1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
10039 27 | csíp rajta. Néha szinte sikolt szegény a fájdalomtól.~De
10040 64 | szomorú virága.~Szívet tépõ sikoltással emelkedett föl a királyi
10041 39 | védtelennel nem vitézkedik.~Nõi sikoltást hallok.~A templom mellett
10042 39 | vörös arccal hurcolta a sikoltozó nõt. Az szegény kapkodott,
10043 63 | még Rika királyasszony, sikoltozva a haját tépve, Atilla szobája
10044 63 | Megölték! Megölték! - sikoltozza.~A nyomában elõrehajló fejjel
10045 63 | állatot.~- Te ölted meg!~A nõ sikoltva taszítja el a kezét s a
10046 49 | kiterjeszkedése elvész a síkság messzeségében. Atilla arrafelé
10047 63 | Arról szólt, hogy az itáliai síkságon Atilla sátorának kerestek
10048 41 | vonulást vissza a katalauni síkságra.~A csata csupáncsak a vár
10049 22 | bólintott reá Edekon.~Daliás, simára borotvált állú hun volt
10050 2 | és tûznek a sugara. Néha simít, mint a bársony, néha szúr,
10051 27 | beleült, és engedte, hogy simogassam, pedig a madárféle nem szereti,
10052 13 | idegenekhez menned, a szakállukat simogatnod, az aranyláncukat babrálnod.
10053 1 | ember volt. Néha meg is simogatott, és megveregette az arcomat.
10054 14 | kezemmel, mint ahogy madárkát simogatunk, s fél térdre ereszkedtem,
10055 36 | süvegükön strucctoll. Testhez simuló bõrruha rajtuk, de a karjuk
10056 14 | termethez könnyû redõzetben simult, és látni engedte a nõi
10057 30 | elfogta volna, s rabságban sínylõdne, izend meg: kinél van, s
10058 49 | üvöltése nyom el kürtöket és sípokat.~Csáth hátratekint reám,
10059 36 | helyett, s persze éles követ. Sípolva, danolva jöttek.~Nyomukban,
10060 45 | élõket. Mennyi kár, mennyi siralom az omladékokon! De ha a
10061 42 | tanácskozik, imádkozik, siránkozik. Nem akad az elõkelõk között
10062 64 | belévegyült a nép fel-felzúgó sírása. Aztán egy-egy kiáltása
10063 64 | végszavait. A férfiak e viharzó sírásban tõrrel hasogatták az arcukat,
10064 63 | hallgatni ezt a borzasztó sírást - mondom Balassa testõrnek -,
10065 64 | arcukat, hogy véres könnyel sirathassák õt, akit siratni a köznapi
10066 33 | hunok temetésén õ volt a sirató, lakodalmakon a szerencsekérõ.
10067 60 | hunokat. Különösen a gyöngyeit siratta.~- Asszonyom - csillapítottam -,
10068 64 | hogyan helyezik Atillát a sírba.~Fölhágtam a fa egyik kiálló
10069 2 | hálnom, úgy érzem, mintha sírboltban hálnék. A sátor jobb. A
10070 31 | egyik az ágy lábára borulva sírdogál.~Megismertem, hogy Dzsidzsia.~
10071 1 | hogy meghalok!~Amint így sírdogálom a keserveimet, egyszer csak
10072 64 | hogy elkísérje Atillát a sírjába.~A menet elfogyott alólam,
10073 54 | megmozdult valami, mint mikor a sírkõ megmozdul alulról.~Mikor
10074 63 | felelet.~A tornácon a fõurak sírnak. Csáth elõrántja a tõrét,
10075 42 | hol valamelyik gyermek, és sírnak-rínak valamennyien:~- Jaj, anyám!~-
10076 64 | Atilla lovát leszúrták a sírnál, s a koporsó mellé fektették.~
10077 7 | nap a harmatot, hogy még a sírom éjszakájában is õ lehessen
10078 6 | megszólal:~- Mi bajod? Mért sírsz? Ki ütött meg?~A kérdése
10079 23 | Vigilász összeborult a fiával. Sírtak.~Én nem tudtam, merre mozduljak.
10080 33 | hogy kétéves korodban mért sírtál? mért nevettél? mivel játszottál?
10081 8 | gyermekei volnának.~- Salvus sis! Salve!~Az urak összeölelkeztek.
10082 51 | bírom fölemelni. Talán a sisaktól? Csakugyan a fejemen van
10083 46 | tûzbe csorgatják.~A tûz sistereg. Gõzoszlop gomolyog föl.
10084 46 | Azután a megint föllobogó és sistergõ tûz magas gõzoszlopot vörösít
10085 8 | beszélgetést dudaszó és tárogatók sivalgása nyomta el. A sátorok között
10086 41 | várból pedig parittyák köve sivít közénk, s rézzel hegyezett
10087 9 | ékkõ, gyöngy, rubin, zafír, smaragd - a szivárvány minden megkövült
10088 56 | karikásodva. Sovány karjain smaragdszín vizes foszlányok lógnak.
10089 49 | minõt a vihar elsõ szele sodor az utakon.~De lám, megindult
10090 63 | gazdám: araszos bajuszát sodorgatta. Ott állt a Szabad-Görög:
10091 22 | bólintott rá Edekon a bajuszán sodorintva.~- Engem, uram király -
10092 46 | ejtse, cél fölött el ne sodorja, célban el ne kapja, hanem
10093 63 | sápadtan tolongnak be. Engem is sodornak magukkal. A kettõs szárnyú
10094 36 | amelyet azóta Afrikába sodortak a viharok. A lábát szétvetve
10095 49 | Pihenünk. A frank lovasok sodra olyan erõs volt, hogy ezerlépésnyire
10096 44 | visszarángatom. Ha netán közibe sodródik a rómaiaknak, lerántom a
10097 44 | Filleinsz, az örökké mosolygó, sodrott bajszú Fiszkja, aztán jöttek
10098 53 | kanonok fõzött, a másik söpört, vagy a kertben dolgozott.
10099 1 | volt a lámpás megtöltése, a söprés, porolás, mosogatás is.
10100 36 | állati fejbõrt viseltek, sörényesen, szarvasan. A kardjuk hosszú
10101 9 | ünneplõjüket. A fehér lovak sörényét, farkát befestették börzsönnyel
10102 46 | szellemeket! földbe! vízbe! örökös sötétbe!~A fehér ürü vérét a tûzbe
10103 15 | kifelé nógatták a lovukat.~Sötétedett.~Atilla palotájából nyolc
10104 50 | fájt.~Mikor felocsúdtam, sötétes volt már. Csak a felhõk
10105 64 | pántlika vagy fekete szövet sötétítette a színüket.~Tekintetem a
10106 46 | gondolkodnak. Atilla is a szeme sötétjébõl néz maga elé.~Az embert
10107 61 | pompát. A ruhája is dísztelen sötétkék vagy hamvas bársonyruha.
