1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
6024 23 | kisasszony?~Vállat vont.~- A kisasszonnyal semmi dógunk. Gyermök ammég.~
6025 58 | gyermek mellett ott ült egy kisasszonyforma leány is, akit én még nem
6026 57 | megtelt. A cselédek pajkosan kisasszonynak nevezik. Talán, hogy Emõkének
6027 38 | nemigen ugrálhat az olyan kisasszonyok körül. Hanem arra való a
6028 38 | gonosz kópé, hát olyan nagy kisasszonyokra kancsalogsz te? Talán már
6029 2 | mintha kutya marta volna meg kisded korukban, s annak a forradása
6030 38 | mentegetõzött -, hiszen nem kisebbítésedre mondom. De hát te ezt nem
6031 38 | harcolsz?~- Lehet. A gazdámat kísérem.~- Hát csak arra vigyázz,
6032 59 | széléig kimentek eléje a kíséreteikkel.~A had eleje már délben
6033 42 | s belovagolt a kapun a kíséretével.~Kamocsa a kapu mellett
6034 24 | lesz a dolgod, hogy engem kísérgetsz. Menj.~Megkönnyebbülten
6035 42 | mellé Botár testõrt, hogy kísérje vissza a városba.~Már Orleán
6036 28 | tudomány érdekli. Bárhová ment, kísérnem kellett õt hajadonfõtt,
6037 3 | császár minden szökevényt ide kísértetett.~Atilla a fejét rázta:~-
6038 64 | beszélt neki is? De milyen kísértetiesen fehér volt az arca. A mozdulatai
6039 65 | mereszti a szemét, mint a kísértetlátó, s ahogy így rám mered,
6040 30 | levelet! Vékony, sárgás, kisfajta. Ott van a gerenda alatt
6041 53 | koros kanonok lakta öt árva kisfiúval együtt. Valami öt szoba
6042 47 | onnan, akkorákat, mint a kisgömböc szokott lenni.~- Vidd ki -
6043 60 | mellé zártak volna, vagy kisgyermeket kellene dajkálnod. Mert
6044 4 | az agg úr a bõrön, s két kisgyermekkel játszik.~Az egyik gyermek
6045 26 | fagyott a szeme:~- Nem.~És kisietett a szobából.~Én is kitámolyogtam.
6046 14 | tehenet. Az apám szegény, hat kiskorú gyermek van körülötte. A
6047 32 | udvaron kotlósok vattyogtak, kislibák legeltek. Az égboltozat
6048 14 | mint a rövid orrúak. A kisorrúak többnyire vidámak. De mi
6049 57 | ember elõtt? Ó, azt hittem: kisül a két szemem! (És a szeme
6050 56 | nád között, egyszer csak kisuhan a nádasból egy rongyos,
6051 45 | nyájak szerteszóródnak, fák kiszakadnak tövestül, sziklák leomlanak,
6052 49 | második sújtást. De mily kiszámíthatatlan a csaták szerencséje: a
6053 29 | tekintett reám. Sóhajtott.~És kiszégyenkedett a konyhából.~ ~
6054 58 | se voltak a vacsorának, kiszólt Dzsidzsia az emeleti ablakon:~-
6055 26 | kisietett a szobából.~Én is kitámolyogtam. A világ összezavarodott
6056 50 | óvatosan. Sok szisszel-jajjal kitapogattam végre, hogy a térdem csontjában
6057 10 | hogy Átilla bevonul a kitárt kapun a palotájába, és a
6058 63 | magukkal. A kettõs szárnyú ajtó kitárul. Valami nehéz szag, meleg
6059 63 | máma indulunk?~- Atillától kitelik - felelte Kászon -, az idõ
6060 49 | hosszú, hogy a két szárny kiterjeszkedése elvész a síkság messzesé
6061 38 | Hát... mikor hol - felelte kitérõen.~- És hogy kezdõdött?~-
6062 56 | ruhámat.~Az asszonyom is kitett magáért: szép széles gyolcsgallért
6063 14 | azért csak maradj, hátha kitisztul.~A kereveten ült, s egy
6064 49 | Az üres teret csakhamar kitölti Berki, Orgovány, Dorog és
6065 49 | csak lóg a karja, mint a kitömött bábé. A másik lefordul útközben
6066 1 | elfojtom a szenvedéseim kitörését, megunják, de én akkor alig
6067 22 | fogadtak-e bennünket. Hogy kitõl mennyi ajándékot kaptunk.
6068 2 | barna és szürke sátor közül kitornyollott. Fehér selyemzászló lengett
6069 30 | érdemel, mert az elméje kitûnõ, s becsületessége páratlan.~
6070 42 | az oroszlánbarlangban. Kitûzik a vörös zászlót, s védik
6071 36 | férjhez ment.~Erre Atilla kitûzte a piros zászlót. Lovasokat
6072 63 | Atilla aranyos dárdáját, hogy kitûzzék a palota ormára.~Kászon
6073 22 | ismét oda tolmácsnak. Ahogy kiültünk vacsora után a kertbe, a
6074 7 | Egyszer aztán látom, hogy kiugrat az útból, és a mezõn játszatja
6075 1 | sikítozott a nagy nevetésben.~Kiugrottam a bokrok alól, s nekik rontottam.
6076 42 | egy kis tanulmányút, rövid kiutazás az örökkévalóság országából -
6077 28 | fújás és káromkodás között kiválasztott egy rókabõr nadrágot, farkasbõr
6078 18 | kellett több, megfogtuk õket. Kivallattuk, hogy hová valók. Ki vót
6079 60 | értékek megítélésében. Ami kiváló, magamhoz váltom. Te meg,
6080 60 | értékét. Már ugyanis ami kiválóan értékesnek látszott, mint
6081 23 | Konstantinápolyból.~- Kiváltanak majd?~- Nem.~Valamennyien
6082 3 | római rabokat nem szabad kiváltanunk, hun rabszolgákat nem szabad
6083 2 | kereskedőé, aki egy rokona kiváltása végett csatlakozott hozzánk,
6084 22 | hogy a római rabszolgák kiváltását erõsen megtiltottam. - A
6085 27 | senkinek eszébe nem jut az én kiváltásom, megvetõen néztek reám.
