Másnap
esett az esõ. A hunok megfordították a bõrüket a sátorukon is, magukon is
szõrrel kifelé. Mintha medvéknek a városában volnék.
De azért a
királyi palota körül csak annyi a nép, mint az elõtte való napon.
A
sátorunkból oda lehetett látni Csáthéknak a házára. Láttam, mikor Emõke bõ
hattyútoll köpenyegben jelent meg az ajtóban, és egy alacsony szürke lóra ült.
A lóval egy rövid nyakú férfi rabszolga futott a királyné palotájáig.
Nekem is
egyszerre sürgõssé vált, hogy oda menjek. Mosdottam, öltöztem, kenekedtem. Én
is lovon mentem át, hogy a sarum be ne sározódjék. Ügyesen ugrottam a
falépcsõre. A lovat odakötöttem egy oszlophoz.
A királyné
csak harmadmagával ült a szobában. Szinte csodálkozva nézett reám:
- Rajzolni
jöttél? Borult az ég. De azért csak maradj, hátha kitisztul.
A kereveten
ült, s egy közönséges mázatlan cserépfazék volt az ölében. A szõnyegen
körülötte arany ékszerek, láncok, gyöngyök, kösöntyûk, násfák, gombok. Hogy
miért tartotta azt a sok kincset a királyné egy ordináré fazékban, és miért nem
valami ezüstkupában vagy díszes ládában? Nem tudom. Lehet, hogy babonából.
Lehet, hogy úgy szokták. A szokás talán maradvány az õsidõkbõl, mikor még
vízben, földben rejtegették a kincseket.
Emõke az
ablaknál ült, amelynek hólyagtáblái a borulatban jégtáblákhoz hasonlítottak.
Az
ékszereket törülgették, kefélgették, fényesítették mind a hárman.
A királyné
is. Egy széles aranyöv volt a kezében.
Vert arany
eperlevelek lánca. A levelek közt korallgyümölcsök.
- Láttál-e
valaha ennyi kincset? - kérdezte a királyné, mikor a mûvészi övre rábámultam.
- A mi
ötvöseinknél láttam efféléket - feleltem -, de nem ilyen szépeket.
- Ennél
szebbek is vannak nekem - mondta a királyné -, de mintha világosodna: próbáld
meg ezt a láncot, hátha jó lesz a rajza hímzés alá.
A
beszélgetésükbõl megértettem aztán, hogy a királyné az új asszonynak választ
ajándékot az ékszerekbõl. A menyegzõ után való holdújuláskor az új asszony
sorra látogatja a régieket. Akkor ajándékozza majd meg a királyné.
Rika
királyné csöndes és szomorgó természetû asszony volt. Ahogy ott ült akkor is, a
feje meghajlott, mint a hervadó virágé. Ritkán szólott, és ha vidám volt is,
szelíd mosolygás volt minden nevetése. Én, amikor csak lehetett, fölnéztem a
rajzomról. Emõkét néztem, s ha Emõke mögöttem járt, akkor a királynét.
A királyné
egyszer oldalt ült felém, s akkor láttam, hogy az orra kissé hosszú. A csorba
fogú nõnek tömpe volt az orra. Emõkéé is hosszúkás, de finom vonalú. Akkor
gondoltam azt, hogy a hosszú orrú emberek hajlandóbbak a búskomorságra, mint a
rövid orrúak. A kisorrúak többnyire vidámak. De mi köze az orrnak a lélekkel?
És
csakugyan Emõke is inkább komoly természetû volt, mint vidám.
A királyné
gyönyörködve nézett egy gyémántokkal becsillagzott elefántcsont karperecet, s
egyszer csak hozzám fordult:
- Milyen
karperecet viselnek a görög nõk?
-
Mindenfélét - feleltem óvatosan -, már akinek van. Mert az ország már nem
gazdag, felséges asszonyom.
-
Nyakláncot viselnek-e?
- Nemigen,
felséges asszonyom. Nálunk azt tartják, hogy az arany nyaklánc idegen
országbeli férfiaknak való. A nõk legfeljebb ha gyöngyfüzért viselnek a
nyakukon, azt is csak ünnepen.
- És a
görög leányok - kérdezte Emõke -, szépek-e a görög leányok? Olyan-e a ruhájuk,
mint a miénk?
- A görög
leányok mind feketék, fekete szemûek, fekete hajúak, fehér bõrûek - feleltem -,
és nem olyan szépek, mint a hun leányok. A ruhájuk is formátlan most, de
valamikor olyan szépen öltözködtek, hogy annál szebben már nem lehet.
- Hogyan? -
kérdezte egyszerre mind a három nõ.
