1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6367
Part
1 Gardon| teljhatalmú jogtulajdonosával, a Singer és Wolfner céggel.
2 Gardon| Gárdonyi József gondozta a Dante Kiadó negyven kötetes
3 Gardon| kritikával emlékezhetünk a reprezentatív vállalkozásról.
4 Gardon| vállalkozásról. Igazában nem is azok a szerkesztői félszegségek
5 Gardon| félszegségek és dilettáns tévedések a bosszantók, hogy pl. eltér
6 Gardon| bosszantók, hogy pl. eltér a külső és belső címlap felirata,
7 Gardon| teljes köteteket hagy ki a sorozatból („Figurák” és „
8 Gardon| húzásokkal, jelzőcserékkel, a főszövegből való önkényes
9 Gardon| beleírással zülleszti hiteltelenné a posztumusz köteteket. Így
10 Gardon| posztumusz köteteket. Így a Gárdonyi életmű előbb említett
11 Gardon| egyetérthetünk abban, hogy kizárólag a Gárdonyi életében, kötetben
12 Gardon| értetlenséggel forgatjuk a Szépirodalmi Könyvkiadó
13 Gardon| ugyanis még menthető, hogy a Z. Szalai Sándor-Tóth Gyula
14 Gardon| Sándor-Tóth Gyula szerzőpár a korai karcolatok, humoreszkek,
15 Gardon| tucatnyit nem válogatott be a „Szegény ember jó órája”
16 Gardon| Szegény ember jó órája” és a „Tükörképeim” c. kötetekbe,
17 Gardon| Egy csodálatos történet,” a „Felhő a szobában”, „Egy
18 Gardon| csodálatos történet,” a „Felhő a szobában”, „Egy jóbarátom
19 Gardon| Egy jóbarátom emléke”, a „Hogyan kell verset csinálni”,
20 Gardon| Hogyan kell verset csinálni”, a „Vallatás”, „A fiam gazember”,
21 Gardon| csinálni”, a „Vallatás”, „A fiam gazember”, a „Mikor
22 Gardon| Vallatás”, „A fiam gazember”, a „Mikor a Szentföldet jártam”, „
23 Gardon| fiam gazember”, a „Mikor a Szentföldet jártam”, „A
24 Gardon| a Szentföldet jártam”, „A régi istenek felfödözése”,
25 Gardon| régi istenek felfödözése”, a „Szívlobbanás”, a „Tévedni
26 Gardon| felfödözése”, a „Szívlobbanás”, a „Tévedni orvosi dolog”.
27 Gardon| mint „Az ételek királya”, „A Tóth Antal szamara”, „Az
28 Gardon| Az utolsó boszorkány”, „A láncvirág”, a „Tengeren
29 Gardon| boszorkány”, „A láncvirág”, a „Tengeren járók csillaga”, „
30 Gardon| Tengeren járók csillaga”, „A falábú ember”, a „Doktor
31 Gardon| csillaga”, „A falábú ember”, a „Doktor Gizella”, „A vízen
32 Gardon| ember”, a „Doktor Gizella”, „A vízen járó lélek”, „A múlt
33 Gardon| A vízen járó lélek”, „A múlt velünk él”, az „Ali
34 Gardon| rendezve, s mégis kimaradtak a Szépirodalmi Könyvkiadó
35 Gardon| melyeknek sikerült felkutatnunk a korabeli lapokban megjelentetett
36 Gardon| hiányt pótló ciklusa az a hat írás, mely Gárdonyi
37 Gardon| riumokban látott napvilágot: a „Karabély és naptárbélyeg”,
38 Gardon| Karabély és naptárbélyeg”, a „Magyar sors”, a „Török
39 Gardon| naptárbélyeg”, a „Magyar sors”, a „Török igazság”, a „Mese
40 Gardon| sors”, a „Török igazság”, a „Mese a lángról”, „A szózat
41 Gardon| Török igazság”, a „Mese a lángról”, „A szózat meg
42 Gardon| igazság”, a „Mese a lángról”, „A szózat meg a himnusz”, az „
43 Gardon| lángról”, „A szózat meg a himnusz”, az „Egy ember”.
44 Gardon| Érdekességként beválogattuk a szocialista irodalomtörténet
45 Gardon| megszegtem. Bevallom, ez a néhány írás - bár posztumusz
46 Gardon| által hitelesített szövegek (a szerzőség maga vitathatatlan) -
47 Gardon| nézőpontjából közelítjük meg a kiadások történetét, rögtön
48 Gardon| tényre. Egyértelmű, hogy „A falábú ember” szocializmus-ellenessége
49 Gardon| miatt nem jelenhetett meg; „A kövirózsa”, a „Mária eljegyzése”,
50 Gardon| jelenhetett meg; „A kövirózsa”, a „Mária eljegyzése”, az „
51 Gardon| Amiket az útleíró elhallgat” a „szomszéd népeket sértő” (
52 Gardon| megérteni, hogy mi hibát talált a válogató az „Ő az” c. szellemes
53 Gardon| Gárdonyi lesújtó kritikát mond a spiritiszta szemfényvesztésről.
54 Gardon| zsidósággal kapcsolatos írásai, a „Doktor Gizella”, az „Ali
55 Gardon| mindenfajta ortodoxiáról. A második viszont a társadalom
56 Gardon| ortodoxiáról. A második viszont a társadalom perifériáján
57 Gardon| emlékeztető megdicsőítése, hiszen a szedett-vedett csavargók
58 Gardon| szedett-vedett csavargók csapata a durva kiközösítéstől eljut
