebegõ is, de becsületes, komoly 4541 59 | sütött-fõzött, vigadott. A hegedõsök egyenként vagy páronként 4542 24 | dolga - mondotta - meg a hegedõsöké. A fiaim nem szorultak arra, 4543 24 | kedvök, hívatnak regöst, hegedõst: elmondatják. Hát még?~Már 4544 51 | most is a dárdáját.~A dárda hegye felém áll. Csak a kezemet 4545 32 | szeme gyémánt, és a lába hegyéig minden tündöklõ egyarany. 4546 54 | meg nem halt meg, kiment a hegyekbe, az odavonult lakosság közé. 4547 59 | város ünnepi színt öltött. A hegyekbõl száz meg száz szekér fenyõgallyat 4548 24 | ismernie az országokat, hegyeket, vizeket; hol milyen nép 4549 41 | köve sivít közénk, s rézzel hegyezett nyilak brummognak. Egy-egy 4550 55 | Nem kisasszony az már, hékás!”~- Hát a nemzetes úrnak 4551 12 | Különösen megtetszett nekik az a heliantuszcifrázat, amely a kancsót díszítette.~ 4552 38 | sötétzöld foltokat. Pásztortüzek helyei azok. A tûz elhamvadása 4553 63 | fázlaló. A városban még helyenkint szólt a zene.~A palota széles 4554 28 | szõrösen. A könnyû posztósüveg helyét is tornyos prémsüveg váltotta 4555 18 | Eszlász. - Nektek itt a helyetek!~- Rómaiasan akasztottak: 4556 60 | megyek. Fölhívatott.~Atilla helyettem egy asszony rabot ajándékozott 4557 46 | mindenikre lapockacsontokat helyez. Kezét a csontok felé tartva 4558 64 | úgy se láthatom, hogyan helyezik Atillát a sírba.~Fölhágtam 4559 44 | veszedelembõl?~Délután még mindig helyezkedett a római hadsereg. Látni 4560 45 | hogy melyik hadcsoport hova helyezkedjen; mikor induljanak a lovasok, 4561 46 | körül alacsony székekre helyezkednek el. Kint a máglya mögött 4562 64 | Aztán a nép jajgatása között helyezték az aranykoporsóba. Melléje 4563 2 | fejét rázta:~- A ház egy helyhez foglalja az embert. Mikor 4564 11 | császár ajándékát. Egyúttal helynek és idõnek a meghatározását 4565 1 | tõlem kérdezte írás közben a helyneveket, a dátumokat, az évszámokat. 4566 40 | jobban nyugat felé?~A római helyõrségek, melyek elhagyják a városokat, 4567 52 | fel-felcsapnak.~Mikor arra a helyre érünk, ahol a tábort gondoltam, 4568 60 | úri rabokat persze még a helyszínen maguk mellé szedték a hun 4569 65 | adja? Atillának nem volt se helytartója, se kormánya. Õ maga volt 4570 22 | úrra bízta õket, hogy úri helyük legyen és asztaluk. Krizafiosz 4571 9 | eltisztultak a fõútról, s a helyüket fehér ruhába öltözött nõk 4572 49 | középen.~Atilla vezérei már a helyükre oszlottak.~Nagy a hõ. Mindenki 4573 1 | háromfelé esett, magam is a fûre hemperedtem, és sírva nyálazgattam a 4574 4 | A kisebbik csak ingben hempereg az öreg úr mellett. Mert 4575 14 | Úgy elrúgta, hogy a falig hempergett.~- Átkozott rablók! - csattant 4576 61 | királyok ültek meg azok a rab hercegek, akiket Atilla eleven biztosítékul 4577 35 | írásokból, hogy Honoria a neve a herceglánynak. Hát mármost az keresztény, 4578 35 | esztendõvel valami bolondos hercegleány jegygyûrût küldött neki. 4579 35 | Atilla. - Ösmered-e Honoria hercegleányt, harmadik Valentinián császárnak 4580 35 | úgy ábrázatra milyen az a hercegnõ?~Nagy csend. Néhány nevetõ 4581 40 | csatlakozások történtek, az õs hercini erdõ fejszecsapásoktól csattogott.~ 4582 3 | trónuson fogad bennünket, hermelin palástban, mezítláb - a 4583 1 | Ezen a napon kezdõdött Nagy Heródes fiainak az uralkodása. És 4584 1 | Platót, Arisztotelészt, Hérodotoszt, Plutarkhoszt, Szvetóniuszt, 4585 36 | összekeveredve viaskodik.~Jöttek a herulok. A világ leggyorsabb lovasai 4586 44 | majd a népfajokban.~- A herulokat nem látom - szólalt meg 4587 14 | feje meghajlott, mint a hervadó virágé. Ritkán szólott, 4588 18 | kutyák is ideérkeztek. Ma egy hete. Hogy vigyük õket által. 4589 8 | értük õket többé utol.~A hetedik napon egy csoport fehér 4590 20 | sárga tarlók között utazunk hetek óta. Néhol még aratnak is. 4591 36 | érkezettek mellé.~Napokon és heteken át, szakadatlan vonalban 4592 55 | Csak éppen pihent egypár hetet, meg a lovakat abrakoltatta. 4593 29 | szembefordult velem. Emõkének a múlt heti kabátja volt rajta, de a 4594 9 | öltöznek. Az erõkelõ nõk hétköznap is.~Mikor Atilla odaért 4595 25 | mint az ünnepi ruhát. Én a hétköznapi pofájokról szeretnék hallani 4596 54 | remek fegyverek, bútorok és hétszáztíz arany.~A pénzt odaadtam 4597 46 | Iddár a karddal elcsap hétszer a lángokban jobbról bal 4598 46 | tart kötélen. Bucsa egy hétszögletû követ hoz a fején, Sármánd 4599 53 | hitték, de aztán, hogy fölkel­hettem, és az apró házi munkákban 4600 21 | alatt egy bõrövben találtak hetven aranyat. A fiánál is annyit. 