10108 64 | Félrevon a fal mellé, a sötétségbe.~És sugdos rejtelmesen:~-
10109 4 | annyifelé futottunk az éjszaka sötétségében.~Nem tudom, ki milyennek
10110 38 | elfeketült fölöttem. Temetõvé sötétült a világ.~- Hát õ - mondta
10111 38 | Nézd a mezõn azokat a kerek sötétzöld foltokat. Pásztortüzek helyei
10112 38 | mellett. Hallom, hogy nagyot sóhajt.~- Kihez szállt ez a sóhajtás? -
10113 38 | sóhajt.~- Kihez szállt ez a sóhajtás? - kérdeztem tréfásan.~Elmosolyodik:~-
10114 11 | engedte szólani.~De úgyse soká. Mikor látta, hogy az õ
10115 49 | irtózás nélkül gondolni arra a sokadalmas embergyilkolásra, a vérre,
10116 53 | ragadozói is soha nem látott sokadozással kóvályogtak a magasban.
10117 49 | de ahol még a mi népünk sokadozik.~De csörögnek a fegyverek.
10118 65 | beérkeztem a városba. A nép künn sokadozott. Egy-egy fáklya körül nagy
10119 8 | nincsenek benne. A sátorok sokaságából csupáncsak két épületcsoport
10120 64 | valami ónember.~Megyünk a sokaságon át, odaérkezünk az udvarba.
10121 8 | nyomta el. A sátorok között sokfelé szólt a zene. Egy domború
10122 4 | jólelkûen.~Minket az urammal egy sokgyermekes hun család tessékelt be.
10123 28 | akkor láttam, hogy Csáth sokkal szélesebb és magasabb testû,
10124 33 | próbálkoznak a hunokkal is. De nem sokra jutnak. Mihelyt a hun azt
10125 12 | Apró vitéz ott olvasta Sólyomnak a markába az aranyakat -
10126 47 | lógott a rézzel borított somfa buzogány s a puzdra, amely
10127 9 | Mikor Atilla odaért a nõk sorához, a sok asszony, a sok leány
10128 27 | hogy urak is olvassák e bús soraimat, s talán csodálkoznak azon,
10129 49 | A legelsõ sorba azokat sorakoztatják, akiknek a lova szügye legjobban
10130 33 | pecsenyeszagok lengedeztek a sátorok során. Hát persze: az áldozatállat
10131 49 | csoportokba a lovasokat. A legelsõ sorba azokat sorakoztatják, akiknek
10132 1 | hogy kiemeltél az állati sorból! Neked köszönhetem, hogy
10133 64 | lovak mellett mentek majd sorjában. Zéta, te vezeted õket.
10134 20 | Konstantinápolyba, ahol ezeket a sorokat írom, s azzal a pénzzel
10135 44 | kanyarodik elõ. Azokat is az elsõ sorokba viszik.~A mi táborunk is
10136 1 | hangom elhalkult az utolsó sorokon. Zavarodottan néztem a gazdámra.~-
10137 13 | tudom, melyik kategóriába sorolsz engem - mondta Maksziminosz -,
10138 13 | De micsoda kategóriába sorozzam azt, aki még azon a bolond
10139 7 | nyomait! Látnom kell, ha Deél sorsára jutok is, látnom kell még
10140 60 | szegény vidáman viselte a sorsát. Volt is alkalma rá, hogy
10141 6 | olyan siratni való a te sorsod?~- Ne érts félre, uram!
10142 6 | elgondolkodtam a sorsomon.~- A sorsodon? - döbbent rám a gazdám. -
10143 28 | meg vagyok-e elégedve a sorsommal.~- Kisasszonyom - sóhajtottam -,
10144 6 | csak éppen elgondolkodtam a sorsomon.~- A sorsodon? - döbbent
10145 22 | latin rabszolgákat. Az én sorsomra ezzel fekete pecsét került.~
10146 57 | vagy, én is rab vagyok. A sorsunk szomorú. Beszélj inkább
10147 23 | fölkelt. Eltette a bicskáját, sótartóját. Odaballagott.~ ~
10148 23 | Leült mellém. Fából faragott sótartót vett ki a zsebébõl, és falatozásba
10149 11 | rokonsága is: nagy váltságdíjat sózhatnak rájuk. S ha a rokonság nem
10150 52 | eloszlott bennem, mint spongyában a víz. Mind megittam az
10151 36 | sok veres hajú ember. A subáikat is vérszín vörösre festik.
10152 8 | festett íjat, a szûcs kis subát, a fegyverkovács kardot,
10153 15 | valamit keresnék.~A nap már süllyedezett a távoli nyárfák mögött,
10154 46 | Fekete szakállával, árnyékba süllyedt szemeivel, sápadtas arcával
10155 15 | hogy elköltsék a hideg sültbõl és sajtból való vacsorájukat.
10156 49 | Némelyik olyanná válik, mint a sündisznó. Dõlnek le lovastul.~- Csákányt
10157 1 | szórtak belé. Az ágyamba sündisznóbõrt rejtettek, a lepedõm alá.
10158 15 | uraink már akkoriban erõsen sürgették a választ a fõvezérnél.
10159 46 | közönséges hadiruhájukban sürgölõdnek, csupán a fejükre tették
10160 41 | lakás szépségében.~És hát sürgõsen intézték el a kérdéseket.~
10161 14 | palotájáig.~Nekem is egyszerre sürgõssé vált, hogy oda menjek. Mosdottam,
10162 18 | Eszlászt, hogy mit parancsol.~- Süssetek birkát - rendelkezett Eszlász -,
10163 48 | támad a római? Nekik nem süt a nap a szemükbe.~A kémek
10164 4 | süteményt. Sárga volt az a sütemény, mint a narancs.~A gyermekek
10165 10 | Addig haladtam - feleltem, a süteményért kezet csókolva -, hogy Átilla
10166 10 | Én mindig is örültem a süteménynek. De akkor - életemben elõször -
10167 8 | elõtérségen az asszonyok sütnek-fõznek, gyermeket dajkálnak; egy
10168 59 | sátorok elõtt nagy tûznél sütött-fõzött, vigadott. A hegedõsök egyenként
10169 63 | téreken ökröket és bárányokat sütöttek. Mindenfelé folyt a bor,
10170 37 | Minden kunyhó füstölt: sütötték nyárson az utolsó reggelit.
