1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
8535 33 | oroszlán, vagy gyávák, mint a nyúl, vagy szolgálatra valók,
8536 40 | hajtóvadászaton nagy karéjba nyúlad a hajtók serege, úgy terjeszkednek
8537 36 | raj néha akkora karajba nyúladt, hogy a két végét nem lehetett
8538 57 | már férjhez érett hajadon. Nyúlánk és kebles. Az arca is megtelt.
8539 5 | liszteszsákot, a harmadik két nyulat.~Az urak vidámak voltak.~-
8540 28 | viselnek õk is. Csizmájuk puha nyúlbõr vagy macskabõr, térden fölül
8541 51 | van horpadva, szakadva. Nyúlok a fejemre. A hajam össze
8542 11 | dereka hozzávonaglott a nyúlongáshoz.~- Csellõ! - kiáltotta,
8543 46 | ropog itt elõttünk, a papok nyúlongó árnyékait lengetve a sátor
8544 26 | azért - feleltem a keblemre nyúlva -, hogy megtudjam: te adtad-e
8545 53 | papjaival együtt nem sok könyvet nyûtt el. A világi írók közül
8546 2 | Maksziminoszé, az első gazdámé. Ő a császárnak a valójában
8547 43 | fekete csudája!~Atilla az Ob folyónál hagyta Ardarikot,
8548 5 | felelem, mint aki álomból ocsúdik -, keveset.~- A kisasszony
8549 14 | feleltem, mintha álomból ocsúdnék -, az én szüleim szegény
8550 45 | Atilla még vacsora közben is oda-odaintett Ména-Sághnak, hogy mutassa
8551 51 | valaki egy pohár vizet adna, odaadnám érte az életem felét.~Tán
8552 63 | s ráadásul a fejemet is odaadom az ördögnek ingyen.~Szabad-Görög
8553 30 | Fölszakította a levelet, s odaadta Konstantinosznak:~- Olvasd.~
8554 12 | rableányból: bolond voltál, hogy odaadtad érte azt a paripát.” Így
8555 3 | fogadott, akkor kellett odaállniuk az ajtaja elé! Koronásan!~
8556 14 | egyik ablak nyitva volt. Odaálltam és lenéztem.~Az esõ még
8557 23 | a bicskáját, sótartóját. Odaballagott.~ ~
8558 7 | mélyen meghajoltam.~Mikor odább mentek, fölemeltem a fejemet,
8559 41 | zsákmányt eltakarítják, azután odaengedik a lépeszedett kast a rómaiaknak.~ ~
8560 59 | valami okból még az úton odaengedték, hogy szolgálja. A két gyermek
8561 56 | között. S mikor a király odaér, fölemeli a két karját és
8562 17 | legényke.~Vigilászt meglepte az odaérkezésem.~Jó darabig faggatott, hogy
8563 64 | Megyünk a sokaságon át, odaérkezünk az udvarba. Ott már nincs
8564 55 | hiszen õsz van. Mikorra odaérnél, jönnek haza.~- És az én
8565 64 | királynék lovát vitték.~Mikor odaértem, már a kürtök szóltak. Valamennyi
8566 63 | Marciánusz is szûköl. Ha odaérünk, térden hozza Atilla elé
8567 60 | De hogy a lova fejét is odafestette, attól fogva nem festhetett
8568 64 | testõrök mellett. Gondoltam: odafurakodok, s megkeresem Emõkét. A
8569 1 | házból a többi rabszolga is odafutott. Az egyiknek korbács volt
8570 41 | szanaszét szállingózó népek odagyülekeznek.~A városka üres, mint az
8571 12 | rajzolni próbálta.~Emõke odahajolt. Én is kíváncsian lestem
8572 7 | hogy mit feleljen?~Én meg odahajoltam a lábához, és megcsókoltam
8573 27 | valamit a konyhából, s õt is odahajtja az éhség a többi közé, hol
8574 12 | a rableány beteg volt.~Odahallatszott hozzánk az öreg családfõ
8575 22 | délután, mindestig. A császár odahívatta Marcialosz urat is, aki
8576 44 | helyezkedtek el. Eléjük odahúzták a nyíllövõ gépeket meg a
8577 4 | uramnak.~Hanem hogy sokáig odajártak, mi is benéztünk a faluba.
8578 7 | vadul, elszántan.~A leány odajött, és fölvetette a fátyolát.~-
8579 12 | mikor a lovadat, pénzedet odakínáltad a leányért, láttad-e, hogy
8580 23 | pokrócot, leheveredek rá odakint.~- Pokrócot? Hm. Hát a nélkül
8581 14 | ugrottam a falépcsõre. A lovat odakötöttem egy oszlophoz.~A királyné
8582 50 | amennyire a holttesthalmokon át odaláttam.~Mennyi idõ lehet? Talán
8583 45 | a te kezeddel is áldja.~Odalépett Atillához. Atilla a kezét
8584 55 | az asszony.~- És sokáig odamarad-e? Nem gondolod-e, asszonyom,
8585 11 | lehet. Mert lásd, ha én odamennék is, csak Átillának a szájával
8586 37 | bolondság minden álom.~Én is odamentem: kezet csókoltam az asszonynak
8587 18 | még a fejét, és jajgatott.~Odamentünk Vigilásszal, és kérdeztük,
8588 12 | nevettek. A királyné is odanézett és elmosolyodott.~- Szép
8589 1 | a hun követek a levelet odanyújtották. Az uram mögött álltam,
8590 24 | A pénzem.~S elõreléptem: odanyújtottam neki.~- Aranyak - bámult
8591 53 | tettem volna tányérra, hogy odanyújtsam neki névnapi ajándékul.~-
8592 49 | a könnyet a szemébõl, s odaordít Ladónak:~- Fokost!~S fokost
8593 9 | Irgalom Istene, ha most is odarendel! Hogy mondhassam neki: „
8594 42 | föl rajta a gyermekeidet.~Odarendelte az asszony mellé Botár testõrt,
