1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
7024 36 | süveg vagy nádcsomó, kard, lófark, bivalyfej, hold vagy más
7025 2 | kettõ. A bejáratot fehér lófarkak és ökölnyi aranyozott gömbök
7026 51 | fejünk alá vánkosul nyerget, lófejet, süveget, s azt mondták,
7027 52 | nagy ínnal-kínnal hátrább a lófejre, hogy a derekamat rátámaszthatom.
7028 50 | fehér. A sisakját egy ember lógatja mellette. A sisak koronás.~
7029 3 | Maksziminosz.~A gazdám a fejét lógatta:~- Már bizonyos, hogy besúgták
7030 21 | sütött. A kutyák a nyelvüket lógatták az árnyékon is.~A város
7031 63 | bikafejû Mácsát, amint a fejét lógatva részegen lovagol; Urkont,
7032 50 | tanultam én filozófiát, logikát és mindenféle -ikát, -riát
7033 28 | mindenütt lóbõr vagy tehénbõr lógta be. Nappal félreakasztották;
7034 46 | nyilainkat!~A tûzön száraz lóhere lobog föl.~Káma kantárt
7035 35 | sietek. Váltom a ruhámat. Loholok át a palotába.~Mi szólít?
7036 15 | szikkasztotta, sárszaggal és lóhulladék szagával illatozott a levegõ,
7037 2 | vállat vont.~- Mikor hogy. A lóhús jó étel, jobb a marhahúsnál.
7038 2 | a hunomnak. - Igaz, hogy lóhússal éltek?~Deél vállat vont.~-
7039 50 | kihúzhatna engem. Lótól lóig másznék, míg csak italt
7040 64 | szarmaták, ugorok, háromnapi lójárásnyiról minden nép odasereglett.
7041 33 | palotái mögött. Rudakra tûzött lókoponyák jegyelték minden sátoron,
7042 49 | alattunk, az fut visszafelé? A lólábak szinte hasig felkapódnak
7043 9 | Porfellegek, trágyaszag, lombillat, lovak csengõinek csilingelése
7044 5 | nap így nyilall át az erdõ lombjain. A lelkembe nyilallt a szeme
7045 9 | földre.~A fõvezér háza elõtt lombokból összeválogatott széles ernyõ
7046 8 | ormát és ajtaját mindenfelé lombokkal díszítik, az utat meg erõsen
7047 46 | sátor elõtt?~Látom, hogy egy lombos-leveles nyírfát ásnak le, s annak
7048 58 | Az ajtó elõtt két sûrû lombú tamariszkfa piroslott. (
7049 4 | szakállas õr áll a sátor elõtt. Lomhán áll ottan. A dárdája a földbe
7050 41 | Ut quid Domine recessisti longe, despicis in opportunitatibus
7051 32 | oda.~A ligetnél ki kellett lõnünk a nyilakat, s a kürtszóra
7052 51 | Hallottam, hogy csupán lónyeregbõl szedtek egynéhány száz szekérre
7053 12 | palotájával. Csupán egy lónyomadékokkal fölhányt térség széleslett
7054 4 | gyerek is átszőhette, de a lónyomokról látszott a partján, hogy
7055 8 | kardot, a patkolókovács lópatkót. De nemigen patkoltatják
7056 13 | közé ül, hogy egy hitvány lóperben ítéljen.~- De megveti az
7057 23 | nem lehet?~Adott egy durva lópokrócot. Leterítettem a szénaboglya
7058 9 | Atillát, a hun népet, a lószagot, az ünnepet, a napot, a
7059 48 | csiszolgattam. A két térdemre lószõrrel tömött bõrzacskót kötöttem,
7060 56 | Ahogy ott lovagoltunk a lótérdig érõ sárban, a nád között,
7061 50 | járni tud, kihúzhatna engem. Lótól lóig másznék, míg csak italt
7062 35 | Én is azokkal a nyilakkal lõttem. Gyakorlatok után a hun
7063 11 | pillanatban, nem tudom, mi ütött a lovába: a zabla csípte-e a száját?
7064 44 | mondta, hogy a harcos a lovában bízzék. A másik azt mondta,
7065 58 | Egy hervadtlevél-színû lovacskán járt akkor. Kezes kis kedves
7066 13 | megcsókolta.~- Eredj: vár a lovad. Aztán az ebédnél nem szabad
7067 7 | lehetek. Állj meg anyámnál a lovaddal. Mondtam már neki, mit tettél:
7068 3 | köszöntem neki.~Rám se nézett. A lováért intett. Felfordult reá,
7069 7 | Szemtelen kutya!~S a lovaglóvesszejével rácsapott az arcomra.~Visszatántorodtam.
7070 26 | fátyol a haján. A kezében lovaglóvesszõ.~Amint meglátott, szinte
7071 41 | telepedjen.~Nagy karajt lovagolnak, s annak a vonalába állítják
7072 56 | átkelésünkkor történt. Ahogy ott lovagoltunk a lótérdig érõ sárban, a
7073 63 | való téren Cerkó egy seprûn lovagolva utánozta a fõurakat: nagyhasú
7074 44 | lovam Csáthnak a legjobb lovaiból való. A karom ha nem is
7075 8 | nemigen patkoltatják ezek a lovaikat.~A további sátorok körül
7076 3 | gyermekek kacagva követték apró lovaikon.~- Átilla fogad! - kiáltotta
7077 36 | s vállat vont. - Az én lovaimnak kaszál ezen a nyáron a római
7078 46 | sebezhetetlenekké. Adj erõt a mi lovainknak!~Az utolsó mondatot ismételte
7079 49 | akik Atilla és a fõurak lovait tartották. A lovam szügyén
7080 55 | Lehettem volna püspök, leszek lóvakaró, sarutisztító, kétlábú kutya.
