1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
5523 59 | alkalomra föl kellett öltenem a katalán ruhámat, csak éppen hogy
5524 43 | gepidákat beküldötte Atilla Katalaunum falai közé: védjék, ha rákerül
5525 41 | faltörõ kosokat, a kõvetõ katapultákat és a vasas gerendákat lövõ
5526 59 | tudom, hogy harcoltál a katatauni síkon, s egypár nap múlván
5527 13 | nem baj: nekem tetszik a katonában a ke-kevélység.~- Micsoda
5528 3 | százados -, ez mégsem járja! Én katonaember vagyok: énrám így ne hurrogjon
5529 1 | lehetsz, vagy beállhatsz katonának. Mától fogva csak annak
5530 2 | nyíllövésnyire előttünk az a katonaság haladozott, amelyik Atillának
5531 21 | ivott és barátkozott azzal a katonával. A kérdésére csak félvállról
5532 41 | a város körül is nagy a kavarodás: a seregek rend és parancs
5533 6 | tudom; micsoda gondolatok kavarodnak a lelkedben.~S elhallgatott,
5534 57 | A szavai forgószélként kavarogtak a lelkemben.~- Nem kérdezel-e
5535 46 | rettenetes Gonosz! Búnak, bajnak kavarója, fekete Gonosz! Ne árts
5536 1 | megfordultam, hogy kifelé ússzak, kaviccsal dobáltak.~Otthon az ételembe
5537 35 | Holnap reggel átmegyek Kazához, hogy világosítson meg,
5538 64 | láttam elõtte való nap a kazalnyi fáklyát. De egyet se találtam,
5539 3 | míg a hunok fõvezére a kazároktól vissza nem érkezik. Mert
5540 45 | volt a fején és az aranyos kazula a testén; a nagy ezüstfeszület
5541 60 | ezüsthímzésû brokátok, templomi kazulák, gyöngyök s egyéb ékszerek.
5542 64 | Testem már földanyánk kebelébe megyen, ~lelkem csillagok
5543 3 | fölegyenesedik, s kiveszi kebelébõl a császár pecsétes levelét.~-
5544 57 | érett hajadon. Nyúlánk és kebles. Az arca is megtelt. A cselédek
5545 63 | körmû; hét bárány; hét fehér kecske, azok szarva is aranyozott;
5546 15 | Csáthtól és Atillától egy-egy kéderes lovat. A többit visszaküldték.~
5547 11 | hogy egyszerre fölemelkedett, mintha két lábon akarna
5548 1 | gazdám évrõl évre jobban kedvelt. S különösen azért, hogy
5549 2 | szopta?~De nekem volt rá kedvem.~Engedelmet kértem az uramtól,
5550 14 | Elmosta a nyomát az én kedvesemnek: ~ifjú legények közt a legkedvesebbnek.~
5551 5 | tip-top, lépeget könnyedén, kedvesen. És az a barackvirágszín
5552 28 | A gyermekeknek szüntelen kedveskedtem: hol játékot csináltam nekik,
5553 10 | akkor - életemben elõször - kedvetlenített a figyelme. Hiszen nem vagyok
5554 1 | már nem volt kövéres, s ha kedvetlenítette valami, mély ráncok verõdtek
5555 1 | Emlékezzél meg rólam, ha kedvez a szerencse. Mert azért
5556 47 | fejedelmek elõtt, mintha a jelek kedvezõk volnának.~- S ha õk kezdik? -
5557 24 | effélék hallgatására van kedvök, hívatnak regöst, hegedõst:
5558 4 | gyermekek itták a tejet, és kedvvel falogatták a süteményt.~
5559 14 | ékszereket törülgették, kefélgették, fényesítették mind a hárman.~
5560 11 | akármilyen gazdag úr a római kegy verõfényében. De hiszen
5561 32 | szükségem semmire, csak a ti kegyelmes jóságtokra. Legfeljebb egy
5562 36 | de maguk se könyörögnek kegyelmet soha. A zászlójuk csupa
5563 35 | velem vacsorázol!~Ez olyan kegyesség volt, aminõben Csáth házánál
5564 41 | az árváknak..., ~hogy ne kegyetlenkedjék többé a földbõl való ember!~
5565 46 | olvassa:~- A hun... lel... kek... ve... le... tek... har...
5566 1 | Csupa seb volt a testem, és kék-zöld az ütésektõl.~S ahogy õ
5567 63 | érkezett.~Már február végén kéklett a hun leányok hajában az
5568 4 | házból vörös világosság kél elő: égő nádcsóvát tartanak
5569 1 | Gondoltam: most már nem kelek föl. Ez nem házbeli, ez
5570 22 | Miért voltunk az õ vendégei? Kelepce volt, hogy a százfontnyi
5571 36 | fél Európa: a Volgától a Keleti-tengerig legeltek a gót nyájak. Azonban
5572 4 | a világ nyugati széle a keletitõl.~Elfordítottam a szememet,
5573 8 | sarkán gémeskút áll. Onnan keletre nézve, széles utca nyílik.
5574 49 | pajzst, puzdrát, kardot, kelevézt, lován a hevedert, íján
5575 22 | nem közlöd. Mert nagy baj kelhetne belõle.”~Edekon úr kezet
5576 1 | hiszen csak játszópajtásnak kellek! Azonban csakhamar megismertem,
5577 11 | A háznak úri tekintete, kelleme, pompája mûvelt rabszolgákon
5578 13 | ijedten pillogott. Egyáltalán kellemetlen jelenség volt szegény: mint
5579 52 | derekamat. Éjjel a csatatéren is kellemetlenkedett, de akkor annyira elfoglalt
5580 59 | érdemeidet, de mostan Atillának kellesz: sok a dolog. Neki ajándékoztalak.
5581 63 | több zsírt kent a fejére a kelleténél, a láng belekapott a hajába,
5582 18 | érdeklõdéssel. Néha odaszóltak:~- Kellett-e neked?~Elõttük nõk meg gyermekek
5583 61 | elõkelõ rabja volt - azok mögé kellettem tolmácsnak.~Valami hatszázan
5584 60 | szõnyegek voltak s különféle kelmék.~Azokat kellett megolvasnunk,
5585 24 | Az emberek is a nappal kelnek. Megmozdul a város. Lovasok
5586 50 | Nekem sincs.~S föl akartam kelni, de megint belegyökemlett
5587 63 | nagy, szép ünnepem!~Késõn keltem. De a ravótársaim se siettek.
