1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
11080 20 | termés mindenfelé. Most sárga tarlók között utazunk hetek óta.
11081 14 | maradt az idegen földön.~Tarna vitéz, hol vagy: földben-e
11082 8 | beszélgetést dudaszó és tárogatók sivalgása nyomta el. A sátorok
11083 46 | sípos az ajkához illeszti a tárogatót, és egy véget soha nem érõ
11084 52 | egyenként szólongattam õket:~- Taros, könyörülj rajtam! Sukoró,
11085 64 | vissza kissé. Várd meg, míg a társaid kimennek. Várj, míg ide
11086 64 | érkeztünk, megszólalok a hátulsó társaimnak:~- Az övem bent maradt.
11087 64 | a gyászi zsákba öltözött társak? Bizonyosan hátramaradtak,
11088 61 | A teremben halk és vidám társalgás zsongott.~Az én szemem persze
11089 38 | enyhítettem a velük való társalgással. Ména-Ságh negyvenöt éves,
11090 22 | jelent. Én kísértem föl a társalgószobába. Edekon úr ott még inkább
11091 25 | eszével. Már láttam, hogy társalkodóképpen járat maga mellett.
11092 27 | evett, én azzal a tyúkkal társalogtam.~- Gyere, kis tollas ördög,
11093 23 | avzon nyelven szólt halkan a társának:~- Csinos fiú. Kár érte,
11094 52 | volt a párnám, holttestek a társaságom, szálldosó hollók az eléneklõim.~
11095 60 | Megáll és kérdõn tekint át a társaságon.~- Urab - mondja Turzó mérgesvörösen -,
11096 21 | ott már búcsúzkodtam is a társaságtól, de Eszlász rám bõdült:~-
11097 8 | végigsiklott a tekintete a társaságunkon, rajtam szinte megütközik,
11098 64 | és beszélgetett néhány társával.~- A lovat - mondja - nem
11099 42 | Upor erszényt vont elõ a tarsolyából, s pénzt olvasott belé,
11100 17 | ezt egy híján kivettem a tarsolyodból. Kérlek, hogy ezért ne haragudjál.
11101 54 | és egy íjat. A nyakamba tarsolyt akasztottam. Ruhát is cseréltem:
11102 63 | Lacrimae Christi volt annak a tartalma.~Az ebéden persze én nem
11103 53 | Könnyû mondatok, és szép tartalmúak.~Esténkint, mikor már az
11104 57 | arcára téve - mintha attól tartana, hogy kikergetem.~Egy foszlott
11105 4 | világosság kél elő: égő nádcsóvát tartanak ki, s hun szóval kérdezik:~-
11106 3 | csupán nekem szabad velük tartanom. Az uram kalamárisa nálam
11107 11 | jelentkezik, az úrból vált szolga tartása akkor se vész kárba: értelmesebb,
11108 43 | disputálok veled.~- Mert tartasz tõlem.~- Tõled?~- A szavaimtól,
11109 18 | este jött végettük, hogy ne tartogassuk õket, de élve se bocsássuk
11110 49 | perce! Badaló gyilkosa nekem tartogatja a második sújtást. De mily
11111 63 | szememnek, hanem a szerencsém tartója, éltetõ napom, örökös királyom!~
11112 44 | osztrogótokat, hogy miért nem tartottak velük, mikor megszöktek
11113 49 | Atilla és a fõurak lovait tartották. A lovam szügyén bõrkötény,
11114 39 | akkor a második fogásnál tartottunk. Nyárson sült túzok volt
11115 15 | van-e Csáth úr? - kérdeztem tartózkodón.~- Nincs - felelte félvállról.~-
11116 12 | rendelkezni vele, míg itt tartózkodunk Felséged országában.~- Hát
11117 52 | vízben utazni a másvilágra. Tarts velünk, Zéta!~Egyik-másik
11118 24 | számolgassuk? Arra való a kulcsár: tartsa észben, az! Hát még mit
11119 63 | rabjait, hogy emlékezetükben tartsák azt a napot. A felszabadult
11120 36 | hogy a jegyesemet börtönben tartsátok, sõt követelem, hogy õt
11121 23 | közé lök?~Estefelé hozzám tassogott az öreg. Látta, hogy nem
11122 63 | ölted meg!~A nõ sikoltva taszítja el a kezét s a tenyerébe
11123 17 | gondolatot szinte rémülettel taszítottam el magamtól.~Aztán arra
11124 22 | Vigilász lélegzetefogyottan tátogott, mint a partra vont hal.
11125 65 | elkábult belé. Atilla trónja tátongó üresség. Ki elég nagy arra,
11126 4 | Egy borongós estén valami tavacska mellé érkeztünk. Csak akkora
11127 55 | katalaunok földjérõl jövök, a tavalyi csatából.~Erre az álla leesett.~-
11128 38 | elhamvadása után kopárság, az új tavaszban új élet.~Elgondolkodva léptetett.
11129 56 | völgyében, míg csak ki nem tavaszodott. A seregek elõttünk jártak,
11130 36 | Róma.~- Minek várjam a tavaszt? - felelte Csáth szerint
11131 48 | felé forgatják a fejüket. A távolabbi mezõkrõl is át-átkiabálnak:~-
11132 56 | mint akkor, amikor hosszú távollét után ismét megjelenhettem
11133 43 | nekem egy halom a mezõn jó távolocskán tõlünk. Az a halom a két
11134 50 | zajgás.~Közelednek? Nem: távolodnak. Eszmélkedek: hát még mindig
11135 39 | s még egynéhány ilyen távolról csillag, közelrõl faggyúgyertya.
11136 12 | Priszkosz meghajolt, és távozott Rusztikiosszal. Én ott maradtam
11137 54 | odaadtam a püspöknek, hogy tegye el a szegények ládájába.