59 Gardon| durva kiközösítéstől eljut a vétlen - egyébként nem is
60 Gardon| gyermekszerelem történetét, mint a kötetünkben először szereplő „
61 Gardon| Vilma” című korai írásban. „A múlt velünk él”-ben pedig
62 Gardon| velünk él”-ben pedig mintha a fiatal tanító, Ziegler Géza
63 Gardon| Ziegler Géza jelenne meg a sovány Zeller alakjában.~---------------~[
64 I | tegyen egyebet, csak üljön le a festőszerszámaival valamelyik
65 I | óhajt megverődni, üljön be a faluba, vagy a faluvégre.~
66 I | üljön be a faluba, vagy a faluvégre.~Festhet akármit.
67 I | az adóját keveslik annak a földnek?~Ha legelőt fest:~-
68 I | urak talán el akarják venni a községtől?~Ha házat fest:~-
69 I | az útjában van talán az a ház?~Ha hidat fest:~- Tán
70 I | azért festi, hogy megmutassa a hatóságnak? Elhanyagolta
71 I | hatóságnak? Elhanyagolta a község a hídépítést, az
72 I | hatóságnak? Elhanyagolta a község a hídépítést, az utat, az
73 I | Akárki meglássa: meghal az a gyermek!~Aki becsületes
74 I | titkos célzatú. Alig ült neki a festő, híre fut a faluban:
75 I | ült neki a festő, híre fut a faluban: elkomolyult emberek
76 I | vasvillákkal. Megállnak a festő mögött és vizsgálják
77 I | festő mögött és vizsgálják a képet.~- Miért fösti ezt
78 I | ha valami kamáslis lélek a festő, aki valamelyik pesti
79 I | bajom. Bemutatkoztam előbb a tanítónak, jegyzőnek vagy
80 I | estére visszatérhettem onnan a fővárosba. Mentem egyenesen
81 I | fővárosba. Mentem egyenesen a paphoz: hívasson valakit,
82 I | korona, amiért hordozza a holmimat és eloszlatja a
83 I | a holmimat és eloszlatja a falusiak aggodalmait.~A
84 I | a falusiak aggodalmait.~A pap gondolkodik:~- Van egy
85 I | Hegedüs Lukács. Rá is ér. A pénz is jólesik neki, mert
86 I | ahogy ő mondja. Eltörték a télen a karját egy lakodalomban.~
87 I | mondja. Eltörték a télen a karját egy lakodalomban.~
88 I | Ötvenéves, kisfejű ember. A jobb keze vörös még, mint
89 I | jobb keze vörös még, mint a marhatüdő, de már nincs
90 I | felkötve. Kissé nyugtalan, hogy a pap hívatta.~- Lukács -
91 I | Lukács - mondja neki a pap - itt van egy úr, aki
92 I | Kendre gondoltam. Kend a városban is gyakran fuvarozott,
93 I | mindent látott, tudja, hogy mi a művészet.~- Tudom, hogyne
94 I | micsoda?~- Micsoda? Hát... a cigányság.~- Az is, vagyis
95 I | cigányság.~- Az is, vagyis hát a zene. De van más művészet
96 I | elmondja neki, hogy mi lesz a dolga. S én is megmondom,
97 I | megmondom, hogy két koronát kap a félnapi sétálgatásért.~Lukács
98 I | sétálgatásért.~Lukács helyesli a művészetet és a két koronát.
99 I | helyesli a művészetet és a két koronát. A hátára veszi
100 I | művészetet és a két koronát. A hátára veszi a festőládácskámat,
101 I | koronát. A hátára veszi a festőládácskámat, bal hóna
102 I | festőládácskámat, bal hóna alá a székecskét, ernyőt és állványkát.
103 I | székecskét, ernyőt és állványkát. A jobb kezét bedugja a kebelébe.~-
104 I | állványkát. A jobb kezét bedugja a kebelébe.~- Hát gyerünk -
105 I | mondom -, nézzünk szét a falun túl is. Majd megtaláljuk,
106 I | fessünk?~Szivart nyomok a szájába, s megindulunk.~
107 I | szájába, s megindulunk.~A falu olyan, mint az Alföldnek
108 I | panoráma ez, se nem danológép.~A gyerekek elmaradnak, s tűnődve
109 I | Nézi, amit én nézek. Szívja a szivart, s kedvvel pök oldalt.
110 I | szivart, s kedvvel pök oldalt. A ház alkalmas lenne a festésre,
111 I | oldalt. A ház alkalmas lenne a festésre, különösen az a
112 I | a festésre, különösen az a dőlt kerítés, az a megbarnult
113 I | különösen az a dőlt kerítés, az a megbarnult szalmakazal.
114 I | megáll. Szivaroz és pök. A kanyarulatban mély kerékvágások;
115 I | nézi. Szivaroz és pök. Ha a nap sütne, érdekes kép volna.
116 I | mögöttem:~- Tekintetes uram, az a vöröskapus ház... Azt tessen
117 I | lefösteni.~Halkan szólt, mint a hajtó, mikor a vadászt figyelmezteti.
118 I | szólt, mint a hajtó, mikor a vadászt figyelmezteti. S
119 I | figyelmezteti. S kedvvel pökött a csizmája elé.~A ház a túlsó
120 I | kedvvel pökött a csizmája elé.~A ház a túlsó soron áll, de
121 I | pökött a csizmája elé.~A ház a túlsó soron áll, de semmi
