1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
5023 50 | erre - biztattam. - Adok innod, ha ki tudsz innen húzni.
5024 27 | hanem kénytelenség is. Az ínséges megeszi a fakérget is, és
5025 5 | az utat hintette. Nekem integet.~- Értesz-e hunul? - lihegi.~-
5026 51 | mindig átugrik a halottakon.~Integetek nekik:~- Erre! Erre!~De
5027 51 | már százszor elfáradt az integetésben, s az örökkévalóság órája
5028 52 | vízben. S bukdácsolnak, integetnek, mintha mondanák:~- Ó, beh
5029 13 | arra a pillanatra, amikor intenek nekik, hogy beléphetnek.~
5030 1 | hogy vigyenek el. Ebben az intésben benne volt az is, hogy megkorbácsoljanak.~-
5031 57 | szalmaszék volt a szobában. Arra intettem.~- Leülhetsz.~Leült.~- Csak
5032 12 | van, akkor a család feje intézi el: az apa vagy az öregapa.
5033 41 | szépségében.~És hát sürgõsen intézték el a kérdéseket.~De íme,
5034 16 | távolból is látnám, hogy búcsút inthetnék a süvegemmel.~De a sátorok
5035 24 | átjárók, várak? hol milyen ipar dívik s más efféle.~- Ez
5036 46 | az Isten nevét kiáltozva iparkodik a vesszõk összeállásából
5037 36 | hogy szárnyuk van, mikor iramlanak.~Januárius végén a fõvezér
5038 51 | Csak egynéhány száz lovas iramlik szét a világ minden tája
5039 11 | Azután egy kisebb csoport iramlott utánuk, nõk és legények
5040 51 | Rám se néz. Összevissza iramtatnak, mintha megvesztek volna!~
5041 53 | annyi figyelmet tanúsítottam iránta, hogy meg kellett szeretnie.
5042 46 | szívünk nem különben ég irántad szeretetben. Légy velünk!~-
5043 50 | hangzott ismét, de már a lábam irányában.~A hang csak az, amelyik
5044 49 | A következõ percben déli irányban robogunk, holttesteken,
5045 10 | jegyzetek mindig az én kezem írása. Dirib-darab papirosokra
5046 1 | alsó felében a könyvei és írásai között, csupán egy õsz görög
5047 8 | fölött szimbólumot vagy írásjeleket látni.~A szimbólum többnyire
5048 13 | mindjárt nekiültetett az írásnak, hogy azon melegében lediktálja
5049 35 | Rusztit. Kiolvassák a régi írásokból, hogy Honoria a neve a herceglánynak.
5050 60 | is ott ült, és nézte az írásomat.~Eközben csend volt, csak
5051 30 | háborgatlak ezen alázatos írásommal, mert az én kedves szolgám,
5052 24 | olvasásra tanítanád õket?~- Írásra és olvasásra, ha parancsolod,
5053 38 | rabságba, s ott tanulta meg az írást.~Kérdezgettem õket:~- Nem
5054 30 | úr és Námusz úr meg egy írástudó meg a tolmács.~- Maksziminosz
5055 8 | feleségeié, a fogoly királyoké, írástudóké, raboké.~Állnak távolabb
5056 1 | azért, hogy a könyveit, iratait érdeklõdéssel gondoztam,
5057 1 | Olvasd el.~Kivettem a kis iratcsomót. Levertem róla a port. Fölbontottam,
5058 60 | gomboknak értékeli õket. Iratja ötvenével egy szolidusra.~
5059 17 | messzirõl -, Priszkosz azt íratta fel velem meg más apróságokat.
5060 41 | közeledtek a római hadak. Irdatlan sokaság! Atilla kémei mérföldrõl
5061 8 | láttam csak, miért olyan irdatlanul nagy Atillának a városa.
5062 3 | még nem láttam.~- De az irgalmát - hörögte sápadtan a százados -,
5063 36 | leggyorsabb lovasai õk. Nem irgalmaznak senkinek, de maguk se könyörögnek
5064 55 | hánykolódtak bennem, le nem írhatom. A szívem hol égbeszállón
5065 17 | hogy örülnek a bajomnak. Irigyeim voltak mindig. Nem neheztelek
5066 42 | fölkapta. A maga fejére tette.~Irigyeltem érte. A sisak taraján gránátkövek
5067 12 | Priszkosznak is tolmácsoltatta:~- Irigylem tõled ezt a rabszolgát!~
5068 38 | Be sokszor néztem reád irigységgel, mikor ott láttalak az ajtaja
5069 12 | levelek helyett is virágot írj - szólt a királyné.~Csodálkoztam
5070 45 | szolgája. A hír véres betûkkel írja a te nevedet. Az égen üstökös
5071 2 | Nálunk csak a fejedelemnél írnak papirosra. A nép vesszõre
5072 64 | és büszkeségének nevezte, Irnákot a hadak csillagának, Ellákot
5073 36 | volt mindenképpen, mert írni-olvasni nem tudott.~Azok is gyalognép
5074 3 | a szökevények nevét.~Az írnok (hunul: ravó) egy nyaláb
5075 62 | velök: leveleket kellett írnom a sváb, kvád, rug, scir,
5076 60 | Nekünk csak föl kellett írnunk s meg kellett számoznunk
5077 12 | kép. Többnyire virág. Az író megrajzolja elõször ónnal,
5078 17 | pecsétje ott volt a kis tábori íróasztalban. Bepecsételtem a levelet,
5079 17 | a levelet belezártam az íróasztalnak a fiókjába, s a fiók kulcsát
5080 2 | hunul. Átillának az egyik íródeákjához jött, akit valamikor Aéciusz
5081 8 | megtudta a sikkasztást, az íródeákját azonnal karóba húzatta.
5082 24 | gazdag ember vagyok? Annyi íródeákot fogadok, amennyit akarok.
