1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
11581 49 | látta a döfést, a lovam tovaragad. Lándzsám nincsen. A kardomhoz
11582 28 | Az emberek künn csoportoznak télidõben is. A lovakon
11583 1 | panaszolom: sírva cselekedte.~Trákiában laktunk, a keletrómai birodalomban,
11584 11 | fiatal nõ lovagolt el sebes trappban elõttünk. A vállán valamennyinek
11585 1 | megveregette az arcomat. Néha tréfából Zétának* nevezett. Aztán,
11586 27 | tódítanom kellett volna a tréfájukat, s akkor minden nyiluk lehull
11587 63 | Én már ismertem ezeket a tréfákat, maguk a kigúnyoltak is
11588 22 | ebbõl a vallomásból.~„Ne tréfálj velem - felelte Edekon úr. -
11589 48 | Vettek belõle sokan, és tréfálkoztak vele, hogy nyerített-e az
11590 27 | Csak ne rosszakarattal tréfálkozzatok velem, ne gonoszul. Szolgája
11591 27 | volna figuráznom magamon. Ha tréfáltak rám, tódítanom kellett volna
11592 62 | mennyországot!~Jókedvem volt. Tréfáltam, hogy Emõkét földerítsem.
11593 27 | meg elõször (akinek mindig tréfára állt a bajusza):~- Olyan
11594 41 | despicis in opportunitatibus in tribulatione!~A férfihangok csak a falak
11595 45 | csirkék illatoztak, amelyeket Troa városa küldött ki Atillának.
11596 42 | mégis be van zárva a kapuja: Troának. A had eleje megáll. Mi
11597 42 | s boldog visszatérés.)~Troánál azonban másképp történt.~
11598 22 | tartotta.~A teremben csak egy trónféle, barna szék állt.~A falakon
11599 46 | üres. Atilla a hátsó falnál trónforma karosszékben ül. Mellette
11600 65 | mindenki elkábult belé. Atilla trónja tátongó üresség. Ki elég
11601 42 | latinul:~- Ki vagy te, aki trónokat döntesz te, országokat dúlsz
11602 34 | meghalt. Asszony ül utána a trónra: Pulheria.~Atilla nem várta
11603 56 | Mért nem ült a birodalom trónusára!~A szeme szikrázott. A termete
11604 3 | s aranyrudakból rakott trónuson fogad bennünket, hermelin
11605 32 | a lóval való parancsolni tudás a fõ tudomány. Az ellenség
11606 24 | Sok ezer ember gondolata, tudása, okossága vagy emléke, ami
11607 28 | kacagásomat elnyeldesni.~A tudatlansága arra vitt, hogy magam koholjak
11608 2 | eltolmácsolta a kérdést. Hiszen tudhatja Atilla!~Az én uram mégis
11609 2 | csikópecsenyében!~- Magatok is tudhatjátok - védekezett udvariasan
11610 11 | útja némelyik életnek. Sose tudhatjuk, hova jutunk rajta vénségünkre.~
11611 23 | én aranyaimat... Most már tudhatod, hogy az én aranyaim nem
11612 56 | mondottam végre -, nem tudhatom, mi érdekel és mennyi a
11613 55 | ugrottál a nyakamba, mintha tudj’ az Isten... Az ilyesmit
11614 3 | eredtem. Azt kérdeztem: nem tudja-e, mi történt Deéllel, a Csáth
11615 24 | amennyit akarok. Hát minek tudjak én írni vagy a fiam?~Hogy
11616 8 | Micsoda „Isten kardja”?~- Nem tudjátok? Az égbõl vetettek alá egyszer
11617 51 | pokoli. Ha a gyümölcs érezni tudna, csak az érezhetné, ahogy
11618 50 | túlról mennél, talán ki tudnád szabadítani a bal lábamat.
11619 32 | vont a nyakán büszkén -, tudnak-e ilyet a körösztény papok?~-
11620 1 | neki. Ha a betûk mozogni tudnának, a válaszunk betûi térden
11621 22 | a titokba; nem is szabad tudnia semmit.” Így volt-e, uram? -
11622 50 | vallásért, emberi nemzetért, tudományért - valami. De szenvedni egy
11623 53 | engem. Sose tanultam egyházi tudományokat, mégis többet tudtam, mint
11624 31 | Aztán ha nem is jártas a tudományokban, lám, a galamb sem ismeri
11625 53 | öreg nem gyõzött betelni a tudományom csodálatával. Mert õ bizony
11626 28 | hogy magam koholjak olykor tudományos tételeket, soha meg nem
11627 12 | Emõke néz, és hogy én neki a tudomásomból mutathatok valamit...~Csakhamar
11628 2 | vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi szemnek a mélységeit.~
11629 23 | elefánt.~- Lovat vakarni tudsz-e?~- Uram - fordultam Csáthhoz,
11630 55 | megindultunk.~- Csáthról mit tudtok? Él-e?~- Él.~- Hát a családja?~
11631 1 | egybehasonlítani valami bivallyal.~A tücskök örömmel szemléltek végig.
11632 1 | az apjukra, már amennyire tücsköket lehet egybehasonlítani valami
11633 33 | tapasztalatokat gyûjtöttem például tücsök koromban.~- Hát minek is
11634 49 | ütök. Csak idõm lenne rá! A tüdõm szinte szakadoz a lihegésben.
11635 15 | hogy tiszta és egészséges a tüdõnek.~Csáthékhoz egy tizenhét
11636 14 | Emõke, rozsdát fog a tükör!~Akkor aztán kijött, s mi
11637 8 | akárcsak magamat, mikor a tükörbe nézek.~Elhaladtak mellettünk.
11638 2 | pillantás volt, mint mikor a tükörre vetett napfény végigsiklik
11639 31 | hogy a szeme olyan tiszta tükrû, álmodozó. De hát mi a szemöldök
11640 24 | barbárok városában hallható. Tülkölés, ostordurrogás, disznóröfögés,
11641 53 | alatt, amelyik mögött a tündér nyugodtan hortyogott, de
11642 9 | királyné mellett lovagló tündérek között megismerem Emõkét.