11138 49 | szembesüt nekik. De mit tegyenek: hallják a kürtjeleket,
11139 64 | miképpen temessék el Atillát.~- Tegyétek õt hármas koporsóba - ez
11140 24 | ostordurrogás, disznóröfögés, tehénbõgés, emberi hujjogás.~Az emberek
11141 28 | sátornyílást mindenütt lóbõr vagy tehénbõr lógta be. Nappal félreakasztották;
11142 14 | földje és egy tarka kis tehene volt. A házban már nem találtak
11143 24 | meglátom, ha lovam vagy tehenem hiányzik. Az aprójószág
11144 15 | szegénykedik, beállítok hozzá két tehénnel, sok ruhával és mindenféle
11145 23 | ugye?~- Nem biz e, csak tehéntejbõl való.~Valami húsz disznó
11146 55 | ragadt rád, meghaltál.~Fél teher leesett rólam. Ha Emõke
11147 2 | persze, beleszerettél.~- Ki tehet arrul?~- És a leány is szeretett?~-
11148 63 | elé a koronáját. Mit is tehetne mást? Ezen a földi világon
11149 22 | De uram király, én nem tehettem másképpen. Én szolga vagyok.
11150 39 | mondta Hargita.~- Mit tehetünk ellenük? - dörmögte Bálán.~
11151 31 | hogy nem bíznék rád egy tejesbögrét.~- Hazudni nem tanultam.~-
11152 1 | homlokú ember. A ruhája tejfelszínû ünnepi tóga, nem olyan széles
11153 14 | szoknya. A vállán meg egy tejfölszínû gyapjú ágyterítõ, amelynek
11154 46 | lel... kek... ve... le... tek... har... col... nak...~
11155 17 | Tiszta papirost vettem ki a tékából, és ezt írtam reá:~Tisztelettel
11156 35 | befogta a száját, s kínlódva tekergett Aladár mögött, hogy nem
11157 8 | fején a patyolatot feljebb tekerte, s három kócsagtollat is
11158 49 | ezüstkígyó vagy rézkígyó tekerül a karra, hogy védje az izmokat.
11159 12 | csiga alakban volt a fejére tekerve, s diónyi aranygomb végû
11160 23 | amelyben az aranyat elviszik. Tekingetett is a tárházak felé.~- Uram -
11161 1 | értéktelen kis ajándékomnak tekinted.~- No, úgy nem - válaszolta
11162 18 | Konstantinápolyba.~Ahogy keletnek tekintek, csak elhûlõk: egy kopár
11163 22 | Vigilász szinte megroskadt a tekintet súlya alatt. Érezte, hogy
11164 1 | hogy a vendég iránt való tekintetbõl mint nyeli vissza magába
11165 22 | rettenetes ember! Ennek a tekintetében oroszlánkörmök horgadnak.
11166 24 | válik emberré - feleltem a tekintetemet fölemelve -, a két fiúcska
11167 22 | veled. Az elõkelõ ember: tekintetes képû. Hát õ lesz a követ,
11168 7 | fölnéztem, elfordította rólam a tekintetét, s léptetve lovagolt tovább.
11169 6 | betöltötte a levegőt. Priszkosz a tekintetével kérdezett.~Annyira ismertük
11170 17 | vissza, és kéreti, hogy engem tekintsen az úton szolgájának, noha
11171 27 | pocsolyavizet is. S hogy a bibliai tékozló fiú egy vályúból evett a
11172 35 | kovácsunk mûhelye elõtt ültem. A telek hátulsó sarkában dolgozott
11173 23 | sok ló és marha szokott telelni benne. De abban az órában
11174 62 | fejedelmeknek, akik az Adria partján teleltek a népükkel, hogy mihelyt
11175 2 | mondottam Deélnek. - A ház télen-nyáron jobb a sátornál. Télen melegebb,
11176 2 | Füves dombot láttunk a telep mellett, azon állapodtunk
11177 4 | Mert az a faluféle hun telepecske volt. A házak között sátorok
11178 41 | s hogy melyik nép merre telepedjen.~Nagy karajt lovagolnak,
11179 2 | eljutottunk Atilla elsõ telepére. Azt gondoltam, hogy valami
11180 2 | díszítmény. Bezzeg a barbárok telepingálják rózsával, tulipánnal, pávaszemmel.
11181 50 | volna oda.~A fejemet erõmtõl telhetõleg megemelve füleltem a küzdõk
11182 28 | emberek künn csoportoznak télidõben is. A lovakon is takaró.
11183 49 | felénk hátráló csoporttal telik meg, nekisarkantyúzom a
11184 57 | lógtak, s keményítõillattal telítették a szobát.~Még jóformán el
11185 28 | fülükre. Nincs olyan hidege a télnek, amely a prémes ruhát által
11186 50 | rajtam a kín megint.~Percek teltek belé, míg ezt a fájdalmat
11187 1 | filozófiai és történelmi témákról is beszélgethetett velem.
11188 44 | Az urad oldalán?~- Nem is temelletted.~- Jártál már hadban?~-
11189 38 | lobogott Csege.~- A civilizáció temetése - rebegtem szinte dideregve.~-
11190 33 | gyógyított. A közrendû hunok temetésén õ volt a sirató, lakodalmakon
11191 64 | csutakot se találtam.~Eközben a temetési menet elõrehaladt, s én
11192 64 | hagyják el szobájukat a temetésig. Valami negyven név volt
11193 64 | fáklyát viszen. Azért is temetik este, hogy a sír helye megtalálhatatlan
11194 53 | kezdetben a püspök el akart temetni szegény, minden halottat.
