1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
6524 3 | palástban, mezítláb - a lábujjain gyémántgyûrûk.~Már elõre
6525 49 | karjukat, nyújtogatják a lábukat: amíg forog, nincs baj.
6526 56 | az egész Itália mind a lábunkhoz esett. Ezernyi ezer szekér
6527 63 | pápa ajándéka. A legrégibb Lacrimae Christi volt annak a tartalma.~
6528 21 | el.~Azután Vigilásznak a ládáit bontották föl. A szekér
6529 54 | hogy tegye el a szegények ládájába. A házat és a benne való
6530 2 | szekér állott. Szõnyegeket és ládákat raktak rája. Tehát útra
6531 37 | ugyanolyan szerkezetû székek. A ládákban két öltözet acéllemezes
6532 2 | pávaszemmel. No, furcsa! De még a ládáknál is jobban érdekelne, ha
6533 64 | fátyol foszlányait, s a ládámba rejtettem. Odatettem a tût
6534 31 | óriástermetû, de gyermekhangú Ladán.~Én azokkal nemigen beszéltem,
6535 23 | követhettem.~Eszlász még ott állt. Ládára vagy zsákra várt, amelyben
6536 11 | bársonnyal bélelt cédrusfa ládika volt a kincsek tokja, s
6537 21 | ládában másik kis vaspántos ládikót találtak, csak akkorát,
6538 49 | könnyet a szemébõl, s odaordít Ladónak:~- Fokost!~S fokost ragad.
6539 11 | ott a nép sorsa pokoli.~Lágy beszédû és nyájas tekintetû
6540 7 | megüssön.~- Zéta - szólott lágyan a leány -, te jó fiú vagy,
6541 32 | Uram - feleltem szomorún -, lágyuljon meg a haragod irántam: nem
6542 27 | udvarról hordta a konyhába, a lajtból, a szakácsasszony keze alá.~
6543 41 | kincseket szimatoltak a lakás szépségében.~És hát sürgõsen
6544 35 | Konstantinápolyban õrizték, lakat alatt.~- Él még?~- Mikor
6545 2 | azzal megoldottam a szíve lakatját.~- Mondd el már, Deél, hát
6546 32 | Idegen szabados különben se lakhatik nálunk. De mivel mégsem
6547 8 | csak galambok és kányák lakhatják.~- Miféle épületek azok
6548 38 | Európát csupa apró nép lakja. Többnyire vándornépek.
6549 57 | is engedett volna másutt laknom. Inkább õ költözött egy
6550 33 | temetésén õ volt a sirató, lakodalmakon a szerencsekérõ. Áldozásoknál
6551 28 | Atilla maga is jókedvû volt.~Lakodalom is zajlott, hat is olykor
6552 36 | danolva, táncolva, mintha lakodalomba jönnének.~A magyarok szénás-zabos
6553 45 | hatalmas népedet, s városom lakói nyugodtan alszanak a mai
6554 40 | Atillához. A kõházakban lakók elvonulnak, s mennek-mennek,
6555 53 | szobát két koros kanonok lakta öt árva kisfiúval együtt.
6556 53 | és tanuló papok. Együtt laktak az öreggel. A templomi ájtatosság
6557 22 | Konstantinosz porfiroszlopát, a lámpaházat. Mindent. A tolmács én voltam.~
6558 1 | boltba. Az én dolgom volt a lámpás megtöltése, a söprés, porolás,
6559 62 | Dzsidzsia fogta a kisebbik lámpást, és bekísérte a szobájába.
6560 47 | Csáthnak. A lábukon még lánc volt.~ ~
6561 14 | Vert arany eperlevelek lánca. A levelek közt korallgyümölcsök.~-
6562 28 | Hordozott magával, mint ahogy a láncait, gyûrûit viselte. Érezte,
6563 27 | volt az soha a nyomorúság láncán, aki nem tudja, hogy enni
6564 19 | Atilla határõrei eleven láncként állják körül mind a birodalmat,
6565 14 | körülötte arany ékszerek, láncok, gyöngyök, kösöntyûk, násfák,
6566 49 | elborítják a szekereket: láncokat szaggatnak, a szekerek közt
6567 14 | világosodna: próbáld meg ezt a láncot, hátha jó lesz a rajza hímzés
6568 50 | csontjában egy eltörött lándzsahegy áll.~Ha kiránthatnám...,
6569 50 | Óvatosan körülmarkoltam a lándzsahegyet:~- Jézus, segíts!~Összeszorítottam
6570 49 | szakállú, páncélos alán. Lándzsája eltörött. Fabuzogányt sújt,
6571 36 | termetû, rövid nyakú nép. Lándzsájuk állati szarvakból készült.
6572 49 | Pillanatnyi irtózás fut át. A lándzsámat visszarántani elfelejtem.
6573 49 | csapatok közepén hosszú lándzsán a családi jelvényt tartja
6574 36 | hasznosabb harci szerszám a lándzsánál. Sok nyergen meg árkányt
6575 51 | Némelyik máglyát csupa törött lándzsanyelekbõl, fapajzsokból és kocsirészekbõl
6576 44 | dolgozhattak. A szekerek elõtt a lándzsás alánok és kaszás gelonok
6577 49 | egymásba torlódnak. Az alán lándzsások nem bírták meg a hunok iszonyú
6578 49 | piros gyolcsból való zászlós lándzsával. A hajrá! kiáltások a rekedt
6579 49 | Badaló az, városvégi hun, aki lándzsavetésre tanítja otthon az ifjakat.
6580 46 | felénk szívedet! Tûzben, lángban néked áldozunk.~Zobogány
6581 2 | szépségük megcsapott, mint a tûz lángja. Csak épp hogy a mi lányaink
6582 59 | fordult.~A leány a gyertya lángjába nézett, egykedvû, merengõ
6583 52 | az elalvó tûz az utolsó lángjában még egyszer fellobog.~A
6584 4 | csak közibénk harsan nagy lánglövettel egy mennykő. A tóba csak
6585 8 | emberi kéz nem alkothat. Kék lángok lobogtak körülötte szüntelen
6586 46 | karddal elcsap hétszer a lángokban jobbról bal felé, s közben
6587 52 | A hunok hite szerint a lángokból fölszálltak a lelkek, s
6588 46 | oda önti.~A tûz már nem lángol, csak a parázs ég.~Iddár
6589 13 | egyfejût.~- Egyfejût? Hányta a lángot?~- Hányta.~- Dobálta a sziklát?~-
6590 65 | sárgán izzott a bíborszín lángtengerben. Mintha nyugat felõl is
6591 2 | egyszerre csak mégis szép lánnyá vált. A manó tudja, hogyan
6592 13 | Pengették, hangolgatták a lantjukat, s idõnkint az ajtónálló
6593 65 | behangzott egy-egy kiáltás vagy lantosének.~No, nem lehet aludnom.