- Alól
selyeming vagy bisszuszing meg egy szál fehér szoknya, térdig érõ, vagy addig
se.
- Addig se?!
És elképedtek.
- Bizony a
fiatalja. A felsõruha takarta leginkább a lábszárt: egy könnyû és bõ és finom
gyapjúlepel, amelyet a jobb vállon kapocs tartott össze. Nyáron a szoknya
elmaradt: az inget kötötték át derékon, ki selyemmel, ki bársonnyal, ki
aranylánccal. S tán nem is derékon, hanem valamivel feljebb, hogy a termet
hosszúnak lássék. A
lepel is könnyebb volt, mint télen.
A nõk
nevettek.
Magam is
mosolyogtam, mert láttam, hogy nem értenek.
- Felséges
asszonyom - mondottam -, az a nagy kendõ, az volt ám az igazi szép ruha. Mert
azt százféleképpen lehetett viselni. A karcsú nõi termethez könnyû redõzetben
simult, és látni engedte a nõi test formáit. Az ing nyáron csak éppen hogy rá
volt akasztva a vállra: a karok szabadon voltak, és csak karperec volt az
ékességük. A lábakon finom kis szandálok. Ünnepeken a szandálokat rózsaszínû
szalagokkal kötötték meg.
- És télen
is meztelen a karjuk meg a lábuk?
- Télen
nem. Télen csak a kezük meg az arcuk van ki a ruhából. Akkor nem is szépek.
Hanem nyáron abban a leples ruhában a rút nõk is szépek, ha a termetükben hiba
nincsen.
A királyné
szólt az ajtónálló nõnek:
- Ugyan,
hozz be egy fehér ágyterítõt. Hadd lássam én azt a görög viseletet.
Behoztak
egy könnyû gyapjúlepedõt. Nekem azt magamra kellett vennem. Meg kellett mutogatnom,
hogyan viselték nyáron. Hogyan szélben, esõben, jó idõben, színházban,
asztalnál? Hogyan csomózták össze a kendõvégeket nyáron a vállon, télen a
nyakgödör alatt és derékon?
Közben föl
és alá kellett járnom elõttük, s õk meg nevettek. Még tapsoltak is. No, nem
nekem: a képzeletükbeli görög nõnek.
Azután le
kellett rajzolnom a hajviseleteket. S hogy az nemigen sikerült, az Emõke haján
kellett megmutatnom, hogyan tornyozzák föl a görög nõk a hajukat, egyetlen hullámot
hagyva a homlok körül.
A kezem
remegett, mikor Emõke selymes haját megfogtam. Alig bírtam összerendezni.
Akkor Emõke
bement a másik szobába, hogy az ott függõ nagy acéltükörben megnézze magát.
De sokáig
idõzött ott. A királyné be is szólt neki:
- Emõke,
rozsdát fog a tükör!
Akkor aztán
kijött, s mi elámulva néztünk reá. Nem volt rajta más, csak egy térdig érõ ing
és egy fehér szoknya. A vállán meg egy tejfölszínû gyapjú ágyterítõ, amelynek
redõi körüljátszották karcsú derekát.
Én megszoktam
Konstantinápolyban, hogy meztelen karokat és lábakat lássak, de Emõkét látva
szédültem. Pedig a karja és lába még nem volt telt és gömbölyû. Valami virági
volt! Gyönge. Azt lehetett volna vélni, hogy víz jár az ereiben, mint a fehér
nárcisznak, s hogy ki szokott állani a napfénybe, hogy nõjön, mint a nárciszok.
Föl és alá
járt a szobában, s megállott elõttem:
- Hát
ilyenek ott a leányok?
- Ó, hiszen ha
ilyenek volnának!...
- Mi hiányzik még
rólam?
- Két gyöngy
fülbevaló, kisasszonyom, s egy pálmalevél legyezõ a kezedbe, zöld legyezõ.
Emõke a
királynéhoz fordult:
- Szép vagyok,
nagyasszonyom?
- Szép vagy,
gyermekem - mosolygott a királyné. - Legyen olyan szép az életed is, mint magad
vagy.
Emõke kezet
csókolt a nagyasszonynak, aztán visszatért a belsõ házba: a maga ruháiba
öltözött. Leült, és az én egyik rajzomnak a kivarrásába fogott.
- Dalolj, Emõke -
mondotta a királyné -, ma jó napom van, hadd legyen teljes.
Emõke az ölébe
eresztette a varrást, és édes-halk, meleg hangon dalolt:
Kizöldült a mezõ. Megindult
az erdõ.
Elmosta az utat a tavaszi essõ.
Elmosta a nyomát az én kedvesemnek:
ifjú legények közt a legkedvesebbnek.