122 I | odatekintettem.~- Gyerünk tovább.~Már a falu vége felé jártunk.
123 I | falu vége felé jártunk. A faluvégen többnyire áll
124 I | elégedetlenkedett Lukács -, az a vöröskapus ház. Annál különbet
125 I | érdekes, Lukács.~- Dehiszen...~A falu végére érkeztünk. Fakó
126 I | lúd állongott rajta. De a legelőn túl jó távolacskán
127 I | Mé nem tetszik mán azt a vöröskapus házat?...~- Tanya
128 I | ugye, Lukács, ahol azok a nyárfák állanak?~- Dehogy
129 I | Nem sokkal lehet későbbi a világ teremtésénél.~Néztem.~-
130 I | Így távolról érdekes az a hamvaskék facsoport - gondolkodtam
131 I | ahogy szinte beleolvad a levegőbe. De magában mégis
132 I | mégis semmi.~- Beon semmi a, tekintetes uram.~- Csak
133 I | tekintetes uram.~- Csak annak a facsoportnak a vonala.~Bólint
134 I | Csak annak a facsoportnak a vonala.~Bólint rá:~- Azt
135 I | nem, tekintetes uram. Az a vöröskapus ház, az valami.~-
136 I | Tűnődve néztem megint a nyárfák felé, s az égre
137 I | valamit.~- No.~- Ha azt a vöröskapus házat le tetszene
138 I | sajnálnék egy pengő forintot... a tekintetes úrnak. Meg aztán...
139 I | tekintetes úrnak. Meg aztán... a díjamat is elengedném.~Ránézek:~-
140 I | elengedném.~Ránézek:~- Tán a maga háza?~- Enyim-e? Má
141 I | Ne is legyen, üssön bele a ropogós ménkű.~- Miért?~-
142 I | csak.~S elgondolkodva rázta a fejét. Kissé elvörösödött.~-
143 I | lefestem, és ingyen.~Lukács a földre pislogott:~- Hát...
144 I | földre pislogott:~- Hát... a hollók egyék meg, tekintetes
145 I | hát csak azér, hogy... az a kutya törte el a jobbkaromat...~---------------~
146 I | hogy... az a kutya törte el a jobbkaromat...~---------------~
147 I | másik vezetőm, akit szintén a pap ajánlott. Harangozója
148 I | ajánlott. Harangozója volt a papnak, s egyben sekrestyése,
149 I | szokás. Az már értette, hogy a kép: kép. Mert hiszen a
150 I | a kép: kép. Mert hiszen a papja maga is festegetett.
151 I | Mindenféle szentkép tarkította a szobája falát. Két tájkép
152 I | képek voltak eredetileg, de a pap vízfestékkel színesekre
153 I | vízfestékkel színesekre fordította.~A harangozó hát látott már
154 I | festéket; értette, hogy a festés nem adóhivatali megbízás.
155 I | ember is csak nehezítette a munkámat.~Abban az évben
156 I | évben történt ez, mikor a Rákóczi tetemét hazahoztuk.
157 I | hallottunk és olvastunk akkoriban a kurucokról. Egy tárogatót
158 I | olyan kedvvel fúvogattam a gyönyörű kesergőket, hogy
159 I | gyönyörű kesergőket, hogy a házigazdám majdnem kitett
160 I | házigazdám majdnem kitett miatta a lakásból.~Hát akkoriban
161 I | akkoriban festettem azt a képemet, amely erdőben pihenő
162 I | labanc fogoly is van velük.~A képet már föl is vázoltam,
163 I | már föl is vázoltam, de a havas erdőnek az éjjel színeit
164 I | s megvárom ott az estét, a havas estét, s megfigyelem:
165 I | megfigyelem: miként játszik össze a hó világossága a fák sötét
166 I | játszik össze a hó világossága a fák sötét színeivel.~- Olyan
167 I | rendeljen énnekem - mondtam a papnak -, aki megvéd a gyanakvóktól,
168 I | mondtam a papnak -, aki megvéd a gyanakvóktól, és aki máskülönben
169 I | megbízható emberrel kóborolhatok.~A pap gondolkodott, aztán
170 I | gondolkodott, aztán csengetett a cselédjének:~- Eredj! Hívjad
171 I | vastag lábú. Persze, nem a lába volt vastag, hanem
172 I | lába volt vastag, hanem a nadrágja volt báránybéléses,
173 I | olyat, amelyikben több a szalma, mint a láb. Megállt
174 I | amelyikben több a szalma, mint a láb. Megállt az ajtó mellett,
175 I | ülnek már, mint állnak. És a csizmája halzsír-szagával
176 I | halzsír-szagával egyszerre megtöltötte a szobát.~- Andorás bácsi -
177 I | Andorás bácsi - mondja neki a pap -, egy kis kereset akadna
178 I | kis kereset akadna itt. Ez a festő úr olyan helyre szeretne
179 I | Valahányszor lefelé nézett, a haja mindig előre lódult
180 I | haja mindig előre lódult a fülétől. Ha meg fölemelte
181 I | fülétől. Ha meg fölemelte a fejét, a haja visszatért
182 I | Ha meg fölemelte a fejét, a haja visszatért a rendes
183 I | fejét, a haja visszatért a rendes helyére rázás nélkül
