1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
7532 60 | a szabad ravók között is megkülönböztetnek.~Az boldog idõszak volt
7533 53 | mondogatta az öreg a népnek is -, meglássátok, ebbõl szent ember lesz.~
7534 9 | mellett: vártam, hogy az uram meglásson. Közben Emõkére is rászemlélõdtem.
7535 28 | szavával hálálkodtam. Ha meglát Emõke! - ez volt a legnagyobb
7536 15 | Eközben ki-kinéztem, hogy megláthatnám-e a hun leányt. Ha rá gondoltam,
7537 28 | kellett mennem, mert a szolgák megláthatták volna, hogy a kisasszony
7538 24 | mondotta végre - majd meglátjuk, mire használhatlak. Ideiglen
7539 15 | végigmennék az udvarukon, talán meglátnám õt... Csak még egyszer szeretném
7540 8 | hogy a sátorok állásából meglátni: mekkora a család. Néha
7541 15 | Az uram Szabad-Görögöt is meglátogatta.~A királyné nem fogadta
7542 33 | amikor nem gyakoroltunk, meglátogattam Bial táltost.~A táltosok
7543 2 | ha lehetõ.~- Hát... ha meglátsz majd engem valahol karóban,
7544 11 | rongyos ruhájáról egyszerre meglátszott, hogy rabszolga.~De ez hun
7545 8 | az úton. Már messzirõl megláttuk, hogy a szél tógákat lebegtet.~-
7546 63 | csak az volt hátra, hogy meglegyen a nászünnep. Atilla talán
7547 51 | feleli a lovas. - Még meglehet, hogy a római a hátunkba
7548 33 | mondanám, hogy ha egyes emberek meglehetnek verekedés nélkül, mért ne
7549 56 | beléptem, szinte megrándultak a meglepetéstõl.~De én már akkor mélyen
7550 64 | csinálok vele. De míg a meglepõdés elnehezített, lefogta a
7551 30 | Vagyunk jócskán - felelte meglepõdve.~- Micsoda urak jöttek?~-
7552 17 | komoly legényke.~Vigilászt meglepte az odaérkezésem.~Jó darabig
7553 48 | jut-e víz mindnek? És hát meglesz-e ma a csata?~A gazdám is
7554 24 | rab utolért a folyosón. Meglökött, és megvetõen nézett rám:~-
7555 5 | poroztassa maga elõtt.~Mintha meglöktek volna!...~Belemarkoltam
7556 2 | leányon van valami, ami megmarad az emlékezetünkben.~Neki
7557 49 | hogy a rohanó lónak a hátán megmaradjak.~- Huj! Huj!~Nem szabad
7558 51 | volt dagadva. A csatából megmenekültem, a pestisbe beleestem.~ ~
7559 55 | hányódásomat, a csatát, a megmenekülésemet. Megmutattam nekik a térdem
7560 9 | De az a királyfi mégis megmenti majd a nemzetet. A jóslatot
7561 1 | nem felejtem. S az én jó megmentõm Priszkosz rétor volt.~Magányosan
7562 11 | emberek. Bennem a lélek is megmeredt az ijedelemtõl.~Láttam már
7563 63 | körülöttem.~- Megölték! Megmérgezték! - ordítja az öreg Barcza.~
7564 56 | szekér kincset hozunk haza. Megmérhetetlen sok selyem, bársony, edények,
7565 38 | bonyodalmasak.~- Megérteném, ha megmondanád.~- Megmondanám, ha tudnám.~-
7566 2 | mi császárunknál járnak, megmondanák-e másnak Átilla izenetét?
7567 38 | Megérteném, ha megmondanád.~- Megmondanám, ha tudnám.~- Hát akkor
7568 2 | azt is elfelejtettem neki megmondani, az ebattát, hogy az én
7569 33 | jövendõbe. De nem szabad mindent megmondania, mert ahány igét elárul
7570 17 | váljak meg a gazdámtól? Megmondhatom-e neki, hogy egy olyan leányhoz
7571 32 | Priszkosznak. De ezt egyenesen is megmondhattad volna.~- Féltem, uram, hogy
7572 22 | dobbantotta a padlóra: - Megmondod-e, hogy ezt a száz font aranyat
7573 41 | Az ostrom hajnalban ismét megmorajlik: dörög a kõ, duhog a fal,
7574 34 | végén már kivették a mézbõl. Megmosták, és dárdahegyen hozták Atilla
7575 28 | torzas-borzas volt.~Én idõnként megmostam magam a ruháimat, s megvarrtam,
7576 22 | mondotta -, ihol-e Vigilász. Megmotoztuk. Ezeket az aranyakat találtuk
7577 31 | megmozdult a szemem, õk is megmozdultak.~- Él - rikoltotta Rába
7578 11 | hogy az arcát akarta nekem megmutatni? Vagy hogy a kezét lássam,
7579 14 | az Emõke haján kellett megmutatnom, hogyan tornyozzák föl a
7580 32 | ott tanítók, akik mindent megmutattak az íjhúrsodrástól a ló hátán
7581 2 | illetlenség lett volna...~Azután megmutatták, hogy hol állíthatjuk föl
7582 55 | csatát, a megmenekülésemet. Megmutattam nekik a térdem sebét, a
7583 22 | Elvitte õket a városba; megmutogatta nekik a tengert, a régi
7584 63 | a kigúnyoltak is sokszor megnevették. De a nép elõször röhögte.
7585 14 | függõ nagy acéltükörben megnézze magát.~De sokáig idõzött
7586 49 | visszatérni a táborba, hogy megnézzem, miért ömlik úgy a vér az
7587 38 | hógörgeteg. Mikor már annyira megnövekedtünk, hogy jobban nem lehet,
7588 41 | vízigótok királyát Aéciusz megnyerte segítségül.~Atilla azon
7589 57 | halkan megkattan. Az ajtó megnyílik, és Dzsidzsia kandít be
7590 60 | mosolyog, még a felhõk is megnyílnak.~Szerettem volna mondani,
7591 41 | volt másnap.~A vár kapui megnyílottak, s a püspök küldöttei bársonyvánkoson
7592 41 | nyitjátok a város kapuit, megnyitja a tûz.~Már akkor ezernyi
7593 22 | volt kötve. Hogy azt is megnyitották, zizegve ömlött ki a ládából
7594 53 | munkákban is buzgólkodtam, megnyugodtak. Ó, tudok én alázatos lenni:
7595 56 | szeme szikrázott. A termete megnyúlt. Ah, hogy megváltozott az
7596 46 | széles görbe késsel sebesen megnyúzza a két állatot. Damonogh
7597 13 | szinte tartott tõle, hogy megökleli. Szarmata harcos volt az.