5588 22 | ajándéknak mondom, gyanút keltene.”~- Így volt - bólintott
5589 33 | rátevésével életre tudta kelteni a fölakasztottakat. A vihar
5590 40 | vakmerõségében nevetséget keltõ és tisztelni való egyaránt.~
5591 12 | virágot. Kettõt teljesen nyílt kelyhût, kettõt most csavarodó bimbónak.
5592 41 | Irdatlan sokaság! Atilla kémei mérföldrõl mérföldre hírelték
5593 5 | úgy égett, mintha tüzes kemence szájánál állanék. A szívem
5594 51 | olyan a fejem, mintha tüzes kemencében égne.~Végignézek magamon.
5595 62 | ugyanis, Marciánusz - egy kemény nyakú, vén katona - még
5596 57 | kivasalt szoknyái lógtak, s keményítõillattal telítették a szobát.~Még
5597 63 | asszonynak a szobájánál. A keményítõszag helyett gubacsszag uralkodott
5598 23 | asszony?~- Hát az úr bizony keménykezû. Az asszony meg számon szedi
5599 36 | és birkahúst füstöltek, keményre gyúrt tésztát szárítottak.
5600 62 | hogy mihelyt enged a tél keménysége, azonnal induljanak az Alsó-Dunára,
5601 50 | hiányzott. Egyszerre csak valami keménységre is rátapintok a térdemen,
5602 47 | indulok.~- Délnek?~- Arra. Két kémünk vállalkozott, hogy felgyújtja
5603 56 | semmit se változott. Egy kenderszín szõke nõre próbáltak fehér-kék
5604 12 | legtöbb van Hunniában. Nyáron kendervászon ruhában járnak, télen állatbõrben,
5605 12 | Az aranyajándékot fehér kendõbe burkoltan én vittem óvatosan.
5606 63 | süvegüket rázták, a nõk a kendõjüket lebegtették. A boldogság
5607 49 | a verejték. Elõrántom a kendõmet, hogy letörüljem. Amint
5608 14 | Hogyan csomózták össze a kendõvégeket nyáron a vállon, télen a
5609 14 | menjek. Mosdottam, öltöztem, kenekedtem. Én is lovon mentem át,
5610 54 | adtuk rájuk többé az utolsó kenetet. Csak hárman voltunk: nem
5611 49 | akadt lábánál fogva.~Az én kengyelem még mindig hosszú. De marja
5612 48 | megvizsgáltam a csatokat a kantáron, kengyelen, harci dolmányomon, hevederen.
5613 1 | Theodóziusz meg az Atilla kengyeltisztítója.~A császár mindenre nyájasan
5614 49 | a port. A zászlótartók a kengyelükbe illesztették már a zászlóik
5615 3 | Mosakodnak, fésülködnek. Kenik magukat jó illatú kenõcsökkel.
5616 1 | hogy míg a válasz készül, kenje õket vajjal.~A válasz napokig
5617 9 | Inkább szidjon meg az uram a kenõcsért, mintsem hogy beletörölje
5618 3 | Kenik magukat jó illatú kenõcsökkel. A százados is törülgeti
5619 12 | gesztenyeszínre, a leveleit kénszínû sárgára. De elsõ a rajz:
5620 56 | szíjakat sárga festékkel kenték be. A bársony porát kikefélték.
5621 23 | Nem mertem neki szólni. A kenyérbõl ettem egy falatot, aztán
5622 23 | vállán - kinek hogy. Rabnak a kenyere mindenütt keserû.~- Mégis:
5623 27 | szenvedõ.~Dobtam neki a kenyerembõl.~Eleinte meg-megrebbent
5624 23 | adtak ott valami sajtot meg kenyeret. A sajtra gyanakodva néztem:
5625 42 | megöltök, tíz árvám marad kenyértelen.~A püspök tolmácsolta a
5626 10 | süteményt.~Még gyermekkoromban kényeztetett el azzal, hogy néha süteményt
5627 21 | kardodat nem veszem el. De kényszerítelek, hogy velünk jöjj, és gyõzõdjél
5628 1 | összekötötték a két lábamat, s kényszerítettek, hogy ugrálva járjak. Mikor
5629 35 | menyasszonyodul köszönteni most már kénytelen vagyok.~Harsogó nevetés
5630 63 | mindenki egy rettenetes álom kénytelenségében mozogna.~Ajtó nincs a szobán,
5631 31 | úrnak éreznek ezek engem, s kénytelenül is hódolnak az én mûveltségemnek.~
5632 12 | ítélkezik.~Volt abban a képben valami ókori. Ahogy a nép
5633 11 | nyelven köszöntenél. És a képed is, akárhogy viaszkolod
5634 63 | hogy nem látja.~- Mi baj? - képedeznek az urak.~Edekon a falhoz
5635 62 | elé:~- Az élet.~Én csak képedeztem.~A szeme könnyben úszott.
5636 53 | illatos. A falakon szentek képei. Az ággyal szemben öblös
5637 22 | kerevetek szövetét, megbámulta a képeket, a kígyó formájú asztallábat.
5638 56 | Valamicskét mégis aggódtam: a képem megváltozott: szakállam
5639 37 | szemtelen, összevissza vizezte a képemet a könnyeivel.~- Isten óvjon
5640 39 | Hargita meghajolt.~Láttam a képén, hogy nem takarékoskodik
5641 2 | fõúr, szintén gõgös, bár a képérõl látszott, hogy nem hun eredetû.
