1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
9038 49 | urára kell vigyáznia. A nagy pajzzsal minden balsó dárdát és ütést
9039 3 | fogad bennünket, hermelin palástban, mezítláb - a lábujjain
9040 1 | kísértem õket, bedobták a pálcájukat a tengerbe:~- Hozd ki!~Nekem
9041 38 | tréfásan rácsaptam a hátára a pálcámmal:~- Ej, ej, gonosz kópé,
9042 1 | és fölállított a piacon a pallóra, ahol a többi rabszolga
9043 62 | fejét, s várja, hogy a hóhér pallosa rásújtson. Valami ilyen
9044 51 | beszakadásán látom, hogy pallossal csaptak reám, mégpedig hátulról.
9045 4 | borsot, fahajat, sáfrányt és pálmadiót.~Mi addig a sátorokat tisztogattuk.
9046 14 | fülbevaló, kisasszonyom, s egy pálmalevél legyezõ a kezedbe, zöld
9047 22 | neked is lehetne ilyen palotád: márványlépcsõs, aranytetõs.
9048 64 | elhagyni aranysátorodat, pompás palotádat, világgá sugárzó dicsõségedet!
9049 13 | se mutatkozott.~A királyi palotához is elnéztem. Ott sok különféle
9050 33 | táltosok ott sátoroztak Atilla palotái mögött. Rudakra tûzött lókoponyák
9051 9 | leláthattunk a fõútra és a királyi palotáig elnyúló térségre - már hát
9052 26 | kérd el a feleségemtõl a palotait.~Hát benyargaltam, és fölfutottam
9053 22 | órakor) érkeztünk Atilla palotájához.~Útközben persze föltekingettem
9054 14 | rabszolga futott a királyné palotájáig.~Nekem is egyszerre sürgõssé
9055 12 | laktunk tehát, de Csáthék palotájának a közelében.~Az a palota,
9056 22 | ablakaira meg Rika királynénak a palotájára is. Nagy megkönnyebbülésemre
9057 7 | persze én nem a királyné palotáját néztem. Csáthék sátora elõtt
9058 12 | említettem, szemben állott Atilla palotájával. Csupán egy lónyomadékokkal
9059 36 | mázsás, termetes asszony. A palotákat bámulta. Nyitott bekecsébõl
9060 63 | Egyre többen-többen, a palotáknál már özönlõ sokaság - halk
9061 22 | bámuldozott. Különösen a palotákon és a mûvészi kincseken bámuldozott.~„
9062 64 | gyümölcstermö fája, ~királyi palotám szomorú virága.~Szívet tépõ
9063 34 | hajókkal betarkázva. A királyi palotán arany koronakép.~Edekon,
9064 64 | felbúgott a gyászkürt. A palotának a fala is reszketett belé.
9065 11 | Messze vagytok itt a királyi palotától, és ha esõ esik, az út se
9066 1 | feleltem, mintha csak apámnak panaszkodnék -, igen megvertek. És különösen
9067 39 | sajtot, gyümölcsöt. Nem panaszkodom reá.~A had, mint az özönlõ
9068 42 | Másnap Csege fejfájásról panaszkodott. Harmadnap eleredt az orra
9069 1 | vagy a szamárcsikót. Nem panaszolom: sírva cselekedte.~Trákiában
9070 1 | gyermeki bizalommal sírtam a panaszomat tovább:~- Úgy bánnak velem,
9071 51 | ránéznem, de vétkeznék a panaszommal, mert hiszen olyan sebesülteket
9072 51 | ki mind a tábor - szólok panaszosam -, hiszen sokan vagyunk
9073 12 | öreg és két ifjú. Azok a panaszosok. Egyik a süvegével gesztikulálva
9074 26 | és szék. Három rend római páncél is állott ottan egy rúdon.~-
9075 14 | hogy jászok, és hogy a páncéljuk nem vasból van, hanem ökör
9076 49 | másik: egy borzas szakállú, páncélos alán. Lándzsája eltörött.
9077 60 | leszállt a felhõkbõl és páncélt öltve küzdött a hadakban.
9078 56 | városokat. Dúltak elõször Pannóniában, aztán mindenütt
9079 8 | vidám úr és Promótusz, Pannónia kormányzója, õsz, kopasz
9080 64 | De fekete fátyol, fekete pántlika vagy fekete szövet sötétítette
9081 60 | csuklyák, korallmunkák, sálok, pántlikák, ennyi, annyi. A lovakat
9082 60 | Íratott minden rokonának. A pápának is íratott egyszer. Volt
9083 8 | szent ember! Szentebb a ti pápátoknál.~A beszélgetést dudaszó
9084 60 | hol a császártól, hol a pápától hoztak levelet, adót, ajándékokat.~
9085 33 | persze: az áldozatállat a papé. Ha más költi el, akkor
9086 19 | külön valamik.~A rózsa kis papirosban rejtõzött a mellemen. Hervadt
9087 10 | kezem írása. Dirib-darab papirosokra jegyzek fel mindent, ami
9088 8 | lerajzolni. Táblán is próbáltam, papiroson is. Jó rajzos vagyok én.
9089 2 | csak a fejedelemnél írnak papirosra. A nép vesszõre ír. Arra
9090 17 | legyezte õtet csendesen.~Tiszta papirost vettem ki a tékából, és
9091 1 | el a gazdámat. Többnyire papirostekercseket vittem utána a hónom alatt.
9092 3 | hunul: ravó) egy nyaláb papirostekercset oldott ki, és az egyikrõl
9093 53 | Ovidius Naptárát ismerte. A papjai meg csak éppen hogy olvasni
9094 53 | csodálatával. Mert õ bizony a papjaival együtt nem sok könyvet nyûtt
9095 33 | Balambér idejében kezdte a papkodást, s bölcs ember volt. Fontos
9096 64 | énekes fiú a papok elõtt a papokkal énekelte a hunok halotti
9097 42 | megkímélem, de rendeld meg a papoknak, hogy ami gabona és liszt
9098 33 | prédikációdat, de vajon errõl is papolsz-e?~A táltos vállat vont:~-
9099 52 | rám a szemüket.~Végre egy papot pillantok meg közöttük.~
9100 54 | A püspök húsvét napján pappá szentelt, hogy legyen, aki
9101 49 | füstje. Az idegen népek papsága is áldoz. A hun papok lovat
9102 42 | templomi díszben; vezeti a papságot meg a város elõkelõ polgárait,
9103 53 | s különösen azokat, akik papságra készültek. A latin nyelvet
9104 54 | voltunk: nem gyõztük. A paptársaink csaknem mind meghaltak.
