1-arado | arany-benyi | beozo-csava | csecs-egesz | egete-elszo | elszu-falna | falog-folsz | folta-gyerm | gyero-hazia | hazna-inniu | innod-kasza | katal-kirob | kisas-labua | labuj-lovun | lofar-megko | megku-mosle | mosna-nyujt | nyul-pajzs | pajzz-rebit | reces-sikka | sikol-szere | szerk-tarka | tarlo-tovab | tovar-varra | varro-vonag | vonal-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
12082 64 | vékony fekete posztóból varrott zsák, kinek sarkáig érõ,
12083 12 | tulipán szélét arannyal varrták ki.~Hogy mi beléptünk, az
12084 15 | ezüstcsillag volt a süvegére varrva.~- Ezt a nagyasszony neked
12085 45 | nemzetek vezérei is. Parancsra vártak. Atilla még vacsora közben
12086 49 | feszített íj, úgy álltunk eddig, várva a térszakadást. Mikor már
12087 41 | vonja visszafelé köteleken a vasakkal fejelt, nehéz fatörzseket.
12088 1 | volt a kívánsága, hogy a vásár ne az Iszter partján legyen
12089 38 | hogy segítsek a nõnek a vásárlásban. Szép aranyos fiolákat és
12090 3 | rabszolgákat nem szabad vásárolnunk, egyáltalán nem szabad vennünk
12091 1 | hogy vagy engem vigyen a vásárra, vagy a tehenet.~Engem vitt
12092 46 | mint a dübörgõ fergeteg, vasba öltözött hadakat ledöntõ,
12093 46 | ezüsttálban fogják fel. A feketéét vasedényben.~A papok serényen dolgoznak.
12094 46 | hun táltosok becipelték vasfogókkal a két izzó követ, s ráhelyezték
12095 46 | A két dob tompán pereg. Vaskanálba veszi a fekete kos nyelvét
12096 39 | arany- és ezüstkincsek külön vasládákba, a ravók és kincsõrök ügyelete
12097 21 | ládában ruhaféle.~Eszlász a vasládára mutatott.~- Ennek a kulcsa
12098 13 | tündért?~- Láttam.~- Hát vasorrú bábát?~- Azt is.~- Hát hétfejû
12099 1 | kutyakölyök vagy a macskakölyök a vásott emberkölyöknek.~Kiállítottak
12100 62 | még rövidebben válaszolt:~„Vasra én acéllal felelek.”~Azonban
12101 33 | az utcai bûvészek tüzes vassal is játszanak.~Gyõrhe táltos
12102 28 | más ruhát adok? Nõhetsz, vastagodhatsz: holtodiglan viseled ezt,
12103 46 | a nyelvet, a gödörbe. A vastál vérét is oda önti.~A tûz
12104 12 | Az egyik leány mindjárt vásznat vett elõ, és vörös krétával
12105 63 | se senkinek.~- Gyenge a vásznuk - mondták megvetõen.~Én
12106 1 | köznapi ruha, közönséges vászonból való.~Reggelenkint az asszonynak
12107 51 | belloton halottról szakított vászonnal.~De ezernyi ezer sebesült
12108 36 | födik. A pikkelyt durva vászonra varrják, s olyanok, mintha
12109 2 | bennünket. Többnyire fehér vászonruha volt rajtuk, és sem a lábukon
12110 45 | Fekete deszkalapon színes vászonszeletkék jegyezték a két tábor csoportjait.
12111 50 | kiáltást is:~- Vizet...~- Vater...~Ki ad most vizet? Isten
12112 32 | már. Az udvaron kotlósok vattyogtak, kislibák legeltek. Az égboltozat
12113 46 | A hun... lel... kek... ve... le... tek... har... col...
12114 41 | vizében emberek és lovak veckelõdnek a véres hullámokban. S ezernyi
12115 2 | Magatok is tudhatjátok - védekezett udvariasan az én uram -,
12116 31 | a baj. A hazugság magunk védelme. Kell. A férfi fegyvert
12117 44 | hosszú dárdának a derékhad védelmében lesz dolga? Ki tudja? S
12118 30 | a karomat emelhettem föl védelmemre. De a rettenetes csapástól
12119 49 | lisztfelhõben a szekerek védelmére szálló gyalog frankok kardjával
12120 50 | akarata van: ölök! Még a védelmünk mozdulatai is csak gépiesek,
12121 23 | legyektõl szitaszövet kárpit védi a szobát.~- Nem alhatnám? -
12122 42 | Kitûzik a vörös zászlót, s védik a várost - ameddig lehet.~
12123 37 | óvjon meg! Az ég angyalai védjenek!~No iszen, máskor majd meg
12124 33 | erõkben élünk a következõ vedlésig. Aztán megint egy fokkal
12125 11 | kizsarolja a feleket.~Priszkosz védte a rómaiakat, amire a hun
12126 39 | hun csak a csatában vad, a védtelennel nem vitézkedik.~Nõi sikoltást
12127 52 | feküdtem, és a kezemmel védtem az arcomat.~Eközben látom,
12128 36 | aztán eltartott januárius végéig. Hol egy fekete gubás csapat,
12129 42 | eleredt az orra vére.~- Végem - mondta sápadtan.~Ötödnapra
12130 46 | illeszti a tárogatót, és egy véget soha nem érõ melódiát fúj:~ ~
12131 18 | lovaslegény tegnap este jött végettük, hogy ne tartogassuk õket,
12132 7 | könnyû lándzsa, amelynek alsó végével olykor a lóra pöccintettek.~
12133 42 | ellened semmit. Jer, és végezd el rajtunk is a munkádat.~
12134 34 | nappal elõbb tudtuk, hogy mit végeztek. De hát azért érdekes volt
12135 15 | szokásos búcsúlátogatást végezték. Jártak a királynénál, Ádám
12136 12 | adott egy marokkal.~Én akkor végeztem el a rajzot.~- Most már
12137 53 | öreggel. A templomi ájtatosság végeztével levetették a ruhájukat:
12138 36 | azért is tetszett olyan véghetetlennek, mert minden hun hozott
12139 43 | meggyõzõdéssel mondta, hogy a szava végigborzongatott.~- Lehetetlen! - döbbentem
12140 22 | Ártatlan õ szegény!~S a könnyei végigcsordultak az arcán. A padlóra borult
12141 36 | Ragyogtak a réztõl és aranytól. Végigdanoltak a városon õk is.~Jöttek
12142 56 | királyfi. A pillantásom végigfutott a nõkön. Voltak valami húszan.