5642 35 | róka Edekon nagy komoly képpel fölveti a kérdést, hogy: „
5643 25 | láttam, hogy társalkodóképpen járat maga mellett. A beszélgetés
5644 1 | és párducbõr a hátukon. A képük is olyan, mintha valamikor
5645 1 | láttam az udvart sápadt képûnek, míg Vigilász tolmács a
5646 17 | veszedelmes, mint amilyennek a képzelet festi: nem páronként eresztik
5647 14 | tapsoltak is. No, nem nekem: a képzeletükbeli görög nõnek.~Azután le kellett
5648 4 | Nem tudom, ki milyennek képzeli a pokol útját. Én, ha festő
5649 49 | teremthet ilyen alakot a beteg képzelõdés.,~Portól prüsszögnek és
5650 12 | azután kifesti festékkel a képzelõdése szerint.~Micsoda semmiségek
5651 54 | ezen a vidéken nálamnál képzettebb embert nem találnak.~Hanem
5652 49 | rikoltanak.~Új csoportok képzõdnek. Döglovakon ugrálva vágtatunk
5653 15 | Mert a város belsejében nem kér tüzet egyik ház a másiktól:
5654 12 | alján egy üres karosszék.~Kérdéseinkre eligazítottak bennünket
5655 63 | játszotta elém a találós kérdéseit, hogy mit várhatok Atillától?~
5656 33 | napon.~Zobogány felelt a kérdésemre:~- Hogy mink minek ítéljük
5657 65 | felelem csodálkozva a kérdésen.~Valamit hebegett aztán
5658 21 | barátkozott azzal a katonával. A kérdésére csak félvállról pökte oda:~-
5659 62 | Mit is szólhassak az ilyen kérdésre? Õ maga felelt. A fejét
5660 2 | fejedelem küldött ezzel a kérdéssel.~Csak fejedelemnek mondta
5661 35 | csupán derült szemmel.~Tovább kérdez:~- És úgy ábrázatra milyen
5662 11 | Megállt és mosolygott:~- Miért kérdezed mindezt?~- Azért - feleli
5663 55 | öregúrnak.~Végre nagy elfogultan kérdezem:~- Egészségesek-e mindnyájan?~-
5664 4 | nádat a tûzre, s közben kérdezgetett, hogy kik vagyunk, mi járatban
5665 38 | ott tanulta meg az írást.~Kérdezgettem õket:~- Nem mondhatnátok-e
5666 60 | álmatagon:~- Hogy vagy odaát?~- Kérdezheted-e, kisasszonyom? - feleltem
5667 2 | szegény Senki Pál, nem kérdezhettem tőlük semmit; csak éppen
5668 57 | Leülhetsz.~Leült.~- Csak azt kérdezném - rebegett -, csak azt,
5669 2 | buta barbárfejjel küldte a kérdezõket, s hogy az uraink válasza
5670 30 | embernek a fejével?~Azután õk kérdezõsködtek, hogy ki vagyok. Pedig gyakran
5671 55 | nekik a csatáról. De persze kérdezõsködtem is:~- Mikor indult el Átilla
5672 64 | csókoltam volna meg.~- Ne kérdezz semmit - susogta -, ne szólj
5673 12 | az ékesszólásnak mestere. Kérdezze meg, hogy a színe elé juthat-e
5674 Eloszo| AMELY UTÓSZÓNAK IS OLVASHATÓ~Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri
5675 53 | dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán.
5676 42 | nyitotta a szemét: a tekintete kérdõ és csodálkozó volt.~De nem
5677 60 | aztán megint fordul az idõ kereke, s a hunok kezébõl más nép
5678 17 | forognának némely kerekek.~Az én kerekeim, lám, azon forogtak, hogy
5679 43 | megfeledkezel?~Leült a szekér kerekére, és a markába csavarta deres
5680 9 | zene örömére. Egyik még kereket is hány közbe-közbe.~A zenészek
5681 46 | alak zegzugos ugrásokkal, kerékhányással hívta a szellemeket, míg
5682 8 | palota között akkora térség kereklik, hogy talán lóversenyeket
5683 36 | alvásra szolgált, egy nagy kerekû aranyozott szekérre rakták.~
5684 7 | Nagyokat futtat vele, s néha kerengél. Hol elõresiet, hol hátramarad.
5685 52 | forgókat, s új halottak kerengenek, némán, komolyan. De amilyen
5686 24 | A város fölött galambok kerengnek. A fecske apró köröket csapva
5687 52 | távoli tábor morajlása s a kerengõ hollók károgása.~És én ott
5688 64 | ültem. Fekete gondolatok kerengtek a fejemben.~Mégis hát miért
5689 50 | És van vized?~- Nincs, de keresek.~- Hol keresnél? A patak
5690 11 | megtalálta a kellõ hangot. Keresetlen, bizalmas szavakkal mondta
5691 31 | kõ.~Rába asszony másutt keresett tanyát. És a cselédek fölváltva
5692 20 | helyet mindig megtalálom. Ki keresgélne a földben?~Körülnéztem.
5693 38 | Theodóziusznál? A Duna melléki kereskedelem végett.~- Csak nem ül tán
5694 48 | mint a többiek.~Egy arab kereskedõ befurakodott a hunok közé,
5695 2 | szolgáké, s egy meg Rusztikiosz kereskedőé, aki egy rokona kiváltása
5696 18 | volt taposva a föld. Két kereskedõféle is sátorozott ott. Azok
5697 50 | Nincs, de keresek.~- Hol keresnél? A patak messze van, s már
5698 64 | Éppen most hozták.~- Kéréssel jöttem. Tudom, hogy mindent
5699 50 | Mondd meg legalább, merre keressem a lovadat.~- Jaj... Nem
5700 63 | síkságon Atilla sátorának kerestek helyet. Valami domb kellett
5701 30 | országában kóborol.~Kérlek, kerestesd öt meg, és küldd vissza
5702 35 | jegygyûrût küldött neki. Keresteti a gyûrût: megvan. Hívatja
5703 33 | idegen rabszolgák, azok keresztelkednek meg. De jönnek más térítõk
5704 50 | bosszúsan. - Mondjuk, hogy kereszteltek vagyunk, a fõ az, hogy vonj
5705 18 | hozz neki még egyszer.~A kereszten szenvedõ rabszolga annyi
5706 18 | kopár dombon ott áll a két keresztfa, s rajta fehérlik két meztelen
5707 17 | levéllel küld vissza, és kéreti, hogy engem tekintsen az
5708 12 | nem volt más bútor, csak a kerevet meg oldalt egy asztalka.