7598 30 | ha Priszkosz belép!... Megöl a szégyen!~Három szolga
7599 37 | volt bélelve az elején.~Megölelte és megcsókolta feleségét,
7600 27 | akkor Csáth minden kutyáját megölette. A konyha elõtt baromfiak
7601 28 | folytonos érzése. Máskülönben megölt volna a szomorúság.~Különösen
7602 39 | lába nyomai, aki a püspököt megölte. Miféle vadállat lehetett?
7603 52 | azokat, akiket a csatában megöltek.~Hány máglya füstölt ott,
7604 42 | asszony. - Özvegy vagyok. Ha megöltök, tíz árvám marad kenyértelen.~
7605 49 | békeidõben három virágágyat megöntözhetnénk vele. A lovam is csupa hab,
7606 2 | juttattam neki, s azzal megoldottam a szíve lakatját.~- Mondd
7607 60 | különféle kelmék.~Azokat kellett megolvasnunk, felrónunk. Hetekig tartó
7608 36 | össze, de ha ahhoz, amit megolvastunk, hozzászámítjuk a sok százezernyi
7609 65 | eltemették. Ülök és bámulok a megõrülés butaságával a sárgán hullámzó
7610 7 | igazítottam az eszemet:~Hát megõrültem-e, hogy lelkem minden gondolatával
7611 63 | számítok, mikor a zsákmányt megosztják.~Hát ez forgatott az ágyban.
7612 1 | volt még a hajában, az is megõszült belé. Láttam, hogy miket
7613 51 | pallossal csaptak reám, mégpedig hátulról. Nem merem megtapogatni
7614 23 | mondotta jólelkûen -, megpihentél-e már?~- Majd éjjel - feleltem. -
7615 63 | és elámult rajta.~Uzura megpillant. Int, hogy csatlakozzak
7616 63 | tányérdobot.~Amint ott állok, megpillantom a csoportban Csáthék cselédségét
7617 7 | gólyák kanyarogtak. Végre megpillantottam az úton poroszkáló hun szolgákat
7618 23 | arannyal össze ne hányják.~Megpillogta a szavaimat, aztán intett,
7619 22 | Pláne ha valaki ügyesen megpiszkálja...”~„Beszéljünk nyíltan -
7620 18 | is egyet, hanem kettõt. - Megpöködte a markát, és megint szólt: -
7621 18 | adsz?~- Egy aranyat.~A hun megpöngette egy kövön az aranyat, s
7622 31 | cselédeket:~- Ezt hát jól megporhanyították. Csuda, ha még egyszer lábra
7623 51 | mellem, és az is véres.~Megpróbálok fölhuzakodni. A bal lábam
7624 1 | erõs a memóriám. Az uram megpróbált: elolvasott elõttem két
7625 63 | ordítja az öreg Barcza.~S megragadják Ildikót a hajánál, mint
7626 1 | Válaszul az egyik rabszolga megragadott, és odavonszolt az erkély
7627 26 | Nem tudtam, mit feleljek.~Megragadta a karomat, és betolt, szinte
7628 12 | Többnyire virág. Az író megrajzolja elõször ónnal, azután kifesti
7629 56 | Mikor én beléptem, szinte megrándultak a meglepetéstõl.~De én már
7630 7 | állottunk egy minutumig.~Azután megrántotta a lova száját, megcsapta.
7631 6 | küldi.~Vártam, hogy a föld megrázkódik erre a hazugságomra, vagy
7632 39 | újságolta, hogy Galliában megrázkódott a föld, épületek omlottak
7633 63 | kiáltja a fõvezér is, megrázva Atilla vállát. - Uram! -
7634 49 | Csáth is rikolt egyet, és megrázza az íját:~- Hajrá, Isten
7635 56 | ruhában, fátyolosan.~A szeme megrebbent, de az arca egykedvû maradt.~-
7636 2 | továbbsiklik - de én mégis megrezdültem tõle.~Az a leány a halál
7637 46 | tálból az ürü hátára. Az ürü megrezzen.~Zobogány meghajlik elõtte,
7638 15 | fõvel, elém egy rózsa hull.~Megrezzenek és föltekintek. Csak egy
7639 35 | kiadják?” Kiadják!...~S újra megröhögte.~Az asszony is nevetett.~
7640 21 | volt. Vártam, hogy Eszlász megrohanja. Az a vékony lábú tiszt
7641 26 | Amint meglátott, szinte megrohant, és haragos szemmel susotolta:~-
7642 47 | hogy az álla csontja is megroppant.~Beletûztem a fáklyát az
7643 22 | Vigilászra.~Vigilász szinte megroskadt a tekintet súlya alatt.
7644 4 | haragszol?~Magam se tudtam. Megrútult elõttem Nigrónak az arca.
7645 3 | az arca színe is, mint a megsárgult márványfejeké. A követek
7646 38 | meghódolnak. Amelyik nem hódol, megsemmisül.~- Ne is mondd tovább, uram,
7647 32 | és kisebb vagyok, és édes megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe.~
7648 64 | felleget fújnak. Bizonyosan megsértette valaki Emõkét: talán az
7649 31 | a szegen függ, én titkon megsimítom. Ha a poharadban víz marad,
7650 55 | elhívat a nagyasszony, mert megsiratott téged. Az uram azzal jött
7651 36 | erdeiben fészkeltek, de idõvel megsokasodtak, s végigözönlöttek Európán.
7652 49 | elevenre. Amint lehanyatlik megsújtott bal keze, lándzsám ropogva
7653 64 | fõurak mögött már annyira megsûrûsödött a nép, hogy lehetetlen volt
7654 22 | mondotta -, mert a követtársaim megszagolhatnák, hogy sok az arany nálam,
7655 32 | fõ tudomány. Az ellenség megszakadozik, mikor a futó hunoknak merészkedik
7656 60 | rabokat is csakúgy fölírtuk és megszámoztuk, mint az értéktárgyakat.