11195 1 | Anyám akkoriban került a temetõbe. Hat gyermek maradt a házban
11196 22 | falait, az Aranykaput, a temetõt, a hippodromot, a Zsófia-templomot,
11197 38 | is elfeketült fölöttem. Temetõvé sötétült a világ.~- Hát
11198 51 | a király, akit az éjjel temettek?~- Teodorik - feleli Szirtos.~
11199 54 | bûnfeloldozást, s onnan temettünk minden második órában.~Egy
11200 64 | nagyobbik. Azután ha el van temetve a király, bocsássátok vissza
11201 8 | semmiféle városához. Se templomok, se márványpaloták, se kõépületek,
11202 1 | bedobták a pálcájukat a tengerbe:~- Hozd ki!~Nekem az nem
11203 41 | vitet a falak köré, s tûznek tengerébe fojtja bele a várost: nem
11204 36 | római birodalmat. Õ átkel a tengeren, és dél felõl csap be, Atilla
11205 35 | készültek. A gazdám nyilai tengeri nádból. A nagyobbik fiúnak
11206 38 | csodálkozva -, ezzel a néppé vált tengerrel?! Én azt mondanám, uram,
11207 37 | szeme nyugodt volt, mint a tengerszem.~Hát nem láthatatlan az
11208 60 | rikolt:~- Azt a fehér pofájú tengöri férög teröbtésit az apátoknak,
11209 64 | Amit tettem, meg kellett tennem. Õ kért rá. Ha azt kívánta
11210 8 | egy sátoroldalt.~Az elsõ tennivaló az, hogy a fõvezérrel beszéljünk:
11211 2 | nép vesszõre ír. Arra se tentával, hanem késheggyel. Hát én
11212 64 | Egyiknek a gyermeke sír.~- Tenyejet...~Aztán egyszer csak vége
11213 63 | taszítja el a kezét s a tenyerébe rejtekezik. A szavakat nem
11214 51 | kiesett agyvelejét bámulná a tenyerében.~Nem nyöszörög, nem jajgat
11215 48 | fölkászálódik. Mosdik a tenyerébõl. Bajuszát, szakállát törli
11216 12 | belemarkolt a kosárba.~- Tartsd a tenyeredet.~Milyen anyai volt! Milyen
11217 2 | legény. Valami pogácsaképû, tenyeres-talpas hun leány lehet.~A szekér
11218 3 | viaszszínsápadtan, nyakbabehúzottan, tenyerét a mellére tapasztva.~Ebben
11219 49 | jobb oldalomon nincs egy tenyérnyi tiszta hely. A kantár is
11220 46 | A két dob dühösen bufog. Tenyérrel, ujjal veri a dobos. A sípos
11221 46 | Jöttek aztán a gót papok. A tenyerüket a fölbontott állatok belsejébe
11222 53 | nem is igen bocsátkoztam teologizálásba. De neki nagy gyönyörûsége
11223 53 | öreg maga volt csak tudós teológus. Az õ jelenvoltában nem
11224 64 | palotám szomorú virága.~Szívet tépõ sikoltással emelkedett föl
11225 52 | egyszer fellobog.~A fogammal téptem ki a dugót, s ittam. Ittam
11226 63 | királyasszony, sikoltozva a haját tépve, Atilla szobája felé.~-
11227 49 | harmadikat elragadja a szabad térbe a paripája, s leveti.~-
11228 4 | bõrig ázott, hanem még a térde is vérzett.~A hun olyan
11229 13 | zsinórjával fölhálózták a térdéig.~A kis királyfit minden
11230 14 | elborult. Amint ott ült a térdeit felhúzva s átkapcsolva,
11231 22 | Atilla fejében.~A fia még ott térdelt, s a veszedelem érzetében
11232 12 | a királyné köré ülve és térdelve csodálták mindnyájan.~Csak
11233 50 | fájdalmat éreztem a jobb térdemben.~Odanyúlok, hogy talán nyíl
11234 50 | Azután megint lenyúltam a térdemhez, és akkor már igen óvatosan.
11235 49 | felhõje.~Én is megszorítom a térdemmel a fakót, hátrahajolok, s
11236 63 | város virággal volt tele. A téreken ökröket és bárányokat sütöttek.
11237 3 | majdnem lerogyott ijedtében. A teremféle nagy sátornak még az oszlopai
11238 40 | fala volt annak az alsó teremnek. A sarkában keskeny falépcsõ
11239 10 | a nõ a legcsodálatosabb teremtése az Istennek! Ha azt a nõt
11240 49 | Csak gyötrelmes álomban teremthet ilyen alakot a beteg képzelõdés.,~
11241 46 | fordul, s a magasba kiált:~- Teremtönk! Isten urunk! Napnak, holdnak
11242 12 | s a fûszál meghajlik a terhe alatt. Rajzoltam reá négy
11243 31 | kérlek?~- Mért kérnél arra? Terhedre én soha nem leszek. Ha csak
11244 38 | pillantott rá, akkor...~Csege nem térhet haza elevenen!~ ~
11245 33 | mosolygott:~- Egyetlenegy hunt se térítettek meg soha. Csak az idegen
11246 29 | mostak aznap, s a padláson terítgettek. Az idõ napalkonyat felé
11247 33 | keresztelkednek meg. De jönnek más térítõk is: keletrõl a sárgák, akik
11248 64 | a keskenyebbik mederbõl térítsétek el a vizet. Ott ássátok
11249 34 | Konstantinápoly óriási térképe ki volt terítve a palota nagytermében egy
11250 42 | aranyakat. Lehetett háromszáz.~- Térj vissza békén a városba -
11251 63 | alkalomra új díszt öltött. Terjedelmes szõnyegek takarták a falakat
11252 52 | megáradt, s annak a vize terjedez. Már látom az áradatot.
11253 18 | rengett a nap, s a messze terjedõ parti füzestõl elõhomályzott
11254 38 | jártunk. A Volgától a Rajnáig terjedt Atilla birodalma: maga sem
11255 49 | hívja a hun istent. Karját terjegeti a had minden osztálya felé.
11256 44 | hallgassanak, s mindenki korán térjen pihenõre.~ ~
11257 13 | szoknyás fiú, és gyermekszag terjengett belõle.~- Hát mit akarsz? -
11258 65 | történt?~A lantos a jobbját terjengetve folytatja:~Tisza árja indul
11259 40 | nyúlad a hajtók serege, úgy terjeszkednek a népek is ki száz-kétszáz
11260 34 | Konstantinápoly óriási térképe ki volt terítve a palota
11261 45 | Atilla sátrának nyílt oldalú termében égtek a fáklyák.~Az asztalon
11262 20 | És akkor még lábán állt a termés mindenfelé. Most sárga tarlók
11263 45 | törés, romlás, pusztulás. Termések sárba verõdnek, nyájak szerteszóródnak,
11264 22 | lássa az õseit, mint ahogy a természet rendje szerint láthatná?”~-
11265 33 | maradvány az elõbbi életnek a természetébõl?~- De mire volna ez jó,
11266 56 | trónusára!~A szeme szikrázott. A termete megnyúlt. Ah, hogy megváltozott
11267 8 | lengedez, s a köpönyegén a termetének minden vonala általjátszik.