7081 60 | azok majd a rabokban és lovakban válogathatnak.~A rabokat
7082 49 | Az a pokoli hujjogás, a lovaknak ijedt prüsszögése, dobogása,
7083 14 | köpönyegbõl facsarta a vizet.~A lovakról láttam, hogy a római követek
7084 32 | tapasztaltam az elsõ napon, hogy a lovaktól is kellett tanulnom. Hogyan
7085 17 | meg az uramnak - szóltam a lovamra ülve -, hogy ha estére nem
7086 11 | láttam, hogyan fordul le a lovasa, s hogyan hurcolja aztán
7087 36 | herulok. A világ leggyorsabb lovasai õk. Nem irgalmaznak senkinek,
7088 11 | földre, maga alá zúzva a lovasát.~Emõke lova ágaskodott,
7089 18 | Ki vót a gazdájuk? Egy lovaslegény tegnap este jött végettük,
7090 64 | Leszálltam a fáról, és a lovasokhoz csatlakoztam, akik a gyalog
7091 49 | rongyokként röpköd fejükön át a lovasokra.~Egy hun sereg oldalt verekedik
7092 36 | lándzsájukkal rontanak a lovasra.~Jöttek a scirek, fehér
7093 49 | frank százezernyi tömött lovassága ellenáll. A kard nem fog
7094 49 | hullámzik elõ. S reánk!~A két lovassereg összerobban. Pajzsok duhogása,
7095 49 | mint a sündisznó. Dõlnek le lovastul.~- Csákányt elõ!~De rengeteg
7096 39 | rabok. Az én uramnak is két lovásza, egy csatlósa és egy mindenes
7097 3 | az ilyen hölgyeket nem lovászoknak nevelik!~A sátorok közül
7098 44 | azt mondta, hogy csakis a lovától féljen: sok ló elbukik vagy
7099 8 | térség kereklik, hogy talán lóversenyeket is rendeznek rajta. A téren
7100 36 | A szarmaták úgy isszák a lóvért, mint mi a bort. Vadbõrszagú
7101 8 | vesztegeltünk is útközben egy lovunknak a kidõlése miatt.~Az urak
7102 8 | jeléül le akartunk szállni a lovunkról.~- Már értesültem rólatok -
7103 49 | vérbe borult frank lovas lükken reám. A buzogányomat a mellének
7104 5 | szájánál állanék. A szívem lükögve vert. Nem mertem felnézni,
7105 12 | a feleség. A többi csak luxus: eleven ékszerek.~A két
7106 57 | falra, szemben a nyoszolyámmal.~Az volt az egyetlen dísze
7107 37 | készült, virág alakokra lyuggatott. Volt aztán ott mindenféle
7108 64 | a két szemnek van rajta lyuk.~Alig lép el Ména-Ságh,
7109 8 | magasan, és persze csak üres lyukablak, de mégis kõház! Az uram
7110 18 | Ott már készen voltak a lyukak, és ki volt taposva a föld.
7111 20 | tõrömmel jó kétarasznyi mély lyukat ástam.~A száz szolidusból
7112 20 | bõrzacskóval együtt belenyomtam a lyukba. Egy nagy röget tapostam
7113 65 | Amint kilépek a palotából, Mácsába ütközök.~Rám mereszti a
7114 26 | kimeredt szemmel, mint a dühös macska.~Én csak lehedeztem. Nem
7115 28 | Csizmájuk puha nyúlbõr vagy macskabõr, térden fölül érõ. Köntösük
7116 32 | és a szeme zöld, mint a macskáé. De ritkán villantja elõ
7117 50 | valami. De szenvedni egy macskáért, egy nõnemû hun gyermekért,
7118 1 | vagy a kutyakölyök vagy a macskakölyök a vásott emberkölyöknek.~
7119 63 | lovagol; Urkont, amint nagy macskaszemeit meregetve kiáltja:~- Elõre!
7120 44 | a frankok is.~- De mi a macskát akar a római balról?~Mert
7121 49 | már. Öles hosszú dárdáik madarakként röpködnek közöttünk. Mi
7122 27 | hogy simogassam, pedig a madárféle nem szereti, ha simogatják.~
7123 18 | is gondol rá, hogy az a madárka szenved. Látványosság és
7124 16 | kalitkát s kirepülõ fehér madárkáját. Soha, soha!...~ ~
7125 12 | faragcsált volna ki egy kis madárkalitkát csupa egymást érintõ tulipánokból,
7126 14 | két kezemmel, mint ahogy madárkát simogatunk, s fél térdre
7127 22 | görögök, a fene tudja, micsoda madárnyelven szóltok. Az ajánlat világos:
7128 18 | mint a gyermek, amelyik madárral játszik. Nem is gondol rá,
7129 46 | Buda! Rof! Szudár! Zaáp! Madocsa! Makó! Balogh! Géza! Tarcsa!
7130 36 | nyilas nép az is. A nyergükön madzagon vagy szíjon emberi koponya
7131 1 | tekintetbõl mint nyeli vissza magába a mérget, s miként int a
7132 33 | lehet másképpen. Nem érzed-e magadban hol az egyik állatot, hol
7133 64 | viszi sugarait: te elviszed magaddal a hunok dicsõségét!~- Vége
7134 44 | élve. Hát csak tartsd meg magadnak a tanácsodat, én is megtartom
7135 32 | uram - feleltem -, tartsd magadnál. Én venni nem akarok semmit,
7136 49 | fölnyergelt lovat futtat a magáé mellett, hogy ha netán az
7137 56 | Az asszonyom is kitett magáért: szép széles gyolcsgallért
7138 38 | nézik, hanem kinek-kinek a magáét. Te is harcolsz?~- Lehet.
7139 7 | már?~Hiábavaló volt minden magam-okosítása. Valahányszor azt határoztam,
7140 4 | mûvelt görög: voltaképpen magamagát szemléli, hogy mennyivel
7141 60 | por. Ha nem akad egy ilyen magamfajta rab, aki véletlenül följegyzi
7142 1 | is állott.~Volt ott ilyen magamkorú fiú harminc is.~Engem elõször
7143 17 | rémülettel taszítottam el magamtól.~Aztán arra gondoltam, hogy
7144 12 | A barbár faragó mintha magamulattára faragcsált volna ki egy
7145 28 | Csáth sokkal szélesebb és magasabb testû, mint én. Bõ volt
7146 2 | hozzánk: ránk hurrogott, hogy magasabbra merjük-e állítani a sátrunkat,
7147 63 | hadjáratra. Atilla csillaga a magasán ragyogott. A katalauni csata
7148 64 | napunk leesett az égrõl! Déli magasságban ragyogó szép napunk leesett!~-
7149 2 | faládákat. Nálunk a láda magaszínû, ahogy a cédrusból kimunkálják.
