1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
9538 41 | zsoltárének:~Ut quid Domine recessisti longe, despicis in opportunitatibus
9539 49 | frankot, hogy a koponyája recsegve szakad be, s az ember leomlik.~-
9540 9 | réda köré csoportosultak. A rédában királyi hölgy ült: halvány
9541 9 | Rika királyné aranyozott rédájában az új menyecske. Az arcát
9542 14 | gyapjú ágyterítõ, amelynek redõi körüljátszották karcsú derekát.~
9543 14 | karcsú nõi termethez könnyû redõzetben simult, és látni engedte
9544 40 | százai. A kémek persze már régelõbb.~Ha a nap szemével lehetne
9545 17 | itattunk. Csak azt tudnám, reggel-e vagy délben.~Láttam rajtuk,
9546 1 | beretválni, s én szolgáltam be a reggelijét is. Aközben mindig elmondta,
9547 50 | barbár, hogy szalonnát eszik reggelire, és aki még csak jókedvében
9548 37 | sütötték nyárson az utolsó reggelit. Síró asszonyt bizony sokat
9549 47 | lovak elé - mondottam -, reggelnek elõtte aligha lesz dolgunk.~
9550 14 | asszony sorra látogatja a régieket. Akkor ajándékozza majd
9551 24 | Csáth a fejét rázta.~- Ez a regösök dolga - mondotta - meg a
9552 24 | hallgatására van kedvök, hívatnak regöst, hegedõst: elmondatják.
9553 65 | eszmélkedek csak, hogy a távolból régóta hallatszó morajlás olyan
9554 1 | bõrzacskó külön fülkében rejlett. Egy fából faragott Jézus-fej
9555 42 | S leginkább a leánynépet rejtegetik.~Ahogy átmegyünk a hídon,
9556 14 | mikor még vízben, földben rejtegették a kincseket.~Emõke az ablaknál
9557 63 | el a kezét s a tenyerébe rejtekezik. A szavakat nem érti, de
9558 64 | a sötétségbe.~És sugdos rejtelmesen:~- Arra kérlek: ne menj
9559 1 | Az ágyamba sündisznóbõrt rejtettek, a lepedõm alá. A hajamat
9560 46 | viaszgyertyát is. A lombok közé rejtõzik.~- Csönd! Csönd! Csönd! -
9561 19 | A rózsa kis papirosban rejtõzött a mellemen. Hervadt volt
9562 64 | Földdel tömött zsákokat rakva rekesztették el a Tisza-ágat, ahol gyûrût
9563 35 | szinte nyájas, de mégis remegek belé. Nem tudom mihez mérni
9564 60 | haragszik, még a falevelek is remegnek. Ha mosolyog, még a felhõk
9565 63 | futott rajtam végig. Olyan remegõ szívvel öltözködtem, mint
9566 63 | levegõt zúgás és morajlás remegteti.~Úgy érzem, mintha összeszakadt
9567 19 | rózsaszínûvé vált az éjszaka, s rémek helyett galambok búgtak
9568 12 | bûbájos vonalú szemet és azt a remekbe metszett ajkacskát.~Hímzõráma
9569 8 | fapalotát is. Mind a kettõ remeke az ácsmûvészetnek és a faragómûvészetnek.
9570 11 | elõbontanom.~Aranyból készült remekek voltak: öt serleg, két tál
9571 15 | fiatalember ügetett. A nyakában remekmívû aranylánc. A süvegében sastoll.
9572 63 | azt nem kaphatom meg, amit remélek, akkor a szabadságomat,
9573 54 | nyugalmas az életem. Még azt is remélhetem, hogy még fiatalon rám illesztik
9574 37 | jutok, mint Szabad-Görög, remélhetem-e..., hogy szívesen beszélsz
9575 50 | jártak a mezõn.~Az élet reménye visszaszállt belém. Minden
9576 63 | sokáig nem tudtam elaludni. A reménység száz alakban játszotta elém
9577 63 | el tõlük. A következõ nap reménysugarai villogtak már a lelkemben;
9578 56 | folytatom. - Egy helyen meg remete ember áll a sziklák között.
9579 42 | Egyszerre, mint valami rémségre, rákiált latinul:~- Ki vagy
9580 42 | patakparton. Könnyes arcán sápadt rémület. S néz, mint az õrült.~Atilla
9581 11 | szívem dobogása elakadt a rémületes várakozásban. A ló vagy
9582 27 | szeme szinte szüntelenül rémületre volt kikerekedve. A taraja
9583 17 | Ezt a gondolatot szinte rémülettel taszítottam el magamtól.~
9584 49 | Micsoda süvöltés, suhogás! Rémült lovak fújása. Bõsz emberek
9585 4 | uram még véres térddel is rémülten hõkölt meg tõle. Én azonban
9586 49 | sereg véres, Csáth kürtje rendbeigazodást fúj. Pihenünk. A frank lovasok
9587 9 | uramra néztem, hogy maga mögé rendel-e. Örömebédeken mögötte kellett
9588 42 | A várost megkímélem, de rendeld meg a papoknak, hogy ami
9589 1 | szabad vagy, Zéta: nem rendelkezek veled. Gondold meg.~- Meggondoltam,
9590 36 | érkezésüket, fogadták a rendelkezést, s mentek a haddal tovább.~
9591 12 | rajzoljon, méltóztassék rendelkezni vele, míg itt tartózkodunk
9592 65 | miattam szenvedõ, a nekem rendelt? És én mégsem láttalak.
9593 22 | Krizafiosznál vacsoráztak, akkorra rendeltek ismét oda tolmácsnak. Ahogy
9594 23 | vénségére belsõ szolgálatra rendelték.~Megint én szólaltam meg:~-
9595 59 | gyermek mellé én is ki voltam rendelve.~Mi is kimentünk persze
9596 28 | megvarrtam, ha elszakadt. Rendesen mosdottam és fésülködtem.
9597 51 | Emberek, paripák, fegyverek rendetlen összevisszaságban. Egy meztelen
9598 4 | urak haja három csombókba rendezett: egyik fönt a homlokon,
9599 3 | bajuszát fekete viasszal. Rendezgeti a haját a feje kopaszára.~
9600 9 | sátorok elõtt férfiak és nõk rendezgették az ünneplõjüket. A fehér
9601 63 | gyakorlótéren versenyfuttatást rendeztek a hunok - azokat néztem.