5083 10 | meg, hogy a sátor elõtt az íródeszka mellett talál.~- Derék fiú
5084 60 | futtatnom egy rabot a királyi íróházba. Ott ültem az ajtó mellett
5085 12 | meg otthon is.~Mikor a mi íróink könyvet másolnak, az elsõ
5086 53 | könyvet nyûtt el. A világi írók közül csak Ovidius Naptárát
5087 60 | Szívesen.~A házban nem volt írószer: át kellett futtatnom egy
5088 17 | Délben elõ kellett vennem az írószereket. Útközben három karóba húzott
5089 60 | téren s a király udvarán. Az írószoba elõtt nagy halmokba volt
5090 30 | nekem? Hiszen levelet is írt! Hé, anyjuk, keresd csak
5091 30 | a levelet nem Priszkosz írta, nem: én írtam.~Csáth rám
5092 30 | Csáth rám meredt:~- Te írtad?~- Én.~- Hát az a levél
5093 33 | népet. Maguk a keresztények irtják ki. Akkor aztán igazán nincs
5094 64 | amint a sok ajak ismételte.~Irtózat volt látni ezt a tengernyi
5095 1 | elsápadok. A vértõl mindig irtóztam, ha csak emlegették is.
5096 17 | orrom vére folyt, az is irtóztatott. De az a gyönyörködtetõ
5097 60 | hát mindent szolidusban írtunk. A szolidus a legkisebb
5098 1 | a bevásárlásban, azután iskolába mentem. Délután a szebbik
5099 57 | megállt elõttem, mint az iskolásleány a tanítója elõtt.~Milyen
5100 53 | Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet
5101 10 | szava. Emõke lelkét én nem ismerem, csak egy nõi test az, amely
5102 24 | A geográfia a földnek ismerete, uram. Okos embernek jó
5103 64 | fekete zsákban mindenki ismeretlenné vált: Emõke elveszett közöttük.~
5104 Eloszo| Az embernek csak az arca ismerhetõ, de az arca nem õ. Õ az
5105 22 | császár elé. Így szólsz: „Ismeritek-e ezt?” Aztán, mikor õk megdöbbennek,
5106 42 | hogy beszélni óhajt vele.~Ismerjük már az ilyen jeleneteket:
5107 6 | megszólalt:~- Azt hittem, ismerlek téged, Zéta fiam. Hiszen
5108 30 | És csodálkoztam, hogy nem ismernek reám.~Egy cseléd bejelentette
5109 32 | kürtjeleket kellett jól ismernem. Minden mozdulatra, minden
5110 49 | az arca s melle. Meg nem ismerném, ha a verejtéke nem mosná
5111 64 | arcukat nem lehetett megismerni a vértõl.~Idõnként dobok
5112 24 | uram. Okos embernek jó ismernie az országokat, hegyeket,
5113 32 | hallották, hát könnyû volt ismerniük, de énnekem minden új volt.
5114 22 | megkönnyebbülésemre nem láttam senkit az ismerõs hölgyek közül.~Egyenesen
5115 13 | Elém állt, és mintha régi ismerõsök volnánk, azt mondja nekem:~-
5116 Eloszo| ismertek-e engem. Dehogy ismertek! Az állatok ismerik egymást,
5117 Eloszo| mondják meg majd õk is, hogy ismertek-e engem. Dehogy ismertek!
5118 6 | tekintetével kérdezett.~Annyira ismertük egymás gondolatát, hogy
5119 2 | hozzánk. Kettõt közülök már ismertünk: a nyalka bajuszú Edekon
5120 2 | kérdést, s az uraknak a kérdés ismétlésével kellett felelniük.~- Mi
5121 40 | látvány volna ez, aminõ nem ismétlõdik többé a föld életében.~Milliónyi
5122 8 | csókoltam a kezét. Álmomban ismétlõdött a találkozásunk, s én megcsókoltam
5123 51 | tudom. De a szemem szinte issza az ég gyönyörû pirosságát!
5124 36 | pedig fából. A szarmaták úgy isszák a lóvért, mint mi a bort.
5125 23 | unatkozott a jászol mellett.~Az istálló egyik oldalán sok szalmadikó.
5126 8 | istállók. Külön a király istállója, külön a feleségeié, és
5127 23 | pókhálós téli ruha. Förtelmes istállószag. Sok légy.~Elborzadtam,
5128 12 | mint a márványból faragott istenasszonyoké. És csak akkor láttam, hogy
5129 50 | egyszerre. Adj vizet, ha van istened!~S hallottam a kardja hüvelyének
5130 36 | Csaknem valamennyi hozta az isteneit is, kõbõl, fából, rézbõl,
5131 51 | elvonultak az éjjel.~Hála a hunok istenének! Végre valami kellemes érzésem
5132 32 | hunok hitérõl: milyen a ti istenetek?~- Milyen? Nézd meg, ha
5133 64 | kiáltása a papnak a hun istenhez.~És én még mindig a szobában
5134 38 | vontam:~- Halandó isten? Isteni halandónak mondtad volna
5135 60 | Megszoktam, hogy Atillát istenítik. Ma király, holnap por.
5136 38 | is okosan cselekszik.~- Istenrõl mondják ezt a papok.~- Õ
5137 63 | márványból faragott görög-római istenszobrok fehérlettek. Azokat mind
5138 46 | rézüst csillanik meg.~Tehát istentisztelet. Az urak arra várnak.~A
5139 64 | gyöngül az emlékezet, az iszap is belepi a koporsót: senki
5140 52 | látom az áradatot. De sárga, iszapos ár helyett bíborszínû szennyes
5141 63 | takartan, mozdulatlanul, iszapszín sárgán. Félig nyílt szája
5142 31 | poharadban víz marad, én iszom meg. S az a víz nekem édes,
5143 11 | kereng két lábon... Várom iszonyattal, hogy levágja magát a földre...
5144 17 | Már jól elhagytuk az Isztert, amelynek neve más nyelvekben
5145 56 | Akvileját letörtük, az egész Itália mind a lábunkhoz esett.
5146 55 | Mikor indult el Átilla Itáliába?~- Alighogy hazaért. Csak
5147 2 | megegyezhettünk: étellel, itallal segítem az úton, õ meg hunul
5148 9 | falat ételnek és egy korty italnak. Talán azt mondták vele,
5149 50 | Lótól lóig másznék, míg csak italt nem tapogatnék ki valahol.