7657 1 | elöregedett, az én dolgom is megszaporodott. Nekem kellett a gazdám
7658 7 | tiszteletnek a jele. Egy kicsit megszédültem a szépségétõl, s meg óhajtottam
7659 64 | is akaszthatnak a parancs megszegéséért, csak átfutó gondolatom
7660 57 | gyûlölsz engem?~- Én?~- Nem megszégyenítettél-e tegnap húsz ember elõtt?
7661 30 | feltörve.~No, énbennem is megszeppen a hogy vagy.~- Uram - készségeskedek -,
7662 32 | a gazdámmal itt jártam, megszerettem a hun életet. Egy napon
7663 15 | vesztettem el. És az uram megszid engem.~- A te bajod.~Tettem,
7664 5 | cselédet várta. Talán hogy megszidja: miért késett a munkájával?
7665 14 | valami bolondot is mondtam, s megszidnak majd érte? Vagy talán karóba
7666 28 | görög.~Mikor aztán a tél megszigorodott, akkor láttam, hogy miért
7667 44 | hogy meghódolni, azután megszökni gazság!~Ellenség ellenséggel
7668 27 | cselédek egykedvûen fogadtak. Megszokták, hogy a foglyok váltakoznak
7669 12 | nézett reám erre az illetlen megszólalásra. De a nõk nem botránkoztak
7670 53 | hálálkodtam neki, mikor már megszólalhattam -, van-e az emberi nyelvekben
7671 56 | rajtam pihen, alig bírtam megszólalni. Csak álltam elõttük: nem
7672 64 | a kijárathoz érkeztünk, megszólalok a hátulsó társaimnak:~-
7673 58 | ezüstmécses sercegett olykoron. Megszólaltam:~- Kisasszonyom... Nincs-e
7674 56 | ereszkedve vártam a királyné megszólítását.~- Teremtõ Isten - szólt
7675 3 | tehát õ az.~Várták, hogy megszólítja õket. De nem szólt. Õk meg
7676 33 | tiszteletesen, s vártam, hogy megszólítsanak.~- Te vagy-e, Zéta? - fufnyázott
7677 28 | tartottam, ha felveszem magamra, megszólnak téged a ruhám miatt.~Csáth
7678 1 | láttam. Egyik se merte õket megszólni, sõt inkább velük nevettek.
7679 37 | megcsókoltam. S éreztem, hogy megszorítja a kezemet.~Csáth mégis nehezen
7680 49 | nyilaink felhõje.~Én is megszorítom a térdemmel a fakót, hátrahajolok,
7681 50 | nekem is.~Hogy a fájdalom megszûnt, ismét a térdemre tapogattam.
7682 62 | katalauni hadjárat elõtt megtagadta az adót. Azt izente Atillának:~„
7683 64 | temetik este, hogy a sír helye megtalálhatatlan maradjon.~Hát visszamentem.
7684 17 | tógájába rejtettem. Majd megtalálja otthon.~Nem volt szükséges
7685 20 | helyet, hogy a fátyoldarabot megtaláljam. De nem találtam meg. Vagy
7686 33 | hanem csak hogy az igazságot megtaláljuk.~- Csak bátran.~- Csak azt
7687 50 | múlva utána szóltam:~- Ha megtalálod, hozz nekem is.~Hogy a fájdalom
7688 11 | egy ló.~Maksziminosz végre megtalálta a kellõ hangot. Keresetlen,
7689 64 | öltözött csapatot kereste. Megtaláltam a testõrök mellett. Gondoltam:
7690 44 | nekem adod azt a sisakot, megtanítalak valamire.~- Mire?~- Hogyan
7691 28 | hogyan gondolom, aztán megtaníttatta velem másvalamelyik cselédjét.~
7692 32 | nyilazzak, lándzsát vessek, és megtanuljam a hadilovaglást.~Persze
7693 36 | ellövését.~Azt nem bírtam megtanulni. A hunok azonban már gyermekkorukban
7694 2 | uraknak -, ez a fiú reggel óta megtanulta a hun nyelvet.~- Csak tanuld,
7695 11 | ember, a bajusza két ágát megtapintva. - De az is igaz, hogy görögül
7696 51 | mégpedig hátulról. Nem merem megtapogatni a fejemet.~Körülnézek, amennyire
7697 35 | alig bírtam a komolyságomat megtartani.~Az emberek vonaglottak.
7698 44 | magadnak a tanácsodat, én is megtartom magamnak a sisakomat.~Nevettek.
7699 4 | rabszolgája, szerecsen.~Megtaszított a könyökével.~- Nézd - suttogta -,
7700 63 | halk zúgás a hangja. A tér megtelik emberekkel, asszonyokkal,
7701 57 | Nyúlánk és kebles. Az arca is megtelt. A cselédek pajkosan kisasszonynak
7702 41 | hun csapatok.~A háztetõk megteltek emberekkel. A lakosság oda
7703 2 | szívességre kérnélek, ha megtennéd.~- Csak mondd, és megvan,
7704 1 | harmadikat pofon csaptam, megtépáztam. A három kölyök háromfelé
7705 64 | mágnások mind hajadonfõtt, megtépett ruhában.~A koporsó mellett
7706 5 | Déltájban az urak hazatértek. Öt megterhelt hun rab kísérte őket. Az
7707 30 | nagy a váltság, mindent megteszek érte, amit csak tehetek.~
7708 64 | jöttem. Tudom, hogy mindent megteszel, amire kérlek. Amikor útnak
7709 50 | ember. - Mozogsz-e már? Megtettem, amit kívántál.~- Nem bírok! -
7710 3 | adhatjuk. Addig is szigorúan megtiltja Atilla, hogy római rabokat
7711 22 | rabszolgák kiváltását erõsen megtiltottam. - A kardját ingerülten
7712 50 | Mikor elestem, a lovak megtiportak. A combom, a derekam, mindenem
7713 1 | én dolgom volt a lámpás megtöltése, a söprés, porolás, mosogatás
7714 38 | vízigótokat nyerje meg. Vagy hogy megtörje a kutyákat, ha nem hajlanak.