4601 33 | áldozó. Nagy fejû, vállas, hetvenéves ember. A hangja dörgõ, a 4602 1 | Zéta?~- Mint tegnap, uram: hetvenöt szolidus és háromszázhárom 4603 36 | elûzött királyfi vezette. Hetyke, csinos legényke, akinek 4604 51 | Latinul kiáltottam neki:~- Heus domine!~Hozzám jött. Ígérte, 4605 17 | meg más apróságokat. A nap heve már akkor nyári volt: az 4606 48 | kengyelen, harci dolmányomon, hevederen. Tõrömet, kardomat a sarum 4607 49 | kardot, kelevézt, lován a hevedert, íján az ideget. A szarmaták 4608 47 | Csáth. - Te is csak ruhástul heverj le. A kardodat se tedd le.~ 4609 11 | felcsapódott. A korbács hevert ott, talán éppen az a korbács, 4610 32 | annyira áhítja? Ahogy ott hevertem az áldott verõfényben, úgy 4611 24 | szokás.~- Apám - szólt Emõke hevesen -, ezt a pénzt Rika nagyasszony 4612 7 | visszanéztem: jönnek-e már?~Hiábavaló volt minden magam-okosítása. 4613 13 | nem bírta takarni a foga hiányát.~A királyné is mosolygott. 4614 14 | szétomlott gyöngysor, amelyet hiányosan fûznek össze.~Emõke folytatta:~ 4615 28 | A nadrágnak se volt más hibája, csak egy kis kopás hátul, 4616 53 | a szeretete megjavítja a hibákat még a festett emberen is.) 4617 1 | akkor én is éreztem, hogy hibás vagyok valamennyire. De 4618 57 | igazoljam, és hogy máskor azt a hibát el ne kövessem.~A leánynak 4619 2 | képe, annál szebb neki. A hibátlan arc férfiban szinte csúfság. 4620 1 | hat sort. Elmondtam neki hibátlanul. Magam se tudom, hogy hogyan 4621 1 | tûnõdtem magamban. - Hibáztam volna valamiben? Soha nem 4622 40 | volt a hadban, mind csak hidat és dereglyét faragott.~A 4623 3 | így ne hurrogjon senki!~- Hídd ki párviadalra - villant 4624 52 | hullámokban, s utazok a híddal, a halottakkal. Utazok hosszan, 4625 28 | levonják a fülükre. Nincs olyan hidege a télnek, amely a prémes 4626 42 | rejtegetik.~Ahogy átmegyünk a hídon, hát ott bukdácsol a mezõn 4627 53 | az Isten, aki a farkast, hiénát, hollót és szelet teremtette.~ 4628 1 | álmodnék.~Mert ez az újság hihetetlen volt nekem. Az uramat máskor 4629 28 | az egylábúak neki mind hihetõk voltak.~De ez tartotta bennem 4630 17 | ajándékozni. Én ezt egy híján kivettem a tarsolyodból. 4631 14 | hímzõkeretre támaszkodva himbálta a fejét:~Be nehezen várom 4632 64 | nép sírva.~Iddár a fejét himbálva terjesztette a kezét a koporsó 4633 14 | láncot, hátha lesz a rajza hímzés alá.~A beszélgetésükbõl 4634 14 | formát.~Aztán fél könyökkel a hímzõkeretre támaszkodva himbálta a fejét:~ 4635 12 | remekbe metszett ajkacskát.~Hímzõráma volt az õ ölében is, kétaraszos. 4636 12 | a kezemben volt egy üres hímzõvászon és a vörös kréta. Letérdeltem 4637 5 | szakajtókosárból homokos szárazföldet hint az útra. No, nem elég: a 4638 5 | az útra. No, nem elég: a hintése csak a harmada utat javította 4639 5 | aki Emõke elõtt az utat hintette. Nekem integet.~- Értesz-e 4640 9 | rabok, és falevéllel, fûvel hintették be. A sátorok elõtt férfiak 4641 7 | fogott veréb.~Nézett.~- Te hintettél-e tegnap az utamra virágot?~- 4642 5 | elõtte, és a kosarat rázva hintettem a virágot az út sarára.~ 4643 12 | Aztán öltözzél ünnepibe. Hints a tógámra rózsavizet. A 4644 22 | Aranykaput, a temetõt, a hippodromot, a Zsófia-templomot, Nagy 4645 45 | bocsátott az emberi fajra! Híred zúgó szélvész. Kardod villám. 4646 55 | nagyleány vagy, vigyázzál a híredre is.~Dzsidzsia hátradõlt 4647 41 | kavarog.~Jönnek közben a hírek:~- A bretonok egyesültek 4648 56 | aggodalommal.~- Nem, asszonyom, hírekkel jött.~- Ereszd be. Hívjátok 4649 32 | Isten is akarja. Apám is híres orvos volt. Átilla most 4650 64 | királyok ezen a világon híresek, nevesek, hatalmasak, de 4651 56 | Aéciusz?~- Aéciusz azt híresztelte otthon, hogy a katalauni 4652 39 | utálkozik az emberirtáson.~Három hírmondó érkezett.~Az egyik azt újságolta, 4653 56 | nyújtotta Atilla levelét.~- Mi hírt hoztál? - kérdezte a királyné. - 4654 60 | Ebbõl megértettem, hogy a história tanulságai nem asszonynépnek 4655 17 | latinul és hunul. Jártas a históriában, filozófiában, geográfiában, 4656 38 | rántják a pajzsot, mert azt hiszik, hogy tüzet köp rájuk. A 4657 52 | kísérte az éneket. A hunok hite szerint a lángokból fölszálltak 4658 22 | Krizafiosz Edekon úrnak:~„Hát én hitemet és becsületemet kötöm, hogy 4659 32 | nekem, Bial, a hunok hitérõl: milyen a ti istenetek?~- 4660 33 | születik. Ha a keresztény hitet valljuk, bele kell szórnunk 4661 43 | vagyunk: nekünk babona a ti hitetek.