184 I | De ha kend nehezli már a járást, fogadhatunk kocsit?~-
185 I | kis teher is van itt, ez a festékes ládika, ez a tábori
186 I | ez a festékes ládika, ez a tábori szék, ez az állvány.
187 I | megbecsülte egy tekintettel a készséget. Oda is lépett
188 I | öreg nyugodt erővel mozog. A jobb lábára lejteget kissé,
189 I | csak mint aki elvesztette a fél csizmája sarkát.~Nyugodt
190 I | szántóföldeken által.~Itt-ott a hóból egy-egy elsárgult
191 I | Meg-megálltam, szemlélődtem. Szép a tél, szép, dehát nem ezért
192 I | tetszett.~Napfény aranyozta a havas táblákat. Nagy fehér
193 I | varjú-dandár. Föl is lebbentek a közeledésünkre, és a hó
194 I | lebbentek a közeledésünkre, és a hó fölött alig néhány méternyire
195 I | Az erdőt is láttam már a távolban, de Andorás még
196 I | szótlanul cammogott előttem. A hátán a festőládám, bal
197 I | cammogott előttem. A hátán a festőládám, bal kezében
198 I | festőládám, bal kezében a tábori székecske meg az
199 I | összehajtott állványka, jobbjában a botja. A ködmen alól egy
200 I | állványka, jobbjában a botja. A ködmen alól egy dohányzacskó
201 I | pipaszurkáló. Indulás előtt a papnak a bagós skatulyáját
202 I | Indulás előtt a papnak a bagós skatulyáját abba takarította
203 I | az ő széles nyomdokaiban. A lépésünk nem egyezett ugyan
204 I | rövideket lépett, dehát a járásban is lehet alkalmazkodni.~-
205 I | esztendős kend Andorás bátyám?~- A szüretkor múltam hetven.~-
206 I | Andorás bátyám, vén erdőt, a lehető legvénebb erdőt.~-
207 I | lehető legvénebb erdőt.~- A vénet?~- Azt, Andorás bátyám,
208 I | bátyám, mert képnek csak az a szép, ami vén. Egy összeroskadt
209 I | rozoga vén kút érdekesebb a festőnek akármi szép új
210 I | Hát aztán mi van azon a körösztön?~Hallgatott vagy
211 I | csendesen -, csak köröszt. Mer a Krisztus, az sokba kerül.
212 I | kerül. Volt rajta. Lerágta a rozsda.~S hogy gondolkodva
213 I | hogy gondolkodva nézett a csizmájára, a haja előreleffent,
214 I | gondolkodva nézett a csizmájára, a haja előreleffent, s eltakarta
215 I | arcát.~Szőlőhegy látszott a távolban, álló karóknak
216 I | is. Ősszel, mikor pirosas a hegy, jó kép lehet.~Andorás
217 I | Andorás megint megszólalt:~- A köröszt úgy is szép, tekintetes
218 I | való, Andorás bátyám.~- A köröszt inkább, kiváltságosképpen
219 I | inkább, kiváltságosképpen az a szent körösit, tekintetes
220 I | Lehet. De most erdőnek a festésére jöttem.~Megint
221 I | Megint szótlanul ropogatta a havat. Nekem persze mindig
222 I | havat. Nekem persze mindig a nyomait kellett néznem.
223 I | már mikor órája lépegettem a nyomában, magam is mintha
224 I | erre nincs most nyomás. A hó tegnapelőtt esett.~S
225 I | Nem tetszik-e megnézni azt a körösztöt?...~- Majd máskor,
226 I | Szinte bosszantott már a keresztjével. Az efféle
227 I | csak érzelmileg értik meg a művészetet. Egy bolti címfestő
228 I | bizonyára nem adnának oda a milói Vénuszért.~Mégis,
229 I | eszembe jutott, hogy Erdélyben a Maros partján láttam egyszer
230 I | keresztet. Sziklák alatt állt az a kereszt, s néhány vén fenyőfa
231 I | Valami postást öltek meg azon a helyen. De az a kereszt
232 I | meg azon a helyen. De az a kereszt ott a sziklák közt,
233 I | helyen. De az a kereszt ott a sziklák közt, a nagy némaságban
234 I | kereszt ott a sziklák közt, a nagy némaságban is, mintha
235 I | mintha sóhajtotta volna azt a szomorú történetet. Mint
236 I | szomorú történetet. Mint a tenger csigája, amelyben
237 I | amelyben benne búg halkan a vihar, amely kivetette őt
238 I | vihar, amely kivetette őt a vizek világából. Az a tájkép...
239 I | őt a vizek világából. Az a tájkép... No mindig bántam,
240 I | De megintcsak elvetettem a gondolatot, bolond megy
241 I | indult.~Szédültem. Megálltam.~A nap az ég fehér dunyhái
242 I | vízgyöngyökké olvasztotta a hóból kiálló kórókon a havat.
243 I | olvasztotta a hóból kiálló kórókon a havat. Itt-ott a déli domboldalakon
244 I | kórókon a havat. Itt-ott a déli domboldalakon is előbarnultak
245 I | felső rögei.~Semmi egyéb fa a hegyekkel határolt fehér
246 I | Egyszercsak elém ötlik a síkon egy magányosan álló