7715 63 | egy tavaszi napon az is megtörtént.~A pap délben áldotta meg
7716 15 | hogy mihelyt hazaérünk, megtudakolom apámnak az állapotát, s
7717 26 | keblemre nyúlva -, hogy megtudjam: te adtad-e nekem ezt a
7718 27 | várok-e váltságot.~Amint megtudták, hogy apám mezítláb jár,
7719 2 | hunomtól néhány nap múlva már megtudtam, hogy Deél a neve, s hogy
7720 11 | fátyolát levetette, és ismét megtûzte. A szeme ragyogott. Az arca
7721 12 | diónyi aranygomb végû tûvel megtûzve. Szép nõ lehetett valamikor.
7722 8 | társaságunkon, rajtam szinte megütközik, szinte hidegen pillant
7723 23 | fordultam Csáthhoz, mintha megütöttek volna -, vajon nem lehetnék-e
7724 63 | naptól várok.~Nevetett:~- Ezt mégúgy sem értem.~A csoporthoz
7725 38 | rebegtem szinte dideregve.~- Megújulása - komolyodott Ména-Ságh. -
7726 1 | szenvedéseim kitörését, megunják, de én akkor alig tízesztendõs
7727 11 | fordítom.~Aztán, mintha megunta volna a politikát, körültekintett.~-
7728 1 | játszottunk is. De aztán, ha megunták, megint csak az én jajgatásom
7729 11 | kengyelbe akadt lábánál fogva a megvadult állat tovább. Láttam olyat
7730 38 | szétszóródik a had, s ki-ki megválasztja a maga ellenfelét, csak
7731 59 | nyögtem csüggedten -, engedd megvallanom, hogy nehéz megválnom innen...~-
7732 22 | térdére esve. - Mindent megvallok... Csak a fiamat ne... A
7733 59 | megvallanom, hogy nehéz megválnom innen...~- Én is sajnállak -
7734 3 | a szó egyszerre mindent megváltoztatott.~Uccu, valamennyien kapkodják
7735 14 | De vajon elmenjek-e, vagy megvárjam, míg kijönnek?~Nem mehetek
7736 56 | dörzsölték. Szakadás ahol volt, megvarrták. Röviden: mikorra fölébredtem
7737 28 | megmostam magam a ruháimat, s megvarrtam, ha elszakadt. Rendesen
7738 38 | intett, hogy maradjak. S megvárt bennünket, hozzánk csatlakozott:~-
7739 35 | csak estefelé tért haza.~Megvártam õt az ajtóban, hogy talán
7740 27 | ugyan uras. No, majd itt megvastagodik.~A másik:~- A haját szagosítja
7741 60 | Mióta nem láttam Átillát, megvénült. A szakállában fehér szálak
7742 38 | mákos rétest is.~- És ha megverjük Aéciuszt, mi következik?~-
7743 1 | korbács volt a kezében. Az is megvert, de úgy, hogy a vér minden
7744 22 | a pénzt, ami a testõrök megvesztegetésére való.”~Nekem
7745 21 | Részeg ez az ember, vagy megveszett?~Egy óra nem telt belé,
7746 61 | fatányér és fapohár.~Mert õ megvet minden pompát. A ruhája
7747 7 | a seb az arcomon marad: megvetem õt.~A vízhez ballagtam,
7748 22 | Így - bólintott rá Edekon megvetõn mosolyogva.~Vigilász megkönnyebbülten
7749 1 | jó édesapámat.~Az úr, aki megvett, nagyméltóságú, barna ember
7750 38 | az ember. A királyné mind megvette. Van ott pénz, koma, hordószám:
7751 32 | fejedben?~- Ez.~Emõke arca megvidámult. Tekintete meleg sugárral
7752 1 | szemléltek végig. Én is megvidultam - hiszen csak játszópajtásnak
7753 56 | azokban a nehéz óráimban, megvigasztalódva éreztem volna magamat.~-
7754 46 | máglya ugyan föllángol, s megvilágítja a körülötte mozgó papokat:
7755 65 | kút mellett, hogy a teret megvilágítsa.~A tér most sötét és sötétek
7756 49 | távoli moraj, fegyverek megvillanása a válasz, hogy megértették
7757 4 | lefeküdt.~Én is.~Másnap, mikor megvirradt, vissza kimentünk a tópartra.
7758 48 | Atillánál idõzött, még egyszer megvizsgáltam a csatokat a kantáron, kengyelen,
7759 46 | Jertek elõ! Balambér apánk! Megyer vitéz! Tarkány fõpap! Decse!
7760 56 | ember az, akinek a tekintete megzavar. De akkor, hogy ismét láthattam
7761 4 | csak úgy sustorog.~Annyira megzavarodtunk, hogy ahányan voltunk, annyifelé
7762 30 | szerencsétlen fiúnak valami megzavarta az eszét. Elszökött tõlem,
7763 64 | áll. Nem értettem.~Künn megzendült a gyászének, s belévegyült
7764 54 | egyenesen a város bírójához és megzörgettem az ablakát:~- Kelj föl uram,
7765 49 | az elsõ percekben megint megzsibbadtam. Az a pokoli hujjogás, a
7766 12 | éjjel is a lelkemben, mint méh a virág fölött.~- Felség -
7767 63 | felszabadult rabok haza is mehetnek, ha akarnak. Ritka az, aki
7768 28 | hidegre fordult, az állatok melege enyhítette az állapotomat.~
7769 2 | télen-nyáron jobb a sátornál. Télen melegebb, nyáron hûvösebb. Minden
7770 13 | nekiültetett az írásnak, hogy azon melegében lediktálja az ebéd lefolyását,
7771 61 | csendben kezdõdött. Csak akkor melegedett föl a társaság, mikor Atilla
7772 60 | Emõke finom kis kezének a melegét.~Hát annyira kábult voltam
7773 1 | most már a szívemnek minden melegével -, az árnyékod is inkább
7774 2 | Nincs benne vér. Nincs, ami melegítené a rá nézõt. Láttam én Konstantinápolyban
7775 28 | ruha azonban kellemesen melegített.~Atillához majdnem minden
7776 49 | védje az izmokat. Csak a mell van erõsen födve meg a fej.
7777 9 | aranyfüggõ, arany karperec, arany mellboglár, gyémánt homlokcsillag.