8595 64 | lójárásnyiról minden nép odasereglett. Azok már lóháton kísérték
8596 42 | vezessék eléje.~Urkonnal odasietett a püspök is, és biztatja,
8597 8 | kidõlése miatt.~Az urak odasorakoztatták a lovukat az út mellé, s
8598 11 | fehér kárpit takarja. A nap odasüt. De jobb is, ha nem jön
8599 16 | Én is.~A szemem szinte odaszakadt a faházra.~A kamomilla-ablakokat
8600 18 | kínlódót érdeklõdéssel. Néha odaszóltak:~- Kellett-e neked?~Elõttük
8601 46 | a két kardot a nyírfába.~Odaszúrja föléjük a nyilat. A kantárt
8602 37 | öleltem magamhoz. Ajkam odatapadt gyönge, bársonyos virágarcához,
8603 18 | visszatért. Fölment a létrán, és odatartotta a köcsögöt a szenvedõnek
8604 46 | ágra akasztja. A nyíl fölé odatûzi az égõ viaszgyertyát.~Atilla
8605 2 | fölött lóg, vagy oldalt van odatûzve. Zászló csak a király sátorán
8606 32 | néhány percre rá megint odaült.~Szinte örült, hogy beteg
8607 58 | gazdámat vártam. Akkor este is odaültem, hogy ha hívatnak, ne késsek.~
8608 64 | föl a királyi hölgy, és odavetette magát a koporsóra. És hangos
8609 32 | mellett pitypang sárgállott.~Odavezettettem magamat az új fûbe. Tollas
8610 42 | vonul. A gazdag családok odaviszik az oltárra minden aranyukat,
8611 22 | mélyednek.~Székért intett. Odavitték. Beleült. És a szék karjára
8612 57 | a másfél esztendõn, amíg odavoltam. Mit szólt a gazdánk, mikor
8613 1 | rabszolga megragadott, és odavonszolt az erkély alá.~- Ez a kölyök -
8614 54 | meg, kiment a hegyekbe, az odavonult lakosság közé. Mert valami
8615 33 | ítéljük a harcot? Kell az, öcsém. Ha nem kellene, nem volna.~-
8616 60 | akárha karddal is.~- A holló ögye beg - dörmögte az öreg -,
8617 63 | szemébõl könnyek omlanak. Az öklét a homlokára csapja:~- Jaj,
8618 8 | követ akkorát se, mint az öklöm.~A késõbbi napokban tudtuk
8619 10 | S kivett a zsebébõl egy öklömnyi mákos süteményt.~Még gyermekkoromban
8620 2 | bejáratot fehér lófarkak és ökölnyi aranyozott gömbök díszítették.
8621 49 | dárdájukra. A markomannok ökörszarvakat csatolnak föl. A megjelenésük
8622 63 | virággal volt tele. A téreken ökröket és bárányokat sütöttek.
8623 50 | hányódott bennem, amennyire az öldöklõ szomjúságban gondolkozhattam.
8624 39 | Atilla megszólalt:~- Kik öldösik a nõket és a gyermekeket?~-
8625 55 | De a többi is szívesen ölel meg. Kezemet szorongatják,
8626 55 | már egy leány a nyakamat öleli, és csókol, csak úgy cuppog:~-
8627 59 | hun harcos a feleségére ölelkezett. A gyerekek diadalmasan
8628 27 | nézett reám. Még késõbb az ölembe is beleült, és engedte,
8629 31 | órában rettenetes halállal ölet meg az apám.~- Azt is tudom.~-
8630 41 | ezernyi szekérrel állt az ölfa a város alatt.~Atilla türelmetlenségének
8631 65 | tovább Dzsidzsia. - Egymást öli a hun. A paloták körül.
8632 49 | mindenfelõl szorítják, verik, ölik a hunok. Õk is küzdenek
8633 17 | ahol emberek embereket ölnek. Ha a tulajdon orrom vére
8634 50 | hogy vonj ki innen.~- Nem ölsz meg?~- Krisztusra esküszöm.~
8635 Eloszo| szólhat-e az olyan, aki ölt?~Öltem. Embert öltem, nem
8636 63 | testõrnek -, eressz ki.~- Ki ölte volna meg? - szólt a testõr
8637 63 | mint valami állatot.~- Te ölted meg!~A nõ sikoltva taszítja
8638 17 | ittam a vérüket. Vagy engem öltek, s õk itták az én véremet.
8639 27 | a nyomorult. Persze nem ölték meg, de tán különben se
8640 14 | dalolása közben az ajkain öltene formát.~Aztán fél könyökkel
8641 28 | csikorgós az idõ, kesztyût is öltenek. A süveget levonják a fülükre.
8642 59 | az alkalomra föl kellett öltenem a katalán ruhámat, csak
8643 25 | A becsületes színt úgy öltik magukra, mint az ünnepi
8644 1 | Délután a szebbik ruhát öltöttem magamra, és a császári palotába
8645 64 | reszketett belé. Magunkra öltöttük a különös gyászruhát, és
8646 54 | bíró nem csodálkozott az öltözetemen: a vidék tele volt még farkassal.~
8647 32 | Csáthné két rend nyári öltözetet adott: gyolcsból valót.
8648 54 | kulcsát.~Kijött mezítláb, öltözetlenül, ijedten:~- Mi történt?~-
8649 49 | harcba. Látni a vértelen öltözetükrõl, meg hogy valamennyinek
8650 63 | végig. Olyan remegõ szívvel öltözködtem, mint a menyasszony, aki
8651 9 | ünnepi alkalommal fehérbe öltöznek. Az erõkelõ nõk hétköznap
8652 28 | nõcselédek kacagtak, mikor az öltözõbõl kimásztam. Maga Csáth is
8653 14 | hogy oda menjek. Mosdottam, öltöztem, kenekedtem. Én is lovon
8654 1 | megfürösztöttek, és szép fehér ingbe öltöztettek. A derekamat fekete szíjjal
8655 13 | Taplószín selyem ruhácskába öltöztették. A nadrágja alját a saru
8656 64 | Amikor útnak indítanak, öltözz föl, de maradj vissza kissé.
