1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
10576 37 | összehajtható asztal, ugyanolyan szerkezetû székek. A ládákban két öltözet
10577 36 | kezében, hasznosabb harci szerszám a lándzsánál. Sok nyergen
10578 9 | No meg a paripájának a szerszáma volt csupa tündöklõ ékkõ,
10579 47 | elaludt.~A lovak ott álltak szerszámban a sátor mellett. Velük virrasztott
10580 60 | emberek - õk is lecsapják a szerszámukat, és kacagnak. A vén Turzó
10581 64 | rangjához illõ helyet a szertartásnál, s benne a nemzeti érzés
10582 51 | bomlanak elõ, és röptetnek szerteoszoltan. Felém is. Nagy szökemlésekkel
10583 63 | látom, lovasok vágtatnak szerteszét. A zene elhalkul a távolban.
10584 45 | Termések sárba verõdnek, nyájak szerteszóródnak, fák kiszakadnak tövestül,
10585 60 | a te kincseid épp olyan szerzemények, mint ezekéi, csakhogy korábbiak.
10586 17 | gazdagságra kapott, és hun nõt szerzett feleségül, hun nõt!...~Itt
10587 14 | kérdezte tovább. - Hol szerzik ezek az emberek az ilyen
10588 1 | szolidus és háromszázhárom szesztercius.~- És a vörös bõrzacskóban?~-
10589 49 | had megmozdul. A lovasok szétereszkednek, mint a kinyitott legyezõ.
10590 28 | rajtam, és a sarum annyira szétfeslett, hogy pirulva néztem a lábamra.~
10591 9 | hun nép Atilla halála után széthull. Mint szélben a polyva.
10592 14 | hun dalok olyanok, mint a szétomlott gyöngysor, amelyet hiányosan
10593 49 | helyet. Aztán a vezércsoport szétoszlik. A távol messzeségben látható
10594 35 | hol korábban, hol késõbben szétoszlottak, ki-ki a maga dolgára. Atilla
10595 59 | hármat is, és a zsákmány szétosztásában sok a dolog.~Oly nagy volt
10596 60 | már minden föl van írva, szétosztódik a zsákmány. Kire hány szolidus
10597 49 | szinte hasig felkapódnak meg szétrugódnak. Ugyancsak kell a két térdemet
10598 4 | De az is csak fából való, szétszedhetõ. Talán négy szoba ha van
10599 38 | meg: látta-e? Amikor meg szétszóródik a had, s ki-ki megválasztja
10600 36 | népcsoportok, eltûnt vagy szétszórt népfajok maradványai. Így
10601 46 | égnek fordítja, karjait széttárja, s megindul a kör tisztáján,
10602 35 | kell etetniük, különben széttéped a világot.~- Nem az udvart
10603 46 | a lombok között megáll. Szétterjeszti a kezét, és reszketõ hangon
10604 37 | hallatszottak Csáth izmos lépései. Szétváltunk. Emõke a haján igazított.
10605 41 | a római had elõcsapatai szétverték a mi szélsõ csapatunkat.~
10606 36 | sodortak a viharok. A lábát szétvetve állt az egyik szekéren egy
10607 9 | emberek szokták. Inkább szidjon meg az uram a kenõcsért,
10608 57 | selyemkárpit. Ugyancsak szidta az urát, hogy elvesztett.~-
10609 12 | érte azt a paripát.” Így szidtam-kárpáltam, uram, még azt is mondtam
10610 64 | gyûrût folyik a Tisza egy kis sziget körül. Estére már meg volt
10611 64 | ügyelt rám. A fáról láttam a szigetet s a Tisza egyik medrét üresen.
10612 64 | A Tisza tele van apró szigettel. Egyik helyen, a keskenyebbik
10613 26 | leány nézett rám merõen, szigorún.~- Nem értelek. Miért cselekedted?~-
10614 28 | jártak. A ruhát olykor csak a szíj tartotta össze a derekukon.
10615 53 | volt énnekem még a sarum szíja is. Dolgozni is csak azért
10616 54 | vettem magamra. Egy térdig szíjazható ünnepi saru is volt ott,
10617 36 | köszörûs! Ezernyi íjgyártó, szíjgyártó! S mindenütt zeng a kovácsüllõ.~
10618 36 | nyergükön madzagon vagy szíjon emberi koponya lóg. Abból
10619 23 | beretválta ki. A kezében szíjra fûzött kulcsok.~- Csokona -
10620 41 | is letépik a kötelüket, szíjukat, bilincseiket, s ki mit
10621 36 | Jöttek a scirek, fehér arcú, szikár, nagy csontú nép. Azoknak
10622 15 | kisütött, és a sarat tésztássá szikkasztotta, sárszaggal és lóhulladék
10623 40 | száll a felhõkön át.~Egy szikla tövében sebekkel borított,
10624 1 | fejét úgy forgatta, mint a sziklán ülõ sas. Lábát úgy rakta,
10625 13 | lángot?~- Hányta.~- Dobálta a sziklát?~- Azt nem.~- Hát mit dobált?~-
10626 7 | hun elöl. A napfény úgy szikrázik a lovuk kantárkövein, mint
10627 56 | birodalom trónusára!~A szeme szikrázott. A termete megnyúlt. Ah,
10628 46 | menekülni. A dob döbörgése egyre szilajabb. A futás egyre lihegõbb.
10629 37 | mindenféle fegyver, kondérok, szilkék, serpenyõk s ötezer nyíl
10630 8 | meg ráizent, hogy: vagy Szilvánuszt, vagy az aranyedényeket!~
10631 41 | különösen ahol kincseket szimatoltak a lakás szépségében.~És
10632 8 | vagy írásjeleket látni.~A szimbólum többnyire csak egyes kép:
10633 8 | tetejükön vagy az ajtó fölött szimbólumot vagy írásjeleket látni.~
10634 9 | intett nekik.~De akkor is szimpla szürke ruhába volt öltözve,
10635 11 | mindjárt is, õnála - felelte szimplán -, csak eredjetek elõre,
10636 25 | ott minden szó, fiam, és színeskedés minden mozdulat. A becsületes
10637 14 | szélben, esõben, jó idõben, színházban, asztalnál? Hogyan csomózták
10638 60 | négyszáz.~Utána mindjárt színházi álarcokat fordítanak ki
10639 1 | voltam, s abban a korban nem színlel még az ember. Nem bírtam
10640 60 | hunok voltak a történelem színpadán, hanem a rómaiak és görögök,
10641 64 | fekete szövet sötétítette a színüket.~Tekintetem a posztózsákba
10642 3 | szín az arcából.~De ezt a színváltozást, ezt az idegenkedést csak
10643 8 | edények kellettek, amelyek Szirmium elfoglalásakor sikkadtak
10644 8 | kõház fürdõ, s hogy azt egy Szirmiumba való rabszolga építette.