5709 22 | kárpitokat, a székek és a kerevetek szövetét, megbámulta a képeket,
5710 56 | alá, s háttal a királyné kerevetének támaszkodott. És talán õ
5711 32 | azon a napon. Lebontotta a kérget a karomról, és elégedetten
5712 4 | sötétségben csapkodó villámok kergetik beléje.~Hát csak futottunk,
5713 64 | Valamikor azt gondoltam, kérhetek többet is. Nyájas voltál
5714 11 | idõnek a meghatározását kéri, hogy hol lehetne beszélgetniük.~
5715 15 | egy zöld aranybogár búgva keringélt el fölöttem.~Amint ott állok
5716 44 | szemûek látták.~- Be akarja keríteni Átillát - röhögött egy széles
5717 15 | fölkeltem, és beosontam a kerítés kapuján. Hátha a ház túlsó
5718 12 | palota felé, amelynek külön kerítése volt, fehér, szép faragatú,
5719 12 | mintha liliomok állanának kerítésül szép egynagyságban. A kaput
5720 42 | lépten-nyomon.~A had minden kerítetlen várost kifoszt, és minden
5721 50 | Nem: vigyáznak. Vagy talán kerítik egymást. Szomjazom.~- Holnap
5722 36 | jött, hogy Atilla fegyverét kérje segítségül.~A vandálok valamikor
5723 27 | röhögtek.~- Embertársaim - kérleltem õket -, mindenkor örülök,
5724 60 | írjak?~- Száz font aranyat kérnek értem - sírta -, de honnan
5725 31 | el, ha én kérlek?~- Mért kérnél arra? Terhedre én soha nem
5726 2 | De még egy szívességre kérnélek, ha megtennéd.~- Csak mondd,
5727 11 | esik, az út se jó.~- Éppen kérni akartunk - felelte Maksziminosz -,
5728 28 | szemmel néztek már. Ha valami kérnivalójuk volt, rám bízták, s én ügyesen
5729 2 | Tanulni akarni - feleltem kérõn, barátságosan.~De jó volt,
5730 28 | mit dideregsz? Mért nem kérsz ruhát Csokonától? Hiszen
5731 28 | és ment tovább.~Egyszer a kert felõl való ablakon könyökölt.
5732 15 | küszöb õréhez. Ott hátul kertecske is volt, s az épület emeletén
5733 11 | palota mellett a nagy téren kértek helyet a sátoroknak.~A fõvezér
5734 1 | magához intett, és bevitt a kertjébe.~Három gyermek játszott
5735 55 | az Isten... Az ilyesmit kerüld a jövõben, mert félreértéseknek
5736 22 | életét orgyilkos szándékkal kerülgeti!”~Fölkelt.~Az urak is mozdultak,
5737 51 | Szirtos.~S a ló a halottakat kerülgetve vitte tovább.~Aztán sokáig
5738 58 | piroslott. (Nem tudom, honnan kerülhetett oda: talán éppen az én hazámból
5739 44 | valamire.~- Mire?~- Hogyan kerülhetsz ki élve a csatából.~- Ha
5740 33 | hát ne állj ott az esõben. Kerülj beljebb! Hé, gyerekek -
5741 46 | hogy ez a kard az oldalamra kerüljön, azt is akarja, hogy vágjon!~
5742 44 | magyariakkal együtt; a hátába kerülnek a rómainak.~Egy dárdalövõ
5743 59 | szemének.~- Hogy mersz elejbém kerülni - kiáltotta aztán tréfás
5744 42 | vele soha! Nekem az nem kerülte volna el a figyelmemet.
5745 15 | akkor úgy éreztem, mintha kés állana a mellemben.~Délután
5746 38 | mögötte álltam, sötéten, keserûn.~Tudtam, hogy hazudik, mert
5747 1 | Amint így sírdogálom a keserveimet, egyszer csak ott terem
5748 49 | Huj, az apátok gyilkos keservit!...~S hogy a tér egy felénk
5749 5 | Talán hogy megszidja: miért késett a munkájával? Talán hogy
5750 48 | esküdözött, hogy tulajdon késével szedte ki a zsírt az oroszlánból
5751 63 | avzon komédiások, alán késhányók, görög csepûrágók mulattatták
5752 2 | Arra se tentával, hanem késheggyel. Hát én is metszettem egy
5753 14 | új rend a világra? Meddig késik még Átilla, hogy a nyakukra
5754 49 | törülközünk. A szomjúság éles késként áll a torkomban. Csáth egyre
5755 64 | szigettel. Egyik helyen, a keskenyebbik mederbõl térítsétek el a
5756 50 | hosszú, egyenes vonalba keskenyedve jönnek.~Felénk jönnek. Dárdákból
5757 64 | jön már a sokaság, de hol késnek a gyászi zsákba öltözött
5758 35 | Ebéd után hol korábban, hol késõbben szétoszlottak, ki-ki a maga
5759 8 | akkorát se, mint az öklöm.~A késõbbi napokban tudtuk meg, hogy
5760 58 | odaültem, hogy ha hívatnak, ne késsek.~A várakozásomban nem is
5761 15 | mellembe sose szúrtak még kést, de akkor úgy éreztem, mintha
5762 53 | a hazatérés vágya, hogy kész lettem volna hajadonfõvel
5763 34 | képû embereket: Hardót, Keszit, bikafejû Mácsát, de még
5764 3 | sátorba beléptünk, már elõre készítettem rá a szememet, hagy templomi
5765 37 | sátorunk is ki volt már készítve napok óta az udvarra. Erõs
5766 56 | Alázatomat és szolgálatra való készségemet méltózzál megismerni ebben
5767 30 | megszeppen a hogy vagy.~- Uram - készségeskedek -, ha kívánod, hogy elolvassam
5768 11 | kezét, amelyen nem volt kesztyû, s a legformásabb nõi kéz
5769 49 | jobb erejû lovak, mint a kesztyûbõl ahogy kinyúlnak az ujjak -
5770 28 | takaró. Ha csikorgós az idõ, kesztyût is öltenek. A süveget levonják
5771 49 | kürtjeleket, látják a támadásra készülést - el kell a csatát fogadniuk.~
5772 56 | királyné.~Én már akkorra el is készültem. A jó rabtársak szinte versenyeztek,
5773 20 | fûzfához, és a tõrömmel jó kétarasznyi mély lyukat ástam.~A száz
5774 63 | katalauni csata után senki sem kételkedett többé, hogy az övé a világ
5775 1 | három-négy utcán át egy kétemeletes kis házba. Csak faház, de
5776 33 | emlékeznél? Érdekel téged, hogy kétéves korodban mért sírtál? mért
5777 36 | Atillának, hogy a jövõ tavaszon kétfelõl támadják meg egyszerre a
5778 21 | ládát s a tõlünk elkobzott kétfontnyi aranyat. Eszlász se beszélt.