Halkan énekelt,
és szomorkásan mosolygó ajakkal, de a tekintete bús volt s maga elé mélázó,
mintha az elénekelt történet a dalolása közben az ajkain öltene formát.
Aztán fél
könyökkel a hímzõkeretre támaszkodva himbálta a fejét:
Be nehezen várom tavasz
elmúlását!
Tavasz elmúlását, búza aratását.
Napraforgóvirág teljes kinyílását;
legény-vitézeknek hazafordulását.
Valami szokatlanul
bús dal volt az, s a szavak összetartozását kezdetben nem értettem. De a hun
dalok olyanok, mint a szétomlott gyöngysor, amelyet hiányosan fûznek össze.
Emõke folytatta:
Elhervadt a mezõ. Hullong a falevél.
Messze idegenbõl a had is visszatér.
Csak egy legényt várok. Csak egy legény nem jön.
Elmaradt, ott maradt az idegen földön.
Tarna vitéz, hol vagy: földben-e vagy égben?
Akár ég, akár föld, gyere, rózsám, értem!
Vigy el éngem akár az égi hazába,
akár pedig fektess síri nyoszolyádba.
Holdvilágos éjjel ki kopog, mi kopog?
- Gyere ki galambom: itt vagyok, itt vagyok!
Fehér a paripám, csendes a járása,
mint az õszi szellõ esti susogása.
Felöltözik a lány ünnepi fehérbe.
Rozmaring koszorút illeszt a fejére.
Így találták reggel holtan az útfélen:
piros csizmában és ünnepi fehérben.
A dal végét
már elnedvesült szemmel dúdolta, s a feje lecsüggedt. A királyné szeme is
könnybe lábadt.
- Szegény
Rózsa - mondotta -, de hát nem találhatott volna-e más legényt magának?
- Vannak
olyan leányok, nagyasszonyom - felelte Emõke -, akik olyanok, mint az egyszer
nyíló virág. De sohase láttam én olyan mosolygó halottat.
Aztán rám
fordult a beszéd.
- Kik
voltak a szüleid - kérdezte a királyné -, és ki tanította a kezedet ilyen
ügyességre?
- Felséges asszonyom
- feleltem, mintha álomból ocsúdnék -, az én szüleim szegény tengerparti
emberek voltak. Apám egy göndör bajuszú és nagy szemû barna ember. Anyám egy
vézna kis jó asszony - Isten legyen jutalmazója az égi világban. Rajzolni pedig
engem nem tanított senki, hanem csak éppen hogy láttam, próbálgattam, egyszer
csak aztán tudtam is.
S magamban
csodálkoztam ismét, hogy az ilyen aranylábú páva vélem, szegény poros verébbel
szóba ereszkedik.
- És hogyan
kerültél Priszkosz úrhoz? - kérdezte tovább. - Hol szerzik ezek az emberek az
ilyen ügyes rabszolgákat?
- Én már
nem vagyok rabszolga, felséges asszonyom. Én az uramat önként szolgálom.
- Önként?
-
Szeretetbõl - feleltem.
- De hát,
otthagytad-e érte apádat, anyádat? - kérdezte a királyné.
- Nem,
felséges asszonyom. Nekem tízéves koromban meg kellett váltanom apámékat a
nyomorúságtól. Nálunk nagy az adó. Az adót kiadják bérbe. Az adószedõ nemcsak
annyi pénzt szed, amennyit az állam pénztárába beleönt, hanem annyit, amennyit
a maga zsebébe is beletömhet. Az én apámnak egy kis földje és egy tarka kis
tehene volt. A házban már nem találtak az adószedõk semmi elvihetõt, hát el
akarták vinni a tehenet. Az apám szegény, hat kiskorú gyermek van körülötte. A
legöregebb én vagyok. Mit cselekedhetett volna egyebet?...
- Apád
adott el? - Összecsapta a kezét, és rám meredt a tekintete.
- Ez nálunk
nem szokatlan, felséges asszonyom - feleltem nyugodtan. - A birodalom évtizedek
óta fizeti az adót a hunoknak. A császár nem vet, csak arat. A nép a gabonáját
aratja, õ a népet. Én akkor még gyenge gyermeki elmével nem értettem: mi a
szolgaság, csak az fájt, mikor a testvéreimtõl kellett elbúcsúznom meg az
édesanyámtól.
És erre a
szemem könnybe lábadt. De azért folytattam:
- Édesanyám
betegen feküdt, s apám nem közölte vele, hogy mi a szándéka. Csak mikor
indulóban voltunk, akkor vezetett be hozzá, hogy megcsókoljam. Anyám ránézett
apámra, és megértette az arcából, hogy mi a szándéka. Sírva kiáltott: „Nem
eresztem el! Várd meg, míg meggyógyulok, s adj el engem!” - és hogy átölelve tartott,
arcomat az arcához szorítva, azonképpen halt meg. De még holtan is úgy
szorított, hogy alig tudtak a karjaiból kibontani.