5150 4 | látszott a partján, hogy itatásra alkalmas. Vén nyírfák és
5151 24 | város. Lovasok robognak elõ. Itatnak a kútnál. Asszonyok futnak
5152 48 | Mindenfelé dobog a sok ló. Itatóra viszik õket.~Fölléptem a
5153 17 | mondtam nekik -, mikor itattunk. Csak azt tudnám, reggel-e
5154 13 | az embert a nevetésérõl ítélem meg. A varga röhög. A tudós
5155 4 | a földet is rengeti. No, ítéletidő! Egyszer csak közibénk harsan
5156 12 | tudnak ítélni, vagy ha az ítéletük nem tetszik, a pört a király
5157 13 | hogy egy hitvány lóperben ítéljen.~- De megveti az aranyat!~-
5158 33 | kérdésemre:~- Hogy mink minek ítéljük a harcot? Kell az, öcsém.
5159 12 | van - feleli -, a király ítélkezik.~Volt abban a képben valami
5160 12 | bíróságot. Ha azok se tudnak ítélni, vagy ha az ítéletük nem
5161 30 | Valamennyiüket ismertem látásból.~- Itthon-e a gazda? - kérdezte a tolmács
5162 35 | Nagy Theodóziusznak minden ivadéka, és hogy az arca hervadt.~
5163 52 | ittam. Ittam mohón, végtelen ivással. És ittam és ittam. Az a
5164 11 | a karja. A süvegét magas ívben kanyarítva köszönt a fõvezérnek.~-
5165 36 | többnyire szálas, hosszú nyakú, ívelt szemöldökû ember. Jöttek
5166 64 | fáklyák fölröpültek, s nagy ívet írva aludtak el: mindenki
5167 17 | zsilipet!~Nem volt énelõttem íze az ételnek s álma az ágynak,
5168 30 | s rabságban sínylõdne, izend meg: kinél van, s hogy mennyiért
5169 56 | kisasszonyom.~- Nekünk is hoztál izenetet?~- Csak szóban.~- Elmondhatod
5170 2 | megmondanák-e másnak Átilla izenetét? Csak magának a császárnak
5171 42 | Nem.~- De hát miért nem izensz?~- Minek?~- Csege - mondottam
5172 42 | mondottam reszketve -, nem izensz-e Emõkének semmit?~Még abban
5173 15 | királynétól a lovakat. Azt izenték, hogy nem méltók reá, s
5174 63 | szemmel tudok nézni minden izgalmat, azon az estén nem bírtam
5175 47 | teremtette! Megecetesedett! Ízleld csak. Ecetes!~- Nem csoda -
5176 49 | hideg borzongása fut át. Izmaim, mint a fölvont íj, várják
5177 49 | tekerül a karra, hogy védje az izmokat. Csak a mell van erõsen
5178 49 | Hátsó lábaik közt csorog az izzadság fehér tajtékja. A kengyelemet
5179 39 | mindenki zsákmányolt.~A gepida izzadt, vörös arccal hurcolta a
5180 49 | Nagyfülû-Szabolcs -, legalább nem izzadunk.~Szemléljük az ellenséges
5181 65 | királyi palota tornya sárgán izzott a bíborszín lángtengerben.
5182 63 | ivott Kamocsának a csutorájából.~- Miért hoztad el a kürtödet? -
5183 64 | lássa utoljára. Aztán a nép jajgatása között helyezték az aranykoporsóba.
5184 1 | megunták, megint csak az én jajgatásom volt a legérdekesebb játékuk.~
5185 18 | hallottuk az éji csöndben a jajgatást. Aztán egyszerre elcsöndesedett.
5186 63 | szobából. A folyosón sápadt és jajgató emberek tolongtak befelé,
5187 18 | gyûlt. De õ nem a sebeket jajgatta, hanem hogy a háta fáj,
5188 65 | hogy leültem, és Emõkét jajgattam, aztán megint tovább-bódorogtam.
5189 53 | minden halottat. A város jámborai ki is mentek valami ötszáz
5190 28 | sastollas süveg, a lóháton járás. Csak az õszi viselet nem
5191 14 | Fehér a paripám, csendes a járása,~mint az õszi szellõ esti
5192 1 | Illíriában, hanem ötnapi járással beljebb: Naiszoszban, a
5193 3 | gondoltam. Micsoda karcsú, lenge járású leány! Micsoda mély tekintetû
5194 25 | hogy társalkodóképpen járat maga mellett. A beszélgetés
5195 4 | kérdezgetett, hogy kik vagyunk, mi járatban forgunk azon a vidéken.~
5196 1 | jó szívvel. Szép ruhában járattál, asztalodhoz ültettél. S
5197 8 | õsz, kopasz méltóság.~Az õ járatuk éppoly keserves volt, mint
5198 51 | ahogy látom. Szemléletre járják csak a véres mezõt. Csak
5199 32 | magyarázatain.~Késõbb aztán járkálni is próbáltam. Persze csak
5200 1 | udvariasan.~Darabig a kertben járkáltak még, és beszélgettek. Azután
5201 53 | velem: árnyéka vagyok. Én járok vele a halottakhoz is. Én
5202 65 | valamelyest, de a folyosón jártak-keltek, dobogtak, beszéltek. Kívülrõl
5203 28 | rosszat beszélni? Senki se jártatja a rabját selyemben!~Mégis,
5204 6 | nyugtalan, mióta Hunniában járunk. Én csak azóta, hogy azt
5205 64 | egybekeverten özönlöttek a jászokkal, akik az ismert pikkelyes
5206 23 | csupán két ló unatkozott a jászol mellett.~Az istálló egyik
5207 1 | jajgatásom volt a legérdekesebb játékuk.~Tán tíz napja voltam már
5208 7 | kiugrat az útból, és a mezõn játszatja a lovát. Nagyokat futtat
5209 28 | fenyegetõen -, hogy az életeddel játszol, semmiért?~- Neked semmi,
5210 1 | megvidultam - hiszen csak játszópajtásnak kellek! Azonban csakhamar
5211 1 | a nyakamba, s hóhérosdit játszottak.~- Akasszuk fel!~A nagyobbik
5212 33 | sírtál? mért nevettél? mivel játszottál? hogy gondolkodtál? Egy
5213 1 | játékot tudok.~Tudtam is, játszottunk is. De aztán, ha megunták,
5214 49 | Kipróbált hõsök azok. A zsákmány javából kettõs rész illeti õket
5215 38 | Csatát õ soha nem veszít, javakat soha nem ejt ki a markából,
5216 11 | ingujjú, cifra fegyverzetû javakorabeli ember. Lépked felénk. A
5217 1 | másolásokra fogott.~Nagy javamra vált az. A császári könyvtárban
5218 8 | csak a hitványa ment. A javának itthon kellett maradnia,
5219 27 | repültek a nyilak.~- Csak a javát neki, Rába néni - kiáltotta
5220 5 | hintése csak a harmada utat javította meg. Visszatér.~És ekkor
5221 36 | fegyvert fényesítettek, javítottak, kardot köszörültek, buzogányt
5222 36 | megcsordultak az ereszeken lógó jégcsapok. Atilla délután kilovagolt
5223 18 | éreztem, mintha fagylaló jeges víz folyna az ereimben.