5779 55 | meg Atilla cselédségének a kétharmada.~Szorongó szívvel lovagolok
5780 37 | Siettem az úr után.~A nap már kétkopjányira állt az égen.~A városon
5781 55 | lóvakaró, sarutisztító, kétlábú kutya. Egy napi pihenõt
5782 64 | ruhában.~A koporsó mellett kétoldalt a testõrök ballagtak. A
5783 3 | márványfejeké. A követek kétrét, mint akiknek görcs van
5784 63 | a bûnös. A népet düh és kétségbeesés szállotta meg. Az orvosok
5785 49 | Õk is küzdenek agyargó kétségbeeséssel.~- Kerítsd - kiált a kürt -,
5786 53 | 53~Bolond az, aki kétségbeesik. Íme, énreám hány alakban
5787 49 | ellenséges had elõrajzását. Kétszer annyira látok, mint máskor,
5788 3 | még az oszlopai is reszkettek. Atilla választ várt, de
5789 51 | nyílva, mint mikor a kagylót kettényitják. Ül, mintha kiesett agyvelejét
5790 61 | túlsó felén a fiatal párok kettesével-hármasával sétáltak, míg a zene valami
5791 36 | jött a hun erõ. Balambér kettészakította a nagy, erõs népet. Fele
5792 3 | Rusztikiosz is utána. Mind a kettõnek ragyogott az arca.~- Siessünk! -
5793 46 | papi zenész kutyorodik. Kettõnél hosszú dob van; a harmadiknál
5794 63 | amint a bajuszát húzogatva kevélykedik; bikafejû Mácsát, amint
5795 13 | ke-kevélység.~- Micsoda kevélységrõl kotyogsz te? - hörkent rá
5796 61 | A vendégek az általános keveredésben szintén úgy cselekedtek,
5797 22 | van itt?! Micsoda pokolba keveredtem én bele?!~- Apám! - sikoltott
5798 61 | a legényemberekkel ültek keverten.~A királyasszonyok mellett
5799 31 | hallották Platónak s még kevésbé Vergiliusnak. Emberarcú
5800 24 | aprójószág hol több, hol kevesebb. Mit számolgassuk? Arra
5801 52 | nem tudom. Bizonyára csak kevesen részesültek ebben a megbecsülésben.
5802 7 | leány keze is csak kéz. A kézcsók tiszteletnek a jele. Egy
5803 22 | arca lehet.~- Az elején kezdd - parancsolt fagyosan Atilla.~
5804 56 | A neve Ildikó.~- Hát ott kezdem, ahol parancsolod, felséges
5805 45 | gyalogok, ha a római hajnalban kezdené a támadást.~Közbe-közbe
5806 50 | rómaiak? Fáklyavilágnál kezdenék a harcot?~Megfordultam a
5807 24 | fecske apró köröket csapva kezdi a légyvadászatot.~A szénában
5808 47 | kedvezõk volnának.~- S ha õk kezdik? - kérdezte Csáth.~- Nem
5809 23 | fejét rázta.~- Mi a fenét kezdjek én teveled?~Egy öreg rab
5810 49 | szénás szekerek égnek-e? Megkezdte-e a fõvezér a hátulsó támadást?
5811 1 | sanyarták. Abban az idõben kezdték a hunok adóját kihasogatni
5812 49 | Csáth a lovára -, még el se kezdtük, máris izzad a füle.~Azonban
5813 33 | piros fonalat kötöttek a kezecskéjére, hogy a rossz szellem ne
5814 14 | egy pálmalevél legyezõ a kezedbe, zöld legyezõ.~Emõke a királynéhoz
5815 24 | az ura elõtt.~- Mi van a kezedben? - szólított meg Csáth.~-
5816 64 | dicsõségedet! Ó, hogy kiesett a kezedbõl az Isten kardja! Ó, hogy
5817 27 | telt bele hét, a tyúk a kezembõl evett. Annyira ismert, hogy
5818 32 | engedd meg, hogy beteg kezemnek elsõ mozdulata egy hálás
5819 32 | feleségül a lányomat.~Lemosta a kezemrõl a földet. A fejemet is megnézte
5820 42 | rongyos asszony is. A két kezén két gyermek. A hátán lepedõben
5821 1 | beszélgettek. Azután a kövér úr kézen fogott, és elvitt magával
5822 7 | áhítattal.~S hogy eközben a kezére tévedt a tekintetem, mámorosan
5823 58 | hervadtlevél-színû lovacskán járt akkor. Kezes kis kedves állat volt az.
5824 59 | Áldás! Áldás!~A király kézintéssel üdvözölte az asszonyokat.
5825 2 | akinek a szépségét csak kézlegyintéssel lehet kifejezni, s aki miatt
5826 33 | tanácsot adott. A forgószelet kézlengetéssel elûzte. Az átkokat vissza
5827 60 | hogy milyen öröm nekem az a kéznyújtás, egyszer nagylelkûen szintén
5828 51 | volt rajtam: gyehenna! Fél kézre tápászkodtam, és vért hánytam.~
5829 31 | akadt egy-egy nyomorodott kezû vagy harcokra más okokon
5830 14 | Télen nem. Télen csak a kezük meg az arcuk van ki a ruhából.
5831 2 | volt, a vállukon vagy a kezükben íj. A hun gyerekek, mint
5832 14 | Mikor törjük már ki a kezükbõl a kormányt? Mikor jön az
5833 55 | hogy megcsókolhassam a kezüket.~Csak egyet nem látok, akit
5834 21 | barbárokkal barátkozunk, a kezünkben bot legyen.~Ez hát sértõ
5835 22 | mondta:~„A véletlen is a kezünkre játszik; te mégy vissza
5836 15 | volt bezárva. A lovasok ki- és bejártak. A fõvezér palotája
5837 15 | emlegetik a faluban.~Eközben ki-kinéztem, hogy megláthatnám-e a hun
5838 49 | szemek csillogók. Mindenki kiabálva beszél.~Talán csak én egymagam
5839 42 | élelem van a falakon belõl, kiadja. Szénát, szalmát, zabot
5840 36 | vele az apai örökséget is kiadjátok.~Az öröksége pedig Konstantinosz
5841 35 | adják Krizafiosz fejét, de kiadták a gyávák! Átillát rágta
5842 1 | a vásott emberkölyöknek.~Kiállítottak célba, és citrommal dobáltak.~-
5843 50 | összeszedtem:~- Erre! Erre!~Kiáltani akartam, de csak rekedt
5844 64 | fel-felzúgó sírása. Aztán egy-egy kiáltása a papnak a hun istenhez.~
5845 44 | hallom a gót tisztek kiáltását.~S megindultak a gótok.