11268 36 | egyik szekéren egy mázsás, termetes asszony. A palotákat bámulta.
11269 14 | lehetett viselni. A karcsú nõi termethez könnyû redõzetben simult,
11270 36 | másfélszer olyan hosszú, mint a termetük. A hátukra fekszenek, és
11271 14 | rút nõk is szépek, ha a termetükben hiba nincsen.~A királyné
11272 54 | hogy pap leszek. Minek is térnék vissza - gondoltam -, hiába
11273 64 | De mégis vissza kellett térnem a fához, s ott várakoznom,
11274 58 | mindenképpen vissza akar térni, de ágyba biztatják:~- Majd
11275 60 | fehér pofájú tengöri férög teröbtésit az apátoknak, engöb nevettök-é,
11276 53 | principio creavit Deus coelum et terram. (Kezdetben teremtette az
11277 18 | szolgák egy kerek, kopár térségen állították föl a sátorokat.
11278 9 | királyi palotáig elnyúló térségre - már hát én csak az urak
11279 49 | úgy álltunk eddig, várva a térszakadást. Mikor már oly messzire
11280 49 | orrát a táborunk felé rántva térül el a harcból. Az egyiknek,
11281 38 | mégis az övé az a rengeteg terület: egy szavára mozdul minden
11282 11 | lovas a fején átrepülve terült el holtként hanyatt a földön.
11283 30 | hogy világomat vesztve terültem el a szõnyegen.~ ~
11284 41 | vontatják. A fõtábor. Oda térünk vissza, ha a római hadsereg
11285 4 | sokgyermekes hun család tessékelt be. A gyermekek a szobában
11286 46 | hanem valamennyi az ellenség testében álljon meg. Áldd meg nyilainkat!~
11287 53 | járta át orvosságként a testemet. Néha meg azt gondolom,
11288 52 | eremet, inamat. Ittam, egész testemmel ittam. Minden porcikám,
11289 52 | ittam. Minden porcikám, testemnek minden molekulája itta,
11290 45 | fején és az aranyos kazula a testén; a nagy ezüstfeszület elõtte.
11291 35 | könnyet látok lecsordulni, testének nagy hája szinte reng a
11292 21 | annyi lett volna annak a testes hunnak, mint elefántnak
11293 36 | A süvegükön strucctoll. Testhez simuló bõrruha rajtuk, de
11294 21 | ezüstcsillagról láttuk, hogy a király testõrei.~Köszöntek Eszlásznak, és
11295 63 | sírást - mondom Balassa testõrnek -, eressz ki.~- Ki ölte
11296 63 | semmit!~Amint leérek, a testõrökbe ütközök. A folyosót elállták.
11297 22 | gyilkosság elõtt is kell pénz: a testõröket meg kell vesztegetnem.”~„
11298 22 | Nem? Majd meglássuk. - A testõrökre tekintett. - Ha tüstént
11299 41 | verjék a fõurak sátorát, a testõrség sátorát, s hogy melyik nép
11300 22 | vagyok az uramnak, s én is a testõrségnek parancsolok, mint te itten.”~„
11301 49 | vihara. Mindenki elõrehajolt testtel száguld a csapatvezérek
11302 61 | Látszott rajtuk, hogy nemcsak a testük táncol, hanem a lelkük is.~
11303 46 | megszólalt. A táltosok a testüket a sarkukon ingatva búgták
11304 15 | apádnak. A hat apró a hat testvéredé. (Már elfeledte, hogy összesen
11305 14 | szolgaság, csak az fájt, mikor a testvéreimtõl kellett elbúcsúznom meg
11306 31 | mikor megláttam, s mintha testvérem volna, úgy szólítottam meg:~-
11307 57 | Átilla. És én mindig... testvéremnek... éreztelek.~- Köszönöm.
11308 57 | Dzsidzsia. Mit is beszélsz testvéri érzelmekrõl. Te is rab vagy,
11309 2 | pedig Atilla fõvezérének a testvéröccse.~- Hát aztán mi rosszat
11310 44 | megbékülhet a hadban, de testvér a testvérrel nem. Káin fegyvere a leggonoszabb.~
11311 44 | állította. Pokoli gondolat: testvért testvér ellen! A vízigótok
11312 31 | érdeklõdtek irántam. Mintha testvérük volnék. Egy pillantásom
11313 5 | a kosárból.~Elkészülök. Teszem a kosarat a fejemre.~- Vigye
11314 46 | jámborok. A táltosok mind ott tesznek-vesznek a máglya elõtt. Györhe egy
11315 12 | olyan színû volt, mint a tészta. Mindjárt mondtam a fiamnak,
11316 15 | nap kisütött, és a sarat tésztássá szikkasztotta, sárszaggal
11317 37 | a királyi palota tornya tetejére. Fölemelte a nagy elefántcsont
11318 44 | parittyás népfajok a szekerek tetejét szállották meg. A tömött
11319 8 | csergébõl készültek, s a tetejükön vagy az ajtó fölött szimbólumot
11320 28 | koholjak olykor tudományos tételeket, soha meg nem történt történelmet,
11321 65 | nép közé.~Álmod énekel:~Tetemeit tettük hármas koporsóba. ~
11322 2 | rezes sarkú tulipános ládát tétetett föl. Pénz volt-e abban vagy
11323 60 | rabok és cselédek ott is tétlenkedtek. A sárban nem láttam Emõke
11324 36 | a harcban. A lovukat is tetõtõl talpig olyannal födik. A
11325 38 | tehetek róla, ha én jobban tetszem - felelte vidáman.~- És
11326 2 | hogyan és miért kezdett tetszeni, de tetszett. Minden szép
11327 38 | lehetne meggyõzniük.~Csáth tetszéssel nézett rám.~- Ezt elmondom
11328 60 | mondtak? Mit felelt? Ha tetszetõset beszéltem Atilláról, Emõke
11329 45 | szemére: nem láthattam, hogy tetszik-e neki, amiket a püspök beszél.