5224 46 | sûrûn szálljanak, mint a jégesõ. Ellenséges bûvölés cél
5225 28 | fáztam, de mikor hó esett, jéggé fagyott olykor a hajamon.~
5226 2 | Miért meleg a másik percben? Jégnek a sugara és tûznek a sugara.
5227 14 | hólyagtáblái a borulatban jégtáblákhoz hasonlítottak.~Az ékszereket
5228 15 | jegyek voltak. Az egyik jegy hasonlított a varjúlábhoz.
5229 33 | Rudakra tûzött lókoponyák jegyelték minden sátoron, hogy itt
5230 10 | 10~Az uram mindennap jegyezgeti, hogy miket látott, miket
5231 32 | minden új volt. Le kellett jegyeznem, s otthon is tanultam.~Bizony
5232 10 | Azon a napon annyi volt a jegyeznivaló, hogy én meg se vártam,
5233 60 | számoznunk a tárgyat, s utána jegyeznünk az értékét. Már ugyanis
5234 45 | deszkalapon színes vászonszeletkék jegyezték a két tábor csoportjait.
5235 38 | hadba, s legalább tíz embert jegyeztetek a ravókkal.~Olyan rossz
5236 10 | Dirib-darab papirosokra jegyzek fel mindent, ami velünk
5237 10 | császári könyvtárba.~Persze a jegyzetek mindig az én kezem írása.
5238 9 | a fején zöldellõ koszorú jegyzi, hogy õ a legújabb. A rózsalevélbõl
5239 7 | A kézcsók tiszteletnek a jele. Egy kicsit megszédültem
5240 61 | Valami hatszázan voltak jelen azon a vacsorán. A király
5241 9 | éneküket. Hasonlított az a jelenet ahhoz, mikor a méhek rajzás
5242 42 | vele.~Ismerjük már az ilyen jeleneteket: a püspök kijön a kapun
5243 64 | gyászruhába öltözött nõ jelenik meg az ajtóban. Fölveti
5244 9 | ezüsttõl ragyogó lovasok jelennek meg. Valamennyinek a süvegénél
5245 13 | Egyáltalán kellemetlen jelenség volt szegény: mint valami
5246 1 | egyikünk se hitt az álmok jelentésében, mind a ketten találgattuk,
5247 45 | kémek érkeztek s elõõrségi jelentések. Odaát semmi se készül.~
5248 39 | gelonok vérével.~A harmadik jelentéssel egy lovas frank harcos állott
5249 36 | lekanyarodó riolás hátrálást jelentett. Két hosszú felkanyarodó
5250 56 | kárpit megnyílt, és a szolga jelentette, hogy követ érkezett, a
5251 40 | Elhozták neki a koronát, s jelentették, hogy bátyja meghalt. Gondolom:
5252 45 | nevedet. Az égen üstökös jelenti megindulásodat. A föld megrendül,
5253 41 | gepidák érkeznek véresen. Jelentik, hogy a római had elõcsapatai
5254 63 | még nagyobb népsokaság is jelentkezett, mint a nyugati hadjáratra.
5255 11 | rájuk. S ha a rokonság nem jelentkezik, az úrból vált szolga tartása
5256 59 | csak fogd a holmidat, és jelentkezzél Rusztinál vagy Ména-Sághnál.~
5257 9 | volt-e vagy hús. Valami jelentõsége volt annak az egy falat
5258 46 | ködösen, dodonaiasan. A jelenvalók lélegzetüket is visszatartva
5259 53 | csak tudós teológus. Az õ jelenvoltában nem is igen bocsátkoztam
5260 Eloszo| császárnak, és barátja a jeles Priszkosznak. Bölcs és becsületes
5261 1 | azok, hanem országod fõ-fõ jelesei közül valók: szenátorok
5262 60 | osztály. Akik az ostromban jeleskedtek, azok majd a rabokban és
5263 8 | amíg alkalmasabb helyet nem jelöl nekünk valamilyen hun fõember.~
5264 41 | utcákon. Atilla azt a várost jelöli a szekérkör sarkának. A
5265 64 | Aladárt illeti!~- Csabát jelölte ki még életében!~- Csaba
5266 64 | valamelyik királyné? Talán nem jelöltek neki rangjához illõ helyet
5267 18 | ott hagyják a fákon intõ jelül. Nem estére való látványosság.~
5268 49 | hosszú lándzsán a családi jelvényt tartja a legfiatalabbik,
5269 1 | rejlett. Egy fából faragott Jézus-fej volt az elfödõje.~Arról
5270 32 | és este lenyugszik. Akkor jõ sötét leplében a Gonosz.
5271 23 | Érdöme szerint.~- Az úr-e a jobbik vagy az asszony?~- Hát az
5272 65 | mi történt?~A lantos a jobbját terjengetve folytatja:~Tisza
5273 8 | városba. Az urak azonban jobbnak vélték, ha kívül maradunk,
5274 49 | bõrszínre mázolt rézsisak, jobbomon a kard, balomon a puzdra,
5275 49 | sújt, jobbra valakire. Ütök jobbra-balra én is, ahol fejet látok.