10645 8 | hogyan nem: elcsalta a szirmiumi püspöktõl az aranyedényeket,
10646 12 | rajzolni a leány, de már a szirmokat egyenként rajzolta. Az egyik
10647 50 | akkor már igen óvatosan. Sok szisszel-jajjal kitapogattam végre, hogy
10648 45 | fölrántotta a szája szélét, és sziszegett. Köszvény bántotta a jóembert.
10649 23 | tengerillatos. A legyektõl szitaszövet kárpit védi a szobát.~-
10650 8 | különben az öregapád. Azok a szittyák amott, akik a széles hátú
10651 9 | rubin, zafír, smaragd - a szivárvány minden megkövült színe.~
10652 52 | Cobor, mozduljon meg a szíved!~Cobor meg is állt. A vállát
10653 46 | orcádat! Hajlítsd felénk szívedet! Tûzben, lángban néked áldozunk.~
10654 17 | mindenkor a te jóságos jó szívedre, és áldom a nevedet.~Száz
10655 16 | félre.~De a rózsa itt volt a szívemen.~Vajon csakugyan õ adta-e?
10656 1 | uram - feleltem most már a szívemnek minden melegével -, az árnyékod
10657 18 | feszített rabot. Nem szúrnád-e szíven jó pénzért?~- Lehet - felelte
10658 64 | s fejemet szép mátkám szívére hajtottam. ~Az Isten áldjon
10659 59 | felelte -, bizony isten szívesebben fizettem volna, de hiába:
10660 4 | horpadt az orra, hogy csak szívességbõl mondhatjuk orrnak az arca
10661 11 | uraink nem fogadták el a szívességet, hanem a palota mellett
10662 2 | adtál. Köszönöm. De még egy szívességre kérnélek, ha megtennéd.~-
10663 46 | a fekete kos nyelvét és szívét. Szól síri hangon a földre
10664 7 | mellemen. Csak még egyszer szívhassam föl szememmel, mint a nap
10665 19 | ráabroncsolni nem lehet. A szívnek törvényei külön valamik.~
10666 50 | csak nehéz nyögésekkel szívogattam a fájdalmamat.~- No - unszolt
10667 19 | Emberi törvényt az emberi szívre ráabroncsolni nem lehet.
10668 52 | minden molekulája itta, szívta a bort. Csontomba, velõmbe
10669 15 | hálás emlékezet, amit a szívükben magukkal visznek.~Én aztán
10670 65 | támad, ~feketébb sötétség szívünkben a bánat.~Széttekintek. Szabolcs
10671 65 | mondatra megáll bennem a szívverés. Megáll, mintha kõvé vált
10672 44 | Roiksz, Szavil s a fiatal Szkura, akinek mindig fél fülön
10673 57 | befeküdtem a szobámba.~Jó hûvös szobácska volt az. A falát egy hervadt
10674 63 | különb volt Rába asszonynak a szobájánál. A keményítõszag helyett
10675 64 | azon van, ne hagyják el szobájukat a temetésig. Valami negyven
10676 57 | Hát ebéd után befeküdtem a szobámba.~Jó hûvös szobácska volt
10677 56 | mikorra fölébredtem a régi szobámban, már akkor tisztítottan
10678 63 | kénytelenségében mozogna.~Ajtó nincs a szobán, csak egy kék selyemkárpit,
10679 56 | hoztál izenetet?~- Csak szóban.~- Elmondhatod nekem?~-
10680 57 | volt az egyetlen dísze a szobának. Másutt mindenütt a szakácsasszony
10681 63 | siettek. Négyünknek volt egy szobánk, Konstantinosznak a szobája
10682 64 | késõbb Ména-Ságh lépett be a szobánkba. Két táltos-szolga jött
10683 65 | palota mögé a szállásomra.~A szobánkban nincs mécses. Hallgatózok:
10684 3 | mozdulatlanul, mint valami szobor. Még az arca színe is, mint
10685 63 | is csak a takartakat. A szobrok fejét hun süveggel díszítették.
10686 63 | a férfiszobrokat. A nõi szobrokat nem tûrték meg a hun nõk.
10687 51 | Áldja meg az Isten különösen Szodorót közöttük, az kötötte be
10688 63 | és az oszlopokat. A terem szögleteiben márványból faragott görög-római
10689 31 | hogy szoknyák lógnak a szögön: a szakácsasszony kamrájában
10690 8 | emberi kasokat négy-öt-hat szögû széles faalkotmányok váltják
10691 46 | Csakhamar fut, és ugrálva, szökdelve futja a kört, mintha a sátorból
10692 51 | szerteoszoltan. Felém is. Nagy szökemlésekkel közelítenek. A ló mindig
10693 22 | Konstantinápolyba, a hátramaradt szökevényekért. Mikor megjössz
10694 22 | Nekem kellett hát elmennem a szökevényekért, akikbõl most harmincat
10695 2 | megkérte, hogy hadd járjak a szökevényekkel: hadd beszélgessek velük.~
10696 3 | haragját Edekon csupán a szökevényekre magyarázza.~De látszott
10697 2 | amelyik Atillának a tizenkét szökevényét kísérte, s azokkal együtt
10698 3 | Vigilász -, a császár minden szökevényt ide kísértetett.~Atilla
10699 18 | ide a dombra. Így jár, aki szökik. Mingyán meg is ácsoltattam
10700 49 | rogyik. Én egy burgund lóra szököm, de látom, hogy az is sebesült.
