1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
8032 49 | ismerném, ha a verejtéke nem mosná az arcát. De mintha új lelket
8033 53 | hogy már megint nincsen mit mosniuk. Inget nem viselt. Nem is
8034 56 | Ha magamnak kellett is mosnom, de volt mindig fehér ruhám,
8035 1 | megtöltése, a söprés, porolás, mosogatás is. S én minden dolgot szívesen
8036 38 | vidámsága.~- Uram - mondottam a mosolygásán megbátorodva -, ha olyan
8037 62 | sanyarúságban.~- Asszonyom - mosolyodtam el -, amióta itt vagy, meghíztál.
8038 60 | hogy ezen az esõs napon mosolyoghatna valamelyest, de nem szóltam.
8039 33 | ember napestig hallgatta, mosolyogta.~A papi sátorok körben álltak
8040 51 | hajnala! Csakhogy ismét mossa hûsítõ harmatod eltikkadt
8041 52 | ringatódzva. A hullámok a nyakamat mossák, az arcomba is fel-felcsapnak.~
8042 52 | kisütött. A lábamat víz mosta csendesen. Ijedten észleltem,
8043 59 | vizsgáljuk az érdemeidet, de mostan Atillának kellesz: sok a
8044 32 | Elég az neki.~Az asszony mostohaanyja volt Emõkének. Csáth jobban
8045 21 | hátra volt kötve.~Vigilászt motozták meg elõször. Az inge alatt
8046 21 | Eszlász nem is felelt.~- Motozzátok meg õket - mondotta, mikor
8047 34 | gyermekeinek sok mindent a javára mozdíthatok majd a jövendõben.~Mindennap
8048 49 | hogy megértették Atilla mozdulatát, s az õ lelke áttüzel mindenki
8049 32 | kellett jól ismernem. Minden mozdulatra, minden harci cselekedetre
8050 23 | Sírtak.~Én nem tudtam, merre mozduljak. Csáth utánament Atillának
8051 45 | induljanak a lovasok, mikor mozduljanak a gyalogok, ha a római hajnalban
8052 52 | vigyetek már engem is! Cobor, mozduljon meg a szíved!~Cobor meg
8053 51 | hõség.~De hát miért nem mozdulnak már?~Bizonyosan Atilla nem
8054 63 | fülünknek.~Végre a fõvezér ajka mozdult meg, mintha lélekfojtó álomban
8055 22 | kerülgeti!”~Fölkelt.~Az urak is mozdultak, hogy kövessék.~- És ez
8056 12 | megyünk. Rika királynéhoz.~Mozdultam örömmel.~Rika királyné a
8057 1 | láttam a szemérõl meg az ajka mozgásáról, de csak mosolygott és pislogott,
8058 38 | Pislogott. A szemöldökét mozgatta:~- Átilla még eddig soha
8059 15 | foghatom!~Csáthék háza körül is mozgott néhány ember. Az ajtónálló
8060 45 | Gondolható volt: sötétségben nem mozoghatnak a hadak. Hold nincs. A csillagok
8061 63 | rettenetes álom kénytelenségében mozogna.~Ajtó nincs a szobán, csak
8062 1 | tisztáztam neki. Ha a betûk mozogni tudnának, a válaszunk betûi
8063 33 | szüntelenül. Az embernek is mozognia, alkotnia, küzdenie kell.
8064 50 | No - unszolt az ember. - Mozogsz-e már? Megtettem, amit kívántál.~-
8065 35 | napon estefelé a kovácsunk mûhelye elõtt ültem. A telek hátulsó
8066 8 | vernek azok napestig. A mûhelyek köre szuroktól és körömégetéstõl
8067 1 | volna valamiben? Soha nem mulasztottam én el semmit a dolgaimban.~
8068 63 | Meg-megállottunk egy-egy mulató csoportnál. Néztük, mint
8069 38 | túsz a hunoknál. Együtt mulatta át az ifjúságát is Átillával.
8070 5 | páfrányt és fűszálat, s magam mulattából már a kosárban elrendeztem.
8071 1 | fehérét. Az ellenkezésem mulattatta õket. A rabszolga haragszik -
8072 63 | késhányók, görög csepûrágók mulattatták a népet. A palota elõtt
8073 35 | át a csontjaimon.~- Ezen mulattunk ma példátlan szélesen -
8074 51 | életem felét.~Tán negyedóra múlik el. A hun tábor felõl kürtölést
8075 60 | felrónunk. Hetekig tartó munka s unalmas - már ugyanis
8076 64 | kapa fogott aznap reggel munkába. Földdel tömött zsákokat
8077 42 | és végezd el rajtunk is a munkádat.~S a kapu kinyílt.~A fehér
8078 54 | a gyóntatás és a temetés munkájában.~Belenyugodtam, hogy pap
8079 5 | megszidja: miért késett a munkájával? Talán hogy az utat tovább
8080 60 | faragványok voltak, és oly mûvészi munkák, hogy némelyiken esztendeig
8081 12 | Sose rajzoltam asszonyi munkákat, csak betût a császári könyvtárban
8082 53 | hettem, és az apró házi munkákban is buzgólkodtam, megnyugodtak.
8083 41 | faltörõ kosok is megkezdik a munkálkodást. Száz-kétszáz ember vonja
8084 9 | Emõke gyöngyházas késsel munkált egy csibecombon. Komoly
8085 12 | vett tõlem. Úgy meg volt munkálva az a tigrisbõr...~Az már
8086 60 | annyit, mint abban a szomorú munkámban és szomorú állapotomban.
8087 60 | hívattak, mikor már a hivatali munkámtól elszabadultam. Olyankor
8088 45 | hajt, s az emberi lélek munkára buzdulva folytatja életét.
8089 60 | a rabért, annál nehezebb munkával sanyargatják.~- Még pártolod
8090 45 | oda-odaintett Ména-Sághnak, hogy mutassa a táblát. Fekete deszkalapon
8091 12 | hogy én neki a tudomásomból mutathatok valamit...~Csakhamar elõtûnt
8092 40 | rajta a fosztogató kezek. Mutatják, hogy az ott Gondikár király.~
8093 32 | gondoltam -, kár volt még mutatkoznom. Ha megint megharagszik,
8094 43 | meg, hogy a jelek ma mit mutatnak: Átilla elveszti a csatát.~
8095 1 | az ember. Nem bírtam mást mutatni, csak a fogam haragos fehérét.
