1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
4523 27 | aki utolsó szolga volt a háznál, s akire nem tudtam haragudni.
4524 41 | szekeres hun csapatok.~A háztetõk megteltek emberekkel. A
4525 41 | Vissza! Vissza!~De a háztetõkön is megmozdult a nép: a szabadulás
4526 6 | azon gondolkoztam: miket hazudjak holnap. Azt mondom majd,
4527 31 | bíznék rád egy tejesbögrét.~- Hazudni nem tanultam.~- Ez a baj.
4528 42 | meg igaz lelkedre, hogy hazudtál.~És a szemébe néztem.~Nem
4529 6 | megvetettem minden embert, akit hazugnak ismertem.~- A királyné -
4530 42 | karját megszorítva -, ne menj hazugsággal a másvilágra: mondd meg
4531 6 | föld megrázkódik erre a hazugságomra, vagy hogy a nyelvem kiszakad
4532 31 | oldalán, a nõ és a rabszolga hazugságot. A mi pajzsunk a hazugság.
4533 63 | szegények ritkán szabadulhattak hazulról. Akkor, hogy a ház teljesen
4534 1 | Vigilász, a császár tolmácsa. A házunk olyan volt néha, mintha
4535 16 | világ.~Sohasem látom többé a házzá nagyított kalitkát s kirepülõ
4536 54 | cselédeket fogadott, hogy a házzal ne legyen dolgunk, de még
4537 65 | csodálkozva a kérdésen.~Valamit hebegett aztán nagy pislogva, mintha
4538 55 | dárdáját.~- Egeknek ura! - hebegi. - Te vagy, Zéta?~- Persze
4539 18 | szabadságlevél? A két római megijed. Hebegnek, hogy elvesztették. Persze
4540 17 | gyermekkorát betegágyban töltötte; hebegõ is, de becsületes, komoly
4541 59 | sütött-fõzött, vigadott. A hegedõsök egyenként vagy páronként
4542 24 | dolga - mondotta - meg a hegedõsöké. A fiaim nem szorultak arra,
4543 24 | kedvök, hívatnak regöst, hegedõst: elmondatják. Hát még?~Már
4544 51 | most is a dárdáját.~A dárda hegye felém áll. Csak a kezemet
4545 32 | szeme gyémánt, és a lába hegyéig minden tündöklõ egyarany.
4546 54 | meg nem halt meg, kiment a hegyekbe, az odavonult lakosság közé.
4547 59 | város ünnepi színt öltött. A hegyekbõl száz meg száz szekér fenyõgallyat
4548 24 | ismernie az országokat, hegyeket, vizeket; hol milyen nép
4549 41 | köve sivít közénk, s rézzel hegyezett nyilak brummognak. Egy-egy
4550 55 | Nem kisasszony az már, hékás!”~- Hát a nemzetes úrnak
4551 12 | Különösen megtetszett nekik az a heliantuszcifrázat, amely a kancsót díszítette.~
4552 38 | sötétzöld foltokat. Pásztortüzek helyei azok. A tûz elhamvadása
4553 63 | fázlaló. A városban még helyenkint szólt a zene.~A palota széles
4554 28 | szõrösen. A könnyû posztósüveg helyét is tornyos prémsüveg váltotta
4555 18 | Eszlász. - Nektek itt a helyetek!~- Rómaiasan akasztottak:
4556 60 | megyek. Fölhívatott.~Atilla helyettem egy asszony rabot ajándékozott
4557 46 | mindenikre lapockacsontokat helyez. Kezét a csontok felé tartva
4558 64 | úgy se láthatom, hogyan helyezik Atillát a sírba.~Fölhágtam
4559 44 | veszedelembõl?~Délután még mindig helyezkedett a római hadsereg. Látni
4560 45 | hogy melyik hadcsoport hova helyezkedjen; mikor induljanak a lovasok,
4561 46 | körül alacsony székekre helyezkednek el. Kint a máglya mögött
4562 64 | Aztán a nép jajgatása között helyezték az aranykoporsóba. Melléje
4563 2 | fejét rázta:~- A ház egy helyhez foglalja az embert. Mikor
4564 11 | császár ajándékát. Egyúttal helynek és idõnek a meghatározását
4565 1 | tõlem kérdezte írás közben a helyneveket, a dátumokat, az évszámokat.
4566 40 | jobban nyugat felé?~A római helyõrségek, melyek elhagyják a városokat,
4567 52 | fel-felcsapnak.~Mikor arra a helyre érünk, ahol a tábort gondoltam,
4568 60 | úri rabokat persze még a helyszínen maguk mellé szedték a hun
4569 65 | adja? Atillának nem volt se helytartója, se kormánya. Õ maga volt
4570 22 | úrra bízta õket, hogy úri helyük legyen és jó asztaluk. Krizafiosz
4571 9 | eltisztultak a fõútról, s a helyüket fehér ruhába öltözött nõk
4572 49 | középen.~Atilla vezérei már a helyükre oszlottak.~Nagy a hõ. Mindenki
4573 1 | háromfelé esett, magam is a fûre hemperedtem, és sírva nyálazgattam a
4574 4 | A kisebbik csak ingben hempereg az öreg úr mellett. Mert
4575 14 | Úgy elrúgta, hogy a falig hempergett.~- Átkozott rablók! - csattant
4576 61 | királyok ültek meg azok a rab hercegek, akiket Atilla eleven biztosítékul
4577 35 | írásokból, hogy Honoria a neve a herceglánynak. Hát mármost az keresztény,
4578 35 | esztendõvel valami bolondos hercegleány jegygyûrût küldött neki.
4579 35 | Atilla. - Ösmered-e Honoria hercegleányt, harmadik Valentinián császárnak
4580 35 | úgy ábrázatra milyen az a hercegnõ?~Nagy csend. Néhány nevetõ
4581 40 | csatlakozások történtek, az õs hercini erdõ fejszecsapásoktól csattogott.~
4582 3 | trónuson fogad bennünket, hermelin palástban, mezítláb - a
4583 1 | Ezen a napon kezdõdött Nagy Heródes fiainak az uralkodása. És
4584 1 | Platót, Arisztotelészt, Hérodotoszt, Plutarkhoszt, Szvetóniuszt,
4585 36 | összekeveredve viaskodik.~Jöttek a herulok. A világ leggyorsabb lovasai
4586 44 | majd a népfajokban.~- A herulokat nem látom - szólalt meg
4587 14 | feje meghajlott, mint a hervadó virágé. Ritkán szólott,
4588 18 | kutyák is ideérkeztek. Ma egy hete. Hogy vigyük õket által.