11330 36 | Nyomukban jöttek végtelennek tetszõ sorokban a gepidák, akiknek
11331 53 | imádkoztunk, azt mondtam: „Tetszõbb lenne a jó Istennek, ha
11332 3 | mint a rókáé. Néha gyorsan tett-vett mindent, néha maga elé bámult,
11333 58 | harcoltam én.~S míg Csáthnak a tetteit beszéltem, szomorúan gondoltam
11334 7 | lovaddal. Mondtam már neki, mit tettél: fogadd el, amit ad.~- Bocsáss
11335 5 | valamelyik hun leszúrhat ezért a tettemért.~De nem bántott senki. A
11336 65 | Álmod énekel:~Tetemeit tettük hármas koporsóba. ~Így vittük
11337 41 | meg õket!~- Velük a lét teutunok, a lét batávok, a manszi
11338 7 | következett utánuk, és hátul négy teve. A szekerek a sátort vitték.
11339 57 | mellett, ujját az arcára téve - mintha attól tartana,
11340 3 | darázs dongása, mikor szobába téved s körüldong. Félelmes hang.~
11341 35 | fõ gyönyörûsége.~Ebben is tévedtem.~Azok az ebédek csak ünnepi
11342 8 | Csáthékat, amint lerakodnak a tevékrõl és a szekerekrõl.~A belsõ
11343 23 | Mi a fenét kezdjek én teveled?~Egy öreg rab állt a ház
11344 60 | amit lovon, öszvéren és tevén göngyölegekben hoztak el.
11345 1 | érkeztek a császárunkhoz, Theodóziuszhoz. Nagy süvegû, rút, barna
11346 38 | mért jártak a követeink Theodóziusznál? A Duna melléki kereskedelem
11347 2 | aztán ebéd közben, hogy Theodóziuszról meg Atilláról folyt a beszéd,
11348 17 | és kalligrafiában. A neve Theofil, de én Zétának neveztem,
11349 33 | A csillag neve nekünk: Theosz. A gótnak: Gut. A hunnak:
11350 49 | tovább a dombnak, amelyet Thorismund tart elfoglalva. Kiáltások
11351 50 | mindenféle -ikát, -riát és -tiát, elég lett volna tanulnom
11352 2 | szép nyájasan:~- Quid nomen tibi est? (Mi a neved?)~A hun
11353 64 | valamit. Az én álmom jobb a tiednél és bizonyára okosabb is.~
11354 53 | ne mondta volna! Mintha tigris szakította volna fel a mellemet,
11355 12 | egynagyságban. A kaput négy tigrisbõrös ember õrizte. Beljebb a
11356 12 | öregapám is, és ez az ember tigrisbõrt vett tõlem. Úgy meg volt
11357 49 | lelkével - öltem és öltem tigriserõvel és gyûlölettel minden ellenfelet.
11358 36 | menyecskét láttam köztük. Tigriskölyök ült mellette a szekérülésen.~
11359 1 | olyan, mintha valamikor tigrissel csókolództak volna. De a
11360 42 | állottak, nehogy a király tilalmát valaki felejtse.~Mikor kiérünk
11361 23 | Csáth úrnak: kötelességem a tiltakozás, hogy ami õt illeti, a többi
11362 21 | Vigilász is elsápadt.~- Tiltakozom az ilyen bántalom ellen! -
11363 31 | akartok. De azt meg nem tilthatja nekem semmi hatalom, hogy
11364 31 | jogosítottál, de meg sem tilthatod. Rab vagyok: nyársba húzathattok,
11365 51 | vagyunk sebesültek.~- Átilla tiltja - feleli a lovas. - Még
11366 22 | szemem arra is, hogy miért tiltotta meg Eszlász, hogy a pénzünket
11367 7 | volna is, én meg csak egy tinó, nem volt oka arra, hogy
11368 5 | a két kis piros csizma, tip-top, lépeget könnyedén, kedvesen.
11369 50 | Istenem, csak össze ne tiporjanak!~A fejemet visszaeresztettem
11370 50 | Virradatkor legalább nem tipornak agyon, ha a harc megint
11371 6 | álmodtam: bika üldözött és tiport álmomban.~Eközben néztem
11372 64 | rakva rekesztették el a Tisza-ágat, ahol gyûrût folyik a Tisza
11373 55 | szívem annyira zakatolt.~A Tiszában megitattam a lovamat. Magam
11374 35 | kovács nyilakat, könnyû tiszai nádból valókat persze.~Hát
11375 20 | senki Atillához.~Mikor a Tiszának ahhoz a kanyarulatához érkeztünk,
11376 46 | széttárja, s megindul a kör tisztáján, és fokozódó gyorsasággal
11377 2 | valamit - nem hallottam tisztán. Beindult a sátorba. Még
11378 57 | vagy. Így legalább könnyen tisztázhatjuk az ügyünket. Szép volt és
11379 1 | miket ír, mert hiszen én tisztáztam neki. Ha a betûk mozogni
11380 15 | hálásan -, hogy holtomig tisztelem a nevét, és hogy semmi sem
11381 65 | teríték.~Véltem, hogy Atilla tiszteletére még nagyobb tort látok.