9105 18 | visszatértünk, már az esti párában rengett a nap, s a messze
9106 51 | ááá...~Amint a reggeli párának az utolsó fátyola is elszáll,
9107 21 | látszott az arcukon, hogy a parancsára várnak.~- Szálljatok le
9108 7 | te szavadat én mindenben parancsként követem. Halálig is, ha
9109 49 | a tábor: nevek, hívások, parancsok hangzanak összevissza.~Mindenki
9110 65 | Nem.~- Hogyan lehet az?~- Parancsolatra. Mit beszél ez a lantos?
9111 56 | a felhõk felett volnék. Parancsold, hol kezdjem.~- Itt a város
9112 64 | Te vagy?~- Én vagyok. Parancsolj.~- Vesd le azt a gyászruhát,
9113 12 | mint rabom. Ha azonban parancsolja Felséged, hogy rajzoljon,
9114 22 | mondhatom, hogy nem, mert parancsolnak velem, és csak negyven szolidus
9115 32 | igazi harcban a lóval való parancsolni tudás a fõ tudomány. Az
9116 46 | fölött lakó, villámoknak parancsoló, eget dörgetõ, földet rengetõ
9117 64 | Ránéz a szolgatársaimra, és parancsolóan szól:~- Menjetek ki!~A rabok
9118 24 | aggodalmasan -, mindent, amit parancsolsz, uram.~- Ne beszélj énvelem
9119 22 | harmincat hoztam, mert ezt te parancsoltad, uram király. Meg kellett
9120 22 | a pénzt, mert ezt meg õk parancsolták. De ötven font helyett száz
9121 15 | ebédrõl, amit akarok.~Ezen a parancson csodálkoztam.~Az uraink
9122 23 | Mi az apád?~- Szegény parasztember.~A fejét rázta.~- Mi a fenét
9123 12 | Ahogy a nép feje ott ül egy paraszti székben. Fenséges nyugalmú
9124 11 | figyelmesebb, ügyesebb szolga a parasztinál. A háznak úri tekintete,
9125 30 | kitûnõ, s becsületessége páratlan.~De annak a szerencsétlen
9126 52 | mert a belsõmben a pokol parazsa ég.~A patak itt folyik elõttem
9127 46 | parázs ég.~Iddár beleveti a parázsba a két követ, s mindenikre
9128 46 | s ráhelyezték egy halom parázsra a terem közepén.~Áhítatos
9129 11 | leány rajta maradt, mint a párduc. A két lába a kengyelben,
9130 1 | barna emberek. Tigrisbõr és párducbõr a hátukon. A képük is olyan,
9131 2 | sátorveréssel foglalkoztunk, három párducbõrös, medvesüveges hun ügetett
9132 36 | jöttek velük, víg nótázással; párducizomzatú, macskaszemû hölgyek. Azok
9133 9 | villogott rajta. No meg a paripájának a szerszáma volt csupa tündöklõ
9134 8 | láttam. Akkor szállt le a paripájáról. Egy rabszolga négykézláb
9135 49 | közökön ki a mezõre.~Fürge paripákon darutollas és strucctollas
9136 14 | vagyok, itt vagyok! ~Fehér a paripám, csendes a járása,~mint
9137 49 | meg, nekisarkantyúzom a paripámat, és a fokosommal egyszerre
9138 63 | pocakját feszítve töttyög a paripán; Csáthot, amint a bajuszát
9139 41 | ezerfelõl. A várból pedig parittyák köve sivít közénk, s rézzel
9140 44 | kõhányókat, gépíjakat. A parittyás népfajok a szekerek tetejét
9141 36 | hadserege. Szakálluk mellig érõ. Parittyával lõnek íj helyett, s persze
9142 41 | tanácskoztak a vezérek, hogy Párizs városát támadjuk-e meg elõbb
9143 54 | történt?~- Még az éjjel Párizsba kell mennem. A püspök úr
9144 60 | elvitték. A házban meg egy párna nem sok, annyit se hagytak.~
9145 52 | Magamra maradtam. Lófej volt a párnám, holttestek a társaságom,
9146 56 | leültem közéjük egy alacsony párnaszékre. A süvegemet letettem. Hogy
9147 61 | terem túlsó felén a fiatal párok kettesével-hármasával sétáltak,
9148 61 | A táncosok tánc közben párt cseréltek. Mindenki a hozzá
9149 55 | fehér szakállú.~De még a parthoz sem érnek, felvonja az öreg
9150 36 | Karthágót, s most Afrika partja a hazájuk. A vandál király
9151 60 | munkával sanyargatják.~- Még pártolod õket! - lobban reám. - Nekem
9152 41 | késõbb mégiscsak Aéciuszhoz pártolt.~S indultunk Orleánnak.~
9153 19 | velem, ha elhagyjuk ezt a partot, s beljebb bánom már meg,
9154 65 | mezõn hallottam.~- A nép két pártra szakadt! - rebegi tovább
9155 3 | hurrogjon senki!~- Hídd ki párviadalra - villant rá a vállán át
9156 20 | fújta el, vagy valamelyik pásztor vette fel. A fû zöld volt
9157 38 | kerek sötétzöld foltokat. Pásztortüzek helyei azok. A tûz elhamvadása
9158 40 | vér-sártól piroslik a hun lovak patája, s nyolcvanezer lélek száll
9159 51 | és saroglyára tettek. A patakhoz vittek, ahová a többi sebesülteket
9160 17 | lehetne ereszteni a gondolatok patakját egypár hétre: ne forognának
9161 47 | kerülök. Vigyázz majd a pataknál, ahol nádas.~S a két testvér
9162 42 | nincs menekvés. Megáll a patakparton. Könnyes arcán sápadt rémület.