12143 30 | forgatta az ablaknál. Emõke végighallgatta a levelet, és átfutott a
12144 15 | juthatnék be Csáthékhoz?... Ha végigmennék az udvarukon, talán meglátnám
12145 51 | mintha tüzes kemencében égne.~Végignézek magamon. Megfeketült vér
12146 23 | leszállt a lováról, gondolkodva végignézett rajtam.~- Hogy is hívnak?~-
12147 47 | Nem. Átilla bizonyosan végignézi reggel még egyszer az állásokat.~
12148 49 | kiindulva megfordul, hogy végignézzen a hadon, aminõt Xerxes óta
12149 50 | rátapintok a térdemen, s arra végignyilall rajtam a kín megint.~Percek
12150 30 | Aéciusz ajándékozta Atillának.~Végigpillantott a levélen, s olvasta a görög
12151 25 | S megindult. Én utána.~Végigporoszkáltunk a hosszú utcán. Mindenfelõl
12152 60 | éppen így cselekedtek. Nem végigrabolta-e Nagy Sándor Perzsiát, Egyiptomot?
12153 8 | Nem csoda: ezek az emberek végigrabolták a fél világot!~A lovasok
12154 2 | a tükörre vetett napfény végigsiklik a falon, egy percre megáll,
12155 8 | követek felé. Éreztem, ahogy végigsiklott a tekintete a társaságunkon,
12156 50 | beszélgettünk, a római hozzám ért és végigtapogatott.~- Te hun vagy! - ijedt
12157 64 | Átilla! jó királyom!~Olyankor végigzúgott a népen a kiáltás, amint
12158 1 | birodalomba, meg hogy egy végleges békekötés végett küldje
12159 11 | tisztviselõ, se törvényszolga, se végrehajtó.~- Örökkön háborúskodtok.~-
12160 11 | bolygatnak a hivatalos rablók: a végrehajtók meg az állami tisztviselõk.
12161 64 | zokogva ismételte a táltos végszavait. A férfiak e viharzó sírásban
12162 11 | pénzért szolgáltatják, s a végtelenig nyúló perekben az ügyvéd
12163 36 | tartott.~Nyomukban jöttek végtelennek tetszõ sorokban a gepidák,
12164 63 | uram! Én jó királyom!~- Végünk! - zokogja egy hang.~Ki
12165 1 | itt van tíz arany. Ezen végy mindenféle fûszert, amit
12166 63 | fölébredtem, a boldogság és kétség vegyes borzongása futott rajtam
12167 49 | lovasok közé.~Érzem, hogy ez a végzetes perc! A halál fekete perce!
12168 22 | ne akadjon meg emiatt.~Végzett.~Értettem immáron Vigilásznak
12169 35 | várjak, de Kamocsa éppen végzi a beszédét. A kupáját fölemelve
12170 64 | ajánlotta. S a búcsúzó így végzõdött:~Isten veled szép föld:
12171 2 | tüzes vasat szúrnának a vékonyába.~Megcsóválta a fejét.~-
12172 15 | csak egy pillanatra az õ vékonyka piros saruját, amint az
12173 22 | különös lelkek. Úgy élnek vele-mellette, mint a fûszál a fa tövén.
12174 38 | vérengzõ. Csalódol, ha azt véled. Nem emlékszel-e rá, hogy
12175 28 | ütközött a szavamba -, azt véled-e, hogy én minden esztendõben
12176 3 | fejedelem.~- Egykutya - vélekedett Maksziminosz -, inkább címezzük
12177 35 | mondd meg nekem, hogyan vélekednek rólam, mit beszélnek rólam
12178 39 | A gepidák - szólt egy vélekedõ hang.~- A gepidák nem -
12179 33 | tudnom, hogy nektek mi a véleményetek a harcról?~Egy hun asszony
12180 60 | mellett. Tolmácsoltam, még véleményt is mondottam. Néhány hét
12181 22 | Félrehítt, és azt mondta:~„A véletlen is a kezünkre játszik; te
12182 22 | viselsz. De a császár nem véli eléggé rangos embernek Vigilászt
12183 15 | lenne illõ, hogy oda menj: vélné, hogy ajándékért szemtelenkedel.~
12184 36 | táborba. De micsoda lovak! Vélnéd, hogy szárnyuk van, mikor
12185 14 | Gyönge. Azt lehetett volna vélni, hogy víz jár az ereiben,
12186 62 | Én nem sokat gondoltam velök: leveleket kellett írnom
12187 64 | bandává alakultan. S valami velõkbe ható bús melódiát sípoltak,
12188 33 | mint a kürtszó, s éneke velõkig ható, bûvölõ erejû. Azt
12189 52 | szívta a bort. Csontomba, velõmbe belement, beleomlott, eloszlott
12190 57 | csomás.~- És Csáth halottnak vélt?~- Annak.~- Sajnált-e?~-
12191 5 | nézett, de az is egykedvûen. Vélte talán, hogy parancsot teljesítettem.~
12192 38 | szembeszállhat velünk.~- Velünk-e - kiáltottam csodálkozva -,
12193 53 | elé, s beszélgettünk.~Néha vendége is érkezett az öregnek:
12194 22 | költsük. Miért voltunk az õ vendégei? Kelepce volt, hogy a százfontnyi
12195 22 | császárnak. Õ mindjárt maga vendégeiként bánt a követekkel. Elvitte
12196 8 | hozzám, és legyetek ma ebédre vendégeim. Nekem most tenger a dolgom.
12197 45 | Oresztésznek:~- Tolmácsold a vendégeimnek, amit az öreg mond.~A püspök
12198 61 | Emõkének nyújtotta a kezét.~A vendégek az általános keveredésben
12199 4 | éjjel megtudta, hogy miféle vendégeket hajtott a zivatar a falujába.
12200 35 | Atilla királyt vagy követeket vendégelt meg. Máskor az ebéd mindig
12201 20 | mondotta -, ott mindenki az én vendégem!~No, igazi úr!~Késõbb világosodtunk
12202 1 | Maksziminosz úr, és üdvözli a vendégét.~Az is kezet nyújt és szól:~-
12203 1 | úr a ház erkélyén ült egy vendégével. Õ is lekiáltott a kertbe:~-
12204 61 | elsõ vacsorára. Na, nem vendégnek, nem: Atillának sok elõkelõ
12205 53 | bõgedézéssel. Aztán, ha vendégünk is volt, az öreg püspök
12206 17 | egy rézásza se. Nálamnál vénebb volt, ügyetlenebb, tanulatlanabb.