8096 22 | Eszlász, Vigilásznak a fiára mutatva.~- Ez a fiú ötven font arany
8097 11 | ládába zárt kincsek csak mutatványok abból, ami Konstantinápolyban
8098 14 | kellett vennem. Meg kellett mutogatnom, hogyan viselték
8099 28 | aranyat zörgetnek magukon. Mûveletlenek, de méltóságosak. A puhaságot
8100 40 | amelyek ittak már a római mûveltség poharából.~Csak a sátoros
8101 28 | tehát a mûveltségem is az õ mûveltsége. Hordozott magával, mint
8102 28 | õ rabja vagyok, tehát a mûveltségem is az õ mûveltsége. Hordozott
8103 31 | kénytelenül is hódolnak az én mûveltségemnek.~Nem: szenvedõ voltam, csak
8104 60 | némelyiken esztendeig is vakult a mûvésze.~Vizsgálják a becsüsök.~-
8105 60 | Volt is alkalma rá, hogy a mûvészetét megmutassa. Egy hunt lefestett.
8106 12 | Szép.~Ez az egy szó úgy muzsikált aznap még éjjel is a lelkemben,
8107 36 | nyeregbõl. Özönlöttek nagy muzsikaszóval, danolva, táncolva, mintha
8108 9 | hogy hunok, csakhogy a muzsikus hunokat talán gyermekkoruktól
8109 9 | apró ezüstcsengõk rajtuk.~A muzsikusok százan is vannak. Az egyik
8110 61 | beszólítottak az elsõ vacsorára. Na, nem vendégnek, nem: Atillának
8111 56 | egyszer csak kisuhan a nádasból egy rongyos, sovány vénasszony.
8112 42 | batyuk, kosarak. Erdõkbe, nádasokba igyekeznek, mint mindenhol.
8113 44 | elhelyezkedésén, hogy azt a mozgó nádast középre illeszti Aéciusz.
8114 4 | benne. Rakta szívesen a nádat a tûzre, s közben kérdezgetett,
8115 36 | színes kendõ vagy süveg vagy nádcsomó, kard, lófark, bivalyfej,
8116 4 | világosság kél elő: égő nádcsóvát tartanak ki, s hun szóval
8117 4 | elõkíváncsiskodtak szurokba mártott nádcsóvával. Bámultak bennünket.~Mert
8118 55 | Minden száz lépésre áll egy nádkunyhó.~A hunok országába kémek
8119 47 | amely tömve volt félöles nádnyíllal.~- Vess a lovak elé - mondottam -,
8120 56 | sarumon, cseresznyeszínû nadrág, meggyszínû bársonydolmány,
8121 13 | ruhácskába öltöztették. A nadrágja alját a saru aranyfonatú
8122 28 | valamelyes kis molyrágás. A nadrágnak se volt más hibája, csak
8123 51 | végig a ruhám. A köntösöm, nadrágom megszakadozott. Kivan a
8124 28 | kiválasztott egy rókabõr nadrágot, farkasbõr köntöst és borjúbõr
8125 36 | úgy jöttek, mint valami nádrengeteg. Királyuk egy zömök, villogó
8126 4 | házakat is látok magam körül, nádtetős házakat. Kutyák rohannak
8127 8 | fehérlenek, de csak afféle nádtetõs sárházak, és ember nem lakik
8128 40 | S elõttük vonul, jóval nagy-elõttük egy másik népsokaság.~Micsoda
8129 12 | szõnyegen. Nem szépek. Egy nagyállú is köztük. Mind a hatan
8130 55 | Vadászatra ment ki Rika nagyasszonnyal. Holnap bizonyosan elhívat
8131 14 | vagy.~Emõke kezet csókolt a nagyasszonynak, aztán visszatért a belsõ
8132 35 | jobbról Barcza, a király nagybátyja, balról Aladár. Ott ül a
8133 35 | fetreng belé a széken. Atilla nagybátyjának, Barczának az arcán öreg
8134 35 | hervadt.~A nevetés kidurran. Nagyhajú Dorog szinte fetreng belé
8135 63 | lovagolva utánozta a fõurakat: nagyhasú Eszlászt, amint a pocakját
8136 16 | Sohasem látom többé a házzá nagyított kalitkát s kirepülõ fehér
8137 55 | lehetne oka. És te most már nagyleány vagy, vigyázzál a jó híredre
8138 60 | az a kéznyújtás, egyszer nagylelkûen szintén kezet nyújtott.~-
8139 38 | szemével.~- Te tán nem tartod nagynak?~- Átillát? Hogyne. De a
8140 8 | felé, annál díszesebbek és nagyobbak a sátorok. A boglyaforma
8141 40 | Auguszta városa volt.~Atilla nagysátorát ott állították föl elõször.
8142 8 | szorosan egymás mellett. Azok a nagysátorból származott újházasok sátorai.
8143 49 | a zoltánok.~S ahogy egy nagyszájú zoltán ordítva áll az összetorlódott
8144 62 | keresnék, s hogy a társaim nagyszép minden jóval biztatnak.
8145 56 | elolvastassa a levelet.~Mink a nagyteremben csendesen voltunk addig.
8146 34 | ki volt terítve a palota nagytermében egy asztalra, s rajta kirajzolva
8147 1 | mint sárgul el a gõgös nagyúr. Láttam, hogy a vendég iránt
8148 12 | családfõ beszéde:~- Hát bezony, nagyuram, a leány olyan színû volt,
8149 38 | hát te ezt nem értheted. A nagyvilág ügyei bonyodalmasak.~- Megérteném,
8150 1 | ötnapi járással beljebb: Naiszoszban, a két birodalomnak a határán.~
8151 42 | meghatja az öreg úr fenséges naivsága. Egy szót mondott Kamocsának,
8152 46 | tek... har... col... nak...~Az urak fölugrottak.