7150 45 | ünnepi volt, és s beszéde magasztos, mint a zsoltárének.~Atilla
7151 22 | Vigilásznak azt a sunyi, titkolózó magaviseletét s Atilla haragját, amikor
7152 52 | nyergekbõl és fapajzsokból rakott máglyák. Magas oszlopokban szállt
7153 51 | De felét se vitték el: máglyákat raktak belõle a mezõn, hogy
7154 51 | össze.~Azokat a holtakat is máglyára hordták, akiknek atyafija
7155 7 | nekem a hun mágnások nem mágnásaim. S ha azt mondja is, hogy
7156 46 | Géza! Tarcsa! Kalocsa! Magócs! Vitézek vitézei, mi szeretetteink!
7157 2 | Jaj, a csillagos ég de magos! Szegény födi fûszál harmatos.”
7158 1 | cudarkodtak velem, csak mikor magunkban voltunk, vagy ha csak a
7159 2 | is kenyérrel édesgetjük magunkhoz. És kérdeztem tõle hun szóval:~-
7160 47 | hogy pincét nem hoztunk magunkkal.~- Hát a királyé mért nem
7161 38 | felelte fontoskodón -, tudod, magunkszõrû legény nemigen ugrálhat
7162 43 | reggeli nappal az ellenség.~A magyarázat aztán az elsõ római lovasok
7163 32 | el is aludtam a további magyarázatain.~Késõbb aztán járkálni is
7164 30 | van a levélben, amire a te magyarázatod is kellõ.~Fölszakította
7165 30 | megbõdült az állat. Nem várt magyarázatot. Csak azt látta, meg mertem
7166 57 | tudják, mit érzel, s balra magyarázhatnák. Ez se neked nem jó, se
7167 8 | ötven elõkelõ hun ifjúnak magyarázott valamit.~Az ifjak pompás
7168 44 | verejtékét törölve a gazdám -, magyariakkal együtt; a hátába kerülnek
7169 36 | fele részben meg magukat magyariaknak mondják, mert a Magyar nevû
7170 62 | csak most érkezett reá.~- Mához egy évre - mondta Atilla
7171 51 | frank, akinek kicsüng a mája. Túlfelõl négy fegyveres
7172 22 | Nekem reszketett még a májam is.~- Különös - nevetett
7173 9 | egy ékszertõl csillogó, májfoltos arcú asszony. Mellette jobbról
7174 21 | hunnak, mint elefántnak a majom. De nemhogy eltaposta volna,
7175 12 | nagy göngyöleg selymet és a majombõrt. Aztán öltözzél ünnepibe.
7176 31 | beteg. Úgy érzem, mintha május volna körülöttem, s te egy
7177 54 | dolgunk, de még úgyse gyõztük.~Májusban már ötven-hatvan-hetven
7178 46 | Szudár! Zaáp! Madocsa! Makó! Balogh! Géza! Tarcsa! Kalocsa!
7179 2 | voltunk mindössze. Az egyik Maksziminoszé, az első gazdámé. Ő a császárnak
7180 1 | fordítja a lova fejét! Délután Maksziminoszhoz mentem. Ott egy kis rabszolgát
7181 3 | énnekem.”~Elfogadta a levelet Maksziminosztól, s a szeme Vigilászra villant.~-
7182 3 | kísérte vezeték lóval és egy málhás lóval. A király parancsát
7183 26 | várná a feleletet. A szívem malomként döbögött. Elszántan feleltem:~-
7184 7 | helyett mintha egy nehéz malomkerék forogna lassan a mellemben.~
7185 63 | Csak nem gondolod tán, hogy máma indulunk?~- Atillától kitelik -
7186 63 | lebegtették. A boldogság mámora piroslott minden arcon.~
7187 27 | Kopi, gondoskodjál reggel mandulatej mosdóvízrõl.~Az említett
7188 41 | teutunok, a lét batávok, a manszi svábok, a renni frankok,
7189 14 | már ki a kezükbõl a kormányt? Mikor jön az új rend a
7190 38 | adófizetõ népek lássák.~- Átilla marad-e békén? Ki hiszi el az oroszlánnak,
7191 1 | annyira szerettem, hogy ha maradást parancsolt volna, akkor
7192 50 | 50~Ha lesz a maradékaim között, akit vagy a kénytelenség,
7193 11 | császár holtodiglan barátod maradna, s az aranyalmafájáról hullna
7194 22 | el nem fogadod, titokban maradnak. Soha ez életben senkivel
7195 7 | Hanem ha nem akarsz adósom maradni..., engedd, hogy a köntösöd
7196 8 | A javának itthon kellett maradnia, hogy ha az urunk a rómaiakra
7197 11 | is.~- Akármikor.~- Miért maradtál akkor a barbárok között?~-
7198 64 | ruhába vagytok öltözve. S úgy maradtok, míg csak a gyászének el
7199 8 | jobbnak vélték, ha kívül maradunk, amíg alkalmasabb helyet
7200 36 | vagy szétszórt népfajok maradványai. Így jött többek között
7201 63 | fölszabadulás történik, ott marasztalja a rabot Atilla mellett.~
7202 53 | és a szívemet cibálná, marcangolná. Ahogy ott ültem a tûznél
7203 22 | mindestig. A császár odahívatta Marcialosz urat is, aki nem fõtanácsosa.
7204 62 | egy este -, ott ebédelünk Marciánusznak a palotájában, s vele hordatom
7205 41 | húzódnak - mondják a kémek márciusban.~- A vízigótok nem csatlakoznak
7206 1 | Hosszan tanácskoztunk a margusi békekötésen. A hunok királyára
7207 23 | láthatóképpen sok ló és marha szokott telelni benne. De
7208 2 | A lóhús jó étel, jobb a marhahúsnál. De én már aligha válogatok
7209 36 | a nyáron töméntelen sok marhahúst, disznóhúst és birkahúst
7210 1 | trák embernek elhajtották a marháját, hogy a hunok ne õket egyék
7211 48 | konyhatüzek. A sátorok utcáin marhákat, borjúkat, bárányokat, juhokat
7212 53 | öreg angyal volt szegény. Marhaszõrbõl készült fekete csuhában
7213 49 | kengyelem még mindig hosszú. De marja az arcomat a verejték. Elõrántom
7214 48 | A fiatalságnak viszket a marka. Az idõsebbek is jónak vélték
7215 18 | hanem kettõt. - Megpöködte a markát, és megint szólt: - A rómaiak
7216 22 | Két keze egymáson a kardja markolatán. Sötéten nézett Vigilászra.~
7217 12 | kosár cseresznyét hoztak be. Markolt belõle, és minden leánynak
7218 60 | uram. Íme, csak találomra markoltam bele, s itt van egy Vénusz-kép,
7219 38 | meggyûlöljem azt az embert. A markom a tõrömre szorult: beledöföm!