8657 12 | selymet és a majombõrt. Aztán öltözzél ünnepibe. Hints a tógámra
8658 64 | zordonan -, a temetésre majd öltsétek föl ezt a gyászzsákot. A
8659 60 | leszállt a felhõkbõl és páncélt öltve küzdött a hadakban. Nem
8660 22 | is megnyitották, zizegve ömlött ki a ládából a padlóra.~-
8661 46 | tûzre kis ezüstvederbõl bort öntenek. Egy percre sötétség lep
8662 52 | Mintha nem is esne, hanem öntenék az égbõl a vizet.~Fél óra
8663 46 | gödörbe. A vastál vérét is oda önti.~A tûz már nem lángol, csak
8664 33 | fogta föl az állat vérét, s öntötte az oltár alá az üregbe,
8665 36 | köszörültek, buzogányt öntöttek, íjhúrt fontak, harci dolmányt
8666 63 | áldoztak, és zsákszámra öntötték a tûzre a tömjént. A város
8667 49 | rohannak tovább, mint ahogy az öntözõkannából hulló víz szokott elszéledni.
8668 46 | Átilla kezében. A te erõdet öntsd belénk a magasból. Könyörgünk:
8669 32 | magamat az új fûbe. Tollas ördögkém is kísért, boldogan káricálva:~-
8670 60 | diktálja:~- Háborúba való ördögpofa. Ellenség rébítésére való.
8671 12 | intézi el: az apa vagy az öregapa. Ha pedig két család különbözik
8672 8 | pödört.~- Szittya különben az öregapád. Azok a szittyák amott,
8673 58 | én még nem ismertem. Az öregapó képe már olyan volt, mint
8674 1 | utána egy zöld selyemkendõs öregasszony. Apám tíz aranyat kért értem.
8675 18 | ácsoltattam a fájukat: reggel az öregebbik került rája, délután meg
8676 36 | zömök, villogó szemû ember. Öregecske, de tûzrõlpattant. A népe
8677 4 | hiányzik. Ilyen csonka-bonka öregeket késõbb gyakorta láttam.~
8678 59 | kupából. Kezet szorított az öregekkel, s a nép viharos áldásolása
8679 46 | Mindenki meghajol.~Káma rezgõ, öreges hangon énekel:~- Isten urunk,
8680 63 | királyt:~- Átilla! - sírja öregesen, apásan - Átilla!~A király
8681 60 | haneb lefogták a karobat!~Az öreget aztán én békítettem meg:~-
8682 53 | papok. Együtt laktak az öreggel. A templomi ájtatosság végeztével
8683 30 | Ott van a gerenda alatt az öregházba.~Az asszony is gyanakvón
8684 23 | meglássuk - mondotta, és az öreghez fordult: - Adjatok neki
8685 9 | vezérek asszonynépei s az öregmamák. Egy csúnya, kövér vénasszony
8686 15 | küldi - mondotta -, két öregpénz van benne és hat apró. Azt
8687 55 | föl az asszonyhoz és az öregúrhoz, Barakonyhoz.~A két gyerek
8688 55 | felelgetek az asszonyomnak meg az öregúrnak.~Végre nagy elfogultan kérdezem:~-
8689 32 | megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe.~Az én
8690 1 | olyan rabszolga is, amelyik örökre le van kötve az urához.
8691 36 | örökséget is kiadjátok.~Az öröksége pedig Konstantinosz hátrahagyott
8692 36 | elbocsássátok, s vele az apai örökséget is kiadjátok.~Az öröksége
8693 11 | Ha te jönnél el hozzánk, örökszövetséget lehetne pecsételnie a két
8694 11 | gyõzködött Keleten. S hogy az örömbe egy kis szomorúság is vegyült:
8695 9 | hogy maga mögé rendel-e. Örömebédeken mögötte kellett állnom,
8696 28 | ez volt a legnagyobb örömem.~Bezzeg leestem hamar az
8697 41 | megmozdult a nép: a szabadulás örömének dühével szórták az utcán
8698 1 | kis rabszolgát?~- Szíves örömest! - felelt Maksziminosz. -
8699 15 | semmi sem okozna nekem olyan örömet, mint az, ha a térdemet
8700 63 | együtt. A nép eget rengetõ örömkiáltással fogadta õket. A férfiak
8701 59 | lengették. A nõk fátyolukat. S örömkiáltozás vegyült a zenébe.~- Áldás!
8702 57 | arra, ha Átilla megjön, és örömömben a nyakába rohannék, és megcsókolnám.~-
8703 49 | zászlójának megjelenésekor viharzó örömüvöltés dörög el a végeláthatatlan
8704 9 | múlván már hallottuk a nép örömzúgását a távolból. Hasonlított
8705 22 | A császár mindenképpen örül a vállalkozásodnak, és megadja
8706 17 | délben.~Láttam rajtuk, hogy örülnek a bajomnak. Irigyeim voltak
8707 32 | rá megint odaült.~Szinte örült, hogy beteg vagyok.~Egy
8708 5 | csokor.~- Ejnye, beh szép! - örvendett az uram. - Ezt így, ezenképp
8709 35 | szólított meg Atilla. - Ösmered-e Honoria hercegleányt, harmadik
8710 6 | De ebben az órában nem ösmerek rád, Zéta: nem tudom; micsoda
8711 24 | megengedte, hogy ezt a szót is ösmerjem: enyém. Itt tudom, más a
8712 13 | akkor a szarmatákat nem ösmertem.~A palota egyik lépcsõjén
8713 46 | kiáltozva iparkodik a vesszõk összeállásából a jóslatokat kifejteni.~
8714 2 | mellett: valamelyik hunnal összebarátkozok - még tán hasznunkra is
8715 36 | megbukkant. Az mindjárt összebarátkozott Aladárral, s azontúl mindig
8716 55 | révészéknél.~A vacsoránál összebarátkoztunk, mert sok mindent beszéltem
8717 23 | a köteleinket. Vigilász összeborult a fiával. Sírtak.~Én nem
8718 14 | egyebet?...~- Apád adott el? - Összecsapta a kezét, és rám meredt a
8719 56 | szólt a királyné a kezét összecsapva -, te vagy-e Zéta? Hogy
8720 50 | szanaszéjjel jártak, hol összecsoportosultak.~Fáklyás emberek jártak
8721 13 | nevetett. Az ajkait olyankor összecsucsorította.~Egyszer aztán egy nagy
8722 5 | hátrahajló fátyol takarja.~Összefogja a fehér szoknya alját, és
8723 11 | vízözön. A tányérok szélén összefogódzott amorettek köre.~Fehér bársonnyal
8724 64 | menet elfogyott alólam, s összefolyt a Tisza partján. A távolból
8725 2 | felelnének õk is.~A hunok összefordultak, és néhány szót váltottak.