10701 1 | Bekötötték a szememet, és a szökõkúthoz vittek. Háttal állítottak
10702 19 | szökevénnyel?~Az apokalipszis szörnyûségei gyötörtek. A homlokomat
10703 64 | fekete pántlika vagy fekete szövet sötétítette a színüket.~
10704 22 | a székek és a kerevetek szövetét, megbámulta a képeket, a
10705 12 | A falak sötét meggyszínû szövettel voltak bevonva. A padlót
10706 1 | gyanítani, de törõdtek is õk a szófejtéssel! A fõ az, hogy Atilla nem
10707 23 | verébtojást is. De azért inkább szógálok itten, hogysem másutt.~-
10708 7 | kevés. A te hazádban mások a szokások... Itt ez a fátyol, kösd
10709 15 | göngyöltük, az uraink a szokásos búcsúlátogatást végezték.
10710 25 | tõled, uram. Nem tudtam a szokást. Nálunk a rabszolga nem
10711 14 | legény-vitézeknek hazafordulását.~Valami szokatlanul bús dal volt az, s a szavak
10712 9 | égszínkék, talán hogy a haja szõkesége jobban elõtessék.~- A fõkirályné:
10713 27 | az idegent, amíg meg nem szokják.~De a szakácsasszony feje
10714 27 | selyemágyon? Itt azt is meg kell szoknod.~És röhögtek.~- Embertársaim -
10715 2 | az anyja. - Milyen lesz a szoknyád?~- Csak nem ülök estig...~-
10716 57 | szakácsasszony kivasalt szoknyái lógtak, s keményítõillattal
10717 2 | asszonyé, csak épp hogy a szoknyája fehér.~Ez-e az vajon?~No,
10718 31 | felocsúdtam, látom, hogy szoknyák lógnak a szögön: a szakácsasszony
10719 53 | egy tanulatlan, oktalan szoknyának. Hiszen én is voltam fiatal,
10720 2 | ez az.~- Veszek rám másik szoknyát - alkudozott a leány. -
10721 24 | Arisztotelész, Epiktétosz, Plató és Szokratész...~Csáth legyintett:~- Vigye
10722 22 | megérkezésünkkor Átilla apróra el szokta kérdezni, hogy illõen fogadtak-e
10723 18 | határsértõket és szökevényeket szoktak kivégezni, s a holttesteket
10724 61 | a hunok, de Atilla azzal szoktatta le õket, hogy közbevágott:~-
10725 42 | csap és felel, mintha kürt szólalna meg:~- Ego sum Atilla, flagellum
10726 60 | reszketve hallgatnak.~Végre én szólalok meg latinul:~- Felséges
10727 37 | indulót fújta. Sípos zenekarok szólaltak meg egyben; a város minden
10728 30 | valami nagy kõ alá szorultan szólanék -, vallomással tartozom
10729 11 | Átillának a szájával kellene szólanom. Ha pedig a magam szájával
10730 2 | névszót meg néhány köszöntést, szólásformát: - Jó napot adjon Isten! -
10731 15 | már te fogadj meg engem szolgádnak, mert te vagy a gazdagabb.~
10732 52 | lelkek, s magukkal vitték szolgáikul azokat, akiket a csatában
10733 3 | körülpillantott a sátor előtt álló szolgáin. Én mély meghajlással köszöntem
10734 11 | Hozzám szállásoltok. A szolgáitok is elférnek az udvaromon.
10735 65 | lenyilazták minden kedves szolgáját? De hát te...~- Akik a gyászi
10736 2 | A többi hitvány sátor a szolgáké, s egy meg Rusztikiosz kereskedőé,
10737 17 | elfancsalítanom az arcomat, mikor a szolgákhoz mentem, s azt mondtam nekik,
10738 15 | az urakkal, a szolgák a szolgákkal beszélgettek. Én nem beszéltem
10739 15 | urak közé nem állhattam, a szolgáknál följebb tartottam magamat.
10740 22 | arca diadalmasan fordult a szolgákra.~A szolgák már akkor letették
10741 65 | ragadom.~- Mit beszél ez a szolgákról? - hörgöm szinte fuldokolva.~
10742 1 | gazdám akkor már nemcsak a szolgálataimért szeretett, hanem azért is,
10743 5 | jer vissza: ád valamit a szolgálatodért.~És nevetett. Csúnya, vézna
10744 59 | holtan is visszatérek a szolgálatodra.~Volt annyi emberség benne,
10745 12 | órára megfosztom az uradat a szolgálatodtól.~Priszkosz meghajolt, és
10746 17 | visszatérek Rika királynéhoz. Szolgálatot kérek tõle. Hiszen tudja,
10747 11 | arra. Boldog voltam, hogy szolgálhatok neki: fölkaptam a korbácsot,
10748 59 | az úton odaengedték, hogy szolgálja. A két gyermek mellé én
10749 9 | el majd tõled.~Tehát nem szolgáltat velem!~A datolyát hamar
10750 11 | szabad. Az igazságot pénzért szolgáltatják, s a végtelenig nyúló perekben
10751 30 | írásommal, mert az én kedves szolgám, Zéta, elhagyott engem,
10752 22 | fõvezér. - Minden római szolgámat elkergetem!~- Fölkoncoljuk
10753 14 | elmével nem értettem: mi a szolgaság, csak az fájt, mikor a testvéreimtõl
10754 6 | hogy már gyermekkoromban szolgaságra kerültem, és hogy hiába
10755 59 | ér nekem, hogy fölment a szolgaságtól, ha áttesznek a király ravói
10756 5 | gondoltak velem. Csupán a szolgatársaim bámultak, s különösen Nigró.
10757 64 | fátyolt: Emõke.~Ránéz a szolgatársaimra, és parancsolóan szól:~-
10758 27 | az uramnak, de nektek is szolgátok leszek, ha türelemmel néztek
10759 11 | Rusztikiosszal és három szolgával a fõvezér kapuja elõtt.
10760 62 | halálnál?~Csak bámultam. Mit is szólhassak az ilyen kérdésre? Õ maga
10761 58 | hívat-e föl, hogy õ maga is szólhasson velem?~Az ajtó elõtt két
10762 25 | Nálunk a rabszolga nem szólhat, csak ha az ura kérdezi.~-
10763 Eloszo| És hát emberszeretetrõl szólhat-e az olyan, aki ölt?~Öltem.
10764 60 | Csáthéknál, s tûnõdtem: szólhatok-e Emõkével?~A gazda nem volt
10765 6 | meglepett, hogy percekig nem szólhattam.~- Ó, uram - feleltem végre -,
10766 60 | országában is, hát mindent szolidusban írtunk. A szolidus a legkisebb
10767 20 | mély lyukat ástam.~A száz szolidusból kettõ hiányzott. Hozzátettem
10768 60 | õket. Iratja ötvenével egy szolidusra.~S belemarkolok a kameákba,
10769 17 | és áldom a nevedet.~Száz szolidust voltál kegyes nekem ajándékozni.