4589 8 | értük õket többé utol.~A hetedik napon egy csoport fehér
4590 20 | sárga tarlók között utazunk hetek óta. Néhol még aratnak is.
4591 36 | érkezettek mellé.~Napokon és heteken át, szakadatlan vonalban
4592 55 | Csak éppen pihent egypár hetet, meg a lovakat abrakoltatta.
4593 29 | szembefordult velem. Emõkének a múlt heti kabátja volt rajta, de a
4594 9 | öltöznek. Az erõkelõ nõk hétköznap is.~Mikor Atilla odaért
4595 25 | mint az ünnepi ruhát. Én a hétköznapi pofájokról szeretnék hallani
4596 54 | remek fegyverek, bútorok és hétszáztíz arany.~A pénzt odaadtam
4597 46 | Iddár a karddal elcsap hétszer a lángokban jobbról bal
4598 46 | tart kötélen. Bucsa egy hétszögletû követ hoz a fején, Sármánd
4599 53 | hitték, de aztán, hogy fölkelhettem, és az apró házi munkákban
4600 21 | alatt egy bõrövben találtak hetven aranyat. A fiánál is annyit.
4601 33 | áldozó. Nagy fejû, vállas, hetvenéves ember. A hangja dörgõ, a
4602 1 | Zéta?~- Mint tegnap, uram: hetvenöt szolidus és háromszázhárom
4603 36 | elûzött királyfi vezette. Hetyke, csinos legényke, akinek
4604 51 | Latinul kiáltottam neki:~- Heus domine!~Hozzám jött. Ígérte,
4605 17 | meg más apróságokat. A nap heve már akkor nyári volt: az
4606 48 | kengyelen, harci dolmányomon, hevederen. Tõrömet, kardomat a sarum
4607 49 | kardot, kelevézt, lován a hevedert, íján az ideget. A szarmaták
4608 47 | Csáth. - Te is csak ruhástul heverj le. A kardodat se tedd le.~
4609 11 | felcsapódott. A korbács hevert ott, talán éppen az a korbács,
4610 32 | annyira áhítja? Ahogy ott hevertem az áldott verõfényben, úgy
4611 24 | szokás.~- Apám - szólt Emõke hevesen -, ezt a pénzt Rika nagyasszony
4612 7 | visszanéztem: jönnek-e már?~Hiábavaló volt minden magam-okosítása.
4613 13 | nem bírta takarni a foga hiányát.~A királyné is mosolygott.
4614 14 | szétomlott gyöngysor, amelyet hiányosan fûznek össze.~Emõke folytatta:~
4615 28 | A nadrágnak se volt más hibája, csak egy kis kopás hátul,
4616 53 | a szeretete megjavítja a hibákat még a festett emberen is.)
4617 1 | akkor én is éreztem, hogy hibás vagyok valamennyire. De
4618 57 | igazoljam, és hogy máskor azt a hibát el ne kövessem.~A leánynak
4619 2 | képe, annál szebb neki. A hibátlan arc férfiban szinte csúfság.
4620 1 | hat sort. Elmondtam neki hibátlanul. Magam se tudom, hogy hogyan
4621 1 | tûnõdtem magamban. - Hibáztam volna valamiben? Soha nem
4622 40 | volt a hadban, mind csak hidat és dereglyét faragott.~A
4623 3 | így ne hurrogjon senki!~- Hídd ki párviadalra - villant
4624 52 | hullámokban, s utazok a híddal, a halottakkal. Utazok hosszan,
4625 28 | levonják a fülükre. Nincs olyan hidege a télnek, amely a prémes
4626 42 | rejtegetik.~Ahogy átmegyünk a hídon, hát ott bukdácsol a mezõn
4627 53 | az Isten, aki a farkast, hiénát, hollót és szelet teremtette.~
4628 1 | álmodnék.~Mert ez az újság hihetetlen volt nekem. Az uramat máskor
4629 28 | az egylábúak neki mind hihetõk voltak.~De ez tartotta bennem
4630 17 | ajándékozni. Én ezt egy híján kivettem a tarsolyodból.
4631 14 | hímzõkeretre támaszkodva himbálta a fejét:~Be nehezen várom
4632 64 | nép sírva.~Iddár a fejét himbálva terjesztette a kezét a koporsó
4633 14 | láncot, hátha jó lesz a rajza hímzés alá.~A beszélgetésükbõl
4634 14 | formát.~Aztán fél könyökkel a hímzõkeretre támaszkodva himbálta a fejét:~
4635 12 | remekbe metszett ajkacskát.~Hímzõráma volt az õ ölében is, kétaraszos.
4636 12 | a kezemben volt egy üres hímzõvászon és a vörös kréta. Letérdeltem
4637 5 | szakajtókosárból homokos szárazföldet hint az útra. No, nem elég: a
4638 5 | az útra. No, nem elég: a hintése csak a harmada utat javította
4639 5 | aki Emõke elõtt az utat hintette. Nekem integet.~- Értesz-e
4640 9 | rabok, és falevéllel, fûvel hintették be. A sátorok elõtt férfiak
4641 7 | fogott veréb.~Nézett.~- Te hintettél-e tegnap az utamra virágot?~-
4642 5 | elõtte, és a kosarat rázva hintettem a virágot az út sarára.~
4643 12 | Aztán öltözzél ünnepibe. Hints a tógámra rózsavizet. A
4644 22 | Aranykaput, a temetõt, a hippodromot, a Zsófia-templomot, Nagy
4645 45 | bocsátott az emberi fajra! Híred zúgó szélvész. Kardod villám.