5846 44 | orrát. Másik meg abban a kiáltásban bízott, hogy: „Hopp, uram
5847 51 | volna!~S idõnként hallom a kiáltásukat:~- Megszöktek!~S egyre több
5848 50 | csapatok küzdelmét, onnan kiáltatja meg a sátor alatt lóháton
5849 63 | kiáltja, mint ahogy Krisztus kiálthatta Lázárt a sír elõtt.~S lerogyik
5850 49 | láttátok.~- Ötöt vágtam! - kiáltom én is.~- Láttam - feleli
5851 50 | hallatszik a sebesültek kiáltozása, nyöszörgése, valami különös
5852 9 | megjelentek, a nép mosolyogva kiáltozta:~- Áldás, Csaba! Áldás reád!~
5853 37 | Isten hozza vissza! - kiáltoztak Csáthnak.~Kezet csókoltak,
5854 42 | utánuk özönlõ hadnak egyre kiáltozták:~- Ne bántsátok a polgárokat:
5855 8 | tógákat lebegtet.~- Rómaiak! - kiáltoztuk örömmel.~Pedig hát a rómaiakat
5856 46 | míg a pap az Isten nevét kiáltozva iparkodik a vesszõk összeállásából
5857 38 | embert, a szomszédodnak kiáltsd meg: látta-e? Amikor meg
5858 49 | szertartás rövid. A pap kiáltva hívja a hun istent. Karját
5859 23 | erszényemet fölvehetem. Kibandalogtam a palotából. Gondoltam:
5860 56 | meg, hogy ahogyan Isten kibocsátott erre a világra, éppúgy vissza
5861 14 | alig tudtak a karjaiból kibontani.~A nõk szánalommal néztek
5862 3 | sátorba.~A következõ percben kibújt Priszkosz a sátor alól,
5863 1 | filozófusokat, grammatikusokat, kicsiben-nagyjában minden tudományt ismertem.
5864 42 | Jaj, anyám!~- Jaj, édes kicsim!~S hogy vissza-visszapillant,
5865 9 | hervadtlevél-színû lovakon. A lovak kicsinyek voltak, s minden lovat apród
5866 7 | tiszteletnek a jele. Egy kicsit megszédültem a szépségétõl,
5867 51 | egy fiatal frank, akinek kicsüng a mája. Túlfelõl négy fegyveres
5868 21 | képe. A két szeme szinte kidagadt a haragtól.~Különös, hogy
5869 46 | Az arca hol elborult, hol kiderült. Zobogány is fogta a csontot.
5870 57 | valami nászünnepen. Mikor kidobták, fölvettem, és fölakasztottam
5871 8 | útközben egy lovunknak a kidõlése miatt.~Az urak odasorakoztatták
5872 52 | arra gondoltam, hogy a ló kidõlhet alattam, s akkor elvész
5873 35 | arca hervadt.~A nevetés kidurran. Nagyhajú Dorog szinte fetreng
5874 60 | Vénusz-kép, amint Vénusz kiemelkedik a tenger habjaiból. Micsoda
5875 21 | hogy két embernek kellett kiemelnie.~A többi ládában élelem
5876 1 | köszönhetem, uram, hogy kiemeltél az állati sorból! Neked
5877 53 | az órát, amelyben a halál kieresztett a markából.~Az öreg megijedt.
5878 25 | uram - felelte a lovász -, kieresztettem a ménesbe. Iszen...~- Hát
5879 23 | aztán a kapuban, míg végre kiérkezett Csáth is. Lóháton ült, mert
5880 25 | legyintett jóságosan.~Kiérkeztünk a méneshez. Ott egy alacsony,
5881 42 | tilalmát valaki felejtse.~Mikor kiérünk a város keleti kapuján,
5882 33 | hozzád, hogy még egyszer kifejezzem a hálámat.~- No, derék!
5883 46 | összeállásából a jóslatokat kifejteni.~Az alán pap jóslata szebben
5884 60 | egyszer. Volt úgy, hogy kifelejtett valamit a levélbõl, s másnap
5885 24 | Elkedvetlenedve láttam, hogy oldalt kifeslett. A rabszolgák nyáron mezítláb
5886 36 | jöttek rengeteg sok lóval a kifestett képû gelonok. Valamennyien
5887 12 | megrajzolja elõször ónnal, azután kifesti festékkel a képzelõdése
5888 49 | két kar!~Domború mellét kifeszítve röptet el a sorok elõtt,
5889 10 | csak egy nõi test az, amely kifordított az okosságomból. Ó, de ha
5890 37 | festett sátoros szekér már kifordult az udvarból.~A cselédek
5891 42 | minden kerítetlen várost kifoszt, és minden vetést legázol -
5892 15 | gyermeket. Aludott már. És kifutott a szobából.~Darabig ott
5893 63 | ezeket a tréfákat, maguk a kigúnyoltak is sokszor megnevették.