10770 24 | csakugyan: egy óra múlván szólítanak a szolgák:~- Hé, görög!
10771 58 | Köszönöm. Mindig örömmel, ha szólítasz. De hiszen ha csak a csatát
10772 11 | asztalnál ülök. Azelõtt úgy szólítgatott, hogy: „Te barom!” - most
10773 2 | elõtt tanakodik. Azután szólítja Rusztikioszt is.~Rusztikiosz,
10774 21 | felelt neki.~- Én meg arra szólítlak - ígymond -, hogy jer velem!
10775 58 | mindig a ház körül, s akárki szólította, hozzáfutott. Olyan volt,
10776 60 | érte jó váltságdíjat.~Azért szólítottak föl, hogy írjak levelet
10777 64 | amivel a táborban alvásra szólították a sereget.~Aludj, Átilla!
10778 31 | mintha testvérem volna, úgy szólítottam meg:~- Ördög! Ördög!~A tyúk
10779 64 | kérdezz semmit - susogta -, ne szólj semmit.~Hát én nem is szóltam
10780 57 | de ami sok, az sok. Mit szólnál arra, ha Átilla megjön,
10781 22 | is álmodhatsz. De mielõtt szólnék, esküdj meg, hogy amiket
10782 21 | erszényét meg a Csáthnak szóló levelet vették el.~Azután
10783 52 | feleltek.~Azután egyenként szólongattam õket:~- Taros, könyörülj
10784 23 | tárházak felé.~- Uram - szólottam neki -, az én aranyaimat...
10785 55 | És az én vitézségemrõl szólt-e az uram valamit?~- Nem,
10786 64 | Mikor odaértem, már a kürtök szóltak. Valamennyi kürt mind azt
10787 22 | tudja, micsoda madárnyelven szóltok. Az ajánlat világos: az
10788 1 | tudod-e, mi nap van ma?~- Szombat - feleltem készségesen -,
10789 50 | holtak között. Elvérzek, vagy szomjan veszek el!~Ez a gondolat
10790 32 | bajom, Dzsidzsia, de igen szomjazok. Tégy a vizembe egy marok
10791 50 | én is. És mind a ketten szomjazunk.~- Nem bántasz?~- Keresztény
10792 50 | bennem, amennyire az öldöklõ szomjúságban gondolkozhattam. Ha mi gyõztünk,
10793 51 | Várok türelmesen, bár a szomjúságom pokoli. Ha a gyümölcs érezni
10794 52 | tízlépésnyire, s én itt gebedezek a szomjúságtól?~S akkor valami mégis történt
10795 14 | Rika királyné csöndes és szomorgó természetû asszony volt.
10796 14 | beszélni a királynénak, ami szomorítja?~Beszélt, susogott, fontoskodón,
10797 14 | legkedvesebbnek.~Halkan énekelt, és szomorkásan mosolygó ajakkal, de a tekintete
10798 32 | aggodalmasan.~- Uram - feleltem szomorún -, lágyuljon meg a haragod
10799 61 | között, és az átellenes szomszédjaival is beszélgetett.~Azután
10800 38 | ütközetben vágsz embert, a szomszédodnak kiáltsd meg: látta-e? Amikor
10801 17 | hûvösén ebédeltünk. Én egy szomszédos fa árnyékán ültem. Elõttem
10802 28 | s én ügyesen bele tudtam szõni a beszédembe a kívánságaikat.
10803 49 | kardját villantja föl.~De elég szónoklat ez is: Nézzétek, itt az
10804 2 | mintha nagy zöld bársonyszőnyegekre tojássárgáját szórt volna
10805 2 | ha nem az anyja emlõjébõl szopta?~De nekem volt rá kedvem.~
10806 53 | hazajutnál innen, talán már szoptat is.~Csak ezt ne mondta volna!
10807 18 | Egy asszony ott ültében szoptatta a csecsemõjét. De a barbár
10808 60 | nem szándékosság, csak szórakozottság.~És akkor kezet nyújtottam
10809 36 | árkányt lehetett látni, szõrbõl font zsineget, amely arra
10810 65 | lovamat. Ülök rá csak úgy szõrén, s kiléptetek a nép közé.~
10811 51 | öreg Lupusz püspök is ott szorgalmaskodott a sebesültek között. Latinul
10812 49 | Ugyancsak kell a két térdemet szorítanom, hogy a rohanó lónak a hátán
10813 60 | Zéta, te mindenkivel kezet szorítasz, mikor elmégy, csak nekem
10814 38 | s a nyugalom színe alá szoríthatom a lelkem háborgását.~- És
10815 51 | ló mellett, s görcsösen szorítja most is a dárdáját.~A dárda
10816 49 | elszakadt. Ezt most mindenfelõl szorítják, verik, ölik a hunok. Õk
10817 56 | átölelte. Az arcát az arcához szorította.~- Ugye szép ez a leány,
10818 8 | összeölelkeztek. A szolgák kezet szorítottak. És latinra fordult a beszéd.~
10819 4 | Gyere!~- Nono! Csak ne szorítsd úgy a karomat. Mért haragszol?~
10820 14 | tartott, arcomat az arcához szorítva, azonképpen halt meg. De
10821 33 | hitet valljuk, bele kell szórnunk a Tiszába minden fegyverünket.
10822 28 | szarvasbõr, borjúbõr, de mind szõrösen. A könnyû posztósüveg helyét
10823 55 | szívesen ölel meg. Kezemet szorongatják, ruhámat simogatják. Egyszerre
10824 2 | szőnyegekre tojássárgáját szórt volna szét valami mérföldeket
10825 4 | talán azért hagyta rajta a szõrt is.~Beszélgetnek, nevetgélnek.