8726 49 | lándzsa, tõr, buzogány.~És összegomolyodik a hun és a frank lovasság,
8727 53 | elsõ hava leesett, az öreg összegyûjtötte a városi gyermekeket, és
8728 52 | komolyan. De amilyen gyorsan összegyûlt a társaság, éppoly gyorsan
8729 53 | már az árvák lefeküdtek, összegyûltünk az öreg szobájába, a nagy
8730 37 | sátorban van a gazda függõágya, összehajtható asztal, ugyanolyan szerkezetû
8731 46 | A szolgák elhordták és összehajtogatták a tábori asztalokat. A székeket
8732 64 | volt bevonva. A ruhájuk összehasogatottan fityegett le róluk, s az
8733 50 | Felénk jönnek. Dárdákból összeillesztett ágyon hoznak egy halottat.~
8734 7 | nem tudom. Gondolataimban összekavargott a világmindenség. Hát mi
8735 9 | Késõbb, hogy a népsokaság összekeveredett, egy sovány, vén szerecsen
8736 1 | fülemet harapdálta.~Vagy összekötötték a két lábamat, s kényszerítettek,
8737 45 | kihúzod a fegyveredet, hogy összemérd az övékével. Sok vér folyik
8738 8 | Salvus sis! Salve!~Az urak összeölelkeztek. A szolgák kezet szorítottak.
8739 10 | diktál, néha nem. Otthon majd összeolvassuk valamennyit, és letisztázom
8740 33 | Bial táltos a csonttörések összeragasztásának volt a mestere. Áldozásokon
8741 63 | nem érti, de a vad hangra összerázkódott. Az arca mint az õrülté.~
8742 14 | haját megfogtam. Alig bírtam összerendezni.~Akkor Emõke bement a másik
8743 9 | velem!~A datolyát hamar összerendeztem. Szépen leraktam babérlevelekre,
8744 49 | reánk!~A két lovassereg összerobban. Pajzsok duhogása, sisakok
8745 50 | percre a sötétségben is összeroppan a két ellenséges csapat,
8746 64 | zsoltárát. Elõttük lépegettek az összes zenészek egy bandává alakultan.
8747 40 | hegyeken és völgyeken, s összesûrûsödik a Rajna elõtt. Napokig,
8748 63 | remegteti.~Úgy érzem, mintha összeszakadt volna föld és ég. A levegõ
8749 38 | de csak hadd fecsegjen. Összeszedelõzködök addig, s a nyugalom színe
8750 50 | bizonyos?~- Nem.~- De hát csak összeszedik tán a sebeseket!~- Össze.
8751 2 | födi fûszál harmatos.” Így összeszedte a szavakat takarosan. Értik
8752 50 | szabadul. Minden erõmet összeszedve kapaszkodtam az egyik lónak
8753 31 | beszéltem, azután se, mikor már összeszoktak velem. Nekem az ember a
8754 1 | lefolyt nyolc éven igen összeszoktunk. A gazdám akkor már nemcsak
8755 35 | Néhány nevetõ nyikkanás. Összeszorított ajkak.~Csak a szemek karikáznak
8756 50 | lándzsahegyet:~- Jézus, segíts!~Összeszorítottam szememet, fogamat, s kirántottam.~ ~
8757 14 | dal volt az, s a szavak összetartozását kezdetben nem értettem.
8758 14 | De nyugodj meg: Átilla összetöri a zsarnokokat, és akkor
8759 49 | nagyszájú zoltán ordítva áll az összetorlódott lovak hátán, mintha nemcsak
8760 9 | fõvezér háza elõtt lombokból összeválogatott széles ernyõ alatt álltak
8761 1 | Azután, mikor ott feküdtem összeverten az udvaron, õk is rám estek,
8762 51 | paripák, fegyverek rendetlen összevisszaságban. Egy meztelen kar is fekszik
8763 26 | is kitámolyogtam. A világ összezavarodott a fejemben.~ ~
8764 8 | is, amelynek neve hunul ösztörû. A sátor csak alvóhely,
8765 30 | római eredetû ember volt. Ösztövér kis barna legény, de eszes,
8766 1 | volt nézni. Voltak valami öten. Az uramat minden órában
8767 37 | kondérok, szilkék, serpenyõk s ötezer nyíl csupáncsak az úr számára.
8768 41 | csatlakozzanak, hanem õhozzá.~- Ötheti idõ ez - mondotta Atilla.~
8769 11 | szügyét? vagy hogy csak ötletbõl ágaskodott két lábra? -
8770 35 | csatolnunk fegyvert. Végre eszébe ötlik, hogy ezelõtt tizenöt esztendõvel
8771 1 | legyen Illíriában, hanem ötnapi járással beljebb: Naiszoszban,
8772 51 | fekszik egymásan, s egy ötödik, mint valami díványon ül
8773 42 | Végem - mondta sápadtan.~Ötödnapra daganatok támadtak a hóna
8774 49 | lihegi Ladó -, láttátok.~- Ötöt vágtam! - kiáltom én is.~-
8775 36 | 36~Harmadnapra öttagú követség indult Valentiniánusz
8776 54 | úgyse gyõztük.~Májusban már ötven-hatvan-hetven halottunk volt naponkint.
8777 60 | valók, köntösre alkalbasak. Ötvenenkint egy zsódos.~Volt valami
8778 60 | gomboknak értékeli õket. Iratja ötvenével egy szolidusra.~S belemarkolok
8779 38 | Hargita intett neki, egy ötvenéves hun fõúr, aki mindig haragosan
8780 36 | ott húszezer, a jász maga ötvenezer, a gepida nyolcvanezer,
8781 5 | se nézek.~A sátor valami ötvenlépésnyire állt a királyné házától,
8782 14 | övre rábámultam.~- A mi ötvöseinknél láttam efféléket - feleltem -,
8783 22 | szolidus. Nála volt ez az öv is. Szintén arany van benne.