~S hogy így három ujjával 4662 33 | mondottam - már itt is jártak hittérítõk?~- Mindig jön egy-kettõ 4663 63 | szörnyûség volt, hogy nem hittünk a fülünknek.~Végre a fõvezér 4664 43 | vagy: neked babona a mi hitünk. Mi hun vallásúak vagyunk: 4665 8 | feleli a hun -, csak a hitványa ment. A javának itthon kellett 4666 1 | is hallotta, õ is Zétának hív. Utoljára rajtam maradt 4667 49 | egyszerre a tábor: nevek, hívások, parancsok hangzanak összevissza.~ 4668 32 | is, ha beteg vagy, csak hívass engem. Akire én ráimádkozok, 4669 58 | után. De vajon nem azért hívat-e föl, hogy õ maga is szólhasson 4670 22 | azt mondja neki:~„Miféle hivatalban vagy te Átillánál?”~„Nálunk 4671 60 | estennen hívattak, mikor már a hivatali munkámtól elszabadultam. 4672 22 | Átillánál?”~„Nálunk nincsenek hivatalok - felelte Edekon úr -, én 4673 30 | császári palotában szerzek neki hivatalt, amit meg is érdemel, mert 4674 35 | Keresteti a gyûrût: megvan. Hívatja Rusztit. Kiolvassák a régi 4675 60 | Csáthékhoz mindig estennen hívattak, mikor már a hivatali munkámtól 4676 1 | Az uramat min­den órában hívatták az udvarhoz, vagy hozzánk 4677 42 | kellõ biztosítékot, hogy híve marad a hun népnek.~Mi az 4678 53 | Egynéhány tanított, egynéhány a híveket gondozta. Kinek-kinek megvolt 4679 2 | Tovább vallattam:~- Hogy hívják azt a leányt?~Csak azért 4680 1 | valamennyire. De gondoltam, hívjanak bárkit, megmondom, hogy 4681 56 | hírekkel jött.~- Ereszd be. Hívjátok a tiszttartót. - S megkönnyebbülten 4682 51 | De a kürtölés csak útra hívó, nem hadijel. A zúgás is 4683 2 | hogy az úton egyszer ebédre hívtátok az öt hun követet, aztán 4684 46 | hangon énekel:~- Isten urunk, hívunk a magasból. A te akaratod 4685 27 | az ajtónálló.~- Érti ez a hízelgést - fûzte tovább Karacs, egy 4686 34 | mégis lélek lakott, s hízelgett neki a bizalmam. Atilla 4687 23 | Hát... adnak. Mög is hízik, aki akar. De nem sok bürge 4688 49 | helyükre oszlottak.~Nagy a . Mindenki izzad.~A római 4689 44 | arcú Akrán, a kék szemû, hóbortos Ejszárn, a szaporán lépõ 4690 41 | levelezni jöttem én ide, hanem hódítani! Ha meg nem nyitjátok a 4691 36 | akiket az elõbbi évben hódított meg a hun. Az íjuk másfélszer 4692 38 | meghódolnak. Amelyik nem hódol, megsemmisül.~- Ne is mondd 4693 40 | Atillát, különösen mikor népek hódolatát várja.~Már akkor velünk 4694 41 | sátorból.~Beizent a várba, hogy hódoljanak, mert ha nem, erdõt vitet 4695 31 | engem, s kénytelenül is hódolnak az én mûveltségemnek.~Nem: 4696 28 | való, a jómódúaké rókaprém, hódprém. Atilla süvege oroszlánsörénybõl 4697 3 | szegény, bolond Deél, az ilyen hölgyeket nem lovászoknak nevelik!~ 4698 52 | bíborszínû szennyes víz hömpölyög a mederben.~A csatatérrõl 4699 31 | mintha akkora tüzes folyó hömpölyögne benne, mint a Duna! Vagy 4700 33 | akik gyûjtenek, mint a hörcsög, akik vérengzõk, mint az 4701 46 | kossal. A két állat bégése és hörgése belevegyül a zenébe. A fehér 4702 49 | torkokból már inkább csak hangos hörgések. Minden csupa tajték, 4703 63 | nincs a fején. Kikelt arccal hörgi a testõröknek:~- A fõvezért... - 4704 65 | beszél ez a szolgákról? - hörgöm szinte fuldokolva.~Meghökken. 4705 13 | kevélységrõl kotyogsz te? - hörkent Maksziminosz.~- Nem kevély 4706 50 | acélok csattogását, lovak hörkölését, dübörgést, férfirikoltást. 4707 50 | egy hun, amott egy alán hörög, nyög, rikolt. Kínos kiáltások 4708 50 | sebesültjei nyögtek, lovak hörögtek körülöttem. A távolban némi 4709 38 | No, hát megyünk, mint a hógörgeteg. Mikor már annyira megnövekedtünk, 4710 17 | remegett, mint a kocsonya. Ó, hogyisne: loptam, csaltam, gazságot 4711 1 | kötelet kötöttek a nyakamba, s hóhérosdit játszottak.~- Akasszuk fel!~ 4712 45 | kiáltották az idegenek.~- Hohh! - kiáltották a gót vezérek.~ 4713 63 | kiáltja:~- Elõre! Vissza! Hõk-hõk!~Én már ismertem ezeket 4714 4 | véres térddel is rémülten hõkölt meg tõle. Én azonban már 4715 36 | szépfajta nép: barna és holdas szemöldökû, hosszú nyakú. 4716 46 | Teremtönk! Isten urunk! Napnak, holdnak vezetõje! Föld ura! Víz 4717 61 | 61~Havonként egyszer, holdtöltekor, olyan vacsora volt Atillánál, 4718 14 | ékszerekbõl. A menyegzõ után való holdújuláskor az új asszony sorra látogatja 4719 14 | fektess síri nyoszolyádba.~Holdvilágos éjjel ki kopog, mi kopog?~- 4720 17 | ha ébren voltam, néztem a holdvilágot, és könnyeztem. Ha aludtam, 4721 51 | elhagynak bennünket, a - hollóknak.~Az öreg Lupusz püspök is 4722 53 | aki a farkast, hiénát, hollót és szelet teremtette.