11643 7 | megcsókolhatnám, ezt a szép tündérkezet...~- Szemtelen! - riadt
11644 58 | a vörös medvérõl meg a tündérkirályfiról.~Az öreg elszenderült. Magunk
11645 13 | inkább elbámult.~- Láttál tündért?~- Láttam.~- Hát vasorrú
11646 55 | eredtem, s estefelé már elém tündököltek Atilla fapalotáinak tornyai.~
11647 9 | Késõbb hallottam, hogy miért tüntetik ki annyira azt az egy királyfit.
11648 27 | is szolgátok leszek, ha türelemmel néztek reám.~Egy percre
11649 51 | fölszedik a sebeseket.~Várok türelmesen, bár a szomjúságom pokoli.
11650 48 | ma, mint holnap.~Magam is türelmetlen voltam. Míg a gazdám Atillánál
11651 41 | ölfa a város alatt.~Atilla türelmetlenségének más oka is volt: közeledtek
11652 40 | hozták el a zászlóikat a türingi törzsek, a Rajnán túli burgundok
11653 11 | három csimbókban. Az oldalán türkizzel kirakott görbe kard. Az
11654 33 | kõoltár állott, amelyen tüzecske füstölgött. Kellemes pecsenyeszagok
11655 29 | magas. Nagy hasábfákkal tüzeltek ott télen, s délutánonként
11656 38 | az. A legszebb nõi szem tulajdonosa. Miatta megyek én a hadba,
11657 51 | akinek kicsüng a mája. Túlfelõl négy fegyveres hun halott
11658 40 | türingi törzsek, a Rajnán túli burgundok és a Nekár-parti
11659 2 | telepingálják rózsával, tulipánnal, pávaszemmel. No, furcsa!
11660 12 | madárkalitkát csupa egymást érintõ tulipánokból, s közbe-közbe beillesztett
11661 2 | leány egy kis rezes sarkú tulipános ládát tétetett föl. Pénz
11662 39 | vidékrõl.~A másik jelentést egy tulipánszín pirosra festett arcú gelon
11663 12 | hímeztek: vérszínû kettõs tulipánt. A tulipán szélét arannyal
11664 64 | medrét üresen. A másikból túlnan kiömlött az összeszorult
11665 50 | házasodik a katona!~- Ha túlról mennél, talán ki tudnád
11666 60 | gyolcsok, övek, bõrtáskák, tunikák, csuklyák, korallmunkák,
11667 44 | közül. A tisztek egymás után tûnnek elõ: a fekete arcú Akrán,
11668 53 | mérgét, s így maradtam élve. Tûnõdjenek rajta az orvosok.~Lupusz
11669 47 | sátorba. Megállt, mintha tûnõdne valamin, azután akkorát
11670 7 | érinthessem.~Nem felelt. Tán azon tûnõdött, hogy mit feleljen?~Én meg
11671 46 | megmozdul. A hun fõurak tûnõdõn susognak:~- Aéciusz...~Jöttek
11672 17 | mikor látta, hogy nem tudom, tûnõdve tért vissza a tiszthez,
11673 47 | felelte -, hogy rajtuk a zabos turba?~S õ is ledõlt a sátor oldalába.~
11674 7 | takarta.~A fején könnyû, turbán alakú patyolat. Az arcán
11675 7 | haladt közöttünk a fehér turbános szép lovas, mint valami
11676 36 | magukkal.~Jöttek csak gyalog a turcilingek. Kerek pajzsú, rövid kardú
11677 36 | gyûrût küldött nekem?~Nem tûrhetem, hogy a jegyesemet börtönben
11678 27 | olyanok, mint az ebek: nem tûrik az idegent, amíg meg nem
11679 51 | süveget, s azt mondták, tûrjünk, míg ránk is kerül a sor.~
11680 1 | ragasztóval.~És nekem mindezt tûrnöm kellett, mert rabszolga
11681 60 | az öreg -, de azért neb tûröb, hogy rajtab vihogjatok!~
11682 63 | férfiszobrokat. A nõi szobrokat nem tûrték meg a hun nõk. Férfiszobrokban
11683 9 | Hun nyelven: kurul. De turulnak is mondják.~Következik egy
11684 40 | seregnek, de hol annyi híd, tutaj és komp a világon, hogy
11685 12 | s diónyi aranygomb végû tûvel megtûzve. Szép nõ lehetett
11686 65 | hallgatta a nép.~Rakott tűz is lobogott néhol: jóspapok
11687 46 | vitézei, mi szeretetteink! Tûzbõl, vízbõl, égbõl, földbõl
11688 29 | a konyhába.~Széles, nagy tûzhely volt ott az egyik sarokban,
11689 52 | Csak a szanaszét feketéllõ tûzhelyek vallják, hogy ott volt Atilla
11690 46 | Damonogh szekercét érint a tûzhöz, és leválasztja a fekete
11691 8 | szénakazal, szalmakazal, tûzifa. Elöl szárítják a ruhát;
11692 49 | s a szemem elõtt vörös tûzkarikák játszanak.~Szeretnék visszatérni
11693 7 | Visszatántorodtam. Az ütés tûzként égetett. Éreztem, hogy vér
11694 46 | Áldd meg nyilainkat!~A tûzön száraz lóhere lobog föl.~
11695 39 | tartottunk. Nyárson sült túzok volt az. Hol szereztek annyi
11696 39 | az. Hol szereztek annyi túzokot? A jó ég tudja!~Egy combot
11697 27 | említett Kopi vízhordó és tûzõr mindenes volt. A vizet csak
11698 36 | szemû ember. Öregecske, de tûzrõlpattant. A népe azonban nem zömök:
11699 33 | vágta le az állat fejét, s tûzte póznára, hogy a rossz szellemek
11700 1 | sírtam a térdemre esve -, tûzzel égették a lábamat!~De a
11701 51 | lábatörötten. Rám kiáltott:~- Tyû, az apád sarkantyúját, csoma
11702 63 | menyecskéket a fiatalok.~- Tyuhaj!~Vagy dalt hallgattunk az
11703 31 | szemmel, bal szemmel, ahogy a tyúkféle szokott -, s boldogan káricált.