8784 9 | beletûzte a végét aranyos övébe.~A fátyol nagy divat náluk,
8785 60 | saru, fegyverek, gyolcsok, övek, bõrtáskák, tunikák, csuklyák,
8786 36 | nagy nép az. Valamikor az övék volt fél Európa: a Volgától
8787 45 | fegyveredet, hogy összemérd az övékével. Sok vér folyik majd. De
8788 64 | hátulsó társaimnak:~- Az övem bent maradt. Csak menjetek.~
8789 52 | nyereg helyett hátra az övembe kötöztem. Mert arra gondoltam,
8790 1 | derekamat fekete szíjjal övezték át. Azután Maksziminosz
8791 14 | királyné, mikor a mûvészi övre rábámultam.~- A mi ötvöseinknél
8792 49 | lovas nép csörögve-zörögve özönlik a közökön ki a mezõre.~Fürge
8793 36 | át, szakadatlan vonalban özönlött a sok had reggeltõl estig,
8794 22 | széjjel a csatában elesettek özvegyeinek. Te, Eszlász, visszamégy
8795 60 | zoltánoknak öt rész. Az özvegyeknek is öt rész. A közrendi harcosoknak
8796 4 | hogy Buda király egyik özvegyének a falujában vagyunk. Buda
8797 1 | Van-e még valami izenete õfelségének?~A fõkövet, Edekon, egy
8798 59 | hiszen te halott vagy!~- Óh, jó uram - bókoltam udvariasan -,
8799 42 | Atillának, hogy beszélni óhajt vele.~Ismerjük már az ilyen
8800 28 | belõlük reám valót.~Már régen óhajtkoztam, hogy hun ruhám legyen.
8801 33 | embernek úgy élnie, ahogy õ óhajtotta.~Sovány és lógó bajuszú
8802 36 | hun és hun. Mintha a föld okádta volna folyton õket. A számuk
8803 53 | mindjárt érezzük, hogy õkegyelme csak emberi testben élõ
8804 5 | megterhelt hun rab kísérte őket. Az egyik borjút cipelt
8805 31 | nyomorodott kezû vagy harcokra más okokon nem alkalmas hun, meg a
8806 42 | irtóztató.~Eleinte a forróságot okoltam, hogy azért. De haltak borús
8807 19 | rabszolga; ma még valami okon visszatérhetek. De mi történik
8808 12 | Volt abban a képben valami ókori. Ahogy a nép feje ott ül
8809 64 | jobb a tiednél és bizonyára okosabb is.~S otthagytam.~Délben
8810 1 | kívánt a császárnak.~Némi okoskodással gonosz humort lehetett volna
8811 24 | erõsödtek? hogy gyöngültek? hogy okosodtak a maguk szerencsétlenségein?~
8812 43 | kellene. Bocsáss meg: nem okosság.~- Mi a babona? - fufnyázott
8813 24 | ember gondolata, tudása, okossága vagy emléke, ami mind meg
8814 22 | csodálkozott Edekon úrnak az okosságán.~„Bölcs a te beszéded -
8815 10 | az, amely kifordított az okosságomból. Ó, de ha az a nõ a legcsodálatosabb
8816 7 | ujjongtam. Aztán megint okosságra igazítottam az eszemet:~
8817 22 | Vigilásznak maga nyisson okot a visszatérésre s utána
8818 15 | nevét, és hogy semmi sem okozna nekem olyan örömet, mint
8819 31 | becsületes lélek.~A seb okozta-e vagy az a sötétség, amely
8820 57 | szándékom, hogy fájdalmat okozzak neked, Dzsidzsia. Mit is
8821 53 | ennyire rabja egy tanulatlan, oktalan szoknyának. Hiszen én is
8822 35 | tájáról jártak oda.~Egy októberi esõs napon estefelé a kovácsunk
8823 35 | rágta a méreg, hogy nincs okunk miért csatolnunk fegyvert.
8824 63 | díszítették: mindenféle olajfestmények, merev arcú szentek és telt
8825 1 | emeletre. Ágyba fektetett, és olajjal kent be fejemtõl sarkamig..~
8826 11 | vénségünkre.~S elmondta, hogy olajkereskedõ volt Isztriában. De a hunok
8827 23 | disznó robogott be a kapun az ólak felé.~A cselédek nagy füles
8828 2 | volt a szerencsém, hogy ott ólálkodtam a palota mellett, és meghallottam,
8829 13 | kérlek: nem vagy-e avzon? (Olasz.)~- Nem - feleltem elcsodálkozva.~-
8830 1 | szerencse. Mert azért adtalak olcsón ennek az úrnak, hogy a szerencsének
8831 22 | terembe, amelynek az egyik oldala kelet felõl nyílt volt;
8832 39 | meglátta, hogy a gepida oldalából nyíl áll ki, körültekintett,
8833 37 | posztóval bélelt alkotmány. Az oldalain elõrevonható bõrleplek sárgállottak.
8834 64 | selyemsátor alatt. A sátor oldalait fölkapcsolták, hogy a nép
8835 56 | süveg a kezemben, kard az oldalamon, aranysarkantyú a sarumon,
8836 46 | akarata, hogy ez a kard az oldalamra kerüljön, azt is akarja,
8837 13 | nevettemben.~- Mindenki az oldalát fogta - udvariaskodott Priszkosz -,
8838 49 | segítségünkre érkezett, s oldalba fogta a frankokat.~Pihenünk,
8839 52 | oszlik. Egyik a másik után oldalog el. Utoljára csak egy marad,
8840 49 | erõm. Vérzek is. A jobb oldalomon nincs egy tenyérnyi tiszta
8841 50 | mozdítani.~Átvánszorgott a másik oldalra.~- Ez a te lábad?~- Nem.~-
8842 45 | Csak Atilla sátrának nyílt oldalú termében égtek a fáklyák.~
8843 3 | nyaláb papirostekercset oldott ki, és az egyikrõl a nyomott
8844 65 | eltántorodtam, mint akit ólmos fütykössel sújtanak fejbe.~
8845 34 | vacsorámat, s aludtam, mint az ólom.~Emõkét nem láttam hetekig.~
8846 51 | még. De a kezem is mintha ólomból volna. Össze kell szednem
8847 22 | belõle. Atilla komor volt. Én ólomhegyet éreztem a mellemen.~Vigilász
8848 33 | az ellenség fegyvereit, s ólommá változtatja az acélt is.