8153 30 | jöttek?~- Anatóliusz úr és Námusz úr meg egy írástudó meg
8154 29 | padláson terítgettek. Az idõ napalkonyat felé járt, s künn dara esett.~
8155 55 | hányódás után elérkeztem egy napalkonyattal a Duna partjára.~A kürtömbe
8156 14 | hogy ki szokott állani a napfénybe, hogy nõjön, mint a nárciszok.~
8157 37 | mondották -, igen jó jel, ha napfényben indulunk.~A kürtszóra befogták
8158 6 | uram! A te jóságod éltetõ napfényem nekem, és én meg sem érdemlem,
8159 1 | a beteg állat szereti a napfényt.~Ahogy ott nyugszom, látom,
8160 31 | beszélgetnek. A hólyagablak napfénytõl sárga. A szoba világos.~
8161 54 | húsz-harminc is.~A püspök húsvét napján pappá szentelt, hogy legyen,
8162 63 | menyasszony, aki az esküvõje napjára virrad. A sarumra az aranysarkantyút
8163 46 | Isten urunk, ki messze napkelettõl elhoztál bennünket a Tisza
8164 15 | ártott.~Priszkosz befogott a napló diktálásába, de csak annyit
8165 1 | megint megállt.~- Ott van a naplóim között a 440-ik év. Törd
8166 56 | is hozott túszul, hogy a napnyugaton lakó nemzetek hívei maradjanak.
8167 56 | Ildikóra mutatott). Ezt is napnyugatról hozta. Királyleány és kedves.~
8168 63 | mennyiért adod el a mai napodat?~- Hát, ha azt megkaphatnám
8169 28 | szép, mint Emõke.~Azokat a napokat sem kívánom vissza.~ ~
8170 60 | Egy festõ is volt köztük, nápolyi avzon. Az szegény vidáman
8171 32 | ültem. Hogy a másik szép napomat is lássam, ha elõjön.~Helyette
8172 54 | ötven-hatvan-hetven halottunk volt naponkint. Volt olyan ház, hogy az
8173 48 | jónak vélték volna a száraz, napos idõt. S jobb reggel, míg
8174 52 | látom, hogy a világosság nappali. Érzem, hogy az esõ átveri
8175 16 | aranynyilakat lõ az égre, s nappallá változik a világ.~Sohasem
8176 6 | láttam. Nincs se éjjelem, se nappalom. Éjfél felé azt gondoltam,
8177 12 | valamit...~Csakhamar elõtûnt a napraforgó alakú virág, és a nõk tapsoltak.~-
8178 14 | elmúlását, búza aratását. ~Napraforgóvirág teljes kinyílását; ~legény-vitézeknek
8179 63 | A szövetséges hadaktól napról napra jött az értesítés,
8180 9 | királyi násznép úti pora. Napsütésben gomolygó aranyköd. Legelõször
8181 53 | írók közül csak Ovidius Naptárát ismerte. A papjai meg csak
8182 63 | kincshez képest, amit ettõl a naptól várok.~Nevetett:~- Ezt mégúgy
8183 4 | volt az a sütemény, mint a narancs.~A gyermekek itták a tejet,
8184 14 | az ereiben, mint a fehér nárcisznak, s hogy ki szokott állani
8185 37 | olyan is volt õ, mint a nárciszvirág: csupa finomság, csupa fehérség,
8186 9 | a hajamat az uram finom nárduszával, és középen kétfelé választottam,
8187 14 | láncok, gyöngyök, kösöntyûk, násfák, gombok. Hogy miért tartotta
8188 63 | hogy felszabadít. Minden násza után felszabadítja Atilla
8189 61 | voltak, amelyben Atilla nászakor láttam õket; fátyolos fehér
8190 9 | elõföllegzik a királyi násznép úti pora. Napsütésben gomolygó
8191 9 | utána húzódott a hosszú nászsereg is. Minden lovon színes
8192 63 | hátra, hogy meglegyen a nászünnep. Atilla talán már másnap
8193 57 | volt az a koszorú valami nászünnepen. Mikor kidobták, fölvettem,
8194 60 | felelt az öreg -, de azért neb tûröb, hogy rajtab vihogjatok!~
8195 12 | fehér ruhában volt. A nyakán nefelejcsszín kis selyemkendõ. Arcának
8196 8 | boglyaforma füstös emberi kasokat négy-öt-hat szögû széles faalkotmányok
8197 15 | Priszkoszt, hogy eresszen föl egy negyed órára a királynéhoz. De
8198 3 | mintha arról volna szó, hogy negyedórára, s meg kell fordulnia Konstantinápolyból.~
8199 49 | vagy legalább pihenni egy negyedórát. És inni sokat, egy vödör
8200 2 | kutyaharapta képû, mint minden hun. Négysoros aranylánc fénylett a nyakában.
8201 60 | egy zsódos.~Volt valami négyszáz.~Utána mindjárt színházi
8202 60 | könnyezésig nevettünk.~Azonban négyszemközt nem beszélhettem Emõkével.
8203 33 | bejárata elõtt egy kicsiny négyszögletes kõoltár állott, amelyen
8204 8 | hársfa, s alatta egy nagy négyszögletû, vörhenyes kõ, de akkora,
8205 51 | messzeségben. Nincs egy négyszögnyi tiszta tér rajta. Csupa
8206 4 | is. Azok között van egy négyszögû. A tetején aranygomb csillog.
8207 63 | ravótársaim se siettek. Négyünknek volt egy szobánk, Konstantinosznak
8208 39 | fõztünk. Atilla asztalánál negyven-ötven ember ült mindennap. Az
8209 13 | csillag. Még leggyakrabban egy negyvenesztendõs-forma gömbölyû asszonyra néztem.
8210 2 | királynak. Göndör görög volt, negyvenévesforma, mindig sietõs mozgású.~
8211 60 | váltságot várnak a rabért, annál nehezebb munkával sanyargatják.~-
8212 42 | horgolódtak a fûbe. Egyre nehezebben lélegzett... Még egyszer
8213 3 | nevetett:~- Ejnye no, beh nehézfejû vagy, hát hogyan szárítják
8214 50 | bágyadt voltam, s forróság is nehezített. Nem tudtam, hogyan, de
8215 39 | omladék. Égett bõrszagok nehezítették a levegõt. A templom elõtt
8216 33 | a Gonosznak.~Sármánd a nehéznyavalyát gyógyította sikeresen. Szent
8217 17 | Irigyeim voltak mindig. Nem neheztelek rájuk.~- Mondjátok meg az
8218 15 | vacsorájukat. Nekem akkor már nehézzé vált a fejem.~Hogyan juthatnék
8219 9 | Az asztalfõn a fõvezér neje, egy ékszertõl csillogó,
8220 45 | értették õt, legföljebb a Nekár-frankok ifjú királya meg Oresztész
8221 46 | szívedet! Tûzben, lángban néked áldozunk.~Zobogány beleveti
8222 42 | továbbmenjenek-e, vagy hogy nekiállítsák a kapunak a faltörõ kost.~
8223 9 | virágot illesztettem. Azután nekiálltam: víz, fésû, illatkenõcs!