6086 11 | váltott ki a rokonságom, kiváltott maga a jó Isten. A gazdám
6087 62 | halálnál?”~Nemsokára rá kiváltották a patríciusnét. Az ura maga
6088 22 | Néhány rabszolgát is kiváltottam volna...~Elakadt. Az arca
6089 51 | nadrágom megszakadozott. Kivan a meztelen mellem, és az
6090 12 | vagy guggol, hátrább meg a kíváncsiak állanak. De mind hajadonfõvel,
6091 13 | kérdezte kedves gyermeki kíváncsisággal.~- Görög vagyok - feleltem
6092 30 | nem tudom. Elhárítottam a kíváncsiságukat:~- Most nincs idõm: hosszú
6093 33 | tanítják a hunt, hogy ne kívánjon semmit, ne akarjon semmit.
6094 1 | tartja. Végül az volt a kívánsága, hogy a vásár ne az Iszter
6095 28 | tudtam szõni a beszédembe a kívánságaikat. De a magam ügyeiben ostoba
6096 12 | királyné.~Csodálkoztam a kívánságán. Késõbb láttam, hogy a hunok
6097 14 | szokott mosolyogni.~- Ha más kívánságod nincsen, hát ezt megadja
6098 32 | vagy, s hogy nem illõ ez a kívánságom, de emberek vagyunk.~- Jó,
6099 1 | beletellett, mire fölkelhettem, kivánszoroghattam.~Gondoltam: délelõtt van,
6100 50 | Mozogsz-e már? Megtettem, amit kívántál.~- Nem bírok! - nyögtem
6101 1 | rendbe tartozom, s nem is kívántam elszakadni a gazdámtól.
6102 14 | az én egyik rajzomnak a kivarrásába fogott.~- Dalolj, Emõke -
6103 12 | színû selyemcérnával illene kivarrni. A leveleket zölddel.~-
6104 57 | mindenütt a szakácsasszony kivasalt szoknyái lógtak, s keményítõillattal
6105 18 | és szökevényeket szoktak kivégezni, s a holttesteket ott hagyják
6106 51 | csavarnom kell egyet rajta, hogy kivegyem a kezébõl.~A dárda segítségével
6107 18 | halál után szúrjátok át a kivégzetteket.~Lementünk a Dunára, hogy
6108 19 | gyötörtek. A homlokomat kiverte a verejték.~De ha arra a
6109 3 | Maksziminosz fölegyenesedik, s kiveszi kebelébõl a császár pecsétes
6110 1 | rabszolga látta. Mennyire kivetkõzik a rabszolga az emberségébõl,
6111 27 | hogy minden tyúk vágja. Ha kivetnek valamit a konyhából, s õt
6112 34 | Hozták is. A város végén már kivették a mézbõl. Megmosták, és
6113 32 | Láttalak téged, uram, és kivizsgáltam az arcodból, hogy jó ember
6114 42 | másképp történt.~A püspök kivonult a klérusával: valami harminc
6115 63 | szemmel. - Nem járt itt kívülünk senki.~Aztán a papok jöttek
6116 14 | édes-halk, meleg hangon dalolt:~Kizöldült a mezõ. Megindult az erdõ. ~
6117 11 | perekben az ügyvéd meg a bíró kizsarolja a feleket.~Priszkosz védte
6118 42 | történt.~A püspök kivonult a klérusával: valami harminc pappal,
6119 53 | nem kívánok más lenni a klérusban, csak alázatos kutya. Eleinte
6120 2 | nyilatkozott. De ebéd után egy kobak bort juttattam neki, s azzal
6121 2 | pillogott. Fölhajtotta a kobakot.~Tovább vallattam:~- Hogy
6122 39 | kapaszkodott fûbe, fába, kõbe, halottakba.~Fölvontam az
6123 28 | bennem, mint valami köszörült kõben. Az õ rabja vagyok, tehát
6124 30 | valahol Átilla országában kóborol.~Kérlek, kerestesd öt meg,
6125 60 | gombok, valabi rúzsaszínû kõbül valók, köntösre alkalbasak.
6126 41 | a kõ, duhog a fal, tüzes kóccsomók repülnek a nyilakon a várba
6127 49 | csapatok, s mint a sakktábla kockái, egy-egy üres tér marad
6128 56 | cseréltem volna ruhát sok kócos királyfival.~Mikor a szolga
6129 8 | feljebb tekerte, s három kócsagtollat is tûzött bele.~Mért nem
6130 9 | tartott a királyné fölé. A kocsi széle körös-körül virág,
6131 51 | lándzsanyelekbõl, fapajzsokból és kocsirészekbõl rakták össze.~Azokat a holtakat
6132 17 | szívem remegett, mint a kocsonya. Ó, hogyisne: loptam, csaltam,
6133 49 | lovak hánykódását. Káromkodások vihara, buzogányduhogás,
6134 12 | selyemfonalakat meg aranyszálakat húzkodott bele. Valamennyien egyforma
6135 18 | felelte az egyik hun -, itt a köcsög. Az imént hoztam neki.~-
6136 46 | égnek forgatva jósoltak ködösen, dodonaiasan. A jelenvalók
6137 12 | hatan. A legöregebb elõállt. Köhécselt, egyet törült a bajuszán.~-
6138 38 | van eszük. Ha Átilla egyet köhint, akkor is a fejükre rántják
6139 46 | elhallgat. Egy elfojtott köhögés hallatszik a külsõ nézõk
6140 38 | lehetsz. És aztán akkor...”~Köhögtem, hogy az arcomban égõ vér
6141 38 | Aladár úrfi? - kérdeztem köhögve. - Hiszen az udvarolt neki.~
6142 60 | hitvány rabok... De föl köllene kötni egyet példaképpen.~
6143 31 | nem hótt ez, hogy siratni kölljön.~Lenyírta a hajamat, és
6144 20 | egy rézpénzt sem engedett költenünk.~- Ahol én vagyok - mondotta -,
6145 33 | áldozatállat a papé. Ha más költi el, akkor az áldozatnak
6146 38 | mellett?~- Sõt éppen. Nem költözik az be egyik császárnak a
6147 57 | másutt laknom. Inkább õ költözött egy kisebb kamrába.~Fáradt
6148 22 | Folytatta:~- Az úton nem volt költséged élelemre. Barmaid ha mind
6149 22 | Eszlász, hogy a pénzünket költsük. Miért voltunk az õ vendégei?