10826 28 | Csáth fölhítt, és maga szórta szét a ruháit, hogy válasszon
10827 1 | beleköptek, vagy szemetet szórtak belé. Az ágyamba sündisznóbõrt
10828 41 | szabadulás örömének dühével szórták az utcán nyüzsgõ ellenségre
10829 5 | Belemarkoltam a kosaramba, és szórtam eléje a virágot. Rá se néztem,
10830 35 | mosolygott.~Csáth aztán szórul szóra elmondta, egy szavamat
10831 49 | egyre hátrább és hátrább szorulok a Badaló-haddal, s a szemem
10832 38 | embert. A markom a tõrömre szorult: beledöföm! Bele, a disznó
10833 24 | hegedõsöké. A fiaim nem szorultak arra, hogy tanulják ezt.
10834 30 | mintha valami nagy kõ alá szorultan szólanék -, vallomással
10835 49 | annyi itten, s úgy össze van szorulva, hogy akár futni lehetne
10836 46 | fölvette. Nagy csend. Iddár pap szótagonkint olvassa:~- A hun... lel...
10837 1 | kalendárium, a földrajzi szótár és a névlajstrom.~Egy reggel
10838 64 | lehet!~- Ott a fõvezér!~S a szóváltás egyre ingerültebb. Százan
10839 20 | érkeztünk, ahol Emõkével az a szóváltásom volt, bejártam a helyet,
10840 36 | való köntösüket tán nem is szûcsök varrják: irtóztató a szaguk.~
10841 46 | Bodor! Csalán! Buda! Rof! Szudár! Zaáp! Madocsa! Makó! Balogh!
10842 49 | lovait tartották. A lovam szügyén bõrkötény, nyergén a buzogányom.
10843 11 | a száját? vagy bögöly a szügyét? vagy hogy csak ötletbõl
10844 50 | annyira megáradt, hogy a ló szügyig gázolt benne.~- A lovam
10845 36 | fabuzogány lóg.~Jöttek széles szügyû lovakon a sasszemû rugok,
10846 32 | akarok semmit, nincs is szükségem semmire, csak a ti kegyelmes
10847 14 | a beszéd.~- Kik voltak a szüleid - kérdezte a királyné -,
10848 14 | álomból ocsúdnék -, az én szüleim szegény tengerparti emberek
10849 33 | nem fog rajta.~Damonogh a szüléseknél imádkozott, különösen az
10850 9 | Hát azért, mert annak a születésekor a papok azt jósolták, hogy
10851 33 | világon, valami rosszból születik. Ha a keresztény hitet valljuk,
10852 11 | az is igaz, hogy görögül születtem. A nevem most Szabad-Görög,
10853 23 | Zéta, furcsa név. Élnek a szülõid?~- Apám talán él még.~-
10854 25 | maga mellett. A beszélgetés szünetében aztán a magam ügyérõl is
10855 50 | föleszméltem.~A fájdalom kissé szünetelt. A könnyeimet is letöröltem.
10856 49 | fehér villámok cikáznának szünös-szüntelen a sokaság fölött. Talán
10857 63 | Hallottuk, hogy Marciánusz is szûköl. Ha odaérünk, térden hozza
10858 62 | magam is tapasztalom, hogy szûkül a ruhám.~Végre a levél elkészült.
10859 12 | puffadt képû rabszolga szundikált a két térdére hajoltan.
10860 24 | háborgatott csak egynéhány szúnyog.~Letisztogattam magamról
10861 17 | aludtak jóízûen. A szolgák is szunyókáltak.~Írtam még egy levelet:~
10862 2 | simít, mint a bársony, néha szúr, mint a tövis, néha üt,
10863 50 | sem ütés, sem vágás, sem szúrás nem fáj, csak érintésképpen
10864 50 | hogy a nagy ütések, nagy szúrások, nagy sebek nem fájnak.~
10865 49 | mennydörgés.~Az oltárnál most szúrják le az áldozatokat.~Atilla
10866 18 | Könyörüljetek! - nyöszörögte. - Szúrjatok át!~Én nem bírtam tovább
10867 18 | mi, hogy csak halál után szúrjátok át a kivégzetteket.~Lementünk
10868 18 | keresztre feszített rabot. Nem szúrnád-e szíven jó pénzért?~- Lehet -
10869 2 | ordítana úgy, ha tüzes vasat szúrnának a vékonyába.~Megcsóválta
10870 32 | leplében a Gonosz. Haja szurok, és szakálla korom, és a
10871 4 | sátorból is elõkíváncsiskodtak szurokba mártott nádcsóvával. Bámultak
10872 63 | Magam is lobogtattam egy szurokfáklyát, és üvöltöttem a hunokkal:~-
10873 2 | valóságos kard, mind a két kard szurokkal volt festve, s a kardok
10874 8 | napestig. A mûhelyek köre szuroktól és körömégetéstõl büdös.
10875 15 | között.~Az én mellembe sose szúrtak még kést, de akkor úgy éreztem,
10876 49 | tér szakad közénk, hogy szusszanhatunk kissé. Föltaszítom a sisakom
10877 22 | Körülötte: a nyalka Edekon, a szuszogó Csáth, a másik Csáth, a
10878 26 | ideadta a süvegét.~- Vidd be - szuszogta -, és kérd el a feleségemtõl
10879 2 | fejedelemnek mondta Atillát.~Nagy szuszú, borzas bagoly volt különben -
10880 1 | Hérodotoszt, Plutarkhoszt, Szvetóniuszt, a filozófusokat, grammatikusokat,
10881 8 | próbáltam õt lerajzolni. Táblán is próbáltam, papiroson
10882 33 | áhítatosan gajdolt rá egy fekete táblás könyvbõl a gyermekre.~ ~
10883 45 | Ména-Sághnak, hogy mutassa a táblát. Fekete deszkalapon színes
10884 52 | vallják, hogy ott volt Atilla tábora. A parton egy farkas ivott
10885 41 | bretonok egyesültek Aéciusz táborával!~- A-ffekete csuda egye
10886 51 | is elszáll, ellátok a hun táborig.~A szekerek várfalformán
10887 36 | százezernyi asszonyt, a táborok végén sátorozó kalmárokat,
10888 36 | városon, át az eddig érkezett táborokon. Letáboroztak a legutóbb
10889 3 | s megindultunk mi is a táborral északnak.~Atilla a székhelyére
10890 42 | Találkozik olyan. Van a mi táborunkban a világ minden népébõl.