6594 63 | sarkantyú és daloltak a lantosok.~Atilla palotájába ezer
6595 65 | lármásan is.~Egy helyen lantosokat láttam, amint lóháton állva
6596 2 | voltál. De ha az én gazdámnak lánya volna, akármilyen szép leánya,
6597 2 | lángja. Csak épp hogy a mi lányaink nem ilyen büszkék.~A leány
6598 2 | bábuval játszanak, mint a mi lánykáink, de õk is mezítláb járnak,
6599 56 | Jer közelebb! No, nézzétek lányok, micsoda nyalka legény lett
6600 32 | neked adom feleségül a lányomat.~Lemosta a kezemrõl a földet.
6601 13 | hogy ne mindig arra az egy lányra gondoljak. De nem volt szebb,
6602 9 | nevelik a zenére, s azért nem lapítják be az orrukat.~A hun zene
6603 46 | Atilla legelöl.~A fekete lapocka repedései, amint nekem késõbb
6604 46 | két követ, s mindenikre lapockacsontokat helyez. Kezét a csontok
6605 39 | lépcsõjén. A fehér márványkõ lapokon széles lábnyomok piroslottak.
6606 58 | álmosságtól. Az öreg is laposakat pislantott. Csak az asszony
6607 1 | akik a római birodalomban lappanganak. Továbbá azt követelte,
6608 51 | hogy fölfedezze a netalán lappangó ellenséget.~Fél óra múlván
6609 18 | felelte. - A határõrök lapulnak, ha engem látnak. Gyerünk
6610 24 | 24~Hajnalban az a veszett lárma ébresztett föl, amely csak
6611 50 | csöndesség volt ahhoz a pokoli lármához képest, amelyben órákig
6612 50 | amely a mozgó tábor szokott lármája.~Mit akarnak?~Ráindulnak
6613 33 | Valamennyi az õ unokája. Vidám lármájukat a vak ember napestig hallgatta,
6614 65 | csoportokban beszélgettek. Néhol lármásan is.~Egy helyen lantosokat
6615 49 | mögöttünk, amely még a harci lármát is elnyomja.~- Átilla -
6616 31 | élhetek úgy, hogy téged ne lássalak.~És könnyek csordultak ki
6617 25 | hátrakiált:~- Zéta!~S lépésre lassította a paripáját. Melléje siettem.~-
6618 28 | mégis kerültem, hogy ne lásson.~Mikor az elsõ hó leesett,
6619 46 | teste zihál. Íme, már meg is lassul, s erõtlen lábbal kereng.
6620 50 | két szememre.~- A látó se lát, olyan a sötétség.~- De
6621 4 | a faluba. Az idegen nép látása mindig mulatságos. Az meg
6622 28 | féltem, mint inkább Emõke látásától.~Az udvari rabszolgák -
6623 30 | Valamennyiüket ismertem látásból.~- Itthon-e a gazda? - kérdezte
6624 12 | legény habozva felelt:~- Látást láttam, uram, de a halált,
6625 64 | fölkapcsolták, hogy a nép láthassa.~A fõpapok a ravatal mögött
6626 8 | hátú lovakon beszélgetnek. Láthassátok, hogy azoknak se szakálluk,
6627 22 | természet rendje szerint láthatná?”~- Vagyis hogy megöljem -
6628 32 | Hol?~- A Napban. A Napban láthatod. Haja arany, és szakálla
6629 23 | Nagy faépület volt az, s láthatóképpen sok ló és marha szokott
6630 9 | Nem nézett reám, nem is láthatott volna a ház elõtt álló hársfától,
6631 30 | ki vagyok. Pedig gyakran láthattak Konstantinápolyban.~A ruhám
6632 3 | megállapodott a sereg, de mi nem láthattuk a menyegzõt, mert Atilla
6633 8 | szolgák kezet szorítottak. És latinra fordult a beszéd.~Az idegen
6634 53 | látszott az arcán, hogy bámul a latinságomon.~- Azt gondoltam, hun vagy! -
6635 11 | feleségül. Gyermekeim is vannak. Látnád, micsoda életrevaló gyerekek!
6636 18 | határõrök lapulnak, ha engem látnak. Gyerünk csak át. Ezzel
6637 50 | mind a két szememre.~- A látó se lát, olyan a sötétség.~-
6638 60 | küzdött a hadakban. Nem látod-e a szemében azt az erõt,
6639 14 | holdújuláskor az új asszony sorra látogatja a régieket. Akkor ajándékozza
6640 28 | olyankor, mikor királyi látogató érkezett, nagy zengõ-bongó
6641 33 | mindennap a maga dolga, látogatója. Aszerint, hogy melyik pap
6642 26 | Emõke jött velem szembe. Látogatóra volt öltözködve: fehér ruha,
6643 35 | Atilla is vagy a feleségeit látogatta, vagy a fiatalság hadigyakorlatát
6644 60 | csak éppen hogy az erek nem látszanak! Hiszen ez királyi koronába
6645 2 | korukban, s annak a forradása látszanék.~Annál szebbek a leánygyermekek.