7220 42 | amott egy herul, sváb, markomann, összevissza minden nemzetbõl,
7221 49 | oly véres, hogy csúszik a markomban. Szeretnék visszatérni a
7222 22 | jöjjön velem ez a tolmács. - Mármint én. - Én aztán ettõl megizenem,
7223 7 | remegett bennem, mint a marokba fogott veréb.~Nézett.~-
7224 12 | minden leánynak adott egy marokkal.~Én akkor végeztem el a
7225 64 | veled szép föld: Tisza, Maros tája, ~legvitézebb népem
7226 49 | felé. Aztán nyírfa seprût márt vérbe, és beszenteli vele
7227 2 | s az arcuk, mintha kutya marta volna meg kisded korukban,
7228 4 | elõkíváncsiskodtak szurokba mártott nádcsóvával. Bámultak bennünket.~
7229 34 | ülnie, hogy lelovagoljon a Márvány-tenger mellé. Kiválogatták ezúttal
7230 31 | formákat sokszor; sõt ha a márványba faragott nõben egyesül a
7231 3 | színe is, mint a megsárgult márványfejeké. A követek kétrét, mint
7232 28 | látogatóba. Persze nem olyan márványkirályok, mint a római császárok,
7233 39 | templom lépcsõjén. A fehér márványkõ lapokon széles lábnyomok
7234 22 | is lehetne ilyen palotád: márványlépcsõs, aranytetõs. Mellette ciprusos
7235 58 | karja gömbölyû volt, mint a márványnimfáké.~ ~
7236 9 | ragyogott. Csak Atilla arca márványos, vértelen. Az éneklõ leánycsoport
7237 63 | Konstantinápolyba teszi át a székét. Márványpalota illik a világ urának, s
7238 8 | városához. Se templomok, se márványpaloták, se kõépületek, se kövezett
7239 38 | éppen kívánja a császári márványpalotákat, hát szekerekre rakatja,
7240 22 | komolyan áhítozik egy szép márványpalotára, délben jöjjön el ebédre
7241 64 | Mintha egy gyászba öltözött márványszobor állana elõttem. Az arcán
7242 8 | piros képû ember. Szürke mása Csáthnak. Hiszen bátyja
7243 46 | Némelyek vállat vonnak, másak maguk elé gondolkodnak.
7244 12 | Mellette egyfelõl Rusztikiosz, másfelõl Szabad-Görög. A római követek
7245 36 | hódított meg a hun. Az íjuk másfélszer olyan hosszú, mint a termetük.
7246 64 | Tisza egyik medrét üresen. A másikból túlnan kiömlött az összeszorult
7247 44 | próbált erejû amulettje volt. Másiknak olyan kardja, amely már
7248 11 | Ádám és Éva a fa alatt, másikon a vízözön. A tányérok szélén
7249 15 | nem kér tüzet egyik ház a másiktól: mindenütt van rab bõven,
7250 59 | szekerek és szekerek. S még másnapra is maradt.~Csáth este hívatott.~-
7251 28 | felé az uramat többnyire másodmagammal vezettem haza. A hunok veszettül
7252 49 | Kezemben az íjam.~A kürtszó másodszor szólott a sátor ormáról:~ ~
7253 44 | nem is olyan erõs, mint a másoké, az eszem mindig helyén
7254 1 | a harmadik esztendõmben másolásokra fogott.~Nagy javamra vált
7255 12 | Mikor a mi íróink könyvet másolnak, az elsõ betû mindig kép.
7256 1 | könyvtárban csupa tanult ember másolt. Sok jó tanáccsal segítettek
7257 30 | fejét rázva -, a gazdád mással is elolvastatja a levelet:
7258 3 | addig énhozzám követ ne másszon, ameddig a szökevényeket
7259 28 | aztán megtaníttatta velem másvalamelyik cselédjét.~Látszott rajta,
7260 50 | kihúzhatna engem. Lótól lóig másznék, míg csak italt nem tapogatnék
7261 50 | eltoltam a lóról.~Ki akartam mászni. De nyilalló fájdalmat éreztem
7262 15 | hazámba.~De micsoda földön mászó, nyomorult féreg az ember!~
7263 24 | ellenkezni.~- Hát akkor matematikára.~- Mi az isten fekete csudája
7264 64 | aludtam, ~s fejemet szép mátkám szívére hajtottam. ~Az Isten
7265 14 | kereveten ült, s egy közönséges mázatlan cserépfazék volt az ölében.
7266 49 | hasonlítsak. Fejemen a bõrszínre mázolt rézsisak, jobbomon a kard,
7267 28 | akik sátorban laknak, s fél mázsa aranyat zörgetnek magukon.
7268 65 | szállásomra.~A szobánkban nincs mécses. Hallgatózok: semmi hortyogás.
7269 60 | többnyire Dzsidzsia kísért le a mécsessel a lépcsõn, és õ zárta be
7270 58 | itta szavaimat. Az arcát a mécsfény rózsaszínûre festette. A
7271 1 | vittek. Háttal állítottak a medencének, s átlöktek a vízbe.~Vagy
7272 52 | szennyes víz hömpölyög a mederben.~A csatatérrõl folyó víz!~
7273 64 | Egyik helyen, a keskenyebbik mederbõl térítsétek el a vizet. Ott
7274 51 | töméntelen halott, hát még a medrében!~A papok, szarmata asszonyok
7275 64 | és szélesítsétek meg a medret, hogy az legyen a nagyobbik.
7276 64 | szigetet s a Tisza egyik medrét üresen. A másikból túlnan
7277 41 | koponyák. A mezõn át egy széles medrû, de nem mély patak kígyózik
7278 28 | mint a két lábra emelkedõ medve. Szíjjal kötöttem aztán
7279 28 | bõrruha alá került. Farkasbõr, medvebõr, szarvasbõr, borjúbõr, de
7280 4 | égnek. Beletakaródzott a medvebõrbe, és lefeküdt.~Én is.~Másnap,
7281 4 | Lepedõket hoztak meg száraz medvebõröket, s egy csobolyó bort meg
7282 28 | az állatokkal; lovon ülõ medvék.~Csáth sok fújás és káromkodás
7283 14 | is szõrrel kifelé. Mintha medvéknek a városában volnék.~De azért
7284 58 | Dzsidzsia mesél, a vörös medvérõl meg a tündérkirályfiról.~
7285 2 | foglalkoztunk, három párducbõrös, medvesüveges hun ügetett hozzánk. Kettõt
7286 41 | hosszat nyargalnak fel-alá. Meg-megállnak. Mikor visszatérnek, Atilla
7287 63 | Sétáltunk a fényben, vigalomban. Meg-megállottunk egy-egy mulató csoportnál.