9602 44 | húzta. Már akkor mindenfelé rendezték a gépeket: dárdalövõket,
9603 63 | locsoltam meg, és fürtökbe rendeztem.~Az ég kissé felhõs volt.
9604 22 | mint ahogy a természet rendje szerint láthatná?”~- Vagyis
9605 38 | úgyis hívei. Ha nem hívei, rendre meghódolnak. Amelyik nem
9606 39 | minutumban nem bántam. Semmi rendülést nem éreztem a lelkiismeretemben.~
9607 18 | visszatértünk, már az esti párában rengett a nap, s a messze terjedõ
9608 41 | batávok, a manszi svábok, a renni frankok, poatyiéi szarmaták
9609 53 | s az öreg tisztogatta a répát, vagy vágta a fát, vagy
9610 55 | A szívem hol égbeszállón repdesett, hol szárnyaszegetten hullt
9611 46 | fordulva. - Csak egy nagy repedés.~- Érthetõ - felelte a fõpap.~
9612 46 | legelöl.~A fekete lapocka repedései, amint nekem késõbb Bial
9613 46 | Aggodalmas arccal vizsgálta a repedezéseket.~Az arca hol elborult, hol
9614 9 | között megismerem Emõkét. Repülj, szívem, a mennyországba!
9615 27 | köszöntem.~Akkor aztán reá is repültek a nyilak.~- Csak a javát
9616 50 | szakad egy-egy tiszta kis rés, amelyen át látni lehet
9617 49 | A rohanásban látom már a réseken a pajzsok alá sûrûdött ellenséget.
9618 38 | csuklás fogta el az úton. Restellte a leány elõtt, visszatért.
9619 3 | sátornak még az oszlopai is reszkettek. Atilla választ várt,
9620 36 | hungaroknak is nevezik, fele részben meg magukat magyariaknak
9621 63 | Mácsát, amint a fejét lógatva részegen lovagol; Urkont, amint nagy
9622 31 | amely engem így elbûvölt. Részekre szedtem gondolatban: hát
9623 35 | Csáth házánál rab még nem részesült.~A vacsorán aztán elmondta
9624 52 | Bizonyára csak kevesen részesültek ebben a megbecsülésben.
9625 14 | hangocskát, amelytõl ma is reszket a lelkem. Mily kedves volt,
9626 12 | pontoztam ki két kört.~De a reszketésem csakhamar elmúlt. Az a gondolat,
9627 28 | vagy hátat fordítottam. Reszkettem egy pillantásáért, s mégis
9628 32 | megajándékozzam Bial táltost...~- Retek neki, nem arany! - rikkantotta
9629 2 | bontogatták a levelüket, s a rétek és legelők, mintha nagy
9630 38 | kígyónak nevezi a mákos rétest is.~- És ha megverjük Aéciuszt,
9631 1 | én jó megmentõm Priszkosz rétor volt.~Magányosan élt a ház
9632 17 | geográfiában, grammatikában, retorikában és kalligrafiában. A neve
9633 23 | filozófiát, grammatikát, retorikát...~S néztem rá: kell-e még
9634 31 | Ördög! Ördög!~A tyúk rettenetesen meg volt ijedve, mikor hozták,
9635 22 | csak vártam, hogy micsoda rettenetesség gomolyodik ki ebbõl a vallomásból.~„
9636 15 | kiáltották bent.~- Jaj - rettent meg -, hívnak!~Letette a
9637 65 | hullámzó vízre.~~S amint ott révedezek, egy kéz érint vállon, és
9638 18 | mindig itt kell lennetek a réven! Hol a révészgazda?~- Akasztanak -
9639 52 | Annak nyöszörgök latinul:~- Reverendissime domine! Én Lupusz püspöknek
9640 55 | volt. Meg kellett hálnom a révészéknél.~A vacsoránál összebarátkoztunk,
9641 17 | Szabad-Görögnek nem volt egy rézásza se. Nálamnál vénebb volt,
9642 9 | csontból való sípok, két nagy rézcsincsa, egynéhány csengõs bot,
9643 4 | Sugár! Sugárkám!~Édes rezdülés járt át, valami olyan érzés,
9644 23 | vizsgáltak. Egy füstös képû leány rézedényt sikált. Egyszer csak fölemeli
9645 2 | büszkék.~A leány egy kis rezes sarkú tulipános ládát tétetett
9646 9 | állanak, és csak a szárnyukat rezgetik. Ember és állat oly egy
9647 46 | Mindenki meghajol.~Káma rezgõ, öreges hangon énekel:~-
9648 1 | krokodilusbõrt meg piros szattyánt, rézgyûrûket, fülbevalókat, mindent-mindent,
9649 49 | bal is, de ezüstkígyó vagy rézkígyó tekerül a karra, hogy védje
9650 36 | szemû svábok. A vállukon rézlemez, s azon a szöges csatacsép,
9651 20 | élelmet. Eszlász meg egy rézpénzt sem engedett költenünk.~-
9652 12 | Atillát látom: ott ül a rézsasos oszlop alatt. Õreá fülel
9653 42 | turciling.~Az ember tarajos rézsisakot visel. Bizonyára Orleán
9654 42 | aranyat ér háborúban! Csak a réztarajt kell beborítani egy darab
9655 63 | aranyos csúcsait, a paloták réztetõit.~A palotából látom, lovasok
9656 36 | gyalognép voltak. Ragyogtak a réztõl és aranytól. Végigdanoltak
9657 46 | Másik két táltos kezében két rézüst csillanik meg.~Tehát istentisztelet.
9658 17 | még egy levelet:~Priszkosz rhetornak, uramnak és atyámnak~Bármennyire
9659 7 | tündérkezet...~- Szemtelen! - riadt rám villámló tekintettel. -
9660 50 | logikát és mindenféle -ikát, -riát és -tiát, elég lett volna
9661 35 | Én olyan nevetést, olyan rihogást-röhögést, nyerítést, üvöltést életemben
9662 13 | Ez is csak ke-kevélység - rikácsolta a százados, aki alig állt
9663 27 | Elveszi Rábát feleségül! - rikkantott Kopi.~Kacagtak. Rába asszony
9664 32 | Retek neki, nem arany! - rikkantotta az asszony. - Majd bizony!