7778 49 | lándzsám ropogva hatol a mellébe. Pillanatnyi irtózás fut
7779 30 | bozontos szemöldökét. A mellében mintha szélvész volna belezárva,
7780 49 | Mintha a szó láng volna a mellekbõl.~De csak az elsõ percek
7781 36 | és selyemszövetek voltak mellékelve a válaszhoz. A római császári
7782 38 | követeink Theodóziusznál? A Duna melléki kereskedelem végett.~- Csak
7783 61 | alatt a fejen, a nyakon és mellen aranyvarrat és aranypaszománt
7784 11 | Lépked felénk. A nyakában és mellén aranyláncok, mint minden
7785 8 | piros vagy kék vagy sárga mellény, de az is elöl csupa aranygomb.
7786 32 | s mihelyt háború lesz, melletted harcolok.~Csáth nézett.
7787 2 | hogy olyan nagy zsírosfazék mellõl kellett elugornod?~A legény
7788 8 | szólt a zene. Egy domború mellû hun legény táncoltatta felénk
7789 49 | magán a bõrsüveget, sisakot, mellvasat, pajzst, puzdrát, kardot,
7790 49 | rajozzák körül. Csillogó ezüst mellvért, s valamennyinek két kard
7791 9 | hallottam az ünnepi utcai melódiájukat, hogy nem nehéz lekótáznom.
7792 21 | Uram - kiáltottam én is méltatlankodva -, nem tudod-e, hogy én
7793 53 | bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden más fölött hordozza,
7794 37 | rebegtem halkan -, s olyan méltóságba jutok, mint Szabad-Görög,
7795 42 | bíróval, tanácsosokkal s egyéb méltóságokkal. Atilla éppen ott vonult
7796 5 | kisasszonyodnak - feleltem méltóságosan -, hogy én szolga nem vagyok.
7797 12 | Felséged, hogy rajzoljon, méltóztassék rendelkezni vele, míg itt
7798 56 | szolgálatra való készségemet méltózzál megismerni ebben az ijesztõ
7799 41 | csöndben kihallatszik a város mélyébõl a zsoltárének:~Ut quid Domine
7800 22 | kimondod, a kardok a fiadba mélyednek.~Székért intett. Odavitték.
7801 40 | felé?~A római helyõrségek, melyek elhagyják a városokat, s
7802 45 | király, te vagy a vihar, melyet Isten bocsátott az emberi
7803 56 | szinte versenyeztek, hogy melyikük dolgozzon többet a katalauni
7804 2 | tudósok az emberi szemnek a mélységeit.~Mi van azokban a mélységekben,
7805 2 | mélységeit.~Mi van azokban a mélységekben, hogy láthatatlan sugarak
7806 17 | rabszolga kincset ér. A memóriája olyan, mint a viasz. Száz
7807 1 | hogy valami ritka erõs a memóriám. Az uram megpróbált: elolvasott
7808 45 | közben is oda-odaintett Ména-Sághnak, hogy mutassa a táblát.
7809 59 | jelentkezzél Rusztinál vagy Ména-Sághnál.~Mintha villám sújtott volna
7810 8 | csak alvóhely, és esõben menedék. Nappal ott tanyáznak a
7811 4 | Jó emberek - lihegem -, menedéket adjatok. A zivatar pocsékká
7812 42 | lovon, szekereken, gyalog menekül az északi erdõség felé.
7813 22 | megragadja a nézésével, és nincs menekülés.~- A levél - szólt Vigilász -
7814 60 | patríciusnak a felesége. Menekülése közben fogták el. Várhattak
7815 40 | elhagyják a városokat, s menekülnek elõlünk. Keresik Aéciusz
7816 46 | mintha a sátorból akarna menekülni. A dob döbörgése egyre szilajabb.
7817 42 | vissza-visszapillant, látja: nincs menekvés. Megáll a patakparton. Könnyes
7818 8 | mezõségén töméntelen sok ló, ménes, csorda és birkanyáj. Kutyák
7819 25 | lovász -, kieresztettem a ménesbe. Iszen...~- Hát akkor az
7820 64 | kiválogatták a feketéket. A többi a ménesben maradt.~Gondolkodva tértem
7821 20 | fehérlett, s még távolabb ménesek. Mindenfelé méneseket láttunk,
7822 20 | távolabb ménesek. Mindenfelé méneseket láttunk, mióta a síkon jövünk:
7823 25 | jóságosan.~Kiérkeztünk a méneshez. Ott egy alacsony, deres
7824 64 | vártam. Gondoltam, hadd menjenek el mellettem: megvárom Emõkét.
7825 2 | szinte pukkadozott.~- Így menjünk-e haza? Így vigyük-e haza
7826 13 | szabad ám az idegenekhez menned, a szakállukat simogatnod,
7827 40 | kõházakban lakók elvonulnak, s mennek-mennek, míg csak a római hadsereget
7828 50 | házasodik a katona!~- Ha túlról mennél, talán ki tudnád szabadítani
7829 32 | hallgattam, akár nem.~Mikor aztán mennie kellett, megsimította a
7830 9 | volna, hogy meghasadt a menny, s az angyalok millióinak
7831 46 | fölemeli a fejét, és kiált:~- Mennyben lakó hun szellemek! Éjszakákban
7832 40 | Nem telt bele fél óra, mennydörgéshez hasonló morgás keletkezett,
7833 50 | abbahagytam, csakhogy távolabb. Mennydörög‑e? Vagy lovak dübörögnek?