7288 59 | végiglovagolt a városon. Meg-megállt egy-egy sátornál, ahol nagy
7289 50 | hangzott, mint nyári estéken a meg-megismétlõdõ távoli mennydörgés.~Aztán
7290 27 | neki a kenyerembõl.~Eleinte meg-megrebbent minden dobásomtól. A szemén
7291 49 | embergyilkolásra, a vérre, amelyben meg-megsiklott már a lovunk lába s a holttestekre,
7292 50 | két ellenséges csapat, s meg-megújul közelemben a viaskodás.~
7293 49 | napja.~A sereg éljenzése meg-megújuló mennydörgés.~Az oltárnál
7294 36 | nyomulna, meg hogy útközben meg-megvonja a hálóját a vizekben.~Sok
7295 14 | szorongó mellel, mámorosan -, megadja-e nekem valaha az Ég, hogy
7296 1 | két aranyat kért. Az úr megadta.~Apám akkor sírva fakadt
7297 32 | aranyat ha adnál belõle, hogy megajándékozzam Bial táltost...~- Retek
7298 56 | város szélén, s a fõpap megáldott bennünket. Bizony búsak
7299 3 | leány lakott, csakugyan megállapodott a sereg, de mi nem láthattuk
7300 35 | körül nevetõk, vörösek.~Kaza megállít az ajtó mellett. Várakoznunk
7301 21 | A város szélén Eszlász megállított bennünket, s lovast küldött
7302 8 | valamilyen hun fõember.~Megállítottuk hát a szekereket, s csak
7303 51 | összevissza száguldoznak. Olykor megállnak, s a messzeséget vizsgálják
7304 7 | Minden útkanyarulatnál megállottam és visszanéztem: jönnek-e
7305 35 | vállamra csapott.~- No, fiú, megálltad a sarat! Ma este velem vacsorázol.
7306 15 | hárman nevettek.~Egy percre megálltak Rika királyné palotája elõtt,
7307 22 | és a kerevetek szövetét, megbámulta a képeket, a kígyó formájú
7308 7 | S ha azt mondja is, hogy megbánta, amit tett, a seb az arcomon
7309 14 | a...~- Én is bánom, hogy megbántottalak. Mert te jó fiú vagy, és
7310 38 | mondottam a mosolygásán megbátorodva -, ha olyan veszedelmes
7311 52 | kevesen részesültek ebben a megbecsülésben. Valamennyi holt hunt elégetni -
7312 60 | becsüsök egy pillantással megbecsülték. Nekünk csak föl kellett
7313 22 | Azonban Atilla egy tekintettel megbékózta a karját.~Egy minutumnyi
7314 44 | gazság!~Ellenség ellenséggel megbékülhet a hadban, de testvér a testvérrel
7315 38 | Hát a paloták homályában megbeszéltük Emõkével.~- Mit?~- A titkunkat.~-
7316 42 | orvos pestisnek mondja a sok megbetegülést.~Mikorra visszafordultunk,
7317 8 | És azt gondoljátok, hogy megbírtok vele? Nem olyan kicsiny
7318 35 | rólad, felséges király uram, megbocsáss: nem az én véleményem, de
7319 23 | Csáthéknál, Csokona bátyám? Megbocsátható tán, hogy érdeklõdöm a ház
7320 30 | emberrel.~Csáthban egyszerre megbõdült az állat. Nem várt magyarázatot.
7321 28 | Az asszony pörölt vele.~- Megbolondultál-e - mondotta -, hogy jó ruhát
7322 18 | Figyelmeztetem Vigilászt. Õ is megborzad.~- Eredj a sátorba! - kiáltott
7323 1 | verték a lábam meztelenjét. Megbõszültem: rárohantam a legnagyobb
7324 36 | Valentiniánusz császárnak.~Megbotránkozással értesülök, hogy jegyesemet,
7325 46 | vezetõ öregek...~A dobosok megbüfögtetik a dobjukat. A tárogatós
7326 38 | Galliába húzódtak. Azoknak a megbüntetésére megyünk. Így tudják Rómában.~-
7327 36 | hogy még a kapuk alatt is megbukkant. Az mindjárt összebarátkozott
7328 14 | húznak, hogy a királynét megbúsítottam?~Az egyik ablak nyitva volt.
7329 7 | Hallottam, hogy a lovát megcsapja és elporoszkál.~Csak menjen.
7330 2 | leányokat, hogy a szépségük megcsapott, mint a tûz lángja. Csak
7331 7 | megrántotta a lova száját, megcsapta. Elporoszkált.~ ~
7332 38 | elõttünk lovagolt. Hátranézett. Megcsaptam a lovamat, de intett, hogy
7333 62 | leveleidet írástudók is megcsodálták. Olyan megható képet festettél
7334 44 | mi táborunk is egyszerre megcsördül.~- Hirjit! Hirjit! (Ide!
7335 12 | juthat-e a római követ a keze megcsókolására.~Hát megindultunk Priszkosszal
7336 55 | én engedelmet kérek, hogy megcsókolhassam a kezüket.~Csak egyet nem
7337 7 | rebegtem:~- Ó, ha a kezed is megcsókolhatnám, ezt a szép tündérkezet...~-
7338 14 | vezetett be hozzá, hogy megcsókoljam. Anyám ránézett apámra,
7339 57 | örömömben a nyakába rohannék, és megcsókolnám.~- Te nem vagy Átilla. És
7340 9 | földet. Szerettem volna megcsókolni mindenkit, még a lovakat
7341 64 | ablakból. Fölvetted a rózsát és megcsókoltad. Azt gondoltam: az én szívem
7342 7 | Olyan nagy bûn-e az, ha megcsókolunk egy kezet? A leány keze
7343 36 | volt, mikor a nap melegétõl megcsordultak az ereszeken lógó jégcsapok.