9665 49 | valami különös vonyításokra, rikoltásokra változik. Én még csak a
9666 49 | megindulunk.~- Csak a közepének! - rikoltja elõttem egy strucctollas
9667 49 | Nemzetségek és családok szerint rikoltják csoportokba a lovasokat.
9668 31 | is megmozdultak.~- Él - rikoltotta Rába asszony -, vizet hozzatok!~
9669 41 | hullámokban. S ezernyi kürt rikoltoz:~- Vissza! Vissza!~Hát harcol,
9670 49 | duhogása, sisakok csattogása, rikoltozás, kiáltozás, lovak prüsszögése.
9671 4 | húzkodják az ebek, s azok is rikoltoznak.~Egy házból vörös világosság
9672 49 | gomolygásban.~- Csak a sûrûjének! - rikoltozzák a zoltánok.~S ahogy egy
9673 49 | aki hozzájuk nem fért még, rikoltva rázza a kardját és fokosát.~
9674 61 | és egymás szemébe nézve ringatódznak.~Láttam Emõkén, hogy boldog.
9675 52 | Utazok hosszan, végtelenül, ringatódzva. A hullámok a nyakamat mossák,
9676 22 | annyira a szökevényeket, holmi ringy-rongy szemét népet, amely idegen
9677 37 | ég és föld kürtöknek a riogásától zajongott. Mind az indulót
9678 50 | Már besötétedett. Kürtök riognak visszahívót a távolban.
9679 16 | csordások és kondások kürtje riogta be. Kihúztuk a földbõl az
9680 33 | mindig a fõurak között. Ritkás õsz szakálla melle közepéig
9681 11 | abban a városban, csak görög ritkásan. Görögöt ha láttunk is,
9682 64 | Aztán egyszer csak vége ritkul a népnek.~Már eléje megyek
9683 49 | kürtbe:~ ~Ezernyi ezer kürt rivall meg, és ismétli ezt a három
9684 59 | gepidák.~Estefelé kürtök rivallása hírelte, hogy közeledik
9685 16 | mindenünnen. Ostor pattog, és kürt rivog. A nap már aranynyilakat
9686 21 | többi ládában élelem volt: rizs, búza, szárított hal, aszalt
9687 49 | elhulltak nyomán új meg új élõ robban velünk szembe. Az élõ paripa
9688 3 | villant.~- Orcátlan eb - robbant reá -, hogy mersz a szemem
9689 42 | Csengés-bongás, fegyverzörgés, robogás, szekerek nyikorgása. Kiáltozás,
9690 24 | Megmozdul a város. Lovasok robognak elõ. Itatnak a kútnál. Asszonyok
9691 49 | következõ percben déli irányban robogunk, holttesteken, döglovakon
9692 49 | haj-rá! kiáltást. A paripák robogva indulnak a római sereg derekának.~-
9693 2 | elvittem Bogár táltoshoz.~„Ródd rá szépen - mondtam neki -,
9694 35 | hogy nyers húst eszik, röfög, és ördögi ábrázatú. Átilla
9695 16 | faházakat. Bõgõ tehenek és röfögõ disznók futnak az útra mindenünnen.
9696 48 | nyerített-e az oroszlán, vagy röfögött. Az arab esküdözött, hogy
9697 20 | belenyomtam a lyukba. Egy nagy röget tapostam rá, s elegyengettem
9698 35 | foga fehérlik a nevetésben. Röhögnek, mintha megvesztek volna.~
9699 63 | megnevették. De a nép elõször röhögte. Az öröm zengett-bongott
9700 27 | is meg kell szoknod.~És röhögtek.~- Embertársaim - kérleltem
9701 27 | Kopinak a szavát napokig röhögték.~Persze Rába asszony még
9702 49 | hosszú dárdáik madarakként röpködnek közöttünk. Mi is benne vagyunk
9703 49 | Domború mellét kifeszítve röptet el a sorok elõtt, s a mezõre
9704 51 | Lovasok bomlanak elõ, és röptetnek szerteoszoltan. Felém is.
9705 49 | hogy Badaló feje forogva röpül a lovasok közé.~Érzem, hogy
9706 49 | megfordulnak, s visszafelé röpülnek egy futamatnyira.~Az armorikok
9707 35 | szól valamit. S magamban röstelkedtem, hogy talán a nyíltságom
9708 32 | otthon is tanultam.~Bizony röstelkedve tapasztaltam az elsõ napon,
9709 62 | tõlem.”~Amire Atilla még rövidebben válaszolt:~„Vasra én acéllal
9710 49 | tajtékja. A kengyelemet rövidebbre kellene csatolnom, hogy
9711 49 | kengyelemet is meg tudom rövidíteni egy hirtelen csomókötéssel.~
9712 22 | közt csak Ruszti a neve - rövidítése Rusztikiosznak. Idõ múltával
9713 39 | elbocsátotta a nõt. Térdre rogyott, aztán elnyúlt a földön.~
9714 32 | nyaktöréssel fenyegettek.~A rohanásra mindig sûrû csapatban indultunk,
9715 46 | homályosítsd el szemüket: rohanásuk legyen, mint a dübörgõ fergeteg,
9716 32 | valamennyi: melyik kürtszó a rohanj! Melyik a kanyarodj! Melyik
9717 57 | és örömömben a nyakába rohannék, és megcsókolnám.~- Te nem
9718 53 | haza! Néha olyan erõvel rohant meg a hazatérés vágya, hogy
9719 43 | idõben érkezett: Aéciusz megrohanta a gepidákat, s áttörte a
9720 13 | szomorúan.~Továbbsiettem, szinte rohantam a királynéhoz.~Csak azok
9721 44 | Gilta, Nikilsz, Milit, Nuta, Roiksz, Szavil s a fiatal Szkura,
9722 2 | ebattát, hogy az én nevemet ne rója rá a vesszõre. Ebbõl csapott
9723 60 | valahol kívül becsülik meg, és róják pálcákra.~Római pénzek forogtak
9724 28 | között kiválasztott egy rókabõr nadrágot, farkasbõr köntöst
9725 3 | szeme csillogott, mint a rókáé. Néha gyorsan tett-vett
9726 21 | már sejtettem, hogy az a rókaképû Vigilász rossz fát tett
9727 28 | bárányprémbõl való, a jómódúaké rókaprém, hódprém. Atilla süvege
9728 55 | többnyire ugorok. Van köztük rokkant hun is tél-túl. Halászat,
9729 2 | Rusztikiosz kereskedőé, aki egy rokona kiváltása végett csatlakozott
9730 36 | többi.~Jöttek a szarmaták rokonai, a rokszolánok. Lovas, nyilas
9731 60 | hazájába. Íratott minden rokonának. A pápának is íratott egyszer.