10171 53 | hol vidékrõl. Olyankor sütöttünk-fõztünk erõsen. Volt úgy, hogy a
10172 53 | hajadonfõtt és mezítláb, télen süvegben és csizmában.~Szobájában
10173 15 | nyakában remekmívû aranylánc. A süvegében sastoll. Utána két szolga
10174 16 | hogy búcsút inthetnék a süvegemmel.~De a sátorok már eltakarják
10175 9 | színes fátyolok, minden süvegen virág.~Csáthék visszavonultak
10176 9 | jelennek meg. Valamennyinek a süvegénél araszos zöld gallyacska
10177 63 | takartakat. A szobrok fejét hun süveggel díszítették. Nagy arany-
10178 63 | fõvezér -, hozzon mindõtök egy süvegnyi földet.”~Aznap estére hegy
10179 49 | nyilamat a magasba.~Micsoda süvöltés, suhogás! Rémült lovak fújása.
10180 2 | mélységekben, hogy láthatatlan sugarak szállnak belõle elõ? És
10181 7 | nap szinte felhõtlen égbõl sugarazta be a tavaszi zöld világot.
10182 4 | sátorablakból:~- Sugár! Sugárkám!~Édes rezdülés járt át,
10183 15 | Beviszem a sátorba. Most Sugárkát kell elaltatnom.~Akkor láttam,
10184 64 | csak vékony sarló, alig sugároz világosságot. Egy-egy kard,
10185 32 | megvidámult. Tekintete meleg sugárral állt az arcomon.~Csáth azonban
10186 64 | pompás palotádat, világgá sugárzó dicsõségedet! Ó, hogy kiesett
10187 64 | mellé, a sötétségbe.~És sugdos rejtelmesen:~- Arra kérlek:
10188 50 | vagy ha a szemünk elõtt suhan el valami, behunyódik magától.
10189 38 | túsz õnáluk. Aéciusz meg suhanc korában volt túsz a hunoknál.
10190 64 | mint mikor sebes záporesõ suhog a távolból. A zsák-gátat
10191 49 | magasba.~Micsoda süvöltés, suhogás! Rémült lovak fújása. Bõsz
10192 65 | húrja pendül; nyílvesszõk suhognak: ~hû szolgáid ottan körüléd
10193 49 | Lándzsája eltörött. Fabuzogányt sújt, jobbra valakire. Ütök jobbra-balra
10194 65 | mint akit ólmos fütykössel sújtanak fejbe.~Nem tudom, mikor
10195 46 | hogy acélja acélt vágjon. Sújtása legyen, mint a viharok villámáé.~-
10196 49 | nekem tartogatja a második sújtást. De mily kiszámíthatatlan
10197 49 | buzogányomat a mellének sújtom. Lefordul. A lova nekitorlódott
10198 52 | Taros, könyörülj rajtam! Sukoró, vigyetek már engem is!
10199 22 | szinte megroskadt a tekintet súlya alatt. Érezte, hogy az élete
10200 14 | még csepegett-csupogott. A súlyos cseppek hólyagokat vertek
10201 42 | kürt szólalna meg:~- Ego sum Atilla, flagellum Dei. (
10202 22 | immáron Vigilásznak azt a sunyi, titkolózó magaviseletét
10203 3 | választ várt, de Vigilász csak sunyított viaszszínsápadtan, nyakbabehúzottan,
10204 21 | Megfordult, és megvetõen sunyorított Eszlásznak a csizmájára.~-
10205 2 | csupa finomság, mint minden surján leány, aki egészséges. De
10206 49 | Kiáltások hangzanak egyre sûrûbben, végre viharosan. A repülõ
10207 49 | a réseken a pajzsok alá sûrûdött ellenséget. A lovak szügye
10208 49 | pokoli gomolygásban.~- Csak a sûrûjének! - rikoltozzák a zoltánok.~
10209 49 | Rántom a lovam zabláját.~A sûrûség nagy. Megfordulni nem lehet.
10210 14 | mint az õszi szellõ esti susogása.~Felöltözik a lány ünnepi
10211 63 | kerevetre.~- Meghalt! Meghalt! - susogják eldermedten körülöttem.~-
10212 46 | megmozdul. A hun fõurak tûnõdõn susognak:~- Aéciusz...~Jöttek aztán
10213 56 | csendesen voltunk addig. A nõk susogtak. Nekem nem volt kivel beszélgetnem.
10214 14 | többet ma már.~- Kisasszony - susogtam szorongó mellel, mámorosan -,
10215 31 | jártál.~Hallgatódzott, aztán susogva szólott:~- Bort küldök neked.
10216 26 | megrohant, és haragos szemmel susotolta:~- Hogy kerültél ide? Miért
10217 4 | mennykő. A tóba csak úgy sustorog.~Annyira megzavarodtunk,
10218 4 | Megtaszított a könyökével.~- Nézd - suttogta -, micsoda takaros!~Bántott
10219 1 | nagyméltóságú urak mindenütt suttogtak-buttogtak, s a szemükben hol aggodalom
10220 38 | a germánokat, kvádokat, svábokat, frankokat, burgundokat,
10221 32 | a hun életet. Egy napon Szabad-Göröggel találkoztunk, aki ékes hun
10222 17 | és még ezenfelül száz. Szabad-Görögnek nem volt egy rézásza se.
10223 19 | 19~Én a szabadban háltam, a katonák között.~
10224 50 | mennél, talán ki tudnád szabadítani a bal lábamat. Vagy a nyeregben
10225 22 | törvény volt. A hunok nem szabadítják fel többé a görög és latin
10226 6 | kerültem, és hogy hiába szabadítottál föl, csak szegény ördög
10227 33 | sátorba -, párnát hozzatok ki!~Szabadkoztam, hogy nem vagyok rá méltó,
10228 39 | már akik még nem voltak szabadosok. Aztán a szakácsok, lovászok,
10229 1 | nyolcadik évi rabsága után szabadsága akad. De van olyan rabszolga
10230 18 | rabszolgák. Mondok: hol a szabadságlevél? A két római megijed. Hebegnek,
10231 63 | meg, amit remélek, akkor a szabadságomat, a király minden ajándékát
10232 50 | múlva éreztem, hogy a lábam szabadul. Minden erõmet összeszedve
10233 41 | háztetõkön is megmozdult a nép: a szabadulás örömének dühével szórták
10234 63 | városban.~Õk, szegények ritkán szabadulhattak hazulról. Akkor, hogy a
10235 65 | szívünkben a bánat.~Széttekintek. Szabolcs áll mellettem. Karon ragadom.~-
10236 63 | ajtó kitárul. Valami nehéz szag, meleg pince dohához hasonló.