12207 33 | Vitos táltos, ájtatos, púpos vénember, a lovak és más háziállatok
12208 24 | Dzsidzsia is, s egy horgas orrú vénlány rab, piros selyemkabátban.~
12209 24 | volna utamra. A horgas orrú vénleány rab utolért a folyosón.
12210 3 | vásárolnunk, egyáltalán nem szabad vennünk semmit se, csak eleséget.~
12211 23 | csikósa volt Csáthéknak, vénségére belsõ szolgálatra rendelték.~
12212 11 | tudhatjuk, hova jutunk rajta vénségünkre.~S elmondta, hogy olajkereskedõ
12213 60 | van egy Vénusz-kép, amint Vénusz kiemelkedik a tenger habjaiból.
12214 60 | markoltam bele, s itt van egy Vénusz-kép, amint Vénusz kiemelkedik
12215 40 | mind bolond.~Egy óra múlván vér-sártól piroslik a hun lovak patája,
12216 15 | emeletén szépen faragott veranda. De nem láttam ott senkit.
12217 24 | elé.~A család az emeleti verandán ült. Tej, vaj, szalonna,
12218 46 | vitéz! Tarkány fõpap! Decse! Verbõc! Bodor! Csalán! Buda! Rof!
12219 14 | páva vélem, szegény poros verébbel szóba ereszkedik.~- És hogyan
12220 2 | késõbb láttam, napestig verebekre és fecskékre lövöldöznek.
12221 46 | hadakat ledöntõ, ellenséget vérében tapodó. Szárnyazd meg a
12222 23 | asszony meg számon szedi a verébtojást is. De azért inkább szógálok
12223 29 | kelt föl, és zavarodottan veregette a ruhájáról a hamut. Aztán
12224 38 | kérdeztem a lovam nyakát veregetve, oly unatkozón, mintha azt
12225 49 | Meg nem ismerném, ha a verejtéke nem mosná az arcát. De mintha
12226 44 | Átilla õket - felelte a verejtékét törölve a gazdám -, magyariakkal
12227 22 | félelemtõl csaknem vért verejtékezve vallott tovább:~„Nem mondtam
12228 49 | minden percben. Utánunk egy verejtéktõl szennyes hun csapat száguld,
12229 2 | Cipelkedtek, rakodtak, verejtéküket törölgették.~Kis idõ múltán
12230 49 | háttal vannak felém. Mennyit verek le közülük, nem tudom, de
12231 33 | egyes emberek meglehetnek verekedés nélkül, mért ne lehetnének
12232 49 | ennyi piros lovat!...~A verekedõkbõl hátramarad egynéhány véres
12233 33 | aki nem verekedik? Minden verekszik a teremtett világban. Az
12234 22 | mondotta nyugodtan - az én vérem díja. Még ma osszátok széjjel
12235 17 | öltek, s õk itták az én véremet. Nekem egyáltalán borzasztó
12236 65 | A városban irtózatos a vérengzés.~Akkor eszmélkedek csak,
12237 38 | csak fûvel él?~- Átilla nem vérengzõ. Csalódol, ha azt véled.
12238 33 | gyûjtenek, mint a hörcsög, akik vérengzõk, mint az oroszlán, vagy
12239 49 | és eget a fogcsikorgató véres-ádáz viaskodásban. S mintha látnám
12240 35 | fejbe vered is.~A szívem verése szinte elállott. Micsoda
12241 49 | káromkodik. De mások is véresek. Forgatják a karjukat, nyújtogatják
12242 41 | déltájban futó gepidák érkeznek véresen. Jelentik, hogy a római
12243 7 | múlván láthatatlan kalapács verését éreztem a mellemen. Csak
12244 64 | meztelenre borotvált, s véresre hasogatott. A többi pap
12245 41 | elé a város kulcsait.~- A véreteket nem kívánom - mondta Atilla -,
12246 39 | takarékoskodik majd a gelonok vérével.~A harmadik jelentéssel
12247 31 | hallották Platónak s még kevésbé Vergiliusnak. Emberarcú állatok voltak.
12248 31 | olvasta Platót vagy legalábbis Vergiliust, az énelõttem állat volt.~
12249 49 | gabalyodásban akadnak meg és vergõdnek prüsszögve a lovaink.~Ma
12250 49 | most mindenfelõl szorítják, verik, ölik a hunok. Õk is küzdenek
12251 45 | mondjanak bár világ farkasának, vérivó ördögnek, ha én elõbb jutok
12252 41 | tudják a többit, tudják, hol verjék a fõurak sátorát, a testõrség
12253 4 | nyárfák mindenfelé.~Alig verjük le a sátorfákat, nagy szél
12254 8 | láttunk. Patkót és nyílhegyet vernek azok napestig. A mûhelyek
12255 50 | tapogatok, nem egyéb aludt vérnél. A bõrkötés hiányzott. Egyszerre
12256 45 | pusztulás. Termések sárba verõdnek, nyájak szerteszóródnak,
12257 1 | kedvetlenítette valami, mély ráncok verõdtek amúgy is fejfájósan barázdált
12258 11 | akármilyen gazdag úr a római kegy verõfényében. De hiszen többet használhatok
12259 62 | csak az a nõ nézhet, aki vérpadon térdel, s utoljára néz fel,
12260 65 | tél-túl világítja meg a vérpiszkos arcokat. A paloták máskor
12261 49 | sokadalmas embergyilkolásra, a vérre, amelyben meg-megsiklott
12262 50 | között feküdtem. Hanyatt. Vérsárban. A két ló háttal volt egymásnak