8224 49 | hoz a fején, az elõttem nekihuzakodó Badalót úgy vágja nyakba
8225 53 | volna hajadonfõvel gyalog nekilódulni a világnak.~A püspök sokszor
8226 49 | hátráló csoporttal telik meg, nekisarkantyúzom a paripámat, és a fokosommal
8227 49 | sújtom. Lefordul. A lova nekitorlódott az enyémnek. Azt is fõbe
8228 13 | tántorgott is.~Priszkosz mindjárt nekiültetett az írásnak, hogy azon melegében
8229 31 | édes, mint a pogány istenek nektárja. Tudom, tudom, hogy nem
8230 53 | A szoba levegõje tömjénnel illatos. A falakon szentek
8231 42 | egy-egy agg férfi. A házak némák voltak. A lakosság bizonyosan
8232 17 | egypár hétre: ne forognának némely kerekek.~Az én kerekeim,
8233 36 | kétélû. A magyarok közt némelyeknek lándzsa helyett fokos villog
8234 60 | oly mûvészi munkák, hogy némelyiken esztendeig is vakult a mûvésze.~
8235 22 | én nevemben: „Theodóziusz nemes apától származott, s Átilla
8236 33 | értelmünk, jobb a szívünk, nemesebb a kezünk.~- De én nem emlékszem
8237 22 | hitvány faj szolgája legyen a nemesebbnek.~Atillának minden szava
8238 62 | kiváltalak. Magam mellé veszlek, nemességet szerzek neked. A leveleidet
8239 21 | mint elefántnak a majom. De nemhogy eltaposta volna, sõt inkább
8240 60 | országot, és Turzó fõbecsüs úr néminemû fületlen gomboknak értékeli
8241 24 | Illedelem szerint igennel vagy nemmel kellett volna felelnem,
8242 4 | Atillának a bátyja volt, s nemrégiben halt meg. A fehér hunoknak
8243 42 | markomann, összevissza minden nemzetbõl, ki hason, ki oldalt, ki
8244 61 | tánc nem olyan, mint más nemzeteké. Csöndes és méltóságos lejtésekkel
8245 50 | célokért, vallásért, emberi nemzetért, tudományért - valami. De
8246 55 | az már, hékás!”~- Hát a nemzetes úrnak nem esett baja a harcban? -
8247 11 | Ez aztán nemcsak a két nemzetnek válnék javára. Hanem a te
8248 65 | borulnak. ~Fekete sötétség hun nemzetre támad, ~feketébb sötétség
8249 8 | kicsiny ám az, mint a kazár nemzetség!~A hun vállat vont.~- Ha
8250 36 | tudja, mikor szakadtak el a nemzetüktõl, amelyet azóta Afrikába
8251 27 | Csak a javát neki, Rába néni - kiáltotta Zuzura -, mert
8252 25 | gyönge, gyámoltalan ember. A nénje kormányoz voltaképpen, de
8253 36 | többek között egy vandál népcsoport is. Isten tudja, mikor szakadtak
8254 36 | jötték különbözõ apró-cseprõ népcsoportok, eltûnt vagy szétszórt népfajok
8255 45 | vezetted el világtipró hatalmas népedet, s városom lakói nyugodtan
8256 1 | szántsanak-vessenek a császár népei, mert az a föld az övé,
8257 41 | szavad biztosít, hogy a népeid közé fogadsz, a lábadhoz
8258 49 | állatbõrös, különféle vad népeinkkel.~A vízigótok a másik szárnyon
8259 38 | maga sem ismeri földjét, népeit, királyait. De mégis az
8260 64 | Maros tája, ~legvitézebb népem örökös hazája. ~Testem már
8261 64 | mégis elhagyom az én hû népemet!~A visszafojtott sírás halk
8262 44 | rómaiak válogathatnak majd a népfajokban.~- A herulokat nem látom -
8263 9 | erkélyrõl gyönyörködtek tovább a néphullámzásban. Mi még ott maradtunk. Néztük,
8264 40 | szemével lehetne nézni ezt a népözönlést, olyan látvány volna ez,
8265 38 | kiáltottam csodálkozva -, ezzel a néppé vált tengerrel?! Én azt
8266 62 | Adria partján teleltek a népükkel, hogy mihelyt enged a tél
8267 51 | lovakon át, hogy fölfedezze a netalán lappangó ellenséget.~Fél
8268 42 | halottak hevertek. Itt egy neur, amott egy herul, sváb,
8269 36 | Néhány napra rá megjelentek a neurok is, s jöttek napokig. Csupa
8270 7 | szólal meg gõgösen. - A te neved-e Zéta?~- Az enyém, kisasszony.~
8271 49 | zûrzavara egyszerre a tábor: nevek, hívások, parancsok hangzanak
8272 42 | asszonynak -, és nesze ez a pénz, neveld föl rajta a gyermekeidet.~
8273 32 | el hozzám: olyan táltost nevelek belõled, hogy még esõt is
8274 24 | erszénykéjét?~- Az ember csak neveléssel válik emberré - feleltem
8275 24 | megvetõen nézett rám:~- Neveletlen barom!~Elámulok:~- Miért?~-
8276 23 | vajon nem lehetnék-e nevelõje a te két szép gyermekednek?
8277 1 | megfordult és befutott: a nevelõt hívta. Már akkor én is éreztem,
8278 32 | téged, és úri tisztségre nevelt!~- Nem bíztam, uram, az
8279 6 | hazugság. Priszkosz belém nevelte, hogy a hazugság utálatosabb
8280 1 | értelmemnek. Nem korbáccsal neveltél, hanem jó szívvel. Szép
8281 30 | fiút gyermekkorától fogva neveltem s tanítottam. Az volt vele
8282 17 | Atilla egyik fiának van nevelve?~Arra gondoltam, hogy maradjon
8283 22 | csapod a szeme közé az én nevemben: „Theodóziusz nemes apától
8284 52 | sarukat.~Kiáltok:~- Isten nevére!...~Kihúztak. Bámulva álltak
8285 64 | ezen a világon híresek, nevesek, hatalmasak, de olyan király
8286 28 | Erõlködtem, hogy én is nevessek, de a szememet elöntötte
8287 60 | ravótársaim szintén megértik, mit nevetek, mert hiszen felében római
8288 14 | szelíd mosolygás volt minden nevetése. Én, amikor csak lehetett,
8289 13 | gazdám is -, én az embert a nevetésérõl ítélem meg. A varga röhög.