7834 4 | hideg vaddisznósonkát.~- Mennyei üdvösség! - mondta az uram
7835 4 | magamagát szemléli, hogy mennyivel különb.~Az út még sáros
7836 4 | harsan nagy lánglövettel egy mennykő. A tóba csak úgy sustorog.~
7837 14 | szemei rám nyílongtak, mint a mennyország.~- Sokat szenvedtél - mondta
7838 9 | Emõkét. Repülj, szívem, a mennyországba! Hát repül is, ott repes
7839 62 | gazdagságot, méltóságot, mennyországot!~Jókedvem volt. Tréfáltam,
7840 12 | bennünket. Véltem, hogy ménta- és szegfû-keverék. De lehet,
7841 58 | beszélsz?~- Ó, asszonyom - mentegetõdztem -, hogyan beszélhessek,
7842 65 | aztán nagy pislogva, mintha mentegetõzne, de más fõurak érkeztek
7843 7 | virágot?~- Az út sáros volt - mentegetõztem -, igen nagy volt ott a
7844 2 | tizenöt-tizenhat éves leány is. A mentéje éppen olyan, mint a hamuszín
7845 8 | te - kérdem - miért nem mentél velük a háborúba?~- Nem
7846 56 | aztán mindenütt a Duna mentén. Az elsõ említésre méltó
7847 2 | éppen olyan, mint a hamuszín mentés, büszke tokás asszonyé,
7848 9 | Uram, most az egyszer ments fel!” Nem mondhatom, mert
7849 3 | nincs semmi mondanivalótok a mentségtekre? Feleljetek hát!~- Felséges
7850 63 | szívvel öltözködtem, mint a menyasszony, aki az esküvõje napjára
7851 35 | követeket küld holnap Rómába a menyasszonyáért.~Egyszerre megvilágosodott
7852 5 | mint egy szekérkeréknyi menyasszonyi csokor.~- Ejnye, beh szép! -
7853 35 | köszöntsem a poharamat, akit menyasszonyodul köszönteni most már kénytelen
7854 35 | uram király, mi lesz, ha a menyasszonyt kiadják?” Kiadják!...~S
7855 9 | aranyozott rédájában az új menyecske. Az arcát nem látni, oly
7856 63 | pörgetik a telt képû hun menyecskéket a fiatalok.~- Tyuhaj!~Vagy
7857 36 | mérgezettek. Egy ritka szép menyecskét láttam köztük. Tigriskölyök
7858 14 | ajándékot az ékszerekbõl. A menyegzõ után való holdújuláskor
7859 53 | halottakhoz is. Én ülök mellette a menyegzõkön s más ünnepeken is.~- Isten
7860 3 | sereg, de mi nem láthattuk a menyegzõt, mert Atilla azt parancsolta,
7861 29 | utána két évre. Nézd ezt a menyétbélésû kabátkát: alig kopottas,
7862 28 | ruhájuk belsõ préme nyest- és menyétprémek.~Az én hajam megnõtt, vállig
7863 55 | ereszthetem a nyilamat?~- Mér eresztenéd?~- Mert hitvány
7864 65 | kísértetlátó, s ahogy így rám mered, én is rábámulok, hogy mi
7865 35 | gyávák! Átillát rágta a méreg, hogy nincs okunk miért
7866 52 | és ittam. Az a savanyú, méregerõs bor, vagy inkább ecet, éreztem,
7867 63 | amint nagy macskaszemeit meregetve kiáltja:~- Elõre! Vissza!
7868 51 | mégpedig hátulról. Nem merem megtapogatni a fejemet.~
7869 59 | lángjába nézett, egykedvû, merengõ nézéssel.~ ~
7870 32 | megszakadozik, mikor a futó hunoknak merészkedik utána. Akkor hirtelen megfordulni,
7871 15 | nagy, nyílt szemét bámulva meresztette reám.~A nevét kiáltották
7872 52 | eléjük a csatából, ugyancsak meresztgették rám a szemüket.~Végre egy
7873 63 | mindenféle olajfestmények, merev arcú szentek és telt képû,
7874 50 | innen akárhogy is! A lábamat mereven tartva húzódtam följebb,
7875 2 | szórt volna szét valami mérföldeket lépő óriás.~Tíz sátorral
7876 50 | micsoda parancsot vigyenek. A mérföldekre nyúló küzdõ hadnak õ az
7877 40 | népek is ki száz-kétszáz mérföldnyi szélességben.~S elõttük
7878 41 | Atilla kémei mérföldrõl mérföldre hírelték a jövetelüket.
7879 41 | Irdatlan sokaság! Atilla kémei mérföldrõl mérföldre hírelték a jövetelüket.
7880 55 | abrakoltatta. Amint a tél mérge elmúlt, azonnal megindultunk.~-
7881 9 | csúnya, kövér vénasszony mérgesen nézett reám, nem tudom,
7882 60 | társaságon.~- Urab - mondja Turzó mérgesvörösen -, ezek a hitvány rabok...
7883 1 | mint nyeli vissza magába a mérget, s miként int a fejével,
7884 53 | leforrázta bennem a pestisnek a mérgét, s így maradtam élve. Tûnõdjenek
7885 36 | széles és nehéz. Nyilaik mérgezettek. Egy ritka szép menyecskét
7886 31 | fölemelni nem bírtam. Mintha mérhetetlen nagy hegy volna. S mintha
7887 46 | fölbontott állatok belsejébe merítve, szemüket égnek forgatva
7888 2 | hurrogott, hogy magasabbra merjük-e állítani a sátrunkat, mint
7889 56 | senki?~- Nem, asszonyom. Ki merne nekünk ellenállni?~- Aéciusz?~-
7890 35 | remegek belé. Nem tudom mihez mérni a szavamat, nincs vezérgondolatom.
7891 26 | visszajöhessek.~A leány nézett rám merõen, szigorún.~- Nem értelek.
7892 50 | siessen a másik segítségére, merrõl-felõl. Miért elegyedett ma a csatába?~
7893 27 | fölött mégse nézhettem el: õ mérte ki a tányérba az ételemet.