12263 65 | kútkáván állva kiáltotta a verseit. Nagy sokaság hallgatta
12264 56 | készültem. A jó rabtársak szinte versenyeztek, hogy melyikük dolgozzon
12265 63 | Künn a hadi gyakorlótéren versenyfuttatást rendeztek a hunok - azokat
12266 8 | csereberélnek s vadásznak, versenyt futtatnak, hadi gyakorlatokat
12267 36 | hajú ember. A subáikat is vérszín vörösre festik. Kétélû szekercével
12268 12 | egyforma figurákat hímeztek: vérszínû kettõs tulipánt. A tulipán
12269 49 | a lova szügye legjobban vértezett. Kipróbált hõsök azok. A
12270 39 | ruha nem volt rajta, feje vértócsában a lába elõtt. S ott fehérlett
12271 17 | Föltéptem a mellüket, és ittam a vérüket. Vagy engem öltek, s õk
12272 46 | Atillához fordul:~- A mezõ vérvirágot terem. Rárók és sasok egy
12273 49 | nekem már fogyton az erõm. Vérzek is. A jobb oldalomon nincs
12274 49 | amíg forog, nincs baj. A vérzés nem baj. Nekem is véres
12275 4 | ázott, hanem még a térde is vérzett.~A hun olyan rettentõ mérges
12276 64 | Én vagyok. Parancsolj.~- Vesd le azt a gyászruhát, és
12277 47 | volt félöles nádnyíllal.~- Vess a lovak elé - mondottam -,
12278 32 | hogy nyilazzak, lándzsát vessek, és megtanuljam a hadilovaglást.~
12279 2 | volt! De mi az a szerelmes vesszõ?~- Nálunk csak a fejedelemnél
12280 28 | lóállást igazítottak. Oldalt vesszõfonás és semmi egyéb. Csak épp
12281 46 | nevét kiáltozva iparkodik a vesszõk összeállásából a jóslatokat
12282 46 | posztón különféle színes vesszõket rázogat. Körülötte egy fehérre
12283 64 | Valami negyven név volt a vesszõn. Az enyém is. A három velem
12284 2 | Semmit. Írattam egy szerelmes vesszõt. Becsempésztem hozzá.~-
12285 11 | szolga tartása akkor se vész kárba: értelmesebb, figyelmesebb,
12286 44 | megijed, vagy beleugrik a veszedelembe.~Némelyiknek próbált erejû
12287 44 | hogy élve kerülsz ki a veszedelembõl?~Délután még mindig helyezkedett
12288 47 | dugót, és megkóstolta.~- Veszekedett teremtette! Megecetesedett!
12289 64 | amilyenek eddig hallatszottak: veszekednek, disputálnak.~- A kard Aladárt
12290 12 | Mi a fészkes fenének veszel te pénzen leányt, mikor
12291 21 | becsületes ember. A kardodat nem veszem el. De kényszerítelek, hogy
12292 28 | másodmagammal vezettem haza. A hunok veszettül ittak. Azt mondják: néha
12293 7 | látnom kell õt, ha el is veszítem a gazdám nyomait! Látnom
12294 62 | kiváltalak. Magam mellé veszlek, nemességet szerzek neked.
12295 49 | mintha mondaná: „Hunok, miért vesztegeltek? Van-e, aki nem küzd erejefogytáig,
12296 8 | korábban indultak, és hát mi vesztegeltünk is útközben egy lovunknak
12297 22 | pénz: a testõröket meg kell vesztegetnem.”~„Azt úgyis tudjuk - mosolygott
12298 2 | leánya, én az eszemet el nem veszteném.~Nem felelt. Láttam, hogy
12299 15 | Mikor itt jártunk, akkor vesztettem el. És az uram megszid engem.~-
12300 30 | sújtott fõbe, hogy világomat vesztve terültem el a szõnyegen.~ ~
12301 1 | arany, hogy színe legyen a vételnek.~- Ahogy akarod - felelte
12302 49 | szeme villanásában, feje vetésében. Micsoda öröm látni egy
12303 42 | várost kifoszt, és minden vetést legázol - egy élõ fûszál
12304 15 | és utolsó sugarait oda vetette. A kertben virágok vöröslöttek,
12305 8 | Nem tudjátok? Az égbõl vetettek alá egyszer egy kardot.
12306 18 | bántotta a két kereszt.~- Mit vétettek? - kérdezte kedvetlenül.~-
12307 57 | rebegett -, csak azt, hogy mit vétettem neked. Miért gyûlölsz engem?~-
12308 46 | mindnyájan.~Az áldozókõ alá veti a nyelvet, a gödörbe. A
12309 47 | segíteni akartam neki a vetkezésben.~- Ma nem vetkezünk - hárított
12310 51 | volt a lábamra ránéznem, de vétkeznék a panaszommal, mert hiszen
12311 47 | a vetkezésben.~- Ma nem vetkezünk - hárított el Csáth. - Te
12312 45 | megrendül, ahová árnyékod vetõdik, és elsápad a bátraknak
12313 53 | köszönnöm a jóvoltodat?~- Hozzám vetõdtél, tehát bizonyára Isten küldött -
12314 48 | és oroszlánzsírt árult. Vettek belõle sokan, és tréfálkoztak
12315 21 | a Csáthnak szóló levelet vették el.~Azután Vigilásznak a
12316 25 | mikor hatezer font aranyat vettetek a császáron.~- Igaz. De
12317 49 | folyóvízként vált helyet. Aztán a vezércsoport szétoszlik. A távol messzeségben
12318 24 | kik voltak a királyaik és vezéreik. Miféle küzdelmekkel éltek?