10237 42 | a legyek õsszel. A sereg szaga már különben is irtóztató.~
10238 15 | sárszaggal és lóhulladék szagával illatozott a levegõ, de
10239 49 | elborítják a szekereket: láncokat szaggatnak, a szekerek közt nyílást
10240 59 | Büszkén lengették nyilak szaggatta lobogóikat. Hozták a sok
10241 8 | rudat, az ács szekercét, a szaggitárius vörösre festett íjat, a
10242 64 | Emõke szokott illatvize szaglott rajta, s ez szinte felbõszített.~-
10243 56 | szereztem, ha egyebet nem, szagos füveket. De soha olyan rangosan
10244 27 | megvastagodik.~A másik:~- A haját szagosítja ez. Kopi, gondoskodjál reggel
10245 36 | szûcsök varrják: irtóztató a szaguk.~Jöttek nyomban a nagy orrú
10246 49 | kap. Mellettünk üvöltve száguldanak elõbbre, akik mögöttünk
10247 49 | Cselfutás csupán.~Már a száguldás közben hátrakaptunk az íjért,
10248 51 | Erre!~De csak összevissza száguldoznak. Olykor megállnak, s a messzeséget
10249 18 | folyt a szemébõl, és a nyál szájából, mint a veszett kutyának.
10250 32 | Fecskék hordták már a sarat a szájacskájukban. A boglya mellett pitypang
10251 18 | köcsögöt a szenvedõnek a szájához.~A hunok komoly érdeklõdéssel
10252 5 | égett, mintha tüzes kemence szájánál állanék. A szívem lükögve
10253 2 | szemet és azt a piros formás szájat legyen kinek viselnie. Most
10254 2 | földön fekete szemû és piros szájú leány. Akinek megjelenik,
10255 23 | gondoltam, nem eszek belõle. S a szakácsasszonyra is néztem: bajuszos, mogorva
10256 27 | közéjük, Rába asszony, a szakácsné csodálkozva szól:~- Minek
10257 39 | voltak szabadosok. Aztán a szakácsok, lovászok, egyéb belsõ rabok.
10258 54 | hazatérni. A püspök már szakácsot és cselédeket fogadott,
10259 56 | aranygombokat ragyogóra dörzsölték. Szakadás ahol volt, megvarrták. Röviden:
10260 36 | Napokon és heteken át, szakadatlan vonalban özönlött a sok
10261 62 | és sokáig írtam, hogy idõ szakadjon, amikor Emõkével beszélhetek.~
10262 17 | szeretlek is, uram, el kell szakadnom tõled. Nem mondhatom meg,
10263 49 | lenne rá! A tüdõm szinte szakadoz a lihegésben. Szomjas vagyok.~
10264 28 | Különösen búsított, hogy a ruhám szakadozik.~Nem annyira a hidegtõl
10265 49 | után.~S egymás nyomában szakadoznak elõ a csapatok, s mint a
10266 51 | A köntösöm, nadrágom megszakadozott. Kivan a meztelen mellem,
10267 36 | népcsoport is. Isten tudja, mikor szakadtak el a nemzetüktõl, amelyet
10268 51 | sisakot. Be van horpadva, szakadva. Nyúlok a fejemre. A hajam
10269 5 | a gyermekeknek, most egy szakajtókosárból homokos szárazföldet hint
10270 53 | tûznél egy felfordított szakajtókosáron, csak leestem a földre és
10271 23 | nagy arc, fehér haj, fehér szakáll - csak az állát beretválta
10272 60 | láttam Átillát, megvénült. A szakállában fehér szálak vannak. Meglásd,
10273 56 | azt mondták ugyan, hogy szakállasan formásabb vagyok, de mit
10274 46 | Mozdulatlanul ült a székén. Fekete szakállával, árnyékba süllyedt szemeivel,
10275 13 | az idegenekhez menned, a szakállukat simogatnod, az aranyláncukat
10276 63 | beszélgetésünket dübörgés szakítja meg. A folyosón Edekon rohan
10277 51 | lábamat egy belloton halottról szakított vászonnal.~De ezernyi ezer
10278 53 | mondta volna! Mintha tigris szakította volna fel a mellemet, és
10279 7 | Férfiasan ült a lovon, de a szaknyája olyan hosszú volt, hogy
10280 1 | az udvarhoz, vagy hozzánk szaladgáltak. Hol Krizafiosz jött, a
10281 14 | a szandálokat rózsaszínû szalagokkal kötötték meg.~- És télen
10282 60 | megvénült. A szakállában fehér szálak vannak. Meglásd, kisasszonyom:
10283 38 | tartok. Ha szembe mer velünk szállani...~- Átilla ellen az sem
10284 40 | csattogott.~A Rajnán át kellett szállania a seregnek, de hol annyi
10285 11 | sátorunkat.~- Sehol. Hozzám szállásoltok. A szolgáitok is elférnek
10286 65 | bementem a palota mögé a szállásomra.~A szobánkban nincs mécses.
10287 52 | holttestek a társaságom, szálldosó hollók az eléneklõim.~A
10288 41 | hetekig tart, míg a szanaszét szállingózó népek odagyülekeznek.~A
10289 8 | fordult, hogy sok falombot szállítanak a szekerek. S hogy a széles
10290 49 | fölött...~A seregünket új erõ szállja meg: nincs, aki ne bízzék
10291 8 | lovagolt. Intett, hogy ne szálljunk le. Mert tiszteletünk jeléül
10292 8 | tiszteletünk jeléül le akartunk szállni a lovunkról.~- Már értesültem
10293 2 | levegõben pecsenyeillat szállongott. Trágyaszag is.~Az idõ délfelé
10294 30 | guggoltam. Nagy szemû hópihék szállongtak.~Ahogy a görögöket megláttam,
10295 64 | töméntelen. Mintha egy táborba szállott volna le az égnek minden
10296 63 | népet düh és kétségbeesés szállotta meg. Az orvosok negyedóra
10297 44 | népfajok a szekerek tetejét szállották meg. A tömött zsákok, hordók
10298 9 | mosolygott, nekem is vidámság szállta meg a szívemet: én is mosolyogtam.~
10299 8 | legalább nem. És széna- és szalmaboglyák és kazlak minden sátor körül.~
10300 23 | istálló egyik oldalán sok szalmadikó. A sarkon meg tán tíz is
10301 57 | kikergetem.~Egy foszlott szalmaszék volt a szobában. Arra intettem.~-
10302 42 | falakon belõl, kiadja. Szénát, szalmát, zabot is - s a kellõ biztosítékot,
10303 24 | verandán ült. Tej, vaj, szalonna, égett bor állott az asztalon.