4646 55 | nagyleány vagy, vigyázzál a jó híredre is.~Dzsidzsia hátradõlt
4647 41 | kavarog.~Jönnek közben a hírek:~- A bretonok egyesültek
4648 56 | aggodalommal.~- Nem, asszonyom, jó hírekkel jött.~- Ereszd be. Hívjátok
4649 32 | Isten is akarja. Apám is híres orvos volt. Átilla most
4650 64 | királyok ezen a világon híresek, nevesek, hatalmasak, de
4651 56 | Aéciusz?~- Aéciusz azt híresztelte otthon, hogy a katalauni
4652 39 | utálkozik az emberirtáson.~Három hírmondó érkezett.~Az egyik azt újságolta,
4653 56 | nyújtotta Atilla levelét.~- Mi hírt hoztál? - kérdezte a királyné. -
4654 60 | Ebbõl megértettem, hogy a história tanulságai nem asszonynépnek
4655 17 | latinul és hunul. Jártas a históriában, filozófiában, geográfiában,
4656 38 | rántják a pajzsot, mert azt hiszik, hogy tüzet köp rájuk. A
4657 52 | kísérte az éneket. A hunok hite szerint a lángokból fölszálltak
4658 22 | Krizafiosz Edekon úrnak:~„Hát én hitemet és becsületemet kötöm, hogy
4659 32 | nekem, jó Bial, a hunok hitérõl: milyen a ti istenetek?~-
4660 33 | születik. Ha a keresztény hitet valljuk, bele kell szórnunk
4661 43 | vagyunk: nekünk babona a ti hitetek.~S hogy így három ujjával
4662 33 | mondottam - már itt is jártak hittérítõk?~- Mindig jön egy-kettõ
4663 63 | szörnyûség volt, hogy nem hittünk a fülünknek.~Végre a fõvezér
4664 43 | vagy: neked babona a mi hitünk. Mi hun vallásúak vagyunk:
4665 8 | feleli a hun -, csak a hitványa ment. A javának itthon kellett
4666 1 | is hallotta, õ is Zétának hív. Utoljára rajtam maradt
4667 49 | egyszerre a tábor: nevek, hívások, parancsok hangzanak összevissza.~
4668 32 | is, ha beteg vagy, csak hívass engem. Akire én ráimádkozok,
4669 58 | után. De vajon nem azért hívat-e föl, hogy õ maga is szólhasson
4670 22 | azt mondja neki:~„Miféle hivatalban vagy te Átillánál?”~„Nálunk
4671 60 | estennen hívattak, mikor már a hivatali munkámtól elszabadultam.
4672 22 | Átillánál?”~„Nálunk nincsenek hivatalok - felelte Edekon úr -, én
4673 30 | császári palotában szerzek neki hivatalt, amit meg is érdemel, mert
4674 35 | Keresteti a gyûrût: megvan. Hívatja Rusztit. Kiolvassák a régi
4675 60 | Csáthékhoz mindig estennen hívattak, mikor már a hivatali munkámtól
4676 1 | Az uramat minden órában hívatták az udvarhoz, vagy hozzánk
4677 42 | kellõ biztosítékot, hogy híve marad a hun népnek.~Mi az
4678 53 | Egynéhány tanított, egynéhány a híveket gondozta. Kinek-kinek megvolt
4679 2 | Tovább vallattam:~- Hogy hívják azt a leányt?~Csak azért
4680 1 | valamennyire. De gondoltam, hívjanak bárkit, megmondom, hogy
4681 56 | hírekkel jött.~- Ereszd be. Hívjátok a tiszttartót. - S megkönnyebbülten
4682 51 | De a kürtölés csak útra hívó, nem hadijel. A zúgás is
4683 2 | hogy az úton egyszer ebédre hívtátok az öt hun követet, aztán
4684 46 | hangon énekel:~- Isten urunk, hívunk a magasból. A te akaratod
4685 27 | az ajtónálló.~- Érti ez a hízelgést - fûzte tovább Karacs, egy
4686 34 | mégis jó lélek lakott, s hízelgett neki a bizalmam. Atilla
4687 23 | Hát... adnak. Mög is hízik, aki akar. De nem sok bürge
4688 49 | helyükre oszlottak.~Nagy a hõ. Mindenki izzad.~A római
4689 44 | arcú Akrán, a kék szemû, hóbortos Ejszárn, a szaporán lépõ
4690 41 | levelezni jöttem én ide, hanem hódítani! Ha meg nem nyitjátok a
4691 36 | akiket az elõbbi évben hódított meg a hun. Az íjuk másfélszer
4692 38 | meghódolnak. Amelyik nem hódol, megsemmisül.~- Ne is mondd
4693 40 | Atillát, különösen mikor népek hódolatát várja.~Már akkor velünk
4694 41 | sátorból.~Beizent a várba, hogy hódoljanak, mert ha nem, erdõt vitet
4695 31 | engem, s kénytelenül is hódolnak az én mûveltségemnek.~Nem:
4696 28 | való, a jómódúaké rókaprém, hódprém. Atilla süvege oroszlánsörénybõl
4697 3 | szegény, bolond Deél, az ilyen hölgyeket nem lovászoknak nevelik!~
4698 52 | bíborszínû szennyes víz hömpölyög a mederben.~A csatatérrõl
4699 31 | mintha akkora tüzes folyó hömpölyögne benne, mint a Duna! Vagy
4700 33 | akik gyûjtenek, mint a hörcsög, akik vérengzõk, mint az
4701 46 | kossal. A két állat bégése és hörgése belevegyül a zenébe. A fehér
4702 49 | torkokból már inkább csak hangos hörgések. Minden ló csupa tajték,
4703 63 | nincs a fején. Kikelt arccal hörgi a testõröknek:~- A fõvezért... -
4704 65 | beszél ez a szolgákról? - hörgöm szinte fuldokolva.~Meghökken.
4705 13 | kevélységrõl kotyogsz te? - hörkent rá Maksziminosz.~- Nem kevély
4706 50 | acélok csattogását, lovak hörkölését, dübörgést, férfirikoltást.
4707 50 | egy hun, amott egy alán hörög, nyög, rikolt. Kínos kiáltások
4708 50 | sebesültjei nyögtek, lovak hörögtek körülöttem. A távolban némi
4709 38 | No, hát megyünk, mint a hógörgeteg. Mikor már annyira megnövekedtünk,
4710 17 | remegett, mint a kocsonya. Ó, hogyisne: loptam, csaltam, gazságot
4711 1 | kötelet kötöttek a nyakamba, s hóhérosdit játszottak.~- Akasszuk fel!~
4712 45 | kiáltották az idegenek.~- Hohh! - kiáltották a gót vezérek.~
4713 63 | kiáltja:~- Elõre! Vissza! Hõk-hõk!~Én már ismertem ezeket
4714 4 | véres térddel is rémülten hõkölt meg tõle. Én azonban már
4715 36 | szépfajta nép: barna és holdas szemöldökû, hosszú nyakú.