12319 41 | a seregnek, s bejárja a vezérekkel a síkot. Órák hosszat nyargalnak
12320 60 | esik, mi számítjuk meg. A vezéreknek és csapatvezetõknek tíz-tíz
12321 35 | mérni a szavamat, nincs vezérgondolatom. A nagy vidámságban egyedül
12322 41 | csatlakoztak, Meroveusz vezérli õket. A rómaiak hadát növelik.~-
12323 13 | bámult. A nõk kacagtak. A vezérné nem bírta takarni a foga
12324 49 | Néhol megáll, és szót vált a vezérrel. Néhol lelkesítõ szavakat
12325 11 | Érdeklõdéssel szemléltem a diadalmas vezért: afféle lesõkutya-szemû,
12326 42 | Urkonnak, hogy az asszonyt vezessék eléje.~Urkonnal odasietett
12327 64 | majd sorjában. Zéta, te vezeted õket. Mikor a koporsót levisszük
12328 49 | csapatfõk és a zoltánok vezetnek.~Atilla fehér zászlója lobog
12329 8 | mondották.~Hol sátorozzunk le?~A vezetõink be akartak vinni bennünket
12330 46 | Isten urunk! Napnak, holdnak vezetõje! Föld ura! Víz ura! Csillagos
12331 39 | festett arcú gelon hozta. A vezetõjük meghalt. Kért másikat.~Atilla
12332 8 | karú.~Az egyik odakiált a vezetõmnek:~- Erõt aggyisten, Szarvas!~-
12333 8 | Szittya uram - szólok a vezetõnek -, micsoda ünnep készül?~-
12334 36 | Maguk választanak maguknak vezetõt és zászlótartót. A zászló
12335 45 | neki, hogy városomon át vezetted el világtipró hatalmas népedet,
12336 43 | keletnek nyomakodott. A Vezle-patak, amely a táborunknak mögötte
12337 35 | Kitör, kirobban, mint a vezúvi kráter. Csáthra nézek, hogy
12338 34 | nyilazást, futtatást, testi viadalmat.~Csáth fölmentett minden
12339 49 | fogcsikorgató véres-ádáz viaskodásban. S mintha látnám köztük
12340 36 | ellenséggel összekeveredve viaskodik.~Jöttek a herulok. A világ
12341 49 | ott, hogy egy erõs haddal viaskodtunk, csapás csapásra hullt reám
12342 3 | feni a bajuszát fekete viasszal. Rendezgeti a haját a feje
12343 46 | sátorterem oszlopán néhány vastag viaszfáklya serceg. A tábor körös-körül
12344 35 | beterítve. A terem oszlopain viaszfáklyákat gyújtogatnak a szolgák.
12345 11 | És a képed is, akárhogy viaszkolod a bajuszodat...~- Hát én
12346 3 | Vigilász csak sunyított viaszszínsápadtan, nyakbabehúzottan, tenyerét
12347 18 | mellett. A víz aranyosan vibrált a távolban. Az Iszter talán
12348 27 | mégse tudott.~Erre megint vidámkodtak rajtam.~De a durva tréfálkozás
12349 9 | hogy õ mosolygott, nekem is vidámság szállta meg a szívemet:
12350 38 | amely a hideg talpú emberek vidámsága.~- Uram - mondottam a mosolygásán
12351 35 | vezérgondolatom. A nagy vidámságban egyedül egymagam állok tájékozatlanul.
12352 35 | szemek karikáznak rám pokoli vidámsággal.~Teremtõ Istenem, mi ez?
12353 9 | vén szerecsen keltett nagy vidámságot. Tarkára festett öszvéren
12354 35 | ragyogó arccal ült a lován. Vidámságtól és izzadságtól ragyogó arccal.
12355 27 | mindenkor örülök, ha vidámultok rajtam. Csak ne rosszakarattal
12356 53 | sok farkascsordán, amely a vidékünket járta.~Mintha farkaskongresszus
12357 1 | nehéz: úgy úsztam, mint a vidra. Hanem mikor megfordultam,
12358 63 | otthagyták.~Sétáltunk a fényben, vigalomban. Meg-megállottunk egy-egy
12359 53 | gondozta õket jó tanáccsal, vigasztalással is.~Mikor a tél elsõ hava
12360 31 | a deszkafalon át, hogyan vigasztalja a cselédeket:~- Ezt hát
12361 51 | Elnézett hozzánk is, helyenként vigasztalóan szólott:~- A sebetek dicsõségetek.
12362 53 | fiam, mint a fogzáson - vigasztalt -, az a leány a télen már
12363 60 | csöpögött a szeme.~- Asszonyom - vigasztaltam -. hálálkodj Istennek, hogy
12364 17 | kiáltásokat hallok:~- Bizánciak!~Vigilászék jöttek. Eszlásszal s valami
12365 17 | Ahogy csak bírsz!...~Vigilászékat két óra múlván utolértem.
12366 14 | gyere, rózsám, értem! ~Vigy el éngem akár az égi hazába,~
12367 15 | s egy közöttük a tûzre vigyáz még éjjel is, hogy el ne
12368 51 | Erõs fájdalom késztet vigyázatra. Látom, hogy a térdem dagadt.~
12369 50 | Tehát alszanak.~- Nem: vigyáznak. Vagy talán kerítik egymást.
12370 49 | harcban csak az urára kell vigyáznia. A nagy pajzzsal minden
12371 14 | korholón, s én nem is a szavait vigyáztam, csak a hangját, az édes
12372 48 | köntösét levetette, hogy vigyázzak reá.~Meleg volt. A tüzek
12373 55 | most már nagyleány vagy, vigyázzál a jó híredre is.~Dzsidzsia
12374 5 | engedelmével kérem: hadd vigyem el én.~Nem tudom, hogy miért
12375 1 | csak az, hogy vagy engem vigyen a vásárra, vagy a tehenet.~
12376 60 | szólal meg aztán nyugodtan -. vigyétek az én kincstáramba. Te...
12377 9 | lábuk! A réda hátulján egy vigyorgó fekete nõi rabszolga állt,
12378 18 | ideérkeztek. Ma egy hete. Hogy vigyük õket által. Mingyán látom
12379 2 | Így menjünk-e haza? Így vigyük-e haza a semmit? Átilla ösmer
12380 17 | aludtam, álmomban a csaták viharában forogtam, embereket öltem.
12381 45 | újhodik meg. Minden nagy viharban sok a törés, romlás, pusztulás.
12382 33 | volt a fõpap és fõlátó, viharcsillapító, seregáldó. Kezének rátevésével
12383 59 | szorított az öregekkel, s a nép viharos áldásolása között lovagolt
12384 49 | hangzanak egyre sûrûbben, végre viharosan. A repülõ fegyverek csillognak
12385 41 | rómaiak magukra idézték a vihart, ám lássák, hogyan hárítják
12386 3 | fõvezérnek hoztunk, vissza nem vihetjük, se másnak oda nem adhatjuk.
12387 60 | azért neb tûröb, hogy rajtab vihogjatok!~Egy esõs napon nem dolgoztunk.
12388 49 | értünk. Észak felõl dühös vijjogással nagy seregben futnak elénk
12389 48 | talán már reggel a Halál világába ragad bele engem a hátán.~
12390 15 | fáklya maradt égten. Annak a világánál tértek haza a szolgák.~ ~
12391 32 | egyarany. Reggel fölkél, és világát szemléli, és este lenyugszik.