5894 15 | az utcára, a füstnek nagy kígyóját eresztve maga után.~Valamennyien
5895 7 | fûben. A Tisza végtelen kígyóként kanyarog a mezõségen. Néhol
5896 38 | félénk ember, édes barátom, kígyónak nevezi a mákos rétest is.~-
5897 41 | medrû, de nem mély patak kígyózik el. Víz csak alig arasznyi
5898 49 | északról, valami hosszan kígyózó hang, amelyet még nem ismertem.~-
5899 44 | a gótok. Hosszú vonalban kígyóztak elõ a sátorok közül. A tisztek
5900 63 | hogy a fáklyákat szüntelen kígyóztatta a teste körül. De tán az
5901 35 | zûrzavaros hangokból a fülem kihalászni próbálja a nevetés okát,
5902 41 | csillapul le. Az éjjeli csöndben kihallatszik a város mélyébõl a zsoltárének:~
5903 3 | sátornak a belsejébe. A kihallgatásnak vége volt. Szédelegve támolyogtunk
5904 58 | gyermekeket. A harmadik szobából kihangzott, hogy az egyik gyermek,
5905 1 | idõben kezdték a hunok adóját kihasogatni az emberek bõrébõl. A világ
5906 38 | Hallom, hogy nagyot sóhajt.~- Kihez szállt ez a sóhajtás? -
5907 49 | férget!~Íme, velem szemben is kihuzakodik egy életben maradt! Nem:
5908 50 | hogy valaki, aki járni tud, kihúzhatna engem. Lótól lóig másznék,
5909 45 | ellened, s talán már holnap kihúzod a fegyveredet, hogy összemérd
5910 47 | közben nagy a szomjúság.~Kihúzta belõle a dugót, és megkóstolta.~-
5911 52 | Kiáltok:~- Isten nevére!...~Kihúztak. Bámulva álltak körül.~-
5912 16 | kondások kürtje riogta be. Kihúztuk a földbõl az utolsó sátorfákat
5913 49 | sorok elõtt, s a mezõre kiindulva megfordul, hogy végignézzen
5914 56 | szerettem. Ez az egy nõi vonás kiirthatatlan maradt bennem. Ha magamnak
5915 33 | ha ma beleszórjuk, holnap kiirtják a hun népet. Maguk a keresztények
5916 64 | és megindultunk.~Mikor a kijárathoz érkeztünk, megszólalok a
5917 64 | nem jövök.~Elkísértem a kijáratig, de csak utána mentem -
5918 32 | Atillától.~Aznaptól kezdve kijártam minden délelõtt a tizennégy-tizenöt
5919 42 | ilyen jeleneteket: a püspök kijön a kapun templomi díszben;
5920 14 | elmenjek-e, vagy megvárjam, míg kijönnek?~Nem mehetek el, míg a királyné
5921 11 | mondta, hogy a fõvezér éppen kijönni készül. Hát nem is mentünk
5922 25 | beszédünkhöz tartozik. Mikor kijöttem tõled, uram, a cseléded
5923 15 | bámultam a semmit.~A gazdám kijövet megszólított:~- Mi bajod?~-
5924 31 | apámnak ajándékozott: mikorra kijózanult, te már messze jártál.~Hallgatódzott,
5925 49 | hosszán.~A szekérláncokat kikapcsolják. A lovas nép csörögve-zörögve
5926 56 | kenték be. A bársony porát kikefélték. Az aranygombokat ragyogóra
5927 63 | A sisak nincs a fején. Kikelt arccal hörgi a testõröknek:~-
5928 27 | szüntelenül rémületre volt kikerekedve. A taraja halavány. Azért
5929 57 | mintha attól tartana, hogy kikergetem.~Egy foszlott szalmaszék
5930 38 | burgundokat, meg tudom is én, kiket a sereghez csatolja. De
5931 63 | ugyanúgy halt meg, mint Buda.~Kikiáltó ismétli ezt a palota elõtt,
5932 38 | ilyesmiben: csak rád néz, és kilátja a szemedbõl minden titkodat.~-
5933 36 | bámulta. Nyitott bekecsébõl kilátszott meztelen két dombja a mellének,
5934 8 | ember kellõ.~Erre majdnem kilelt bennünket a hideg.~- Hát
5935 1 | a vörös bõrzacskóban?~- Kilencvenhat szolidus, vagyis egyfontnyi
5936 2 | törölgették.~Kis idõ múltán kilép egy finom arcú, tizenöt-tizenhat
5937 65 | sokaság hallgatta búsan.~Amint kilépek a palotából, Mácsába ütközök.~
5938 65 | Ülök rá csak úgy szõrén, s kiléptetek a nép közé.~Álmod énekel:~
5939 64 | is letépte és eldobta.~S kilibbent, mint az árnyék.~Én ott
5940 50 | sötétség.~- De az én szememet kilõtték nyíllal. Mind a kettõt egyszerre.
5941 36 | vittek. Csáth elmondta egy kilovaglásunk alkalmával, hogy mi van
5942 9 | aranyköd. Legelõször is kilovagol belõle egy kunkorgós bajuszú,
5943 36 | jégcsapok. Atilla délután kilovagolt a palotájából, s a vezérek
5944 62 | Én is csak vártam, hogy kimagyarázza: mi lelte.~Azonban Dzsidzsia
5945 11 | lovasok továbbszáguldottak. Õ kimaradt közülük: megállt. Oda fordultam,
5946 50 | köntös, a sisak, a pajzs. Kimászhatok-e innét? Bágyadt vagyok.~Megint
5947 28 | kacagtak, mikor az öltözõbõl kimásztam. Maga Csáth is röhögött.
5948 24 | Bejössz: nem köszönsz. Kimégy: nem köszönsz. Csudálom,
5949 32 | De alig is vártam, hogy kimehessek.~A világ zöld volt már.
5950 56 | borult: könyörgött, hogy kímélje meg a várost.~- És?~- Jövünk
5951 56 | asszony megrándult.~- Miért kímélte meg? Mért nem ült a birodalom
5952 63 | késztet, hogy lóra üljek és kimenjek a mezõre, ne lássak, ne
5953 59 | királyasszonyok a város széléig kimentek eléje a kíséreteikkel.~A
5954 26 | palotájából ismertem.~S nézett rám kimeredt szemmel, mint a dühös macska.~
5955 46 | süvegét. Atilla is.~Zobogány kimetszi a fehér ürü nyelvét. Nagy
5956 30 | utóbbi hónapokban erõsen kimohodzott, nem tudom. Elhárítottam
5957 12 | egy-két kérdést vet elõ, aztán kimondja az igazságot. Ez is nagy
5958 22 | amint az elsõ hazug szót kimondod, a kardok a fiadba mélyednek.~
5959 2 | magaszínû, ahogy a cédrusból kimunkálják. Szõnyeggel vagy kendõvel
5960 42 | világ minden népébõl. Még kínai is, mongol is, szerecsen
5961 4 | harapott meg bennünket. Sõt, õ kínált meg harapnivalóval: kenyérrel
5962 63 | kis csikóbõrös kulacsból kínálta az öreg Barczának a borharmatot.