11704 27 | beszélgetve evett, én azzal a tyúkkal társalogtam.~- Gyere, kis
11705 31 | Õ mindenre felelt a maga tyúknyelvén:~- Ká-ká-ká...~Sokat aludtam
11706 55 | hogy a másvilágon is a te tyúkod legyen.~ ~
11707 3 | mindent megváltoztatott.~Uccu, valamennyien kapkodják
11708 61 | biztosítékul tartott az udvarában.~A nõk abban a fehér hun
11709 64 | sokaságon át, odaérkezünk az udvarba. Ott már nincs senki.~Félrevon
11710 1 | minden órában hívatták az udvarhoz, vagy hozzánk szaladgáltak.
11711 13 | Mindenki az oldalát fogta - udvariaskodott Priszkosz -, õ egymaga volt
11712 39 | lõdörgött néha Cerkó is, az udvaribolond.~Következett az urak cselédsége.
11713 35 | szabad várakoztatnom.~- Az udvarnál azt tartják rólad, király
11714 38 | kérdeztem köhögve. - Hiszen az udvarolt neki.~Vállat vont.~- Nem
11715 11 | szolgáitok is elférnek az udvaromon. Ti magatok: az ebédlõ mellett
11716 27 | mindenes volt. A vizet csak az udvarról hordta a konyhába, a lajtból,
11717 15 | Csáthékhoz?... Ha végigmennék az udvarukon, talán meglátnám õt... Csak
11718 30 | lovasok állítanak be az udvarunkba. Az egyikben megismerem
11719 4 | vaddisznósonkát.~- Mennyei üdvösség! - mondta az uram a száraz,
11720 8 | Elhaladtak mellettünk. Az üdvözlést viszonozták, Emõke is fölvetette
11721 36 | hogy mi van a levélben:~Üdvözlet Valentiniánusz császárnak.~
11722 9 | süvegéhez emelte a kezét, és üdvözletet intett nekik.~De akkor is
11723 11 | keletrómai követ itt van; üdvözletét küldi, s ebben a cédrusfa
11724 1 | terem Maksziminosz úr, és üdvözli a vendégét.~Az is kezet
11725 11 | kiáltott.~Maksziminosz valami üdvözlõ beszédet indított a torkán,
11726 35 | võlegényi díszes mivoltodban üdvözöljelek. S nem lehet az, hogy egyúttal
11727 11 | vagy te, aki hazám nyelvén üdvözölsz? Hogyan kerülsz ide? S miért
11728 8 | út mellé, s meghajlással üdvözölték Csáthékat. Én nem a szolgák
11729 8 | sík hun földön mégis úgy üdvözöltük õket, mintha egy anya gyermekei
11730 17 | hogy a gazdám valami fontos ügyben levéllel küld vissza, és
11731 28 | kívánságaikat. De a magam ügyeiben ostoba voltam és szerencsétlen.
11732 53 | a maga ügyei meg a házi ügyek, pletykák, babonák. Csupán
11733 41 | de a had dereka oda sem ügyel. Már tegnap megkezdték a
11734 39 | vasládákba, a ravók és kincsõrök ügyelete alá.~Egy napon valami leégett
11735 64 | följebb másztam. Senki se ügyelt rám. A fáról láttam a szigetet
11736 46 | beszélgetés, hogy kifelé nem is ügyeltem. Csak vacsora után néztem
11737 25 | szünetében aztán a magam ügyérõl is szóltam neki:~- Engedd
11738 11 | értelmesebb, figyelmesebb, ügyesebb szolga a parasztinál. A
11739 63 | hajlékony derekú. Azzal ügyeskedett, hogy a fáklyákat szüntelen
11740 14 | tanította a kezedet ilyen ügyességre?~- Felséges asszonyom -
11741 14 | juhász. Nem értettem az ügyet.~De vajon elmenjek-e, vagy
11742 17 | se. Nálamnál vénebb volt, ügyetlenebb, tanulatlanabb. De elment
11743 57 | könnyen tisztázhatjuk az ügyünket. Szép volt és jólesett nekem,
11744 11 | végtelenig nyúló perekben az ügyvéd meg a bíró kizsarolja a
11745 56 | Hozzatok neki egy széket, vagy ülj le a szõnyegre. Hiszen ebben
11746 25 | a szolgája olyan magasan üljön, mint õ.~ ~
11747 34 | Eszlásznak megint lóra kellett ülnie, hogy lelovagoljon a Márvány-tenger
11748 33 | rá méltó, de le kellett ülnöm.~Zobogány is szívesen nézett
11749 12 | szótlanul elmentek. A földön ülõk közül fölkeltek valami hatan.
11750 13 | aranyláncukat babrálnod. Atyád mellé ülsz, és komolyan viselkedel,
11751 7 | lassan a mellemben.~Fél óráig ültem-e úgy vagy egy óráig, nem
11752 56 | város végén, mikor lóra ültetek. Aztán elmondod az utazást,
11753 55 | asztalra. A maga karosszékébe ültetett és kedves fiamnak nevezett.
11754 32 | volt, amelyet arra a célra ültettek oda.~A ligetnél ki kellett
11755 55 | nevezett. Dzsidzsiát mellém ültették. No, az nem tetszett. A
11756 1 | ruhában járattál, asztalodhoz ültettél. S nem te tanítottál-e arra,
11757 6 | ciprusét, amelyet aznap ültettem, amikor téged magamhoz váltottalak.
11758 45 | Királyok királya! - kezdte ünnepélyesen. - Engedd meg, hogy szóljon
11759 14 | a nyakukon, azt is csak ünnepen.~- És a görög leányok -
11760 12 | majombõrt. Aztán öltözzél ünnepibe. Hints a tógámra rózsavizet.