12392 28 | állatbõrt, s elbujdosni a világba. De a határszéli keresztre
12393 31 | volna, hanem valami szebb világból ideszármázott. Aztán ha
12394 4 | azt mondja a gazdám -, világéletemben sok földet bejártam, de
12395 64 | aranysátorodat, pompás palotádat, világgá sugárzó dicsõségedet! Ó,
12396 53 | sok könyvet nyûtt el. A világi írók közül csak Ovidius
12397 45 | Hold nincs. A csillagok világítását eltakarja a felhõ.~A vacsora
12398 65 | nép. Fáklya csak tél-túl világítja meg a vérpiszkos arcokat.
12399 61 | termet ezernyi viaszgyertya világította meg. A teríték arany és
12400 65 | paloták máskor ki voltak világítva. Fáklya égett minden bejáratnál,
12401 17 | Vigilász a fiával utazott, akit világlátni vett maga mellé. Vézna és
12402 7 | Gondolataimban összekavargott a világmindenség. Hát mi rosszat cselekedtem
12403 32 | megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe.~Az én táltosom utoljára
12404 30 | is úgy sújtott fõbe, hogy világomat vesztve terültem el a szõnyegen.~ ~
12405 33 | ütközõk között. De egyre világosabb az értelmünk, jobb a szívünk,
12406 47 | a fõvezér.~- A jelek nem világosak?~- Nem. Átilla bizonyosan
12407 35 | reggel átmegyek Kazához, hogy világosítson meg, különben örökké pirít
12408 14 | a királyné -, de mintha világosodna: próbáld meg ezt a láncot,
12409 47 | a fõvezér szaván. Késõbb világosodtam rá, hogy Atilla szándékosan
12410 20 | vendégem!~No, igazi úr!~Késõbb világosodtunk rá aztán, hogy ennél drágábban
12411 1 | Neked köszönhetem, hogy világossága van az értelmemnek. Nem
12412 64 | vékony sarló, alig sugároz világosságot. Egy-egy kard, egy-egy íjcsúcs
12413 45 | városomon át vezetted el világtipró hatalmas népedet, s városom
12414 49 | felkavargó por... apokaliptikus világzavarodás.~- Huj! Huj! Hujrá!~Mintha
12415 1 | küldje el a fõvezérét.~Mindez villámként futott át az emlékezetemen,
12416 56 | csak egy pillanat volt: villámlobbanásnál felfedett ismeretlen vidék.
12417 46 | Föllegek fölött lakó, villámoknak parancsoló, eget dörgetõ,
12418 64 | Tisza felé.~Elöl vezették Villámot, Atilla legkedvesebb lovát,
12419 49 | csillogó sisakját, kardja villámvillogását. Az ellenség csupa lovas
12420 46 | elõtt, s egyszer csak tõre villan: belemélyeszti. Vitos táltos
12421 49 | hangban! Micsoda erõ a szeme villanásában, feje vetésében. Micsoda
12422 29 | benyitott Dzsidzsia, és rám villantotta fekete, mosolygó két szemét.~-
12423 37 | százezrek a kardot az égnek villantva kiáltották:~- Isten! Isten!
12424 11 | darutoll. Bajusza, mint a villás ökör szarva. Haja három
12425 36 | nádrengeteg. Királyuk egy zömök, villogó szemû ember. Öregecske,
12426 9 | különös, nagy gyémántos forgó villogott rajta. No meg a paripájának
12427 49 | között. A kardját magasra villogtatva rázza felénk, mintha mondaná: „
12428 38 | is szükséges a ravók elé vinned, vidd a gazdádnak: ha a
12429 64 | királyi palotám szomorú virága.~Szívet tépõ sikoltással
12430 49 | rólam, hogy békeidõben három virágágyat megöntözhetnénk vele. A
12431 1 | gondolsz, hogy elvigyünk. A virágaimat add ki az asszonynak. A
12432 37 | odatapadt gyönge, bársonyos virágarcához, míg õ lehunyt szemmel,
12433 14 | meghajlott, mint a hervadó virágé. Ritkán szólott, és ha vidám
12434 14 | telt és gömbölyû. Valami virági volt! Gyönge. Azt lehetett
12435 10 | szeretném belehelni, mint a virágillatot!~ ~
12436 15 | sugarait oda vetette. A kertben virágok vöröslöttek, s egy zöld
12437 12 | elmásítottam a rajzot. Olyan virágokat is rajzoltam, amelyek vagy
12438 20 | zöld volt akkor a mezõn és virágokkal kevert; azóta a nyári hõségben
12439 64 | Utoljára szólok kis Csaba virágom, ~te legkedvesebbem ezen
12440 5 | hallom, hogy közeledik... A virágon...~Akkor ránéztem.~Õ is
12441 56 | húszan. Emõke is köztük piros virágú fehér ruhában, a haja hátul
12442 32 | odaki?~- Odaki? Az almafák virágzanak.~Annyi idõ telt el, hogy
12443 10 | Ebben a korban... a testi virágzás... vigyázz a lábadra!” Igaz
12444 10 | amelyikben az emberi test a virágzása korát éli. Ilyenkor sok
12445 31 | egy szál nárcisz volnál a virágzó nárciszok közül, leánnyá
12446 63 | aki az esküvõje napjára virrad. A sarumra az aranysarkantyút
12447 50 | közelébe is a tábornak. Virradatkor legalább nem tipornak agyon,
12448 52 | Csak még egyszer látnám a virradatot, a piros hajnalt, a fölkelõ
12449 64 | történt. Amint ott állok a virrasztók között, s hallgatom fásultan,
12450 47 | szerszámban a sátor mellett. Velük virrasztott Karacs lovász is. A nyergen
12451 32 | fokos, árkány és buzogány, virtus dolga.~ ~
12452 38 | hogy ki-ki megmutassa a virtusát, ha van. A hunok nem az
12453 28 | vastagodhatsz: holtodiglan viseled ezt, görög.~Mikor aztán
12454 61 | A nõk abban a fehér hun viseletben voltak, amelyben Atilla
12455 14 | Hadd lássam én azt a görög viseletet.~Behoztak egy könnyû gyapjúlepedõt.
12456 1 | félre. Mától fogva süveget viselhetsz, házasodhatol, magad ura
12457 13 | mellé ülsz, és komolyan viselkedel, mint atyád.~Csaba még egyszer
12458 47 | hogy Atilla szándékosan viselkedett úgy az idegen fejedelmek
12459 60 | rabok, s én a szabad, úgy viselkedtek. Mindenki azt jósolta, hogy
12460 14 | asszonyom.~- Nyakláncot viselnek-e?~- Nemigen, felséges asszonyom.