9732 11 | sózhatnak rájuk. S ha a rokonság nem jelentkezik, az úrból
9733 11 | embernek bizonyára gazdag a rokonsága is: nagy váltságdíjat sózhatnak
9734 28 | emberek olyanok, mintha valami rokonságban volnának az állatokkal;
9735 11 | Hát... ha nem váltott ki a rokonságom, kiváltott maga a jó Isten.
9736 8 | lovunkról.~- Már értesültem rólatok - mondta, kezet nyújtva
9737 41 | már az Alpesek alatt jön. Rómából hozza a derékhadat, százezer
9738 43 | a hunok istene nem egy a rómaiakéval...~- Azt ugyan meg nem bizonyítod.~-
9739 41 | alánok királya, Szangibán a rómaiakhoz csatlakozott.~- Teodorik
9740 8 | maradnia, hogy ha az urunk a rómaiakra indul, legyen ember kellõ.~
9741 22 | rettenetes ember minden rómait keresztre feszíttet, akit
9742 8 | orrú barna úr. Mellette Románusz fõtiszt, egy koromszín bajuszú,
9743 45 | nagy viharban sok a törés, romlás, pusztulás. Termések sárba
9744 47 | Hát a királyé mért nem romlott meg?~- Hordókban hozták
9745 8 | Az idegen követek feje Romulusz, horpadt arcú s kiálló orrú
9746 46 | elhoztál bennünket a Tisza rónáira, Tisza rónáiról a nyugoti
9747 46 | bennünket a Tisza rónáira, Tisza rónáiról a nyugoti népek országába,
9748 49 | a lovak. Tajtékjuk fehér rongyokként röpköd fejükön át a lovasokra.~
9749 36 | lerogyott, hosszú lándzsájukkal rontanak a lovasra.~Jöttek a scirek,
9750 49 | egyszerre három franknak rontok.~A dühtõl elvakultan csapkodok
9751 1 | Kiugrottam a bokrok alól, s nekik rontottam. Egyiket jobbra, másikat
9752 36 | Atilla meg észak felõl rontson rájuk. A találkozásuk helye:
9753 46 | messzeségben, s a máglya tüze ropog itt elõttünk, a papok nyúlongó
9754 49 | buzogányduhogás, kardok és lándzsák ropogása, csattogása. Egy-egy ló
9755 30 | Hallottam a padló halk ropogását a szomszéd szobában. No,
9756 49 | ellenséget. A lovak szügye dörgõ ropogással nyomakodik rájuk. Csattog,
9757 48 | alvó pokol közepén, hogyan ropogtatja a zabot az az állat, amely
9758 18 | éjszakában, amint halkan ropogtatják a füvet.~ ~
9759 49 | megsújtott bal keze, lándzsám ropogva hatol a mellébe. Pillanatnyi
9760 49 | lovam elé egy hun lovas roppan oldalról. Üvölt, s dárdáját
9761 43 | nagyobb a mienknél. Nagy roppanással csaptak össze. A mieinket
9762 49 | következõ pillanatban úgy roppantom vele fejbe a frankot, hogy
9763 49 | Csáthtól. Balról mellette Ladó roptat egy nagy, öblös bõrpajzzsal.
9764 1 | mint a kutyával, de még rosszabbul. Tüzet raktak a lábamra,
9765 33 | ami jó a világon, valami rosszból születik. Ha a keresztény
9766 33 | kellene, nem volna.~- A rosszra mondod-e, uram, hogy kell?~
9767 49 | kissé. Föltaszítom a sisakom rostélyát. A verejték úgy szakad rólam,
9768 44 | sisakom tarajáról a bõrt, a rostélygombról a tollat, s ordítok latinul.
9769 11 | tokja, s fölötte néhány rõt rózsaszínû, virágos selyemkelme
9770 60 | holmit a ravók csak pálcákra rótták: szõnyeg ennyi, köpönyeg
9771 54 | fejet nem vittem a táborba a rovók elé. Tanúm is ki lehetne
9772 14 | a lány ünnepi fehérbe. ~Rozmaring koszorút illeszt a fejére. ~
9773 19 | Te adtad nekem ebben a rózsában a lelkedet.~ ~
9774 9 | jegyzi, hogy õ a legújabb. A rózsalevélbõl csinált koszorún mogyorónyi
9775 14 | Akár ég, akár föld, gyere, rózsám, értem! ~Vigy el éngem akár
9776 26 | szemöldökét összevonva nézett a rózsára.~Aztán megint az arcomra
9777 58 | szavaimat. Az arcát a mécsfény rózsaszínûre festette. A karja gömbölyû
9778 19 | arra a leányra gondoltam, rózsaszínûvé vált az éjszaka, s rémek
9779 2 | a barbárok telepingálják rózsával, tulipánnal, pávaszemmel.
9780 12 | ünnepibe. Hints a tógámra rózsavizet. A királynéhoz megyünk.
9781 14 | is szólt neki:~- Emõke, rozsdát fog a tükör!~Akkor aztán
9782 65 | égett minden bejáratnál, és rőzsetűz a kút mellett, hogy a teret
9783 9 | csupa tündöklõ ékkõ, gyöngy, rubin, zafír, smaragd - a szivárvány
9784 8 | sátormíves keresztbe tett rudat, az ács szekercét, a szaggitárius
9785 62 | akkor már nyugatnak állott a rudunk. Marciánusz várhatott. Az
9786 36 | javítottak, kardot köszörültek, buzogányt öntöttek, íjhúrt
9787 62 | kellett írnom a sváb, kvád, rug, scir, turciling, herul
9788 28 | rabszolgák látták, hogy nem rúg el magától, hát õk is más
9789 1 | udvaron, õk is rám estek, rugdostak, vertek: „Nesze! nesze!