4716 46 | Teremtönk! Isten urunk! Napnak, holdnak vezetõje! Föld ura! Víz
4717 61 | 61~Havonként egyszer, holdtöltekor, olyan vacsora volt Atillánál,
4718 14 | ékszerekbõl. A menyegzõ után való holdújuláskor az új asszony sorra látogatja
4719 14 | fektess síri nyoszolyádba.~Holdvilágos éjjel ki kopog, mi kopog?~-
4720 17 | ha ébren voltam, néztem a holdvilágot, és könnyeztem. Ha aludtam,
4721 51 | elhagynak bennünket, a - hollóknak.~Az öreg Lupusz püspök is
4722 53 | aki a farkast, hiénát, hollót és szelet teremtette.~De
4723 59 | ajándékoztalak. Hát csak fogd a holmidat, és jelentkezzél Rusztinál
4724 2 | tudom, de bizonyosan az õ holmija volt, mert gonddal takargatta
4725 2 | nyáron hûvösebb. Minden holminkat jobban elrejthetjük. Kincsünket
4726 17 | valahol, és holnap vagy holnapután utolérlek benneteket.~S
4727 51 | kocsirészekbõl rakták össze.~Azokat a holtakat is máglyára hordták, akiknek
4728 49 | Az élõ paripa átugrálja a holtat. A mezõt az élõ ördögök
4729 17 | Isten veled! Élj boldogul!~Holtig szeretõ alázatos szolgád: ~
4730 11 | fején átrepülve terült el holtként hanyatt a földön. Láttam
4731 49 | déli irányban robogunk, holttesteken, döglovakon át ugratva minden
4732 18 | szökevényeket szoktak kivégezni, s a holttesteket ott hagyják a fákon intõ
4733 50 | föltápászkodtam félig-meddig. Az egyik holttestet eltoltam a lóról.~Ki akartam
4734 50 | csillagokként, amennyire a holttesthalmokon át odaláttam.~Mennyi idõ
4735 51 | Nem is mozdul.~A csatatér holttesttel van tele. Emberek, paripák,
4736 31 | Halkan beszélgetnek. A hólyagablak napfénytõl sárga. A szoba
4737 14 | csepegett-csupogott. A súlyos cseppek hólyagokat vertek a tócsákban. Atilla
4738 14 | az ablaknál ült, amelynek hólyagtáblái a borulatban jégtáblákhoz
4739 46 | Siketítsd meg fülüket, homályosítsd el szemüket: rohanásuk legyen,
4740 1 | elolvasott elõttem két sort Homéroszból. Aztán négy sort, aztán
4741 14 | egyetlen hullámot hagyva a homlok körül.~A kezem remegett,
4742 2 | strucctoll legyezõt tartott a homloka fölé.~Az a mozdulata tetszett
4743 18 | volna, a verejték csorgott a homlokáról, a könny folyt a szemébõl,
4744 9 | arany mellboglár, gyémánt homlokcsillag. A fiatal asszonyok fején
4745 19 | szörnyûségei gyötörtek. A homlokomat kiverte a verejték.~De ha
4746 31 | kellemes hûvösséget érzek a homlokomon. Ahogy fölnyitom a szememet,
4747 31 | belépett. Vizes kendõt borított homlokomra.~Mikorra a kendõt elhelyezte,
4748 4 | rendezett: egyik fönt a homlokon, kettõ a halántékon. Egy
4749 9 | hajamba az ujjait.~Mikor a homokóra az egy felé pergett, fölfogtam
4750 2 | csontváz alakjában, kaszával és homokórával festjük a halált. A hun
4751 5 | most egy szakajtókosárból homokos szárazföldet hint az útra.
4752 42 | Ötödnapra daganatok támadtak a hóna alatt meg a torkán. Este
4753 51 | magam is tudtam. A torkom, hónaljam meg volt dagadva. A csatából
4754 3 | Félelmes hang.~Csak késõbb, hónapok múlván értettem meg, hogy
4755 30 | bajuszom és szakállam az utóbbi hónapokban erõsen kimohodzott, nem
4756 55 | öreg közhunok, betegen honn maradt testõrök, meg Atilla
4757 30 | alatt guggoltam. Nagy szemû hópihék szállongtak.~Ahogy a görögöket
4758 53 | méltósága minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele
4759 62 | Marciánusznak a palotájában, s vele hordatom magam elé a tálakat.~Hát
4760 2 | ilyeneken nevettek is.~- Hordja el a manó ezt a barbár nyelvet,
4761 36 | parancsát gyors lovakon hordják széjjel.~A csapatok családok
4762 63 | közepén láncon egy faragott hordó függött, a római pápa ajándéka.
4763 44 | szállották meg. A tömött zsákok, hordók és bugyrok tetején vígan
4764 47 | mért nem romlott meg?~- Hordókban hozták vizes bõrök alatt.~
4765 37 | búcsúzott.~- Az a fene álom. A hordóm abroncsa pattant el. Bolondság!
4766 38 | pénz, koma, hordószám: ezer hordónyi arany - keveset mondok.~-
4767 38 | megvette. Van ott pénz, koma, hordószám: ezer hordónyi arany - keveset
4768 28 | mûveltségem is az õ mûveltsége. Hordozott magával, mint ahogy a láncait,
4769 27 | A vizet csak az udvarról hordta a konyhába, a lajtból, a
4770 53 | volt, hogy az asszonyok hordtak neki, mikor hallották, hogy
4771 22 | tekintetében oroszlánkörmök horgadnak. Ha ránéz valakire, megragadja
4772 42 | lepte el. Ujjai görcsösen horgolódtak a fûbe. Egyre nehezebben
4773 2 | orra valamennyinek be volt horpasztva, s az arcuk, mintha kutya
4774 65 | mécses. Hallgatózok: semmi hortyogás. No, senki. Bizonyára kint
4775 53 | mögött a tündér nyugodtan hortyogott, de már az életemet nem
4776 28 | mint a férfiaké, csakhogy hosszabb és finomabb. És hát a ruhájuk
4777 56 | elbeszélést, attól tartok, hogy hosszadalmas leszek és unalmas. Mert
4778 49 | át, és üvölti át a tábor hosszán.~A szekérláncokat kikapcsolják.