10891 43 | A Vezle-patak, amely a táborunknak mögötte folyt, egyszer csak
10892 41 | halmot a maga sátorának. A táborverõk tudják a többit, tudják,
10893 31 | tovább könyörögtem:~- Miért tagadod? Téged az igaz szó semmire
10894 30 | levél hamis volt?~- Nem tagadom.~Elfelejtettem, hogy barbárral
10895 11 | unokáidnak is.~A fõvezér tagadón ingatta a fejét.~- Nem lehet.
10896 8 | állnak egymás mellett, hanem tágasan. Jókora térség elöl-hátul.
10897 49 | elszéledni. Csakhamar porfelhõs tágasság nyílt körülöttem, úgyhogy
10898 50 | õ az agya, õ igazgatja a tagokat: melyik törjön elõre, melyik
10899 12 | hogy a nép családokra van tagolva, s ha valami baj van, akkor
10900 49 | visszafelé.~De mögöttem tágul a tér. A lovam ágaskodva
10901 49 | dülledt szemû lovak, amint tágult orrlikakon prüszkölik a
10902 52 | daganat van ott a derekam táján vagy hogy valami kõ. Ha
10903 35 | fogadott. A világ minden tájáról jártak oda.~Egy októberi
10904 22 | 22~Tizenegy óra tájban (a hun szerint délután három
10905 35 | vidámságban egyedül egymagam állok tájékozatlanul. Azonban Atillát nem szabad
10906 41 | frankok, poatyiéi szarmaták és tájfalok, mind-mind a római sasok
10907 50 | benne.~- A lovam ezen a tájon esett el. Azon van borom.~
10908 54 | gondozza, míg a csomát más tájra nem viszi az ördög - azután
10909 64 | beteges.~Délután négy óra tájt felbúgott a gyászkürt. A
10910 49 | hörgések. Minden ló csupa tajték, csak úgy röpköd róluk az
10911 49 | csorog az izzadság fehér tajtékja. A kengyelemet rövidebbre
10912 49 | prüsszögnek és zihálnak a lovak. Tajtékjuk fehér rongyokként röpköd
10913 21 | tisztünk is csak magában tajtékzott.~ ~
10914 8 | hogy az én arcom gyûlöletet takar. De mit takart az õ arca?~
10915 47 | akaszd hátul a nyeregre. Takard be vizes ruhával. Egyiket
10916 39 | Láttam a képén, hogy nem takarékoskodik majd a gelonok vérével.~
10917 2 | holmija volt, mert gonddal takargatta gyékénybe.~A tavaszi nap
10918 42 | és adják ki a hunoknak. A takarmányfélét is.~S haladtunk tovább.~
10919 41 | szekeres hadak gyûjtsenek takarmányt és lisztet, szarvasmarhát,
10920 63 | hunok: nem kellettek még takarmánytartó ponyvának se senkinek.~-
10921 2 | Így összeszedte a szavakat takarosan. Értik a táltosok. A
10922 63 | Átilla!~A király keze a takarón van.~Megragadja azt is,
10923 4 | Nézd - suttogta -, micsoda takaros!~Bántott a megjegyzése.
10924 63 | öltött. Terjedelmes szõnyegek takarták a falakat és az oszlopokat.
10925 63 | Férfiszobrokban is csak a takartakat. A szobrok fejét hun süveggel
10926 63 | fekszik Atilla hanyatt, mellig takartan, mozdulatlanul, iszapszín
10927 10 | elõtt az íródeszka mellett talál.~- Derék fiú vagy - dicsért
10928 1 | jelentésében, mind a ketten találgattuk, hogy ugyan mit jelent.~
10929 64 | ember ott többé meg nem találhatja.~Beszórták az alját virággal,
10930 22 | megfoghat. Elõször is a városban található rómaiakat szedeti össze.~
10931 14 | mondotta -, de hát nem találhatott volna-e más legényt magának?~-
10932 49 | lovam fölkapja a fejét, azt találja el a pallosával. A lovam
10933 40 | római hadsereget meg nem találják.~De hol az a római hadsereg?~
10934 36 | észak felõl rontson rájuk. A találkozásuk helye: Róma.~- Minek várjam
10935 29 | nyújtotta:~- Olyan ritkán találkozhatunk - csevegett tovább -, pedig
10936 42 | kiáltják le a papok.~Találkozik olyan. Van a mi táborunkban
10937 2 | megállott rajtam.~A nézésünk találkozott.~Nem tudom, vizsgálják-e
10938 13 | Csáthéknak a kis dadájával találkoztam. Elém állt, és mintha régi
10939 29 | prütyögte -, örülök, hogy itt talállak.~Leült mellém, s a kezét
10940 53 | ismerte. Az ing a hunok találmánya.~Az épületben sok szoba
10941 50 | vagy buzogánynyelet csak találok, és annak segítségével reggelig
10942 60 | felséges uram. Íme, csak találomra markoltam bele, s itt van
10943 45 | A vacsora végén sajtot tálaltak és borban fõtt gyümölcsöt.~
10944 22 | közlöm vele, hogy emberünkre találtunk. Estére meghívlak vacsorára.
10945 46 | loccsant valami magasra emelt tálból az ürü hátára. Az ürü megrezzen.~
10946 36 | gyalogosok, jöttek óriási taligák, zörgõs szekerek, csörömpölõ
10947 48 | Tõrömet, kardomat a sarum talpán csiszolgattam. A két térdemre
10948 38 | az arcát, amely a hideg talpú emberek vidámsága.~- Uram -
10949 64 | lépett be a szobánkba. Két táltos-szolga jött utána. Az egyik ruhafélét
10950 2 | csipkerózsavesszõt, és elvittem Bogár táltoshoz.~„Ródd rá szépen - mondtam
10951 33 | Ámbátor hát valamennyi táltosnak olyan volt a sátora, csakhogy
10952 46 | Átillát! - mormogja a nép a táltosokkal.~A tûz fénye vörösen csillog
10953 27 | csirkét oda szokták adni a táltosoknak. Az persze, hogy sánta volt,
10954 31 | levelet? Néha bölcsebb vagy a táltosoknál, néha meg olyan gyermek
10955 32 | világmindenségbe.~Az én táltosom utoljára látogatott meg
10956 6 | majd, hogy rosszat álmodtam: bika üldözött és tiport
10957 49 | a kürtjeleket, látják a támadásra készülést - el kell a csatát
10958 36 | a jövõ tavaszon kétfelõl támadják meg egyszerre a római birodalmat.