6646 32 | kormos, mint amilyennek látszom. Én, hogy a gazdámmal itt
6647 38 | szomszédodnak kiáltsd meg: látta-e? Amikor meg szétszóródik
6648 58 | kevés lenne egy est.~- Hát láttad az uramat a harcban?~- De
6649 12 | odakínáltad a leányért, láttad-e, hogy beteg színû?~A legény
6650 57 | hogy a sebesültek között láttak utoljára, de te nem sebes
6651 34 | vitték el, akiknek a pofája láttára még a lovak is meghõkölnek
6652 7 | sátorkapcsot vesztettünk el. Nem láttátok-e?~S hogy a Csáthék fogata
6653 40 | ezt a népözönlést, olyan látvány volna ez, aminõ nem ismétlõdik
6654 22 | vette a fiát is arra a nagy látványosságra, hogy hogyan temetnek királyt
6655 63 | ahogy Krisztus kiálthatta Lázárt a sír elõtt.~S lerogyik
6656 31 | virágzó nárciszok közül, leánnyá vált nárcisz. És mikor a
6657 2 | szegény Deél, ha ennek a leányába szerettél bele, akkor csakugyan
6658 61 | elvitték a feleségüket, leányaikat is. Akinek több felesége
6659 12 | Szóljon az, aki látta a leányban a halált.~A sokaság hallgatott.~
6660 9 | márványos, vértelen. Az éneklõ leánycsoport eközben fölgyülekezett Atilla
6661 12 | pénzedet odakínáltad a leányért, láttad-e, hogy beteg színû?~
6662 2 | látszanék.~Annál szebbek a leánygyermekek. Azoknak az orra nem lapos:
6663 17 | Megmondhatom-e neki, hogy egy olyan leányhoz térek vissza, aki bizonyára
6664 29 | tizenhárom évesnek se. Semmi leányi nem volt rajta: mintha szoknyában
6665 4 | éves forma mezítlábas rableányka valami süteményt. Sárga
6666 38 | volna egymással. Mert a leánynép, hej, okos az ilyesmiben:
6667 42 | mindenhol. S leginkább a leánynépet rejtegetik.~Ahogy átmegyünk
6668 2 | Konstantinápolyban olyan leányokat, hogy a szépségük megcsapott,
6669 8 | nyögve húzta volna. A fákat leásták-állították az út mellé. És a levegõ
6670 4 | S egy perc múlván ki is lebben. Fehér ruha van rajta; piros
6671 16 | kárpitok borították. Egy se lebbent félre.~De a rózsa itt volt
6672 52 | Változatosságképpen egy nagy rossz híd lebeg felém. A híd rövid, s a
6673 52 | következõ percben én is ott lebegek a hûs hullámokban, s utazok
6674 61 | volna a lelkemet, amint ott lebegett akkor Atilla karjain, álomalakká
6675 8 | megláttuk, hogy a szél tógákat lebegtet.~- Rómaiak! - kiáltoztuk
6676 63 | rázták, a nõk a kendõjüket lebegtették. A boldogság mámora piroslott
6677 40 | Csak arra, amerre a nap lebocsátkozik az égrõl.~Mégis van egy
6678 28 | félreakasztották; éjjelre lebocsátották.~Az emberek is megváltoztak.
6679 32 | látogatott meg azon a napon. Lebontotta a kérget a karomról, és
6680 34 | fõurak déltõl éjfélig ott lebzseltek Atilla körül. Konstantinápoly
6681 53 | földet.) Ez volt az elsõ lecke. Ajánlom a latin nyelv tanítóinak,
6682 4 | villám villámra lobban és lecsap. A csattanás és dörgés a
6683 15 | griffmadárrá változni, hogy lecsapjak reá, és elragadjam, mint
6684 60 | eredetû emberek - õk is lecsapják a szerszámukat, és kacagnak.
6685 31 | hozták, de a szavamra azonnal lecsillapult. Mellém ült s nézett - fél
6686 35 | arcán öreg könnyet látok lecsordulni, testének nagy hája szinte
6687 13 | írásnak, hogy azon melegében lediktálja az ebéd lefolyását, de Maksziminosz
6688 49 | ha netán az úrét ellõnék, ledöfnék, azonnal más lóra kaphasson.~-
6689 46 | vasba öltözött hadakat ledöntõ, ellenséget vérében tapodó.
6690 22 | nincsen. Érzik, hogy ha a fa ledõl, az õ gyökerük is kiszakad
6691 39 | ügyelete alá.~Egy napon valami leégett városba érkeztünk. Mindenfelé
6692 11 | mellettük: láttam, hogy valamit leejtett a leány.~A lovasok továbbszáguldottak.
6693 5 | ha el nem is érheti soha.~Leemeltem a kosarat a fejemrõl, mintha
6694 63 | ne halljak semmit!~Amint leérek, a testõrökbe ütközök. A
6695 36 | felhõtlen volt. Amint a nap leereszkedett az éghatáron, keleten rengeteg
6696 17 | nõt!...~Itt lett volna jó leereszteni a zsilipet!~Nem volt énelõttem
6697 1 | lábam csupa fájdalom.~S leeresztettem a hátamról az ingemet. Csupa
6698 4 | ágba fonottan hull hátra. Leért a derekáig.~Tejet hozott
6699 58 | asszony -, a gyermekeket lefektetjük.~Bevitték a gyermekeket.
6700 53 | Esténkint, mikor már az árvák lefeküdtek, összegyûltünk az öreg szobájába,
6701 19 | se világított, hát korán lefeküdtünk.~De nem bírtam aludni. Ma
6702 18 | nem lehetett látni, mert lefelé hajlott, s elõrehullt hosszú
6703 60 | mûvészetét megmutassa. Egy hunt lefestett. De hogy a lova fejét is
6704 8 | közelgõ, hattyúnyakú leányt lefesthetném? A ló alacsony, ideges pej
6705 64 | meglepõdés elnehezített, lefogta a kezemet egy csillapító
6706 60 | közéjök vágtab volna, haneb lefogták a karobat!~Az öreget aztán
6707 13 | melegében lediktálja az ebéd lefolyását, de Maksziminosz minduntalan
6708 1 | elszakadni a gazdámtól. A lefolyt nyolc éven igen összeszoktunk.
6709 35 | hallottam. Volt olyan fõúr, aki lefordult a székérõl, s a földön kínlódva
6710 53 | gondolom, hogy a sebláz leforrázta bennem a pestisnek a mérgét,
6711 12 | háttal vannak a nézõnek. A legalsó virágot hervadtnak rajzoltam.~
6712 42 | kifoszt, és minden vetést legázol - egy élõ fûszál nem marad
6713 56 | És azt a részt mondod el legbõvebben, amelyikrõl hallgatni akarsz.~
6714 46 | ellenséget hétfejû sárkánynak. A legdühösebb feje lefordul, porba hull.