5963 22 | Ha országot és koronát kínáltak volna neki Atilla egy hajaszáláért,
5964 22 | a tiéd, ha akarod. S még kincsed is lesz annyi, amennyirõl
5965 60 | igaztalan vagy. Mert a te kincseid épp olyan szerzemények,
5966 41 | fogadsz, a lábadhoz rakjuk a kincseinket.~- Holnap reggelig várok! -
5967 28 | függenek a szõnyegek, hogy a kincseit, fegyvereit velem tisztíttassa.
5968 22 | a palotákon és a mûvészi kincseken bámuldozott.~„Ezek aztán
5969 63 | csillagát, az mind semmi ahhoz a kincshez képest, amit ettõl a naptól
5970 39 | külön vasládákba, a ravók és kincsõrök ügyelete alá.~Egy napon
5971 60 | nyugodtan -. vigyétek az én kincstáramba. Te... hogy is hívnak?~-
5972 24 | betû a kulcsa a szellemi kincstárnak.~- „Szellemi kincstár?”
5973 42 | beszédüket.~Atilla intett a kincstartójának, Upornak. Mondott is neki
5974 2 | holminkat jobban elrejthetjük. Kincsünket is.~Deél a fejét rázta:~-
5975 30 | rabságban sínylõdne, izend meg: kinél van, s hogy mennyiért válthatom
5976 32 | Csáthot látom, amint éppen kinéz az ablakán:~- Te vagy-e,
5977 2 | beszélgessek velük.~Csakhamar kinéztem magamnak egy forradásos
5978 50 | bizonyára elszûnne a kínja. Valami dárdát, fokost vagy
5979 18 | húsz hun lovas szemlélte a kínlódót érdeklõdéssel. Néha odaszóltak:~-
5980 1 | Úrfiak, játsszunk szépen, ne kínozzatok engem. Én sok játékot tudok.~
5981 1 | aludtam ott: valami nagy kínra ébredtem föl. Az egyik lábam
5982 50 | égett bennem. Ahhoz hasonló kínt nem éreztem soha.~- Aquam! -
5983 14 | Napraforgóvirág teljes kinyílását; ~legény-vitézeknek hazafordulását.~
5984 49 | szétereszkednek, mint a kinyitott legyezõ. Sebes vágtatással
5985 11 | A kaput eközben egy rab kinyitotta, s azt mondta, hogy a fõvezér
5986 15 | elhúzódtam a sátorszekér mögé, és kinyitottam az erszényt. Két nagy egyiptomi
5987 51 | áll. Csak a kezemet kell kinyújtanom. De még így is csavarnom
5988 49 | mint a kesztyûbõl ahogy kinyúlnak az ujjak - alig gyõzik fékezni
5989 33 | bajusza bal felõl araszosan kinyúlt, jobb felõl meg többnyire
5990 50 | káromkodtam.~Égetõ szomjúság kínzott. Tapogattam a nyergeken,
5991 64 | üresen. A másikból túlnan kiömlött az összeszorult víz a mezõre.~
5992 35 | megvan. Hívatja Rusztit. Kiolvassák a régi írásokból, hogy Honoria
5993 56 | változatlannak ismertem. Kipirultan, égõ szemmel nézett reám.
5994 49 | szügye legjobban vértezett. Kipróbált hõsök azok. A zsákmány javából
5995 54 | ház, hogy az egész család kipusztult belõle. Volt olyan utca,
5996 34 | nagytermében egy asztalra, s rajta kirajzolva minden palota. A tenger
5997 2 | más nemzetbeli.~A dombon kiraktuk a sátorfákat és ponyvákat,
5998 24 | emberek voltak, kik voltak a királyaik és vezéreik. Miféle küzdelmekkel
5999 38 | ismeri földjét, népeit, királyait. De mégis az övé az a rengeteg
6000 1 | margusi békekötésen. A hunok királyára ugyan nem kötés, csak ránk,
6001 63 | Csak most rohan még Rika királyasszony, sikoltozva a haját tépve,
6002 41 | jött a hír:~- A vízigótok királyát Aéciusz megnyerte segítségül.~
6003 39 | Nekár-parti frankok elûzött királyfia is. Ott volt továbbá Eudoksziusz
6004 56 | cseréltem volna ruhát sok kócos királyfival.~Mikor a szolga elrántotta
6005 41 | követek eredtek Szangibán alán királyhoz, hogy Atillához szólítsák.
6006 56 | Ezt is napnyugatról hozta. Királyleány és kedves.~S magához ölelte
6007 56 | Egy falka királyfit és királyleányt is hozott túszul, hogy a
6008 64 | fáklyák közé, s Emõke a királynékhoz csatlakozott.~ ~
6009 15 | ebédelt velük, s azok hol a királynéra, hol egymásra köszöntötték
6010 15 | Az urak nem fogadták el a királynétól a lovakat. Azt izenték,
6011 8 | állók a feleségeié, a fogoly királyoké, írástudóké, raboké.~Állnak
6012 63 | mondták, hogy seb nincs a királyon, hanem ugyanúgy halt meg,
6013 2 | A császár - úgymond - a királyotokhoz küldött bennünket, mi tehát
6014 56 | hogy követ érkezett, a királytól.~Mintha villámütés érte
6015 50 | eltörött lándzsahegy áll.~Ha kiránthatnám..., bizonyára elszûnne a
6016 60 | pislog ránk. Egyszer csak kirántja a kardját, és rikolt:~-
6017 22 | fõúr.~S a kardját már félig kirántotta. Azonban Atilla egy tekintettel
6018 50 | Összeszorítottam szememet, fogamat, s kirántottam.~ ~
6019 49 | Irtózatosan káromkodik. Kirázza a könnyet a szemébõl, s
6020 60 | szétosztódik a zsákmány. Kire hány szolidus esik, mi számítjuk
6021 16 | házzá nagyított kalitkát s kirepülõ fehér madárkáját. Soha,
6022 35 | kitör a nevetés. Kitör, kirobban, mint a vezúvi kráter. Csáthra
6023 55 | volnék.~A cselédek, rabok is kirobognak. Mikorra leszállok a lóról,
|