8849 49 | folytatják az áldozást az oltároknál mindaddig, míg csak a csata
8850 42 | gazdag családok odaviszik az oltárra minden aranyukat, ezüstjüket.
8851 53 | elõször ennem adtak, úgy olvadt belém, mint a vaj. Soha
8852 53 | jár is, akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos.
8853 8 | százezer? millió? - ki olvashatná meg? A sátorok között házak
8854 Eloszo| ELŐSZÓ, ~AMELY UTÓSZÓNAK IS OLVASHATÓ~Kérdezzétek Konstantinápolyban:
8855 22 | Csáthnak:~- A levél a tied.~- Olvasnánk el tán itten - mondotta
8856 1 | figyelemmel hallok vagy olvasok, azt többé el nem felejtem.
8857 10 | a részt szinte szavalva olvasom:~- Olyan volt az, mint egy
8858 46 | Iddár pap szótagonkint olvassa:~- A hun... lel... kek...
8859 27 | nem.~Lehet, hogy urak is olvassák e bús soraimat, s talán
8860 22 | velem Priszkosznak.~- Hát olvassuk - hagyta rá Atilla. S a
8861 14 | szépek-e a görög leányok? Olyan-e a ruhájuk, mint a miénk?~-
8862 36 | lovukat is tetõtõl talpig olyannal födik. A pikkelyt durva
8863 33 | Ismerek.~- Nem ismersz-e olyanokat, akik gyûjtenek, mint a
8864 28 | azt gondoltam, hogy ért, olyant kérdezett, hogy alig bírtam
8865 30 | fejével a gazdám -, hátha olyasmi van a levélben, amire a
8866 14 | illetlenséget követtél el: nálatok olyasmit is szabad beszélni a királynénak,
8867 44 | ellenséget küldött a másvilágra. Olyik embervérrel dörzsölte be
8868 50 | vonulnak észak felé, csak olykor-olykor szakad egy-egy tiszta kis
8869 58 | három ezüstmécses sercegett olykoron. Megszólaltam:~- Kisasszonyom...
8870 39 | Helyenként még füstölgött az omladék. Égett bõrszagok nehezítették
8871 45 | Mennyi kár, mennyi siralom az omladékokon! De ha a vihar elzúgott,
8872 63 | részeg. A szemébõl könnyek omlanak. Az öklét a homlokára csapja:~-
8873 49 | Egyik hun a másik után omlik le a lóról. A többi, aki
8874 56 | aggasztott: szépen lesimítva omlott a vállamig.~Hát lépek a
8875 39 | megrázkódott a föld, épületek omlottak össze. A lakosság elfutott
8876 11 | az ügy, akár mindjárt is, õnála - felelte szimplán -, csak
8877 64 | érzéstelenül, mint valami ónember.~Megyünk a sokaságon át,
8878 12 | író megrajzolja elõször ónnal, azután kifesti festékkel
8879 64 | de elijesztett a szemének ónos nézése.~- Add rám - susogta.~-
8880 41 | recessisti longe, despicis in opportunitatibus in tribulatione!~A férfihangok
8881 56 | tudtam volna azokban a nehéz óráimban, megvigasztalódva éreztem
8882 50 | lármához képest, amelyben órákig forogtam.~Vaksötétség. A
8883 22 | hun szerint délután három órakor) érkeztünk Atilla palotájához.~
8884 53 | óráját, amelynél boldogabb órám soha nem leszen.~Az öreg
8885 23 | de azért megittam.~Egy óránál is tovább vártam aztán a
8886 64 | velem lakó rab ravóé is.~Egy órával késõbb Ména-Ságh lépett
8887 46 | egek ura! Fordítsd felénk orcádat! Hajlítsd felénk szívedet!
8888 4 | csókolt a gyermek pufók orcájára.~- Kedves! Te kedves!~-
8889 3 | szeme Vigilászra villant.~- Orcátlan eb - robbant reá -, hogy
8890 7 | szemmel s talán halvány orcával, hozzám érkezik, és egy
8891 14 | sok kincset a királyné egy ordináré fazékban, és miért nem valami
8892 50 | ezrek zûrzavaros, dühös ordítását, az acélok csattogását,
8893 1 | A kétségbeesésem és az ordításom volt a mulatságuk.~Vagy
8894 1 | nyálazgattam a lábamat.~Az ordításra elõfutottak a házbeliek.
8895 63 | Megölték! Megmérgezték! - ordítja az öreg Barcza.~S megragadják
8896 49 | emberi testben.~Lelkesen ordítják vissza:~- Megmutatjuk!~De
8897 35 | Eszlász elkékült arccal ordított. Berki fuldokolva röhögött,
8898 49 | ahogy egy nagyszájú zoltán ordítva áll az összetorlódott lovak
8899 44 | hogy: „Hopp, uram Istenem, õrdög az ellenség!”~Az ilyen tanácsok,
8900 12 | a rézsasos oszlop alatt. Õreá fülel és néz mindenki.~A
8901 35 | követte ezeket a szavakat. Az õregek is döcögve nevettek. A vén
8902 15 | megint visszatértem a küszöb õréhez. Ott hátul kertecske is
8903 45 | akarja ezt.~Atilla intett Oresztésznek:~- Tolmácsold a vendégeimnek,
8904 15 | Csáthéknál, Edekonnál és Oresztésznél. Az uram Szabad-Görögöt
8905 61 | rövid köszöntõt. Hallottam Oresztésztõl, hogy azelõtt, Rof király
8906 49 | nyeregben: Orgoványékat nézik. Orgoványék harcolva vonulnak északnak.
8907 49 | Mindenki ágaskodik a nyeregben: Orgoványékat nézik. Orgoványék harcolva
8908 31 | derekú Uzura, a másik az óriástermetû, de gyermekhangú Ladán.~
8909 18 | jönnek értük, bizony nem õrizgetjük itt. Eddig csak vízbe hánytuk
8910 12 | kaput négy tigrisbõrös ember õrizte. Beljebb a lépcsõn egy õsz,
8911 35 | mikor még Konstantinápolyban õrizték, lakat alatt.~- Él még?~-
8912 64 | beszélnie. Az embereket olyan õrjöngés fogta el, hogy a vér patakzott
8913 7 | aki mellett maga a hóhér õrködik?~Az úton mégiscsak el-elmaradoztam.