6715 46 | körös-körül az alvás és a lovak legelésének halk és mély morajában,
6716 8 | dajkálnak; egy tehén, egy-két ló legelész. A sátor mögött szénakazal,
6717 46 | csonthoz sietett. Atilla legelöl.~A fekete lapocka repedései,
6718 2 | levelüket, s a rétek és legelők, mintha nagy zöld bársony
6719 15 | bocsátkozott alá. A város a legelõrõl hazatérõ tehenek bõgésével
6720 49 | csoportokba a lovasokat. A legelsõ sorba azokat sorakoztatják,
6721 33 | én nem vagyok pajtása.~A legemeltebb sátorban az öreg vak Káma
6722 53 | Vacsora után én a szentek legendáit olvastam nekik, két viaszgyertya
6723 38 | Átillát? Hogyne. De a legendák aureolája csak a holt hõsök
6724 14 | Napraforgóvirág teljes kinyílását; ~legény-vitézeknek hazafordulását.~Valami szokatlanul
6725 61 | üljenek. A leányok meg a legényemberekkel ültek keverten.~A királyasszonyok
6726 18 | halkan egy hegyes süvegû hun legénynek -, sajnálom azt a keresztre
6727 1 | az én jajgatásom volt a legérdekesebb játékuk.~Tán tíz napja voltam
6728 38 | a sereghez csatolja. De legfõképpen, hogy a vízigótokat nyerje
6729 11 | amelyen nem volt kesztyû, s a legformásabb nõi kéz volt a világon!~ ~
6730 44 | testvérrel nem. Káin fegyvere a leggonoszabb.~S így harcolhatnak majd
6731 13 | esthajnali csillag. Még leggyakrabban egy negyvenesztendõs-forma
6732 36 | Jöttek a herulok. A világ leggyorsabb lovasai õk. Nem irgalmaznak
6733 64 | Bizonyosan hátramaradtak, leghátra, mert õk rakták a falombot,
6734 49 | tarkállnak a belsõ sorok között. Leghátul állnak a gyalogosok.~Nagy
6735 44 | ellenségnek, én ordítok leghunabbul:~- Huj! huj! a kutyafáját!~
6736 53 | valamennyien tanítottunk. Én a legidõsebbeket, s különösen azokat, akik
6737 41 | porfellegeket s bennük a római légiók elõcsillogó sasait.~Már
6738 64 | szólok kis Csaba virágom, ~te legkedvesebbem ezen a világon, ~nem nézel
6739 14 | kedvesemnek: ~ifjú legények közt a legkedvesebbnek.~Halkan énekelt, és szomorkásan
6740 60 | szolidusban írtunk. A szolidus a legkisebb arany. A hunok nyelvén:
6741 38 | értelek téged. Menj el a legközelebbi hadjárattal, és vitézkedjél.
6742 61 | cseréltek. Mindenki a hozzá legközelebbivel. Emõke Todomér gót vezérnek
6743 49 | vagyunk mi is, ahol a por legmagasabbra kavarog. De látni azért
6744 3 | király, minden királyok legméltóságosabbja.~Ezt ajánlotta Priszkosz.~
6745 34 | Kiválogatták ezúttal a legmorcosabb képû embereket: Hardót,
6746 47 | kapcsokon függõ ágyba, s legottan elaludt.~A lovak ott álltak
6747 63 | a római pápa ajándéka. A legrégibb Lacrimae Christi volt annak
6748 18 | irtózatos orrhangon, hogy a legrosszabb álmaimban azt hallom. Föl-fölemelte
6749 44 | kutyafáját!~S én dolgozok majd legserényebben. A fõ a tanú vagy a levágott
6750 38 | Egy szép fehér lány az. A legszebb nõi szem tulajdonosa. Miatta
6751 9 | hozz föl egy tál datolyát a legszebbik ezüsttálban. Hozd be az
6752 12 | tál lencséért adta oda a legszentebb jogát. Micsoda szamár volt!
6753 28 | sóhajtottam -, én vagyok a föld legszerencsésebb boldogtalanja.~Az következett
6754 12 | afféle köznép voltak, aminõ legtöbb van Hunniában. Nyáron kendervászon
6755 9 | koszorú jegyzi, hogy õ a legújabb. A rózsalevélbõl csinált
6756 42 | az ember eldõlt, a sisak legurult a fejérõl.~Csege leugrott
6757 36 | táborokon. Letáboroztak a legutóbb érkezettek mellé.~Napokon
6758 64 | föld: Tisza, Maros tája, ~legvitézebb népem örökös hazája. ~Testem
6759 23 | tiszta és tengerillatos. A legyektõl szitaszövet kárpit védi
6760 8 | gazdámnak. Szálljatok hozzám, és legyetek ma ebédre vendégeim. Nekem
6761 2 | leány szürke strucctoll legyezõt tartott a homloka fölé.~
6762 17 | feje alatt. Három rabszolga legyezte õtet csendesen.~Tiszta papirost
6763 37 | iszen, máskor majd meg is legyintettem volna; de akkor csak elnyeltem
6764 56 | sem látható. Ellenben a legyõzött a világ legnagyobb városát
6765 24 | apró köröket csapva kezdi a légyvadászatot.~A szénában alkalmas jó
6766 18 | országának a határát.~A nap már lehajlóban volt, s Vigilász azt kérdezte
6767 37 | Szótlanul nyújtotta a kezét. Lehajoltam és megcsókoltam. S éreztem,
6768 62 | a következõ pillanatban lehajtsa a fejét, s várja, hogy a
6769 49 | a másik elevenre. Amint lehanyatlik megsújtott bal keze, lándzsám
6770 26 | a dühös macska.~Én csak lehedeztem. Nem tudtam, mit feleljek.~
6771 46 | elõ! Gyertek, mint az alvó lehelete! Gyertek, mint a hegyi fákról
6772 3 | egészséget kíván.~Vigilász nagy lehelettel tolmácsolja:~- ... és jó
6773 34 | dologtól, hogy én is künn lehessek a mezõn a tanulók között.~
6774 18 | Kérdezte Eszlászt, hogy nem lehetne-e átszúrni azt a szerencsétlent.