9163 41 | szalonnát, fõzeléket. A patakra zsilipeket ácsoljanak a
9164 53 | takart alacsony karosszék.~- Pater sanctissime - hálálkodtam
9165 8 | vagy egy kosfej vagy egy patkó. Arról aztán megérthetõ,
9166 8 | amott meg Kosék, emitt Patkóék. Csak ahol póznán lóg a
9167 49 | gyepe fölszakadozott a lovak patkójától. A porfellegben alig látom
9168 8 | fegyverkovács kardot, a patkolókovács lópatkót. De nemigen patkoltatják
9169 35 | az ember. Többnyire lovat patkolt, s nyilakat kovácsolt.~Akkor
9170 8 | patkolókovács lópatkót. De nemigen patkoltatják ezek a lovaikat.~A további
9171 5 | házától, és keskeny, kis patkósan hajló gyalogút vitt hozzá.
9172 8 | szénpiszkos kovácsot láttunk. Patkót és nyílhegyet vernek azok
9173 60 | Az asszony egy milánói patríciusnak a felesége. Menekülése közben
9174 60 | csókoltam nekik - már a patríciusnénak is -, s olyankor magammal
9175 62 | Nemsokára rá kiváltották a patríciusnét. Az ura maga jött el érte.
9176 30 | fiát, a másikban Nómusz patríciust, aki a császárhoz szokott
9177 37 | álom. A hordóm abroncsa pattant el. Bolondság! Minden álom
9178 16 | útra mindenünnen. Ostor pattog, és kürt rivog. A nap már
9179 12 | tanácsos. Meghallgatja a patvarosokat, egy-két kérdést vet elõ,
9180 7 | fején könnyû, turbán alakú patyolat. Az arcán átlátszó, fehér
9181 8 | változás, hogy a fején a patyolatot feljebb tekerte, s három
9182 60 | képest tökkolop, s hogy páválkodik a hun mágnások között!~Csáthékhoz
9183 2 | telepingálják rózsával, tulipánnal, pávaszemmel. No, furcsa! De még a ládáknál
9184 9 | fekete nõi rabszolga állt, és pávatollból készült ernyõt tartott a
9185 3 | Maksziminosz, aki mindig olyan peckesen állt, mintha a gerince vasból
9186 53 | gyönyörûséggel nem ettem. A pecsenye illata nem is az orromba
9187 2 | emelkedtek az égnek. A levegõben pecsenyeillat szállongott. Trágyaszag
9188 9 | ebédlõ ajtaja nyitva volt. Pecsenyeszag áramlott ki rajta. Ültek
9189 33 | tüzecske füstölgött. Kellemes pecsenyeszagok lengedeztek a sátorok során.
9190 55 | hallgassák.~Rába asszony pecsenyét sütött és bort rakott az
9191 11 | örökszövetséget lehetne pecsételnie a két birodalomnak. Ez aztán
9192 15 | szemlélgették a levél pecsétjét.~A pecséten különös jegyek voltak. Az
9193 3 | kiveszi kebelébõl a császár pecsétes levelét.~- Felséges király,
9194 17 | Priszkosz rhetor~Az uram pecsétje ott volt a kis tábori íróasztalban.
9195 15 | érdeklõdéssel szemlélgették a levél pecsétjét.~A pecséten különös jegyek
9196 15 | az l betû a varjúláb. A pecsétre az Atilla név volt nyomva.~
9197 38 | röviden elmondta.~- Jól pedzed - felelte Csáth. - Átillának
9198 60 | föl köllene kötni egyet példaképpen.~Atilla kérdõn néz ránk.~
9199 28 | és szerencsétlen. Hiába példálóztam neki, hogy az ebédlõjében
9200 18 | állítsatok belõlük intõ példát ide a dombra. Így jár, aki
9201 35 | csontjaimon.~- Ezen mulattunk ma példátlan szélesen - folytatta Csáth -,
9202 4 | rabok haja borzas, mint a pemet. Az urak haja három csombókba
9203 65 | alá, víz alá. ~Íjak húrja pendül; nyílvesszõk suhognak: ~
9204 13 | õszek is már mind a ketten. Pengették, hangolgatták a lantjukat,
9205 22 | berendezés a tied. S hogy pénzed is legyen bõven, mindenkoron:
9206 22 | elhullottak volna is, ennek a pénznek az ezredrésze is bõven elég,
9207 14 | szed, amennyit az állam pénztárába beleönt, hanem annyit, amennyit
9208 1 | Végre megszólalt:~- Mennyi a pénzünk, Zéta?~- Mint tegnap, uram:
9209 22 | tiltotta meg Eszlász, hogy a pénzünket költsük. Miért voltunk az
9210 20 | sorokat írom, s azzal a pénzzel építettem meg a tenger partján
9211 49 | végzetes perc! A halál fekete perce! Badaló gyilkosa nekem tartogatja
9212 60 | csend volt, csak a tollam percegett.~S a csendben megszólal
9213 52 | hát legalább az utolsó perceimben az se nyomjon, ha kõ.~Hát
9214 49 | ló. Mert bizony az elsõ percekben megint megzsibbadtam. Az
9215 7 | aztán mégis szakadt néhány percem, hogy beleugorhattam a tóba,
9216 10 | mondja nyugodtabban egy percnyi csöndesség után -, abban
9217 46 | lép elõ. A két dob tompán pereg. Vaskanálba veszi a fekete
9218 11 | szolgáltatják, s a végtelenig nyúló perekben az ügyvéd meg a bíró kizsarolja
9219 3 | Atilla sápadtas, mint a pergamen.~A mi követeink mélyen meghajoltak
9220 10 | és letisztázom szép fehér pergamenre.~Azon a napon annyi volt
9221 52 | táltosok gyászéneke. Dobok pergése, búgó kürtök szava kísérte
9222 9 | Mikor a homokóra az egy felé pergett, fölfogtam a kis tálat,
9223 60 | végigrabolta-e Nagy Sándor Perzsiát, Egyiptomot? Nem rabolt-e
9224 54 | embert nem találnak.~Hanem a pestis!...~Mikor már húsznál is
9225 51 | csatából megmenekültem, a pestisbe beleestem.~ ~
9226 53 | hogyan kerültem ki élve a pestisbõl. Néha azt gondolom, hogy