7344 2 | vasat szúrnának a vékonyába.~Megcsóválta a fejét.~- Ha történetesen
7345 4 | mi állt énbelém, hogy így megdobban a mellem? Mi közöm nekem
7346 35 | palotába! Átilla elé.~Én csak megdöbbenek.~- Siess, siess!~Hát sietek.
7347 22 | Ismeritek-e ezt?” Aztán, mikor õk megdöbbennek, ezeket a szavakat csapod
7348 12 | Felséged - hebegtem.~Priszkosz megdöbbenve nézett reám erre az illetlen
7349 36 | Magas dombocskákat vertek, megdöngölték, és húsz-harminc lépésnyirõl
7350 4 | szél kerekedik, s utána megdördül az ég is. A szél egyre dühödtebb:
7351 49 | füle.~Azonban nálunk is megdördülnek a dobok, rikoltanak a kürtök,
7352 31 | csecsemõk.~Egyszer, hogy megébredek, valami kellemes hûvösséget
7353 30 | Megkönnyebbülten lélegzettem. Egyszerre megegyenesült a derekam. Vallató hangon
7354 11 | küldözgetésével nem lehetséges a megegyezés. Az lenne jó, ha fõvezér
7355 2 | görögül is értett: könnyebben megegyezhettünk: étellel, itallal segítem
7356 12 | vagy csak Priszkosz. Végre megegyeztek, hogy csak Priszkosz menjen
7357 12 | napfény, s akkor a virág ismét megéled.~Gondolkodón nézett reám,
7358 35 | küldött.~Atilla szemében megelégedés látszik. Körülpillant az
7359 60 | Mit beszéltetek?~S az arca megélénkült. A szeme várakozással tapadt
7360 11 | egyszerre forgatták, a vadászat megelevenedett: aranyemberek vadászata
7361 33 | mind tudott valamit, amibõl megélt. Legtöbbet mégis, azt gondolom,
7362 50 | fejemet erõmtõl telhetõleg megemelve füleltem a küzdõk tombolását,
7363 18 | hogyan iszik.~Amint a víztõl megenyhült, meglátott bennünket, s
7364 64 | elõbb... Csókolj meg... Megérdemled... Tudom mit szenvedtél...
7365 1 | kisfiú?~Erre a jóságos hangra megeredt a könnyem.~- Ó, uram - feleltem,
7366 7 | mint a fölrepülõ pacsirta. Megéreztem, hogy a leány nekem játszik!~
7367 28 | állt, s a ruhája illata megérintett.~Vadmacskából készült prémköntös
7368 64 | táltosok imádságát, valaki megérinti a vállamat. Hátratekintek:
7369 37 | hogy az arcához hajoljak, s megérintsem az ajkammal. De nekem megmozdult
7370 34 | hát azért érdekes volt a megérkezésük. Kürtök riogtak a palota
7371 22 | sok az arany nálam, aztán megérkezésünkkor Átilla apróra el szokta
7372 41 | vissza, ha a római hadsereg megérkezik. A szekeres hadak gyûjtsenek
7373 36 | jelvény látható.~Már õsszel megérkeztek az északi alánok. Hosszú
7374 21 | 21~Dél volt, mikor megérkeztünk Atilla városába. A nap égetõn
7375 60 | kameák vannak itt, amelyek megérnek egy kis országot, és Turzó
7376 38 | nagyvilág ügyei bonyodalmasak.~- Megérteném, ha megmondanád.~- Megmondanám,
7377 49 | megvillanása a válasz, hogy megértették Atilla mozdulatát, s az
7378 8 | vagy egy patkó. Arról aztán megérthetõ, hogy ott tanyáznak Nyilasék,
7379 22 | nyújtott, s mind a hárman megesküdtünk, hogy a szó titok marad.
7380 27 | kénytelenség is. Az ínséges megeszi a fakérget is, és megissza
7381 1 | mikor egy délben sietve megettem az ebédemet, s elbújtam.
7382 63 | kiáltja, hogy szinte megfagyunk a szavától.~A fõvezér vállon
7383 43 | És hát az Isten kardjáról megfeledkezel?~Leült a szekér kerekére,
7384 22 | Átillának: egyévi adónak megfelelõ arany, vagyis hatezer font.
7385 11 | mellett van három tágas szoba, megfértek benne.~De a mi uraink nem
7386 44 | hallgattam az öreg vitézek megfigyeléseit.~- Ni - mondotta az egyik -,
7387 33 | hun betûket. Persze jól megfizették. Arról nem hallottam semmi
7388 5 | magamon. De már késõ volt. Megfogadtam, hogy Csáthék sátorára rá
7389 22 | keresztre feszíttet, akit csak megfoghat. Elõször is a városban található
7390 39 | városokat elégették. Akit megfoghattak, rabszíjra fûzték. A szõnyeg,
7391 31 | különös zenés hangot, az már megfogja. Abban a pillanatban széppé
7392 50 | közeledik.~A nyeregben megfogózkodva vizsgálom: kik közelednek?
7393 18 | nekünk se kellett több, megfogtuk õket. Kivallattuk, hogy
7394 30 | Hej, kutya gazember!...~És megfordította a széket a feje fölött.~
7395 14 | Másnap esett az esõ. A hunok megfordították a bõrüket a sátorukon is,
7396 49 | elõtt, s a mezõre kiindulva megfordul, hogy végignézzen a hadon,
7397 32 | íjhúrsodrástól a ló hátán való megfordulásig. De különösen a kürtjeleket
7398 36 | hosszú felkanyarodó riolás megfordulást a vágtató lovon, s a nyílnak
7399 32 | s a kürtszóra hirtelen megfordulnunk és visszavágtatnunk.~A
7400 49 | felvonjuk. Az új kürtjelre megfordulunk, s rájuk zúdítjuk a nyilainkat.~
7401 12 | a királyné -, egy órára megfosztom az uradat a szolgálatodtól.~
7402 7 | beleugorhattam a tóba, és megfrissülhettem a vizében.~Aztán hát: lóra!~
7403 55 | leszálltam, megmosdottam, megfürödtem nagy sietten. A port is
7404 1 | hazaérkeztünk, engem elõször is megfürösztöttek, és szép fehér ingbe öltöztettek.