11382 36 | csak rúdon, de mindnyájan tiszteletes bizalommal. Átvonultak a
11383 33 | Megálltam elõttük ötlépésnyire, tiszteletesen, s vártam, hogy megszólítsanak.~-
11384 3 | urunk - rebegi tovább - tiszteletét küldi, és jó egészséget
11385 7 | keze is csak kéz. A kézcsók tiszteletnek a jele. Egy kicsit megszédültem
11386 8 | hogy ne szálljunk le. Mert tiszteletünk jeléül le akartunk szállni
11387 45 | De mert jó ember vagy, tisztellek téged, ha rettegve nézem
11388 40 | vakmerõségében nevetséget keltõ és tisztelni való egyaránt.~A királyuk,
11389 30 | ajándékom ez.~Fogadd szívesen.~Tisztelõ szolgád: ~Priszkosz rhetor~
11390 17 | Fogadd õt tõlem ajándékul.~Tisztelõd: ~Priszkosz rhetor~Az uram
11391 17 | tudom, tûnõdve tért vissza a tiszthez, aki a szökevényeket kísérte.~
11392 56 | többet a katalauni ruhám tisztításán. A szíjakat sárga festékkel
11393 1 | gondoztam, porolgattam, tisztítgattam. A tanítóm figyelmeztette
11394 56 | régi szobámban, már akkor tisztítottan hozták a ruhámat.~Az asszonyom
11395 28 | kincseit, fegyvereit velem tisztíttassa. Megkérdezte, hogyan gondolom,
11396 42 | ragadta el valamelyik római tisztnek a fejérõl, vagy hogy fejestül
11397 1 | kellett a gazdám ruháit tisztogatnom, a saruit festenem. Én jártam
11398 53 | voltak foglalva, s az öreg tisztogatta a répát, vagy vágta a fát,
11399 4 | pálmadiót.~Mi addig a sátorokat tisztogattuk. A nyírfák alatt, a tó körül
11400 63 | éjten át ott õrködött, s tisztségéhez illõen elsõ akart lenni,
11401 32 | fölszabadított téged, és úri tisztségre nevelt!~- Nem bíztam, uram,
11402 56 | ráncos orrú, és ijedt képû.~A tiszttartó megérkezett. A királyné
11403 15 | délelõtt, Rika királyné tiszttartója, Ádám úr járt nálunk, egy
11404 56 | Ereszd be. Hívjátok a tiszttartót. - S megkönnyebbülten lélegzett: -
11405 11 | tolakodik be semmiféle állami tisztviselõ, se törvényszolga, se végrehajtó.~-
11406 11 | végrehajtók meg az állami tisztviselõk. A római birodalomban a
11407 38 | kilátja a szemedbõl minden titkodat.~- Mégis hát: hol beszéltetek
11408 22 | Vigilásznak azt a sunyi, titkolózó magaviseletét s Atilla haragját,
11409 62 | rázzon meg, hát már te is titkolózol? Mi baja a kisasszonyodnak?!~
11410 65 | szüntelenül, aki ott fekszik már titkolt bálványa mellett, átnyilazott
11411 38 | megbeszéltük Emõkével.~- Mit?~- A titkunkat.~- A titkotokat? Micsoda
11412 22 | Maksziminosz nincs beavatva a titokba; nem is szabad tudnia semmit.”
11413 22 | mondok, ha el nem fogadod, titokban maradnak. Soha ez életben
11414 60 | vezéreknek és csapatvezetõknek tíz-tíz rész az osztalék. A zoltánoknak
11415 18 | partra léptünk. Ott már tíz-tizenöt hun is várt bennünket. Valamennyien
11416 43 | népet igaz, hogy dögvész tizedeli, de még mindig leírhatatlan
11417 22 | 22~Tizenegy óra tájban (a hun szerint
11418 35 | neked, király uram, ezelõtt tizenhat esztendõvel jegygyûrût küldött.~
11419 15 | tüdõnek.~Csáthékhoz egy tizenhét éves forma, barna fiatalember
11420 2 | múltán kilép egy finom arcú, tizenöt-tizenhat éves leány is. A mentéje
11421 15 | fõvezér palotája mellett tizenöten is beszélgettek egy csoportban.
11422 43 | a vonalukat kelet felé. Tizenötezer emberünk veszett el abban
11423 1 | megunják, de én akkor alig tízesztendõs voltam, s abban a korban
11424 52 | köntöse látszik ki. De mennek tízével, húszával, utaznak a habos,
11425 18 | vér, és a lába alatt is tócsába gyûlt. De õ nem a sebeket
11426 14 | cseppek hólyagokat vertek a tócsákban. Atilla palotája elõtt nagy
11427 27 | magamon. Ha tréfáltak rám, tódítanom kellett volna a tréfájukat,
11428 36 | népfajok maradványai. Így jött többek között egy vandál népcsoport
11429 63 | lovak mellett futva. Egyre többen-többen, a palotáknál már özönlõ
11430 8 | a feleségeié, és külön a többié.~Valami harminc ház az összesen,
11431 4 | Hallom azonban, hogy a többieket is húzkodják az ebek, s
11432 31 | ne csókoljuk.~De azért a többire úgy néztem, ahogy juhász
11433 53 | küldött - felelte az öreg -, a többivel ne gondolj.~De látszott
11434 38 | felelte vidáman.~- És azóta többször is találkoztatok?~- Sokszor.
11435 14 | szelíden elvonva. - Neked nincs tökéletes eszed.~S elkomolyodott.
11436 33 | egy fokkal feljebb: még tökéletesebb test formába jutunk. Csak
11437 34 | azt a képet, de bámultam a tökéletességén.~A város környékén mindenfelé
11438 60 | rabszolga volt, hozzám képest tökkolop, s hogy páválkodik a hun
11439 33 | Elõttük asztalka, s azon tökkulacs meg két ezüstpohár.~Megálltam
11440 46 | hosszú dob van; a harmadiknál tölcséres aljú, hosszú síp - hun szóval:
11441 17 | csak sátorvonás nélkül, egy tölgyfa hûvösén ebédeltünk. Én egy
11442 42 | akikkel te élsz: velem kell töltened néhány napot. A várost megkímélem,
11443 53 | kötés. A szoba levegõje tömjénnel illatos. A falakon szentek
11444 63 | zsákszámra öntötték a tûzre a tömjént. A város virággal volt tele.
11445 50 | rajtuk kulacs, hólyag vagy tömlõ.~Csak fegyver volt rajtuk.
11446 51 | biztat jólelkûen.~- A tömlõdet...~Hátratapint:~- Nincs
11447 14 | hosszú. A csorba fogú nõnek tömpe volt az orra. Emõkéé is
11448 47 | buzogány s a puzdra, amely tömve volt félöles nádnyíllal.~-
11449 1 | naplóim között a 440-ik év. Törd fel a pecsétet, és nyiss
11450 36 | napnyugat felõl a kvádok egy töredéke. Nagy termetû, bokros szemöldökû
11451 45 | Minden nagy viharban sok a törés, romlás, pusztulás. Termések
11452 64 | nem megyek tovább: minek töressem-tiprassam magamat. Ha már elkéstem
11453 63 | erõvel, hogy ezer darabra törik széjjel.~ ~
11454 50 | igazgatja a tagokat: melyik törjön elõre, melyik vonuljon vissza,
11455 48 | tenyerébõl. Bajuszát, szakállát törli a markába. Tartom a bõrköntöst.