12461 14 | százféleképpen lehetett viselni. A karcsú nõi termethez
12462 2 | formás szájat legyen kinek viselnie. Most is, ha rá gondolok,
12463 42 | hunok tudják, hogy a sisak viselõje közülük való.~Másnap Csege
12464 22 | mint amilyet Átillánál viselsz. De a császár nem véli eléggé
12465 14 | kellett mutogatnom, hogyan viselték nyáron. Hogyan szélben,
12466 51 | méhkas. A síposok vidám visongása hallik mindenfelé. Értem
12467 7 | és visszafelé lovagoltam. Vissza-vissza, ameddig csak nem találkozom
12468 42 | Jaj, édes kicsim!~S hogy vissza-visszapillant, látja: nincs menekvés.
12469 12 | lovát, de tisztességbõl visszaadja a tíz aranyat, hogy ne legyen
12470 32 | nem fogott, legelõször is visszaadom a pénzedet. Asszony - szólt
12471 50 | ne tiporjanak!~A fejemet visszaeresztettem a vértõl nyirkos fûbe. Micsoda
12472 6 | 6~Mikorra visszaérkeztem, az urak már az ebédnél
12473 64 | elhagyom az én hû népemet!~A visszafojtott sírás halk morajlása következett.
12474 56 | állt, a lélegzetüket is visszafojtva hallgattak, s minden nõ
12475 32 | volna.~- Féltem, uram, hogy visszafordítasz.~- Hát jó. Rab maradsz,
12476 37 | A küszöbön még egyszer visszafordult.~- A nagy szemû aranyláncomat -
12477 42 | sok megbetegülést.~Mikorra visszafordultunk, már az út mellékén halottak
12478 50 | térdemen iszonyú seb...~És visszahanyatlottam.~- Mondd meg legalább, merre
12479 49 | nem látok már. De hallom a visszahívó kürtölést. Eldöbbenek. Rántom
12480 50 | besötétedett. Kürtök riognak visszahívót a távolban. S ha a hun kürt
12481 49 | mondta egy lovász.~Az õrök visszahúzódtak a mezõrõl. A sátorok utcáin
12482 21 | keményen -, azután mindjárt visszaindulok. Megjelentem a császárnak,
12483 26 | Mindez csak azért, hogy visszajöhessek.~A leány nézett rám merõen,
12484 7 | fölvetette a fátyolát.~- Visszajöttem - mondotta melegen -, mert
12485 9 | Maksziminosszal idejekorán visszajuthassunk a fõvezér palotájába. A
12486 17 | hogy szökevény vagyok, s visszakísértet a gazdámhoz!~Éjjelenkint,
12487 12 | reggel meghalt; a hun most visszaköveteli a lovát, hogy azt mondja:
12488 15 | kéderes lovat. A többit visszaküldték.~Míg mi a sátrak lepleit
12489 14 | eszed.~S elkomolyodott. Visszalebbent a kárpit alatt a belsõ szobába.~ ~
12490 22 | özvegyeinek. Te, Eszlász, visszamégy Konstantinápolyba. Veled
12491 61 | Atillára, s Atilla szeme is visszamosolyog reá.~ ~
12492 7 | útkanyarulatnál megállottam és visszanéztem: jönnek-e már?~Hiábavaló
12493 43 | csaptak össze. A mieinket visszanyomták.~- Rossz jel - morogta mellettem
12494 35 | nyilakat, és a bélyegek szerint visszaosztották.~Az én nyilaim fenyõfából
12495 44 | a lovamat félreugratom, visszarángatom. Ha netán közibe sodródik
12496 49 | okos állat!~Egy mellettünk visszarohanó csapat ragadja át tõlünk
12497 50 | a mezõn.~Az élet reménye visszaszállt belém. Minden erõmet összeszedtem:~-
12498 17 | Konstantinápolyban Priszkosz zacskójában: visszaszököm.~Arra gondoltam, hogy elveszem
12499 7 | lovaglóvesszejével rácsapott az arcomra.~Visszatántorodtam. Az ütés tûzként égetett.
12500 22 | aranyat. Azonban Edekon úr visszatartóztatta. „Ne siessünk ezzel - mondotta -,
12501 46 | jelenvalók lélegzetüket is visszatartva figyeltek.~Végül a hun táltosok
12502 49 | fölemelkedik a lován, s visszatekint. Indulót villant a kardjával.