7405 33 | kisgyermeknek is, mihelyt megfürösztötték, piros fonalat kötöttek
7406 18 | Fogta a kürtjét, és hunosan megfújta.~De negyedóra is belételt,
7407 13 | Maksziminosz -, de én majd megfulladtam nevettemben.~- Mindenki
7408 56 | lehullanak, ahol a kürtödet megfúvod. De tudd meg, hogy ahogyan
7409 64 | az volt, hogy felrúgom, meggázolom, vagy nem tudom, mit csinálok
7410 28 | ruhát Csokonától? Hiszen meggebedsz ebben a hidegben.~- Ó, uram -
7411 1 | rendelkezek veled. Gondold meg.~- Meggondoltam, uram.~- Azok az emberek
7412 32 | ráimádkozok, bizonyosan meggyógyul, ha Isten is akarja. Apám
7413 31 | küldök neked. Idd, hogy meggyógyulj. Akkor aztán: ígérd meg
7414 14 | eresztem el! Várd meg, míg meggyógyulok, s adj el engem!” - és hogy
7415 51 | dicsõségetek. Még az úton meggyógyultok, és egészségesen érkeztek
7416 38 | a hadat akkor se lehetne meggyõzniük.~Csáth tetszéssel nézett
7417 43 | elveszti a csatát.~Ezt olyan meggyõzõdéssel mondta, hogy a szava végigborzongatott.~-
7418 22 | viselt, fél combig érõt, meggyszínût. A fején meg fölgyûrt karimájú
7419 1 | tettek a lábam fejére, s meggyújtották. A három fiú szinte sikítozott
7420 47 | 47~Meggyújtottam egy fáklyát, s elindultam
7421 38 | pillanat elég volt arra, hogy meggyûlöljem azt az embert. A markom
7422 7 | megállítja a paripáját.~Meghajlok.~- Rabszolga! - szólal meg
7423 14 | ott ült akkor is, a feje meghajlott, mint a hervadó virágé.
7424 46 | énekli Iddár.~Mindenki meghajol.~Káma rezgõ, öreges hangon
7425 57 | Senki se tud ilyen szépen meghajolni, köszönni, beszélni. Az
7426 3 | pergamen.~A mi követeink mélyen meghajoltak elõtte, és úgy maradtak,
7427 11 | járnak, mint a vízimadarak.~Meghajoltunk.~Priszkosz elõrelépett,
7428 56 | sírna.~- Lehet - feleltem meghajolva -, lehet, hogy én könnyeztem,
7429 15 | ha a térdemet még egyszer meghajthatnám elõtte.~Az urak nem fogadták
7430 2 | lehet kifejezni, s aki miatt meghal az a szegény hun legény.
7431 52 | sokféle módot küld, hogy meghaljak!~A halottak pedig egyre
7432 12 | Neki nem kell tanácsos. Meghallgatja a patvarosokat, egy-két
7433 13 | lelkesedés. - Ha a császár meghallja, hogy Átilla fatányérból
7434 2 | ólálkodtam a palota mellett, és meghallottam, mikor az úr a nevemet ordította.
7435 55 | Dehogy halt. Nem szokott az meghalni - felelte nevetve az asszony.~-
7436 18 | Római volt, rómaiasan köll meghalnia. Tudjuk mi, hogy csak halál
7437 17 | térek vissza, ne aggódjék. Meghálok valahol, és holnap vagy
7438 31 | jólelkûen. - Aggódtunk, hogy meghalsz.~- Ha téged látlak, nem
7439 51 | nem volt a kíséretében. Meghalt-e, vagy sebesülten hever?
7440 31 | volt. Azt gondolták, hogy meghaltam.~De amint megmozdult a szemem,
7441 35 | véleményét, s a különbséget meghányták-vetették.~Az öreg szava mindig sokat
7442 32 | még mutatkoznom. Ha megint megharagszik, aligha ragaszt engem össze
7443 27 | mert az egyik gyermeket megharapta egyszer valamelyik kutya,
7444 9 | azt hittem volna, hogy meghasadt a menny, s az angyalok millióinak
7445 11 | Egyúttal helynek és idõnek a meghatározását kéri, hogy hol lehetne beszélgetniük.~
7446 42 | Látszott Atillán, hogy meghatja az öreg úr fenséges naivsága.
7447 62 | írástudók is megcsodálták. Olyan megható képet festettél a feleségemrõl,
7448 56 | Köszönöm, Felség - bókoltam meghatottan. - Ha tudtam volna azokban
7449 22 | emberünkre találtunk. Estére meghívlak vacsorára. A követtársaiddal
7450 15 | kvád származású öregúr. Meghívta az urakat ebédre. Az ebéd
7451 62 | mosolyodtam el -, amióta itt vagy, meghíztál. A sanyarúságban.~Ásított.~-
7452 42 | bántja a várost, ha illõn meghódol: ami élelem van a falakon
7453 38 | hívei. Ha nem hívei, rendre meghódolnak. Amelyik nem hódol, megsemmisül.~-
7454 44 | vízigótokat: azt mondták, hogy meghódolni, azután megszökni gazság!~
7455 36 | gótoknak. A nép másik fele meghódolt a hunoknak. Azokat nevezték
7456 65 | hörgöm szinte fuldokolva.~Meghökken. A szemét mereszti rám.~-
7457 22 | a szempilláit. A fõurak meghördültek a haragtól.~- Folytasd! -
7458 34 | pofája láttára még a lovak is meghõkölnek a görög földön.~Atilla izenete
7459 49 | vagyok rá. Csak a kengyelemet megigazíthatnám! Csáth káromkodik. Mindenki
7460 12 | néztem. Vártam tõle, hogy megigazítja a királynét: „Nem rabszolga,
7461 42 | S a kezét nyújtotta.~Megigazítottam a fáklyát, hogy az arcába
7462 53 | kieresztett a markából.~Az öreg megijedt. Szenteltvízzel locsolta
7463 50 | Erre! Erre!~S mindjárt rá megijedtem. Arra gondoltam, hogy talán
7464 56 | lélegzett: - No lám, hogy megijedtünk.~A követ, Igar hun vitéz,
7465 56 | te vagy-e Zéta? Hogy megijesztesz bennünket!~- Bocsánatot
7466 45 | Az égen üstökös jelenti megindulásodat. A föld megrendül, ahová
7467 49 | elõttünk elmentek, hogy megindulhattunk, Csáth is rikolt egyet,
7468 23 | valami lovat.~- Az uramnak megírták - feleltem nyugtalanul -,
7469 38 | Mielõtt indultunk volna, megírtuk Rómának, hogy nem az õ birodalmuk
7470 31 | káricált. Látszott rajta, hogy megismer. Beszélgettünk, mint mikor
7471 64 | Még oly közel voltak, hogy megismerhettem volna az arcokat, de abban
7472 15 | mágnások, akik az urainkkal megismerkedtek.~De az uraink csak három
7473 64 | õneki. Száz kéz között is megismerném egy pillantással.~Vissza
7474 56 | való készségemet méltózzál megismerni ebben az ijesztõ ruhámban
7475 18 | meglátott bennünket, s megismert a ruhánkról, hogy római
7476 60 | mindenlátó szeme csakhamar megismerte bennem a használható embert.