11456 49 | a szekerek közt nyílást törnek, bontanak.~A levegõt liszt
11457 62 | Hát neked mi bajod?~- Ki törõdik avval?~Megbosszankodtam
11458 7 | uram mellett maradok, s nem törõdök többé a leánnyal, kis idõ
11459 1 | volna ebben gyanítani, de törõdtek is õk a szófejtéssel! A
11460 28 | alvást megszoktam. Nehezen törõdtem belé, s könnyeztem is néha
11461 10 | Priszkosz.~Csak hebegtem.~- Töröld! No lám!~Aztán látva, hogy
11462 2 | rakodtak, verejtéküket törölgették.~Kis idõ múltán kilép egy
11463 57 | megjött?~Dzsidzsia a kötényébe törölte a könnyeit.~- Azt mondta,
11464 44 | õket - felelte a verejtékét törölve a gazdám -, magyariakkal
11465 50 | combom, a derekam, mindenem töröttnek érzem. A vér csurog a szemembõl,
11466 50 | akartam, de csak rekedt hangok törtek elõ a torkomból:~- Erre!
11467 36 | szárítottak. A húst porrá törték. A tésztát zacskókba kötötték.~
11468 19 | búgtak körül. Van rá példa a történelemben, hogy elõkelõ nõk rabszolgáknak
11469 1 | azért is, mert filozófiai és történelmi témákról is beszélgethetett
11470 14 | mélázó, mintha az elénekelt történet a dalolása közben az ajkain
11471 56 | érdekel és mennyi a sok történetbõl, amelynek tanúja voltam...~-
11472 53 | is volt, az öreg püspök történeteket mondott el az angolországi
11473 53 | feszül, elpukkad: a szent történeten nevetésre fakadtam.~ ~
11474 43 | had fölvonulása elibénk történjék: legyen szemben a reggeli
11475 40 | Míg ezek a csatlakozások történtek, az õs hercini erdõ fejszecsapásoktól
11476 60 | Elmondtam neki a tornácon történteket.~Aztán azt mondtam a végén:~-
11477 3 | kenõcsökkel. A százados is törülgeti a kardját, a sisakját, feni
11478 14 | hasonlítottak.~Az ékszereket törülgették, kefélgették, fényesítették
11479 49 | frankokat.~Pihenünk, lihegünk, törülközünk. A szomjúság éles késként
11480 12 | elõállt. Köhécselt, egyet törült a bajuszán.~- Én, uram,
11481 9 | szokás szerint a hajamba törülte idõnként a kezét.~Irgalom
11482 15 | tanulhatna tõle.~Öt perc múlván törültette velem a császárnéra vonatkozó
11483 27 | lelkem úgy meg volt akkor törve, hogy csak vonaglottam,
11484 22 | Atillának minden szava törvény volt. A hunok nem szabadítják
11485 19 | ráabroncsolni nem lehet. A szívnek törvényei külön valamik.~A rózsa kis
11486 12 | más ügy volt. Otthagytuk a törvénykezést. Az udvar kapujában láttuk
11487 11 | semmiféle állami tisztviselõ, se törvényszolga, se végrehajtó.~- Örökkön
11488 19 | váltak a rabjaivá.~Emberi törvényt az emberi szívre ráabroncsolni
11489 40 | el a zászlóikat a türingi törzsek, a Rajnán túli burgundok
11490 63 | amint a pocakját feszítve töttyög a paripán; Csáthot, amint
11491 20 | gondoltam -, ha elásnám a tövébe az aranyaimat? Ki tudja,
11492 46 | nyírfát ásnak le, s annak a tövéhez bunkózzák be a földet. A
11493 45 | szerteszóródnak, fák kiszakadnak tövestül, sziklák leomlanak, és zúznak
11494 2 | bársony, néha szúr, mint a tövis, néha üt, mint a mennykõ.~
11495 1 | hoz érkeztünk, belöktek a tövises bokrok közé.~Vagy mikor
11496 1 | ruhája tejfelszínû ünnepi tóga, nem olyan széles szegésû,
11497 17 | kulcsát a gazdám ünnepi tógájába rejtettem. Majd megtalálja
11498 8 | messzirõl megláttuk, hogy a szél tógákat lebegtet.~- Rómaiak! - kiáltoztuk
11499 4 | akadtam. Bontsd elõ az ünnepi tógámat: Budáné asszonynak kezet
11500 12 | öltözzél ünnepibe. Hints a tógámra rózsavizet. A királynéhoz
11501 2 | zöld bársonyszőnyegekre tojássárgáját szórt volna szét valami
11502 2 | diószínû szoknya. Gõgös tokáján látszott, hogy nem cseléd.~
11503 11 | cédrusfa ládika volt a kincsek tokja, s fölötte néhány rõt rózsaszínû,
11504 2 | kívánom. Nem elkéstem-e tól vacsora?~Rusztikiosz nevetett.~-
11505 64 | hullámzott elõttünk.~Elfáradtam a tolakodásban. Egy vén nyárfa mellett
11506 11 | nem fizetek. Hozzám nem tolakodik be semmiféle állami tisztviselõ,
11507 42 | vagy bõrrel, s egy vagy két toll kell reá, akkor aztán a
11508 60 | Eközben csend volt, csak a tollam percegett.~S a csendben
11509 44 | bõrt, a rostélygombról a tollat, s ordítok latinul. Ha meg
11510 35 | ott néztem, milyen ügyesen tollazza a kovács a nyilakat, befut
11511 36 | homlokú. A nyilaikat nem tollazzák. A nyergükön szöges fabuzogány
11512 1 | hol Vigilász, a császár tolmácsa. A házunk olyan volt néha,
11513 2 | enyém. A harmadik Vigilász tolmácsé, egy hunyorgó szemű, vézna
11514 45 | Atilla intett Oresztésznek:~- Tolmácsold a vendégeimnek, amit az
11515 8 | szavát megértettem. Akár én tolmácsolhattam volna Rusztikiosz helyett.~
11516 3 | Vigilász nagy lehelettel tolmácsolja:~- ... és jó egészséget
11517 22 | esztendei fizetésem, és nekem tolmácsolni kell, amit mondanak. Én
11518 3 | elé jönni?! Avagy nem te tolmácsoltad-e azt az akaratomat, hogy
11519 60 | és Konstantinosz mellett. Tolmácsoltam, még véleményt is mondottam.