4779 14 | volt az orra. Emõkéé is hosszúkás, de finom vonalú. Akkor
4780 14 | valamivel feljebb, hogy a termet hosszúnak lássék. A lepel is könnyebb
4781 56 | alkalmas arra, hogy a magam hõstetteirõl is beszéljek, de a kárpit
4782 31 | szólt rá a táltos -, nem hótt ez, hogy siratni kölljön.~
4783 50 | Dárdákból összeillesztett ágyon hoznak egy halottat.~A halott után
4784 22 | uram király. Meg kellett hoznom a pénzt, mert ezt meg õk
4785 54 | nem jönnek. Hát majd én hozok. Holnap délutánra itthon
4786 58 | körül, s akárki szólította, hozzáfutott. Olyan volt, mint a kutya.~
4787 11 | fölkaptam a korbácsot, és hozzáfutottam.~- Köszönöm, Zéta! - mondotta
4788 44 | sisakomat.~Nevettek. A testõr hozzágyeszölte hátát a sátoroszlophoz,
4789 42 | hogy az arcába lássak, s hozzáhajoltam.~- Csege - mondottam reszketve -,
4790 20 | látható.~Hát sehol senki. Hozzákötöttem a lovamat a fûzfához, és
4791 36 | ahhoz, amit megolvastunk, hozzászámítjuk a sok százezernyi asszonyt,
4792 38 | állása volt olyan. Ruszti hozzászöktette a lovát.~Ketten maradtunk
4793 Eloszo| mondja:~- Én is.~És némelyek hozzáteszik:~- Könyvtárosa õ a császárnak,
4794 56 | Egy pajkos szemû hun nõ hozzátette:~- És azt a részt mondod
4795 20 | szolidusból kettõ hiányzott. Hozzátettem a kettõt a királyné pénzébõl.
4796 52 | forog. Az újonnan érkezõk hozzáütõdnek, és vele forognak. Aztán
4797 11 | kapva rövidre. A dereka hozzávonaglott a nyúlongáshoz.~- Csellõ! -
4798 63 | legyen - mondta a fõvezér -, hozzon mindõtök egy süvegnyi földet.”~
4799 33 | Behunyta a szemét, s mosolyogva hümmentett az orrából:~- Nem vagyunk
4800 64 | Minden kard megmozdult a hüvelyében. Láng lövellt az erekbe.
4801 50 | istened!~S hallottam a kardja hüvelyének a zörgedezésérõl, hogy felém
4802 35 | Valentinián császárnak a húgát?~A terem elcsöndesült, csak
4803 36 | hogy jegyesemet, Honoria húgodat zárva tartod.~Avagy nem
4804 49 | át, s halottakra tapos. A huj-huj! kiáltásokat futnak! üvöltés
4805 49 | lovak fújása. Bõsz emberek hujjogása.~De amonnan is száll már
4806 49 | világzavarodás.~- Huj! Huj! Hujrá!~Mintha a szó láng volna
4807 45 | tenger. Minden nép egy-egy hullám. A hullámok nyugat felé
4808 35 | míg elsimultak a derültség hullámai. Akkor a gazdám intett,
4809 49 | sokan vannak. Tenger apró hullámaiként hánykódik a sok tajtékzó
4810 49 | mint a fölkelõ nap a tenger hullámain.~De látni a mezõ túlsó oldalán
4811 65 | Elborítja a sírt csillogó hullámmal. ~Fáklyák elalusznak, csillagok
4812 31 | én hányódnék forró nagy hullámokon, amelyek jönnek szélesen,
4813 14 | nõk a hajukat, egyetlen hullámot hagyva a homlok körül.~A
4814 49 | piros tollas frank lovasság hullámzik elõ. S reánk!~A két lovassereg
4815 64 | városon. A Tisza sárga vize hullámzott elõttünk.~Elfáradtam a tolakodásban.
4816 41 | át a falakon, s dörögve hullanak bent alá.~A gerendákra csigázott
4817 11 | maradna, s az aranyalmafájáról hullna az unokáidnak is.~A fõvezér
4818 49 | ahogy az öntözõkannából hulló víz szokott elszéledni.