8914 63 | Bizonyára mind éjten át ott õrködött, s tisztségéhez illõen elsõ
8915 41 | hírelték a jövetelüket. Csak az orleániak nem tudták.~- Uram - könyörgött
8916 41 | Aéciuszhoz pártolt.~S indultunk Orleánnak.~Már akkor tudtuk, hogy
8917 41 | szólítsák. Meg is ígérte, hogy Orleánnál csatlakozik hozzánk, de
8918 41 | támadjuk-e meg elõbb vagy Orleánt.~Közben követek eredtek
8919 63 | hogy kitûzzék a palota ormára.~Kászon elfordul. Leoldja
8920 49 | másodszor szólott a sátor ormáról:~ ~Ezernyi kürt kapja át,
8921 8 | láttam, hogy a sátorok ormát és ajtaját mindenfelé lombokkal
8922 49 | ember volna, hanem valami oroszlán-isten emberi testben.~Lelkesen
8923 48 | késével szedte ki a zsírt az oroszlánból Afrikában.~Végre Atilla
8924 49 | fején aranyos sisak. A hátán oroszlánbõr kacagány. Elõtte fölemelkedik
8925 64 | csillagának, Ellákot kedves oroszlánjának, Dengezicset a hunok ragyogó
8926 22 | ember! Ennek a tekintetében oroszlánkörmök horgadnak. Ha ránéz valakire,
8927 28 | csakugyan díszes volt. A köntöst oroszlánkörmös aranyláncok fogták össze.
8928 38 | marad-e békén? Ki hiszi el az oroszlánnak, hogy eztán csak fûvel él?~-
8929 3 | hangja olyan volt, mint az oroszlánordítás.~Vigilász majdnem lerogyott
8930 28 | hódprém. Atilla süvege oroszlánsörénybõl készült. A fõvezér és más
8931 48 | befurakodott a hunok közé, és oroszlánzsírt árult. Vettek belõle sokan,
8932 33 | mosolyogva hümmentett az orrából:~- Nem vagyunk állatok.
8933 30 | belezárva, úgy fuvallt az orrán át.~- Avagy nem Priszkosz
8934 49 | szemû lovak, amint tágult orrlikakon prüszkölik a port. Atilla
8935 12 | volt, mint a szamóca, az orrocskája fehér és egyenes, mint a
8936 35 | beszélik, hogy a fejed kopasz. Orrod olyan, mint a disznóé. A
8937 26 | orra csaknem érintette az orromat: mintha a szemembõl várná
8938 53 | pecsenye illata nem is az orromba ment, hanem a lelkembe,
8939 14 | búskomorságra, mint a rövid orrúak. A kisorrúak többnyire vidámak.
8940 9 | azért nem lapítják be az orrukat.~A hun zene különös a római
8941 3 | elõtt csillogó fegyveres õrség állt, s a bejáratnál néhány
8942 55 | lovast. A királyi asszonyok õrsége az: béna harcosok, öreg
8943 44 | mind a két sereg elõtt. Az õrségek olyan közel álltak egymáshoz,
8944 14 | már akinek van. Mert az ország már nem gazdag, felséges
8945 13 | földrõl való, ahol a mesék országa kezdõdik.~Erre még inkább
8946 42 | kiutazás az örökkévalóság országából - s boldog visszatérés.)~
8947 18 | elértük a Dunát, Atilla országának a határát.~A nap már lehajlóban
8948 64 | király fölkerekedik, s más országba viszi a népét, mint ahogy
8949 14 | az arany nyaklánc idegen országbeli férfiaknak való. A nõk legfeljebb
8950 1 | mireánk! Jaj, ennek az országnak, ha az a barbár felénk fordítja
8951 1 | fráterek legyenek azok, hanem országod fõ-fõ jelesei közül valók:
8952 3 | levelét.~- Felséges király, országodnak ura, dicsõ fejedelem...~
8953 28 | történelmet, nem létezõ országok és népek leírását.~Õ mind
8954 2 | hogy hagyja békében az országunkat.~A sátorokat már fölraktuk
8955 15 | és valamit kérdeztek az õrtõl. Az õr levette a süvegét,
8956 63 | összerázkódott. Az arca mint az õrülté.~Barcza is rázza a királyt:~-
8957 1 | volt néha, mintha csendes õrültek háza volna. De a császári
8958 2 | ilyen eszes létedre, ilyen õrültséget cselekedtél.~Hallgatott,
8959 63 | fõvezérhez!... A fõpaphoz!... Az orvosokhoz!...~Mi csak eldermedtünk.~
8960 53 | erõs vörös bor járta át orvosságként a testemet. Néha meg azt
8961 33 | betegségére olvasott rá, s adott orvosságot. Volt neki szere, amellyel
8962 64 | magammal soha nem találtam, ~orvul vont rám íjat, amikor aludtam, ~
8963 Eloszo| engem, pedig feleségem és õrzõangyalom, s nyitva elõtte fiókom
8964 22 | Átilla is. Átilla meg is õrzötte a maga nemességét. Theodóziusz
8965 40 | csatlakozások történtek, az õs hercini erdõ fejszecsapásoktól
8966 23 | volt, de már nem értette az õsei nyelvét. Ifjúkorában csikósa
8967 22 | Átilla hamarabb lássa az õseit, mint ahogy a természet
8968 14 | szokás talán maradvány az õsidõkbõl, mikor még vízben, földben
8969 22 | az én vérem díja. Még ma osszátok széjjel a csatában elesettek
8970 57 | öreg mindenest, hogy ne osszon rám dolgot még azon a napon.