11761 13 | tekintettek.~Látszott rajtok, hogy ünnepies elfogódással várnak arra
11762 39 | koronát küldöttség hozza ünnepiesen.~Már akkor a második fogásnál
11763 56 | sarokba azt a süveget, és ne ünnepieskedjél.~Én hát leültem közéjük
11764 9 | férfiak és nõk rendezgették az ünneplõjüket. A fehér lovak sörényét,
11765 8 | Látszott, hogy õk is az ünnepre öltözködtek. Körben álltak
11766 33 | öntötte az oltár alá az üregbe, a Gonosznak.~Sármánd a
11767 65 | belé. Atilla trónja tátongó üresség. Ki elég nagy arra, hogy
11768 46 | elõtt. Györhe egy fehér ürüt meg egy fekete kost tart
11769 29 | volt ott az egyik sarokban, üstök és kondérok forralására
11770 53 | alakban tört a halál. Hol az üstökömet ragadta meg, hol a lábamat,
11771 35 | lelkendezve:~- Zéta! Zéta! Üstöllést a palotába! Átilla elé.~
11772 2 | szúr, mint a tövis, néha üt, mint a mennykõ.~A leány
11773 50 | legcsodálatosabb az, hogy a nagy ütések, nagy szúrások, nagy sebek
11774 1 | a testem, és kék-zöld az ütésektõl.~S ahogy õ szótlanul nézett,
11775 52 | Vélem, hogy valami nagy ütéstõl támadt daganat van ott a
11776 33 | más-más helyen, más-más ütközõk között. De egyre világosabb
11777 49 | az enyémnek. Azt is fõbe ütöm. A portól nem látok már.
11778 22 | beszél.”~Atilla a padlóhoz ütötte a kardját.~- Gazemberek! -
11779 2 | büszke a sebeire. Minél ütöttebb-vertebb a képe, annál szebb neki.
11780 42 | felelt.~A szeme már akkor üvegesedett. Homlokát verejték lepte
11781 38 | Écska királynénál. Egy római üvegkereskedõ jött hozzánk, s tolmács
11782 49 | zenéje. Az indulás bõsz üvöltése nyom el kürtöket és sípokat.~
11783 34 | elõszáguldó lovasok diadalmasan üvöltötték:~- Itt a fej! Hozzák az
11784 63 | lobogtattam egy szurokfáklyát, és üvöltöttem a hunokkal:~- Éljen Átilla!
11785 46 | morajlásához. Csak a tábori kutyák ugatnak a messzeségben, s a máglya
11786 4 | Kutyák rohannak reám, dühösen ugatozva.~- Segítség!~Hallom azonban,
11787 1 | és citrommal dobáltak.~- Ugorj, no!~Ugrottam. A játék mulatságos
11788 64 | azt kívánta volna, hogy ugorjak a kútba, beugrottam volna,
11789 51 | Hiába kiáltottam hol az ugoroknak, hol az asszonyoknak, Bialra,
11790 38 | magunkszõrû legény nemigen ugrálhat az olyan kisasszonyok körül.
11791 11 | letop megint, és ficánkol, ugrándozik, rendbe igazodik. Emõke
11792 46 | teljesen meztelen alak zegzugos ugrásokkal, kerékhányással hívta a
11793 49 | de a lovam már halottakon ugrat. Lándzsát elõ! Hiszen ezek
11794 32 | lovon azok a vad futtatások, ugratások, fordulások, amiket aztán
11795 44 | mondotta az egyik -, ezt nem ugratod zsákba.~A hunok különben
11796 49 | holttesteken, döglovakon át ugratva minden percben. Utánunk
11797 49 | A lovam már döglovakat ugrik át, s halottakra tapos.
11798 63 | könnyen forgó, könnyen ugró, hajlékony derekú. Azzal
11799 19 | beszegõdök Csáthhoz, és onnan ugrok el? Hogyan jövök át a határon?
11800 37 | meg hirtelen a nyakamba ugrott, és megcsókolt a kis szemtelen,
11801 55 | hogy mikor megjöttem, úgy ugrottál a nyakamba, mintha tudj’
11802 35 | mosolyog, mintha nem egy és ugyanaz volna. De csak a szeme mosolygott,
11803 7 | Tehát ezek is jönnek! Talán ugyanazon az úton jönnek, amelyiken
11804 22 | Van egy font. A fiánál ugyanennyi.~Aztán rám mutatott:~- Ezt
11805 63 | nincs a királyon, hanem ugyanúgy halt meg, mint Buda.~Kikiáltó
11806 49 | tágasság nyílt körülöttem, úgyhogy elõreragadhattam az íjamat.~
11807 2 | ha olyan nagy úr az apja, úgysem adták volna neked.~- Bizony
11808 2 | érdekelt az út: lépten-nyomon újat láttam, s a hunokkal való
11809 56 | olyan feszes vagy, mintha újévi köszöntõt akarnál mondani.
11810 8 | nagysátorból származott újházasok sátorai. Közös a szív, közös
11811 45 | emberi faj könnyben és vérben újhodik meg. Minden nagy viharban
11812 42 | Homlokát verejték lepte el. Ujjai görcsösen horgolódtak a
11813 9 | beletörölje a hajamba az ujjait.~Mikor a homokóra az egy
11814 49 | kesztyûbõl ahogy kinyúlnak az ujjak - alig gyõzik fékezni az
11815 46 | dühösen bufog. Tenyérrel, ujjal veri a dobos. A sípos az
11816 53 | jövedelmeit is. Rongyos ruhájukat újjal cserélte meg, és gondozta
11817 22 | való. Az ing fölött azonban ujjatlan selyemkabátfélét viselt,
11818 43 | hitetek.~S hogy így három ujjával gesztikulálva beszélt, olyan
11819 12 | volt öltözködve. A derekán ujjnyi vastag fehér selyemkötél,
11820 7 | amelyiken mi!~Az elsõ percben ujjongtam. Aztán megint okosságra
11821 52 | Egyik-másik megáll és forog. Az újonnan érkezõk hozzáütõdnek, és
11822 45 | hogy a vihar után lásd az újraéledést, s ahogy az Isten a te kezeddel
11823 1 | mintha álmodnék.~Mert ez az újság hihetetlen volt nekem. Az
11824 41 | A hada nagy. Egy napon újságolták, hogy a büszke római vezér
11825 8 | az álomnak a gyönyörûsége újult meg bennem. Milyen különös
11826 38 | velem mindig, s én meg az út unalmait szívesen enyhítettem a velük
11827 11 | aranyalmafájáról hullna az unokáidnak is.~A fõvezér tagadón ingatta
11828 33 | játszott. Valamennyi az õ unokája. Vidám lármájukat a vak
11829 50 | szívogattam a fájdalmamat.~- No - unszolt az ember. - Mozogsz-e már?