6775 50 | nyirkos fûbe. Micsoda sebeim lehetnek? Sok ütést éreztem, de talán
6776 23 | megütöttek volna -, vajon nem lehetnék-e nevelõje a te két szép gyermekednek?
6777 33 | verekedés nélkül, mért ne lehetnének meg nemzetek is? A nemzet
6778 2 | Csak mondd, és megvan, ha lehetõ.~- Hát... ha meglátsz majd
6779 17 | volt: az urak ebéd után lehevertek.~Erdõben pihentünk, és csak
6780 56 | ahova lépsz, és a csillagok lehullanak, ahol a kürtödet megfúvod.
6781 22 | lehull. Átilla csillaga is lehullhat. Pláne ha valaki ügyesen
6782 65 | Fáklyák elalusznak, csillagok lehullnak. ~Kedves hû szolgáid körüléd
6783 14 | Aztán a szoba kárpitja lehullt.~Az ajtónálló két nõcselédet
6784 37 | bársonyos virágarcához, míg õ lehunyt szemmel, némán állotta a
6785 57 | Nem - feleltem a szememet lehunyva -, eredj a dolgodra.~ ~
6786 31 | asszony -, vizet hozzatok!~Lehúzta rólam a köntöst, és az ölébe
6787 28 | létezõ országok és népek leírását.~Õ mind elhitte. A kutyafejû
6788 43 | tizedeli, de még mindig leírhatatlan sokaság. Átilla sohase vesztett
6789 48 | Afrikában.~Végre Atilla leizent, hogy egyen-igyon mindenki,
6790 51 | az örökkévalóság órája is lejárt, mikorra hozzám is elérkezett
6791 52 | hullámokban a halottak, mint lejtenek a süvegek és fapajzsok,
6792 61 | nemzeteké. Csöndes és méltóságos lejtésekkel kezdõdik. A táncosok eleinte
6793 36 | kürtök fújták. Egy hosszú lekanyarodó riolás hátrálást jelentett.
6794 1 | ült egy vendégével. Õ is lekiáltott a kertbe:~- Mi az?~Válaszul
6795 1 | felelt Maksziminosz. - Igen lekötelezel, ha értéktelen kis ajándékomnak
6796 46 | sátor elõtt. De annyira lekötötte a figyelmemet az asztalnál
6797 65 | jössz-e?~A feje alázatosan lekókadt:~- Ha megengeded.~Csak egy
6798 9 | melódiájukat, hogy nem nehéz lekótáznom. Hát ez az:~ ~A zenészek
6799 46 | szótagonkint olvassa:~- A hun... lel... kek... ve... le... tek...
6800 9 | amelynek nyitott ablakából leláthattunk a fõútra és a királyi palotáig
6801 22 | parancsra való várakozás... lélegzetállító valami volt. A vér, úgy
6802 22 | biccentgetett rá.~Vigilász lélegzetefogyottan tátogott, mint a partra
6803 10 | beszélgettek, nem is érdekelt. A lélegzetem ellassúdott. Mellemen feküdt
6804 28 | Köszönöm - bókoltam -, lélegzõ halott vagyok.~Többet nem
6805 63 | ajka mozdult meg, mintha lélekfojtó álomban rebegné:~- Megölték...~-
6806 46 | ingatva búgták halkan a lélekidézõ igéket.~Végre Iddár pap
6807 30 | csapástól a karom leroppant, lelettyent - eltörött. A szék is eltörött.
6808 1 | tekintete, szinte szomorú.~Mi lelhette? - tûnõdtem magamban. -
6809 22 | máris ennek az embernek a lelkében!~És Vigilásznak beszélnie
6810 6 | gondolatok kavarodnak a lelkedben.~S elhallgatott, elaludt.~
6811 42 | figyelmemet. Mondd meg igaz lelkedre, hogy hazudtál.~És a szemébe
6812 46 | hatalmad, hogy a keresztény lelkeket megkérdezd?~A püspök fölkelt,
6813 61 | el nem szédítette volna a lelkemet, amint ott lebegett akkor
6814 31 | vagy az a sötétség, amely a lelkemre borult, érzéketlen voltam,
6815 49 | õ lelke áttüzel mindenki lelkén, mint a fölkelõ nap a tenger
6816 35 | befut Kaza udvari szolga lelkendezve:~- Zéta! Zéta! Üstöllést
6817 45 | énvelem szemben?~A hunok lelkes áldásra csattantak. Atilla
6818 13 | király ez! - lobogott benne a lelkesedés. - Ha a császár meghallja,
6819 49 | oroszlán-isten emberi testben.~Lelkesen ordítják vissza:~- Megmutatjuk!~
6820 49 | szót vált a vezérrel. Néhol lelkesítõ szavakat kiált a seregnek.~-
6821 49 | mosná az arcát. De mintha új lelket teremtett volna belém a
6822 49 | bennem egy vadállatnak a lelkével - öltem és öltem tigriserõvel
6823 39 | rendülést nem éreztem a lelkiismeretemben.~A következõ órában elhagytuk
6824 61 | a testük táncol, hanem a lelkük is.~Atilla elõttem járta
6825 35 | mint a disznóé. A füled lelóg, mint a vadkutyáé. És beszélni
6826 5 | szedj, hogy a kosár szélén lelógjon, és semmi se lássék a kosárból.~
6827 33 | jobb felõl meg többnyire lelógott. Mert bal könyökén szokott
6828 34 | lóra kellett ülnie, hogy lelovagoljon a Márvány-tenger mellé.
6829 1 | nincs a kertben senki. Hát lementem, és lefeküdtem a gyepre,
6830 64 | összeszorult víz a mezõre.~Eközben lemerült a nap, s a fáklyák világa
6831 28 | össze. Persze azokat Csáth lemetélte, s nekem apró szíjakat adott.
6832 32 | adom feleségül a lányomat.~Lemosta a kezemrõl a földet. A fejemet
6833 7 | õt.~A vízhez ballagtam, s lemostam a vért az arcomról.~Lódobogás
6834 14 | nyitva volt. Odaálltam és lenéztem.~Az esõ még csepegett-csupogott.