4819 14 | folytatta:~Elhervadt a mezõ. Hullong a falevél.~Messze idegenbõl
4820 1 | Némi okoskodással gonosz humort lehetett volna ebben gyanítani,
4821 36 | utóbbiakat hunugoroknak, hungaroknak is nevezik, fele részben
4822 11 | kerülsz ide? S miért váltál hunná?~Mert sokféle nép élt abban
4823 36 | nép, mert rég beolvadt a hunokba, csak a ruhájában különbözik:
4824 36 | arcuk fehérebb a fekete hunokénál. A hajuk gesztenyeszínû,
4825 4 | köztük különbség.~Az én hunom is fehér hun volt.~A neve:
4826 2 | ahogy látom - mondtam a hunomnak. - Igaz, hogy lóhússal éltek?~
4827 2 | szerencsétlenségemen!~A hunomtól néhány nap múlva már megtudtam,
4828 45 | egészségére.~A király kissé hunos latin nyelven csak úgy ültében
4829 36 | fekete. Csáthnak bizonyára hunugor volt az elsõ felesége, mert
4830 36 | gesztenyeszínû szép hajad!...~Azok a hunugorok mind két karddal fegyverzetten
4831 36 | fehér hunok. Az utóbbiakat hunugoroknak, hungaroknak is nevezik,
4832 8 | hát jókedve van - mondom a hununknak.~- Bizonyosan rabot adott
4833 35 | hátrahajlik a széken, és hunyorgón mosolyog.~Csak én állok
4834 18 | pénzért?~- Lehet - felelte hunyorítva. - Mit adsz?~- Egy aranyat.~
4835 35 | Atilla felé. S pajkosan hunyorog. Az arcok az asztal körül
4836 2 | elugornod?~A legény búsan hunyt a szemén.~- Nem kõvettem
4837 11 | fordul le a lovasa, s hogyan hurcolja aztán kengyelbe akadt lábánál
4838 39 | gepida izzadt, vörös arccal hurcolta a sikoltozó nõt. Az szegény
4839 65 | föld alá, víz alá. ~Íjak húrja pendül; nyílvesszõk suhognak: ~
4840 49 | Rántom-feszítem én is az íjam húrját. De még nem lövünk.~A mezõ
4841 3 | katonaember vagyok: énrám így ne hurrogjon senki!~- Hídd ki párviadalra -
4842 49 | armorikok és frankok nagy rajban hurrognak utánunk.~De a mi futásunk
4843 2 | vágtatott hozzánk: ránk hurrogott, hogy magasabbra merjük-e
4844 52 | percben én is ott lebegek a hûs hullámokban, s utazok a
4845 59 | bizonyítja a hozzád való hûségemet, hogy holtan is visszatérek
4846 51 | hajnala! Csakhogy ismét mossa hûsítõ harmatod eltikkadt arcomat!~
4847 54 | húsz-harminc is.~A püspök húsvét napján pappá szentelt, hogy
4848 1 | rakta, mint a trák legény húsvétkor, mikor új saruban megy a
4849 52 | látszik ki. De mennek tízével, húszával, utaznak a habos, veres
4850 36 | eltartott. Itt tízezer, ott húszezer, a jász maga ötvenezer,
4851 49 | egy nagy fehér lovon, vagy húszezernyi hunnal a ragyogó testõrök
4852 54 | Hanem a pestis!...~Mikor már húsznál is többen haltak naponként,
4853 36 | szekerekre a palota elõtt. Huszonkét nagy szekér vitte csupán
4854 7 | szõnyegeket.~Aztán vagy huszonöt lovas következett. Mindenikük
4855 2 | Télen melegebb, nyáron hûvösebb. Minden holminkat jobban
4856 17 | sátorvonás nélkül, egy tölgyfa hûvösén ebédeltünk. Én egy szomszédos
4857 63 | kissé felhõs volt. A levegõ hûvöskés, szinte fázlaló. A városban
4858 31 | megébredek, valami kellemes hûvösséget érzek a homlokomon. Ahogy
4859 12 | selyemfonalakat meg aranyszálakat húzkodott bele. Valamennyien
4860 31 | tilthatod. Rab vagyok: nyársba húzathattok, keresztre feszíthettek,
4861 3 | rázta:~- Hazug gazok! Karóba húzatnálak valamennyiõtöket, ha nem
4862 8 | íródeákját azonnal karóba húzatta. Valentiniánuszra meg ráizent,
4863 4 | azonban, hogy a többieket is húzkodják az ebek, s azok is rikoltoznak.~
4864 14 | érte? Vagy talán karóba is húznak, hogy a királynét megbúsítottam?~
4865 50 | A lábamat mereven tartva húzódtam följebb, föl az élettelen
4866 63 | Csáthot, amint a bajuszát húzogatva kevélykedik; bikafejû Mácsát,
4867 50 | lett volna tanulnom egy iát!~Ó, pokoli szomjúság!~Újra
4868 36 | végigözönlöttek Európán. Ibéria csúcsán átkeltek, elfoglalták
4869 63 | a hun leányok hajában az ibolya, és zöld volt a mezõ. A
4870 5 | gyöngyvirágot. Szedtem közéje ibolyát is, és néhány szép páfrányt
4871 36 | egytestvér: Elemér, Todomér és Idamér. Rettentõ nagy nép az. Valamikor
4872 31 | szólott:~- Bort küldök neked. Idd, hogy meggyógyulj. Akkor
4873 46 | mozgó papokat: Kámát és Iddárt fehérben, Zobogányt, Bogárt
4874 11 | de így apró követségek ide-oda küldözgetésével nem lehetséges
4875 26 | Csáth megállt a kapuban, és ideadta a süvegét.~- Vidd be - szuszogta -,
4876 18 | ezek?~- Ezek a kutyák is ideérkeztek. Ma egy hete. Hogy vigyük
4877 33 | imádkozott, különösen az idegenbe menõ embereknek áldotta
4878 13 | ebédnél nem szabad ám az idegenekhez menned, a szakállukat simogatnod,
4879 2 | vagy-e görög? - mondotta idegenesen ejtett görög szóval. - Mért
4880 3 | a színváltozást, ezt az idegenkedést csak én láttam meg rajta.~
4881 27 | mint az ebek: nem tûrik az idegent, amíg meg nem szokják.~De
4882 8 | lefesthetném? A ló alacsony, ideges pej paripa. A leányon égszínkék
4883 49 | lován a hevedert, íján az ideget. A szarmaták és rokszolánok
4884 22 | mutatott:~- Ezt a rabszolgát is idehozattam. Priszkosznak a rabszolgája.
4885 11 | Priszkosz -, a civilizáció van idehurcolva és láncra kötve. A civilizáció
4886 24 | meglátjuk, mire használhatlak. Ideiglen az lesz a dolgod, hogy engem
4887 15 | kis római: Julius Caesar idejébõl való.~Az urak bámulva szemlélgették.
4888 23 | Istállóban se háltam soha. Idekint jobb szeretnék...~- Hát
4889 63 | mellett.~No, hát nekem is idenyújtja a kezét. Királyok is szerencséjüknek
4890 31 | hanem valami szebb világból ideszármázott. Aztán ha nem is jártas
4891 36 | nép seregelt be, az alánok idevaló raja. Már nem is külön nép,
4892 32 | belõled, hogy még esõt is idézel.~- Ha fölszabadulok - feleltem -,
4893 41 | hogy ha a rómaiak magukra idézték a vihart, ám lássák, hogyan
4894 58 | jártam. Még most is, ha idõjárás változik, bizony emlegeti
4895 20 | pénz segített vissza nagy idõk múltával Konstantinápolyba,
4896 11 | ajándékát. Egyúttal helynek és idõnek a meghatározását kéri, hogy
4897 64 | tompa dobpergést. Aztán kis idõre csend következett: talán
4898 18 | szenvedõ rabszolga annyi idõs lehetett, mint én. A másik
4899 1 | akkoraformák voltak, mint én. Kettõ idõsebb valamivel, az egyik fiatalabb.