~De 4723 59 | ajándékoztalak. Hát csak fogd a holmidat, és jelentkezzél Rusztinál 4724 2 | tudom, de bizonyosan az õ holmija volt, mert gonddal takargatta 4725 2 | nyáron hûvösebb. Minden holminkat jobban elrejthetjük. Kincsünket 4726 17 | valahol, és holnap vagy holnapután utolérlek benneteket.~S 4727 51 | kocsirészekbõl rakták össze.~Azokat a holtakat is máglyára hordták, akiknek 4728 49 | Az élõ paripa átugrálja a holtat. A mezõt az élõ ördögök 4729 17 | Isten veled! Élj boldogul!~Holtig szeretõ alázatos szolgád: ~ 4730 11 | fején átrepülve terült el holtként hanyatt a földön. Láttam 4731 49 | déli irányban robogunk, holttesteken, döglovakon át ugratva minden 4732 18 | szökevényeket szoktak kivégezni, s a holttesteket ott hagyják a fákon intõ 4733 50 | föltápászkodtam félig-meddig. Az egyik holttestet eltoltam a lóról.~Ki akartam 4734 50 | csillagokként, amennyire a holttesthalmokon át odaláttam.~Mennyi idõ 4735 51 | Nem is mozdul.~A csatatér holttesttel van tele. Emberek, paripák, 4736 31 | Halkan beszélgetnek. A hólyagablak napfénytõl sárga. A szoba 4737 14 | csepegett-csupogott. A súlyos cseppek hólyagokat vertek a tócsákban. Atilla 4738 14 | az ablaknál ült, amelynek hólyagtáblái a borulatban jégtáblákhoz 4739 46 | Siketítsd meg fülüket, homályosítsd el szemüket: rohanásuk legyen, 4740 1 | elolvasott elõttem két sort Homéroszból. Aztán négy sort, aztán 4741 14 | egyetlen hullámot hagyva a homlok körül.~A kezem remegett, 4742 2 | strucctoll legyezõt tartott a homloka fölé.~Az a mozdulata tetszett 4743 18 | volna, a verejték csorgott a homlokáról, a könny folyt a szemébõl, 4744 9 | arany mellboglár, gyémánt homlokcsillag. A fiatal asszonyok fején 4745 19 | szörnyûségei gyötörtek. A homlokomat kiverte a verejték.~De ha 4746 31 | kellemes hûvösséget érzek a homlokomon. Ahogy fölnyitom a szememet, 4747 31 | belépett. Vizes kendõt borított homlokomra.~Mikorra a kendõt elhelyezte, 4748 4 | rendezett: egyik fönt a homlokon, kettõ a halántékon. Egy 4749 9 | hajamba az ujjait.~Mikor a homokóra az egy felé pergett, fölfogtam 4750 2 | csontváz alakjában, kaszával és homokórával festjük a halált. A hun 4751 5 | most egy szakajtókosárból homokos szárazföldet hint az útra. 4752 42 | Ötödnapra daganatok támadtak a hóna alatt meg a torkán. Este 4753 51 | magam is tudtam. A torkom, hónaljam meg volt dagadva. A csatából 4754 3 | Félelmes hang.~Csak késõbb, hónapok múlván értettem meg, hogy 4755 30 | bajuszom és szakállam az utóbbi hónapokban erõsen kimohodzott, nem 4756 55 | öreg közhunok, betegen honn maradt testõrök, meg Atilla 4757 30 | alatt guggoltam. Nagy szemû hópihék szállongtak.~Ahogy a görögöket 4758 53 | méltósága minden más fölött hor­dozza, s mégis, mikor vele 4759 62 | Marciánusznak a palotájában, s vele hordatom magam elé a tálakat.~Hát 4760 2 | ilyeneken nevettek is.~- Hordja el a manó ezt a barbár nyelvet, 4761 36 | parancsát gyors lovakon hordják széjjel.~A csapatok családok 4762 63 | közepén láncon egy faragott hordó függött, a római pápa ajándéka. 4763 44 | szállották meg. A tömött zsákok, hordók és bugyrok tetején vígan 4764 47 | mért nem romlott meg?~- Hordókban hozták vizes bõrök alatt.~ 4765 37 | búcsúzott.~- Az a fene álom. A hordóm abroncsa pattant el. Bolondság! 4766 38 | pénz, koma, hordószám: ezer hordónyi arany - keveset mondok.~- 4767 38 | megvette. Van ott pénz, koma, hordószám: ezer hordónyi arany - keveset 4768 28 | mûveltségem is az õ mûveltsége. Hordozott magával, mint ahogy a láncait, 4769 27 | A vizet csak az udvarról hordta a konyhába, a lajtból, a 4770 53 | volt, hogy az asszonyok hordtak neki, mikor hallották, hogy 4771 22 | tekintetében oroszlánkörmök horgadnak. Ha ránéz valakire, megragadja 4772 42 | lepte el. Ujjai görcsösen horgolódtak a fûbe. Egyre nehezebben 4773 2 | orra valamennyinek be volt horpasztva, s az arcuk, mintha kutya 4774 65 | mécses. Hallgatózok: semmi hortyogás. No, senki. Bizonyára kint 4775 53 | mögött a tündér nyugodtan hortyogott, de már az életemet nem 4776 28 | mint a férfiaké, csakhogy hosszabb és finomabb. És hát a ruhájuk 4777 56 | elbeszélést, attól tartok, hogy hosszadalmas leszek és unalmas. Mert 4778 49 | át, és üvölti át a tábor hosszán.~A szekérláncokat kikapcsolják. 4779 14 | volt az orra. Emõkéé is hosszúkás, de finom vonalú. Akkor 4780 14 | valamivel feljebb, hogy a termet hosszúnak lássék. A lepel is könnyebb 4781 56 | alkalmas arra, hogy a magam hõstetteirõl is beszéljek, de a kárpit 4782 31 | szólt a táltos -, nem hótt ez, hogy siratni kölljön.