9227 43 | mióta velünk járnak. A pestistõl való félelem volt-e az oka,
9228 38 | Meg aztán olyan rongy kis pesztráért nem gondolod tán, hogy a
9229 1 | lábamat, és fölállított a piacon a pallóra, ahol a többi
9230 1 | saruit festenem. Én jártam a piacra, a boltba. Az én dolgom
9231 31 | ott könnyezett.~- Ugyan ne picsogj itt - szólt rá a táltos -,
9232 42 | innia adtam.~- Köszönöm - pihegett -, otthon van egy kis értékem:
9233 23 | Adjatok neki ennie. Aztán hadd pihenjen, mert messze útról jön.~
9234 21 | míg az emberek és barmok pihennek - mondotta keményen -, azután
9235 49 | a táborba, vagy legalább pihenni egy negyedórát. És inni
9236 36 | amely az útközben való rövid pihenõkre és egyéji alvásra szolgált,
9237 44 | s mindenki korán térjen pihenõre.~ ~
9238 36 | íjhúrt fontak, harci dolmányt pikkelyeztek, sisakot béleltek, nyerget
9239 36 | csontlemezekbõl faragott pikkelyruhát viselnek a harcban. A lovukat
9240 36 | talpig olyannal födik. A pikkelyt durva vászonra varrják,
9241 49 | ropogva hatol a mellébe. Pillanatnyi irtózás fut át. A lándzsámat
9242 63 | két szeme, mint két fekete pillangó. A haja dús. Keze, lába
9243 28 | fordítottam. Reszkettem egy pillantásáért, s mégis kerültem, hogy
9244 31 | tudom.~- Ha egy óvatlan pillantásodat elfogják, a következõ órában
9245 28 | járnak mellettem. Csak akkor pillantottam föl, mikor már ott állt,
9246 63 | Valami nehéz szag, meleg pince dohához hasonló. A szoba
9247 42 | bizonyosan elbújt mindenfelé a pincékbe, padlásokra. A zoltánok
9248 47 | feleltem. - Tudod, uram, hogy pincét nem hoztunk magunkkal.~-
9249 2 | Sohase láttam olyan cifrára pingált faládákat. Nálunk a láda
9250 50 | Káá-ká...~- Mi kell, pipikém? - rebegtem. - Te kis rongyos
9251 12 | csak akkor láttam, hogy egy pirinkó kis lencse is van a bal
9252 35 | világosítson meg, különben örökké pirít a szégyenkezés.~Csáth ragyogó
9253 48 | már éjfél után háromkor pirkad az ég. Arra ébredtem, hogy
9254 16 | hajnalban indultunk. Alig pirkadt még. A sátorvárost a csordások
9255 3 | még valami hárman.~Mind piros-egészséges állat, csak az egy Atilla
9256 51 | szinte issza az ég gyönyörû pirosságát! Élek! A fejem oly nehéz,
9257 28 | annyira szétfeslett, hogy pirulva néztem a lábamra.~Már szégyenkeztem
9258 58 | álmosságtól. Az öreg is laposakat pislantott. Csak az asszony nem akart
9259 60 | kacagnak. A vén Turzó dühösen pislog ránk. Egyszer csak kirántja
9260 65 | Valamit hebegett aztán nagy pislogva, mintha mentegetõzne, de
9261 42 | persze napokig tart. Por, piszok, lógó nyelvû ebek, legyek
9262 4 | szobában aludtak, nekünk a pitvarban tüzet rakott a gazda. Szárítkoztunk.~
9263 7 | 7~Alig pitymallott, felkürtöltek. Maksziminosz
9264 32 | szájacskájukban. A boglya mellett pitypang sárgállott.~Odavezettettem
9265 8 | hanem csak oda van akasztva: pl. egy nyíl vagy egy kosfej
9266 1 | gyermek játszott ott egy platánfa alatt.~- No, itt a rabszolgátok -
9267 24 | Arisztotelész, Epiktétosz, Plató és Szokratész...~Csáth legyintett:~-
9268 31 | azok hírét se hallották Platónak s még kevésbé Vergiliusnak.
9269 53 | ügyei meg a házi ügyek, pletykák, babonák. Csupán az öreg
9270 53 | ember meg öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és
9271 1 | Arisztotelészt, Hérodotoszt, Plutarkhoszt, Szvetóniuszt, a filozófusokat,
9272 35 | félelmes volt az az arc abban a plutói komolyságban, éppoly kellemes
9273 41 | svábok, a renni frankok, poatyiéi szarmaták és tájfalok, mind-mind
9274 63 | nagyhasú Eszlászt, amint a pocakját feszítve töttyög a paripán;
9275 34 | Pulheriának a követeit: pocakos Eszlásznak megint lóra kellett
9276 4 | menedéket adjatok. A zivatar pocsékká vert bennünket itt a tóparton.
9277 27 | fakérget is, és megissza a pocsolyavizet is. S hogy a bibliai tékozló
9278 7 | alsó végével olykor a lóra pöccintettek.~Megismertem köztük a szarvasbõr
9279 8 | déltájt.~És a bajuszán pödört.~- Szittya különben az öregapád.
9280 49 | Csáthot, hogy mi baja. Vérrel pöki oldalt két-három fogát.
9281 8 | rómaiakat otthon szinte pökjük.~Csakugyan a nyugatrómai
9282 52 | hollók között.~Rázta a fejét. Pökött és továbbment.~Magamra maradtam.
9283 21 | kérdésére csak félvállról pökte oda:~- Felelek azért, amit
9284 12 | az igazságot. Ez is nagy pör itt. Az egyik fiatal hun
9285 63 | csoportnál. Néztük, mint pörgetik a telt képû hun menyecskéket
9286 56 | Tudom, ki vagy. A világ pörölye vagy te! Föld megrendül,
9287 12 | ítéletük nem tetszik, a pört a király elé viszik. Béke
9288 37 | finomság, csupa fehérség, csupa poézis.~A szomszéd szobában megint
9289 8 | megveregette a paripája pofáját, s belebegett a házba.~ ~
9290 25 | ünnepi ruhát. Én a hétköznapi pofájokról szeretnék hallani valamit.