11830 45 | tábor csoportjait. Atilla untalan azt nézegette, s evés közben
11831 42 | intett a kincstartójának, Upornak. Mondott is neki valamit.
11832 23 | hogy. Érdöme szerint.~- Az úr-e a jobbik vagy az asszony?~-
11833 60 | tekint át a társaságon.~- Urab - mondja Turzó mérgesvörösen -,
11834 44 | harcolsz?~- Nem is fõzök.~- Az urad oldalán?~- Nem is temelletted.~-
11835 12 | egy órára megfosztom az uradat a szolgálatodtól.~Priszkosz
11836 25 | siettem.~- Jártál te az uraddal a császári palotába?~- Sokszor,
11837 1 | amelyik örökre le van kötve az urához. Én nem tudtam, hogy melyik
11838 15 | Atilla ajándékozta meg az urainkat és a hun mágnások, akik
11839 15 | a hun mágnások, akik az urainkkal megismerkedtek.~De az uraink
11840 49 | is akasztottam, hogy az urakhoz jobban hasonlítsak. Fejemen
11841 15 | római követekhez. Az urak az urakkal, a szolgák a szolgákkal
11842 35 | látszik. Körülpillant az urakon.~Halk moraj és mozgolódás.
11843 1 | Nagy Heródes fiainak az uralkodása. És ezen a napon halt meg
11844 63 | csak egy király az, aki uralkodhatik.~Az íróházban már arról
11845 63 | keményítõszag helyett gubacsszag uralkodott benne, de a falakat templomi
11846 49 | Neki a harcban csak az urára kell vigyáznia. A nagy pajzzsal
11847 27 | hallottam:~- A kezed ugyan uras. No, majd itt megvastagodik.~
11848 27 | állt a bajusza):~- Olyan urasan beszélsz, mint valami gyiák.
11849 22 | császár odahívatta Marcialosz urat is, aki nem fõtanácsosa.
11850 11 | rokonság nem jelentkezik, az úrból vált szolga tartása akkor
11851 2 | ember is. Látszott, hogy úré. Kettõs sátor volt, vastag,
11852 49 | mellett, hogy ha netán az úrét ellõnék, ledöfnék, azonnal
11853 38 | ne áruljon.~- És Aladár úrfi? - kérdeztem köhögve. -
11854 1 | kölyök - mondotta - veri az úrfiakat!~Láttam, mint sárgul el
11855 56 | hogy egészséges, és hogy az úrfiaknak éretlen gyümölcsöt ne adjanak.~
11856 38 | volt az idõ, s én Aladár úrfival kísértem haza Emõt. Aladárt
11857 5 | Maksziminosz. - Szerecsen úribb.~Éreztem, hogy elsápadok.~-
11858 42 | megállítja a lovát, és szól Urkonnak, hogy az asszonyt vezessék
11859 42 | asszonyt vezessék eléje.~Urkonnal odasietett a püspök is,
11860 63 | lógatva részegen lovagol; Urkont, amint nagy macskaszemeit
11861 1 | megfordultam, hogy kifelé ússzak, kaviccsal dobáltak.~Otthon
11862 35 | aki kutyát pajkosságból uszít, hogy csak beszéljek bátran.~
11863 23 | melegétõl, és zöld moha úszkált benne, de azért megittam.~
11864 4 | tópartra. A sátraink ott úszkáltak a vízben. A lovaink szanaszéjjel.
11865 52 | húzgálták ki a halottakat, az úszó fasisakokat, dárdákat, fegyvereket,
11866 62 | képedeztem.~A szeme könnyben úszott. Mit akart mondani? - nem
11867 1 | Nekem az nem volt nehéz: úgy úsztam, mint a vidra. Hanem mikor
11868 41 | mélyébõl a zsoltárének:~Ut quid Domine recessisti longe,
11869 64 | Nem akartam. Bocsáss meg. Utadban többé nem leszek. De ne
11870 8 | kõépületek, se kövezett utak nincsenek benne. A sátorok
11871 49 | vihar elsõ szele sodor az utakon.~De lám, megindult a római
11872 42 | Kiáltozás, kürtölés és utálat lépten-nyomon.~A had minden
11873 23 | Elborzadtam, hogy azt az utálatos helyet megláttam. Ez lesz
11874 39 | Érzett a hangján, hogy õ is utálkozik az emberirtáson.~Három hírmondó
11875 18 | bennetek emberi szív? - utálkozott rájuk Vigilász.~- Uram -
11876 17 | számot mondhatsz el elõtte, utánad mondja. Száz idegen nevet
11877 23 | merre mozduljak. Csáth utánament Atillának a palota belseje
11878 36 | Még másnap is éreztem az utánok maradt vöröshagymaszagot.
11879 63 | Cerkó egy seprûn lovagolva utánozta a fõurakat: nagyhasú Eszlászt,
11880 56 | ültetek. Aztán elmondod az utazást, a csatát és minden hányódásodat.~
11881 52 | mondanák:~- Ó, beh jó vízben utazni a másvilágra. Tarts velünk,
11882 1 | Egypár nap múltával oda kell utaznunk.~Leült, és maga elé bámult.~-
11883 20 | Most sárga tarlók között utazunk hetek óta. Néhol még aratnak
11884 7 | aztán látom, hogy kiugrat az útból, és a mezõn játszatja a
11885 15 | fedett serpenyõvel ki az utcára, a füstnek nagy kígyóját
11886 17 | gondoltam, hogy leheveredek az útfélre, és elmaradok, visszatérek
11887 9 | elõföllegzik a királyi násznép úti pora. Napsütésben gomolygó
11888 11 | Bizony, atyámfia, görbe az útja némelyik életnek. Sose tudhatjuk,
11889 1 | a szerencsének mindig az útjában légy.~Soha nem láttam többé
11890 4 | milyennek képzeli a pokol útját. Én, ha festő volnék, aznaptól
11891 7 | el-elmaradoztam. Minden útkanyarulatnál megállottam és visszanéztem:
11892 30 | bajuszom és szakállam az utóbbi hónapokban erõsen kimohodzott,
11893 36 | hunok és fehér hunok. Az utóbbiakat hunugoroknak, hungaroknak
11894 53 | fölszentellek, és te leszel az utódom.~A papok olykor görbe szemmel
11895 8 | Aztán nem értük õket többé utol.~A hetedik napon egy csoport
11896 17 | és holnap vagy holnapután utolérlek benneteket.~S elügettem.~
11897 24 | horgas orrú vénleány rab utolért a folyosón. Meglökött, és
11898 8 | delén Csáthék karavánja utolérte a miénket. Bizonyosan korábban
11899 17 | Vigilászékat két óra múlván utolértem. Azt mondtam Vigilásznak,
11900 56 | lett a vége, hogy az õsz utolján hazajött egészségesen, gazdagon.