~ 4783 50 | Dárdákból összeillesztett ágyon hoznak egy halottat.~A halott után 4784 22 | uram király. Meg kellett hoznom a pénzt, mert ezt meg õk 4785 54 | nem jönnek. Hát majd én hozok. Holnap délutánra itthon 4786 58 | körül, s akárki szólította, hozzáfutott. Olyan volt, mint a kutya.~ 4787 11 | fölkaptam a korbácsot, és hozzáfutottam.~- Köszönöm, Zéta! - mondotta 4788 44 | sisakomat.~Nevettek. A testõr hozzágyeszölte hátát a sátoroszlophoz, 4789 42 | hogy az arcába lássak, s hozzáhajoltam.~- Csege - mondottam reszketve -, 4790 20 | látható.~Hát sehol senki. Hozzákötöttem a lovamat a fûzfához, és 4791 36 | ahhoz, amit megolvastunk, hozzászámítjuk a sok százezernyi asszonyt, 4792 38 | állása volt olyan. Ruszti hozzászöktette a lovát.~Ketten maradtunk 4793 Eloszo| mondja:~- Én is.~És némelyek hozzáteszik:~- Könyvtárosa õ a császárnak, 4794 56 | Egy pajkos szemû hun hozzátette:~- És azt a részt mondod 4795 20 | szolidusból kettõ hiányzott. Hozzátettem a kettõt a királyné pénzébõl. 4796 52 | forog. Az újonnan érkezõk hozzáütõdnek, és vele forognak. Aztán 4797 11 | kapva rövidre. A dereka hozzávonaglott a nyúlongáshoz.~- Csellõ! - 4798 63 | legyen - mondta a fõvezér -, hozzon mindõtök egy süvegnyi földet.”~ 4799 33 | Behunyta a szemét, s mosolyogva hümmentett az orrából:~- Nem vagyunk 4800 64 | Minden kard megmozdult a hüvelyében. Láng lövellt az erekbe. 4801 50 | istened!~S hallottam a kardja hüvelyének a zörgedezésérõl, hogy felém 4802 35 | Valentinián császárnak a húgát?~A terem elcsöndesült, csak 4803 36 | hogy jegyesemet, Honoria húgodat zárva tartod.~Avagy nem 4804 49 | át, s halottakra tapos. A huj-huj! kiáltásokat futnak! üvöltés 4805 49 | lovak fújása. Bõsz emberek hujjogása.~De amonnan is száll már 4806 49 | világzavarodás.~- Huj! Huj! Hujrá!~Mintha a szó láng volna 4807 45 | tenger. Minden nép egy-egy hullám. A hullámok nyugat felé 4808 35 | míg elsimultak a derültség hullámai. Akkor a gazdám intett, 4809 49 | sokan vannak. Tenger apró hullámaiként hánykódik a sok tajtékzó 4810 49 | mint a fölkelõ nap a tenger hullámain.~De látni a mezõ túlsó oldalán 4811 65 | Elborítja a sírt csillogó hullámmal. ~Fáklyák elalusznak, csillagok 4812 31 | én hányódnék forró nagy hullámokon, amelyek jönnek szélesen, 4813 14 | nõk a hajukat, egyetlen hullámot hagyva a homlok körül.~A 4814 49 | piros tollas frank lovasság hullámzik elõ. S reánk!~A két lovassereg 4815 64 | városon. A Tisza sárga vize hullámzott elõttünk.~Elfáradtam a tolakodásban. 4816 41 | át a falakon, s dörögve hullanak bent alá.~A gerendákra csigázott 4817 11 | maradna, s az aranyalmafájáról hullna az unokáidnak is.~A fõvezér 4818 49 | ahogy az öntözõkannából hulló víz szokott elszéledni. 4819 14 | folytatta:~Elhervadt a mezõ. Hullong a falevél.~Messze idegenbõl 4820 1 | Némi okoskodással gonosz humort lehetett volna ebben gyanítani, 4821 36 | utóbbiakat hunugoroknak, hungaroknak is nevezik, fele részben 4822 11 | kerülsz ide? S miért váltál hunná?~Mert sokféle nép élt abban 4823 36 | nép, mert rég beolvadt a hunokba, csak a ruhájában különbözik: 4824 36 | arcuk fehérebb a fekete hunokénál. A hajuk gesztenyeszínû, 4825 4 | köztük különbség.~Az én hunom is fehér hun volt.~A neve: 4826 2 | ahogy látom - mondtam a hunomnak. - Igaz, hogy lóhússal éltek?~ 4827 2 | szerencsétlenségemen!~A hunomtól néhány nap múlva már megtudtam, 4828 45 | egészségére.~A király kissé hunos latin nyelven csak úgy ültében 4829 36 | fekete. Csáthnak bizonyára hunugor volt az elsõ felesége, mert 4830 36 | gesztenyeszínû szép hajad!...~Azok a hunugorok mind két karddal fegyverzetten 4831 36 | fehér hunok. Az utóbbiakat hunugoroknak, hungaroknak is nevezik, 4832 8 | hát jókedve van - mondom a hununknak.~- Bizonyosan rabot adott 4833 35 | hátrahajlik a széken, és hunyorgón mosolyog.~Csak én állok 4834 18 | pénzért?~- Lehet - felelte hunyorítva. - Mit adsz?~- Egy aranyat.~ 4835 35 | Atilla felé. S pajkosan hunyorog. Az arcok az asztal körül 4836 2 | elugornod?~A legény búsan hunyt a szemén.~- Nem kõvettem 4837 11 | fordul le a lovasa, s hogyan hurcolja aztán kengyelbe akadt lábánál 4838 39 | gepida izzadt, vörös arccal hurcolta a sikoltozó nõt. Az szegény 4839 65 | föld alá, víz alá. ~Íjak húrja pendül; nyílvesszõk suhognak: ~ 4840 49 | Rántom-feszítem én is az íjam húrját. De még nem lövünk.~A mezõ 4841 3 | katonaember vagyok: énrám így ne hurrogjon senki!~- Hídd ki párviadalra - 4842 49 | armorikok és frankok nagy rajban hurrognak utánunk.