7894 33 | évbõl, amely neki ki van mérve ezen a világon.~A sátort
7895 49 | A király elõreszökteti mesébe illõ fehér lovát. Két meztelen
7896 13 | messze földrõl való, ahol a mesék országa kezdõdik.~Erre még
7897 58 | biztatják:~- Majd Dzsidzsia mesél, a vörös medvérõl meg a
7898 49 | kiterjeszkedése elvész a síkság messzeségében. Atilla arrafelé már
7899 49 | három hang át a táboron a messzeségbe is, ahova szem már nem láthat,
7900 51 | száguldoznak. Olykor megállnak, s a messzeséget vizsgálják napkelet felé.~
7901 49 | térszakadást. Mikor már oly messzire voltak az elõttünk elmentek,
7902 35 | hogy talán a bolond Cerkó mesterségébe estem, s ezt rab létemre
7903 22 | értitek is a házépítésnek a mesterségét.”~Krizafiosz erre így felelt:~„
7904 49 | a paripája, s leveti.~- Mestervágás volt, Zéta! - kiáltja egy
7905 42 | hitvány semmiségeket, még a meszelõt is. A nagy, lihegõ sietésben
7906 5 | fekete szem, az a finom metszésû ajk... közeledik, közeledik
7907 12 | szemet és azt a remekbe metszett ajkacskát.~Hímzõráma volt
7908 33 | szerencsekérõ. Áldozásoknál õ metszette ki az állat nyelvét, s tartotta
7909 2 | hanem késheggyel. Hát én is metszettem egy csipkerózsavesszõt,
7910 34 | város végén már kivették a mézbõl. Megmosták, és dárdahegyen
7911 52 | hollók az eléneklõim.~A mezõkön kigyulladtak a nyergekbõl
7912 48 | forgatják a fejüket. A távolabbi mezõkrõl is át-átkiabálnak:~- Mi
7913 7 | végtelen kígyóként kanyarog a mezõségen. Néhol fûzfák sûrûje takarja
7914 8 | körömégetéstõl büdös. A mezõségén töméntelen sok ló, ménes,
7915 1 | csalánnal verték a lábam meztelenjét. Megbõszültem: rárohantam
7916 64 | lepedõ volt rajta; a feje meztelenre borotvált, s véresre hasogatott.
7917 65 | az engem szeretõ, a hû, a miattam szenvedõ, a nekem rendelt?
7918 3 | mertek mondani: Szalve!~Egy miatyánknyi idõ telt el így: Atilla
7919 49 | változik. Én még csak a mieink lovát látom magam elõtt,
7920 43 | roppanással csaptak össze. A mieinket visszanyomták.~- Rossz jel -
7921 8 | Csáthék karavánja utolérte a miénket. Bizonyosan korábban indultak,
7922 43 | lovascsapat. Látszott, nagyobb a mienknél. Nagy roppanással csaptak
7923 35 | remegek belé. Nem tudom mihez mérni a szavamat, nincs
7924 50 | Aquam! - nyögte vissza. - Da mihi bibere! (Adj innom!)~- Tudsz
7925 55 | vontam:~- Miért imádkozott? Mije vagyok Dzsidzsiának, és
7926 40 | csap:~- Mi nekem Átilla! Mik nekem a földi istenek! Az
7927 1 | vissza magába a mérget, s miként int a fejével, hogy vigyenek
7928 64 | elköltözött hun szellemeket, hogy miképpen temessék el Atillát.~- Tegyétek
7929 60 | Csáthnak. Az asszony egy milánói patríciusnak a felesége.
7930 44 | többiek is: Gilta, Nikilsz, Milit, Nuta, Roiksz, Szavil s
7931 48 | A két tábor közt lovak milliói. Mind a patakon. Vajon jut-e
7932 9 | meghasadt a menny, s az angyalok millióinak kara hangzik le a földre.~
7933 40 | ismétlõdik többé a föld életében.~Milliónyi hangya nyüzsög-bözsög a
7934 24 | vizeket; hol milyen nép lakik? milyenek a városok? merre vannak
7935 4 | sötétségében.~Nem tudom, ki milyennek képzeli a pokol útját. Én,
7936 55 | vagyok Dzsidzsiának, és mim õ énnekem? Ámbátor iszen
7937 23 | bürge fordul ki a bõribõl mimiattunk.~- Lóhúst is kell itt ennem?~-
7938 1 | Voltak valami öten. Az uramat minden órában hívatták az udvarhoz,
7939 8 | ha nagy. Az Isten kardja minálunk van. Embernek a kardja nem
7940 49 | az áldozást az oltároknál mindaddig, míg csak a csata zajlik.~
7941 40 | frankok, parti frankok, mindazok a népek, amelyek ittak már
7942 7 | bókoltam -, a te szavadat én mindenben parancsként követem. Halálig
7943 57 | voltam már. Megkértem az öreg mindenest, hogy ne osszon rám dolgot
7944 31 | nõben egyesül a nõi szépség mindenfélesége, akkor még szebbet is láttam.”~
7945 14 | viselnek a görög nõk?~- Mindenfélét - feleltem óvatosan -, már
7946 42 | nádasokba igyekeznek, mint mindenhol. S leginkább a leánynépet
7947 46 | parázsba a két követ, s mindenikre lapockacsontokat helyez.
7948 7 | huszonöt lovas következett. Mindenikük vállán óriás íj, s mindenik
7949 64 | népnek.~Már eléje megyek mindenkinek, aki gyalog jön, s egyez
7950 38 | mindig haragosan nézett mindenkire, de nem haragudott soha
7951 27 | ijedten sántikál tovább. Fél mindenkitõl.~Milyen furcsa, gondoltam:
7952 60 | megszólított:~- Zéta, te mindenkivel kezet szorítasz, mikor elmégy,
7953 22 | pénzed is legyen bõven, mindenkoron: a tied, amit adóképpen
7954 60 | adót, ajándékokat.~Atilla mindenlátó szeme csakhamar megismerte
7955 25 | Sokszor, uram, szinte mindennaposan.~- Beszélj valamit róluk,
7956 1 | rézgyûrûket, fülbevalókat, mindent-mindent, amirõl gondolod, hogy a
7957 41 | városbelieknek a püspökük volt mindenük: polgármester, generális
7958 60 | az uram, hiszen feldúlták mindenünket! Borunkat, gabonánkat is
7959 16 | röfögõ disznók futnak az útra mindenünnen. Ostor pattog, és kürt rivog.
7960 22 | császárhoz. Ott volt délután, mindestig. A császár odahívatta Marcialosz
7961 30 | Konstantinosz ravónak: jöjjön át mindjárást.~Látom, hogy levél van az
7962 48 | patakon. Vajon jut-e víz mindnek? És hát meglesz-e ma a csata?~
7963 2 | óriás.~Tíz sátorral voltunk mindössze. Az egyik Maksziminoszé,
7964 63 | mondta a fõvezér -, hozzon mindõtök egy süvegnyi földet.”~Aznap
7965 21 | nálunk?~Eszlász az úton mindvégig együtt ivott és barátkozott
7966 50 | vagyok. Hallgatott.~Néhány minutum telt el.~- Ha keresztény
7967 39 | agyonvernek érte. Abban a minutumban nem bántam. Semmi rendülést
7968 22 | megbékózta a karját.~Egy minutumnyi csendesség. Künn egy ló
7969 33 | hogy gondolkodtál? Egy minutumra ha érdekel.~- Hallottam
7970 1 | ugyan nem kötés, csak ránk, mireánk! Jaj, ennek az országnak,
7971 60 | Olyankor beszélgettünk is. Mirõl? Mindig csak Atilláról.