6835 3 | gondoltam. Micsoda karcsú, lenge járású leány! Micsoda mély
6836 8 | égszínkék selyemköpönyeg lengedez, s a köpönyegén a termetének
6837 49 | por fölött a fehér zászló lengedezését. Sûrû sokaság rengeti ott
6838 33 | Kellemes pecsenyeszagok lengedeztek a sátorok során. Hát persze:
6839 8 | lovuk fején fátyoldíszek lengenek.~Látszott, hogy õk is az
6840 46 | papok nyúlongó árnyékait lengetve a sátor falán.~A két dob
6841 8 | öltözve. A ruhájuk csupa lengõ-lobogó fehér selyem. Csak a derekukon
6842 46 | Csönd! Csönd! - énekli lenn Zobogány.~A zene elhallgat.
6843 18 | nektek mindig itt kell lennetek a réven! Hol a révészgazda?~-
6844 49 | dereka a hadnak?~Arra kell lennie, amerre Atilla vezet.~S
6845 15 | De nem láttam ott senkit. Lent a konyhán egy cseléd dalolt,
6846 65 | énekli. Hát nem tudod, hogy lenyilazták minden kedves szolgáját?
6847 31 | ez, hogy siratni kölljön.~Lenyírta a hajamat, és bekötötte
6848 11 | torkán, de a fõvezér rögtön lenyomta a székre, és csak ülve engedte
6849 62 | rá, s a patríciusasszony lenyomtatta a gyûrûjével. Dzsidzsia
6850 32 | világát szemléli, és este lenyugszik. Akkor jõ sötét leplében
6851 64 | Átilla, a fekete éjbe? A lenyugvó nap magával viszi sugarait:
6852 50 | elszürcsöltem. Azután megint lenyúltam a térdemhez, és akkor már
6853 1 | a lepedõm alá. A hajamat leöntötték ragasztóval.~És nekem mindezt
6854 63 | ormára.~Kászon elfordul. Leoldja a nagy szép elefántcsont
6855 45 | kiszakadnak tövestül, sziklák leomlanak, és zúznak élõket. Mennyi
6856 64 | a mi alázatunk, gyászba leomlásunk!~Elcsuklott, s küzdött a
6857 49 | recsegve szakad be, s az ember leomlik.~- Ki látta?~A magam szavát
6858 36 | fehérségét bámulják, s hosszan leomló sárga hajukról beszélhessenek.~
6859 64 | a sarokba dobta. A haja leomlott. Az arca, mint a fehér viasz.
6860 46 | öntenek. Egy percre sötétség lep el mindent.~Azután a megint
6861 5 | virág elég volt a királyné lépcsõjéig. Megálltam. Az arcom úgy
6862 5 | pillantott.~Aztán föllépkedett a lépcsõkön.~Szinte kábultan néztem
6863 22 | volt hat arany, de ez a lepecsételt levél is. A levél Csáthnak
6864 64 | Vérrel behintett gyolcs lepedõ volt rajta; a feje meztelenre
6865 42 | kezén két gyermek. A hátán lepedõben egy csecsemõ. Mellette fut
6866 4 | már ott voltak a szolgái. Lepedõket hoztak meg száraz medvebõröket,
6867 1 | sündisznóbõrt rejtettek, a lepedõm alá. A hajamat leöntötték
6868 23 | otthon Konstantin városában lepedõs ágyon háltam, a gazdám tiszta
6869 63 | csoporthoz Kászon fõkürtös lépegetett szokatlan díszben, álmos
6870 64 | halotti zsoltárát. Elõttük lépegettek az összes zenészek egy bandává
6871 14 | termet hosszúnak lássék. A lepel is könnyebb volt, mint télen.~
6872 37 | hallatszottak Csáth izmos lépései. Szétváltunk. Emõke a haján
6873 39 | elõtt láttam száz-kétszáz lépésnyire.~Két legény fia járt vele:
6874 36 | megdöngölték, és húsz-harminc lépésnyirõl dobálták bele a lándzsát.~
6875 28 | lenni Ha hun vagyok, egy lépéssel közelebb vagyok Emõkéhez.
6876 11 | várakozásban. A ló vagy hat lépést kereng két lábon... Várom
6877 41 | eltakarítják, azután odaengedik a lépeszedett kast a rómaiaknak.~ ~
6878 56 | Igar hun vitéz, portól lepetten lépett a szobába, s térden
6879 49 | az élõ ördögök sokasága lepi el ismét.~- Haj-rá!~Egy
6880 35 | Akkor a gazdám intett, hogy lépjek elõbbre.~Fölkelt, és Atilla
6881 10 | korát éli. Ilyenkor sok lepke kereng körül: vigyázz a
6882 47 | éjben.~A gazdám a fõvezérrel lépkedett utánam. Nem beszélgettek.
6883 5 | szoknya alját, és óvatosan lépkedve megindul.~Megindul felém!
6884 32 | lenyugszik. Akkor jõ sötét leplében a Gonosz. Haja szurok, és
6885 15 | visszaküldték.~Míg mi a sátrak lepleit bontottuk, göngyöltük, az
6886 14 | szépek. Hanem nyáron abban a leples ruhában a rút nõk is szépek,
6887 9 | fülnek, de jól lehet rá lépni. Annyiszor hallottam az
6888 2 | szét valami mérföldeket lépő óriás.~Tíz sátorral voltunk
6889 44 | hóbortos Ejszárn, a szaporán lépõ Filleinsz, az örökké mosolygó,
6890 56 | te! Föld megrendül, ahova lépsz, és a csillagok lehullanak,
6891 61 | a táncot. Ahogy föl-alá léptek andalgón, láttam, hogy Ildikó
6892 9 | Atilla nagy fehér paripája léptet elõ, büszke nyakát hányva,
6893 7 | valami húsz rabszolga.~Csak léptetést mentem feléjük, és mikor
6894 38 | maradtunk Csegével. Hallgatagon léptettünk egymás mellett. Hallom,
6895 7 | elfordította rólam a tekintetét, s léptetve lovagolt tovább. De még
6896 3 | hagy templomi fényességbe lépünk. Atilla valami aranyos barbár
6897 24 | enyém, erre nem is látni. Ha lepusztul a lábamról, vajon mezítláb
6898 8 | pihen.~Sokszor próbáltam õt lerajzolni. Táblán is próbáltam, papiroson
6899 46 | amint nekem késõbb Bial lerajzolta, hun betûkkel adták az olvasott
6900 8 | láttam Csáthékat, amint lerakodnak a tevékrõl és a szekerekrõl.~
6901 9 | hamar összerendeztem. Szépen leraktam babérlevelekre, s középre
6902 2 | a szót.~Hát megint csak leraktuk a sátorokat, Atilla egy
6903 44 | közibe sodródik a rómaiaknak, lerántom a sisakom tarajáról a bõrt,
6904 33 | bekenték a ló száját, a harcban lerántotta az ellenséget a lováról,
6905 36 | hogy a futó ellenséget lerántsák vele a nyeregbõl. Özönlöttek
6906 7 | fátyol, kösd be az arcodat.~Lerepesztett a fátyolából egy darabot,
6907 30 | rettenetes csapástól a karom leroppant, lelettyent - eltörött.