9790 49 | mindenfelé a száguldó zoltánok rúgtatják a port. A zászlótartók a
9791 14 | kezük meg az arcuk van ki a ruhából. Akkor nem is szépek. Hanem
9792 13 | vizes volt. Taplószín selyem ruhácskába öltöztették. A nadrágja
9793 31 | is, boldog vagyok. Ha a ruhád a szegen függ, én titkon
9794 28 | kendõvel, mint a többi.~De a ruháért szívem szavával hálálkodtam.
9795 64 | táltos-szolga jött utána. Az egyik ruhafélét hozott, a másik fáklyákat.~-
9796 14 | visszatért a belsõ házba: a maga ruháiba öltözött. Leült, és az én
9797 57 | hogy Emõkének a viselt ruháiban jár. Bántotta is a szememet
9798 28 | idõnként megmostam magam a ruháimat, s megvarrtam, ha elszakadt.
9799 36 | beolvadt a hunokba, csak a ruhájában különbözik: csontlemezekbõl
9800 26 | Miért jöttél vissza?~A ruhájából az a finom illat áramlott
9801 8 | lovon ült, mint tegnap. A ruháján csak annyi volt a változás,
9802 43 | mind elkomorodott. Fekete ruhájukban olyanok voltak, mintha a
9803 36 | fehér hunok nem csupán a ruhájukért viselik a fehér nevet, hanem
9804 28 | öreg Csokona olyan ronda ruhákat osztott széjjel, hogy attól
9805 1 | harminc is.~Engem elõször egy ruhakereskedõ kérdezett meg, utána egy
9806 64 | miért öltözött az a leány a ruhámba? A nõk sokszor fontoskodók,
9807 56 | megismerni ebben az ijesztõ ruhámban is.~- Jer közelebb! No,
9808 28 | táborban, nem lehetne ezen a ruhán igazíttatni?~- Hova gondolsz -
9809 18 | bennünket, s megismert a ruhánkról, hogy római alattvalók vagyunk.~-
9810 4 | az uram a száraz, meleg ruhára.~A borra már nem is volt
9811 26 | nyitott ajtón át a szobába.~Az ruhásszoba volt. A falakon körös-körül
9812 47 | hárított el Csáth. - Te is csak ruhástul heverj le. A kardodat se
9813 2 | tanakodik. Azután szólítja Rusztikioszt is.~Rusztikiosz, amint említettem,
9814 59 | holmidat, és jelentkezzél Rusztinál vagy Ména-Sághnál.~Mintha
9815 35 | gyûrût: megvan. Hívatja Rusztit. Kiolvassák a régi írásokból,
9816 50 | férfirikoltást. A pokolban nem lehet rútabb zajgás.~Közelednek? Nem:
9817 2 | arcukat, azt mondtam, hogy rútak. Az orra valamennyinek be
9818 2 | nekem bizony nem tetszik. Rútnak nem éppen rút, hiszen csupa
9819 60 | fületlen gombok, valabi rúzsaszínû kõbül valók, köntösre alkalbasak.
9820 12 | anakoréták viselnek. A lábán sáfrányszínû saru sárgállott. A haja
9821 4 | indiai borsot, fahajat, sáfrányt és pálmadiót.~Mi addig a
9822 35 | kellemes volt, mikor a vidámságnak sugara fénylett elõ a szemébõl.~
9823 28 | Mûveletlenek, de méltóságosak. A puhaságot nem ismerik,
9824 53 | anyám volna.~- Szegény fiú - sajnákolt -, mily nagy a bánatod!
9825 63 | effélét? Nos, hát akkor nagy sajnálatot érdemelsz te is.~És ahogy
9826 14 | azt látom, hogy éppen te sajnálkozva nézel reám.~- A minap nem
9827 59 | megválnom innen...~- Én is sajnállak - felelte -, bizony isten
9828 18 | süvegû hun legénynek -, sajnálom azt a keresztre feszített
9829 57 | halottnak vélt?~- Annak.~- Sajnált-e?~- Sajnált.~- Hogyan sajnált?
9830 63 | még, hogy valakit azért sajnáltak volna, mert szép. Te már
9831 58 | fél lábamat még akkor is sajoltam, különösen, ha sokat álltam
9832 15 | elköltsék a hideg sültbõl és sajtból való vacsorájukat. Nekem
9833 23 | Én a földet bámultam, õ a sajtján csámcsogott. Hunok közt
9834 27 | következõ napokon még erõsebb sajtó alá került az érzékenységem.~
9835 23 | valami sajtot meg kenyeret. A sajtra gyanakodva néztem: lósajt,
9836 49 | elõ a csapatok, s mint a sakktábla kockái, egy-egy üres tér
9837 35 | Barakony (Csáthnak az apósa), Salló, Kontsagh, Hargita - mind-mind
9838 60 | csuklyák, korallmunkák, sálok, pántlikák, ennyi, annyi.
9839 8 | volnának.~- Salvus sis! Salve!~Az urak összeölelkeztek.
9840 8 | anya gyermekei volnának.~- Salvus sis! Salve!~Az urak összeölelkeztek.
9841 2 | összeszedte a szavakat takarosan. Értik a táltosok. A leánynak
9842 53 | alacsony karosszék.~- Pater sanctissime - hálálkodtam neki, mikor
9843 23 | soha.~Csáth gondolkodva sandított reám.~- Hát majd meglássuk -
9844 27 | feléje. Olyankor ijedten sántikál tovább. Fél mindenkitõl.~
9845 60 | annál nehezebb munkával sanyargatják.~- Még pártolod õket! -
9846 1 | birodalomban, és adóért sanyarták. Abban az idõben kezdték
9847 21 | Vigilász.~Szinte kék volt már sápadtságában és dühében. A melle úgy
9848 7 | igen nagy volt ott a sár...~- És mért nem fogadtad
9849 15 | Egy másik rab a gyomot sarabolta a kapu körül. A konyha felõl
9850 5 | hintettem a virágot az út sarára.~A virág elég volt a királyné
9851 45 | romlás, pusztulás. Termések sárba verõdnek, nyájak szerteszóródnak,
9852 49 | pofája olyan barázdás, mint a sárgadinnye.~- Miért? - kapok a szón.~
9853 33 | más térítõk is: keletrõl a sárgák, akik arra tanítják a hunt,
9854 8 | csupáncsak két épületcsoport sárgállik elõ. Mind a kettõ dombon
9855 37 | oldalain elõrevonható bõrleplek sárgállottak. Azok alatt a szolgák hálnak
9856 12 | gesztenyeszínre, a leveleit kénszínû sárgára. De elsõ a rajz: ki rajzolja
9857 1 | az úrfiakat!~Láttam, mint sárgul el a gõgös nagyúr. Láttam,
9858 55 | 55~Sárguló õsz volt, mikor sok hányódás
9859 8 | de csak afféle nádtetõs sárházak, és ember nem lakik bennük.