11520 12 | királyné.~És Priszkosznak is tolmácsoltatta:~- Irigylem tõled ezt a
11521 55 | igazán nem haltam-e meg.~Tolnak és ragadnak aztán föl az
11522 64 | nehogy valami baj érje a tolongásban. De hiába fürkésztem. Még
11523 63 | földig omló.~Az urak sápadtan tolongnak be. Engem is sodornak magukkal.
11524 39 | valaki. Százával, ezrével tolongott az emberi farkas az utcákon
11525 63 | sápadt és jajgató emberek tolongtak befelé, kifelé.~A toronylépcsõhöz
11526 63 | alvajárók: szótlanul, szinte tolongva, be az ajtón, végig a homályos
11527 49 | volt, hogy ezerlépésnyire tolt bennünket, mígnem Orgovány
11528 2 | Senki Pál, nem kérdezhettem tőlük semmit; csak éppen amit
11529 64 | sok szövetséges nép közül tolvajhad kívánja meg az aranyat.
11530 50 | megemelve füleltem a küzdõk tombolását, ezernyi ezrek zûrzavaros,
11531 22 | hallgató arccal. Micsoda vihar tombolhat máris ennek az embernek
11532 35 | izzadó arccal vonaglottak. Tomor pohárnok befogta a száját,
11533 46 | Vitos lép elõ. A két dob tompán pereg. Vaskanálba veszi
11534 4 | pocsékká vert bennünket itt a tóparton. A mennykõ közibénk csapott.~
11535 4 | megvirradt, vissza kimentünk a tópartra. A sátraink ott úszkáltak
11536 49 | fog azokon, csak lándzsa, tõr, buzogány.~És összegomolyodik
11537 49 | hajrá! kiáltások a rekedt torkokból már inkább csak hangos hörgések.
11538 49 | szomjúság éles késként áll a torkomban. Csáth egyre köpköd és káromkodik.
11539 49 | De íme, a lovak egymásba torlódnak. Az alán lándzsások nem
11540 39 | ettünk, fõtt vaddisznót, csak torma volt mellette. Atilla elõtt
11541 60 | udvarán, szanaszét a széles tornácokon tíz csoportban dolgoztunk.
11542 60 | dulakodásban lép Atilla a tornácra.~Megáll és kérdõn tekint
11543 9 | mikor a királyi palota tornyából erõs kürthang rikoltozott
11544 55 | tündököltek Atilla fapalotáinak tornyai.~Micsoda zavaros érzések
11545 41 | fedezetül a kapuk elé.~A város tornyairól azonban messze lehetett
11546 8 | dombon áll, és fából épült. Tornyok is emelkednek rajtuk, de
11547 9 | öltözve, csak a süvege volt tornyosabb a többinél, s valami különös,
11548 14 | kellett megmutatnom, hogyan tornyozzák föl a görög nõk a hajukat,
11549 64 | mi messze tündöklõ fényes tornyunk, most a te neved a mi alázatunk,
11550 2 | ha még élek, gyakintsd a tõröd a mellembe.~Nem beszélhettem
11551 48 | dolmányomon, hevederen. Tõrömet, kardomat a sarum talpán
11552 20 | lovamat a fûzfához, és a tõrömmel jó kétarasznyi mély lyukat
11553 38 | azt az embert. A markom a tõrömre szorult: beledöföm! Bele,
11554 49 | kardjával. Háromszázezer torok üvölti a haj-rá! kiáltást.
11555 38 | nem visz bennünket Átilla toronyiránt Rómának?~- Azért - pislogott
11556 63 | tolongtak befelé, kifelé.~A toronylépcsõhöz szorultam. Fölmentem, hogy
11557 46 | vörösben, a többit feketében: a torosztók és jámborok csak a közönséges
11558 65 | is gondolt talán senki a torra. A csapás oly iszonyú volt,
11559 64 | férfiak e viharzó sírásban tõrrel hasogatták az arcukat, hogy
11560 28 | hajuk, szakálluk mindig torzas-borzas volt.~Én idõnként megmostam
11561 8 | aranyedényeket, elzálogosította egy Szilvánusz nevû római
11562 32 | sûrû csapatban indultunk, s tova-tovább kiszélesedett a raj, mint
11563 65 | jajgattam, aztán megint tovább-bódorogtam. A hajnal derengõ világosságában
11564 51 | római a hátunkba kerül.~S továbbhalad.~Egy másik lovas kiált neki:~-
11565 9 | lovakat is!~Aztán Atilla továbbhaladt, s utána húzódott a hosszú
11566 46 | csontok felé tartva áll a továbbiak folyamán mozdulatlanul.~
11567 52 | nagy komolyan, aztán az is továbblejt, mintha táncolna.~Már a
11568 8 | Megkínálta a kulacsából. Aztán továbblovagolt, és nagyokat kurjantott.~-
11569 8 | mondja a vezetõnk, mikor továbblovagolunk - most érkeztek haza a kazár
11570 42 | Atilla parancsát várják, hogy továbbmenjenek-e, vagy hogy nekiállítsák
11571 52 | Rázta a fejét. Pökött és továbbment.~Magamra maradtam. Lófej
11572 15 | háromszor is meghajolt. Azután továbbmentek, és eltûntek Atillának a
11573 49 | vissza a sereg.~S Atilla továbbrepül.~Késõbb már nem halljuk,
11574 11 | Aztán rácsapott a lovára, és továbbrepült.~Nem tudom: a fõvezér mikor
11575 63 | hegy keletkezett ottan.~Továbbsétálunk.~Egyszer azt érzem, hogy
11576 13 | Semmit - felelte szomorúan.~Továbbsiettem, szinte rohantam a királynéhoz.~
11577 2 | egy percre megáll, aztán továbbsiklik - de én mégis megrezdültem
11578 11 | leejtett a leány.~A lovasok továbbszáguldottak. Õ kimaradt közülük: megállt.
11579 41 | 41~Továbbutazunk. Atillánál jönnek-mennek
11580 64 | s onnan néztem a menet továbbvonulását.~Azután még följebb másztam.
|