6908 22 | Csáth, a másik Csáth, a lesi szemû fõvezér, Berki, Orgovány,
6909 35 | balról Aladár. Ott ül a lesikutyaszemû Csáth, a borzas, nyalka
6910 56 | ez nem aggasztott: szépen lesimítva omlott a vállamig.~Hát lépek
6911 11 | diadalmas vezért: afféle lesõkutya-szemû, mosolygó arcú ember, de
6912 32 | Ült az ágyam mellett, és leste, mit kívánok. Beszélt, csicsergett,
6913 24 | ajtó mellett maradtam, és lesütöttem a szememet, mint rabnak
6914 35 | ültem persze a szememet is lesütve. Csak illedelembõl tettem
6915 64 | gyászruhát, és add reám! Gyorsan!~Leszakította a fátyolát, s a földre dobta.
6916 55 | rabok is kirobognak. Mikorra leszállok a lóról, már egy leány a
6917 21 | rendelkezett Eszlász.~S hogy leszálltak, ránk mutatott:~- Kötözzétek
6918 31 | volt, akivel nem bírtam leszámolni.~Sokszor mondottam magamban:~„
6919 49 | elsötétült elõttem a világ, s leszédültem a lóról. A halottak közé.~ ~
6920 53 | módját, fölszentellek, és te leszel az utódom.~A papok olykor
6921 53 | boldogabb órám soha nem leszen.~Az öreg püspöknek valami
6922 17 | Még fél esztendeje van leszolgálni való, legyen az a fél éve
6923 28 | a könny. Szerettem volna leszórni az állatbõrt, s elbujdosni
6924 5 | arra, hogy valamelyik hun leszúrhat ezért a tettemért.~De nem
6925 64 | értettem, hogy Atilla lovát leszúrták a sírnál, s a koporsó mellé
6926 44 | szemlélték a római sereg letáborozását.~Én csak a mi sátorunkról
6927 36 | eddig érkezett táborokon. Letáboroztak a legutóbb érkezettek mellé.~
6928 2 | Csodálom, hogy te, ilyen eszes létedre, ilyen õrültséget cselekedtél.~
6929 Eloszo| ember nem vagyok. A becsületem se folt nélkül való. És
6930 41 | gerendákat. A foglyok is letépik a kötelüket, szíjukat, bilincseiket,
6931 64 | csipkék vannak. Azokat is letépte és eldobta.~S kilibbent,
6932 64 | pokolba! - förmedtem rá.~Letérdelt, és átkarolta a lábamat:~-
6933 23 | Adott egy durva lópokrócot. Leterítettem a szénaboglya tövén, az
6934 22 | szolgákra.~A szolgák már akkor letették a ládát, s föl is nyitották.
6935 56 | párnaszékre. A süvegemet letettem. Hogy minden szem mosolyogva
6936 28 | történt történelmet, nem létezõ országok és népek leírását.~
6937 10 | összeolvassuk valamennyit, és letisztázom szép fehér pergamenre.~Azon
6938 24 | csak egynéhány szúnyog.~Letisztogattam magamról a szénaszálakat.
6939 50 | szünetelt. A könnyeimet is letöröltem. Ki kell jutnom innen akárhogy
6940 56 | asszonyom. Amint Akvileját letörtük, az egész Itália mind a
6941 49 | Elõrántom a kendõmet, hogy letörüljem. Amint a kendõt leveszem
6942 11 | De a zablarángatásra csak letop megint, és ficánkol, ugrándozik,
6943 18 | oda volt támasztva a hóhér létrája. A hun már visszatért. Fölment
6944 18 | már visszatért. Fölment a létrán, és odatartotta a köcsögöt
6945 11 | már egyszer szabad ember lettél, szabad lett volna hazatérned
6946 57 | szobában. Arra intettem.~- Leülhetsz.~Leült.~- Csak azt kérdezném -
6947 58 | hogy lám a királynénál leültettek engem, itt meg állva kell
6948 49 | egy életben maradt! Nem: leütötte Csáth. Van helyette másik:
6949 49 | Csak arra van idõm, hogy leugorjak egy hosszú nyelû acélfokosért,
6950 11 | Várom iszonyattal, hogy levágja magát a földre... De a zablarángatásra
6951 7 | hol hátramarad. Egyszer levágtat a vízhez is, és megitatja
6952 46 | szekercét érint a tûzhöz, és leválasztja a fekete kos két szarvát.
6953 2 | És a leány szép?~Deél a levegõbe legyintett, és nagyot emelt
6954 63 | szorultam. Fölmentem, hogy levegõhöz jussak.~A palota körül csend
6955 53 | lábamon puha kötés. A szoba levegõje tömjénnel illatos. A falakon
6956 6 | borjúpecsenye illata betöltötte a levegőt. Priszkosz a tekintetével
6957 60 | hogy kifelejtett valamit a levélbõl, s másnap este ismét át
6958 62 | nemességet szerzek neked. A leveleidet írástudók is megcsodálták.