~De a mi futásunk 4843 2 | vágtatott hozzánk: ránk hurrogott, hogy magasabbra merjük-e 4844 52 | percben én is ott lebegek a hûs hullámokban, s utazok a 4845 59 | bizonyítja a hozzád való hûségemet, hogy holtan is visszatérek 4846 51 | hajnala! Csakhogy ismét mossa hûsítõ harmatod eltikkadt arcomat!~ 4847 54 | húsz-harminc is.~A püspök húsvét napján pappá szentelt, hogy 4848 1 | rakta, mint a trák legény húsvétkor, mikor új saruban megy a 4849 52 | látszik ki. De mennek tízével, húszával, utaznak a habos, veres 4850 36 | eltartott. Itt tízezer, ott húszezer, a jász maga ötvenezer, 4851 49 | egy nagy fehér lovon, vagy húszezernyi hunnal a ragyogó testõrök 4852 54 | Hanem a pestis!...~Mikor már húsznál is többen haltak naponként, 4853 36 | szekerekre a palota elõtt. Huszonkét nagy szekér vitte csupán 4854 7 | szõnyegeket.~Aztán vagy huszonöt lovas következett. Mindenikük 4855 2 | Télen melegebb, nyáron hûvösebb. Minden holminkat jobban 4856 17 | sátorvonás nélkül, egy tölgyfa hûvösén ebédeltünk. Én egy szomszédos 4857 63 | kissé felhõs volt. A levegõ hûvöskés, szinte fázlaló. A városban 4858 31 | megébredek, valami kellemes hûvösséget érzek a homlokomon. Ahogy 4859 12 | selyemfonalakat meg aranyszálakat húz­kodott bele. Valamennyien 4860 31 | tilthatod. Rab vagyok: nyársba húzathattok, keresztre feszíthettek, 4861 3 | rázta:~- Hazug gazok! Karóba húzatnálak valamennyiõtöket, ha nem 4862 8 | íródeákját azonnal karóba húzatta. Valentiniánuszra meg ráizent, 4863 4 | azonban, hogy a többieket is húzkodják az ebek, s azok is rikoltoznak.~ 4864 14 | érte? Vagy talán karóba is húznak, hogy a királynét megbúsítottam?~ 4865 50 | A lábamat mereven tartva húzódtam följebb, föl az élettelen 4866 63 | Csáthot, amint a bajuszát húzogatva kevélykedik; bikafejû Mácsát, 4867 50 | lett volna tanulnom egy iát!~Ó, pokoli szomjúság!~Újra 4868 36 | végig­özönlöttek Európán. Ibéria csúcsán átkeltek, elfoglalták 4869 63 | a hun leányok hajában az ibolya, és zöld volt a mezõ. A 4870 5 | gyöngyvirágot. Szedtem közéje ibolyát is, és néhány szép páfrányt 4871 36 | egytestvér: Elemér, Todomér és Idamér. Rettentõ nagy nép az. Valamikor 4872 31 | szólott:~- Bort küldök neked. Idd, hogy meggyógyulj. Akkor 4873 46 | mozgó papokat: Kámát és Iddárt fehérben, Zobogányt, Bogárt 4874 11 | de így apró követségek ide-oda küldözgetésével nem lehetséges 4875 26 | Csáth megállt a kapuban, és ideadta a süvegét.~- Vidd be - szuszogta -, 4876 18 | ezek?~- Ezek a kutyák is ideérkeztek. Ma egy hete. Hogy vigyük 4877 33 | imádkozott, különösen az idegenbe menõ embereknek áldotta 4878 13 | ebédnél nem szabad ám az idegenekhez menned, a szakállukat simogatnod, 4879 2 | vagy-e görög? - mondotta idegenesen ejtett görög szóval. - Mért 4880 3 | a színváltozást, ezt az idegenkedést csak én láttam meg rajta.~ 4881 27 | mint az ebek: nem tûrik az idegent, amíg meg nem szokják.~De 4882 8 | lefesthetném? A alacsony, ideges pej paripa. A leányon égszínkék 4883 49 | lován a hevedert, íján az ideget. A szarmaták és rokszolánok 4884 22 | mutatott:~- Ezt a rabszolgát is idehozattam. Priszkosznak a rabszolgája. 4885 11 | Priszkosz -, a civilizáció van idehurcolva és láncra kötve. A civilizáció 4886 24 | meglátjuk, mire használhatlak. Ideiglen az lesz a dolgod, hogy engem 4887 15 | kis római: Julius Caesar idejébõl való.~Az urak bámulva szemlélgették. 4888 23 | Istállóban se háltam soha. Idekint jobb szeretnék...~- Hát 4889 63 | mellett.~No, hát nekem is idenyújtja a kezét. Királyok is szerencséjüknek 4890 31 | hanem valami szebb világból ideszármázott. Aztán ha nem is jártas 4891 36 | nép seregelt be, az alánok idevaló raja. Már nem is külön nép, 4892 32 | belõled, hogy még esõt is idézel.~- Ha fölszabadulok - feleltem -, 4893 41 | hogy ha a rómaiak magukra idézték a vihart, ám lássák, hogyan 4894 58 | jártam. Még most is, ha idõjárás változik, bizony emlegeti 4895 20 | pénz segített vissza nagy idõk múltával Konstantinápolyba, 4896 11 | ajándékát. Egyúttal helynek és idõnek a meghatározását kéri, hogy 4897 64 | tompa dobpergést. Aztán kis idõre csend következett: talán 4898 18 | szenvedõ rabszolga annyi idõs lehetett, mint én. A másik 4899 1 | akkoraformák voltak, mint én. Kettõ idõsebb valamivel, az egyik fiatalabb. 4900 48 | fiatalságnak viszket a marka. Az idõsebbek is jónak vélték volna a 4901 13 | meg, hogy a fõvezérnek az idõsebbik felesége.~Délfelé bevezették 4902 4 | három, még csúfítatlan.