9860 64 | posztóból varrott zsák, kinek sarkáig érõ, kinek félszárig. De
9861 8 | hogy oltár az.~A tér másik sarkán gémeskút áll. Onnan keletre
9862 41 | várost jelöli a szekérkör sarkának. A vasas szekereket két
9863 51 | kiáltott:~- Tyû, az apád sarkantyúját, csoma van rajtad!~Akkor
9864 17 | elhajlásán, belevágtam a sarkantyúmat a lovam oldalába: - Ahogy
9865 46 | Látom az ellenséget hétfejû sárkánynak. A legdühösebb feje lefordul,
9866 13 | Azt is.~- Hát hétfejû sárkányt?~- Azt is.~- Elevent?~-
9867 40 | királyuk, Gondikár megveti a sarkát, és a mellére csap:~- Mi
9868 64 | fölnyergelten, fekete fátyollal sarkig borítottan. A ló után tizennégy
9869 23 | oldalán sok szalmadikó. A sarkon meg tán tíz is egymás felett.
9870 2 | büszkék.~A leány egy kis rezes sarkú tulipános ládát tétetett
9871 46 | A táltosok a testüket a sarkukon ingatva búgták halkan a
9872 8 | azért tudjuk. Nincs-e a sarkunk alatt már mind a világ?
9873 64 | felhõk közül, de csak vékony sarló, alig sugároz világosságot.
9874 51 | segítõ kéz.~Adtak innom, és saroglyára tettek. A patakhoz vittek,
9875 5 | Mikor a beporozott útnak a sárosához ér, megáll. Megáll, mint
9876 14 | mentem át, hogy a sarum be ne sározódjék. Ügyesen ugrottam a falépcsõre.
9877 1 | mulatságuk volt, hogy bekenték sárral vagy még utálatosabb mocsokkal
9878 15 | tésztássá szikkasztotta, sárszaggal és lóhulladék szagával illatozott
9879 1 | gazdám ruháit tisztogatnom, a saruit festenem. Én jártam a piacra,
9880 15 | pillanatra az õ vékonyka piros saruját, amint az aranyozott kengyelben
9881 52 | dárdákat, fegyvereket, fatalpú sarukat.~Kiáltok:~- Isten nevére!...~
9882 56 | oldalamon, aranysarkantyú a sarumon, cseresznyeszínû nadrág,
9883 63 | esküvõje napjára virrad. A sarumra az aranysarkantyút csatoltam.
9884 24 | magamról a szénaszálakat. A sarumról, amennyire lehetett, leveregettem
9885 54 | is volt ott, felvontam. A sarun aranysarkantyú, rajta hagytam.
9886 55 | püspök, leszek lóvakaró, sarutisztító, kétlábú kutya. Egy napi
9887 41 | római légiók elõcsillogó sasait.~Már akkor mindenfelé riogtak
9888 49 | más emberek. Sokan, mint a sáskák. Nyomnak, mintha hegy dõlne
9889 36 | széles szügyû lovakon a sasszemû rugok, köztük sok veres
9890 36 | hogy õt hozzám elbocsássátok, s vele az apai örökséget
9891 4 | Egyszer csak hangot hallok a sátorablakból:~- Sugár! Sugárkám!~Édes
9892 2 | verõfényben.~Csáthnak a sátorához mentünk.~Én künn maradtam
9893 2 | odatûzve. Zászló csak a király sátorán lengett.~A hátulsó sátor
9894 5 | Megfogadtam, hogy Csáthék sátorára rá se nézek.~A sátor valami
9895 2 | terebélyes, szép két négyszög sátorépületet. Belefért volna ötven ember
9896 36 | mert ott a hazájuk, ahol a sátorfát leütik. Mosolygó asszonyaik
9897 3 | mellel közeledtem a fejedelmi sátorhoz. Tehát meglátom a nagy emberevõt!~
9898 7 | feleltem készségesen -, egy sátorkapcsot vesztettünk el. Nem láttátok-e?~
9899 8 | varga sarut akaszt ki, a sátormíves keresztbe tett rudat, az
9900 6 | Eközben néztem a csillagokat a sátornyíláson át. És néztem Emõkét. Mert
9901 28 | sátorokra is több került. A sátornyílást mindenütt lóbõr vagy tehénbõr
9902 18 | hallgatni, visszamentem a sátorokhoz, de szüntelenül úgy éreztem,
9903 11 | nagy téren kértek helyet a sátoroknak.~A fõvezér szívesen beleegyezett.~
9904 28 | szelektõl.~Akkor aztán már a sátorokra is több került. A sátornyílást
9905 8 | árnyékvetõre vontunk fel egy sátoroldalt.~Az elsõ tennivaló az, hogy
9906 33 | lókoponyák jegyelték minden sátoron, hogy itt pap lakik. S valamennyinek
9907 44 | testõr hozzágyeszölte hátát a sátoroszlophoz, mint a disznó.~- Nagy róka
9908 11 | körültekintett.~- Itt akartok-e sátorozni? Messze vagytok itt a királyi
9909 36 | asszonyt, a táborok végén sátorozó kalmárokat, lócsiszárokat,
9910 18 | föld. Két kereskedõféle is sátorozott ott. Azok visszatérõben
9911 33 | táltost.~A táltosok ott sátoroztak Atilla palotái mögött. Rudakra
9912 8 | hunok is mondották.~Hol sátorozzunk le?~A vezetõink be akartak
9913 59 | lándzsáját, pajzsát. Sátorról sátorra lehetett látni, mint csókolják
9914 59 | íját, lándzsáját, pajzsát. Sátorról sátorra lehetett látni,
9915 15 | visznek.~Én aztán elhúzódtam a sátorszekér mögé, és kinyitottam az
9916 46 | eloszlik. A fõpapok Atilla sátortermébe vonulnak. Az igricek a sarokban
9917 14 | megfordították a bõrüket a sátorukon is, magukon is szõrrel kifelé.