8290 35 | eresztette a kacagását. Én olyan nevetést, olyan rihogást-röhögést,
8291 4 | szõrt is.~Beszélgetnek, nevetgélnek. Hevernek is a lovon fél
8292 35 | Csáthra nézek, hogy miért nevetnek. Csáth a kezével int, hogy
8293 35 | hercegnõ?~Nagy csend. Néhány nevetõ nyikkanás. Összeszorított
8294 35 | Az arcok az asztal körül nevetõk, vörösek.~Kaza megállít
8295 35 | arccal. A szája még akkor is nevetõre állott.~Leugrott a lováról,
8296 13 | szeretném tudni, hogy nem volt-e nevetséges neki az a bolond, vagy nem
8297 40 | népfaj, õrült vakmerõségében nevetséget keltõ és tisztelni való
8298 33 | korodban mért sírtál? mért nevettél? mivel játszottál? hogy
8299 13 | de én majd megfulladtam nevettemben.~- Mindenki az oldalát fogta -
8300 60 | teröbtésit az apátoknak, engöb nevettök-é, kutyák?~Ha a többi becsüs
8301 60 | Azon aztán könnyezésig nevettünk.~Azonban négyszemközt nem
8302 55 | szokott az meghalni - felelte nevetve az asszony.~- És sokáig
8303 1 | bõrébõl. A világ a hunok nevével volt tele.~- Jönnek a hunok.
8304 38 | édes barátom, kígyónak nevezi a mákos rétest is.~- És
8305 54 | kezemet csókolják, úrnak neveznek, csöndes, nyugalmas az életem.
8306 64 | fényének és büszkeségének nevezte, Irnákot a hadak csillagának,
8307 11 | Szabad-Görög, mivelhogy Görögnek neveztek rabszolga koromban. - És
8308 17 | neve Theofil, de én Zétának neveztem, s erre a névre szokott.
8309 22 | Hunniában.~Lám, buta barbárnak nevezzük a hunt. Íme, a finom eszû,
8310 1 | a földrajzi szótár és a névlajstrom.~Egy reggel különös nekem,
8311 53 | tányérra, hogy odanyújtsam neki névnapi ajándékul.~- Elhiszem -
8312 17 | Zétának neveztem, s erre a névre szokott. Fogadd õt tõlem
8313 2 | napon fölírtam valami száz névszót meg néhány köszöntést, szólásformát: -
8314 39 | állottam. Körülpillantottam, néz-e rám valaki. Százával, ezrével
8315 49 | Atilla a kengyelben fölállva nézegelõdik az ellenség felé: látszik,
8316 45 | csoportjait. Atilla untalan azt nézegette, s evés közben is rendelkezett,
8317 22 | partján ragyogó Krizopoliszt nézegették, az asztalnál csak hárman
8318 44 | Én csak a mi sátorunkról nézelõdtem a nagy hõségben. A síkon
8319 62 | rásújtson. Valami ilyen nézés volt az. És szólt is:~-
8320 42 | maradt, reám fagyó halotti nézésben.~ ~
8321 22 | ránéz valakire, megragadja a nézésével, és nincs menekülés.~- A
8322 2 | voltam, megállott rajtam.~A nézésünk találkozott.~Nem tudom,
8323 5 | soha. És hát a holdat is nézheti mindenki, ha el nem is érheti
8324 27 | szakácsasszony feje fölött mégse nézhettem el: õ mérte ki a tányérba
8325 50 | szokott állani, és ahogy onnan nézi a csapatok küzdelmét, onnan
8326 18 | hun -, azt néztük.~- Mi a néznivaló azon? - dörmögött Eszlász. -
8327 12 | oldalt, vagy háttal vannak a nézõnek. A legalsó virágot hervadtnak
8328 2 | Nincs, ami melegítené a rá nézõt. Láttam én Konstantinápolyban
8329 18 | hunok komoly érdeklõdéssel nézték, hogy hogyan iszik.~Amint
8330 2 | mind az úton jó szívvel néztél rám: ennem és innom adtál.
8331 63 | hogy az imént csodálkozva néztelek?~Elpirosodva, mosolyogva
8332 2 | Rusztikiosz nevetett.~- Nézzék már - mondotta az uraknak -,
8333 56 | városokat. Dúltak elõször Pannóniában, aztán mindenütt a Duna
8334 4 | tudtam. Megrútult elõttem Nigrónak az arca. Szerettem volna
8335 4 | kedves!~- Gyere - rántom meg Nigrót -, gyere már haza.~- Nézzük
8336 1 | Antiókia városát Szeleukosz Nikátor. Ezen a napon kezdõdött
8337 44 | jöttek a többiek is: Gilta, Nikilsz, Milit, Nuta, Roiksz, Szavil
8338 60 | vagy Dzsidzsia vagy más nõcseléd. A kölykek is ott csintalankodtak.
8339 28 | aztán át a derekamat.~A nõcselédek kacagtak, mikor az öltözõbõl
8340 14 | lehullt.~Az ajtónálló két nõcselédet szólított be. Azok összeszedték
8341 6 | fiam. Hiszen úgy láttam a növekedésedet, mint azét a ciprusét, amelyet
8342 41 | vezérli õket. A rómaiak hadát növelik.~- A-ffekete csuda egye
8343 46 | Gondolom: valami mérges növény levét itta a szertartás
8344 15 | fújt meg. A lovasok kifelé nógatták a lovukat.~Sötétedett.~Atilla
8345 28 | esztendõben más és más ruhát adok? Nõhetsz, vastagodhatsz: holtodiglan
8346 14 | állani a napfénybe, hogy nõjön, mint a nárciszok.~Föl és
8347 2 | hátulsó sátor nyilván a nõké volt. Látszott az a bejáraton
8348 39 | megszólalt:~- Kik öldösik a nõket és a gyermekeket?~- A gepidák -
8349 56 | pillantásom végigfutott a nõkön. Voltak valami húszan. Emõke
8350 2 | kérdeztem szép nyájasan:~- Quid nomen tibi est? (Mi a neved?)~
8351 30 | betegágyban nõtt fiát, a másikban Nómusz patríciust, aki a császárhoz
8352 50 | szenvedni egy macskáért, egy nõnemû hun gyermekért, aki oly
8353 56 | változott. Egy kenderszín szõke nõre próbáltak fehér-kék új ruhát.