5276 30 | Vagytok-e sokan?~- Vagyunk jócskán - felelte meglepõdve.~-
5277 64 | királynék és királyfiak jõdögélnek vissza: a nõk lóháton ülnek,
5278 21 | kényszerítelek, hogy velünk jöjj, és gyõzõdjél meg arról,
5279 45 | sziszegett. Köszvény bántotta a jóembert. Aztán ott ácsorogtak a
5280 41 | Továbbutazunk. Atillánál jönnek-mennek a kémek, posták és követek.~-
5281 11 | mint a követeké. Ha te jönnél el hozzánk, örökszövetséget
5282 65 | Zéta! Menekülj!~- Velem jössz-e?~A feje alázatosan lekókadt:~-
5283 60 | hordták. Majdnem minden héten jött-ment a követség. Hol az elfogott
5284 36 | tavasszal indul meg.~Azután jötték különbözõ apró-cseprõ népcsoportok,
5285 36 | pallos lógott az oldalán.~Jöttön-jöttek, érkezten-érkeztek, egyik
5286 52 | erõmet kapásra szedem. A híd jöttön-jövöget. Hozzám ér. Belékapaszkodok
5287 2 | mi a magunk fitogtatására jöttünk hozzátok? Minket a fejedelem
5288 53 | adta mindenét. A templomi jövedelmeit is. Rongyos ruhájukat újjal
5289 33 | híre volt, hogy belelát a jövendõbe. De nem szabad mindent megmondania,
5290 34 | javára mozdíthatok majd a jövendõben.~Mindennap késõn este tértem
5291 65 | néhol: jóspapok beszéltek a jövendőről nagy figyelmes csendességben.~
5292 20 | Kerestem én azt a fátyolt jövet is. Akkor se találtam. Szerettem
5293 41 | mérföldrõl mérföldre hírelték a jövetelüket. Csak az orleániak nem tudták.~-
5294 2 | Gondolj csak vissza, uram, a jövetelünkre. Emlékszel-e, hogy az úton
5295 60 | következõ estén.~A leveleket a jövõ-menõ követek hordták. Majdnem
5296 55 | Az ilyesmit kerüld a jövõben, mert félreértéseknek lehetne
5297 33 | mert ahány igét elárul a jövõbõl, annyi napot veszít abból
5298 12 | lencséért adta oda a legszentebb jogát. Micsoda szamár volt! Én
5299 7 | elporoszkál.~Csak menjen. Micsoda jogon vet meg ennyire engem? Semmi
5300 31 | bizakodással is...~- Nem jogosítottál, de meg sem tilthatod. Rab
5301 31 | Azt is tudom.~- És én nem jogosítottalak téged arra, hogy bármi bizakodással
5302 8 | feleli, hogy Szilvánusz jóhiszemûleg adott pénzt az edényekre:
5303 32 | Ez igaz - felelte Csáth jóindulattal -, hát ez járt a fejedben?~-
5304 15 | Ezek a fene hun ételek... Jók, de hun gyomor való hozzájuk.~
5305 8 | kurjantott.~- Ennek hát jókedve van - mondom a hununknak.~-
5306 62 | méltóságot, mennyországot!~Jókedvem volt. Tréfáltam, hogy Emõkét
5307 28 | mondják: néha Atilla maga is jókedvû volt.~Lakodalom is zajlott,
5308 5 | szemtelenségemért. Az uraknak jókedvük volt, nem gondoltak velem.
5309 29 | gyermekek alszanak - csevegett jókedvûen -, a kisasszony a palotában
5310 36 | meztelen. Fekete szemû, jóképû emberek, de oszlopos-nagy
5311 55 | kémek nem jutnak be.~Másnap jókor reggel útnak eredtem, s
5312 8 | mellett, hanem tágasan. Jókora térség elöl-hátul. Az elõtérségen
5313 39 | ellenük? - dörmögte Bálán.~Jólelkû hun úr volt az a Bálán.
5314 57 | az ügyünket. Szép volt és jólesett nekem, hogy olyan szívesen
5315 53 | anekdotázott.~És én abban a boldog jómódban szomorú voltam.~Mert tél
5316 28 | embereké bárányprémbõl való, a jómódúaké rókaprém, hódprém. Atilla
5317 18 | pörölt. De máskülönben csupa jóság volt az a bokros bajuszú
5318 6 | Ne érts félre, uram! A te jóságod éltetõ napfényem nekem,
5319 17 | hogy viszonoznom illenék a jóságodat. Adtál nekem egy gyönyörû
5320 12 | percben sem anyásnak, sem jóságosnak nem éreztem: minek néz ez
5321 32 | semmire, csak a ti kegyelmes jóságtokra. Legfeljebb egy aranyat
5322 46 | jóslatokat kifejteni.~Az alán pap jóslata szebben hangzik:~- Látom
5323 46 | vesszõk összeállásából a jóslatokat kifejteni.~Az alán pap jóslata
5324 56 | szólít!”~- Mily ostobák a jósok mindenütt - komolykodott
5325 46 | hozzá fordult:~- Hát te nem jósolsz-e nekem? Nincs-e hatalmad,
5326 56 | minden szerencsétlenséget jósolt Átillának, és hát mi lett
5327 60 | viselkedtek. Mindenki azt jósolta, hogy Atilla felszabadít
5328 46 | szemüket égnek forgatva jósoltak ködösen, dodonaiasan. A
5329 9 | születésekor a papok azt jósolták, hogy a hun nép Atilla halála
5330 65 | Rakott tűz is lobogott néhol: jóspapok beszéltek a jövendőről nagy
5331 53 | meg lehetne köszönnöm a jóvoltodat?~- Hozzám vetõdtél, tehát
5332 48 | marhákat, borjúkat, bárányokat, juhokat vezettek mindenfelé.~- Hát
5333 41 | lisztet, szarvasmarhát, juhot, zsírt, szalonnát, fõzeléket.