9291 36 | készült kacagányt viseltek. A pofájuk piros és sárga festékkel
9292 18 | õket által. Mingyán látom a pofájukon, hogy rabszolgák. Mondok:
9293 36 | rézbõl, aranyból való ördögi pofákat: ki díszszekéren, ki csak
9294 2 | szegény hun legény. Valami pogácsaképû, tenyeres-talpas hun
9295 51 | mint a tapló.~Ha valaki egy pohár vizet adna, odaadnám érte
9296 31 | titkon megsimítom. Ha a poharadban víz marad, én iszom meg.
9297 35 | arra is ne köszöntsem a poharamat, akit menyasszonyodul köszönteni
9298 45 | mozdulattal emelte a püspök felé a poharát, jeléül, hogy az õ egészségére
9299 35 | arccal vonaglottak. Tomor pohárnok befogta a száját, s kínlódva
9300 53 | Aztán bort ittam rá egy pohárral, s éreztem, hogy elértem
9301 33 | prédalesõk, hálófonók, mint a pók?~- Ismerek.~- Nem ismersz-e
9302 23 | A falakon sok rongyos, pókhálós téli ruha. Förtelmes istállószag.
9303 50 | dübörgést, férfirikoltást. A pokolban nem lehet rútabb zajgás.~
9304 65 | körül. Menekülj! Ebbõl a pokolból!...~S ahogy ezt mondta,
9305 49 | is benne vagyunk megint a pokolforgatagban.~Az elsõ, aki nekem jut,
9306 42 | papságot meg a város elõkelõ polgárait, s könyörög Atillának vagy
9307 42 | biztosíték? A város három elõkelõ polgárának családostul való átköltözése
9308 41 | püspökük volt mindenük: polgármester, generális és egyházfõ egy
9309 42 | valami harminc pappal, polgármesterrel, bíróval, tanácsosokkal
9310 42 | kiáltozták:~- Ne bántsátok a polgárokat: a király rendelte!~Mikor
9311 11 | mintha megunta volna a politikát, körültekintett.~- Itt akartok-e
9312 8 | dolgoznak, csak beszélgetnek, politizálnak, csereberélnek s vadásznak,
9313 9 | széthull. Mint szélben a polyva. De az a királyfi mégis
9314 11 | úri tekintete, kelleme, pompája mûvelt rabszolgákon fordul.~-
9315 61 | fapohár.~Mert õ megvet minden pompát. A ruhája is dísztelen sötétkék
9316 9 | csoport. Fehér selyemben pompázó asszonyok, hervadtlevél-színû
9317 12 | szõnyegre, és reszketõ kézzel pontoztam ki két kört.~De a reszketésem
9318 2 | kiraktuk a sátorfákat és ponyvákat, azonban egy mérges hun
9319 63 | kellettek még takarmánytartó ponyvának se senkinek.~- Gyenge a
9320 15 | hazatérõ tehenek bõgésével és porával telt meg.~Az urak mégis
9321 52 | testemmel ittam. Minden porcikám, testemnek minden molekulája
9322 49 | szokott elszéledni. Csakhamar porfelhõs tágasság nyílt körülöttem,
9323 49 | fölszakadozott a lovak patkójától. A porfellegben alig látom Csáthot is.~-
9324 9 | szõnyegekkel aggatták tele.~Porfellegek, trágyaszag, lombillat,
9325 41 | látta nyugat felé a nagy porfellegeket s bennük a római légiók
9326 22 | Zsófia-templomot, Nagy Konstantinosz porfiroszlopát, a lámpaházat. Mindent.
9327 1 | lámpás megtöltése, a söprés, porolás, mosogatás is. S én minden
9328 1 | érdeklõdéssel gondoztam, porolgattam, tisztítgattam. A tanítóm
9329 4 | és az ölébe vonta a kis porontyot. Körültörülte a száját fehér
9330 14 | aranylábú páva vélem, szegény poros verébbel szóba ereszkedik.~-
9331 43 | igazságtól.~Sötéten nézett porosz szemöldöke alól.~A gazdám
9332 7 | megpillantottam az úton poroszkáló hun szolgákat és velük a
9333 5 | Talán hogy az utat tovább poroztassa maga elõtt.~Mintha meglöktek
9334 36 | tésztát szárítottak. A húst porrá törték. A tésztát zacskókba
9335 49 | hozzájuk férhessünk. De a portengerben a piros tollas frank lovasság
9336 9 | múlván három vágtató lovas porzott fel keletrõl a fõutcán,
9337 41 | Atillánál jönnek-mennek a kémek, posták és követek.~- A római hadak
9338 56 | gondolatot keltett bennünk, egy posványon való átkelésünkkor történt.
9339 58 | olyan volt, mint a piros posztó, a bortól.~- Zéta - dorgált
9340 3 | középtermetû ember. Barna posztódolmány volt rajta és sárga csizma.
9341 4 | A csikóbõr fölött vörös posztókézben két fekete kard, s a kardok
9342 46 | szõnyeg közepére, s fehér posztón különféle színes vesszõket
9343 64 | a színüket.~Tekintetem a posztózsákba öltözött csapatot kereste.