10959 49 | róluk az arcunkba.~Hátulról támadjuk meg a valami ötszáz fõnyi
10960 41 | vezérek, hogy Párizs városát támadjuk-e meg elõbb vagy Orleánt.~
10961 52 | hogy valami nagy ütéstõl támadt daganat van ott a derekam
10962 42 | sápadtan.~Ötödnapra daganatok támadtak a hóna alatt meg a torkán.
10963 58 | ajtó elõtt két sûrû lombú tamariszkfa piroslott. (Nem tudom, honnan
10964 1 | õket. Bebújtam egy sûrû tamariszkuszbokor alá, és elaludtam.~Nem tudom,
10965 4 | tûzve, s õ jobb könyéken támaszkodik reá.~Egyszer csak hangot
10966 18 | fa hátához még oda volt támasztva a hóhér létrája. A hun már
10967 42 | Sápadtan, kék foltos szemmel támolygott némelyik. Leült, és vért
10968 3 | kihallgatásnak vége volt. Szédelegve támolyogtunk ki a sátorból.~- Nem értem -
10969 35 | meg. Máskor az ebéd mindig tanácskozás volt.~A király személye
10970 22 | nem? - nem voltam ott a tanácskozásukon. Csak este, mikor a hun
10971 42 | kapukat bezárják. A lakosság tanácskozik, imádkozik, siránkozik.
10972 40 | tágas ebédlõ, amely egyúttal tanácskozóterem is.~Szép idõben csak három
10973 1 | hívatott magához. Hosszan tanácskoztunk a margusi békekötésen. A
10974 44 | csak tartsd meg magadnak a tanácsodat, én is megtartom magamnak
10975 44 | õrdög az ellenség!”~Az ilyen tanácsok, bármily ostobák is, mindig
10976 12 | délelõtt itt ül. Neki nem kell tanácsos. Meghallgatja a patvarosokat,
10977 1 | Maksziminosz, a császár tanácsosa, hol Vigilász, a császár
10978 25 | voltaképpen, de az meg egynehány tanácsosnak az eszével. Már láttam,
10979 42 | polgármesterrel, bíróval, tanácsosokkal s egyéb méltóságokkal. Atilla
10980 33 | a nyilait. A szeretõknek tanácsot adott. A forgószelet kézlengetéssel
10981 32 | a napon! - szólt utolsó tanácsul. - A nap sugara Isten kezébõl
10982 2 | Maksziminosszal a sátor elõtt tanakodik. Azután szólítja Rusztikioszt
10983 12 | ékszerek.~A két úr darabig tanakodott, hogy mind a ketten fölmenjenek-e
10984 62 | aludt eleget. Dicsértem a táncát, a ruháját, s közben megírtam
10985 63 | belekapott a hajába, s a táncnak a hunok nagy derültségére
10986 61 | rajtuk, hogy nemcsak a testük táncol, hanem a lelkük is.~Atilla
10987 52 | az is továbblejt, mintha táncolna.~Már a mellemet is ellepte
10988 29 | kisasszony a palotában van. Táncolnak ma.~Aztán nem tudom, még
10989 61 | embereket olyan komolyan táncolni. És ha Emõke soha el nem
10990 11 | Vajon kivel táncolt? Most táncoltak-e együtt elõször?~A ház minden
10991 8 | domború mellû hun legény táncoltatta felénk a lovát. Három sípos
10992 36 | muzsikaszóval, danolva, táncolva, mintha lakodalomba jönnének.~
10993 61 | egymáshoz, azok indultak táncra.~A hun tánc nem olyan, mint
10994 2 | segítem az úton, õ meg hunul tanít.~Mindjárt az elsõ napon
10995 24 | százai óta.~- Hát olvasásra tanítanád õket?~- Írásra és olvasásra,
10996 24 | észben, az! Hát még mit tanítanál?~- Geográfiát, históriát,
10997 24 | hét görög bölcs élete és tanításai. Különösen Arisztotelész,
10998 53 | fejezetbõl induljanak meg a tanításban. Könnyû mondatok, és szép
10999 2 | fülheggyel elkapogattam a tanításukból, az volt az enyém.~Vigilász
11000 2 | Vigilász meg Rusztikiosz tanítgatta is az urakat, de én, szegény
11001 49 | hun, aki lándzsavetésre tanítja otthon az ifjakat. Neki
11002 33 | keletrõl a sárgák, akik arra tanítják a hunt, hogy ne kívánjon
11003 2 | az enyém.~Vigilász ügyes tanító volt különben: mindig hunul
11004 53 | lecke. Ajánlom a latin nyelv tanítóinak, hogy ebbõl a bibliai fejezetbõl
11005 57 | mint az iskolásleány a tanítója elõtt.~Milyen nagy ez a
11006 1 | nem jövök elõ, míg csak a tanítójuk nem hívja õket. Bebújtam
11007 1 | porolgattam, tisztítgattam. A tanítóm figyelmeztette egyszer,
11008 53 | lenni: a rabszolgaság nagy tanítómester az alázatosságban! Lassanként
11009 24 | furcsa az a szokás, hogy tanítót állítanak a gyerekek mellé.~
11010 14 | kérdezte a királyné -, és ki tanította a kezedet ilyen ügyességre?~-
11011 1 | asztalodhoz ültettél. S nem te tanítottál-e arra, hogy az ember csak
11012 53 | gyermekeket, és valamennyien tanítottunk. Én a legidõsebbeket, s
11013 60 | nevet, mikor haragszol, tanítsd becsületre akárha karddal
11014 24 | az isten fekete csudájára taníttassuk õket?~- Elõször is a betûkre,
11015 53 | nekik, s a biblia volt a tankönyvem.~In principio creavit Deus
11016 42 | mellett lovagolok, elõttünk tántorodik el egy bõrdolmányos turciling.~
11017 44 | majd legserényebben. A fõ a tanú vagy a levágott fej.~Azon
11018 52 | nem gót. Eddig csak holt tanúit látták a csatának, most,
11019 56 | sok történetbõl, amelynek tanúja voltam...~- Minden érdekel,