5334 54 | minden második órában.~Egy júliusi napon gazdag polgár halt
5335 50 | sírva folytatta: - Ó, kedves Juliuszom, kedves egyetlen fiam! De
5336 41 | várok! - felelte Atilla.~Június 14-e volt másnap.~A vár
5337 54 | maradt benne két lakó.~De júniusban mégis csökkent valamelyest
5338 7 | hogy ember vagyok. Ha õ Jupiter leánya volna is, én meg
5339 63 | Fölmentem, hogy levegõhöz jussak.~A palota körül csend van
5340 48 | milliói. Mind a patakon. Vajon jut-e víz mindnek? És hát meglesz-e
5341 11 | mellette: nagy zsákmány lett a jutalmam. Azzal a zsákmánnyal váltottam
5342 14 | jó asszony - Isten legyen jutalmazója az égi világban. Rajzolni
5343 12 | Kérdezze meg, hogy a színe elé juthat-e a római követ a keze megcsókolására.~
5344 63 | király adománya nélkül nem juthatok, akkor nem adnám oda a római
5345 53 | egy van.~- Át kell ezen jutni, fiam, mint a fogzáson -
5346 50 | könnyeimet is letöröltem. Ki kell jutnom innen akárhogy is! A lábamat
5347 64 | s én már csak a nép közé jutottam. Hiába furakodtam elõbbre
5348 2 | harmadik héten sík földre jutottunk, s azontúl mindig síkon
5349 2 | ígért neki, ha Atilla elé juttatja a követeket.~Míg õk bent
5350 2 | ebéd után egy kobak bort juttattam neki, s azzal megoldottam
5351 31 | felelt a maga tyúknyelvén:~- Ká-ká-ká...~Sokat aludtam a napokban.
5352 50 | magán. S megáll elõttem:~- Káá-ká...~- Mi kell, pipikém? -
5353 32 | kísért, boldogan káricálva:~- Káá-ká-ká...~Mi az a csodálatos gyógyító
5354 29 | velem. Emõkének a múlt heti kabátja volt rajta, de a lába szára
5355 29 | Nézd ezt a menyétbélésû kabátkát: alig kopottas, ma adta
5356 50 | Bágyadt vagyok.~Megint kábulat fogott el. Mikor ismét föléreztem
5357 30 | fõttem a kapu alatt, fõttem, kábuldoztam.~Végre megszólítottam az
5358 60 | kezének a melegét.~Hát annyira kábult voltam olyankor, hogy már
5359 5 | föllépkedett a lépcsõkön.~Szinte kábultan néztem utána. Csak mikor
5360 49 | sisak. A hátán oroszlánbõr kacagány. Elõtte fölemelkedik a nagy
5361 50 | ijedt el.~Bizonyára a kacagányomra tapintott.~- Ne félj - feleltem -,
5362 35 | az szabadon eresztette a kacagását. Én olyan nevetést, olyan
5363 35 | csak morogsz, mint...~A kacagásnak olyan vihara tört ki a teremben,
5364 28 | kérdezett, hogy alig bírtam a kacagásomat elnyeldesni.~A tudatlansága
5365 60 | lecsapják a szerszámukat, és kacagnak. A vén Turzó dühösen pislog
5366 1 | rabszolga haragszik - milyen kacagtató!~A láncra kötött kutyával
5367 3 | lihegett. A hun gyermekek kacagva követték apró lovaikon.~-
5368 2 | mezítláb járnak, mint a kácsák. Lovon csak a fiúkat látni.~
5369 51 | van nyílva, mint mikor a kagylót kettényitják. Ül, mintha
5370 44 | testvér a testvérrel nem. Káin fegyvere a leggonoszabb.~
5371 4 | kérdezik:~- Kik vagytok? Mit kajabáltok?~- Jó emberek - lihegem -,
5372 17 | ültem. Elõttem papiros és kalamáris. Az uramra néztem. Hanyatt
5373 3 | velük tartanom. Az uram kalamárisa nálam van, a derekam szíján,
5374 7 | kis idõ múlván láthatatlan kalapács verését éreztem a mellemen.
5375 36 | bõröztek, tábori sátort kalapáltak. Ezernyi köszörûs! Ezernyi
5376 2 | elénk, s erdõkön, hegyeken kalauzoltak át bennünket.~A harmadik
5377 1 | lettem lassanként az eleven kalendárium, a földrajzi szótár és a
5378 12 | valakinek megtetszett volna az a kalitka, s azt mondta volna:~- Csináld
5379 16 | többé a házzá nagyított kalitkát s kirepülõ fehér madárkáját.
5380 17 | grammatikában, retorikában és kalligrafiában. A neve Theofil, de én Zétának
5381 1 | fûszert, amit az egyiptomi kalmárok árulnak, meg egynéhány krokodilusbõrt
5382 36 | a táborok végén sátorozó kalmárokat, lócsiszárokat, koldusokat
5383 46 | Makó! Balogh! Géza! Tarcsa! Kalocsa! Magócs! Vitézek vitézei,
5384 33 | Fia volt különben az öreg Kámának.~- Eszerint - mondottam -
5385 46 | körülötte mozgó papokat: Kámát és Iddárt fehérben, Zobogányt,
5386 46 | Iddár elveszi a kardokat Kámától, s két nyilat nyom a kezébe.~
5387 60 | például egy ládából értékes kameagyûjtemény fordult ki. Csigahéj faragványok
5388 60 | Felséges uram, értékes kameák vannak itt, amelyek megérnek
5389 60 | szolidusra.~S belemarkolok a kameákba, s tartom a király elé:~-
5390 16 | odaszakadt a faházra.~A kamomilla-ablakokat sötétvörös kárpitok borították.
5391 12 | meg ezt nekem háznak. A kamomillák legyenek az ablakok.~Reggel,
5392 12 | beillesztett volna egy-egy kamomillát is. A bejárat elöl két zöldre
5393 57 | Inkább õ költözött egy kisebb kamrába.~Fáradt voltam már. Megkértem
5394 31 | szögön: a szakácsasszony kamrájában vagyok.~Nõk állnak körül.