7477 7 | római követségbõl vagyok, megismerték a ruhámról.~- El - feleltem
7478 14 | valaha az Ég, hogy az a perc megismétlõdjék, amikor a kezedet nyújtottad?~
7479 27 | megeszi a fakérget is, és megissza a pocsolyavizet is. S hogy
7480 2 | mikor az Iszter vizében megitathattuk a lovainkat. Fűzfák, nyírfák
7481 7 | levágtat a vízhez is, és megitatja a lovát.~A szívem olyanná
7482 55 | annyira zakatolt.~A Tiszában megitattam a lovamat. Magam is leszálltam,
7483 60 | uraknak az ilyen értékek megítélésében. Ami kiváló, magamhoz váltom.
7484 Eloszo| gyónnék. A bölcsességemet is megítélhetik ebbõl, vagyis a bolondsá
7485 22 | Mármint én. - Én aztán ettõl megizenem, hogy az ötven font aranyat
7486 53 | az ilyen is: a szeretete megjavítja a hibákat még a festett
7487 4 | micsoda takaros!~Bántott a megjegyzése. Nem tudom, miért.~Emõke
7488 27 | megvetõen néztek reám. Ilyen megjegyzéseket hallottam:~- A kezed ugyan
7489 3 | a barbárok Vigilásznak a megjegyzését.~Edekon hazakísért bennünket,
7490 15 | a császárnéra vonatkozó megjegyzést, aztán azt mondta, hogy
7491 49 | oldalán.~Atilla zászlójának megjelenésekor viharzó örömüvöltés dörög
7492 43 | aztán az elsõ római lovasok megjelenésével egy idõben érkezett: Aéciusz
7493 49 | ökörszarvakat csatolnak föl. A megjelenésük ördögi.~A sereg elõtt harminc
7494 56 | hosszú távollét után ismét megjelenhettem Emõke elõtt.~Valamicskét
7495 21 | mindjárt visszaindulok. Megjelentem a császárnak, hogy ha a
7496 21 | az érkezésünket Atillának megjelentse.~Én ott már búcsúzkodtam
7497 41 | Mikor visszatérnek, Atilla megjelöl egy halmot a maga sátorának.
7498 57 | szólnál arra, ha Átilla megjön, és örömömben a nyakába
7499 22 | hátramaradt szökevényekért. Mikor megjössz velük, gyanútlanul elhozhatod
7500 55 | cselekedet volt tõled, hogy mikor megjöttem, úgy ugrottál a nyakamba,
7501 63 | mai napodat?~- Hát, ha azt megkaphatnám vele, amit a király nem
7502 56 | foszlányok lógnak. Mikorra megkaphatnánk, ott terem a király elõtt.
7503 57 | hogy a fakilincs halkan megkattan. Az ajtó megnyílik, és Dzsidzsia
7504 46 | hogy a keresztény lelkeket megkérdezd?~A püspök fölkelt, és alázatosan
7505 1 | asztalára, és szokás szerint megkérdeztem:~- Hogy aludtál, uram? Mit
7506 28 | következett volna, hogy megkérdezze, miért mondom magamat szerencsésnek,
7507 62 | Az ura maga jött el érte. Megkeresett engem az íróházban, és megkérdezte,
7508 50 | gondolkozhattam. Ha mi gyõztünk, csak megkerestet tán az uram...~- Öcsöd! -
7509 43 | teljesedik?~- Raboddá tehetsz. Megkeresztelhetsz. Eladhatsz. Mindent tehetsz
7510 54 | méltóságot olyat, hogy Emõkét megkérhetném. Ott hányt-vetett ember
7511 57 | kamrába.~Fáradt voltam már. Megkértem az öreg mindenest, hogy
7512 13 | magam is elszabadultam. Megkerülgettem Csáthéknak a házát, de a
7513 15 | még egyszer, utoljára!...~Megkerültem a házat. Hátul is ajtó volt,
7514 6 | mondom, hogy akárki bántott, megkeserüli!~- Nem bántott engem senki,
7515 21 | Meglásd - nyihálta -, megkeserülöd ezt! A római birodalom szereti
7516 41 | csigázott faltörõ kosok is megkezdik a munkálkodást. Száz-kétszáz
7517 44 | gondoltam, hogy még azon a napon megkezdjük a harcot, de nem: csak helyezkedtek
7518 41 | oda sem ügyel. Már tegnap megkezdték a vonulást vissza a katalauni
7519 42 | töltened néhány napot. A várost megkímélem, de rendeld meg a papoknak,
7520 8 | lovát egy-egy hun elõtt. Megkínálta a kulacsából. Aztán továbblovagolt,
7521 22 | királynénak a palotájára is. Nagy megkönnyebbülésemre nem láttam senkit az ismerõs
7522 15 | vagy, Dzsidzsia?~És szinte megkönnyebbültem.~- Elvesztettem valamit,
7523 56 | hír jött, hogy meghaltál. Megkönnyeztelek.~- Köszönöm, Felség - bókoltam
7524 27 | bizony nem volt érdemes megköszönnöm, amit adott.~De azért megköszöntem.~-
7525 27 | velem akaratlanul is. Én ezt megköszönöm neki, ha elfogadja, ha nem.~
7526 27 | megköszönnöm, amit adott.~De azért megköszöntem.~- Beszélhettek, amit akartok -
7527 21 | ismételte Eszlász.~A katonák megkötöztek bennünket: Vigilászt, a
7528 9 | smaragd - a szivárvány minden megkövült színe.~A tálat és serleget
7529 1 | intésben benne volt az is, hogy megkorbácsoljanak.~- Uram - sírtam a térdemre
7530 3 | mondotta. - Mert Atilla nincs megkoronázva, tehát nem király, csak
7531 47 | Kihúzta belõle a dugót, és megkóstolta.~- Veszekedett teremtette!
|