4900 48 | fiatalságnak viszket a marka. Az idõsebbek is jónak vélték volna a
4901 13 | meg, hogy a fõvezérnek az idõsebbik felesége.~Délfelé bevezették
4902 4 | három, még csúfítatlan.~Az idõsebbiknek kis teknõsbéka pajzsa van
4903 60 | megkülönböztetnek.~Az boldog idõszak volt az életemben. A rabok
4904 48 | vélték volna a száraz, napos idõt. S jobb reggel, míg meleg
4905 36 | erdeiben fészkeltek, de idõvel megsokasodtak, s végigözönlöttek
4906 8 | magyarázott valamit.~Az ifjak pompás díszesen voltak öltözve.
4907 49 | lándzsavetésre tanítja otthon az ifjakat. Neki is véres az arca s
4908 23 | értette az õsei nyelvét. Ifjúkorában csikósa volt Csáthéknak,
4909 38 | hunoknál. Együtt mulatta át az ifjúságát is Átillával. Ismeri az
4910 56 | szemlélõdtem. Emõke szólott Igarnak:~- Apám egészséges?~- Egészséges,
4911 56 | Mikor rám nézett valaki, Igaron szemlélõdtem. Emõke szólott
4912 18 | az, de értik is a módját! Igaz-e, Kovács?~- Abbizony - biccentett
4913 24 | fiam?~Hogy ezt bosszúsan és igazának bizonyosságával mondta,
4914 50 | küzdõ hadnak õ az agya, õ igazgatja a tagokat: melyik törjön
4915 37 | Szétváltunk. Emõke a haján igazított. A szeme nyugodt volt, mint
4916 11 | gondolkodtam, hogy miért igazította meg a fátyolát. Hátha azért,
4917 28 | A kazlak közé lóállást igazítottak. Oldalt vesszõfonás és semmi
4918 7 | Aztán megint okosságra igazítottam az eszemet:~Hát megõrültem-e,
4919 28 | nem lehetne ezen a ruhán igazíttatni?~- Hova gondolsz - ütközött
4920 12 | Szabad-Görögöt:~- Mi történik?~- Igazlátás van - feleli -, a király
4921 42 | országokat dúlsz el, népeket igázol? Honnan van ez a hatalmad?
4922 57 | bántottalak meg? Hogy magamat igazoljam, és hogy máskor azt a hibát
4923 38 | Átilla alattvalói volnának igazság szerint, de nem akartak
4924 43 | Tõled?~- A szavaimtól, az igazságtól.~Sötéten nézett porosz szemöldöke
4925 60 | Asszonyom - csillapítottam -, igaztalan vagy. Mert a te kincseid
4926 56 | világ legnagyobb városát igázza le, és alázza adófizetõvé.~-
4927 24 | mellé.~Illedelem szerint igennel vagy nemmel kellett volna
4928 31 | meggyógyulj. Akkor aztán: ígérd meg nekem, hogy hazamégy.
4929 37 | felelte aztán -, ígérni nem ígérhetek semmit, Zéta. Jó fiú vagy,
4930 37 | visszatérsz is - felelte aztán -, ígérni nem ígérhetek semmit, Zéta.
4931 2 | késõbb tudtam meg. Ajándékot ígért neki, ha Atilla elé juttatja
4932 38 | kancsalogsz te? Talán már meg is ígérted neki?...~- No, nem egészen -
4933 33 | megmondania, mert ahány igét elárul a jövõbõl, annyi
4934 33 | játszanak.~Gyõrhe táltos igézéseket, szemveréseket gyógyított.
4935 46 | sátortermébe vonulnak. Az igricek a sarokban ülnek. A terem
4936 42 | kosarak. Erdõkbe, nádasokba igyekeznek, mint mindenhol. S leginkább
4937 52 | egyszer, csak még egyszer ihatnék ebben a földi életben!~Akármi
4938 22 | meghajolt.~- Uram - mondotta -, ihol-e Vigilász. Megmotoztuk. Ezeket
4939 36 | szekerce függött a nyergükön. Íjaik kettõs hajlásúak. Asszonyt
4940 65 | alá, föld alá, víz alá. ~Íjak húrja pendül; nyílvesszõk
4941 49 | kelevézt, lován a hevedert, íján az ideget. A szarmaták és
4942 46 | kardotokat! Vonjátok föl íjatokat! Ûzzétek el az idegen szellemeket!
4943 64 | világosságot. Egy-egy kard, egy-egy íjcsúcs elcsillan mellettem. Némelyik
4944 11 | a lélek is megmeredt az ijedelemtõl.~Láttam már ilyen ágaskodó
4945 3 | Vigilász majdnem lerogyott ijedtében. A teremféle nagy sátornak
4946 27 | múlván azonban elmúlt az ijedtsége: egyre közelebb bátorkodott.~
4947 14 | Én csak eldermedtem az ijedtségtõl.~A királyné fölkelt, és
4948 31 | tyúk rettenetesen meg volt ijedve, mikor hozták, de a szavamra
4949 49 | száguldás közben hátrakaptunk az íjért, s felvonjuk. Az új kürtjelre
4950 1 | Jönnek a hunok. Hallgass! - ijesztette síró gyermekét az anyja.~-
4951 56 | méltózzál megismerni ebben az ijesztõ ruhámban is.~- Jer közelebb!
4952 36 | Ezernyi köszörûs! Ezernyi íjgyártó, szíjgyártó! S mindenütt
4953 32 | akik mindent megmutattak az íjhúrsodrástól a ló hátán való megfordulásig.