5395 61 | férfiak ruhája különféle színû kamuka, atlasz és bársony. A csizmájuk
5396 46 | leszáll a fáról. Fogja a szent kanalat, amelyben a fehér ürü szíve
5397 33 | állat nyelvét, s tartotta kanálban, amíg a fõpap imádkozott.~
5398 31 | csak a csikós, gulyás, kanásznép között akadt egy-egy nyomorodott
5399 53 | Jézus meredt szemû, Mária kancsal, és Szent Pál csámpás. De
5400 38 | beledöföm! Bele, a disznó kancsalba!~De nem döftem bele. Sõt
5401 38 | olyan nagy kisasszonyokra kancsalogsz te? Talán már meg is ígérted
5402 58 | öreg Barakony pislogott a kancsó mellett, s emelgette bokros
5403 12 | heliantuszcifrázat, amely a kancsót díszítette.~Az egyik leány
5404 57 | megnyílik, és Dzsidzsia kandít be félénken.~- Alszol?~-
5405 49 | tenyérnyi tiszta hely. A kantár is oly véres, hogy csúszik
5406 7 | napfény úgy szikrázik a lovuk kantárkövein, mint kovácsüllõn az izzó
5407 48 | megvizsgáltam a csatokat a kantáron, kengyelen, harci dolmányomon,
5408 11 | ragaszkodva, fél keze a kantárszárat kapva rövidre. A dereka
5409 42 | megfogta Atilla lovának a kantárszárát, és vezette könnyes szemmel
5410 2 | ült. A lovat én vezettem kantárszáron. Rusztikiosz csak úgy gyalogosan
5411 8 | szellõsek, hogy csak galambok és kányák lakhatják.~- Miféle épületek
5412 37 | városon kívül magas füstoszlop kanyargott a fellegek közé. A táltosok
5413 49 | nem ismertem.~- Fenn mán kanyarítanak - mondta egy lovász.~Az
5414 11 | karja. A süvegét magas ívben kanyarítva köszönt a fõvezérnek.~-
5415 44 | bõrpajzsos vízigótok barna vonala kanyarodik elõ. Azokat is az elsõ sorokba
5416 32 | kürtszó a rohanj! Melyik a kanyarodj! Melyik a megállj! - s más
5417 49 | halmaza bástyázza el õket. Kanyarodnunk kell, hogy ismét hozzájuk
5418 40 | sarkában keskeny falépcsõ kanyarodott föl az emeletre. Atilla
5419 7 | Tisza végtelen kígyóként kanyarog a mezõségen. Néhol fûzfák
5420 7 | világot. A Tisza fölött gólyák kanyarogtak. Végre megpillantottam az
5421 20 | Mikor a Tiszának ahhoz a kanyarulatához érkeztünk, ahol Emõkével
5422 49 | vissza a lovát, s az arcához kap. Mellettünk üvöltve száguldanak
5423 64 | eltemetve.~Százezer ásó és kapa fogott aznap reggel munkába.
5424 48 | alá. Az öregek is alacsony kápájú nyergen. Atilla sátora felé
5425 49 | búza. Csak a lovat döfik. Kapálódzó lovak és földön fetrengõ
5426 52 | a táborba.~Minden erõmet kapásra szedem. A híd jöttön-jövöget.
5427 35 | Edekonban a léleknek bizonyára kapaszkodnia kellett, hogy ki ne zökögjön
5428 39 | nõt. Az szegény kapkodott, kapaszkodott fûbe, fába, kõbe, halottakba.~
5429 53 | mentek valami ötszáz ásóval, kapával, másnap azonban visszatértek.~-
5430 47 | vizes bõrök alatt.~Ledõlt a kapcsokon függõ ágyba, s legottan
5431 27 | ördög, ne félj. Nesze! Hopp: kapd föl!~Nem telt bele hét,
5432 49 | ledöfnék, azonnal más lóra kaphasson.~- Huj! Huj!~Vágtatunk.
5433 63 | birodalomért. Ha pedig azt nem kaphatom meg, amit remélek, akkor
5434 27 | az istállók köré: vidáman kapirgálnak. Az az egy ott marad magányosan
5435 63 | folyosó homályában Edekon kapitány köntöse piroslott. Bizonyára
5436 22 | asztaluk. Krizafiosz a testõrök kapitánya, hatalmas úr, és kedves
5437 3 | Sokat beszélt, és olyan kapkodással ült a lóra, mintha arról
5438 2 | foghatta fegyver. De nem is kapkodja ám a hun a csatában a fejét,
5439 3 | megváltoztatott.~Uccu, valamennyien kapkodják az ünnepi tógát! Mosakodnak,
5440 39 | sikoltozó nõt. Az szegény kapkodott, kapaszkodott fûbe, fába,
5441 18 | hun hajtotta át, gyorsan kapkodva a kötélhez.~- Ördög bújjék
5442 3 | énnekem!~A követek lóra kapnak. A szolgák közül csupán
5443 14 | gyapjúlepel, amelyet a jobb vállon kapocs tartott össze. Nyáron a
5444 1 | Hol Krizafiosz jött, a kappanember, hol Maksziminosz,
5445 9 | is annyi az arany, hogy káprázat!~- Áldás! - közeledik s
5446 8 | rabszolga, s a pompa szemet kápráztató.~Nem csoda: ezek az emberek
5447 31 | egészséges voltam.~Elkérdeztem:~- Kapsz-é eleget, öreg? Vágnak-e azok
5448 63 | kiáltotta Uzura.~S karon kapta Rába asszonyt. Ragadta magával. -
5449 51 | az ápolásra: arra már nem kaptam embert, hogy Csáthnak a
5450 22 | Hogy kitõl mennyi ajándékot kaptunk. Ennyi arany, ha ajándéknak
5451 24 | ahogyan lehetett. Aztán a kapuba álltam. Gondoltam: ha a
5452 41 | 14-e volt másnap.~A vár kapui megnyílottak, s a püspök
5453 37 | sorban a ház ajtajától a kapuig.~- Isten hozza vissza! -
5454 41 | meg nem nyitjátok a város kapuit, megnyitja a tûz.~Már akkor
5455 42 | székhelyére.~A püspök visszatér. A kapukat bezárják. A lakosság tanácskozik,
5456 42 | vagy hogy nekiállítsák a kapunak a faltörõ kost.~Belülrõl
5457 11 | fél keze a kantárszárat kapva rövidre. A dereka hozzávonaglott
5458 9 | s az angyalok millióinak kara hangzik le a földre.~A fõvezér
5459 49 | fölfognia. A nyomában mi ketten Karaccsal, aki fölnyergelt lovat futtat
5460 36 | mentek a haddal tovább.~Karácsonykor jöttek az osztrogótok. Azok
5461 23 | Látta, hogy nem alszom.~Nagy karaj barna kenyér volt a kezében
5462 36 | gyakorolt. A raj néha akkora karajba nyúladt, hogy a két végét
5463 41 | nép merre telepedjen.~Nagy karajt lovagolnak, s annak a vonalába
5464 8 | következõ nap delén Csáthék karavánja utolérte a miénket. Bizonyosan
5465 11 | szolga tartása akkor se vész kárba: értelmesebb, figyelmesebb,
5466 8 | emelkednek rajtuk, de olyan karcsúk, és olyan szellõsek, hogy
5467 43 | csatát. És hát az Isten kardjáról megfeledkezel?~Leült a szekér
5468 48 | dolmányomon, hevederen. Tõrömet, kardomat a sarum talpán csiszolgattam.