~Az idõsebbiknek kis teknõsbéka pajzsa van 4903 60 | megkülönböztetnek.~Az boldog idõszak volt az életemben. A rabok 4904 48 | vélték volna a száraz, napos idõt. S jobb reggel, míg meleg 4905 36 | erdeiben fészkeltek, de idõvel megsokasodtak, s végig­özönlöttek 4906 8 | magyarázott valamit.~Az ifjak pompás díszesen voltak öltözve. 4907 49 | lándzsavetésre tanítja otthon az ifjakat. Neki is véres az arca s 4908 23 | értette az õsei nyelvét. Ifjúkorában csikósa volt Csáthéknak, 4909 38 | hunoknál. Együtt mulatta át az ifjúságát is Átillával. Ismeri az 4910 56 | szemlélõdtem. Emõke szólott Igarnak:~- Apám egészséges?~- Egészséges, 4911 56 | Mikor rám nézett valaki, Igaron szemlélõdtem. Emõke szólott 4912 18 | az, de értik is a módját! Igaz-e, Kovács?~- Abbizony - biccentett 4913 24 | fiam?~Hogy ezt bosszúsan és igazának bizonyosságával mondta, 4914 50 | küzdõ hadnak õ az agya, õ igazgatja a tagokat: melyik törjön 4915 37 | Szétváltunk. Emõke a haján igazított. A szeme nyugodt volt, mint 4916 11 | gondolkodtam, hogy miért igazította meg a fátyolát. Hátha azért, 4917 28 | A kazlak közé lóállást igazítottak. Oldalt vesszõfonás és semmi 4918 7 | Aztán megint okosságra igazítottam az eszemet:~Hát megõrültem-e, 4919 28 | nem lehetne ezen a ruhán igazíttatni?~- Hova gondolsz - ütközött 4920 12 | Szabad-Görögöt:~- Mi történik?~- Igazlátás van - feleli -, a király 4921 42 | országokat dúlsz el, népeket igázol? Honnan van ez a hatalmad? 4922 57 | bántottalak meg? Hogy magamat igazoljam, és hogy máskor azt a hibát 4923 38 | Átilla alattvalói volnának igazság szerint, de nem akartak 4924 43 | Tõled?~- A szavaimtól, az igazságtól.~Sötéten nézett porosz szemöldöke 4925 60 | Asszonyom - csillapítottam -, igaztalan vagy. Mert a te kincseid 4926 56 | világ legnagyobb városát igázza le, és alázza adófizetõvé.~- 4927 24 | mellé.~Illedelem szerint igennel vagy nemmel kellett volna 4928 31 | meggyógyulj. Akkor aztán: ígérd meg nekem, hogy hazamégy. 4929 37 | felelte aztán -, ígérni nem ígérhetek semmit, Zéta. fiú vagy, 4930 37 | visszatérsz is - felelte aztán -, ígérni nem ígérhetek semmit, Zéta. 4931 2 | késõbb tudtam meg. Ajándékot ígért neki, ha Atilla elé juttatja 4932 38 | kancsalogsz te? Talán már meg is ígérted neki?...~- No, nem egészen - 4933 33 | megmondania, mert ahány igét elárul a jövõbõl, annyi 4934 33 | játszanak.~Gyõrhe táltos igézéseket, szemveréseket gyógyított. 4935 46 | sátortermébe vonulnak. Az igricek a sarokban ülnek. A terem 4936 42 | kosarak. Erdõkbe, nádasokba igyekeznek, mint mindenhol. S leginkább 4937 52 | egyszer, csak még egyszer ihatnék ebben a földi életben!~Akármi 4938 22 | meghajolt.~- Uram - mondotta -, ihol-e Vigilász. Megmotoztuk. Ezeket 4939 36 | szekerce függött a nyergükön. Íjaik kettõs hajlásúak. Asszonyt 4940 65 | alá, föld alá, víz alá. ~Íjak húrja pendül; nyílvesszõk 4941 49 | kelevézt, lován a hevedert, íján az ideget. A szarmaták és 4942 46 | kardotokat! Vonjátok föl íjatokat! Ûzzétek el az idegen szellemeket! 4943 64 | világosságot. Egy-egy kard, egy-egy íjcsúcs elcsillan mellettem. Némelyik 4944 11 | a lélek is megmeredt az ijedelemtõl.~Láttam már ilyen ágaskodó 4945 3 | Vigilász majdnem lerogyott ijedtében. A teremféle nagy sátornak 4946 27 | múlván azonban elmúlt az ijedtsége: egyre közelebb bátorkodott.~ 4947 14 | Én csak eldermedtem az ijedtségtõl.~A királyné fölkelt, és 4948 31 | tyúk rettenetesen meg volt ijedve, mikor hozták, de a szavamra 4949 49 | száguldás közben hátrakaptunk az íjért, s felvonjuk. Az új kürtjelre 4950 1 | Jönnek a hunok. Hallgass! - ijesztette síró gyermekét az anyja.~- 4951 56 | méltózzál megismerni ebben az ijesztõ ruhámban is.~- Jer közelebb! 4952 36 | Ezernyi köszörûs! Ezernyi íjgyártó, szíjgyártó! S mindenütt 4953 32 | akik mindent megmutattak az íjhúrsodrástól a hátán való megfordulásig. 4954 36 | rültek, buzogányt öntöttek, íjhúrt fontak, harci dolmányt pikkelyeztek, 4955 1 | van a naplóim között a 440-ik év. Törd fel a pecsétet, 4956 50 | logikát és mindenféle -ikát, -riát és -tiát, elég lett 4957 56 | ezt a csodás szép leányt (Ildikóra mutatott). Ezt is napnyugatról 4958 9 | Azután nekiálltam: víz, fésû, illatkenõcs! Bekentem a hajamat az uram 4959 15 | sárszaggal és lóhulladék szagával illatozott a levegõ, de mégis érzett, 4960 45 | asztalon azok a csirkék illatoztak, amelyeket Troa városa küldött 4961 56 | volt mindig fehér ruhám, s illatszert is mindig szereztem, ha 4962 3 | fésülködnek. Kenik magukat illatú kenõcsökkel. A százados 4963 64 | temetésre.