8354 63 | Te már hallottál effélét? Nos, hát akkor nagy sajnálatot
8355 36 | nõk is jöttek velük, víg nótázással; párducizomzatú, macskaszemû
8356 9 | Áldás! - közeledik s nõttön-nõ az öröm hangviharja.~Atilla
8357 9 | morajlásához, de aztán, hogy nõttön-nõtt, nem tudom semmihez se hasonlítani.
8358 53 | erõsen. Volt úgy, hogy a novíciusok is el voltak foglalva, s
8359 44 | Gilta, Nikilsz, Milit, Nuta, Roiksz, Szavil s a fiatal
8360 1 | bõrömbõl.~Aznaptól fogva örökös nyaggatás volt a sorsom. Ha talán
8361 23 | Csinos fiú. Kár érte, hogy a nyaka kissé hosszú.~Az öreg Csokona
8362 57 | Átilla megjön, és örömömben a nyakába rohannék, és megcsókolnám.~-
8363 63 | szép elefántcsont kürtöt a nyakából, és csapja az oszlophoz
8364 22 | a száz font arany van, a nyakadba akasztod, és úgy állsz a
8365 51 | Körülnézek, amennyire a nyakam nagy nehezen fordítható.~
8366 21 | Ennek a kulcsa hol van?~- A nyakamban - hörögte Vigilász.~Szinte
8367 7 | Éreztem, hogy vér csordul a nyakamon.~A leány elporoszkált, én
8368 49 | nekihuzakodó Badalót úgy vágja nyakba széles pallosával, hogy
8369 3 | sunyított viaszszínsápadtan, nyakbabehúzottan, tenyerét a mellére tapasztva.~
8370 14 | nyáron a vállon, télen a nyakgödör alatt és derékon?~Közben
8371 14 | azt tartják, hogy az arany nyaklánc idegen országbeli férfiaknak
8372 14 | gazdag, felséges asszonyom.~- Nyakláncot viselnek-e?~- Nemigen, felséges
8373 61 | fátyol alatt a fejen, a nyakon és mellen aranyvarrat és
8374 17 | járt a fejem hátra, mint a nyaktekercsé. Az arcom égett. A szívem
8375 32 | kellett tanulnom..., mindig nyaktöréssel fenyegettek.~A rohanásra
8376 14 | gyöngyfüzért viselnek a nyakukon, azt is csak ünnepen.~-
8377 14 | késik még Átilla, hogy a nyakukra tapodjon?!~Én csak eldermedtem
8378 18 | könny folyt a szemébõl, és a nyál szájából, mint a veszett
8379 3 | írnok (hunul: ravó) egy nyaláb papirostekercset oldott
8380 22 | fagyosan Atilla.~Vigilász nyálat nyelt. A szemét kínlódva
8381 22 | olyan a háza, amilyent maga nyálazgat magának.”~„Nem értelek -
8382 22 | palotát soha nem tudnék nyálazgatni a testem köré.”~„Dehogynem -
8383 1 | fûre hemperedtem, és sírva nyálazgattam a lábamat.~Az ordításra
8384 49 | egy láthatatlan dögkutya nyalt volna az arcomra. Egyetlen
8385 28 | 28~Elmúlt a nyár.~A sátorok városa megváltozott.
8386 64 | a tolakodásban. Egy vén nyárfa mellett megálltam.~Gondoltam,
8387 22 | húzódott. Remegett, mint a nyárfalevél.~Oly kínos volt az a perc,
8388 7 | Azt véltem, az én lovam nyargalász. De nem az volt. Az én lovam
8389 9 | Tarkára festett öszvéren nyargalászott fel-alá a nép között, közben
8390 41 | vezérekkel a síkot. Órák hosszat nyargalnak fel-alá. Meg-megállnak.
8391 2 | apró lovakon sok gyermek nyargalt hozzánk. Bámultak, és víg
8392 48 | volt. A tüzek fölött öles nyársakon forgott az az erõ, amely
8393 53 | vágta a fát, vagy forgatta a nyársat. Vacsora után én a szentek
8394 31 | sem tilthatod. Rab vagyok: nyársba húzathattok, keresztre feszíthettek,
8395 27 | különben se került volna soha nyársra, a színe miatt. A fekete
8396 22 | aranyat minek hoztad?~- Uram - nyavalygott Vigilász -, nem mondhatok
8397 22 | Konstantinápolyba, a hátramaradt szökevényekért. Mikor megjössz velük, gyanútlanul
8398 49 | illesztették már a zászlóik nyelét. A síposok a belsõ szekerekre
8399 1 | iránt való tekintetbõl mint nyeli vissza magába a mérget,
8400 22 | Atilla.~Vigilász nyálat nyelt. A szemét kínlódva forgatta,
8401 56 | senki se nézett rám, Emõkét nyeltem a szememmel. Mikor rám nézett
8402 2 | Vigilásznak elcsúszott a nyelve.~- Részeg volt.~- Azt mondta,
8403 6 | fogadta-e a virágot?~Az én nyelvemen soha nem született még hazugság.
8404 38 | alig bírtam mozdítani a nyelvemet.~- Ki az a leány?~- Ösmered.
8405 22 | egyenesen Krizafiosz. - Az én nyelvemmel a császár beszél.”~Atilla
8406 42 | tart. Por, piszok, lógó nyelvû ebek, legyek felhõnyi sokasága
8407 21 | égetõn sütött. A kutyák a nyelvüket lógatták az árnyékon is.~
8408 2 | másvilágon is csak a hun nyelvvel lehetne boldogulnom. Ó,
8409 36 | ellenséget lerántsák vele a nyeregbõl. Özönlöttek nagy muzsikaszóval,
8410 49 | Egy nyíl belecsattan a nyeregfába, a másik egy perc múlván
8411 49 | íjamat.~A lovam kantárát a nyereggombra csapom. Rántom-feszítem
8412 50 | minden lovon. Jaj... Hátul a nyeregkápára van akasztva.~Néhány perc
8413 47 | mondotta -, és akaszd hátul a nyeregre. Takard be vizes ruhával.