9344 22 | is bõven elég, hogy újra pótold. Arra pedig bizonyára emlékezel,
9345 8 | emitt Patkóék. Csak ahol póznán lóg a jelvény, ott nem családi
9346 33 | az állat fejét, s tûzte póznára, hogy a rossz szellemek
9347 33 | ismersz-e embereket, akik prédalesõk, hálófonók, mint a pók?~-
9348 33 | Hallottam már, uram, nem egy prédikációdat, de vajon errõl is papolsz-e?~
9349 2 | nõ állott. Nem tudom, mi prémbõl készült hamuszínû mente
9350 28 | És hát a ruhájuk belsõ préme nyest- és menyétprémek.~
9351 26 | volt. A falakon körös-körül prémek lógtak. A szoba közepén
9352 28 | megérintett.~Vadmacskából készült prémköntös volt rajta. A fején ugyanolyan
9353 28 | posztósüveg helyét is tornyos prémsüveg váltotta föl. A közrendi
9354 53 | biblia volt a tankönyvem.~In principio creavit Deus coelum et terram. (
9355 12 | megcsókolására.~Hát megindultunk Priszkosszal és Rusztikiosszal. Az aranyajándékot
9356 2 | való követe. A másik sátor Priszkoszé meg az enyém. A harmadik
9357 12 | Átdolgoztam magamat a népen Priszkoszig. Kérdem Szabad-Görögöt:~-
9358 15 | szolgáknak a rakodásban. Kértem Priszkoszt, hogy eresszen föl egy negyed
9359 14 | csak éppen hogy láttam, próbálgattam, egyszer csak aztán tudtam
9360 35 | hangokból a fülem kihalászni próbálja a nevetés okát, de hasztalan:
9361 33 | a rabokat kísérik. Aztán próbálkoznak a hunokkal is. De nem sokra
9362 12 | vörös krétával rajzolni próbálta.~Emõke odahajolt. Én is
9363 56 | Egy kenderszín szõke nõre próbáltak fehér-kék új ruhát. Mikor
9364 8 | bajuszú, kedves, vidám úr és Promótusz, Pannónia kormányzója, õsz,
9365 49 | beteg képzelõdés.,~Portól prüsszögnek és zihálnak a lovak. Tajtékjuk
9366 49 | akadnak meg és vergõdnek prüsszögve a lovaink.~Ma már nem bírok
9367 49 | amint tágult orrlikakon prüszkölik a port. Atilla zászlója,
9368 29 | két szemét.~- Zéta bácsi - prütyögte -, örülök, hogy itt talállak.~
9369 42 | tetején megjelenik a város püspöke. Aranyvirágokkal díszített
9370 53 | vele, mellette élnek.~Az én püspököm is ilyen kopott öreg angyal
9371 24 | városok? merre vannak bányák, püspökségek, hegyi átjárók, várak? hol
9372 8 | nem: elcsalta a szirmiumi püspöktõl az aranyedényeket, elzálogosí
9373 41 | csecsemõ se!~A városbelieknek a püspökük volt mindenük: polgármester,
9374 49 | házat tudnék vele dönteni. Puff, kutya, ne! Az én combomra
9375 12 | Beljebb a lépcsõn egy õsz, puffadt képû rabszolga szundikált
9376 4 | nagyokat csókolt a gyermek pufók orcájára.~- Kedves! Te kedves!~-
9377 12 | szõnyeg alatt még valami puhaság lehetett: azt hiszem, egy
9378 28 | Mûveletlenek, de méltóságosak. A puhaságot nem ismerik, hát nem is
9379 2 | lovasok után. Vigilász szinte pukkadozott.~- Így menjünk-e haza? Így
9380 34 | Pulheria.~Atilla nem várta meg Pulheriának a követeit: pocakos Eszlásznak
9381 33 | Vitos táltos, ájtatos, púpos vénember, a lovak és más
9382 8 | elõtt, vadbõrökön vagy a puszta földön hevernek. A férfiak
9383 45 | viharban sok a törés, romlás, pusztulás. Termések sárba verõdnek,
9384 49 | sisakot, mellvasat, pajzst, puzdrát, kardot, kelevézt, lován
9385 1 | pecsétet, és nyiss rá április 3-ra. Olvasd el.~Kivettem a kis
9386 19 | törvényt az emberi szívre ráabroncsolni nem lehet. A szívnek törvényei
9387 65 | ahogy így rám mered, én is rábámulok, hogy mi lelte?~- Hát te? -
9388 13 | rajzoltam. Az arcomra is rábámult.~- Ki vagy te? - kérdezte
9389 2 | Csáth szigorúan.~Az urak rábámultak, hogy Vigilász eltolmácsolta
9390 14 | királyné, mikor a mûvészi övre rábámultam.~- A mi ötvöseinknél láttam
9391 27 | kezet is csókol.~- Elveszi Rábát feleségül! - rikkantott
9392 26 | Én magam vetettem magamat rabbá. Tudd meg, kisasszonyom:
9393 2 | többet. Elvitték a többi rabbal együtt Atilla sátorai felé.~
9394 24 | jó, ha pénze van.~- Ami a rabé, a gazdájáé az - szólt az
9395 60 | több váltságot várnak a rabért, annál nehezebb munkával
9396 9 | zenészek mellett az öt-tíz éves rabgyerkõcök nagy raja ugrál, ficánkol,
9397 1 | nyájasan bólintott, azután rábízta a követeket Krizafioszra,
9398 54 | a benne való holmit meg rábíztam a város bírójára: gondozza,
9399 63 | felszabadítja Atilla az úri rabjait, hogy emlékezetükben tartsák
9400 19 | nõk rabszolgáknak váltak a rabjaivá.~Emberi törvényt az emberi
9401 21 | Vigilászt, a fiát meg engem.~A rabkísérõ tisztünk rátámadt Eszlászra:~-
9402 41 | csakhamar megkezdõdött a rablás.~Mi Atilla környezetében
9403 12 | jót se nézek én ki ebbõl a rableányból: bolond voltál, hogy odaadtad
9404 8 | ott serénykednek. A barna rableányka az emeletre kiált:~- Csobajcsi!
9405 5 | Szolga!...~Megfordulok. A kis rableányt látom, aki Emõke elõtt az
9406 50 | vizsgálom: kik közelednek? Rablók-e? Vagy hátha van köztük keresztény
9407 11 | hadak ellen küzdötök, a rablókkal bajoskodtok. S ha rablók
9408 60 | Dzsidzsia.~Megszólítottam a rabnõt: kérdeztem, hogy mit írjak?~-
9409 43 | De ha nem teljesedik?~- Raboddá tehetsz. Megkeresztelhetsz.