9918 14 | az elõtte való napon.~A sátorunkból oda lehetett látni Csáthéknak
9919 47 | beszélgettek. Csak mikor a sátorunkhoz értek, s a fõvezér fölült
9920 22 | uram, Edekon úr megjelent a sátorunknál.~Félrehítt, és azt mondta:~„
9921 44 | letáborozását.~Én csak a mi sátorunkról nézelõdtem a nagy hõségben.
9922 16 | indultunk. Alig pirkadt még. A sátorvárost a csordások és kondások
9923 2 | föl a sátrainkat.~Míg mi a sátorveréssel foglalkoztunk, három párducbõrös,
9924 17 | Erdõben pihentünk, és csak sátorvonás nélkül, egy tölgyfa hûvösén
9925 4 | kimentünk a tópartra. A sátraink ott úszkáltak a vízben.
9926 2 | nem házakban lakik, hanem sátrakban. És éppenséggel nem harapós
9927 45 | 45~Csak Atilla sátrának nyílt oldalú termében égtek
9928 36 | csapatosan lovagoltak ki a sátrukhoz, hogy az arcuk fehérségét
9929 2 | magasabbra merjük-e állítani a sátrunkat, mint a királyé áll. Akkor
9930 52 | És ittam és ittam. Az a savanyú, méregerõs bor, vagy inkább
9931 49 | barna sáv, mindenféle színû sávok. De azért tudjuk, hogy az
9932 49 | ellenség, hogy csak mozgó sávokban mutatkozik: sárga sáv, vörös
9933 2 | sátor volt, vastag, vörös sávos csergébõl mind a kettõ.
9934 62 | írnom a sváb, kvád, rug, scir, turciling, herul és más
9935 36 | rontanak a lovasra.~Jöttek a scirek, fehér arcú, szikár, nagy
9936 52 | annyira elfoglalt a lábam sebe, hogy nem gondoltam vele.
9937 50 | vértõl nyirkos fûbe. Micsoda sebeim lehetnek? Sok ütést éreztem,
9938 2 | ilyen harcos nép büszke a sebeire. Minél ütöttebb-vertebb
9939 50 | ütések, nagy szúrások, nagy sebek nem fájnak.~Kérdeztem mást
9940 18 | tócsába gyûlt. De õ nem a sebeket jajgatta, hanem hogy a háta
9941 40 | felhõkön át.~Egy szikla tövében sebekkel borított, meztelen karú
9942 31 | Mostak.~Hogy mekkora a sebem, s mi történt velem, nem
9943 51 | kíséretében. Meghalt-e, vagy sebesülten hever? Nem tudtam.~Már akkor
9944 50 | elcsendesült,~Csak a csatatér sebesültjei nyögtek, lovak hörögtek
9945 51 | vigasztalóan szólott:~- A sebetek dicsõségetek. Még az úton
9946 46 | acélozd meg inaikat, tedd õket sebezhetetlenekké. Adj erõt a mi lovainknak!~
9947 53 | meg azt gondolom, hogy a sebláz leforrázta bennem a pestisnek
9948 50 | éreztem, hogy amit én nagy sebnek tapogatok, nem egyéb aludt
9949 50 | véres, és hogy nagy nedves sebre tapintok.~Erre majdnem még
9950 47 | állították egymáshoz. Isten ha segít, a hátukba kerülök. Vigyázz
9951 2 | megegyezhettünk: étellel, itallal segítem az úton, õ meg hunul tanít.~
9952 50 | biceg felém, a szárnyával is segítene magán. S megáll elõttem:~-
9953 49 | hová ütök. De más hunok is segítenek: két frank a lovak közé
9954 47 | fáklyát az oszlopvasba, és segíteni akartam neki a vetkezésben.~-
9955 1 | másolt. Sok jó tanáccsal segítettek azok nekem, s a beszélgetéseikbõl
9956 51 | hozzám is elérkezett végre a segítõ kéz.~Adtak innom, és saroglyára
9957 41 | hagyva a szegény! Te légy segítõje az árváknak..., ~hogy ne
9958 4 | reám, dühösen ugatozva.~- Segítség!~Hallom azonban, hogy a
9959 50 | melyik siessen a másik segítségére, merrõl-felõl. Miért elegyedett
9960 49 | bennünket, mígnem Orgovány hada segítségünkre érkezett, s oldalba fogta
9961 38 | Átilla engem küldött át, hogy segítsek a nõnek a vásárlásban. Szép
9962 54 | szentelt, hogy legyen, aki segítsen neki a gyóntatás és a temetés
9963 38 | Hogy kezdõdött? Voltaképpen sehogy. Más fiataloknál holmi vallomások
9964 55 | szívemet annyira veri a rossz sejtelem, hogy csak habogva felelgetek
9965 27 | Ugye, te nem háltál otthon selyemágyon? Itt azt is meg kell szoknod.~
9966 53 | ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden
9967 12 | ezt a virágot lila színû selyemcérnával illene kivarrni. A leveleket
9968 39 | is és Zobogány. Aztán egy selyemernyõs, bíborral kárpitozott szekér:
9969 15 | Az egyik szolga egy kis selyemerszényt hozott nekem.~Azt a szolgát
9970 7 | Az arcán átlátszó, fehér selyemfátyol.~Mikor fölnéztem, elfordította
9971 12 | ölében is, kétaraszos. Piros selyemfonalakat meg aranyszálakat húzkodott
9972 14 | mind a három nõ.~- Alól selyeming vagy bisszuszing meg egy
9973 24 | orrú vénlány rab, piros selyemkabátban.~Mindezt egy pillantással
9974 22 | fölött azonban ujjatlan selyemkabátfélét viselt, fél combig érõt,
9975 42 | Aranyvirágokkal díszített fehér selyemkazula van rajta. A fején püspöki
9976 11 | rõt rózsaszínû, virágos selyemkelme a takaró.~Mikor a nap fölkelt,
9977 60 | egyiptomi eredetû edények, selyemkelmék, arany- és ezüsthímzésû
9978 12 | nyakán nefelejcsszín kis selyemkendõ. Arcának õszibarackos bársonyához
9979 1 | kérdezett meg, utána egy zöld selyemkendõs öregasszony. Apám tíz aranyat
9980 8 | paripa. A leányon égszínkék selyemköpönyeg lengedez, s a köpönyegén
9981 12 | derekán ujjnyi vastag fehér selyemkötél, majdnem olyan, mint amilyet
9982 9 | lehetett. Az az egy égszínkék selyemruhába volt öltözve.~- A király
9983 64 | csillagokkal ékített fekete selyemsátor alatt. A sátor oldalait
9984 36 | gyöngy, arany-, bársony- és selyemszövetek voltak mellékelve a válaszhoz.