6150 60 | Dzsidzsia vagy más nõcseléd. A kölykek is ott csintalankodtak.
6151 14 | hosszúnak lássék. A lepel is könnyebb volt, mint télen.~A nõk
6152 1 | mozdulni se tudtam. Csak a könnyeim folytak szüntelenül.~Talán
6153 50 | fájdalom kissé szünetelt. A könnyeimet is letöröltem. Ki kell jutnom
6154 57 | Dzsidzsia a kötényébe törölte a könnyeit.~- Azt mondta, hogy akkor
6155 64 | hasogatták az arcukat, hogy véres könnyel sirathassák õt, akit siratni
6156 1 | jóságos hangra megeredt a könnyem.~- Ó, uram - feleltem, mintha
6157 60 | mondta õ is hunul.~Azon aztán könnyezésig nevettünk.~Azonban négyszemközt
6158 56 | s azért láttam mindenkit könnyezõnek.~A tekintetem átfutott Emõke
6159 62 | feleségemrõl, hogy még idegenek is könnyeztek rajta. Kiváltalak.~- Köszönöm -
6160 1 | ilyen bolond ember vagy te?~Könnyezve feleltem:~- Neked köszönhetem,
6161 63 | sír:~- Meghalt.~Minden arc könnytõl nedves már. A fõvezér a
6162 7 | maradni..., engedd, hogy a köntösöd szegélyét az ajkamhoz érinthessem.~
6163 51 | Megfeketült vér végig a ruhám. A köntösöm, nadrágom megszakadozott.
6164 60 | rúzsaszínû kõbül valók, köntösre alkalbasak. Ötvenenkint
6165 30 | decemberi délelõttön görög köntösû lovasok állítanak be az
6166 28 | macskabõr, térden fölül érõ. Köntösük olyan, mint a férfiaké,
6167 36 | átröpíti. Prémes bõrökbõl való köntösüket tán nem is szûcsök varrják:
6168 56 | A kerevetre ült, s fél könyékre támaszkodva nézett. De bámult
6169 33 | többnyire lelógott. Mert bal könyökén szokott gondolkodni. Annak
6170 14 | öltene formát.~Aztán fél könyökkel a hímzõkeretre támaszkodva
6171 28 | kert felõl való ablakon könyökölt. Szürke õszi est volt. A
6172 22 | Beleült. És a szék karjára könyökölve várta a vallomást.~- Uram -
6173 46 | öntsd belénk a magasból. Könyörgünk: segítsd meg Balambér fiát,
6174 36 | irgalmaznak senkinek, de maguk se könyörögnek kegyelmet soha. A zászlójuk
6175 10 | miket látott, miket hallott. Könyv lesz abból. Beteszik majd
6176 33 | gajdolt rá egy fekete táblás könyvbõl a gyermekre.~ ~
6177 53 | homályos. Tud szavakat, könyvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét
6178 1 | élt a ház alsó felében a könyvei és írásai között, csupán
6179 1 | különösen azért, hogy a könyveit, iratait érdeklõdéssel gondoztam,
6180 24 | ami mind meg van gyûjtve a könyvekben, az évek sok elmúlt százai
6181 42 | néhány rend ruhám és egy könyvem; neked hagyom. - S a kezét
6182 Eloszo| Mindezt megírtam ebben a könyvemben, mintha gyónnék. A bölcsességemet
6183 24 | görög ördög! Én nem tanultam könyves bölcsességet, mégis okos
6184 10 | Beteszik majd a császári könyvtárba.~Persze a jegyzetek mindig
6185 38 | mert azt hiszik, hogy tüzet köp rájuk. A félénk ember, édes
6186 8 | ki az udvarból.~A fõvezér köpcös, piros képû ember. Szürke
6187 14 | mikor Emõke bõ hattyútoll köpenyegben jelent meg az ajtóban, és
6188 49 | a torkomban. Csáth egyre köpköd és káromkodik. De mások
6189 14 | sátorunk elõtt Nigró egy barna köpönyegbõl facsarta a vizet.~A lovakról
6190 8 | selyemköpönyeg lengedez, s a köpönyegén a termetének minden vonala
6191 2 | kérdezett:~- Mi ez?~S a köpönyegére mutatott.~- Esz van keppenjekk! -
6192 8 | egy magányosan álló nagy kõépület is fehérlik. Nem valami
6193 8 | templomok, se márványpaloták, se kõépületek, se kövezett utak nincsenek
6194 51 | A szekerek várfalformán körítik, s elõttük lovas õrök állnak
6195 63 | paripa, valamennyi aranyozott körmû; hét bárány; hét fehér kecske,
6196 41 | megkezdõdött a rablás.~Mi Atilla környezetében egy dombról néztük, mint
6197 22 | került.~Atilla fölkelt, és a környezetéhez fordult.~- Ez a pénz - mondotta
6198 10 | Olvastam.~Mikor a hun királyné környezetét írom le, azt a részt szinte
6199 64 | Az övé nem. Kék árnyék környezte a szemét. Ezért volt a nézése
6200 56 | leszek és unalmas. Mert a te körödben, felséges asszonyom, úgy
6201 28 | olyan hangon, aminõt úri körökben nemigen hallottam.~Az asszony
6202 24 | kerengnek. A fecske apró köröket csapva kezdi a légyvadászatot.~
6203 8 | mûhelyek köre szuroktól és körömégetéstõl büdös. A mezõségén töméntelen
6204 30 | vittek egy kis ládában, s körülbelül negyedóráig idõztek Csáthnál.~
6205 12 | szépet is lehet rajzolni?~És körülcsicseregtek dicséretekkel.~De a dicséretek
6206 3 | dongása, mikor szobába téved s körüldong. Félelmes hang.~Csak késõbb,
6207 15 | Tettem, mintha keresnék. Körüljártam a házat. Egy földszinti
6208 14 | ágyterítõ, amelynek redõi körüljátszották karcsú derekát.~Én megszoktam
6209 31 | körültapasztotta, azután úgy körülkötötte hánccsal, hogy csoda volt
6210 50 | másikban fáklya?~Óvatosan körülmarkoltam a lándzsahegyet:~- Jézus,
6211 51 | megtapogatni a fejemet.~Körülnézek, amennyire a nyakam nagy
6212 20 | Ki keresgélne a földben?~Körülnéztem. A társaság már elõrehaladt.