8971 53 | kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta
8972 14 | kissé, mint ahogy gyermeki ostobaságra szokott mosolyogni.~- Ha
8973 16 | futnak az útra mindenünnen. Ostor pattog, és kürt rivog. A
8974 42 | Dei. (Átilla vagyok, Isten ostora.)~Csak akkor hallottam,
8975 24 | városában hallható. Tülkölés, ostordurrogás, disznóröfögés, tehénbõgés,
8976 41 | a földbõl való ember!~Az ostrom hajnalban ismét megmorajlik:
8977 8 | csorda és birkanyáj. Kutyák ostroma. A gyereknép is lépten-nyomon
8978 60 | rész az osztály. Akik az ostromban jeleskedtek, azok majd a
8979 13 | selyemben mind a kettõ, s õszek is már mind a ketten. Pengették,
8980 56 | nem jöttél meg a múlt év õszén?~A kerevetre ült, s fél
8981 12 | kis selyemkendõ. Arcának õszibarackos bársonyához az a kendõ bûbájosan
8982 55 | ruhába öltözötten ült be, és õszirózsákból való csokrot tett elém bögrében.~
8983 63 | visszavonult, csoportokra oszladozva vigadott tovább. Én Csáthék
8984 52 | éppoly gyorsan szét is oszlik. Egyik a másik után oldalog
8985 32 | és édes megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe.~
8986 39 | rázott.~A templom egyik oszlopa mellett állottam. Körülpillantottam,
8987 35 | abrosszal van beterítve. A terem oszlopain viaszfáklyákat gyújtogatnak
8988 48 | Fölléptem a sátor fogas oszlopára, s az ellenséget szemléltem.
8989 63 | takarták a falakat és az oszlopokat. A terem szögleteiben márványból
8990 52 | fapajzsokból rakott máglyák. Magas oszlopokban szállt fölfelé a füst. Nyújtott
8991 35 | csak a fáklyák sercegtek az oszlopokon.~- Csak egyszer láttam õt -
8992 47 | bõrereszet alá. Az ágyam az oszlopokra volt csatolva. Alattam Ladó
8993 36 | szemû, jóképû emberek, de oszlopos-nagy lábúak.~Vandálok voltak.
8994 47 | Beletûztem a fáklyát az oszlopvasba, és segíteni akartam neki
8995 49 | Atilla vezérei már a helyükre oszlottak.~Nagy a hõ. Mindenki izzad.~
8996 60 | csapatvezetõknek tíz-tíz rész az osztalék. A zoltánoknak öt rész.
8997 60 | nem volt, csak egy rész az osztály. Akik az ostromban jeleskedtek,
8998 49 | Karját terjegeti a had minden osztálya felé. Aztán nyírfa seprût
8999 38 | zsákmányt, tudod, hogyan osztják szét: ki hány embert gyõzött,
9000 28 | Csokona olyan ronda ruhákat osztott széjjel, hogy attól tartottam,
9001 47 | rabfiú. Még az Alpesek között osztották õket Csáthnak. A lábukon
9002 49 | vízigótok a másik szárnyon a mi osztrogótjainkkal küzdenek majd. A frankok,
9003 44 | vízigótokkal szembe a maga osztrogótjait állította. Pokoli gondolat:
9004 44 | A vízigótok gyûlölték az osztrogótokat, hogy miért nem tartottak
9005 36 | hunoknak. Azokat nevezték osztrogótoknak, vagyis keleti gótoknak.~
9006 17 | Három rabszolga legyezte õtet csendesen.~Tiszta papirost
9007 33 | hallja, hogy ne harcoljon, otthagyja õket: nem nekünk való.~Bial
9008 14 | Szeretetbõl - feleltem.~- De hát, otthagytad-e érte apádat, anyádat? -
9009 63 | volt bízva, valamennyien otthagyták.~Sétáltunk a fényben, vigalomban.
9010 64 | bizonyára okosabb is.~S otthagytam.~Délben rovást hozott egy
9011 12 | Az már más ügy volt. Otthagytuk a törvénykezést. Az udvar
9012 18 | nincs-e valami izenete az otthonvalóinak.~De nem olyan állapotban
9013 31 | De tudom.~- Ha egy óvatlan pillantásodat elfogják,
9014 53 | A világi írók közül csak Ovidius Naptárát ismerte. A papjai
9015 45 | átszellemült arccal folytatta:~- Az óvilág népe eljött ellened, s talán
9016 37 | képemet a könnyeivel.~- Isten óvjon meg! Az ég angyalai védjenek!~
9017 5 | Megáll, mint az erdõn sétáló õz, s fölemeli a fejét.~Láttam,
9018 2 | gyötör, hogy egy barbár így packáz velünk.~- Uram - mondottam
9019 7 | olyanná vált, mint a fölrepülõ pacsirta. Megéreztem, hogy a leány
9020 42 | elbújt mindenfelé a pincékbe, padlásokra. A zoltánok a fõutcán állottak,
9021 29 | A nõk mostak aznap, s a padláson terítgettek. Az idõ napalkonyat
9022 23 | mert a hunok még tán a padlásra is lóháton járnak.~Mikor
9023 30 | a levélért. Hallottam a padló halk ropogását a szomszéd
9024 22 | császár beszél.”~Atilla a padlóhoz ütötte a kardját.~- Gazemberek! -
9025 12 | szövettel voltak bevonva. A padlót vastag gyapjúszõnyeg borította.
9026 33 | gyermeknek a lábára.~A sátorból padot hoztak ki, s ráfektették
9027 5 | ibolyát is, és néhány szép páfrányt és fűszálat, s magam mulattából
9028 56 | minden hányódásodat.~Egy pajkos szemû hun nõ hozzátette:~-
9029 35 | Biccent, mint aki kutyát pajkosságból uszít, hogy csak beszéljek
9030 33 | Rabnak én nem vagyok pajtása.~A legemeltebb sátorban
9031 49 | száll már a nyilak felhõje. Pajzsomat fölkapom. Egy nyíl belecsattan
9032 49 | másik egy perc múlván a pajzsomon koppan el. Uram Istenem,
9033 57 | igen ügyes fiú volt: az új pajzsomra vele írattam volna rá az
9034 38 | akkor is a fejükre rántják a pajzsot, mert azt hiszik, hogy tüzet
9035 49 | bõrsüveget, sisakot, mellvasat, pajzst, puzdrát, kardot, kelevézt,
9036 36 | gyalog a turcilingek. Kerek pajzsú, rövid kardú népség. Még
9037 31 | rabszolga hazugságot. A mi pajzsunk a hazugság. Mondtad volna,
|