10304 4 | harapnivalóval: kenyérrel és szalonnával. Mi azonban nem voltunk
10305 3 | annyit sem mertek mondani: Szalve!~Egy miatyánknyi idõ telt
10306 3 | gyémántgyûrûk.~Már elõre vonaglott a szám a nevetésre.~De hát minden
10307 37 | ötezer nyíl csupáncsak az úr számára. Az idõ fagyos volt, a szénaszálak
10308 31 | néztem, ahogy juhász néz a szamaraira, birkáira, kutyáira.~Akkor
10309 1 | vagy az ebkölyket vagy a szamárcsikót. Nem panaszolom: sírva cselekedte.~
10310 10 | ahol õ jár rajta.~- Micsoda szamárság ez?! - böffent rám Priszkosz.~
10311 35 | Csak illedelembõl tettem a számba egynéhány falatot.~Mikor
10312 53 | lelkembe, s a hús, az már a számban erõmmé változott!~Aztán
10313 22 | mosolygott Krizafiosz -, külön számítódik. Mennyit adjunk erre a célra?”~„
10314 63 | Akkor már én is tíz embert számítok, mikor a zsákmányt megosztják.~
10315 36 | fölrovatta a számukat.~A számlálás napokig eltartott. Itt tízezer,
10316 36 | gót hatvanezer. Egy hétig számlálgattuk õket - már hát csak a vezérek
10317 43 | babonás papok, hangosabban számláljátok a rossz jeleket, hogysem
10318 12 | fülecskéje piros volt, mint a szamóca, az orrocskája fehér és
10319 24 | isten fekete csudája az?~- A számolás tudománya, uram.~- Hát az
10320 24 | több, hol kevesebb. Mit számolgassuk? Arra való a kulcsár: tartsa
10321 17 | a viasz. Száz különféle számot mondhatsz el elõtte, utánad
10322 60 | kellett írnunk s meg kellett számoznunk a tárgyat, s utána jegyeznünk
10323 36 | okádta volna folyton õket. A számuk talán azért is tetszett
10324 36 | mennyi jött, s fölrovatta a számukat.~A számlálás napokig eltartott.
10325 22 | fa tövén. A fa az életük. Számukra más élet nincsen. Érzik,
10326 14 | karjaiból kibontani.~A nõk szánalommal néztek rám. Emõke is. A
10327 14 | ékességük. A lábakon finom kis szandálok. Ünnepeken a szandálokat
10328 14 | kis szandálok. Ünnepeken a szandálokat rózsaszínû szalagokkal kötötték
10329 22 | urának az életét orgyilkos szándékkal kerülgeti!”~Fölkelt.~Az
10330 57 | Láttam, hogy sír.~- Nem volt szándékom, hogy fájdalmat okozzak
10331 60 | elmosolyodtam:~- Bocsáss meg: nem szándékosság, csak szórakozottság.~És
10332 55 | bejöhetsz, de ha aztán vissza is szándékozol...~Nem feleseltem vele.
10333 44 | középre illeszti Aéciusz. Szangibánnak a hada az. Talán gyanakszik
10334 22 | nagy udvari méltóságot is szánt neked, nagyobbat, mint amilyet
10335 1 | Iszter (Duna) mellékén ne szántsanak-vessenek a császár népei, mert az
10336 44 | szemû, hóbortos Ejszárn, a szaporán lépõ Filleinsz, az örökké
10337 35 | foglalkozott, hogy a nyilak szárába bélyeget sütött. A bélyeg
10338 37 | téli, nyári, esõbe való, szárazba való. Az egyik víziló bõrébõl
10339 5 | szakajtókosárból homokos szárazföldet hint az útra. No, nem elég:
10340 51 | mikor az aszalókemencében szárítja a hõség.~De hát miért nem
10341 4 | pitvarban tüzet rakott a gazda. Szárítkoztunk.~Az uram alig állt a lábán.
10342 50 | nem tapogatnék ki valahol. Szárító szomjúság égett bennem.
10343 21 | élelem volt: rizs, búza, szárított hal, aszalt gyümölcs; két
10344 36 | keményre gyúrt tésztát szárítottak. A húst porrá törték. A
10345 4 | kívánt, én meg a ruhámat szárítottam. A hun segített benne. Rakta
10346 13 | Követségben jött.~Még akkor a szarmatákat nem ösmertem.~A palota egyik
10347 49 | olyan hosszú, hogy a két szárny kiterjeszkedése elvész a
10348 64 | amilyen az üstökös csillag szárnya, mert õ a világnak üstökös
10349 65 | Mindig mellettem lengett a te szárnyad, s mégis csak akkor, abban
10350 40 | elûzött királyfi Atilla szárnyai alá bújt. Elhozták neki
10351 55 | égbeszállón repdesett, hol szárnyaszegetten hullt alá egy aggodalmas
10352 50 | ahogy sietten biceg felém, a szárnyával is segítene magán. S megáll
10353 46 | ellenséget vérében tapodó. Szárnyazd meg a lovainkat, acélozd
10354 49 | népeinkkel.~A vízigótok a másik szárnyon a mi osztrogótjainkkal küzdenek
10355 63 | sodornak magukkal. A kettõs szárnyú ajtó kitárul. Valami nehéz
10356 36 | micsoda lovak! Vélnéd, hogy szárnyuk van, mikor iramlanak.~Januárius
10357 9 | mozdulatlanul állanak, és csak a szárnyukat rezgetik. Ember és állat
10358 14 | nem vasból van, hanem ökör szarvából.~A mi sátorunk elõtt Nigró
10359 36 | nyakú nép. Lándzsájuk állati szarvakból készült. Fegyveres nõk is
10360 36 | fejbõrt viseltek, sörényesen, szarvasan. A kardjuk hosszú és egyenes.
10361 4 | csizmája. Látszik rajta, hogy szarvasbõrbõl készült, talán azért hagyta
10362 41 | gyûjtsenek takarmányt és lisztet, szarvasmarhát, juhot, zsírt, szalonnát,
10363 46 | süvege szélébe illeszti a két szarvat a füle fölé.~A zene elhallgat.~
10364 46 | leválasztja a fekete kos két szarvát. Adja Vitosnak. Vitos a
10365 49 | rokszolánok fejükre vonják a szarvazott fejbõröket. A gelonok emberi
10366 63 | tehén, valamennyi aranyozott szarvú, hét fehér paripa, valamennyi
10367 36 | szemûek. A ruhájuk sárga szattyán. A süvegük vörös bársony.