6213 35 | szemében megelégedés látszik. Körülpillant az urakon.~Halk moraj és
6214 3 | férfisátorból kilépett Csáth, s körülpillantott a sátor előtt álló szolgáin.
6215 39 | oszlopa mellett állottam. Körülpillantottam, néz-e rám valaki. Százával,
6216 31 | beillesztette a fakéregbe. A földdel körültapasztotta, azután úgy körülkötötte
6217 46 | terem közepén.~A táltosok körültérdelik. A zene elhallgat. Az ember
6218 4 | ölébe vonta a kis porontyot. Körültörülte a száját fehér kendõvel
6219 14 | ékszerek, láncok, gyöngyök, kösöntyûk, násfák, gombok. Hogy miért
6220 46 | Éjszakákban lengõ árnyak! Kössétek föl kardotokat! Vonjátok
6221 35 | úgymond -, hogy hogyan kössünk bele a római birodalomba.
6222 36 | fényesítettek, javítottak, kardot köszörültek, buzogányt öntöttek,
6223 27 | Zuzura -, mert igen szépen köszön! Holnap már kezet is csókol.~-
6224 15 | Nem tudom, fogadta-e a köszönésemet. A kis szürke ló csülökig
6225 6 | beszélt ugyan velem, de köszönetét küldi.~Vártam, hogy a föld
6226 3 | büszke folytatás:~- Ezt nekem köszönhetitek, énnekem!~A követek lóra
6227 7 | a lovamról, hogy megint köszönjek neki.~S amint így állok
6228 53 | szó, amellyel meg lehetne köszönnöm a jóvoltodat?~- Hozzám vetõdtél,
6229 25 | figyelmeztetett, hogy nem köszönök. Hát én ezért bocsánatot
6230 11 | ember volnál, hun nyelven köszöntenél. És a képed is, akárhogy
6231 35 | poharamat, akit menyasszonyodul köszönteni most már kénytelen vagyok.~
6232 2 | száz névszót meg néhány köszöntést, szólásformát: - Jó napot
6233 11 | gazdám -, mert te görögül köszöntesz engem. Holott ha hun ember
6234 45 | jeléül, hogy az õ egészségére köszönti, s fölkelt.~ ~
6235 61 | fapoharát, és így szólt:~- Köszöntöm a családomat. Az én családom
6236 15 | királynéra, hol egymásra köszöntötték a serleget. Olyankor mindig
6237 61 | Rof király idejében hosszú köszöntõket eresztettek a hunok, de
6238 35 | hogy egyúttal arra is ne köszöntsem a poharamat, akit menyasszonyodul
6239 28 | gyönyörködjék bennem, mint valami köszörült kõben. Az õ rabja vagyok,
6240 36 | sátort kalapáltak. Ezernyi köszörûs! Ezernyi íjgyártó, szíjgyártó!
6241 45 | szája szélét, és sziszegett. Köszvény bántotta a jóembert. Aztán
6242 23 | A testõrök föloldozták a köteleinket. Vigilász összeborult a
6243 41 | Száz-kétszáz ember vonja visszafelé köteleken a vasakkal fejelt, nehéz
6244 46 | meg egy fekete kost tart kötélen. Bucsa egy hétszögletû követ
6245 55 | haza?~- Az az én ügyem. Kötelességed, hogy átvigy.~- De az apád
6246 23 | rabja vagyok Csáth úrnak: kötelességem a tiltakozás, hogy ami õt
6247 1 | mocsokkal az arcomat, vagy kötelet kötöttek a nyakamba, s hóhérosdit
6248 31 | az igaz szó semmire nem kötelez. Engem azonban boldogítana.~
6249 34 | hogy Csáth is le akart kötelezni magának egy úri embert.
6250 18 | hajtotta át, gyorsan kapkodva a kötélhez.~- Ördög bújjék a hasatokba -
6251 63 | azokat néztem. Más helyen kötéltáncosok, avzon komédiások, alán
6252 41 | A foglyok is letépik a kötelüket, szíjukat, bilincseiket,
6253 57 | mikor megjött?~Dzsidzsia a kötényébe törölte a könnyeit.~- Azt
6254 60 | rabok... De föl köllene kötni egyet példaképpen.~Atilla
6255 22 | hitemet és becsületemet kötöm, hogy bármelyik palota a
6256 1 | milyen kacagtató!~A láncra kötött kutyával ingerkedik így
6257 51 | különösen Szodorót közöttük, az kötötte be a lábamat egy belloton
6258 49 | Mindenki lóra fordul. Mindenki kötözi-igazítja magán a bõrsüveget, sisakot,
6259 51 | fejemen meg a lábamon volt kötözni való seb. Azt mondanám:
6260 39 | templom elõtt oszlophoz kötözött agg férfi halottat láttam:
6261 51 | asszonyok és az ugorok mostak, kötöztek bennünket, míg a többi a
6262 41 | A várból pedig parittyák köve sivít közénk, s rézzel hegyezett
6263 41 | gémeskútforma gépparittyákat. Mázsás kövek repülnek át a falakon, s
6264 22 | urak is mozdultak, hogy kövessék.~- És ez a fiú? - kérdezte
6265 57 | máskor azt a hibát el ne kövessem.~A leánynak ez az okos beszéde
6266 34 | várta meg Pulheriának a követeit: pocakos Eszlásznak megint
6267 2 | szokás. Avagy mikor a ti követeitek a mi császárunknál járnak,
6268 11 | nem üres fecsegés, mint a követeké. Ha te jönnél el hozzánk,
6269 15 | látogatóba mentünk a római követekhez. Az urak az urakkal, a szolgák
6270 3 | Jertek hát - kiáltott a követeknek -, vár a király benneteket!~
6271 8 | Atilla egynéhány aranyedényt követelt a római császáron. Valentiniánusz
6272 2 | ebédre hívtátok az öt hun követet, aztán ebéd közben, hogy
6273 Eloszo| nagyobbat ember még nem követett el ezen a világon.~Azután
6274 23 | palota belseje felé. Oda nem követhettem.~Eszlász még ott állt. Ládára
6275 38 | hozza kardját és vérét: követi, amerre õ megyen.~Egy délelõttön
6276 22 | hálóban fogta meg.~De én következem.~Ég és föld elsötétült elõttem,
6277 49 | Aladár és Zsögöd.~Mink következünk.~Mint az elpattanásig feszített
6278 1 | alázatosan nézett az öt mord hun követre:~- Van-e még valami izenete
6279 7 | valamit?~Mert hogy a római követségbõl vagyok, megismerték a ruhámról.~-
6280 11 | békét szeretné, de így apró követségek ide-oda küldözgetésével
6281 2 | velünk utazott, noha a követséghez nem tartozott. Jól beszélt
6282 22 | Estére meghívlak vacsorára. A követtársaiddal együtt. S alkalomszakadtán
6283 22 | ezzel - mondotta -, mert a követtársaim megszagolhatnák, hogy sok
6284 21 | Hogy mertek így bánni a követünkkel?! Õ a császár személye itt.