247 I | nagy fehér zsebkendőnek a sarkán látnék egy szimpla~
248 I | betűt.~- Talán csak nem az a köröszt, Andorás bátyám...~
249 I | Andorás előemelte az arcát a haja két szárnya közül:~-
250 I | lenni.~Andorásnak elmeredt a szeme:~- Nem sokat ér?~-
251 I | Andorás még mindig állt, és a keresztre bámult.~- Nem
252 I | fekete té. Semmi.~- Semmi? A szent köröszt az semmi?~-
253 I | percre úgy nézett rám, mint a bika, mikor a legelőn fölemeli
254 I | rám, mint a bika, mikor a legelőn fölemeli a fejét
255 I | mikor a legelőn fölemeli a fejét az automobilra vagy
256 I | fejét az automobilra vagy a piros napernyőre.~- Nohát -
257 I | én, tekintetes uram. Nagy a hó, hiába no. Öreg is vagyok.
258 I | Vagy hogy lerakjam itt a holmit?~S már rakta is le
259 I | holmit?~S már rakta is le a hóba.~Nem értettem, hogy
260 I | bolondozzon kend. Mit mond a papja? Avval bíztatott engem,
261 I | haladhatunk.~Nem tudom, hogy a papra való hivatkozás hatott-e,
262 I | után megintcsak fölszedte a holmimat.~- Hát... ha az
263 I | ballagott az útra, amelyen a kereszt is állott. Bizony
264 I | amilyennek messziről láttam. A tetején és a két vállán
265 I | messziről láttam. A tetején és a két vállán egy kis hómaradvány
266 I | Az alján is körülolvadt a hó, mintha valaki megingatta
267 I | valaki megingatta volna azt a keresztet.~Andorás megállt
268 I | megállt és lebocsátotta a cókmókomat a hóba. A süvegéért
269 I | lebocsátotta a cókmókomat a hóba. A süvegéért nyúlt.
270 I | lebocsátotta a cókmókomat a hóba. A süvegéért nyúlt. Levonta
271 I | süvegéért nyúlt. Levonta a fejéről, és keresztet vetett.~
272 I | fejéről, és keresztet vetett.~A manó vigye el ezt az ájtatos
273 I | elő, s elmondja rajta mind a százötven áve Máriát.~Magam
274 I | Máriát.~Magam is levettem a kalapomat és bosszankodtam.
275 I | mert csakugyan itt hagy a hó közepén.~Andorás nézett
276 I | közepén.~Andorás nézett a keresztre, s a szája ájtatosan
277 I | Andorás nézett a keresztre, s a szája ájtatosan mozgott.
278 I | szája ájtatosan mozgott. A csodatevő Mária-képek előtt
279 I | keresztet vetett, s visszavonta a fülére a süvegét. Fölszedelődzködött.
280 I | s visszavonta a fülére a süvegét. Fölszedelődzködött.
281 I | kivágták. Fölszántották. Ez a szent köröszt még akkor
282 I | mintha igen különös volna az a véleményem, hogy valaminek
283 I | hogy valaminek az emléke az a kereszt.~- Hát - mondotta
284 I | kereszt.~- Hát - mondotta a fejét lógatva -, lehet,
285 I | erdő. Azóta kivadászták a farkast, hogy nyoma se maradt.
286 I | se maradt. Az uraság meg a fia.~S a haját lógatva ballagott
287 I | Az uraság meg a fia.~S a haját lógatva ballagott
288 I | erdőbe. Fiatal rész volt, a legöregebb fa se lehetett
289 I | bátyám?~- Mingyán odaérünk.~A fák közt kocsiút kanyarodott
290 I | Megint megindult, nézett a fák között az erdő belsejébe.
291 I | belsejébe. Morgott, hümmögött, a fejét csóválta.~Már akkor
292 I | megint aggodalmasan nézett be a fák közé.~- Itt volnánk
293 I | alig egy varjúszállásra. De a szél hordja el...~- Mi baj?~-
294 I | kivágták.~- Az erdőt?~- A vén fákat. Mer látom, hogy
295 I | fatönk is, s körülöttük a sok gally, fejszeforgács
296 I | falu van ide legközelebb?~- A mi falunk.~- Közelebb nem
297 I | öreg gondolkodott:~- Tán a Vörös ökörbe...~- Hol az
298 I | Vörös ökörbe...~- Hol az a Vörös ökör?~- Túl ezen a
299 I | a Vörös ökör?~- Túl ezen a völgyön, tekintetes uram,
300 I | az országút mellett.~- A szőlőhegy alatt?~- Ott.
301 I | Fél óra múlva bent ültünk a kis útszéli kocsmában, a
302 I | a kis útszéli kocsmában, a szőlőhegy alatt. Dézsmaház
303 I | valamikor, ott tizedelték a mustot. Idő haladtával lám
304 I | fűtsenek is be kissé abba a pléhkályhába, hiszen itt
305 I | mint kint.~Andorás lerakta a sarokba a festőládát, állványt
306 I | Andorás lerakta a sarokba a festőládát, állványt és
307 I | szemérmetesen ereszkedett le a hosszú tölgyfaasztalnak
308 I | hosszú tölgyfaasztalnak a túlsó végére.~- Ide mellém,
309 I | ivóban, csak mi ketten.~A kocsmárosasszony (könyékig
310 I | bámult bennünket. Látszott a helyen, hogy télidőben ritkán