7972 53 | nyelvet tanuld meg és a misézés módját, fölszentellek, és
7973 11 | nevem most Szabad-Görög, mivelhogy Görögnek neveztek rabszolga
7974 18 | rómaiak bezzeg értik. Nemhiába mívelt nép az, de értik is a módját!
7975 35 | csak hogy võlegényi díszes mivoltodban üdvözöljelek. S nem lehet
7976 56 | ellökdösik. Õ belemerül a mocsáros vízbe és eltûnik a nád között.~
7977 1 | sárral vagy még utálatosabb mocsokkal az arcomat, vagy kötelet
7978 6 | hazugság utálatosabb minden más mocsoknál, s én magam is megvetettem
7979 52 | szerencsétlenség sokféle módot küld, hogy meghaljak!~A
7980 23 | elégségesen?~- Hát... adnak. Mög is hízik, aki akar. De nem
7981 49 | kiált a kürt -, kerítsd!~Mögéjük jutok, tehát háttal vannak
7982 18 | biccentett a másik -, az hát mögemlögeti a másvilágon is...~Mi némán
7983 9 | hát én csak az urak háta mögül.~A nyüzsgés egyre elevenebb.
7984 23 | szakácsasszonyra is néztem: bajuszos, mogorva asszony. Nem mertem neki
7985 9 | rózsalevélbõl csinált koszorún mogyorónyi gyémántok csillognak.~A
7986 23 | a nap melegétõl, és zöld moha úszkált benne, de azért
7987 52 | porcikám, testemnek minden molekulája itta, szívta a bort. Csontomba,
7988 28 | látszott valamelyes kis molyrágás. A nadrágnak se volt más
7989 22 | nekem tolmácsolni kell, amit mondanak. Én csak eszköz vagyok,
7990 52 | bukdácsolnak, integetnek, mintha mondanák:~- Ó, beh jó vízben utazni
7991 11 | pedig a magam szájával is mondanék valamit, elfeledném azt,
7992 9 | ebéden, mert jelentést kell mondania Atillának a hadjáratról
7993 58 | Kisasszonyom... Nincs-e valami mondanivalód?~- Ha anyám bejön, beszélj
7994 8 | s mikor az elvégezte a mondanivalóját, sebes vágtatással robogtak
7995 62 | Emõke tudja, mit hordoz ez a mondás. A jövõ gyönyörû képét:
7996 62 | mellett harcolok. Ezt a mondást: Attila mellett harcolok,
7997 53 | meg a tanításban. Könnyû mondatok, és szép tartalmúak.~Esténkint,
7998 1 | Vigilász tolmács a levelet mondatról mondatra fordította.~A császár
7999 9 | most is odarendel! Hogy mondhassam neki: „Uram, most az egyszer
8000 4 | hogy csak szívességbõl mondhatjuk orrnak az arca közepét.
8001 38 | Kérdezgettem õket:~- Nem mondhatnátok-e meg, uraim, hogy miért nem
8002 64 | szemmel többé reám: ~nem mondhatod többé ezt az egy szót: atyám. ~
8003 22 | nyavalygott Vigilász -, nem mondhatok egyebet...~- Nem? Majd meglássuk. -
8004 45 | arca, ha reájuk nézel. De mondjanak bár világ farkasának, vérivó
8005 50 | feleltem bosszúsan. - Mondjuk, hogy kereszteltek vagyunk,
8006 33 | nem volna.~- A rosszra mondod-e, uram, hogy kell?~A pap
8007 53 | adta nékem ezt a fiút - mondogatta az öreg a népnek is -, meglássátok,
8008 61 | mindenki rövidre fogja a mondókáját.~A harmadik tál étel után
8009 2 | mondanivalótok nincsen, csak amit mondottatok, azt izeni a fejedelem:
8010 24 | Gondolkodtam azon, amit mondtál - kezdte a gazda -, hát
8011 4 | sátor elõtt a gyepen, jobban mondva: bölénybõrön. Az öreg úrnak
8012 42 | minden népébõl. Még kínai is, mongol is, szerecsen is, hát itáliai
8013 46 | legelésének halk és mély morajában, amely hasonlatos a tenger
8014 27 | ételemet. Hát akármilyen morcos volt is irántam, mindig
8015 1 | alázatosan nézett az öt mord hun követre:~- Van-e még
8016 43 | elõttünk van.~Csáth is morgadozik:~- Mi az Isten fekete csudája!~
8017 40 | mennydörgéshez hasonló morgás keletkezett, s ez a mennydörgés
8018 49 | mint a távoli mennydörgés morgása.~Mindenki hallgat. Mindenki
8019 1 | anyja.~- Hunokkal álmodtam - morgott, aki kedvetlenül ébredt.~
8020 28 | Ennél hitványabb nem akad - morgotta. - Süveget is adnék, de
8021 46 | közben érthetetlen igéket mormog.~Vitos lép elõ. A két dob
8022 46 | nekünk!~- Ne árts nekünk! - mormogják mindnyájan.~Az áldozókõ
8023 46 | Segítsetek minket! - mormolja a nép.~Iddár fõtáltos beleszúrja
8024 35 | beszélni se tudsz, csak morogsz, mint...~A kacagásnak olyan
8025 43 | visszanyomták.~- Rossz jel - morogta mellettem Bial táltos.~-
8026 3 | kapkodják az ünnepi tógát! Mosakodnak, fésülködnek. Kenik magukat
8027 48 | gazdám is fölkászálódik. Mosdik a tenyerébõl. Bajuszát,
8028 23 | kutat a fõvezér háza elõtt. Mosdjunk meg. Por lepte a hajamat,
8029 28 | össze a derekukon. Csak néha mosdottak és fésülködtek. A hajuk,
8030 27 | gondoskodjál reggel mandulatej mosdóvízrõl.~Az említett Kopi vízhordó
8031 23 | dézsákban cipelték nekik a moslékot.~Az öreg fölkelt. Eltette
|