6285 8 | márványpaloták, se kõépületek, se kövezett utak nincsenek benne. A
6286 27 | Tud ez mindent - szólt közbe a horgas orrú cseléd -,
6287 14 | többnyire vidámak. De mi köze az orrnak a lélekkel?~És
6288 5 | kosár gyöngyvirágot. Szedtem közéje ibolyát is, és néhány szép
6289 60 | dörmögte az öreg -, iszen közéjök vágtab volna, haneb lefogták
6290 50 | szólott:~- Vizet adj!~A közelben és a távolban mindenfelé
6291 8 | nép ez.~Akkor láttam csak közelebbrõl a két fapalotát is. Mind
6292 50 | elsántikálok a táborba vagy csak a közelébe is a tábornak. Virradatkor
6293 41 | türelmetlenségének más oka is volt: közeledtek a római hadak. Irdatlan
6294 3 | hónom alatt.~Szorongó mellel közeledtem a fejedelmi sátorhoz. Tehát
6295 8 | festõ, hogy azt a lovon közelgõ, hattyúnyakú leányt lefesthetném?
6296 27 | akkor rebben meg, ha ember közelít feléje. Olyankor ijedten
6297 51 | is. Nagy szökemlésekkel közelítenek. A ló mindig átugrik a halottakon.~
6298 51 | tovább.~Aztán sokáig nem közelített felénk senki.~Pedig a táborból
6299 44 | csakugyan dereka-e? Hol a közép az ily rengeteg embersokaságban?~-
6300 46 | sarokban ülnek. A terem közepe üres. Atilla a hátsó falnál
6301 33 | Ritkás õsz szakálla melle közepéig ért, s vékony, hosszú bajusza
6302 49 | Ismét megindulunk.~- Csak a közepének! - rikoltja elõttem egy
6303 46 | öltözött alán pap lép a szõnyeg közepére, s fehér posztón különféle
6304 8 | Közelrõl csak házcsoport. A középsõ a királyé. A mellette állók
6305 3 | ült egy fekete szakállú, középtermetû ember. Barna posztódolmány
6306 55 | az: béna harcosok, öreg közhunok, betegen honn maradt testõrök,
6307 22 | ruha volt rajta, mint a közhunokon, de bõ és finom gyolcsból
6308 44 | visszarángatom. Ha netán közibe sodródik a rómaiaknak, lerántom
6309 22 | ez életben senkivel nem közlöd. Mert nagy baj kelhetne
6310 43 | hogy nem mondod el, amit közlök.~- Itt a kezem. De ha nem
6311 22 | fölmegyek a császárhoz, és közlöm vele, hogy emberünkre találtunk.
6312 49 | csörögve-zörögve özönlik a közökön ki a mezõre.~Fürge paripákon
6313 14 | betegen feküdt, s apám nem közölte vele, hogy mi a szándéka.
6314 49 | indította arra a lovakat. Köztünk és e harcoló sokaság között
6315 8 | ház az összesen, s húsz közüle úri.~Aztán a faházak között
6316 42 | ezüstfeszület.~- Ki ért közületek latinul? - kiáltják le a
6317 2 | ügetett hozzánk. Kettõt közülök már ismertünk: a nyalka
6318 28 | szó.~- Ördög a bõrödbe! - koffogott rám. - Mit vacogsz, mit
6319 44 | dárdalövõket, faparittyákat, kõhányókat, gépíjakat. A parittyás
6320 40 | csatlakoznak Atillához. A kõházakban lakók elvonulnak, s mennek-mennek,
6321 43 | ami történik?~- Az csak koholás.~- De ha bebizonyosodik?~-
6322 28 | tudatlansága arra vitt, hogy magam koholjak olykor tudományos tételeket,
6323 39 | bort ezüstkehelybõl, Atilla kókuszpohárból.~Végre Atilla megszólalt:~-
6324 12 | másik vastag pokróc, talán kókuszrostból való. A királyné körül valami
6325 53 | állt - a városon átvándorló koldusok hálogattak benne.~Az öreg
6326 36 | kalmárokat, lócsiszárokat, koldusokat s a gyülevész szemétnépséget,
6327 53 | hálogattak benne.~Az öreg a koldusoknak adta mindenét. A templomi
6328 1 | mondták:~- Játsszunk vak koldust.~Bekötötték a szememet,
6329 38 | megvette. Van ott pénz, koma, hordószám: ezer hordónyi
6330 63 | helyen kötéltáncosok, avzon komédiások, alán késhányók, görög csepûrágók
6331 56 | ostobák a jósok mindenütt - komolykodott a királyné. - Ég és föld,
6332 38 | dideregve.~- Megújulása - komolyodott Ména-Ságh. - Nézd a mezõn
6333 35 | az az arc abban a plutói komolyságban, éppoly kellemes volt, mikor
6334 35 | Magam is alig bírtam a komolyságomat megtartani.~Az emberek vonaglottak.