311 I | Nohát, csak hozza azt a kávét!~A kávé két óriás
312 I | csak hozza azt a kávét!~A kávé két óriás ibrikben
313 I | jóízűen. Törülte az öklével a bajuszát.~Eközben az asszony
314 I | az asszony tüzet gyújtott a kályhába, és némi érdeklődéssel
315 I | aprítson alá egy kis szalonnát.~A rántotta is elkészült. Lehetett
316 I | igazán kedvvel törülgettem a pakfonvillát.~Elénk helyezi
317 I | nagy lábosban, melléje meg a dombosra sült likacsos kenyeret.~
318 I | Hájjal sütötte-e, vagy a tojás között volt romlott? -
319 I | hosszasan. Bal kezében a kenyér, jobbjában a villa.
320 I | kezében a kenyér, jobbjában a villa. Eszik olyan komolyan,
321 I | kérdése volna, hogy azt a rántottát az utolsó falatig
322 I | belőle jó tányérral.~Hozza a bort, s utána csakhamar
323 I | bort, s utána csakhamar a szalámit is, nagy cseréptányérban,
324 I | hat embernek valót.~Nézem a szalámit, bizony rég elfeledhette
325 I | bizony rég elfeledhette az a szalámi, hogy ki volt a
326 I | a szalámi, hogy ki volt a gyárosa? Mégis megízlelem.
327 I | kend is.~Andorás belebök a villával, és csak úgy héjastól
328 I | ebédeltem. Ittam is rá, - hogy a fagy egye ki a tőkéjét a
329 I | rá, - hogy a fagy egye ki a tőkéjét a földből!...~Andorás
330 I | a fagy egye ki a tőkéjét a földből!...~Andorás is ivott
331 I | arca már akkor piros volt, a szeme csillogó. Hogy én
332 I | csillogó. Hogy én rágyújtottam a kis angol pipámra, ő is
333 I | angol pipámra, ő is elővette a bekecse zsebéből a maga
334 I | elővette a bekecse zsebéből a maga kis cserépszutykosát,
335 I | Isten akarja, ebédelünk a Vörös ökörben, ha pedig
336 I | csak egymagam voltam benne a tanuló.~- Egymaga?~- Egymagam,
337 I | csak egy éccakán tartott a tanulás, de mégis iskola
338 I | egy nagy tudományt, hogy a szabad akarattya megvan
339 I | megvan ugyan az embernek, de a jó Isten mégiscsak zabolán
340 I | mindig, ha nem úgy fordul a sor, ahogy én szándékoltam,
341 I | azért mondogatom, hogy: „Ha a jó Isten akarja...”~- Hát
342 I | nem hiszi tán kend, hogy a jó Isten most három óra
343 I | gondolattal nem foglalkozott ott a hófellegek fölött, hanem
344 I | hogy adjon-e nekünk ebédet a Vörös ökörben, vagy hogy
345 I | nem is úgy gondolom. Mer a világ urának sokféle a gondja.~-
346 I | Mer a világ urának sokféle a gondja.~- Hát akkor miért
347 I | uram, hogy félre-félrehág a teremtett ember, kivált,
348 I | olyankor az angyal rajta.~S a fejét csóválta. Mosolygott.
349 I | Mosolygott. Kedvvel bodorgatta a bagó-füstöt.~- Igyék, Andorás
350 I | ember vagyok. Igaz-e, hogy a papunk is úgy ajánlott?
351 I | De hiába, csak én vótam a.~Hát tetszik tudni, úgy
352 I | vasárnap, ahogy kigyövünk a szentmiséről, odaszól a
353 I | a szentmiséről, odaszól a papunk:~- Andorás - aszongya -,
354 I | hozzám egy szóra.~Nem ez a mostani papunk, hanem az
355 I | Kilis vitte el vagy micsoda. A nyakán volt a kilis.~Hát
356 I | vagy micsoda. A nyakán volt a kilis.~Hát aszongya aztán
357 I | vagy, becsületes is vagy, a lovad is jó, másfél óra
358 I | pénzem e; beleszámítódik a forint a költségekbe. Csak
359 I | beleszámítódik a forint a költségekbe. Csak fogadd
360 I | tetszik tudni, sovány vót a termés abba az évbe. A fiamon
361 I | vót a termés abba az évbe. A fiamon is hideglölés járt
362 I | is hideglölés járt azon a tavaszon, harmadfél forintba
363 I | hanem úgy múlt el rúla a baj, hogy Bognár Örzse ráimádkozott.
364 I | Boszorkánynak mondták azt a Bognár Örzsét, de csak afféle
365 I | csak afféle szóbeszéd volt a. Az is meghalt mán régen,
366 I | szombaton követ hordott a lovam. Akkor tágíttatta
367 I | lovam. Akkor tágíttatta a jegyző úr a községházát -
368 I | Akkor tágíttatta a jegyző úr a községházát - Isten nyugosztalja -,
369 I | nyugosztalja -, oda hordtuk a követ. Hát csak úgy gyalogosan.~
370 I | Visszafele meg felnézek a komámhoz a szőlőhegyre.
371 I | meg felnézek a komámhoz a szőlőhegyre. Pásztor volt
372 I | Csakhogy ő is énekese volt a búcsús seregnek, én is.
373 I | seregnek, én is. Ha ő rákezdte a város túlsó végén, meghallottuk
374 I | meghallottuk az innensőn, akárcsak a kokas kukorikolását. Igaz,