8414 50 | kapaszkodtam az egyik lónak a nyergébe, s nagy nehezen föl bírtam
8415 38 | kutyának: nyesd le, és akaszd a nyergedre. Nem is szükséges a ravók
8416 52 | a süvegek és fapajzsok, nyergek, fasisakok, nyilak, dárdák,
8417 52 | A mezõkön kigyulladtak a nyergekbõl és fapajzsokból rakott máglyák.
8418 50 | szomjúság kínzott. Tapogattam a nyergeken, hogy van-e rajtuk kulacs,
8419 1 | A fõ az, hogy Atilla nem nyergel.~A császár fölemelte a fejét,
8420 32 | többnyire lovon jártunk. De nyergeletlen lovon azok a vad futtatások,
8421 49 | lovam szügyén bõrkötény, nyergén a buzogányom. Magamon a
8422 25 | akkor az öreg Balkánt.~- Nyergesen?~- Nem.~Elõvezették a másik
8423 22 | csendesség. Künn egy ló nyerít. Halottszagot érzek. Vigilász
8424 35 | olyan rihogást-röhögést, nyerítést, üvöltést életemben nem
8425 48 | tréfálkoztak vele, hogy nyerített-e az oroszlán, vagy röfögött.
8426 38 | legfõképpen, hogy a vízigótokat nyerje meg. Vagy hogy megtörje
8427 35 | Átilláról az a hír, hogy nyers húst eszik, röfög, és ördögi
8428 38 | fejire dolgozz a kutyának: nyesd le, és akaszd a nyergedre.
8429 28 | hát a ruhájuk belsõ préme nyest- és menyétprémek.~Az én hajam
8430 21 | kovácsfújtató.~- Meglásd - nyihálta -, megkeserülöd ezt! A római
8431 35 | Nagy csend. Néhány nevetõ nyikkanás. Összeszorított ajkak.~Csak
8432 42 | fegyverzörgés, robogás, szekerek nyikorgása. Kiáltozás, kürtölés és
8433 36 | bronzból való, széles és nehéz. Nyilaik mérgezettek. Egy ritka szép
8434 35 | szerint visszaosztották.~Az én nyilaim fenyõfából készültek. A
8435 35 | s a nap. Én is azokkal a nyilakkal lõttem. Gyakorlatok után
8436 41 | tüzes kóccsomók repülnek a nyilakon a várba egyszerre ezerfelõl.
8437 32 | azután szemberugaszkodni a nyilaktól megzavart ellenségnek, és
8438 5 | ért. A szeme...~A nap így nyilall át az erdõ lombjain. A lelkembe
8439 50 | lóról.~Ki akartam mászni. De nyilalló fájdalmat éreztem a jobb
8440 39 | és céloztam: ellõttem. A nyilam a gepida oldalában állott
8441 36 | rokonai, a rokszolánok. Lovas, nyilas nép az is. A nyergükön madzagon
8442 4 | tetején aranygomb csillog. A nyílását csikóbõr takarja. A csikóbõr
8443 8 | megérthetõ, hogy ott tanyáznak Nyilasék, amott meg Kosék, emitt
8444 49 | szaggatnak, a szekerek közt nyílást törnek, bontanak.~A levegõt
8445 62 | mondani? - nem tudom. Az ilyen nyilatkozatokra nem lehet válaszolni. Én
8446 36 | hosszú nyakú. Mind szálas. Nyilazásban elsõ a világ minden népe
8447 34 | reggeltõl estig gyakorolták a nyilazást, futtatást, testi viadalmat.~
8448 36 | termetû, bokros szemöldökû nyilazók. Az íjuk olyan erõs, hogy
8449 49 | is.~- Huj-rá!~Kürtjel:~- Nyilazz!~A világ elhomályosodik
8450 32 | éves gyermekek közé, hogy nyilazzak, lándzsát vessek, és megtanuljam
8451 49 | sokaságban a visszafelé nyílható úton. Csak arra van idõm,
8452 8 | kovácsot láttunk. Patkót és nyílhegyet vernek azok napestig. A
8453 50 | az én szememet kilõtték nyíllal. Mind a kettõt egyszerre.
8454 44 | helyezkedtek el. Eléjük odahúzták a nyíllövõ gépeket meg a kõvetõket.
8455 36 | megfordulást a vágtató lovon, s a nyílnak ellövését.~Azt nem bírtam
8456 14 | olyanok, mint az egyszer nyíló virág. De sohase láttam
8457 14 | És gyönyörû szemei rám nyílongtak, mint a mennyország.~- Sokat
8458 22 | megpiszkálja...”~„Beszéljünk nyíltan - mondta rá Edekon úr -,
8459 35 | beszéljek bátran.~Én hát vakmerõ nyíltsággal szólok:~- Semmi jót, uram.~-
8460 35 | röstelkedtem, hogy talán a nyíltságom volt a barbároknak a mulatsága.
8461 27 | tréfájukat, s akkor minden nyiluk lehull elõttem. De a lelkem
8462 51 | A koponyája úgy el van nyílva, mint mikor a kagylót kettényitják.
8463 2 | lengett.~A hátulsó sátor nyilván a nõké volt. Látszott az
8464 32 | ezt kellett volna rögtön nyilvánítanod, nem pedig alakoskodnod.
8465 9 | a szolgája a fõ dísze a nyilvánosság elõtt.~Priszkosz, mintha
8466 65 | alá. ~Íjak húrja pendül; nyílvesszõk suhognak: ~hû szolgáid ottan
8467 32 | Az ellenség többnyire egy nyírfaliget volt, amelyet arra a célra
8468 46 | bunkózzák be a földet. A nyírfától tízlépésnyire kis máglyát
8469 50 | visszaeresztettem a vértõl nyirkos fûbe. Micsoda sebeim lehetnek?