6335 22 | Miért hoztad? - kérdezte komor-hidegen.~- Uram - hebegte Vigilász -,
6336 42 | ott hagyják.~Atilla olyan komorrá vált, hogy félelem volt
6337 22 | nem vallasz, a fiadat itt koncoltatom fel a szemed elõtt!~Öt testõr
6338 16 | sátorvárost a csordások és kondások kürtje riogta be. Kihúztuk
6339 23 | az én tanyám? Én otthon Konstantin városában lepedõs ágyon
6340 62 | meg Atillát; a tavaszon Konstantinápolynak indulunk.~Az új császár
6341 32 | kell tanulnom lovagolni: Konstantinopolisz szemetes utcáin többnyire
6342 35 | Csáthnak az apósa), Salló, Kontsagh, Hargita - mind-mind a fõurak.
6343 55 | Egy napi pihenõt kértem.~A konyhában azon az estén nagy ünnep
6344 15 | láttam ott senkit. Lent a konyhán egy cseléd dalolt, és az
6345 48 | Hát elõfüstöltek a tábori konyhatüzek. A sátorok utcáin marhákat,
6346 36 | egy búzakéve, aztán elvékonyodott, s olyanná vált, mint a
6347 1 | szenátorok vagy legalábbis konzulok.~S ahogy a hun szólott,
6348 33 | egy kicsiny négyszögletes kõoltár állott, amelyen tüzecske
6349 38 | A tûz elhamvadása után kopárság, az új tavaszban új élet.~
6350 28 | más hibája, csak egy kis kopás hátul, de azt a köntös eltakarta.~-
6351 3 | Rendezgeti a haját a feje kopaszára.~S hogy elõjönnek, hévvel
6352 27 | legalábbis másfél mázsás. Kopinak a szavát napokig röhögték.~
6353 2 | délfelé járt.~- A néped nem koplal, ahogy látom - mondtam a
6354 53 | sült csirke, amelyet hosszú koplalás után elõször ennem adtak,
6355 42 | hallatszott egyéb, csak a lovak kopogása, fegyverek zörgése. A benn
6356 36 | madzagon vagy szíjon emberi koponya lóg. Abból isznak. Elhozták
6357 41 | fehérlenek: lócsontok, emberi koponyák. A mezõn át egy széles medrû,
6358 49 | fejbõröket. A gelonok emberi koponyákat tûznek a dárdájukra. A markomannok
6359 64 | az acélozott vas.~Míg a koporsók készültek, a hun fõurak
6360 29 | menyétbélésû kabátkát: alig kopottas, ma adta a kisasszonyom.~
6361 49 | perc múlván a pajzsomon koppan el. Uram Istenem, csak a
6362 41 | nyilak brummognak. Egy-egy koppanás, valakinek a bõrpajzsa nyilat
6363 1 | löktem egy fának, hogy a feje koppant.~A fiúk elképedtek. A legöregebb
6364 14 | törjük már ki a kezükbõl a kormányt? Mikor jön az új rend
6365 60 | szerzemények, mint ezekéi, csakhogy korábbiak. Mikor még nem a hunok voltak
6366 14 | eperlevelek lánca. A levelek közt korallgyümölcsök.~- Láttál-e valaha ennyi
6367 60 | bõrtáskák, tunikák, csuklyák, korallmunkák, sálok, pántlikák, ennyi,
6368 10 | emberi test a virágzása korát éli. Ilyenkor sok lepke
6369 12 | ajándékozhatnám, de õ kicsi korától fogva mellettem nõtt fel:
6370 1 | van az értelmemnek. Nem korbáccsal neveltél, hanem jó szívvel.
6371 11 | szolgálhatok neki: fölkaptam a korbácsot, és hozzáfutottam.~- Köszönöm,
6372 14 | susogott, fontoskodón, korholón, s én nem is a szavait vigyáztam,
6373 65 | volt se helytartója, se kormánya. Õ maga volt minden. A család
6374 25 | gyámoltalan ember. A nénje kormányoz voltaképpen, de az meg egynehány
6375 32 | uram, az udvarban. Ott nõk kormányoznak. Itt férfiak. Láttalak téged,
6376 8 | úr és Promótusz, Pannónia kormányzója, õsz, kopasz méltóság.~Az
6377 32 | irántam: nem vagyok én annyira kormos, mint amilyennek látszom.
6378 33 | Érdekel téged, hogy kétéves korodban mért sírtál? mért nevettél?
6379 46 | megfeketült csontot a kerek kõrõl, s a fáklya felé tartotta.
6380 32 | Haja szurok, és szakálla korom, és a szeme zöld, mint a
6381 44 | Beesteledett. Mintha az eget korommal festették volna be. Az õrtüzek
6382 60 | látszanak! Hiszen ez királyi koronába való ékesség!~Atilla a kezébe
6383 63 | térden hozza Atilla elé a koronáját. Mit is tehetne mást? Ezen
6384 34 | A királyi palotán arany koronakép.~Edekon, Csáth, Berki, Oresztész -
6385 3 | odaállniuk az ajtaja elé! Koronásan!~Mikor a sátorba beléptünk,
6386 2 | keppenjekk, se nem kepenyökk - korrigált Vigilász -, hanem köpönyeg.~
6387 29 | Fölkelt, és ivott a cselédek korsójából. Azután ismét letelepedett,
6388 9 | egy falat ételnek és egy korty italnak. Talán azt mondták
6389 38 | közül való. Csege olyan korú ember, mint én, szintén
6390 2 | kutya marta volna meg kisded korukban, s annak a forradása látszanék.~
6391 46 | nyelvet a tûzbe. A papok kórusban kiáltják:~- Segíts bennünket,
6392 42 | nagyobb gyermekeken batyuk, kosarak. Erdõkbe, nádasokba igyekeznek,
6393 5 | volna!...~Belemarkoltam a kosaramba, és szórtam eléje a virágot.
6394 12 | S megint belemarkolt a kosárba.~- Tartsd a tenyeredet.~
6395 5 | s magam mulattából már a kosárban elrendeztem. Olyanná vált
6396 5 | lelógjon, és semmi se lássék a kosárból.~Elkészülök. Teszem a kosarat
6397 8 | tanyáznak Nyilasék, amott meg Kosék, emitt Patkóék. Csak ahol
6398 8 | akasztva: pl. egy nyíl vagy egy kosfej vagy egy patkó. Arról aztán
6399 41 | gerendákra csigázott faltörõ kosok is megkezdik a munkálkodást.