~Emõke szokott illatvize szaglott rajta, s ez szinte 4964 24 | állítanak a gyerekek mellé.~Illedelem szerint igennel vagy nemmel 4965 35 | szememet is lesütve. Csak illedelembõl tettem a számba egynéhány 4966 24 | kellett volna felelnem, de mit illedelmeskedjek én az ilyen barbárnak, aki 4967 12 | lila színû selyemcérnával illene kivarrni. A leveleket zölddel.~- 4968 17 | te, és hogy viszonoznom illenék a jóságodat. Adtál nekem 4969 14 | fehérbe. ~Rozmaring koszorút illeszt a fejére. ~Így találták 4970 17 | fejünkbe is lehetne zsilipet illeszteni. Hogy félre lehetne ereszteni 4971 49 | zászlótartók a kengyelükbe illesztették már a zászlóik nyelét. A 4972 9 | középre néhány kis virágot illesztettem. Azután nekiálltam: víz, 4973 54 | remélhetem, hogy még fiatalon rám illesztik a püspöki süveget, mert 4974 12 | szeméhez közel. De mennyire illet neki!~Az a kis lencse!~Ézsau 4975 2 | eszelkedtünk, hogy csakugyan illetlenség lett volna...~Azután megmutatták, 4976 14 | mondta szemrehányóan -, illetlenséget követtél el: nálatok olyasmit 4977 12 | bársonyához az a kendõ bûbájosan illett. A fülecskéje piros volt, 4978 1 | az Iszter partján legyen Illíriában, hanem ötnapi járással beljebb: 4979 42 | nem bántja a várost, ha illõn meghódol: ami élelem van 4980 44 | dereka-e? Hol a közép az ily rengeteg embersokaságban?~- 4981 44 | Jártál már hadban?~- Ilyenben te se.~- Ha nekem adod azt 4982 2 | Vigilász -, hanem köpönyeg.~Az ilyeneken nevettek is.~- Hordja el 4983 22 | De már hogy juthatnék én ilyenhez?”~Krizafiosz mosolygott, 4984 12 | Holnap gyere el megint, ilyentájban. Kérd meg a gazdádat, hogy 4985 38 | a leánynép, hej, okos az ilyesmiben: csak rád néz, és kilátja 4986 55 | mintha tudj’ az Isten... Az ilyesmit kerüld a jövõben, mert félreértéseknek 4987 53 | megvolt ott a dolga.~Hogy ím, fölépültem, az öreg nem 4988 53 | szeretetünk. Hanem, hogy mindig imádkoztunk, azt mondtam: „Tetszõbb 4989 33 | beszélték róla, hogy van egy imádsága, amellyel eltompítja az 4990 64 | fásultan, butultan a táltosok imádságát, valaki megérinti a vállamat. 4991 22 | úrhoz fordult, és szólott imigyen:~„A császár mindenképpen 4992 46 | a lovainkat, acélozd meg inaikat, tedd õket sebezhetetlenekké. 4993 52 | járja át minden eremet, inamat. Ittam, egész testemmel 4994 46 | urunk, adj erõt a mi lovaink inának. Siketítsd meg fülüket, 4995 39 | csatlósa és egy mindenes inasa. Fõzni mi nem fõztünk. Atilla 4996 4 | karmazsinbõrt, egy kis kosár indiai borsot, fahajat, sáfrányt 4997 64 | amire kérlek. Amikor útnak indítanak, öltözz föl, de maradj vissza 4998 49 | a kezdetben való nyomás indította arra a lovakat. Köztünk 4999 49 | megszólal a síposok zenéje. Az indulás bõsz üvöltése nyom el kürtöket 5000 53 | szelet teremtette.~De hogyan induljak én ilyen világban útnak!~ 5001 2 | király nem engedi, hogy éjjel induljatok!~Õ meg már királynak mondotta 5002 3 | hozta, hogy Vigilász tüstént induljon vissza Konstantinápolyba, 5003 7 | rendelte, hogy hajnalban induljunk a további utunkra.~Álmatlanságtól 5004 49 | kiáltást. A paripák robogva indulnak a római sereg derekának.~- 5005 63 | is szólít, hogy mielõtt indulnánk, házasodjak meg? Nem, erre 5006 47 | Én még ebben az órában indulok.~- Délnek?~- Arra. Két kémünk 5007 49 | a gondolat: a halálodba indulsz.~Akkor még ott álltam Atilla 5008 5 | parancsot teljesítettem.~Úgy indultam vissza, mint aki részeg.~ 5009 44 | Talán gyanakszik arra az ingadozó emberre, azért hagyja középen? 5010 14 | mikor a tavasz szellõje ingatja. Beszélt, susogott a szép 5011 1 | megfürösztöttek, és szép fehér ingbe öltöztettek. A derekamat 5012 1 | leeresztettem a hátamról az ingemet. Csupa seb volt a testem, 5013 1 | A láncra kötött kutyával ingerkedik így a gyermek.~Azt nem mondhatom, 5014 64 | fõvezér!~S a szóváltás egyre ingerültebb. Százan és ezren csak ezt 5015 22 | megtiltottam. - A kardját ingerülten dobbantotta a padlóra: - 5016 11 | fekete szemû hun jön. Lobogós ingujjú, cifra fegyverzetû javakorabeli 5017 52 | folyó víz!~Fölvonakodok nagy ínnal-kínnal hátrább a lófejre, hogy 5018 18 | nem lenne-e jobb, ha az innensõ parton vonnánk sátort.~Mert 5019 50 | a pajzs. Kimászhatok-e innét? Bágyadt vagyok.~Megint 5020 49 | pihenni egy negyedórát. És inni sokat, egy vödör vizet. 5021 42 | aludt. Elmentem vízért, s innia adtam.~- Köszönöm - pihegett -, 5022 15 | serleget. Olyankor mindig inniuk kellett. Atilla ebédjén


1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License