10368 1 | krokodilusbõrt meg piros szattyánt, rézgyûrûket, fülbevalókat,
10369 33 | ezt, hogy ellene mondjak a szavadnak, hanem csak hogy az igazságot
10370 6 | hogy a gazdám csodálkozik a szavaimon, és hogy én bolondokat beszélek.~
10371 27 | bicegett. Mellém állt. A szavaimra káricálással felelt. Okosan
10372 43 | tartasz tõlem.~- Tõled?~- A szavaimtól, az igazságtól.~Sötéten
10373 11 | hangot. Keresetlen, bizalmas szavakkal mondta el, hogy a császár
10374 10 | írom le, azt a részt szinte szavalva olvasom:~- Olyan volt az,
10375 28 | Hova gondolsz - ütközött a szavamba -, azt véled-e, hogy én
10376 47 | állásokat.~Elámultam a fõvezér szaván. Késõbb világosodtam rá,
10377 63 | hogy szinte megfagyunk a szavától.~A fõvezér vállon ragadja:~-
10378 44 | Nikilsz, Milit, Nuta, Roiksz, Szavil s a fiatal Szkura, akinek
10379 2 | Priszkosz maga kísért el a századoshoz, és megkérte, hogy hadd
10380 38 | otthon találta õt, de ha csak századrésze is igaz annak, amit mondott,
10381 53 | azonban visszatértek.~- Százezernél is több ott a halott - mondták
10382 63 | elõhomályozott az est, a fáklyák százezre gyulladt ki a földön. A
10383 37 | csattant elõ, s a fegyveres százezrek a kardot az égnek villantva
10384 14 | igazi szép ruha. Mert azt százféleképpen lehetett viselni. A karcsú
10385 22 | vendégei? Kelepce volt, hogy a százfontnyi arany célját elhazudni ne
10386 1 | iskolába mentem. Délután a szebbik ruhát öltöttem magamra,
10387 14 | adószedõ nemcsak annyi pénzt szed, amennyit az állam pénztárába
10388 1 | az öreg -, hát akkor csak szedd össze, fiam, amiket gondolsz,
10389 3 | kihallgatásnak vége volt. Szédelegve támolyogtunk ki a sátorból.~-
10390 7 | gondolatával egy olyan leány körül szédelgek, aki mellett maga a hóhér
10391 52 | táborba.~Minden erõmet kapásra szedem. A híd jöttön-jövöget. Hozzám
10392 46 | fehére villog reánk. Az arca szederjes-vörös, azután elsárgul, elsápad.
10393 22 | városban található rómaiakat szedeti össze.~Ránéztem.~Ült mozdulatlanul,
10394 41 | van, és hogy útközben õ is szedett fel népeket. A hada nagy.
10395 23 | keménykezû. Az asszony meg számon szedi a verébtojást is. De azért
10396 61 | És ha Emõke soha el nem szédítette volna a lelkemet, amint
10397 3 | vissza Konstantinápolyba, és szedje össze az ott maradt szökevényeket.
10398 51 | ólomból volna. Össze kell szednem minden erõmet, hogy a sisakot
10399 38 | tudnám.~- Hát akkor honnan szedted, hogy azért megyünk nyugotnak,
10400 51 | hogy csupán lónyeregbõl szedtek egynéhány száz szekérre
10401 14 | lássak, de Emõkét látva szédültem. Pedig a karja és lába még
10402 12 | asszonyom - feleltem szinte szédülve az örömtõl.~Láttam, hogy
10403 7 | engedd, hogy a köntösöd szegélyét az ajkamhoz érinthessem.~
10404 31 | boldog vagyok. Ha a ruhád a szegen függ, én titkon megsimítom.
10405 54 | elkótyavetyéljük, s az a pénz is a szegényeké lesz.~Hanem mikor a három
10406 53 | bajom nála? Ha nem tetszik a szegényes asztal, szívesen fõzet többet.
10407 15 | állapotát, s ha még mindig ott szegénykedik, beállítok hozzá két tehénnel,
10408 1 | ünnepi tóga, nem olyan széles szegésû, mint a szenátoroké, de
10409 1 | ruha volt, zöld selyemmel szegett. A másik köznapi ruha, közönséges
10410 18 | még. Azt alig fél órája szegezhették föl, mert a kezébõl még
10411 3 | mindjárt a belépésünkkor ránk szegezte.~Az elsõ pillanatban nem
10412 12 | Véltem, hogy ménta- és szegfû-keverék. De lehet, hogy más volt.
10413 13 | érdeklõdéssel szemlélte a szegfût, amelyet rajzoltam. Az arcomra
10414 32 | Rab maradsz, mert magad szegõdtél rabnak. Idegen szabados
10415 57 | elnedvesült.) Miért?~- Magad szégyenítetted meg magadat, jó leány. Furcsádon-furcsa,
10416 35 | különben örökké pirít a szégyenkezés.~Csáth ragyogó arccal ült
10417 28 | pirulva néztem a lábamra.~Már szégyenkeztem Emõke elõtt. Ha jönni láttam,
10418 38 | származású, vastag nyakú és széjjel-kancsal fiatalember. Gyermekkorában
10419 12 | feje ott ül egy paraszti székben. Fenséges nyugalmú még a
10420 46 | összehajtogatták a tábori asztalokat. A székeket a sátorterem falához rakták.
10421 46 | urak Atilla körül alacsony székekre helyezkednek el. Kint a
10422 49 | csapja mellbe elsújtott szekercéjével egy véres szakállú frank.
10423 41 | zsilipeket ácsoljanak a szekercések: sok lónak sok víz kell.~
10424 36 | vérszín vörösre festik. Kétélû szekercével harcolnak. Húsz-harminc
10425 49 | Nem lehet.~Az ellenség szekereihez értünk. Észak felõl dühös
10426 36 | A magyarok szénás-zabos szekereit az ugorok követték. Halászatból
10427 36 | a bõrökkel fedett öblös szekerekbõl. A gyermekeik ott lovagoltak
10428 36 | ha netán az ellenség a szekerekig nyomulna, meg hogy útközben
10429 8 | lerakodnak a tevékrõl és a szekerekrõl.~A belsõ szolgák is ott
10430 48 | látom utoljára a Göncöl szekerét. Milyen más volna ez az
10431 5 | Olyanná vált a kosár, mint egy szekérkeréknyi menyasszonyi csokor.~- Ejnye,
10432 41 | Atilla azt a várost jelöli a szekérkör sarkának. A vasas szekereket
10433 49 | üvölti át a tábor hosszán.~A szekérláncokat kikapcsolják. A lovas nép
10434 35 | olyan fõúr, aki lefordult a székérõl, s a földön kínlódva rángatta
10435 41 | a tûz.~Már akkor ezernyi szekérrel állt az ölfa a város alatt.~
10436 64 | Mikor a koporsót levisszük a szekérrõl a Tisza fenekére, az én
10437 22 | kardok a fiadba mélyednek.~Székért intett. Odavitték. Beleült.