6400 41 | fölállította Orleán körül a faltörõ kosokat, a kõvetõ katapultákat és
6401 46 | éppígy cselekszik a fekete kossal. A két állat bégése és hörgése
6402 63 | Beleöltekezett a karomba, és kószáltunk a zajgó városban.~Õk, szegények
6403 45 | mozdulatlan volt, mint a kõszobroké.~Az öreg folytatta:~- A
6404 64 | zsákruhát, rádobták a sírra a koszorúk és fáklyák közé, s Emõke
6405 64 | rakták a falombot, virágot, koszorúkat a koporsóra. De akkor is
6406 9 | A rózsalevélbõl csinált koszorún mogyorónyi gyémántok csillognak.~
6407 63 | erkélyén a fehérbe öltözött, koszorús fejû új asszonnyal együtt.
6408 32 | zöld volt már. Az udvaron kotlósok vattyogtak, kislibák legeltek.
6409 13 | Micsoda kevélységrõl kotyogsz te? - hörkent rá Maksziminosz.~-
6410 21 | melle úgy zihált, mint a kovácsfújtató.~- Meglásd - nyihálta -,
6411 35 | lovat patkolt, s nyilakat kovácsolt.~Akkor éppen azzal foglalkozott,
6412 8 | egynéhány száz szénpiszkos kovácsot láttunk. Patkót és nyílhegyet
6413 36 | szíjgyártó! S mindenütt zeng a kovácsüllõ.~Az asszonyok még a nyáron
6414 7 | lovuk kantárkövein, mint kovácsüllõn az izzó vas.~Azután egy
6415 35 | októberi esõs napon estefelé a kovácsunk mûhelye elõtt ültem. A telek
6416 53 | nem látott sokadozással kóvályogtak a magasban. Sasok, hollók,
6417 27 | látszott, hogy azt hiszi, kõvel dobálom. Néhány nap múlván
6418 41 | körül a faltörõ kosokat, a kõvetõ katapultákat és a vasas
6419 44 | a nyíllövõ gépeket meg a kõvetõket. A jó szemûek látták.~-
6420 2 | búsan hunyt a szemén.~- Nem kõvettem el én semmi különöset.~-
6421 8 | mondja:~- Magyar vagyok.~- Kozár vagyok.~- Avar vagyok.~Hanem
6422 12 | királyné a fõ az asszonyok kõzött. Az õ fia Csaba. Õ a feleség.
6423 35 | kirobban, mint a vezúvi kráter. Csáthra nézek, hogy miért
6424 12 | üres hímzõvászon és a vörös kréta. Letérdeltem a szõnyegre,
6425 12 | vásznat vett elõ, és vörös krétával rajzolni próbálta.~Emõke
6426 22 | Krizafiosz fölkelt - folytatta kriptai hangon Vigilász -, azonnal
6427 50 | innen.~- Nem ölsz meg?~- Krisztusra esküszöm.~Megfogta a két
6428 22 | felelte sötéten Atilla -, Krizafiosznak a fejét követelem.~ ~
6429 22 | mikor a hun követ urak Krizafiosznál vacsoráztak, akkorra rendeltek
6430 1 | azután rábízta a követeket Krizafioszra, hogy míg a válasz készül,
6431 1 | tudnom: kit küld a császár? Krizafioszt, ugye?~Priszkosz a fejét
6432 22 | tenger túlsó partján ragyogó Krizopoliszt nézegették, az asztalnál
6433 1 | kalmárok árulnak, meg egynéhány krokodilusbõrt meg piros szattyánt, rézgyûrûket,
6434 1 | hogy máskor, ha követeket küldesz hozzá, ne holmi egytógájú
6435 1 | ember kellett, de hogyan küldheti a vadak közé?~Azonban csakhamar
6436 62 | váltságdíjat hamar meg nem küldik, elsorvad a sanyarúságban.~-
6437 1 | rebegtem térdre esve -, ne küldj el engem! Ne adj nekem pénzt!
6438 1 | végleges békekötés végett küldje el a fõvezérét.~Mindez villámként
6439 22 | aranyat mikor és hogyan küldjék.”~Krizafiosz csodálkozott
6440 31 | susogva szólott:~- Bort küldök neked. Idd, hogy meggyógyulj.
6441 41 | megnyílottak, s a püspök küldöttei bársonyvánkoson hozták Atilla
6442 11 | apró követségek ide-oda küldözgetésével nem lehetséges a megegyezés.
6443 1 | nekem. Az uramat máskor is küldözte a császár, ahová okos ember
6444 34 | Addig mindig csak aranyat küldtek a Krizafiosz feje helyett.
6445 23 | neki Csáth -, ezt a rabot küldték nekem, ajándékba. Ki nem
6446 9 | virág, de még a kerekek küllõi is.~Amint megjelentek, a
6447 24 | lovak mellé! Csáth mégiscsak különbnek tart a többinél.~Meghajoltam,
6448 36 | indul meg.~Azután jötték különbözõ apró-cseprõ népcsoportok,
6449 35 | elmondhatta a véleményét, s a különbséget meghányták-vetették.~Az
6450 13 | meg a két beszélgetõnek a különbségét láttam meg aznapon elõször.~ ~
6451 62 | Attila mellett harcolok, különösképpen elkészítettem elõre, hogyan
6452 51 | dagadva. A csatából megmenekültem, a pestisbe beleestem.~ ~
6453 37 | minden része felõl hangzott a kürt- és a zenezajgás.~S mindenfelé
6454 49 | nagy fehér elefántcsont kürtbe:~ ~Ezernyi ezer kürt rivall
6455 9 | királyi palota tornyából erõs kürthang rikoltozott alá.~ ~
6456 49 | íjért, s felvonjuk. Az új kürtjelre megfordulunk, s rájuk zúdítjuk
6457 18 | beljebb vagyunk.~Fogta a kürtjét, és hunosan megfújta.~De
6458 49 | indulás bõsz üvöltése nyom el kürtöket és sípokat.~Csáth hátratekint
6459 37 | ébredt volna meg: ég és föld kürtöknek a riogásától zajongott.