11901 Eloszo| ELŐSZÓ, ~AMELY UTÓSZÓNAK IS OLVASHATÓ~Kérdezzétek
11902 23 | hadd pihenjen, mert messze útról jön.~Valóban fáradt voltam,
11903 7 | hajnalban induljunk a további utunkra.~Álmatlanságtól zavaros
11904 8 | egy Szilvánusz nevû római uzsorásnál.~Mikor Atilla megtudta a
11905 55 | cselédek elmosolyodtak, és Uzurára néztek.~Uzura elvörösödött.
11906 46 | Vonjátok föl íjatokat! Ûzzétek el az idegen szellemeket!
11907 24 | A szénában alkalmas jó vackom volt. Más szolgák is háltak
11908 3 | sátorból.~- Nem értem - vacogott Vigilász -, Atilla mindig
11909 28 | koffogott rám. - Mit vacogsz, mit dideregsz? Mért nem
11910 22 | Uram - kezdett Vigilász vacogva -, ez az arany bûndíj...
11911 15 | sültbõl és sajtból való vacsorájukat. Nekem akkor már nehézzé
11912 34 | fáradtan csak éppen befaltam a vacsorámat, s aludtam, mint az ólom.~
11913 58 | jóformán végén se voltak a vacsorának, kiszólt Dzsidzsia az emeleti
11914 2 | halat küldött. Az volt a vacsoránk.~Azután álomnak ereszkedtünk.~
11915 15 | Az est csöndes. Talán ott vacsoráznak késõbb, fáklya mellett,
11916 22 | követ urak Krizafiosznál vacsoráztak, akkorra rendeltek ismét
11917 51 | gyomrom, mintha zsarátnokot vacsoráztam volna.~Nézem a sisakot.
11918 39 | püspököt megölte. Miféle vadállat lehetett? Hun nem. A hun
11919 49 | cserélt volna bennem egy vadállatnak a lelkével - öltem és öltem
11920 55 | Már hogy volna beteg? Vadászatra ment ki Rika nagyasszonnyal.
11921 8 | politizálnak, csereberélnek s vadásznak, versenyt futtatnak, hadi
11922 8 | faalkotmányok váltják föl. Azok már vadbõrökkel vannak betakarva, vagy vastag
11923 8 | betegek szintén a sátor elõtt, vadbõrökön vagy a puszta földön hevernek.
11924 36 | lóvért, mint mi a bort. Vadbõrszagú nép, mint a többi.~Jöttek
11925 4 | csobolyó bort meg egy tál hideg vaddisznósonkát.~- Mennyei üdvösség! - mondta
11926 2 | várost látok majd és sok vadembert. De bizony csalódtam: béke
11927 56 | láttam egyszer egyet lóháton, vadgalambszínû ruhában, fátyolosan.~A szeme
11928 35 | disznóé. A füled lelóg, mint a vadkutyáé. És beszélni se tudsz, csak
11929 2 | érdekelne, ha láthatnám azt a vadleányt, akinek a szépségét csak
11930 28 | ruhája illata megérintett.~Vadmacskából készült prémköntös volt
11931 17 | miért, de igen kérlek: ne vádolj engem hálátlansággal. Mert
11932 60 | nem fogja, bizony közénk vág az öreg.~És ebben a dulakodásban
11933 50 | érzékenységét: sem ütés, sem vágás, sem szúrás nem fáj, csak
11934 40 | tengernyi hadat átvigye?~- Vágjátok le az erdõt! - parancsolta
11935 31 | Kapsz-é eleget, öreg? Vágnak-e azok a cudar tyúkok? Ott
11936 53 | tehenet gondozta, vagy fát vágott. Egynéhány tanított, egynéhány
11937 38 | mikor csapatos ütközetben vágsz embert, a szomszédodnak
11938 60 | az öreg -, iszen közéjök vágtab volna, haneb lefogták a
11939 51 | felé.~Az egyik mellettem vágtat el. Rám se néz. Összevissza
11940 49 | csata zajlik.~Atilla sebes vágtatást száguld végig a seregek
11941 32 | megfordulnunk és visszavágtatnunk.~A csataviselt tanítók magyarázták
11942 53 | erõvel rohant meg a hazatérés vágya, hogy kész lettem volna
11943 60 | meg - sírta az asszony -, vagyhogy ástam volna el.~Ebbõl megértettem,
11944 23 | hogy két kedves fiacskád vagyon, és hogy nincs mellettük
11945 11 | zavartalanul élhet a házában, vagyonában. Azt cselekszem, amit akarok.