11020 28 | nézett. Csak néha, mikor tanúk nélkül találkoztunk, szólt
11021 53 | vagy, ennyire rabja egy tanulatlan, oktalan szoknyának. Hiszen
11022 17 | vénebb volt, ügyetlenebb, tanulatlanabb. De elment a csatába, és
11023 2 | ezt a barbár nyelvet, ki tanulhatja meg, ha nem az anyja emlõjébõl
11024 15 | asszony. Pulheria császárné tanulhatna tõle.~Öt perc múlván törültette
11025 24 | nem szorultak arra, hogy tanulják ezt. Ha éppen effélék hallgatására
11026 42 | fogságbüntetés, egy kis tanulmányút, rövid kiutazás az örökkévalóság
11027 1 | délelõtt van, az úrfiak tanulnak, és ilyenkor nincs a kertben
11028 2 | holott nem tudsz hunul?~- Tanulni akarni - feleltem kérõn,
11029 53 | húsz papja volt, kanonok és tanuló papok. Együtt laktak az
11030 34 | künn lehessek a mezõn a tanulók között.~Mi célja volt velem
11031 45 | folyik majd. De a történelem tanulsága, hogy az emberi faj könnyben
11032 60 | megértettem, hogy a história tanulságai nem asszonynépnek valók.~
11033 38 | került, római rabságba, s ott tanulta meg az írást.~Kérdezgettem
11034 54 | vittem a táborba a rovók elé. Tanúm is ki lehetne rá, hogy hogyan
11035 53 | nézett reám, annyi figyelmet tanúsítottam iránta, hogy meg kellett
11036 19 | sem Eszlász: nem lesz, aki tanúskodjék, hogy nem vagyok szökevény
11037 23 | megláttam. Ez lesz az én tanyám? Én otthon Konstantin városában
11038 31 | asszony másutt keresett tanyát. És a cselédek fölváltva
11039 27 | A konyha elõtt baromfiak tanyáztak. Azok között szemembe ötlött
11040 27 | nézhettem el: õ mérte ki a tányérba az ételemet. Hát akármilyen
11041 63 | kvád táncosok zörgették a tányérdobot.~Amint ott állok, megpillantom
11042 11 | alatt, másikon a vízözön. A tányérok szélén összefogódzott amorettek
11043 53 | életemet nem tettem volna tányérra, hogy odanyújtsam neki névnapi
11044 51 | fejemre. A hajam össze van tapadva a vértõl. A sisak beszakadásán
11045 51 | rajtam: gyehenna! Fél kézre tápászkodtam, és vért hánytam.~Egy Esztán
11046 33 | szenvedõt. Nemigen jajgatott. Tapasztalásból tudom, hogy a csonttörés
11047 33 | hogy mi voltam, micsoda tapasztalatokat gyûjtöttem például tücsök
11048 62 | felelte -, de magam is tapasztalom, hogy szûkül a ruhám.~Végre
11049 32 | tanultam.~Bizony röstelkedve tapasztaltam az elsõ napon, hogy a lovaktól
11050 57 | nekem.~A kezét az arcára tapasztotta. Láttam, hogy sír.~- Nem
11051 3 | nyakbabehúzottan, tenyerét a mellére tapasztva.~Ebben a nehéz csendben
11052 50 | Bizonyára a kacagányomra tapintott.~- Ne félj - feleltem -,
11053 51 | A nyelvem száraz, mint a tapló.~Ha valaki egy pohár vizet
11054 13 | mert a haja vizes volt. Taplószín selyem ruhácskába öltöztették.
11055 14 | Átilla, hogy a nyakukra tapodjon?!~Én csak eldermedtem az
11056 46 | ledöntõ, ellenséget vérében tapodó. Szárnyazd meg a lovainkat,
11057 21 | Eszlász rám bõdült:~- Egy tapodtat se!~Már akkor vörös volt
11058 50 | másznék, míg csak italt nem tapogatnék ki valahol. Szárító szomjúság
11059 50 | hogy amit én nagy sebnek tapogatok, nem egyéb aludt vérnél.
11060 50 | zörgedezésérõl, hogy felém tapogatózik.~- Erre, erre - biztattam. -
11061 50 | Jaj... Nem tudom. Csak tapogatózz itt minden lovon. Jaj...
11062 49 | döglovakat ugrik át, s halottakra tapos. A huj-huj! kiáltásokat
11063 20 | a lyukba. Egy nagy röget tapostam rá, s elegyengettem a helyet,
11064 18 | voltak a lyukak, és ki volt taposva a föld. Két kereskedõféle
11065 27 | rémületre volt kikerekedve. A taraja halavány. Azért vonta magára
11066 42 | Irigyeltem érte. A sisak taraján gránátkövek piroslottak,
11067 44 | rómaiaknak, lerántom a sisakom tarajáról a bõrt, a rostélygombról
11068 42 | bõrdolmányos turciling.~Az ember tarajos rézsisakot visel. Bizonyára
11069 46 | Madocsa! Makó! Balogh! Géza! Tarcsa! Kalocsa! Magócs! Vitézek
11070 60 | meg kellett számoznunk a tárgyat, s utána jegyeznünk az értékét.
11071 23 | elviszik. Tekingetett is a tárházak felé.~- Uram - szólottam
11072 38 | kérdeztem volna, hogy mennyi a tarhonya a ravók szekerén. - Beleegyezett?~-
11073 4 | A lovak szíján abrakos tarisznya. De egyszer csak arra eszûdök,
11074 8 | sátorok rengeteg sokasága tarkállik. Tízezer? százezer? millió? -
11075 49 | összekeveredve apró csapatokban tarkállnak a belsõ sorok között. Leghátul
11076 2 | amelyen vagy tízezer sátor tarkállott.~A sátorok közül apró lovakon
11077 46 | Balambér apánk! Megyer vitéz! Tarkány fõpap! Decse! Verbõc! Bodor!
11078 9 | keltett nagy vidámságot. Tarkára festett öszvéren nyargalászott
11079 49 | foltos a frank; a fehérrel tarkázott a burgundi; a mozgó nádas
|