375 I | Mindenbe bele keveredhetik a becsületes ember is, tekintetes
376 I | belekeveredik.~Hát megyek, viszem a pénzt. Oda is érkezek röndösen,
377 I | őspörös úr megadja az írást, a pohár bort is kiadatja.
378 I | Gondókodok, hogy elmenjek-e én is a létániára? De mondok, nem
379 I | megyek el mégse, mer akkor a komámmal nem találkozhatok.~
380 I | Pedig hát jobb lett vóna, ha a létániára megyek, hogysem
381 I | létániára megyek, hogysem a szőlőhegyre. Mert a létánián
382 I | hogysem a szőlőhegyre. Mert a létánián a jó Isten van
383 I | szőlőhegyre. Mert a létánián a jó Isten van jelen, a szőlőhegyen
384 I | létánián a jó Isten van jelen, a szőlőhegyen meg csak a komám.
385 I | a szőlőhegyen meg csak a komám. Ingyen se gondótam
386 I | se gondótam volna, hogy a komám mellett az ördög is.~
387 I | imádkozhatik többet, min ő. A szentolvasó soha le nem
388 I | szentolvasó soha le nem vált a kezéről, és pénteken meg
389 I | pénteken meg nem ette volna a szalonnát egy százasért
390 I | sem. Hanem hát benne van a szent miatyánkban: És ne
391 I | miatyánkban: És ne vígy minket a kísértésbe, - azt kellett
392 I | imádkozta.~Jó sora vót őneki ott a hegyen. Élhetne most is,
393 I | egyszer-kétszer megkerülni a szőlőt? Alhatott nappal,
394 I | nappal, aminthogy aludt is. A Szent Vendel kápolnája előtt
395 I | ott tanyázott.~Hát indulok a hegynek. Bepillantok útközben
396 I | hegynek. Bepillantok útközben a kunyhajába is. De csak a
397 I | a kunyhajába is. De csak a kutyája ült ott; oda volt
398 I | mivelhogy vasárnap kapta a komám a kenyeret meg a szalonnát.~
399 I | mivelhogy vasárnap kapta a komám a kenyeret meg a szalonnát.~
400 I | kapta a komám a kenyeret meg a szalonnát.~Kerülök a kápolnának,
401 I | meg a szalonnát.~Kerülök a kápolnának, hát ott hever
402 I | kápolnának, hát ott hever a sarjún. Az övé volt az a
403 I | a sarjún. Az övé volt az a sarjú. A kápolna körül ma
404 I | Az övé volt az a sarjú. A kápolna körül ma is a csőszé
405 I | sarjú. A kápolna körül ma is a csőszé a fű.~- Aggyisten -
406 I | kápolna körül ma is a csőszé a fű.~- Aggyisten - mondok. -
407 I | hozzád, nem ettek-e meg a rigók!~Hát beszélgetünk,
408 I | elmennék Lurdesbe.~- Hol van a?~- Tudj’a harcsa. De minek
409 I | Lurdesbe.~- Hol van a?~- Tudj’a harcsa. De minek is azt
410 I | minek is azt tunni? ölég ha a gőzös tudja (Odamék az ablakho:
411 I | bilétát Lurdesbe. Aggyák a bilétát, beülök a bagonyba,
412 I | Aggyák a bilétát, beülök a bagonyba, elvisznek Lurdesbe.)~-
413 I | Lurdesbe.)~- Hát aztán minek a? Hiszen nem beteg kend.~-
414 I | Csudát?~- Azt. Ahogy a sánták lábra kelnek, vakok
415 I | valóságában.~- Messze lehet a - mondok.~- Te talán nem
416 I | itthon?~- Hát mindenfélét. A gőzős is nagy csuda. A hátultöltő
417 I | A gőzős is nagy csuda. A hátultöltő puska még nagyobb
418 I | puska még nagyobb csuda. A kántorunknál meg láttam
419 I | palotát lát benne, hogy a templomunk is beleférne
420 I | Hát hogy tették bele azt a nagy palotát abba a kis
421 I | azt a nagy palotát abba a kis üvegszembe?~- Am mind
422 I | Akármit. Papot nevelnék vele a fiamból.~- No, aszongya,
423 I | Csakhogy pézér, nagy pézér a csuda se kell. Ölég csuda
424 I | csuda se kell. Ölég csuda a, hogy megvan a mindennapi
425 I | Ölég csuda a, hogy megvan a mindennapi kenyerünk ebben
426 I | mindennapi kenyerünk ebben a szegény földi világban.~
427 I | szekérzörgés hallatszik. A hegyoldalon érkezett föl
428 I | hegyoldalon érkezett föl a szekér.~- A zsidó szekere -
429 I | érkezett föl a szekér.~- A zsidó szekere - mondja a
430 I | A zsidó szekere - mondja a komám -, bizonyosan a hordókat
431 I | mondja a komám -, bizonyosan a hordókat hozatja ki.~Csakugyan
432 I | Csakugyan av volt. Felhaladt a pincébe. Aztán a kocsis
433 I | Felhaladt a pincébe. Aztán a kocsis odagyött hozzánk.
434 I | hozzánk. Hozta kantáron a lovát is.~- Füvelhetnek
435 I | hozzánk telepedett. Vele volt a tarisznyája is.~- Szentje
436 I | Szentje ne legyen annak a zsidónak - aszongya -, mán
437 I | káromkodj itt - dorgálja a koma -, elveri a jég a szőlőt.~-