4954 36 | rültek, buzogányt öntöttek, íjhúrt fontak, harci dolmányt pikkelyeztek,
4955 1 | van a naplóim között a 440-ik év. Törd fel a pecsétet,
4956 50 | logikát és mindenféle -ikát, -riát és -tiát, elég lett
4957 56 | ezt a csodás szép leányt (Ildikóra mutatott). Ezt is napnyugatról
4958 9 | Azután nekiálltam: víz, fésû, illatkenõcs! Bekentem a hajamat az uram
4959 15 | sárszaggal és lóhulladék szagával illatozott a levegõ, de mégis érzett,
4960 45 | asztalon azok a csirkék illatoztak, amelyeket Troa városa küldött
4961 56 | volt mindig fehér ruhám, s illatszert is mindig szereztem, ha
4962 3 | fésülködnek. Kenik magukat jó illatú kenõcsökkel. A százados
4963 64 | temetésre.~Emõke szokott illatvize szaglott rajta, s ez szinte
4964 24 | állítanak a gyerekek mellé.~Illedelem szerint igennel vagy nemmel
4965 35 | szememet is lesütve. Csak illedelembõl tettem a számba egynéhány
4966 24 | kellett volna felelnem, de mit illedelmeskedjek én az ilyen barbárnak, aki
4967 12 | lila színû selyemcérnával illene kivarrni. A leveleket zölddel.~-
4968 17 | te, és hogy viszonoznom illenék a jóságodat. Adtál nekem
4969 14 | fehérbe. ~Rozmaring koszorút illeszt a fejére. ~Így találták
4970 17 | fejünkbe is lehetne zsilipet illeszteni. Hogy félre lehetne ereszteni
4971 49 | zászlótartók a kengyelükbe illesztették már a zászlóik nyelét. A
4972 9 | középre néhány kis virágot illesztettem. Azután nekiálltam: víz,
4973 54 | remélhetem, hogy még fiatalon rám illesztik a püspöki süveget, mert
4974 12 | szeméhez közel. De mennyire illet neki!~Az a kis lencse!~Ézsau
4975 2 | eszelkedtünk, hogy csakugyan illetlenség lett volna...~Azután megmutatták,
4976 14 | mondta szemrehányóan -, illetlenséget követtél el: nálatok olyasmit
4977 12 | bársonyához az a kendõ bûbájosan illett. A fülecskéje piros volt,
4978 1 | az Iszter partján legyen Illíriában, hanem ötnapi járással beljebb:
4979 42 | nem bántja a várost, ha illõn meghódol: ami élelem van
4980 44 | dereka-e? Hol a közép az ily rengeteg embersokaságban?~-
4981 44 | Jártál már hadban?~- Ilyenben te se.~- Ha nekem adod azt
4982 2 | Vigilász -, hanem köpönyeg.~Az ilyeneken nevettek is.~- Hordja el
4983 22 | De már hogy juthatnék én ilyenhez?”~Krizafiosz mosolygott,
4984 12 | Holnap gyere el megint, ilyentájban. Kérd meg a gazdádat, hogy
4985 38 | a leánynép, hej, okos az ilyesmiben: csak rád néz, és kilátja
4986 55 | mintha tudj’ az Isten... Az ilyesmit kerüld a jövõben, mert félreértéseknek
4987 53 | megvolt ott a dolga.~Hogy ím, fölépültem, az öreg nem
4988 53 | szeretetünk. Hanem, hogy mindig imádkoztunk, azt mondtam: „Tetszõbb
4989 33 | beszélték róla, hogy van egy imádsága, amellyel eltompítja az
4990 64 | fásultan, butultan a táltosok imádságát, valaki megérinti a vállamat.
4991 22 | úrhoz fordult, és szólott imigyen:~„A császár mindenképpen
4992 46 | a lovainkat, acélozd meg inaikat, tedd õket sebezhetetlenekké.
4993 52 | járja át minden eremet, inamat. Ittam, egész testemmel
4994 46 | urunk, adj erõt a mi lovaink inának. Siketítsd meg fülüket,
4995 39 | csatlósa és egy mindenes inasa. Fõzni mi nem fõztünk. Atilla
4996 4 | karmazsinbõrt, egy kis kosár indiai borsot, fahajat, sáfrányt
4997 64 | amire kérlek. Amikor útnak indítanak, öltözz föl, de maradj vissza
4998 49 | a kezdetben való nyomás indította arra a lovakat. Köztünk
4999 49 | megszólal a síposok zenéje. Az indulás bõsz üvöltése nyom el kürtöket
5000 53 | szelet teremtette.~De hogyan induljak én ilyen világban útnak!~
5001 2 | király nem engedi, hogy éjjel induljatok!~Õ meg már királynak mondotta
5002 3 | hozta, hogy Vigilász tüstént induljon vissza Konstantinápolyba,
5003 7 | rendelte, hogy hajnalban induljunk a további utunkra.~Álmatlanságtól
5004 49 | kiáltást. A paripák robogva indulnak a római sereg derekának.~-
5005 63 | is szólít, hogy mielõtt indulnánk, házasodjak meg? Nem, erre
5006 47 | Én még ebben az órában indulok.~- Délnek?~- Arra. Két kémünk
5007 49 | a gondolat: a halálodba indulsz.~Akkor még ott álltam Atilla
5008 5 | parancsot teljesítettem.~Úgy indultam vissza, mint aki részeg.~
5009 44 | Talán gyanakszik arra az ingadozó emberre, azért hagyja középen?
5010 14 | mikor a tavasz szellõje ingatja. Beszélt, susogott a szép
5011 1 | megfürösztöttek, és szép fehér ingbe öltöztettek. A derekamat
5012 1 | leeresztettem a hátamról az ingemet. Csupa seb volt a testem,
5013 1 | A láncra kötött kutyával ingerkedik így a gyermek.~Azt nem mondhatom,
5014 64 | fõvezér!~S a szóváltás egyre ingerültebb. Százan és ezren csak ezt
5015 22 | megtiltottam. - A kardját ingerülten dobbantotta a padlóra: -
5016 11 | fekete szemû hun jön. Lobogós ingujjú, cifra fegyverzetû javakorabeli
5017 52 | folyó víz!~Fölvonakodok nagy ínnal-kínnal hátrább a lófejre, hogy
5018 18 | nem lenne-e jobb, ha az innensõ parton vonnánk sátort.~Mert
5019 50 | a pajzs. Kimászhatok-e innét? Bágyadt vagyok.~Megint
5020 49 | pihenni egy negyedórát. És inni sokat, egy vödör vizet.
5021 42 | aludt. Elmentem vízért, s innia adtam.~- Köszönöm - pihegett -,
5022 15 | serleget. Olyankor mindig inniuk kellett. Atilla ebédjén
|