9985 22 | posztósüveg. A kardja fekete selyemzsinóron a derekán. Körülötte: a
9986 14 | kezem remegett, mikor Emõke selymes haját megfogtam. Alig bírtam
9987 12 | továbbá a három nagy göngyöleg selymet és a majombõrt. Aztán öltözzél
9988 51 | azazhogy nézném, de nem látom semerre.~- Ááá...~A fejem mázsás.
9989 28 | hogy az életeddel játszol, semmiért?~- Neked semmi, nekem mindenem.~
9990 9 | hogy nõttön-nõtt, nem tudom semmihez se hasonlítani. Mintha a
9991 63 | kardot és süveget. Nem, ez semmiképpen nem történhetik. Szép sátort
9992 12 | képzelõdése szerint.~Micsoda semmiségek a hun rajzok azokhoz képest,
9993 42 | valamit, rongy, hitvány semmiségeket, még a meszelõt is. A nagy,
9994 33 | test formába jutunk. Csak semmittevésbe nem. Az élet: mozgás. Mozog
9995 38 | de nem haragudott soha senkire, csak a szeme állása volt
9996 63 | elõtt való téren Cerkó egy seprûn lovagolva utánozta a fõurakat:
9997 49 | osztálya felé. Aztán nyírfa seprût márt vérbe, és beszenteli
9998 46 | néhány vastag viaszfáklya serceg. A tábor körös-körül az
9999 58 | reám. A három ezüstmécses sercegett olykoron. Megszólaltam:~-
10000 35 | Aztán ismét csend. A fáklyák sercegnek.~- És miféle teremtés az
10001 35 | elcsöndesült, csak a fáklyák sercegtek az oszlopokon.~- Csak egyszer
10002 42 | mezítlábas kisleány és két serdülõ szép szõke leány. Mindenik
10003 33 | fõlátó, viharcsillapító, seregáldó. Kezének rátevésével életre
10004 49 | oldalt verekedik be a frank seregbe, s eltolja õket elõlünk.
10005 49 | felõl dühös vijjogással nagy seregben futnak elénk a mi festett
10006 40 | fõvezérnek a túlsó parton haladó seregéhez csatlakoztak.~Ott a Rajna
10007 36 | legközelebb lakó jász nép seregelt be, az alánok idevaló raja.
10008 49 | száguldó sereg fölött...~A seregünket új erõ szállja meg: nincs,
10009 46 | feketéét vasedényben.~A papok serényen dolgoznak. Bogár és Györhe
10010 8 | A belsõ szolgák is ott serénykednek. A barna rableányka az emeletre
10011 11 | készült remekek voltak: öt serleg, két tál és öt tányér. A
10012 11 | két tál és öt tányér. A serlegeken ki volt domborítva Nagy
10013 37 | fegyver, kondérok, szilkék, serpenyõk s ötezer nyíl csupáncsak
10014 15 | egy rabfiú futott fedett serpenyõvel ki az utcára, a füstnek
10015 21 | kezünkben bot legyen.~Ez hát sértõ szó volt. Vártam, hogy Eszlász
10016 1 | az az idegen, kövéres úr sétál, aki az úrral akkor az erkélyen
10017 1 | keresztet vetett magára. Tovább sétálgatott a szobában. Aztán megint
10018 5 | megáll. Megáll, mint az erdõn sétáló õz, s fölemeli a fejét.~
10019 61 | párok kettesével-hármasával sétáltak, míg a zene valami andalító
10020 63 | valamennyien otthagyták.~Sétáltunk a fényben, vigalomban. Meg-megállottunk
10021 1 | Vagy mikor tengerparti sétán kísértem õket, bedobták
10022 50 | vonuljon vissza, melyik siessen a másik segítségére, merrõl-felõl.
10023 35 | megdöbbenek.~- Siess, siess!~Hát sietek. Váltom a ruhámat. Loholok
10024 42 | meszelõt is. A nagy, lihegõ sietésben hol az asszony bukik el,
10025 46 | sátorterem falához rakták. Sietést dolgoztak.~Már vacsora közben
10026 46 | fölugrottak. Mindenki a csonthoz sietett. Atilla legelöl.~A fekete
10027 63 | fölé.~Látom aztán, hogyan sietnek elõ mindenfelõl. Férfiak
10028 2 | negyvenévesforma, mindig sietõs mozgású.~A gazdám lóra ült.
10029 63 | keltem. De a ravótársaim se siettek. Négyünknek volt egy szobánk,
10030 9 | csilingelése mindenfelé.~Siettünk, hogy Maksziminosszal idejekorán
10031 1 | már ott, mikor egy délben sietve megettem az ebédemet, s
10032 33 | nehéznyavalyát gyógyította sikeresen. Szent táncos volt, fegyverbûvölõ,
10033 46 | erõt a mi lovaink inának. Siketítsd meg fülüket, homályosítsd
10034 1 | meggyújtották. A három fiú szinte sikítozott a nagy nevetésben.~Kiugrottam
10035 58 | emlegeti a térdem Katalaun síkját.~S azon este mind csak Csáthról
10036 8 | Szirmium elfoglalásakor sikkadtak el. A sikkasztó az õ íródeákja
10037 8 | Mikor Atilla megtudta a sikkasztást, az íródeákját azonnal karóba
10038 8 | elfoglalásakor sikkadtak el. A sikkasztó az õ íródeákja volt. Az
|