11946 36 | Konstantinosz hátrahagyott vagyonának a fele és a római birodalomnak
11947 54 | jót cselekedhetel azzal a vagyonnal.~Másnap este megnéztük a
11948 1 | válasz készül, kenje õket vajjal.~A válasz napokig készült,
11949 12 | rajta, díszítetlen, puha, vajszínû selyemruha. A lábán ugyanolyan
11950 23 | valami álmos elefánt.~- Lovat vakarni tudsz-e?~- Uram - fordultam
11951 55 | Uzura elvörösödött. A fejét vakarta.~- No, mi a?~- Hát - mondja
11952 35 | beszéljek bátran.~Én hát vakmerõ nyíltsággal szólok:~- Semmi
11953 40 | egy burgundi népfaj, õrült vakmerõségében nevetséget keltõ és tisztelni
11954 50 | amelyben órákig forogtam.~Vaksötétség. A harcmezõt mintha gyászlepellel
11955 60 | némelyiken esztendeig is vakult a mûvésze.~Vizsgálják a
11956 60 | Bindönféle fületlen gombok, valabi rúzsaszínû kõbül valók,
11957 7 | minden magam-okosítása. Valahányszor azt határoztam, hogy az
11958 51 | segítségével mégis fölhúzódzkodok valahogy. Egy frank harcos fekszik
11959 33 | íródeákja. Ha levél kellett valahova, õ rótta föl a buta hun
11960 63 | sose hallottam még, hogy valakit azért sajnáltak volna, mert
11961 11 | barbároknak. Különb nép ez valamennyinél. Mert amikor háború nincsen,
11962 3 | gazok! Karóba húzatnálak valamennyiõtöket, ha nem nézném, hogy követek
11963 30 | volt velük meg egy tolmács. Valamennyiüket ismertem látásból.~- Itthon-e
11964 1 | magamban. - Hibáztam volna valamiben? Soha nem mulasztottam én
11965 56 | megjelenhettem Emõke elõtt.~Valamicskét mégis aggódtam: a képem
11966 19 | szívnek törvényei külön valamik.~A rózsa kis papirosban
11967 8 | helyet nem jelöl nekünk valamilyen hun fõember.~Megállítottuk
11968 47 | Megállt, mintha tûnõdne valamin, azután akkorát ásított,
11969 44 | a sisakot, megtanítalak valamire.~- Mire?~- Hogyan kerülhetsz
11970 28 | szórta szét a ruháit, hogy válasszon belõlük reám valót.~Már
11971 41 | felhõként szállnak föl. A válaszfelhõ igen csekély. De hát a falak!...~
11972 36 | selyemszövetek voltak mellékelve a válaszhoz. A római császári udvarból
11973 17 | elmondták, hogy Atilla mit válaszol a császárnak. Vigilász elmondta,
11974 1 | tekinted.~- No, úgy nem - válaszolta a vendég -, hanem itt egy
11975 1 | tehén. Apámnak nem volt más választása, csak az, hogy vagy engem
11976 22 | felelte Krizafiosz -, választhatsz egy palotát, bármelyiket
11977 25 | alacsony, deres paripát választott ki. Az volt a Füst. Azon
11978 46 | fiát, a hunok fejét, a te választottadat, Átillát!~- Segítsd Átillát! -
11979 29 | amikor Átillát fejedelemmé választották. Én meg utána két évre.
11980 9 | nárduszával, és középen kétfelé választottam, mint a szabad emberek szokták.
11981 1 | lekiáltott a kertbe:~- Mi az?~Válaszul az egyik rabszolga megragadott,
11982 1 | betûk mozogni tudnának, a válaszunk betûi térden csúsznának
11983 35 | Honoria hercegleányt, harmadik Valentinián császárnak a húgát?~A terem
11984 8 | azonnal karóba húzatta. Valentiniánuszra meg ráizent, hogy: vagy
11985 17 | forduljak vissza? Hogyan váljak meg a gazdámtól? Megmondhatom-e
11986 25 | szolgák -, kedves egészségedre váljék az éccakai nyugodalom!~Csáth
11987 28 | is keresik. Atillát maguk vállalják feljebbvalójuknak.~Hát
11988 22 | császár mindenképpen örül a vállalkozásodnak, és megadja a jutalmat,
11989 22 | hogy a császár mit szól a vállalkozásodra.”~- Így volt - bólintott
11990 63 | kérdéseket, de erre nem vállalkozom. Hát mégis mi a?~- Ha a
11991 47 | Délnek?~- Arra. Két kémünk vállalkozott, hogy felgyújtja a szénás
11992 56 | szépen lesimítva omlott a vállamig.~Hát lépek a palotába. Széles
11993 56 | bársonydolmány, gyolcsgallér, a vállamon ezüstláncon lógó kétaraszos
11994 50 | Szenvedni nagy célokért, vallásért, emberi nemzetért, tudományért -
11995 43 | babona a mi hitünk. Mi hun vallásúak vagyunk: nekünk babona a
11996 33 | Jézus szívével néznek a más vallásúakra is.~- Hogyan?~- Az õ fõparancsolata,
11997 46 | felelte:~- Nincsen, uram. A mi vallásunk csupán egy jóslatot ismer.~-
11998 22 | tekintett. - Ha tüstént nem vallasz, a fiadat itt koncoltatom
11999 35 | miféle teremtés az a hölgy? - vallat tovább Atilla.~- Azt mondják:
12000 62 | emelgette, vállát vonogatta.~Nem vallathattam. De lógó fejjel ballagtam
12001 30 | megegyenesült a derekam. Vallató hangon folytattam:~- Hát
12002 2 | Fölhajtotta a kobakot.~Tovább vallattam:~- Hogy hívják azt a leányt?~
12003 51 | fekszik itt magányosan. Vállban csapta le valaki. Az ujján
12004 28 | menyétprémek.~Az én hajam megnõtt, vállig ért már. Száraz hidegben
12005 52 | szanaszét feketéllõ tûzhelyek vallják, hogy ott volt Atilla tábora.
12006 33 | születik. Ha a keresztény hitet valljuk, bele kell szórnunk a Tiszába
12007 22 | rettenetesség gomolyodik ki ebbõl a vallomásból.~„Ne tréfálj velem - felelte
12008 38 | sehogy. Más fiataloknál holmi vallomások járnak elöl, mink már szerettük
12009 30 | alá szorultan szólanék -, vallomással tartozom neked. Azt a levelet
12010 22 | karjára könyökölve várta a vallomást.~- Uram - kezdett Vigilász
12011 53 | mondták, hogy szolgájának vallottam magamat. De szent ember
12012 14 | hogy rá volt akasztva a vállra: a karok szabadon voltak,
12013 44 | Átillát - röhögött egy széles vállú testõr.~Rám pillantott,
12014 11 | nemcsak a két nemzetnek válnék javára. Hanem a te kedves
12015 2 | bele, akkor csakugyan nem válogathatsz többé a csikópecsenyében!~-
12016 2 | marhahúsnál. De én már aligha válogatok benne.~S aggodalmas arccal
12017 2 | olyan. Mintha a leány egész valója csupán azért jött volna
12018 2 | gazdámé. Ő a császárnak a valójában való követe. A másik sátor
12019 28 | maguk vállalják feljebbvalójuknak.~Hát olyankor, mikor királyi
12020 34 | arra gondolt, hogy ha úrrá válok, neki vagy a gyermekeinek
12021 35 | nyilakat, könnyû tiszai nádból valókat persze.~Hát ahogy ott néztem,
12022 19 | elõkelõ nõk rabszolgáknak váltak a rabjaivá.~Emberi törvényt
12023 27 | Megszokták, hogy a foglyok váltakoznak az udvaron. Legfeljebb ha
12024 11 | Hogyan kerülsz ide? S miért váltál hunná?~Mert sokféle nép
12025 60 | ajtót.~Mindig boldog szívvel váltam meg Emõkétõl. Mert mikor
12026 38 | az árvíz. És így kétfelé váltan haladtunk északnak, azután
12027 28 | hogyan lehetne aranyra váltania.~Én hát kedves kutyája lettem.