6959 12 | közepét gesztenyeszínre, a leveleit kénszínû sárgára. De elsõ
6960 30 | Atillának.~Végigpillantott a levélen, s olvasta a görög szavakat
6961 30 | sietten csoszogott el a levélért. Hallottam a padló halk
6962 41 | követ lába elé dobja. - Nem levelezni jöttem én ide, hanem hódítani!
6963 22 | mondotta Csáth. - Nem tudom, mi leveleznivalója van velem Priszkosznak.~-
6964 22 | nevetett Csáth, mikor Ruszti a levélnek a végére jutott.~Végigszemlélt.
6965 22 | elõttem, amikor Atilla a levélre tekintett és szólott:~-
6966 1 | az évszámokat. A császári levéltárban is én lettem lassanként
6967 2 | már javában bontogatták a levelüket, s a rétek és legelők, mintha
6968 1 | Kivettem a kis iratcsomót. Levertem róla a port. Fölbontottam,
6969 49 | letörüljem. Amint a kendõt leveszem az arcomról, látom, hogy
6970 46 | Csönd! Csönd!~Mindenki leveszi a süvegét. Atilla is.~Zobogány
6971 46 | Gondolom: valami mérges növény levét itta a szertartás elõtt,
6972 64 | Kisasszonyom...~Már akkor levetettem a zsákruhát, s a karomon
6973 49 | szabad térbe a paripája, s leveti.~- Mestervágás volt, Zéta! -
6974 40 | az ott Gondikár király.~Levettem a süvegemet.~ ~
6975 64 | vezeted õket. Mikor a koporsót levisszük a szekérrõl a Tisza fenekére,
6976 51 | minden erõmet, hogy a sisakot levonhassam a fejemrõl.~A fejem is fáj.
6977 55 | Csak asszonyok és gyermekek lézengenek benne.~A királyi palota
6978 2 | Mosolyogtam rajta. Valami kövér libuska lehet az a szépség.~- De
6979 1 | Átillához?~- Oda ám, a lidérc egye meg! - felelte a fejét
6980 32 | a célra ültettek oda.~A ligetnél ki kellett lõnünk a nyilakat,
6981 4 | kajabáltok?~- Jó emberek - lihegem -, menedéket adjatok. A
6982 49 | tüdõm szinte szakadoz a lihegésben. Szomjas vagyok.~Nézem Csáthot,
6983 3 | Futottunk.~Rusztikiosz lihegett. A hun gyermekek kacagva
6984 42 | még a meszelõt is. A nagy, lihegõ sietésben hol az asszony
6985 46 | szilajabb. A futás egyre lihegõbb. Már a haja is röpköd, már
6986 49 | át tõlünk a harcot, s mi lihegve állunk új hadirendbe.~Hála
6987 12 | alázatosan -, ezt a virágot lila színû selyemcérnával illene
6988 7 | szép lovas, mint valami liliom.~Egyszer aztán látom, hogy
6989 12 | fehér, szép faragatú, mintha liliomok állanának kerítésül szép
6990 5 | cipelt a nyakán, a másik liszteszsákot, a harmadik két nyulat.~
6991 41 | gyûjtsenek takarmányt és lisztet, szarvasmarhát, juhot, zsírt,
6992 49 | levegõt liszt felhõzi be, s a lisztfelhõben a szekerek védelmére szálló
6993 3 | hátha elfogják?!~De egy litániányi idõ se telt el, dobogó lábú
6994 16 | A nap már aranynyilakat lõ az égre, s nappallá változik
6995 28 | szalmakazal. A kazlak közé lóállást igazítottak. Oldalt vesszõfonás
6996 41 | össze a római haddal. A Loár vizében emberek és lovak
6997 4 | ijedt tyúkok. A villámok lobogásánál egyszer csak házakat is
6998 59 | lengették nyilak szaggatta lobogóikat. Hozták a sok rabot. Micsoda
6999 8 | nem alkothat. Kék lángok lobogtak körülötte szüntelen a földben,
7000 63 | sokaság érzésének. Magam is lobogtattam egy szurokfáklyát, és üvöltöttem
7001 52 | öröm érzése mégis olyan lobot vetett bennem, mint mikor
7002 46 | Másik pap vizet vagy mit loccsant valami magasra emelt tálból
7003 36 | végén sátorozó kalmárokat, lócsiszárokat, koldusokat s a gyülevész
7004 11 | hogy alacsony termetû és lõcslábú ember. A hunok többnyire
7005 11 | többnyire kis emberek és lõcslábúak. Csak lovon fenségesek.
7006 8 | díszítik, az utat meg erõsen locsolják. Egy óriás barbár akkora
7007 53 | megijedt. Szenteltvízzel locsolta a halántékomat. A fejemet
7008 9 | méhkas. Az utakat mindenfelé locsolták a rabok, és falevéllel,
7009 63 | A hajamat illatos vízzel locsoltam meg, és fürtökbe rendeztem.~
7010 41 | mindenféle csontok fehérlenek: lócsontok, emberi koponyák. A mezõn
7011 7 | lemostam a vért az arcomról.~Lódobogás közeledett megint. Föltekintettem.
7012 7 | felejtettük volna egymást.~Lódobogásra ocsúdtam föl. Azt véltem,
7013 36 | tompa csörgéssel, zörgéssel, lódobogással, dobropogással. A vezérek
7014 39 | rajzotta körül, s azok között lõdörgött néha Cerkó is, az udvaribolond.~
7015 43 | táltos.~- Mi?~- Hogy nem lódultunk elõbb, és nem nagyobb lovassággal.~
7016 43 | kedvetlenül. - Ha mi elõbb lódulunk és nagyobb lovassággal,
7017 23 | mellé, ha a csikósok közé lök?~Estefelé hozzám tassogott
7018 65 | Ki szólított meg, vagy ki lökött meg? Volt úgy, hogy leültem,
7019 12 | földrõl, itthon meg elcserélte lóért meg tíz aranyért. Hanem
7020 64 | megmozdult a hüvelyében. Láng lövellt az erekbe. Az anyák fölemelték
7021 41 | katapultákat és a vasas gerendákat lövõ ballisztákat.~A vár olyan
7022 2 | napestig verebekre és fecskékre lövöldöznek. Míg meg nem szoktam az
7023 49 | íjam húrját. De még nem lövünk.~A mezõ gyepe fölszakadozott
|