6460 64 | a Tisza fenekére, az én kürtöm szavára valamennyien köréje
6461 55 | napalkonyattal a Duna partjára.~A kürtömbe fújtam.~Kis idõ múltával
6462 37 | 37~Másnap reggel Atilla kürtöse, Kászon fölment a királyi
6463 44 | volt, hogy a síposok és kürtösök hallgassanak, s mindenki
6464 41 | fejelt, nehéz fatörzseket. Kürtrikkantásra egyszerre eresztik el, s
6465 49 | gelonok embert.~Egy ismeretlen kürtrikoltás jött a távolból, északról,
6466 36 | had reggeltõl estig, hol kürtszóval, hol sípok zenéjével, hol
6467 49 | vesztegeltek? Van-e, aki nem küzd erejefogytáig, mikor én
6468 24 | királyaik és vezéreik. Miféle küzdelmekkel éltek? hogy erõsödtek? hogy
6469 50 | ahogy onnan nézi a csapatok küzdelmét, onnan kiáltatja meg a sátor
6470 50 | Szomjazom.~- Holnap is küzdenénk?~- Egy hétig is. Eltipornak
6471 33 | embernek is mozognia, alkotnia, küzdenie kell. Minden formában, csakhogy
6472 11 | vér. Ha nem hadak ellen küzdötök, a rablókkal bajoskodtok.
6473 11 | kazár háborúba. Vitézül küzdöttem mellette: nagy zsákmány
6474 49 | Lihegünk. Legalábbis egy órát küzdöttünk. A lovak is zihálnak. Hátsó
6475 45 | földön végzõdik. Bolygunk és küzdünk itt, s nem tudjuk, miért.
6476 50 | nyergeken, hogy van-e rajtuk kulacs, hólyag vagy tömlõ.~Csak
6477 8 | hun elõtt. Megkínálta a kulacsából. Aztán továbblovagolt, és
6478 63 | Szabad-Görög: kis csikóbõrös kulacsból kínálta az öreg Barczának
6479 8 | egy meg dudás. A legény kulacsot emelgetve dalolt, vigadott.
6480 41 | hozták Atilla elé a város kulcsait.~- A véreteket nem kívánom -
6481 23 | A kezében szíjra fûzött kulcsok.~- Csokona - szólt neki
6482 8 | Hun vagyok.~Hol hun, hol kun - egy nekik.~A többi mondja:~-
6483 9 | is kilovagol belõle egy kunkorgós bajuszú, zászlós vitéz.
6484 37 | hadba szálló nép. Minden kunyhó füstölt: sütötték nyárson
6485 59 | vigadtak. Ivott a neki nyújtott kupából. Kezet szorított az öregekkel,
6486 35 | éppen végzi a beszédét. A kupáját fölemelve mondja:~- És most
6487 1 | megvertek. És különösen a kupám fáj, és a hátam is nagyon
6488 8 | továbblovagolt, és nagyokat kurjantott.~- Ennek hát jókedve van -
6489 9 | sas röpköd. Hun nyelven: kurul. De turulnak is mondják.~
6490 65 | bejáratnál, és rőzsetűz a kút mellett, hogy a teret megvilágítsa.~
6491 23 | mégis széttekintek, látom a kutat a fõvezér háza elõtt. Mosdjunk
6492 64 | kívánta volna, hogy ugorjak a kútba, beugrottam volna, mert
6493 65 | Almád lantos énekelt. A kútkáván állva kiáltotta a verseit.
6494 24 | robognak elõ. Itatnak a kútnál. Asszonyok futnak borzasan
6495 44 | leghunabbul:~- Huj! huj! a kutyafáját!~S én dolgozok majd legserényebben.
6496 28 | leírását.~Õ mind elhitte. A kutyafejû emberek, a fejetlen emberek,
6497 2 | különben - s õ is olyan kutyaharapta képû, mint minden hun. Négysoros
6498 31 | a szamaraira, birkáira, kutyáira.~Akkor láttam, mennyire
6499 28 | váltania.~Én hát kedves kutyája lettem. A rabszolgák látták,
6500 27 | kutya, s akkor Csáth minden kutyáját megölette. A konyha elõtt
6501 38 | meg. Vagy hogy megtörje a kutyákat, ha nem hajlanak. Nagy nép
6502 1 | amilyen pajtás a bárány vagy a kutyakölyök vagy a macskakölyök a vásott
6503 30 | a szomszéd szobában. No, kutyám: itt se be, se ki!~- Uram -
6504 30 | levelet: lehetetlen.~No, kutyául voltam.~- Maradj te is -
6505 46 | félmeztelen papi zenész kutyorodik. Kettõnél hosszú dob van;
6506 38 | célja, hogy a germánokat, kvádokat, svábokat, frankokat, burgundokat,
6507 15 | hogy a hun ábécében az l betû a varjúláb. A pecsétre
6508 51 | bal lábam jó, de a jobb láb... Erõs fájdalom késztet
6509 8 | gyolcsturbán. Piros csizmás lábacskája aranyozott kis kengyelben
6510 50 | másik oldalra.~- Ez a te lábad?~- Nem.~- Ez?~- Az sem.~-
6511 41 | a népeid közé fogadsz, a lábadhoz rakjuk a kincseinket.~-
6512 59 | vert volna a lábam. Könnybe lábadó szemem Emõkére fordult.~
6513 49 | lovak is zihálnak. Hátsó lábaik közt csorog az izzadság
6514 14 | hogy meztelen karokat és lábakat lássak, de Emõkét látva
6515 14 | már ott állottam bemeszelt lábakkal a rabszolgapiacon.~A királyné
6516 14 | karperec volt az ékességük. A lábakon finom kis szandálok. Ünnepeken
6517 52 | gyulladt belém. A halál a lábamnál fogva húzott már, de én
6518 24 | is látni. Ha lepusztul a lábamról, vajon mezítláb kell-e járnom
6519 8 | gyereknép is lépten-nyomon lábatlankodik.~A fõvezér, akit meg kellett
6520 51 | nevû zoltán ült mellettem lábatörötten. Rám kiáltott:~- Tyû, az
6521 39 | márványkõ lapokon széles lábnyomok piroslottak. Talán éppen
6522 14 | felsõruha takarta leginkább a lábszárt: egy könnyû és bõ és finom
6523 36 | emberek, de oszlopos-nagy lábúak.~Vandálok voltak. Afrikából
|