438 I | dorgálja a koma -, elveri a jég a szőlőt.~- Ősszel mán
439 I | dorgálja a koma -, elveri a jég a szőlőt.~- Ősszel mán nem
440 I | Elverheti ősszel is - mondja rá a koma.~Tűz mellett ültünk
441 I | Tűz mellett ültünk ott. A koma szalonnát pirított.
442 I | szalonnát pirított. Szelt a kocsisnak is.~Szalonna után
443 I | kocsisnak is.~Szalonna után a kocsis megtörli a bajuszát,
444 I | Szalonna után a kocsis megtörli a bajuszát, aztán aszongya:~-
445 I | úri italt.~Avval benyúl a tarisznyájába, és elővon
446 I | itallal. Be is van pöcsételve a tetején kék pöcséttel. Az
447 I | nem ittak kendtek - mondja a kocsis -, mert ilyet csak
448 I | urak isznak: az öspörös úr, a kasznár úr, ispán úr.~Csak
449 I | ispán úr.~Csak nézzük.~A kocsis lekoccantja a kése
450 I | nézzük.~A kocsis lekoccantja a kése fokával az üvegnek
451 I | kése fokával az üvegnek a nyakát. Még ki is folyt
452 I | valamelyes, noha mingyán a szájáhó kapta, hogy kárba
453 I | borbul egy pohárra való, a legerősebb borbul.~- Dejszen -
454 I | borbul.~- Dejszen - aszongya a koma -, én nem iszok belüle,
455 I | Ihaték ebbül - biztatja a kocsis. - Ha lopta valaki,
456 I | loptam. Hanem aki lopta, a zsidónak lopta. Mer ilyet
457 I | isznak.~- Nem - aszongya a koma -, csak idd meg magad.~
458 I | koma -, csak idd meg magad.~A kocsis elkedvetlenül.~-
459 I | aszongya -, hát kend is a zsidót pártolja. De Isten
460 I | tegyen, ha loptam, akár a zsidótúl, akár mástúl. Hanem
461 I | mástúl. Hanem mikor rakodtunk a városba, más szekerek is
462 I | leejtette. Fölnyalábolom a szénát, hogy mondok, ne
463 I | üvegecske. Tuggya fene, kié volt a széna? Kérdeztem egypár
464 I | No - aszongya végtére a koma -, hát nem rontom kedvedet,
465 I | És hát kortyint. Hunyja a szemit utána. Csudálkozik.~-
466 I | Mi ez?~- Jamajka - feleli a kocsis -, láthatja kend,
467 I | ide van írva az ódalára.~A koma csóválja a fejét. Adja
468 I | ódalára.~A koma csóválja a fejét. Adja az üveget nekem
469 I | üveget nekem is.~Mondok, ha a koma ivott, ihatok én is.
470 I | ihatok én is. Kóstolom én is a jamajkát, hát olyan, mint
471 I | jamajkát, hát olyan, mint a tűz, de valami gyönyörületes
472 I | valami gyönyörületes jóízű.~A kocsis fölvette a fűből
473 I | jóízű.~A kocsis fölvette a fűből az üvegnek a letörött
474 I | fölvette a fűből az üvegnek a letörött nyakát. Zsebre
475 I | Van ilyen - aszongya -, a gazdám pincéjébe száz üveggel
476 I | Vasláda is? - csudálkozunk a szón. - Ugyan mi érkezhetett
477 I | érkezhetett abba?~- Semmi - feleli a kocsis - de semmi se volt
478 I | mikor kinyitották. Mert a szobába cepeltük. Hat ember
479 I | Hat ember ereje nyögte, a kutya ugassa meg! Olyan
480 I | ugassa meg! Olyan vót az a vasláda. De nem is láda
481 I | vasbul.~- No - aszongya a komám -, akkor abba bizonyosan
482 I | abba bizonyosan pénzt tart a zsidó.~- Nem is mogyorót -
483 I | mogyorót - mondok én is. - A fügefáját neki, mán annyi
484 I | fügefáját neki, mán annyi a pénze, hogy nem fér a bugyellárisába!~-
485 I | annyi a pénze, hogy nem fér a bugyellárisába!~- Csakis -
486 I | bugyellárisába!~- Csakis - mondja a kocsis -, mert én magam
487 I | annyi százas volt egyszer a zsebibe, hogy ha kirakta
488 I | kirakta volna egyenkint, hát a szobája pallóját betakarhatta
489 I | betakarhatta volna vele. Még a pitvart is.~A koma csak
490 I | vele. Még a pitvart is.~A koma csak szítta a fogat,
491 I | pitvart is.~A koma csak szítta a fogat, csak csóválta a fejét,
492 I | szítta a fogat, csak csóválta a fejét, mert a zsidót nem
493 I | csak csóválta a fejét, mert a zsidót nem állhatta.~- Hogy
494 I | Isten is olyannak aggya a pénzt - aszongya -, aki
495 I | nincs különben - mondja a kocsis. - De lehet, hogy
496 I | Bandi erányába vétetődött az a vasfisonyér. Hallották tán,
497 I | Bandi nevű ember betyárkodik a szomszéd vármegyékben. Hat
498 I | van, aszongyák.~Azokban a hetekben kezdődött, hogy
499 I | rettegtette az urakat. Így járta a hír. De sohase hallottam,
500 I | Szüret után valami két hétre a kántorunk szólít meg, hogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6367 |