8470 1 | Törd fel a pecsétet, és nyiss rá április 3-ra. Olvasd
8471 22 | követelte, hogy Vigilásznak maga nyisson okot a visszatérésre s utána
8472 41 | hanem hódítani! Ha meg nem nyitjátok a város kapuit, megnyitja
8473 1 | angyal kezével.~Csak néztem, nyitogattam a szememet: ébren vagyok-e?~
8474 42 | lélegzett... Még egyszer rám nyitotta a szemét: a tekintete kérdõ
8475 22 | letették a ládát, s föl is nyitották. Az arany egyetlen nagy
8476 50 | hun, amott egy alán hörög, nyög, rikolt. Kínos kiáltások
8477 50 | Nem feleltem, csak nehéz nyögésekkel szívogattam a fájdalmamat.~-
8478 2 | hánykolódott. Sóhajtott, nyögött. Meg is kérdeztem, mi baja.~-
8479 50 | Csak a csatatér sebesültjei nyögtek, lovak hörögtek körülöttem.
8480 8 | vállán, hogy két ökör is nyögve húzta volna. A fákat leásták-állították
8481 51 | Ááá - hangzik erõsebben a nyöszörgés.~Egy bambuszból font pajzs
8482 50 | a sebesültek kiáltozása, nyöszörgése, valami különös zsibongása
8483 50 | távolban mindenfelé hallottam a nyöszörgést. Olykor egy elkeseredett
8484 52 | pillantok meg közöttük.~Annak nyöszörgök latinul:~- Reverendissime
8485 22 | apja elé.~- Apám!~- Uram - nyöszörgött Vigilász is a térdére esve. -
8486 18 | vagyunk.~- Könyörüljetek! - nyöszörögte. - Szúrjatok át!~Én nem
8487 50 | mozog még.~Kis idõ múlván nyöszörögve szólott:~- Vizet adj!~A
8488 1 | is, hogy a rabszolgának a nyolcadik évi rabsága után szabadsága
8489 49 | mint a Duna szélessége.~- Nyolcat vágtam - lihegi Ladó -,
8490 33 | hun asszony jött hozzánk. Nyolcéves fiúgyermeket hozott a hátán.
8491 22 | font arany, vagyis valami nyolcszáz szolidus. Nála volt ez az
8492 7 | melyik vajon Emõkének a lova nyoma?~Valami egy óra múlva megint
8493 39 | Talán éppen annak a lába nyomai, aki a püspököt megölte.
8494 7 | el is veszítem a gazdám nyomait! Látnom kell, ha Deél sorsára
8495 49 | szügye dörgõ ropogással nyomakodik rájuk. Csattog, zuhoz a
8496 43 | hanem lejjebb, keletnek nyomakodott. A Vezle-patak, amely a
8497 49 | De csak az elsõ percek nyomása volt ez. Aztán egyszer csak
8498 49 | bírták meg a hunok iszonyú nyomását, de az erõs frank százezernyi
8499 52 | utolsó perceimben az se nyomjon, ha kõ.~Hát lám, mire tapintok:
8500 49 | emberek. Sokan, mint a sáskák. Nyomnak, mintha hegy dõlne reánk.
8501 7 | út tavaszi göröngyein a nyomokat: melyik vajon Emõkének a
8502 27 | között szemembe ötlött egy nyomorék lábú fekete tyúk. Még csirke
8503 31 | kanásznép között akadt egy-egy nyomorodott kezû vagy harcokra más okokon
8504 17 | Szabad-Görög is rabszolga volt, s nyomorultabb rabszolga nálamnál. Nekem
8505 27 | haj, nem volt az soha a nyomorúság láncán, aki nem tudja, hogy
8506 14 | kellett váltanom apámékat a nyomorúságtól. Nálunk nagy az adó. Az
8507 36 | az ellenség a szekerekig nyomulna, meg hogy útközben meg-megvonja
8508 11 | ránthatta föl az a tógát: nyomunkban ott termett a fõvezér is,
8509 15 | pecsétre az Atilla név volt nyomva.~Tehát holnap reggel korán,
8510 57 | fölakasztottam a falra, szemben a nyoszolyámmal.~Az volt az egyetlen
8511 53 | emberen is.) Az ágya gyékényes nyoszolya volt. A székek gyökérbõl
8512 14 | akár pedig fektess síri nyoszolyádba.~Holdvilágos éjjel ki kopog,
8513 41 | dühével szórták az utcán nyüzsgõ ellenségre a követ és gerendákat.
8514 8 | további sátorok körül már nyüzsög a rabszolga, s a pompa szemet
8515 40 | életében.~Milliónyi hangya nyüzsög-bözsög a hegyeken és völgyeken,
8516 48 | ellenséget szemléltem. Hát ott is nyüzsögnek. A két tábor közt lovak
8517 54 | úrnak neveznek, csöndes, nyugalmas az életem. Még azt is remélhetem,
8518 22 | Látszott Atillán, hogy nyugalmat erõltet magára. Folytatta:~-
8519 12 | paraszti székben. Fenséges nyugalmú még a szakálla is. Elõtte
8520 36 | délrõl, keletrõl, északról, nyugatról. Jöttek lovasok, jöttek
8521 8 | szinte pökjük.~Csakugyan a nyugatrómai birodalom követei voltak.
8522 25 | egészségedre váljék az éccakai nyugodalom!~Csáth körültekintett:~-
8523 15 | az aranyozott kengyelben nyugodott.~A királyfi mellette lovagolt,
8524 10 | Vigyázz, fiam - mondja nyugodtabban egy percnyi csöndesség után -,
8525 13 | De tavaly meghalt, Isten nyugosztalja.~S keresztet vetett magára,
8526 46 | rónáira, Tisza rónáiról a nyugoti népek országába, erõsítsd
8527 1 | szereti a napfényt.~Ahogy ott nyugszom, látom, hogy a kertben az
8528 7 | kisasszony.~S hogy a lova ne nyugtalankodjék, megfogtam a zablaszíját.~
8529 8 | csakhogy látlak!~S kezet nyújtanak, beszélgetnek.~- Ezek -
8530 49 | véresek. Forgatják a karjukat, nyújtogatják a lábukat: amíg forog, nincs
8531 14 | megismétlõdjék, amikor a kezedet nyújtottad?~Nézett, elmosolyodott kissé,
8532 60 | szórakozottság.~És akkor kezet nyújtottam neki.~ ~
8533 24 | a disznó után. Cselédek nyújtózkodnak a paloták elõtt. A harmatos
8534 15 | dárdás éppen ásított és nyújtózkodott. Egy másik rab a gyomot
|