10438 36 | Tigriskölyök ült mellette a szekérülésen.~Jöttek két napig tartó
10439 44 | aratásba, ha az ellenség a szekérvonalig hatol.~Azt gondoltam, hogy
10440 63 | Konstantinápolyba teszi át a székét. Márványpalota illik a világ
10441 30 | eltörött. Csáth kezében csak a székláb maradt.~Azzal is úgy sújtott
10442 46 | Vitosnak. Vitos a süvege szélébe illeszti a két szarvat a
10443 28 | hogy védjék a lovakat a szelektõl.~Akkor aztán már a sátorokra
10444 7 | elporoszkált, én meg leültem az út szélére.~Csak bámultam magam elé
10445 53 | folyót, álldogáltam hideg, szeles éjszakán olyan ablak alatt,
10446 28 | láttam, hogy Csáth sokkal szélesebb és magasabb testû, mint
10447 64 | ássátok meg a sírt mélyen, és szélesítsétek meg a medret, hogy az legyen
10448 12 | lónyomadékokkal fölhányt térség széleslett a két palota között.~Csáthék
10449 33 | táltos otthon volt. Sátorának szélesre bocsátott ernyõje alatt
10450 40 | száz-kétszáz mérföldnyi szélességben.~S elõttük vonul, jóval
10451 49 | tér nyílik, mint a Duna szélessége.~- Nyolcat vágtam - lihegi
10452 1 | alapította Antiókia városát Szeleukosz Nikátor. Ezen a napon kezdõdött
10453 14 | szólott, és ha vidám volt is, szelíd mosolygás volt minden nevetése.
10454 65 | érint vállon, és szól egy szelíd-bús nõi hang:~- Zéta!~Fölemelem
10455 14 | Eredj! - mondotta a kezét szelíden elvonva. - Neked nincs tökéletes
10456 46 | olyan volt, mintha az éj szelleme volna.~A táltos folytatja:~-
10457 2 | tõle.~Az a leány a halál szellemét ábrázolta nekem. Mi emberi
10458 14 | nárcisz, mikor a tavasz szellõje ingatja. Beszélt, susogott
10459 8 | olyan karcsúk, és olyan szellõsek, hogy csak galambok és kányák
10460 33 | Bucsa táltos gyógyította a szembajokat. Áldozásokkor õ vágta le
10461 29 | közelebb, s úgy ült, hogy szembefordult velem. Emõkének a múlt heti
10462 38 | ha azok az emberek mind szembejönnének, akik csak élnek a világon,
10463 32 | új nyilat ellõni, azután szemberugaszkodni a nyilaktól megzavart ellenségnek,
10464 38 | római hadsereghez, Aéciusz szembeszállhat velünk.~- Velünk-e - kiáltottam
10465 38 | csak rád néz, és kilátja a szemedbõl minden titkodat.~- Mégis
10466 12 | lencse is van a bal arcán, a szeméhez közel. De mennyire illet
10467 46 | szakállával, árnyékba süllyedt szemeivel, sápadtas arcával olyan
10468 64 | morajlása következett. A szemekbõl patakzott a könny.~A táltos
10469 41 | generális és egyházfõ egy személyben.~Háromtagú küldöttség vonult
10470 63 | nem a barbár vezér õ az én szememnek, hanem a szerencsém tartója,
10471 50 | látok. Vak vagyok mind a két szememre.~- A látó se lát, olyan
10472 45 | szemöldökcsontja árnyékot vetett a szemére: nem láthattam, hogy tetszik-e
10473 1 | akart mondani, láttam a szemérõl meg az ajka mozgásáról,
10474 32 | lovagolni: Konstantinopolisz szemetes utcáin többnyire lovon jártunk.
10475 1 | ételembe beleköptek, vagy szemetet szórtak belé. Az ágyamba
10476 36 | koldusokat s a gyülevész szemétnépséget, az egymilliónál több lovat
10477 49 | Mindenki hallgat. Mindenki szemlél. Pokoli a hõség.~- A csuda
10478 51 | csak a fõurak, ahogy látom. Szemléletre járják csak a véres mezõt.
10479 49 | legalább nem izzadunk.~Szemléljük az ellenséges had elõrajzását.
10480 2 | benne.~S aggodalmas arccal szemlélõdött a sátorok felé.~- Hallod-e,
10481 56 | rám nézett valaki, Igaron szemlélõdtem. Emõke szólott Igarnak:~-
10482 1 | bivallyal.~A tücskök örömmel szemléltek végig. Én is megvidultam -
10483 2 | állapodtunk meg. S kis ideig némán szemléltük a síkot, amelyen vagy tízezer
10484 31 | tükrû, álmodozó. De hát mi a szemöldök is? Csak szõr, szõr... S
10485 45 | hátradõlt a székén. Kiálló szemöldökcsontja árnyékot vetett a szemére:
10486 32 | ritkán villantja elõ sötét szemöldökei alól.~Bágyadtan hallgattam,
10487 2 | legyintett, és nagyot emelt a szemöldökén, mintha azt mondaná, hogy
10488 22 | megvetõen csukta össze a szempilláit. A fõurak meghördültek a
10489 14 | fölizgatta a beszéded - mondta szemrehányóan -, illetlenséget követtél
10490 15 | vélné, hogy ajándékért szemtelenkedel.~Erre én nem is gondoltam.~
10491 5 | miért nem ütöttek meg a szemtelenségemért. Az uraknak jókedvük volt,
10492 2 | Vigilász tolmácsé, egy hunyorgó szemű, vézna emberé, aki már máskor
10493 48 | római? Nekik nem süt a nap a szemükbe.~A kémek hírelték, hogy
10494 1 | suttogtak-buttogtak, s a szemükben hol aggodalom borongott,
10495 50 | kezünk elõremozdul, vagy ha a szemünk elõtt suhan el valami, behunyódik
10496 42 | fejestül vette le. A sisak a szemünkbe ötlött már elõbb is.~Hogy
10497 33 | csöppentett, bizonyos volt, hogy a szemverés nem fog rajta.~Damonogh
10498 33 | Gyõrhe táltos igézéseket, szemveréseket gyógyított. A közrendû hunok
10499 8 | Nyáron legalább nem. És széna- és szalmaboglyák és kazlak
10500 24 | kezdi a légyvadászatot.~A szénában alkalmas jó vackom volt.
10501 52 | fasisakok, nyilak, dárdák, szénacsomók.~A víz egyre nõ. Már a derekam
10502 8 | legelész. A sátor mögött szénakazal, szalmakazal, tûzifa. Elöl
10503 36 | lakodalomba jönnének.~A magyarok szénás-zabos szekereit az ugorok követték.
10504 37 | számára. Az idõ fagyos volt, a szénaszálak a kazlak körül deresek,
10505 24 | Letisztogattam magamról a szénaszálakat. A sarumról, amennyire lehetett,
10506 42 | a falakon belõl, kiadja. Szénát, szalmát, zabot is - s a
10507 27 | elõtt, mint valami római szenátor.~Hallgattam. Nem állok szóba
10508 1 | fõ-fõ jelesei közül valók: szenátorok vagy legalábbis konzulok.~
10509 1 | olyan széles szegésû, mint a szenátoroké, de azért olyanféle.~Gondoltam:
10510 65 | csoportokban.~Hát csak lefeküdtem. Szenderegtem valamelyest, de a folyosón
10511 8 | város szélén egynéhány száz szénpiszkos kovácsot láttunk. Patkót
10512 8 | fõpapunk. Az ám a szent ember! Szentebb a ti pápátoknál.~A beszélgetést
10513 54 | püspök húsvét napján pappá szentelt, hogy legyen, aki segítsen
10514 53 | markából.~Az öreg megijedt. Szenteltvízzel locsolta a halántékomat.