9410 60 | jeleskedtek, azok majd a rabokban és lovakban válogathatnak.~
9411 8 | fogoly királyoké, írástudóké, raboké.~Állnak távolabb hosszú,
9412 23 | Mégis: hogy bánnak itt a rabokkal?~- Kivel hogy. Érdöme szerint.~-
9413 39 | ruhaféle a szekerekre került - rabolt szekerekre. Az arany- és
9414 60 | Perzsiát, Egyiptomot? Nem rabolt-e végig Julius Caesar egész
9415 12 | nõtt fel: inkább fiam, mint rabom. Ha azonban parancsolja
9416 59 | szívvel -, Csáth fölment a rabság alól.~Hát szólott is róla.~-
9417 1 | rabszolgának a nyolcadik évi rabsága után szabadsága akad. De
9418 30 | valaki elfogta volna, s rabságban sínylõdne, izend meg: kinél
9419 39 | elégették. Akit megfoghattak, rabszíjra fûzték. A szõnyeg, a ruhaféle
9420 28 | neki:~- Jó estét kíván a te rabszolgád.~Rám nézett. Az arca nyugodt
9421 22 | adófizetõjévé vált és azzal rabszolgájává. De nem becsületes az a
9422 34 | idegenbõl származott, s rabszolgákból emelkedett föl. Lehet, hogy
9423 2 | cseléd.~Az rendelkezett a rabszolgákkal: mit hová rakjanak.~Cipelkedtek,
9424 19 | történelemben, hogy elõkelõ nõk rabszolgáknak váltak a rabjaivá.~Emberi
9425 11 | kelleme, pompája mûvelt rabszolgákon fordul.~- Hát bizony - sóhajtott
9426 14 | állottam bemeszelt lábakkal a rabszolgapiacon.~A királyné szeme elborult.
9427 53 | tudok én alázatos lenni: a rabszolgaság nagy tanítómester az alázatosságban!
9428 1 | platánfa alatt.~- No, itt a rabszolgátok - mondotta Maksziminosz
9429 56 | akkorra el is készültem. A jó rabtársak szinte versenyeztek, hogy
9430 38 | mellettem lovagolt, tréfásan rácsaptam a hátára a pálcámmal:~-
9431 64 | levetették a zsákruhát, rádobták a sírra a koszorúk és fáklyák
9432 41 | Vissza!~Hát harcol, aki már rádühödött, de a had dereka oda sem
9433 64 | zsák-gátat bontották meg: ráeresztették a vizet a sírra.~A fáklyák
9434 33 | sátorból padot hoztak ki, s ráfektették a kis szenvedõt. Nemigen
9435 55 | haltam-e meg.~Tolnak és ragadnak aztán föl az asszonyhoz
9436 65 | Szabolcs áll mellettem. Karon ragadom.~- Mit beszél ez a szolgákról? -
9437 15 | persze új gondolatok közé ragadott. Eltökéltem, hogy mihelyt
9438 53 | odagyûlt volna reá. A levegõ ragadozói is soha nem látott sokadozással
9439 42 | embert a halál kapujában ragadtam meg.~Rám nézett, és bágyadtan
9440 11 | keze a lónak a sörényébe ragaszkodva, fél keze a kantárszárat
9441 32 | megint megharagszik, aligha ragaszt engem össze még egyszer
9442 1 | alá. A hajamat leöntötték ragasztóval.~És nekem mindezt tûrnöm
9443 35 | kiadták a gyávák! Átillát rágta a méreg, hogy nincs okunk
9444 36 | A mellükön aranycsatok ragyognak. Nekár-parti frankok õk.
9445 55 | hogy átvigy.~- De az apád ragyogóját: nem addig van a! Nem tudod-e,
9446 56 | kikefélték. Az aranygombokat ragyogóra dörzsölték. Szakadás ahol
9447 46 | vasfogókkal a két izzó követ, s ráhelyezték egy halom parázsra a terem
9448 23 | tövén, az árnyékban. És ráheveredtem.~Mi lesz belõlem, ha Csáth
9449 8 | efféle. Néhol nem is úgy van ráhímezve a családi jelvény, hanem
9450 32 | csak hívass engem. Akire én ráimádkozok, bizonyosan meggyógyul,
9451 50 | szokott lármája.~Mit akarnak?~Ráindulnak a hunra ebben a pokoli sötétségben?
9452 8 | húzatta. Valentiniánuszra meg ráizent, hogy: vagy Szilvánuszt,
9453 39 | fõúr a hadnak egy-egy külön raját vezeti). Atillával járt
9454 49 | armorikok és frankok nagy rajban hurrognak utánunk.~De a
9455 38 | birodalmában jártunk. A Volgától a Rajnáig terjedt Atilla birodalma:
9456 36 | A fiatalság a mezõn nagy rajokban gyakorolt. A raj néha akkora
9457 60 | de azért neb tûröb, hogy rajtab vihogjatok!~Egy esõs napon
9458 51 | sarkantyúját, csoma van rajtad!~Akkor már magam is tudtam.
9459 13 | felé tekintettek.~Látszott rajtok, hogy ünnepies elfogódással
9460 14 | láncot, hátha jó lesz a rajza hímzés alá.~A beszélgetésükbõl
9461 13 | A nõk ismét bámulták a rajzaimat, s dicsérgették. De a dicséretükre
9462 2 | Atilla körül csak az urak rajzanak.~A hun nép pedig nem házakban
9463 9 | jelenet ahhoz, mikor a méhek rajzás után a kason belül és a
9464 9 | A város bözsgött, mint a rajzó méhkas. Az utakat mindenfelé
9465 12 | aztán elmosolyodott:~- Hát rajzold élõnek.~A királynénak egy
9466 12 | sárgára. De elsõ a rajz: ki rajzolja le?~Láng futott át rajtam.~-
9467 12 | Felséged, hogy egy hajnalkát rajzoljak?~- Mindent, amit tudsz.~
9468 12 | parancsolja Felséged, hogy rajzoljon, méltóztassék rendelkezni
9469 8 | vagyok én. Csak mikor õt rajzolnám, akkor nem vagyok jó rajzos.