12503 56 | Egyikünk se tudta, hogy visszatér-e valaha ebbe a városba vagy
12504 22 | Vigilásznak maga nyisson okot a visszatérésre s utána az egyedül való
12505 26 | 26~Visszatéret Csáth megállt a kapuban,
12506 19 | rabszolga; ma még valami okon visszatérhetek. De mi történik velem, ha
12507 41 | fel-alá. Meg-megállnak. Mikor visszatérnek, Atilla megjelöl egy halmot
12508 33 | Mindig jön egy-kettõ a visszatérõ haddal - felelte Zobogány -,
12509 18 | is sátorozott ott. Azok visszatérõben voltak Konstantinápolyba.~
12510 37 | szeme szomorú volt.~- Ha visszatérsz is - felelte aztán -, ígérni
12511 53 | kapával, másnap azonban visszatértek.~- Százezernél is több ott
12512 15 | hallgatóztam, aztán megint visszatértem a küszöb õréhez. Ott hátul
12513 18 | az út pora égetõ.~Mikor visszatértünk, már az esti párában rengett
12514 2 | váltottak. Aztán nagy csörgéssel visszaügettek Atillához.~Azt gondoltuk,
12515 31 | a tálat friss vízzel.~És visszaült a székre.~- Jobban vagy? -
12516 49 | elfárad belé. Egy mégis visszavágna, de hogy a lovam fölkapja
12517 64 | Odatettem a tût is. Majd holnap visszaviszem.~Mikor kimentem a palotából,
12518 41 | szélsõ csapatunkat.~Atilla visszavonulót fúvat a városban, s alánokat
12519 63 | A nép aztán, hogy Atilla visszavonult, csoportokra oszladozva
12520 9 | minden süvegen virág.~Csáthék visszavonultak a palotába, és az erkélyrõl
12521 24 | gazdájáé az - szólt az anya is.~Visszavonultam az ajtó mellé.~- Gondolkodtam
12522 11 | megmaradt a lovon, de mikor a ló visszazökkent az elsõ lábára, a két hátulsóról
12523 38 | tán, hogy a halál piacára viszem a bõrömet?~- Emõ?~Máig is
12524 64 | leszáll, s mindenki fáklyát viszen. Azért is temetik este,
12525 48 | Indulunk-e?~A fiatalságnak viszket a marka. Az idõsebbek is
12526 38 | ravókkal.~Olyan rossz érzés viszolgott át rajtam, hogy alig bírtam
12527 17 | szíves ember vagy te, és hogy viszonoznom illenék a jóságodat. Adtál
12528 8 | mellettünk. Az üdvözlést viszonozták, Emõke is fölvetette a fátyolát,
12529 32 | megsimította a kezemet:~- Viszontlátásra.~S néhány percre rá megint
12530 41 | hódoljanak, mert ha nem, erdõt vitet a falak köré, s tûznek tengerébe
12531 46 | Kalocsa! Magócs! Vitézek vitézei, mi szeretetteink! Tûzbõl,
12532 32 | csatába kísérte az urát, s vitézkedett. És hogy most a volt rab
12533 39 | csatában vad, a védtelennel nem vitézkedik.~Nõi sikoltást hallok.~A
12534 38 | legközelebbi hadjárattal, és vitézkedjél. A zsákmányt, tudod, hogyan
12535 54 | vissza - gondoltam -, hiába vitézkedtem a csatában, fejet nem vittem
12536 65 | lóháton állva dalolták Atilla vitézségét. Sokszor elmondott és hallott
12537 11 | magával vitt a kazár háborúba. Vitézül küzdöttem mellette: nagy
12538 33 | zöld, akár evezõs, akár vitorlás, csak azonegy csillagra
12539 46 | fekete kos két szarvát. Adja Vitosnak. Vitos a süvege szélébe
12540 65 | tettük hármas koporsóba. ~Így vittük föld alá, föld alá, víz
12541 45 | kiáltották a hunok.~- Vivát! - kiáltották az idegenek.~-
12542 9 | hunoknál, csak az idegenek vivátoztak náluk.~A kis Csaba mosolyogva
12543 50 | ló alá törött.~- És van vized?~- Nincs, de keresek.~-
12544 36 | meg-megvonja a hálóját a vizekben.~Sok gyomor a nagy had!~
12545 24 | az országokat, hegyeket, vizeket; hol milyen nép lakik? milyenek
12546 32 | de igen szomjazok. Tégy a vizembe egy marok havat.~Elbámult.~-
12547 42 | mindenki aludt. Elmentem vízért, s innia adtam.~- Köszönöm -
12548 37 | kis szemtelen, összevissza vizezte a képemet a könnyeivel.~-
12549 49 | hullámzó nagy sokaság a vízigót, s a seregek elõtt föl-alá
12550 41 | római vezér maga ment el a vízigótokhoz, hogy ne Atillához csatlakozzanak,
12551 44 | elhelyezkedett, Atilla a vízigótokkal szembe a maga osztrogótjait
12552 36 | menekült. Azokat nevezték vízigótoknak, vagyis nyugati gótoknak.
12553 37 | szárazba való. Az egyik víziló bõrébõl készült, virág alakokra
12554 11 | Gyalog úgy járnak, mint a vízimadarak.~Meghajoltunk.~Priszkosz
12555 11 | Éva a fa alatt, másikon a vízözön. A tányérok szélén összefogódzott
12556 65 | butaságával a sárgán hullámzó vízre.~~S amint ott révedezek,
12557 2 | találkozott.~Nem tudom, vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi
12558 59 | egypár nap múlván meg is vizsgáljuk az érdemeidet, de mostan
12559 49 | ellenség felé: látszik, hogy vizsgálódik még.~A gót királynak int
12560 55 | állam.~A hun hozzám evezett. Vizsgálódva nézte a ruhámat, arcomat
12561 50 | nyeregben megfogózkodva vizsgálom: kik közelednek? Rablók-e?
12562 46 | tartotta. Aggodalmas arccal vizsgálta a repedezéseket.~Az arca
12563 23 | sokat.~A cselédek kíváncsian vizsgáltak. Egy füstös képû leány rézedényt
12564 4 | és egy csoport hun embert vizsgáltam. Mért ülnek ezek örökkön
12565 18 | hogy hogyan iszik.~Amint a víztõl megenyhült, meglátott bennünket,
12566 49 | negyedórát. És inni sokat, egy vödör vizet. Nem lehet.~Az ellenség
12567 56 | az úton. Mentünk a Duna völgyében, míg csak ki nem tavaszodott.
12568 40 | nyüzsög-bözsög a hegyeken és völgyeken, s összesûrûsödik a Rajna
12569 38 | ahonnan mély ellátás nyílt a völgyi városokra. Minden város
12570 8 | alatta egy nagy négyszögletû, vörhenyes kõ, de akkora, hogy egy
12571 46 | Zobogányt, Bogárt és Györhét vörösben, a többit feketében: a torosztók
12572 51 | hordták.~A patak még akkor is vörösbor-színû volt. A partján is töméntelen
12573 35 | az asztal körül nevetõk, vörösek.~Kaza megállít az ajtó mellett.
12574 46 | táltosokkal.~A tûz fénye vörösen csillog a fõtáltos süvegén.
12575 36 | éreztem az utánok maradt vöröshagymaszagot. Csak a kardjuk szép: fényesre
12576 46 | sistergõ tûz magas gõzoszlopot vörösít meg.~Káma a kardot a tûz
12577 15 | vetette. A kertben virágok vöröslöttek, s egy zöld aranybogár búgva
12578 36 | kardjuk szép: fényesre sikált vörösréz. Azt mondták róluk, hogy
12579 35 | tehetek másképpen, csak hogy võlegényi díszes mivoltodban üdvözöljelek.
12580 13 | és mintha régi ismerõsök volnánk, azt mondja nekem:~- Ugyan
12581 49 | elesett, a lovak és emberek vonagló, mozgó, véres halma marad.~
12582 3 | gyémántgyûrûk.~Már elõre vonaglott a szám a nevetésre.~De hát
12583 27 | volt akkor törve, hogy csak vonaglottam, mint a bottal összevert
|