10515 53 | szent ember lesz.~Hát a szentemberségbõl annyi meg is volt bennem,
10516 43 | olyan volt nekem, mintha a Szentháromságot gúnyolná.~Én is megbosszankodtam.~-
10517 30 | egyszerre elfûtött a meleg: szentséges Isten, ha Priszkosz belép!...
10518 1 | sorsom. Ha talán elfojtom a szenvedéseim kitörését, megunják, de
10519 14 | rebegtem mámorosan -, minden szenvedésemet elfelejtem, ha azt látom,
10520 31 | bánom, akármennyit kell is szenvednem. Nem élhetek úgy, hogy téged
10521 18 | odatartotta a köcsögöt a szenvedõnek a szájához.~A hunok komoly
10522 56 | elmosolyodva bólogatott:~- Érted: szep fagy.~S nevettek.~ ~
10523 14 | leányok - kérdezte Emõke -, szépek-e a görög leányok? Olyan-e
10524 14 | feleltem -, de nem ilyen szépeket.~- Ennél szebbek is vannak
10525 36 | vált halak volnának. De szépfajta nép: barna és holdas szemöldökû,
10526 38 | csatlakozott hozzánk, a szeplõs-szõke fõravó.~- Mit hallott itt
10527 31 | megfogja. Abban a pillanatban széppé válik az az arc s a nõi
10528 63 | Meglepett annak a leánynak a szépsége.~Mi volt õ, mikor elõször
10529 41 | kincseket szimatoltak a lakás szépségében.~És hát sürgõsen intézték
10530 2 | hogy szóval kifejezni azt a szépséget nem lehet.~Mosolyogtam rajta.
10531 2 | azt a vadleányt, akinek a szépségét csak kézlegyintéssel lehet
10532 7 | Egy kicsit megszédültem a szépségétõl, s meg óhajtottam csókolni
10533 31 | hallgat is, szép marad, a szépségnek csodája marad. A szemöldöke
10534 2 | olyan leányokat, hogy a szépségük megcsapott, mint a tûz lángja.
10535 33 | adott orvosságot. Volt neki szere, amellyel ha bekenték a
10536 49 | nincs, aki ne bízzék a szerencsében, amikor Atilla vezet.~Ismét
10537 49 | kiszámíthatatlan a csaták szerencséje: a lovam elé egy hun lovas
10538 63 | idenyújtja a kezét. Királyok is szerencséjüknek érzik. De hát azontúl?~Hátha
10539 33 | a sirató, lakodalmakon a szerencsekérõ. Áldozásoknál õ metszette
10540 35 | létemre sem éreztem volna szerencsémnek. Azonban Atilla intett,
10541 1 | olcsón ennek az úrnak, hogy a szerencsének mindig az útjában légy.~
10542 28 | megkérdezze, miért mondom magamat szerencsésnek, és miért boldogtalannak.
10543 24 | hogy okosodtak a maguk szerencsétlenségein?~Csáth a fejét rázta.~-
10544 2 | Micsoda hévvel dolgoztam a szerencsétlenségemen!~A hunomtól néhány nap múlva
10545 49 | csoportot, amely a fõtesttõl szerencsétlenségére elszakadt. Ezt most mindenfelõl
10546 56 | királyné. - Ég és föld, minden szerencsétlenséget jósolt Átillának, és hát
10547 24 | szólani.~Szinte elbágyadtam a szerencsétlenségtõl, hogy nem a ház belsejében
10548 18 | lehetne-e átszúrni azt a szerencsétlent. Eszlász elkomolyodva rázta
10549 11 | hála Istennek, hogy olyan szerencsétlenül jártam Isztriában.~Priszkosz
10550 61 | családom a hun nemzet. Isten szeressen bennünket!~Akkor mindenki
10551 Eloszo| császárnak, és hogy Priszkosz szeret engem, de bölcs ember nem
10552 63 | Szabad-Görög nevetett:~- Szeretem a találós kérdéseket, de
10553 46 | nem különben ég irántad szeretetben. Légy velünk!~- Légy velünk! -
10554 53 | embernek jó az ilyen is: a szeretete megjavítja a hibákat még
10555 46 | Magócs! Vitézek vitézei, mi szeretetteink! Tûzbõl, vízbõl, égbõl,
10556 53 | éltem. Végtelen volt a mi szeretetünk. Hanem, hogy mindig imádkoztunk,
10557 33 | embert bele kell foglalnunk a szeretetünkbe.~- Nagy és szent ember volt -
10558 12 | díszítményeken csak a virágot szeretik, és legföljebb két levelet
10559 38 | hogy szeretjük egymást.~- Szeretitek egymást? Hm. De hát ilyen
10560 38 | Micsoda titkotokat?~- Hát hogy szeretjük egymást.~- Szeretitek egymást?
10561 17 | és atyámnak~Bármennyire szeretlek is, uram, el kell szakadnom
10562 11 | császár az örökös békét szeretné, de így apró követségek
10563 64 | ezen a világon, ahol jobban szeretnek, mint mi szeretnénk? Ó,
10564 64 | jobban szeretnek, mint mi szeretnénk? Ó, nincs olyan hely a teremtett
10565 53 | iránta, hogy meg kellett szeretnie. De ez csak játék volt nekem.
10566 33 | áldotta meg a nyilait. A szeretõknek tanácsot adott. A forgószelet
10567 50 | csak jókedvében sem néz rám szeretõn...~Minek tanultam én filozófiát,
10568 64 | susogta.~- De kérlek...~- Szeretsz engem?~- Ó, istenem...~-
10569 65 | temetés után. Azok, akik szerették a halottat, ott ültek a
10570 2 | Deél, ha ennek a leányába szerettél bele, akkor csakugyan nem
10571 38 | vallomások járnak elöl, mink már szerettük egymást, mielõtt beszéltünk
10572 1 | övé, és ahogyan fegyverrel szerezte, fegyverrel meg is tartja.
10573 56 | s illatszert is mindig szereztem, ha egyebet nem, szagos
10574 20 | jártam. Csakhogy akkor pénzen szereztük útközben az élelmet. Eszlász
10575 32 | Elbámult.~- Havat? Hol szerezzek én havat?~- Hát nincs odaki?~-
|