5469 49 | tovaragad. Lándzsám nincsen. A kardomhoz kapok. Haj, kutya kengyel,
5470 46 | lengõ árnyak! Kössétek föl kardotokat! Vonjátok föl íjatokat!
5471 58 | Ha egy fáradt ellenséget kardra kapott, százat beszél róla.~
5472 36 | turcilingek. Kerek pajzsú, rövid kardú népség. Még másnap is éreztem
5473 38 | Nem. Országot alapítunk. A kardunk csak arra való lesz, hogy
5474 46 | országába, erõsítsd meg a mi kardunkat, hogy acélja acélt vágjon.
5475 40 | mikor a hajtóvadászaton nagy karéjba nyúlad a hajtók serege,
5476 52 | felém. A híd rövid, s a karfája kérges fából való. Arra
5477 27 | Mellém állt. A szavaimra káricálással felelt. Okosan és félelem
5478 31 | tyúkféle szokott -, s boldogan káricált. Látszott rajta, hogy megismer.
5479 32 | ördögkém is kísért, boldogan káricálva:~- Káá-ká-ká...~Mi az a
5480 56 | vénasszony. A szeme ki van karikásodva. Sovány karjain smaragdszín
5481 35 | Összeszorított ajkak.~Csak a szemek karikáznak rám pokoli vidámsággal.~
5482 36 | sárga festékkel úgy be volt karikázva, hogy csudálkozva kérdeztük:
5483 14 | sereg ember ázott. A süvegük karimája le volt fordítva. Sisakban
5484 64 | beleszúrta a tõrét a bal karjába. A nõk elájultak. Az öreg
5485 14 | szorított, hogy alig tudtak a karjaiból kibontani.~A nõk szánalommal
5486 36 | rézsisak a fejükön. A bal karjukon nádból font pajzs. A kardjuk
5487 4 | három ezüstkelyhet, három karmazsinbõrt, egy kis kosár indiai borsot,
5488 64 | félszárig. De bõ. Csupán a két karnak és a két szemnek van rajta
5489 12 | méltóság - egyenes, mint a karó.~A teremben nem volt más
5490 2 | meglátsz majd engem valahol karóban, arra kérlek, jer oda éjjel,
5491 60 | volna, haneb lefogták a karobat!~Az öreget aztán én békítettem
5492 12 | hogy ne legyen hármas a károd.~A felek szótlanul elmentek.
5493 52 | morajlása s a kerengõ hollók károgása.~És én ott feküdtem a holtak
5494 53 | Egyebet se hallottunk, csak károgást.~Beszélték, hogy kezdetben
5495 14 | volt akasztva a vállra: a karok szabadon voltak, és csak
5496 14 | Konstantinápolyban, hogy meztelen karokat és lábakat lássak, de Emõkét
5497 49 | villogását, lovak hánykódását. Káromkodások vihara, buzogányduhogás,
5498 63 | maradt. Beleöltekezett a karomba, és kószáltunk a zajgó városban.~
5499 63 | te is.~És ahogy a karja a karomban pihent, láttam, hogy a keze
5500 28 | medvék.~Csáth sok fújás és káromkodás között kiválasztott egy
5501 18 | Ördög bújjék a hasatokba - káromkodott Eszlász -, nektek mindig
5502 50 | Erre a buta szóra csaknem káromkodtam.~Égetõ szomjúság kínzott.
5503 32 | gyakoroltam, amit az egészséges karommal lehetett. Voltak ott tanítók,
5504 64 | levetettem a zsákruhát, s a karomon tartottam, de elijesztett
5505 32 | napon. Lebontotta a kérget a karomról, és elégedetten tapogatta
5506 55 | rakott az asztalra. A maga karosszékébe ültetett és kedves fiamnak
5507 22 | róka!~Atilla hátradõlt a karosszékén. A kardját a lába közé vette.~
5508 36 | A vandálok valamikor a Kárpát erdeiben fészkeltek, de
5509 14 | aggodalmaskodott Emõke.~Aztán a szoba kárpitja lehullt.~Az ajtónálló két
5510 56 | szolga elrántotta az ajtó kárpitját, úgy is léptem be, mint
5511 16 | kamomilla-ablakokat sötétvörös kárpitok borították. Egy se lebbent
5512 22 | elámult. Sorra tapogatta a kárpitokat, a székek és a kerevetek
5513 40 | annyira sátor, mint inkább kárpitokkal falazott emeletes, tornyos
5514 39 | egy selyemernyõs, bíborral kárpitozott szekér: Atillának két felesége
5515 49 | vagy rézkígyó tekerül a karra, hogy védje az izmokat.
5516 36 | csúcsán átkeltek, elfoglalták Karthágót, s most Afrika partja a
5517 49 | amelyen arannyal hímzett karvaly ragyog. Vacsar viszi.~Atillát
5518 49 | karján csigatekervényes arany karvédõ. De micsoda izmos, barna
5519 8 | boglyaforma füstös emberi kasokat négy-öt-hat szögû széles
5520 41 | odaengedik a lépeszedett kast a rómaiaknak.~ ~
5521 36 | vont. - Az én lovaimnak kaszál ezen a nyáron a római birodalomnak
5522 44 | elõtt a lándzsás alánok és kaszás gelonok ültek.~Azok majd
|