12028 14 | tízéves koromban meg kellett váltanom apámékat a nyomorúságtól.
12029 30 | kinél van, s hogy mennyiért válthatom ki. Ha nem nagy a váltság,
12030 11 | vállat vont:~- Hát... ha nem váltott ki a rokonságom, kiváltott
12031 28 | helyét is tornyos prémsüveg váltotta föl. A közrendi embereké
12032 2 | összefordultak, és néhány szót váltottak. Aztán nagy csörgéssel visszaügettek
12033 6 | ültettem, amikor téged magamhoz váltottalak. De ebben az órában nem
12034 8 | ruháján csak annyi volt a változás, hogy a fején a patyolatot
12035 8 | emberi arc! Az õ arca is változatlan volt, az enyém is. Mikor
12036 56 | bámultam, akinek az arcát addig változatlannak ismertem. Kipirultan, égõ
12037 52 | mellemet is ellepte a víz. Változatosságképpen egy nagy rossz híd lebeg
12038 15 | Szerettem volna griffmadárrá változni, hogy lecsapjak reá, és
12039 33 | ellenség fegyvereit, s ólommá változtatja az acélt is. Ha Isten is
12040 36 | meg egymást, ha festést változtatnak?~Jöttek dübörgõ szekereken
12041 30 | Konstantinápolyban.~A ruhám változtatott-e el, vagy hogy a bajuszom
12042 30 | válthatom ki. Ha nem nagy a váltság, mindent megteszek érte,
12043 60 | Hol az elfogott elõkelõk váltságát hozták, hol a császártól,
12044 31 | hazamégy. Apám elbocsát. Váltságdíj nélkül bocsát el. Már meg
12045 62 | megkérdezte, hogy mekkora volna a váltságom?~- Nem tudom, uram - vonogattam
12046 64 | temessék el Atillát? Mert vándornemzet a hun, s lehet, hogy valamelyik
12047 38 | apró nép lakja. Többnyire vándornépek. Azok ennek a rengeteg hadnak
12048 51 | parton. Tettek a fejünk alá vánkosul nyerget, lófejet, süveget,
12049 24 | püspökségek, hegyi átjárók, várak? hol milyen ipar dívik s
12050 22 | a további parancsra való várakozás... lélegzetállító valami
12051 11 | dobogása elakadt a rémületes várakozásban. A ló vagy hat lépést kereng
12052 58 | ha hívatnak, ne késsek.~A várakozásomban nem is csalódtam. Még jóformán
12053 60 | arca megélénkült. A szeme várakozással tapadt az arcomra. Az a
12054 64 | kellett térnem a fához, s ott várakoznom, mert a sok ló és sok ember
12055 35 | megállít az ajtó mellett. Várakoznunk kell, míg Kamocsa beszél.
12056 50 | meg a sátor alatt lóháton várakozó zoltánoknak, hogy melyik
12057 35 | Azonban Atillát nem szabad várakoztatnom.~- Az udvarnál azt tartják
12058 11 | elõ az a leány!~Amint ott várakozunk, egy fekete szemû hun jön.
12059 41 | várba egyszerre ezerfelõl. A várból pedig parittyák köve sivít
12060 51 | hun táborig.~A szekerek várfalformán körítik, s elõttük lovas
12061 63 | találós kérdéseit, hogy mit várhatok Atillától?~Csak egy a bizonyos,
12062 62 | állott a rudunk. Marciánusz várhatott. Az idõ csak most érkezett
12063 60 | Menekülése közben fogták el. Várhattak érte jó váltságdíjat.~Azért
12064 35 | beszél. Az uram is int, hogy várjak, de Kamocsa éppen végzi
12065 36 | találkozásuk helye: Róma.~- Minek várjam a tavaszt? - felelte Csáth
12066 15 | hun ábécében az l betû a varjúláb. A pecsétre az Atilla név
12067 15 | egyik jegy hasonlított a varjúlábhoz. Mi azt gondoltuk, hogy
12068 3 | szökevényeket. Mi pedig várjunk, míg a hunok fõvezére a
12069 26 | orromat: mintha a szemembõl várná a feleletet. A szívem malomként
12070 8 | fõvezér, akit meg kellett várnunk, már megérkezett. A palotája
12071 27 | származású vagyok-e, és hogy várok-e váltságot.~Amint megtudták,
12072 8 | hasonlít a világ semmiféle városához. Se templomok, se márványpaloták,
12073 41 | marad élten a csecsemõ se!~A városbelieknek a püspökük volt mindenük:
12074 53 | érkezett az öregnek: hol a városból, hol vidékrõl. Olyankor
12075 63 | fehérlettek. Azokat mind a római városokból hozták. De csak a férfiszobrokat.
12076 38 | mély ellátás nyílt a völgyi városokra. Minden város füstölt. Csege
12077 45 | világtipró hatalmas népedet, s városom lakói nyugodtan alszanak
12078 45 | elé, elmondom neki, hogy városomon át vezetted el világtipró
12079 49 | Megfordulok. Badaló az, városvégi hun, aki lándzsavetésre
12080 14 | Emõke az ölébe eresztette a varrást, és édes-halk, meleg hangon
12081 60 | rossz sorsa, mert csak ruhát varrattak vele, de azért persze mégiscsak
|