A nõk
szánalommal néztek rám. Emõke is. A királyné szemöldöke között ráncot láttam.
- És apád
mégis eladott?
-
Eltemettük anyámat, azután hajóra ültünk. Másnap már ott állottam bemeszelt
lábakkal a rabszolgapiacon.
A királyné
szeme elborult. Amint ott ült a térdeit felhúzva s átkapcsolva, elrúgta magától
az ékszeres fazekat. Úgy elrúgta, hogy a falig hempergett.
- Átkozott
rablók! - csattant fel villámló szemmel. - Mikor törjük már ki a kezükbõl a kormányt?
Mikor jön az új rend a világra? Meddig késik még Átilla, hogy a nyakukra
tapodjon?!
Én csak
eldermedtem az ijedtségtõl.
A királyné
fölkelt, és bement az ágyasszobájába. A két nõ aggódva kísérte.
- Beteg
vagy, asszonyom? - aggodalmaskodott Emõke.
Aztán a
szoba kárpitja lehullt.
Az
ajtónálló két nõcselédet szólított be. Azok összeszedték az ékszereket, és
elvitték.
Én csak
álltam ottan, mint a kõvé változott juhász. Nem értettem az ügyet.
De vajon
elmenjek-e, vagy megvárjam, míg kijönnek?
Nem mehetek
el, míg a királyné el nem bocsát, vagy míg valaki azt nem mondja, hogy a
királyné ma már nem parancsol többé semmit.
De talán
valami bolondot is mondtam, s megszidnak majd érte? Vagy talán karóba is
húznak, hogy a királynét megbúsítottam?
Az egyik
ablak nyitva volt. Odaálltam és lenéztem.
Az esõ még
csepegett-csupogott. A súlyos cseppek hólyagokat vertek a tócsákban. Atilla palotája
elõtt nagy sereg ember ázott. A süvegük karimája le volt fordítva. Sisakban is
láttam egynéhány embert és fekete pikkelyes páncélban. Késõbb tudtam meg, hogy
jászok, és hogy a páncéljuk nem vasból van, hanem ökör szarvából.
A mi
sátorunk elõtt Nigró egy barna köpönyegbõl facsarta a vizet.
A lovakról
láttam, hogy a római követek vannak nálunk látogatóban.
Az ajtó
megnyílt. Emõke jelent meg. Hozzám jött.
- A
királynét igen fölizgatta a beszéded - mondta szemrehányóan -, illetlenséget
követtél el: nálatok olyasmit is szabad beszélni a királynénak, ami szomorítja?
Beszélt,
susogott, fontoskodón, korholón, s én nem is a szavait vigyáztam, csak a
hangját, az édes hangocskát, amelytõl ma is reszket a lelkem. Mily kedves volt,
amint hozzám hajolt! Mint a fehér nárcisz, mikor a tavasz szellõje ingatja.
Beszélt, susogott a szép kis piros ajak, beszélt az egész arca. És gyönyörû
szemei rám nyílongtak, mint a mennyország.
- Sokat
szenvedtél - mondta aztán -, szegény Zéta! De nyugodj meg: Átilla összetöri a
zsarnokokat, és akkor a görög nép is olyan boldog lesz, mint a hun.
- Ó,
kisasszonyom - rebegtem mámorosan -, minden szenvedésemet elfelejtem, ha azt
látom, hogy éppen te sajnálkozva nézel reám.
- A minap
nem ezt mondtad. Gyûlöltél.
- Holtomig
bánom azt a...
- Én is
bánom, hogy megbántottalak. Mert te jó fiú vagy, és a lelked gyöngéd. De most
már menj. Nem rajzolunk többet ma már.
-
Kisasszony - susogtam szorongó mellel, mámorosan -, megadja-e nekem valaha az
Ég, hogy az a perc megismétlõdjék, amikor a kezedet nyújtottad?
Nézett,
elmosolyodott kissé, mint ahogy gyermeki ostobaságra szokott mosolyogni.
- Ha más
kívánságod nincsen, hát ezt megadja az Ég.
És a kezét
nyújtotta.
Megfogtam
mind a két kezemmel, mint ahogy madárkát simogatunk, s fél térdre ereszkedtem,
gyöngéden megcsókoltam.
- Eredj! -
mondotta a kezét szelíden elvonva. - Neked nincs tökéletes eszed.
S
elkomolyodott. Visszalebbent a kárpit alatt a belsõ szobába.
|