9470 14 | nõnek.~Azután le kellett rajzolnom a hajviseleteket. S hogy
9471 12 | már a szirmokat egyenként rajzolta. Az egyik félkör elnagyobbodott.~
9472 14 | gyöngéd. De most már menj. Nem rajzolunk többet ma már.~- Kisasszony -
9473 12 | s elõrehajolva nézte a rajzomat.~Akkor, hogy senki se figyelt
9474 14 | öltözött. Leült, és az én egyik rajzomnak a kivarrásába fogott.~-
9475 14 | csak lehetett, fölnéztem a rajzomról. Emõkét néztem, s ha Emõke
9476 39 | szekeret mindenféle cselédség rajzotta körül, s azok között lõdörgött
9477 42 | és liszt van a városban, rakassák szekerekre és adják ki a
9478 38 | márványpalotákat, hát szekerekre rakatja, s elhozatja a Tisza mellé.~-
9479 43 | Katalaunum falai közé: védjék, ha rákerül a sor.~Akkor, hogy arra
9480 42 | Egyszerre, mint valami rémségre, rákiált latinul:~- Ki vagy te, aki
9481 51 | dárda van átütve rajta.~Rákiáltok:~- Öcsöd!~Nem felel. Nem
9482 2 | rabszolgákkal: mit hová rakjanak.~Cipelkedtek, rakodtak,
9483 41 | közé fogadsz, a lábadhoz rakjuk a kincseinket.~- Holnap
9484 15 | segítettem a szolgáknak a rakodásban. Kértem Priszkoszt, hogy
9485 2 | hová rakjanak.~Cipelkedtek, rakodtak, verejtéküket törölgették.~
9486 16 | sátorfákat is, és a szekerekre raktuk.~Az urak lóra ültek. Én
9487 1 | kedvetlenítette valami, mély ráncok verõdtek amúgy is fejfájósan
9488 56 | mosolyodott el a követ -, ráncos orrú, és ijedt képû.~A tiszttartó
9489 2 | lehet.~A szekér mellett egy ráncosodó szemû, tokás nõ állott.
9490 14 | királyné szemöldöke között ráncot láttam.~- És apád mégis
9491 51 | szörnyûség volt a lábamra ránéznem, de vétkeznék a panaszommal,
9492 46 | elhallgat. Az ember görcsökben rángatózva rebeg valami szavakat:~-
9493 35 | székérõl, s a földön kínlódva rángatta a nevetés görcse. Még az
9494 11 | kiáltotta, haragosan rángatva a zabolát. - Csellõ!~A szívem
9495 53 | öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden más fölött
9496 64 | Talán nem jelöltek neki rangjához illõ helyet a szertartásnál,
9497 7 | engem? Semmi közöm az õ rangjával. Nekem a hun király nem
9498 22 | császár nem véli eléggé rangos embernek Vigilászt arra,
9499 56 | szagos füveket. De soha olyan rangosan nem raktam a lábamat, mint
9500 7 | hozzám érkezik, és egy rántással megállítja a paripáját.~
9501 11 | fölrántania.~De bizony nem ránthatta föl az a tógát: nyomunkban
9502 49 | Oda se neki! Csáth! Ahol rántja vissza a lovát, s az arcához
9503 38 | köhint, akkor is a fejükre rántják a pajzsot, mert azt hiszik,
9504 49 | kantárát a nyereggombra csapom. Rántom-feszítem én is az íjam húrját. De
9505 49 | lova orrát a táborunk felé rántva térül el a harcból. Az egyiknek,
9506 56 | mint azelõtt. Csak épp hogy rápillanthattam. De azzal az egy pillantással
9507 35 | is nevetett.~Emõkére is rápillentettem: mosolygott.~Csáth aztán
9508 1 | meztelenjét. Megbõszültem: rárohantam a legnagyobb fiúra, és úgy
9509 2 | elõsugárzott a fellegek közül, és rásütött az arcára. A leány szürke
9510 62 | várja, hogy a hóhér pallosa rásújtson. Valami ilyen nézés volt
9511 9 | meglásson. Közben Emõkére is rászemlélõdtem. Ült egy szeplõs leány mellett,
9512 21 | engem.~A rabkísérõ tisztünk rátámadt Eszlászra:~- Hogy mertek
9513 52 | lófejre, hogy a derekamat rátámaszthatom. S látom a rohanó árvizet,
9514 50 | csak valami keménységre is rátapintok a térdemen, s arra végignyilall
9515 33 | viharcsillapító, seregáldó. Kezének rátevésével életre tudta kelteni a fölakasztottakat.
9516 1 | aggodalom borongott, hol pedig ravaszság csillogott.~A hun urak levelet
9517 64 | nép láthassa.~A fõpapok a ravatal mögött fekete lovat áldoztak,
9518 64 | Atilla a fõtéren, magas ravatalon, ezüst csillagokkal ékített
9519 36 | fele.~Atilla~Míg ez a levél Ravenna felé ügetett, két különös
9520 64 | A három velem lakó rab ravóé is.~Egy órával késõbb Ména-Ságh
9521 59 | szolgaságtól, ha áttesznek a király ravói közé.~- Uram - nyögtem csüggedten -,
9522 38 | Egy délelõttön Atilla két ravója között lovagolok. Ména-Ságh
9523 38 | tíz embert jegyeztetek a ravókkal.~Olyan rossz érzés viszolgott
9524 30 | palotába, szóljak Konstantinosz ravónak: jöjjön át mindjárást.~Látom,
9525 22 | hagyta rá Atilla. S a ravóra tekintett.~A ravó egy csontos,
9526 30 | Fordultam. Tértem vissza a ravóval.~- Uram - könyörögtem neki
9527 36 | mellének, s remegett a szekér rázásától. Széles pallos lógott az
9528 46 | különféle színes vesszõket rázogat. Körülötte egy fehérre festett,
9529 63 | Kiáltok neki: Uram!... Rázom..., nem felel...~S az ember
9530 63 | õket. A férfiak a süvegüket rázták, a nõk a kendõjüket lebegtették.
9531 62 | Megbosszankodtam rá.~- A csuda rázzon meg, hát már te is titkolózol?
9532 45 | elsápad a bátraknak arca, ha reájuk nézel. De mondjanak bár
9533 11 | Fekete szemöldöke alól reámosolyog Priszkoszra.~- Khaire! (
9534 46 | ember görcsökben rángatózva rebeg valami szavakat:~- Mezõ...
9535 57 | Csak azt kérdezném - rebegett -, csak azt, hogy mit vétettem
9536 63 | mintha lélekfojtó álomban rebegné:~- Megölték...~- Nem tudok
9537 60 | való ördögpofa. Ellenség rébítésére való. Értéke tíz zsódos.~
|